Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Lázár-Prezsmer Endre
11 tétel
2006. május 26.
Május 18-án a Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a vargyasi Rika Sport és Kulturális Egyesület és a vargyasi polgármesteri hivatal ifjúsági délutánt szervezett. A találkozón Hlavathy Izabella, a Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság képviselője tartott előadást a műemlékekről és ezek védelméről. Május 21-én Bikfalván a kultúrotthonban a sepsiszentgyörgyi Mereklye táncházzenekar húzta a talpalávalót. Május 23-án Gelencén is megnézhették a fiatalok a Dallas Pashamende filmet, és elbeszélgethettek Lázár Endrével. /Tischler Ferenc: Vargyason, Bikfalván és Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2007. április 20.
Nem léphetnek fel playback-zenekarok a Szent György Napokon, közölte Lázár Prezsmer Endre, a sepsiszentgyörgyi rendezvény főszervezője. Hozzátette, mivel a színpadokon kizárólag azok a zenészek léphetnek fel, akik élőben adják elő dalaikat, az elmúlt napokban többen is megfenyegették a rendezvénysorozat szervezőit. Az egyhetes 16. Szent György Napokat hangverseny nyitja április 20-án. A kulturális rendezvénysorozat műsorában színházi előadások, kiállítások, irodalmi estek, táncház és filmbemutatók szerepelnek. /Kovács Zsolt: Fenyegetőző maneleegyüttes. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./
2007. november 12.
Filmfesztivál zajlott az utóbbi napokban Sepsiszentgyörgyön a volt Művész moziban, az érdeklődők 8 nagyjátékfilmet és 16 rövidfilmet tekinthettek meg. A KortARS Filmnapokat hagyományteremtő jelleggel hozta létre a Huszárik Filmklub és a sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház. Bár a KortARS Filmnapokat naponta alig kéttucat érdeklődő látogatta, Lázár Prezsmer Endre szerint a fesztivál kellemes hangulatban zajlott. /Kovács Zsolt: Lelkes producerek, lusta nézők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./
2015. április 29.
Kétezredik lapszámunk szegélyére
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat.
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat.
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. július 18.
Örömzene évről évre (IX. Dzsessz- és Improvizációs Zenei Tábor)
„Látva ezt a sok tehetséges fiatal zenészt, akik itt élnek körülöttünk, és annak tudatában, hogy néhány dicséretes próbálkozást leszámítva nincs dzsesszoktatás Romániában, adta magát az ötlet, hogy szervezzünk olyan tábort, ahol neves magyarországi mesterektől tanulhatnak az itteni zenészek” – mondta Lázár Prezsmer Endre művelődésszervező az idén kilencedik alkalommal megszervezett Dzsessz- és Improvizációs Zenei Tábor indulásáról.
A 2007-ben tartott első táborba csak tizenöten jelentkeztek, de azóta egyre nőtt az érdeklődés, az utóbbi években már negyvenen-ötvenen jelentkeztek. Egy részük visszatérő vendég, de új arcok is megjelennek évről évre. Általában olyanok jelentkeznek, akiknek vannak már bizonyos fokú hangszeres ismeretei klasszikus zenében, népzenében, rockzenében, egyesek zeneelméleti előképzettséggel is rendelkeznek, de ez nem elvárás, olyanokat is szívesen látnak, akik csak műkedvelő zenészek. Ebben a mostani táborban is van színész, közgazdász, elektromérnök. Más városokból, országokból is jönnek, eddig valamennyi alkalommal voltak budapesti diákok, de Berlinből, Genfből, Brüsszelből is érkeztek már dzsessz iránt érdeklődő fiatalok. A szervező szerint az évente megtartott tábor és az év közben tartott műhelyfoglalkozások legnagyobb eredménye, hogy Szentgyörgyön kialakult egy erős és igényes zenei élet a zenészek és befogadók szempontjából egyaránt, melynek fenntartása és fejlesztése lenne a további feladat. A tábor művészeti vezetője, Márkus Tibor elmondta: „szíve egyik csücske” ez a rendezvény, amire úgy készül mindig, mintha hazajönne. Sokfelé oktat Magyarországon és külföldön is, de a szentgyörgyi táboroknak van egy nagyon jellegzetes helyi sajátossága: a népzenei gyökerek. Az első rendezvényeken tartottak is attól, nehogy túlságosan befolyásolják, elrontsák azt, aminek lehetőleg meg kellene maradnia tiszta forrásnak. Szerencsére azt tapasztalják, hogy sikerül teljes tisztelettel viszonyulni a hagyományokhoz, tehát nem elvettek az itteni kultúrából, inkább hozzáadtak valamit oly módon, hogy a népzene és a dzsessz fúziójából kialakulóban van egy teljesen új és nagyon értékes zenei irányzat. Márkus szerint már évek óta megfigyelhető folyamat, hogy azok közül, akik itt sajátítják el a dzsessz alapjait, elég sokan jelentkeznek, és felvételt is nyernek a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Mint mondta, ha olyan emberekkel találkoznak a táborban, akiknek nagyon kevés zenei alapjuk van, inkább az improvizációs készségüket, a kreativitásukat próbálják fejleszteni. Bármilyen szinten lehet oktatni – állítja –, csak ott és olyan megközelítésben kell elkezdeni, ahol a tanuló befogadókészsége megengedi. Két-három hangból már lehet improvizálni, ha megfelelőképpen használja ezeket az ember. Az Erkel Ferenc-díjas művész így