Sepsiszentgyörgy után július 30-án a kézdivásárhelyi Vigadóban nyílt meg az Ignácz Rózsa centenáriumi emlékkiállítás. A tárlatot Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum határon túli referense, a vándorkiállítás kurátora méltatta. Ferencz Éva magyartanár Ignácz Rózsa műveiből olvasott fel. A centenáriumi kiállítás következő állomáshelye a színész-írónő szülővárosa, Kovászna lesz. /(Iochom): Ignácz Rózsa centenáriumi vándorkiállítás Kézdivásárhely. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Szörényordason (Garina) falumúzeumot nyitottak, amelyben a pincétől a padlásig, a konyhától a lakó- és hálószobán át, illetve az udvartól a kertig mutatják be az egykor itt lakó pémek (elnémetesedett csehek) háztáját, amelynek anyagát „kicsiben” a Temes megyében lévő sándorházai Swabenhaus múzeumhoz lehet hasonlítani. Az istállóban találhatók a faluban tenyésztett állatok életnagyságú szobormásai, a lakásban fellelhető a „család” is a maga munkakörében. /Makay Botond: Falumúzeum a pincétől a padlásig. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

A Székely Hadosztály emlékezete (1918–1919) címmel kiállítás nyílik Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban augusztus 2-án, vasárnap. 1918-ban a Kolozsváron tartózkodó székely tartalékos tisztek toborozni kezdtek. 1918. december 1-jén az ágostonfalvi állomásról kigördült az első páncélvonat, amely székely önkénteseket vitt Kolozsvárra. Rajtuk kívül a demarkációs vonalon túlról visszavonuló nemzetőrök, csendőrök, hadapród-iskolások, tisztek képezték a hadosztály magvát, amely 1919 januárjában vette fel a Székely Hadosztály nevet. Az április 16-án három hadosztállyal megindult román offenzívával szemben mindössze tizenkétezer ember állt a védelmi vonalon Máramarosszigettől Csucsáig. A katonai vereség elkerülhetetlen volt. A fegyverletételi megállapodást április 26-án írták alá. A tisztikar és a legénység nagyobb része a brassói internálótáborba került, kisebb része tovább folytatta a szülőföld területi épségéért vívott reménytelen harcot. /Szekeres Attila: A Székely Hadosztály (Kiállítás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Bodor Pál reméli, virtuálisan talán visszafogadják őt. A kommunizmus idején a rendszer híve volt Temesváron. Huszonhat évvel ezelőtt távozott Romániából. Fél élet című önéletrajzi kisregénye döntően Temesvárról szól. Bodor első elemitől érettségiig Temesváron járt iskolába. Bejáratos volt több íróhoz, Méliusz Józsefhez, Franyó Zoltánhoz, Endre Károlyhoz; Majtényi Eriket ott ismerte meg, Anavi Ádámmal a barátsága kamaszkorában kezdődött, sorolta, hogy emlékeztető névjegyét nyújtsa az olvasónak. Bodort e hasábokra invitálta Böszörményi Zoltán főszerkesztő. Bodor Pál (1983–90) a Magyar Nemzetben, majd (1991–94) a Népszabadságban írt, s végül „blog”-ban jelentkezett, a budapesti Klubhálón és Nolblogban. /Bodor Pál: Névjegykártya. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Pap Géza püspök az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén elmondta, megtekinthette a titkosrendőrség által összeállított dossziéját. Olvashatta álnéven író lelkésztársainak róla szóló jelentéseit is. Betekintett beletekinteni Dobri János Kolozsvár-kerekdombi lelkipásztor több mint 2000 oldalt kitevő gyűjteményébe. Őt, a börtönviselt lelkipásztor a szeku nem tudta legyőzni, megtörni, beszervezni. Aki a dossziékat olvasgatja, az emberi gyarlóságnak olyan sötét mélységei nyílhatnak meg előtte, amelyeket nem könnyű elviselni. Kiderült, hogy családi vagy baráti beszélgetésekről is van jelentés. Pap Géza püspök tavalyi jelentésében javasolta, hogy mindenki vegye ki a saját dossziéját, aztán mindenki döntse el, kinek kitől kell bocsánatot kérnie. Azután nem történt semmi. - Vannak, akik kényszerből, megfélemlítés alatt, családjukat féltve írtak valamit. Jelentésükön érződik a visszafogottság. A széles skála csúcsán viszont a nagy gazemberek állnak, akik haszonélvezői voltak a rendszernek. A múltunkkal szembe kell nézni, bármennyire fájdalmas is. Aki elbukott, kérjen bocsánatot, és vállalja tettei következményét, javasolta a püspök. „A Szekuritáté egyháztörténelmet írt, s ennek mindnyájan – így vagy úgy – a szereplői vagyunk. Feltárta, leírta és megőrizte a legapróbb részleteket is. Jelenkori egyháztörténetünk értékes leletei a Szekuritáté levéltárában nyugszanak” – hangsúlyozta. Azt javasolta, hogy a lelkészek vegyék ki dossziéikat, és annak egy másolatát helyezzék el az egyházi levéltárban. /Pap Géza, püspök: A „szekus”-dossziék. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, Kolozsvár), 15. szám, 2009. augusztus 1./

