A 20 éves Kántor-Tanítóképző Főiskola ünnepi műsora
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola 20. évfordulójának ünnepségére november 6-án és 7-én kerül sor a Vártemplomban.
Szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja. A felekezetek közös hálaadó imáját Nagy László unitárius lelkész, püspökhelyettes, Papp Noémi evangélikus lelkész, Ferencz István római katolikus lelkész és Ötvös József református esperes mondja el.
Reményik Sándor Templom és iskola című versét Kilyén Ilka Magyar Örökség-díjas színművész adja elő. Fellép a főiskola kórusa. Ezt követően köszöntések hangzanak el dr. Nagy István dékán, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Piet Booij, a Driestar Főiskola és dr. Hollanda Dénes, a Sapientia egyetem alapító tanára részéről. A Kántor-Tanítóképző Főiskola 20 éves történetét dr. Barabás László igazgató ismerteti. Ezt követően elhangzik Balassi Bálint Végek dicsérete című verse Kilyén Ilka színművésznő előadásában. 12.30 órától jubileumi emléklapokat adnak át.
Iskola a magasban, iskola a mélyben – a jubileumi kötetet Gáspár Sándor mutatja be. A gótikus teremben berendezett kiállítást Ábrám Noémi nyitja meg.
Délután 3 órától A tanároké a szó címmel rövid előadások hangzanak el. Levezeti Mester Mihály. 17 órától Öregdiákok hangja címmel énekesek, zenészek, kórusok, együttesek szolgálnak. Levezeti dr. Barabás László.
November 7-én, vasárnap délelőtt 10 órától hálaadó istentiszteletre kerül sor, igét hirdet dr. Pap Géza püspök. Ezt követően köszöntések hangzanak el Ötvös József kuratóriumi elnök és Kiss Zoltán vártemplomi főgondnok részéről. A főiskola 20 éve – egy kötetben, a kiadványt bemutatja dr. Barabás László igazgató. Szolgál a főiskola kórusa.
A főiskola jövőjéért dr. Nagy István, dr. Bustya Dezső és dr. Fodor Ferenc mond imát. 12.30 órától az elhunyt lelkészek, tanárok és öregdiákok sírjainál koszorúznak.
Népújság (Marosvásárhely)

Az orvosok szerint megoldott az anyanyelvű betegellátás
Nem jelent akadályt az erdélyi és partiumi egészségügyi intézményekben, ha a beteg nem tud románul, a lapunk által megszólaltatott illetékesek szerint mindenhol vannak magyar anyanyelvű szakemberek, akik szükség esetén tolmácsként is helytállnak, és a világnyelvek használata is megoldott.
A marosvásárhelyi kórházakban az idős román nemzetiségű orvosprofesszorok is készségesen megszólalnak magyarul, ha a beteg érdeke ezt kívánja, fiatalabb kollégáik azonban már nem vevők a számukra indított magyar nyelvtanfolyamra.
A Szatmár Megyei Kórházban nem gond, ha olyan páciens érkezik, aki nem beszél románul, magyarul viszont tud. Amint azt Constantin Demiantól, az intézmény szóvivőjétől megtudtuk, nincs külön tolmácsuk, hisz fordító alkalmazását nem teszik lehetővé számukra a hatályos törvények, a betegek anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogait azonban szem előtt tartják. Mint kifejtette: sok a magyar nemzetiségű, illetve magyarul beszélő munkatársuk, minden részlegen dolgoznak olyanok, akik tudnak értekezni a románul nem tudó páciensekkel, ők segítenek, ha nyelvi problémák merülnek fel.
Demian szerint a megyei kórházban ez soha nem okozott gondot. Problémáik inkább olyankor vannak, ha nemcsak románul, de magyarul sem tud a beteg, ilyenkor nehezebben oldható meg a kommunikáció. Mint elmondta, nemrég egy olasz férfit kezeltek, de találtak olyan személyt, aki segített értekezni az illetővel.
„Vannak orvosaink, akik tudnak magyarul és olyanok is, akik nem. Utóbbiak vannak többségben, de igyekszünk úgy kialakítani a beosztást, hogy minden műszakban legyen magyarul beszélő orvos vagy asszisztens" – magyarázta lapunknak Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei kórház igazgató-menedzsere. Elmondta, főállású tolmácsot ugyan nem tudnak alkalmazni, de tudomása szerint a nyelvi nehézségek nem okoztak fennakadást, szükség esetén mindig akadt valaki, aki fordított.
Magyarul beszélnek a román professzorok
A Maros megyei, de kiváltképpen a marosvásárhelyi kórházakban az idősebb nemzedékhez tartozó román nemzetiségű orvosok többsége is készségesen kommunikál anyanyelvükön a betegekkel. A pozitív hozzáállás annak is betudható, hogy az érintettek felfogják, nemcsak a betegnek van szüksége az orvosra, hanem az orvosnak is a betegre, vallja Konrád Judit. A Maros megyei kórház igazgatónője nem emlékszik, hogy az utóbbi években valaki is ilyen jellegű panaszt emelt volna a román nemzetiségű orvosok ellen. Mint mondta, olykor ő is meglepődött, hogy némelyik kollégája, aki a hétköznapi életben csak románul szólal meg, betegeivel milyen szépen beszél magyarul.
Aki meg nem tud magyarul, általában a nővérek segítségével próbálja megérteni a beteget, illetve megértetni magát. „Nem is az 55 és 65 év közöttiekkel van gond, hanem a fiatalabbakkal. Közülük már kevesen beszélik a nyelvet, azok, akik más régiókból érkeztek, nem is értenek magyarul. A kollégák nagy részében mégis megvan a jóindulat, van, aki legalább néhány szó erejéig próbál magyarul szólni az idősebb betegekhez. Olyan eset is volt, amikor a rezidens orvos megkért, tolmácsoljam azt, amit mond az idős magyar bácsinak" – ecsetelte a helyzetet Vass Levente urológus főorvos, a Studium Alapítvány kuratóriumi alelnöke.
A fiatalabb generáció nyelvtudását a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) próbálta pótolni, amikor meghirdette az ingyenes nyelvkurzust. „A román diákok és ifjú orvosok közül elég sokan jelezték, hogy szívesen megtanulnának magyarul, de amikor meghirdettük a kurzust, egyikük sem iratkozott be" – mondta el lapunknak Ádám Valérián, a szervezet titkára. Szerinte egyesek attól tartanak, ha megszólalnak magyarul, nacionalista társaik megbélyegzik, kiközösítik őket.
Ádám elmesélte, hogy az évfolyamtársai között volt egy olyan magyar vezetéknevű, de román nemzetiségű vásárhelyi kollégája is, aki hatodév végére egy-két káromkodásnál többet nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul. „Amikor több végzős diáknak is mondtam, hogy az ő érdeke lenne magyarul kommunikálni a beteggel, elvégre az idős, neves román profeszszorok is ezt teszik, azt válaszolták, hogy a korábbi nemzedékek kényszerből tanulták meg a nyelvünket" – mesélte lapunknak a RMOGYKE titkára.
Nincs panasz a szórványban és a magánkórházakban sem
A szórványban sem okoz problémát a magyar nyelv használata orvos és páciens között. Bende Barna, a vajdahunyadi kórház igazgatója a Krónikának elmondta, bár a dél-erdélyi megyében – ahol mindössze öt százalékra tehető a magyarság számaránya –, kevés a magyar nemzetiségű egészségügyi szakember, eddig nem okozott gondot a csak magyarul tudó páciensek ellátása. Mint részletezte, az általa vezetett, mintegy 850 alkalmazottat foglalkoztató vajdahunyadi kórházban csupán öt orvos és 12 aszszisztens beszél magyarul, azonban nem volt rá példa, hogy nyelvi korlátok miatt ne tudtak volna ellátni valakit.
„Ilyenkor itt vannak a magyarul tudó kollégák, de itt vagyok én is, van, akivel magyarul beszélni" – mondta a kórházigazgató. Hozzátette, a Hunyad megyei magyarok nagy része jól beszél románul, az idősek is megértik, ha az ország hivatalos nyelvén mondják el problémáikat, eddig csupán magyarországi turisták esetében volt szükség „tolmácsra". Az igazgató szerint arra az esetre, ha éppen nincs ügyeletes magyar anyanyelvű szakember, a kórház szerződést kötött egy céggel, amely szükség esetén azonnal tolmácsot biztosít, erre azonban eddig csak az angol nyelv vonatkozásában volt szükség.
A magyar nyelvű kommunikáció orvos és betege között a magánkórházakban is megoldottnak tűnik. Zsigmond István, a kolozsvári Gynia magánklinika résztulajdonosa és szakorvosa elmondta, az intézményben a gondozónők kivétel nélkül beszélnek magyarul, akárcsak az asszisztensek legalább fele, a személyzet kiválogatásakor ugyanis ez kritérium volt. „A kétnyelvűségből soha nem származott gond, hiszen a román kollégák is tudják, menynyire fontos az anyanyelvű ellátás" – hangsúlyozta a szülész-nőgyógyász, hozzátéve, hogy az intézményben a feliratok is kétnyelvűek.
A nagyváradi Pelican magánkórházban kérésre tolmácsot biztosítanak a románul nem tudó betegek számára, mondta lapunknak Angela Perneş. Az intézmény illetékese szerint ugyanis az egészségügyi személyzet csak az állam hivatalos nyelvét használja.
Jelbeszéddel is lehet majd kommunikálni
Minden téren biztosítani próbálják a betegekkel való akadálytalan kommunikációt a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Kórházban. András Nagy Róbert kórházigazgató lapunknak elmondta, az anyanyelven történő kommunikáció zavartalanul zajlik az intézményben, a több éve Sepsiszentgyörgyön dolgozó román orvosok megértik a magyarul megfogalmazott panaszokat, ám mindenképpen gondoskodnak róla, hogy az asszisztens tudja tolmácsolni a beteg mondanivalóját és lefordítsa az orvosi utasításokat. András Nagy Róbert elmondta, mandátuma alatt egyetlen ilyen jellegű panaszt kellett orvosolnia: a betegtájékoztatónál nem tudta magát megértetni egy idősebb férfi. Azóta megoldották a problémát, mindig teljesít szolgálatot magyarul is beszélő alkalmazott.
A betegekkel való kommunikáció másik vetülete a külföldiek egészségügyi ellátása, idén például 3–4 balesetet szenvedett külföldi állampolgárt kellett ellátni a sürgősségen. Az igazgató hangsúlyozta, ha a beteg beszél valamilyen világnyelven, akkor megértik, hiszen mindig van szolgálatban olyan alkalmazott, aki jól beszél angolul, németül, franciául vagy éppen olaszul. Gond akkor van, ha a beteg csak saját anyanyelvén, például szerbül vagy bolgárul beszél, az ilyen helyzeteket szinte lehetetlen áthidalni.
Most azon dolgoznak, hogy megoldják a sérültekkel, a süketnémákkal való kommunikációt. Szakembert keresnek, aki szolgáltatói szerződés alapján, szükség esetén a rendelkezésükre áll, és jelbeszéddel tolmácsol a süketnémák és orvosok között. Az igazgató hangsúlyozta, a szolgáltatás biztosítása a kórház akkreditálásának egyik feltétele, így minél hamarabb meg fogják oldani.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője lapunknak korábban elmondta: a hozzájuk tartozó intézményekben megvizsgálták a nyelvi jogok érvényesülését, és arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi kórházban, mentőállomáson és más szociális intézményben a magyar és német betegek anyanyelvükön részesülhetnek gondozásban. „Az egészségügy különösen érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, a beteg számára már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát, ezért fontos, hogy anyanyelvén kapjon információt. A gyógyulása szempontjából is elsődleges, hogy a beteg megértse, mi történik vele, mik a teendői" – mondta Tar Gyöngyi.
Mint arról beszámoltunk, az Európa Tanács felkérésére az egészségügyi minisztérium számon kérte a megyei igazgatókon a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának érvényesítését. A szaktárca arról kért jelentést, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a kórházakban az ápolásukra bízott személyekkel anyanyelvükön értekezzenek. Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára úgy nyilatkozott, az egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése.
A kórházakban is vizsgálódna a CEMO
Amennyiben a budapesti Kisebbségjogvédő Intézet elfogadja a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) pályázatát, a szervezet júliusban nekilát a Maros megyei kórházak felméréséhez. Aktivistái eddig az oktatás és a közigazgatás területén végeztek vizsgálatot. Szigeti Enikő programvezető szerint a felmérések eredménye lehangoló. „A kórházak esetében egyelőre csak egy apró előrelépést látunk: Lokodi Edit Emőke elnöksége idején valamennyi megyei érdekeltségű egészségügyi intézmény homlokzatára kikerült a kétnyelvű felirat. A falak közt viszont egészen más a helyzet" – fejtette ki Szigeti Enikő. A régebbi egységek folyosóiról és ajtóiról a 80-as évek közepén távolították el a kétnyelvű feliratokat, az új kórházba már ki sem tették. A tavaly avatott új sürgősségin a magyar felirat, az angollal együtt, kisebb méretben ugyan, azonban megjelenik a román alatt.
Krónika (Kolozsvár)

Nem gondoskodnak a kastélyról, de visszaadni sem akarják
Az állam már nem használja, csak fizet a mezőzáhi Ugron-kastély őrzéséért, de még így sem hajlandó visszajuttatni az 1909 és 1911 között épült ingatlant a tulajdonosainak. A megyei önkormányzat illetékesei egy procedurális mulasztásra hivatkozva tagadják meg a középkor francia kastélyaira emlékeztető impozáns épület restitúcióját.
Az Ugron család és ügyvédje, Sărăcuţiu Edit abban reménykednek, hogy előbb-utóbb, – Romániában, vagy szükség esetén Strasbourgban – csak érvényesül a tulajdonjog tiszteletben tartása. E közben a román többségű mezőségi falu lakói is remélik, hogy a hajdanán a település ékességének számító kastély elkezdi vonzani a látogatókat. Addig is a naptári számok misztikumát rejtő épület a maga négy tornyával, tizenkét bejáratával, négy teraszával, ötvenkét helyiségével és 365 ablakával egy alapos restaurálásra szorul.
Alig két kilométer választ el a pazar kastélyával, egyedülálló sztyeppei bazsarózsa-rezervátumával és hatalmas halastavával jobb helyen turistaparadicsomnak beillő Mezőzáhtól, amikor a Nagysármást Marosludassal összekötő, toldott-foldott megyei út mentén egy kidőlt kilométerkő jelzi a község közelségét. Aztán a falu bejáratánál már a valamikor piros-sárga-kékre festett, mára jócskán megkopott oszlopra kiaggatott tábla jelzi, hogy jó helyen járunk. A központban egyetlen, az Ugron-kastélyra utaló turistajelt sem találunk, de a kocsmából kilézengők mutogatásai könnyen rávezetnek az erdő övezte, Burszána nevű domboldalra vezető, szőnyegbombázás utáni állapotokat idéző keskeny útra. A szebb napokat megért kastélykert elhagyatott főbejárata lakattal és tiltó táblával fogad: sem bemenni, de még csak fényképezni vagy filmezni sem szabad. A kerítésen való átjutásra egy kamaszkori mozdulatra van szükség. Odabenti magányában már-már az az érzése támad a látogatónak, hogy egy elvarázsolt kastély udvarára pottyant, ahol minden élőlény kihalt, csak a bokrok és futók nőnek kényük-kedvük szerint, de aztán az épület túlsó oldalára kerülve, két, láncra kötött vakkantó eb és egy szemmel láthatóan megzavart őr visszaszólítják a való világba. A valamikor több mint háromszáz árva és elhagyatott sorsú gyereknek otthont adó épület egy éve teljesen kiürült. Utoljára mindössze 56 rászoruló élt az ódon falak között; a gyerekek többségét a tavaly ilyenkor Mezőrücsre vagy Erdőszentgyörgyre, családi típusú házakba helyeztek át, akit meg lehetett, hazaküldtek az évekig szinte semmi érdeklődést nem mutató szülőkhöz.
A váltásban dolgozó négy őr egyike, Alexandru Mureşan akkor válik barátságosabbá, amikor felmutatjuk „a megyétől kapott papirost”, amiben a hatvanöt évvel ezelőtti államosítás haszonélvezői beleegyeznek tulajdonuk meglátogatásába. A hátsó homlokzaton lévő márványtábla szövege (ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOS NAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.) még a száz évvel ezelőtti eredeti állapotokról tanúskodik, a benti, voroneţi kékre festett falak és az egyik moldvai kolostor hatalmas, berámázott képe viszont egyből elárulja, hogy itt valamikor tulajdonoscsere történt. A kastély építtetője, báró Ugron István, a dualista korszak moszkvai nagykövete nem érte meg birtoka államosítását, nem sokkal a kommunisták kisemmiző 1948-as akciója előtt, 86 évesen elhunyt. A nagyon öregek még emlékeznek arra, amint a nagy gonddal és művészi érzékkel összeválogatott berendezési tárgyak legjavát éppen az azok megőrzésére és leltári átadására hivatott személyek hordták szét. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, majd öt éven keresztül iskola, 1959 és ’62 között gazdasági líceum működött. Ötven évvel ezelőtt, 1963-ban gyerekotthont létesítettek, amit a tavaly nyáron számoltak fel.
Meggyalázott családi kápolna, elmenekített sírkövek
Bár Lakó Jenő helyi református lelkész szerint a záhi kis, alig több mint kétszáz lelket számláló magyarság nem érzi magáénak az épített örökséget, az emberek ilyen vagy olyan módon mégiscsak kötődnek a kastélyhoz. „Mindaddig amíg a román állam tulajdonában van, és a jelek szerint nem is szándékszik megválni tőle, a helyi közösség nincs ahogy a magáénak érezze a kastélyt” – magyarázza a fiatal lelkész. Pedig szinte nincs olyan tősgyökeres záhi, akinek nagyszülei vagy dédszülei ne vették volna ki részüket az épület felhúzásában vagy működtetésében. Ioan Porim, a 68 éves nyugalmazott történelem szakos tanár nagyapja például téglát hordott a gróf birtokára.
„A nagy sürgölődésben el is törte az öreg a lábát, de hát ilyen egy építkezés, időnként az ember, ha nem figyel oda, megsérülhet” – idézi fel a nagyapja által hallottakat Porim, aki szerint a helyiek, nemzetiségüktől függetlenül, tisztelték Ugron Istvánt. A férfi azt is nagyon jól tudja, hogy a nemes család kápolnáját előbb a ’70-es, majd a ’80-as években nem a cigányok dúlták fel, mint ahogy egyesek ma beállítják a sírgyalázást. „A románok tették tönkre, azt is lehet tudni, hogy kik. A koponyákkal fociztak a réten és ezzel még dicsekedtek is” – mondja Porim.
Nem csak a hamvak, maga a kápolna is a rendszerváltást követő magyarellenes hangulat áldozatává vált. Ma már mindössze egyetlen fala áll, de környéke sokkal inkább szemétdombra, mint kegyhelyre utal. Az, hogy az Ugronok sírkövei nem jutottak a kápolna sorsára, csak a gyülekezeti tagoknak köszönhető, akik a református templom kertjébe menekítették. A Marosi Református Egyházmegye esperese, Lőrincz János most is hátborzongva idézi fel azt az 1990 eleji lincshangulatot, amely a faluban uralkodott. A záhi gyülekezet akkori lelkésze és családja hetekig nem mert a parókián aludni, és a településre is csak egy becsületes román ember hívására tért vissza. Ioan Pop és családja voltak azok, akik befogadták és oltalmazásuk alá vették Lőrinczéket. „Már a marosvásárhelyi véres események előtt kénytelenek voltunk elmenekülni a faluból, majd egy derék román családhoz visszatérni. A magyarellenes diverzió része volt az is, hogy mindeközben a hatóságok a parókián házkutatást tartottak, fegyvert keresve” – meséli a huszonhárom évvel ezelőtti mezőzáhi lelkész. Lőrincz János ’90 májusától már Marosvásárhelyen szolgált, de utódjának, Décse Ferencnek máig is ismeretlen tettesek betörték az ablakát. „Nem tudom, hogy mivel érdemeltük ezt ki, hisz a forradalom után tetemes mennyiségű külföldi segélyt osztottunk ki magyaroknak, románoknak egyaránt. A forradalomig pedig a román emberek talán még inkább tiszteltek, mint a híveim” – mondja. Az átélt borzalmak dacára az esperesi székbe került lelkész a mai napig is szoros kapcsolatot ápol egykori gyülekezetével és azzal a faluval, ahol pályafutását kezdte.
A kastélyból és legendájából is virágozhatna a falu
Az Ugron-kastély és tulajdonosa története is Lőrincz Jánosnak köszönhetően került be az egyház historia domusába. A pedagógus Ioan Porim is jó történelemtanárhoz illően, kívülről fújja az Ugron István körül keringő, immár évszázados legendát. A báró, aki az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai nagyköveteként egy orosz hercegkisasszonyba lett szerelmes, amikor azt feleségül akarta venni, pompás, de egyben különleges fogadtatásban is akarta részesíteni. Ezért engedélyt kért a császártól, hogy aranypénzekkel teríthesse be az utat a záhi vonatállomástól a dombtetőn lévő kastélyig. A császár beleegyezett az őrült tervbe, egyetlen kikötése az volt, hogy az aranypénzeket élükre állítsák, hogy senki ne léphessen a király arcképére. Bármennyire is gazdag ember volt a báró, nem tudta megvalósítani tervét. Nemsokára, az orosz forradalom következtében, 1918-ban a cár családját, így Ugron nagy szerelmét is kivégezték, így teljesen remény nélkül maradt a báró. Szomorúan és visszavonultan élte élete hátralévő részét, s a halál is magányosságban, egy kolozsvári aggmenházban érte 1948-ban.
„Persze, tudom, hogy ez nem feltétlenül igaz szóról szóra, inkább csak legenda. De akkor is a mi legendák, a mezőzáhiak legendája, és attól szép!” – állítja büszkén a tanár. Az idős pedagógus szerint, ha az illetékesek okosan gondolkodnának, a falu képes lenne megélni történelmi örökségéből, flórájából és faunájából. A kastély mellett – egy kis jó reklámmal – az Európában egyedülállónak számító sztyeppei bazsarózsa-rezervátum vonzhatna még több látogatót, mint ahogy a határban lévő hatalmas halastó is több horgásznak biztosíthatna kikapcsolódási lehetőséget, ha tulajdonosai nem csak a díj bezsebeléséről, hanem a halállomány pótlásáról is gondoskodnának. Hasonlóan vélekedik Octavian Călugăr is, aki 2005 óta teljesen önkéntes alapon gondozza a rezervátum három és fél hektáros területét. Mint mondja, már csak azért is jó volna helyreállítani a kastélyt, mert a százéves épület a környék egyetlen műépítészeti látványosságának számít. „Az nem megoldás, hogy a megyei önkormányzat négy őrt is fizet, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy a kastély visszakapja régi pompáját: se nem adja vissza a tulaj leszármazottjainak, se nem tatarozza. Ha nem történik semmi, a penész megeszi a falakat, de az is lehet, hogy még azelőtt az egész épület leérkezik a völgybe” – próbálja megkongatni a vészharangot a település egykori polgármestere, jelenlegi helyi önkormányzati képviselője.
Se restitúció, se restaurálás?
Ha nem lennének az őrök, a kerítés, a megfigyelő kamerák és a kutyák, az épület állaga még ennél is rosszabb lenne. „Mindent ellopnának, ajtót, ablakot, cserepet, mindent” – mondja az őr, Alexandru Mureşan miközben a szüntelenül ugató kutyákat próbálja csitítani. A kastély udvarán futkosó ebek nagyon elszaporodtak, de nem is baj, véli az őr, mert így legalább a tolvajok is elbátortalanodnak. A négylábúak etetésükről ő és kollégái gondoskodnak, mint ahogy az épületen megjelenő kisebb hibák kijavításáról is. „Ezt-azt mi is meg tudunk oldani, de nézzen oda fel – mutat a tetőre –, látja, hova csúsztak a kupás cserepek? Oda már egyikünk sem mer felmászni”.
Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat alelnöke elismeri, hogy a tanácsnak kellene lépnie, de pénzhiány miatt az épületőrzésnél többre nem futja. Az ingatlan műemlék jellege csak bonyolítja az ügyet, hisz bármilyen kis beavatkozáshoz minisztériumi engedély szükségeltetik. Lokodi szerint a kastélyban egy önmagát fenntartani képes öregotthont lehetne működtetni, ugyanis a Mezőségen egyetlen ilyen jellegű szociális létesítmény sincs. Hasonló véleményen van Schmidt Lóránd is, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi hatóság igazgatója, aki úgy tudja, az Ugron családnak már semmi esélye nincs a kastély visszaszerzésére.
A család ügyvédje, Sărăcuţiu Edit viszont másként látja a helyzetet: azt tapasztalja, hogy az épület körüli jogi vita igencsak bonyolult, de mint mondja, egyáltalán nem reménytelen. Már a telekkönyvbe iktatott bejegyzés is furcsán hangzik, miszerint az ingatlant ideiglenesen államosították a báró fogadott fiától és egyetlen örökösétől, az akkor még kiskorú Ugron Bánffy Istvántól. „Rég a pályán vagyok, de ilyen jogi kifejezést még nem hallottam. Hogy lehet valamit ideiglenesen államosítani?” – csodálkozik el a marosvásárhelyi ügyvédnő, aki 2001 óta képviseli különböző jogi ügyekben a családot. Sărăcuţiu Edit elismeri, hogy Ugronék lekéstek a kastély 2001/10-es törvény alapján való visszaigényléséről, de ez még nem lenne ok a tulajdonjog megtagadására, az ugyanis soha nem évül el. Ezért polgári per útján szándékoznak visszaszerezni jussukat. „Mind a mezőzáhi községháza, mind a megyei önkormányzat ott akadályoz, ahol csak tud. Bármilyen, számunkra fontos okiratot kérünk, csak nagy késéssel szoktak válaszolni. Arról nem is beszélve, hogy a kastély körüli, visszaszerzett területekre a birtoklevelet még 2005 óta nem adták ki” – panaszolja az ügyvédnő, hozzáfűzvén, hogy még szerencse, hogy a családtagok nem csak jogtisztelők, de rendkívül türelmesek is.
Ugron Béla Magyarországon élő örökös, aki mint állítja, utólag került képbe, tudatában van annak, hogy édesanyja, Ugron Istvánné Bánffy Mária későn adta le a visszaigénylési kérést, azonban a határidő be nem tartását nem tekinti a kastélyról való lemondásnak. Mint mondja, egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy utcára tegye az árvákat, és most is azon gondolkozik, hogy milyen közösségi célra fordítsa a kiürített ingatlant. „Az Ugron család bármit is kapott vissza a Székelyföldön, nem herdálta el és nem is tartotta meg kizárólagosan csak magának, hanem a 2005-ben létrehozott alapítványán keresztül közösségi célokra fordította. Ehhez tartanánk magunkat a mezőzáhi kastély esetében is” – szögezi le. Ugron Béla szerint ezzel a helyiek többsége is tisztában van, hisz ottjártakor, annak ellenére, hogy ő már nem Mezőházon született, mindenki örömmel és reményteljesen fogadta.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Egy udvaron ünnepelt Marosvásárhely magyarsága
Kedden este első alkalommal ünnepelte meg közösségi és ökumenikus rendezvényén keretébe Marosvásárhely magyarsága Szent István napját, a belvárosi Keresztelő Szent János plébánia templom udvarán. Eredetileg a Színháztérre tervezték a megemlékező ünnepséget, azonban a polgármesteri hivatal nem engedélyezte a szervezők kérését. Az elutasítást azzal indokolták, hogy nem szeretnék vandalizmusnak kitenni az újonnan felújított közterületet. Továbbá ezen ürügy kapcsán a rendezvényt kitiltották Marosvásárhely közterületeiről.
Cseh Gábor, az Erdélyi Nemzeti Tanács maros megyei szervezetének elnöke szerint Marosvásárhely magyarsága megmutatta, hogy méltón tud ünnepelni. Az ünnepségen mind a három párt képviseltette magát, jelen volt az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt.
Cseh Gábor a városi hivatal álláspontja kapcsán Czegő Zoltán erdélyi költő szavait idézte, miszerint „azé a haza és a szülőföld, aki csontjaival megszenteli azt. És azé a birtoklás joga, aki meleg tenyerét ükanyja, ükapja fejfájára téve megpecsételi így a tulajdonjogot.”
Portik Vilmos, Néppárt megyei elnöke Márai Sándort idézte „minden ünnep fontos”. Kiemelte, hogy a közösségi élményre az embereknek szükségük van azért, hogy megmaradásról tudjunk beszélni.
Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács alelnöke hangsúlyozta, Szent István ünnepe a mindenhol élő magyarok ünnepe. Jó a vásárhelyi magyarságnak a mostani nehéz időkben együtt ünnepelnie, és hozzátette „a közös kenyeren keresztül mi, marosvásárhelyi magyarok egyek vagyunk, és az új kenyér életet jelent, jövőt jelent.”
László Edith Zsuzsanna, a Kossuth Rádió munkatársának kérdésére, miszerint mi a véleménye a hivatal hozzállásához, az alelnök asszony hangsúlyozta, hogy a polgármestert jellemzi, hogy hogy áll a város magyar nemzetiségű lakosságához. Hozzátette, hogy ilyen sehol sincs a Földön. A magyarok sosem csináltak ilyent a kisebbségekkel, és a Debreceni Virágkarnevált nevezte meg egy jó példának a multikulturális ünnepségre egy nemzeti ünnep kapcsán.
Tőkés Tibor, világbajnok pékmester, a 25 kilós kenyér készítője reméli, hogy jövőben is megünnepli Marosvásárhely Szent István ünnepét, mert ilyen még nem volt a városban.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

