Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
López Aguilar, Juan Fernando
3 tétel
2011. június 16.
Teee, beszélj románul!” – kiáltott rá Sógor Csabára egy szocialista képviselőtársa
Az Európai Parlament Állampolgári jogok, bel- és igazságügy szerdai szakbizottsági ülésén az Unió soros elnökségi feladatait ellátó Magyarország szakminiszterei, Navrasics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes és Pintér Sándor belügyminiszter beszámoltak a magyar uniós elnökség tevékenységéről, és válaszoltak az EP-képviselők kérdéseire.
A magyar miniszterek elmondása szerint a főbb elnökségi célkitűzéseket sikerült teljesíteni, és több igazságügyi dosszié előrehaladásában fontos eredményt elérni. Igazságügyi területen elsődleges szempont volt az emberi tényező: az unió polgárait állította a központba a magyar elnökség. Navrasics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy sikerült uniós szinten adatvédelmi ütemtervet összeállítani, és a spanyol-belga-magyar trió együttműködésének köszönhetően fontos lépéseket tenni a gyerekek szexuális kihasználása ellen, a kisebbségek védelmében, a szegénységben élők felkarolásában, illetve kiemelten a romák ügyében is.
Pintér Sándor belügyminiszter beszámolójában számszerűsítette a soros uniós elnökségi eredményeket: 25 Tanácsi következtetés, 12 határozat, 1 rendelet és 1 irányelv elfogadtatására került sor a magyar elnökség alatt, és utolsó fázisba került a migráció egységes kezelésének kérdése.
Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő a LIBE szakbizottságban az Európai Néppárt segédkoordinátora. E minőségében az erdélyi magyar képviselő társai közül elsőként kapott szót. Megköszönte a magyar elnökség határozott ügyvezetését, és elismerően nyilatkozott a média-törvény, illetve az Alaptörvény kapcsán ért támadásokra adott válaszokról. A Schengen-dosszié kapcsán Románia és Bulgária tényleges csatlakozásának időzítése érdekelte. Pintér Sándor szeptemberre jelölt meg céldátumot, és ismételten hangsúlyozta, hogy a korábban megfogalmazott félelmekkel ellentétben, a hatékony ügyvezetésnek köszönhetően, semmi nem hátráltatta vagy veszélyeztette az állampolgárok biztonságát és szabad közlekedését, hiszen a migránsokat azonnal fogadta az Unió, a MISS működtetését is azonnal elrendelte a magyar elnökség, sőt a dublini rendeletet alkalmazását is felfüggesztették a tagállamok, szolidaritásból.
Sógor Csaba felszólalását sajnálatos, a ház szabályainak szellemével ellentétben álló incidens zavarta meg. Ioan Enciu, román szocialista képviselőtársa mikrofon nélkül, de hangosan rákiáltott: „Băi, vorbeste româneşte!” (magyarul: Teee, beszélj románul!) Az ülésvezető elnök, Juan Fernando Lopez Aguilar, spanyol szocialista, elnézést kért Sógor Csabától, és kifejtette, hogy ebben a házban senkinek sem kell mentegetőznie nyelvhasználata miatt. Ebből ügyet csakis magyar-román vonatkozásban látott – fűzte hozzá.
Az erdélyi magyar képviselő a replika jogán, immár mikrofonnal tisztázta a hallgatóság számára az ügyet, de írásos panasszal fog fordulni Jerzy Buzek házelnökhöz.
- Megengedhetetlen, hogy a legmesszebbmenő nyelvi szabadságot biztosító európai intézmény keretén belül, súlyos ügyrendi vétségnek számító, etikátlan módon kísérelje meg valaki képviselőtársának elhallgattatását – nyilatkozta Sógor Csaba.
Erdély.ma
2011. június 17.
Belföldi hírek
A kisebbségi törvény alkotmányos
Elutasította tegnap Varga Attila RMDSZ-es képviselő a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma és a Román Akadémia felvetéseit, miszerint a kisebbségi törvény alaptörvénybe ütköző lenne, és leszögezte: a tervezet teljes mértékben alkotmányos.
A székelyföldi románok és a román akadémikusok küldöttsége tegnap megjelent a képviselőház emberi jogi bizottságának ülésén, amely a sajtó kizárásával zajlik, és amelyen a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt vitatják meg – a bizottság azonban őket is kitessékelte a teremből. A két szervezet szerint a kisebbségi törvénytervezet szentesíti az RMDSZ abszolút ellenőrzését Románia területének egy része fölött, és “diszkriminálja a három megyében élő 400 000 románt”. Eugen Popescu, a fórum tagja úgy látja, hogy a kulturális autonómia “gyakorlatilag területi kritériumokon alapuló etnikai autonómiát” takar, és “az ott élő románoknak semmilyen eszközük nincs identitásuk megőrzésére”. A Román Akadémia képviselője szerint a kulturális autonómia politikai autonómiát jelent. A bizottság megvitatta a tervezet első tizennégy cikkelyét.
