Felkészültünk-e már arra, hogy saját egyetemünk legyen? (Tusványos)
Részben már interneten (Bolyai.eu) is hozzáférhető tanulmánysorozatot készít a Bolyai Kezdeményező Bizottság annak a harcával szembeszegezett érvnek a cáfolatára, hogy a romániai magyarság ne lenne felkészülve egy állami magyar egyetem igénylésére és fenntartására.
A tusványosi Corvina-sátor ponyvája alatt felvonult előadók e törekvéséről beszámolva Hantz Péter a felsőoktatásunk mai helyzetének felvázolására tett erőfeszítéséket ismertette. Ha a Bolyai-újraindítás kivitelezhetetlen – bár az EU sok kisebbsége rendelkezik saját állami egyetemmel –, akkor másik lehetőségként azzal számol, hogy a BBTE magyar tagozata a román állam által is támogatott Sapientia Egyetembe integrálódik. Ellenezné, hogy új magyar tagozatok jöjjenek létre román egyetemeken, mert az szétforgácsolná az erőket, és egy opportunista tanári gárdát nevelne ki. Lázár Ede közgazdász a munkaerőpiaci helyzet függvényében vizsgálta a szakkínálat célszerűségének kérdését, kiemelve például, hogy az ipar és az exportorientált termelés hiánya miatt oly aránytalanul nagy ma a Székelyföldön a diplomás munkanélküliség. Bodó Barna egyetemi tanár kutatása annak megválaszolására irányul, miért hogy az óvodában mi, magyarok túlreprezentáltak vagyunk (7%), az érettségizőknek már csak 6 százalékát adjuk, az egyetemen ennél is rosszabb az arány, miért oly nagy a lemorzsolódás a szórványban és a tömbvidéken is.
Kovács Gergely budapesti tanársegéd az egyetemi oktatás színvonalasságának sokrétű kutatásával járul hozzá a közös munkához.
Pozsony Ferenc akadémikus, professzor arra hívta fel többek közt a figyelmet, hogy a magyar egyetemi oktatók alulreprezentáltak a professzorok és docensek körében a BBTE-n, ahol különben a tizennyolcezer magyar diákból tizenkétezer tanul magyarul, s milyen baj az, hogy nincs gazdája a magyar felsőoktatásnak Romániában.
Kovács Lehel, ismert BKB-tag pedig, akinek a retorziók miatt társaival együtt távoznia kellett a BBTE-ről, arról beszélt, politikusainkat felelősség terheli az egységes erdélyi egyetemi stratégia hiánya miatt, hogy nem alakult még egyeztetőtanács. Emiatt általa ördögi köröknek nevezett ellentmondások őrlik a rendszert. A leggyengébbek kerülnek vissza pedagógusként az iskolákba például, vagy: az új oktatási törvény magasabb szorzókkal dolgozik ugyan a kisebbségi iskolák kvótájának megállapításakor, de senki nem számolta ki, hogy ezek is elégtelenek, nem teszik lehetővé például egy olyan nagy múltú és fontos középiskola önálló fenntartását, mint a brassói Áprily-gimnázium. Ő magyar vállalkozókra támaszkodó magániskolák indításában látja a megoldást. Hasonlóképpen fonák, hogy a Sapientia akkreditációja hiába ment át a szakmai szűrőn, azt most politikailag felülbírálhatja a parlament.
Kérdésekre felelve az előadók többek közt a magániskolák mintájára alakuló kis autonómiák mellett tették le a garast, illetve a műszaki képzés felfuttatására buzdítottak, az oktatásnak a munkaerő-kereslet piaci igényeihez és persze a magyarság szellemi igényeihez igazítására hívták fel a figyelmet. A bizottság kutatómunkája hamarosan további kész tanulmányok formájában kerül a nyilvánosság elé.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szenátor- és képviselőjelöltek vagyona
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro

Dékánválasztás a Sapientián
Előreláthatólag e hét végére derül ki, hogy a következő négy esztendőben kik fogják vezetni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karait. Mindkét karon két-két jelölt van.
A Gazdaság- és Humántudományok Karának két dékánjelöltje a tisztséget jelenleg is betöltő Makó Zoltán, illetve Lázár Ede, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar aspiránsai pedig Kósa István és Szilágyi József.
„Mivel február elsején kaptam kézhez rektori kinevezésemet, ezért a törvényi előírásokat betartandó, csak azt követően nevezhetem meg azokat a személyeket, akikre rábíznám a dékáni teendőket. Egy bizottság ezen a héten meghallgatja a jelölteket, majd azután nekem kell döntenem” – nyilatkozta megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. A mandátumcserét jövő hónap elején már megejtenék, az új dékánok négy évig fogják vezetni a karokat.
Dávid nem titkolt szándéka, hogy vezetői szinten fiatalítson. „Az egyetem tizenkét éves működése alatt jelentős részben olyan oktatókkal dolgoztunk, akik vállalták, hogy állami egyetemi állásukat hátrahagyva, egy induló magánegyetemen, a Sapientián vállalnak munkát. Ahhoz, hogy ez az intézmény hosszú távon is sikeres legyen, kötelességünk olyan vezetői mentalitást meghonosítani, illetve olyan vezetőket választani, akik hosszú távon gondolkodnak, sorsukat ehhez az egyetemhez kötik” – fogalmazott a rektor.
A jelöltek
Makó Zoltán 1968-ban született, 2008 óta a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánja. Oktatott tantárgyai: matematika közgazdászoknak, speciális matematika mérnököknek, operációkutatás, közgazdasági döntések matematikai modellezése.
Lázár Ede 1973-ban született, 2003 óta a Gazdaság- és Humántudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: menedzsment, információ-menedzsment, vezetői közgazdaságtan, marketingkutatás, kutatásmódszertan.
Kósa István 1970-ben született, 2005 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: szociológiatörténet, szociológiai paradigmák, közvélemény-szociológia. Szilágyi József 1960-ban született, 2001 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: mechanika és szilárdságtan, gépészmérnöki alapismeretek, ábrázoló mértan és műszaki rajz, malom- és sütőipari technológiák.
Kozán István
Székelyhon.ro,

,,Minden jót” a sapientiásoknak!
Legyetek bátrak, törekedjetek értékmentésre és merjetek cselekedni! Ne azt keressétek, hogy hol lehetne meghúzódni a rendszerben – ezekhez hasonló jó tanácsokkal látták el a Sapientia egyetem végzőseit Csíkszeredában.
Elballagtak szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai végzősei: a Műszaki és Társadalomtudományok Kar négy szakáról 92-en, a Gazdaság- és Humántudományok Kar hat szakáról pedig 99-en dobták magasba ballagó kalapjukat.
Közösséget képviselő intézmény
„Azt tudtuk, hogy amennyiben itt képzeljük el jövőnket, nagy szükségünk lesz erre az egyetemre, arra viszont nem számítottunk, hogy az intézmény ennyire sikeres lesz” – így köszöntötte a ballagókat Dávid László rektor, aki hozzátette: ennek az egyetemnek a legfőbb érdeme – azon kívül, hogy kinyitja a tudás kapuját, alkot és értéket teremt – nem más, mint a közösségi képviselet. „Azt kívánom, hogy a Sapientia legyen a katalizátora annak az összefogásnak, amelyre oly nagy szüksége van a nemzetnek.”
A Hargita megyei önkormányzat részéről Petres Sándor alelnök volt jelen, aki szerint a Sapientia megcáfolta azt a téves kolozsvári tézist, miszerint Székelyföld periféria. „Azoknak a professzoroknak volt igazuk, akik idejöttek vidéki egyetemet teremteni, és azoknak a diákoknak, akik állják a versenyt” – húzta alá Petres.
Egy újabb győztes esztendő
Zsigmond Barna Pálnak, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának köszöntőjét kollégája, Szarka Gábor konzul olvasta fel. „Ezt az esztendőt egy újabb győzelemnek tekintjük, hiszen a tavalyi oktatási év végén elmondhattuk, hogy az akkreditációval lezárult a hőskorszak, idén pedig a mesterképzések indításának jogával már teljes értékű egyetemé vált a Sapientia. Adott tehát a lehetőség arra, hogy az erdélyi fiatalok szülőföldjükön, saját anyanyelvükön sajátítsák el a legmagasabb szintű ismereteket. Világlátásunkat bővíteni, tudásunkat szélesíteni ugyanis csak anyanyelvünkkel lehet. (…) A magyar állam kiemelten fontosnak tartja az anyanyelven való tanulás biztosítását a szülőföldön.”
Ráduly „követelései”
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a székely hadosztály őrnagyának, Gyurócsik Jászai Mihálynak 1926-ban, saját kiadásban megjelent, Tanulságok és igazságok a közelmúltból című visszaemlékezéséből idézett, beszédét pedig erre az idézetre építette. „Szeretném hinni, hogy akkor is fogjuk védeni Székelyföld portáit, amikor a mi portánk már elesett, mint amikor tették valamikor a székely hadosztály katonái. Azt is hinni szeretném, hogy ti majd nemcsak a portátokon belül fogtok helytállni, hanem a közösségben is.” Hozzátette, a végzős hallgatóknak is tudniuk kell, hogy a családjuk és az egyetem székelynek nevelte őket.
„Ezért arra kérlek, vagy ha úgy tetszik, azt követelem tőletek, hogy mindig maradjatok a székely hadosztály elkötelezett tagjai, most már nemcsak sorkatonaként, hanem tizedesként, szakaszvezetőként egyaránt” – így Ráduly.
Oktatói biztatások
„Székelyföldön nehezen tudom meggyőzni hallgatóimat arról, hogy a mai világban románul és angolul is jól kell tudni. Ugyanakkor itt még nem igazán tudják az élethosszig tanulás fogalmát sem, de sokan azt várják, hogy a hároméves egyetemi képzés után egy életre szóló munkahelyük legyen” – ezt már Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar dékánja mondta, aki egyúttal arra biztatta a ballagókat, hogy csatlakozzanak rá „az élethosszig tanulás trendjére”, utazzanak, ismerjenek kultúrákat, és tanuljanak nyelveket.
