Vándorszínészek komédiáztak az újszentesi iskolaudvaron
A nagybodófalvi felkészülés és sikeres bemutató után Temes és Arad megyei turnéra indult a Bánsági Vándorszínház társulata. A magyar színjátszás hőskorát felidéző, a vándorszínész Petőfi Sándor nyomdokain járó társulat Nagybodófalva után eljutott Igazfalvára, Lugosra, Végvárra, Újmosnicára és Újszentesre, játszott romkocsmában, templomkertben, iskolaudvaron és (kényszerűségből) kultúrházban. A hangulatos előadásokat minden településen nagy szeretettel fogadta a magyar közösség.
Augusztus 2-án, szombaton az újszentesi iskola udvarán vert tanyát a Bánsági Vándorszínház társulata, ahol szökőkút csobogása szolgáltatta a hangulatos háttérzajt Plautus ókori színműíró Casina című vásári komédiájának előadásához. A „rhapsodos” Lanstyák Ildikó gitárját pengetve avatott be a vénségére a szerelemtől megbolondult római szenátor történetébe, aki meg akarván csalni nagyszájú nejét, talpnyaló szolgájával együtt csapdába esett és csúfosan meglakolt cselszövéséért. A Mátyás Zsolt Imre rendezte előadás önfeledt komédiázásra nyújt lehetőséget az Aszalos Géza, Kocsárdi Levente, Benczi Tekla, László Réka, Fekete Ágnes, Lanstyák Ildikó, Nagy Karina, Mihály Csongor, Pálffy Péter összetételű vándortársulatnak. Az előadás eredeti zenéjét Kiss Attila szerezte, az egyszerű, praktikus, ötletes díszletet Albert Alpár tervezte. Az újszentesi előadás közönsége nagy tapssal honorálta a vándorszínészek fergeteges produkcióját.
A bánsági vándortársulat, az előadás és a turné létrejöttét a Bánsági Közösségért Egyesület és az Etnikumközi Hivatal (DRI) támogatja. „Nagy teljesítmény, amit a Bánsági Vándorszínház csapata elért az elmúlt hetekben – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Molnár Zsolt parlamenti képviselő. Nem kis munka volt előkészíteni és összeállítani az előadást, amely jelentősen hozzájárul a nyugati országrész magyar szórványközössége kulturális életének gyarapodásához. Nagy öröm számomra, hogy hozzájárulhattam az előadás és a turné megvalósításához és meg vagyok róla győződve, hogy a Vándorszínház ötlete gyökeret ver a Bánságban. Mindenképpen támogatni fogjuk a folytatást!”
A Bánsági Vándorszínház augusztus 3-án, vasárnap Magyarszentmártonban, augusztus 4-én, hétfőn Óteleken vendégszerepelt. A turné következő állomásai: augusztus 5-én Zsombolya, augusztus 6-án Nagyszentmiklós, augusztus 7-én Pécska, augusztus 8-án Magyarszentpál, augusztus 9-én Kisiratos, augusztus 10-én Simonyifalva, augusztus 11-én Arad és végül augusztus 12-én Majláthfalva. A szabadtéri előadások este 21 órakor kezdődnek, a részvétel ingyenes.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Vándorszínház-vizitben Végváron
A legnagyobb kánikulai forróságban, második szórványturnéjára készül a Bánsági Vándorszínház, amely idén Végváron, a régi iskolában állította fel főhadiszállását. Aszalos Géza rendező irányításával gőzerővel zajlanak a próbák, lassan összeállnak a díszletek is Petőfi Sándor A helység kalapácsacímű komikus eposzának vándorszínház-előadásához. A „nemzetközi” társulat ezúttal dunaszerdahelyi, szegedi, marosvásárhelyi, kolozsvári és temesvári színészekből és színész-növendékekből állt össze, ketten közülük immár másodszor tagjai a csapatnak.
Az elmúlt hét végén vándorszínház-vizitben jártunk Végváron: a délutáni forróságban a régi iskolaépület hűvös folyosóján sziesztázott a csapat, szöveget tanultak, pihentek a fiatalok. „Egy hét után ma megvolt az első összpróbánk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Aszalos Géza temesvári színművész, az előadás rendezője. – Egy hét alatt sikerült felállítani a darabot, a holnap megérkezik, ami még hiányzik a díszletből, és hétfőtől teljes gőzzel neki tudunk állni a próbáknak. Azt mondom, hogy nagyon jól állunk, nagyon jó a hangulat, ezt még a 40 C-fokos kánikula sem tudja elrontani!”
