Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Lukács Árpád
2 tétel
2014. március 25.
Egy "padláslakó" kérdése az RMDSZ-hez
A múlt héten előbb telefonon, majd személyesen keresett meg Lukács Árpád, az 1990. március 19-i véres események egyik sebesültje, aki annak idején együtt volt az RMDSZ padlásán Sütő Andrással és társaival. Vagyis egyike azoknak a névteleneknek, akik szép lassan a feledés homályába merültek.
A szerény megjelenésű, halk szavú Lukács Árpád azt kérdezte, mi történt, hogy az utóbbi két évben az RMDSZ nem emlékezett meg az 1990. márciusi események áldozatairól.
– Egy vagyok a 79 személy közül, akik 1990. március 19-én a hodákiak támadásakor Sütő Andrással együtt felmenekültünk az RMDSZ- székház padlására – kezdte mondandóját. – Azt kifogásolom, hogy már a második éve, hogy márciusban az RMDSZ elnöki hivatala nem emlékezik meg ezekről az eseményekről, holott az elmúlt 10-15 évben megtette. Szerintem megérdemelnék az áldozatok és az a 79 személy, aki Sütő Andrással együtt felmenekült a padlásra március 19-én, hiszen nem névtelenek, őket az RMDSZ nyilvántartotta, tudja az elérhetőségüket.
– Önt milyen atrocitás érte 1990. március 19-én?
– Akkor, amikor lejöttünk a padlásról, és Sütő Andrásnak a szemét verték ki, nekem a kezemet törték el. Így védett meg minket Judea úr.
– Az RMDSZ tartotta azután önökkel a kapcsolatot?
– Egyáltalán nem. Meghívást is egyetlen alkalommal, 2005-ben kaptunk, és csak az újságból értesültünk róla. Szerintem az a 79 személy is megérdemelné az elismerést. Időközben 2010-ben kitüntették a marosszentgyörgyi cigányokat a Terror Házában, amiről a Népújság is beszámolt.
– Mit vár az RMDSZ-től?
– Annyit legalább, hogy évente megemlékezzenek, és a megemlékezésre hívják meg azokat a személyeket is, akik Sütő Andrással együtt voltak a padláson. Nehogy a feledés homályába merüljön ez a dolog. Mert ezt nem lehet elfelejteni, de nagyon úgy tűnik, hogy az RMDSZ ezzel a hallgatással el akarja felejteni. Szerintem ezzel a hozzáállással elveszíti az amúgy is egyre apadó szavazóit.
Kovács Péter: Az idén is átadjuk a támogatást
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a Népújság megkeresésére elmondta, hogy az RMDSZ szolidaritási alapjából az idén is átnyújtja azokat az összegeket, amelyeket az elmúlt években megnövelt. – Az idén tízezer lejt tudunk fordítani azoknak a támogatására, akik március 19-ét követően börtönbe kerültek, illetve azok hozzátartozóinak, akik életüket vesztették a márciusi események során. Ezen a héten személyesen fogjuk elvinni ezeknek az embereknek a támogatást, ahogy tettük a tavaly is. Valóban nem tartunk számukra találkozót, ahogyan az elmúlt években volt, az a tapasztalat, hogy erre már nem is volt igény. Éppen ezért a főtitkár meg a főtitkárhelyettesek mindenkinek az otthonában adják át a támogatást.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),
A múlt héten előbb telefonon, majd személyesen keresett meg Lukács Árpád, az 1990. március 19-i véres események egyik sebesültje, aki annak idején együtt volt az RMDSZ padlásán Sütő Andrással és társaival. Vagyis egyike azoknak a névteleneknek, akik szép lassan a feledés homályába merültek.
A szerény megjelenésű, halk szavú Lukács Árpád azt kérdezte, mi történt, hogy az utóbbi két évben az RMDSZ nem emlékezett meg az 1990. márciusi események áldozatairól.
– Egy vagyok a 79 személy közül, akik 1990. március 19-én a hodákiak támadásakor Sütő Andrással együtt felmenekültünk az RMDSZ- székház padlására – kezdte mondandóját. – Azt kifogásolom, hogy már a második éve, hogy márciusban az RMDSZ elnöki hivatala nem emlékezik meg ezekről az eseményekről, holott az elmúlt 10-15 évben megtette. Szerintem megérdemelnék az áldozatok és az a 79 személy, aki Sütő Andrással együtt felmenekült a padlásra március 19-én, hiszen nem névtelenek, őket az RMDSZ nyilvántartotta, tudja az elérhetőségüket.