Az egyetem másik karáról, a Gazdaság- és Humántudományok Karról Lázár Ede dékánhelyettes szólt a hallgatókhoz. „Talán egyelőre csak korlátokat és elutasításokat láttok, pedig ennek a Székelyföldnek nagy szüksége van rátok. Azt kívánom, hogy értékteremtésre törekedjetek, ne azt keressétek, hol lehetne meghúzódni a rendszerben, egy kis nyugdíjas állást és hatáskört létrehozni, a potyautas-stratégia ugyanis vesztes stratégia. Legyetek bátrak, merjetek vállalkozni, hogy értéket teremtsetek saját magatok és Székelyföld számára” – buzdított a dékánhelyettes.
Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő két végzős diáknak egy-egy brüsszeli utazást ajánlott fel. Az idei ballagás üde színfoltjának számított a tavaly ősszel létrejött, jelenleg tíztagú Sapientia Fúvószenekar szereplése.
Bakó Zoltán
székelyhon.ro

Kollégisták koszorúztak Gyimesbükkben
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából az ezeréves határnál helyezett el koszorút az ELTE Eötvös József Collegium igazgatója, Horváth László, és Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál.
Az Eötvös József Collegium első alkalommal szervezett természettudós és társadalomtudós konferenciát „Eötvös József Collegium, a magyarság közös eszménye – Kárpát-medencei szakkollégium" címmel Marosvásárhelyen és Csíkszeredában. Az ülésszakokon a magyarországi és erdélyi előadók mellett felvidéki, kárpátaljai és délvidéki diákok is részt vettek. Ezek a tanulók és oktatóik látogattak ki Gyimesbükkbe, ahol hagyományteremtő szándékkal helyezték el koszorújukat a vasúti őrház épületénél. A diákokat Horváth László, a Collegium igazgatója és Lázár Ede, a Sapientia EMTE dékánhelyettese üdvözölte, majd Zsigmond Barna Pál főkonzul beszélt a Gyimesek vidékéről, mint a magyarság szellemi térképének legkeletibb pontjáról.
"Ha létezik a magyar kultúrának térképe, akkor Önök most annak egyik fontos végpontján állnak. A térkép akkor lesz valóságos, ha személyessé válik: ekkor válik tájjá, szellemi hellyé. A szellemi térképet a közös nyelv, a kultúra, a hagyományok, a közös érzések jelölik ki. A politikai térkép ugyan átrajzolódott, de az itt élő magyarok számára a szellemi iránytűje változatlan maradt. Ennek térképnek állunk a keleti végpontján, határmezsgyéjén" – fogalmazott a főkonzul.
A diplomata üdvözölte az Eötvös József Collegium kezdeményezését, hogy hagyományteremtő szándékkal koszorút helyeztek el az ezeréves határnál. Úgy véli, nem csupán szimbolikus jelentőségű az, hogy a Collegium térképén hangsúlyos helyet kapott Erdély, Székelyföld. „A mai kezdeményezés is azt bizonyítja, hogy a Collegium felismeri, magáénak tekinti és az összmagyar szellemi élet áramlatába bekapcsolja az itt található értékeket. Ezáltal mindannyian gazdagabbá válunk" – hangsúlyozta.
csikszereda.gov.hu. Erdély.ma

Székelyföldi kilátások (A Magyar Tudomány Napja Sepsiszentgyörgyön)
Perspektívák Székelyföldről címmel szervezett szombaton kerekasztal-beszélgetést az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) márciusban alakult sepsiszentgyörgyi fiókszervezete a megyeháza üléstermében.  
Ezzel csatlakozott az anyaintézmény 13. kiadásához érkezett rendezvénysorozatához. Annak mintájára, ahogyan november 3-án tartják a magyar tudomány napját (1825-ben a pozsonyi országgyűlésen ezen a napon határozták el a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását), 2002 óta a szervezet alapításának évfordulója (1859. november 23–26-a között tartották az alapító közgyűlést Kolozsváron) alkalmából az EME – szakosztályai és fiókegyesületei részvételével – megszervezi a Magyar tudomány napja Erdélyben című fórumát. Az EME minden évben kijelöli a fórum témáját, idén Messze látó tudomány: felelős válaszok a jövőnek címmel hirdették meg a rendezvényt.
A sepsiszentgyörgyi fiókszervezet kerekasztalán a székelyföldi magyar tudományművelés helyzetéről és feladatairól tanácskoztak a meghívottak. Görög Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem fejlesztési rektorhelyettese, Szabó Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szenátusának tagja, Cziprián Kovács Loránd, a BBTE sepsiszentgyörgyi Közigazgatási Tanszékének vezetője, Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem volt rektorhelyettese, Székely Gyula, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Lázár Ede, a Sapientia csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánhelyettese, valamint Bíró Béla és Pető Mária, a Székely Mikó kollégium matematika-, illetve fizikatanára és Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója Bíró Bo­róka Júlia, az EME sepsiszentgyörgyi fiókszervezete elnökének moderálásával.
Elhangzott: Romániában a tudományos kutatások állami finanszírozása minimális, az önkormányzatok ebben nem érdekeltek, az európai uniós pályázatok elszámolási módszertana ijesztő. Magyarországi támogatást főleg nemzetiidentitás-megőrző tevékenységekre nyújtanak. A romániai oktatásfinanszírozási politika miatt az egyetemek nem tudnak a piaci igényeknek megfelelő képzést nyújtani, ugyanakkor érezhető a kultúrközpont, Kolozsvár elszívó ereje is. Ami a művészeti oktatást illeti, középiskolai szinten pozitív az együttműködés Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Brassó között, de a felsőfokú oktatás igencsak gyerekcipőben jár, főleg a zenei képzés, kivétel a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen zajló képzőművészeti oktatás. A tudomány terén azok a kutatások számítanak, amelyek nemzetközi jelentőségűek, s azok a tanulmányok értékelhetőek, amelyek nemzetközileg jegyzett kiadványokban jelennek meg. Nagyrészt pénzkérdések merülnek fel, de személyi gondok is akadnak, például fiatal tehetségeket elüldöztek Székelyföldről.
Mint megfogalmazták, jó lenne véget vetni az olyan megkülönböztetésnek, hogy melyik egyetem magyarabb a másiknál, és a valós kérdésekkel kellene foglalkozni. Érdemes lenne kihasználni azt a stratégiai helyzetet, amit a székelyföldi magyar tanintézmények nyújtanak, valamint a Románia és Magyarország közötti közvetítő szerepben rejlő lehetőségeket. Kisebb vita is kialakult a BBTE és Sapientia képviselői között a párhuzamokról, átfedésekről, hisz egy térségből származnak a diákok. Székely Gyula bejelentette, a Sapientia új kart, mezőgazdász és erdészmérnöki szakot indít Sepsiszentgyörgyön az egykori traktoriskola, legutóbb Gámán János Szakközépiskola székhelyén, folynak a munkálatok, jövő tanévtől el kell kezdeni az oktatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevés az állami támogatás
Kerekasztal a székelyföldi tudományos kutatásról
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) március 8-án megalakult sepsiszentgyörgyi fiókszervezete is csatlakozott a 2002 óta A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvénysorozathoz. Messze látó tudomány – perspektívák Székelyföldről címmel szombaton a megyei önkormányzat gyűléstermében tartottak kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozás résztvevői szerint nincsenek könnyű helyzetben a székelyföldi tudományos kutatók, ugyanis sem a román, sem a magyar kormány részéről nem számíthatnak támogatásra.
A beszélgetést Bíró Boróka Júlia, az EME sepsiszentgyörgyi fiókszervezetének elnöke moderálta, a tudományos oktatás helyzetéről kilenc középiskolai és egyetemi szaktekintély beszélt.
Bíró Béla, a Székely Mikó kollégium tehetséggondozással is foglalkozó matematikatanára elmondta, a nagy múltú iskolában ma is vannak olyan diákcsoportok, amelyek különösen érdeklődnek bizonyos szakterületek iránt, ezért sok önképzőköri foglalkozásuk van. Pető Mária, a tanintézmény kutatásirányító fizikatanára szerint a középiskolai tudományos műhelyek helyzete nem könnyű, de egyértelmű, hogy ezeknek van eredménye, hiszen az utóbbi pár évben olyan rangos nemzetközi versenyeken vettek részt, ahol Romániát vagy egész Kelet-Európát csak a mikós diákok képviselték.
Dr. Cziprián K. Loránd, a sepsiszentgyörgyi Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) közigazgatási tanszékének vezetője borúlátóbb képet festett a mai helyzetről. „Romániában a tudományos kutatás támogatása a bányabéka feneke alatt van, ugyanis az elmúlt két évben harminc országos érdekeltségű kutatást finanszíroztak Bukarestből, ami édeskevés” – mondta. A professzor szerint a székelyföldi tudományterületek támogatása mind a magyar, mind a román kormány politikájának a perifériáján szerepel.
Dr. Lázár Ede, a csíkszeredai Sapientia EMTE dékán-helyettese úgy véli, a székelyföldi tudományos kutatás tekintetében a kis számok törvénye érvényesül, ennek minden negatívumával, de némi fejlődést is tapasztaltak, hiszen jó néhány fiatal kutató doktori címmel rendelkezik. Dr. Szabó Levente, a kolozsvári BBTE magyar tanszékének szenátusi képviselője úgy látja, az egyetemek közötti versengés zsákutcába vezet, és reméli, idővel az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények partnerként fognak egymásra tekinteni, annál is inkább, mert jelenleg Romániában lecsengőben van a nagy egyetemalapítási láz.
Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója elmondta, az erdélyi magyar oktatásban a művészeti oktatás még gyerekcipőben jár, különösen a zenei képzés kritikán aluli. Jó hír viszont, hogy született egy sürgősségi kormányrendelet, amely a romániai zeneoktatás felzárkóztatását célozza. 
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tudás, megújulás, jövő
Sikerrel zárult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett XXIV. Közgazdász- vándorgyűlés. Az október 9–11. között Marosvásárhelyen megrendezett konferencia a kis- és középvállalkozások versenyképességének témáját járta körbe két plenáris és öt szekcióülés alatt, 270 fő részvételével.
