Erdély tájain – A 95 éve született Xantus Jánosra emlékeztek
Március 16-án, az EKE – Kolozsvár 1891 a Kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség dísztermében emlékezett meg ifj. Xantus János doktorról, természettudósról, tudománynépszerűsítő íróról és tanárról, az EKE meghatározó személyiségű tisztségviselőjéről. László Györgyi, a rendezvény szervezője bevezetőjében üdvözölte a meghívottakat, majd rövid emlékezést olvasott fel egy volt tanítvány élményeiből. Ezt követően Bartók Béla műveket, zongorára írt szvitjének – mely op. 14 jelzés alatt jelent meg – első tételét, és Este a székelyeknél, zongorázott el. Rekita Rozália színművésznő két Áprily Lajos verset (Tavaszodik és Az Irisórai szarvas) szavalt, míg Jancsó Miklós színművész előadásában szintén Áprily költeményeket – Szeptemberi fák, Ajánlás és A fegyvertelen vadász dala – hallgathattak a résztvevők.
Váradi István „Emlékezés Ifj. Xantus János tanár úrra” című, átfogó jellegű megemlékező előadása következett, melyből egy részletet jelen lapszámunkban is közlünk. A hangulatos rendezvényt Xantus Gábornak az édesapjáról és annak munkásságáról készített filmje zárta. A filmben többek közt volt tanítványok: Szabó T. Attila, Ajtay Ferenc és mások is méltóan megemlékeznek Xántus Jánosról.
V. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Guttman Mihály nevét veszi fel a pedagóguskórus
A 2007-ben alakult Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa november 6-án a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben megtartandó hangversenyen emlékezik az idén elhunyt Guttman Mihály karnagyra, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) tiszteletbeli elnökére, ugyanakkor felveszi a neves karnagy nevét is.
Az eseményről és a műsorról Bedő Ágnes karnagyot kérdeztük, aki elmondta: már régóta felvetődött a kórus tagjaiban, hogy felvennék valamelyik erdélyi magyar zenész nevét. – Nyáron körvonalazódott végül, hogy a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa számára a legmegfelelőbb az lenne, ha a mindenki által szeretett és becsült Guttman Mihályról neveznénk el az énekkart, aki pedagógusi és zenészi pályájával mindannyiunk példaképe lehet. Amikor 2012-ben a kórusunk megünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját, Misi bácsi elismerő szavakkal illette tevékenységünket, és kinevezett minket az RMD kórusának is. Így váltunk méltóvá a név viselésére – magyarázta a karnagy. Elmondása szerint az emlékhangverseny során Angi István zeneesztéta, nyugalmazott zeneakadémiai professzor ismerteti Guttman Mihály karvezetői tevékenységét, Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója pedig Misi bácsi pedagógusi munkásságáról értekezik. – Benkő Judit muzikológus, a kolozsvári rádió magyar szerkesztőségének tagja, a komolyzenei műsorok szerkesztője arra összpontosít beszédében: miért vagyunk érdemesek arra, hogy Guttman Mihály nevét viseljük. Ami a kórus műsorát illeti, elhangzik az énekkar mottója (Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg Úristen), továbbá egyházi és világi kórusművek is. Mivel Misi bácsi egyik legfontosabb jellemzője a humor volt, az utolsó kórusművek vidám, tréfás jellegűek, zongorán kísér László Györgyi zongoratanár – összegezte a szerdai esemény műsorát Bedő Ágnes.
(hintós)
Szabadság (Kolozsvár)

Az esszé, a líra és Isten – Lászlóffy Csaba esszékötetét ismertették
„Már a cím olvasásakor meg lehet sejteni, hogy miről szól a könyv, ugyanakkor azt is, hogy azokhoz szól, akik hajlandók gondolkodni. Nem könnyű olvasmány, az olvasónak az az érzése támad, hogy partneri viszonyt ajánl fel neki a szerző” – méltatta Szilágyi Júlia irodalomkritikus Lászlóffy Csaba Az út, akár egy hosszú mondat című esszékötetét, annak kolozsvári bemutatóján.
A Bulgakov irodalmi kávéház emeleti termében megtartott eseményen Szilágyi Júlia kiemelte: Lászlóffy Csaba különös gondot fordít a nyelvhelyességre, a címben is vigyáz arra, hogy ha mássalhangzóval végződik egy szó, a következő szó magánhangzóval kezdődjék.
Szilágyi szerint a könyv az időről szól, a szerző saját életidejéről, meg azokéról is, akiket megszólít. Erről árulkodik a tény, hogy sokszor előfordul az esszékben az idő külön megnevezve. Kifejtette: Lászlóffy Csaba mester abban is, hogy olvasóját munkatársként tiszteli, a líra, a bölcselet és a próza egymásra talál az írásokban.
Szilágyi Júlia méltatását követően Varga Melinda, az Irodalmi Jelen című folyóirat munkatársa beszélgetett a József Attila-díjas költővel. Lászlóffy Csaba elárulta, az esszékötetben többek közt Rimbaud-ra és Baudelaire-re is találhatók utalások, a rejtett utalások pedig nem csupán saját ízlését tükrözik, hanem „van egy olyan vonulata a lírának, ahol a nyelv az Isten”.
Ugyanakkor elmondta: abban is különbözik a vers és az esszé, hogy a versben több a metafora, az esszében viszont több az aszszociáció. Varga Melinda kérdésére hozzáfűzte: életcéljává vált szakmai szempontból lebontani a műfaji határokat.
