A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság /BPMT/ 1991. febr. 25-én alakult meg, majd csatlakozott az EMKÉ-hez és a Magyarok Világszövetségéhez. A BPMT elnöke dr. Lőrinczi Gyula, alelnökök: dr. Molnár Szabolcs, a Hungarológiai Tanszék docense, Bíró Zoltán, a Romániai Magyar Pedagógusok titkára és Zágoni Albu Zoltán, a Calvineum lelkipásztora. Hétfőnként jönnek össze, amikor előadásokat hallhatnak. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 21./

Megjelent a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Társaság első, összevont évkönyve. A könyv bemutatóján, a bukaresti Calvineumban jelen volt a társaság elnöke, Lőrinczi Gyula is. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

"Dr. Garda Dezső képviselő a vele készült interjúban beszámolt a törvénymódosításokról. Az RMDSZ-es képviselő elmondta, hogy látván a földtörvény módosításának halasztását, parasztpárt és liberális koalíciós párti képviselőtársai között Constantinescu államfőhöz intézendő közös levél megfogalmazását kezdeményezte, ebben a magán-közbirtokossági erdők és területek visszaadását szorgalmazta. A földtörvény módosításával kapcsolatban elmondta, hogy az SZDU az erdészet érdekeit képviseli, az erdészetre hivatkozva nem akar sem földeket, sem erdőket megfelelő arányban visszaadni a lakosságnak. A tanügyi törvény módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a szövetség ötös bizottsága /Markó Béla, Béres András, Lőrinczi Gyula, Asztalos Ferenc és Garda Dezső/ egyeztette a véleményeket és úgy értékeli, hogy a Kötő József-féle variáció sok kérdéskört fogott át, a másik variáció, melyet főleg Asztalos Ferenc képviselő tartott fenn, szorgalmazta, hogy az alapvető kérdésekre összpontosítson az RMDSZ, annak érdekében, hogy a szövetségi követeléseket ne lehessen kijátszani. A bizottság egyeztetése után a 10 pontból álló tervezet a tanügyminiszter asztalára került, aki kibővítette azt a tanügyi rendszer decentralizálását szolgáló általános jellegű kérdésekkel, majd miután megtörtént az egyeztetés a politikai pártok és a kormány szintjén a tervezet bekerült a szenátus tanügyi bizottságába és a parlamentbe. Garda Dezső megemlítette, hogy a törvénytervezetet máris támadások sorozata éri, valamint hogy az SZDU képviselői nem állnak ki teljesen a tervezet mellett és "a liberális képviselőtársak mellénk való állásában sem vagyunk teljesen biztosak". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"Jún. 18-án, csütörtökön a szenátus oktatásügyi bizottsága kvórum hiányában nem tudta megvitatni a tanügyi törvényt módosító törvényjavaslatot. A kormánykoalícióhoz tartozó egyik bizottsági tag külföldön, hivatalos kiküldetésben volt, az ellenzéki SZDRP és RNEP bizottsági tagjai /Gheorghe Dumitrascu és Costica Ciurtin/ pedig azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy nem érkezett meg a rektorok tanácsának álláspontja a tervezetről, elhagyták a termet és így bojkottálták az ülést. George Pruteanu szenátor, a bizottság elnöke és további öt szenátor - köztük Markó Béla és Lőrinczi Gyula - közleményben ítélte el az ellenzék szenátorainak eljárását. A törvényjavaslatot az Állandó Büró június 11-i határozata értelmében sürgősségi eljárással kellett volna hogy megvitassa a szenátus, ám nincs kizárva, hogy sürgősségi kormányrendelettel fogadják el a törvénymódosító tervezetet /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 20., 1053. sz./"

"Szept. 17-én a szenátus tanügyi bizottságában feszült légkörben folytatták a tanügyi törvényt módosító 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet vitáját. Markó Béla és Lőrinczi Gyula szakbizottsági tagok mellett tevékenyen részt vett a munkálatokban Verestóy Attila szenátusi frakcióelnök is. Jóváhagyták a vallás kötelező tantárgyként történő tanítását az elemi, gimnáziumi, líceumi és szakiskolai tagozatokon egyaránt előíró, továbbá a laikus jellegű felekezeti oktatási struktúrák létesítésére, működtetésére vonatkozó rendelkezéseket. Titkos szavazattal törölték viszont a törvénynek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek oktatására vonatkozó XII. fejezetét bevezető 118. szakasz módosítását, amely az anyanyelvi oktatás jogát minden oktatási szinten és formán túlmenően minden iskolatípusra, tehát a szakiskolákra és az egyetemekre is kiterjesztette volna. Ugyanígy leszavazta a szakbizottság azt a rendelkezést is (120. szakasz, 1. bekezdés), amely lehetővé tette volna hogy a nemzetiségi nyelveken oktató iskolákban a román nyelv és irodalom tanítása ne csak az elemi fokozaton, hanem a gimnáziumi osztályokban is speciálisan szerkesztett tankönyvek alapján történjék. Jóváhagyták viszont e szakasz 2. bekezdésének olyan értelmű módosítását, hogy ezekben az iskolákban a románok történetét és Románia földrajzát anyanyelven oktassák. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 19., 1117. sz./"

A szenátusban nov. 18-án megkezdték a tanügyi törvényt módosító 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet általános vitáját. Az RMDSZ álláspontját a kormányrendelettel kapcsolatban Lőrinczi Gyula és Eckstein Kovács Péter fejtette ki. Az általános vitában felszólaló liberális szenátorok felhívták a figyelmet arra, hogy a sürgősségi kormányrendelet rendelkezéseinek csupán kis hányada - mintegy három százaléka - vonatkozik a kisebbségi oktatásra, a többi a romániai oktatás általános reformját célozza. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 18., 1157. sz./