A vándorszínház kilenctagú társulata: Hodu Péter és Pignitzky Gellért (Szeged), Mihály Csongor és Mihály Péter (Marosvásárhely), Lanstyák Ildikó (Dunaszerdahely), Vincze Tímea (Kolozsvár), Aljoscha Cobeţ, Orbán Enikő és Aszalos Géza (Temesvár). „Visszaeső” vándorszínészek Mihály Csongor és Lanstyák Ildikó, ők sokat segítettek az „újaknak” beilleszkedni a házirendbe. Negyedik tanyaszínházi, vándorszínházi évadját tapossa Aszalos Géza, aki immár kétszer volt a vajdasági Tanyaszínház társulatának a tagja és kezdeményezője a bánsági Vándorszínháznak, a több mint harminc éve működő Tanyaszínház „kistestvérének”, amelynek második alkalommal tagja és rendezője is a temesvári színművész. Majdnem megfeledkeztünk a társulat tizedik tagjáról: ő Morzsa kutya, Vincze Tímea házi kedvence, aki elkísérte gazdáját, így saját kutyája is van a társulatnak.
Hogyan zajlik a vándorszínészek élete Végváron? „Igyekszünk úgy időzíteni a próbákat, hogy senki ne kerüljön napszúrással kórházba – nyilatkozta lapunknak Aszalos Géza. – Délelőtt a korai órákban, este meg későn próbálunk. A műhelymunka része az esti próba után Mihály bátyánk kocsmája, szemben az iskolával”. Láthattunk egy rövid részletet az előadásból is, amelynek fő cselekménye szintén a kocsmában zajlik, a díszletek mozgatható, különböző funkciók betöltésére alkalmas részét pedig a (sajnos üres) söröshordók jelentik. A kocsma már Petőfi idejében is fontos szerepet töltött be a falu társadalmi életében.
Hogyan „ízlik” Petőfi régies szövege a fiataloknak? „Petőfi szövege sokszor nem az, ami a szánkra jönne, van, amikor a fiatalok egy kicsit harcolnak a költő által megírt szöveggel – mondja a rendező –, szerencsére napközben elég sok idő marad szövegtanulásra, a szerepükkel foglalkozni a színészeknek. Van, aki nagyon jól áll a szöveggel és van, aki később tanul, mi próbálunk úgy dolgozni hogy kiegyensúlyozott legyen a munka”.
A vándorszínészek egyöntetűen azt mondják: nagy élmény számukra a csapatmunka, egy hét alatt jól összerázódtak, nagyon jól érzik magukat Végváron! Minden körülmény adott ahhoz, hogy egy kiváló előadás szülessen: a helybéliek nagyon jól fogadták a társulatot, segítőkészek, Csáki Károly polgármester és Păştean Erika iskolaigazgató mindennel ellátták a színészeket, amire szükségük volt. Augusztus elsején este 9 órától lesz A helység kalapácsa című vidám előadás bemutatója a végvári piactéren. Utána kéthetes Temes és Arad megyei szórványturnéra indul a társulat, amelynek során 13 településen mutatják be a darabot. A Bánsági Vándorszínház program a Temes megyei RMDSZ és a Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával valósul meg.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Vándorútra indul a Bánsági Vándorszínház
Rejtő Jenő Rózsa, a lovag című bohózatát viszi színre és mutatja be 15 Temes és Arad megyei településen idén a Bánsági Vándorszínház.
A Vajdaságban közel negyven éve működő Tanyaszínház mintájára – Aszalos Géza temesvári színművész ötlete alapján – 2014-ben alakult társulat szerdai közleményéből kiderül, hogy a bázis változatlanul a Temes megyei Végvár település, ahol a 8 fős alkotócsapat július 10-én kezdi meg a munkát, és ahol három hét leforgása alatt állítják színpadra a darabot, aminek a bemutatóját július 31-én tartják a községben, majd felkerekedik a társulat, és összesen további 14 Temes és Arad megyei települést járnak be az előadással. Aszalos Géza, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagja, az előadás rendezője külön érdeklődésünkre elmondta, hogy a helyszíneket egy-két napon belül véglegesítik.
