"Lukács Csaba beszámolójában összefoglalta a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen történteket. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem több tanára is eljött. Többüket felhívta Markó Béla, nem javasolva az "irredenta és magyarkodó" rendezvényen való jelenlétüket. Az RMDSZ-hez közelálló ifjúsági szervezetek ellenrendezvényt tartottak, gondosan ügyeltek arra, hogy a meghívott magyarországi együttesekkel megkötött szerződés n engedje a másik rendezvényen való fellépést, A Kispál és a Borz együttes viszont mindkét helyen zenélhetett. Érdekes, hogy a Kispál és a Borz énekese, Lovasi András kijelentette a színpadon: "A leszakadt országrész-nyalást a többi zenekarra bízzuk. Ha jól viselkedtek, eljátsszuk a Kicsit szomorkást és felvesszük a Magyar vagyok és turista feliratú pólót." /Lukács Csaba: Jövőre veletek ugyanitt. = Magyar Nemzet, júl. 29."

November 9-én Marosvásárhelyen megkezdődött az Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. Lovasi András, a Kispál és a Borz ex-frontember újdonsült színészként mesélt filmes tapasztalatairól. Másnap vetítenek két történelmi témájú mozgóképet is: Zágoni Balázs Képzelt forradalmát és Fischer István Varjúröptetés című, a bukaresti ’56-ról szóló filmjét. /Bartha Réka: Farkashajszás Alter-Native. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Huszonöt éves a Csík Zenekar
Az egész esztendő a 25. születésnap jegyében telik a friss Kossuth-díjas Csík Zenekar számára; tegnap este jubileumi koncertet tartottak Budapesten a Művészetek Palotájában. Azokat a népzenészeket hívták meg vendégként, akiknek a munkássága megalapozta muzsikájukat. „A nyolcvanas évek vége felé ismét felfelé ívelő hullámba jutott a népzene Magyarországon, akkoriban került előtérbe az Ökrös, a Tükrös vagy az Egyszólam zenekar, és szerencse, hogy akkor indultunk mi is” – magyarázta Csík János. A Csík Zenekar számára az országos ismertséget az autentikus népzene magyar könnyűzenei feldolgozásokkal történő vegyítése hozta meg. Az áttörés ebből a szempontból a 2005-ben kiadott, Senki nem ért semmit című album volt a Kispál és a Borz három számának (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék) átgondolásával, de a nyitást már a négy évvel korábbi, A kor falára című anyag is jelezte: ezen az albumon szerepel az Én vagyok az, aki nem jó című cimbalmos dal, és a magyarpalatkai lassú cigánytánc, amely átúszik szvingritmusba. 2012 augusztusában a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán tizenötezres közönség előtt léptek fel Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Földes László Hobo, Kovács Kati, Kiss Tibor, Lovasi András és Ferenczi György társaságában. A Csík Zenekar Daloskönyv című projektje olyan dalok feldolgozásait tartalmazta, amelyek a zenekar magánmitológiája és a magyar könnyűzene története szempontjából egyaránt fontosak, és amelyek így hidat teremtettek a műfaj különböző nemzedékei között is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zenei programok az I. Szent László Napokon
A 2013. június 28–30. között esedékes Szent László Napok keretében igényes könnyűzenei programok várhatóak: Rúzsa Magdi valamint a Csík zenekar és barátai egyaránt fellépnek a rendezvényen, ugyanakkor a Csokonai Színház népszerű előadóművészeinek közreműködésével egy operettestre is sor kerül.
„1985. november 28-án születtem Vrbas városában, Vajdaságban, első dolgom az volt, hogy ordítottam egy nagyot. Nos, azóta ragaszkodom Én, Rúzsa Magdi a hangomhoz. 2006. május 20-án újjászülettem, amikor megnyertem a Megasztár című vetélkedőt és végre lett közönségem, megnőtt a lelkem és megígértem: ezentúl adni fogok, már amit az ember a hangjával adni tud. Semmi mást nem kérek, csak erőt, hogy végig tudjam járni az utamat. Az angyalok velünk…” – vallja Rúzsa Magdolna, akiért azóta egy ország rajong.
Népszerűsége Nagyváradon is töretlen, ezért az I. Szent László Napok szervezői úgy gondolták, itt az ideje, hogy a nagyváradi nagyközönség is örvendhessen azoknak a bizonyos „ajándékoknak”, amelyekről a fentebbi vallomásában beszélt, és amelyek egyszerre sugározzák a zene feltétel nélküli szeretetéből fakadó életörömöt, a profizmust és az Istentől kapott, áldott tehetséget.
Rúzsa Magdolna 2013. június 28-én, pénteken 21 órai kezdettel a nagyváradi Rhédey-kertben lép színpadra. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak az ingyenes koncertre.
Az immár Kossuth-díjas, idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Csík zenekar tagjai néhány hónapon belül másodjára koncerteznek Nagyváradon. A Szent László Napokon barátaikkal, Kiss Tiborral (Quimby) és Lovasi Andrással (Kispál és a Borz, Kiscsillag) közösen fognak színpadra lépni. Az elmúlt 25 évről így vallanak saját honlapjukon: „Ahogyan a szerelem is tud gyönyörű ugyanakkor gyötrelmes lenni, úgy a népzene szeretetében eltelt 25 év is tudott göröngyös útra vinni, illetve egekig felemelő boldogságot adni. Kívánom mindazoknak, akik kíváncsian figyelemmel kísérik a munkánkat, hogy még sokáig leljenek örömet koncertjeinken az általunk játszott dallamok hallgatásában. Ezzel magunknak is kívánom ezt, hiszen hosszú ideig szeretnénk még mosolygó szemű, boldog, meghatott arcokat látva játszani, tudva: van kinek muzsikáljunk.” A Csík zenekarral és barátaikkal június 30-án, 21 órakor találkozunk a Rhédey-kertben!