Kovács János irodalomtörténész özvegye a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Társaságra és a Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékére hagyta 4000 könyvtárát. Az értékes adományért köszönetet mondott dr. Lőrinczi Gyula szenátor, a társaság elnöke és dr. Molnár Szabolcs tanszékvezető egyetemi tanár. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Jan. 21-én a Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége és a Bukaresti Zsidó Közösség rendezésében, a fővárosi Zsinagógában megemlékezésre került sor az 1941. január 21-23-i bukaresti legionárius pogrom 57. évfordulója alkalmából. A vasgárdista zsidómészárlás mártírjaira emlékező vallási szertartáson az RMDSZ képviseletében Lőrinczi Gyula szenátor vett részt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 21. - 1192. sz./

Márc. 27-28-án tanácskozott Kolozsváron a Szórványtanács, Takács Csaba és Vetési László társelnökök kezdeményezésére. Az ülésen részt vettek a Szórványtanács tagjai, a romániai magyar történelmi egyházak küldöttei, az RMDSZ képviseletében Kötő József ügyvezető alelnök, Lőrinczi Gyula szenátor és Kakassy Sándor képviselő. A megbeszélés napirendjén az egyházi népiskolák láncolatának létrehozását szolgáló előkészítő munkálatok ütemterve és a kisközösségek fejlesztését célzó pályázati tanácsadás szerepelt. Döntés született arról, hogy a következő ülésre május 22-én és 23-án kerül sor. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 30., 1237. sz./

Szept. 6-án az RMDSZ szenátusi frakciójában döntöttek a frakció új vezetőségéről. A szavazás eredményeképpen a frakció élén változás nem történt, elnöknek egy évre újra Verestóy Attilát, alelnöknek Szabó Károlyt és titkárnak Lőrinczi Gyulát választották meg. Az RMDSZ-frakciót ismét titkári tisztség illeti meg a szenátus állandó bizottságában, erre szintén Puskás Bálint háromszéki szenátort jelölték. A szenátus plénuma az RMDSZ jelöltjét megszavazta. /Tisztújítás a szenátusi RMDSZ-frakcióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

"A restitúciós törvények mielőbbi alkalmazását, a magyar egyházi és közösségi javak gyakorlatban történő visszaszolgáltatását szorgalmazta Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök okt. 3-án Bukarestben, a román parlament két házának elnökeivel és a parlamenti magyar baráti csoportok tagjaival folytatott tárgyalásán. Mádl Ferenc a bukaresti református Calvineum-temetőben katonai ceremónia keretében helyezte el az első világháborúban elhunyt magyar katonák leendő emlékművének alapkövét. Az ideiglenes kopjafát katolikus, református, evangélikus és ortodox lelkészek szentelték fel, tövéhez Mádl Dalma asszony helyezett virágcsokrot. A bukaresti egyetemen a magyar államfő a román-magyar együttműködés új perspektíváiról tartott előadást angol nyelven. A magyar államelnök megtekintette a dél-kelet európai bűnözés megelőzési központot (SECI), amelynek jelenlegi igazgatója Bánfi Ferenc magyar rendőrtábornok. A szenátus elnökénél Mádl Ferenc felvetette a csíkszeredai magyar konzulátus ügyét. Nicolae Vacaroiu a magyarországi románság helyzetének további javítására kérte a magyar elnököt. Valer Dorneanutól a magyar államfő az aradi Szabadság-szobor végleges elhelyezését és a magyar egyházi és közösségi ingatlanok gyakorlatban történő visszaszolgáltatását kérte. Bánfi Ferenc a Szabadságnak elmondta: a SECI-központ az első olyan bűnüldözési együttműködés a délkelet európai országok között, amely bizonyítja, hogy ezek az országok közös célokat képesek megfogalmazni, közös érdekeket találhatnak. A bukaresti SECI-központban 11 ország 18 összekötő tisztje dolgozik, küzdenek a kábítószer-kereskedelem, embercsempészet és terrorizmus ellen. Mádl Ferenc találkozott Emil Constantinescu volt elnökkel, ezt követően pedig Ion Iliescu államfővel négyszemközti záró megbeszélést folytatott. Mádl Ferenc magas magyar állami kitüntetéseket adott át Czédly Józsefnek, a Petőfi Ház igazgatójának (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Paul Drumaru írónak, fordítónak a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Lőrinczi Gyulának, a Petőfi Társaság elnökének a bukaresti magyar művelődési élet szervezéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Molnár Szabolcs egyetemi tanárnak, a bukaresti Hungarológiai tanszék vezetőjének a tanszéken végzett munkájáért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Maya Morgenstern színművésznőnek a magyar-román színházi és filmművészeti együttműködés fejlesztéséért kifejtett tevékenysége elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Geo Serban irodalomtörténésznek a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje) és Georghe Vida művészettörténésznek a modern magyar képzőművészet romániai megismertetésért végzett munkája elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje). Mádl úgy értékelte, hogy a magyar-román viszonyban még sok a tennivaló a két ország és két nép jobb együttműködéséért és igazi megbékéléséért. /Tibori Szabó Zoltán: Román-magyar együttműködési perspektívák. Folytatódik Mádl Ferenc romániai látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./"

Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet február 21-én a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házba látogatott, ahol találkozott a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság vezetőségével. A találkozón részt vett a társaság elnöke, dr. Lőrinczi Gyula, dr. Molnár Szabolcs kulturális alelnök és Árvay Zsolt gazdasági alelnök is. Dr. Lőrinczi Gyula elnök ismertette röviden a bukaresti magyarság történetét. Bukarestben 1815-ben jött létre az első magyar egyház, a református (és a magyar nyelvű oktatás kezdetei is eddig vezethetők vissza), majd ezt követte a római katolikus. 1856-ban Koós Ferenc református lelkész kezdeményezésére megalakult a Hunnia Olvasóegylet és a Magyar Dalárda. 1873-ban megalakult a Bukaresti Magyar Társulat. A második világháború után a könyvtárat elvették. 