A találkozó programja a Kultúrpalota nagytermében kezdődött október 9-én, pénteken délután. A megnyitón Zolyomi Erika, az RMKT helyi szervezetének elnöke, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja és Szécsi Kálmán, az RMKT országos elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A megnyitót követő plenáris ülést dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagjának Miért van szüksége a reálgazdaságnak pénzügyi stabilitásra, és mi újat hoz a makroprudenciális politika? című előadása nyitotta. Dr. Lázár Ede, a Sapientia oktatója Üzleti intelligencia-megoldások az erdélyi kis- és középvállalatoknak? címmel, dr. Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem előadótanára pedig A 4. ipari forradalom és a versenyképesség – iparfejlesztés és újraiparosítás címmel tartott előadást. Az első plenáris ülésszakot Papp Szentannai György Innováció (hiánya) minden téren – a hazai kkv-k fejlődésének "záloga"! című előadása után Strausz Imre orgonaművész koncertje zárta.
A szombat délelőtti szekcióüléseket a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának épületében tartották meg. Az érdeklődők öt szekcióban (Marketing a vállalati vezetésben; Innováció és gazdaság – IoT, az eszközök hálózata; Vállalatok finanszírozása – a tőkebevonás alternatívái; A munkaerő "meg-nyerése"; Vállalkozások életciklusa) 17 meghívott előadását hallgathatták végig. A szekcióülések után a résztvevők rövid várostúrán vettek részt, melynek keretén belül a Kultúrpalotát és a Teleki Tékát látogatták meg.
A második plenáris ülésszakra a President Hotel Manadas konferenciatermében került sor. Az előadások előtt Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke és Kerekes Kinga, a Közgazdász Fórum című folyóirat főszerkesztője átadta a Közgazdász Fórum Fiatal Szerző díját, melyet az elmúlt év szerzői közül Bíró Bíborka Eszter és Bíró Boróka Júlia nyert el Defining new borders for Romanian development regions című tanulmányával. A díjátadást a szekcióvezetők beszámolója követte, majd megkezdődött a plenáris ülésszak Gabriela Stanciulescu, a Bukaresti Közgazdasági Akadémia tanára Strategii moderne de afaceri în sectorul tertiar című előadásával. Ezután Peter Frank Critical Thinking in Business – Why It’s Needed Now More Than Ever in Romania című előadását hallgathatták meg az érdeklődők, végül Szécsi Kálmán Fejlődési irányok Erdély gazdaságában című előadásával fejeződött be a konferencia szakmai programja. A találkozó zárásaként este díszvacsorára várták a résztvevőket, melyen a Maros Művészegyüttes ünnepi műsora után a Titán zenekar biztosította a jó hangulatot.
Népújság (Marosvásárhely)

Gazdaságilag életképes vagy bukásra ítélt az autonóm Székelyföld?
Több pénzt fizet be a Székelyföld a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap, ám a gazdasági mutatók többsége elmarad az országos átlagtól. A működő autonómiához jobb adórendszer és kisebb közigazgatási apparátus kellene – vélik a Maszol által kérdezett szakemberek.
A román politikusok túlnyomó többsége megcáfolhatatlan ténynek tekinti azt a sajtóban is gyakorta visszatérő tézist, hogy gazdaságának fejletlensége miatt a Székelyföld életképtelen lenne autonóm régióként.
A magyar automomista retorikában ugyancsak dogmaként jelenik meg, s mint ilyen megkérdőjelezhetetlen az a vélekedés, hogy a két székely megye gazdasági-pénzügyi helyzete már most is minimum kielégítő, s még jobb volna, ha a Bukarest nem akadályozna tudatosan a fejlődést, az autonómia kivívását követően pedig automatikusan turbó üzemmódra kapcsolna a gazdaság motorja.
A számok azt mutatják, hogy az igazság a két véglettől távol, valahol középen van, s ezt támasztja alá a szakemberek véleménye is.
Kevés export, alacsony bérek
Egy ország vagy régió fejlettségét legjobban az egy főre eső bruttó hazai termék tükrözi, amelynek tekintetében nem túl fényes a Székelyföld helyzete. Tavaly Romániában 7.516 euró volt az egy főre eső GDP. Ugyanez a mutató, a www.analizeeconomice.ro szerint, Hargitában 4.907, Kovászna megyében pedig 5.305 euró volt. Összehasonlításként Kolozs megyében 9.460, míg Temesben 9.764 euró volt az egy főre jutó bruttó hazai termék.
A székely megyék az export tekintetében is az ország hamupipőkéi közé tartoznak. Tavaly a román kivitel 52 milliárd eurót tett ki, derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból, amiből Hargita 313 millióval, Kovászna pedig 352 millió euróval vette ki a részét. Ez azt jelenti, hogy bár a két megye lakossága az ország lakosságának kb. 2,6 százalékát teszi ki, addig hozzájárulásuk az exporthoz mindössze 1,27 százalék.
A régióban nem tolonganak a külföldi befektetők. A Capital gazdasági hetilap adatai szerint az 1991 és 2013 közötti időszakban 200 millió euró külföldi tőke áramlott a két megyébe, ami az országos értéknek 0,5 százaléka. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az életszínvonal sem szárnyal alpesi magasságokban.
Idén júniusban az erdélyi megyék közül Hargitában volt a második legalacsonyabb a bruttó átlagbér,1.386 lej, Kovászna valamivel jobban állt, 1.452 lejjel. Ennél már Marosban is lényegesen jobban kerestek, átlagosan bruttó 1.716 lejt, nem is beszélve Szebenről (1.979 lej) vagy Kolozsról (2.051 lej). A nyugdíj szintén elmarad az országos átlagnak számító 845 lejtől, igaz, mindössze 40 lejjel.
Vállalkozói kedv van, nagyipar nincs
Nem felel meg a valóságnak az – a román médiában unos-untiglan ismételt – állítás, amely szerint a két székely megye több pénzt kap a központi költségvetésből, mint amennyit befizet. Lázár Ede közgazdász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docensének számításai szerint tavaly Hargita megyében a visszaosztott pénzek a befizetéseknek csupán 80,7 százalékát, Kovászna esetében pedig a 92,7 százalékát tették ki. Negatívum azonban, hogy nagyon magas a közigazgatásban dolgozók aránya.
„A közigazgatást meg kellene reformálni, a jelenlegi apparátust nem tudná eltartani” – mondta a Maszolnak a szakember. Elterjedt sztereotípia a Székelyföld ipari elmaradottsága is, ám ez egy vitatható minősítés – véli Lázár. Szavai szerint tagadhatatlan, hogy a nagyipar, főleg a nehézipar kevéssé van jelen a régióban, ám a vállalkozó kedv élénk. Országos szinten 22 működő vállalkozás jut 1.000 lakosra, míg Hargitában 38,3, Háromszéken pedig 24,7.
Lázár Ede szerint a Székelyföldön nem csak az idegenforgalom és a faipar tekinthető versenyképes iparágnak, hanem az informatika és az élelmiszeripar is. „A székelyföldi élelmiszeripar nagyon jól alkalmazkodott a globális kihívásokhoz. Felismerve, hogy a hagyományos ízvilágú termékekre van kereslet, létezik egy betöltésre váró piaci rés, a helyi termelő és kereskedők innovatív kezdeményezésekkel, helyi védjegyek használatával, mint például a Székely Termék, Góbé Termék, termelői szövetkezetek szervezésével sikeresen veszik fel a versenyt a multikkal” – nyilatkozta a Maszolnak a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánhelyettese.
Lázár Ede úgy látja, mivel a belső fogyasztás alacsony, a fejlődési pályát az export jelenthetné, ezt azonban visszafogja az, hogy kevés a külföldi tőke a térségben. Ennek nem csak gazdasági okai vannak, véli, hiszen „egy befektetés helyszínének kiválasztása nem kizárólag piaci feltételek alapján történik, beleszól a politikum is”.
Távol a globális piactól
Némiképp sötétebb tónusban látja a térség gazdasági helyzetét Kolumbán Gábor egyetemi oktató, vállalkozó. A jelenlegi gazdasági szerkezet szerinte nem teszi lehetővé, hogy gazdaságilag versenyképes legyen a régió.
„Az autonómia ott kezdődne, hogy a természeti erőforrásokkal a magunk hasznára gazdálkodunk. Ehelyett mi van? Bagóért eladjuk az erdőt, az erdei gyümölcsöt, a földet parlagon hagyjuk. A székelyföldi lakosság nem talált adekvát választ a modernizációra, nem indultunk el a modernizáció útján. Ragaszkodunk a hagyományos dolgokhoz, de nem teremtettük meg számukra a piacot. Norvégiában minden tejfeldolgozó a gazdálkodók szövetkezeteinek a tulajdonában van, egy sem a multiké. A Székelyföldön nem lenne mit keresniük a multiknak, de nem megy a szövetkezés, nincs bizalom. A fogyasztói társadalom megbabonázta a székelyeket” – nyilatkozta 2014 végén a Maszolnak Hargita megye önkormányzatának korábbi elnöke.
Szabó Károly, a Csíki Vállalkozók Egyesületének elnöke hisz benne, hogy életképes volna az autonóm Székelyföld, de meg kellene küzdeni a sikerért. „Kezdetben nagy volna a süllyedés, lenne néhány nagyon nehéz év. Az itteni cégek klienseket vesztenének, politikai nyomás nehezedne a velünk üzletelő cégekre. Tudok esetekről amikor székelyföldi vállalkozók nagy üzletektől estek el, mert a partner azt mondta, ha ti autonómiát akartok, nem üzletelek veletek” – mondta portálunknak üzletember.
Meglátása szerint Székelyföld jelenleg egy autópályával, reptérrel nem rendelkező elmaradott régió, amely nincs jelen a globális piacon. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, elsősorban a tudást kellene fejleszteni, az emberekbe fektetni, hogy magasabb legyen a régió gazdaságában a hozzáadott érték – hamgsúlyozta.
Leépült az ipar
Hasonló véleményt fogalmazott meg Balási Csaba, Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Székelyföldön leépült az ipar. „Nem sírom vissza a régi rendszert, de itt bútorgyár, traktorgyár, kötöttáru- és készruha gyár, vasútépítő vállalat volt, melyek 18-20 ezer embernek adtak munkát. Volt olyan hónap, hogy 10 ezer darab lánctalpas traktor ment exportra” – idézte fel a Maszolnak.
A mostani számok azonban mást mutatnak. Barabás hangsúlyozta, hogy nosztalgiából a tőke nem fog a térségbe áramlani. „Hiába akarna egy befektető gyárat telepíteni ide 2.500 alkalmazottal, mert nem lehetne szakmunkásokat előszedni, a jelenlegi szakmunkásképzésnek ugyanis semmi köze nincs a piaci igényekhez” – magyarázta.