Felkavaró élmény volt elolvasni Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium I. /Partium Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetét. Közel húsz éve sürgetik sokan a múlt feltárását. Most bárki kezébe veheti ezt a vaskos könyvet, a protestáns egyház partiumi és a teológia ,,szomorú jelentését”. Remélhetően más egyházak és a civil szféra is követi a példát. Papp László püspök, fedőnevén Paun, püspökként az ismert módon leszerepelt, és fiához szökött még idejében Franciaországba. Neves és köztiszteletben álló teológiai professzorok saját diákjaikat adták ki! Csak példaként: Rapp Károly evangélikus teológiai tanár ,,Enyedi Zoltán”, Gálfy Zoltán teológiai tanár ,,Bibliotecarul”, Kozma Tibor teológiai professzor ,,Dombi Lajos” néven jelentett, Izsák Vilmos unitárius teológiai tanár az ,,Incze Walter” fedőnéven. A szeku zsarolta, jobb állással, külföldi utazással, sőt pénzzel kecsegtette azt a lelkészt, akinek először megismerték gyengéit, majd mindezek birtokában kísértették meg. A könyv a jó áttekinthetőségre törekszik, ezért a fejezetek így oszlanak: megfigyeltek, megfigyelők, megfigyeltből megfigyelő vagy fordítva. A hitelességet 75 melléklet támasztja alá. /Puskás Attila: A szigorúan ellenőrzött egyház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Könczey Elemér Fejadag című, humor-zseb-enciklopédiája gondoskodik lelki mindennapinkról. Könyvében 365 karikatúrája sorakozik. /Németh Júlia: Kritika és önkritika Könczey módra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

„Hiszek a helyi autonómiában és azt ajánlom, hogy önök se féljenek ettől a kifejezéstől, amelytől mindannyian tartottunk évek óta”, jelentette ki Traian Basescu államfő a Romániai Falvak Szövetsége gyűlésén. Basescu szerint a két kormánypárt – a PD-L és a PSD – egyaránt elkötelezte magát az autonómiai szint növelésére, illetve a decentralizációs folyamat folytatására. /Basescu ottfelejtette Mariát, de rátalált az autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Egy idén elfogadott törvény alapján már a kiskorúaknak is külön útlevél kell, ami gyermekenként mintegy 100 lejes kiadást jelent, egyesek – elsősorban a többgyermekesek – számára pedig a külföldi nyaralás gondolatának elvetését is. Eddig a gyermek beíratása a szülő útlevelébe kevesebb, mint 10 lejbe került, addig az új útlevélért ki kell fizetni a közel 100 lejes díjat. A tavalyihoz képest érezhetően, több mint 5 százalékkal csökkent a forgalom Románia határátkelőin. Miközben kevesebben lépték át a határt, a leleplezett bűncselekmények száma több kategóriában is nőtt: másfélszeresére emelkedett például az embercsempészetben érdekelt személyek száma. A cigaretta csempészése öltött óriási méreteket. /Balázs Bence: Tízszeresére emelkedett a kiskorúak útlevelének díja. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A Bihar megyei RMDSZ-szervezet Nagyváradon július 31-én rendkívüli találkozót hívott össze a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény-módosítás miatt, melyen több felvidéki magyar közszereplő is részt vett. Farkas Iván, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) országos tanácsának elnöke, Duray Miklós, az MKP alelnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Nagy Péter, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke, illetve Loncz Attila és Pogány Erzsébet jött el a bihari RMDSZ-szervezet meghívására. A szlovákiai nyelvtörvény több pontban is korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát, és az új szabályok megsértéséért akár 5000 euróig terjedő pénzbüntetést ír