1990. március 15-én az akkori Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetőinek tevékenységével elégedetlen magyarok kimondták a Petőfi Kör elnevezésű művelődési társaság létrehozását, melynek feladata a ház működtetése lett. 1991. február 27-én megalakult a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság. A könyvtár állománya jelenleg kb. 20 ezer kötetet számlál, ebből 11 ezer kötet a Hungarológiai Tanszék számára érkezett adományból származik, itt kapott helyet egyébként a tanszék többi könyve is. A régi könyvtárból szinte semmi sem maradt meg. Kováts László, az irodalmi színpad és a Petőfi Színkör vezetője a színjátszó csoport tevékenységéről számolt be. 1991-ben volt első előadásuk, amikor Móricz Aranyos öregek című darabját vitték színre. /Gáspár Hajnal: Látogatás a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Márton Áron püspökre emlékeztek november 9-én a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság összejövetelén. Árvay Zsolt, a társaság alelnöke „25 éve hunyt el Márton Áron, Erdély püspöke” címen tartott előadást. Édesapja, Árvay Árpád emlékeiből merített, aki 1945-től a kolozsvári börtönben politikai fogolyként raboskodott. A püspök számtalanszor misézett a foglyoknak, bátorította őket. Lőrinczi Gyula arról beszélt, hogy a magyarországi zsidó deportálásokért felelős Eichman perében tett tanúvallomás megemlített egy katolikus papot, aki Erdélyben tiltakozott a zsidók üldöztetése ellen. Minden bizonnyal Márton Áronról volt szó. /(Árvay Zsolt): Márton Áronra emlékeztek Bukarestben. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

1991 elején Bíró István, az RMDSZ oktatási alelnöke, Lőrinczi Gyula matematikus, egyetemi tanár és Nagy E. József egyetemi adjunktus kezdeményezésére bizottság alakult, hogy a másfél évszázados bukaresti magyar közművelődési hagyományok folytatásaként intézményt teremtsenek. Március 6-án megválasztották a vezetőséget. Az elnöki tisztséget azóta mindmáig Lőrinczi Gyula tölti be. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság az 1857-ben alakult Hunnia Olvasóegylet jogutódjának vallja magát, a társaság jelenleg mintegy ötszáz tagot számlál. Céljuk a bukaresti magyarság művelődési és tudományos életének fellendítése és az Ady Endre Iskola támogatása. Alakulásuk után vissza kellett szerezniük a kommunista rendszerben államosított Petőfi Házat, noha azt a XIX. század derekán a bukaresti magyarok közadakozásból építették. Az RMDSZ vezetősége parlamenti úton szorgalmazta az erre vonatkozó sürgősségi kormányrendelet megszavazását, ennek alapján 1999-ben a Petőfi Ház újból visszakerült, 2004-ben pedig sikerült a könyvtárat is visszaszerezniük, számolt be az elnök a társaság munkájáról. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője cím alatt eddig két kötet jelent meg, a harmadik, amely 2005-ig foglalja össze az intézmény történetét, a napokban kerül nyomdába. Munkájuk elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Berényi Dénes akadémikus javaslatára BPMT-t fölvette a határon túli magyar tudományos műhelyek jegyzékébe. A bukaresti és ezen felül az ókirályságbeli magyarság közművelődését és egyházainak történetét Bíró István, Takács Pál, Lőrinczi Gyula, Zágoni Albu Zoltán, Bányai László, Árvay Árpád, Árvay Zsolt, Adorjáni Dezső és Szász Ferenc tanulmányai örökítették meg. 2001-ben a BPMT pályázattal elnyerte az Arany János Alapítvány támogatását „A bukaresti magyar diaszpóra szellemi élete” című programjához. Molnár Szabolcs a Bukaresti Tudományegyetem magyar tanszéke, illetve az ennek folytatásaként beindult hungarológiai oktatás adatait dolgozta fel. Demény Lajos akadémikus levéltári felfedezések alapján új adalékokkal gazdagította a bukaresti református egyház és iskola 1848 előtti történetét. Lőrinczi Gyula az 1857-ben alakult Bukaresti Magyar Olvasóegylettel kezdődően a közművelődési szerveződéseket mutatja be korabeli jegyzőkönyvek, egyéb dokumentumok alapján, Bántó István, Tapodi Zsuzsanna, Bányai Éva és Szonda Szabolcs sajtótörténeti tanulmányokkal kapcsolódott a kutatói programba. Az érdeklődők tudják, hogy a Petőfi Házban melyik nap milyen rendezvény várja őket. A hétfői nap például a Petőfi Színköré: irodalmi megemlékezések, színielőadások teszik emlékezetessé az esteket; Kováts László, a kör vezetője tavaly az EMKE Szentgyörgyi István díját érdemelte ki. Baloghy Bibiánna divattervező minden ellenszolgáltatás nélkül készíti a színjátszók és a régizene-együttes jelmezeit. Szerda a tudománynépszerűsítő, nyelvművelő előadások napja, de működik itt komolyzenei klub is Árvay Zsolt vezetésével, ahol rendszeresen fellép az Öllerer Ágnes vezette Lyceum Consort régizene-együttes is. Egy nap az időseknek van fenntartva: klubjuk keretében találkoznak, szükség esetén ingyenes orvosi konzultációban részesülnek. A BPMT Kozma Kiss Tibor ügyvédnek köszönhetően ingyenes jogi tanácsadással is az érdeklődők rendelkezésére áll.. /Barabás István: Tizenöt év a bukaresti magyarságért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Emlékeztető: az első évkönyv: A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője 1991-1993 /Kriterion, Bukarest, 1995/

