Illúziók karneválja
Egyik tiszteletre méltó erdélyi honfitársunk (nevét nem írom ide, hiszen nem személyével, még csak nem is az elveivel, pusztán érveivel van vitám) Brüsszelből ír – explicit szándéka szerint „alaposan érvelő” választ Orbán Viktor – határon túli magyar állampolgárokat is „nem”-ekre buzdító – kampánylevélére. (Lásd:www.vastagbor.atlaszto.hu.) A szerkesztők a válaszlevelet Remek választ kapott Brüsszelből Orbán Viktor a levelére címmel vezetik fel.
Az alapos érvelés azzal kezdődik, hogy a bevándorlók a háborúk elől menekülnek, ahogyan nem egyszer mi magyarok is tettük. A két szöveg, az Orbán-levél és a válasz főként ebben tér el egymástól. Orbán Viktor ugyanis következetesen migránsokról, a válaszadó következetesen menekültekről beszél, pedig az illegális határátlépők közt szép számmal vannak pusztán a jobb élet ígéretét hajszoló jó szándékú fiatalok, a jóléti társadalmak előnyeire ácsingózó kalandorok, sőt szélhámosok és terroristák is. Ahogyan szép számmal valódi menekültek is. (Ami lehangoló az az, hogy ezt a kettősséget sem a levél, sem a válaszlevél szerzője nem hajlandó tekintetbe venni.)
A válaszlevél minden alaposság-igény ellenére azt a kérdést sem érinti, hogy egyszerre miért éppen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában lángoltak fel a háborúk? Pedig Brüsszelben minden nehézség nélkül hozzáférhetett volna a legjelentősebb német Közel-Kelet-szakértő, Michael Lüders könyveihez és tévéelőadásaihoz, melyek alaposan dokumentálják, hogyan verte szét az angol, amerikai, francia kolonializmus, majd annak humanizált változata, a globalizáció a muszlim világ hagyományos társadalmait. Hogyan játszotta ki őket egymás ellen, hogy az olajtartalékokat megszerezhesse, majd megtarthassa, s végül az iszlám szélsőségesség fellángolása nyomán hogyan hagyta sorsukra őket.
Az sem vall alaposságra, hogy a magyar történelem menekülthullámait (főként az 56-ost) egy kalap alá veszi az illegális bevándorlással. Az 56-os magyarok pusztán az osztrák és a jugoszláv határt lépték át, s azt követően menekülttáborokban várták be türelemmel, hogy Nyugat-Európa, Észak-Amerika államai és Ausztrália önként vállalt kontingensekben befogadják őket. Nem gyalogoltak végig Európán, szeméthalmokat és letarolt kerteket hagyva maguk után. Nem követelőztek és nem lázongtak. Arról nem is beszélve, hogy feltétel nélkül, sőt hálásan elfogadták a vendéglátó országok jogrendszerét és viselkedési szabályait. Illegalitásuk a magyar határ átlépésében merült ki, s az is csak a kádári perspektívából minősülhetett annak. A határon túl a legalitás minden szabályát betartva kértek a szó szoros értelmében vett menedéket.
Bíró Béla
Szabadság (Kolozsvár)