Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Luca, Nelu
1 tétel
2011. június 22.
Ismét birtokba veszi gernyeszegi kastélyát a hazatelepedő Teleki család
Hamarosan kiürül a fél évszázada tbc-preventóriumként használt gernyeszegi Teleki-kastély. Az egészségügyi tárcától a Maros megyei kórház fennhatósága alá került hetvenágyas intézmény Marosvásárhely meggyesfalvi negyedébe, a volt szakmai betegségek kórházába költözik át. Közben folynak a találgatások arról, mi lesz a 18. században épült, lelakott impozáns épülettel és a körülötte elterülő hatalmas parkkal.
A leszármazottaknak egyelőre nincs konkrét elképzelésük a kastély jövőjét illetően, a megyeszékhelytől 17 kilométerre fekvő község elöljárói pedig éppen emiatt nyugtalankodnak. Noha az évtizedek során avatatlan kezek már jócskán megkopasztották a barokk építészeti kincset, a júliustól őrizetlenül maradó ingatlan ismét a fosztogatók aranybányájává válhat.
Drakuláé lehetett?
Az 1462 és ’65 közötti várkastély alapjaira a 18. század második felében épült kastély már most úgy néz ki, mint egy fantomépület. Noha állapotát sok más, összedőlésre ítélt erdélyi ingatlan tulajdonosa megirigyelhetné, a Teleki család örököseinek sem lesz könnyű az épületet és a körülötte lévő többhektáros parkot rendbe tenni. A málladozó vakolat, betört ablakok, megkopott lépcsők, megcsonkított szobrok és a mindent elborító bozót csupán felszíni gondok. Az első ízben 1944 őszén feldúlt kastély jelenleg is az ’50-es évek lehangoló képét mutatja. Ódon falai között fél évszázada tbc-fertőzésnek kitett gyermekek preventóriuma működik – még pár napig. Csupán a gyermekzsivaj és egy tévékészülék kihallatszó hangja jelzi, hogy a harmadik évezredet írjuk. Amúgy az épületben mintha megállt volna az idő, néhány nyugati segélyből kapott használt tárgyon kívül nyoma sincs a ’89-es változásnak. A beutalt gyerekek számára működtetett iskola faliújságai is megkoptak, híreik rég aktualitásukat vesztették. A Tricolorii noştri címszó alatt néhány megsárgult újságcikk próbál emléket állítani Románia valamikori élsportolóinak. A Mari scriitori români (Híres román írók) és a Şcoala mea (Az én iskolám) című pannók is a tanintézet padjaiból rég kikerült diákok munkáját jelzik. Az épület folyosóin barangolva, egyetlen, a kastély vagy annak ősi tulajdonosaira utaló mondatot sem találni. Egy magyarul beszélő, tíz év körüli fiúcskát arról kérdezünk, tudja-e, milyen kastélyban lakik? Mosolyog, majd szégyenlősen megvonja a vállát. Román kollégája már jóval bátrabb, határozottan válaszol: „Vagy a Drakuláé, vagy a Ştefan cel Maréé” – mondja, mindent elárulva arról a nevelésről, amelyet a Nelu Luca doktor menedzselése alatt álló intézmény fiataljai kapnak.
A testileg-szellemileg ép, de ideológiailag „beoltott” gyermekek mit sem tudnak a Telekiekről és az Erdély történelmében játszott szerepükről, a legszebb barokk kastélynak tartott épület történetéről, a
francia rendszerű, geometrikus elrendezésű kert angolparkká alakításáról, a sétányok mentén felállított, mára megcsonkított antik istenszobrokról, a nemesi család Gyulai Pál által rendezett és katalogizált könyvgyűjteményéről.