“Csak érted élünk szép hazánk!” címmel a debreceni Csokonai Színház népszerű előadóművészeinek közreműködésével, szombat este, szintén 21 órai kezdettel a magyar operettirodalom legnépszerűbb slágerei csendülnek fel a Rhédey-kertben. Azt megelőzően, 19:30-tól pedig Shakespeare-paródiákat mutatnak be a debreceni színművészek.
De nemcsak a zenei programok miatt érdemes a váradiaknak kilátogatniuk a Rhédey-kertbe: számos kulturális és szórakoztató programokkal várják az érdeklődőket a három nap során. Érdemes tehát figyelemmel kísérni a Szent László Napok programját a Facebook közösségi oldalon, valamint a www.szentlaszlonapok.ro honlapon.
erdon.ro

Szent László Napok világi szemmel
Generációkat átfogó és a lokálpatriotizmust erősítő programokkal készültek a pénteken rajtoló nagyváradi Szent László Napok szervezői – ecsetelte a sajtó képviselőinek Mihálka Melinda.
A programfelelős tegnapi tájékoztatása szerint a rendezvény tervezésekor bőven voltak ötleteik, de a három napos korlát miatt ezek közül többet is kénytelenek voltak jövőre halasztani. Mert, ahogy arról lapunk korábban beszámolt, a fesztivált hagyományteremtő szándékkal indítják útnak. Zatykó Gyula főszervező ismételten jelezte: világi vonalon is szeretnék megismertetni a helyi és környékbeli lakosokkal a városalapító lovagkirály munkásságát.
Meglátásuk szerint a fiataloké a jövő, így különös hangsúlyt fektettek a gyermekprogramokra, amelyek a legendák mentén, játékos formában ismertetik meg a kicsikkel a hagyományokat. Ezeket a foglalkozásokat szombaton délelőtt tartják a Rhédey-kertben (Bălcescu park), amely a többi fesztiváljellegű eseménynek is helyszíne lesz.
Mint elhangzott, a városvezetés nem csak anyagilag nem támogatatta a rendezvényt, hanem még közteret sem volt hajlandó a szervező Szent László Egyesület számára biztosítani, így végül a központhoz közeli zöldövezetet bérelték ki. A szervezők elmondása szerint Ilie Bolojan polgármester azt is jelezte, hogy a péntek délutáni hivatalos megnyitón nem tud részt venni, mert nem lesz Nagyváradon, azt pedig még nem tudni, hogy küld-e valakit maga helyett a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében esedékes fesztiválindítóra. Szent László szobrának megkoszorúzása után ugyanis a tanintézetben mond beszédet többek között Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete és Magdó János kolozsvári főkonzul is. A kincses várostól amúgy segítséget is kaptak a szervezők, a Kolozsvári Magyar Napok rendezői sátrakat és standokat biztosítottak a váradiak számára.
„A térség fesztiválja lesz, biztos vagyok benne, hogy a határon túlról is sokan át fognak jönni a hétvégén" – mondta Zatykó, remélve, hogy az időjárás is partnerük lesz a hétvégén. Mint korábban beszámoltunk, a háromnapos eseménysorozat alatt lesznek könyvbemutatók, borkóstolók, előadások Szent Lászlóról, szervezett keretek között találkozhatnak a Váradról elszármazottak, az érdeklődők találkozhatnak Kemény Dénes vízilabdaedzővel, a fő attrakciók pedig az esti koncertek lesznek. Pénteken Rózsa Magdi, vasárnap pedig a Kiss Tiborral és Lovasi Andrással közösen fellépő Csík zenekar lesz a sztárvendég, szombaton pedig operett estet tartanak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Először szerveztek Szent László Napok – Nagyváradi Magyar Napok címen rendezvénysorozatot Nagyváradon. A fesztivált a Szent László Egyesület, továbbá tizenegy társszervező és tizenhét partnerszervezet hozta létre. A három nap alatt a Rhédey kertbe, a Partiumi Keresztény Egyetem termeibe, a Moszkva Kávézóba, a Góbé Csárdába látogathattak el a váradiak.
Péntek kora délután a Csökmői Ifjúsági Fúvószenekar toborzójával indult a programsorozat, majd a Szent László-szobor megkoszorúzásával folytatódott. Az ünnepélyes megnyitón Zatykó Gyula főszervező és Tőkés László házigazda indította a rendezvénysorozatot, az esti Rúzsa Magdi-koncert pedig mintegy hatezer résztvevőt vonzott.
Szombaton főzőversennyel, gyermekprogramokkal, Szent Lászlóról és koráról szóló előadásokkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, kvízvetélkedővel, komolyzenei koncerttel folytatódott a program, párhuzamosan több helyszínen.
A Szigligeti Színház emeleti előcsarnokában egy rendkívüli zenés születésnapi köszöntő keretében ünnepelték meg Az ifjú W. újabb szenvedései című előadás váradi bemutatójának 40. évfordulóját, a Metropol Group fennállásának 45. évfordulóját, továbbá Szabó József Ódzsa rendező 85. születésnapját.
A Rhédey kertben zajló egész napos programok során a helyszín egyfajta szabadtéri alkotóműhellyé vált, ahol gondtalanul lehetett nemezelni, szövőszékben szőni, üveget fújni, festeni, csuhétárgyakat készíteni, varrni és hímezni. A játékok között Szent László alakját és korát, illetve a lovagkirályhoz fűződő legendákat is felelevenítették, valamint egy meseszekeret csodálhattak meg a gyerekek.
Az este során a debreceni Csokonai Színház, valamint a budapesti Magyar Állami Operaház művészei léptek fel egy fergeteges komédiával, valamint operettslágerekkel.
Zatykó Gyula EMNP-alelnök és főszervező a Transindexnek elmondta, mintegy harmincezren fordultak meg a három nap alatt a Szent László-napok rendezvényein, a legsikeresebbnek mindenképpen az esti koncertek bizonyultak. A Szent László-napokon Rúzsa Magdi mellett a Csík Zenekar és barátai (Lovasi András, Kiss Tibor) lépett fel, valamint operettestet is rendeztek Bódi Marianna (szoprán), Haja Zsolt (bariton), Böjte Sándor (bariton) és Balla Melinda (szoprán) részvételével.