A Civil Elkötelezettség Mozgalom nyílt levele a marosvásárhelyi RMDSZ-képviseletnek
Címzettek: Maros Megye Tanácsának alelnöke, Lokodi Edit Emőke, az RMDSZ Maros megyei tanácsosai, Kelemen Márton , Szabó Árpád, Gáspárik Attila, Szabó József, Csép Andrea, Ilyés Tóth Sándor, Mózes Levente, Pokorny László, Szász Izolda, Erős Csaba, Tatár Béla, Bán Mózes
Tárgy: A kisebbségi érdekvédelem eszköztárában nem szerepel a tűzoltás, avagy az RMDSZ választott elöljárói nem képviselik hatékonyan és eredményesen a magyar közösség érdekeit
A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az RMDSZ Maros megyei tanácsosai, a Megyei Tanács alelnöke becsapták a magyar közösséget, amikor azt ígérték, hogy kellő alázattal és megfelelő politikai szakértelemmel fogják képviselni a magyar közösség érdekeit. Jelen nyílt levelünk Marosvásárhely és Maros megye kulturális programjainak szervezésével kapcsolatos politikai érdekvédelem hiányosságaira, esetekben teljes hiányára szeretné felhívni a közvélemény figyelmét, és egyben felszólítani a levél címzetteit, hogy az eddigi eredménytelen érdekvédelmi tevékenységük során keletkezett – a magyar közösséget megalázó – károkat sürgősen hozzák helyre és a jövőben végezzenek valós politikai érdekérvényesítést, a jelenlegi érdekérvényesítésnek álcázott eredménytelen TŰZOLTÁS helyett.
A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” programsorozat majdnem teljes mértékben nem létezőnek és mellőzhetőnek tekinti a marosvásárhelyi és a Maros megyei magyar közösséget, mindamellett, hogy a megyei és városi magyar lakosság szavazatainak köszönhetően 12 RMDSZ-es megyei tanácsos és egy RMDSZ-es Megyei Tanács alelnök kapta meg azt a nemes felhatalmazást, hogy hatékonyan képviseljék a magyar közösség érdekeit a Megyei Tanácsban. A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” rendezvény megszervezése során már számos hiba történt, a termek elnevezése körül és más – a magyar közösséget láthatatlannak tekintő – döntéshozatali folyamat során, ezeknek a kialakulásáért is elsősorban Önök felelősök.
A „100 éves a marosvásárhelyi kultúrpalota” rendezvénysorozat diszkriminál, semmibe veszi a magyar közösség nyelvi és kulturális jogait, az RMDSZ megyei tanácsosainak és a Megyei Tanács alelnökének közreműködésével. Szervezetünk áttekintette a „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” rendezvényhez kapcsolódó határozathozatal jegyzőkönyveit, valamint annak is utánajártunk, hogy a szakbizottságokban elhangzottak-e olyan felszólalások, javaslatok amelyek a programsorozathoz kötődő magyar nyelvhasználat, magyar kultúra korrekt és közösség szempontjából tisztességes megjelenítésért születtek, következésképpen kijelenthetjük az alábbiakat:
A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” programsorozat szervezése során a magyar érdekvédelmi szervezet tagjai nem tettek semmit azért, hogy a programsorozat úgy tartalmilag, mint nyelvileg megfelelően tükrözze az itt élő magyar közösséget. A programsorozat alig tartalmaz magyar kultúrához kapcsolódó eseményeket, és emellett a promóciós anyagok 90 százaléka román nyelven hirdeti az itt élő közösségek ál-harmonikus és kölcsönös tiszteletet nem ismerő kapcsolatát. Ennek a rendezvénynek az áldozatai a magyar közösség tagjai és ezért a nyilvános gúnyűzésért elsősorban az RMDSZ választott tanácsosai felelnek, Önök, akik a választásokon arra kaptak felhatalmazást, hogy a magyar közösség érdekeit megfelelően képviseljék. Köztudott, hogy Marosvásárhelyen már régóta létezik tűzoltóság, arra egyáltalán nincs szükség, hogy az elmaradt, kényelemből, vagy hozzá nem értésből nem gyakorolt politikai érdekérvényesítés helyett, Önök, az RMDSZ tanácsosai, együtt más RMDSZ tisztséget betöltő személyekkel, akik – hallgatással, távolmaradással vagy egyszerűen csak semmittevéssel – a magyarellenes gyújtogatásban maximálisan részt vettek, hirtelen úgy tegyenek mintha a kisebbségi érdekvédelem tűzoltást jelentene.
Kelemen Márton frakcióvezető hamis nyilatkozatai – a jelenlegi program módosulására vonatkozóan – még csak tűzoltásnak sem tekinthetőek, hiszen a programok szervezése már rég elkezdődött és az egynyelvű óriásplakátok, valamint a program tartalma egyértelműen hirdeti a magyar közösség láthatatlanságát és teljes mellőzését úgy nyelvi, mint kulturális szempontból. A frakcióvezető ott volt a rendezvénysorozatról szóló tanácsi határozat megszavazásánál és nem tett egyetlenegy olyan javaslatot sem, amely egy kisebbségi érdekvédelmi szervezet választott tanácsosának kötelezettsége lenne ilyen, és hasonló döntéshozatali folyamatokban. A megyei tanács döntése során egyetlenegy magyar tanácsos sem szólalt fel, és nem kérte a kétnyelvű promóciós anyagokat, a kulturális programok kiegyensúlyozott megszervezését. Sőt mi több, Pokorny László magyar tanácsos azt kérte a megyei tanács jelenlevő tagjaitól, hogy a rendezvénysorozat promóciós anyagait fordítsák le NÉMET nyelvre, magyar nyelvet nem említve (mintha az magától értetődő lenne ebben az egynyelvű világban), felszólalásával alátámasztva, hogy ő inkább a német nyelv védelmére kel, a magyar nyelv őt nem érdekli, hiszen a tanácsban sem beszél senki magyarul, sem ő, sem más érdekvédő kollégái. A jegyzőkönyvben rögzítettek alapján Tatár Béla kollegájuk a fent említett programsorozat megszavazása előtt pedig egész egyszerűen kisétált a teremből, bizonyára teljes érdektelenség által vezérelve.
A rendezvény megszervezéséhez kapcsolódó tanácsi határozat meghozatalakor több magyar választott elöljáró hiányzott, név szerint Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, Csép Andrea és Gáspárik Attila, akik a kulturális szakbizottság tagjai is egyben, ahol a rendezvény tematikáját és tartalmát, elnevezését és helyszíneit, a határozathozatalt megelőzően megtárgyalták. A magyar nyelvhasználat, a magyar kultúra megfelelő megjelenítése sem a szakbizottságok megbeszélései során, sem a programsorozatot eldöntő tanácsi határozat meghozatalakor nem került szóba. Az RMDSZ-es érdekérvényesítés eszköztára, amelyet Önök a programsorozat során bevetettek, a következőket tartalmazta: távolmaradás, hallgatás, német nyelv érdekében történő felszólalás és még számos eredménytelen és semmitmondó cselekedet. Az érdekérvényesítő némaság, távolmaradás és semmittevés nagyon durva következményekkel járt: Jelenleg a város számos pontján egynyelvű óriásplakátok hirdetik a román kultúrát, ezeken a magyar közösség láthatatlan, a közösségi oldalakon megjelenő tájékoztatás szintén egynyelvű.
Jelenleg az érdekérvényesítésnek álcázott tűzoltás zajlik, amelynek során Önök azt állítják, hogy felkérték a Megyei Tanács Elnökét, hogy készítsen magyar nyelvű promóciós anyagokat, valamint azt állítják, hogy lesznek magyar kultúrához kötődő programok. Először is tisztázzunk valamit: a kisebbségi érdekérvényesítés nem a leégett erdők megmentését jelenti. A közösség egy része lehet, hogy nem ér rá, és nem érti a történéseket, elsősorban azért, mert a munkaerőpiacról száműzött magyarként napi húsz órát dolgozik a mindennapi megélhetésért, viszont vannak, akiket a mostani és más hasonlóan elbaltázott programsorozat sért, és megalázónak tekintik azokat. Hiszen mi, magyarok, tisztességes adófizetők vagyunk, Önök is a mi pénzünkből kapják juttatásaikat, miért nem képesek a magyar nyelvet és kultúrát hatékonyan és eredményesen képviselni a munkájuk során? Miért akarják velünk elhitetni, hogy a programsorozatot megelőző számos megbeszélésen, a szervezési munkálatok során nem volt alkalmuk hatékonyan és eredményesen képviselni a magyar szempontrendszert, viszont nem kell megijedni, most majd jön az RMDSZ TŰZOLTÓSÁG és eloltja a tüzet.
Továbbá megjegyezzük, hogy a kétnyelvűség nem azt jelenti, hogy a promóciós anyagok 99 százaléka román, látszattevékenység szintjén a szervezők kinyomtatnak egy pár magyar plakátot, emellett pedig kismillió egynyelvű román óriásplakátot és posztert stb. A valós kétnyelvűség azt jelenti, hogy a két nyelv egymás mellett szerepel, és nem külön plakátokon. Ezúton felkérjük Önöket, hogy az utólag kinyomtatott, számos hibát és román kifejezést tartalmazó, magyar plakátot ne próbálják eladni, mint a kétnyelvűség mintapéldányait és a magyar közösséget tiszteletben tartó promóciós anyagokat.
Nyomatékosítani szeretnénk, hogy a magyar választópolgárok nem tűzoltásra adták Önöknek a felhatalmazást, hiszen senki nem akarja, hogy a kultúrájának és anyanyelvének elégett romjain keseregjen. Önök nem ezt ígérték a választási kampányuk során és becsapták a magyar választópolgárokat. Legyenek szívesek az eddigiekben egyáltalán nem gyakorolt kisebbségi érdekvédelmi eszköztárt alázattal elsajátítani és érdekérvényesítési kötelezettségeiket a közösségi igényeknek megfelelően hatékonyan ellátni.
Végezetül kérjük, hogy a nem létező érdekérvényesítő munkájuk során keletkezett hiányosságokért ne a román közösség tagjait, a román nemzetiségű megyei tanácselnököt és más román közösséghez tartozó személyeket hibáztassák, hanem az Önök szakmai hiányosságait elemezzék, ujjal mutogatás és bűnbakkeresés helyett ismerjék be már végre a saját tévedéseiket, fejezzék be a román nacionalizmust pajzsként történő felhasználását, amellyel legitimizálhatják semmittevésüket és érdektelenségüket. Fogadják már el végre, hogy a kisebbségi érdekérvényesítés mindenhol a világon küzdelmet jelent, és minden egyes kisebbséget képviselő politikai csoportnak csatákat kell vívnia a többségi társadalom tagjaival. Itt az ideje elkezdeni végre dolgozni.
Civil Elkötelezettség Mozgalom
Marosvásárhelyen, 2013.08.20.
Erdély.ma

Csejdi "csoda"
2000 óta tartanak minden második vasárnap szentmisét Csejden. Kezdetben a iskolában, majd 2009-től a Szent Gellért tiszteletére épített kis templomban gyűl össze a "maréknyi" közösség. Szeptember 29-én megtörtént a templomot kiegészítő harang, harangláb és oltárkép megáldása. A szertartást – 150 hívő jelenlétében – Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes végezte, aki csodának nevezte a csejdi élni akarást, ahol csupán 25 katolikus van, és mégis ilyen megvalósításra képes. Prédikációjában a harang történetét és Szent Gellért életét állította hallgatósága elé, ami által Isten szól hozzánk.
A 100 kg-os harangot a "Szent Gellért, könyörögj érettünk! Csejd 2011" felirat díszíti, melyet Lokodi Edit Emőke tanácselnök és Orbán Levente vállalkozó adományozott, és amely Balogh József "Cubi" öntödéjében készült.
A haranglábat, miként a templomot is, Hosszú Péter tervezőmérnök tervezte, Baricz László és Illyés László gyergyóalfalvi mesterek állították össze a csejdi katolikus és református hívek odaadó segítségével, a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal, a plébánia és két vállalkozó támogatásával.
Az oltárkép Szent Gellért püspököt és vértanút ábrázolja, Xantus Géza festőművész munkája.
A bensőséges katolikus ünnepség a falu ünnepévé vált: Bíró Jenő református lelkész is köszöntötte röviden a zsoltáros szavával az egybegyűlteket.
A házigazda Baricz Lajos plébánosnak nem maradt más feladata, mint hogy megköszönje minden jó szándékú embernek a segítségét és az ünnepségen való részvételt. Majd a jelenlévők figyelmébe ajánlotta az ez alkalomra összeállított Csejdi Harangszót, amely részletesen beszámol a templom és a harang, harangláb építéséről.
Az ünnepséget a csejdi kis közösség hálájaként szeretetvendégség követte a templom udvarán, valamint az óvoda épületében.
Igaz, hogy minden csoda három napig tart, a mondás szerint, de szükség van rá, hogy töltekezzünk és újult erővel élhessük mindennapi istengyermeki életünket Csejden és mindenhol.
(Szentgyörgyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Hivatásos néptáncosok találkozója Vásárhelyen
Október 3-6. között Marosvásárhely ad otthont a 9-ik Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának. Az előadások helyszíne a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyterme, ahol csütörtök este a Maros Művészegyüttes Fekete piros című előadásával vette kezdetét a találkozó.
Az előadást és a hivatalos megnyitót egy fotókiállítás előzte meg a színház emeleti előcsarnokában, ahol négy fotós: dr. Boda Gábor, Nemes Attila, Bartus Levente és Barabási Attila Csaba fényképeit méltatta dr. Barabás László néprajzkutató. A száznál is több kiállított felvétel a Maros Művészegyüttes 2007 és 2013 között bemutatott produkcióiról készült. A megörökített előadások: A víz szalad, a kő marad, Mátyás király álruhái, Fehérlófia, Édes kicsi Jézusunk, Kőműves Kelemen, János Vitéz, Szem látta, szív szerette, Vannak vidékek és a nemrég bemutatott Fekete piros.
Barabás László tárlatnyitó beszédében elmondta, a Maros Művészegyüttes Erdély legkorábban megalakult néptáncegyüttese: 1956 őszén jött létre. A falvakon ünnepre készültek, amikor a Székely Népi Együttes előadásait várták. A ’70-es években váltás állt be a néptánc koreografálása, színpadra vitele tekintetében, ez befolyásolta a marosvásárhelyi társulat koncepcióját is. A rendszerváltást követő években nehézségekkel küzdött, 2007 óta pedig egy folyamatosan felfele ívelő időszak kezdődött, ami ma is tart. „Megfigyelhető, hogy egyrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy a néptáncot kevés változtatással állítsák színpadra, ugyanakkor a táncszínház felé is irányulnak” – mondta a néprajzkutató.
A felvételeket készítő Boda Gábor Budapestről jár Marosvásárhelyre, mint mondta, öröm volt számára megismerkedni a Maros Művészegyüttessel és betekintést nyerni annak műhelymunkáiba is. Bartus Levente arról beszélt, nem is tudja, mi volt előbb: a kíváncsiság vagy a fényképezés utáni vágy. Ahogy fogalmazott, a közönségnek egy előadás, ha véget ért, már csak emlék, a fotós számára viszont munka, hiszen még otthon dolgozik a felvételeken. Barabási Attila Csaba, az együttes igazgatója készítette a legtöbb fotót, hiszen ő van a legtöbbet a táncosok között.
A nagyszínpadon Kilyén Ilka műsorvezető ismertette a négynapos találkozó programját, az öt erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttest. Köszöntötte a vendégeket és a közönséget Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója, Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat alelnöke és Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke.
A találkozó ideje alatt műhelybeszélgetésekre, közönségtalálkozóra és táncházra is várják a szervezők az érdeklődőket.
Pénteken 13 órától az Udvarhely Táncműhely Tündér Erzsébet táncos mesejátékkal lép színpadra, 20 órától a Nagyvárad Táncműhely a Nagyvárosi bujdosók című előadását mutatja be. Szombaton 17 órakor a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a János Vitézt, 20 órakor a Háromszék Táncegyüttes A tékozló fiú sorsjátékot viszi színpadra.
Vasárnap a 19 órakor gálaműsort a szervezők és vendégeik az október 6-i megemlékezésnek, az aradi vértanúk emlékének szentelik.
Antal Erika
Maszol.ro