A beszélgetés során Lászlóffy Csaba több esszéjét is felolvasta, köztük a kötet címét adó Az út, akár egy hosszú mondat című írását is. A könyvbemutatót szimfonikus zenei betét színesítette: Dávid-Kacsó Soma csellón László Györgyi pedig harmóniumon játszott a közönségnek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Erdély tájain – XII. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák
A túrákat illetően a rekordok éve volt az idei a kolozsvári EKE számára
Kós Károly (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.), az ismert tervező, grafikus, néprajzkutató, író és politikus Kalotaszeg kitűnő ismerője volt. Csodaszép környezetben búvik meg a sztánai Varjúvár, itt volt a művész alkotóműhelye. Ő tervezte a sepsiszetgyörgyi Székely Múzeumot és kórházat, a kolozsvári református Kakasos templomot, a budapesti állatkert épületeinek a megtervezésében is részt vett. Nagy ember volt, de igazán itt érezte jól magát. Itt volt otthon.
Az ő emlékére szervezi meg az Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány minden év augusztusában, már 12. alkalommal a hagyományossá vált 50, 25 és 10 km-es Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat, ezúttal a 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében.
Az idei túrát augusztus 15-én tartottuk meg, szervezői László Györgyi az EKE – Kolozsvár 1891 részéről, és Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány képviselője. Az idén először biciklivel is meg lehetett tenni az 50 kilométeres távot, Branea Róbertnek köszönhetően. A terep-kerékpáros maraton megtételéhez feltétlenül terepgumikkal felszerelt kerékpár volt szükséges, pótbelső, javító-készlet, külsőgumi-leszedő kulcs, pumpa, kerékpáros sisak, esőkabát, lámpa, esetleg fejlámpa, hátsó villogó, valamint 1,5 – 2 liter víz és élelem. Ajánlott túracipővel jönni, mert helyenként gyalogolni kell és tolni a kerékpárt.
A rajtokban Fehér Zsuzsa (50 km gyalog és kerékpárral), László Györgyi (25 km), Szabó Zsolt (10 km) indították a résztvevőket. Pontbírók: Etédi József, Kuszálik János, Ciobanu costică, Pál Gyöngyi, Pál István, Szőcs János, Kosztin Erika, Csorba Anna, Szabó István, Szima Márton és Szima Csilla voltak; Kún Zoltán seprőbíró volt az 50 km-es, Tóthpál Tamás a 10 km-es útvonalon.
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepelt a tízéves kolozsvári pedagóguskórus
Beigazolódtak a jóhiszemű sejtések: barátságos, ugyanakkor ünnepélyes körülmények között zajlott a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus tízéves „születésnapja” szombat este a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Antal Áron televíziós szakember, a kórus volt tagja kifejtette: öt éven át énekelt az énekkarban, az évek során nemcsak szakmai elégtételt és otthonosságot tapasztalt, hanem megértő, barátságos közösségre lelt itt. Beigazolódtak a jóhiszemű sejtések: barátságos, ugyanakkor ünnepélyes
– Még most is emlékszem az első találkozásra, amikor létrejött a kórus. Azóta minden próba és fellépés öröm, sokat tanultunk egymástól. Kívánom, hogy édesapám, Guttman Mihály hitvallásához hűen a pedagóguskórus szolgálja továbbra is nemzeti kultúránkat – hangzott Tóth-Guttman Emese karnagy köszöntője, aki hármas minőségben szólalt fel: alapító tagként, a névadó karnagy, Guttman Mihály leányaként, és a Romániai Magyar Dalosszövetség elnökeként.
Először lépett fel Erdélyben a felvidéki Musica Aurea Vegyeskar (karnagy: Béres Gábor), amelynek szintén volt oka az ünneplésre: húszéves együttmuzsikálást tudhatnak maguk mögött. A vendégkórus éneklését tiszta intonáció, szép, egységes hangzás jellemzi. Annál is dicséretesebb ez, mivel a jelenlevő 21 tag többsége inkább a középnemzedékhez sorolható, de elkötelezettségük nagyon jó produkciót eredményezett. A koncert műsorfüzetéből megtudhattuk: a kórus alapítója és jelenlegi karnagya Béres Gábor. A még most is fiatalnak tűnő karnagy pontos gesztusait hűen reagálta le az énekkar.
A felvidéki kórus több magyar szerző alkotását szólaltatta meg, úgy mint Kodály Zoltán, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Karai József, Birtalan József műveit, illetve két reneszánsz kórusművet – Michael Praetorius és Passereau egy-egy alkotását – is meghallgathattunk.
A Guttman Mihály Pedagóguskórus műsorán kizárólag magyar szerzők művei szerepeltek. A kórus védjegyeként vagy mottójaként is ismert Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg Úr Istencímű művét, amelyet minden fellépéskor egyfajta köszöntőként énekeltek, Bartók Béla Négy tót népdala követte (zongorán kísért: László Györgyi). A Csángó himnuszt Marosán Csaba színművész szavalta el, aki az est konferansziéja is volt. Ezt követően Birtalan József-művek hangzottak el: a Csángó himnusz után három szilágysági népdalfeldolgozást hallgathattunk meg.
– Az elmúlt években igyekeztünk olyan elveket követni, amelyek névadó mesterünk, Guttman Mihály karnagy (1926–2013) számára fontosak voltak. Megtiszteltetés, hogy 2013-tól az ő nevét viseljük – közölte Bedő Ágnes, a pedagóguskórus ötletgazdája és karnagya.
Zárásként Franz Schöggl: A tréfás pisztráng című műve hangzott el. A humoros, más zeneszerzők stílusát imitáló darabot is nagy tapssal fogadta a közönség. A koncert végén a jelenlegi és az egykori kórustagok emléklapokat vehettek át, majd a folyosón egyegy pohár pezsgővel koccintottak a kórustagok és a közönség. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)