Zatykó úgy véli, az idei kiadással bebizonyosodott, hogy van igény a Kolozsvári Magyar Napokhoz vagy a Kalotaszegi Magyar Napokhoz hasonló fesztiválra Nagyváradon is, és azt reméli, jövőre már önkormányzati támogatással valósulhat meg a rendezvény. Idén ugyanis pályázatokból és magántámogatásokból szervezték meg a Szent László-napokat; a támogatás pedig sokszor nem pénzben, hanem termékekben vagy infrastruktúrában nyilvánult meg – mondta Zatykó Gyula. A főszervező azt is kiemelte, hogy a fesztiválnak a városimázs-építésben is szerepe lehet, tehát mindenképpen számítanak következő kiadásra is.(közlemény/hírszerk.)
Transindex.ro

Kossuth-díjas zenészek a kincses városban
Óriási közönségsikernek bizonyult szerda este a Csík zenekar és barátai fellépése, a Kolozsvári Magyar Napok első főtéri nagy koncertjén megtelt nézőkkel a Főtér.
Egyikük az előadás vége felé meg is jegyezte: ha labdarúgó mérkőzés lenne a Kolozsvári Magyar Napok, akkor a Csík zenekar koncertje az ötödik percben rúgott gólnak felel meg, azaz kezdésnek pazar.
A Kossuth-díjas magyarországi népzeneegyüttes meghívottja a szintén Kossuth-díjat nyert Földes László “Hobó” és Lovasi András volt, akik élen jártak a jó hangulat megteremtésében. Az idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő zenekar több mint másfél órás műsora azok számára is bőven tartogatott meglepetéseket, akik rendszeresen ellátogatnak Csík Jánosék erdélyi koncertejeire. Hobó két dal között József Attila verseket szavalt, elővezették a kultikusnak számító Kex együttes Elszállt egy hajó a szélben című slágerét, Lovasi András szólólemezéről pedig az Apa övének a csatja című, ritkán játszott dal is megszólalt, mi több, az egyik erdélyi népdal-összeállítás alkalmával színpadra invitálták Erdély egyik legismertebb prímását, a kalotaszegi Fodor “Neti” Sándort is.
A koncertet megelőző közönségtalálkozón Szabó Attila, a Csík zenekar gitárosa és hegedűse úgy nyilatkozott: szeretnek Erdélybe járni, hiszen az a muzsika, amit játszanak eredeti formájában a leginkább itt maradt fenn. A Kolozsvári Rádió szervezte eseményen ugyanakkor a kincses város érdeklődő közönsége megtudhatta, a Csík zenekar Lovasi András javaslatára kezdett el könnyűzenei feldolgozásokkal foglalkozni, az első világzenei elemeket is tartalmazó lemezük a Senki nem ért semmit rögtön sikert aratott.
A három éve feloszlott Kispál és a Borz együttes basszusgitárosa és frontembere elmondta, 2001-ben – amikor épp a szólólemezét készítette – találkozott a Csík zenekar zenészeivel, a környező balkáni népzenét játszó együttesek példáját emlegetve győzte meg őket, hogy nyissanak a könnyűzenei műfajok felé. Majorosi Marianna a zenekar énekese az alternatív rockdalok feldolgozása kapcsán elmondta: a dalok megformálásával nem volt gondja, hiszen technikailag ez nem jelentett nagyobb kihívást a népdalokénál. Hozzáfűzte, kisebb nehézsége a szövegekkel támadt, hiszen Lovasi András vagy Kiss Tibor szövegeivel szemben a népdalok szövege jóval egyszerűbb. A beszélgetés során elhangzott, a rockmuzsika és a népzene közti átjárást Szabó Attila biztosította a zenekarnak, hiszen gitárosként ő korábban rockzenész is volt, nem mellesleg hat éves korától hegedül. Ugyanakkor néhány kulisszatitokba is betekintést kaphattunk.
Majorosi Marianna például elárulta, hogy a legnépszerűbb feldolgozásukban – Quimby: Most múlik pontosan – azért nem szerepel fúvós hangszer is, mert amikor elkészítették a dal népzenei változatát, a fúvósuk fáradt volt és inkább aludni ment. Azt is megtudhattuk, hogy sikerüknek köszönhetően ma már a könnyűzenét játszó zenekarok keresik fel őket, hogy dolgozzák fel egyik-másik dalukat. Érdekességként megemlítették, hogy az egyik videómegosztó oldalon, a Most múlik pontosan az egyik erdélyi hozzászóló régi erdélyi népdalnak nevezte, sőt esküdni mert rá, hogy többször hallotta otthon.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Gazdag programkínálat várja szombattól a Szent György Napok résztvevőit
Koncertekkel, színházi előadásokkal és kiállításokkal is várják az érdeklődőket április 26. és május 4. között a sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon.
A kilencnapos rendezvénysorozaton mintegy 300 program várja az érdeklődőket Sepsiszentgyörgy Pogármesteri Hivatala és a Pro Georgio Sancto Alapítvány szervezésében, idén huszonharmadik alkalommal – közölték a szervezők az MTI-vel.
A fesztivál első napján mások mellett Illényi Katica és zenekara ad koncertet. Szerepel a programban a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, a Rádió Gaga és a Gruppen-Hecc kabarétársulat előadása, csángódélután és moldvai csángó táncház.
A moldvai csángó népi kultúra kutatásának korszakai címmel előadást tart Tánczos Vilmos néprajzkutató, fellép a Százlábacska Néptáncegyüttes, Nyisztor Ilona és a pusztinai gyerekek. Bemutatkozik a fesztiválon a Belvárosi Színház és az Orlai Produkciós Iroda előadása. Gazdasági ismeretek versenye magyar és román nyelven, diákkórus-fesztivál és Ivan Ladislav Galeta egyéni kiállítása is színesíti a programot.