Az előző két évtől eltérően a jogi hátteret már nem a Bánsági Közösségért Egyesület biztosítja, hanem a vándorszínház szervezői által alapított Tarisznyás Egyesület. Bár idén a program költségvetése szinte a negyedére csökkent, ez nem változtat sem az előadás minőségén, sem a tervezett turné összetételén – emelték ki.
A vándortársulatot alkotó színészek a Kárpát-medence majdnem minden szegletéből érkeztek: Aszalos Gézán kívül a temesvári magyar színház tagja Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező, valamint Orbán Enikő dramaturg; rajta kívül Hodu Péter, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Vincze Tímea kolozsvári bábszínész, Mihály Csongor marosvásárhelyi bábszínész, Lanstyák Ildikó frissen végzett dunaszerdahelyi egyetemi hallgató és Dévai Zoltán, a Zentai Kamaraszínház művésze indul a turnéra.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

Nyári turné a bánsági szórványban
Újra elindult Thália szekere a Bánsági Vándorszínházzal. A Rózsa, a lovag című előadással járják be Temes-, és Arad megye tizennégy települését. Rejtő Jenő komédiájával csalogatják a nézőket a piactérre, templomudvarba, ha esik, akkor a kultúrházba. Harmadik éve július elejétől augusztus közepéig a játékról szól Aszalos Géza művészeti vezető és Orbán Enikő dramaturg, mindenes tanyaanya élete. Idén önállósult a kis társaság, már nem a Bánsági Közösségért Egyesület, hanem a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működnek. Simon Judit riportja Kemenes Henriette fotóival.
Végváron, ahol a Bánsági Vándorszínház három hétig tanyázik, szinte semmi sem változott tavaly óta. Amikor megérkezünk a községbe, mutatom a piacteret, ahol másnap Rejtő Jenő komédiáját láthatjuk, elhaladunk az óvoda mellett, és máris ott az iskolaudvar kapuja. A bejárat előtti füves területen egy béka üdvözöl. A pocsolyák a két nappal korábbi vihar mAradványai. A zápor nyomai az udvaron is láthatók, ügyesen bele is lépek a sárba.
A társulat éppen pihenőt tart, nemrég fejezték be a kihurcolkodást. Az elmúlt napokban a megbízhatatlan időjárás a sportcsarnokba kényszeríttette őket. Ott állították fel a díszletet, ott próbáltak. Az egyik színész nevetve meséli, nagyjából ezzel a szöveggel engedték be őket: a fiatalok szétverték a csarnokot a sok diszkóval, úgyhogy maguk is bemehetnek. De ez csak tréfa, a valóságban Végváron idén is mindenki kedves, szeretettel fogadták őket. Megkapták az iskola bentlakását, amely kívülről talán kicsit még lepusztultabb, mint a tavaly, a nagy viharban a mennyezet beszakadt egy részen, de a szobákban kényelmesek az ágyak, a lányoknak van külön mosdójuk és zuhanyzójuk, a konyhát is korlátlanul használhatják. Került gáztűzhely és hűtőszekrény, ágynemű és sok minden, ami szükséges a ház körül. Néha érkezik zöldség és gyümölcs is. Nagy luxus ez a vándoréletben, főleg hogy az elmúlt évekhez képest mostohább körülmények között élnek majd a vándorúton. Pontosabban romantikusabb lesz, közelebb kerülnek a Dériné korabeli komédiásélethez. A pénzszűke miatt lemondtak a motelekről és a cateringről. Főznek maguknak, azt mondják, sokkal jobban is esik az ebéd, mint amikor Temesvárról hozatták egy cégtől. A vándorszínészek útjuk során kevéssel beérik: egy erős konnektort, előadás után vacsorát, éjszakára szállást kérnek csupán.
Kevés pénz, sok lelkesedés
Aszalos Géza Temesvári színművész, a vándorszínház vezetője és második éve rendezője elmeséli, idéntől a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működnek. Az egyesület fő tevékenysége a Bánsági Vándorszínház megszervezése, adminisztrációs feladatainak ellátása, és nem utolsó sorban az előadás létrehozása és utaztatása.
