Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Lajos Katalin
9 tétel
2009. július 18.
Az új román tanterv még mindig csupán tervezet. Már két éve kész, de még mindig nem kapott kellő támogatást. Pásztor Gabriella, amikor még tanügyi államtitkár volt, foglalkozott vele, Tariceanu miniszterelnök kabinetjét is megjárta. A tervezet dr. Balázs Lajos, a Sapientia docense vezetésével, Tódor Erika adjunktus és Lajos Katalin tanársegéd, az angol–román tanszék munkatársainak közreműködésével készült el. /B. Kovács András: Két éve a minisztériumban vesztegel (Az új román tanterv). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
2011. január 21.
Tankönyvfüggő románoktatás
A tanterven és a tankönyveken múlik az új tanügyi törvény valódi sikere – vélik a szakemberek. A nemrég hatályba lépett jogszabály szerint a kisebbségi diákoknak sajátos tanterv és tankönyv alapján kell tanítani a román nyelv és irodalmat, viszont a változás csak abban az esetben következik be, ha ezek valóban megfelelnek a célnak. Balázs Lajos, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának professzora a Krónika kérdésére elmondta, attól tart, elsietik a tanterv és a tankönyvek kidolgozását, és emiatt a román nyelv oktatása nem változik meg lényegesen. A szakember amiatt is aggódik, hogy lesznek, akik megpróbálják megakadályozni a törvény alkalmazását, hiszen a jogszabály nem írja elő, hogy a kisebbségi iskolákban román nyelvet oktatóknak ismerniük kell a tanulók anyanyelvét.
Lesznek, akik nem azt tartják majd fontosnak, hogy a gyereket megtanítsák románul, hanem azt, hogy megőrizzék állásukat” – vélte a professzor, aki szerint sokan azt szeretnék, ha nem változna semmi. Emlékeztetett, eddig is voltak átszervezések, például eldöntötték, hogy a más nemzetiségű öt-nyolc osztályosoknak megfelelő román tankönyvet írnak, de valójában csak annyi történt, hogy a borítóra ráírták: román tankönyv magyar diákoknak, és a kiadvány tartalma 98 százalékban ugyanaz maradt.
„Ennek végén, a silány román–magyar szószedetben a magyar főnevekhez is odaírták, hogy milyen neműek” – illusztrálta a kiadvány „minőségét” Balázs Lajos, aki szerint az új oktatási törvény jó, de az a döntő, hogy miként alkalmazzák azt.
Irodalmi szövegek helyett beszédközpontúság
A professzor Tódor Erika Mária docenssel és Lajos Katalin adjunktussal közösen már több mint két éve kidolgozott egy reformtervezetet a román nyelv oktatására vonatkozóan az általános és a középiskolások számára. Balázs Lajos szerint az volt az alapelv, hogy összeegyeztessék a két nyelv teljesen eltérő nyelvtani szerkezetét. Nagy hangsúlyt fektettek a magyar diákok motiváltságára. Balázs Lajos szerint jelenleg a magyar gyerekek annyi időt fordítanak a román nyelv tanulására, mint az összes többi tantárgyra együttvéve, mégis gyenge osztályzatot kapnak, ezért fogalmazódik meg bennük, hogy: „utálom a románt!” Rámutatott, a jó tanulók sem tudják megértetni magukat románul a hétköznapokban. „Lehet, hogy egy Eliade-regényről kiválóan értekeznek, de a piacon nem tudnak bevásárolni” – adott egy példát az egyetemi tanár.
Balázs Lajos a Krónikának elmondta, tantervükben teljesen más nyelvi anyagra építettek, kiküszöbölték az irodalmi szövegeket, amelyek archaikus nyelvezetűek, regionalizmusokkal tűzdeltek, és monumentális mondatfüzérekből állnak. Helyettük didaktikai szövegeket vittek be, úgy gazdagítva a magyar gyerekek román szókincsét, kifejezőkészségét, ahogy azok szemlélete is gazdagodik. A gimnáziumban már az irodalmi szövegek is bekerülhetnek, de nem a kronológia, hanem műfajok szerint, és párhuzamot vonnak a magyar és a román irodalom között, képzőművészek, zeneszerzők, feltalálók életrajzait olvashatják a diákok, így ezeket a tankönyveket az unalmas leírások helyett a dinamikus párbeszéd uralja. Balázs Lajos elmondta, a minisztériumban tudnak a programjukról, de eddig még nem jelezték, hogy felhasználnák azt.
Király: nem hagyunk ki senkit
A kisebbségek nyelvén zajló oktatásban új programra és új tankönyvekre van szükség – erősítette meg a Krónikának Király András tanügyi államtitkár is. Elmondta, amíg nincs meg az alaptanterv, nem tudnak analitikus tanterveket készíteni. Ha ez elkészült, meg kell vizsgálni, hogy mit irányoz elő. Szerinte a magyar diákoknak írt román tankönyvnek olyannak kell lennie, hogy minden régióban alkalmazni lehessen, ahol magyar nyelvű oktatás zajlik. Az államtitkár szerint párhuzamosan két-három központban is dolgoznak a tanterveken, és meg fogják szervezni, hogy a munkacsoportok találkozzanak, és együtt találják meg a legmegfelelőbb változatot, elkészítsék a legjobb tantervet és tankönyvet. Mint hangsúlyozta, a munkából senkit sem hagynak ki, de ez csak akkor kezdődhet el, amikor már kész van az alaptanterv.
Magyar földrajz- és történelemkönyv már ősztől
Az új tanügyi törvény alkalmazásának előkészítése már elkezdődött, csütörtökön Brassóban tanácskoztak a magyar oktatásért felelős tanfelügyelők, valamint az RMDSZ szakpolitikusai. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, a szövetség a napokban széles körű szakmai konzultációt indított a jogszabály alkalmazásáról, a tanfelügyelőkkel, magyar oktatókkal, iskolaigazgatókkal és önkormányzati elöljárókkal egyeztetnek. A szövetségi elnök szerint az a céljuk, hogy az új tanév kezdetén már magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvet kapjanak a diákok.
Markó úgy véli, ez könnyebb feladat, hiszen a jelenlegi kiadványok lefordításával, a szükséges mentalitásbeli javításokkal viszonylag rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket. Mint hangsúlyozta, a román nyelv oktatása ennél nehezebb, hisz sajátos tantervet és tankönyveket kell kidolgozni, amire Markó szerint minél hamarabb sort kell keríteni. Rámutatott, nagyon fontos, hogy ahol erre mód van, már menet közben érvényesítsék az új törvény biztosította, kisebbségeket érintő rendelkezéseket. Úgy vélte, az új jogszabály megteremti a teljes körű magyar nyelvű oktatás feltételeit, és legalább tíz évre biztosítja ennek minőségét. Ez szerinte a magyar szórványiskolák szempontjából is előrelépést jelent, hiszen biztosítja, hogy ezek az alacsony gyereklétszám ellenére megőrizhessék jogi személyiségüket.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
A tanterven és a tankönyveken múlik az új tanügyi törvény valódi sikere – vélik a szakemberek. A nemrég hatályba lépett jogszabály szerint a kisebbségi diákoknak sajátos tanterv és tankönyv alapján kell tanítani a román nyelv és irodalmat, viszont a változás csak abban az esetben következik be, ha ezek valóban megfelelnek a célnak. Balázs Lajos, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának professzora a Krónika kérdésére elmondta, attól tart, elsietik a tanterv és a tankönyvek kidolgozását, és emiatt a román nyelv oktatása nem változik meg lényegesen. A szakember amiatt is aggódik, hogy lesznek, akik megpróbálják megakadályozni a törvény alkalmazását, hiszen a jogszabály nem írja elő, hogy a kisebbségi iskolákban román nyelvet oktatóknak ismerniük kell a tanulók anyanyelvét.
Lesznek, akik nem azt tartják majd fontosnak, hogy a gyereket megtanítsák románul, hanem azt, hogy megőrizzék állásukat” – vélte a professzor, aki szerint sokan azt szeretnék, ha nem változna semmi. Emlékeztetett, eddig is voltak átszervezések, például eldöntötték, hogy a más nemzetiségű öt-nyolc osztályosoknak megfelelő román tankönyvet írnak, de valójában csak annyi történt, hogy a borítóra ráírták: román tankönyv magyar diákoknak, és a kiadvány tartalma 98 százalékban ugyanaz maradt.
„Ennek végén, a silány román–magyar szószedetben a magyar főnevekhez is odaírták, hogy milyen neműek” – illusztrálta a kiadvány „minőségét” Balázs Lajos, aki szerint az új oktatási törvény jó, de az a döntő, hogy miként alkalmazzák azt.
Irodalmi szövegek helyett beszédközpontúság
A professzor Tódor Erika Mária docenssel és Lajos Katalin adjunktussal közösen már több mint két éve kidolgozott egy reformtervezetet a román nyelv oktatására vonatkozóan az általános és a középiskolások számára. Balázs Lajos szerint az volt az alapelv, hogy összeegyeztessék a két nyelv teljesen eltérő nyelvtani szerkezetét. Nagy hangsúlyt fektettek a magyar diákok motiváltságára. Balázs Lajos szerint jelenleg a magyar gyerekek annyi időt fordítanak a román nyelv tanulására, mint az összes többi tantárgyra együttvéve, mégis gyenge osztályzatot kapnak, ezért fogalmazódik meg bennük, hogy: „utálom a románt!” Rámutatott, a jó tanulók sem tudják megértetni magukat románul a hétköznapokban. „Lehet, hogy egy Eliade-regényről kiválóan értekeznek, de a piacon nem tudnak bevásárolni” – adott egy példát az egyetemi tanár.
Balázs Lajos a Krónikának elmondta, tantervükben teljesen más nyelvi anyagra építettek, kiküszöbölték az irodalmi szövegeket, amelyek archaikus nyelvezetűek, regionalizmusokkal tűzdeltek, és monumentális mondatfüzérekből állnak. Helyettük didaktikai szövegeket vittek be, úgy gazdagítva a magyar gyerekek román szókincsét, kifejezőkészségét, ahogy azok szemlélete is gazdagodik. A gimnáziumban már az irodalmi szövegek is bekerülhetnek, de nem a kronológia, hanem műfajok szerint, és párhuzamot vonnak a magyar és a román irodalom között, képzőművészek, zeneszerzők, feltalálók életrajzait olvashatják a diákok, így ezeket a tankönyveket az unalmas leírások helyett a dinamikus párbeszéd uralja. Balázs Lajos elmondta, a minisztériumban tudnak a programjukról, de eddig még nem jelezték, hogy felhasználnák azt.
Király: nem hagyunk ki senkit
A kisebbségek nyelvén zajló oktatásban új programra és új tankönyvekre van szükség – erősítette meg a Krónikának Király András tanügyi államtitkár is. Elmondta, amíg nincs meg az alaptanterv, nem tudnak analitikus tanterveket készíteni. Ha ez elkészült, meg kell vizsgálni, hogy mit irányoz elő. Szerinte a magyar diákoknak írt román tankönyvnek olyannak kell lennie, hogy minden régióban alkalmazni lehessen, ahol magyar nyelvű oktatás zajlik. Az államtitkár szerint párhuzamosan két-három központban is dolgoznak a tanterveken, és meg fogják szervezni, hogy a munkacsoportok találkozzanak, és együtt találják meg a legmegfelelőbb változatot, elkészítsék a legjobb tantervet és tankönyvet. Mint hangsúlyozta, a munkából senkit sem hagynak ki, de ez csak akkor kezdődhet el, amikor már kész van az alaptanterv.
Magyar földrajz- és történelemkönyv már ősztől
Az új tanügyi törvény alkalmazásának előkészítése már elkezdődött, csütörtökön Brassóban tanácskoztak a magyar oktatásért felelős tanfelügyelők, valamint az RMDSZ szakpolitikusai. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, a szövetség a napokban széles körű szakmai konzultációt indított a jogszabály alkalmazásáról, a tanfelügyelőkkel, magyar oktatókkal, iskolaigazgatókkal és önkormányzati elöljárókkal egyeztetnek. A szövetségi elnök szerint az a céljuk, hogy az új tanév kezdetén már magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvet kapjanak a diákok.
Markó úgy véli, ez könnyebb feladat, hiszen a jelenlegi kiadványok lefordításával, a szükséges mentalitásbeli javításokkal viszonylag rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket. Mint hangsúlyozta, a román nyelv oktatása ennél nehezebb, hisz sajátos tantervet és tankönyveket kell kidolgozni, amire Markó szerint minél hamarabb sort kell keríteni. Rámutatott, nagyon fontos, hogy ahol erre mód van, már menet közben érvényesítsék az új törvény biztosította, kisebbségeket érintő rendelkezéseket. Úgy vélte, az új jogszabály megteremti a teljes körű magyar nyelvű oktatás feltételeit, és legalább tíz évre biztosítja ennek minőségét. Ez szerinte a magyar szórványiskolák szempontjából is előrelépést jelent, hiszen biztosítja, hogy ezek az alacsony gyereklétszám ellenére megőrizhessék jogi személyiségüket.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2012. november 28.
Beszélni is engedd... (Fordulat következhet a románoktatásban - A román nyelv- és irodalomoktatásról Tódor Erika Máriával, a nyelvpedagógiai tudományok doktorával)
József Attilát parafrazálva, így fohászkodik szülő, tanár és diák évtizedek óta, valahányszor a román nyelv oktatásának nehéz terepén újabb bosszantó, szükségtelennek érzett akadályba ütközik. Ezzel magyarázható ama indulatos hang is, melyen a másfél évtizede tartó vita során nem egyszer lapunkban is hozzászóltunk a kérdéshez, miközben iparkodtunk ismertetni ama szakmai munkát, mely közben beindult, hogy a minisztériumnak ötleteket adhasson a reformhoz.
Tódor Erika Mária, a nyelvpedagógiai tudományok doktora, a Sapientia EMTE docense hangváltást kezdeményez, s erre, úgy érzi, legalább két nyomós oka van. Aki részt vett az egyetemen jó évtizede elkészült első alternatív tantervváltozat kidolgozásában (Balázs Lajossal és Lajos Katalinnal közösen), mára sokkal kézzelfoghatóbb eredményekről számolhat be. A szakhatósági döntés ugyan még várat magára, de figyelemre méltó újdonságokkal szolgálhatunk olvasóinknak.
Az elméleti háttér
– Az iskolai románoktatás szakszerűtlenségből, a célszerű nyelvoktatásétól elütő célokból stb. fakadóan olyan ballasztokat hurcolt magával a tárgy bevezetése óta, melyek sok szülő és tanuló életét keserítették meg. A reform tevékeny résztvevőjeként fordulatra számít. – Jelentős gyakorlati előrehaladás történt a folyamat elfogadtatásában. A két éve megszavazott új tanügyi törvény szövegébe bekerült az a cikkely, miszerint a kisebbségi tannyelvű iskolákban a román nyelvet sajátos tantervek szerint lehet oktatni. Hogyan jutottunk el idáig? Mindenképpen fontosnak bizonyult, hogy a kérdésnek volt egy tartalmi és ideológiai házigazdája, elsősorban a Sapientia EMTE, ahol több szinten és formában tárgyaltuk azt. Olyan írásokat jelentettünk meg, olyan továbbképzéseket, konferenciákat szerveztünk, amelyek a kérdéskör megbeszéléséről szóltak, s úgy gondolom, a törvény előkészítésében és megalapozásában lényeges volt eme elméleti háttér. Mivel kisebbségi oktatáspolitikai kérdésről van szó, e gondolatok nem tudtak volna érvényesülni a megfelelő politikai érdekképviselet nélkül, amely által bekerült a jogszabály szövegébe e kitétel. Készségfejlesztés – A törvény többet nem nyújthat, most következik az önök feladata, a módszertani rész. – A törvény alapján pontosítják a metodológiát, az valóban külön feladat. Szerintem a románnyelv-oktatás kérdése a kisebbségi iskolákban nagyon előnyös helyzetbe került, mivel sokat próbáltunk erről beszélni. Jelen pillanatban ugyanis nincs még kész a tantervjavaslat a román anyanyelvűek számára románból, miként a magyar tantervjavaslat sem készült el, nekünk viszont már van egy tervezetünk a román mint nem anyanyelv oktatása számára, amely egy saját logikára, egy koherens gondolatmenetre alapszik, megvan a saját filozófiája. Ehhez megfelelő tartalmak rendelhetők. Gyakorlatilag egy komoly identitással rendelkező tantervi kínálatunk van, s ha alkalmazni fogják, büszkék lehetünk rá. Vágyunk persze az lett volna, hogy e tantervi csomagot összekapcsolhassuk a két anyanyelvi tantervvel, erre nem volt lehetőség, mivel előre dolgoztunk. – A szülők, tanulók és pedagógusok miért örülhetnek neki, és hogyan viszonyul az önök által önkéntesen kidolgozott első változathoz? – Annak megvolt a maga haszna, mert egy gondolat érlelődéséhez fontosak a kísérletek, sok tapasztalattal és tanulsággal járt. Az idén elkészült tanterven egy más csapat dolgozott, és két szinten folyt a munka, volt egy előkészítő, az egy-négy osztályra összpontosító csoport és egy másik, amely az öt-nyolc és a líceumi osztályokkal foglalkozott. E csoportok egy helyen dolgoztak, és gyakorlatilag mindent megbeszéltünk egymással. Én az utóbbit irányítottam, a tartalmi hátteret és a struktúrát próbáltam meg egységesíteni. Gyakorlatilag a minisztérium égisze alatt dolgoztunk, azok a pedagógusok, akiket felkértek a közreműködésre, az ország különböző régióiból érkeztek, és külön felkészítőn vettek részt. Az utolsó megbeszélésen ott volt a minisztériumi kiküldött is, aki megismerkedett a terv logikájával, és ötletekkel szolgált a véglegesítést illetően. Nos, a tanterv logikája sokkal közelebb áll a kisebbségi léthez és az abban felnövő diákhoz olyan értelemben, hogy a nyelvelsajátítás már az elemiben nagyon komoly megalapozást nyer, a kommunikációs készség kialakítására tettük a fő hangsúlyt, azon marad a hangsúly az öt-kilencedik osztályokban is, továbbfejlesztve azt, és a líceumi szinten jön be a kulturális kompetenciák megalapozása. Ez is egy összehasonlító jellegű gondolkodásmódot diktál, ugyanis a román kultúra jelentősebb eseményeit az európai és a magyar művelődéssel párhuzamosan, szorosan összevetve kívántuk tárgyalni. Azt gondolom, hogy e szinten a tanulmányozásra javasolt szövegek sokkal érdekesebbek lesznek, a diákoknak életkorukhoz, nyelvtudásukhoz közelebb álló műveket próbáltunk ajánlani. No de visszatérve: az elemiben elsősorban a beszédkészség fejlesztése, a szóbeli kommunikáció gyakorlása kerül előtérbe, öt-hatodik osztályban e készség megalapozása folytatódik és kiegészül egy erős írásbeli kommunikációs készségfejlesztéssel. A fokozatossági elvet követve ezek kerülnek kiegészítésre, rögzítésre a hét-nyolc-kilencedik osztályokban. Sajátos e tantervben, hogy külön fejezetet szenteltünk benne azoknak a nyelvi jelenségeknek, melyek külön nehézségeket okoznak a magyar gyereknek, s amelyek a nemek egyeztetésében vagy az igemódok használatában jelentkeznek például. Ezekkel külön szintekre lebontva foglalkozunk. Ebből látható, a tanterv kimondottan a magyar gyerekeknek szól, ha szlovák vagy szerb iskolában használni akarják, akkor e fejezetet a saját nyelvi gondjaikat tárgyalóval kell helyettesíteniük. A tankönyveknek e tantervi logika alapján kell elkészülniük.
