"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"

"Nov. 18-án Kolozsváron dr. Benjámin Lya bukaresti történész mutatta be a Hasefer Kiadónál megjelent kötetét: Evreii din Romania in texte istoriografice. Antologie [A romániai zsidóság történelmi szövegekben. Antológia], Bukarest, 2002. A neves bukaresti történész olyan monumentális köteteket állított össze, mint például az 1940-1944 közötti romániai zsidóellenesség törvénytárát és az ugyanabban az időszakban a román minisztertanácsban a zsidókérdéssel kapcsolatban elhangzottak gyűjteményét, ezúttal 19 szerzőnek a munkáját tömörítette kötetbe. Az erdélyi zsidóság múltját vizsgáló két komoly tanulmány is bekerült a könyvbe. Az egyiket Eisler Mátyás, a 19-20. századforduló híres kolozsvári neológ rabbija, a másikat pedig Marton Ernő kolozsvári újságíró, publicista, főszerkesztő és politikus, az erdélyi cionista mozgalom egyik vezéregyénisége írta. Bekerült a kötetbe a bánsági zsidóság neves történészének, Singer Jakabnak az egyik tanulmánya is. /T. Sz. Z.: Forráskötet a hazai zsidóság múltjáról. Benjámin Lya könyvének bemutatója az Egyetemi Könyvtárba. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./"

A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./