vélekedik a szentgyörgyi közönségről: „Egy zenész mást nem is kívánhat magának, mint azt a fajta érdeklődést és odafigyelést, ami a szentgyörgyi közönség részéről tapasztalható. Bevallom, ha év közben bármikor, akár a tévében Sepsiszentgyörgyről hallok, egy kicsit erősebben ver a szívem…” Veress Albert csíkszeredai színművész visszatérő vendége a tábornak. Szerinte ez jó alkalom arra, hogy jó zenét hallgasson, játsszon, és mivel érzi magán a hangszeres fejlődést, „megéri” eljönnie évről évre. A rendezvény hangulatáról is lelkesen nyilatkozik, mondván: jó érzés pár napra kiszakadni a mindennapokból, és intenzíven azzal foglalkozni, amit talán a legjobban szeret. A táborról azok is pozitívan vélekednek, akik zenei előképzettség nélkül, idén először jelentkeztek: az oktatás emberközeli, egyénre figyelő, a tanárok nemcsak elméleti oktatók, hanem gyakorló zenészek is, igazi mesterek, akik hatalmas zenei tudásuk mellett nyitottak és barátságosak. A végkövetkeztetés egyértelmű: jó érzés itt lenni, a rendezvényt csak ajánlani tudják mindenkinek.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„Látva ezt a sok tehetséges fiatal zenészt, akik itt élnek körülöttünk, és annak tudatában, hogy néhány dicséretes próbálkozást leszámítva nincs dzsesszoktatás Romániában, adta magát az ötlet, hogy szervezzünk olyan tábort, ahol neves magyarországi mesterektől tanulhatnak az itteni zenészek” – mondta Lázár Prezsmer Endre művelődésszervező az idén kilencedik alkalommal megszervezett Dzsessz- és Improvizációs Zenei Tábor indulásáról.
A 2007-ben tartott első táborba csak tizenöten jelentkeztek, de azóta egyre nőtt az érdeklődés, az utóbbi években már negyvenen-ötvenen jelentkeztek. Egy részük visszatérő vendég, de új arcok is megjelennek évről évre. Általában olyanok jelentkeznek, akiknek vannak már bizonyos fokú hangszeres ismeretei klasszikus zenében, népzenében, rockzenében, egyesek zeneelméleti előképzettséggel is rendelkeznek, de ez nem elvárás, olyanokat is szívesen látnak, akik csak műkedvelő zenészek. Ebben a mostani táborban is van színész, közgazdász, elektromérnök. Más városokból, országokból is jönnek, eddig valamennyi alkalommal voltak budapesti diákok, de Berlinből, Genfből, Brüsszelből is érkeztek már dzsessz iránt érdeklődő fiatalok. A szervező szerint az évente megtartott tábor és az év közben tartott műhelyfoglalkozások legnagyobb eredménye, hogy Szentgyörgyön kialakult egy erős és igényes zenei élet a zenészek és befogadók szempontjából egyaránt, melynek fenntartása és fejlesztése lenne a további feladat. A tábor művészeti vezetője, Márkus Tibor elmondta: „szíve egyik csücske” ez a rendezvény, amire úgy készül mindig, mintha hazajönne. Sokfelé oktat Magyarországon és külföldön is, de a szentgyörgyi táboroknak van egy nagyon jellegzetes helyi sajátossága: a népzenei gyökerek. Az első rendezvényeken tartottak is attól, nehogy túlságosan befolyásolják, elrontsák azt, aminek lehetőleg meg kellene maradnia tiszta forrásnak. Szerencsére azt tapasztalják, hogy sikerül teljes tisztelettel viszonyulni a hagyományokhoz, tehát nem elvettek az itteni kultúrából, inkább hozzáadtak valamit oly módon, hogy a népzene és a dzsessz fúziójából kialakulóban van egy teljesen új és nagyon értékes zenei irányzat. Márkus szerint már évek óta megfigyelhető folyamat, hogy azok közül, akik itt sajátítják el a dzsessz alapjait, elég sokan jelentkeznek, és felvételt is nyernek a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Mint mondta, ha olyan emberekkel találkoznak a táborban, akiknek nagyon kevés zenei alapjuk van, inkább az improvizációs készségüket, a kreativitásukat próbálják fejleszteni. Bármilyen szinten lehet oktatni – állítja –, csak ott és olyan megközelítésben kell elkezdeni, ahol a tanuló befogadókészsége megengedi. Két-három hangból már lehet improvizálni, ha megfelelőképpen használja ezeket az ember. Az Erkel Ferenc-díjas művész így vélekedik a szentgyörgyi közönségről: „Egy zenész mást nem is kívánhat magának, mint azt a fajta érdeklődést és odafigyelést, ami a szentgyörgyi közönség részéről tapasztalható. Bevallom, ha év közben bármikor, akár a tévében Sepsiszentgyörgyről hallok, egy kicsit erősebben ver a szívem…” Veress Albert csíkszeredai színművész visszatérő vendége a tábornak. Szerinte ez jó alkalom arra, hogy jó zenét hallgasson, játsszon, és mivel érzi magán a hangszeres fejlődést, „megéri” eljönnie évről évre. A rendezvény hangulatáról is lelkesen nyilatkozik, mondván: jó érzés pár napra kiszakadni a mindennapokból, és intenzíven azzal foglalkozni, amit talán a legjobban szeret. A táborról azok is pozitívan vélekednek, akik zenei előképzettség nélkül, idén először jelentkeztek: az oktatás emberközeli, egyénre figyelő, a tanárok nemcsak elméleti oktatók, hanem gyakorló zenészek is, igazi mesterek, akik hatalmas zenei tudásuk mellett nyitottak és barátságosak. A végkövetkeztetés egyértelmű: jó érzés itt lenni, a rendezvényt csak ajánlani tudják mindenkinek.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. november 14.