Aki nem tud magyarul
A következő lépés az új tankönyvek elkészítése lesz tehát, mely még sok időt vehet igénybe. De hátra van egy salto mortale, ugyanis még a főhatósági jóváhagyás sem történt meg. Ez persze ismét szakmai politikai közreműködést igényel, ami után viszont valóban kiírható a tankönyvírási pályázat. Ezekről közelebbit Tódor Erika Mária nem tud még mondani, viszont érdemes firtatni további egy két dolgot. – Azok a romántanárok – és szép számmal vannak ilyenek –, akik kisebbségi iskoláinkban tanítanak, de maguk nem ismerik a gyerekek anyanyelvét, kultúráját, fognak-e tudni dolgozni e tanterv alapján? – Fognak tudni. Viszont mindenképpen kell majd olvasniuk erre vonatkozó szakirodalmat is, amire eddig talán nem voltak ráutalva. A tantervhez csatolunk egy javasolt szakirodalmat, mivel esetünkben két- vagy többnyelvű gyerekekről van szó, akik nyelvi viselkedése és egyénisége egészen más, mint az egynyelvűeké, sőt, a tanterv logikája szerint az egy- és kétnyelvű gyerekek teljesítményei sem hasonlíthatók össze, mi több, nem is egyazon eszközzel mérendők, mert két külön nyelvi helyzetről van szó. Hangsúlyozom: a két nyelvi viselkedés alapvetően különbözik, ezek fejlesztése más utakat követ. Ha tehát a tanár hatékonyan akar dolgozni, elmélyülten meg kell értenie a diákokat, akikkel foglalkozik, s ehhez szakirodalom áll a rendelkezésére. Én legfontosabbnak nem is annyira a tankönyvek elkészültét érzem, hanem a tanárok továbbképzését, hogy mindenki számára érthetővé váljon a koncepcióváltás. A tanítási logika, amiről beszéltem. Mert ha a gondolkodásban sor kerül e szemléletváltásra, akkor nyilván a tankönyvet is annak megfelelően fogom használni, ahogy a diákok, az osztály megköveteli. Ezért is hasznos, amit a Sapientia EMTE kínál a nyári továbbképzéskor, illetve ezért fontos, hogy román módszertani előadásokat is hallgassanak diákjaink.
A különbségtételről
– Módszertanilag a korábbi oktatási gyakorlat fő hibája az volt, hogy eltekintett a tanulók kisebbségi mivoltától, és szükségleteiket semmibe vette… – Igen, úgy akarták tanítani őket, mint az anyanyelvűeket. Úgy is akarták mérni a tudásukat, egyazon mércével, olyan elvárások voltak, amelyek csak kudarcélményt szülhettek mind a gyerek és szülő, mind a tanár munkájában, nem is beszélve a továbbtanulási esélyekről és a mobilitás megnehezítéséről, amivel már mindannyian szembesültünk. – Ha külön tanterv szerint és külön tankönyvekből tanulnak majd ezentúl, annak egyik következménye az lesz, hogy sokkal jobban tudnak majd beszélni és írni románul, mint eddig, hatékonyabb lesz a nyelvelsajátítás, másként fogják érezni magukat román közegben is, mint eddig. No de az említett mérce: külön érettségit is tehetnek-e majd? – Mikor két éve vitaindítómat a Transindex portálon közzétettem – a vita sajnos elmaradt –, megírtam, hogy a törvény erre vonatkozón nem pontosít. Nem derül ki a szövegből, hogy lehet vagy nem lehet majd alternatív érettségit szervezni. Én akkor azt írtam, nem tudjuk, milyen hátulütői lennének a társadalmi beilleszkedésben, a továbbtanulásban, s nem ismerjük, hogyan vélekednek erről a szülők, a diákok, ezért a kérdés nyitott marad. Tantervjavaslatunk azt tűzte ki célul, hogy aki a 12 osztályt elvégzi, képes legyen teljesíteni azokat a nyelvi kompetenciákat, amelyeket az egységes, minden nyelvre érvényes C2-es Európai Uniós referenciaszint előír. A Közös Európai Referenciakeretet (KER) követtük, amikor a kezdő, közepes és a haladó szintek – A, B, C – közt, és azokon belül az 1-es és 2-es alszintek között különbséget tettünk. Ennek elvárásait követtük, csak kiegészítettük azzal a szemlélettel, amire kisebbségiként lehet szüksége annak, aki nem anyanyelvként tanulja a tárgyat, de szüksége van – hogy a környezete műveltségét megértse – bizonyos kulturális fogódzókra. E kulturális elemeket vittük be a líceumi szintre. Az alsóbb osztályokban a hangsúly a kommunikációra esik, azt követően pedig az arra alapuló kulturális kompetenciákra. – Egy személyes élményem. A családban történt, szokatlan dologra figyeltem fel. Fiam valami egészen különös buzgalommal tanulja a tárgyat, holott korábban semmivel sem tudott jobban románul, mint a többi gyerek. Kiderült: olyan pedagógus foglalkozik velük, aki a tankönyvet eléggé szabadon kezelve, tulajdonképpen a saját maga tananyagából és élményszerűen tanít, ráadásul az aktivizálás kimondottan ügyes módszereinek felhasználásával. Magyarul ugyan nem tud, az összehasonlítást nem tudja elvégezni, de mindjárt első szövege egy csengő-bongó rímekkel ékes és könnyen érthető vers volt, mellyel nyilván a nyelv zeneiségére, jól hangzó voltára kívánta felhívni a figyelmet. Azóta is ébren tudta tartani az érdeklődést és a szorgalmat. Nem kellene-e megkezdeni kísérleti tananyag segítségével a kipróbálását annak, amit önök ajánlottak? – Én örülnék neki, nagyon bízom ebben a tantervben. Sokszor gondolkoztam azon, hogy amikor tankönyvet adunk a tanár kezébe, egy kicsit megalázzuk az ő kreativitását. Sokkal egyszerűbb lenne, ha logikai egységeket adnánk azzal: ezt te töltsd ki tartalommal. Felemelő dolog lenne sokaknak, hogy végre maguk választhatnának. Persze, biztosan sok gonddal járna, némelyeknek sikerülne, másoknak nem. A Bolyai Nyári Akadémia egyik szervezőjeként sajnos azt látom, évről évre romlik a tanári érdeklődés minősége, a háromévesre csökkentett képzés fájó dolgokat idéz elő… Márpedig minőség nélkül nincs hatékony oktatás. Nem a román nyelvoktatás miatt féltem a jövőnket, arra lehet okos megoldásokat találni, hanem az igénytelenség miatt, amely ha az iskolában terjed, különösen szembeötlő.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
József Attilát parafrazálva, így fohászkodik szülő, tanár és diák évtizedek óta, valahányszor a román nyelv oktatásának nehéz terepén újabb bosszantó, szükségtelennek érzett akadályba ütközik. Ezzel magyarázható ama indulatos hang is, melyen a másfél évtizede tartó vita során nem egyszer lapunkban is hozzászóltunk a kérdéshez, miközben iparkodtunk ismertetni ama szakmai munkát, mely közben beindult, hogy a minisztériumnak ötleteket adhasson a reformhoz.
Tódor Erika Mária, a nyelvpedagógiai tudományok doktora, a Sapientia EMTE docense hangváltást kezdeményez, s erre, úgy érzi, legalább két nyomós oka van. Aki részt vett az egyetemen jó évtizede elkészült első alternatív tantervváltozat kidolgozásában (Balázs Lajossal és Lajos Katalinnal közösen), mára sokkal kézzelfoghatóbb eredményekről számolhat be. A szakhatósági döntés ugyan még várat magára, de figyelemre méltó újdonságokkal szolgálhatunk olvasóinknak.
Az elméleti háttér
– Az iskolai románoktatás szakszerűtlenségből, a célszerű nyelvoktatásétól elütő célokból stb. fakadóan olyan ballasztokat hurcolt magával a tárgy bevezetése óta, melyek sok szülő és tanuló életét keserítették meg. A reform tevékeny résztvevőjeként fordulatra számít. – Jelentős gyakorlati előrehaladás történt a folyamat elfogadtatásában. A két éve megszavazott új tanügyi törvény szövegébe bekerült az a cikkely, miszerint a kisebbségi tannyelvű iskolákban a román nyelvet sajátos tantervek szerint lehet oktatni. Hogyan jutottunk el idáig? Mindenképpen fontosnak bizonyult, hogy a kérdésnek volt egy tartalmi és ideológiai házigazdája, elsősorban a Sapientia EMTE, ahol több szinten és formában tárgyaltuk azt. Olyan írásokat jelentettünk meg, olyan továbbképzéseket, konferenciákat szerveztünk, amelyek a kérdéskör megbeszéléséről szóltak, s úgy gondolom, a törvény előkészítésében és megalapozásában lényeges volt eme elméleti háttér. Mivel kisebbségi oktatáspolitikai kérdésről van szó, e gondolatok nem tudtak volna érvényesülni a megfelelő politikai érdekképviselet nélkül, amely által bekerült a jogszabály szövegébe e kitétel. Készségfejlesztés – A törvény többet nem nyújthat, most következik az önök feladata, a módszertani rész. – A törvény alapján pontosítják a metodológiát, az valóban külön feladat. Szerintem a románnyelv-oktatás kérdése a kisebbségi iskolákban nagyon előnyös helyzetbe került, mivel sokat próbáltunk erről beszélni. Jelen pillanatban ugyanis nincs még kész a tantervjavaslat a román anyanyelvűek számára románból, miként a magyar tantervjavaslat sem készült el, nekünk viszont már van egy tervezetünk a román mint nem anyanyelv oktatása számára, amely egy saját logikára, egy koherens gondolatmenetre alapszik, megvan a saját filozófiája. Ehhez megfelelő tartalmak rendelhetők. Gyakorlatilag egy komoly identitással rendelkező tantervi kínálatunk van, s ha alkalmazni fogják, büszkék lehetünk rá. Vágyunk persze az lett volna, hogy e tantervi csomagot összekapcsolhassuk a két anyanyelvi tantervvel, erre nem volt lehetőség, mivel előre dolgoztunk. – A szülők, tanulók és pedagógusok miért örülhetnek neki, és hogyan viszonyul az önök által önkéntesen kidolgozott első változathoz? – Annak megvolt a maga haszna, mert egy gondolat érlelődéséhez fontosak a kísérletek, sok tapasztalattal és tanulsággal járt. Az idén elkészült tanterven egy más csapat dolgozott, és két szinten folyt a munka, volt egy előkészítő, az egy-négy osztályra összpontosító csoport és egy másik, amely az öt-nyolc és a líceumi osztályokkal foglalkozott. E csoportok egy helyen dolgoztak, és gyakorlatilag mindent megbeszéltünk egymással. Én az utóbbit irányítottam, a tartalmi hátteret és a struktúrát próbáltam meg egységesíteni. Gyakorlatilag a minisztérium égisze alatt dolgoztunk, azok a pedagógusok, akiket felkértek a közreműködésre, az ország különböző régióiból érkeztek, és külön felkészítőn vettek részt. Az utolsó megbeszélésen ott volt a minisztériumi kiküldött is, aki megismerkedett a terv logikájával, és ötletekkel szolgált a véglegesítést illetően. Nos, a tanterv logikája sokkal közelebb áll a kisebbségi léthez és az abban felnövő diákhoz olyan értelemben, hogy a nyelvelsajátítás már az elemiben nagyon komoly megalapozást nyer, a kommunikációs készség kialakítására tettük a fő hangsúlyt, azon marad a hangsúly az öt-kilencedik osztályokban is, továbbfejlesztve azt, és a líceumi szinten jön be a kulturális kompetenciák megalapozása. Ez is egy összehasonlító jellegű gondolkodásmódot diktál, ugyanis a román kultúra jelentősebb eseményeit az európai és a magyar művelődéssel párhuzamosan, szorosan összevetve kívántuk tárgyalni. Azt gondolom, hogy e szinten a tanulmányozásra javasolt szövegek sokkal érdekesebbek lesznek, a diákoknak életkorukhoz, nyelvtudásukhoz közelebb álló műveket próbáltunk ajánlani. No de visszatérve: az elemiben elsősorban a beszédkészség fejlesztése, a szóbeli kommunikáció gyakorlása kerül előtérbe, öt-hatodik osztályban e készség megalapozása folytatódik és kiegészül egy erős írásbeli kommunikációs készségfejlesztéssel. A fokozatossági elvet követve ezek kerülnek kiegészítésre, rögzítésre a hét-nyolc-kilencedik osztályokban. Sajátos e tantervben, hogy külön fejezetet szenteltünk benne azoknak a nyelvi jelenségeknek, melyek külön nehézségeket okoznak a magyar gyereknek, s amelyek a nemek egyeztetésében vagy az igemódok használatában jelentkeznek például. Ezekkel külön szintekre lebontva foglalkozunk. Ebből látható, a tanterv kimondottan a magyar gyerekeknek szól, ha szlovák vagy szerb iskolában használni akarják, akkor e fejezetet a saját nyelvi gondjaikat tárgyalóval kell helyettesíteniük. A tankönyveknek e tantervi logika alapján kell elkészülniük.
Aki nem tud magyarul
A következő lépés az új tankönyvek elkészítése lesz tehát, mely még sok időt vehet igénybe. De hátra van egy salto mortale, ugyanis még a főhatósági jóváhagyás sem történt meg. Ez persze ismét szakmai politikai közreműködést igényel, ami után viszont valóban kiírható a tankönyvírási pályázat. Ezekről közelebbit Tódor Erika Mária nem tud még mondani, viszont érdemes firtatni további egy két dolgot. – Azok a romántanárok – és szép számmal vannak ilyenek –, akik kisebbségi iskoláinkban tanítanak, de maguk nem ismerik a gyerekek anyanyelvét, kultúráját, fognak-e tudni dolgozni e tanterv alapján? – Fognak tudni. Viszont mindenképpen kell majd olvasniuk erre vonatkozó szakirodalmat is, amire eddig talán nem voltak ráutalva. A tantervhez csatolunk egy javasolt szakirodalmat, mivel esetünkben két- vagy többnyelvű gyerekekről van szó, akik nyelvi viselkedése és egyénisége egészen más, mint az egynyelvűeké, sőt, a tanterv logikája szerint az egy- és kétnyelvű gyerekek teljesítményei sem hasonlíthatók össze, mi több, nem is egyazon eszközzel mérendők, mert két külön nyelvi helyzetről van szó. Hangsúlyozom: a két nyelvi viselkedés alapvetően különbözik, ezek fejlesztése más utakat követ. Ha tehát a tanár hatékonyan akar dolgozni, elmélyülten meg kell értenie a diákokat, akikkel foglalkozik, s ehhez szakirodalom áll a rendelkezésére. Én legfontosabbnak nem is annyira a tankönyvek elkészültét érzem, hanem a tanárok továbbképzését, hogy mindenki számára érthetővé váljon a koncepcióváltás. A tanítási logika, amiről beszéltem. Mert ha a gondolkodásban sor kerül e szemléletváltásra, akkor nyilván a tankönyvet is annak megfelelően fogom használni, ahogy a diákok, az osztály megköveteli. Ezért is hasznos, amit a Sapientia EMTE kínál a nyári továbbképzéskor, illetve ezért fontos, hogy román módszertani előadásokat is hallgassanak diákjaink.