Szembeötlő egynyelvűség
A szájsebészeti klinikán beteget látogatva vettem észre, hogy az egészségügyi intézmény első emeletén levő orvosi szobáról, kezelőről, műtőről és más helyiségekről eltűntek a magyar feliratok. Mivel biztos akartam lenni, hogy nem káprázik a szemem, megnéztem a 2011-es avatóünnepségen készült fényképeket, amelyeken a szóban forgó kétnyelvű feliratok még jól látszanak. A Lokodi Edit elnök vezette megyei tanács és a szakminisztérium támogatásával felújított klinika avatóján láttam őszintén örülni dr. Kovács Dezső szájsebészprofesszort amiatt, hogy a gödörben levő régi épületből hosszú vajúdás után végre sikerült egy korszerűen berendezett, feliratozott klinikába átköltözni. Most, ha megkérdezném, valószínűleg nem örülne annak, ami nyugdíjazása után elkezdődött. A jelek szerint a megváltozott körülmények között a főasszisztensi iroda ajtaján is zavaróan hatott a magyar felirat, ezért eltávolították.
Miközben a szájsebészeti klinikán látottakon morfondírozom, eszembe jut, hogy a megyei sürgősségi kórházban, amelyhez a szóban forgó klinika tartozik, nemhogy leszedik, de fel sem tették a kétnyelvű feliratokat. A szabályt erősítő kivételt a dr. Benedek Imre professzor vezette Kardiológiai Klinika jelenti csupán. Azonkívül sem a főbejáraton, sem a járóbeteg-rendelőben, sem a klinikák bejáratánál, de a betegeknek szóló utasításokban sem vesznek tudomást arról, hogy a páciensek közel fele magyar nemzetiségű, s könnyebb lenne, legalábbis az idősebb korosztálynak, ha magyarul is látnák az elnevezéseket és az utasításokat. Annál is inkább, mivel erre a prefektus intézményének előírása szerint joguk lenne. A kormányhivatal vezetőjének ugyanis biztosítania kell az anyanyelv használatát a kormány alárendeltségébe tartozó megyei intézmények és az állampolgárok közötti kapcsolatban. Mindez egy kórház esetében joggal elvárható, de a hivatalban levő prefektusok nem vettek tudomást erről, az évek során egymást váltogató kórházigazgatók sem. Egy magát demokratikusnak nevező államban azt is figyelembe kellene venni, hogy egy magyarul is oktató egyetem klinikáiról van szó. Ha viszont arra gondolunk, hogy a Diszkriminációellenes Tanács is természetesnek tartja, hogy a kórházi gyakorlat során a magyar beteggel nem beszélhet anyanyelvén az orvos és az egyetemi hallgató, akkor nem kell meglepődnünk a sokat magasztalt megyei sürgősségi kórház szembeötlő egynyelvűségén sem.
Bezzeg a dr. Raed Arafat államtitkár irányításával felújított rohammentő-szolgálat bejáratánál négy nyelven, bent pedig magyar nyelven is olvasható minden felirat, amitől nem dől össze, csak sokkal emberibbnek, civilizáltabbnak hat a kórház épületében kialakított ügyeleti központ. Egyébként Brüsszelben azt tartják, hogy nem elsősorban a törvények, hanem a kultúra diktálta jóérzés kérdése a többnyelvűség. Ezért fordulhat elő, hogy olyan országokban, amelyek nem írták alá a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartáját, kiteszik a kétnyelvű feliratokat. Romániában pedig, ahol 2008-tól életbe is lépett az egyezmény, nem teljesítik (minden területen) a vállalásokat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Harmónia, együttműködés – de csak románul?!
Szinkrontolmács jelenlétét és a fordítókészülék üzembe helyezését kérte Ciprian Dobrétól, a Maros Megyei Tanács elnökétől a tegnapi közgyűlésen Lokodi Edit Emőke alelnök valamint Kelemen Márton képviselő, az RMDSZ frakcióvezetője. A tanácselnök és az egyik képviselő nagy egyetértésben "kényeskedésnek" nevezte a fenti igényt, de Ciprian Dobre hozzátette, a tanács felkészült erre is.
A tegnapi megyei közgyűlésen, sürgősségi eljárású határozattervezet nem lévén, a képviselők mintegy 30 perc alatt, futószalagszerűen szavazták meg a 12 napirendi pontot. Ám az ülés ezzel nem ért véget, az utolsó, a Beresztelke–Vajdaszentivány–Sárpatak közötti 154J jelzésű megyei rangú út felújítására vonatkozó határozattervezet kapcsán Lokodi Edit, a tanács alelnöke magyar nyelven szólalt fel. Ciprian Dobréhoz intézett kérdésére, hogy van-e szinkrontolmács az ülésen, a tanácselnök nem reagált, ezért Lokodi tovább folytatta beszédét magyarul, elmagyarázva a szóban forgó út helyzetét, egy korábbi, a Vajdaszentiványt Sárpatakkal összekötő út javítására kiírt licitről szóló tanácsi határozat újratárgyalását kérve, szorgalmazva a szóban forgó út kiszélesítését. Ezt követően Lokodi Edit román nyelven is megismételte felszólalását, majd arra kérte a tanács elnökét, hogy a következő közgyűlésre alkalmazzon szinkrontolmácsot, tegye ezáltal lehetővé, hogy érvényesíthesse anyanyelvhasználati jogát. Filimon Vasile általános helyzetjelentést kért a megyei utak állapotáról, felszólalását követően Ciprian Dobre azt javasolta a képviselőknek, nyissanak vitát a megye jövő évi kulturális, a kitüntetések adományozására vonatkozó projektjéről, e kérdéskörben elsősorban Csép Andrea és Bolos Vasile támogatását kérte, illetve a Maros megye 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiájának kidolgozását végző munkacsoport megalakítását szorgalmazta. "Hamarosan elkezdődnek a politikai egyeztetések, ezért fontos, hogy tudjuk, milyen prioritások mentén tárgyaljunk" – jelentette ki az elnök. Dobre más témájú felszólalása nem terelte el a figyelmet az anyanyelvhasználatról, hiszen – választ nem kapván – Lokodi Edit ismételten felkérte az elnököt, hogy a következő ülésre alkalmazzanak szinkrontolmácsot, majd "román kollégái iránti tisztelete jeléül" románul intézett kérdéseket a tanácselnökhöz. A motorospark – uniós beruházás – helyzetéről, a marosvásárhelyi szájsebészet főasszisztensi irodájának illetve a klinikavezető irodájának ajtajáról eltűnt kétnyelvű feliratokról, valamint a megyei sürgősségi klinikai kórház poliklinika részlegén levő, időközben szintén eltűnt magyar nyelvű információs pannóról kérdezte Ciprian Dobrét, illetve nehezményezte, hogy – bár hatásköréhez tartozik a kulturális intézmények irányítása – a tanácselnök az elmúlt időszakban ezen intézmények menedzsereivel a menedzsmenttervek előkészítése kapcsán folytatott tárgyalásaira nem hívta el, nem tájékoztatta. Jelezte, hogy Dobre ugyanúgy jár el vele, mint Dorin Florea polgármester Ionela Ciotlaus alpolgármesterrel, ami a liberálisoknak nem esik jól. "96.000 megyei tanácselnöki jelölésemre leadott szavazatnak kellene számítania" – tette hozzá Lokodi. A tanácselnökhöz intézett kérdészápor nem ért véget itt, Filimon Vasile az iskolások almaprogramja felől érdeklődött, a reptér menedzsmenttervéről kért információkat, illetve arról, hogy miért volt szükség vezetőcserére a Megyei Klinikai Kórház élén. Tatár Béla nagy részletességgel írta le a marosvásárhelyi repülőtéren uralkodó állapotokat: mocsok, penészes, megrepedt gipszkarton falak, majd az utasváróban működő büfé csillagászati árait nehezményezte. "A legmagasabb árai vannak e büfének: lepipáljuk az európai röptereken alkalmazottakat. Egyetlen Maros megyét népszerűsítő könyvet sem lehet kapni, az illemhelyek száma kevés az egy gépről leszálló utasok számához képest. Szégyellnivaló" – jelentette ki. Sopterean Ioan felszólalásában kényeskedésnek nevezte Lokodi Edit magyar nyelven történő felszólalását és igényét a fordítógépre, mondván, eddig nem nyilvánította ki ezen óhaját, majd hozzátette, bizonyára több tanácsostársa is egyetért ezzel, és hogy "joga van az anyanyelvhasználathoz, de mi itt harmóniára, együttműködésre törekszünk". Kelemen Márton RMDSZ-frakcióvezetői minőségében kérte a sok évvel ezelőtt megvásárolt fordítógép használatba helyezését. "Mit tehetünk, vannak kényeskedések is…" – mondotta Dobre, aki a következőkben néhány felvetésre válaszolt, és ma reggel 8 órára az irodájába rendelte Lokodi Editet. A vita folytatódott volna, de az ülésről távozni kezdő képviselők berekesztették. A közgyűlés azon napirendi pontjával kapcsolatosan, amely Gáspárik Attila lemondására vonatkozott, a Népújság kérdésére Kelemen Márton frakcióvezető kijelentette: tudomása szerint a képviselő személyes okokból mondott le, mivel úgy érezte, hogy színházigazgatói állása összeférhetetlen megyei tanácsosi tevékenységével. "Sokat veszít a frakció Gáspárik Attila távozásával, hiszen a kulturális szakbizottságban értékes munkát végzett, ő a vásárhelyi értelmiség markáns alakja, akinek jelenléte fontos volt a tanácsban. Ezen az ülésen tudomásul vettük lemondását, a következő tanácsülésen helyettesíteni fogjuk az RMDSZ-listán következő jelölttel, Dászkel Lászlóval, Nyárádszereda volt polgármesterével, aki vállalja a tisztséget" – tette hozzá Kelemen Márton.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Meg tudjuk-e őrizni a kincset?
Pontosabban azt a jellegzetes faluképet, amely Erdély vidéki településeit egyedivé tette, s amely szigetekben vagy egy-egy utcában még megmaradt a Nyárádmentén. A kontyolt tetős, faragott oromfallal díszített, kiugró tornácos parasztházakat s a hozzájuk tartozó melléképületek többségét az eltelt évtizedek során lebontották, a felismerhetetlenségig átalakították, jellegtelen, a faluképbe nem illeszkedő épületekkel helyettesítették. Holott a régi házak is kényelmes, korszerű lakásokká alakíthatók, s az új házak tervezésekor és építésekor is ragaszkodni kellett volna a helyi hagyományokhoz, hogy "falvaink lelke" megmaradjon.
Ezt a célt tűzte ki a Jövő a múltban: a hagyományos népi építészeti hagyaték felleltározása és hasznosítása a Nyárádmentén terv is, amely Balássy András vezetésével a múlt évben indult a Nyárádmente Leader Egyesület keretében. A projekt célkitűzéseit és az eredményeket foglalták össze egy nemrég tartott értekezleten s az azt követő kerekasztal-megbeszélésen, amelynek helyszíne a nyárádszentlászlói Pásztortűz panzió volt, amely jó példa a jellegzetes népi építészeti sajátosságok korszerű felhasználására. A megbeszélésen, ahova az érintett települések polgármesterei és építészek kaptak meghívót, jelen volt Dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul is.
A témához illő zenei bevezetőt követően (Fülöp Alajos és Birta Lajos, a Marosvásárhelyi Filharmónia művészei Bartók Béla- zeneműveket játszottak) Takács Olga, a Nyárádmente Kistérségi Társulás elnöke köszöntötte a jelenlevőket. A főkonzul elismeréssel szólt a kistérségi társulás munkájáról, és elmondta, hogy ő maga is megvásárolt egy székely parasztházat, és eredeti formájában állította vissza azt. Jó példát mutatva hasonlóképpen járt el a projektet elképzelő és elindító Balássy András is, aki beszámolt az elképzelés megszületéséről és arról, ahogy egy nemzetközi tábor keretében fiatalokkal végezték el Székelyhodos község falvaiban a népi építészeti örökség feltárását. Ezt követően nemzetközi konferencia keretében vették számba a teendőket és francia vendégek révén a nyugat-európai tapasztalatokat, majd az elképzelés gazdasági vonzatairól egy torockói kiránduláson tájékozódhattak az érintettek. Balássy András köszönetet mondott Franciaország romániai nagykövetségének és a Román Nemzeti Kulturális Alapnak a támogatásért, Lokodi Editnek, a megyei tanács alelnökének az erkölcsi segítségért, hasonlóképpen a polgármestereknek is, akiken a terve, az elképzelések megvalósulása múlik.
A projekt keretében elvégzett tanulmányt Furu Árpád építőmérnök, a Transylvania Trust Alapítvány műemlékvédelmi szakmérnöke mutatta be, akinek az adatok rendszerezésében Bóni Boglárka nyújtott segítséget. A három község Nyárádremete, Székelyhodos és Székelybere öt falujában (Mája, Márkod, Székelyhodos, Jobbágytelke, Köszvényes) készítették el az alapos örökségvédelmi leltárt, amely a faluszerkezetnek, az utcák beépítésének, a telekhasználatnak, az épülettípusoknak, a melléképületeknek és a kapuknak a leírását tartalmazza, s mindezt fényképekkel is dokumentálja. Köszvényesen a félszáz műemlék kaput vették számba, amelyekről külön dokumentáció készült. A felmért falvakat térségekre osztották, s külön- külön területvédelmi tervet készítettek. A többkötetes munkában felhívják a figyelmet arra, hogy mire lehet használni, és mit nem szabad tenni a védett épületekkel. Pontosan megfogalmazták, hogy mit lehet az üres telkeken építeni, az új házak esetében milyen ajánlásokat kellene betartani: hogyan kell a telken elhelyezni a házat, milyen építőanyagokat, vakolatot, nyílászárókat, színeket ajánlatos használni. Kerülni kell a termopán ablakokat, a külső szigetelést, az élénk színeket, a falra felfutó kőburkolatot, a csempézett homlokzatot, a színes tetőzetet, a fémkapukat – ajánlotta többek között a műemlékvédelmi szakmérnök. Vannak falvak, ahol a csoportos, másutt egy-egy övezet, utca vagy néhány porta egyéni védelmét javasolják. Az alapos tanulmányt minden érintett község polgármesterének átadták, hogy a készülő településrendezési tervekbe belefoglalhassák azt.
Antal Zoltán, a kistérségi társulás irodavezetője által irányított kerekasztal- megbeszélésen annak lehetőségeit fontolgatták, hogy milyen módon lehetne az ajánlásokat a településrendezési szabályzatokba úgy beépíteni, hogy ne szüljenek ellenséges indulatot a lakosságban. Többen is véleményt mondtak arról, hogy miképpen kellene tudatosítani az érintett falvak lakóiban, hogy szükség van a műemlékvédők által megfogalmazott ajánlások betartására, ha azt akarják, hogy az értékvesztés megálljon, a települések sajátos arculata megmaradjon, s ezáltal vonzóvá váljanak a turizmus számára, amely jelenleg, ahogy a főkonzul is megjegyezte, elkerüli a Nyárádmentét. A tanulmány szerzője kitartott amellett, hogy a törvényes háttérre szükség van, de azt megelőzően minden lehetséges módszert fel kell használni arra, hogy a helyi közösség tagjai megismerjék, megértsék és magukénak érezzék a szabályokat.
A polgármesterek némelyike kissé szkeptikusabb volt, s elhangzott, hogy a védettségre ajánlott régi házak azért maradtak meg, mert szegények voltak az ottlakók, s emiatt nehéz elképzelni a felújításukat, de ugyanakkor jó példákról is hallhattunk beszámolót. A falukép egységesítése sem valósulhat meg egyik napról a másikra olyan körülmények között, amikor ritkán kérnek ebben a térségben építkezési engedélyt, s az eredeti anyagokból eredeti módon történő felújítás is költséggel jár.
A beszélgetésen szó esett a vályogtéglás építkezés előnyeiről és lehetőségeiről. Elhangzott, hogy jó lenne a Nyárádmente kistérség mind a 13 községében felmérni az épített örökséget, s a Natura 2000, valamint Jövő a múltban projekt után a szellemi örökség felleltározása is megkezdődött.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Húszéves a marosszentgyörgyi Kolping család
Világi szerveződés és lelkiségi csoport – összetartozni egy közös gondolat mentén
Család és lelkiség, segíteni akarás, számos kulturális rendezvény kovácsolta össze az elmúlt két évtizedben a marosszentgyörgyi Kolping családot – erre emlékeztek és ezt ünnepelték szombaton a kolpingosok és meghívottaik. Alappillérek, amelyekre építhet egy közösség, amely összetartja a közösséget – mondotta a helyi kultúrotthonban megszervezett szép eseményen Sófalvi Szabolcs polgármester.
A hálaadó szentmisével kezdődött rendezvényen emléklapot vehetett át a Kolping egyesületet alapításkor és azt követően is támogató Oláh Dénes főesperes, Tóth Béla rádiós szerkesztő, Lokodi Edit, a megyei tanács alelnöke és Papp Antal zetelaki plébános. A templomi ünnepséget követően a Kolping család tagjai zászlókkal vonultak a kultúrotthon felé, ahol a köszöntőbeszédekre, könyv- és CD- bemutatóra, zenés műsorra került sor. Az ünneplőket Muresan Kilyén Emma tanárnő, községi tanácsos köszöntötte, aki az elmúlt 20 év összekovácsoló, embereket formáló, tartást adó eseményeiről beszélt, a közös célokról, közös gondolatokról. A maros-szentgyörgyi Kolping család lelki vezetője, Baricz Lajos plébános szonettel köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, jó érzés együtt lenni, egymás kezét fogni, és reményét fejezte ki, hogy ez a következő időkben is így marad.
"Ez a 20 év életem legszebb két évtizede, mialatt Marosszentgyörgyön, az egyházközségben és a Kolping családban tevékenykedtem. Sok-sok tervvel, elgondolással fogtunk hozzá a Kolping család megalakításához, barátsággal, templomi és közösségi szolgálatokkal. Baráti kapcsolatok alakultak ki, egy olyan közösség, ahol együtt örültünk, sírtunk, egymás családi eseményein részt vettünk. Civil, világi szerveződés és lelkiségi csoport a Kolping, nálunk a művészet, művelődés irányába indult el, szavalóesteket tartottunk meghívottakkal, színdarabokat tanultunk meg, minden évben megszerveztük a farsangi bált, szüreti bált, színjátszó vetélkedőkön vettünk részt. Énekkarunk, tánccsoportunk, zenészeink rendszeresen fellépnek, ifjúsági Kolping csoportunk is alakult, megszervezzük minden ősszel a Kolping-pingongversenyt, de mindemellett igyekszünk ráfigyelni a szegényekre, rászorulókra, akiknek egyházi ünnepeinkkor jelképes ajándékot viszünk. A húsz évvel ezelőtt 33 taggal megalakult Kolping családnak ma is – miután néhányan lemorzsolódtak, de új tagok jöttek – ugyanannyi tagja van. Számomra a plébániának nagyon aktív tagjai, az egyháztanács mellett a Kolping család a legfőbb segítségem" – mondta el lapunknak Baricz Lajos. Birtalan István alpolgármester, a Kolping család világi elnöke köszönetet mondott a támogatóknak, a kolpingosoknak, akik számára meglepetést is előkészített: Buta Árpád fellépését, aki énekkel köszöntötte az ünneplőket. Birtalan István hangsúlyozta, az elmúlt 20 év nem volt egyszerű, de a 30 tagú Kolping család jól működött mind kulturális, mind szociális téren. "Lelkesen álltak mellém a Kolping-tagok, színjátszó csoportot, tánccsoportot, kórust alakítottunk, rengeteg meghívásnak tettünk eleget, a sárpataki öregotthon, gyerekotthon gondozottjait segítettük, az árvízkárosultaknak vittünk segélyeket, ajándékokat. A jótékonysági bálokból begyűlt pénzt ezekre a célokra fordítottuk, illetve a koszovói háború áldozatait is támogattuk. A Kolping család napjainkban is megmozgat bármilyen eseményt Marosszentgyörgyön. Jó kolpingosnak lenni, érezni, hogy egy nagy családhoz tartozunk, márpedig ebben a szürke világban nagyon fontos valahova tartozni egy közös gondolat mentén, a rászorulókon segíteni, nekik kezet nyújtani" – tette hozzá kérdésünkre az alpolgármester. Sófalvi Szabolcs polgármester hangsúlyozta, a segíteni akarás nemes gondolata vezéreli a Kolping családot, olyan alappillér, amire egy közösség építhet. A 20 év gazdag tevékenységét méltatta, azt kívánva, hogy az elkövetkező évtizedekben is megmaradjon a Kolping család "a közösség, a község javára". A Kolpinghoz hűen! A 20 éves marosszentgyörgyi Kolping család krónikája című, Osváth Mária által a kolpingosok tevékenységéről gyűjtött írásokat, fotókat tartalmazó könyvet Nagy Miklós Kund író-újságíró mutatta be. Az Éden Kiadó gondozásában megjelent könyv logikus, szép felépítésű, gazdag képanyaggal eleveníti fel az egyesület tevékenységét. A megjelentetést a helyi polgármesteri hivatal, a tanács valamint Sófalvi Szabolcs polgármester és Birtalan István alpolgármester támogatta. Bemutatták a Kolping család hagyományőrző énekcsoportjának népdalokat tartalmazó, Kiöntött a Nyárád vize… séta a Nyárád mentén című CD-jét, majd művészi műsorral zárult az ünnepség. Osváth Zsolt a Kolping család elmúlt 20 évi tevékenységéről tartott vetítést, népdalokat adtak elő a kolpingosok, a helyi Jubilate Deo katolikus ificsoport dalait hallhattuk, a vendég Kolping családok (Bátaszékről, Kecskemétről, Zalaszentgyörgyről, Borzontról, Nagyernyéből, Medgyesről, Brassóból), a marosszentgyörgyi Táltos néptánccsoport bemutatta műsorát, majd emléklapok átadására került sor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Akarunk-e jobban élni vagy sem?
Elutasították az RMDSZ népszavazási kezdeményezését
A Maros Megyei Tanács tegnapi rendkívüli ülésén elutasították az RMDSZ-frakció által előterjesztett határozattervezetet, amely lehetővé tette volna népszavazás kiírását egy – Maros, Hargita és Kovászna megyékből álló – fejlesztési régió létrehozására. A régióalakítás célszerűségét és hasznosságát kérdőjelezte meg Ciprian Dobre tanácselnök, a román pártok frakcióvezetői pedig egyhangúlag a határozattervezet ellen foglaltak állást és ilyen értelemben szavaztak.
A közgyűlés rendkívüliségét a jogi szempontokon túl az is érzékeltette, hogy a tanácsosi testület mellett jelen voltak a megye RMDSZ-es polgármesterei, esetenként alpolgármesterei, hangsúlyt adva ezáltal is az RMDSZ-frakció által kezdeményezett határozattervezetnek. Kelemen Márton RMDSZ- frakcióvezető már az ülés elején jelezte, hogy a képviselőkön kívül fel kíván szólalni Péter Ferenc, Szováta polgármestere, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere valamint Simon István, Kerelőszentpál polgármestere. Ciprian Dobre tanácselnök felvetette a szokásrendet, miszerint az érintetteknek írásban kellett volna ezt kérniük, illetve az erről való szavazást, végül konszenzusos alapon egyetértett a testület abban, hogy szót ad az RMDSZ önkormányzati tisztségviselőinek. A napirendi pontokat betartva, a testület megszavazta Dászkel László, Nyárádszereda volt polgármestere tanácsosi mandátumának érvényesítését. Dászkel László, aki Gáspárik Attila lemondása után kerül be a megyei közgyűlésbe, letette a hivatali esküt. A képviselők megszavazták a megyei tanács kormányhoz intézett azon kérését, hogy az állami tulajdonban és a prefektúra adminisztrálásában levő Közigazgatási Palotát és az intézményhez tartozó Kossuth utcai épületeket utalják a megye köztulajdonába és ügykezelésébe, ha pedig a tulajdonoscsere nem lehetséges, legalább az adminisztrálási jogot kaphassa meg a megyei önkormányzat.
Dobre: Nem lenne haszna a referendumnak
A napirend utolsó, az RMDSZ által előterjesztett, Maros, Hargita és Kovászna megyékből álló fejlesztési régió létrehozásának célszerűségére vonatkozó határozattervezete kapcsán, amelyet egyetlen szakbizottság és maga a tanács jegyzője sem hagyott jóvá, elsőként Kelemen Márton frakcióvezető szólalt fel, magyar és román nyelven egyaránt, hiszen a "harmónia" és a "tolerancia" jegyében a megyei tanács vezetése ezen az ülésen sem biztosította a szinkronfordítást. Kelemen Márton kijelentette, öröm számára, hogy erről a témáról beszélgetés kezdődött, hiszen e fejlesztési régió létrehozása Maros megye jövőjéről szól. Hangsúlyozta, Maros megyében több mint 55 ezer polgár, illetve a közgyűlési képviselők egyharmada támogatja, hogy népszavazást írjanak ki a Hargita-Kovászna-Maros fejlesztési régió megalakításáról, hiszen "nem akarjuk tétlenül nézni, hogy Bukarest döntsön a sorsunkról, sem pedig azt, hogy Maros megye vesztese legyen a regionalizációnak, ugyanakkor Marosvásárhely is el kell foglalja az őt megillető helyet". "Nem mindegy, hogy kik és hányan ülnek az asztal körül, ahol az uniós alapok képzeletbeli tortáját kell elosztani. Maros megye sorsának alakításáról van szó, ehhez kérjük a politikai pártok, szervezetek partnerségét" – mondotta a frakcióvezető. A rögtön utána felszólaló Filimon Vasile PDL frakcióvezető és Bolos Vasile USL-s frakcióvezető kijelentették: frakciójuk elutasítóan fog szavazni e kérdésben. Filimon Vasile szemrehányásokkal és enyhe iróniával tűzdelt beszédében emlékeztette az RMDSZ- képviselőket, hogy annak idején nem támogatták Marosvásárhely polgármesterének azon kezdeményezését, amivel közvitát nyitott Marosvásárhely régiófővárosi státusának szorgalmazásáról. "Végre fáj Marosvásárhely sorsa, de hol voltak két és fél évvel ezelőtt, amikor Dorin Florea meghívta önöket tárgyalni e kérdésről? Egyetlen projektjét sem támogatták a megyeszékhelynek, semmivel sem járultak hozzá a fejlesztéséhez. S akkor én mit csináljak?! A határozattervezet ellen fogunk szavazni" – jelentette ki. Bolos Vasile beszéde szintén múltidézésben jeleskedett, ő a 2011 júliusi tanácsülést emlegette fel, amikor a PSD és PNL a megyehatárok felszámolására kiírandó népszavazást szorgalmazta határozattervezetében, amit a PD-L és az RMDSZ elutasított. Politikai, választási, imázsjavító céllal kidolgozott határozattervezetnek minősítette az RMDSZ kezdeményezését, amely "meg-haladja a megyei tanács hatáskörét", ezért pártja azt elutasítja. A fenti vádaskodásokat Lokodi Edit alelnök utasította vissza, aki tegnap tolmács hiányában románul szólalt fel, hangsúlyozva azokat a megvalósításokat, amelyek az RMDSZ-politikusoknak tudhatók be, majd közölte: nem a megyehatárok módosítása a cél, hanem egy erős, az európai alapokat hatékonyabban lehívni képes régió megalakítása. "Nemcsak Maros megye elégedetlen a jelenlegi fejlesztési régiókkal. A Központi Régió, amelybe Maros megye is tartozik, nem működik megfelelően, nehézkes a pályázati pénzek lehívása" – tette hozzá. Szász Izolda jogi szempontból világította meg a régióalakításról szóló népszavazást, amely "közvetlenül érinti a polgárokat, és ezért érdemben kellene tárgyalni róla, nem pedig kerékbe kötni holmi hatásköri kifogásokkal". Paul Cosma jegyző elutasításának jogi szempontjait magyarázta, Tusnea Ion kérte, halasszák el a határozattervezetről a szavazást, és a legközelebbi alkalomig a lakosságot tájékoztassák részletesen a média segítségével a kérdésről. Péter Ferenc közölte, a Központi Régió által lehívott uniós alapok nagyrészt Brassó, Szeben és Fehér megyébe jutottak, Maros, Hargita és Kovászna megye hátrányban volt, ezért elsődleges fontosságú a fejlesztési régió átalakítása. "Ennek elutasítása politikai döntés, minden pártnak jól meg kellene ezt gondolnia" – tette hozzá. Peti András közölte a képviselőkkel: az uniós alapok abszorpciós aránya 23,9 százalék, a régiók közti különbségek is egyre hangsúlyosabbak. Az alkotmányra hivatkozva hangsúlyozta a népszavazáshoz való jogot, és figyelmeztette a testületet, ez az egyetlen esélye Marosvásárhelynek arra, hogy régiószékhely legyen, hiszen az összes többi megye elutasítja ezt. "Egy polgári kezdeményezést nem ellehetetleníteni kell, hanem támogatni, hiszen alkotmányos jogról van szó" – tette hozzá Marosvásárhely alpolgármestere. Sófalvi Szabolcs szerint e kérdésben nem etnikai alapon, hanem elsősorban gazdasági megfontolás alapján kellene dönteni, hiszen "Szeben, Brassó, Fehér megyék árnyékában Maros megye nem tud fejlődni". "Ha önkormányzataink nem tudnak uniós alapokhoz jutni, képtelenek lesznek beruházásokat finanszírozni, fejlődni. Az elmúlt 11 év során nemcsak a régiók közt, de a régiókon belül is hangsúlyozottabbakká váltak az egyenlőtlenségek. A kérdés az: akarunk-e jobban élni, vagy sem?" – tette fel a kérdést. Simon István szintén az uniós alapok egyenlőtlen elosztására hívta fel a figyelmet, hozzátéve: a népszavazás lehet az első lépés a megye jövőjéről szóló párbeszédben. Az RMDSZ tisztségviselőinek felszólalását követően Ciprian Dobre a régióalakításról szóló népszavazás hasznosságát firtatta, a törvényes akadályokra hívta fel a figyelmet, majd szavazás alá bocsátotta a tervezetet. A végeredmény: 14 igen, 19 nem szavazat és egy tartózkodás. Az RMDSZ határozattervezetét a testület elutasította.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Könyvtári centenáriumot ünnepeltek
"A közösség szolgálatában" – de hogy miért csak románul?!
A Kultúrpalota százéves fennállásának alkalmából szervezett ünnepségsorozat része volt a Megyei Könyvtárban és a Kultúrpalota nagytermében tegnap megtartott A Maros Megyei Könyvtár – száz év a közösség szolgálatában című rendezvény. A centenáriumi ünnepség a könyvtár igazgatóinak nevét tartalmazó emlékplakett felavatásával kezdődött, majd a meghívottak, résztvevők átvonultak a Kultúrpalota nagytermébe, meghallgatni a méltatóbeszédeket, jelen lenni az évfordulós emléklapok átadásán. Mindez kizárólag románul zajlott, amint az a szintén csak román nyelvű programban szerepelt.
Annak ellenére, hogy még nyáron, a Kultúrpalota ünneplésére szervezett rendezvénysorozat megkezdése előtt a sajtó már jelezte, hogy a megtervezett plakátok egynyelvűek, illetve kevés magyar vonatkozású rendezvényt tartalmaznak, az RMDSZ megyei képviselői sajtótájékoztatón nyugtatták meg a sajtót: nemzetiségi szempontból kiegyensúlyozott rendezvényekre kerül majd sor, illetve kétnyelvű programfüzeteket, plakátokat, egyéb népszerűsítő anyagokat adnak ki. A tegnapi tapasztalatok azonban ennek homlokegyenest ellentmondtak. A díszbeszédek kizárólag románul hangzottak el, még mutatóban sem hallottunk egy magyarul szóló üdvözlést, a programfüzet egynyelvű volt, a rendezvény szekcióülésein néhány kivétellel román előadók szerepeltek – mindez annak a marosvásárhelyi, ma megyei könyvtárnak az ünnepségén, abban a Kultúrpalotában, amelyet Bernády György építtetett. Annak a könyvtárnak az ünnepségén, amely egyaránt a magyar és román közösség szolgálatában állt mindvégig, amelynek 14 igazgatója közt ott volt Molnár Gábor, Vigh Károly, Rácz Béla, Bartók Ibolya, Halász Borbála (majd 1965 után román nemzetiségűek váltották őket), és amelynek korszerűsítését Lokodi Edit tanácselnökként kiemelten támogatta. A rendezvény a román himnusz eléneklésével kezdődött, ezt követően Monica Avram jelenlegi könyvtárigazgató ünnepi beszéde következett. Felszólalásában történelmi napnak nevezte a tegnapit, hangsúlyozva, hogy 100 év tevékenység, tapasztalat, nehézség áll az évforduló mögött. Méltatta a megyei könyvtárnak a városi közkönyvtárakkal való gyümölcsöző együttműködését, a különböző projekteket, amelyekben együttműködtek több állami intézménnyel.
Az igazgató emléklapot adott át a megyei könyvtárral "szorosan együttműködő" Szászrégen, Dicsőszentmárton, Marosludas, Nagysármás, Mezőtóhát (mind USL-s vezetésű – szerk. megj.) polgármestereinek, illetve a polgármesteri hivatal képviselőjének, majd a Vészhelyzeti Felügyelőség és a Marosvásárhelyi Börtön vezetőinek (a közös projektekben való együttműködés kapcsán). Emléklapot vett át az Amerikai Egyesült Államok bukaresti követségének sajtóattaséja, Kenneth Wetzel, aki felszólalásában hangsúlyozta: nem sok romániai közkönyvtár dicsekedhet százéves múlttal. "A könyvtárosok fontos szerepet töltenek be a közösség életében az oktatás fejlesztése, a kultúra terén, valódi értékek felé irányítva az embereket. A könyvtár nemcsak a tájékozódás, de a tanulás, a kommunikáció, a szocializálódás helyszíne is" – tette hozzá, köszönetet mondva a megyei könyvtárnak, az önkormányzatnak az American Corner program kapcsán a követséggel való együttműködésért. Emléklapot kapott többek közt Ciprian Dobre megyei tanácselnök is, aki a könyvet a "legjobb barátnak" nevezte. "Sem a számítógép, sem más kibernetikai módszerek nem helyettesíthetik a nyomtatott könyvet vagy akár a táblagépen olvasható könyvet. Egy könyv elolvasása után az ember úgy érzi: máris többet tud" – mondta a tanácselnök. A következő kitüntetett Corneliu Grosu prefektus volt, de más meghívottak is – leginkább szakmai szervezetek – lehetőséget kaptak a rendezvényen való felszólalásra, üzenet tolmácsolására. Az "időkapszula" lezárását követték a nap második részében a szekciónkénti ülések.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Lemondott tisztségéről Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács alelnöke
Lemondott tisztségéről a Maros megyei tanács magyar alelnöke, Lokodi Edit Emőke. Amint a Központ hetilap internetes oldalán kedd este közölte, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus – aki 2004 és 2012 között a Maros megyei önkormányzat elnöki tisztségét töltötte be – a megyei képviselői mandátumától is megválik.
Lokodi Edit Emőke az MTI-nek megerősítette, hogy lemond. Elmondta, személyes és családi okokra hivatkozva kérte mind az RMDSZ-nél, mind a Maros megyei önkormányzatnál a felmentését március elsejétől. Hozzátette, a külföldön élő gyermekeinek és unokáinak szükségük van a segítségére, ezért döntött úgy, hogy egy időre külföldre költözik.
A politikus elmondta jövőbeli politikai ambíciói nincsenek, át szeretné adni a helyét a fiatalabb politikus generációnak. Lokodi Edit Emőke az MTI-nek elmondta, minden esély megvan arra, hogy RMDSZ-es politikus foglalja el a megüresedő megyei alelnöki tisztséget, hiszen a magyar szövetségé a legnagyobb frakció az önkormányzati testületben.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének az elnöke az MTI-nek elmondta, megérti Lokodi Edit Emőke döntését, de végtelenül sajnálja, hogy a szövetségnek nélkülöznie kell a megyei tanács alelnökét az önkormányzati munkából. „Tízéves önkormányzati vezetői karrier van a háta mögött, ami során páratlan eredményeket ért el" – jelentette ki az elnök.
Brassai Zsombor kevéssé tartotta valószínűnek, hogy az etnikai törésvonalak mentén oszoljon meg a tanács az alelnöki tisztség betöltéséről döntő – várhatóan március eleji – ülésén. A 35 tagú önkormányzati testületben a megye magyarságát 13 RMDSZ-es politikus képviseli. „A román politikai pártok megosztottsága aligha veszélyezteti az alelnöki tisztség elnyerését. A 13 tagú RMDSZ-frakció olyan politikai tényező a megyében amit az elnök sem hagyhat figyelmen kívül" – jelentette ki Brassai Zsombor.
A Székelyföld egy részét is magába foglaló, több mint félmilló lakost számláló Maros megyében 38 százalékos a magát magyarnak valló lakosság aránya.
MTI
Erdély.ma,