Megismertetni a Székely Mezőséget
A Maros Mezőségi Művésztelep képzőművészeti alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban. Házigazdaként Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező köszöntötte az egybegyűlteket, elmondva, hogy Simó Enikő közvetítésével érkezett Háromszékre a tárlat.
Czirjék Lajos mezőmadarasi származású, Marosvásárhelyen élő festőművész, a 2009-ben alakult művésztelep vezetője közölte, tulajdonképpen öt önálló, a Székely Mezőség szomszédos falvaiban már működő alkotótábor összefogásáról van szó. A mezőpaniti, mezőmadarasi, mezőbándi, mezőbergenyei művésztáborokat és a csittszentiványi gyerek és ifjúsági kézművestábort fogták össze. Közös vonásuk, hogy mindenütt a református egyház támogatásával zajlanak. Jelen tárlat az utóbbi évek terméséből való válogatás. Céljuk a helyi értékek és a környék bemutatása a képzőművészet eszközeivel. A tárlatot Vetró B. Sebestyén András brassói képzőművész méltatta.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Maros Mezőségi Művésztelep képzőművészeti alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban. Házigazdaként Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező köszöntötte az egybegyűlteket, elmondva, hogy Simó Enikő közvetítésével érkezett Háromszékre a tárlat.
Czirjék Lajos mezőmadarasi származású, Marosvásárhelyen élő festőművész, a 2009-ben alakult művésztelep vezetője közölte, tulajdonképpen öt önálló, a Székely Mezőség szomszédos falvaiban már működő alkotótábor összefogásáról van szó. A mezőpaniti, mezőmadarasi, mezőbándi, mezőbergenyei művésztáborokat és a csittszentiványi gyerek és ifjúsági kézművestábort fogták össze. Közös vonásuk, hogy mindenütt a református egyház támogatásával zajlanak. Jelen tárlat az utóbbi évek terméséből való válogatás. Céljuk a helyi értékek és a környék bemutatása a képzőművészet eszközeivel. A tárlatot Vetró B. Sebestyén András brassói képzőművész méltatta.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. december 14.
Összeforrott a csapat (Pódium csoport)
A kovásznai diákszínjátszás immár 43 éves múltra tekint vissza. 2012 tavaszán zajlott a 40 éves megemlékező találkozó, az alkalomra dokumentumértékű könyvet is kiadtak. Ezen a találkozón esett szó a színjátszó tevékenység felnőtt szintű folytatásáról. A Pódium színjátszó csoport 18 éve alakult, tagjai nagyjából a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum volt diákszínjátszói.
A csoportot Molnár János tanár szervezte, ugyancsak ő rendezte az előadásokat. Néhány év után tevékenysége leállt, végül 2013 februárjában nekifogtunk újból a szervezésnek, aztán a tréningnek. Keresni kezdtük azt a műfajt és stílust, azt a szerzőt, aki a többségnek megfelel. Rejtő Jenő mellett döntöttünk. Így került sor az év végén az Élőhalott és a Cseberből vederbe című vígjáték kovásznai bemutatójára. Követte a Rézrúd és a Háremőr című darab.
A csoport tagjai közül páran már távoztak, helyettük újak csatlakoztak. Jelenlegi aktív tagjaink: Kiss Gábor, Csorja Zoltán László, Csorja Tímea, Veres István, Dali Loránd, Nagy Hunor Lajos, Mátyás Imola, Dóczi Linda Zsuzsanna, Ördög Attila, Kovács Nóra, Sinka Norbert, Pál Lajos. A távozók között említjük Péter Hajnalt, Kádár Katát, Debreczi Kingát, Szabó Barnát és Pál Szilviát. Életkor szerint 16 és 54 év közötti, különböző foglalkozású, végzettségű emberek tagjai a társulatnak. Rendezőnk, Molnár János két esztendő szép és eredményes munka után lemondott – sajnos. Mostani rendezőnk Lázár-Prezsmer Endre a sepsiszentgyörgyi Kónya Adám Művelődési Háztól. Előadásokat tartottunk a közeli falvakban. Részt vettünk színjátszó találkozókon és fesztiválokon. A tervek szerint december 22-én Szászrégenben lépünk fel.
Mostani darabunk ugyancsak Rejtő-jelenet, a Tehén. Ezt követi a hónap folyamán Apósom, a vezér, illetve a Szeánsz a fegyházban. Ezekből szeretnénk kabaréelőadást összeállítani az év végére. Molnár tanár úrral az idén nekifogtunk egy nagyon szép Wass Albert-színmű betanulásának. Címe: A lélek útja. Ezt szeretnénk jövőben befejezni.