A különbségtételről
– Módszertanilag a korábbi oktatási gyakorlat fő hibája az volt, hogy eltekintett a tanulók kisebbségi mivoltától, és szükségleteiket semmibe vette… – Igen, úgy akarták tanítani őket, mint az anyanyelvűeket. Úgy is akarták mérni a tudásukat, egyazon mércével, olyan elvárások voltak, amelyek csak kudarcélményt szülhettek mind a gyerek és szülő, mind a tanár munkájában, nem is beszélve a továbbtanulási esélyekről és a mobilitás megnehezítéséről, amivel már mindannyian szembesültünk. – Ha külön tanterv szerint és külön tankönyvekből tanulnak majd ezentúl, annak egyik következménye az lesz, hogy sokkal jobban tudnak majd beszélni és írni románul, mint eddig, hatékonyabb lesz a nyelvelsajátítás, másként fogják érezni magukat román közegben is, mint eddig. No de az említett mérce: külön érettségit is tehetnek-e majd? – Mikor két éve vitaindítómat a Transindex portálon közzétettem – a vita sajnos elmaradt –, megírtam, hogy a törvény erre vonatkozón nem pontosít. Nem derül ki a szövegből, hogy lehet vagy nem lehet majd alternatív érettségit szervezni. Én akkor azt írtam, nem tudjuk, milyen hátulütői lennének a társadalmi beilleszkedésben, a továbbtanulásban, s nem ismerjük, hogyan vélekednek erről a szülők, a diákok, ezért a kérdés nyitott marad. Tantervjavaslatunk azt tűzte ki célul, hogy aki a 12 osztályt elvégzi, képes legyen teljesíteni azokat a nyelvi kompetenciákat, amelyeket az egységes, minden nyelvre érvényes C2-es Európai Uniós referenciaszint előír. A Közös Európai Referenciakeretet (KER) követtük, amikor a kezdő, közepes és a haladó szintek – A, B, C – közt, és azokon belül az 1-es és 2-es alszintek között különbséget tettünk. Ennek elvárásait követtük, csak kiegészítettük azzal a szemlélettel, amire kisebbségiként lehet szüksége annak, aki nem anyanyelvként tanulja a tárgyat, de szüksége van – hogy a környezete műveltségét megértse – bizonyos kulturális fogódzókra. E kulturális elemeket vittük be a líceumi szintre. Az alsóbb osztályokban a hangsúly a kommunikációra esik, azt követően pedig az arra alapuló kulturális kompetenciákra. – Egy személyes élményem. A családban történt, szokatlan dologra figyeltem fel. Fiam valami egészen különös buzgalommal tanulja a tárgyat, holott korábban semmivel sem tudott jobban románul, mint a többi gyerek. Kiderült: olyan pedagógus foglalkozik velük, aki a tankönyvet eléggé szabadon kezelve, tulajdonképpen a saját maga tananyagából és élményszerűen tanít, ráadásul az aktivizálás kimondottan ügyes módszereinek felhasználásával. Magyarul ugyan nem tud, az összehasonlítást nem tudja elvégezni, de mindjárt első szövege egy csengő-bongó rímekkel ékes és könnyen érthető vers volt, mellyel nyilván a nyelv zeneiségére, jól hangzó voltára kívánta felhívni a figyelmet. Azóta is ébren tudta tartani az érdeklődést és a szorgalmat. Nem kellene-e megkezdeni kísérleti tananyag segítségével a kipróbálását annak, amit önök ajánlottak? – Én örülnék neki, nagyon bízom ebben a tantervben. Sokszor gondolkoztam azon, hogy amikor tankönyvet adunk a tanár kezébe, egy kicsit megalázzuk az ő kreativitását. Sokkal egyszerűbb lenne, ha logikai egységeket adnánk azzal: ezt te töltsd ki tartalommal. Felemelő dolog lenne sokaknak, hogy végre maguk választhatnának. Persze, biztosan sok gonddal járna, némelyeknek sikerülne, másoknak nem. A Bolyai Nyári Akadémia egyik szervezőjeként sajnos azt látom, évről évre romlik a tanári érdeklődés minősége, a háromévesre csökkentett képzés fájó dolgokat idéz elő… Márpedig minőség nélkül nincs hatékony oktatás. Nem a román nyelvoktatás miatt féltem a jövőnket, arra lehet okos megoldásokat találni, hanem az igénytelenség miatt, amely ha az iskolában terjed, különösen szembeötlő.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. július 30.
Odázzák a sajátos románoktatást
Csak a 2015–2016-os tanévtől reménykedhetnek abban a magyar diákok, hogy a kisebbségek sajátos módszerrel tanulhatják a román nyelvet – jelentette ki a Krónikának Király András. Az oktatási minisztérium államtitkára megkeresésünkre úgy fogalmazott, ebben a témakörben már az is örömére szolgál, ha nincs visszalépés.
„Mi az új előírások alapján az előkészítőtől a tizenkettedik osztályig kidolgoztuk a magyar iskolák, a magyar diákok számára a román oktatás specifikus tanterveit, ám nem találtunk partnert, hogy ezt gyakorlatba is ültessük. Az oktatási minisztérium elképzelése szerint a román nyelv oktatásának kisebbségekre szabott módszerét párhuzamosan vezetnék be a román oktatásban végbement tantervcserékkel” – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ szakpolitikusa.
A szeptemberben kezdődő tanévben az előkészítő, első és második osztály tanterveit újítják meg, majd a következő tanévtől a harmadik és negyedik osztályokét. Király elismerte, hogy ebben az ütemben nagyon lassan haladnak, de szerinte bizakodásra ad okot, hogy a minisztérium határozata szerint a 2015–2016-os tanévtől az ötödik, illetve a kilencedik osztályokban új tantervek szerint tanítanak, és ezektől a diákoktól már ez alapján kérik számon a tanultakat a nyolcadikosok záróvizsgáján és az érettségin.
„Akkor ezeknek az osztályoknak az esetében a román nyelv specifikus oktatását is be kell vezetni a kisebbségek számára” – szögezte le az államtiktár. Király András megállapította, a pedagógusok kezét köti a tanterv, nincs sok mozgásterük arra, hogy más módszerrel, rugalmasabban tanítsák a kisebbségeknek a román nyelvet, hiszen minden számonkérés a programon, a tanterven alapszik, a diákok pedig ezekre kell felkészüljenek, hogy helytálljanak a vizsgákon.
Harcolni, érvelni kell
Balázs Lajos csíkszeredai professzor szerint merész fellépéssel, bátorsággal kellene kiharcolni a kisebbségi oktatásban a román nyelv sajátos módszertanának alkalmazását. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karának docense lapunknak elmondta: ezt a kérdést nem lehet a propaganda szintjére süllyeszteni, hanem a többéves próbálkozás után már a gyakorlatban is alkalmazni kellene.
„Küzdeni, érvelni kell, még akkor is, ha sok esetben nacionalista reflexeket vált ki a románokból ez a kérdés” – mutatott rá az egyetemi tanár. Mint ismeretes, a professzor Tódor Erika Mária docenssel és Lajos Katalin adjunktussal közösen már több éve kidolgozott egy reformtervezetet a román nyelv oktatására vonatkozóan az általános és középiskolások számára, amelyben összeegyeztették a két nyelv teljesen eltérő nyelvtani szerkezetét, hangsúlyt fektettek a magyar diákok motiváltságára.
Ugyanakkor feltételként szabták azt is, hogy a magyar gyerekeknek románt oktató tanár legalább alapfokon ismerje a magyar nyelvet. Balázs Lajos szerint hátráltatja a tanítást, ha a gyerek nem érti, mit mond a tanár, és fordítva.
„Ezt nem lehet azzal elintézni, mint tapasztalatom szerint sok esetben megtörtént, hogy a román anyanyelvű tanár rálegyint: ezek a gyerekek buták, azért nem értik, hogy ő mit mond” – állapította meg a docens. Hozzátette: össztársadalmi szinten is szerepet játszik a román nyelvoktatási politika, ami jelenleg olyan kolonc, ami fokozatosan érzelmi, lelki ellenszenvet vált ki a magyar gyerekekből, hiszen folyamatosan azt lehet hallani a szülőktől, hogy a gyerek különben jól teljesít az iskolában, csak románból nem.
„Ha a többség még a látszatát sem próbálja fenntartani, hogy érdeklődik a több mint egymilliós kisebbség nyelve, kultúrája iránt, ha nem tesz semmit azért, hogy a román nyelvet és kultúrát megszerettesse, akkor nem lesznek eredmények. Erre az alapvető eszköz a sajátos tanterv és a sajátos tankönyv lenne” – szögezte le kérdésünkre Balázs Lajos.
A romántanárok is változást sürgetnek
Román anyanyelvű romántanárok is elkerülhetetlennek tartják a kisebbségek román oktatása terén a program, a tanterv és a tankönyvek módosítását. Maria Sturzu, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium román szakos tanára lapunk megkeresésére elmondta, elsősorban egyeztetni kellene a magyar, valamint a román nyelv és irodalom oktatását a magyar iskolákban.
„A jelenlegi program 60 százalékában a diákok először románul tanulnak meg irodalmi és nyelvtani fogalmakat, csak azután az anyanyelvükön. Ha összehangolnák a két tantervet, az anyanyelven elsajátított ismeretanyag átültetése a román nyelven tanultakra nem lenne annyira nehézkes, sok esetben szinte lehetetlen, mint most” – szögezte le a Krónikának a pedagógus.
Maria Sturzu szerint az is akadályozza a magyar gyerekek számára a román nyelv elsajátítását, hogy ők is heti három órában tanulják, mint román anyanyelvű társaik. „Heti három órában nehéz eredményeket elérni, hiszen ezek a diákok tulajdonképpen csak ezeken az órákon hallanak román szót, vagy gyakorolhatják a nyelvet” – ecsetelte a romántanár.
Szerinte a jelenlegi tankönyvek, munkafüzetek, segédanyagok nem felelnek meg az elvárásoknak, és ez nemcsak a kisebbségi oktatásban jelent hátrányt. A tanárnő elmondta, nyolc éve nem használja a minisztérium által kiadott tankönyveket, hanem a tanterv alapján saját tananyagokat állít össze, amelyek segítik a funkcionális, beszélt nyelv megtanulását. Hozzátette, minden irodalmi művet át lehet olyan módon alakítani, hogy hasznos legyen a diákok számára a kommunikációban is, csak oda kell figyelni a gyerekek sajátos igényeire, az aktualitásra.
Maria Sturzu elmondta, előfordul, hogy a gyerekek a négy osztály elvégzése után egyáltalán nem tudnak románul, de akár a nyolc osztály elvégzése után is csak 30–40 százalékban sajátítják el a nyelvet, így nem csoda, hogy a felmérések, vizsgák során gyengék az eredményeik.
„A kötelező és rosszul felépített oktatási rendszerben a tanár sok esetben kénytelen önálló megoldásokat találni, az eredmények pedig azon múlnak, hogy egy-egy pedagógusnak mekkora az akaratereje, a hivatástudata és a munkabírása” – vallja Maria Sturzu.
Különben kezdeményezésére Csíkszeredában tizenkét éve szerveznek V–XII. osztályos magyar diákok számára román nyelvi vetélkedőt, melynek éppen az a célja, hogy a fiatalok leküzdjék a gátlásaikat, és motiváltabbak legyenek a romántanulásban. Idén 300 magyar diák vett részt Hargita, Kovászna, Maros és Bákó megyéből.
Hátrányban az érettségin is
Kovászna megye főtanfelügyelője nemrég úgy vélekedett: nincs politikai akarat arra, hogy a kisebbségeknek sajátos módszerrel tanítsák a román nyelvet. Keresztély Irma szerint bár a programot minden évfolyam számára kidolgozták, továbbra is egy helyben toporognak, mert hiányzik a politikai akarat az új módszertan elindítására.
„A programok készen állnak, csak rá kell bólintani az alkalmazásukra, ám ez valamiért még mindig nem történt meg. Holott mindenki hangoztatja, mennyire szükség lenne arra, hogy a kisebbségben élő fiatalok jól elsajátítsák a román nyelvet” – mondta a főtanfelügyelő.
Keresztély Irma rámutatott, az idei érettségi eredmények is igazolják, hogy szükség van az új módszertanra, hiszen a magyar diákok sokkal gyengébben teljesítettek a román vizsgán, mint a román anyanyelvűek. Kovászna megyében a román tannyelvű iskolákban közel tíz százalékponttal jobbak voltak az eredmények, elérték a közel 64 százalékos átmenési arányt, míg a magyar tannyelvűek teljesítménye alig 53 százalék. A különbség a román vizsgákon szerzett jegyekből adódik, a román anyanyelvű fiatalok sokkal nagyobb számban mentek át a próbán.
Bár idén mindkét székely megyében javultak az eredmények, Hargita megyében is hasonló a helyzet: Háromszéken közel 14, Hargita megyében több mint 10 százalékponttal javítottak az érettségizők.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)
Csak a 2015–2016-os tanévtől reménykedhetnek abban a magyar diákok, hogy a kisebbségek sajátos módszerrel tanulhatják a román nyelvet – jelentette ki a Krónikának Király András. Az oktatási minisztérium államtitkára megkeresésünkre úgy fogalmazott, ebben a témakörben már az is örömére szolgál, ha nincs visszalépés.
„Mi az új előírások alapján az előkészítőtől a tizenkettedik osztályig kidolgoztuk a magyar iskolák, a magyar diákok számára a román oktatás specifikus tanterveit, ám nem találtunk partnert, hogy ezt gyakorlatba is ültessük. Az oktatási minisztérium elképzelése szerint a román nyelv oktatásának kisebbségekre szabott módszerét párhuzamosan vezetnék be a román oktatásban végbement tantervcserékkel” – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ szakpolitikusa.
A szeptemberben kezdődő tanévben az előkészítő, első és második osztály tanterveit újítják meg, majd a következő tanévtől a harmadik és negyedik osztályokét. Király elismerte, hogy ebben az ütemben nagyon lassan haladnak, de szerinte bizakodásra ad okot, hogy a minisztérium határozata szerint a 2015–2016-os tanévtől az ötödik, illetve a kilencedik osztályokban új tantervek szerint tanítanak, és ezektől a diákoktól már ez alapján kérik számon a tanultakat a nyolcadikosok záróvizsgáján és az érettségin.
„Akkor ezeknek az osztályoknak az esetében a román nyelv specifikus oktatását is be kell vezetni a kisebbségek számára” – szögezte le az államtiktár. Király András megállapította, a pedagógusok kezét köti a tanterv, nincs sok mozgásterük arra, hogy más módszerrel, rugalmasabban tanítsák a kisebbségeknek a román nyelvet, hiszen minden számonkérés a programon, a tanterven alapszik, a diákok pedig ezekre kell felkészüljenek, hogy helytálljanak a vizsgákon.
Harcolni, érvelni kell
Balázs Lajos csíkszeredai professzor szerint merész fellépéssel, bátorsággal kellene kiharcolni a kisebbségi oktatásban a román nyelv sajátos módszertanának alkalmazását. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karának docense lapunknak elmondta: ezt a kérdést nem lehet a propaganda szintjére süllyeszteni, hanem a többéves próbálkozás után már a gyakorlatban is alkalmazni kellene.
„Küzdeni, érvelni kell, még akkor is, ha sok esetben nacionalista reflexeket vált ki a románokból ez a kérdés” – mutatott rá az egyetemi tanár. Mint ismeretes, a professzor Tódor Erika Mária docenssel és Lajos Katalin adjunktussal közösen már több éve kidolgozott egy reformtervezetet a román nyelv oktatására vonatkozóan az általános és középiskolások számára, amelyben összeegyeztették a két nyelv teljesen eltérő nyelvtani szerkezetét, hangsúlyt fektettek a magyar diákok motiváltságára.
Ugyanakkor feltételként szabták azt is, hogy a magyar gyerekeknek románt oktató tanár legalább alapfokon ismerje a magyar nyelvet. Balázs Lajos szerint hátráltatja a tanítást, ha a gyerek nem érti, mit mond a tanár, és fordítva.
„Ezt nem lehet azzal elintézni, mint tapasztalatom szerint sok esetben megtörtént, hogy a román anyanyelvű tanár rálegyint: ezek a gyerekek buták, azért nem értik, hogy ő mit mond” – állapította meg a docens. Hozzátette: össztársadalmi szinten is szerepet játszik a román nyelvoktatási politika, ami jelenleg olyan kolonc, ami fokozatosan érzelmi, lelki ellenszenvet vált ki a magyar gyerekekből, hiszen folyamatosan azt lehet hallani a szülőktől, hogy a gyerek különben jól teljesít az iskolában, csak románból nem.
„Ha a többség még a látszatát sem próbálja fenntartani, hogy érdeklődik a több mint egymilliós kisebbség nyelve, kultúrája iránt, ha nem tesz semmit azért, hogy a román nyelvet és kultúrát megszerettesse, akkor nem lesznek eredmények. Erre az alapvető eszköz a sajátos tanterv és a sajátos tankönyv lenne” – szögezte le kérdésünkre Balázs Lajos.
A romántanárok is változást sürgetnek
Román anyanyelvű romántanárok is elkerülhetetlennek tartják a kisebbségek román oktatása terén a program, a tanterv és a tankönyvek módosítását. Maria Sturzu, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium román szakos tanára lapunk megkeresésére elmondta, elsősorban egyeztetni kellene a magyar, valamint a román nyelv és irodalom oktatását a magyar iskolákban.
„A jelenlegi program 60 százalékában a diákok először románul tanulnak meg irodalmi és nyelvtani fogalmakat, csak azután az anyanyelvükön. Ha összehangolnák a két tantervet, az anyanyelven elsajátított ismeretanyag átültetése a román nyelven tanultakra nem lenne annyira nehézkes, sok esetben szinte lehetetlen, mint most” – szögezte le a Krónikának a pedagógus.
Maria Sturzu szerint az is akadályozza a magyar gyerekek számára a román nyelv elsajátítását, hogy ők is heti három órában tanulják, mint román anyanyelvű társaik. „Heti három órában nehéz eredményeket elérni, hiszen ezek a diákok tulajdonképpen csak ezeken az órákon hallanak román szót, vagy gyakorolhatják a nyelvet” – ecsetelte a romántanár.
Szerinte a jelenlegi tankönyvek, munkafüzetek, segédanyagok nem felelnek meg az elvárásoknak, és ez nemcsak a kisebbségi oktatásban jelent hátrányt. A tanárnő elmondta, nyolc éve nem használja a minisztérium által kiadott tankönyveket, hanem a tanterv alapján saját tananyagokat állít össze, amelyek segítik a funkcionális, beszélt nyelv megtanulását. Hozzátette, minden irodalmi művet át lehet olyan módon alakítani, hogy hasznos legyen a diákok számára a kommunikációban is, csak oda kell figyelni a gyerekek sajátos igényeire, az aktualitásra.