Az elnöknő hagyatéka
Lemondott Lokodi Edit a megyei önkormányzat alelnöki tisztségéről és képviselői mandátumáról. A váratlannak tűnő lépésre sokan számítottak már. Talán csak az időzítésre nem. De ha elfogadjuk a családi okokra való hivatkozását, még ez is érthető. Főleg a nyolcévnyi termékeny közéleti szerepvállalásának tükrében, amikor a megyei önkormányzat élén amolyan vasladyként, szinte mindenen átgázolva érvényesítette a magyar közösség elvárásaira alapozó akaratát. Módszereivel lehetne vitatkozni, de az eredményekkel nem. Harsány jelenléte zavarta az ellenfeleit. Az új megyei tanácselnök sok mindent nem tudott neki megbocsátani. A szerepcsere után ezt leplezetlenül éreztette. RMDSZ-berkekben némelyek már koloncnak tartották ezért. Kiesett a pixisből. Meglehet, a megyei szervezeten belüli megújulási kampányban sem állt a jó oldalra. Nem értette az új idők szavát. Netán ellenállt a súgó emberek akaratának? Erre lehet következtetni nyilatkozatából is: átadja a helyét a fiatalabb politikusgenerációnak. A bennfentesek szerint a jelenlegi frakcióvezető Kelemen Mártonnak szereznék meg a megüresedett alelnöki széket. De azért Pokorny László ambíciójáról sem feledkezhetünk meg. A suttogó propaganda szerint Kelemennek van inkább támogatottsága és esélye, még annak ellenére is, hogy az RMDSZ-nek nincs meg a kellő számú mandátuma a testületben. Tehát szövetségeseket kell találni. De mi lesz ennek az ára? Az sem kizárt, hogy a román politikai pártok más jelöltet támogatnak, és így szégyenszemre a megye vezetésében még alelnöki szinten sem lesz magyar. Ismerve a pénzelosztási gyakorlatot, ennek a levét a vidéki települések isszák meg. A Nyárád- és Küküllőmente.
Lokodi mandátumának visszaadása azt is jelzi, hogy két évvel ezelőtt, az önkormányzati jelöltlisták összeállításakor sok mindent nem vettek figyelembe. Például azt, hogy a volt elnök asszony nyugdíjasként a közéleti szerepvállalását bármikor lecserélheti a boldog nagymamaira. Azt se feledjük, hogy ő már a harmadik – Gáspárik Attila és Balogh József után – a húzóemberek közül, akit helyettesíteni kénytelen az RMDSZ a megyei önkormányzatban. Így sokat gyengült a csapat, és nem lesz könnyű a tapasztalatot és szakértelmet pótolni. Egyetlen pozitívum a történésben talán az, hogy félidőben – csak két év múlva lesznek az önkormányzati választások – lehet előkészíteni a következő ciklusra a befutó embereket. Nem mondhatunk le arról az igényünkről, hogy Maros megye és Marosvásárhely élén magyar vezető legyen. Ehhez hiteles jelöltek kellenek.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely),

Újratárgyalná az RMDSZ a Maros megyei önkormányzat alelnökének hatásköreit
Újratárgyalná az RMDSZ a Maros megyei önkormányzat alelnökének hatásköreit Ciprian Dobre tanácselnökkel – nyilatkozta Brassai Zsombor.
A Maros Megyei Múzeumot, a Maros Művészegyüttest, a megyei hegyimentő szolgálatot és a szociális háló fölötti ellenőrzést szeretné az RMDSZ a megyei tanács magyar alelnökének felügyelete alá vonni.
Brassai Zsombor, a szövetség Maros megyei szervezetének elnöke ma azt mondta, az új RMDSZ-es megyei alelnök kinevezése kapcsán azt is kérnék Ciprian Dobre megyei elnöktől, hogy a nemzetiségi arányoknak megfelelően finanszírozzák az útjavításokat, infrastrukturális fejlesztéseket.
Hozzátette: azzal is számolnak, hogy Lokodi Edit Emőkéhez hasonlóan Kelemen Mártont is megpróbálja mellőzni Ciprian Dobre tanácselnök. Mint arról már beszámoltunk: Lokodi Edit Emőke múlt héten mondott le a megyei tanács alelnöki tisztségéről, helyére Kelemen Mártont jelölte az RMDSZ-frakció.
marosvasarhelyiradio.ro / Erdély.fm
Erdély.ma,