Munkánkban nagy segítséget nyújt Czilli Balázs, a Kovásznai Művelődési Ház igazgatója. Nemcsak a színpadon ügyeskedünk, hanem részt vettünk a Kovásznán rendezett bográcsfőzőversenyen, ott III. díjat kaptunk. A városunkba rendezett Aquarius 2015 rendezvény hígpalacsintasütő-versenyének II. díját nyertük el. Rangos esemény volt számunkra a sepsiszentgyörgyi töltöttkáposzta-főzőverseny, az ott nyert díj a békéscsabai kolbászfesztiválon való részvétel és az ottani elismerés.
Nagyon fontos és összetartó tevékenység a próbák utáni vita a Kráma vendéglőben. Mindezek által összeforrott csapatnak érezzük magunkat. Célunk a kovásznai közönség megnevettetése, megpróbáljuk néhány percre elfeledtetni a hétköznapok búját-baját, az élet nehézségeit.
Pál Lajos csoportvezető
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A kovásznai diákszínjátszás immár 43 éves múltra tekint vissza. 2012 tavaszán zajlott a 40 éves megemlékező találkozó, az alkalomra dokumentumértékű könyvet is kiadtak. Ezen a találkozón esett szó a színjátszó tevékenység felnőtt szintű folytatásáról. A Pódium színjátszó csoport 18 éve alakult, tagjai nagyjából a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum volt diákszínjátszói.
A csoportot Molnár János tanár szervezte, ugyancsak ő rendezte az előadásokat. Néhány év után tevékenysége leállt, végül 2013 februárjában nekifogtunk újból a szervezésnek, aztán a tréningnek. Keresni kezdtük azt a műfajt és stílust, azt a szerzőt, aki a többségnek megfelel. Rejtő Jenő mellett döntöttünk. Így került sor az év végén az Élőhalott és a Cseberből vederbe című vígjáték kovásznai bemutatójára. Követte a Rézrúd és a Háremőr című darab.
A csoport tagjai közül páran már távoztak, helyettük újak csatlakoztak. Jelenlegi aktív tagjaink: Kiss Gábor, Csorja Zoltán László, Csorja Tímea, Veres István, Dali Loránd, Nagy Hunor Lajos, Mátyás Imola, Dóczi Linda Zsuzsanna, Ördög Attila, Kovács Nóra, Sinka Norbert, Pál Lajos. A távozók között említjük Péter Hajnalt, Kádár Katát, Debreczi Kingát, Szabó Barnát és Pál Szilviát. Életkor szerint 16 és 54 év közötti, különböző foglalkozású, végzettségű emberek tagjai a társulatnak. Rendezőnk, Molnár János két esztendő szép és eredményes munka után lemondott – sajnos. Mostani rendezőnk Lázár-Prezsmer Endre a sepsiszentgyörgyi Kónya Adám Művelődési Háztól. Előadásokat tartottunk a közeli falvakban. Részt vettünk színjátszó találkozókon és fesztiválokon. A tervek szerint december 22-én Szászrégenben lépünk fel.
Mostani darabunk ugyancsak Rejtő-jelenet, a Tehén. Ezt követi a hónap folyamán Apósom, a vezér, illetve a Szeánsz a fegyházban. Ezekből szeretnénk kabaréelőadást összeállítani az év végére. Molnár tanár úrral az idén nekifogtunk egy nagyon szép Wass Albert-színmű betanulásának. Címe: A lélek útja. Ezt szeretnénk jövőben befejezni.
Munkánkban nagy segítséget nyújt Czilli Balázs, a Kovásznai Művelődési Ház igazgatója. Nemcsak a színpadon ügyeskedünk, hanem részt vettünk a Kovásznán rendezett bográcsfőzőversenyen, ott III. díjat kaptunk. A városunkba rendezett Aquarius 2015 rendezvény hígpalacsintasütő-versenyének II. díját nyertük el. Rangos esemény volt számunkra a sepsiszentgyörgyi töltöttkáposzta-főzőverseny, az ott nyert díj a békéscsabai kolbászfesztiválon való részvétel és az ottani elismerés.
Nagyon fontos és összetartó tevékenység a próbák utáni vita a Kráma vendéglőben. Mindezek által összeforrott csapatnak érezzük magunkat. Célunk a kovásznai közönség megnevettetése, megpróbáljuk néhány percre elfeledtetni a hétköznapok búját-baját, az élet nehézségeit.
Pál Lajos csoportvezető
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 16.
Eredményes a tízéves együttműködés
Helyi polgárok az európai közéletben – hálózat a polgári részvétel erősítéséért címmel tartottak civil fórumot és munkaülést Gyulán. Az uniós alapokból finanszírozott többnapos rendezvényen ünnepélyes keretek között erősítették meg a Kovászna és Gyula közötti testvérvárosi szerződést. Kovásznát Thiesz János polgármester, Butyka Gyula, a kapcsolatért felelős képviselő, Kopacz Zsuzsa turisztikai szakember, Horváth Zita táncoktató, valamint Thiesz Katalin népdalénekes képviselte.