Dr. Lőrinczi Gyula egyetemi tanár a román vezérkar ezredeseként vonult nyugdíjba. Utána, 1996–2000 között a színromán Giurgiu megye szenátora volt, az RMDSZ képviseletében. A 80 éves Bukarestben élő dr. Lőrinczi Gyula elmondta, Szilágy megyei Zsibó szülöttje, Zilahon, Ady Endre iskolájában érettségizett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika fakultásán szerzett diplomát, azóta Bukarestben él. A Katonai Akadémián a professzori fokozatig jutott el, 1965-ben doktorált. Abban az időben a Katonai Akadémián más-más tanszékeken ugyan, de három magyar tudós vett részt a román hadsereg elitjének szakmai képzésében: dr. Márton Gyárfás, udvarhelyi származású geodéta, dr. Györfi Jenő matematikus, mérnök, jelenleg a csíkszeredai Sapientia Egyetem tanára és dr. Lőrinczi Gyula. Az utóbbi pályafutása új fordulatot vett, amikor a Nagyvezérkar kötelékében megalakult a Katonai Műszaki-Technológiai Intézet. Újdonsült igazgatója, Lupescu tábornok Lőrinczi ezredesre bízta egy tizenhét tagú kutatócsoport irányítását, hogy matematikai módszereket dolgozzanak ki harcászati jelenségek leírására. Munkájának elismerését jelzi, hogy a kozmikus háromszögelés kiegyenlítésére vonatkozó kutatásainak eredménye a román nyelvű közlés után megjelent angol, orosz és francia nyelven is. Hiába voltak azonban szakmai sikerek, a politika törést hozott katonai pályafutásában. Lőrinczi Gyula felesége magyar, három gyermekük anyanyelvén tanult a jelenleg Ady Endre nevét viselő líceumban, de ezt a Ceausescu idején román középiskolává változtatták. A megalakult RMDSZ első követelései közé tartozott, hogy a bukaresti magyarság kapja vissza jogos tulajdonait, a Petőfi Házat és az 1815-ben alapított iskoláját. Ebben a küzdelemben tevékeny szerepet vállalt Lőrinczi Gyula is, mint az iskola szülőbizottságának elnöke. Többször nyilatkozott a tévében. A vége az lett, hogy a magyarok visszakapták ősi iskolájukat, de Lőrinczi Gyula ezredest a hadsereg nyugállományba helyezte, egyedül őt a vezérkar azonos életkorú főtisztjei közül. Ekkor egy volt tanítványa elintézte, közbenjárt, hogy a Román Akadémia Geodinamikai Intézete szerződtesse Lőrinczi Gyulát kutatónak. Ez megtörtént. Új munkahelyén matematikai módszerekkel feldolgozta a földkéregmozgások nyolc éven át végzett romániai méréseinek eredményeit. Erre s az intézet addig nem talált vállalkozót, mert ilyen munkához geodéziai, geofizikai, csillagászati, modellezői ismeretekre is szükség volt. Ezzel továbbfejlesztette Hazay István professzor, a budapesti Műegyetem egykori rektorának a földkéregmozgási hálózatok kiegyenlítésére javasolt és világszerte elismert elméletét. Vonatkozó tanulmányát Lőrinczi Gyula 2002-ben bemutatta Csíksomlyón is, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság Geodéziai Főosztályának találkozóján, majd közölte Budapesten, a Geodézia és Kartográfia c. szakfolyóiratban. /Barabás István: Vendég Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 25./

Egymás mellett, egymást erősítve
Szent István-nap Székelyszentistvánon
Az államalapító királyunkról, Szent Istvánról elnevezett egyetlen székelyföldi településen, Székelyszentistvánon vasárnap rendezték a hagyományos Szent István-napi megemlékezést és falunapot. Az ünnep alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten Kiss Dénes református, Tőkés Lóránt unitárius lelkipásztor és Vitus Lajos római katolikus plébános szolgált.
Tőkés Lóránt a honfoglalás és az államalapítás jelentőségét méltatta, rávilágítva, hogy ezerszáz éves Kárpát-medencei megmaradásunk az élni akarásunk bizonyítéka. Ez a tény feljogosít arra, hogy dicső történelmünkből táplálkozva pozitív jövőképet vázoljunk közösségünk számára.
A helyi vegyes kórus műsorát követően az első székelyföldi Szent István-szobor állításának történetéről Kiss Dénes református lelkipásztor vetített képes előadását nézhették meg az ünneplők. Az istentisztelet után megkoszorúzták a templomkertben felállított Szent István-szobrot.
A református egyház nevében Szász János és Lőrinczi Gyula szentistváni és csókfalvi megyebírók koszorúztak, az unitárius egyház nevében Tőkés Lóránt lelkész és Faluvégi József volt főgondnok, a római katolikus egyház koszorúját Vitus Lajos plébános és Csonta Ferenc gondnok helyezte el, koszorúzott továbbá a gazdakör nevében Nemes József, a Szent István iskola nevében Albert Csilla igazgató, Bartalis Ibolya, az RMDSZ hármasfalui szervezetének elnöke. A történelmi magyar egyházak, a helyi civil szervezetek és a gazdakör képviselői mellett Makfalva község nevében Márton Zoltán polgármester és Vass Imre alpolgármester, a Székely Nemzeti Tanács nevében Izsák Balázs elnök és Csonta Ferenc, a települési székely tanács elnöke, míg a Magyar Polgári Párt nevében Biró Zsolt országos és Muszka Árpád helyi elnök koszorúzott.
"…Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség"
A koszorúzási ünnepség utáni oldottabb hangulatú, a "gulyáságyúk" védelmében zajló programrészt Márton Zoltán polgármester nyitotta meg. Rövid üdvözletében a Szent István király Imre herceghez írott intelmének az alázatra vonatkozó, örök érvényű és kevesek által betartott passzusát idézte, miszerint: "…semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség".
Kiemelte, hogy az autonómiáért folytatott küzdelemben mindenkinek helye, szerepe és felelőssége van. "Segíteni kell a szorgalmas angyaloknak, hogy eredménnyel olajozzák odafönn a csillagok tengelyét és idelenn degenyegezni kell az idő kerekét, hogy könnyebben forduljon végre a javunkra."
Ezek után felkérte Izsák Balázst mint "fő degenyegezőt", hogy köszöntse az ünneplő közösséget.
Nyugati keresztényekként szeretnénk élni, nem bizánci erkölcsök és értékek szerint
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs felvezetőjében az alapokról, Szent Istvánról, az államalapításról szólt, majd áttért a napi aktualitásokra. Elmondta, hogy a magyarság a kereszténység felvételével tulajdonképpen a nyugati keresztény civilizáció legkeletibb részévé vált. Ez jelenleg is így van. "Nyugati keresztényekként szeretnénk élni, nem bizánci erkölcsök és értékek szerint, ezért van szükség autonómiára. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a székely autonómiamozgalom egysége megmaradjon, ne sikerüljön letérítenie senkinek arról az útról, amelyen több mint tíz éve elindultunk", jelentette ki egyebek között a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Egy a nemzet!