Marketing kell és humántőke
Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató úgy véli, azok a gazdasági szakemberek, akik azt állítják, az autonóm Székelyföld nem lenne versenyképes, a jelenlegi állapotokból indulnak ki.
„Ez egy komplex probléma, mivel a Székelyföld autonómiája feltételezné a román államháztartás radikális reformját. Az, hogy az adópolitikában mit lehet decentralizálni, egy adminisztrációs, államháztartási kérdés. Másrészt egy terület gazdasági teljesítőképessége nem mérhető pontosan, s a kérdésnek, a gazdasági mellett van egy tömegpszichológiai összetevője is: az autonómia egy humán erőforrás többletet ad, ami materiálisan is megmutatkozik” – nyilatkozta Bakk Miklós.
Ahhoz, hogy sikeres autonóm régióvá váljon, a Székelyföldnek többet kell fordítania a humántőke fejlesztésére, véli Lázár Ede. „Fontos lenne még fokozni, javítani a régió marketingjét a külföld és a belföld felé egyaránt, valamint a jelenleginél sokkal kevésbé beavatkozó államra, lényegesen piacorientáltabb, versenyképességre fókuszáló adópolitikára volna szükség” – foglalta össze a szükséges feltételeket a szakember.
maszol.ro

Látlelet Székelyföldről
Gazdaságfejlesztési munkakonferenciát szervezett csütörtök délután Sepsiszentgyörgyön a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, az Orbán Balázs Intézettel, valamint a Székelyföldi Regionális Tudományi Társasággal partnerségben.
Az eseményen mutatták be először a Székelyföld fejlesztésének és fenntarthatósági tényezőinek vizsgálata című tanulmányt, megelőzve a budapesti ismertetőt, ahol egyébként a megrendelő NSKI székhelye is van. „Átfogó és a turizmusra is kiható kutatás terméke a kötet” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy Székelyföld tekintetében hiánypótló munkáról van szó.
A tanulmány alapjául szolgáló kutatást egyébként kizárólag székelyföldi szakemberek végezték, az elkövetkezőkben pedig fontos lenne az önkormányzatok képviselőit, gazdasági szereplőket is bevonni a stratégia megvalósításába – mondta még el Tamás Sándor, kiemelve, szükséges meghatározni azt az öt-hat kiemelt fontosságú kérdéskört a stratégia szempontjából, amelyekhez az elkövetkezendőkben megkereshetik az anyagi forrásokat.
Lázár Ede, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánhelyettese kifejtette, az intézmény – a kutatások és oktatási tevékenység mellett – igyekszik itthon tartani a régió fiataljait, hogy a tanulmányok után itthon építsék fel életüket. Ennek megfelelően az elkövetkező időszakban sem zárkóznak el az együttműködéstől.
Az elmúlt huszonöt évben nem készült ilyen szintű látlelet Székelyföldről – mondta Szász Jenő, az NSKI vezetője. Kiemelte, a maga nemében egyedi kezdeményezésnek az a legnagyobb erénye, hogy nulladik kilométerkövét képezheti a közös székelyföldi fejlesztési stratégiának. A megyék egyrészt külön-külön vannak bemutatva a kiadványban, ugyanakkor megtalálható benne a történelmi Székelyföld átfogó elemzése is. „Minden erőforrás fontos egy régió stratégiájában, a humánerőforrás pedig kiemelten, hiszen jövőt építeni csak a fiatalokra lehet” – jelentette ki Szász Jenő.
Nagy Benedek, a kutatás projektvezetője elmondta, a kiadvány jóval több mint Székelyföld gazdaságának belső állapotfelmérése: statisztikákra, mozgósítható erőforrásokra alapozva a mezőgazdaság, a turizmus, az ipar és egyéb fontos gazdasági szegmensek fejlesztési lehetőségeiről végeztek elemzést. Ennek köszönhetően olyan fontos következtetéseket vontak le a kutatók, miszerint a székelyföldi megyék nem számítanak eltartottnak, a régióból külföldre emigrált személyek száma pedig megközelítőleg 80 ezer fő, ami Kovászna és Hargita megye összlakosságának több mint tíz százaléka.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Felmérés Székelyföld állapotáról
Vaskos dokumentumot, Székelyföld jelenlegi állapotáról szóló tanulmánykötetet mutattak be csütörtökön délután Sepsiszentgyörgyön. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet megrendelésére különböző szakterületek fiatal kutatói, elsősorban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai vállalták a munkát, féléves kutatás, majd még féléves „összerázás” után látott napvilágot a térségünk jelenlegi helyzetét bemutató munka, mely alapul szolgálhat egy fejlesztési stratégia kidolgozásához.
Megtisztelőnek nevezte Tamás Sándor megyeitanács-elnök, hogy elsőként Háromszéken ismertetik a hiánypótló anyagot. Felhívta a figyelmet, hogy ez csak az első állomás, amelyet Kovászna és Hargita megye által egyaránt elfogadható fejlesztési stratégiának kell követnie, majd ütemtervnek konkrét napirendekkel, melyeket belső jogrendjévé tehet a két önkormányzat. Háromszék stratégiája elkészült, Potsa-terv a neve, az is felhasználható, hogy e jelenlegi dokumentum kivitelezési tervvé csúcsosodjék – mondotta.
A kutatók nevében Lázár Ede, a Sapientia dékánhelyettese kiemelte, a fiatalok számára kell jó megélhetést biztosító Székelyföldet teremteni, hogy ne kényszerüljenek máshol kamatoztatni itthon megszerzett tudásukat. A 18 fős csapat munkájának értékét az adja majd, ha felhasználják a döntésekben is – fogalmazott.
A tanulmányt kezdeményező Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő elmondta, azért időzítették mostanra és ide a dokumentum bemutatását, „mert Szent György Napokon Sepsiszentgyörgyre figyel a világ”. Kiemelte, a rendszerváltás után nem készült ilyen látlelete Székelyföldnek, nem volt egyszerű munka, hisz nem alapozhattak csak a hivatalos statisztikai adatokra, ugyanakkor dilemmát okozott Maros megye kezelése is, nehéz volt leválasztani székelyföldi részét, az ottani jobb gazdasági adatok pedig torzították volna a teljes képet. A tanulmány végül összeállt, abban a három megye külön-külön is értékelhető, és székelyföldi egységes áttekintést is nyújt. „Született egy nagyszerű dokumentum, egy kilométerkő, amely megmutatja, hogyan állunk, honnan indulunk” – hangsúlyozta. Nyomatékosította, a közös munkát folytatni akarják, ennek akkor van értelme, ha bekapcsolódnak az önkormányzatok, a vállalkozói szféra, a különböző társadalmi szervezetek. Közös gondolkodásra, cselekvésre hívnak mindenkit, hogy felépítsék Székelyföld mozdonyszerepét – mondotta. Szászt követően munkatársa, Molnár György a Nemzetegyesítési Fejlesztési Program megvalósításának Székelyföldi vonatkozásairól beszélt. Nagy Benedek, a Sapientia tanára, a kutatás koordinátora munkájukat mutatta be, eredményeiket összegezte röviden. A székelyföldi megyék gazdasági állapotának felmérését tűzték ki célul, stratégiai irányokat, javaslatokat nem tartalmaz a kötet. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági rész – ez képezi a kötet gerincét –, és tanulmányozták a gazdaságra ható tényezőket is: a minőségi és mennyiségi szempontból is elégtelen humán erőforrásokat, a természeti nyersanyag erőforrásokat, a gazdaság szerkezetét, teljesítményét, a külső erőforrásokat. Sikerült néhány tévhitet megcáfolniuk, többek között azt, hogy Kovászna és Hargita megye eltartott lenne – mondotta. Bemutatta a tanulmány szerkezetét: az első két fejezetben a természeti erőforrásokat és az infrastruktúra állapotát elemzik, a középső rész a közpénzügyekről szól ipari és vállalkozási szinten, a közszolgáltatások területén, eddig nem ismert módon sikerült feltérképezniük a mezőgazdaságot, a turizmusról sokan sok mindent megírtak már, így igyekeztek kicsit továbbgondolni a statisztikai számokat, és újabb adatokat felsorakoztatni, mély elemzés készült a pénzintézetek és a külföldi befektetések helyzetéről, és felmérték az EU-s támogatások lehívásának állapotát is. Elmondta, végig törekedtek arra, hogy ne csak a székelyföldi megyék állapotát ismertessék, viszonyítási alapként a romániai átlagadatokat is feltüntették. Számba vették a regionális önállóság és fenntarthatóság szempontjából stratégiai kérdéseket, az oktatást, illetve a migrációt és kivándorlást is. A már említett okokból, hasonló szerkezetben, de külön jelenítik meg Maros megyét. Nagy Benedek beszélt munkamódszerükről, forrásaikról, adatigénylési nehézségeikről. Céljuk volt előkészíteni a terepet egy későbbi stratégia, egy gazdasági autonóm modell megalapozásához, legyen egy anyag, mely alapul szolgál, hogy egyáltalán létrehozható-e, életképes-e az autonóm Székelyföld.
Az általános bemutatást követően a jelen levő kutatók külön-külön ismertették az általuk felmért területek érdekesebb következtetéseit, majd egy kávészünet után a jelen levő háromszéki szakemberekkel vizsgálták a továbblépési lehetőségeket.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

181 végzős ballagott el a Sapientia egyetemről
Hagyománnyá vált a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán, hogy a ballagást megelőző napon a végzősök ökumenikus istentiszteleten vesznek részt a csíksomlyói kegytemplomban. Idén 181 hallgató ballagott el az egyetemről.
Népviseletbe öltözött végzős egyetemisták „ballagtak” péntek délután a Sapientia egyetem épületétől a csíksomlyói kegytemplomig, ahol ökumenikus istentiszteleten vettek részt a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség szervezésében. A kegytemplomban a végzősöket Csapai Árpád római katolikus egyetemi lelkész és Szatmári Ingrid református lelkész látta el útravaló jótanácsokkal. A végzősök nevében Tankó Andrea mondott köszönetet az együtt töltött évekért.