„Sokkal kevesebb a pénzünk, még a tavalyinál is kevesebb, mert az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) egy vasat sem kaptunk, formai hibára hivatkozva utasították el a pályázatunkat. MAradtunk a Bethlen Gábor Alaptól kapott csekély összeggel, de pozitívan gondolkodunk: azt mondjuk, nem most van kevés, hanem eddig volt sok”. Ezen jót nevetünk, majd Aszalos folytatja: „Nagy bajban akkor lennénk, ha nem állna mellettünk a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Szerződésünk is van az intézménnyel, s Balázs Attila igazgatóm és kollégám teljes mellszélességgel támogat. Onnan van a díszlet, a jelmezek, a színpadtechnika. Mindent megkapunk, ami az előadáshoz szükséges, ahol játszunk, csak áramforrást kérünk.”
A magyar vállalkozók továbbra sem tülekednek, hogy támogassák a Vándorszínházat, hogy teljesíthessék – ha patetikusan is hangzik, leírom – nemes feladatukat: színházat vinni olyan településekre, ahol tavalyelőttig, évtizedek óta nem járt magyar társulat. Aszalos úgy fogalmaz, lélekben támogatják őket. Kétszáz elektronikus levelet küldtek szét, hogy támogatókra találjanak. Nem pénzt kértek, akármilyen felajánlás – egy ebéd, egy éjszakai szállás is jól esett volna. Egyetlen válasz sem érkezett.
Hangsúlyozza: a valódi mecénásuk Csáki Károly polgármester, aki második éve fogadja be a társulatot az iskola bentlakásába, ingyen, valamint engedi őket a piactéren játszani. Azt mondta az elöljáró, ha esik, akkor kinyitja a kultúrházat, hogy ott tartsák meg az előadást.
„A települések vezetői, akik szó nélkül biztosítanak nekünk helyet az előadáshoz, és a települések lakosai támogatnak minket – kapcsolódik a beszélgetésbe Orbán Enikő, aki a vándorszínház dramaturgja, szervezője és mindenese. Első évben tanyaanya volt, a másodikban mindenes, idén mindenes tanyaanya, ha éppen elanyátlanodnak a fiatal színészek. „Várnak és visszahívnak a településekre, ahol már jártunk, és olyan helyekre is, ahol még nem játszottunk. Azok a nénik a támogatóink, akik összevesznek, hogy ki főzzön nekünk vacsorát, melyik portán terítsenek asztalt.”
Tény: igény van a vándorszínházra, az emberek szeretik őket és bizony, inkább abból van sértődés, ha valahová nem jutnak el. Augusztus 5-én szabadnap lett volna, de nem lett, mert jelentkezett egy település, hogy szívesen látják őket. Mindenhol akad szállás, meleg étel, sok néző és szeretet. „Ezért éri meg, hogy a szabadságunk alatt, nyaralás helyett próbáljunk, szereljünk, játsszunk” – mondja Aszalos és Orbán szinte egyszerre. A hivatásos színészek, akik néhány hétre felcsapnak vándorkomédiásoknak, úgy vélik, a színház lényege valósul meg a piactereken: a játék. Olyan nézők előtt mutatják be produkcióikat, akik őszintén reagálnak. Akkor tapsolnak, ha tetszik az előadás.
Hivatásos komédiások
Aszalos megerősít abban, lassan kialakul az állandó vándortársulat. Idén egy új tag csatlakozott hozzájuk. Mondhatnánk, nemzetközi társaság készülődik a próbára: Lanstyák Ildikó harmadik éve jön játszani, idén diplomázott a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán. Vincze Tímea a Kolozsvári Puck Bábszínház társulatának tagja, aki Morzsa kutyával állandó résztvevője a vándorszínházi munkának. Mihály Csongor szintén harmadjára tér vissza a Vándorszínházba, közben diplomát szerzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen, bábszínész szakon, ősztől a Temesvári színház bábtársulatának a tagja. Hodu Péter a Szegedi Nemzeti Színháztól, másodjára tér vissza, és bizonyára alapember mArad. Dévai Zoltán a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatából érkezett.
A Vándorszínház egyik alapembere Horváth Alpár. A Temesvári színház díszlettervezője álmodja meg és készíti el az előadások színpadképét. Fúr, farag, kalapál, fest és mázol, kelléket fabrikál, jelmezeket keres és talál. Első pillanattól kezdve Aszalos és Orbán munkatársa, és nem azzal, hogy mennyi a honorárium. Amúgy a színészek gázsija a kalapozásból kerül ki, de erről kicsit később.
Megérkezik Nándi és Béla. Előbbi Kolozsvári színészhallgatóból lett üzletember, de állandó segítője a vándorszínházasoknak. Utóbbi végvári fiatalember, aki önkéntesen vállalta, hogy besegít a csapatnak.