Maria Sturzu elmondta, előfordul, hogy a gyerekek a négy osztály elvégzése után egyáltalán nem tudnak románul, de akár a nyolc osztály elvégzése után is csak 30–40 százalékban sajátítják el a nyelvet, így nem csoda, hogy a felmérések, vizsgák során gyengék az eredményeik.
„A kötelező és rosszul felépített oktatási rendszerben a tanár sok esetben kénytelen önálló megoldásokat találni, az eredmények pedig azon múlnak, hogy egy-egy pedagógusnak mekkora az akaratereje, a hivatástudata és a munkabírása” – vallja Maria Sturzu.
Különben kezdeményezésére Csíkszeredában tizenkét éve szerveznek V–XII. osztályos magyar diákok számára román nyelvi vetélkedőt, melynek éppen az a célja, hogy a fiatalok leküzdjék a gátlásaikat, és motiváltabbak legyenek a romántanulásban. Idén 300 magyar diák vett részt Hargita, Kovászna, Maros és Bákó megyéből.
Hátrányban az érettségin is
Kovászna megye főtanfelügyelője nemrég úgy vélekedett: nincs politikai akarat arra, hogy a kisebbségeknek sajátos módszerrel tanítsák a román nyelvet. Keresztély Irma szerint bár a programot minden évfolyam számára kidolgozták, továbbra is egy helyben toporognak, mert hiányzik a politikai akarat az új módszertan elindítására.
„A programok készen állnak, csak rá kell bólintani az alkalmazásukra, ám ez valamiért még mindig nem történt meg. Holott mindenki hangoztatja, mennyire szükség lenne arra, hogy a kisebbségben élő fiatalok jól elsajátítsák a román nyelvet” – mondta a főtanfelügyelő.
Keresztély Irma rámutatott, az idei érettségi eredmények is igazolják, hogy szükség van az új módszertanra, hiszen a magyar diákok sokkal gyengébben teljesítettek a román vizsgán, mint a román anyanyelvűek. Kovászna megyében a román tannyelvű iskolákban közel tíz százalékponttal jobbak voltak az eredmények, elérték a közel 64 százalékos átmenési arányt, míg a magyar tannyelvűek teljesítménye alig 53 százalék. A különbség a román vizsgákon szerzett jegyekből adódik, a román anyanyelvű fiatalok sokkal nagyobb számban mentek át a próbán.
Bár idén mindkét székely megyében javultak az eredmények, Hargita megyében is hasonló a helyzet: Háromszéken közel 14, Hargita megyében több mint 10 százalékponttal javítottak az érettségizők.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)
2015. október 13.
Elkészült a tanterv (Románoktatás magyaroknak)
Speciális románoktatási tervet dolgoztak ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai a nem román anyanyelvű V–VIII. és IX–XII. osztályos diákok számára, a román mint második nyelv oktatását szorgalmazva. A tervet Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Victor Ponta miniszterelnök figyelmébe ajánlotta, leveléhez mellékelve a teljes, több tíz oldalas dokumentumot.
A programot elkészítő csapat tagjai a Sapientia csíkszeredai Gazdasági és Humán Tudományok Karának oktatói: Balázs Lajos, a csapat vezetője, valamint Tódor Erika Mária és Lajos Katalin. A megyeelnök arra kéri a kormányfőt, támogassa a program mihamarabbi gyakorlatba ültetését és a speciális tankönyvek használatba kerülését, mert ezáltal „elősegítik a kisebbségekhez tartozó diákok nyelvi, társadalmi és szakmai integrációját”. Borboly Csaba levelében hangsúlyozza: Hargita megyei román oktatók is hasznosnak tartják a speciális programok bevezetését, mert azokkal hatékonyabbá tehetik a nem román ajkú diákok kommunikációs készségét. A kidolgozott program ugyanis a kommunikációra helyezi a hangsúlyt.
Hargita Megye Tanácsának elnöke korábban is felhívta Victor Ponta figyelmét a problémára: 2014 őszén Csíkkozmáson átadta a miniszterelnöknek azt az oktatási segédanyagot, amely nem román anyanyelvű középiskolások romántanulását segíti, a kommunikációra helyezve a hangsúlyt, és amelyet Hargita megyei romántanárok szerkesztettek Maria Sturzu irányításával.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Speciális románoktatási tervet dolgoztak ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai a nem román anyanyelvű V–VIII. és IX–XII. osztályos diákok számára, a román mint második nyelv oktatását szorgalmazva. A tervet Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Victor Ponta miniszterelnök figyelmébe ajánlotta, leveléhez mellékelve a teljes, több tíz oldalas dokumentumot.
A programot elkészítő csapat tagjai a Sapientia csíkszeredai Gazdasági és Humán Tudományok Karának oktatói: Balázs Lajos, a csapat vezetője, valamint Tódor Erika Mária és Lajos Katalin. A megyeelnök arra kéri a kormányfőt, támogassa a program mihamarabbi gyakorlatba ültetését és a speciális tankönyvek használatba kerülését, mert ezáltal „elősegítik a kisebbségekhez tartozó diákok nyelvi, társadalmi és szakmai integrációját”. Borboly Csaba levelében hangsúlyozza: Hargita megyei román oktatók is hasznosnak tartják a speciális programok bevezetését, mert azokkal hatékonyabbá tehetik a nem román ajkú diákok kommunikációs készségét. A kidolgozott program ugyanis a kommunikációra helyezi a hangsúlyt.
Hargita Megye Tanácsának elnöke korábban is felhívta Victor Ponta figyelmét a problémára: 2014 őszén Csíkkozmáson átadta a miniszterelnöknek azt az oktatási segédanyagot, amely nem román anyanyelvű középiskolások romántanulását segíti, a kommunikációra helyezve a hangsúlyt, és amelyet Hargita megyei romántanárok szerkesztettek Maria Sturzu irányításával.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. december 14.
Marosvásárhelyiek taroltak a Gúzsba kötve táncolni fordítóversenyen
Hetedszerre szervezte meg középiskolásoknak szóló, nagysikerű műfordító-versenyét Csíkszeredában a Sapientia EMTE. A szombati döntőre bejutók között a marosvásárhelyi diákok taroltak.
Csak a szombati eredményhirdetésen derült ki a csíkszeredai Sapientia egyetem épülete 12-es termében, kik is a nyertesei a jeligésen lebonyolított idei fordítói versenynek. A Sapientia EMTE Csíkszeredai Kar Humántudományok Tanszéke hetedszerre szervezte meg a „Gúzsba kötve táncolni” fordítóversenyt, a középiskolák XI–XII. osztálya számára.
A december 12-i döntőn a kategóriánkénti első három helyezett, angol-magyar kategóriában pedig a résztvevők nagy számára való tekintettel az első négy helyezett vett részt helyszíni fordításon.
Az eredményhirdetésen a szervezők részéről dr. Lajos Katalin egyetemi adjunktus rámutatott: a Kosztolányi Dezső hódításról írt gondolatából kölcsönzött „Gúzsba kötve táncolni” cím pontosan idomul ahhoz, amit a műfordítónak tennie kell: „a táncos szabadságának kell látszania, miközben a fordítót kötik a forrásszöveg mondatai”. Az adjunktus felkérte a döntősöket: válasszák továbbtanulásként a Sapientia intézményét – mint ismeretes, a verseny nyertesei alanyi jogon kiválthatják a felvételi-jegy egyik komponensét egy 10-es jeggyel.
A dolgozatokat elbíráló tanárok összefoglalván a dolgozatok típushibáit és az erényeket, sorra szólították a nyertes jeligéket – ekkor derült ki, melyik diák munkája rejtőzik mögötte.
A magyarról-románra fordítók kategóriájában a marosvásárhelyi Bodó Annamária lett a nyertes. A románról-magyarra fordítók között ugyan erősebb mezőny alakult ki, az első díjjal járó értékes könyvjutalmat a marosvásárhelyi Érsek Réka nyerte el.
Az angolról magyarra fordítók munkájáról a javítói méltatásban elhangzott: élmény volt olvasni a fordításokat. Az első díjat a marosvásárhelyi Fülöp Dorottya nyerte, a magyarról-angolra fordítók között pedig idén újrázott a marosvásárhelyi Lazsádi Áron.
Áron és Dorottya kapta idén a táblagép-nyereménnyel járó, a legjobb anyanyelvre- illetve legjobb idegen nyelvre elkészült fordításért járó idei különdíjakat is.
Az egyetem díjazta a kísérőtanárokat is, közöttük Kádár Adrienn marosvásárhelyi tanárt.
Lajos Katalin a Maszolnak elmondta: a kortárs rövidpróza fordítások versenye évről-évre népszerűbb, és, az a tapasztalat, hogy a diákok egyre inkább egyénileg, önállóan fognak neki fordítani és neveznek be. Mint megtudtuk, az idei versenyre például a kolozsvári versenyző, a magyar-angol kategóriában második díjas Győrkős Erika egyedül utazott is a helyszínre.
A Sapientia tanárai minden egyes versenyzőnek tolmácsolták a köszönetüket, és ígérték, jövőre is lehet „Gúzsba kötve táncolni”.
A vetélkedő első szakasza interneten zajlott október-novemberben, amikor a négy kategóriában (román–magyar, magyar–román, angol–magyar és magyar–angol irányban) összesen 53 tanuló 59 jeligével ellátott fordítást küldött be a versenyre. Csíkszeredán kívül Barótról, Dicsőszentmártonból, Gyergyószentmiklósról, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Temesvárról érkeztek szövegek. A döntőben Barótról, Csíkszeredából, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkező középiskolások mérkőztek meg december 12-én.
Gellért Edit
maszol.ro
Hetedszerre szervezte meg középiskolásoknak szóló, nagysikerű műfordító-versenyét Csíkszeredában a Sapientia EMTE. A szombati döntőre bejutók között a marosvásárhelyi diákok taroltak.
Csak a szombati eredményhirdetésen derült ki a csíkszeredai Sapientia egyetem épülete 12-es termében, kik is a nyertesei a jeligésen lebonyolított idei fordítói versenynek. A Sapientia EMTE Csíkszeredai Kar Humántudományok Tanszéke hetedszerre szervezte meg a „Gúzsba kötve táncolni” fordítóversenyt, a középiskolák XI–XII. osztálya számára.
A december 12-i döntőn a kategóriánkénti első három helyezett, angol-magyar kategóriában pedig a résztvevők nagy számára való tekintettel az első négy helyezett vett részt helyszíni fordításon.
Az eredményhirdetésen a szervezők részéről dr. Lajos Katalin egyetemi adjunktus rámutatott: a Kosztolányi Dezső hódításról írt gondolatából kölcsönzött „Gúzsba kötve táncolni” cím pontosan idomul ahhoz, amit a műfordítónak tennie kell: „a táncos szabadságának kell látszania, miközben a fordítót kötik a forrásszöveg mondatai”. Az adjunktus felkérte a döntősöket: válasszák továbbtanulásként a Sapientia intézményét – mint ismeretes, a verseny nyertesei alanyi jogon kiválthatják a felvételi-jegy egyik komponensét egy 10-es jeggyel.
A dolgozatokat elbíráló tanárok összefoglalván a dolgozatok típushibáit és az erényeket, sorra szólították a nyertes jeligéket – ekkor derült ki, melyik diák munkája rejtőzik mögötte.
A magyarról-románra fordítók kategóriájában a marosvásárhelyi Bodó Annamária lett a nyertes. A románról-magyarra fordítók között ugyan erősebb mezőny alakult ki, az első díjjal járó értékes könyvjutalmat a marosvásárhelyi Érsek Réka nyerte el.
Az angolról magyarra fordítók munkájáról a javítói méltatásban elhangzott: élmény volt olvasni a fordításokat. Az első díjat a marosvásárhelyi Fülöp Dorottya nyerte, a magyarról-angolra fordítók között pedig idén újrázott a marosvásárhelyi Lazsádi Áron.
Áron és Dorottya kapta idén a táblagép-nyereménnyel járó, a legjobb anyanyelvre- illetve legjobb idegen nyelvre elkészült fordításért járó idei különdíjakat is.
Az egyetem díjazta a kísérőtanárokat is, közöttük Kádár Adrienn marosvásárhelyi tanárt.
Lajos Katalin a Maszolnak elmondta: a kortárs rövidpróza fordítások versenye évről-évre népszerűbb, és, az a tapasztalat, hogy a diákok egyre inkább egyénileg, önállóan fognak neki fordítani és neveznek be. Mint megtudtuk, az idei versenyre például a kolozsvári versenyző, a magyar-angol kategóriában második díjas Győrkős Erika egyedül utazott is a helyszínre.
A Sapientia tanárai minden egyes versenyzőnek tolmácsolták a köszönetüket, és ígérték, jövőre is lehet „Gúzsba kötve táncolni”.
A vetélkedő első szakasza interneten zajlott október-novemberben, amikor a négy kategóriában (román–magyar, magyar–román, angol–magyar és magyar–angol irányban) összesen 53 tanuló 59 jeligével ellátott fordítást küldött be a versenyre. Csíkszeredán kívül Barótról, Dicsőszentmártonból, Gyergyószentmiklósról, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Temesvárról érkeztek szövegek. A döntőben Barótról, Csíkszeredából, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkező középiskolások mérkőztek meg december 12-én.
Gellért Edit
maszol.ro
2016. augusztus 8.
A megismerés koncentrikus körei
A román nyelv nem megfelelő módszertanú oktatása a kisebbségek, esetünkben a magyar diákok körében évről-évre visszatér a lehangoló vizsgaeredmények idején. A téma egyik elkötelezett szakértője és szószólója Balázs Lajos Csíkszeredai néprajzkutató, egyetemi docens, aki tanári pályáját a hatvanas években romántanárként kezdte. Szilágyi Aladár és Szűcs László interjúja.
Épp öt éve, 2011-ben beszélgettünk Önnel erről a témáról. Úgy látjuk, az idei román nyelv és irodalmi vizsgaeredmények, mind a nyolcadikosok, mind az érettségizők esetében azt mutatják, hogy nem változott pozitív irányba a helyzet. Kérjük, foglalja össze, hogyan látja: mi történt, mi nem történt az elmúlt öt esztendő alatt?
Én inkább az elmúlt tíz évről beszélnék. Mert pontosan 2006-ban, Kovásznán szerveztek egy konferenciát, Maria Got minisztériumi vezérinspektor irányításával. Ezen az országos értekezleten részt vett minden megye román nyelv- és irodalomoktatásért felelős tanfelügyelője, illetve főtanfelügyelő-helyettese. Komoly rendezvénynek tűnt, mert a tematikája az volt – ezt érdekes és fontos megjegyezni –, hogy Învăţarea limbii române după standarde europene, tehát: A román nyelv oktatása az európai szabványok szerint. Meglepett, hogy én is meghívást kaptam, méghozzá előadóként erre az értekezletre, hiszen az alig létrehozott Sapientia alig-alig ment át a tű fokán, és – legalább is akkoriban – még egy nem jó szemmel nézett intézmény volt. Be is neveztem azon nyomban, egy olyan című szöveggel, hogy Învăţarea limbii române în şcolile maghiare – o problemă controversată, azaz: A román nyelv tanítása a magyar iskolákban – egy ellentmondásos probléma. A témajavaslatomra visszaválaszoltak, hogy nagyon köszönik, és éppen vitaindítónak szánják az előadásomat, azzal a kiigazítással, hogy în şcolile maghiarehelyett, în şcolile minoritare, vagyis magyar helyett kisebbségi iskolák kifejezés szerepeljen. Ebbe nem mentem bele, az előadásomat is azzal indítottam, hogy én nem beszélhetek a más nemzetiségi iskolákban folyó román nyelvoktatásról, csak a magyar tanintézmények ez irányú tevékenységéről.
- Nemde, az ön fejtegetésének volt egy jól megalapozott elméleti kiinduló pontja is?
- Eszmefuttatásomban abból indultam ki, hogy minden nyelv, lett légyen az írásbeli vagy szóbeli formában, illetve minden jel, minden szimbólum – én majdhogynem egyenlőségi jelet teszek a „nyelv” és a „szimbólumrendszer” között – egy szuverén, autonóm entitás. Úgy, ahogyan a szimbólumainkat is tiltják, levetetik, letagadják, ugyanúgy a mi magyar nyelvünket – akár a többi nemzetiség nyelvét is –, mint szuverén entitást semmibe veszik. Létezik valahol az a latinul megfogalmazott elv, mely szerint létezik a „prima inter pares”, első az egyenlők között. Jó, jó, amikor demokráciáról beszélünk, akkor nem teszünk különbséget: minden nyelv egyenlő, de amikor a gyakorlatra kerül sor – a gyakorlat az oktatás –, akkor már vannak „első nyelvek az egyenlőek között”. Sajnos, ez európai gyakorlat. Ezt csinálták a franciák a németekkel, a németek a franciákkal Elzász-Lotaringiában, és sajnos, a magyarok is az első világháború előtt. Liviu Rebreanu Ion című regényében van egy ilyen helyzet, amikor magyar tanfelügyelő érkezik a román iskolába, ott bizony, elhangzik a felszólítás, hogy „beszéljetek magyarul”. Ez történik ma nálunk, de Szerbiában, Szlovákiában is, mindenütt, ahol feltevődik az államnyelv oktatása kisebbségi iskolákban. Egy nagyon kemény leltárt készítettem. Előbb az elvi problémákat vezettem fel, felvetettem azt a kérdést: miért nem lehet azt megérteni, elfogadni, hogy minden nyelv egy szuverén entitás? Aztán rátértem arra, hogy azért, mert – sajnos, ez általános európai gyakorlat – a nyelvoktatás állampolitikai ügy. A nyelvet nem annak és nem arra használják, amit szolgálnia kellene: a kommunikációra, hanem a nemzeti elnyomás, a diszkrimináció eszköze, amely bármely kisebbség hosszú távú hátrányos helyzetben tartását szolgálja. Ennek az eszköze, és távolról sem annak, amiről beszélünk, hogy működő, eleven eszköze legyen a népek, a nemzetiségek közötti kommunikációnak.