Felcserélődtek az erőviszonyok – Interjú Kelemen Mártonnal
A marosvásárhelyi kétnyelvűségről, az érdekérvényesítésről, illetve az RMDSZ Maros megyét érintő megvalósításairól, terveiről beszélgettünk Kelemen Mártonnal, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetőjével, aki megpályázná a tanács alelnöki tisztségét is.
– Előnynek vagy hátránynak számít Kelemen Atilla parlamenti képviselő fiaként politikai és közigazgatási szerepet vállalni?
– Nem egyértelmű, hisz mindenképpen megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ezen én is sokat gondolkodtam, mielőtt hosszú évekig mérlegeltem, hogy látható módon beszálljak-e a politikába vagy sem. Most azt kell mondanom, hogy összességében talán inkább előnyös Kelemen Atilla fiaként érkezni a politikába, hisz már felnövő gyerekként megadatott, hogy emberközelből megismerhessem és követhessem az apám és az általa vezetett szervezet tevékenységét. Persze mindez óhatatlanul spekulációkra, ilyen-olyan értelmezésekre is okot ad, ezért is haboztam jó ideig, amíg végképp úgy döntöttem, hogy vállalom ezt az utat.
– Spekulációnak tartja, az előnyök kategóriájába sorolja, vagy teljesen természetesnek tekinti, hogy szinte az utcáról besétálva, azon nyomban RMDSZ-frakcióvezető lett a megyei önkormányzatban?
– Ezt hogyan érti?
– Nem sokaknak adatik meg, hogy már az első mandátumuk elején a frakció élére kerüljenek…
– Spekuláció. Amikor a választások után a frakció megalakult, édesapám itt sem volt az országban, ha akarta volna, akkor sem tudta volna befolyásolni a választást.
– Azon túl, hogy egy demokratikus szavazás által jutott helyzetbe, hogy érzi, újoncként mivel érdemelte ki ezt a tisztséget?
– Nem kiérdemlésről van itt szó, egyszerűen jelentkeztem erre a pozícióra. Tulajdonképpen javasoltak. Nem is volt más, aki vállalta volna. Megtisztelőnek tartom, hogy a kollegák bizalmat szavaztak. Hogy mivel érdemeltem ki, ezt tőlük kellene megkérdezni. Szervezési, irányítási munkában 2012 nyara előtt is volt részem, kapcsolattartási és kommunikációs készségeim pedig csak hasznára válhatnak az RMDSZ-nek.
– Hogyan sikerül csapatba fogni azokat a tapasztaltabb kollégáit, akik közül eddig is akadt egy-kettő, aki időnként „különutasként” viselkedett?
– Jó csapat állt össze, nincsenek efféle gondok. Ugyanakkor létezik egy frakciószabályzat, melynek értelmében minden egyes kérdést megvitatunk, lehetőleg még a bizottsági ülések előtt. Nem mondom, hogy nem léteznek különvélemények, és azt sem, hogy ezeknek egyesek nem adnak hangot olykor. Ezzel nincs is gond. Az lenne az igazi probléma, ha nem tudnánk egységesen fellépni, hisz a Maros megyei önkormányzatban éppen ez az összetartás képezi az RMDSZ erejét.
– Szintén spekuláció vagy igaz, amiről a szervezetben sokan beszélnek: tíz hónappal ezelőtt az apja, utódként önt látta volna a legszívesebben az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöki székében?
– Ezt már a kollégák közül is sokan megkérdezték. A személyes döntésem volt, hogy nem vágok bele egy ilyen megmérettetésbe.
– Valaki vagy valakik részéről létezett egy ilyen felkérés vagy sugallat?
– Ezt nem mondtam. Beszélgetések ugyan voltak, nem feltétlenül édesapámmal, de nem jutottunk el a megmérettetési szándékig.
–Milyennek értékeli pártja másfél éves tevékenységét annak tükrében, hogy tizenkét esztendő után az RMDSZ elveszítette az önkormányzat vezetését?
– Nem vagyunk egyszerű helyzetben, hisz annak dacára, hogy továbbra is a legnagyobb frakciónak számítunk, egyértelmű, hogy az erőviszonyok eltolódtak. Mind Marosvásárhely, mind Maros megye esetében érződik, hogy hiába vagy a legerősebb, ha a polgármestert vagy a megyei tanácselnököt nem te adod, mozgáslehetőséged teljesen korlátolttá válik. Tudomásul kellett vennünk, hogy megváltoztak a játékszabályok, mindaz, amit addig a lehető legtermészetesebbnek tekintettünk, mára már olyasvalami, amiért komolyan meg kell küzdenünk.
Ettől függetlenül úgy érzem, a lehetőségekhez képest ebben az új helyzetben is elég sokat elértünk. Összességében véve, sikeres másfél esztendőt tudunk magunk mögött. Sikerült együttműködnünk Ciprian Dobre elnökkel, a Kultúrpalota százéves évfordulója kapcsán sikerült egy olyan multikulturális rendezvénysorozatot nyélbe ütni, melynek a magyar vonatkozásai semmivel sem maradtak alább a románnál, sőt.
– Viszont ez sem indult épp oly akadálymentesen, hisz a jelenlegi elnök, akit az RMDSZ is támogat, teljesen egynyelvű rendezvényként indította a Kultúrpalota évfordulóját. Ráadásul azt láttuk, hogy rögtön székfoglalója után a megyeháza folyosóiról az összes kétnyelvű feliratot románra cserélte, legutóbb pedig a Bernády György által létesített könyvtár falára helyezett el egy román nyelvű márványtáblát.
– Ami az épületen belüli táblákat illeti, ezek mára egységesek és ismét kétnyelvűek, az elnök kabineti bejárata mellé elhelyezett felirat kivételével.
– Mára valóban kétnyelvűek, de gondolom, hogy az RMDSZ és a civil társadalom kérésére vagy nyomására.
– Ez így van. De azt is meg kell nézni, hogy Ciprian Dobre lényegében a szakadt szélű, egy magára valamit is adó közintézményhez méltatlan, nyomtatott papírokat cserélte ki mutatós táblácskákra. Amikor ideiglenesen egynyelvű feliratok álltak az ajtók mellett, a kétnyelvű táblák már rég meg voltak rendelve. Ezt tanúsíthatom, hisz végigkövettem az egész folyamatot. Ami a rendezvénysorozatot illeti, azt is eleve kétnyelvűre terveztük.
– Az első hetekben kihelyezett Cultura ne unește (A kultúra egyesít minket) feliratú óriásplakátok nem erről szóltak.
– Amikor Dorin Florea polgármester tudomást szerzett a megyei tanács terveiről, rögtön bejelentette, hogy a városháza Őszi Fesztivált szervez. Erre kellett azon nyomban, pontosabban már másnap reagálni. Így kerültek ki a Kultúrpalota évfordulójával kapcsolatos első, valóban csak román nyelvű molinók. Mi már jó ideje dolgoztunk a magyar jellegű programok összeállításán, de abban a pillanatban még nem rendelkeztünk egy végleges változattal. Nemsokára ezek is nyilvánosságra kerültek.
A megyevezetés részéről soha semmiféle rosszindulatot nem tapasztaltam. Az más, hogy Dobre és csapata most kezdi tanulni, megszokni a kétnyelvűséget. Minden egyes rendezvénybe igyekeznek beleszőni a magyar elemeket is. Előfordul, hogy időnként ilyen-olyan megjegyzést kell tennem, emlékeztetve, hogy nem csupán egy-egy magyar feliratra, azaz apró gesztusokra van szükségünk, hanem tényleges kétnyelvűséget szeretnénk.
– Melyek a testület és különösképpen az RMDSZ-frakció idei tervei, melyek kimondottan magyar-specifikumnak számítanak?
– Ha magyar jellegzetességekről beszélünk, akkor ezek első sorban kulturális jellegűek. Az egyik legfontosabb a Félsziget Fesztivál hazatérésére.
– A kolozsvári szervezők viszont erősítik, hogy márpedig 2014-ben is a Gorbó völgyében szervezik meg a fesztivált. Elképzelhető, hogy két rendezvény is lesz az idén?
– Nem. Egy lesz, és az a marosvásárhelyi lesz. Ezt egyébként a kolozsvári szervezők is nagyon jól tudják. De, hogy tovább folytassam a gondolatot, ez alkalommal bejelentem, hogy a már hagyományos Marosvölgyi Fesztivál és a Görgényvölgyi Fesztivál mintájára idén magyar vidéken is szervezünk egy kistérségi rendezvénysorozatot. Egyelőre nem árulnám el, hogy hol, hisz folynak az egyeztetések, maradjunk hát annyiban, hogy valahol a nyárád- és a küküllőmenti, tömbmagyar régióban.
– Apropó Nyárád- és Küküllőmente, térjünk a gazdasági jellegű gondokra. Mikorra várható, hogy elkészüljön a két kistérséget összekötő út Nyárádmagyarós és Sóvárad között, mely nem csak lerövidítené a Marosvásárhely és Szováta közti távolságot, de jó pár kis falvat is felszabadítana a jelenlegi elszigeteltségéből?
– Nagy erőkkel dolgoznak, hisz 2015-re ennek az útnak el kell készülnie. Az egyetlen potenciális gondot a munkálatok finanszírozása jelentheti, hisz annak ellenére, hogy az út uniós alapokból készül, a megyei tanácsnak kell megelőlegeznie az építőket. Tudtommal eddig semmiféle fennakadás nem történt, ezért remélni merem, hogy az építőnek sikerül betartani a határidőt.
– Egy évvel ezelőtt az önkormányzat volt alelnöke, Lokodi Edit Emőke azt mondta, hogy talán ez az utolsó olyan nagyléptékű infrastrukturális beruházás, ami a megye magyarlakta vidékein történik. Semmi esélyt nem lát a Maros és Hargita megyét összekötő bözödújfalusi út leaszfaltozására?
– A tanács nem mondott le erre a tervről, mondhatnám úgy is, hogy a prioritásai között szerepel, de az önkormányzat saját költségvetéséből képtelen egy ekkora beruházásba kezdeni. Az RMDSZ melegen tartja a kérdést, amit azonban csak külső, akár állami, akár uniós forrásokból tudnánk megvalósítani. Felmerült a hitelezés lehetősége is, ám még egyetlen pénzintézet sem ajánlott előnyös feltételeket. Hasonló a helyzet a görgényvölgyi úttal is, ahol Laposnya és Gyergyóremete között kellene mintegy húsz kilométeren leönteni az aszfaltot ahhoz, hogy a két megyét összekössük.
– Az említetteken kívül melyek az RMDSZ-frakció idei prioritásai?
– Egy limitált költségvetés mellett érdekek ütköznek: mi azt szeretnénk, ha minél több, vagy legalább is a lakosság számarányának megfelelő pénz jutna a magyarlakta vidékekre, a román kollégáknak pedig azt, hogy a beruházások a tömbromán régiókba kerüljenek. Továbbra is fontos célnak tekintjük a kétnyelvűsítés folytatását, főként a tanácsnak alárendelt intézményekben.
– A Területi Képviselők Tanácsa jóváhagyta, hogy ön pályázza meg a Lokodi Edit Emőke távozásával megüresedett megyei önkormányzati alelnöki tisztséget. Született-e már egyezség arról, hogy amennyiben március elsején átveszi Lokodi helyét, nem csak afféle kirakatvezető legyen?
– Hogy mennyire volt csupán kirakattisztség az, amit Lokodi Edit Emőke elfoglalt, lehetne vitázni. Tény, hogy még nem tárgyaltunk egyik politikai partnerünkkel sem erről a kérdésről. Úgy érzem viszont, hogy az önkormányzatban eddig is méltányosan tudtuk képviselni a Maros megyei magyarságot. Abban is biztos vagyok, hogy az eddigieknél többet is el tudunk érni.
– Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök azt nyilatkozta, hogy megerősítenék az alelnök hatásköreit. Miben szeretne több beleszólást, mint elődje?
– Nem hinném, hogy gond lett volna Lokodi hatásköreivel. Még nem tudom, miként alakulnak a dolgok, de a kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy a nagyvárosi övezet ügye az, ami a leginkább foglalkoztat. Ez az egyesület amolyan Marosvásárhely központú kisrégió, amely tizennégy települést foglal magában, ezek közül kilencnek magyar polgármestere van, és tizenegyben többségében magyarok laknak. Ezt a testületet jelenleg a megyei tanács elnöke, Ciprian Dobre vezeti, de sokan elégedetlenek az eredményeivel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Éves kiértékelő szuperlatívuszokkal
Csütörtökön délután a Maros Művészegyüttes székházában tartott éves kiértékelő közgyűlést az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A gyűlésen részt vettek és hosszan beszéltek az RMDSZ országos és megyei vezetői, majd következett a beszámoló, amiért tulajdonképpen a gyűlést összehívták.
A tanácskozáson Könyv és Gyertya díjat kapott a megyei tanács leköszönt alelnöke, Lokodi Edit Emőke, Farkas Ernő tanár az anyanyelvű oktatásért kifejtett munkájáért, kultúra kategóriában Tófalvi Zoltán közíró, és közösségépítésért Szepessy László.
A közösségért kifejtett munkáért érdemoklevelet kapott: Gráma János, Dávid Csaba, Fekete Zsolt, Szász Lajos, Szakács János és Varró Gyula.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének egyéves jelentését egy kiváló minőségű, fotókkal színesített brosúrában foglalták össze Az első év, folytatása következik, illetve Peti András és csapata címszó alatt. Beszámoltak a városi választásról, a megyei tisztújításról, a nőszervezet megalakulásáról, a székely szabadság napján való részvételükről, a Szent István-napi ünnepségről, a Bernády György iskola tanévnyitó ünnepségéről, az október 6-i megemlékezésről.
A színes kiadványban egyebek mellett még megemlítik a székelyek nagy menetelésén való részvételt, szó esik a Székelyföld gazdasági régióért összegyűjtött aláírásokról, a kétnyelvű iskolatáblákról, a kétnyelvű piaci árucímkékről, a tanszergyűjtésről, a Mikulás-futásról...
Az RMDSZ-vezetők – ki visszafogottabban, ki nagyobb hévvel – kivétel nélkül kizárólag dicsérő szavakkal illették a városi RMDSZ-szervezet vezetőit. Brassai Zsombor megyei elnök szerint például "Jó kézben van a vásárhelyiek sorsa!"
Kelemen Hunor szövetségi elnök a pillanat politikai kihívásait, illetve a felajánlott kormányzati részvétel lehetőségeit latolgatta. Ezzel szemben Markó Béla szenátor szerint, megfelelő feltételek mellett, az RMDSZ-nek "kötelessége vállalni a kormányzást". Mint mondta, Románia akkor lépett előre nemzetközi téren is, amikor az RMDSZ kormányban volt, de itthon sem történt volna előrelépés az RMDSZ nélkül. "Nélkülünk nem ment volna végbe az integráció, és nem történtek volna reformok" – jelentette ki. Borbély László politikai alelnök Marosvásárhely fekete márciusát emlegette, ami miatt "Vásárhelynek kicsit nehezebb volt, mint másnak" az eltelt időszak. Véleménye szerint a város polgármestere csak azért nyerte meg egymás után a választásokat, mert román volt, és ugyancsak magyarellenes szlogenekkel győzött 2012-ben a megyei tanács elnöke. Ezért kongatta meg a "vészharangot", hogy a magyarok fogjanak össze, hogy "egyesek ne romboljanak, hanem építsenek", és felkérte a vásárhelyi szervezetet, hogy "keressen meg minden magyart". Kelemen Atilla képviselő azt mondta, hogy a városi RMDSZ "kinőtte a pólyás kort", jó vezetése van, dicsérte a városi és a megyei önkormányzat képviselőit, akik "becsületére válnak az RMDSZ-nek", majd "az asztalra csapáshoz és a békés kiegyezéshez" kívánt jó egészséget a szervezet minden tagjának.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Könyv és gyertya – ünnepi gála
Könyv és gyertya címmel ünnepi gálával folytatódott a Kultúrpalota nagytermében az RMDSZ március 15-i rendezvénysorozata, amelyen olyan Maros megyei személyeket tüntettek ki, akik kiemelkedő módon segítették a magyar közösséget. A kitüntetést az 1990. február 10-i, a kisebbségi jogok védelméért meghirdetett könyves-gyertyás néma tüntetés emléke előtti tisztelgésnek szánták.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke üdvözlő szavaiban kijelentette: – Meggyőződéssel hiszem, hogy az erdélyi magyarság erejét a kitartás acélozza. Kitartó ragaszkodásunk nemzeti jogainkhoz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, népi hagyományainkhoz és szülőföldünkhöz.
A jogainkért folytatott küzdelem egyik legfontosabb mozzanatának az 1990. február 10-i könyves-gyertyás néma tüntetést tartja, "amelyen több mint százezren vettünk részt, méltóságteljesen kinyilvánítva, hogy szülőföldünkön, itthon akarunk élni, és nem tűrjük, hogy másodrendű polgárokként kezeljen minket a politikai hatalom". Állította, hogy ez a nagyszabású kulturált megnyilvánulás mérföldkőnek számít az erdélyi magyarság modern kori történelmében.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, a könyves-gyertyás menetelés egyik szervezője felidézte az akkori, az azt megelőző, illetve az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi eseményeket, figyelmeztetve, hogy emlékezni kell, beszélni kell róluk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.
A díjátadást követően a magyar szabadságharc ihlette költemények hangzottak el Györffy András, Kilyén Ilka, Sebestyén Aba marosvásárhelyi színművészek előadásában. Fellépett Buta Árpád Attila énekes. A gálát a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes fellépése zárta, amely a Duna televízió Fölszállott a páva tehetségkutató műsorában bejutott az elődöntőbe.
Könyv és gyertya díjban részesültek
Antal András nyugalmazott tanár, az Ákosfalva 500 éve falumonográfia szerzője, a Pro Ákosfalva Egyesület alapító tagja, a Pro Honoris Causa Egyesület alapító tagja.
Böjte Lídia magyartanár, a szászrégeni Kemény János Irodalmi Kör vezetője.
Domokos Anikó Erzsébet nyugalmazott magyar–román szakos tanár, aki nagy szerepet vállalt és vállal jelenleg is a segesvári közművelődés terén.
Farkas Ernő magyartanár, aki a kortárs civilizáció jó ismerőjeként hívja fel figyelmünket a nemzeti közösség, a szellemi örökség, a hagyomány és a nemzedékek folytonosságának megtartó erejére.
Fülöp Lajos, a maroskeresztúri RMDSZ oszlopos tagja, aki mindig lelkiismeretesen, kitartással végezte az elvállalt munkát. Mindenkinek példát mutatott megfontoltságával és jó meglátásaival. Tanácsosként is mindig kiállt és helytállt a magyarság ügyéért.
Gálfalvy László nyugdíjas pedagógus, aki meghatározó szerepet vállalt a gyulakuti RMDSZ alapításában és további tevékenységében.
Gálfi Tibor nyugalmazott tanító, 2011-ben többéves kutatómunka eredményeként Berekméri Edmond helyi pedagógussal megjelentették Marossárpatak első falumonográfiáját Marossárpatak – Egy hagyományőrző település múltja és jelene címmel. Munkásságát, életét áthatja a közösségért vállalt felelősség és a magyarság összefogása.
Gönczi Béla, a marosvásárhelyi RMDSZ alapító tagja, a 2000-es évek közepétől a koronkai helyi RMDSZ-szervezet elnöke, majd kerületi elnöke volt. Közösségépítő tevékenysége során kiemelt figyelmet szentelt a magyar kultúrának, a közösségi jogok tiszteletben tartásának.
Hajdó Károly nyugalmazott zenetanár, karnagy. 50 éve a marosszentgyörgyi közösség meghatározó egyénisége. Az ő nevéhez fűződik a Tavaszi kórusfesztivál, a karácsonyi dalok koncertje.
Jakab István nyugdíjas tanító, alapító tagja volt a búzásbesenyői RMDSZ-nek, személyét megbecsülés, tisztelet és szeretet övezi.
Kerezsi János nyugalmazott református lelkész, alapító tagja a mezőbándi és megyei RMDSZ-nek, 1990 januárjában a megyei elnökség tagjai közé választották. Több éven át az ügyvezető elnökségben a kultúráért és egyházakért felelős alelnökként tevékenykedett.
Kilyén Domokos 1972-ig a jobbágyfalvi téglagyárnál dolgozott mint technikus, és 1972- től váltotta fel édesapját, Kilyén Lajost, a község addigi polgármesterét. 2000-ig – kisebb megszakítással – a község polgármestere, nyugdíjba vonulásáig. Minden kulturális és minden olyan tevékenységben részt vesz, ami a község javát szolgálja. Nyugdíjasként a népművészetnek él: székely kapukat farag, citerákat készít, amelyeket kiállításokon is bemutatnak.
Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács volt elnöke, illetve alelnöke mindvégig példásan végezte feladatát, legyen szó kultúráról – Maros Megyei Könyvtár, Maros Megyei Múzeum, Kultúrpalota, Maros Művészegyüttes, Bábszínház, Állami Filharmónia, Látó és Vatra folyóiratok –, a gazdaságról (repülőtér, ipari park), infrastrukturális beruházásokról, turizmusról, szociális ellátásról. Lokodi Edit Emőke 25 éven keresztül szolgálta a Maros megyei közösséget, példát mutatva mindannyiunknak.
Major István 1992 és 2004 között marosludasi városi tanácsos. Három közbirtokosságot alapított, amelyek ügyintézését bejegyzésükig vállalta, és őt dicséri az 1995–1996-ban létrehozott, a marosludasi RMDSZ- székházban lévő könyvtár is.
Nagy Margit történelem-magyar szakos tanárként tevékenykedett 1964 és 1995 között a marosszentkirályi általános iskolában. 15 évig volt a helyi RMDSZ elnöke. Önzetlen odaadással dolgozott a hagyományok ápolásáért. Tudását igyekezett a fiatal generációknak átadni és hagyományőrző hozáállásra nevelni őket. Horváth Jánossal közösen megalapította a Vadrózsa néptánccsoportot.
Ráduly János nyugalmazott tanár. Első kötete 1975-ben jelent meg. 37 éves írói munkássága eredménye: 81 kiadott kötet. 48 néprajzi és népköltészeti kiadványt jelentetett meg. Zömében népmese, mondakötetek és népi tréfák gyűjteménye. Tizenegy művet közölt a székely rovásírásról, amelyekben többek közt a közelmúltban felfedezett rovásemlékeket mutatja be. Huszonkét szépirodalmi kötete van, ezekből tizenhárom verseskönyv és fordításkötet.
Szabó József esztergályos és minőségi ellenőr. Tizenhét évig volt a református egyház gondnoka Mezőcsáváson. 1990- ben helyi szinten aktívan részt vett az RMDSZ megalakításában. 1990–1994 között Mezőcsávás alpolgármestere. Ma is aktívan részt vesz a helyi közösségi életben.
Szász Erzsébet nyugdíjas tanítónő, a marosszentannai RMDSZ-szervezet egyik alapító tagja. Udvarfalván a szervezet tevékenységének a szervezője, irányítója, nyilvántartója. A falu és a község kulturális életének meghatározó személyisége. Éveken keresztül szervezője a március 15-i helyi ünnepségnek. Az ifjúság oktatása- nevelése mellett a felnőttek szakmai-mezőgazdasági képzésében is aktívan részt vállalt.
Szász Lajos az RMDSZ megalakulásakor az elsők között lépett be a szervezetbe. Számos kampány és más rendezvény szervezője és társszervezője. A megyei RMDSZ státusirodájának alkalmazottja 2002–2011 között.
Szepessy László egyik főszervezője volt az 1990. februári gyertyás tüntetésnek. Az első szabad március 15-ét 1990-ben ő szervezte. Marosvásárhely magyarsága hosszú idő után először ünnepelt a Székely Vértanúk emlékművénél, ezzel hagyományt teremtve. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogrom idején Sütő Andrással együtt az RMDSZ-székház padlásán volt, és 20-án is részt vett az eseményekben. Politikai fórumokat, jótékonysági rendezvényeket szervezett, egyik kezdeményezője és kivitelezője volt a Bernády György Alapítványnak.
Szlovácsek Ida, magyar szakos nyugdíjas tanárnő több mint 25 éve vesz részt a Dicsőszentmárton városi, illetve kerületi magyar szórványközösség művelődési életének szervezésében. Prioritásként a magyar identitástudat megőrzését tűzte ki céljául: az anyanyelv, illetve a néptánc és népdaléneklés, a magyar népi szokások megőrzését, ápolását. Szavalóversenyeket és népdaléneklő versenyeket szervezett a magyar diákoknak. A Kis-Küküllő Alapítvány keretében Sárga Rózsa néven a város és a vidék idősebb nőtársadalmának szervezett és szervez heti rendszerességgel programot.
Tófalvi Zoltán újságíró, riporter. A kilencvenes évek elejétől megszállottan kutatja az 1956-os forradalom utáni időszak romániai eseményeinek, erdélyi elítéltjeinek történetét. Több tanulmányt közölt a magyar forradalom 50. évfordulójára megjelent konferenciakötetekben, folyóiratok emlékszámaiban. Forrásfeltáró munkájának kiemelkedő teljesítménye az a sorozat, amelyben közzétette az 1956 utáni legnagyobb erdélyi politikai koncepciós perek iratait.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

"Anyanyelv-használattal identitásunk védelmében"
CEMO-jelentés: kétnyelvűség a közéletben
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a tavaly elindított Kétnyelvűség a Közéletben Monitoring Projektjének eredményeit tartalmazó rövid jelentést tegnap sajtótájékoztató keretében mutatta be az újságíróknak, és internetes blogján is nyilvánosságra hozta. A CEMO 2013. október–2014. március között önkéntesek bevonásával követte a közéleti szereplők – megyei és országos RMDSZ- köztisztségviselők, illetve RMDSZ-tisztségviselők nyelvi jog- és érdekérvényesítő tevékenységét. A civil szervezet vezetői – Horváth-Kovács Ádám elnök és Szigeti Enikő ügyvezető igazgató – kijelentették, mind a marosvásárhelyi, mind a Maros Megyei Tanácsban mellőzik a magyar nyelv használatát, a helyi és megyei döntéshozatalból hiányzik a multikulturális jelleg.
A sajtótájékoztatón a jelentés rövidített változatából megtudhattuk, hogy a CEMO monitoring programja első körben Marosvásárhelyen és Maros megyében zajlott, a civil szervezet képviselői, önkéntesei olyan testületek, választott képviselők, szervezetek tevékenységét vizsgálta, mint a marosvásárhelyi tanács, valamint a Maros Megyei Tanács RMDSZ-frakciói, az RMDSZ marosvásárhelyi és Maros megyei szervezete, az RMDSZ parlamenti képviselőcsoportja és europarlamenti képviselői, valamint más pártok, szervezetek kétnyelvűséggel kapcsolatos tevékenysége. Az alkalmazott módszertanról annyit tudtunk meg, hogy kutatással, adatgyűjtéssel, mutatók feldolgozásával végezték a monitoring tevékenységet, jelen voltak a városi és megyei közgyűléseken, követték a sajtóban megjelent kommunikációs anyagokat, RMDSZ- közleményeket, a szövetség internetes illetve Facebook- oldalát. A jelentés szerint "a gyakorlatban a nyelvi jogérvényesítés a mai napig sem tartozik a politikai realitások közé" és "Marosvásárhelyen, ahol a polgárok közel 45 %-a magyar anyanyelvű, jelenleg a nyelvi jogokra (pontosabban a kisebbségi nyelvekre) vonatkozóan intézményi szintű, egységes és kedvező szabályozást nem lehet találni".
RMDSZ-frakció: 43%, magyar felszólalások száma: 18 %!
"A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója jelentős, erős, ami a döntéshozatal szempontjából fontos. Az RMDSZ-frakciót a többi pártok nem tudják megkerülni, éppen ezért gyakrabban élhetne erejével" – jelentette ki Szigeti Enikő, aki úgy véli, a tanácsban nincs erősödés, irányvonal arra, hogy a magyar nyelvű felszólalások gyakorlattá váljanak, a képviselőkből hiányzik az ehhez szükséges belső motiváció. "A nyelvi jogérvényesítés céljából a hatalmi struktúrákat fontos lenne használni, hiszen ezzel is igazoljuk, hogy erre szükség van, jelzés a közösség irányába, hogy anyanyelvünket lehet és kell használni. A monitoring jelentés készítői a városi tanács RMDSZ-es tanácsosai által benyújtott, a magyar közösséget közvetlenül vagy közvetve érintő indítványokat, felszólalásaik számát vizsgálták, azt, hogy magyarul vagy románul beszéltek a tanácsülésen, nyomon követték az iskolaszékekbe beválasztott RMDSZ-es tanácsosok tevékenységét, azt is figyelemmel követték, hogy a tanácsosi testület magyar tagjai részt vesznek-e az iskolák vezetőtanácsi ülésein illetve milyen lépéseket tesznek az iskolai kétnyelvűség irányába. Megállapították: a magyar közösség anyanyelv-használati jogainak érvényesítéséhez kötődő határozattervezetek, határozatmódosító- javaslatok nem voltak, ehhez kapcsolódóan csupán a költségvetésben jelentek meg tételek (Bodor Péter kútjának megvalósíthatósági tanulmánya, Petőfi- szobor felújítása – ez utóbbi a Balcescu- szoborral képez egy költségvetési tételt). A CEMO-jelentés szerint az RMDSZ-tanácsosok kevés alkalommal szólalnak fel (összfelszólalások száma 198, ebből 42 az RMDSZ tanácsosoké), akkor is főként románul (a 42 felszólalásból 7 magyarul és 1 két nyelven történt), vannak krónikus hiányzók, az iskolák belső nyelvi tájképe egynyelvű, az iskolák belső szabályzata nem tartalmazza a magyar nyelvhasználattal kapcsolatos kötelezettségeket, ügymenetet és szempontokat. Az iskolaszékekkel kapcsolatosan megállapítják: "az RMDSZ-es tanácsosoknak nem sikerült érdemben kihasználni az iskolaszékekben rejlő lehetőségeket és hatékony iskolai érdekvédelmet kialakítani".
Intenzíven kommunikáló alpolgármestertől a hiányzó stratégiáig
A CEMO szerint az "intenzív politikai kommunikációt folytató" Peti András alpolgármester által sikeresnek és megoldottnak bemutatott eredmények nincsenek kivitelezve, a jövőbeni kivitelezésük is kérdéses. "A politikai kommunikáció és a hétköznapok valósága között nagy a szakadék" – jelenti ki a CEMO. A marosvásárhelyi RMDSZ ügyvezető elnökségéről a jelentésben az áll, hogy "nincs semmilyen távú stratégiája, célkitűzései jelenleg ismeretlenek, a tagok szerepköre, felelőssége, projektjei nem átláthatóak", és külön kitér Haller Béla oktatásért felelős alelnökre, akiről a CEMO szerint nem derült ki, hogy milyen kötelezettségei vannak, melyek vállalt feladatai, milyen típusú érdekvédelmi hatásköre van? Az ügyvezető elnökség Facebook-oldala is kapott bírálatot, az elnök és alelnökök fogadóórái a megadott időpontokban nem működtek. Ami a megyei önkormányzatot illeti, ennek határozataiból is hiányzik a költségvetés tételes felbontása (kiemelten a magyar vonatkozású rendezvényekre vonatkozóan) miközben a megyei büdzsét a 40 százaléknyi magyar ajkú adófizető is finanszírozza – jelentette ki Szigeti Enikő, aki szerint az egynyelvűség jellemző e testületre is. A vizsgált időszakban Kelemen Márton frakcióvezető szólalt fel 2 alkalommal magyarul (napirenden kívül), Lokodi Edit két alkalommal kérte számon a szinkrontolmács hiányát. "A megyei tanács alárendelt intézményeiben visszaszorul, elsorvad a magyar nyelvhasználat, a képviselők által elfogadott határozatok megvalósításánál a kétnyelvűségekre vonatkozó törvényeket nem alkalmazták, az RMDSZ-tanácsosok pedig nem tiltakoztak a "nyíltan magyarellenes, magyar nyelvet és kultúrát mellőző kezdeményezések, programok, kampányok ellen" – áll a CEMO- jelentésben. Példaként a 100 éves Kultúrpalota programsorozatot, az Iskolai erőszak megelőzése című kampányt említik, valamint az idén februárban elfogadott Vizuális Identitás Kézikönyvét, illetve a 2014-es kulturális rendezvények közel 1,8 millió lejes költségvetésében a magyar közösséget közvetlenül érintő egyetlen (!) programot, az arra szánt 70 ezer (!) lejt. Az RMDSZ megyei szervezet tevékenységében az oktatást és közigazgatást követte nyomon a CEMO, amely megállapította: "az iskolai kétnyelvűség terén egyetlen konkrét lépést sem tettek", sőt, amint Szigeti Enikő lapunk kérdésére kijelentette: a megyei RMDSZ-szel sorra került munkamegbeszéléseken derült ki az, hogy "a nyelvi jogi alkalmazások (a helyi közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó cikkelyei – szerk. megj.) nem tartoznak a fő prioritások közé".
A parlamenti RMDSZ képviselőcsoport tevékenysége kapcsán a nyelvi jogokhoz kötődő törvénymódosító javaslatok kezdeményezőit említik (Kerekes Károly, Markó Attila, Márton Árpád, Máté András), az europarlamenti képviselők esetében a teljes mandátumra vonatkozó időszakot áttekintve megállapították: az anyanyelv-használat, az erdélyi magyar közösség kisebbségi jogainak érvényesítéséhez kapcsolódó felszólalások szempontjából a legaktívabb képviselők Tőkés László és Sógor Csaba voltak. A CEMO, amely minden vizsgált testület esetében megfogalmazta javaslatait, a jelentést (amelynek rövidített változata a
http://cemoblog.wordpress.com/2014/04/07/ketnyelvuseg-a-kozeletben-monitoring-projekt-i/ webcímen olvasható) megküldi az RMDSZ-nek is, az elkövetkező monitoring programokat pedig negyedéves időszakokra tervezi.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