Főpróba szúnyogokkal
Még egy korty kávé, egy slukk a cigiből és a társulat készülődni kezd a próbára. Mindenki tudja, mi a feladata, mit kell megszerelni, összerakni, becsavarozni, hogy elkészüljön a díszlet, amely az idén egy kávéházat, illetve szobabelsőt ábrázol. Olyan szép és pontosan kidolgozott, hogy kőszínházban is megállná a helyét. Mialatt a fiúk szerelnek, a lányok a jelmezekkel és a kellékekkel foglalatoskodnak. Gyors mosdás után öltözni kezdenek, tükör nincs, egymásnak segítenek, hogy mindenki „jólöltözött legyen”. Orbán Enci most fodrásznak csap fel, fésüli, zselézi a fiúk haját, aztán picit átmegy sminkesbe, majd leül Aszalos mellé a keverőpulthoz, ők ketten a hangosítók és a világosítók.
A próbára is begyűlnek néhányan, a kezdés előtt a tiszteletes kérdezi, vasárnap hánykor kezdődik a bemutató, hogy kihirdesse a templomban.
Öltözködés közben mesélik, a faluban elterjedt, hogy a színészek vetkőzni is fognak, pedig nem. Sőt, a múlt század elejének divatja szerint öltöznek fel, szenvednek rendesen az este is alig enyhülő melegben.
Mi nézők, a szúnyogoktól szenvedünk, de nagyon. Egy végvári hölgy elmondja, jöttek a helikopterek, szórták a rovarirtót, de mintha vitamint kaptak volna a vérszívó szörnyecskék, úgy felélénkültek.
A próba után a színészek leszerelik a díszletet, összepakolják a jelmezeket, és üdvrivalgással nyugtázzák, a szokásosnál nagyobb díszlet is belefér az immár legendás utánfutóba.
Búcsúzunk, és alig várjuk a másnap estét, hogy megnézzük az előadást.
Szórvány és színház
Vasárnap délelőtt a barátnőim kiállításra mennek, én csavargok Temesváron. Nemrég jártam itt, július elején, amikor a Vándorszínház tagjai már készülődtek, hogy kiköltözzenek Végvárra, a táborhelyükre, én és újságíró kollégáim a Bánság fővárosában táboroztunk. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szervezte meg, hogy a városi szórvánnyal ismerkedjünk a nagyvárosban, ahol számos magyar kulturális intézmény működik, és persze a magyar nyelvterület egyik legrangosabb színháza. Fesztiválok, kiállítások, könyvbemutatók követik egymást, ahol magyarul szólal meg a kultúra.
A kihívást azok a vegyes lakosságú, magyar szempontból egyre gyakrabban a szórványhoz sorolt települések jelentik, ahol továbbra is templomban, vagy jó esetben az iskolában beszélnek magyarul.
Igazat kell adnom Aszalos Gézának, aki úgy véli, a Vándorszínház feladatot teljesít, magyar színházat, magyar kultúrát visz ezekre a településekre, olyan közönségnek, akik közül sokan addig sosem láttak színházi előadást. Ott valóban közösségmegtartó erő a színház és közösségalakító. A kocsmában, a piacon az előadásról beszélnek, ami éppen ezért nem lehet gagyi. Sem a darab, sem a produkció. A Bánsági Vándorszínházban csak hivatásos színészek dolgoznak, s irodalmi értékű darabot adnak elő.
Emlékszem, az első évben, valamelyik kisvárosban az előadás után egy idős úr köszönte meg a színészeknek az előadást. Azt mondta, több mint húsz éve nem látott magyar színházat. Diszkréten elmorzsolt egy könnycseppet, mialatt megígértette a komédiásokkal, hogy a következő évben is visszatérnek.
Egy másik bánsági faluban pedig az a mondás járja, hogy három nagy ünnep van az évben: a karácsony, a húsvét és a vándorszínház előadása.
Megtelt a kalap
Vasárnap sem sikerül egyből kijutni Temesvárról, de legalább mindenki tudja, merre van Végvár. Napközben beszerezzük a csodaszert, amitől a szúnyogok majd meg sem közelítenek. Elvileg, mert a gyakorlatban, ahogy megérkezünk, ránk rontanak. A közönség már gyülekezik, az első sorokban a gyerekek, még alig totyogó babát is elhozta az anyukája. Heni, az ifjabbik barátnőm, amúgy költő, mosolyogva fényképez. Valami ragadós öröm van a levegőben.