Román nyelvi agresszió Brüsszelben
Băi, vorbeşte româneşte! – kiáltott rá Ioan Enciu román szociáldemokrata politikus Sógor Csaba RMDSZ-es képviselőre az Európai Parlament szakbizottsági ülésén szerdán. Sógor Csaba e szakbizottságban az Európai Néppárt segédkoordinátora, és e minőségében erdélyi magyar képviselőtársai közül elsőként kapott szót, beszédét azonban megzavarta román kollégája. Az incidensért Juan Fernando Lopez Aguilar ülésvezető elnök, spanyol szocialista politikus elnézést kért Sógortól, és kifejtette, hogy ebben a házban senkinek sem kell mentegetőznie nyelvhasználata miatt. Sógor Csaba a mikrofontól tisztázta a hallgatóság számára a történteket, és írásos panaszt fog benyújtani Jerzy Buzek házelnökhöz, mert súlyos ügyrendi vétségnek és etikátlan eljárásnak tartja, hogy ily módon próbálták elhallgattatni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 31.
Európában gyűlölik a kisebbségi nyelveket?
Ha kiállunk a menekültek jogaiért, akkor azt sem engedhetjük meg, hogy az EU lakosságának 10 százalékát kitevő nyelvi kisebbségeket napi szinten jogsérelem érje – hangzott el az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában, ahol először került napirendre a kisebbségi nyelvek jogainak megsértése. Az Európai Nyelvek Egyenlőségi Hálózatának jelentéséből kiderül: Európa több országában diktatúrákra emlékeztető módszerek élnek.
A kisebbségi nyelveket beszélők jogainak megsértése többszöri kezdeményezés után először került napirendre az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel – és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) előtt március 17-én. A 44 nyelvet, 60 szervezetet és 20 európai államot képviselő Európai Nyelvek Egyenlőségi Hálózatának (ELEN) jelentését dr. Davith Hicks ismertette. A kisebbségi nyelvek és jogok iránti „EP-elkötelezettségre” jellemzően Davith Hicks csekély öt percet kapott, hogy a jelentés tartalmát összefoglalja, holott a kérdést egy több napos konferencia keretében is nehezen lehetne a teljesség igényével körüljárni.
Az már önmagában jelentős előrelépés, hogy az ELEN képviseletében felszólaló szakértőnek sikerült az EP-bizottság előtt tömören felvetnie az Európában beszélt 60 regionális vagy kisebbségi nyelv használatához köthető sérelmeket. Ezek a nyelvek 55 millió állampolgárt érintenek, akiknek napi szinten kell szembesülniük a megkülönböztetés, a tiltás, az elutasítás vagy éppenséggel a tettlegesség jelenségével.
Davith Hicks szerint Európában a nyelvi diszkrimináció endemikusan, több szinten van jelen, az összegyűjtött esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Valójában rasszista jelenségről beszélhetünk, amelynek alapja a gyűlölet. Az EU nagyon keveset tett azért, hogy a kisebbségi nyelveket beszélő polgárainak védettséget biztosítson a megkülönböztetés legkülönbözőbb formái ellen.
Kiváltképpen aggasztó, ha a diszkrimináció elkövetői hatósági személyek, intézmények. Számos esetben a rendőrség tagjai, a bíróságok, a tantestületek és az egészségügyi egységek alkalmazottai követik el ezeket a bűncselekményeket. A módszeres üldöztetés sok kis nyelv kihalásához vezethet, amennyiben ezeknek a nyelveknek a megőrzésére nincs biztosítva anyagi háttér, nem oktatják őket, nem használják a hétköznapokban, beleértve a hivatali érintkezés lehetőségét is. Az ELLEN jelentéséből az is kiderült, hogy az Európai Parlament falai közt sincs teljes mértékben biztosítva a hivatalos és félhivatalos nyelvek státusza, mint például az ír vagy a spanyolországi nyelveké. A diszkrimináció következményei a nyelvek elhalásához és azok használóinak identitásvesztéséhez, végső soron pedig a népcsoport asszimilációjához vezetnek.
A rövid időkeret miatt csak 37 katalóniai eset került említésre, amelyek hűen szemléltették a mai spanyolországi helyzetet. A spanyol rendőrök például gyakran bántalmaztak olyan személyeket, akik katalánul szólalnak meg. A spanyol bíróságokon gyakran megszégyenítik a katalánokat, de hasonló tapasztalatokról számoltak be az egészségügyi ellátás területén is. A jelentéstevő hangsúlyozta, hogy a nyelvi megkülönböztetés elkövetői 80 százalékban állami intézményekben tevékenykednek és rasszista, megkülönböztető viselkedésüknek nincsenek jogi következményei.