A dzsessztől a folklórig
Április 29-én nyílik a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjainak tárlata és a Tájmisztika Műhely képzőművészeti kiállítása, ezen a napon fellép a Szegedi Miniszínház és a Plugor Sándor Művészeti Gimnázium olimpikonjai. A Kék Hold Táncklub vetített képes előadást tart a tánc világnapja alkalmából, fellép a bukaresti Teatrul Foarte Mic, Szulák Andrea és a Visky Árpád Színjátszó Társulat is.
Április 30-án a Gyermekszínjátszó Találkozó előadásai, közönségtalálkozó Dóka Péter ifjúsági íróval, a Móra Könyvkiadó szerkesztőjével, néprajzi kiállítás Bálinth Zoltán gyűjtéséből és az Andrei Mureşanu Színház műsora is szórakoztatja a közönséget.
Emellett dzsesszkoncert, kiállítás az Árkosi Tájmúzeum gyűjteményéből és Gajai Ágnes színművésznő egyéni előadása is várja a nézőket. Május 1-jén nyílik a kézműves vásár és a borudvar, a programokat folklór műsor, a baróti művelődési ház Synkron tánccsoportja, társasági táncbemutató és a Háromszéki Diákegyüttesek Találkozója színesíti. Este Mobilmánia nagykoncert lesz, és fellép a marosvásárhelyi Spektrum Színház és a sepsiszentgyörgyi St. George Quintet.
Lovasi András is koncertezik
Másnap úszós horgászverseny, Szent György-napi ünnepélyes felvonulás, néptánccsoportok előadása és harcművészeti bemutató szerepel a kínálatban. Este Balázs Elemér Group dzsesszkoncert, humor show, Black Betty blueskoncert és Tankcsapda koncert lesz.
Május 3-án többek között labdarúgótorna, kórustalálkozó, streetballverseny, bicikli ügyességi verseny és lovas programok is várják az érdeklődőket. Emellett a Háromszék Táncegyüttes műsora, gyermektáncház, divatbemutató és lovasíjász-bemutató is lesz, a közönség találkozhat Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz, illetve a Kiscsillag frontemberével, este pedig az Animal Cannibals ad jubileumi koncertet.
A fesztivál zárónapján mások mellett a sepsiszentgyörgyi Session Jazz Band, a kézdivásárhelyi Demeter Eli és zenész barátai, valamint az Éltes Áron Quartet lép fel. Este a Transylmania, Rúzsa Magdi és zenekara, illetve a The Carbonfools ad koncertet. Krónika (Kolozsvár)

KMN: a változatosság gyönyörködtet
A magyarországi ExperiDance Tánctársulat Ezeregyév című történelmi táncshow-jával ért véget tegnap, lapzártánk után az 5. Kolozsvári Magyar Napok, amelynek keretében egy hétig minden este tele volt a Főtér, illetve az amúgy zárva lévő, romos állapotú, de még így is megkapóan előkelő New York Szálló.
Az időjárás egyébként majdnem végig „kegyes” volt a rendezvényhez, csak az utolsó két napra lett borúsabb, de a szemerkélő eső láthatóan egyáltalán nem zavarta azt a sok ezer embert, akik szombaton a legendás Illés zenekar koncertjén töltötték meg zsúfolásig a teret.
Az Illés egyébként fennállásának 50. évfordulóját ünnepli idén, így nem spóroltak sem a dalokkal, sem a meghívott vendégművészekkel: Feke Pál, Vastag Tamás, Serbán Attila, Gubik Petra és Szabó Ádám is fellépett a zenekarral.
A Tied a világ! című produkció minden korosztályt kicsalogatott az esőbe: az idősebbek fiatalságukat idézték fel újra egy kétórás koncert erejéig, a fiatalok pedig – a hétfő esti koncertek után ismét – megtanulhatták, hogy öreg rocker nem vén rocker. Ezrek énekelték teli torokból az olyan jól ismert slágereket, mint a Ha én rózsa volnék vagy az Amikor én még kissrác voltam.
A koncertprogram egyébként nagyon változatosra sikerült idén: hétfőn a már említett veterán rockerek melegítették be a közönséget, kedden Tamás Gábor álmai teljesültek – saját bevallása szerint – ugyanott, szerdán a néptánc töltötte be a teret, csütörtökön pedig a magyar pop két olyan nagyágyúja adott koncertet egymás után, mint a Kiscsillag és a Quimby.
Lovasi András és a Kiscsillag sok dalt eljátszott a Szeles című új albumról, amely a kritikusok egybehangzó véleménye szerint nagyon feszesre, jól kimunkáltra sikerült, a törődés pedig a koncerten is hallatszott, hiszen egy-egy dal talán még jobban szólalt meg, mint a lemezen.
Lovasi a tőle megszokott humoros szövegekkel konferálta fel az újabb és újabb dalokat: a Hol van a boldogság? címűt például a pásztorok által egy bárány elvesztésekor énekelt siratóhoz hasonlította.
A hangulatot csak fokozni lehetett, amit a Quimby meg is tett a következő koncerten: Kiss Tibor és Varga Livius egymásra tromfolva hergelték a tömeget, akik egy energikus, feszes koncertet tombolhattak végig, az újabb dalok mellett pedig szerencsére előkerültek olyan korábbi slágerek is, mint a Libidó, Az otthontalanság otthona, a Ventilátor blues vagy Az ördög magyar hangja.
Pénteken a Magyar Rádió szimfonikus zenekara kísérte öt magyar banda áthangszerelt dalait. A műsort az Irie Maffia kezdte, majd Péterfy Bori sétált fel a színpadra, hogy megmutassa milyen is egy magyar popdíva – illetve egy vámpír.