– Önt milyen atrocitás érte 1990. március 19-én?
– Akkor, amikor lejöttünk a padlásról, és Sütő Andrásnak a szemét verték ki, nekem a kezemet törték el. Így védett meg minket Judea úr.
– Az RMDSZ tartotta azután önökkel a kapcsolatot?
– Egyáltalán nem. Meghívást is egyetlen alkalommal, 2005-ben kaptunk, és csak az újságból értesültünk róla. Szerintem az a 79 személy is megérdemelné az elismerést. Időközben 2010-ben kitüntették a marosszentgyörgyi cigányokat a Terror Házában, amiről a Népújság is beszámolt.
– Mit vár az RMDSZ-től?
– Annyit legalább, hogy évente megemlékezzenek, és a megemlékezésre hívják meg azokat a személyeket is, akik Sütő Andrással együtt voltak a padláson. Nehogy a feledés homályába merüljön ez a dolog. Mert ezt nem lehet elfelejteni, de nagyon úgy tűnik, hogy az RMDSZ ezzel a hallgatással el akarja felejteni. Szerintem ezzel a hozzáállással elveszíti az amúgy is egyre apadó szavazóit.
Kovács Péter: Az idén is átadjuk a támogatást
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a Népújság megkeresésére elmondta, hogy az RMDSZ szolidaritási alapjából az idén is átnyújtja azokat az összegeket, amelyeket az elmúlt években megnövelt. – Az idén tízezer lejt tudunk fordítani azoknak a támogatására, akik március 19-ét követően börtönbe kerültek, illetve azok hozzátartozóinak, akik életüket vesztették a márciusi események során. Ezen a héten személyesen fogjuk elvinni ezeknek az embereknek a támogatást, ahogy tettük a tavaly is. Valóban nem tartunk számukra találkozót, ahogyan az elmúlt években volt, az a tapasztalat, hogy erre már nem is volt igény. Éppen ezért a főtitkár meg a főtitkárhelyettesek mindenkinek az otthonában adják át a támogatást.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),
2015. április 3.
Jogos kérésre határozott ígéret
Az RMDSZ főtitkára találkozóra hívja az 1990. március 19-én székházpadlásra szorultakat
Az 1990. március 19-én az RMDSZ padlására menekültek egy csoportja – Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos –keresett meg a szerkesztőségben, akik azt nehezményezték, hogy az RMDSZ, illetve a Bernády Alapítvány általszervezett március 20-i megemlékezésre nem hívták meg őket.
Egy évvel korábban Lukács Árpád, akinek 1990. március 19-én a kezét törték el a hodáki támadók, hasonló panasszal fordult hozzánk, mert, mint mondta, az RMDSZ elnöki hivatala, a korábbi évekkel ellentétben, évek óta nem emlékezik meg róluk. Holott "megérdemelnék az áldozatok és az a 79 személy, aki Sütő Andrással együtt felmenekült a padlásra március 19-én, hiszen nem névtelenek, az RMDSZ nyilvántartotta őket, tudja az elérhetőségüket".
A Népújság megkeresésére az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter akkor azt mondta, hogy a szövetség szolidaritási alapjából átnyújtották az (időközben megnövelt) összegeket, és személyesen adták át azoknak, akiket március 19. után bebörtönöztek, illetve az áldozatok hozzátartozóinak. A kérdésre, hogy miért nem szerveznek találkozót a nevezettekkel, a főtitkár azt válaszolta, hogy az utóbbi idő tapasztalata az volt, hogy erre már nincs igény.
Írásos igény, eredmény nélkül
Lukács Árpád ezért tavaly novemberben, a saját és sorstársai nevében írásban fogalmazta meg, hogy igényt tartanak egy ilyen találkozóra. A levelet Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos és Márkus Ferenc írta alá. Ennek ellenére a vásárhelyi szervezők nem tartották fontosnak egy találkozót beiktatni a március 20-i rendezvénysorozatba.