elő. „Törvényszerű-e a nemzetek fejlődésében a gyűlölet, az ellenségkép keresése?” – tette fel a kérdést Duray Miklós. Meglátása szerint a törvény nem azért fasiszta, mert az állam nyelvét védi, hanem azért, mert kizárólagos. Szlovákiában már él és tevékenykedik a nyelvrendőrség, amely a kulturális fasizmust szolgálja ki azzal, hogy megbüntet bárkit, aki akár írásban, akár közbeszédben nem a szlovák hivatalos helységneveket használja, vagy akár magyar kulturális eseményt nem konferál fel szlovákul. Duray szerint tragikus, hogy ilyesmi az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet, s teret kaphat az etnikai alapú totalitarizmus. Farkas Iván hangsúlyozta, a romániai magyarság szolidaritása nagyon sokat jelent, hitet és erőt ad a további harcokhoz. A büntethetőség elsősorban az időseket sújtja, „akiknek a feje fölött négyszer-ötször változott az országhatár, és ők csak magyarul beszélnek” – mondta. Mézes Rudolf szerint a felvidéki magyarság egyetlen lehetősége a polgári engedetlenség, de mindannyian félnek a nyelvtörvény következményeitől, hiszen a jövőjük forog kockán. Nagy Péter elmondta: az ifjúsági csoport és a párt vezetősége már szervezi a nagyszabású tüntetést, amelyre szeptember elsején Dunaszerdahelyen kerül majd sor, az MKP tiltakozó nagygyűlésével egy időben, amelyre Európa összes kisebbségének képviselőit hívják és várják. „Veletek vagyunk, számíthattok ránk!” – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő megígérte, további vitákat fog még kavarni a szlovák nyelvtörvény az EP-ben. A választmány végül állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólítja a szlovák pártokat, vonják vissza a módosításokat, illetve sürgeti az EP illetékeseit, lépjenek közbe. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: a szlovákiai magyarok helyzetéről tájékoztattak az érintettek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./ Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarsággal, és ezért ott lesz Dunaszerdahelyen a szlovák államnyelvtörvény bevezetése elleni tiltakozásként összehívott nagygyűlésen. Ezt határozták az RMDSZ Bihar megyei választmányának hétvégi ülésén. Winkler valamennyi Kárpát-medencei magyar közösséget képviselő szervezetet arra buzdított, hogy összehangoltan és szolidárisan lépjen fel a nyelvtörvény ellen. /Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A szlovák nyelvtörvény miatt kezd elfajulni a régi keletű viszály Szlovákia és Magyarország között – írta a The Economist július 31-i számában. A tekintélyes brit gazdasági-politikai folyóirat szerint a magyar ajkú lakosság az anyanyelv használati joga elleni közvetlen támadásnak tartja a törvényt, csakúgy, mint Magyarország politikusai. Az írás szerint Szlovákia „balos irányzatú populista kormánya” azóta „szurkálja” Magyarországot, amióta 2006-ban hatalomra „Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint a valós problémát azok jelentették, akik erővel próbálták rászorítani a déli országrészben élő szlovákokat a magyar nyelv megtanulására” – írta elemzésében a The Economist. A lap szerint ugyanakkor a nagy kérdés az, hogy mit jelent a szlovák nyelv „nyilvános” használatának kötelme. /Bálint Eszter: Totalitarizmus az EU-ban? The Economist: elfajulhat a szlovák–magyar viszony. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mindig a mélyértelmű és célszerű erdélyi MAGYAR ÖSSZEFOGÁS mellett érvelt. A „mi lett volna, ha” történelmietlen logikája alapján a Magyar Polgári Párt 2009. június 10-i közleménye szerint „egy igazi koalíció, amelyet az MPP szorgalmazott, hozzájuttatta volna az erdélyi magyarságot egy további európai parlamenti mandátumhoz” – írta Tőkés László nyílt levelében. Jobb volna, ha az MPP elnöke magába nézne, és arra adna választ: az összefogást bojkottáló magatartásával miért nem fogadta el az általa is bejutónak ítélt 4. helyet az erdélyi magyarok listáján. Szász Jenő, az MPP elnöke azt állította, hogy az MPP által megfogalmazott javaslatokat az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nem vette figyelembe, illetve az MPP nem kapott meghívót a 2009. június 25-i