A lehetséges megoldások terén Davith Hicks úgy fogalmazott: amennyiben az EU biztosítja a halak, a madarak és a növények védettségét, miért nem teheti meg ugyanezt a kisebbségi nyelvekkel is? A mostani európai uniós jogi keretek alig foglalják magukba a nyelvek jogi védelmét, ezért történhet meg Európa-szerte a regionális nyelvek ellen elkövetett diszkrimináció. Hicks szerint ezeket a tetteket rasszista, gyűlöletkeltő bűntettként kellene kezelni, mert csak így érhető el előrelépés a megoldás felé.
A nyelvi jogokat kutató szervezet szerint sürgősen olyan EU-biztost vagy ombudsmant kell kinevezni, aki nyommal követi az EU-tagállamokban kidolgozandó nyelvvédelmi jogszabályok elfogadását és életbe ültetését. Csak így biztosítható Európa-szerte a kisebbségi nyelvek egyenjogúsága és szabad használata. Davith Hicks felkérte a LIBE tagjait, hogy a közeljövőben szánjanak a kérdésnek egy nyilvános közmeghallgatást, amelynek a jogi keretek tervezetének a megteremtése lenne a célja. Mint fogalmazott, megengedhetetlen, hogy Európa lakosainak mintegy tíz százaléka hátrányt szenvedjen napi kommunikációjában.
Az ismertetést követő vitában felszólalók többsége a nyelvi jogok orvoslása mellett érvelt. Az Európai Bizottság (EB) képviselője megismételte a Bizottság jól ismert álláspontját, aminek értelmében az EB-nek nincs általános hatásköre kisebbségi kérdésekben, ezekben a tagállamok a kompetensek az alkotmányos és a nemzetközi jogi keretek között.
A kérdés érzékenysége miatt szemmel láthatóan az Európai Bizottság sorozatosan kikerüli a felelősségvállalást, fogalmazta meg sommásan Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő. Sógor szerint igen hosszú azoknak az európai államoknak a listája, ahol a kisebbségi nyelveknek nincs vagy alig van védettsége. A legkirívóbb példaként Sógor Görögországot, Romániát, Franciaországot, Szlovákiát és a balti államokat említette. Jordi Sebastian valenciai képviselő szerint – mivel a nyelveket emberek beszélik – alapvető emberi jogokról van szó, ezek megsértését ennek megfelelően kellene büntetni. Az EP-képviselő Spanyolországból olyan kirívó eseteket említett, amelyek diktatúrákra emlékeztetnek: Valenciában például nincs katalán tévé és rádió, a szomszédos Katalóniából sugárzott adásokat pedig a spanyol hatóságok egyszerűen nem engedélyezik a helyi tévéadók számára. További spanyol abszurditás, hogy a katalánul beszélő gyerekeket Valenciában nem lehet örökbe fogadni, de mint fogalmazott, a hasonló sérelmek sora hosszú.
A baszk Josu Juaristi a franciaországi állapotokra hívta fel a figyelmet: az Európai Uniónak el kell gondolkodnia a franciaországi alapjogok hiányosságairól.
Gimenez Barbat és López Aguilar spanyol képviselők szerint túlzás diszkriminációról beszélni: úgy fogalmaztak, valójában katalán nyelvi tálibokról van szó. Barbat szerint a spanyol nyelvűek szenvednek súlyos megkülönböztetést, mert a katalán nyelv ismerete nélkül nem helyezkedhetnek el a közigazgatásban vagy az egyetemeken.
Claude Moraes, a LIBE elnöke végül nem tett lehetővé, hogy egy második hozzászólási körben folytatódjon a vita. A hely megfelelő a különböző diszkriminációk tárgyalására, de a téma természete és az érzelmi megnyilvánulások ezt most nem teszik lehetővé – fogalmazott. A további vita és párbeszéd elmaradásának nehezményezése miatt végül ígéretet tett arra, hogy ajánlani fogja a kérdés felvetését az Európai Bizottságban: igazából az EB elnökének vannak megfelelő kompetenciái, hogy erről vitát és megoldási lehetőségeket kezdeményezzen a tagállamok körében – mondotta.
Az ígéretet a sokéves harc sikerének is tekinthetnénk, ha nem lenne elrejtve benne a kibúvó – fogalmazott az egyik résztvevő. Abban viszont a többség egyetértett, hogy az Európa-szerte érzékeny téma napirendre tűzése végre áttörte a hallgatás falát.
Krivánszky Miklós, Brüsszel. Erdélyi Napló (Kolozsvár)