Meghívottként jelen volt a Lázár-Prezsmer Endre vezette kovásznai Pódium színjátszó csoport is. A kovásznaiak mellett Gyula többi testvértelepüléséről is voltak delegációk. A németországi Ditzingennel huszonöt éve vannak kapcsolatban, ezt az együttműködést is megerősítették. Manapság talán nehezebb az igazság közelébe férkőzni, mint korábban, de van rá mód: valódi kapcsolatok kellenek hozzá – utalt köszöntőbeszédében a testvérvárosokkal való együttműködés fontosságára dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester. Thiesz János hangsúlyozta: a testvértelepülési kapcsolat akkor eredményes, ha képes túlnőni az intézményi szinten. Mindkettőjük kijelentése a valóságra alapozott, a két város között virágzó kapcsolat alakult az elmúlt tíz évben. Az önkormányzatok mellett a civil szervezetek is részt vesznek az együttműködésben, két közös uniós finanszírozású pályázatot is megnyertek.
A rendezvény szakmai oldalának részeként Kopacz Zsuzsa, a kovásznai turisztikai információs központ vezetője ismertette a város idegenforgalmi és gyógyturizmusi potenciálját. Külön kitért a városban aktív szerepet vállaló civil szervezetek ismertetésére. A kovásznai Pódium színjátszó társulat nemrég a Gyulai Művész Klub amatőr színészeivel közösen lépett fel a helyi kulturális központban. Rejtő-koktél című előadásukat ugyancsak közösen ismételték meg Gyulán, a Vigadóban és az Almásy-kastély szabadtéri színpadán is nagy sikert arattak. A testvérvárosok találkozója alkalmával Ditzingen – Gyula – Kovászna címmel fotókiállítást is szerveztek, Kovásznáról Mikola Zoltán tájképeit állították ki.
Thiesz János tegnapi beszámolóján elmondta: nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számára, hogy a szerződés megerősítése alkalmával külön gratulált neki és Kovásznának Krzystof Poszwa, a lengyelországi Wagrowiec város polgármestere, aki emléklapot is átadott neki.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Helyi polgárok az európai közéletben – hálózat a polgári részvétel erősítéséért címmel tartottak civil fórumot és munkaülést Gyulán. Az uniós alapokból finanszírozott többnapos rendezvényen ünnepélyes keretek között erősítették meg a Kovászna és Gyula közötti testvérvárosi szerződést. Kovásznát Thiesz János polgármester, Butyka Gyula, a kapcsolatért felelős képviselő, Kopacz Zsuzsa turisztikai szakember, Horváth Zita táncoktató, valamint Thiesz Katalin népdalénekes képviselte.
Meghívottként jelen volt a Lázár-Prezsmer Endre vezette kovásznai Pódium színjátszó csoport is. A kovásznaiak mellett Gyula többi testvértelepüléséről is voltak delegációk. A németországi Ditzingennel huszonöt éve vannak kapcsolatban, ezt az együttműködést is megerősítették. Manapság talán nehezebb az igazság közelébe férkőzni, mint korábban, de van rá mód: valódi kapcsolatok kellenek hozzá – utalt köszöntőbeszédében a testvérvárosokkal való együttműködés fontosságára dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester. Thiesz János hangsúlyozta: a testvértelepülési kapcsolat akkor eredményes, ha képes túlnőni az intézményi szinten. Mindkettőjük kijelentése a valóságra alapozott, a két város között virágzó kapcsolat alakult az elmúlt tíz évben. Az önkormányzatok mellett a civil szervezetek is részt vesznek az együttműködésben, két közös uniós finanszírozású pályázatot is megnyertek.
A rendezvény szakmai oldalának részeként Kopacz Zsuzsa, a kovásznai turisztikai információs központ vezetője ismertette a város idegenforgalmi és gyógyturizmusi potenciálját. Külön kitért a városban aktív szerepet vállaló civil szervezetek ismertetésére. A kovásznai Pódium színjátszó társulat nemrég a Gyulai Művész Klub amatőr színészeivel közösen lépett fel a helyi kulturális központban. Rejtő-koktél című előadásukat ugyancsak közösen ismételték meg Gyulán, a Vigadóban és az Almásy-kastély szabadtéri színpadán is nagy sikert arattak. A testvérvárosok találkozója alkalmával Ditzingen – Gyula – Kovászna címmel fotókiállítást is szerveztek, Kovásznáról Mikola Zoltán tájképeit állították ki.
Thiesz János tegnapi beszámolóján elmondta: nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számára, hogy a szerződés megerősítése alkalmával külön gratulált neki és Kovásznának Krzystof Poszwa, a lengyelországi Wagrowiec város polgármestere, aki emléklapot is átadott neki.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 8.