Köszöntőbeszédében Biró Zsolt az autonómia melletti kiállást méltatta. "Makfalva községre, Hármasfalura és ezen belül Székelyszentistvánra mindig úgy tekintünk, mint az autonómiaharc marosszéki bástyájára. Itt tűzték ki először a székely zászlót, Marosszéken itt fogadták el elsőként a székelyföldi autonómiahatározatot. A történelem kereke forog – hallottuk az igehirdetés alatt is. Néhány éve itt nem szólhattunk, kirekesztettek, de a következetes kiállásunk meghozta gyümölcsét. Ma nem a kirekesztésről, hanem az egység fontosságáról kell beszélnünk. Egy a nemzet! – fogalmazhatjuk meg a magyar államalapítás ünnepén, és jó érzéssel tölt el, hogy ma tényleg elmondhatjuk: viharos évtizedek után ma az állampolgárság kiterjesztésének köszönhetően közjogilag is a magyar nemzet részei vagyunk. Érezzük a gondoskodást, az odafigyelést. (…) A román külügyminiszter autonómiát tagadó kijelentéseire érkező válasz több mint jelzésértékű számunkra. Az anyaország immár nem mostohaanyaként viszonyul hozzánk. Az autonómia melletti kiállás, annak támogatása evidencia, és ez az egyik feltétele küzdelmünk sikerének. A másik tényező viszont a mi kezünkben van! Közösen kell felmutatnunk az autonómiaigényünket itthon is, mindannyian, közéleti szereplők, politikusok és civilek egyaránt. Egymást nem kirekesztve, hanem kiegészítve, egymás mellett, egymást erősítve. Legyen ez az idei augusztus 20-i ünnepség legfőbb üzenete Székelyföldön", mondta az MPP elnöke.
A falunap szabadtéri műsorral folytatódott.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 29. (részletek)
A Magyar Népi Szövetség hatalomközelbe kerülésével újabb generáció magyar érkezett a fővárosba, sokan közülük munkás- vagy parasztszármazású értelmiségiek, újságírók, tolmácsok, képzőművészek, zenészek, majdnem mindannyian „jó káderlappal”. Mások felsőfokú iskoláikat végezték Bukarestben, és közvetlenül tanulmányaik befejezése után a fővárosban kaptak munkahelyet. A kommunisták hatalomra jutása és  magyar nemzetiségűek kormányzásba való bevonása nélkül legtöbbjüknek esélyük sem lett volna szakmailag érvényesülni, annál is inkább, mert túlnyomórészt nagyon alacsony társadalmi helyzetből indultak.
A magyar értelmiségiek tucatjával vagy akár százasával helyezkedtek el a felsőoktatásban, gazdasági irányításban, kutatásban, hadseregnél, külkereskedelemben stb. Sokan elismert szaktekintéllyé váltak. A friss jövevények általában nem ismerték egymást, ez alól kivételek a sajtónál vagy az egy intézményen belül elhelyezkedők. Ezt az új generációt nem érdekelte a kapcsolatteremtés a régebbi bukarestiekkel; ignorálták őket, vagy nem is tudtak róluk.
A kivételezett magyarok kasztjához tartoztak a pártaktivisták, az állami intézmények központi alkalmazottai, a központi sajtó, rádió és később a televízió szerkesztői és újságírói. Jól fizetett állásuk mellett könnyen jutottak lakáshoz is, a szimbolikus bér fejében osztott lakáskiutalás a kommunizmus egyik legkívánatosabb „kegye” volt.
1948 után több olyan állami könyvkiadó alakult, amelyekhez magyar szerkesztőségek is tartoztak: az Irodalmi  és Művészeti Állami Kiadó, az Ifjúsági Kiadó, a Pedagógiai és Didaktikai Kiadó, később pedig a Ion Creangă, Eminescu, Albatros vagy a Műszaki, Orvosi stb. kiadók. A szerkesztők közé tartozott például a sokoldalú író-újságíró Csire Gabriella (szül. 1928) is; egy évtizedig az Irodalmi Kiadónál dolgozott, majd a gyermekirodalomban szerzett magának nevet, több könyve is megjelent.  Néhány magyar szerkesztő és tolmács Bukarestben román iskolába járt vagy román filológia szakot végzett, mint Hegedűs László (szül. 1953, Bukarest) vagy Skultéty Sándor (szül. 1948). Hegedűs László egy darabig a közrádió magyar nyelvű adásánál dolgozott, de ismertté a Szocialista Nevelés és Kultúra Minisztériumának magas rangú tisztviselőjeként vált; még 1989 után is államminiszter maradt. Az egyetem befejeztével Skultéty Sándort a Scânteia Kiadónál alkalmazták, majd 1980-tól a Politikai Kiadónál, amely 1989 után Gabriel Liiceanu vezetésével Humanitas Kiadóvá alakult át. Testvére, László (szül. 1942) a Közgazdasági Akadémián végzett, a külkereskedelemben dolgozott, ami rendkívüli kiváltságot jelentett, hisz lehetővé tette a külföldre utazást. 
Külön figyelmet érdemel a poliglott Mariana Şora (1917−2011) fordító, prózaíró és a Bukaresti Egyetem német és angol nyelvre szakosodott esszéistája; a világháború alatt ösztöndíjjal Franciaországban élt. Egy interjúban osztrák-magyarnak vallotta magát: a családban magyarul és németül beszéltek. Budapesten született, szülei zsidók voltak, a családja 1919-ben visszatért Temesvárra, a város már Nagyrománia részévé vált. Románul csak 11 éves korára tanult meg. 1978 után Németországban élt, három gyermeke Német-, illetve Franciaországban telepedett meg. Férje, a filozófus Mihai Şora ortodox pap fia, aki ugyancsak tud magyarul; 1989 után egy ideig oktatásügyi miniszter volt.
1949-ben megalakult a Folklórintézet, ahol szintén dolgoztak magyarok; sikerült 1954-ben egy kötet csángó éneket és balladát kiadniuk, ami pár év múlva, a csángópolitika megváltozásával már nem lett volna lehetséges.
Még az Electrecord lemezkiadónál is voltak magyar szerkesztők. Imre Sándor, a neves szaxofonművész és hangszerelő az Electrecord zenekarának volt a karmestere; később Németországba emigrált. 