EMEF-tanácskozásra Tudni kell, hogy az MPP semmiféle javaslatot nem nyújtott be az EMEF-hez, az EMEF júniusi ülésére pedig az MPP azért nem kapott meghívást, mivel mindmáig nem tisztázott az MPP – botrányos körülmények között megválasztott – vezetőségének jogállása. Tőkés László szerint az MPP elfogultan vádaskodó „krónikásai”: Lukács Csaba és Bayer Zsolt. Lukács Csaba azt állította, hogy: „Az Összefogás listájának nevezett névsorról kihagyták a Szász Jenő vezette MPP prominenseit” (Magyar Nemzet, jún. 11.) – Az igazság az, hogy Szászék utasították vissza az MPP számára felkínált listás helyeket. Lukács azt hangoztatja, hogy: „Tőkés László, a szekuritáté egykori áldozata mosolyogva kampányolt a talán még ma is aktív besúgókkal”. Bayer Zsolt cikke rosszindulatra vall. „Csak azt kell még elmondjuk – írja a Magyar Hírlap 2009. július 1-jei cikkében –, hogy a nagy nemzeti összefogásból nem csak a 25 ezer eurós brüsszeli fizetést kell ám élvezni…” Problematikus az SZNT elnökének a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléssel kapcsolatos lépése, mely révén az EMEF által kitűzött, 2009. szeptember 5-i nagygyűlést eltéríti. A közösségi célok megkövetelik mindazon politikai, polgári és egyházi erők összefogását, amelyek valamilyen eszközzel rendelkeznek. Ezért Tőkés László kéri a Magyar Polgári Párt elnökét és követőit, hagyjanak fel az erdélyi magyar összefogás folyamatának bomlasztásával. /Tőkés László, EP-képviselő, EMNT-elnök: Levél autonomista barátaimnak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Szász Jenő, az MPP elnöke lemondott Hargita megyei tanácsosi mandátumáról. Arra hivatkozott, hogy a testületben nem tud semmit tenni, az RMDSZ Borboly Csaba vezette szavazógépezete mindegyre legyűri. Arról nem beszélt, hogy milyen gondolatai voltak, emellett a tanácsülések többségén nem vett részt. Szász Jenő képtelen bármilyen intézményben betölteni a másodhegedűs szerepét, írta az ÚMSZ. Lemondott Csinta Samu is MPP-s tisztségéről, Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa elmagyarázta, az újságírás és a politika két különböző szakma. Csinta Samunak, „a Krónika egykori vezető szerkesztőjének a lemondása mondhatni természetes. ” /Székedi Ferenc: A visszatérés. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Alkalmatlannak tartja Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a román civil szervezeteknek a székelyföldi autonómia ellen irányuló tiltakozását. Az autonómiaellenes tevékenységek nem segítik elő az etnikumközi feszültségek feloldását. A székelyföldi magyar közösség képviselői továbbra is az autonómiáért fognak küzdeni, mondta. A két közösség normális együttélése érdekében el kell fogadni az autonómia gondolatát. /Antal Árpád: az ellentüntetés árt az etnikumközi viszonyoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

A történelmi Székelyföldet alkotó három megye önkormányzati vezetői közösen emlékeztek meg augusztus 1-jén az 1849-es nyergestetői ütközet 160. évfordulójáról. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke beszédében elmondta: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői első alkalommal ünnepeltek együtt a Nyergestetőn. Ezzel is kifejezik Székelyföld egységességét, valamint a székelyek önrendelkezési igényét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felidézte Tuzson János és honvédei szabadságharcát, és hangsúlyozta, hogy a székelyek leginkább olyankor mutatták meg igazi énjüket, amikor szabadságuk elvesztésének a veszélye fenyegette őket. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke kijelentette: a nyergestetői csata biztosít arról, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben. Egyed Ákos kolozsvári történész a nemzeti emlékhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet hangsúlyozva, hogy a székelységnek erőt kell meríteni saját múltjából. /Közös megemlékezés Nyergestetőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ Együtt emlékezett a három székely megye az 1849-es hősökre. Kopjafát avattak és zászlót adtak át. A csíki és a háromszéki huszárok a Nyerges-tetőre vonultak, a két huszárcsapat élén ott lovagolt Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor. A harmadik székely megye, Maros önkormányzatának elnöke, Lokodi Edit Emőke hintón érkezett az emlékműhöz, Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere társaságában. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános a román hatalom kisebbségellenes magatartására hívta fel a figyelmet. /Huszárt toboroztak a Nyerges-tetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