Másodjára „kimentett” gyermekek
Konrád Judittal, a Maros megyei kórház igazgatójával nem nehéz megegyezni abban, hogy a Vásárhelyre kerülő gyerekeknek csak jót tehet a költözés. A meggyesfalvi lakónegyedben rendbe tett és korszerűen felszerelt épület várja őket. „Egy kastély meg a hozzá tartozó arborétum nagyon szép lehet a maga nemében, de semmiképp nem preventóriumnak való. A gyerekek biztos hamar megszokják a várost, és megtetszik majd nekik” – bizakodik a doktornő. Mint mondja, annak ellenére, hogy az intézmény eddig saját oktatási rendszerrel rendelkezett, a gyerekek akár „kerítésen túli” óvodába és iskolába is járhatnak. „Senkinek nem kell a Gernyeszegről behozott gyerekektől féltenie csemetéjét. Ők nem betegek, hanem olyanok, akiket sikerült kiragadni az egészségtelen környezetből” – igyekszik megnyugtatni mindenkit Konrád doktornő. A meggyesfalvi negyedben ugyanis egyre több szülő a faluról bejövő „fertőzött gyerekekről” beszél. „Legyen világos mindenki számára: a preventóriumban lévő gyerekek közül egyik sem tbc-s. Lehet, hogy valamikor az volt, de kigyógyult. A többséget viszont olyanok képezik, akiknek valamelyik családtagja tüdőbajos. Őket sikerült kiragadni abból a környezetből, hogy egészséges körülmények között nőjjenek fel” – magyarázza a kórházigazgató.
Most a cigányoktól félnek
A község elöljárói felszusszanhatnak. Míg egy hónappal korábban még azért aggódtak, mi lesz az üresen maradó kastéllyal, most már tudják, a Belgiumban élő Teleki Kálmán kész hazatelepedni és átvenni az ősi birtokot. Mindenki egyetért azzal, hogy a Telekieknek már rég vissza kellett volna kapniuk jogos tulajdonukat, ám attól tartottak, hogy amit a kommunizmus alatt úgy-ahogy, de mégiscsak sikerült megőrizni, most hetek-hónapok alatt széthordják, akárcsak az egykori disznóhizlaldát. „A törvény értelmében a községháza nem őriztetheti más tulajdonát. Ha nem lesz ki vigyázzon a kastélyra, a cigányok legtöbb egy fél év alatt széthordják, akár a disznóhizlaldát” – mondja Kolcsár Károly körzeti RMDSZ-elnök. A megyei önkormányzat tagja, Balogh József, aki szintén a pusztulástól féltette a kastélyt, úgy véli, nem a cigányoktól, hanem a minden hájjal megkent emberektől kell óvni az ingatlant.
„Gondoljuk csak meg: az elmúlt évtizedekben nem a cigányok lopták el a kastély értékes tárgyait, hanem az eddigi igazgatók hordták szét” – állítja. A vállalkozó-politikus korábban azt is felajánlotta, hogy alkalmazottjaival ingyen és bérmentve őriztetné az épületet. Ehhez viszont az őröknek be kellett volna költözniük a kastélyba. Az önkormányzat is szívesen felcserélné jelenlegi székházát a gödöllői, péceli és nagytétényi, U alakú kastélyok mintájára épült ingatlanra. „Gernyeszeg fejlődik, új intézmények jönnek létre, ipari park létesítéséről beszélünk, kellene a hely, de az önkormányzatnak nincs annyi pénze, hogy kastélyt vásároljon székhelynek” – mondja Kolcsár Gyula polgármester, amikor a marosszentgyörgyi példát említjük. A kérdést a Brüsszelből hazaköltözni készülő Teleki Kálmán készül megoldani. „A család úgy döntött: mindenképp megtartja az épületet. Vannak elképzeléseink is, kulturális, illetve turisztikai célokra szeretnénk hasznosítani. Ehhez viszont nagyon sok pénzre lenne szükség, annyira, amennyivel mi nem rendelkezünk. De nem adjuk fel, megpróbáljuk megtalálni azokat a forrásokat, amelyek segítségével újra régi pompájában fénylik majd az ősi örökség” – fejtette ki lapunknak a 63 éves gróf, a kastély utolsó lakójának, Teleki Mihálynak a fia.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Hamarosan kiürül a fél évszázada tbc-preventóriumként használt gernyeszegi Teleki-kastély. Az egészségügyi tárcától a Maros megyei kórház fennhatósága alá került hetvenágyas intézmény Marosvásárhely meggyesfalvi negyedébe, a volt szakmai betegségek kórházába költözik át. Közben folynak a találgatások arról, mi lesz a 18. században épült, lelakott impozáns épülettel és a körülötte elterülő hatalmas parkkal.