Több magyar képzőművész, köztük néhány rendkívüli tehetség a Képzőművészeti Főiskola tanára, mások könyvillusztrátorok vagy az újonnan alapított magyar lapok grafikusai lettek. Az új hatalom elvárta tőlük, hogy a nép elnyomás elleni harcát és a munkásosztály szocializmust építő forradalmi lendületét ábrázolják. Ez – legalábbis a kezdetekben – nagy vonalakban egyezett személyes meggyőződésükkel. Hárman közülük, akiket a Képzőművészeti Főiskolához neveztek ki, rendkívüli elismerésnek örvendtek a háború utáni években: a festő Szőnyi István (1913−1967), a szobrász Szobotka  András (1917−1992) és Molnár József grafikus (1907−1984). 
Párizsi tapasztalatszerzés (1938−1939) után hazatérve, Szőnyi nemcsak Temesváron vált elismertté, hanem országos hírnévre is szert tett: 1948-ban elnyerte a Román Akadémia Ion Andreescu-díját, 1950-ben tanulmányi igazgatónak nevezték ki a Képzőművészeti Intézetnél; ezt az állást töltötte be korai haláláig. Szoborszerű és monumentális festészete, amely a Fekete Józsefére vagy a Romulus Ladeáéra emlékeztetett, az egyszerű embereket, legyen az munkás vagy paraszt (Nehéz aratás, A hegesztő, A hegesztőnő), a parasztlázadásokat és vezetőit (Dózsa György, A bábolnai felkelés, Varga Katalin) vagy a Kommunista Párt illegalitásbeli tevékenységét, illetve az októberi forradalmat ábrázolta. Lánya, Julieta Szőnyi-Ghiga a filmművészetben alkotott maradandót G. Călinescu Otilia titka című regényének vászonra vitelével (Félix és Otilia, 1972), ő játszotta a női főszerepet; fia, George Ghiga Bukarestben orvos. A másik, második házasságából született lánya, Anca Nicola a Ciuleandra, a Rebreanu azonos című regénye alapján forgatott film főszereplője volt; jelenleg Franciaországban él.
A festő Krausz Tibor (1919−2010), egykori ellenálló, nagyjából Szőnyivel egy időben  tanított a főiskolán. Miután Kanadába emigrált, T. K. Thomas néven elismert tájképfestő lett. Nővére, Krausz Zsuzsanna (Juji) a modern táncművészetben remekelt, új színpadi mozgástechnikát fejlesztett ki, és nagyon keresetté vált a rendezők körében...
Ugyancsak egy magyar nőnek, a modern táncos Magyar Eszternek köszönhető a bukaresti koreográfiai líceum megalapítása. 
A bukaresti magyar értelmiség, a különböző intézmények és felsőoktatási intézetek alkalmazottjainak egyik jó ismerője Rostás Zoltán szociológus. Kutatási módszere az interjú. A rádiónál egykor hetente közvetített egy-egy beszélgetést magyar értelmiségiekkel. Sajnos, ezek nem jelenhettek meg nyomtatott formában, így gyakorlatilag örökre elvesztek. Néhány kötet, más interjúja mégiscsak megjelent. Egy másik sorozat A Hétben és A Hét 1978-as évkönyvében látott napvilágot; néhányan az alanyok közül Bukarestben éltek. Ezek a magasan képzett szakemberek még a magyarság számára is jóformán ismeretlenek maradtak.
Egyike a meginterjúvolt szakembereknek Miklós László mérnök, aki a Sala Polivalentă csarnokának a fedélszerkezetét tervezte; másik Márton Gyárfás, a fotogrammetria specialistája. Az eredeti végzettsége szerint matematikus Márton Gyárfás 1951-ben költözött Bukarestbe Lőrinczi Gyula kollégájával együtt, közvetlenül a kolozsvári Bolyai Egyetem befejezése után. Mindkettőjüket a Haditechnikai Akadémiára nevezték ki mint geodéziai szakembereket. Három év után újabb kolozsvári társ, Györfi Jenő csatlakozott hozzájuk, aki később az akadémián belül az elektronikára szakosodott. Feleségeiknek is került bukaresti állás a tanügyben vagy a kutatásban. Mindhárman doktori címet szereztek.
Márton Gyárfás Antal (Gherasim Marton, 1928−2009) rendkívül szegény, sokgyerekes székely parasztcsaládból származott. Elismerte, hogy kinevezése a Haditechnikai Akadémia laborfőnöki posztjára a jó „káderlap” alapján történt: nem volt eminens tanuló, fogalma sem volt a fotogrammetriáról, nem tudott sem oroszul, sem németül, hogy a hozzáférhető bibliográfiát olvashassa. A hiányokat bepótolta, és elismert kutatóvá vált, több tucat tudományos munkája jelent meg, a Fotogrammetriai Társaság alapító tagja volt; társszerzője az első román nyelvű fotogrammetriai és geodéziai tanulmánynak, valamint a többnyelvű szakszótárnak. 1963 és 1969 között a Geodéziai Intézet, utána a Katonai Topográfiai Kutatóintézet igazgatója volt. Felesége 1960-tól a magyar iskolában volt tanítónő. 2012-ben a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság emlékplakettel tisztelgett Márton Gyárfás előtt. 
Lőrinczi Gyula, a matematika doktora különböző vezető beosztásokat töltött be az akadémián, 1995-beli nyugdíjazása után is folytatta kutatótevékenységét 2005-ig a Geodinamikai Intézetnél.  Márton és Lőrinczi 1989 után szerepet vállalt a magyarság politikai életében, előbbi a területi RMDSZ elnöki tisztjét töltötte be 1990−1991 között, Lőrinczi pedig a Petőfi Művelődési Társaság elnöke lett. 