Bizonyára sem ezeket az érveit, sem a további következtetéseit nem fogadta mindenki nagy elismeréssel…
Akkor százalékosan bemutattam, milyen a román tanterv, milyenek a magyar iskolák számára kiadott román tankönyvek, és hogyan van az, hogy a vizsgáztatást, tehát az ismeretellenőrzést országosan egységes normák, elvárások szerint vezetik le? Megmondom, nagy nemtetszéssel – ez szelíd szó –, igen durván fogadták. Életemben nem kerültem ilyen helyzetbe: egy szálloda konferenciatermében voltunk, közvetlen mellettem, előttem, mögöttem úgy hurrogtak, mint egy rossz futballmeccsen. Megfagyott a levegő körülöttem, majd elkezdődtek a hozzászólások… Elsőnek a főtanfelügyelő asszony emelkedett szólásra. Rájöttem, hogy már volt egy mérkőzésem ővele, a ma Márton Áron nevét viselő középiskolában csaptunk össze. Én 1990-ben, abban a líceumban tanítottam, kiszállt Bukarestből egy minisztériumi brigád, és már az első nap nagyon keményen összementem ezzel a bizonyos Maria Got-tal. Három nap elteltével tartottak egy kiértékelőt, és a helyi inspektor elkövette azt a hibát, hogy megkérdezze: a tanárok közül kinek van észrevétele az ellenőrzéssel kapcsolatosan. Én abban a pillanatban felnyújtottam a kezem, és elmondtam minden kifogásomat a minisztériumi kontrollal kapcsolatosan. Például azt, hogy bennünket, helyi tanárokat kitiltottak azokból az osztályokból, ahol ellenőrzést tartottak.
Több dolgot kifogásoltam, s amikor befejeztem a hozzászólásomat, ez a hölgy felpattant, otthagyott csapot-papot, vette a kabátját, és egyedül rohant vissza Bukarestbe. Amikor ismét találkoztunk, nem akart emlékezni rám, de én emlékeztettem őt. Visszatérve a kovásznai vitaindítóm utáni hozzászólásokhoz, az egyik minisztériumi kolléga kifejtette: nem érti Balázs Lajos hozzáállását a kérdéshez. Ők Bukarestben laknak, egy lépcsőházban néhány magyar családdal. Húsvétkor is, karácsonykor is koccintanak egymással, boldog ünnepeket kívánnak egymásnak. Az utána következő felszólaló valamelyik erdélyi városból volt, ő is majdnem ugyanezt szajkózta. Végül egy Kolozsvári professzorasszony a Babeş-Bolyairól, Alina Pamfil kijelentette: végre egy ilyen nehéz, problematikus, kényes kérdésről először hallhatunk előadást! Rendkívül fontos téma, ennek kellene meghatároznia a konferencia egész menetét! – vonta le a következtetést. Utána egy Iaşi-i professzorasszony szólalt fel. Kijelentette, hogy ő ugyan hallott erről a problémáról, de eddig nem nagyon értette: mi a baj? Most értette meg, az előadásomból. És kéri, adjam oda neki a szövegem másolatát. Már láttam Maria Got asszonynak a színe változását, aki gyorsan elrendelte a… kávészünetet. Nem mondom, hogy nem tapsoltak meg, de többen hurrogtak le, a tapsolók a kisebbségiek voltak. Amikor mentünk kifele a teremből, néhányan lefele nyújtott karral megkeresték a kezemet, és megszorították, mások meg néztek rám, mint a lőtt medvére… Odajött Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának akkori vezérigazgatója: „Most azt mondtad el, amiről mi, egymás között sokszor beszélgettünk, de mások előtt soha nem mertünk kimondani.”
- ilyenre sikeredett a „második felvonás” a kávészünet után?
- Az én vitaindító előadásom témájától idegen, attól mindenben eltérő felszólalások következtek, imilyen-amolyan siránkozások hangzottak el. Az én vitaindítómról senki nem beszélt többet. Másnap a Kovászna megyei román napilap iszonyatosan megtámadott, a magyar lap viszont nagyon feldicsért. A román újság azzal fenyegetett, hogy össze fogják hívni a román tanárok szervezetét (egyébként megtudtam, hogy olyan nincs is…), panaszt emelnek a minisztériumban ellenem, és tiltakozó nyilatkozatot tesznek közzé. Tény, hogy tettek is, hiszen a román lapok öklömnyi betűkkel, kiemelten hozták másnap a nevemet, és mindent rám hordtak, amit „szokás” ilyenkor ellenünk, és utána a Marosvásárhelyi Rádióban háromszor is beolvasták ugyanezt a szöveget, nagyon elmarasztaló tálalásban. Szerkesztő urak, ne vegyék hivalkodásnak, de ez volt az első nyilvános, éles felvetése a kérdésnek! Ezt megelőzően és ezt követően is nagyon sok cikket, hozzászólást írtam a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, volt egy olyan tervem, hogy összegyűjtöm és könyv alakban is kiadom, Hiábavaló cikkek és beszédek címmel. Azt az ominózus hozzászólásomat viszont tett követte. Azóta is számos konferenciára meghívnak, beszélnek róla, de olyan kidolgozott tervet, mint a miénk, még nem láttam egyetlen egyet sem.
- Engedelmével, hadd idézzünk fel egy furcsa epizódot, ami 2007-ben történt: Traian Băsescu, Románia akkori elnöke, Székelyföldön jártában tett egy rá jellemző kijelentést: „azt tapasztaltam, hogy Székelyföldön a magyar gyerekek énekelve tanulják az angolt és sírva a románt.” Önök éppen akkoriban kezdték összeállítani azt a bizonyos, azóta sokat emlegetett tanterv-tervezetet. Kérem, vázolja fel, hogyan is készült el ez a javaslat, és egyáltalán: mi volt az utóélete. Tudomásunk szerint Pásztor Gabriella akkori RMDSZ-es államtitkár próbált meg érdemben lépéseket tenni ebbe az irányba…
- Egyedül ő tett. Gabriella még a főnökét, az oktatási tárca vezetőjét is megtámadta. Számon kérte, milyen tanügyminiszter az, aki azt állítja, hogy „învăţarea limbii române se poate face numai într-un singur fel.” Tehát csak egyféleképpen lehet a román nyelvet tanulni, nincs helye semmilyen más módszernek, metódusnak, csak annak, amit ők kidolgoztak, az megváltoztathatatlan.
- Az Önök elképzelése szerint hogyan kellene kinéznie egy olyan tantervnek, amely alapján hatékonyan lehetne a nem román anyanyelvű diákokat az állam nyelvére oktatni?
- A szempont, amit a tanterv kidolgozásakor követtem, az az volt, hogy mindennek a megismerése több irányból történhet – akár a világ legmagasabb csúcsának a meghódítását is több ösvény szolgálja. Az egész tanterv-felépítésben próbáltam kimunkálni a megismerés koncentrikus köreinek rendszerét. A nyelvtanban is úgy tanuljuk, hogy az ötödik osztályban a főnévről egy kicsikét, a hatodikban többecskét, a hetedikben még többet, és az utolsó osztályban jutunk el a szintaxis és morfológia kapcsolatainak megismeréséig, illetve a kommunikációban való érvényesítéséig. Ez volt az alapelv, amiből kiindultam. És megszólítottam Lajos Katalin kolleganőmet és Tódor Erika Máriát szintén, de a gondolatvitel koordinálását magam vállaltam fel. Úgy készítettük el a tantervet, hogy horizontálisan fogalmaztuk meg az alaptematikákat. Nagyjából fel is sorolnám: Lumea mea, Az én világom. Amikor bemutattam, azt mondtam a tanügyminiszternek, hogy
ne irodalmi szövegek töltsék meg a tankönyvet, hanem didaktikai szövegek.
Miben különbözzön az eddigiekhez képest? Ne irodalomra, hanem a megismerést követő köznapi szövegekre kell építeni ezen a szinten, és azzal párhuzamosan lexikológiai és grammatikai problémákat fölvetni. Az ötödikes Lumea mea tematikán belül vertikálisan:Familia, Casa – A család, A ház – minden, ami funkcionális és nem funkcionális, de meg kell nevezni, mert neve van. Lumea animalelor domestice şi sălbatice, A háziállatok és a vadállatok bemutatásánál már bejönnek a környezetvédelem elementáris elemei. Viaţa de toate zilele, Sărbători, Şcoala, La cumpărături, azaz A hétköznapi élet, Az ünnepek, Az iskola, Bevásárláson – megannyi élettér, pragmatikus szituáció, megannyi beszédhelyzet, ami elengedhetetlen a mindennapi kommunikáció gyakorlatában. Igen fontos a Lumea numerelor, A számok világa, mert a gyermekeink elementáris aritmetikai műveleteket nem tudnak románul. Arta românească: arta populară, olăritul, ţesutul, cusutul, portul, arta lemnului. A román művészet, a népművészet, a népi mesterségek minden ágának megismerését célozza. Înţelepciunea populară – A népi bölcsesség –, erre eddig is nagyon nagy hangsúlyt fektettem, középiskolás szinten is. Elárulom, hogy gyakorló középiskolai tanárként nem nagyon követtem a tantervet, azt tanítottam meg, ami az érettségire szigorúan kötelező volt, s azon túl inkább közmondásokat és találós kérdéseket. Nem véletlenül, hiszen mivel mind a két műfaj telített metaforával, rengeteg beszélgetésre ad lehetőséget. George Pruteanu úr, egykori román tanár, nem túlzottan magyarbarát hajdani parlamenti képviselő, egyszer betoppant az én órámra, s a végén kijelentette: ilyet ő még Bukarestben sem látott… Minden egyes témában azt követtem, hogy az egyszerűtől az összetett felé haladjunk. Külön, gyakorlatias témakör a hivatalos intézményekkel való kapcsolattartás, a szolgáltatásoktól a rendőrségig, az útlevélosztályig, az utazás alkalmával, a turisztika intézményeknél folytatott potenciális, virtuális beszélgetések. Ezek voltak az alapvető témák.
- Egy híján tíz esztendő telt el az Önök tanterv-tervezetének megszületése óta. Milyen volt ennek a gyökeres reformjavaslatnak az utóélete?
- 2007-ben bemutattam Kolozsváron, Markó Béla jelenlétében, egy, az RMDSZ által szervezett kerekasztal alkalmával, ott volt Péntek János is, Szilágyi N. Sándor is, akik nem találtak kifogásolni valót a tervezetben. Inkább azt nehezményezték, hogy ama bizonyos kovásznai fellépésem alkalmával – mert híre ment! – túl kemény voltam… És a minisztériumban Pásztor Gabriella államtitkár asszony elfogadta, és továbbította. Ugyanakkor elküldtem a szaklap, a Tribuna Învăţământului szerkesztőségének is, lássuk: hogyan reagál rá egy román közeg, hogyan fogadja a tanterv-javaslatunkat? Bukarestben, az egyetem román tanszékén is bemutattam, nekik sem volt szakmai, módszertani kifogásuk ellene. Inkább a nacionalista, nemzeti ideológiát „fuvarozó” olvasmányokat hiányolták a tantervből. Talán megértették, hogy ezzel a koncepcióval éppen azt akartam kizárni, hogy a mi gyerekeink „középkori” emberekkel, középkori helyzetekben, regionális, elavult nyelven beszéljenek. Listát készítettem – például – a hatodikos tankönyvben olvasható ósdi szavakból. A harminchárom kifejezésből maguk a román tanárok ötöt, ha meg tudtak magyarázni. S ezek a szavak mind szerepelnek az év végi ismeretfelmérő teszteken!
A román tanulók számára is hány és hány esetben kell lábjegyzeteket beiktatni,
mert ezek nélkül ők sem értik meg. És közben minden felmérőn elvárják, hogy ezeket az általam kifogásolt szavakat „helyettesítsétek szinonimákkal”! Hát hogyan lehet egy szinonimát találni arra, aminek nem értjük az elsődleges jelentését sem? Az illetékesek átnézték a tervezetet, adtak egy oklevelet, azt sem tagadom, hogy honoráriumot is kaptam érte. Közben Pásztor Gabriellát lecserélték, Király Andrást nevezték ki a helyébe. Utána csend, néma csend…
(Folytatjuk)
erdelyiriport.ro, 2016. aug. 11.
Kivirágzik-e a falra hányt borsó?
A román nyelv nem megfelelő módszertanú oktatása a kisebbségek, esetünkben a magyar diákok körében, évről-évre visszatér a lehangoló vizsgaeredmények idején. A téma egyik elkötelezett szakértője és szószólója Balázs Lajos Csíkszeredai néprajzkutató, egyetemi docens, aki tanári pályáját a hatvanas években romántanárként kezdte. Szilágyi Aladár és Szűcs László interjújának második része.
Eddig sem rejtette, most sem rejti véka alá a véleményét azokkal szemben, akik érdemben tehetnének valamit a román nyelv hatékonyabb oktatása, a gyakorlati nyelvhasználat, a pragmatikus kommunikáció jobbítása érdekében…
Király András államtitkár urat a minap megszólították a Marosvásárhelyi Rádióban, az idei érettségi vizsgaeredményekkel kapcsolatosan. Kijelentette, hogy… „örvendeni kell ezeknek az eredményeknek is”. Örvendeni annak, hogy több ezer gyermek megbukik, hátrányba kerül, aztán valamennyi közülük a pótvizsgákon még átmegy, de ők is már startból hátrányba kerülnek a többiekhez képest? Mindenki tudja és látja, hogy ösztöndíj, egyetemi-, munkahelyhez jutás, stb. terén, hátrányt szenvednek. Arról nem is szólva, hogy az idén – akár az előző években – románból buktak legtöbben a képességvizsgán is.
- Ahhoz mi szól, tanár úr, hogy Király András szerint 2025-re érettségiig bezárólag minden szinten megoldódik a kisebbségi román oktatás kérdése?
- Nem hiszek ebben a kijelentésben, mert nem váltotta valóra az ígéreteit. Szégyellem mondani, de félrevezeti a közvéleményt. Négy éve már a rádióban, a televízióban és a sajtóban nyilatkozza, hogy ősztől új tankönyvek, új tanterv fogja várni a diákokat az iskolában. Hol vannak? A minisztériumban azóta is csend van. Én továbbra is kalapáltam a dolgot, nyílt leveleket írtam a parlamenti képviselőkhöz. Tudomásomra jutott, hogy egy szaktanárokból álló bizottság keményen dolgozik egy tantervváltozaton. Higgyék el nekem, én abból egy betű, nem sok, annyit sem láttam. De azoknak a tanároknak a nevével sem találkoztam: ennek nyoma kellene legyen valahol. Hol van? Én fél esztendő alatt kimunkáltam a tervezetünket, öt esztendeje szó van róla, idézik, de sehol, semmi nem történik.
2011-ben elkészült az új oktatási törvény. Annak a 46/2-es paragrafusában kimondják, hogy „saját program szerint, saját tanterv szerint kell oktatni a kisebbségek számára a román nyelvet”. Viszont ugyanaz a törvény a 45/11-es paragrafusban mindezt megelőzően expressis verbis kimondja: „nem kötelező a román tanárok számára ismerni a kisebbségi nyelvet”.
- Végül is ezt a törvényt mennyire alkalmazzák, mennyire nem?
- Oda térnék vissza: a román nyelv oktatása ne legyen a nacionalista ideológia „fuvarozója”, továbbá, hogy vegyék figyelembe: mindenik nyelv egy szuverén egység, míg a harmadik alapvető elvárás, hogy a román nyelvet tanító tanárnak ismernie kell a diákok anyanyelvét. Én 36 évet értem meg az általános oktatásban, és azután rálátásom lett megyei, országos viszonylatban is a dolgokra. ’89 előtt erőltetve helyeztek a Székelyföldre sok-sok román anyanyelvű tanárt. Olyanokat, akik nem tudtak kommunikálni a gyermekekkel. És akkor abból az lett, hogy „copiii ăştia sunt tâmpiţi”, ezek a gyerekek idióták.
A gyermekek nem értették a tanárt, a tanár nem értette a gyermekeket.
Borzasztóan terhelő lehet megtanulni magyarul… Nem azt mondom, hogy az irodalmi nyelvet a maga teljességében, de valamelyest mégiscsak ismerniük kellene azoknak a diákoknak az anyanyelvét, akikkel foglalkozik. De nem, az oktatási törvény expressis verbis kimondja, hogy nem kötelező. Visszatérve a székelyföldi Băsescu látogatását követő helyzetre, probléma kerekedett akörül is, hogy egyáltalán minek nevezzük ezt a nyelvet, hogy „limba română”? Legyen „a doua limbă”, a „második nyelv”? – Romániában!? Itt jön be a „prima inter pares”… Legyen „limbă străină”? Mi az, hogy a román nyelv „idegen nyelv? És akkor kitaláltuk – s ezt egyébként megbeszéltem Péntek Jánosékkal is –, amikor jöttek egy bonyolultabb megnevezéssel, hogy a román legyen a „környezeti nyelv”,„limba de mediu”. Nos, vegyük a mi sajátos erdélyi helyzetünket: az, ami „környezeti nyelv”, teszem azt, nálunk, a Székelyföldön, az egyáltalán nem a román. Itt a környezeti nyelv a magyar, mert abban élünk. A szórványban viszont fordított a helyzet: ott a román a környezeti nyelv, mert a románság alkotja a többséget. S a szórványban élő magyar gyermekek annak a hatására könnyebben tanulhatnak románul. Ezek alapján lehetne differenciálni, a tankönyvet eszerint írni, szerkeszteni. És akkor válasszanak, hogy hangsúlyosabban magyar anyanyelvűeknek szóljon-e, vagy a másik változatban olyanokhoz, akik kétnyelvűségben, kétnyelvű környezetben élnek. Ez a helyet régióról régióra változik Erdélyben, azért nem érthettem egyet a fenti általánosító jelöléssel és megnevezéssel. A választás lehetőségét meg kell adni. Úgy, ahogy a többi tantárgyból tantervváltozatokat, tankönyvváltozatokat kínálnak, a tanár négy vagy ötféle fizika könyvből vagy kémia könyvből választhat, ugyanúgy, miért ne lehetne kétféle román tankönyvből tanítani és tanulni?