A Heaven Street Seven és Szűcs Krisztián – a szimfonikusokkal való együttműködés kezdeményezője – egy már tökéletesen felszabadult és népes közönség elé lépett ki, jutalomként pedig előkerült az Atombomba című remek nóta, ami ritkábban kerül bele a koncertprogramba. A sort a Pannonia Allstars Ska Orchestra zárta a színpadon, akik egy új dalukkal mutatták meg, milyen is az általuk kitalált ska western műfaj.
Persze nemcsak a főtéri nagyszínpad, hanem a Farkas utcai színpad is számos jó koncertnek adott teret: itt lépett fel például Palya Bea, aki ismét megmutatta, milyen is szerinte egy igazi nő, újabb szerzeményeiben ugyanis erről énekel – kiválóan. Szombaton a Parno Grast, azaz Fehér Ló nevű cigányzenekar lépett fel a Farkas utcában, és a szakadó eső ellenére fergeteges bulit csaptak. Erre tényleg nincs jobb szó: egyszerűen mindenki megőrült. Vasárnap Harcsa Veronika zárta a koncertek sorát a Farkas utcában.
Varga László, Krónika (Kolozsvár)

Hatalmas közönség énekelte az István, a király legendás dalait a Partiumi Magyar Napokon
Az államalapítás ünnepén is rengeteg program várta a kicsiket és nagyokat Szatmárnémetiben, több ezren énekelték az István, a király rockopera dalait, majd a Kiscsillag fergeteges koncertjén lehetett bulizni.
A Partiumi Magyar Napok második napja Szent István, az államalapító király ünnepén szentmisével kezdődött, majd a résztvevők koszorút helyezetek el a szobránál. A délelőtti órákban a Szent István Kör szervezésében Szakály Sándor történész tartott előadást a Széchenyi utcában Magyarország belépéséről a második világháborúban. A gyerekek pedig számos játékos program és ügyességi vetélkedő közül választhattak, illetve a Brighella Bábtagozat művészei a gyerkőcök nagy örömére a színpad előtt Az egy kupac kuflit is előadták, amelybe a közönség köreiből is bekapcsolódhattak. Az interaktív programok sorát az Aranykapu Kulturális Egyesület és a Borókagyökér Egyesület hagyományőrző foglalkozásai színesítették.
A Szakszervezetek Művelődési Házában Marie Jones: Kövekkel a zsebben, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadását tekinthették meg, amelyet az új főtéren a várva-várt legendás rockopera követett. A 15. Partiumi Magyar Napok egyik fénypontja volt a Szörényi – Bródy klasszikus az István, a király, a mátészalkai Talán Teátrum előadása, amellyel a szatmáriak egyik nagy álma teljesült. A több ezres közönség együtt énekelte a híres dalokat a negyven tagú kórussal, ezzel is tisztelegve az államalapító király előtt.
A Széchenyi utcában a nap záróakkordjaként több százan a Kiscsillag koncertjén buliztak, akik szintén először léptek fel Szatmárnémetiben. A legjobb Kiscsillag dalok mellé egy-két Kispál és a Borz klasszikus is bekerült, amelyet folyamatos taps és ováció követett. A műsort csak színesítette Lovasi András dalok közti összekötő szövege — olykor anekdotái — amelyek minden dal előtt egy pozitív alaphangulatot teremtettek.
Kiemelt partnerek:
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szatmárnémeti Városi Tanács, Szatmár Megyei Tanács, Communitas Alapítvány, Bethlen Gábor Alap, Földművelődésügyi Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Magyar Turisztikai Ügynökség.
erdon.ro

Az ember borzalmasan csodálatos
Interjú Lackfi Jánossal 
Író, költő, műfordító, több mint harminc könyvet írt gyerekeknek és felnőtteknek, legalább annyit jegyzett műfordítóként. Tizenhét év tanítás van a háta mögött, mindezek mellett „szélsőségesen normális” családi helyzettel rendelkezik, azaz hat gyermeke, három unokája van. Benne van a kutyavér, igazi irodalmi showman, aki akár évi száz fellépést is bevállal. Nemrég erdélyi körutat tartott Herczku Ágnes énekessel és Sinha Róbert gitárművésszel, akkor beszélgettünk Lackfi Jánossal.
– Utóbbi interjúiban többször is említi, hogy jó lenne visszavenni a tempóból. Sikerült-e?
– Bizonyos értelemben igen, van menedzserem, a technikai dolgokat igyekszem átruházni, de nyugdíjba vonulnom nem kellett. Ezer terv burjánzik a fejemben, sűrű és felkavaró az élet is, édesapám nemrég halt meg, s ezzel párhuzamosan valóságos baby-boom van a családban, új baba, unokák… Sűrűsödnek a megjelenések is, őszre–télre kilenc könyv jön ki, gyerekverseskötet a Kalákával, fordítás-antológia, mesesorozat, ifjúsági regény.
Nem épp olyan bohém és bulis az irodalmi lét
– Mi a titka, hogy ennyi minden belefér az életébe?
– A rossz időbeosztás. Ha valamit sürgősen meg kellene csinálni, gőzerővel dolgozom bármi máson. A PhD-dolgozatom helyett például beépített szekrényt csináltam, de azért meglett a fokozat is. Mindig sok vasat tartok a tűzben, s közben nem feledem, amit Örkény mondott, hogy „én olyan hivatalnok vagyok, akit azért fizetnek, hogy írjon”. Ez így nem olyan bohém és bulis, mint ahogy Móricka elképzeli az irodalmi létet, viszont működik. A nyugatosoktól örököltük ezt az egyszerre lángoló és módszeres munkamorált. Krúdy Gyula a világ legnagyobb lumpja volt, ám ki se tette a lábát otthonról, amíg össze nem hozta a maga 17 oldalát. Azért pont annyit, mert Jókai 16-ot írt naponta…
– Ritka az olyan író, költő, aki ennyire erős személyes brandet épített fel. Mennyire volt ez tudatos?