TUSVÁNYOS 2014
Kérdezz-felelek Tamás Sándorral és Borbollyal: autonómia, romák, Schweighofer-ügy
Két megyei elnök versus két újságíró: válaszok kényes és kevésbé kényes kérdésekre Tusványoson.
Kérdezz-felelek: 2 megyei elnök versus 2 újságíró. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke válaszolt kényes és kevésbé kényes kérdésekre szombaton délután a 25. Tusványoson. A két politikust Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője és Kozán István, a Csíki Hírlap főszerkesztője kérdezték.
Balázsi-Pál Előd először a székelyföldi megyék közti együttműködésre és a tanácselnökök közti viszonyra kérdezett rá: míg 2008-ban együtt kampányoltak, és komoly együttműködés mutatkozott a két megye között, mintha most kevésbé a közös munkán lenne a hangsúly.
Borboly szerint a szándékok szintjén nem változott semmi, de a közigazgatás és a bürokrácia útvesztőiben minden jó ügy elveszhet, pl. a közös tanácsülések szervezését a jelenlegi törvények nem engedik. Tamás Sándor egy konkrét példával is illusztrálta, hogy bár az akarat megvolt, egy fejlesztési kérdésben, a székelyföldi hulladékgazdálkodás kapcsán nem sikerült közös uniós pályázatot erre leadni, a jogszabályok, a bürokrácia és Székelyudvarhelyen egy magáncég megjelenése lehetetlenítette azt el.
Társadalomszervezés terén viszont a tanácselnökök és a polgármesterek egyeztetnek, megbeszélnek különböző témákat, és rengeteg közös rendezvényük van (Székely családok napja, Székely ruházati alap, a Székely vágta, a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Székelyföldi Fotóbiennálé stb.) Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei tanács volt elnökével is szerveztek közösen programokat, Maros megye polgármestereivel most is vannak programjaik, és működik a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, amelynek a székelyföldi polgármesterek 95%-a tagja.
Székely termék: erősség lehet
Hargita megyében a tejfeldolgozók kezdenek beindulni Csomafalván, Gyimesközéplokon, megmentésre került a székelykeresztúri vajgyár, Konstancán megnyílt a székely termék üzlet – reagált Borboly Kozán felvetésére, miszerint Csíkszeredában bezárt a helyi székely termékek boltja. Felhívta a figyelmet, hogy e termékek népszerűsítése és a kisvállalkozók sikere mindenki közös felelőssége, vásárlással lehet a helyi gazdaságot fenntartani. Hatvan-hetvenéves emberek – a termelők – versenyeznek a multikkal, kell a fiatal generáció, szükség van a fiatal gazdákra – hangsúlyozta. Jó hír, hogy Hargita megyében nőtt a gazdálkodók aránya, és egyre többen vesznek részt tanfolyamokon.
Tamás Sándor elmondta, minden hónapban van a városokban helyi termék vásár, aminek hátterében sok logisztika és háború van a hatóságokkal, azért, hogy a három kötés saját termesztésű zellert áruló néni kipakolhasson.
Borboly szerint pl. fél hektáron ribizlit termelve jobban meg lehet élni, mintha valaki reggeltől estig robotol egy gyárban minimálbérért. A nyugati rabszolgamunka is lehet perspektíva, sokan gyűjtenek pénzt és s hazajönnek. Kozán felvetésére, miszerint állítólag menekülnek az emberek a Hargita Megyei Tanácstól, Borboly leszögezte: nehéz ott dolgozni, mert mindennel foglalkoznak, legjobb esetben 200 euró a bér, eközben meg a munkatárs millió eurós elszámolásokat ír alá – aki nem bírja cérnával, az elmegy, de kerül helyette más. Valóban tíz-tizenkét órát kell dolgozni, de közben tapasztalatot szereznek a munkatársak, aki egy évig náluk dolgozik, majd elmegy, utána megcélozhatja az ezer eurót.
Hely az RMDSZ-en belül, kormányzati szerepvállalás haszna
Az RMDSZ-en belüli erőviszonyok tekintetében hol állnak a tanácselnökök, benne vannak a top 5-ben? „Vékonydongájú fiú vagyok, vidékről jöttem, nem szólok bele a nagypolitikába” – poénkodott Balázsi-Pál Előd kérdésére Tamás Sándor. Komolyra fordítva a szót, úgy fogalmazott: „a nulladik körben is benne vagyunk, és formálisan az elsőben is”.
Hargita megye tanácsa költségvetésében nem jelent különbséget, hogy az RMDSZ kormányon van vagy sem – mondta Borboly.
Tamás szerint a napi működés szintjén segít, ha vannak a kormányban emberei a szövetségnek, de persze a „kéne valami pénz” nem elég, kellenek ötletek, pályázatok. Ha az megvan, akkor tud működni az érdekkijáró politizálás. Van pénz az országban, de az a kérdés, ott vannak-e a képviselőink, akik elmondják, mire kellene nekünk finanszírozás, s ha nincsenek ott, a pénzt nélkülünk osztják el – vázolta a helyzetet.
Roma integráció
Kozán egyik kérdése a községi, városi romák integrálására vonatkozott. Borboly röviden úgy válaszolt, próbálnak ezzel is foglalkozni, minden jó ötlet itt is elkel. Tamás Sándor elmondta, a roma integráció szerinte önként vállalt önkormányzati feladat, Kovászna megyében van egy program, közösen egy bukaresti alapítvánnyal óvodaépítést terveznek és roma óvodások támogatását, jó fél év múlva lesz ennek kifutása, uniós támogatás nélkül nem megy.
Párbeszéd a románsággal, autonómia
Meg kell keresni az utat, hogy a románsággal közös asztalhoz üljünk, vegyenek részt a helyi termék projektben, ha nekik megéri, közös ponton vagyunk; a problémák hasonlóak, a fiatalok elvándorlása a román és magyar közösséget is érinti – ha ezeket kibeszéljük, és közös pontra helyezkednek, akkor lesz eredmény, vélte Borboly.
Tamás Sándor szerint nyilvánvaló, hogy a románok nélkül a parlamentben nem lehet megszavaztatni az autonómiát, de kell egy világos vonalvezetés, hogy mit akarunk; lehet korrekt módon a románokkal szemben politizálni, beszélgetni a román emberekkel, tiszteletben tartva az ő nemzeti identitását, és hangsúlyozva a magyar identitás fontosságát sokakat ki lehetett billenteni „nemzetállami hitéből” – fogalmazott.
Borboly hiányosnak tartja a románok felé történő kommunikációt, az erdélyi románság érdekeire való apellálást az autonómiáról való diskurzusban. Hiányolja, hogy amikor az esti tévéműsorokban egyes adókon a romániai magyarság törekvéseit járatják le, miért nincs ott például Izsák Balázs SZNT-elnök. Sokkal sikeresebbek lennénk, ha összehangolnák, hogy ki mivel foglalkozik, helye lenne ebben az együttműködésben Kelemen Hunor mellett Szász Jenőnek és Toró T. Tibornak is – fogalmazott. Borboly úgy fogalmazott, az egyik legfontosabb stratégiai cél Maros megye és Marosvásárhely visszanyerése, mindenkinek segítenie kellene abban, hogy legyen közös magyar jelölt 2016-ban.
Tamás Sándor szerint is értelmes munkamegosztásra lenne szükség, buta, aki azt mondja, nincs helye más pártnak a romániai magyar közéletben, van élet az RMDSZ-en kívül is, de szükség lenne egy definíciótárra, hogy ugyanazt értsük, ha valamit mondunk. Például azzal az EMNP-szlogennel, miszerint „Székelyföld a székelyeké”, nem ért egyet, hiszen 12 évi képviselői pályafutása során eleget hadakozott az ellen a mentalitás ellen, hogy „Románia a románoké”. Székelyföld a székelyek mellett a románoké, cigányoké, örményeké, szászoké is, és élnek itt olyan magyarok is, akik nem székelyek – magyarázta. Nem önrendelkezést, hanem területi autonómiát akarunk a Székelyföldön, de ha az autonómia szó sem tetszik, akkor különleges státusú régiót akarunk – ez a kifejezés már érthető az angolok számára is – érvelt a fogalmi keretek tisztázásának fontossága mellett.
Schweighofer-ügy A rétyi fafeldolgozó kapcsán Balázsi-Pál Előd azt kérte, sorolják föl a pró és kontra érveket az osztrák beruházás kapcsán. Borboly Csaba szerint ez a háromszékiek és a háromszéki politikusok hatásköre, ezért nem kommentálja, viszont hangsúlyozta: Hargita megyében lassan ötödik éve foglalkoznak a fenntartható erdőgazdálkodással, hiszen sok kis fafeldolgozó van, ezek adják a nem állami munkahelyek jó részét Hargita megyében, őket segítik. Szerinte az lenne a fontos, hogy a nyersanyagot ne Kínába vigyék, miközben Romániába behozzák a külföldi építőanyagot, „zárjuk rövidre a kört”, épüljenek fából a házak, a közbirtokosságokat meg kell győzni, ne adják el idegennek a fát, akkor a Schweighofer vagy a kínai vevő nyersanyag nélkül maradna – mindez rajtunk is múlik – fogalmazott.
Tamás Sándor szerint van egy adag érzelmi töltet a beruházást ellenző, szakmailag eléggé fel nem készült civil szervezetek megközelítésében, és azzal szemben erős szakmai érvek hozhatók fel. Erdésztechnikus is vagyok, harminc éve végeztem, értek a szakmához – tette hozzá. Mielőtt a Schweighofer-beruházást bejelentették, a tanács konzultált a szakma képviselőivel, a fában érdekeltekkel: erdőtulajdonosokkal, erdőgazdálkodókkal, fafeldolgozókkal, rönkszállítókkal, és „senki nem mondta, hogy nem”. Volt, aki kérdőjeleket fogalmazott meg, mások azt mondták, hogy együttműködnének az osztrák cég vezetőivel, technológiák, nyersanyag adásvételéről.
A Schweighofernek Háromszéken elenyésző erdőtulajdona van, nem a más erdejét fogja kivágni, hanem felvásárolja azét, aki eladja neki, ez szabadpiaci kérdés – fogalmazott. Az erdő 95%-a magántulajdonban van – hívta fel a figyelmet. Rétyen népszavazást tartottak, amelyen a lakosság 75%-a részt vett, és 97% azt mondta, hogy igen. Százötven-kétszáz fős helyi közmeghallgatásokat tartottak, az emberek egyedüli kérdése az volt, mikor lehet munkahelyre jelentkezni – jelentette ki Tamás Sándor. A munkahelyek kérdése nem elhanyagolandó, 650 új munkahely létesül a gyár felépítésével, és az azt kiszolgáló beszállítók további kétezer embernek biztosítanak munkát.
A Transindex tudósítója felvetette, szélesebb körű közvitát kellett volna szervezni a beruházásról, hiszen az erdő nagy része ugyan magántulajdon, de mégiscsak egy közös érték, erőforrás. Miért nem történt meg ez a szélesebb közvita, és miért nem kért a megyei tanács környezeti hatástanulmányt a beruházásról? Tamás Sándor szerint hibás a kérdésben rejlő állítás. „A megyei önkormányzat negyven jóváhagyást kért a különböző államigazgatási intézményektől, köztük a környezetvédelmi hivataltól egy környezetvédelmi tanulmányt, ami egyébként is jóváhagyás, 92 oldal, ezt közvitára bocsátották Réty községben és az interneten, beérkezett 12 észrevétel, amely után a környezetvédelmi államigazgatási hivatal kiadta a jóváhagyását az építkezési engedély kiadására” – magyarázta.
Felvetésünkre, miszerint a bürokratikus feltételek teljesítésén túlmenően – ezek a környezetvédelmi tanulmányok ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak – egy valós hatástanulmánynak is el kellett volna készülnie, amely nemcsak a gazdasági és erdészeti, hanem a természet- és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és amelynek elkészítésében civil szervezetek, szakértő biológusok, ökológusok is részt vesznek, a tanácselnök azzal válaszolt, szerinte a törvény dönti el azt, hogy mi a „valós hatástanulmány”, mit kell tartalmaznia, milyen szakemberek kell elkészítsék, és ki kell őket felkérje.
A törvény szerint a megyei tanácsnak kötelessége a környezetvédelmi igazgatóságtól kérni egy jóváhagyást. „Azt is a törvények határozzák meg, a környezetvédelmi hatóság mit kell csináljon ahhoz, hogy egy ilyen környezetvédelmi hatástanulmányt elvégezzen” – tette hozzá. Két civil szervezet beperelte a megyei tanácsot a törvényszéken éppen ebben a kérdésben, és a törvényszék elutasította a keresetüket – közölte.
Vázolta: nem a megyei önkormányzat kell felkérést fogalmazzon a hatástanulmány elkészítésére, a megyei önkormányzat hatásköre mindössze az építkezési engedély kiadása vagy ki nem adása. Az építkezési engedély kiadását feltételekhez kötik. Van egy csomó kötelező jóváhagyás, és van, amit – tekintetbe véve a beruházás nagyságát – lehet kérni pluszba. A Kovászna Megyei Tanács a kötelezőeken túlmenően kérte ezeket is, pl. régészeti szakfelügyeletet, amire a törvény egyébként nem kötelezte. „Törvényességi szempontból mindent lefödtem, még azt is, ami nem lett volna kötelező. A következő szint az, hogy az államigazgatási intézmények elvégzik a munkájukat” – magyarázta. Ezek az intézmények kétrendbeli eljárásban negyven engedélyt adtak ki a cégnek, és ezután a megyei önkormányzat összehívta ezeket az igazgatókat, akik megszavazták, hogy kiadhatjuk az építkezési engedélyt a cégnek. „Ezek után nem tudom, még mást mit lehetett volna tenni” – fogalmazott Tamás Sándor.
A fenyő százhúsz éves korára odaérik, hogy ki kell vágni, a fakitermelés nem ördögtől való dolog, üzemtervek vannak, a székelység ősidők óta a fakitermelésből él meg – tette hozzá még mindehhez Borboly Csaba.
Transindex.ro

Identitáserősítő Székelyföld Napok
Maros megye „visszakapcsolódik” a Székelyföld Napok rendezvénysorozathoz, ezáltal megerősítve, hogy a régió szerves része, az itt élőknek azonos a múltjuk és a jövőt is a Hargita és Kovászna megyeiekkel közösen képzelik el.
Első alkalommal tartott együtt sajtótájékoztatót, ráadásul közös rendezvényről az RMDSZ Maros megyei elnöke, Brassai Zsombor, Hargita és Kovászna megyék tanácselnökei, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor, és a Maros megyei RMDSZ kulturális alelnöke, Soós Zoltán múzeumigazgató augusztus 27-én Marosvásárhelyen.
Az október 9. és 19. között ötödik alkalommal megrendezendő Székelyföld Napok eseménysorozattal igazolni kívánják, hogy a három megye közös érdeket és értéket képvisel. „Célunk bemutatni térségünk igazi értékeit, felhívni a figyelmet az összetartozása, ezért is választottuk jelszónak a Közösség a Székelyföldért jeligét. Szokásaink, életkörülményeink, hétköznapjaink azonosak, ezért Maros megye újra részt kell vegyen az eseménysorozatban, mert ezzel csak nyer és Marosvásárhelynek is előnyére válik, ha nem periféria Brassó és Szeben mögött, hanem központtá válik. Közös a múltunk, a hagyományaink és a jövőnk is, összenő, ami összetartozik” – mondta Borboly Csaba, hangsúlyozva, hogy az utóbbi két évben kevesebb az együttműködés a Maros megyei önkormányzat vezetésével, mint Lokodi Edit Emőke elnöksége idején.
„A Székelyföld Napok identitáserősítő programsorozat. Az elmúlt időszakban is voltak ilyenek, mint a grafikai és fotóbiennálé, székely búza a magyarok kenyerében, a Székely Vágta, az Ezer Székely Leány Napja, a Székelyföldi Vadásznapok, a Székelyföld Konferencia, a Székely Családok Napja” – fogalmazott Tamás Sándor, majd bemutatta azokat a meghívókat, amelyeket Konstanca és Tulcea, illetve Sucsáva megye vezetőségétől kapott. „A dobrudzsai szüret és bor ünnepére, valamint a bukovinai hora ünnepére hívtak. Ezt azért hangsúlyozom, hogy mások is történelmi tájegységben gondolkodnak ebben az országban, több megye közösen szervezi a régió identitáserősítő programjait. A Székelyföld Napok nem csak a székelyeké, hanem a Székelyföldön élőké, Kovászna megyéből több román egyesület és iskola is bekapcsolódott, így saját kérésükre Kisbaconban megismerkednek Benedek Elek örökségével” – ismertette Tamás Sándor, aki szerint a 2012-es helyhatósági választások után „vékonyodott el” a Maros megyével való kapcsolat. Hozzátette, minden megye a saját területén levő eseményeket finanszírozza, és cél, hogy átvigyenek egy-egy rendezvényt a megyehatárokon.
Soós Zoltán szerint „meg kell nyitni új kapukat is”, és akkor talán a Maros megyei magyarság és románság is megérti, hogy jobb központként szerepelni, mint kulturális, gazdasági periféria lenni. „A programtervünk még kezdetleges, de tervezünk Gernyeszegen Huszárbált, irodalmi, művészeti eseményeket összekapcsolni a képzőművészettel. Cél az identitást újra felfedezni és összekapcsolni, mert a régiók újjászületése egy természetes folyamat” – fogalmazott Soós, Borboly pedig hozzátette: erre a tíz napra belföldről és külföldről is turista-csoportokat lehet szervezni, mert lesz bőven látnivaló.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Várfelújítás városházi módra
Lassan három éve tart a marosvásárhelyi vár európai uniós alapokból történő felújítása, több-kevesebb sikerrel. A közvélemény jogosan háborog és kéri számon a várostól az eredményeket és a munkálatok elhúzódását. Természetesen ilyenkor megindul a bűnbakkeresés, és miért ne lenne jó egy magyar múzeumigazgatót támadni, még akkor is, ha semmi köze a múzeumnak a vár felújításához. Talán inkább egyebekre kéne választ adjon a polgármester. Ha 2007-ben Lokodi Edit elnök asszony közbenjárására a megyei tanács nem adja át a múzeumnak a várban levő egykori sorozóközpontot, ma nem lenne a Kultúrpalotában román és magyar művészeti galéria, mert azok a kiállítótermek raktárként szolgáltak. A megyei tanács jóvoltából van Marosvásárhelynek régészeti és történelmi múzeuma, és a jelenlegi várfelújítással ellentétben itt szakszerű feltárás és restaurálás zajlott. Ennek eredménye, hogy előkerült a marosvásárhelyi 17. századi városháza, hogy restauráltuk az egykori tiszti szalont, és számos sikeres kiállításnak helyt adott az épület (lásd Leonardo da Vinci zseniális találmányai, Funeraria praehistorica, Necropolis Porolissensis, Keszthely – Fenékpuszta késő római erődje, Dák csonttárgyak –, a Gyámolító gyógyír, kúráló pirula című gyógyszertörténeti kiállítás, számos képzőművészeti – pl. Vida Árpád, Nagy Pál – kiállítás, hogy csak a jelentősebbeket említsem). Ennek ellenére továbbra is a város szégyene, hogy nincs egy várostörténeti vagy céhtörténeti kiállítás sehol a megyeszékhelyen.
A megyei múzeum igyekezett támogatni a vár felújítását és a szakmai szempontból számos mulasztást és hibát tartalmazó felújítási tervet sikerült utólagos régészeti feltárásokkal valamelyest javítani. Persze, ha a tervezés több mint tíz éve alatt figyelembe vették volna a múzeum kérését a kötelező régészeti tanulmányokra vonatkozóan, akkor sokkal gördülékenyebb lenne a felújítás, de sajnos, szükségtelennek tartották a feltárásokat. A vár, illetve városunk történelme és hagyományai csak azért nem tűntek el nyomtalanul a felújítások és a munkálatok alatt, mert a törvény kötelezte a várost a régészeti feltárások elvégzésére, és szerencsére a polgármesteri hivatal és a városi tanács megértették a feltárások fontosságát, és támogatták a munkánkat. Sajnos, továbbra sincs a városnak stratégiája Székelyföld legjelentősebb késő gótikus műemlék együttesének, a Vártemplomnak a felújítására, amit csendben kihagytak a projektből, és utólag nehéz pótolni.
A sajtónyilatkozatok helyett arra kérném a polgármesteri hivatalt és a polgármester urat, hogy a múzeummal közösen dolgozzunk ki a vár hasznosítására vonatkozó stratégiát, kiállításokat, turistaprogramokat, hiszen ez közös érdek, és ebben bármikor partnerek lehetünk. A városháza nem rendelkezik szakemberekkel, a múzeum viszont szívesen hozzájárulna a vár működtetéséhez, és meggyőződésünk, hogy csak a párbeszéd és a szakmaiság teremt értékeket, lássunk tehát munkához!
Köszönettel,
Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, városi tanácsos
Népújság (Marosvásárhely)