Szombaton az utolsó előadást követően a tógába öltözött fiatalok a Művészetek Házába vonultak át, itt tartották a csíkszeredai Sapientia tizenharmadik ballagási ünnepségét. Székely Gyula, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese az intézmény nevében üdvözölte a végzősöket. Lukács Bence Ákos konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében köszöntötte az ünneplőket. Hargita Megye Tanácsa részéről Szőcs-Mátyás István vezérigazgató, Csíkszereda önkormányzata részéről Fülöp Árpád Zoltán tanácsos szólalt fel.
A Csíkszeredai Kar nevében Kósa István és Lázár Ede dékánhelyettesek osztották meg alkalmi gondolataikat a jelenlévőkkel. András Előd, a Hallgatói Önkormányzat elnöke az együtt töltött évek szép emlékeit elevenítette fel. A végzősök nevében Dávid Endre, Marketing szakos hallgató fogalmazta meg jó tanácsait társai számára.
Az ünnepi beszédeket követően a hallgatók díjazása következett, majd szakonként színpadra szólították őket, hogy átvegyék az emléklapokat, miközben a Role zenekar alkalomhoz illő dalokat játszott. Az ünnepség záróakkordjaként a végzősök a magasba repítették sapkáikat.
Iochom Zsolt |
Székelyhon.ro

Gyergyói értelmiségiek találkoztak
Kutatók, oktatók, művészek, Gyergyóhoz kötődő értelmiségiek számára teremtett találkozási lehetőséget a Gyergyói Szemle Egyesület. A szombati gyergyóremetei találkozón, az előadóteremmé átalakított csűrben az értékek és lehetőségek kerültek felszínre. Kiderült, a különböző területeken tevékenykedő, a térségért tenni akarók alig tudnak valamit egymás létéről.
A Gyergyói szemle nyári találkozója nevet viselte a rendezvény, ahová kutatók, művészek, itthon élők, alkotók, illetve elszármazottak kaptak meghívást. Nagy József házigazdaként közölte, nem titkolt cél egy hálózat kiépítése, hogy az értelmiségiek tudjanak egymásról, és hogy különböző témakörökben tudjuk, kihez kell fordulni. Gyergyó nagy értelmiségi potenciállal bír, csak jó része nincs itthon. A cél, hogy párbeszéd alakuljon ki a távol élők és itthoniak között, hogy számítani lehessen mindenkire, akinek fontos e térség – hangzott el.
„Mi jó szívvel adtunk helyet és állunk mögéje a kezdeményezésnek” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér, Remete polgármestere, célozva a Gyergyói Szemle Egyesület minden tevékenységére, beleértve a folyóirat megjelentetését, szakmai fórumokat, hálózatépítést, az ösztöndíjalapot és tudományos kutatások népszerűsítését. Meglátása szerint a szombati eseményre összegyűlt harminc ember kitűnő kovász, a rendezvény pedig érdemes a folytatásra.
Gazdaság, kultúra, szociológia, segítő szakmák, oktatás, természettudományok és művészetek képviselői mutatkoztak be munkájukról beszélve, és egymás számára is meglepetés volt, hogy egyik-másik földink milyen témakörben kutat, milyen eredményeket oszt meg szívesen.
Nagy József elmondta, amikor a különböző területeken kutatókat kezdték számba venni, fény derült arra is, melyik település iskoláinak milyen erősségeik vannak. Így a gazdasági profilúak többsége gyergyószentmiklósi, tizennégy közgazdászt jegyeztek fel, Remetéről történészek, művészettörténészek, színészek kerülnek ki leginkább, Alfaluból képzőművészek, Tekerőpatakról, Szárhegyről a természettudományok iránt érdeklődők.
Szeretnék, ha minél többet közülük haza lehetne hívni találkozásra, felkérni együttműködésre. A jelenlévők körében a bemutatkozást követően azt firtatták, volt-e vagy terveznek-e olyan kutatást, amely a Gyergyói-medencéhez kötődik.
A sorban elsőként két közgazdász, a csomafalvi születésű Balla (Szőcs) Emese és a gyergyószentmiklósi Lázár Ede mutatkozott be. Balla Emese e térségben is vizsgálta a klímaváltozás hatását a mezőgazdaságra, s bár meglepő volt, hogy a hőmérséklet-változással leáldozóban van a minőségi burgonyatermesztés, mégsem ez volt a legmeglepőbb. Egy másik kutatását idézve elmondta, az emberek kedve elment a pályázástól. Arra kereste a választ, hogy mi ennek az oka és a kiút lehetősége. A gazdák, vállalkozók nem annyira a pályázat megírásától félnek, mint a projektben leírtak kivitelezésétől, hogy megfelelő szakértelem híján nem tudják végigvinni a vállaltakat, emiatt pedig pénzvisszafizetésre kötelezik őket. Így akár anyagi áldozatot is hoznának szakemberek segítségéért cserében, akik a lebonyolításban partnerek lennének.
Lázár Edének a marketingkutatás a fő szakterülete, összeállította, felajánlotta ingyenes használatra a kutatás módszertanát, mely interneten hozzáférhető. Elemezte a helyi termékek értékességét is, hogy pluszértéket jelent-e az a helybéli vásárlóknak, hajlandóak-e akár felárat is fizetni érte, illetve a termelő hogyan száll szembe a konkurenciával.
Elmondta, a munkanélküliség gazdasági és társadalmi probléma komoly migrációs hatással. Kérdés, hogy a helyi termék előállítása, a turizmus és a fafeldolgozás képes-e fenntartani a Székelyföldet. A közgazdász szerint mindezek mellé a stabilitáshoz iparra is szükség van. Illetve arra a lehetőségre, amit a világháló biztosít: itthonról külföldnek dolgozni.
A felvetett témák kapcsán szóba jött, hogy nem kellene kiadjuk kezünkből olcsón a nyersanyagot, például bagóért a szénát a moldvaiaknak, akiktől aztán a kész tejterméket vásároljuk meg borsos áron. De szó volt a tájvédelemről, a fafeldolgozásról és a jó minőségű faházról, illetve arról is, hogy érdemes lenne visszahozni a növényi és állati alapanyagból előállítható ruhaneműk készítését.
Mi az, amit elvárnak az önkormányzattól? – tette fel a kérdést a község polgármestere, a két közgazdász pedig sorolta: biztosítsa az alap-infrastruktúrát, hogy ha egy beruházó idejön, legyen esélye mAradni, legyen nyitottság az újdonságokra, és teremtse meg annak esélyét, hogy a fiatalság itthon mAradhasson. Hogy hogyan, annak kitalálása legyen az önkormányzat feladata.
Múltkutatók népes társasága
A történészek, történelemtanárok, régészek, levéltárosok köre volt a legnagyobb a délelőtti előadások alatt. Laczkó-Szentmiklósi Endre remetei történelemtanárként, iskolaigazgatóként mutatkozott be, Szárhegyről Portik Zsolt érkezett régészként, Borszékről Farkas Aladár helytörténészként, Ősz Sándor Előd Kolozsvárról érkezett haza református lelkipásztorként, egyházi levéltárosként, Bernád Rita pedig a Gyulafehérvári érseki levéltár gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltára vezetőjeként. Népes volt a Tarisznyás Márton Múzeum képviselete: Csergő Tibor történész és intézményvezetőként érkezett, Demjén Andrea régészként, Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténészként, jelenleg a városi könyvtár menedzsere is, illetve a délutáni előadók sorában volt néprajzosként Szőcs Levente, szintén múzeum-alkalmazott.
Egymás kutatásairól, az intézményekben fellelhető kincsekről alig tudnak valamit – derült ki ismételten, és több javaslat is elhangzott egy-egy, az értékeket sorjázó katalógus szükségességéről, a kutatók számára a lehetőségek ismertetéséről.
A jelenlegi iskolásokra is figyelmet kell fordítani – hangsúlyozták többen, így hazavonzó lehet számukra minden olyan helyszín, tárgyi emlék, amelyek diákkorukban lelkükbe vésődött. A hely szelleméről beszélt ennek kapcsán Laczkó-Szentmiklósi Endre, javasolva, minél több esemény helyszínét ismertessük meg a gyerekekkel.
A történelmi emlékhelyek hazahívók lehetnek az idegenbe szakadtak számára is, ám az is feltétel, hogy a hazatérő lássa, az itthoniak ápolják az emléket, rendben tartják ezeket a helyszíneket, emlékműveket. E téren is van feladata Gyergyó térségének.
A rendezvény délután még számos előadással folytatódott, este pedig kiértékeléssel, összegzéssel ért véget.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Lázár Ede lett a Sapientia EMTE Csíkszeredai karának új dékánja
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán csütörtökön sajtótájékoztatón jelentették be a március elsejétől életbe lépett vezetőségváltást: Makó Zoltán volt dékán helyét Lázár Ede korábbi dékánhelyettes vette át.
A sajtótájékoztatón a Sapientia csíkszeredai helyszínének régi vezetői értékelték az elmúlt évek munkáját, az új vezetőség pedig jövőbeli terveiről beszélt. Az eseményt Dávid László, az egyetem rektora nyitotta meg: elmondása szerint büszke a csíkszeredai helyszínre, hiszen a tudományos életben, illetve a különböző rendezvények és programok szervezésében is kimagasló eredményeket értek el az elmúlt években.
Beszédében köszönetet mondott a korábbi vezetőségnek, majd kiemelte, hogy a két csíkszeredai kar egyesítésekor Makó Zoltán és Kósa István akkori dékánok saját érdekeik ellenére példaértékűen oldották meg a kialakult helyzetet. A rektor azt is elárulta, Makó Zoltán azért nem vállalt újabb mandátumot, mert a tudományos életben szeretne komoly eredményeket elérni, Lázár Ede pedig eddig is a kar meghatározó embere volt, és elkötelezetten fogja ellátni új feladatait.
„Tovább fejlesztjük a Sapientiát, de a fejlesztést nem úgy kell elképzelni, hogy 30 új szakot indítunk, és több új tanárt veszünk fel, hanem azt kell figyelembe venni, hogy Székelyföldnek mi a legjobb. Az, ha jól képzett fiatalokat nevelünk, és ezt úgy tudjuk megtenni, ha olyan szakokat működtetünk, amelyekre van kereslet, és amelyekben jók vagyunk” – hangsúlyozta Dávid.