– Gondviselésszerű véletlenek kellettek hozzá. Nyilván minden másképp alakul, ha nem találkozom a Kaláka együttessel, majd Lovasi Andrással és Heidl Györggyel, akik nagyszerű lemezt készítettek a verseimből. Ha a Lyukasóra, a tévés szereplések nem lettek volna, ha nincs az internet, a Facebook… Minket, bölcsészeket, beoltanak, hogy kóklerség minden, ami a céges világból jön, vagy hogy mindenki agyhalott, aki női magazinokban publikál. Szerencsére írócsaládba születtem, s onnan hoztam azt a józan meggyőződést, hogy az írás viszonylag normális munka, két lábbal földön járó emberek végzik, mint az összes többit. Úgyhogy érdemes élni a lehetőségekkel, amik elénk kerülnek, s akár meg is küzdeni értük.
– De élvezi ezt a brandépítést?
– Persze, bennem van a kutyavér. Szeretek sok ember előtt fellépni, jó látni, hogy az irodalom örömet szerez. Két éve jártam utoljára Erdélyben, sok helyütt találkoztam diákokkal, felnőttekkel, idősekkel, mindenki máshonnan ismert engem. 
– Itt is volt ilyen néző akkor, aki a Fábry-show-ban látta…
– Jó, ha ki tudunk lépni a nagyközönség elé, és jó néha hazaérkezni abba a szakmai közegbe, ahonnan én is kiindultam. Legutóbbi marosvásárhelyi estemen, mikor már több népes közönségtalálkozón túl voltam, úgy jött ki a lépés, hogy nagyon magas lett az egy négyzetméterre eső irodalmárok száma: KAF, Balázs Imre József, Demény Péter, Csordás Gábor, Horváth Péter, Potozky László. Jólesett igazán elmélyült, megszállott irodalmárokkal is osztozni az írott szó örömében. 
Esernyő és egy varrógép a boncasztalon
– Sokat dolgozott azon, hogy közel hozza az irodalmat, marketinges eszközökkel is akár. Miért fontos ez? 
– Az irodalom, akármilyen kifinomult is, mindig az életről szól. Ott van, mondjuk a szürrealista meghatározás: szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon. Hű milyen elvont, dobd el az agyad! De ha belegondolunk, zömmel kétféle ember találkozik egy boncasztal környékén: orvos és halott. Mire képes egy halott? Hát legfeljebb kinyílik meg becsukódik, akár… az esernyő! Az orvos pedig bevarrja, mint… egy varrógép. Milyen logikus ez az elvarázsolt kép valójában! És ez még csak egyetlen értelmezés… Ha az irodalmi szöveget nem kezdjük el faggatni, kapuin kívül rekedünk. Szépen rászoktatnak a közoktatásban, hogy bemagoljunk életrajzokat, elméleteket, definíciókat! Pedig sokkal fontosabb, hogy egy szöveggel beszélő viszonyban álljunk. Zelk Zoltán mondta egyszer József Attilának, hogy ezt a két sort egyszerűen nem érti: „szép a réz kerek virága, ha kihajt a napvilágra”. Felröhögött Attila, előhúzott egy rézpénzt a zsebéből, megpörgette a napfényben és visszatette. Még Zelk, aki remek költő, is visszarettent a legkézenfekvőbb olvasattól. Rontsunk rá nyugodtan a szövegre, legyünk elefántok a porcelánboltban, erre való az irodalom.
– Milyen kérdések foglalkoztatják mostanság, amikor ennyire furcsa időket élünk?
– A közéletben rengeteg az epehányás, a gyűlölködés, ám a szolidaritás szép történetei is előjönnek időnként. Ennél jobbat író ember számára keresni sem lehet, olyan, mint egy Shakespeare-dráma. A legaljasabb, legmocskosabb és a legszebb, legkülönlegesebb kavarog együtt. Mindig sírunk, miért nem élünk inkább Svájcban, de egy biztos: ebből a vulkanikusan izzó hangulatból remekül lehet dolgozni. 
Szereljük ki az irodalmat kis adagokba
– Soha nem írtak, olvastak olyan sokan, mint ma, mégis siratják az irodalmat. Saját gyerekeinek sikerült-e átadni az olvasás iránti szeretetet?
– Nem akartam munkatábort létesíteni idehaza, hogy akkor is olvassanak, ha beledöglenek. Vegyes tehát a kép, Margit lányomat le se lehet vakarni a könyvekről, mások viszont kevésbé megszállottak, válogatósak vagy egyáltalán nem ez izgatja őket. Mindenesetre az irodalom nyitott ajtó előttük, időnként eljönnek kreatívírás-tanfolyamomra, és a kapolcsi Kaláka Versudvar-stábját is ők alkotják. Úgyhogy irodalommérgezési tünetek akadnak bőven. Amúgy pedig tényleg sokan írnak, olvasnak manapság. Sajnos egyfajta irodalmár gőgből hajlamosak vagyunk eltanácsolni az írástól azokat, akiket reménytelen esetnek érzünk, pedig érdemesebb lenne a fejlesztésükkel foglalkozni. Olyat még nem hallottam, hogy egy futóedző megtiltaná a futást valakinek, és helyette sört, chipset, meccsnézést javasolna. Hiszen élettanilag remek dolog a futás is, az írás is. Nem biztos, hogy jó nézni, ahogy ő fut, nem biztos, hogy jó olvasni azt, amit ő ír, de lehetőséget kell adni a továbblépésre, ezért is foglalkozom kreatívírás-tanítással. És bizony, ha nem olvassák elegen a Háború és békét, de annál többen blogbejegyzéseket, akkor szereljük ki az irodalmat olyan kis adagokba, ahogy az emberek hajlamosak fogyasztani. Ha sok jó szöveg kering a neten, az nem nagy baj.
– Erdélybe ez alkalommal a Zenés emberszabás műsort hozták el, ez egy megjelenés előtt álló verseskötethez kapcsolódik. Milyen is az emberszabás?