Ön eddig is alkalmazott sajátos módszereket. Véleménye szerint, a jelenlegi körülmények között, attól függetlenül, hogy mennyi realitása van annak az ideális állapotnak, hogy mindezt teljes mértékben bevezetik, mennyire van a pedagógusoknak lehetőségük, mindazoknak, akiknek van hozzá empátiája, ambíciója, hogy kialakítson egy, akár sajátos, egyéni stratégiát is a román nyelv oktatása terén?
Itt jön be a tanár egyénisége és személyisége. Törődik vagy nem törődik a tanítványaival, mindegy neki, hogy átmennek vagy nem mennek át a vizsgán, mindegy, hogy eredményt ér el, vagy sem.
A tanárok megszokták a kudarcot.
A román nyelv, mint tantárgy nehezebb lett, csúnyább, visszataszítóbb minden másnál. Ahhoz, hogy úgy tanítson valaki, ahogyan én tanítottam – zárójelben mondom: sok diákom annak idején bevallotta, hogy a magyar vizsgától félnek, de a romántól nem –, ki kell munkálni egy egyéni koncepciót. Említettem a közmondásokat. A közmondásokból negyven bújt meg a jobbzsebemben, egy-egy borítékban. Azok közül, az órákon, mindig valaki tételt húzott, mindig valaki vizsgázott. Megadtam az értékelési szempontokat. A másik zsebemben meg negyven olyan cédulát rejtettem el, melyek mindegyike előírta, hogy a szerencsés felelő nyolc kortárs irodalmi szóval alkosson mondatokat. A következő órán fordítva történt, keresztezték a borítékokat. Éppen ez a művelet zajlott, amikor Pruteanu, a tévés nyelvőrként is elhíresült személyiség belépett hozzám… Igen, mindent elő kell készíteni. A hivatalos anyagot, persze, „vinni kell”, de azon rengeteg ballaszt van. ’89 után, nem is tudom, melyik évben, uniós program szerint, – erre rímelt rá a beszélgetésünk elején általam emlegetett „după standarde europene” – szerveztek Sinaián egy konferenciát tankönyvkészítőknek, illetve tankönyvelbírálóknak. Én elmentem arra. Egy angol úr vezette, ő többek között azt mondta, hogy a tankönyvben egy-egy irodalmi szöveg terjedelme nem lehet több két oldalnál, gyér sorokba szedve. Bár átmentem az egyetemre, azért folyamatosan foglalkoztam az 5-8. osztályos szinttel, hiszen öt unokámat tanítottam végig, párhuzamosan. Ha ezt az angol előadó által emlegetett elvárást összehasonlítom a nálunk meghonosodott gyakorlattal… Hadd adjak egy példát: a hatodik osztályban van egy ilyen olvasmány, hogy Iapa lui Vodă, A vajda kancája, Mihail Sadoveanu elbeszélése, hat oldal! Sadoveanu tollából ered, képzelhetik, milyen szókinccsel! Hogy mit kínlódtak vele az unokáim, és mit kínlódtam én magam, hiszen a feleltetéskor a tanárok pont úgy kérik, ahogy a tankönyvben van. Aztán bevontak engem a tankönyveket elbíráló bizottságba. Bukarestbe jártam többször tankönyvet elbírálni. És azt mondta nekem az egyik minisztériumbeli illetékes, hogy „limba română este o limbă canonizată”, a román nyelv kanonizált, ezért nem lehet másképpen tanítani. Csak egyféleképpen.
És csak azokat a szövegeket lehet használni, amik már benne vannak a tankönyvekben. Azt mondtam neki, tudja-e hogy, éppen egy hónappal ezelőtt Budapesten (a helyszín nem volt „jó példa”…) tanácskozott a Nemzetközi Bibliatársaság? És a tanácskozás témája a következő volt: a Biblia szövegének a korszerűsítése. Nem tudott erre replikát mondani. Egyebeket is felhoztam, például azt, hogy beszereztem francia tankönyveket, amiket idegeneknek, tehát nem francia anyanyelvűeknek szerkesztettek. Mutatóban benne vannak a nagy klasszikus írók szövegeinek rövid kivonatai. Tehát d’après Balzac, tehát Balzac után, vagy d’après Victor Hugo, nem Balzac vagy Victor Hugo eredeti, a francia nyelvvel éppen barátkozó számára bonyolult prózája. Nem, akármennyit példálózunk, akármivel hozakodunk elő, román barátaink képtelenek elfogadni ezeket az érveket. Isten bocsássa meg a vétkemet, de nem tudom megérteni Király András tanügyi államtitkár hozzáállását sem, ehhez a súlyos és máig megoldatlan problémához. Egyről a kettőre – amióta ott van – nem tudott jutni. Se tankönyvek, se tervezet. Ugyan sokat beszélnek róla, egyre-másra konferenciáznak Kolozsváron, Váradon, Szeredában, Bukarestben, de csak beszélnek, érdemben nem tesznek érte semmit.
- Tehát összefoglalólag elmondhatjuk, hogy az utóbbi 5-10 évben nem történt semmi javulás?
- Alig-alig. Nincs javulás, bár éppenséggel történhetett valami ezeken a bizonyos konferenciákon vagy micsodákon, de azt föl kellene mutatni, valamit konkrétan le kellene tenni az asztalra. Áruljam el, hogy bizonyos körök milyen átverésekhez folyamodnak? Azt írják a borítólapon, hogy Limba română pentru şcolile minorităţilor, (Román nyelv kisebbségi iskoláknak) vagy éppen azt, hogy pentru şcolile maghiare. Belélapoz az emberfia, és meghökken: szinte szóról szóra ugyanaz van benne, mint a román tanulók számára összeállított tankönyvekben! A borítólap nem egyéb, mint egy figyelmet keltő reklám, de a valóságban ugyanaz van benne, mint bármelyik, román gyerekeknek szánt tankönyvben. Igaz, amiről beszélek, az egy öt évvel ezelőtti állapot, de nincs tudomásom arról, hogy változott volna a helyzet: hátul szószedet van, az olvasmányok végén, és abba oda van írva, hogy mondjuk, a ‘sapka’, vagy a ‘könyv’ milyen nemű. Pedig a szuverén magyar nyelv nem használja a nemeket… És a szerzőkről nem beszélve, mert azt is kalap alatt, vagy hogyan intézik. A tankönyvírás igen jó biznisz, úgy a tankönyvekért sokat fizetnek, még craiovaiak is vannak közöttük!
- Craiovaiak, akik a magyaroknak írnak tankönyvet?
- Igen, akik a magyaroknak írnak, holott lehet, erre se jártak mifelénk, Erdélyben. Hát ilyen dolgok történtek az utóbbi tíz esztendőben. S hogy ezzel szemben valamiféle gyökeres változás következett volna be? Arról én nem tudok. Ahelyett, hogy megtanítanók azt, hogy… – Mondok néhány banális, de beszédes példát, ami a román nyelvben specifikus, de a magyar nyelvben nem, mert nálunk a hangsúly mindig egy helyen van, a szó elején, a románban pedig mozgó és jelentéshordozó: veselă vagy veselă, az előbbi jelentése: edény, az utóbbié vidám. Duduie vagy duduie, az előbbi duruzsolás, dübörgés, az utóbbi pedig kisasszony jelentésű. 1989 előtti anekdota: egy Kovászna megyei atyafinak fel kellett szólalnia a Bukaresti pártkongresszuson, minden elő volt készítve, őelvtársságának minden szava, minden mondata is. Egy „strukturálisan” előírt, kötelező fogadalommal kezdte: „Noi, cei din Covasna putem mult…” Ennek hallatán az egész terem felélénkült, a mi atyánkfia vigyázkodott jobbra meg balra, nem értette, mi van, hiszen otthon a romántanárnak is megmutatta. Nem tudta elképzelni, mit kacagnak rajta, föl nem fogta, hogy a putem azt jelenti, hogy bűzlünk, és neki azt kellett volna mondania, hogy putem, azaz, képesek vagyunk valamire…
- Tanár úr, Önnek volt egy frappáns metaforája. Valósággá válhat az, amit egy alkalommal emlegetett, hogy „egyszer még a falra hányt borsó is kivirágzik”?
- Jaaaj… hát ezt honnan tudja maga?
- Újságíró volnék…
- Ez egyféle pedagógiai hitvallásom. Három példám, pontosabban két példaképem, illetve egy példabeszédem van: az egyik Kőműves Kelemen, a másik Mikes Kelemen, a harmadik pedig annak a reménye, hogy „a falra hányt borsó is egyszer kivirágzik”.
- Szóval, tényleg „kivirágzik”?
- Hááát… hogy is mondjam… Imitt-amott virágozhat, mert létezniük kell olyanoknak is, különb pedagógusoknak meg tanároknak, mint én vagyok. Nem a magam személye a fontos, hanem az, hogy ki mertem állni ezzel az üggyel, és azóta is kalapálom. Sajnos, benne van a pakliban az is, hogy nem azt, és nem úgy csinálják, amit jobban lehetne. Sok ilyen, a románhoz hasonló hibát látok a magyar nyelv és irodalom oktatásában is. Az közszájon forgó, hogy a gyerekeink, fiataljaink nagyrészt nem tudnak olvasni, hogy baj van a szövegértéssel. De csakugyan, az egyetemen is megtapasztalom, hogy hallgatóink – tisztelet a kivételnek – mennyire nem tudnak magyarul, az anyanyelvükön sem. Például, hogy – ami a néprajztudományhoz is elengedhetetlen – mennyire nincsenek földrajzi ismereteik, mennyire hiányzik a szókincsükből a földrajzi nevek tudása, ismerete.
erdelyiriport.ro
A román nyelv nem megfelelő módszertanú oktatása a kisebbségek, esetünkben a magyar diákok körében évről-évre visszatér a lehangoló vizsgaeredmények idején. A téma egyik elkötelezett szakértője és szószólója Balázs Lajos Csíkszeredai néprajzkutató, egyetemi docens, aki tanári pályáját a hatvanas években romántanárként kezdte. Szilágyi Aladár és Szűcs László interjúja.
Épp öt éve, 2011-ben beszélgettünk Önnel erről a témáról. Úgy látjuk, az idei román nyelv és irodalmi vizsgaeredmények, mind a nyolcadikosok, mind az érettségizők esetében azt mutatják, hogy nem változott pozitív irányba a helyzet. Kérjük, foglalja össze, hogyan látja: mi történt, mi nem történt az elmúlt öt esztendő alatt?
Én inkább az elmúlt tíz évről beszélnék. Mert pontosan 2006-ban, Kovásznán szerveztek egy konferenciát, Maria Got minisztériumi vezérinspektor irányításával. Ezen az országos értekezleten részt vett minden megye román nyelv- és irodalomoktatásért felelős tanfelügyelője, illetve főtanfelügyelő-helyettese. Komoly rendezvénynek tűnt, mert a tematikája az volt – ezt érdekes és fontos megjegyezni –, hogy Învăţarea limbii române după standarde europene, tehát: A román nyelv oktatása az európai szabványok szerint. Meglepett, hogy én is meghívást kaptam, méghozzá előadóként erre az értekezletre, hiszen az alig létrehozott Sapientia alig-alig ment át a tű fokán, és – legalább is akkoriban – még egy nem jó szemmel nézett intézmény volt. Be is neveztem azon nyomban, egy olyan című szöveggel, hogy Învăţarea limbii române în şcolile maghiare – o problemă controversată, azaz: A román nyelv tanítása a magyar iskolákban – egy ellentmondásos probléma. A témajavaslatomra visszaválaszoltak, hogy nagyon köszönik, és éppen vitaindítónak szánják az előadásomat, azzal a kiigazítással, hogy în şcolile maghiarehelyett, în şcolile minoritare, vagyis magyar helyett kisebbségi iskolák kifejezés szerepeljen. Ebbe nem mentem bele, az előadásomat is azzal indítottam, hogy én nem beszélhetek a más nemzetiségi iskolákban folyó román nyelvoktatásról, csak a magyar tanintézmények ez irányú tevékenységéről.
- Nemde, az ön fejtegetésének volt egy jól megalapozott elméleti kiinduló pontja is?
- Eszmefuttatásomban abból indultam ki, hogy minden nyelv, lett légyen az írásbeli vagy szóbeli formában, illetve minden jel, minden szimbólum – én majdhogynem egyenlőségi jelet teszek a „nyelv” és a „szimbólumrendszer” között – egy szuverén, autonóm entitás. Úgy, ahogyan a szimbólumainkat is tiltják, levetetik, letagadják, ugyanúgy a mi magyar nyelvünket – akár a többi nemzetiség nyelvét is –, mint szuverén entitást semmibe veszik. Létezik valahol az a latinul megfogalmazott elv, mely szerint létezik a „prima inter pares”, első az egyenlők között. Jó, jó, amikor demokráciáról beszélünk, akkor nem teszünk különbséget: minden nyelv egyenlő, de amikor a gyakorlatra kerül sor – a gyakorlat az oktatás –, akkor már vannak „első nyelvek az egyenlőek között”. Sajnos, ez európai gyakorlat. Ezt csinálták a franciák a németekkel, a németek a franciákkal Elzász-Lotaringiában, és sajnos, a magyarok is az első világháború előtt. Liviu Rebreanu Ion című regényében van egy ilyen helyzet, amikor magyar tanfelügyelő érkezik a román iskolába, ott bizony, elhangzik a felszólítás, hogy „beszéljetek magyarul”. Ez történik ma nálunk, de Szerbiában, Szlovákiában is, mindenütt, ahol feltevődik az államnyelv oktatása kisebbségi iskolákban. Egy nagyon kemény leltárt készítettem. Előbb az elvi problémákat vezettem fel, felvetettem azt a kérdést: miért nem lehet azt megérteni, elfogadni, hogy minden nyelv egy szuverén entitás? Aztán rátértem arra, hogy azért, mert – sajnos, ez általános európai gyakorlat – a nyelvoktatás állampolitikai ügy. A nyelvet nem annak és nem arra használják, amit szolgálnia kellene: a kommunikációra, hanem a nemzeti elnyomás, a diszkrimináció eszköze, amely bármely kisebbség hosszú távú hátrányos helyzetben tartását szolgálja. Ennek az eszköze, és távolról sem annak, amiről beszélünk, hogy működő, eleven eszköze legyen a népek, a nemzetiségek közötti kommunikációnak.
Bizonyára sem ezeket az érveit, sem a további következtetéseit nem fogadta mindenki nagy elismeréssel…
Akkor százalékosan bemutattam, milyen a román tanterv, milyenek a magyar iskolák számára kiadott román tankönyvek, és hogyan van az, hogy a vizsgáztatást, tehát az ismeretellenőrzést országosan egységes normák, elvárások szerint vezetik le? Megmondom, nagy nemtetszéssel – ez szelíd szó –, igen durván fogadták. Életemben nem kerültem ilyen helyzetbe: egy szálloda konferenciatermében voltunk, közvetlen mellettem, előttem, mögöttem úgy hurrogtak, mint egy rossz futballmeccsen. Megfagyott a levegő körülöttem, majd elkezdődtek a hozzászólások… Elsőnek a főtanfelügyelő asszony emelkedett szólásra. Rájöttem, hogy már volt egy mérkőzésem ővele, a ma Márton Áron nevét viselő középiskolában csaptunk össze. Én 1990-ben, abban a líceumban tanítottam, kiszállt Bukarestből egy minisztériumi brigád, és már az első nap nagyon keményen összementem ezzel a bizonyos Maria Got-tal. Három nap elteltével tartottak egy kiértékelőt, és a helyi inspektor elkövette azt a hibát, hogy megkérdezze: a tanárok közül kinek van észrevétele az ellenőrzéssel kapcsolatosan. Én abban a pillanatban felnyújtottam a kezem, és elmondtam minden kifogásomat a minisztériumi kontrollal kapcsolatosan. Például azt, hogy bennünket, helyi tanárokat kitiltottak azokból az osztályokból, ahol ellenőrzést tartottak.
Több dolgot kifogásoltam, s amikor befejeztem a hozzászólásomat, ez a hölgy felpattant, otthagyott csapot-papot, vette a kabátját, és egyedül rohant vissza Bukarestbe. Amikor ismét találkoztunk, nem akart emlékezni rám, de én emlékeztettem őt. Visszatérve a kovásznai vitaindítóm utáni hozzászólásokhoz, az egyik minisztériumi kolléga kifejtette: nem érti Balázs Lajos hozzáállását a kérdéshez. Ők Bukarestben laknak, egy lépcsőházban néhány magyar családdal. Húsvétkor is, karácsonykor is koccintanak egymással, boldog ünnepeket kívánnak egymásnak. Az utána következő felszólaló valamelyik erdélyi városból volt, ő is majdnem ugyanezt szajkózta. Végül egy Kolozsvári professzorasszony a Babeş-Bolyairól, Alina Pamfil kijelentette: végre egy ilyen nehéz, problematikus, kényes kérdésről először hallhatunk előadást! Rendkívül fontos téma, ennek kellene meghatároznia a konferencia egész menetét! – vonta le a következtetést. Utána egy Iaşi-i professzorasszony szólalt fel. Kijelentette, hogy ő ugyan hallott erről a problémáról, de eddig nem nagyon értette: mi a baj? Most értette meg, az előadásomból. És kéri, adjam oda neki a szövegem másolatát. Már láttam Maria Got asszonynak a színe változását, aki gyorsan elrendelte a… kávészünetet. Nem mondom, hogy nem tapsoltak meg, de többen hurrogtak le, a tapsolók a kisebbségiek voltak. Amikor mentünk kifele a teremből, néhányan lefele nyújtott karral megkeresték a kezemet, és megszorították, mások meg néztek rám, mint a lőtt medvére… Odajött Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának akkori vezérigazgatója: „Most azt mondtad el, amiről mi, egymás között sokszor beszélgettünk, de mások előtt soha nem mertünk kimondani.”