V. Székelyföld Napok – 2014. október 9–19.
Közösség a Székelyföldért
160 rendezvényt szerveznek több mint 60 településen az idei, ötödik Székelyföld Napokon. A Hargita, Kovászna és Maros megyére kiterjedő kulturális eseménysorozat célja, hogy kulturális élményeket nyújtson, és megmutassa a térség sokszínűségét, ugyanakkor egységét. Évről évre hangsúlyosabb szerepet kapnak a román ajkúaknak szóló rendezvények is, hiszen a programsorozat Székelyföld minden lakójáé.
Erről tartottak sajtótájékoztatót október elsején, szerdán a csíkszeredai megyeházán, ahol egyúttal bemutatták a rendezvény kétnyelvű műsorfüzetét is.
Székelyföld egy sajátos kulturális tér
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke szerint Székelyföld egy sajátos kulturális tér, és ezt a sajátosságát a lakói adják, magyarok és románok egyaránt. A szervezők azt szeretnék, ha a Székelyföld Napokat mindenki magáénak érezné, nemzetiségtől függetlenül, ezért az idei rendezvénysorozat szlogenje a "Közösség a Székelyföldért", hiszen a közösségi értékekre hívja fel a figyelmet. "A fiatalok elvándorlásának megállítása érdekében ilyen, kulturális élményeket nyújtó programokkal is cselekedhetünk, ezzel erősíthetjük a szülőföldhöz való kötődésüket. Szeretnénk, ha a századik Székelyföld Napokat is lenne kinek megszervezni" – jelentette ki a Hargita megyei elnök. Meggyőződése, hogy e rendezvénysorozattal turistákat is lehet idevonzani, mint mondta, egyes szolgáltatók programcsomagot állítottak össze erre az alkalomra. Ugyanakkor a szervezők Székelyföld belső turizmusát is erősítenék, tette hozzá.
Szeretjük Székelyföldet!
"Sokadik alkalommal vagyunk együtt, Kovászna, Hargita és Maros megye képviselői. Ez azt jelzi, hogy összefogás van Székelyföldön. Azért szervezzük a Székelyföld Napokat, mert szeretjük Székelyföldet. Ezért dolgozunk érte, és szervezünk rendezvényeket. A Székelyföld Napok identitáserősítő programsorozat. Az elmúlt időszakban is voltak ilyenek: Székely Vágta, Ezer Székely Leány Napja, Székelyföldi Vadásznapok, Székelyföld-konferencia, székely családok napja, vagy említhetném akár a grafikai és fotóbiennálét is. A Székelyföld Napok nemcsak a székelyeké, hanem a Székelyföldön élőké. Kovászna megyéből – a magyarok mellett – több román egyesület és iskola is bekapcsolódott a rendezvénysorozatba. Fontosnak tartjuk a három székely megye közötti értékcserét, amelynek során e vidékek lakói minél szélesebb körben rácsodálkozhatnak egymás és tulajdonképpen saját értékeikre" – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, aki szerint a tíz nap alatt több mint harminc program valósul meg idén Háromszéken, a tavalyihoz képest jóval több rendezvény, s fiatal és idősebb generációnak egyaránt ajánlanak programot.
A Székelyföld Napok nem csak a magyaroké
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szintén hangsúlyozta, hogy a Székelyföld Napok nemcsak a magyaroké, és ez hatványozottan igaz Maros megyében. "Sajnos a Maros Megyei Tanács az idén nem társult, jóllehet Lokodi Edit Emőke elnöksége alatt társszervező volt, de örömmel nyugtázom, hogy sikerült Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatalt meggyőzni arról, hogy a rendezvénysorozat mindkét közösségnek kulturális élményt jelent, így a városvezetés felkarolta, és ennek eredményeként igen érdekes rendezvények lesznek a Maros-parti megyeközpontban, egyebek mellett termékbemutatók, rangos zenekarok koncertjei. Jövőre talán sikerül meggyőzni a megyei tanácsot is arról, hogy e rendezvény hozzájárul a harmonikus nemzetiségi együttéléshez" – fogalmazott. A rendezvények közül egyebek mellett kiemelte a székelyföldi Orbán Balázs-díj gáláját, amelyet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szerveznek meg október 13-án 18 órától.
A rendezvény magyaroknak és románoknak, falun és városon élőknek egyaránt szól
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője, az eseménysorozat koordinátora szerint nehéz megjeleníteni Székelyföld egységét és sokszínűségét egy ilyen többhelyszínes, sokszervezős programcsomagban, de bevonták az iskolákat, az egyházakat, az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, és szakmaiságra törekedtek. "A rendezvény nyitott, ami azt jelenti, hogy magyaroknak és románoknak, falun és városon élőknek egyaránt szól, és ez nem csupán egymás közötti nyitás, hanem a térségi imázs építését is szolgálja. Az V. Székelyföld Napok az együttműködésről szól, új szemléletmóddal, új tartalommal, új koncepcióval. Az egyik közösségi élmény, amit nyújt, a külön helyszíneken megtartott rendezvények egyidejűsége" – ecsetelte a kulturális központ menedzsere.
Népújság (Marosvásárhely)

Mérlegen a megyei tanács RMDSZ- frakciójának tevékenysége
Sikerült a döntő kérdésekben egyetérteni
Kelemen Márton alig kilenc hónapja a megyei tanács alelnöke, ugyanakkor az RMDSZ-frakció vezetője is. Őt kértük meg ebben a minőségben, készítsen mérleget arról, hogy milyen jelentős eredményeket sikerült elérni. Mennyivel tudták segíteni a magyarok által lakott közösségeket is?
– A legnagyobb megvalósítást talán abban látom, hogy sikerült egy olyan megyei tanácsi határozattervezetet jóváhagyni, ami lehetővé teszi azt, hogy különböző jelentősebb kulturális eseményeket célirányosan támogasson a megyei önkormányzat. Ezek közé az idén több, kizárólag magyar fesztivál is bekerült, mint az Alter-Native, a könyvnapok, a Harmonia Cordis. Az újabbak közül megemlíthetem a Marosszéki Lófuttatást vagy a Forgatagot. Eddig hagyományosan felkarolták a Görgény-, illetve a Maros-völgyi fesztiválokat, az idén ennek jegyében jelentős támogatást kapott a nyárádmenti is, remélem jövőre a Felső-Kis-Küküllő mentén is szervezhetünk hasonló rendezvényt. Mindezek mellett, bár nem magyar jellegű, de a díjazottak között voltak magyarok is, kiemelném az UNITER gálát, amelyet szintén felkarolt a megyei tanács. A rangos fesztivál méltó reklámot biztosított a megyének, kiemelten a Kultúrpalotának. Az említett eseményekről pozitív visszajelzések voltak, ezért elmondhatom, hogy kulturális szempontból jó évet zártunk.
– Hogyan állnak az infrastruktúra- beruházási tervekkel?
– Három nagyobb – a megyei tanács által beindított – tervünk áll kivitelezés alatt. Ezek közül először az integrált hulladékgazdálkodási projektet említeném meg. A megyei tanács befejezte a rá háruló beruházásokat. Hátravan még a marosvásárhelyi önkormányzat önrészeként elvégzendő befektetés: a kakasdi átrakóállomáshoz vezető út elkészítése és a közművesítés. Jövőben írjuk ki a közbeszerzési pályázatot a működtető kiválasztására. Ha minden jól megy, talán 2015 végére megnyithatjuk a kerelőszentpáli lerakót. A másik fontos beruházás a Nyárádmagyarós – Sóvárad közötti út korszerűsítése. Ezzel nagy lehetőség nyílik meg a Nyárádmentén arra, hogy kapcsolódjon a Szováta és környéke turisztikai zónához, ugyanakkor a vidék nem egy "zsákutcában" lesz, hanem az átmenő forgalom is jelentősen megnövelheti a gazdasági érdeklődést a környékbeli falvak iránt. Itt is a munkálatok 95%-ban elkészültek, egy rövid szakaszon kell még parterősítést végezni. Egy harmadik beruházásról is szólnék, ez a motorsportpálya. Sajnos itt nem haladtak megfelelően a munkálatok, mert a kivitelező mindenféle kifogást fogalmazott meg a feladatfüzettel kapcsolatosan. Jelenleg peres úton felbontottuk a szerződést. Remélem, hogy jövőre új kivitelezőt kereshetünk, és ez a beruházás is elkészülhet, ami szintén komoly turisztikai potenciállal rendelkezik. Az új tervek között van az Erdőszentgyörgy – Bözödújfalu – Hargita megye határa között korszerűsítendő út. Beindítottuk a közbeszerzési eljárást ez ügyben, és elkülönítettünk a költségvetésből 2,8 millió lejt, ami azt jelenti, hogy ez az út is elkészül. Hasonlóan jelentős az a lobbi is, amit a megyei önkormányzat folytatott annak érdekében, hogy folytassák az észak-erdélyi autópálya építését. Ígéret van arra, hogy két szakaszban itt is hozzáfognak jövőben a munkálatokhoz. Jelentős beruházás lesz a Koronka és Nagyernye között megépítendő terelőút is. Folyamatban van a területek kisajátítása, s ahogy ez befejeződik, hozzáfognak a kivitelezéshez. A határidő 2016 vége. Ezenkívül, ahol sikerült – több magyarlakta vidéken is – a megyei útügyi igazgatóság irányításával aszfaltszőnyeget terítettünk le és kátyúztunk.
– Az RMDSZ kilépett a kormányból. Miként hat ki ez a döntés a megyei közigazgatásra?
– A kormányból való kilépés az RMDSZ közösségi döntése volt. Amíg kormányban voltunk, elég jelentős pénzösszegeket hívhattunk le a kormányprogramokból finanszírozott projektekre. Az ilyen pénzalapokhoz való hozzáférési lehetőség kevesebb lesz. Remélem, sikerül megtalálnunk a reális kommunikációt a kormánnyal azért, hogy érvényesítsük érdekeinket.
– Milyen volt eddig az együttműködés Ciprian Dobre elnökkel, illetve a megyei tanácsban levő többi párt képviselőivel?
– Kilenc hónapos munkámról elmondhatom, hogy sikerült együttműködnünk és konzultálnunk bizonyos kérdésekben. Megtaláltam azokat a kommunikációs csatornákat és érveket, amelyek révén megfelelően együtt dolgozhattam Ciprian Dobre elnökkel. Elégedett vagyok azzal, ahogyan érvényesítettük a magyarság érdekeit a megyében. Nem érte negatív diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés a magyar közösségeket a költségvetés- kiegészítéskor. De ennek hagyománya van Maros megyében, amelyet már Lokodi Edit Emőke elnöksége alatt is figyelembe vettek. Bármilyen furcsának is tűnik ez – mert mondjuk, egy út minőségi állapotának nincsen nemzetisége –, nálunk, egy sajátos helyzetben levő megyében ezt az etnikai elosztást, egyensúlyt be kell tartani, mert ezáltal nem lesznek feszültségek. Megyénkben mindig figyelembe kell venni az etnikai arányokat, ebből adódóan vannak és lesznek is nézeteltérések, de ezen túlmenően sikerült a döntő kérdésekben egyezségre jutnunk és a lehetőségek szerint működtetnünk a megyei közigazgatást.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

„Összevarrnák” a szálakat Hargita és Maros megye között
„Összevarrnák” az idő és a nem kimondottan magyarbarát rendszerek által elszakított infrastrukturális szálakat Maros és Hargita megye elöljárói. A két megyét jelenleg mindössze három aszfaltozott út köti össze, ezek számát szeretnék növelni, ugyanakkor a kövezett vagy földutakat is járhatóvá tennék.
„Az utóbbi évtizedekben annyira elvágták az infrastrukturális szálakat a két megye között, mintha két külön, egymástól határátkelővel elválasztott ország lenne” – utalt a Maros és Hargita megyét összekötő utakra Borboly Csaba.
A Hargita megyei önkormányzat elnöke elkeserítőnek és ugyanakkor természetellenesnek tartja, hogy a két megyét mindössze három aszfaltozott út köti össze: a Marosvásárhely–Csíkszereda 13A számmal jelzett országút Szovátánál és Parajdnál, a Szászrégen–Gyergyószentmiklós DN15-ös út Csobotfalvánál és Maroshévíznél, valamint a Segesvár–Székelyudvarhely 137-es út Héjjasfalvánál és Újszékelynél.
A negyedik, a bözödújfalusi tó partján kígyózó, Erdőszentgyörgy és Székelykeresztúr közötti út elkészítése még várat magára. A hargitaiak majdnem a megyehatárig eljutottak a korszerű aszfaltszőnyeggel, a Maros megyei 2012-es „hatalomváltás” azonban zsákutcába terelte a túlsó oldalon startra kész projektet. „Mi mindegyre keressük a megoldásokat, de a szándékunk csak akkor erősödhet, ha van viszonzása is. Én azonban nem érzem Maros megyei kollegám, Ciprian Dobre pozitív hozzáállását” – fejtette ki lapunknak Borboly Csaba.
Bözödújfalu felé – csak apránként
A Hargita megyei tanácselnök ezzel arra célzott, hogy bár néhány éve sikerült közös nevezőre jutnia Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei önkormányzat volt elnökével az utat illetően, a 2012-es helyhatósági választások után az új elnök, Ciprian Dobre törölte a prioritási listáról a megyeközi út felújítását.
Mindezt annak dacára, hogy négy évvel ezelőtt, 2011-ben a Maros Megyei Tanács jóváhagyta a műszaki tanulmányt, majd 2012 áprilisában el is kezdte a közbeszerzési eljárást. Azonban a tanácselnöki szék elfoglalása után Ciprian Dobre egyik első intézkedése a bözödújfalusi tavat megkerülő és a Hargita megyei Körispatakra átvezető út törlése volt.
„Végül sikerült megértetnünk az elnök úrral, hogy ez a térség is fontosnak számít, és 2014 vége felé elkülönítettünk 2,8 millió lejt az út megépítésére” – mondta el lapunknak Kelemen Márton, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke. Számítások szerint az összegből mintegy két kilométernyi aszfaltot lehet teríteni a megye határáig vezető mintegy 13 kilométeres útszakaszra.
Kelemen azt reméli, ha évente egy-egy kisebb szakasszal megtoldják az utat, előbb-utóbb csak sikerül összekötni a két megyét és lerövidíteni a Marosvásárhely és Székelyudvarhely közötti távot. Az útra annál is inkább szükség van, mert nyári idényben lényegesen nő az amúgy is népszerű bözödújfalusi tó idegenforgalmi potenciálja. Az RMDSZ-es politikus annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy amennyiben beindul az aszfaltozás, kormányprojektbe is be lehetne építeni a fennmaradt szakasz elkészítését.
A világörökséget is közelebb hoznák
Mindkét magyar politikus hasonlóan fontosnak tartja a Szederjes–Erked–Székelyderzs 133-as megyei út korszerűsítését is, hiszen ezáltal a Maros vagy Brassó megye felől érkező turisták számára is „megnyílna” a világörökség részét képező székelyderzsi unitárius erődtemplom. „Akkor pályázhatunk uniós alapokra, ha Maros megye vállalja a partnerséget. Eddig erre semmi biztosítékunk nincs” – fejtette ki Borboly Csaba.
A Marosvásárhely és a Gyergyói-medence közötti távolságot a két térség legszebb útja rövidíthetné le: a Szászrégent Gyergyóremetével a Görgény völgyén összekötő vonal. Valamikor ugyanis nemcsak szekerekkel és traktorokkal lehetett átkelni a hegyen, kisautók is jártak. Kelemen Márton szerint ma már a világ pénze nem lenne elég a modernizálására. Maros megyei oldalról a 153C jelzésű úton csak a királyi vadászkastélyáról híres Laposnyáig lehet aszfalton haladni, míg a gyergyóiak számára Remete jelenti a végállomást.
Az elképzelések szerint jó lenne rendszeresen kövezni és karbantartani a Bözöd és Gagy, Sóvárad és Siklód, Szolokma és Küsmöd, valamint Székelyvécke és Újlak közötti megyei vagy községi útszakaszokat is. Kérdésünkre, hogy a szálak „öszszevarrásában” Maros megye miért kullog a szegényebb Hargita megye mögött, Kelemen Márton úgy vélekedett: a szomszéd térség nemcsak kevesebb pénzből gazdálkodhat, de jóval rövidebb az úthálózat is, amelyről gondoskodnia kell.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