A Művész beépült Sepsiszentgyörgy kulturális életébe
Ismét megszokott kifejezés lett, hogy megyünk a moziba, de ezért bizony hosszú harcot kellett vívni. És hogy mégis sikerült visszakapni, azt az önkormányzat akaratának, személy szerint Sztakics Éva alpolgármester kitartásának is köszönthetjük, aki – amint olvasom a korabeli sajtóból – még a RADEF azon döntése előtt, hogy visszaadják a mozikat, 2007 augusztusában a kovásznai protokollvillában nyaraló akkori államfőt, Băsescut is megkereste a visszaszerzése érdekében, nem beszélve a későbbi 28 perről és a bírósági határozat érvényesítéséért folytatott küzdelemről. Székelyföldön egyelőre még csak nálunk van, az országban (leszámítva a pláza-mozikat) rajtunk kívül, önkormányzati használatban még csak kettő (!) található. Tehát mi elégedettek lehetünk. A Művész–Arta többéves visszaszerzési „vajúdásának” vége, mozis közhellyel élve, ezúttal: HAPPY END.
Büszkék lehetünk rá, hiszen a Damokos Csaba által tervezett felújítás jól sikerült. Az épület sokszínű, elegáns külső jellege tetszetős, az előtér pedig előzeteseket játszó tévékkel, plakátokkal, a heti műsoros szórólapokkal, ruhatárral, rendkívül előzékeny személyzettel, a büfében az elengedhetetlen popcornnal jól hozza a nagyvárosi cineplex-feelinget, akárcsak a Felliniről és Chaplinről elnevezett két terem, tökéletes hanggal, kristálytiszta képpel, csúcsszínvonalon. Igaz, ezt a „bőséget” kiböjtöltük sok éven keresztül…
A filmszínházat a Kónya Ádám Művelődési Ház működteti, így természetesen az intézmény művelődésszervezője, Lázár-Prezsmer Endre, a mozi PR-osa, programfelelőse koordinálja az ott sorra kerülő speciális rendezvényeket. Tökéletes választás, mivel Endrének a film mindig szívügye volt. Olyan periódusban is szervezett filmklubokat, fesztiválokat meghívott alkotókkal, kritikusokkal, amikor a város mozi hiányában még köszönőviszonyban sem állt a filmművészettel.
Íme, a Művész három hónapja: 86 bemutatott film, közel 16 ezer néző, negyedmillió lejes bevétel, hetente mintegy tíz film, ebből kettő–három bemutató, néha a világpremierrel egy időben. A sikerfilmek 5–6 teltházzal kifutnak, kb. 500–600 nézővel, de a lényeg az, hogy itt olyan alkotásokra is jegyet váltanak, amelyek egy részét – művész- vagy európai filmek lévén – még Brassóban sem tűznek műsorra. A többnyelvűség is egyre inkább jelen van a programokban, hol magyar szinkronként, hol feliratként – ebben is úttörők vagyunk, ez is egyedülálló megvalósítás országos szinten, amely kétségtelenül pluszköltség, hiszen külön kópiákat igényel, és néha a fordítást is meg kell fizetni. Megszokott kezd lenni, hogy teljes osztályok számára vagy különleges kérésre is műsorra tűznek dokumentumfilmeket (Vatikáni Múzeum, A firenzei Uffizi-képtár, Lovasíjász) magyar és román nyelvű szinkronnal.
A programfelelős a megnyitáskor többször nyilatkozta, „mi is most tanuljuk a mozizást”. Még ha néha be is szalad egy-egy technikai baki, úgy érzem, túl vannak a kezdeti nehézségeken. Már tudják, hogy ha nézőszámot akarnak növelni, fontos a gyorsaság, a brassói bemutatóval egy időben kell vetíteni az újdonságokat, mert van egy réteg, amelyik még egy hetet sem vár, a szomszédba megy mozizni. Rádióinterjúkban népszerűsíti a műsort, a Facebookon pedig állandó kapcsolatban van a nézőkkel, tudatva a premiereket, figyelmeztetve az utolsó vetítésekre, kedvet csinálva a művészfilmekhez. Októberben Filmtett fesztivál lesz, de akár koncertek, könyvbemutatók is helyet kapnak itt, hiszen a mozi(nk) egyértelmű, hogy beépült Sepsiszentgyörgy kulturális életébe. A kiszolgáló személyzet, az önkéntesek (mert ilyenek is vannak) szolgálatkészek, lelkesen végzik munkájukat, felkészültek, mindent elkövetnek, hogy jól érezzük magunkat. Számunkra annyi marad, hogy látogassuk a Művészt, minél több alkalommal, mert választék van, mindenki megtalálja a saját érdeklődésének megfelelő filmet. És soha ne felejtsük el, hogy évekkel ezelőtt a közönyösségünkön is múlott, hogy bezárt mindkét mozi! A felkiáltójel nem a véletlen műve.
Dancs Árpád Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Ismét megszokott kifejezés lett, hogy megyünk a moziba, de ezért bizony hosszú harcot kellett vívni. És hogy mégis sikerült visszakapni, azt az önkormányzat akaratának, személy szerint Sztakics Éva alpolgármester kitartásának is köszönthetjük, aki – amint olvasom a korabeli sajtóból – még a RADEF azon döntése előtt, hogy visszaadják a mozikat, 2007 augusztusában a kovásznai protokollvillában nyaraló akkori államfőt, Băsescut is megkereste a visszaszerzése érdekében, nem beszélve a későbbi 28 perről és a bírósági határozat érvényesítéséért folytatott küzdelemről. Székelyföldön egyelőre még csak nálunk van, az országban (leszámítva a pláza-mozikat) rajtunk kívül, önkormányzati használatban még csak kettő (!) található. Tehát mi elégedettek lehetünk. A Művész–Arta többéves visszaszerzési „vajúdásának” vége, mozis közhellyel élve, ezúttal: HAPPY END.