– Azért fordultunk a Népújsághoz, mert magyarázatot szeretnénk kapni, miért nem történt meg, annak ellenére, hogy írásban kértük. Az RMDSZ nem érdekképviselet, ha kérésre sem teszi meg, amit kellene – mondta Lukács Árpád, aki szerint nem kellene hagyni feledésbe merülni ezeket az eseményeket.
Tegnapi megkeresésünkre Kovács Péter megígérte, hogy a húsvéti ünnepek, illetve az azt követő RMDSZ-kongresszus utáni hétre megszervez egy ilyen találkozót és beszélgetést Marosvásárhelyen, amelyre az egykori padlásra menekültek mellett meghívják a márciusi eseményekben közvetlenül érintett vásárhelyi politikusokat is.
Kovács Péter kijelentette: – Fontosnak tartom és kötelességemnek érzem egy ilyen találkozó megszervezését, nemcsak az RMDSZ főtitkáraként, hanem marosvásárhelyiként is, aki 1990 márciusában a városban voltam, és átéltem az eseményeket.
Ugyanakkor hozzátette, a főtitkárhelyettesek a jövő héten viszik haza az adományokat a márciusi események áldozatai hozzátartozóinak és azoknak, akiket ártatlanul bebörtönöztek a márciusi események után.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Az RMDSZ főtitkára találkozóra hívja az 1990. március 19-én székházpadlásra szorultakat
Az 1990. március 19-én az RMDSZ padlására menekültek egy csoportja – Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos –keresett meg a szerkesztőségben, akik azt nehezményezték, hogy az RMDSZ, illetve a Bernády Alapítvány általszervezett március 20-i megemlékezésre nem hívták meg őket.
Egy évvel korábban Lukács Árpád, akinek 1990. március 19-én a kezét törték el a hodáki támadók, hasonló panasszal fordult hozzánk, mert, mint mondta, az RMDSZ elnöki hivatala, a korábbi évekkel ellentétben, évek óta nem emlékezik meg róluk. Holott "megérdemelnék az áldozatok és az a 79 személy, aki Sütő Andrással együtt felmenekült a padlásra március 19-én, hiszen nem névtelenek, az RMDSZ nyilvántartotta őket, tudja az elérhetőségüket".
A Népújság megkeresésére az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter akkor azt mondta, hogy a szövetség szolidaritási alapjából átnyújtották az (időközben megnövelt) összegeket, és személyesen adták át azoknak, akiket március 19. után bebörtönöztek, illetve az áldozatok hozzátartozóinak. A kérdésre, hogy miért nem szerveznek találkozót a nevezettekkel, a főtitkár azt válaszolta, hogy az utóbbi idő tapasztalata az volt, hogy erre már nincs igény.
Írásos igény, eredmény nélkül
Lukács Árpád ezért tavaly novemberben, a saját és sorstársai nevében írásban fogalmazta meg, hogy igényt tartanak egy ilyen találkozóra. A levelet Lukács Árpád, Simon Éva, Szatmári Lajos és Márkus Ferenc írta alá. Ennek ellenére a vásárhelyi szervezők nem tartották fontosnak egy találkozót beiktatni a március 20-i rendezvénysorozatba.
– Azért fordultunk a Népújsághoz, mert magyarázatot szeretnénk kapni, miért nem történt meg, annak ellenére, hogy írásban kértük. Az RMDSZ nem érdekképviselet, ha kérésre sem teszi meg, amit kellene – mondta Lukács Árpád, aki szerint nem kellene hagyni feledésbe merülni ezeket az eseményeket.
Tegnapi megkeresésünkre Kovács Péter megígérte, hogy a húsvéti ünnepek, illetve az azt követő RMDSZ-kongresszus utáni hétre megszervez egy ilyen találkozót és beszélgetést Marosvásárhelyen, amelyre az egykori padlásra menekültek mellett meghívják a márciusi eseményekben közvetlenül érintett vásárhelyi politikusokat is.
Kovács Péter kijelentette: – Fontosnak tartom és kötelességemnek érzem egy ilyen találkozó megszervezését, nemcsak az RMDSZ főtitkáraként, hanem marosvásárhelyiként is, aki 1990 márciusában a városban voltam, és átéltem az eseményeket.
Ugyanakkor hozzátette, a főtitkárhelyettesek a jövő héten viszik haza az adományokat a márciusi események áldozatai hozzátartozóinak és azoknak, akiket ártatlanul bebörtönöztek a márciusi események után.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)