Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Lázár-Prezsmer Kinga
2 tétel
2014. november 25.
A hagyományt nem csak őrizni, éltetni is kell (A Guzsalyas Alapítvány éves kézműves-kiállítása)
Élettér – a nappali berendezése a témája a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány népművészeti ihletésű kézműves-kiállításának, melynek megnyitóját pénteken este tartották a Míves Házban.
Negyven kézműves állította ki nemez-, batik-, kerámia-, tűzzománc- és bőrdíszműalkotásait, a falakat a Mohos Fotóklub témába illő fényképei tarkították. A mennyezetről különböző anyagokból és technikával készített lámpák lógtak alá, fogason, vállfákon sorakoztak a nemezelt kabátkák. A falakat sűrűn borították a terítők, díszes falvédők, tűzzománc dísztárgyak, kerámiaórák és egyebek, a falak mentén bútordarabok, nemezelt párnával kibélelt hintaszék, karosszék, takaróval leterített ágy, kerámiabetétes asztalka, polc, mintás csempével kirakott fotel, ízlésesen összerakott polcokon dísz- és használati tárgyak, cserépedények, vázák, középen megterített asztal, étkekkel tele. A sarokban Kertész János pianínón szolgáltatta a nappali hangulatát fokozó kellemes zenét. Tóth B. Tinka főszervező köszöntője után Koszecz Sándor, a Békés Városi Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg a tárlatot. A szép számú közönség láttán megjegyezte, jelentős társadalmi esemény Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítvány kiállításmegnyitója. Elmondta, az emberek általában szembeállítják egymással a hagyomány és korszerűség fogalmát, de csak bele kell gondolni, valamikor minden újításnak számított, az akkor ismert legmagasabb szintű technológiával készült. A tárlatot jellemzi a hagyományos értékrendhez való kötődés, mégpedig úgy, hogy az mindennapjainkat át tudja hatni. Láthatóak hagyományos technikával készített tárgyak, de számos esetben a hagyományos technológiai megoldásokat továbbgondolva, 21. századi kézművestárgyakat hoztak létre az alkotók. Itt nem hagyományőrzésről van szó, hanem sokkal többről, olyan alkotásokról, amelyek mindennapjaink szerves részévé váltak, életünket, hétköznapjainkat teszik gazdagabbá, élményszerűbbé. Legfontosabb üzenetük a hagyomány éltetése és gazdagítása – fogalmazott Koszec Sándor.
A tárlatra pályázat útján lehetett benevezni, szakmai zsűri értékelte az alkotásokat. A díjakat a megnyitón nyújtották át: első díjat Bunta Zsuzsanna (nemez és kerámia), másodikat Lázár-Prezsmer Kinga (nemez), megosztott harmadik díjat Mihály Mónika (kerámia), valamint a Csata Beáta és Szilágyi Elemér alkotópáros (kerámia) kapta. Dicséretben részesült Csíki Emőke, Incze Kata és Selyem Kata.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Élettér – a nappali berendezése a témája a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány népművészeti ihletésű kézműves-kiállításának, melynek megnyitóját pénteken este tartották a Míves Házban.
Negyven kézműves állította ki nemez-, batik-, kerámia-, tűzzománc- és bőrdíszműalkotásait, a falakat a Mohos Fotóklub témába illő fényképei tarkították. A mennyezetről különböző anyagokból és technikával készített lámpák lógtak alá, fogason, vállfákon sorakoztak a nemezelt kabátkák. A falakat sűrűn borították a terítők, díszes falvédők, tűzzománc dísztárgyak, kerámiaórák és egyebek, a falak mentén bútordarabok, nemezelt párnával kibélelt hintaszék, karosszék, takaróval leterített ágy, kerámiabetétes asztalka, polc, mintás csempével kirakott fotel, ízlésesen összerakott polcokon dísz- és használati tárgyak, cserépedények, vázák, középen megterített asztal, étkekkel tele. A sarokban Kertész János pianínón szolgáltatta a nappali hangulatát fokozó kellemes zenét. Tóth B. Tinka főszervező köszöntője után Koszecz Sándor, a Békés Városi Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg a tárlatot. A szép számú közönség láttán megjegyezte, jelentős társadalmi esemény Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítvány kiállításmegnyitója. Elmondta, az emberek általában szembeállítják egymással a hagyomány és korszerűség fogalmát, de csak bele kell gondolni, valamikor minden újításnak számított, az akkor ismert legmagasabb szintű technológiával készült. A tárlatot jellemzi a hagyományos értékrendhez való kötődés, mégpedig úgy, hogy az mindennapjainkat át tudja hatni. Láthatóak hagyományos technikával készített tárgyak, de számos esetben a hagyományos technológiai megoldásokat továbbgondolva, 21. századi kézművestárgyakat hoztak létre az alkotók. Itt nem hagyományőrzésről van szó, hanem sokkal többről, olyan alkotásokról, amelyek mindennapjaink szerves részévé váltak, életünket, hétköznapjainkat teszik gazdagabbá, élményszerűbbé. Legfontosabb üzenetük a hagyomány éltetése és gazdagítása – fogalmazott Koszec Sándor.