Július 31-én elkezdődtek a Csíkszeredai Városnapok. A román, a magyar, valamit a székely himnusz dallamára először emelkedett magasba Csíkszereda város zászlója a Mikó-vár előtti, felújított téren. A felújítás 2008-ban kezdődött. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólt a vár bástyájának jelenleg zajló felújításáról, és bejelentette, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium épületének teljes felújítása következik. A Mikó-várban megnyitották a Márton Ferenc-emléknapot. Ráduly Róbert Kálmán jelezte, hogy a művész Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban című, két monumentális alkotása közül egyiket sem tudhatják magukénak, sőt a városháza falait hajdanán díszítő, ugyancsak a művész által rajzolt portrékra sem tudtak vigyázni. Márton Ferencet /1884-1940/, a 125 éve Csíkszentgyörgyön született, kiváló képzőművészt a régi rendszerben megbélyegezték. Most bemutatták a Márton Ferenc címet viselő – Murádin Jenő, Sümegi György és Zombori István történész által írt – képzőművészeti albumot. A maszk című kismonográfiát pedig Elekes András ismertette. Ez utóbbi kötet szerzője, Szabó András főmuzeológus tárlatvezetés során részletesebben is szólt a művész munkáiról. A kiállítás megtekintését pedig a Becze Zoltán által készített portré-dokumentumfilm tette teljessé. /Antal Ildikó, Forró-Erős Gyöngyi, Hompoth Loránd: Miénk lett a tér. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

A zsarolással és bűnszövetkezet anyagi támogatásával megvádolt Pászkány Árpád Zoltán kolozsvári üzletember közleményében kifejtette, hogy meggyőződése szerint a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyészség (DIICOT) politikai parancsra cselekedett, amikor vádat emeltek ellene. Szerinte nem véletlen, hogy éppen most emeltek ellene vádat. Pászkánynak a Gazeta-botrányban kell megvédenie magát a bíróság előtt. Ebben az ügyben korábban több újságírót is letartóztattak. Azzal vádolták őket, hogy üzletembereket zsaroltak meg, és pénzt kértek tőlük. /Pászkány: a DIICOT politikai parancsra cselekedett. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A CityNews kolozsvári internetes újság bombasztikus cikket közölt a kolozsvári állami és magánegyetemek nem akkreditált, és mégis működtetett szakjairól. Aki tájékozódik azokról az oktatási intézményekről és szakokról, amelyeket a minisztérium elismer, megnyugvással veheti tudomásul, hogy a cikkben említett összes szak szerepel, mint ideiglenesen engedélyezett vagy éppenséggel akkreditált szak. A Spiru Haret nevű magánegyetem nem tartotta be az akkreditációs szabályokat, és az egyetemi autonómiára hivatkozva diplomagyárrá vált. A jelenlegi tanügyminiszternek, volt bátorsága szembeszállni ezzel a gyakorlattal. Alighogy megjelent a minisztérium közleménye az illető magánegyetem törvénytelen dolgairól, politikusok tömkelege pattant fel képviselőházi vagy szenátusi székéből, megálljt kiáltva. Ezek nagy része vagy tanít az illető magánegyetemen, vagy éppenséggel a diplomáját szerezte ott. A CityNews besegít ezzel a cikkel, azt sugallva, lám-lám nemcsak Spiru Haret Egyetem, hanem mások, még állami egyetemek is sárosak. A cikk nem mond igazat, Sapientiától a cikkben felsorolt összes szak esetében idén végzett a harmadik évfolyam, és törvény szerint be kell nyújtani az akkreditálási kérelmet, hogy az eddig ideiglenes működési engedéllyel rendelkező szakokat felmérjék, és amennyiben megfelelnek az előírásoknak, akkreditálják azokat. /Kása Zoltán: Újságírók segítenek be felelőtlen politikusoknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ A szerző a Sapientia EMTE tanára.