– Mindig nagyon érdekeltek az emberek. Ha sorban állunk a feleségemmel a postán, kifele jövet kifogyhatatlan vagyok a megfigyelésekből: láttad a pasast, akinek ferdén állt a szája, és azt a nőt, vajon mi lehetett a szatyrában… Ő pedig nem érti, miről beszélek, hiszen csak a postán állt sorba. Én viszont az embertani intézetben végeztem kutatásokat. Mindig izgatott, miben lehet megfogni valakinek a karakterét, amitől olyan, amilyen. Weöres szerint minden emberben ott van egy szent és egy tömeggyilkos, hozzátenném: meg a kettő közötti teljes paletta. Az író ember folyamatosan elevenen tartja magában az összes árnyalatot, azokkal dolgozik.
– Lemerül néha az akkumulátor? Mivel töltődik fel?
– Vannak dolgok, amik lelkesítenek, család, filmek, irodalom, sport. Meg persze az is jó, hogy a hobbimból élek. Szophoklész mondta, sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. A görög nyelvben az a melléknév nemcsak a csodálatost, hanem a borzalmast is jelenti. Sok van, mi borzalmas, de az embernél nincs semmi borzalmasabb, sok van, mi izgalmas, sok van, mi felemelő, sok van, mi unalmas… Folyton figyelek, mindig van bennem egyfajta nyugtalanság, amit az élet hullámzása kelt.
Gy. Turoczki Emese Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az öncenzúra okossága
Vicces lenne, ha látnánk, száz év múlva milyen kevés nyoma marad annak, hogy itt voltunk, miközben azt hisszük, nagyon dokumentáltuk magunkat. Ez a mondat Lovasi Andrásé, aki a Magyar Nemzetnek adott friss interjújában arról beszél, ma a közönsége legnagyobb része ahelyett, hogy a koncerttel foglalkozna, azon izgul, hogy a képernyőből ne csússzon ki az énekes. Mert a közönség ma emléket gyűjt. De itt a jókora paradoxon: minek az emlékét gyűjti? Mert a koncerten nem vesz részt, ott csak egyfajta tanúként van jelen.
Valami hasonlót érzek a mai sajtóval és a sajtó fogyasztóival kapcsolatban is. Miközben elárasztja a csatornákat a töménytelen információáradat, megdöbbentően kevés hányadának van ebből számottevő relevanciája. Hihetetlen mennyiségben születik a tartalom, de túl szerteágazóan és súlytalanul. A sajtó közvetítő közegként is lassan jelentéktelenné válik: sem szűrőként, sem tematizálóként nem működik. Legalábbis nem olyan mértékben, mint korábban. A különböző helyi nyilvánosságok szintjén azonban még megfelelhet korábbi dicső szerepének, s erre az elmúlt időszakban láttunk is néhány példát: elég, ha az udvarhelyi diákotthonból kitett lány esetére gondolunk. Egy ilyen történet tabumentesítése várhatóan elindít majd egy tisztulási, számonkérési folyamatot, amelynek eredményeképpen javulhatnak a dolgok, megszűnhet a helyi közösség problémája. Nagyobb léptékben azonban már nem ilyen derűs a helyzet.
Az erdélyi magyar (sajtó)nyilvánosságban az elmúlt időszakban szintén elindult egy tisztulási vagy legalább kibeszélési folyamat, amelynek eredménye egy új alapokra való helyezés, egy újratervezés lehet. A sajtóban kirobbant vita azonban félrevezető: miközben az újságírók az elmúlt években felgyűlt vélt vagy valós sérelmeket vagdossák egymás fejéhez, szem elől tévesztik a lényeget: a társadalomnak – ha tud róla, ha nem – igazából egy erős, független, a politikumot is ellenőrizni képes sajtóra van szüksége. Továbbra is. Miközben az elmúlt években kihúzták a sajtótermékek többsége alól a függetlenséget, az erőt biztosító gazdasági alapokat, azaz a csatolt árutól és kisbetűs részektől nem terhelt bevételt. S itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy a politikum mennyire vonta ellenőrzése alá a sajtót. Az erdélyi magyar sajtó elmúlt 25 évében volt olyan időszak, amikor önellátó vagy akár profitot termelő kiadványokat lehetett működtetni, de ez az időszak lejárt. „Az erdélyi magyar sajtó átalakulása (megszűnése?) évek óta tart, és ebben kétségtelenül szerepet játszhat a média szerkezetváltása, a nyomtatott sajtó sorvadása, a demográfiai adatok romlása. A politikai szándékok, érdekek rárakódnak ugyan az amúgy is súlyos, reflektálatlan, kezeletlen krízisjelenségekre – de a teljes folyamatot nem csak ezek határozzák meg.”
Parászka Borókának a 168 óra honlapján január 13-án közölt elemzéséből csak azért idézek most, hogy látsszon: az igazi probléma több, esetenként egymással radikálisan szembehelyezkedő szemszögből is ugyanúgy látható. Minimum álságosnak érzem azonban, hogy az erdélyi magyar sajtó szabadságáról olyan kiadványok megszűnése, közlési fórumok beszűkülése kapcsán robban ki indulatos vita, amelyek – amint a vitában maguk az érintettek rávilágítottak – cseppet sem voltak szabadok. Ahol gyakran kaptak utasítást a felsőbb, értsd a politikum szintjéről, hogy mi az elvárt és mi a nem kívánatos magatartás. De ahol felsőbb utasítás nélkül is tudták a kollégák, mi a helyes és mi nem, mert „okos, felkészült emberek”.
Mi ez, ha nem a cenzúra és az öncenzúra megjelenése vegytiszta, kendőzetlen formában? Itt tartunk most, huszonhét évvel a kommunizmus bukása után? Ez is ugyanannak a betegségnek az újkori tünete. Most talán nem ül a szerkesztőség hátsó irodájában a pártapparatcsik, s nem fut át a kezén minden kézirat, s nem kell madárnyelven fogalmazni, hogy kijátsszák éberségét. Megteszi helyette az újságíró „okossága” és „felkészültsége”. Ez azonban már nem sajtó, ez csak önmagát ismétlő, ideológiailag bebetonozott propaganda.