- ilyenre sikeredett a „második felvonás” a kávészünet után?
- Az én vitaindító előadásom témájától idegen, attól mindenben eltérő felszólalások következtek, imilyen-amolyan siránkozások hangzottak el. Az én vitaindítómról senki nem beszélt többet. Másnap a Kovászna megyei román napilap iszonyatosan megtámadott, a magyar lap viszont nagyon feldicsért. A román újság azzal fenyegetett, hogy össze fogják hívni a román tanárok szervezetét (egyébként megtudtam, hogy olyan nincs is…), panaszt emelnek a minisztériumban ellenem, és tiltakozó nyilatkozatot tesznek közzé. Tény, hogy tettek is, hiszen a román lapok öklömnyi betűkkel, kiemelten hozták másnap a nevemet, és mindent rám hordtak, amit „szokás” ilyenkor ellenünk, és utána a Marosvásárhelyi Rádióban háromszor is beolvasták ugyanezt a szöveget, nagyon elmarasztaló tálalásban. Szerkesztő urak, ne vegyék hivalkodásnak, de ez volt az első nyilvános, éles felvetése a kérdésnek! Ezt megelőzően és ezt követően is nagyon sok cikket, hozzászólást írtam a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, volt egy olyan tervem, hogy összegyűjtöm és könyv alakban is kiadom, Hiábavaló cikkek és beszédek címmel. Azt az ominózus hozzászólásomat viszont tett követte. Azóta is számos konferenciára meghívnak, beszélnek róla, de olyan kidolgozott tervet, mint a miénk, még nem láttam egyetlen egyet sem.
- Engedelmével, hadd idézzünk fel egy furcsa epizódot, ami 2007-ben történt: Traian Băsescu, Románia akkori elnöke, Székelyföldön jártában tett egy rá jellemző kijelentést: „azt tapasztaltam, hogy Székelyföldön a magyar gyerekek énekelve tanulják az angolt és sírva a románt.” Önök éppen akkoriban kezdték összeállítani azt a bizonyos, azóta sokat emlegetett tanterv-tervezetet. Kérem, vázolja fel, hogyan is készült el ez a javaslat, és egyáltalán: mi volt az utóélete. Tudomásunk szerint Pásztor Gabriella akkori RMDSZ-es államtitkár próbált meg érdemben lépéseket tenni ebbe az irányba…
- Egyedül ő tett. Gabriella még a főnökét, az oktatási tárca vezetőjét is megtámadta. Számon kérte, milyen tanügyminiszter az, aki azt állítja, hogy „învăţarea limbii române se poate face numai într-un singur fel.” Tehát csak egyféleképpen lehet a román nyelvet tanulni, nincs helye semmilyen más módszernek, metódusnak, csak annak, amit ők kidolgoztak, az megváltoztathatatlan.
- Az Önök elképzelése szerint hogyan kellene kinéznie egy olyan tantervnek, amely alapján hatékonyan lehetne a nem román anyanyelvű diákokat az állam nyelvére oktatni?
- A szempont, amit a tanterv kidolgozásakor követtem, az az volt, hogy mindennek a megismerése több irányból történhet – akár a világ legmagasabb csúcsának a meghódítását is több ösvény szolgálja. Az egész tanterv-felépítésben próbáltam kimunkálni a megismerés koncentrikus köreinek rendszerét. A nyelvtanban is úgy tanuljuk, hogy az ötödik osztályban a főnévről egy kicsikét, a hatodikban többecskét, a hetedikben még többet, és az utolsó osztályban jutunk el a szintaxis és morfológia kapcsolatainak megismeréséig, illetve a kommunikációban való érvényesítéséig. Ez volt az alapelv, amiből kiindultam. És megszólítottam Lajos Katalin kolleganőmet és Tódor Erika Máriát szintén, de a gondolatvitel koordinálását magam vállaltam fel. Úgy készítettük el a tantervet, hogy horizontálisan fogalmaztuk meg az alaptematikákat. Nagyjából fel is sorolnám: Lumea mea, Az én világom. Amikor bemutattam, azt mondtam a tanügyminiszternek, hogy
ne irodalmi szövegek töltsék meg a tankönyvet, hanem didaktikai szövegek.
Miben különbözzön az eddigiekhez képest? Ne irodalomra, hanem a megismerést követő köznapi szövegekre kell építeni ezen a szinten, és azzal párhuzamosan lexikológiai és grammatikai problémákat fölvetni. Az ötödikes Lumea mea tematikán belül vertikálisan:Familia, Casa – A család, A ház – minden, ami funkcionális és nem funkcionális, de meg kell nevezni, mert neve van. Lumea animalelor domestice şi sălbatice, A háziállatok és a vadállatok bemutatásánál már bejönnek a környezetvédelem elementáris elemei. Viaţa de toate zilele, Sărbători, Şcoala, La cumpărături, azaz A hétköznapi élet, Az ünnepek, Az iskola, Bevásárláson – megannyi élettér, pragmatikus szituáció, megannyi beszédhelyzet, ami elengedhetetlen a mindennapi kommunikáció gyakorlatában. Igen fontos a Lumea numerelor, A számok világa, mert a gyermekeink elementáris aritmetikai műveleteket nem tudnak románul. Arta românească: arta populară, olăritul, ţesutul, cusutul, portul, arta lemnului. A román művészet, a népművészet, a népi mesterségek minden ágának megismerését célozza. Înţelepciunea populară – A népi bölcsesség –, erre eddig is nagyon nagy hangsúlyt fektettem, középiskolás szinten is. Elárulom, hogy gyakorló középiskolai tanárként nem nagyon követtem a tantervet, azt tanítottam meg, ami az érettségire szigorúan kötelező volt, s azon túl inkább közmondásokat és találós kérdéseket. Nem véletlenül, hiszen mivel mind a két műfaj telített metaforával, rengeteg beszélgetésre ad lehetőséget. George Pruteanu úr, egykori román tanár, nem túlzottan magyarbarát hajdani parlamenti képviselő, egyszer betoppant az én órámra, s a végén kijelentette: ilyet ő még Bukarestben sem látott… Minden egyes témában azt követtem, hogy az egyszerűtől az összetett felé haladjunk. Külön, gyakorlatias témakör a hivatalos intézményekkel való kapcsolattartás, a szolgáltatásoktól a rendőrségig, az útlevélosztályig, az utazás alkalmával, a turisztika intézményeknél folytatott potenciális, virtuális beszélgetések. Ezek voltak az alapvető témák.
- Egy híján tíz esztendő telt el az Önök tanterv-tervezetének megszületése óta. Milyen volt ennek a gyökeres reformjavaslatnak az utóélete?
- 2007-ben bemutattam Kolozsváron, Markó Béla jelenlétében, egy, az RMDSZ által szervezett kerekasztal alkalmával, ott volt Péntek János is, Szilágyi N. Sándor is, akik nem találtak kifogásolni valót a tervezetben. Inkább azt nehezményezték, hogy ama bizonyos kovásznai fellépésem alkalmával – mert híre ment! – túl kemény voltam… És a minisztériumban Pásztor Gabriella államtitkár asszony elfogadta, és továbbította. Ugyanakkor elküldtem a szaklap, a Tribuna Învăţământului szerkesztőségének is, lássuk: hogyan reagál rá egy román közeg, hogyan fogadja a tanterv-javaslatunkat? Bukarestben, az egyetem román tanszékén is bemutattam, nekik sem volt szakmai, módszertani kifogásuk ellene. Inkább a nacionalista, nemzeti ideológiát „fuvarozó” olvasmányokat hiányolták a tantervből. Talán megértették, hogy ezzel a koncepcióval éppen azt akartam kizárni, hogy a mi gyerekeink „középkori” emberekkel, középkori helyzetekben, regionális, elavult nyelven beszéljenek. Listát készítettem – például – a hatodikos tankönyvben olvasható ósdi szavakból. A harminchárom kifejezésből maguk a román tanárok ötöt, ha meg tudtak magyarázni. S ezek a szavak mind szerepelnek az év végi ismeretfelmérő teszteken!
A román tanulók számára is hány és hány esetben kell lábjegyzeteket beiktatni,
mert ezek nélkül ők sem értik meg. És közben minden felmérőn elvárják, hogy ezeket az általam kifogásolt szavakat „helyettesítsétek szinonimákkal”! Hát hogyan lehet egy szinonimát találni arra, aminek nem értjük az elsődleges jelentését sem? Az illetékesek átnézték a tervezetet, adtak egy oklevelet, azt sem tagadom, hogy honoráriumot is kaptam érte. Közben Pásztor Gabriellát lecserélték, Király Andrást nevezték ki a helyébe. Utána csend, néma csend…
(Folytatjuk)
erdelyiriport.ro, 2016. aug. 11.
Kivirágzik-e a falra hányt borsó?
A román nyelv nem megfelelő módszertanú oktatása a kisebbségek, esetünkben a magyar diákok körében, évről-évre visszatér a lehangoló vizsgaeredmények idején. A téma egyik elkötelezett szakértője és szószólója Balázs Lajos Csíkszeredai néprajzkutató, egyetemi docens, aki tanári pályáját a hatvanas években romántanárként kezdte. Szilágyi Aladár és Szűcs László interjújának második része.
Eddig sem rejtette, most sem rejti véka alá a véleményét azokkal szemben, akik érdemben tehetnének valamit a román nyelv hatékonyabb oktatása, a gyakorlati nyelvhasználat, a pragmatikus kommunikáció jobbítása érdekében…
Király András államtitkár urat a minap megszólították a Marosvásárhelyi Rádióban, az idei érettségi vizsgaeredményekkel kapcsolatosan. Kijelentette, hogy… „örvendeni kell ezeknek az eredményeknek is”. Örvendeni annak, hogy több ezer gyermek megbukik, hátrányba kerül, aztán valamennyi közülük a pótvizsgákon még átmegy, de ők is már startból hátrányba kerülnek a többiekhez képest? Mindenki tudja és látja, hogy ösztöndíj, egyetemi-, munkahelyhez jutás, stb. terén, hátrányt szenvednek. Arról nem is szólva, hogy az idén – akár az előző években – románból buktak legtöbben a képességvizsgán is.
- Ahhoz mi szól, tanár úr, hogy Király András szerint 2025-re érettségiig bezárólag minden szinten megoldódik a kisebbségi román oktatás kérdése?
- Nem hiszek ebben a kijelentésben, mert nem váltotta valóra az ígéreteit. Szégyellem mondani, de félrevezeti a közvéleményt. Négy éve már a rádióban, a televízióban és a sajtóban nyilatkozza, hogy ősztől új tankönyvek, új tanterv fogja várni a diákokat az iskolában. Hol vannak? A minisztériumban azóta is csend van. Én továbbra is kalapáltam a dolgot, nyílt leveleket írtam a parlamenti képviselőkhöz. Tudomásomra jutott, hogy egy szaktanárokból álló bizottság keményen dolgozik egy tantervváltozaton. Higgyék el nekem, én abból egy betű, nem sok, annyit sem láttam. De azoknak a tanároknak a nevével sem találkoztam: ennek nyoma kellene legyen valahol. Hol van? Én fél esztendő alatt kimunkáltam a tervezetünket, öt esztendeje szó van róla, idézik, de sehol, semmi nem történik.
2011-ben elkészült az új oktatási törvény. Annak a 46/2-es paragrafusában kimondják, hogy „saját program szerint, saját tanterv szerint kell oktatni a kisebbségek számára a román nyelvet”. Viszont ugyanaz a törvény a 45/11-es paragrafusban mindezt megelőzően expressis verbis kimondja: „nem kötelező a román tanárok számára ismerni a kisebbségi nyelvet”.
- Végül is ezt a törvényt mennyire alkalmazzák, mennyire nem?
- Oda térnék vissza: a román nyelv oktatása ne legyen a nacionalista ideológia „fuvarozója”, továbbá, hogy vegyék figyelembe: mindenik nyelv egy szuverén egység, míg a harmadik alapvető elvárás, hogy a román nyelvet tanító tanárnak ismernie kell a diákok anyanyelvét. Én 36 évet értem meg az általános oktatásban, és azután rálátásom lett megyei, országos viszonylatban is a dolgokra. ’89 előtt erőltetve helyeztek a Székelyföldre sok-sok román anyanyelvű tanárt. Olyanokat, akik nem tudtak kommunikálni a gyermekekkel. És akkor abból az lett, hogy „copiii ăştia sunt tâmpiţi”, ezek a gyerekek idióták.
A gyermekek nem értették a tanárt, a tanár nem értette a gyermekeket.
Borzasztóan terhelő lehet megtanulni magyarul… Nem azt mondom, hogy az irodalmi nyelvet a maga teljességében, de valamelyest mégiscsak ismerniük kellene azoknak a diákoknak az anyanyelvét, akikkel foglalkozik. De nem, az oktatási törvény expressis verbis kimondja, hogy nem kötelező. Visszatérve a székelyföldi Băsescu látogatását követő helyzetre, probléma kerekedett akörül is, hogy egyáltalán minek nevezzük ezt a nyelvet, hogy „limba română”? Legyen „a doua limbă”, a „második nyelv”? – Romániában!? Itt jön be a „prima inter pares”… Legyen „limbă străină”? Mi az, hogy a román nyelv „idegen nyelv? És akkor kitaláltuk – s ezt egyébként megbeszéltem Péntek Jánosékkal is –, amikor jöttek egy bonyolultabb megnevezéssel, hogy a román legyen a „környezeti nyelv”,„limba de mediu”. Nos, vegyük a mi sajátos erdélyi helyzetünket: az, ami „környezeti nyelv”, teszem azt, nálunk, a Székelyföldön, az egyáltalán nem a román. Itt a környezeti nyelv a magyar, mert abban élünk. A szórványban viszont fordított a helyzet: ott a román a környezeti nyelv, mert a románság alkotja a többséget. S a szórványban élő magyar gyermekek annak a hatására könnyebben tanulhatnak románul. Ezek alapján lehetne differenciálni, a tankönyvet eszerint írni, szerkeszteni. És akkor válasszanak, hogy hangsúlyosabban magyar anyanyelvűeknek szóljon-e, vagy a másik változatban olyanokhoz, akik kétnyelvűségben, kétnyelvű környezetben élnek. Ez a helyet régióról régióra változik Erdélyben, azért nem érthettem egyet a fenti általánosító jelöléssel és megnevezéssel. A választás lehetőségét meg kell adni. Úgy, ahogy a többi tantárgyból tantervváltozatokat, tankönyvváltozatokat kínálnak, a tanár négy vagy ötféle fizika könyvből vagy kémia könyvből választhat, ugyanúgy, miért ne lehetne kétféle román tankönyvből tanítani és tanulni?
Ön eddig is alkalmazott sajátos módszereket. Véleménye szerint, a jelenlegi körülmények között, attól függetlenül, hogy mennyi realitása van annak az ideális állapotnak, hogy mindezt teljes mértékben bevezetik, mennyire van a pedagógusoknak lehetőségük, mindazoknak, akiknek van hozzá empátiája, ambíciója, hogy kialakítson egy, akár sajátos, egyéni stratégiát is a román nyelv oktatása terén?
Itt jön be a tanár egyénisége és személyisége. Törődik vagy nem törődik a tanítványaival, mindegy neki, hogy átmennek vagy nem mennek át a vizsgán, mindegy, hogy eredményt ér el, vagy sem.
A tanárok megszokták a kudarcot.
A román nyelv, mint tantárgy nehezebb lett, csúnyább, visszataszítóbb minden másnál. Ahhoz, hogy úgy tanítson valaki, ahogyan én tanítottam – zárójelben mondom: sok diákom annak idején bevallotta, hogy a magyar vizsgától félnek, de a romántól nem –, ki kell munkálni egy egyéni koncepciót. Említettem a közmondásokat. A közmondásokból negyven bújt meg a jobbzsebemben, egy-egy borítékban. Azok közül, az órákon, mindig valaki tételt húzott, mindig valaki vizsgázott. Megadtam az értékelési szempontokat. A másik zsebemben meg negyven olyan cédulát rejtettem el, melyek mindegyike előírta, hogy a szerencsés felelő nyolc kortárs irodalmi szóval alkosson mondatokat. A következő órán fordítva történt, keresztezték a borítékokat. Éppen ez a művelet zajlott, amikor Pruteanu, a tévés nyelvőrként is elhíresült személyiség belépett hozzám… Igen, mindent elő kell készíteni. A hivatalos anyagot, persze, „vinni kell”, de azon rengeteg ballaszt van. ’89 után, nem is tudom, melyik évben, uniós program szerint, – erre rímelt rá a beszélgetésünk elején általam emlegetett „după standarde europene” – szerveztek Sinaián egy konferenciát tankönyvkészítőknek, illetve tankönyvelbírálóknak. Én elmentem arra. Egy angol úr vezette, ő többek között azt mondta, hogy a tankönyvben egy-egy irodalmi szöveg terjedelme nem lehet több két oldalnál, gyér sorokba szedve. Bár átmentem az egyetemre, azért folyamatosan foglalkoztam az 5-8. osztályos szinttel, hiszen öt unokámat tanítottam végig, párhuzamosan. Ha ezt az angol előadó által emlegetett elvárást összehasonlítom a nálunk meghonosodott gyakorlattal… Hadd adjak egy példát: a hatodik osztályban van egy ilyen olvasmány, hogy Iapa lui Vodă, A vajda kancája, Mihail Sadoveanu elbeszélése, hat oldal! Sadoveanu tollából ered, képzelhetik, milyen szókinccsel! Hogy mit kínlódtak vele az unokáim, és mit kínlódtam én magam, hiszen a feleltetéskor a tanárok pont úgy kérik, ahogy a tankönyvben van. Aztán bevontak engem a tankönyveket elbíráló bizottságba. Bukarestbe jártam többször tankönyvet elbírálni. És azt mondta nekem az egyik minisztériumbeli illetékes, hogy „limba română este o limbă canonizată”, a román nyelv kanonizált, ezért nem lehet másképpen tanítani. Csak egyféleképpen.