A leszármazottaknak egyelőre nincs konkrét elképzelésük a kastély jövőjét illetően, a megyeszékhelytől 17 kilométerre fekvő község elöljárói pedig éppen emiatt nyugtalankodnak. Noha az évtizedek során avatatlan kezek már jócskán megkopasztották a barokk építészeti kincset, a júliustól őrizetlenül maradó ingatlan ismét a fosztogatók aranybányájává válhat.
Drakuláé lehetett?
Az 1462 és ’65 közötti várkastély alapjaira a 18. század második felében épült kastély már most úgy néz ki, mint egy fantomépület. Noha állapotát sok más, összedőlésre ítélt erdélyi ingatlan tulajdonosa megirigyelhetné, a Teleki család örököseinek sem lesz könnyű az épületet és a körülötte lévő többhektáros parkot rendbe tenni. A málladozó vakolat, betört ablakok, megkopott lépcsők, megcsonkított szobrok és a mindent elborító bozót csupán felszíni gondok. Az első ízben 1944 őszén feldúlt kastély jelenleg is az ’50-es évek lehangoló képét mutatja. Ódon falai között fél évszázada tbc-fertőzésnek kitett gyermekek preventóriuma működik – még pár napig. Csupán a gyermekzsivaj és egy tévékészülék kihallatszó hangja jelzi, hogy a harmadik évezredet írjuk. Amúgy az épületben mintha megállt volna az idő, néhány nyugati segélyből kapott használt tárgyon kívül nyoma sincs a ’89-es változásnak. A beutalt gyerekek számára működtetett iskola faliújságai is megkoptak, híreik rég aktualitásukat vesztették. A Tricolorii noştri címszó alatt néhány megsárgult újságcikk próbál emléket állítani Románia valamikori élsportolóinak. A Mari scriitori români (Híres román írók) és a Şcoala mea (Az én iskolám) című pannók is a tanintézet padjaiból rég kikerült diákok munkáját jelzik. Az épület folyosóin barangolva, egyetlen, a kastély vagy annak ősi tulajdonosaira utaló mondatot sem találni. Egy magyarul beszélő, tíz év körüli fiúcskát arról kérdezünk, tudja-e, milyen kastélyban lakik? Mosolyog, majd szégyenlősen megvonja a vállát. Román kollégája már jóval bátrabb, határozottan válaszol: „Vagy a Drakuláé, vagy a Ştefan cel Maréé” – mondja, mindent elárulva arról a nevelésről, amelyet a Nelu Luca doktor menedzselése alatt álló intézmény fiataljai kapnak.
A testileg-szellemileg ép, de ideológiailag „beoltott” gyermekek mit sem tudnak a Telekiekről és az Erdély történelmében játszott szerepükről, a legszebb barokk kastélynak tartott épület történetéről, a
francia rendszerű, geometrikus elrendezésű kert angolparkká alakításáról, a sétányok mentén felállított, mára megcsonkított antik istenszobrokról, a nemesi család Gyulai Pál által rendezett és katalogizált könyvgyűjteményéről.