Keressük Morzsát, Vincze Tímea 12 éves kutyusát, de a bölcs eb úgy döntött, az előadást kihagyja, úgyis látta a próbákat. Morzsa Váradig útitársunkul szegődik, gazdija nem meri Végváron hagyni, a turné pedig túl fárasztó lenne az idős barátnak.
Ebben az évben is kevésnek bizonyulnak a Székek, állóhely viszont akad bőven a téren. Este kilenckor még nincs teljesen sötét, de amikor felgyúlnak a reflektorok, a nézőtér elcsendesedik.
A Rózsa, a lovag Rejtő Jenő egyik színpadi műve, de a szerzőt nem a darabjai miatt szeretjük. Bebizonyosodik, hogy Orbán Enikő jó dramaturg, Aszalos pedig tudja, hogyan kell komédiát rendezni. A színészek tehetségesek, jól énekelnek és tudnak poént mondani, ami nem kis feladat. Az előadás szórakoztató, a dalokat tapssal kísérjük. Egy óra felhőtlen derű, a színpadnak kinevezett részről a játék öröme árad felénk. Nagyszerű, hogy az alkotók nem veszik félvállról, őszintén komédiáznak. Fiatalok és tehetségesek, jó nézni őket, együtt örülni velük a sikernek.
Az előadás után kalapoznak, az összegyűlt pénzt elosztják, az a napi gázsi. A kalap az előadás fokmérője is: ha tetszett a nagyérdeműnek, akkor másnap van mit aprítani a tejbe, ha nem nyerték el a közönség tetszését, akkor jó, ha tej lesz.
Vasárnap este szinte megtelt a kalap, tetszett az előadás.
A színészek azonnal pakolni kezdenek, már tíz óra elmúlt, másnap, indulás a következő településre. S ha nem sietnek, kihűl a vacsora.
Az autó felé menet kuruttyolva ugrik elém egy béka. Lehet, hogy az, amelyik tegnap fogadott. Úgy döntök, nem csókolom meg, nem vágyom királyfira. De azért jól esett, hogy üdvözölt.
erdelyiriport.ro

Évadnyitó nagy tervekkel a Puck bábszínházban
Kolozsvári Mesék felnőttelőadásokkal, Sárkány Művek, augusztusi miniévad
Az egér, aki nem ismerte a félelmet, Sárkány Művek, Sziklahitű Szent László – csak néhány kíváncsiságot felkeltő cím a Puck bábszínház magyar társulatának szombaton nyíló évadából. Öt bemutató, felnőtteknek szóló mesesorozat, drámajátékok és felújított előadás szerepel a magyar tagozat műsortervében a 68. évadban.
Decemberben a társulat kétnapos rendezvénnyel emlékezik majd Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én lenne kilencvenéves. Kolozsvári Mesék címmel Zágoni Balázs történeteit tálalják majd gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
2018-ban a bábszínház is bekapcsolódik a Kolozsvári Magyar Napokba, a műsortervben szerepelnek gyermekkoncertek, szülőknek szervezett találkozások (pedagógusokkal, pszichológusokkal, szociológusokkal stb.).
Kevesebb mint egy hónap van hátra az októberi 16. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválig. Miniévadra készülnek Gyergyószentmiklóson és egy nagysikerű tévéműsor újjáélesztését tervezik a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának szerkesztőségével.
A bábszínház azt szeretné, ha az új évaddal kezdődően a Kolozsvári Puck Bábszínház több lenne, mint egy helyszín, ahol szombatonként előadásokat lehet nézni.
Ígéretes tervekkel vág neki az új évadnak a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata. A hangsúly a repertoár frissítésén van – írja közleményében az intézmény. Az előadáskínálatban idén felnőtteknek szóló programok is szerepelnek. Ugyanakkor ettől az évtől kezdődően állandó jellegűek lesznek a gyermekkoncertek, a felnőtteknek szóló találkozók, drámajátékok gyermekeknek, valamint olyan programok, amelyek közvetlen módon próbálják megszólítani és vonzani a kolozsvári nézőket. A társulatból távozó Lanstyák Ildikó színésznőt a frissen végzett Balogh Dorottya váltja.