És csak azokat a szövegeket lehet használni, amik már benne vannak a tankönyvekben. Azt mondtam neki, tudja-e hogy, éppen egy hónappal ezelőtt Budapesten (a helyszín nem volt „jó példa”…) tanácskozott a Nemzetközi Bibliatársaság? És a tanácskozás témája a következő volt: a Biblia szövegének a korszerűsítése. Nem tudott erre replikát mondani. Egyebeket is felhoztam, például azt, hogy beszereztem francia tankönyveket, amiket idegeneknek, tehát nem francia anyanyelvűeknek szerkesztettek. Mutatóban benne vannak a nagy klasszikus írók szövegeinek rövid kivonatai. Tehát d’après Balzac, tehát Balzac után, vagy d’après Victor Hugo, nem Balzac vagy Victor Hugo eredeti, a francia nyelvvel éppen barátkozó számára bonyolult prózája. Nem, akármennyit példálózunk, akármivel hozakodunk elő, román barátaink képtelenek elfogadni ezeket az érveket. Isten bocsássa meg a vétkemet, de nem tudom megérteni Király András tanügyi államtitkár hozzáállását sem, ehhez a súlyos és máig megoldatlan problémához. Egyről a kettőre – amióta ott van – nem tudott jutni. Se tankönyvek, se tervezet. Ugyan sokat beszélnek róla, egyre-másra konferenciáznak Kolozsváron, Váradon, Szeredában, Bukarestben, de csak beszélnek, érdemben nem tesznek érte semmit.
- Tehát összefoglalólag elmondhatjuk, hogy az utóbbi 5-10 évben nem történt semmi javulás?
- Alig-alig. Nincs javulás, bár éppenséggel történhetett valami ezeken a bizonyos konferenciákon vagy micsodákon, de azt föl kellene mutatni, valamit konkrétan le kellene tenni az asztalra. Áruljam el, hogy bizonyos körök milyen átverésekhez folyamodnak? Azt írják a borítólapon, hogy Limba română pentru şcolile minorităţilor, (Román nyelv kisebbségi iskoláknak) vagy éppen azt, hogy pentru şcolile maghiare. Belélapoz az emberfia, és meghökken: szinte szóról szóra ugyanaz van benne, mint a román tanulók számára összeállított tankönyvekben! A borítólap nem egyéb, mint egy figyelmet keltő reklám, de a valóságban ugyanaz van benne, mint bármelyik, román gyerekeknek szánt tankönyvben. Igaz, amiről beszélek, az egy öt évvel ezelőtti állapot, de nincs tudomásom arról, hogy változott volna a helyzet: hátul szószedet van, az olvasmányok végén, és abba oda van írva, hogy mondjuk, a ‘sapka’, vagy a ‘könyv’ milyen nemű. Pedig a szuverén magyar nyelv nem használja a nemeket… És a szerzőkről nem beszélve, mert azt is kalap alatt, vagy hogyan intézik. A tankönyvírás igen jó biznisz, úgy a tankönyvekért sokat fizetnek, még craiovaiak is vannak közöttük!
- Craiovaiak, akik a magyaroknak írnak tankönyvet?
- Igen, akik a magyaroknak írnak, holott lehet, erre se jártak mifelénk, Erdélyben. Hát ilyen dolgok történtek az utóbbi tíz esztendőben. S hogy ezzel szemben valamiféle gyökeres változás következett volna be? Arról én nem tudok. Ahelyett, hogy megtanítanók azt, hogy… – Mondok néhány banális, de beszédes példát, ami a román nyelvben specifikus, de a magyar nyelvben nem, mert nálunk a hangsúly mindig egy helyen van, a szó elején, a románban pedig mozgó és jelentéshordozó: veselă vagy veselă, az előbbi jelentése: edény, az utóbbié vidám. Duduie vagy duduie, az előbbi duruzsolás, dübörgés, az utóbbi pedig kisasszony jelentésű. 1989 előtti anekdota: egy Kovászna megyei atyafinak fel kellett szólalnia a Bukaresti pártkongresszuson, minden elő volt készítve, őelvtársságának minden szava, minden mondata is. Egy „strukturálisan” előírt, kötelező fogadalommal kezdte: „Noi, cei din Covasna putem mult…” Ennek hallatán az egész terem felélénkült, a mi atyánkfia vigyázkodott jobbra meg balra, nem értette, mi van, hiszen otthon a romántanárnak is megmutatta. Nem tudta elképzelni, mit kacagnak rajta, föl nem fogta, hogy a putem azt jelenti, hogy bűzlünk, és neki azt kellett volna mondania, hogy putem, azaz, képesek vagyunk valamire…
- Tanár úr, Önnek volt egy frappáns metaforája. Valósággá válhat az, amit egy alkalommal emlegetett, hogy „egyszer még a falra hányt borsó is kivirágzik”?
- Jaaaj… hát ezt honnan tudja maga?
- Újságíró volnék…
- Ez egyféle pedagógiai hitvallásom. Három példám, pontosabban két példaképem, illetve egy példabeszédem van: az egyik Kőműves Kelemen, a másik Mikes Kelemen, a harmadik pedig annak a reménye, hogy „a falra hányt borsó is egyszer kivirágzik”.
- Szóval, tényleg „kivirágzik”?
- Hááát… hogy is mondjam… Imitt-amott virágozhat, mert létezniük kell olyanoknak is, különb pedagógusoknak meg tanároknak, mint én vagyok. Nem a magam személye a fontos, hanem az, hogy ki mertem állni ezzel az üggyel, és azóta is kalapálom. Sajnos, benne van a pakliban az is, hogy nem azt, és nem úgy csinálják, amit jobban lehetne. Sok ilyen, a románhoz hasonló hibát látok a magyar nyelv és irodalom oktatásában is. Az közszájon forgó, hogy a gyerekeink, fiataljaink nagyrészt nem tudnak olvasni, hogy baj van a szövegértéssel. De csakugyan, az egyetemen is megtapasztalom, hogy hallgatóink – tisztelet a kivételnek – mennyire nem tudnak magyarul, az anyanyelvükön sem. Például, hogy – ami a néprajztudományhoz is elengedhetetlen – mennyire nincsenek földrajzi ismereteik, mennyire hiányzik a szókincsükből a földrajzi nevek tudása, ismerete.
erdelyiriport.ro
2016. november 14.
Péntek János: a mindennapokban kell rendben lenni a nyelvhasználattal
Nyelvhasználat időben és térben címmel tartott előadást kedden Csíkszeredában a magyar nyelv napja alkalmából. A rendezvényen erdélyi egyetemi tanárok és szaktekintélyek a magyar nyelv használatának történelmi aspektusairól és aktuális gyakorlatokról, valamint a veszélyekről értekeztek.
Péntek János akadémikus (fotó), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke A magyar nyelv kiteljesedése és felemelkedése. Az 1844. évi II. Törvénycikk címmel tartott előadást, majd Magyari Sára (Partiumi Keresztény Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék) Szóhasználat időben és térben – a fegyelem iskolai képének változásáról beszélt. Ezt követően Lajos Katalin (Sapientia EMTE, Csíkszereda, Humántudományok Tanszék) Ünnepnapok és hétköznapok a magyar helyesírásban tematikában értekezett, majd Iskolák veszélyben címmel beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót tartottak. Kiss Tamás társszerzővel, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával Tódor Erika-Mária, a Sapientia EMTE, Csíkszereda, Humántudományok Tanszék oktatója beszélgetett.
Mint ismert, a magyar nyelv napját 2011-től november 13-án ünneplik szerte a Kárpát-medencében, 1844-ben ezen a napon lett ugyanis hivatalos a magyar nyelv az államigazgatásban és közoktatásban. Románia hivatalosan 2015-ben csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez.
Péntek János akadémikus előadásában az 1844-es törvény előzményeire világított rá, köztük az 1825. november 3-án megalakult Magyar Tudományos Akadémiára is kitért. Előadása végén a Romániában is hivatalosan megünnepelhető magyar nyelv napjáról elmondta: „nem tudok mit kezdeni vele, és azért nem tudom pontosan elhelyezni, mert 1990-től mi minden évben megünnepeltük a magyar nyelv napját, soha senki nem korlátozott benne. Nekünk a mindennapokban folyamatosan gondjaink vannak a magyar nyelv használatával.”
Úgy véli, ha a mindennapokban rendben vagyunk a nyelvhasználatot illetően, akkor jöhetnek az ünnepnapok. Hangsúlyozta, a magyar nyelv legyen hivatalos, tűnjön el minden szintről a magyar nyelvvel kapcsolatos korlátozás és hátrányos megkülönböztetés. A hazai oktatásban a tananyagban is van magyar ellenesség és magyar nyelv ellenesség – ezeket kellett volna megoldani előbb. „Azt szeretném, hogy legyenek nyugodt hétköznapjaink. Mindenki a nyelvhasználatban, kellő bátorsággal, méltósággal úgy beszéljen, ahogy ő akar, ahogy ő szeret, ez a normális. Tessenek önök is a magyar nyelvre olyan nyitott lélekkel és tisztelettel gondolni, ahogy egy magyarul beszélő embernek kell” – biztatta a hallgatóságot.
Az eseményt Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományok Tanszéke és a Spektrum Oktatási Központ szervezte.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
Nyelvhasználat időben és térben címmel tartott előadást kedden Csíkszeredában a magyar nyelv napja alkalmából. A rendezvényen erdélyi egyetemi tanárok és szaktekintélyek a magyar nyelv használatának történelmi aspektusairól és aktuális gyakorlatokról, valamint a veszélyekről értekeztek.
Péntek János akadémikus (fotó), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke A magyar nyelv kiteljesedése és felemelkedése. Az 1844. évi II. Törvénycikk címmel tartott előadást, majd Magyari Sára (Partiumi Keresztény Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék) Szóhasználat időben és térben – a fegyelem iskolai képének változásáról beszélt. Ezt követően Lajos Katalin (Sapientia EMTE, Csíkszereda, Humántudományok Tanszék) Ünnepnapok és hétköznapok a magyar helyesírásban tematikában értekezett, majd Iskolák veszélyben címmel beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót tartottak. Kiss Tamás társszerzővel, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával Tódor Erika-Mária, a Sapientia EMTE, Csíkszereda, Humántudományok Tanszék oktatója beszélgetett.
Mint ismert, a magyar nyelv napját 2011-től november 13-án ünneplik szerte a Kárpát-medencében, 1844-ben ezen a napon lett ugyanis hivatalos a magyar nyelv az államigazgatásban és közoktatásban. Románia hivatalosan 2015-ben csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez.
Péntek János akadémikus előadásában az 1844-es törvény előzményeire világított rá, köztük az 1825. november 3-án megalakult Magyar Tudományos Akadémiára is kitért. Előadása végén a Romániában is hivatalosan megünnepelhető magyar nyelv napjáról elmondta: „nem tudok mit kezdeni vele, és azért nem tudom pontosan elhelyezni, mert 1990-től mi minden évben megünnepeltük a magyar nyelv napját, soha senki nem korlátozott benne. Nekünk a mindennapokban folyamatosan gondjaink vannak a magyar nyelv használatával.”
Úgy véli, ha a mindennapokban rendben vagyunk a nyelvhasználatot illetően, akkor jöhetnek az ünnepnapok. Hangsúlyozta, a magyar nyelv legyen hivatalos, tűnjön el minden szintről a magyar nyelvvel kapcsolatos korlátozás és hátrányos megkülönböztetés. A hazai oktatásban a tananyagban is van magyar ellenesség és magyar nyelv ellenesség – ezeket kellett volna megoldani előbb. „Azt szeretném, hogy legyenek nyugodt hétköznapjaink. Mindenki a nyelvhasználatban, kellő bátorsággal, méltósággal úgy beszéljen, ahogy ő akar, ahogy ő szeret, ez a normális. Tessenek önök is a magyar nyelvre olyan nyitott lélekkel és tisztelettel gondolni, ahogy egy magyarul beszélő embernek kell” – biztatta a hallgatóságot.
Az eseményt Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományok Tanszéke és a Spektrum Oktatási Központ szervezte.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2016. november 15.
Nyelvhasználati gondok a hétköznapokban
Nyelvhasználat időben és térben címmel tartottak előadás-sorozatot hétfőn Csíkszeredában a magyar nyelv napja alkalmából a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács, a Sapientia EMTE humántudományok tanszéke és a Spektrum Oktatási Központ szervezésében.
A rendezvényen egyetemi tanárok, szakemberek értekeztek a magyar nyelv használatának történelmi aspektusairól, az aktuális gyakorlatokról és veszélyekről. Péntek János akadémikus, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke A magyar nyelv kiteljesedése és felemelkedése. Az 1844. évi II. törvénycikk címmel tartott előadást. A napot 2011 óta november 13-án ünneplik Kárpát-medence-szerte, ugyanis 1844-ben ezen a napon lett hivatalos a magyar nyelv az államigazgatásban és a közoktatásban.
Péntek János előadásában az 1844-es törvény előzményeire világított rá, az 1825. november 3-án megalakult Magyar Tudományos Akadémia jelentőségére is kitért. A Romániában is hivatalosan megünnepelhető magyar nyelv napjáról elmondta, a mindennapokban folyamatosan gondok adódnak a magyar nyelv használatával.
Mint kifejtette, ha a hétköznapokban nem lesznek problémák a nyelvhasználatot illetően, akkor jöhetnek az ünnepnapok. Péntek János kiemelte, a magyar nyelvnek hivatalosnak kellene lennie, ugyanakkor el kellene tűnnie minden szintről a magyar nyelvvel kapcsolatos korlátozásnak és hátrányos megkülönböztetésnek.
„A hazai oktatás viszonylatában is észlelhető magyarellenesség és magyarnyelv-ellenesség – ezt meg kellett volna már szüntetni. Azt szeretném, hogy e tekintetben legyenek nyugodt hétköznapjaink. Mindenki kellő bátorsággal, méltósággal beszélhessen úgy, ahogyan akar – ez lenne a normális. Tessék a magyar nyelvre olyan nyitott lélekkel és tisztelettel gondolni, ahogy az magyarul beszélő emberhez illik” – mondta az akadémikus.
A rendezvényen Magyari Sára a Partiumi Keresztény Egyetem nyelv- és irodalomtudományi tanszékének részéről Szóhasználat időben és térben – a fegyelem iskolai képének változásáról beszélt. Ezt követően Lajos Katalin, a Sapientia EMTE csíkszeredai humántudományok tanszékének tanára Ünnepnapok és hétköznapok a magyar helyesírásban tematikában értekezett, majd Iskolák veszélyben címmel beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót tartottak. Kiss Tamás társszerzővel, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával Tódor Erika Mária, a Sapientia EMTE csíkszeredai oktatója beszélgetett.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)
Nyelvhasználat időben és térben címmel tartottak előadás-sorozatot hétfőn Csíkszeredában a magyar nyelv napja alkalmából a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács, a Sapientia EMTE humántudományok tanszéke és a Spektrum Oktatási Központ szervezésében.
A rendezvényen egyetemi tanárok, szakemberek értekeztek a magyar nyelv használatának történelmi aspektusairól, az aktuális gyakorlatokról és veszélyekről. Péntek János akadémikus, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke A magyar nyelv kiteljesedése és felemelkedése. Az 1844. évi II. törvénycikk címmel tartott előadást. A napot 2011 óta november 13-án ünneplik Kárpát-medence-szerte, ugyanis 1844-ben ezen a napon lett hivatalos a magyar nyelv az államigazgatásban és a közoktatásban.
Péntek János előadásában az 1844-es törvény előzményeire világított rá, az 1825. november 3-án megalakult Magyar Tudományos Akadémia jelentőségére is kitért. A Romániában is hivatalosan megünnepelhető magyar nyelv napjáról elmondta, a mindennapokban folyamatosan gondok adódnak a magyar nyelv használatával.
Mint kifejtette, ha a hétköznapokban nem lesznek problémák a nyelvhasználatot illetően, akkor jöhetnek az ünnepnapok. Péntek János kiemelte, a magyar nyelvnek hivatalosnak kellene lennie, ugyanakkor el kellene tűnnie minden szintről a magyar nyelvvel kapcsolatos korlátozásnak és hátrányos megkülönböztetésnek.
„A hazai oktatás viszonylatában is észlelhető magyarellenesség és magyarnyelv-ellenesség – ezt meg kellett volna már szüntetni. Azt szeretném, hogy e tekintetben legyenek nyugodt hétköznapjaink. Mindenki kellő bátorsággal, méltósággal beszélhessen úgy, ahogyan akar – ez lenne a normális. Tessék a magyar nyelvre olyan nyitott lélekkel és tisztelettel gondolni, ahogy az magyarul beszélő emberhez illik” – mondta az akadémikus.
A rendezvényen Magyari Sára a Partiumi Keresztény Egyetem nyelv- és irodalomtudományi tanszékének részéről Szóhasználat időben és térben – a fegyelem iskolai képének változásáról beszélt. Ezt követően Lajos Katalin, a Sapientia EMTE csíkszeredai humántudományok tanszékének tanára Ünnepnapok és hétköznapok a magyar helyesírásban tematikában értekezett, majd Iskolák veszélyben címmel beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót tartottak. Kiss Tamás társszerzővel, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával Tódor Erika Mária, a Sapientia EMTE csíkszeredai oktatója beszélgetett.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)