Szintén a Haditechnikai Akadémián tanított dr. Demeter István dandártábornok.  Négyük neve szerepel Demény Lajos 2002-ben megjelent könyvecskéjében is a több tucat, az elmúlt fél évszázadban a tudomány vagy a művészetek világában tevékenykedő, javarészt a kommunizmus idején érvényesülő személyiség között. Ez a névsor 33 kutatót, felsőfokú tanügyi kádert, a fővárosi magyar elit reprezentatív neveit tartalmazza, a listán a saját neve is szerepel, rajta kívül: dr. Cihó Miron és dr. Lukács Antal történészek, dr. Kovács Albert, dr. Molnár Szabolcs, dr. Murvai Olga és dr. Murvai László nyelvészek, Árvai Zsolt, dr. Lányi Szabolcs, dr. Nagy E. József, dr. Nagy József és dr. Lingvay József vegyészmérnökök, Szabó Károly, dr. Demeter Elek, Gedő István energetikus mérnökök, dr. Grúzsniczky Fülöp spektrográfiai szakmérnök, dr. Gyéresi István, Osváth Jenő mérnökök, Bíró István és dr. Soós Jenő matematikusok, dr. Dévényi András, dr. Katona László és Dr. Fazakas Antal Béla fizikusok, dr. Katona Éva biofizikus, dr. Szedlacsek Jenő István biokémikus, dr. Sztojánov István és Szász-Gábor Domokos informatikusok, dr. Tövissi Lajos statisztikus és dr. Fábián Csaba Béla közgazdász.
Ezen az eléggé szubjektív listán néhány tudományos, műszaki vagy gazdasági szaktekintély is szerepel. Így például Lingvay József (szül. 1949), aki találmányainak számával rekordtartó az alkalmazott elektrokémia terén (a földgáz szállítóvezetékeinek és elosztóhálózatának korrózióját kutatta); Osváth Jenő az atomfizika orvosi alkalmazását kutatta japán tudósokkal közösen. Szabó Károly kutatómérnök (szül. 1948) a bukaresti műszaki egyetemen végzett, a telekommunikáció és a távérzékelés területén publikált több művet, 1992-től a Légforgalmi Hatóság alkalmazottja. A biokémikus Szedlacsek Istvánt 2000-ben a Tudományos Érdemrend lovagi fokozatával tüntették ki. Ugyanezzel az érdemrenddel méltatták dr. Fábián Csaba Béla (szül. 1941) matematikust és közgazdászt, kutatót és egyetemi tanárt, aki tanulmányait Németországban végezte, az informatikai rendszerek programozására szakosodott, és két egyetemet is végzett. 
A romániai magyar személyiségek tára, a Ki kicsoda 2000 a felsorolt 33 névből csak 14-et említ, ami a bukaresti magyar közösség és a helyi RMDSZ szervezet közti rossz kommunikáció tanújele. (...) A Petőfi Társaság által kiadott három értesítőben sem említik a Demény által felsorolt vagy akár az általa kihagyott neveket, leszámítva néhány, az RMDSZ-ben felelős szerepet vállaló vagy felkérésre előadást tartó személyt. Nevük többnyire a román enciklopédiákból és névtárakból is hiányzik, habár munkájukkal és szaktudásukkal elsősorban a román államot gyarapították. Ahogy azt Nagy Sándor már pár évtizede megállapította, lassanként ,,az erőnk, a munkánk, a lelkünk, a vérünk, a gyermekünk, a jövendőnk mind-mind a másé lészen”. A nagy román tömegben ezek az emberek, külön egyedenként elveszve, nem jelentenek gyakorlatilag semmit a magyar közösség számára, amely általában nem is ismeri őket; a románok pedig még annyira sem.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 38. (részletek)
A bukaresti magyar líceumot már a hetvenes években, Tulipánt Ilona igazgatósága alatt megpróbálták a szomszédos Iulia Hașdeu-líceumba olvasztani, de az igazgatónő és a szülői bizottság tagjai által aláírt, Fazekas Jánoshoz eljuttatott kérés megmentette az iskolát a felszámolástól. 1972–1988 között a szülői bizottság elnöke Lőrinczi Gyula volt, a katonai műszaki akadémia tanára, három gyermek édesapja. Kezdeményezésére ez idő alatt nyolc beadvánnyal fordultak a hatóságokhoz, a bukaresti magyar iskola hagyományaira hivatkozva tiltakoztak a tanárok alacsony szakmai felkészültsége és a magyar tanárok románokkal való helyettesítése miatt, ugyanis lassan már minden tantárgyat románul tanítottak.
Beadványaikat, amelyekben magyar matematika, fizika, angol–magyar szakos tanárok áthelyezését kérték más bukaresti iskolákból, általában válasz nélkül hagyták. Iuliu Furo tanügyminiszteri államtitkár, akit 1990 után a Nagyrománia Párt karolt fel, nem fogadta kihallgatásra a kérvényezőket, és a nyugdíjba vonuló magyar matematika-tanárnő helyett egy román mérnököt neveztek ki. 1985-ben a líceum alsó tagozatán (IX. osztály) egy párhuzamos, román nyelvű osztályt is indítottak, majd később már nem is indítottak magyar osztályt, azzal a céllal (ki tudja már, hányadszor?), hogy felszámolják a bukaresti magyar nyelvű tanítást. Válaszként a magyarok panaszaira, 1987-ben egy ellenőrző bizottságot küldtek az iskolába, a magyar tanárokat akarták megfélemlíteni és rávenni, hogy kérjék áthelyezésüket román iskolákba.