Büszkék lehetünk rá, hiszen a Damokos Csaba által tervezett felújítás jól sikerült. Az épület sokszínű, elegáns külső jellege tetszetős, az előtér pedig előzeteseket játszó tévékkel, plakátokkal, a heti műsoros szórólapokkal, ruhatárral, rendkívül előzékeny személyzettel, a büfében az elengedhetetlen popcornnal jól hozza a nagyvárosi cineplex-feelinget, akárcsak a Felliniről és Chaplinről elnevezett két terem, tökéletes hanggal, kristálytiszta képpel, csúcsszínvonalon. Igaz, ezt a „bőséget” kiböjtöltük sok éven keresztül…
A filmszínházat a Kónya Ádám Művelődési Ház működteti, így természetesen az intézmény művelődésszervezője, Lázár-Prezsmer Endre, a mozi PR-osa, programfelelőse koordinálja az ott sorra kerülő speciális rendezvényeket. Tökéletes választás, mivel Endrének a film mindig szívügye volt. Olyan periódusban is szervezett filmklubokat, fesztiválokat meghívott alkotókkal, kritikusokkal, amikor a város mozi hiányában még köszönőviszonyban sem állt a filmművészettel.
Íme, a Művész három hónapja: 86 bemutatott film, közel 16 ezer néző, negyedmillió lejes bevétel, hetente mintegy tíz film, ebből kettő–három bemutató, néha a világpremierrel egy időben. A sikerfilmek 5–6 teltházzal kifutnak, kb. 500–600 nézővel, de a lényeg az, hogy itt olyan alkotásokra is jegyet váltanak, amelyek egy részét – művész- vagy európai filmek lévén – még Brassóban sem tűznek műsorra. A többnyelvűség is egyre inkább jelen van a programokban, hol magyar szinkronként, hol feliratként – ebben is úttörők vagyunk, ez is egyedülálló megvalósítás országos szinten, amely kétségtelenül pluszköltség, hiszen külön kópiákat igényel, és néha a fordítást is meg kell fizetni. Megszokott kezd lenni, hogy teljes osztályok számára vagy különleges kérésre is műsorra tűznek dokumentumfilmeket (Vatikáni Múzeum, A firenzei Uffizi-képtár, Lovasíjász) magyar és román nyelvű szinkronnal.
A programfelelős a megnyitáskor többször nyilatkozta, „mi is most tanuljuk a mozizást”. Még ha néha be is szalad egy-egy technikai baki, úgy érzem, túl vannak a kezdeti nehézségeken. Már tudják, hogy ha nézőszámot akarnak növelni, fontos a gyorsaság, a brassói bemutatóval egy időben kell vetíteni az újdonságokat, mert van egy réteg, amelyik még egy hetet sem vár, a szomszédba megy mozizni. Rádióinterjúkban népszerűsíti a műsort, a Facebookon pedig állandó kapcsolatban van a nézőkkel, tudatva a premiereket, figyelmeztetve az utolsó vetítésekre, kedvet csinálva a művészfilmekhez. Októberben Filmtett fesztivál lesz, de akár koncertek, könyvbemutatók is helyet kapnak itt, hiszen a mozi(nk) egyértelmű, hogy beépült Sepsiszentgyörgy kulturális életébe. A kiszolgáló személyzet, az önkéntesek (mert ilyenek is vannak) szolgálatkészek, lelkesen végzik munkájukat, felkészültek, mindent elkövetnek, hogy jól érezzük magunkat. Számunkra annyi marad, hogy látogassuk a Művészt, minél több alkalommal, mert választék van, mindenki megtalálja a saját érdeklődésének megfelelő filmet. És soha ne felejtsük el, hogy évekkel ezelőtt a közönyösségünkön is múlott, hogy bezárt mindkét mozi! A felkiáltójel nem a véletlen műve.
Dancs Árpád Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. július 15.
Zene mindenkinek
Valójában leginkább ezzel a közhelyes címmel lehet ajánlani az érdeklődők figyelmébe a Sepsiszentgyörgyön hétvégén kezdődő Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábort, hiszen a képzés több mint hangszeres vagy vokális tudásszerzés: a zenei gondolkodás kialakításának, fejlesztésének lehetőségét ajánlja műfaji megkötés nélkül.
Az immár tizenegyedik alkalommal sorra kerülő tábort az a felismerés hívta életre, hogy Romániában nincs dzsesszoktatás intézményes szinten, folytatását meg az indokolja, hogy nagymértékben a táboroknak és az évközi műhelygyakorlatoknak köszönhető a környéken nagyon is zajló, élénk, változatos, jó zenei élet – mondja Lázár-Prezsmer Endre, a dzsessztáborok megálmodója és működtetője. Ennek az alapképzésnek köszönhetően jelenleg nyolc erdélyi diák tanul dzsesszt Budapesten különböző felsőfokú tanintézményekben, hárman pedig már végeztek, ők zenei pályán érvényesülnek.
