A párizsi nagynéni Kolozsváron (Egy megfigyelt család) (16.)
Mintha a régmúlt kelt volna életre... 1962. július 31-én szüleim meghívására feleségem, Sárika és anyósom felutaztak Kolozsvárra, hogy anyósom sógorasszonyával, Klein Friderikával találkozzanak. (Én ekkor még börtönéveimet morzsoltam Szamosújváron.)
A történet előzményéhez tartozik, hogy feleségem édesapja, Léb József nem sokkal leánya születése után elvált anyósomtól (Brassóban) és testvéreivel együtt – a fokozódó zsidóellenes hangulat elől – Franciaországban telepedett le. Azóta se jött se levél, se hír, még kevésbé személy egészen a jelzett napig tőlük. Sárika édesapja már nem élt. Friderika asszony – a szekusinformátor elmondása szerint – egy előkelő és „szuper intelligens, művelt” asszony, megismerve ideg- és lelki beteg feleségemet, megpróbálta rábeszélni anyósomat, hogy engedje ki lányát Franciaországba, ahol meggyógyulhat és megismerheti unokatestvéreit is. Ha nem most, jövő évben jön a nővére, és addig el lehet a formaságokat intézni. Anyósom élénken tiltakozott és a felajánlást elutasította, ekként – Sárika helyett is – kifejezve a gondolat megvalósíthatatlanságát.
Az otthonunkkal (Szentegyház utca 4. szám) szomszédos lakásban dr. Kontesweller orvos családja lakott. Édesanyámhoz gyakran átjött traccsolni Konteswellerné, nekünk Juci néni. Amikor Klein asszony nálunk időzött, az örökké kíváncsi tornatanárnő átjött, és beszédbe elegyedtek, majd a vendég meghívására átmentek a Continental Szállodába tovább beszélgetni a párizsi életről, az akkoriban vasfüggönnyel elzárt nyugati életformáról. Juci néni azonban a Securitate megbízását „Jordáki” (máshol Jordáki János) fedőnéven teljesítve, nagy részletességgel beszámolt a hallottakról. Sajnos, állandó volt jelenléte azután is, miután az akkor még működő Continental Szállóból visszajöttek. Így arról is beszámolt, hogy a búcsúzáskor édesapám megkérte Friderika asszonyt, számoljon be választott hazájában a romániai állapotokról, s amennyiben teheti, járjon közbe kiszabadulásunk érdekében. A jelentés eme részletét, mint számukra fontos jellemzését édesapám változatlan rendszerellenességének kiemelten jelölték meg a szövegben. Szemléltetésül az eredeti szövegrészből közlök, amelyekből világosan kitűnik, hogy édesapám a magyarság elnyomását, a román nacionalizmust vádolja.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)