A tárlatra pályázat útján lehetett benevezni, szakmai zsűri értékelte az alkotásokat. A díjakat a megnyitón nyújtották át: első díjat Bunta Zsuzsanna (nemez és kerámia), másodikat Lázár-Prezsmer Kinga (nemez), megosztott harmadik díjat Mihály Mónika (kerámia), valamint a Csata Beáta és Szilágyi Elemér alkotópáros (kerámia) kapta. Dicséretben részesült Csíki Emőke, Incze Kata és Selyem Kata.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 11.
Korszerűsítették a néprajzi részleget ( Székely Nemzeti Múzeum)
A korábbihoz képest korszerűbb, a társadalmi rétegződést is szemléltető elemekkel bővült a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének második emeleti alapkiállítása. A Még felöltözködöm innepi gúnyámba című kiállításon népi viseletek, textíliák és hozománykellékek révén ismerjük meg a háromszéki tárgyi és ruházati örökség egy részét.
A néprajzi alapkiállítás három tematikára épül, ezek egyike a most felújított rész. Az első emeleti A gyermekkor tíz éve kiállítás, valamint a régi népi mesterségeket bemutató terem továbbra is változatlan, a viselet-textil-hozomány kiállítás ellenben lényeges változáson ment át. Az egykor Gazda Klára által kidolgozott tematika nem változott, ellenben új koncepció szerint válogattak a kiállításrendezők a múzeum közel tizenhétezer darabot számláló néprajzi gyűjteményéből. Lényeges elem, hogy a tíz felöltöztetett bábun minden egyes ruhadarab összeillő, vagyis egy adott korból származik, és településenként az élet más-más pillanatait, eseményeit rögzíti, van köztük felsőrákosi esküvői, árapataki magyar, árkosi idősasszony-, sepsiszentgyörgyi iparos-, bodosi polgári, magyarhermányi női viselet.
Szintén új elem a kuckósítás: cipészműhelybe, kenderfeldolgozóba, kelengyetárgyakat bemutató konyhába pillanthatunk be, a negyedik kuckóban háromszéki népi mesterségekről láthatunk rövidfilmeket. Egy polgári és egy nemesi szobabelsőt is berendeztek annak minden kellékével együtt, de nem hiányzik a kelengyés szekér sem, amelyet homokágyon helyeztek el. A tárlókban különböző mesterségek szerszámait, szerelmi ajándékokat, szőtteseket, varrottasokat, hímzett textíliákat látunk, ezek megvilágítása műtárgykímélő. Szőcsné Gazda Enikő kiállításrendező lapunknak elmondta: a felújítás igazi csapatmunkában történt, a dizájn, a világítás, a fényképelemek, a gyűjteménydarabok restaurálása, az asztalosmunka mind hozzájárult a megjelenítéshez, Éltes Barna, Musát Arnold, Lázár-Prezsmer Kinga, Oláh József nélkül mindez nem sikerült volna, a Kinda István és Simon József által készített kisfilmek, valamint a Bartha Zonga és Vinczeffy Orsolya vezette múzeumpedagógiai foglalkozások pedig élettel töltik meg a kiállítást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A korábbihoz képest korszerűbb, a társadalmi rétegződést is szemléltető elemekkel bővült a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének második emeleti alapkiállítása. A Még felöltözködöm innepi gúnyámba című kiállításon népi viseletek, textíliák és hozománykellékek révén ismerjük meg a háromszéki tárgyi és ruházati örökség egy részét.
A néprajzi alapkiállítás három tematikára épül, ezek egyike a most felújított rész. Az első emeleti A gyermekkor tíz éve kiállítás, valamint a régi népi mesterségeket bemutató terem továbbra is változatlan, a viselet-textil-hozomány kiállítás ellenben lényeges változáson ment át. Az egykor Gazda Klára által kidolgozott tematika nem változott, ellenben új koncepció szerint válogattak a kiállításrendezők a múzeum közel tizenhétezer darabot számláló néprajzi gyűjteményéből. Lényeges elem, hogy a tíz felöltöztetett bábun minden egyes ruhadarab összeillő, vagyis egy adott korból származik, és településenként az élet más-más pillanatait, eseményeit rögzíti, van köztük felsőrákosi esküvői, árapataki magyar, árkosi idősasszony-, sepsiszentgyörgyi iparos-, bodosi polgári, magyarhermányi női viselet.
Szintén új elem a kuckósítás: cipészműhelybe, kenderfeldolgozóba, kelengyetárgyakat bemutató konyhába pillanthatunk be, a negyedik kuckóban háromszéki népi mesterségekről láthatunk rövidfilmeket. Egy polgári és egy nemesi szobabelsőt is berendeztek annak minden kellékével együtt, de nem hiányzik a kelengyés szekér sem, amelyet homokágyon helyeztek el. A tárlókban különböző mesterségek szerszámait, szerelmi ajándékokat, szőtteseket, varrottasokat, hímzett textíliákat látunk, ezek megvilágítása műtárgykímélő. Szőcsné Gazda Enikő kiállításrendező lapunknak elmondta: a felújítás igazi csapatmunkában történt, a dizájn, a világítás, a fényképelemek, a gyűjteménydarabok restaurálása, az asztalosmunka mind hozzájárult a megjelenítéshez, Éltes Barna, Musát Arnold, Lázár-Prezsmer Kinga, Oláh József nélkül mindez nem sikerült volna, a Kinda István és Simon József által készített kisfilmek, valamint a Bartha Zonga és Vinczeffy Orsolya vezette múzeumpedagógiai foglalkozások pedig élettel töltik meg a kiállítást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)