Makó Zoltán 2008-as kinevezésének körülményeit elevenítette fel, elmondása szerint amikor az akkreditációs bizottság az egyetemen járt, olyan személyt kerestek, aki tud románul. „A rektor úr már fel volt erre készülve, és ennek hatására 15 perc alatt kineveztek dékánnak. Ez egy kritikus időszak volt az egyetem életében, és minden azon múlott, hogy sikerül-e akkreditálni az első szakjainkat. Ez aztán sikerült, és ez egy áttörés volt a Sapientia életében. Az első mandátumom tehát az akkreditációról, a második viszont már a társadalomba való beilleszkedésről szólt. Az elején valóban összevisszaság volt, de mára kialakult egy olyan egységes rendszer, ami ritkaságnak számít” – emelte ki Makó.
Lázár Ede kihangsúlyozta, úgy érzi, hogy az egyetem felnőttkorba lépett, és ezután korszakváltás következik. „Egyre jobban működő egyetemi struktúrával, 78 doktorált, főképp székelyföldi főállású kollégával, és további 10 doktorandusszal próbáljuk betölteni azt a missziót, amit az alapítók megálmodtak: azt, hogy Székelyföld gazdasági, társadalmi fejlődésének egyik meghatározó tényezője legyünk. Célom, hogy a végzett hallgatóink versenyképesek legyenek, ezért tartalmi fejlesztésre van szükség. Fontos, hogy egyre több energia maradjon a minőségi oktatásra és kutatásra. Köszönöm a belém fektetett bizalmat, és köszönöm Makó Zoltánnak azt a munkát, amely során lefektették az alapokat. Arra törekszem, hogy ezekre a jól lefektetett alapokra, jó eredményeket építsünk” – biztosított az egyetem új vezetője.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Lázár Ede: felelősségteljes szabadságra nevelni az egyetemistákat
A hallgatók elégedettségére szeretne alapozni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának új dékánja. Makó Zoltán volt dékán helyét márciustól vette át Lázár Ede egyetemi docens, korábbi dékánhelyettes, akivel jövőbeli terveiről, a tervezett változtatásokról, illetve magánéletéről is beszélgettünk.
– Bár eddig is aktívan részt vett az egyetem vezetésében, a dékáni pozíció újabb kihívásokkal, több felelősséggel jár. Miért döntött úgy, hogy jelentkezik erre a pozícióra? – A motivációm központi eleme a kihívás volt. Az előttünk álló feladatokat személyes kihívásnak tekintettem, és ez elsősorban a közgazdász végzettségemből, és a menedzsment, illetve marketing iránti érdeklődésemből fakadt. A dékáni pozíció egyre inkább egy menedzseri pozíció kell legyen: míg a kezdetekben sokkal több felelősség hárult a helyi vezetőkre, addig mára a szerepük jó értelemben átalakult, és lassan elválik a döntéshozói és az ügyintézői hatáskör. A Kari Tanács és a Szenátus meghozza a fő döntéseket, de sok olyan operatív döntést is meg kell hozni, ami a dékán felelőssége. A választási folyamat egyébként eléggé összetett: önkéntesen lehet jelentkezni a dékáni pozícióra, majd a Kari Tanács tagjai szűrik meg első körben a jelentkezőket. Ez azt jelenti, hogy azok a jelöltek közül választ a rektor, akik megkapják a Kari Tanács szavazatainak többségét.
– Milyen tervei vannak, milyen kihívások előtt áll az egyetem? – Nem a normatív igényeknek, azaz a törvényeknek, szabályoknak, előírásoknak való megfelelést látom most az elsődleges teendőnek, hanem a belső intenzív irányba való fejlesztést. Magyarán jobb oktatási és kutatási tevékenységet szeretnék, és a hallgatói elvárásoknak való megfelelést is fontosnak tartom. A minőségi mutatókat nem előírások mentén, hanem a hallgatók elégedettségére szeretnénk alapozni. Terveink között szerepel egy integráltabb információs rendszer kialakítása, amelynek eleme a hallgatói elégedettség a rájuk vonatkozó adatok és véleményeik összegyűjtése által. A mai kor meghatározó trendje, hogy nem csak a megszokott információforrásokból tájékozódunk, hanem sok egyéb eszköz is olyan adatokat szolgáltat számunkra, amelyek fontosak a döntések szempontjából. Nyilván nem a kontrollfolyamatok erősítéséről van szó, hanem arról, hogy minél több információt gyűjtsünk a hallgatókról, mert ezáltal egyéni igényeket tudunk kielégíteni. Abban a helyzetben vagyunk, hogy ha akarunk, oda tudunk figyelni ezekre az egyéni igényekre, és ez pedagógiai szempontból egy nagy lehetőség. Emellett a kollégák véleményét is hasonló formában szeretném megtudni, hiszen az alkalmazotti elégedettség is nagyon fontos. A döntéshozatal javítása a cél ezáltal, hiszen nehéz olyan döntésről beszélni, amelyhez ne lenne szükség a hallgatók vagy az oktatók véleményére. Az is fontos célkitűzésem, hogy az egyetemre bejutó hallgatók minél nagyobb irányban szerezzenek diplomát, és értékesíteni tudják azt a munkaerőpiacon. A két kar egyesítésének számomra egy váratlan pozitív hatása volt az, hogy a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) egyre jobban képviseli a hallgatók érdekeit. Ez nagyon fontos, hiszen a hosszú távú versenyképesség alapja az igényekre való odafigyelés. Hosszútávon számunkra nagyon fontos, hogy a HÖK ismerje a hallgatók jogait, és merje is kifejezni az igényeit. Azt tartom, hogy teljesítményt akkor várjunk el, ha az megfelelő mértékben jutalmazva van. Azok a hallgatók, akik amúgy is szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, és a HÖK esetében nyilvánvaló, hogy nem a pénz motiválja őket, jó motiváció lehet, ha az egyetem kifejezi elismerését irányukba egy ösztöndíj formájában.
– Ezen kívül milyen további változásokra van szükség az egyetem életében? – Az elődök nagyon jó alapokat fektettek le, ezért szilárd alapokra építkezhetünk. Misszióként azt tűztem ki, hogy felelősségteljes szabadságra neveljük a hallgatókat, és itt a szabadságon van a hangsúly. Gondolok itt a vállalkozás, az újítás szabadságára, arra, hogy a végzett hallgatók merjék megtalálni helyüket a világban, a vállalkozásban, az üzletben, és ezt felelősségteljesen tegyék. Több menedzsmentet vinnék a mindennapi működésbe, tervezek jobban odafigyelni arra, hogy a szervezet struktúrája megfelelőbb legyen, és az információs rendszer kiépítése is fontos célom. Első nap egy szimbolikus változást is eszközöltem, amikor elvetettem a bejáratnál található elválasztót. Olyan a személyiségem, hogy szeretem megkérdőjelezni mindazt, amit eddig megszoktunk. Néha próbálok úgy tekinteni az egyetemre, mintha most lennék itt először, illetve vendég vagy hallgató lennék, és ilyenkor tűnik fel, hogy felesleges egy-egy térelválasztó, vagy túl sötétek a folyosók. A változtatás nem rossz, és mindenkit arra buzdítok, hogy merjen változtatni. – Véleménye szerint a Sapientia oktató, vagy inkább kutató egyetemnek számít? – Ennek a kettősségnek léteznie kell minden helyszínen, hiszen szervesen összekapcsolódnak. Mesterkéltnek tartom e két dimenzió szembeállítását, bár tény, hogy az elsődleges missziónk az oktatás, azonban az is tény, hogy minőségi oktatást kutatási tevékenység nélkül nem lehet végezni. A működésünk ennek megfelelően működik, minden oktató tanít, és kutat is. Ezen kívül meg kell különböztetnünk a tudományos kutatásokat, amelyeknek a végeredménye egy-egy neves nemzetközi szaklapban való publikálás, és az egyéb gazdaságra és társadalomra vonatkozó kutatásokat. Vannak kollégák, ahol egyik vagy másik jobban érvényesül, de az a cél, hogy a 82 oktató egyensúlyban tartsa az oktatást és a kutatást. – Milyen az egyetem és a város, illetve az egyetem és a középiskolák viszonya? – Próbálunk tenni a kapcsolatok javításáért. Idén jelent meg az Egyetem a város szívében című kiadványunk, amely legalább annyira szól a városról, mint az egyetemről. Szinte minden oktatónk részt vesz valamilyen informális, társadalmi tevékenységben. Sokat professzionalizálódott a külső kommunikációnk, és nyitottunk azok fele, akik nem kifejezetten a mi célcsoportunkhoz tartoznak az Ezüst Akadémia, illetve a Kávéházi előadások által. Nagyon fontosnak tartjuk a társadalmi beágyazódásunkat, és azt, hogy odafigyeljünk a célcsoportunkra, azaz a középiskolás diákokra, akiket szeretnénk meggyőzni arról, hogy itt piacképes felsőoktatásban részesülhetnek. Ezért különböző versenyek és rendezvények formájában, illetve más programok által tartjuk velük a kapcsolatot. A gazdasági szférával nem annyira intenzív a kapcsolat, bár rengeteg potenciál lenne ebben. Arra buzdítom a gazdasági szféra szereplőit, hogy tegyenek próbára minket. A szakmai gyakorlatokra vonatkozóan szerződéseket kötöttünk több intézménnyel, és ez egy eszköz, amely lehetővé teszi a hallgatók könnyebb elhelyezkedését. Jó lenne a duális képzés irányába haladni, keressük ennek a megvalósíthatóságát is.