A tábor a már jól bejáratott szerkezete szerint működik, délelőttönként egyéni vagy kiscsoportos hangszeres oktatás, délutánonként közös elméleti képzés és zenekari gyakorlatok a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, esténként pedig örömzene, jam sessionok a Teinben, a nyilvános szereplés gyakorlásáért. Ugyancsak a szokásnak megfelelően két nyilvános előadás is szerepel a tábor programjában, a tanári koncertnek és a diákok zárókoncertjének egyaránt a múzeumkert ad otthont.
Az oktatók java része visszajáró, nemzetközileg elismert zenei szaktekintély, idén Márkus Tibor, a tábor művészeti vezetője tartja a dzsesszelmélet-órákat és a zongoraképzést, Kovács Linda és Munkácsy Eszter az ének-, cantoórákat, Juhász Gábor a gitár-, Tóth Viktor a fúvós hangszeres, Oláh Zoltán a nagybőgő- és basszusgitár-, Jeszenszky György az ütőhangszeres képzést. A Kónya Ádám Művelődési Ház és a MUKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület által szervezett táborra mintegy harmincan jelentkeztek már, de létszámkorlátozás nincs, az érdeklődők az endrelazar@yahoo.com villámpostacímen vagy a 0742 769 628 telefonszámon kérhetnek tájékoztatást.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Valójában leginkább ezzel a közhelyes címmel lehet ajánlani az érdeklődők figyelmébe a Sepsiszentgyörgyön hétvégén kezdődő Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábort, hiszen a képzés több mint hangszeres vagy vokális tudásszerzés: a zenei gondolkodás kialakításának, fejlesztésének lehetőségét ajánlja műfaji megkötés nélkül.
Az immár tizenegyedik alkalommal sorra kerülő tábort az a felismerés hívta életre, hogy Romániában nincs dzsesszoktatás intézményes szinten, folytatását meg az indokolja, hogy nagymértékben a táboroknak és az évközi műhelygyakorlatoknak köszönhető a környéken nagyon is zajló, élénk, változatos, jó zenei élet – mondja Lázár-Prezsmer Endre, a dzsessztáborok megálmodója és működtetője. Ennek az alapképzésnek köszönhetően jelenleg nyolc erdélyi diák tanul dzsesszt Budapesten különböző felsőfokú tanintézményekben, hárman pedig már végeztek, ők zenei pályán érvényesülnek.
A tábor a már jól bejáratott szerkezete szerint működik, délelőttönként egyéni vagy kiscsoportos hangszeres oktatás, délutánonként közös elméleti képzés és zenekari gyakorlatok a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, esténként pedig örömzene, jam sessionok a Teinben, a nyilvános szereplés gyakorlásáért. Ugyancsak a szokásnak megfelelően két nyilvános előadás is szerepel a tábor programjában, a tanári koncertnek és a diákok zárókoncertjének egyaránt a múzeumkert ad otthont.
Az oktatók java része visszajáró, nemzetközileg elismert zenei szaktekintély, idén Márkus Tibor, a tábor művészeti vezetője tartja a dzsesszelmélet-órákat és a zongoraképzést, Kovács Linda és Munkácsy Eszter az ének-, cantoórákat, Juhász Gábor a gitár-, Tóth Viktor a fúvós hangszeres, Oláh Zoltán a nagybőgő- és basszusgitár-, Jeszenszky György az ütőhangszeres képzést. A Kónya Ádám Művelődési Ház és a MUKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület által szervezett táborra mintegy harmincan jelentkeztek már, de létszámkorlátozás nincs, az érdeklődők az endrelazar@yahoo.com villámpostacímen vagy a 0742 769 628 telefonszámon kérhetnek tájékoztatást.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. november 13.
Háromszéki kutatók Szent Lászlóról
Három háromszéki előadója volt a Szent László kultusza és a székelyek című konferenciának, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíki fiókegyesülete szervezett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának támogatásával a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának székhelyén pénteken.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 12. csíkszeredai rendezvényét a házigazda Balázs Lajos fiókelnök nyitotta meg, az egybegyűlteket Lukács Bence Ákos konzul és Lázár Endre dékán köszöntötte. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész Az 1345. évi székely–tatár ütközet emlékezete a Szent László-legenda falképciklusában címmel tartott előadást, Sántha Attila kézdivásárhelyi irodalmár levezette, hogy Moldva első alapítója Szent László volt, Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus Szent László alakja címerekben, pénzérméken címmel tartott előadást.
További előadók: Garda Dezső, Halász Péter, Kozma Mária, Darvas-Kozma József és Balázs Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Három háromszéki előadója volt a Szent László kultusza és a székelyek című konferenciának, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíki fiókegyesülete szervezett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának támogatásával a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának székhelyén pénteken.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 12. csíkszeredai rendezvényét a házigazda Balázs Lajos fiókelnök nyitotta meg, az egybegyűlteket Lukács Bence Ákos konzul és Lázár Endre dékán köszöntötte. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész Az 1345. évi székely–tatár ütközet emlékezete a Szent László-legenda falképciklusában címmel tartott előadást, Sántha Attila kézdivásárhelyi irodalmár levezette, hogy Moldva első alapítója Szent László volt, Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus Szent László alakja címerekben, pénzérméken címmel tartott előadást.
További előadók: Garda Dezső, Halász Péter, Kozma Mária, Darvas-Kozma József és Balázs Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)