Másodjára „kimentett” gyermekek
Konrád Judittal, a Maros megyei kórház igazgatójával nem nehéz megegyezni abban, hogy a Vásárhelyre kerülő gyerekeknek csak jót tehet a költözés. A meggyesfalvi lakónegyedben rendbe tett és korszerűen felszerelt épület várja őket. „Egy kastély meg a hozzá tartozó arborétum nagyon szép lehet a maga nemében, de semmiképp nem preventóriumnak való. A gyerekek biztos hamar megszokják a várost, és megtetszik majd nekik” – bizakodik a doktornő. Mint mondja, annak ellenére, hogy az intézmény eddig saját oktatási rendszerrel rendelkezett, a gyerekek akár „kerítésen túli” óvodába és iskolába is járhatnak. „Senkinek nem kell a Gernyeszegről behozott gyerekektől féltenie csemetéjét. Ők nem betegek, hanem olyanok, akiket sikerült kiragadni az egészségtelen környezetből” – igyekszik megnyugtatni mindenkit Konrád doktornő. A meggyesfalvi negyedben ugyanis egyre több szülő a faluról bejövő „fertőzött gyerekekről” beszél. „Legyen világos mindenki számára: a preventóriumban lévő gyerekek közül egyik sem tbc-s. Lehet, hogy valamikor az volt, de kigyógyult. A többséget viszont olyanok képezik, akiknek valamelyik családtagja tüdőbajos. Őket sikerült kiragadni abból a környezetből, hogy egészséges körülmények között nőjjenek fel” – magyarázza a kórházigazgató.
Most a cigányoktól félnek
A község elöljárói felszusszanhatnak. Míg egy hónappal korábban még azért aggódtak, mi lesz az üresen maradó kastéllyal, most már tudják, a Belgiumban élő Teleki Kálmán kész hazatelepedni és átvenni az ősi birtokot. Mindenki egyetért azzal, hogy a Telekieknek már rég vissza kellett volna kapniuk jogos tulajdonukat, ám attól tartottak, hogy amit a kommunizmus alatt úgy-ahogy, de mégiscsak sikerült megőrizni, most hetek-hónapok alatt széthordják, akárcsak az egykori disznóhizlaldát. „A törvény értelmében a községháza nem őriztetheti más tulajdonát. Ha nem lesz ki vigyázzon a kastélyra, a cigányok legtöbb egy fél év alatt széthordják, akár a disznóhizlaldát” – mondja Kolcsár Károly körzeti RMDSZ-elnök. A megyei önkormányzat tagja, Balogh József, aki szintén a pusztulástól féltette a kastélyt, úgy véli, nem a cigányoktól, hanem a minden hájjal megkent emberektől kell óvni az ingatlant.
„Gondoljuk csak meg: az elmúlt évtizedekben nem a cigányok lopták el a kastély értékes tárgyait, hanem az eddigi igazgatók hordták szét” – állítja. A vállalkozó-politikus korábban azt is felajánlotta, hogy alkalmazottjaival ingyen és bérmentve őriztetné az épületet. Ehhez viszont az őröknek be kellett volna költözniük a kastélyba. Az önkormányzat is szívesen felcserélné jelenlegi székházát a gödöllői, péceli és nagytétényi, U alakú kastélyok mintájára épült ingatlanra. „Gernyeszeg fejlődik, új intézmények jönnek létre, ipari park létesítéséről beszélünk, kellene a hely, de az önkormányzatnak nincs annyi pénze, hogy kastélyt vásároljon székhelynek” – mondja Kolcsár Gyula polgármester, amikor a marosszentgyörgyi példát említjük. A kérdést a Brüsszelből hazaköltözni készülő Teleki Kálmán készül megoldani. „A család úgy döntött: mindenképp megtartja az épületet. Vannak elképzeléseink is, kulturális, illetve turisztikai célokra szeretnénk hasznosítani. Ehhez viszont nagyon sok pénzre lenne szükség, annyira, amennyivel mi nem rendelkezünk. De nem adjuk fel, megpróbáljuk megtalálni azokat a forrásokat, amelyek segítségével újra régi pompájában fénylik majd az ősi örökség” – fejtette ki lapunknak a 63 éves gróf, a kastély utolsó lakójának, Teleki Mihálynak a fia.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)