„Rengeteg okosságot olvastam már életemben, amely – akár a pingponglabda – kopogott bennem egy ideig, majd leért, és ezzel vége lett. Ami hosszabban dolgozik az emberben, az egy sors, egy emberi történet, egyfajta helytállás.” Idézet, tudják kitől. Ha figyeltek.
Rédai Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Díjeső erdélyi művészeknek a Versünnep Fesztivál budapesti döntőjében
Erdélyi művészeket is díjaztak a Versünnep Fesztivál budapesti döntőjén vasárnap: Bajkó Edina, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. éves magiszteri színész szakos hallgatója számos elismerést kapott, díjazták Kocsis Tünde kolozsvári rendezőt, Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét, valamint Illés Alexát, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem II. éves magiszteri színész szakos hallgatóját.
Bajkó Edinának ítélték a fesztivál fődíját a Nemzeti Színházban megrendezett döntőn: Párkányi Raab Péter szobrászművész Versünnep elnevezésű alkotását és 300 ezer forint jutalmat, ő vehette át a Nemzeti Színház díját is, amely felkérés a jövő évad egy produkciójában való részvételre, meghívó 2 személy részére a következő évad minden nagyszínpadi premierjére, valamint 2 tiszteletjegy a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) április 19-ei Az élet szép című előadására. Szintén Bajkó Edina kapta a Magyar Fesztiválszövetség, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) különdíját és a Magyar Művészeti Akadémia díját. Az RS9 Színház felajánlását – pódiumi est megtartásának lehetőségét – szintén a vásárhelyi hallgató nyerte el – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.
„Előbb a pódiumműsor lehetőségét kaptam meg, aztán szerre-szerre a többi elismerést, még akkor sem hittem el, hogy a fődíjat is nekem ítélték. Nem először voltam versmondó versenyen, de még sosem nyertem" – mondta el lapunknak a kovásznai származású színészhallgató, aki András László Mikor van vége című versével nyerte el a szakmai zsűri tetszését. Bajkó Edina elmondta, mindig is nagyon szerette a verseket, szinte nincs is olyan nap, amikor ne olvasna költeményt, legyen az kortárs vagy klasszikus, nyilván nemcsak olvasni, mondani is szereti a verssorokat. A legjobb képző- és filmművészeti pályamunka nyertese Kocsis Tünde kolozsvári rendező, valamint Hári Hajna és Rapkay Teréz, akik 50-50 ezer forint pénzjutalmat kaptak.
Kocsis Tünde a Krónikának elmondta, meglepődött, hogy a fesztivál a versfilm-kategóriával bővült, és úgy tűnik, a műfaj népszerűsítése még gyermekcipőban jár. A fiatal művész Háy János Csigák a triászból című költeményére készített versfilmet, amely immár két éve megtekinthető a Youtube videomegosztón. „Azt sem tudtam, hogy a díjátadón levetítik-e az alkotást, de úgy döntöttem, hogy elmegyek Pestre, a rendezvényre. Abból is látszott, hogy egyelőre nem nagyon tudják, mit kezdjenek ezzel a műfajjal, hogy a háromórás rendezvény legvégén egy mondatban említették meg a kategóriát, és le sem vetítették az alkotásokat. Úgy tűnik, mintha most fedezték volna fel a műfajt, ugyanakkor remélem, jövőre legalább egy versfilmet bemutatnak a döntőn. Annak mindenképpen örülök, hogy a jelek szerint a világ egyre nyitottabbá válik a hasonló alkotások iránt" – nyilatkozta Kocsis Tünde.
A „megzenésített vers nyelvi megformálásért" 100 ezer forint pénzjutalmat kapott Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze. A színművész lapunk kérdésére kifejtette, bár a díjat neki ítélték oda, csak úgy lehet méltányos a rangos elismerés, hogy nem választható el alkotótársai, dr. Incze G. Katalin zeneszerző és Szép András zongorista, a két dalszerző munkájától, csak így érzi magukénak a díjat. Laczkó Vass Róbert kitért arra is, hogy a döntőn az Incze G. katalin által megzenésített Ady-verset, A márciusi naphoz című költeményt, Szép Andrással pedig Szálinger Balázs Számold meg a gazdag ember pénzét című versét adta elő.
„Az Ady-vers intenzív töltetű, önkritikus, tipikus Ady-vers, amely rengeteg energiát sugároz, ezt adja vissza a megzenésített változat is. A Szálinger-vers szintén »férfivers«, viszont teljesen más húrokat pendít meg: a férfiról szól, akit elhagy gyermeke anyja. A verset portugál fado-dallamra zenésítettük meg" – fejtette ki a színművész. Kitért arra is, hogy bár a zsűrinek elismert zenészek is tagjai voltak, a különálló „zenés" kategória mintha egy kicsit elveszett volna abban a nagy közös kalapban, amelybe a fesztivál mindenik kategóriáját sorolták, holott egy megzenésített versnek teljesen más a jelrendszere, mint annak, amit zene nélkül adnak elő, hiszen a zeneszerző továbbgondolja a művet.
A Magyar Írószövetség könyvcsomagját Illés Alexa, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem II. éves magiszteri színész szakos hallgatója vehette át. A vasárnapi döntőn 14 produkció versenyzett a különböző díjakért és elismerésekért, az elődöntők márciusban zajlottak. A versenyzők mellett a rendezvényen fellépett Földes László „Hobo" előadóművész, dalszerző, Lovasi András dalszerző, énekes, Földes Eszter színművész, valamint a 2016. évi Versünnep Fesztivál diákseregszemléjének két győztese és két „szenior" versmondó, Gyulányi Eugénia és Szabó Ildikó. A Versünnep Fesztivál zsűrijének elnöke Márta István zeneszerző, tagja Juhász Judit, az MMA szóvivője, Sebő Ferenc énekes, dalszerző, valamint Ráckevei Anna és Szarvas József színművész volt.
Kiss Judit, Szász Cs. Emese / Krónika (Kolozsvár)