– Általános probléma a székelyföldi diákok körében a román nyelv hiányos ismerete, és sokan csak a munkavállalás pillanatában szembesülnek ennek hátrányaival. Mit tehet ez ellen az egyetem? – Egyik nagy problémánk ez, amelyet különböző módokon próbálunk orvosolni. Természetesen kitartunk amellett, hogy legjobban anyanyelven lehet elmélyülni egy-egy szakterületben, és rengeteg előnyét látjuk az anyanyelven való oktatásnak. Ennek ellenére a román nyelv ismeretének hiánya egy valós probléma, ezért a legtöbb szakon vannak olyan órák, amelyeket román nyelven tartanak, főleg az olyan tantárgyak esetben, ahol a román szaknyelv a mindennapos gyakorlat része. Ezen kívül román órákat is tartunk, ezek mennyisége szakonként változik, és néha úgy érezzük, hogy ez eredménytelen. Remélem, hogy nagyobb változást hoz az az újítás, hogy az 5-8. osztályosok olyan tankönyvet kapnak, amely megkönnyíti a román nyelv tanulását. Hajdanán a székely fiúk a katonaságban tanultak meg románul, és azt látom igen sok sikeres nálunk végzett hallgatónál, hogy ha olyan munkahelyre került, ahol a helyzet megkövetelte, egy év alatt meg tudtak tanulni románul. Ezért nem vagyok ebben a kérdésben borúlátó. Látom azt, hogy iskolában nem tudnak jól megtanulni románul, ellenben olyan környezetben, ahol rá vannak kényszerülve a használatára, már más a helyzet.
– A szerdai Kari Tanács ülésén választották meg a dékánhelyetteseket. Kik töltik be a jövőben ezeket a pozíciókat? – A kari vezetőtanács a dékánból, két dékánhelyettesből és egy kari kancellárból áll. Ezt a négy személyt úgy választottuk ki, hogy lefedje mind a négy általunk képviselt tudományterületet. Én képviselem a gazdasági szakcsoportot. Az egyik dékánhelyettes a humán szakcsoport képviseletében Pap Levente lett, ő felel a jövőben a kommunikációért, a külső kapcsolatokért, és a marketingért. A másik dékánhelyettes egy fiatal mérnök, Bodor Zsolt lett, akinek elsősorban az épület működtetésével kapcsolatos teendői lesznek. A kari kancellár Telegdy Balázs, a társadalomtudományi szakcsoport egyik oktatója lett. Ő az oktatás szervezéséért, és az információs rendszer kialakításáért felel. Szakmai szempontok alapján választottuk ezeket a személyeket, és nem csak egy címet szerettünk volna adni arra érdemes kollégáknak, hanem operatív vezetőket kerestünk.
-
Az ember a vezető mögött Lázár Ede Nagybányán született, de édesanyja munkájának köszönhetően két éves korától Gyergyószentmiklóson nevelkedett, illetve ott kezdte el tanulmányait a Salamon Ernő Líceumban. Elmondása szerint egész gyerekkorában, pontosabban középiskolai tanulmányainak végéig, 1991-ig jégkorongozott. Érettségi után egy kolozsvári közgazdasági képzésre jelentkezett, de személyek okok miatt egy év után úgy döntött, inkább Magyarországon folytatja tanulmányait. A Budapesti Közgazdasági Egyetemen – amelyet ma Budapesti Corvinus Egyetemként ismerünk – öt évet tanult, ebből az első három mai értelemben alapképzésnek számított, a további kettő pedig szakosodásnak, azaz mesterképzésnek. Meghatározó mozzanat volt egyetemi évei alatt a Széchenyi István Szakkollégiumban való részvétel, amelybe több neves magyarországi politikussal járt, és a kötelező oktatás mellett neves előadókat hallgathattak meg. Egyetem után egy évig a Központi Statisztikai Hivatal ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézeténél dolgozott, azonban elmondása szerint többre vágyott, hiszen ebben a munkában nem volt elég szakmai kihívás. Ezután a TNS Hungary piackutató cégnél helyezkedett el, és ezáltal rengeteg tapasztalatot szerzett a versenyszférában. A doktori címet is Magyarországon szerezte meg, 2002-ben iratkozott be a gödöllői Szent István Egyetem vezetés és szervezés képzésére. Magyarországon töltött évei alatt házasodott meg, egy szintén erdélyi származású lányt vett feleségül, akivel 2002 nyarán döntöttek úgy, hogy hazaköltöznek. Ezt követően egy ideig távmunkával dolgozott a TNS-nél, majd 2003 nyarán versenyvizsgázott Csíkszeredában a Sapientia üzleti tudományok tanszékén, ahol azóta is főállású oktatóként tanít. 2004-ben tanszékvezető helyettesnek, majd rövidesen Kari Tanács tagnak választották, így hamar belelátott az oktatás és kutatás szervezésének folyamatába. A dékánhelyettesi pozíciót 2013-tól a mostani kinevezésig töltötte be.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán csütörtökön sajtótájékoztatón jelentették be a március elsejétől életbe lépett vezetőségváltást: Makó Zoltán volt dékán helyét Lázár Ede korábbi dékánhelyettes vette át.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Egyre népszerűbb a Tudományos Diákköri Konferencia a Sapientia EMTE Csíkszeredai karán
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara, a Kari Tudományos Diákköri Bizottság és a Csíkszeredai Hallgatói Önkormányzat szervezésében múlt héten tartották a 2017-es Kari Tudományos Diákköri Konferenciát (TDK) Csíkszeredában.
A tizenkettedik alkalommal megrendezett konferencia lényege, hogy a hallgatók bemutathassák saját kutatási eredményeiket. A konferenciát Lázár Ede, az egyetem dékánja nyitotta meg, majd Máthé István, a Kari Tudományos Diákköri Bizottság elnöke ismertette a konferencia szabályzatát és programját a résztvevőkkel. Ezután dr. Salamon Rozália Veronika tartott előadást Sörfőzés kezdőknek címmel. A második napon a TDK dolgozatok bemutatása következett: az előadások párhuzamosan zajlottak két helyszínen. A Nagy Aulában a Társadalomtudományi- és a Gazdaságtudományok szekció résztvevői mutatták be dolgozataikat, a félemeleti 12-es teremben pedig a Műszaki tudományok és a Humántudományok szekciók dolgozatai kerültek megvédésre. Máthé István, a Kari Tudományos Diákköri Bizottság elnöke érdeklődésünkre elmondta, a szakmai versenyre 30 hallgató jelentkezett 21 dolgozattal. „A korábbi évekhez képest sokkal több érdeklődő jött el, és nagy érdeklődés övezte a sörös előadást is Nagyrészt az egyetem hallgatói és oktatói hallgatták meg az előadásokat, de voltak külsős személyek is. Nem csak a zsűri, hanem a hallgatóság részéről is érkeztek kérdések, és a díjazások eldöntése sem volt egyszerű, ezért volt olyan eset, ahol a szoros pontszámok miatt két első díjat osztottak ki. A zsűri több dolgozat esetében is javasolta, hogy a szerzők menjenek tovább a májusban Kolozsváron megszervezendő Reál- és Humántudományok Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára” – idézte fel Máthé. Első helyezettek A zsűri, valamint a dolgozatértékelők pontozása alapján a Társadalomtudományok szekció első helyezettje Ábrahám Zita elsőéves Kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató lett Szociodemográfiai jellemzők befolyása a tartalommegosztásra a Facebook közösségi oldalon című dolgozatával. A Műszaki tudományok szekcióban két első helyezést osztottak ki: Akácsos Beáta (Környezetmérnök szak, III. év), és Maxem Emese (Környezetmérnök szak, IV. év) Levegőminőségi vizsgálatok Csíkszeredában című dolgozatukkal, illetve Antal Dalma (Élelmiszeripari biotechnológiák szak, IV. év), Both-Fodor Márta (Élelmiszeripari biotechnológiák szak, IV. év), és Keresztes Imola (Fenntartható biotechnológiák mesterképzés, II. év) Transzkripciós mintázatok nyomonkövetése anyagcseremérnökséggel előállított baktériumtörzsekben című dolgozatukkal szerezték meg az első helyet. A Humántudományok szekció első helyezettje Kádár Krisztina-Adél (Román nyelv és irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, III. év) Gender Roles in the Works of Mary Wollstonecraft and Mary Shelley című dolgozatával. A Gazdaságtudományok szekció első helyezettje Ágoston Norbert (Alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzés, II. év) Szakértői rendszer befektetési alapokhoz című dolgozatával.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Viszonylagos elmaradottság miatti elvándorlás
E négy szóban foglalta össze a minapi székely kongresszus egyik csíkszeredai előadója (Lázár Ede dékán) közösségünk és szülőföldünk legégetőbb gazdasági gondját, hozzátéve, hogy e tekintetben az 1902-es második székely kongresszus óta mi sem változott. 115 évvel ezelőtt a bajok gyökerét ugyanúgy határozták meg, és ezek orvoslására próbáltak meg kidolgozni megoldásokat. Hogy ezekből semmi sem lett, annak oka ismert.
A világháború s az impériumváltás minden jó szándékú próbálkozást úgy elfújt, mint a pihét, a székelységnek az elmaradottság, a nyomor és emigráció mellett új nyavalyákkal, a jogfosztás, az etnikai diszkrimináció és beolvasztó nyomás balkáni módszereivel is meg kellett ismerkednie, s ezek ellensúlyozására kereste, illetve keresi a mai napig az ellenállás és az önszerveződés megfelelő formáit. A klasszikus elnyomás fegyverei ugyan ma már nincsenek „divatban”, de tapasztaljuk nap mint nap, hogy a közösségi kibontakozás útjában a szűkös anyagi körülmények mellett politikai és jogi természetű akadályok is tornyosulnak.
A kongresszus legfőbb erénye alighanem az az illúziómentes szembenézés mai helyzetünkkel, melyet a címben kiemelt négy szó is jellemez. Ezek ugyan nem tagadják, hogy a Nyugathoz való felzárkózási törekvések ne hoztak volna némi eredményt – elég az öregeket meghallgatni, hogy a számottevő változásokat akár pozitíven is értékelhessük –, de tudomásul kell venni, hogy relatív elmaradottságunk továbbra is fennáll, perifériára szorultságunk jottányit sem változott gazdasági tekintetben. Huszadik század eleji úthálózatunk nem említhető egy napon sem a maival, de utóbbit kár lenne eszményíteni: ugyanis pontosan ez és a vasúti hálózat még mindig gyenge állapota képezi a fejlődés egyik fő akadályát ma, emiatt gyér az idetelepülő, illetve az itt termeltető cégek száma, holott a régió sok előnyt kínál más tekintetben a legszigorúbban számoló vállalkozók számára is.
Ezek is szót kaptak a kongresszuson, s úgy tűnik, körvonalazódnak a használható kiutak, tény marad azonban, hogy anyaországi és uniós támogatás nélkül csak fokozódhat a lemaradás. Erdélyi viszonylatban is még mindig az utolsók között vagyunk.