Kalapács alatt a sáromberki Teleki-kastély
Aukción kínálja eladásra szerdán este a Maros megyei sáromberki Teleki-kastélyt egy műemlék épületek értékesítésére szakosodott bukaresti cég. Az Artmark Historical Estate több történelmi ingatlannak próbál vevőt találni a bukaresti Cesianu–Racoviţă-palotában tartandó árverésen.
A magát „az autentikus román értékek megmentésére vállalkozó cégnek” nevező Artmark a Telekiek 18. századi kastélyán kívül ugyanaznap a Hunyad megyei poklisai Pogány-kastélyt is eladásra kínálja.
A két kastélyon kívül olyan ingatlanok szerepelnek a fővárosi cég portfóliójában, mint a Greceanu család măldăreşti-i kisbojári lakja, a mamaiai Ştirbei-villa, Ion Mihalache parasztpárti vezér dobreşti-i emlékháza vagy Nicolae Ceauşescu egykori államfő predeali nyaralója.
Karácsony előtt a volt diktátor Paykan Hillman-Hunter márkájú limuzinját adták el nyilvános árverésen. Az autó kikiáltási ára négyezer euró volt, vevője, túllicitálva a többi tíz műgyűjtőt, végül 37 ezer euróért szerezte meg.
Kényszerhelyzetben a tulajdonos
A sáromberki kastély Torontóban élő tulajdonosa, Teleki Samu azt állítja, hogy a helyzet kényszeríti az ingatlan eladására. Néhány évvel ezelőtt még hallani sem akart az örökség elidegenítéséről, és Sándor fiában látta azt az embert, aki szinte nulláról kezdve mindent, ismét azzá varázsolhatja a család ősi fészkét, ami az államosítás előtt volt. Ma azonban már úgy véli, hogy ez csak egy tőkeerős befektetőnek sikerülhet.
„Millió-egy szentimentális okom volna a kastély megtartására, de kényszerhelyzetben vagyok. A mai napig is pereskedünk a földjeinkért, erdeinkért, amelyekből az elmúlt huszonöt év alatt vajmi keveset kaptunk vissza. Pedig valamikor kétszáz hektár földünk is volt. A román állam és a bíróságok hozzáállása teljesen elkedvteleníti az embert, ráadásul el is gáncsolja abban a szándékában, hogy pénzzé tegye bennvalóit a kastély majdani fenntartása érdekében. Megvallom őszintén: nekem nincs annyi pénzem, hogy rendbe tegyem a sáromberki épületegyüttest” – mondta el lapunknak a Kanadában tartózkodó Teleki Samu.
Pogány-kastély a Retyezát lábánál
A bukaresti aukción eladásra kínált másik erdélyi műemlék, a 19. században épült, később többször átalakított Pogány-kastély a Hunyad megyei Poklisa nevezetességének számít: a falu közepén, egy közel húszhektáros parkban található. A Hátszeg vidéki román falu kastélyában államosítás után szellemi fogyatékkal élő gyermekek kaptak helyet. A második világháború idején, 1941-ben a környékről összeszedett 371 zsidót internáltak ide.
Ezelőtt három évvel még úgy tűnt, a Maros megyei önkormányzat is érdekelt a kastély megmentésében. A testület akkori elnöke, Lokodi Edit Emőke felvetette, hogy amennyiben a tanács is beleegyezne, illetve sikerülne előteremteni a megfelelő anyagi hátteret, konferencia-központot, művelődési központot, kastélymúzeumot, tájházat, esetleg gólyafalut hoznának létre Sáromberkén, az épület egyik szárnyában pedig szálláshelyeket alakítanának ki.
Azelőtt egy olasz vállalkozó jelentkezett, aki bérbe venné az ingatlant, melyben cégszékhelyet és információs központot alakított volna ki, később azonban elállt szándékától. Ma már annak is kicsi a valószínűsége, hogy az épületegyüttes egyik szárnyában vagy legalább szobájában Teleki-múzeumot lehessen létrehozni. „Ebbe nem ment volna bele az árveréssel foglalkozó aukciós ház, és talán nem is várható el, hogy ilyesmivel bilincselje le magát” – vélekedett a gróf.
A Teleki család 2005-ben kapta vissza az ingatlant, amelyhez 15 228 négyzetméternyi telek tartozik, a beépített felület 5050 négyzetméter, és az egész épület közművesítve van. A nagyernyei önkormányzat, ahova közigazgatásilag Sáromberke tartózik, csak hosszas huzavona után, jó pár éves késéssel kezdett el bért fizetni a kastély használatáért. Az esetleges tulajdonosváltás kényszerpályára állítja az épületben működő mezőgazdasági szakközépiskolát.
Szakiskola, a szükséges rossz
Jánosi Ferenc nagyernyei polgármester úgy érzi, jelenleg is patthelyzetben van a kastély. A tulajdonosnak nincs pénze a szakszerű restaurálásra, az önkormányzatnak meg nehéz fenntartania. A községházának viszont nincs arra elképzelése, hogy amennyiben az épületet eladják, hova lehetne költöztetni a mezőgazdasági középiskolát. Egyébként a gyenge színvonalú sáromberki tanintézet kolonc az önkormányzat számára, hisz azontúl, hogy közpénzt emészt fel, még csak sikeresen érettségiző diákokat sem termel.
„Persze, meg is lehetne fordítani a kérdést: ha nem lenne az iskola, mi lenne azokkal a fiatalokkal, akiknek ugyan nem sikerül az érettségi vizsgájuk, de mégiscsak van hova járjanak iskolába, és van hol elvégezzék a tizenkét osztályt. Szerintem egyesek bemennének Vásárhelyre, de a többség elvesztődne” – vélekedett az elöljáró.
A szerény körülmények között élő sáromberki és környékbeli fiatalok elkallódásának veszélyétől tart Incze Jenő iskolaigazgató is. Néhány évvel ezelőtt a szomszéd község elöljárója, Kolcsár Gyula gernyeszegi polgármester azzal az ötlettel állt elő, hogy a szakközépiskolát mentsék át az alig három kilométerre fekvő településre. „Ott van a falu szélén az egészségügyi minisztérium egykori gyógyszerlerakata, amely jóformán üresen áll. Ha a szaktárca átadná az önkormányzatnak, akár egy campust is létrehozhatnánk” – javasolta annak idején Gernyeszeg polgármestere.
A sáromberki műemlék története
A Telekiek 1769-ben tették le a kastély alapkövét. A nyugat-európai peregrinációjából hazatérő fiatal Teleki Sámuel, a híres marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója az 1760-as évek végén, iktári Bethlen Zsuzsannával kötendő házasságára készülődve látott hozzá a sáromberki kastély megépítéséhez. A munkálatok befejezéséig több mint fél évszázad telt el.
Az északi szárny mögötti, bástyaszerű tömbben végződő komplexum 1781–1782-ben, a lovarda 1825-ben épült. A kastély mögött kert létesült, melyet a 19. század folyamán alakítottak át angolkertté. A két, 18. századi épületet összekötő neobarokk központi szárny jóval később, 1912–13-ban épült.
A korszerű technikai eszközökkel felszerelt épület stílusában tudatosan igazodott a korábbi barokk szárnyak formavilágához. Így a barokkos épület részben a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója, Teleki Sámuel kancellár, részben pedig dédunokája, Teleki Samu híres Afrika-kutató nevéhez fűződik. Utóbbi könyv- és trófeagyűjteményéből alig maradt meg valami.
A kastély berendezését a második világháború után szétlopkodták, egy-egy tárgy – amit nem vásároltak fel a régiségkupecek – ma is a falubeliek otthonát ékesíti. A műkincsek zömének, beleértve Barabás Miklós neves portréfestő képeit, nyoma veszett. A kitömött állatok egy részét sikerült megmenteni és a görgényszentimrei Bornemissza-kastélyban kialakított erdészeti szakiskolába szállítani.
A Torontóban élő, nyolcvan éven felüli Teleki gróf a második világháború vége felé, 1944-ben, tizenhárom évesen hagyta el Sáromberkét és az ősi kastélyt. „Az épület északi, Gernyeszeg felőli szárnyában laktunk, ott, ahol Afrika-kutató nagybátyám trófeakollekciója állt. Csodálatos évek voltak” – elevenítette fel a kastélyhoz fűződő emlékeit Teleki Samu.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Érdemes volt hazatérni
Számvetés Soós Zoltánnal, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával
(Folytatás tegnapi lapszámunkból)
Gazdag épületállomány
– Csak a várról beszéltünk, ami élénken foglalkoztatja a közvéleményt, holott Soós Zoltánnak a megyei múzeum élén kifejtett tevékenysége nagyon sokrétű. Ahogy a kitüntetés átadásakor elhangzott, az épített és szellemi örökség védelme, feltárása mellett jelentős szerepe volt a Bernády-emlékszoba létesítésében, a 100 éves Kultúrpalota belső tereinek a felújításában, s tegyük hozzá, értékes feltáró munka zajlik megyeszerte is.
– 2002-ben lettem a múzeum alkalmazottja, s 2006 kezdetén vettem át a vezetését. Rengeteg hiányt, hátrányt kell lefaragni, de értékes gyűjteményünk van, s maga az épületállomány is rendkívül gazdag, értékét, ritkaságát tekintve a romániai múzeumok viszonylatában az elsők között vagyunk. Valószínűleg Szeben a legerősebb, de a Kultúrpalota egyedi a maga műfajában közép-európai viszonylatban is, a Toldalaghi-ház pedig elegáns késő barokk városi palota, és értékes a már említett várbeli épületünk is.
– Ötletes kiállítás nyílt a Toldalaghi-palotában, amely a hajdani vásárokat mutatja be néprajzi szempontból. A néprajzi anyagot sikerült-e magyar vonatkozású tárgyakkal is bővíteni?
– Eddig is volt anyag, csak nem volt kiállítva, a megjelenített anyag a rendszerváltás előtti személetet tükrözte. Ezen most változtattunk, s az erdélyi vásárok jellegzetességeit próbáltuk bemutatni, amelyek érdekes nemzeti, kulturális kavalkádot jelentettek, ahol magyarok, szászok, svábok, románok, ruszinok fordultak meg. Ezt a színes világot a XX. század szünteti meg, az iparosodás elkezdi, a szocializmus pedig befejezi a folyamatot. A vásároknak volt egy fontos jellegük, amelyet az antropológusok kezdenek vizsgálni. Abban az időben ritka volt az írott sajtó, nem létezett rádió, televízió, s az információcsere gyakorlatilag a vásárokban zajlott. Ott ismerkedtek a különböző régiók kereskedői, s a kultúrák találkozási helyét jelentették. A vásároknak jelentős szerepük volt a társkeresésben, ha a lány vagy a fiú a falujában nem talált megfelelő párt magának. Szociológiai szempontból is sokrétű szerepük volt, ezt próbálják átvenni a mai bevásárlóközpontok, de az emberek közötti kommunikáció szempontjából korántsem akkora sikerrel.
Lesz-e vártörténeti múzeum a kapubástyában?
– Sok érdekes kiállítást szervezett a múzeum az utóbbi időben; melyik áll az igazgató szívéhez a legközelebb?
– A kapubástyában levő volt a legkedvesebb számomra, ami konkrétan a vár történetéről, az itteni feltárásokról szólt, s a leletanyag nagy részét a vár területéről szedtük ki a földből.
– Miért csak múlt időben említi?
– A felújítások miatt ki kellett hordani, s kérdéses, hogy visszaadják-e. Úgy tűnik, nem értik ennek a jelentőségét, s elképzelhető, hogy nem lesz a városnak történeti kiállítása, ami szégyen lenne.
Nagyon közel áll hozzám a gyógyszertörténeti anyag is, ami saját munkánk. Jó néhány kiállítást hoztunk ide, ami érdekes, izgalmas volt, a pestis, a kávé története, Leonardo da Vinci munkássága. Ilyenek lesznek még, de a szakember szempontjából a saját anyagunkra, a Vásárhelyen fellelhető tárgyakra alapozódó kiállítás is fontos.
Erdélyi panteon
Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy a Kultúrpalotában van egy európai szintű képgalériánk, ami mind a román, mind a magyar klasszikus festészetet bemutatja. Az idén megnyílik a Ion Vlasiu- és a Dósa Géza- tárlat, s reményeink szerint a jövő tavaszra a Nagy Imre-gyűjtemény is látható lesz. Egy erdélyi panteonná szeretnénk tenni a Kultúrpalotát, ahol bemutatjuk az erdélyi, marosvásárhelyi képzőművészetet. Célunk olyan jelentős képzőművészeket bemutatni, akik Vásárhelyen alkottak. A Vida Árpád-anyag valószínűleg állandó jelleggel a várbeli épületünk nagytermében marad, de szeretnénk Bordi András, Barabás István, Nagy Pál, Török Pál, az erdélyi iskola nagyjainak képeiből is kiállítani, akiknek az életműve meghatározta az erdélyi magyar festészetet. A fiatalabb korosztály kevésbé ismeri őket, ezért tartom hasznosnak megismertetni, népszerűsíteni alkotásaikat.
– A természetrajzi múzeum épületét is megviselte az idő. Milyen elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatosan?
– Egy EU-s pályázaton dolgozunk, amely lehetővé tenné a felújítását. Hosszú távon azt szeretnénk, hogy a természetrajzi részleg egy új épületbe költözzön, s helyében az épület eredeti rendeltetéséhez hasonlóan népi és iparművészeti múzeumot rendeznénk be, ahova a néprajzi gyűjteményt is átköltöztetnénk. A Toldalaghi-palotát kifejezetten a művészeteknek szentelnénk, az elegáns barokk belső tereknek a népi kultúrával való összekapcsolását nem tartom szerencsésnek.
Az összefogás ereje
– A megyei múzeum iránti érdeklődést, népszerűségét jelentős mértékben növelte a Múzeumok éjszakája rendezvény.
– Ennek kapcsán akarva-akaratlanul "belefolytam" a rendezvényszervezésbe, és egyszer csak jött a kihívás, hogy legyen Marosvásárhelyen is magyar kulturális nap. Ezért kerestek meg a Néppárttól, amellyel tisztességes, jó kapcsolat alakult ki. Kulturális szempontból nézve soha nem értettem, hogy egy közösségen belül miért nem lehet a különféle álláspontokat egy asztalnál egyeztetni. Ha úgy nézne ki Vásárhely, mint száz évvel ezelőtt, semmi kifogásom nem lenne egy közösségen belüli megmérettetés ellen. A mai város sajátos helyzetének az ismeretében összefogásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy közösségünk érdekei ne csorbuljanak jelentősen, hiszen jelenleg a városban a magyar közösség súlya sokkal kisebb, mint ami aránya szerint megilletné. Ezt az aránytalanságot kell valamilyen szinten megváltoztatni, hiszen ma alig öt-tíz százalékos politikai befolyásunk van arra, ami egy olyan városban, egy olyan településen történik, amely lakosságának közel a felét alkotjuk. Ez szerintem nincsen rendjén. Nyilván nem konfrontációt szeretnék semmilyen szinten, s a kultúra felől közelítve a kérdést a lehetőségeim korlátozottak, de abban reménykedem, hogy a vezető politikusok is felismerik azt az erőt, ami egy ilyen összefogásban rejlik. A Forgatag volt, ami rávilágított arra, hogy milyen erők szabadulnak fel, milyen eufóriát jelent, hogy végre nem külön megyünk egyik vagy másik szoborhoz. Nem kell megszüntetni a különállóságot, a különvéleményt, hisz annak is megvan a helye mind politikai, mind kulturális téren, de fórumot kellett teremteni az együttműködésre. A kommunikáció hiánya nagyon sok bizonytalanságot eredményezett, és ezt kellett felszámolni.
– A kezdeti tiltások, fanyalgások ellenére a Forgatag egyre sikeresebb lesz.
– Ezt sok háttérharc árán sikerült elérni, s bár nagyon sok támadás ért az RMDSZ-en belül is, van a megyei szövetségnek egy olyan pragmatikus vezetősége, amely kiállt mellettem, és biztatott, hogy folytassam. Brassai Zsombornak, Kelemen Mártonnak szeretném megköszönni a támogatását, s utólag úgy gondolom, hogy a Forgatag sikere azt igazolta, hogy az összefogás helyes volt, s egyre többen úgy látják, hogy van értelme. Hogy lesz-e politikai hozadéka, nem az én tisztem kiaknázni, de a platform meg van teremtve, hogy a marosvásárhelyieknek legyen egy közös jelöltje. Remélem, hogy a politikusok megértik az üzenetet, s megpróbálják a saját és a közösség hasznára kiaknázni. A politika nem feltétlenül önzetlenséget jelent, de az sem egészséges, ha egy kör érdekei háttérbe szorítják egy közösség érdekeit. Valahogy az egyensúlyt kell helyrebillenteni, és a közösséget előtérbe helyezni, ha az is fontos számunkra, hogy száz év múlva hogyan fog kinézni Marosvásárhely.
– Gondolom, ezért vállalta az önkormányzati képviselőséget is.
– Nagyon megtisztelő feladat, és nagyon nehéz is, hiszen egy olyan tanácsban kell dolgozni, ahol egy százalék esélye van annak, hogy a javaslatainknak értelmük legyen. A legnagyobb eredmény eddig, hogy sikerült megállítani bizonyos folyamatokat. Van néhány helyzet, ahol történt előrelépés, a Bernády iskola s az előbb-utóbb megszülető római katolikus gimnázium.
Vásárhely azért volt erős századokon át, mert egy olyan közösség irányította, amely pragmatikus tudott lenni, de nem távolodott el Istentől, s gazdaságilag és közigazgatásilag is sok mindent megvalósított. A Székelyföld szempontjából fontos lenne, hogy megtartsa a húzóváros szerepét, aminek alapja a politikai egyetértés lehet. Amíg itt civakodás zajlik, a mi adónkat gyakorlatilag olyan célokra fordítják, amire nem kellene, s a Székelyföldnek sem tudjuk azt a támogatást biztosítani, amire szüksége lenne.
Vadászkastély Görgényben
– Megyei viszonylatban is látványos tevékenységet fejtett ki a múzeum.
– Abban, hogy kulturális téren sikerült eredményeket elérni, nagyon jelentős szerepe volt Lokodi Edit Emőke elnök asszonynak. Feltétel nélküli támogatója volt ennek a tevékenységnek, s "belerángatta" a múzeumot egy sor kezdeményezésbe, amelyekre magam is nyitott voltam. Először is a görgényszentimrei kastélyt említeném. Az erdészeti iskola számára teherré vált a műemlék épületet fenntartani, ezért visszaadták a tanácsnak, de a polgármesteri hivatal is beleroppant a súlyba. Ezt követően kérték meg a múzeumot, hogy vegye át az épületet, s azóta mi adminisztráljuk. Nem sikerült túl sok pénzt szerezni, a megyének sem volt anyagi forrása, de a tetőszerkezet megjavításával az épület állagát konzerváltuk, s pályázati pénzekből tervezzük a felújítását.
– Milyen tervek készültek a működtetésére?
– Ahhoz, hogy a völgy is fejlődjön, s az intézmény is tudjon valamilyen szinten jövedelmet, népszerűséget kovácsolni, vadászkastélyt alakítunk ki, aminek eredetileg is használták az épületet, amelyben természetrajzi és történelmi kiállítást rendezünk be, s helyreállítódik a 11 hektáros dendrológiai park. Az elmúlt négy évben sok fafajta elpusztult, egy kétéves, nagyon erős szárazságot sínylettek meg a fenyők. A régi kastélypark szobrai is tönkrementek. Az 1640-ben I. Rákóczi György által építtetett kastély átfogó felújítását tervezzük. Az elmúlt évek feltárási munkái során néhány teremben 18.,19. századi világi jellegű falfestéseket találtunk, hasonló kevés helyen maradt fenn. Mivel igen jó állapotban vannak, viszonylag sokat lehet megmutatni. Adva van a görgényi hegyvidék, egy vonzó vadászkastélyt lehet berendezni, s szeretnénk mellé egy szállodát is építeni, ami a középréteget célozná meg, s az épületegyüttes a parkkal együtt kiváló rekreációs központ lehetne. A kastélyban szeretnénk visszaállítani néhány lakosztályt, amelyek bérelhetők lennének, s egy vendéglőt is működtetni.
Tervek Mikházáról
Ezzel párhuzamosan fejlesztjük Mikházát, ami a Felső- és a Középső Nyárádmente találkozásánál Maros megye reprezentatív területe. A római katonai tábor nyomai mellett, amit pár éve kutatunk, ott áll a nagyon jelentős 17. századi kolostor. Sajátossága, egyedisége miatt a kora barokk, késő reneszánsz, a manierizmus ritka erdélyi példája. A másik érték a népi építészet, Mikháza ugyanis sokat megőrzött a 19. század végi, 20. század eleji faluképből. Ebből szeretnénk minél többet megmenteni, s egy komplex kulturális szolgáltatóegység jöhetne létre, amit megkoronázna a római fürdő visszaépítése. Az EU-s projektben szerepel a római katonai parancsnokság épületének visszaépítése, ahol a feltárások eredményeit mutatnánk be, s több múzeumpedagógiai tevékenység során az egykori birodalom keleti határát s a reneszánsz erdélyi kultúrát népszerűsítenénk.
Az idén három saját pályázatot készülünk benyújtani a Mikházán és a Görgény-szentimrén megkezdett munka folytatására és a Kultúrpalota külső felújítására (a tetőszerkezet, főleg a bádogrész és a kődíszek sérültek). A természetrajzi múzeum ügyében a megyei tanáccsal közösen pályázunk. Ha ez a négy projekt beindul, nagy kihívás jelent számunkra, s emellett tovább kell népszerűsíteni a múzeum által őrzött kulturális örökséget. Ezt szolgálják a Kultúrpalotát bemutató és az épületben megjelenített balladákat megszólaltató DVD-lemezek, s az alagsorban art deco stílusban kávézót, vendéglőt készülünk nyitni.
– Ahogy értesültem, szép ünnepség keretében vette át a kitüntetést Csíkszeredában.
– Bevallom, hogy meglepett, és nagy megtiszteltetésnek tartom. Amit vállaltam, azt elhivatottságból és nem kitüntetésekért teszem. Nem tudom, hogy miért esett rám a választás, de megerősít abban, hogy a magyar kultúráért végzett munkát tovább kell folytatni abban a városban, ahol a mi kultúránkat egyesek meg sem akarják ismerni. Úgy érzem, rajtunk is múlik, hogy értéknek tekintik-e, s ezt szeretném elősegíteni.
Sokaknak jár köszönet ezért a kitüntetésért, hiszen csapatmunka nélkül nem lennének eredmények. Elsősorban a családomnak, feleségemnek köszönöm a támogatást, de fontos a múzeumi kollégáim, barátaim segítsége és bizalma is. Ez a kitüntetés őket is illeti. A jutalom azt bizonyítja, érdemes volt hazatérni és dolgozni, és ezentúl még nagyobb felelősséggel tartozom, tartozunk közösségünknek.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen helyét Szabó vette át
Ellenszavazat nélkül Szabó Árpádot, az RMDSZ tanácsosát választották meg a Maros megyei önkormányzat két hónappal ezelőtt megüresedett alelnöki tisztségébe.
Csütörtök délutántól a Nyárádszeredában élő Szabó Árpád foglalja el a Maros megyei önkormányzat alelnöki tisztségét. Az RMDSZ politikusa, akit a tanácsülésen megjelent 34 képviselő közül 33-an támogattak, a tavasszal lemondott Kelemen Márton helyét vette át. Szabó másodjára tölti be az alelnöki tisztséget, korábban 2008 és 2012 között, Lokodi Edit Emőke elnöksége alatt segítette a testület szintén RMDSZ-es vezetőjét.
Bár Ciprian Dobre megyeelnök titkos szavazást rendelt el, Szabó Árpád megválasztása körül egyetlen kérdőjel sem merült fel. Már Szabó elődje, Kelemen Márton, illetve Brassai Zsombor megyei elnök előrevetítették, hogy annak dacára, hogy a kisebbségben lévő RMDSZ egyetlen román párttal sincs koalícióban, a magyar nemzetiségű alelnök elfogadtatása nem fog akadályba ütközni. A szövetség padsorai közül mindössze Mózes Levente háborgott az újságíróknak, kifogásolván pártja „fiatalítási” politikáját. Mózes Szabó Árpád, illetve egy másik régi-új tanácsos, a csütörtökön beiktatott segesvári Gál Ernő jóval hatvan esztendőn fölüli életkorára célzott.
Szabó Árpád mellett a gazdag tapasztalat és az előző mandátumban kifejtett tevékenység szólt – ezzel érvelt a szavazás előtt kollégája, Csép Andrea is. Megválasztása után a régi és egyben új alelnök megköszönte tanácskollégái bizalmát és megígérte, hogy a választásokig hátramaradt egy évben Maros megye lakosságáért fog dolgozni.
Szabó Árpád a harmadik RMDSZ-es elnök, aki 2012-től errefelé Ciprian Dobre liberális politikus mellett a megye élére kerül. Elődei, Lokodi Edit Emőke és az őt követő Kelemen Márton magánéleti okokra hivatkozva távoztak. Míg a nyugdíjba vonult Lokodi Budapestre költözött, Kelemen a civil életbe tért vissza, ahonnan a politikába érkezett.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Szabó Árpád: a folytonosság biztosítása a cél Maros megyében
Nem az RMDSZ határozatlanságára vall, hogy három év alatt három alelnököt cserélt a Maros megyei önkormányzat élén – állítja Szabó Árpád, a tisztség legújabb elfoglalója. A szövetség politikusa úgy érzi, eddigi tanácsosi tevékenysége által korrekt és jól működő kapcsolatot sikerült kialakítania Ciprian Dobre Nemzeti Liberális Párti (PNL) megyei tanácselnökkel. Arról, hogy jövőre versenybe szállna-e a tisztségért, a 64 esztendős politikus még nem tudott nyilatkozni.
– Három év alatt ön a Maros megyei önkormányzat harmadik RMDSZ-es alelnöke. Ilyen sűrű lemondások és hirtelen előléptetések után mennyire vehetik komolyan a vezető román pártok Szabó Árpádot és politikai alakulatát?
– Az állandó cserebere valóban érdekes jelenség volt, hisz amióta ismerem a megyei tanácsot, még nem fordult elő, hogy egy párt három alelnököt váltson egy mandátum alatt. Azon túl, hogy mindenik visszalépésnek megvolt az objektív oka, gondolom, ez véletlen egybeesés, ami nem az RMDSZ határozatlanságára vall. Remélem, ez nem fogja negatívan befolyásolni a megítélésemet és a további kapcsolatomat a testület vezetőivel és tagjaival.
– Ciprian Dobre liberális megyei tanácselnök szinte megalázóan viselkedett az első RMDSZ-es alelnökkel, Lokodi Edit Emőkével, Kelemen Mártont viszont már emberszámba vette. Ön mire számít?
– Úgy érzem, korrekt, jól működő kapcsolat alakult ki közöttünk. Talán az is közrejátszik, hogy nagyon régóta ismerjük egymást, mi több, 2008-ban, mielőtt Dobre decemberben bejutott volna a parlamentbe, dolgoztunk együtt, hisz fél éven keresztül alelnökkollégám volt.
– Mit talált a megyei önkormányzatnál? Mi változott 2012 óta, amióta nem az RMDSZ vezeti a tanácsot, és amióta ön is csak testületi tag?
– Lényeges változások nem voltak, legalábbis egyszerű megyei tanácsosként, aki figyelemmel követi a testület működését, nem észleltem különösebb szakadásokat vagy elmozdulásokat. Ez arra utal, hogy mindkét elődöm, Lokodi Edit Emőke és Kelemen Márton is megpróbálták fenntartani azt az egészséges állapotot, ami 2012 előtt uralkodott. Egy biztos: mindketten nagyon odafigyeltek arra, amivel kapcsolatban nekünk, a magyarság képviselőinek résen kell lennünk. Ügyeltek és ügyelünk arra, hogy a döntéseknél a román partnerek vegyék figyelembe a megye etnikai egyensúlyát.
– És mi az, amire elsősorban oda kell figyelni?
– Mindenekelőtt arra, hogy folytonosságot biztosítsunk a magyarságot érintő kérdésekben. Oda kell figyelnünk a megkezdett nagy kaliberű projektekre. Az egyikre éppen a közelmúltban tettünk pontot, június végén avattuk a Nyárádmagyarós és Sóvárad közötti műutat, azt, amely nemcsak hogy lerövidíti a Marosvásárhely és Szováta közötti távot, de bekapcsolja a megye vérkeringésébe az eldugott, kis bekecsalji falvakat is. Messzemenően a térség legfontosabb beruházásának számít.
A hulladékgazdálkodási projektnek is a vége felé járunk; a vásárhelyi önkormányzatnak még ki kell építenie a kakasdi átrakóállomáshoz vezető infrastruktúrát, nekünk meg ki kell választanunk a kerelőszentpáli új szeméttelep működtetőjét. Ugyanakkor be kell fejeznünk a két hatalmas kórház, a megyei, illetve a sürgősségi járóbeteg-rendelőinek a felújítását és felszerelésének korszerűsítését.
Szintén Lokodi Edit Emőke idejében megkezdett projektnek számít a megye víz- és csatornahálózatának a korszerűsítése és bővítése. A Nyárád menti gerincvezeték elkészült, jövőre megépül a szeredai vízüzem is. Reméljük, a közeljövőben, hosszas jogi huzavona után végre sikerül befejeznünk a Csergeden épülő motorsportparkot is.
– Mi a helyzet az úthálózattal? Míg az országutak megfelelő állapotban vannak, a megyei utakon nagyjából csak toldoznak-foltoznak.
– Több mint 700 kilométer aszfaltos út tartozik a megyei önkormányzat fennhatósága alá. Ezt karbantartani sem könnyű, nemhogy korszerűsíteni, bővíteni! Viszont így sikerült összekötnünk Vajdaszentiványt Beresztelkével. A Nyárád menti lakóknak a Nyárád menti út a fontos, a Küküllő mentieknek a Küküllő menti, a mezőségieknek az ott áthaladó szakasz jelent prioritást.
Ez így is van rendjén, csakhogy a megyei önkormányzat költségvetése véges, ráadásul egyébre is kell pénzt elkülönítenünk. Mindenre és mindenkire próbálunk odafigyelni, de a legfájóbb az Ákosfalvát Nyárádtővel összekötő, 15 kilométeres, Alsó-Nyárád menti szakasz, ahol a házak repedeznek a nehézgépjármű-forgalom miatt. Évek óta próbálkozunk átadni az országos útügynek, úgy tűnik, ez a közeljövőben végre sikerül.
– A végső megoldás nem egy terelőút megépítése volna? Mert attól, hogy az útügy újjávarázsolja a megyei utat, még mindig dübörögni fognak a kamionok.
– Persze hogy az lenne a végső és az ideális megoldás. De ki mer jelenleg arra gondolni? Ha viszont az Országos Közút- és Autópálya-Kezelő Társaság alapjaiban is megerősíti az utat, mely nem ekkora terhelésnek épült, talán a dübörgés is sokkal kisebb és elviselhetőbb lesz.
– Fájó pont a bözödújfalui tóhoz és Kőrispatakhoz vezető út is, amely lényegében Maros és Hargita megyét köti össze. A jelenlegi elöljáró az elsőbbségi listáról a pótlista végére csúsztatta.
– Végül csak sikerült kompromisszumos megoldást találnunk, és megegyeznünk arról, hogy nem mondunk le az Erdőszentgyörgyöt Székelykeresztúrral összekötő út megépítéséről. Mint ismeretes, a Hargita megyei szakasz, néhány kilométer kivételével elkészült, idéntől saját forrásból mi is évi három kilométert próbálunk leaszfaltozni a megyehatárig.
– Beiktatása után Kelemen Márton arról beszélt lapunknak, hogy meggyőzte Ciprian Dobrét arról, hogy nemcsak a Görgény-völgyi, illetve a Felső-Maros menti fesztivált kell finanszírozni, hanem egy magyar vidéki sokadalmat is illene kitalálni és anyagilag támogatni.
– A megyei tanács már tavaly támogatta a Nyárád menti népi és kézműves vásárt, sőt idéntől a Kis-Küküllő mentének is meglesz a népi ünnepélye, melyet Erdőszentgyörgyön szervezünk. És ne feledjük, az önkormányzat jelentős támogatást nyújtott az immár hagyományos lófuttatásnak vagy a vásárhelyi magyar napokként ismert Forgatagnak is. Persze mindez nem magától történt, ehhez az RMDSZ-frakció kitartó munkájára is szükség volt.
– Apropó RMDSZ-frakció. Lát esélyt arra, hogy amennyiben a jelenlegi erőviszony marad, vagy ehhez hasonló felállás alakul ki, 2016-tól, a közvetett választások nyomán ismét magyar elnök kerüljön a megye élére?
– Ez több mindentől függ: a testület majdani összetételétől, a román pártok egymáshoz való viszonyától és egyebektől. Az elnökállítás lehetőségével számolnunk kell, hisz 2000-ben, majd rá négy évre, amikor szintén a testület választotta meg az elnökét, a legnagyobb frakcióval rendelkező, de mégis kisebbségben lévő RMDSZ-nek román támogatással sikerült elnyernie az elnöki tisztséget.
– Azon túl, hogy az egyik legtapasztaltabb tanácsosának tartja, pártja azért is jelölte erre az utolsó száz méterre alelnöknek, hogy „melegítsen" a 2016-os megpróbáltatásra?
– Erről nem esett szó.
– Ellenhangokat is lehet hallani; van kollégája, aki megkérdőjelezi, miért egy hatvanan felüli politikust kell pályára helyezni, és nem egy fiatalt bejáratni?
– Amikor a frakcióban szóba került az új alelnök megnevezése, ezt senki nem hozta fel. Legalábbis hozzám nem jutott el semmiféle ellenvélemény.
– Amúgy idősnek érzi magát?
– Nem, egyáltalán. Persze az idő telik, az ember a korát nem tagadhatja le. Energikusnak érzem magam, aki, ha felkérik, a jövőben újabb tanácsosi mandátumot vállal.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)