Az élet legapróbb részleteire is kiterjedő túlkapások tömkelegét kellett a magyaroknak elszenvedniük. Elsősorban az erdélyieknek: eltűnt a Székely (Secuiesc) megnevezés Udvarhely és Keresztúr városok nevéből; a születési bizonyítványokban a magyar keresztneveket lefordították, betiltották a magyar nyelv használatát az osztályfőnöki órákon, a magyar énekeket az iskolai évzáró ünnepségeken, s csak egyetlen, alaposan ellenőrzött tartalmú magyar vers elszavalását engedélyezték.  A magyarellenes hisztéria új formát öltött, miután 1986-ban megjelent Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt, Köpeczi Béla szerkesztésében a háromkötetes Erdély története. A román hatalom azonnal reagált: az Előre sorozatban közölte a felszólalásokat a magyar nemzetiségű dolgozók különböző megyei tanácsainak gyűlésein, ezekben a magyarok „tiltakoztak” a magyarországi hatóságok beavatkozása ellen, és éltették a párt „bölcs politikáját”. Az egész román sajtó megbélyegezte Magyarországot „irredenta és horthysta” lépése miatt. „Támogatóit” maga mögött tudva, a ceausiszta hatalomnak sikerült megakadályoznia a magyar konzulátus megnyitását Kolozsváron, az alkalmazottaknak 48 órán belül kellett elhagyniuk az országot. És bár már teljesen elkészült és felszerelték, nem volt lehetséges a bukaresti Magyar Kulturális Központ megnyitása sem. 1986-ban megjelent egy tanulmánykötet, A történelemhamisítás veszélyes játéka (Jocul periculos al falsificării istoriei) címmel, Ştefan Pascu akadémikus és Ştefan Ştefănescu egyetemi tanár szerkesztésében, több neves történész – Mircea Muşat, Florin Constantiniu, Cristian Popişteanu, Dinu C. Giurescu, Victoria Moisiuc – írásaival. A vádak elsősorban a magyarországi történészek ellen irányultak, de egy kerekasztal-beszélgetés során, amelyen Ion Coja, Gabriel Ţepelea és Mihai Ungheanu is részt vett, átbeszélték a moldvai csángó tanító, Dumitru Mărtinaş „drámáját”, aki az egy évvel korábban megjelent könyvében kétségbe vonta a csángók magyar származását, és aki szerint a csángók Székelyföldről származó románok, akiket már a XIII. században a katolikus hitre térítettek. A Román Akadémia által 1989 után kiadott történelmi írás nem vesz tudomást a Kárpátokon kívül még ma is élő csángókról. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői közül többen 1990 után a Nagyrománia Pártban kötöttek ki. 
1988-ban megjelent Francisc Păcurariu Românii şi maghiarii de-a lungul veacurilor (Románok és magyarok az évszázadok során) című, a párt politikájának szellemében megírt könyve. A magyarok csak mímelték, hogy támogatják a párt tulajdonképpen ellenük irányuló politikáját, de ugyanezt nem mondhatjuk el a románokról. Bár Ceauşescu politikája már rég nem egyezett a nép akaratával, a románokra mégis nagymértékben hatott az állam magyarellenessége, állapította meg Domokos Géza. A manipulálás mindig is nagyon hatásos stratégia volt. Ceauşescu megteremtette az új embert, aki „egy hazát, egy nemzetet, egy nyelvet” akar, és a magyarokat tartotta a román nemzetre leselkedő legnagyobb veszélynek. 
Erdélyben a magyarok kivándorlása tömegméreteket öltött. 1988-ban például csak Nagyszalontáról 150 fiatal távozott egyetlen hónap alatt. 1985–1990 között mintegy 33 ezer magyar vándorolt ki Romániából; a Bukarestből kitelepültek száma nem ismert. Kiemelten értékes értelmiségiek is távoztak, az itthon maradottakat pedig megfélemlítették és félreállították. (...) Nincsenek további konkrét adataink a bukaresti magyarok Securitate általi meghurcoltatásairól. Számunkra ismeretlen okok miatt 1981-ben elbocsátották Cselényi László rendezőt (sz. 1951) a tévé magyar szerkesztőségétől. 1983-ban kivándorolt, és sikerült ugyancsak a tévénél elhelyezkednie; 2005-ben a Duna TV igazgatójának nevezték ki.
Csiki László szerkesztőt sokat zaklatta a Securitate, de részleteket erről sohasem árult el. Csak annyit mondott el, hogy kirúgták, és megvonták a közlési jogát; három évig álnév alatt jelentek meg írásai, utána pedig Magyarországra költözött. A Securitate házkutatásairól sem tudunk közelebbit, Horváth Andor esetét leszámítva. 1988-ban elkoboztak tőle 32 darab 1986 után megjelent könyvet és minden otthonában talált magyar folyóiratot. A hatóságok egy tanulmányt kerestek, amelyet Alin Teodorescu írt, és Magyarországra szánt, és amelyet Horváth Andornak kellett volna lefordítania. Néhány napos kihallgatás után leszálltak róla. 
A terror és a nélkülözés elviselhetetlenné vált. Az írók egy beadványt akartak szerkeszteni, amelyet a pártszervekhez nyújtottak volna be; nem ez lett volna az első ilyen próbálkozás. Domokos Gézát, az Írószövetség alelnökét felkereste Mircea Dinescu, hogy meggyőzze, ő is írja alá a beadványt. Domokos Géza feltételül szabta, hogy a beadvány térjen ki a magyar kisebbség helyzetére, önazonosságához, hagyományai ápolásához és anyaországi kapcsolataihoz való jogára is. A bátrabb értelmiségiek is csak szóban vagy magánlevelezésükben támogatták a jogaiktól és önérzetüktől megfosztottakat. Ilyen gesztusokat Domokos Géza is tett, nem is egyszer. A legismertebb eset C. V. Tudornak a Saturnalii című, 1984-ben megjelent kötete zsidóellenes mocskolódásaival kapcsolatos. Domokos Géza levélben biztosította támogatásáról a bukaresti Zsidó Konföderációt; maga Moses Rosen főrabbi válaszolt neki, meghívta a zsidók deportálásának 40. évfordulóján tartott megemlékezésre. A szertartáson Elie Wiesel, a későbbi Nobel-békedíjas is részt vett. Domokos Gézát figyelmeztették a pártbizottságtól, hogy nem tartotta be az érvényes szabályzatot, amely szerint kötelessége értesíteni a hatóságokat, ha olyan eseményen vesz részt, ahol külföldiek is vannak, de azt is az illetékesek tudomására kellett volna hoznia, hogy fel kíván szólalni. Magyarok más, rendkívüli tettei nem maradtak fenn. Ez jogosította fel Ágoston Hugót (aki a román rádió és televízió vezetőségi tagja volt 2010-ig) arra, hogy kijelentse: a Balkánon, Caragiale országában a kompromisszum, a hatalommal kötött egyezség fogalma elég kétértelmű. Pár kivételtől eltekintve Romániában nem léteztek igazi disszidensek, ellenállás sem volt a szó valós értelmében: ,,egyik sem volt igazi, sem a hűség, sem az ellenállás”.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)