B. Kovács András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Itthon van a legnagyobb szükség a most végzettekre
Tizenharmadik ballagási ünnepségét tartotta szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara. A Szakszervezetek Művelődési Házában megrendezett eseményen 214 végzős hallgató búcsúzott az egyetemtől.
A korábbi évek hagyományaihoz híven a felsőoktatási intézmény végzősei ballagási szentmisén vettek részt pénteken a csíksomlyói kegytemplomban, ahová népviseletbe öltözve, gyalog vonultak ki. Szombaton, az utolsó egyetemi órát követően már talárban mentek át az egyetemi épületből a Szakszervezetek Művelődési Házába.
A köszöntőbeszédek sorát Dávid László, az egyetem rektora indította. Mint mondta, minden évzáró ünnepség mérföldkő a felsőoktatási intézmény életében, mivel az egyetem még csak alig több mint tíz éve alternatíva azoknak, akik felsőfokon folytatnák tanulmányaikat. Azonban – tette rögtön hozzá –, immáron az újkori erdélyi gondolkodás megkerülhetetlen ténye, hogy létezik a Sapientia.
Hathatósan hozzájárul a fiatal értelmiségiek itthon maradásához – fogalmazott még a rektor.
Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főnkonzulátusának megbízott vezetője felszólalásában kiemelte, az erdélyi magyaroknak van a legnagyobb szüksége az egyetem által kinevelt értelmiségiekre, mivel általuk erősebb, életképesebb közösség kovácsolható. Az egyetemet önökért működteti a magyar állam Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában. Azért működik, hogy önök magyarul tanulhassanak, mivel önökre és a tudásukra van szükség – intézte szavait az egyetem hallgatóihoz Farkas Balázs.
„Kedves hallgatók, azt kívánom nektek, hogy ragaszkodjatok az elveitekhez, mert az azt jelenti, vannak elveitek. A kompromisszum sose legyen kenyeretek, de legyetek udvariasak, mert a keresztény szeretet erre kötelez és tanít benneteket” – idézett Márton Áron püspök szellemiségéből Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke az itthon, Székelyföldön való boldogulásról beszélt: nem igaz, hogy „itt csak minimálbéres fizetések vannak”, egyre inkább több és jobb lehetőség adódik a térségben.
Jó tanácsok az életre Lázár Ede, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánja felszólalásában arra bátorította a végzősöket, hogy ne féljenek mérlegelni, az általánosan elfogadottól, a divatostól és a politikailag korrekttől eltérni. Ezek mellett ne féljenek a megszerzett tudásukat, képességeiket, illetve lehetőségeiket kihasználni a saját és a szűkebb közösségük érdekében.
A dékán intelmei után az egyetemistáktól Csiszár Levente, a Hallgatói Önkormányzat elnöke, az egyetemtől pedig Horgas Beáta Katalin végzős hallgató búcsúzott. A beszédek után díjazták a csíkszeredai kar jó tanulmányi eredményt elért és közösség-összetartó tevékenységet vállaló végzőseit.
Molnár Rajmond Székelyhon.ro

Sapientiás ballagás: itthon maradásra kérték a diákokat
Kétnapos rendezvény keretében búcsúztatták el idén is a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karainak végzős diákjait. Az eseménysorozat fénypontja természetesen a ballagás volt, amelyen búcsúztatták és díjazták a legkiválóbb eredményt elért fiatalokat.
Pénteken délután a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség szervezett ballagási szentmisét a csíksomlyói kegytemplomban, ahová a végzősök népviseletbe öltözve, gyalog vonultak ki. A mise végeztével a templomkertben készítették el a már hagyományos, népviseletbe öltözött diákokat ábrázoló csoportképeket. Szombaton délelőtt 11 órakor ballagtak el „hivatalosan” is a sapientiások, az egyetem épületétől a főtéren át az ünnepség helyszínéül szolgáló, volt Szakszervezetek Művelődési Házába.
A diákokat, rokonaikat, a tanárokat, a jelenlévő elöljárókat Dávid László, az egyetem rektora köszöntötte elsőként. A 17 éves múltra visszatekintő egyetem alapítására emlékezett. Azt mondta, hogy ezt az egyetemet azelőtt elindították, hogy megalapították volna. Versenyt kellett akkor futniuk az idővel, de a létrejöttében azoknak az embereknek jár a legnagyobb köszönet, akik felhagyták sikeres tudományos életpályájukat Brassóban vagy Bukarestben, mert úgy érezték, hogy kötelezi őket az, hogy tegyenek ezért a régióért.
„Annyi nagyszerű és értékes fiatal születik a Székelyföldön, hogy pocsékolás lenne nem kinyitni nekik a kaput, hogy értelmiségi életet éljenek. Nem értek egyet azokkal a végzős diákokkal, akik azt mondják, hogy ’csak végezzek már egyszer, és úgy elhúzok innen, hogy porzik utánam az út’” – fogalmazott köszöntőbeszédében a rektor. Hozzátette, a Sapientia több mint egyetem, mivel hozzájárul a fiatal értelmiség itthon maradásához, közösséget teremt, és felújított épületével, az általa szervezett versenyekkel, eseményekkel, az Ezüst Akadémiájával, meghatározó tényezője Csíkszeredának, a környékének és az egész Székelyföldnek.
Farkas Balázs Magyarország csíkszeredai külképviseletének ideiglenes ügyvivő konzulja kifejtette a diákoknak, hogy a ballagás napja nemcsak nekik, hanem az egész közösség számára fontos esemény. Hozzátette, hogy életük azon szakasza kezdődik, amikor az eddig összegyűjtött tálentumokkal el kell kezdeniük helyesen sáfárkodni.
Ráduly Róbert Kálmán nemcsak Csíkszereda polgármestereként, hanem az egyetem oktatójaként is szólt a diákokhoz. Üzenetében kiemelte annak fontosságát, hogy az embernek legyenek elvei, amelyekhez mindig ragaszkodik, de mindig tartsák szem előtt, hogy hová tartoznak, mi a feladatuk. Ne feledjék el az egyházukat, ugyanakkor igyekezzenek mindig személyes példát felmutatni, legyenek önszerveződőek, és tartsák észben, hogy van, amikor nem mi válasszuk az utat magunknak, hanem az út választ ki bennünket. Beszédét egy Márton Áronról szóló idézettel fejezte be, amelyen keresztül újfent kérte a véndiákokat: „ragaszkodjunk az elveikhez, mert a kompromisszum nem kenyerünk”.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a Székelyföldet mindig újjá kell építeni, és a térségnek csak akkor lesz jövője, ha lakói mernek alkotni. Ezután kifejtette, hogy tévhit, miszerint a Székelyföldön nincs munkalehetőség, illetve nem fizetik meg az embereket. Szavai szerint, a közintézményekben jó fizetések vannak, a magánszektorban pedig nagyon sok sikeres fiatal vállalkozó tevékenykedik. Hozzátette, a sikeres Székelyföld felépítésében mindenkinek meg van a maga házi feladata: a végzősöknek itthon kell maradniuk, a munkáltatóknak meg kezdők számára is meg kell hirdetniük munkahelyeket.
Lázár Ede, a csíkszeredai Sapientia dékánja kifejtette, hogy az új évezredben végzett kutatások bebizonyították, hogy ma már olyan szakmákban lesznek sikeresek az emberek, amelyekben összetett tudásra van szükség. Majd áttért az egyetemisták elmúlt éveire, amelyek alatt meg kellett tanulniuk, hogy a szabadság nem felelőtlenséget jelent, hanem a lehetőségek felé való nyitást.
Csiszár Levente, a Hallgatói Önkormányzat elnökeként, valamint Horgas Beáta Katalin, a végzősök nevében mondtak köszöntőbeszédet. Mindketten az elmúlt évek szép élményeit idézték fel: a gólyabálokat, a táborokat, a tanulmányi kirándulásokat, a vizsgára való készülést, azt hogy életre szóló barátságokat kötöttek, és élményekre tettek szert. Köszönetet mondtak tanáraiknak és szüleiknek egyaránt, hogy diákéveikben támogatták őket.
A köszöntőbeszédek után díjazták a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elért diákokat, valamint a közösségépítő munkában résztvevő hallgatókat.
Kovács Boglárka maszol.ro

Megnyitották a tanévet a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán
Tizenhetedik tanévnyitó ünnepséget tartották meg hétfőn a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán: ezúttal 360 elsőéves hallgató kezdte meg a tanulmányait.
Elsőként Mara Gyöngyvér rektorhelyettes szólt az egybegyűltekhez. Mint kiemelte, az egyetem azzal a céllal indult 2001-ben, hogy hozzájáruljon az erdélyi magyarság megerősítéséhez és megmaradásához. A visszajelzéseket tekintve pedig jó úton halad – fogalmazott.
Elmondta, az intézmény három helyszínén, tehát Csíkszereda mellett Marosvásárhelyen és Kolozsváron több mint 800 elsőéves hallgató kezdte meg tanulmányait, amelyből 360-an a Csíkszeredai Karra iratkoztak.
Zárásként azt a tanácsolta a jelen lévő elsőéveseknek, hogy éljenek az egyetem adta lehetőségekkel. Szülőföldön maradva Önök fontos tényezők az itt élő magyar közösség jövője szempontjából. Lényeges, hogy az egyetem majdani befejezésekor szülőföldjükön maradva, naprakész és korszerű információk birtokában, közösségformáló tényezővé váljanak – emelte ki beszédében Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja.
Emellett felhívta az első éves hallgatók figyelmét, hogy a tanulás mellett vegyenek részt a helyi kulturális és közéleti programokban is. Ezt követően Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke szólalt fel, aki néhány tanáccsal szolgált az egyetemistáknak az elkövezendő évekre: például kíváncsian tekintsenek az előttük álló évekre.
Az eseményen Lázár Ede, a csíkszeredai kar dékánja is köszöntötte az új hallgatókat, majd Csiszár Levente, az egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke osztotta meg gondolatait. A köszöntő beszédek elhangzása után következett az elsőévesek ünnepélyes eskütétele, amellyel egyetemi polgárokká váltak.
Az idei tanévben az oktatás 14 alapképzési és 5 mesterképzési szakon zajlik.
Molnár Rajmond / Székelyhon.ro