Öt bemutató január végéig
Öt teljesen különböző stílusú előadást láthatunk a szeptembertől januárig havi rendszerességgel sorra kerülő bemutatókon.
Stílusát tekintve hazánkban jelenleg egyedülálló előadás az öt éven felülieknek szánt Sziklahitű Szent László, amely a nagy király történelmi alakját és a róla szóló legendák egy részét adaptálja színpadra. Szentirmai László nevét illeti úgy a rendezés, mint a síkbábokra épített koncepció, valamint a díszlet- és bábtervezés. A bemutató tervezett időpontja szeptember 30.
A bábszínház és Váróterem Projekt független színházi társulat mesepályázatára a 6–13 éves gyermekek által beküldött mesékből született meg a második bemutató előadás forgatókönyve. Október 30-án, a Váróterem Projekt székhelyén, a ZUG.zone-ban láthatják a különböző bábtechnikákat alkalmazó Sárkány Műveket, Imecs Magdó Levente rendezésében.
Urmánczi Jenő a rendezője a novemberi bemutatónak. A nagysikerű Ha én lennék Mátyás király után ezúttal egy Grimm-mesét visz színpadra: Az egér, aki nem ismerte a félelmetnovember végére várható. Az előadás szövegkönyvét Demeter Ferenc írja, zenéjét Domokos Előd fiatal egyetemi hallgató szerzi, a bábokat és a díszletet Kovács Tomos Tünde készíti.
Kolozsvári Mesék Zágoni Balázs nyomán
Zágoni Balázs Kolozsvári mesék című kötete nyomán nagyszabású projektbe kezd a társulat: a négy elemből összeálló kezdeményezésben lesz felolvasószínházi előadás, gyermekelőadás, felnőttelőadás és fotó-videó-újmédia kiállítás.
A Varga Ibolya vezetésével decemberben létrehozandó felolvasószínházi előadás és a januári gyermekelőadás a tervek szerint a kötet meséiből hármat dolgozna fel. A felnőtt közönségnek szóló előadás célja feldolgozni a kolozsvári urbánlegendákat, majd összekötni a mesemondással, nagyívű átmenetet képezve a klasszikus és a modern világ között. Ugyanakkor arra próbál figyelmeztetni, hogy a mese kortalan műfaj, az élet fontos része. A Kolozsvári Mesék címmel rövidesen meghirdetésre kerülő fotó-videó-újmédia pályázatra megszabott határideig várják majd a Kolozsváron készült fotókat, videókat, újmédia fájlokat (GIF-ek, stb.), amelyeket a színház meghatározott időközönként kiállít és díjaz.
Jövőre miniévad a magyar napokon
Kétnapos rendezvénnyel emlékszik a bábszínház egykori kiemelkedő munkatársára, Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én ünnepelné 90. születésnapját. December 8-án és 9-én Kovács Ildikó rendezte előadásokat láthatunk, fotó- és plakátkiállítást színpadra állított munkáiból, román és magyar nyelvű konferencián vehetünk részt.
Jövőre a Puck bábszínház is részt vesz a Kolozsvári Magyar Napokon. A háromnapos miniévadban lesznek gyermekkoncertek, drámajátékok és szakmai konferenciák pszichológusokkal, szociológusokkal, pedagógusokkal stb. Szeretnék újraéleszteni a mára már klasszikusnak mondható Mese Kosárt, ami nagy sikerrel ment évekkel ezelőtt a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának műsorán.
Az előző években bemutatott előadásokból idén kilenc lesz továbbra is látható: A csuka parancsára, Csipike, Én vagyok Pinokkió, Jancsi és Juliska, Meseszőnyeg, Micimackó, Mimorózart, Puck és a többiek, Szegény Dzsoni és Árnika.
Októberben a nagyváradi FUX Fesztivál vendége lesz a Puck, novemberben a Nagykárolyi SPOT Nemzetközi Diák Színjátszó Fesztivál meghívottja. November 15–17. között Gyergyószentmiklóson adják elő A csuka parancsára című előadást. Idén a magyar tagozat megpróbál eljutni legalább egyszer minden Kolozs megyei magyar iskolába. Addig is szeptember 23-án, szombaton évadnyitó előadás, 11 órától szeretettel várják a közönséget a Jancsi és Juliskára (a bábszínháztól származó borítóképen is ők szerepelnek).
Szabadság (Kolozsvár)