Augusztus 2-án van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. Az évforduló kapcsán Európa számos országában, így Magyarország több városában is a második világháborúban elpusztított, mintegy félmillió roma áldozatra emlékeznek. A roma holokausztról 1972 óta emlékeznek meg a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján. A második világháború idején összesen 23 ezer cigányt deportáltak Magyarországról. /Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Mindazok, akik részt vettek a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a Gyulafehérvári Caritas és Hargita Megye Tanácsának szervezésében lezajlott Őrangyal táborban, feltöltődve térhettek haza családjaikhoz. A tábor fő szabálya az egymásráfigyelés és a szeretet volt. A szentmise után Novák Ede olimpikon mesélt a résztvevőknek arról, hogy mennyire fontos a kitartás, akaraterő és az, hogy mindig legyen célunk az életben, függetlenül a körülményektől. Egészséges és sérüléssel élő fiatalok együtt játszhattak, énekelhettek, sportolhattak. Jó volt látni az önkéntes és sérült fiatalok, szülők, nevelők nyitottságát. /Csedő Zsófia: Őrangyal tábor Homoródfürdőn. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Negyedik alkalommal rendezte meg a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület /HIKE/ a HIKE tábort. A fiatalok többsége Hunyad megye különböző gyülekezeteiből érkezett, most a vajdahunyadi reformátusok holland testvérgyülekezetének fiataljai is eljöttek. A tábor célja a szórványban élő fiatalok egybegyűjtésén és üdültetésén kívül az, hogy segítse őket vallásuk és identitástudatuk megtartásában. A tábor helyszíne Kosztesd (Szászvárostól 30 kilométerre) remek helyszínnek bizonyult, immár második alkalommal. Az egyik napon ellátogattak Algyógyra, ahol csatlakoztak a X. Jubileumi IKE találkozó egyik előadásához. /Vetési Nándor: Áldásoddal megyünk … = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Simonyifalván a szokásos falunapokhoz mindig hozzájött valami jellegzetesen helyi is: a Simonyiak házának vagy a második világháborúban elhurcolt helybeli németek emlékhelyének felavatása, kopjafaállítás stb. – idén az egykori kisvasút emlékhelyének leleplezése. A művelődési otthonban tartott szimpóziumon a felszólalók az Európai Unió összefüggésében értékelték a helyi közösségek, régiók gondjait, megvalósításait. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök azt emelte ki, hogy a Körösközben és a megyében élő és tenni akaró magyar közösségek vannak, amelyeket képviselni kell, hogy megmaradjanak és fejlődjenek. Dancs László, Gyula város volt polgármestere arról szólt, hogy a több száz éve összetartozó természetes régiókban milyen hasznos az újra egymásra találás. A simonyifalvi rendezvények vissza-visszatérő résztvevője, br. Simonyi Imre közéleti szerepéről Dancs László tartott előadást, a nagyszalontai művész, Bagosi Imre Tibor kultúrotthonban kiállított grafikáit és fotóit Miklós János festőművész értékelte. Simonyifalvára 1906-ban érkezett el a Gyuláról a Körösközbe tartó kisvasút. A falu központjában, a kisvasút egykori megállójának helyén felavatták a kisvasútra emlékező emlékművet. A kisvasút 1919-i közlekedett a településen. /Jámbor Gyula: VIII. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Bözödújfalu egykori lakói, leszármazottaik a hétvégén ismét összegyűltek az emlékfalnál és ökumenikus istentiszteleten emlékeztek egykori lakhelyük megsemmisítésének megrázó pillanataira. – Ezek az emberek vállukra külön keresztet kaptak, többet, mint mások, de emberi méltósággal tudták és tudják hordozni azt. Példaértékű, hogy egy ekkora igazságtalanság után keresztény emberként tudnak élni, szomszédokkal jóban lenni, önmagukkal, Istennel kibékülni – csak így érdemes élni – fogalmazott Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános. – Én itt születtem, itt végeztem a nyolcosztályt. Édesapám orosz fogságban volt és amikor hazajött, megfogadta, hogy többé nem hagyja el a falut, de mégis meg kellett tennie. Rettenetes volt, amikor el kellett mennünk– mesélte Máté Áron. /Az emlékeket nem lehet víz alá temetni. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

Élettel telt meg a százlelkes falu, Székelybő augusztus 1-jén, a falu ünnepén. A kis települést pár éve még az elszigetelődés, az elöregedés fenyegette, ma már egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes itt élni. A falutalálkozó hálaadó ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A kultúrház előtti téren felavatták Miholcsa József szobrászművész Turulmadár című alkotását. Tófalvi Zoltán történész, író üdvözölte az összegyűlteket, majd a turulmadárról mint szimbólumról, ennek fontosságáról, közösség-összetartó erejéről beszélt. A két világháború székelybői hősi hallottjainak emlékére állított emlékoszlop tetejére került a szobor. Borbély László parlamenti képviselő fontosnak nevezte, hogy egy ilyen kis, alig százlelkes magyar közösség megtartsa hagyományait. Emlékeztetett rá, hogy Székelybőt a diktatúra idején megpróbálták beolvasztani Nyárádszeredába, de ez nem sikerült. Borbély László ellátogatott a leomlás fenyegette katolikus templomba is, és támogatást ígért az épület felújításához. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke Lokodi Edit megyei tanácselnök levelét olvasta fel. Az elmúlt években a megyei önkormányzat támogatásával az egyesület tagjainak sikerült közös erővel felújítani a kultúrházat, elérték, hogy iskolabusz induljon, amely Nyárádszeredába szállítja a diákokat, monográfiát adtak ki a településről, sikerült falumúzeumot berendezni, megszépíteni a református templom környékét, eléje pedig székely kaput állítani. /Antalfi Imola: Székelybő a fényt hozó madár jegyében ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A Petőfi Sándorra emlékezők közül hiányzott Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke. Furcsa, mert Markó Béla fehéregyházi beszédeinek sikerültebbjei kötetek hasábjaira kívánkoznak. Annál nagyobb számban jöttek Fehéregyházára a magyarországi szülő- és bölcsőhelyek és diákkori színhelyek településeinek képviselői, akik mind szükségesnek tartják a tisztelgést, csakúgy, mint az erdélyiek, reggel az Ispán-kúti mementónál, később a turulmadaras emléknél Fehéregyházán. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, Segesvár szülötte mondott beszédet a millenniumi unitárius templomban. A Bács-Kiskun megyei Emlékbizottság, az önkormányzat határozatával Kiskunfélegyháza város Petőfi Sándor emléknapjává nyilvánította minden év július 31-ét. Követendő példa lehet minden intézmény, egyesület, helység számára! A Magyar Művészetért (MM) díját a kuratóriuma nevében Gubcsi Lajos, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek és elnökének, Kiss Józsefnek nyújtotta át. – Úgy gondolom, hogy az egyesület közel húszesztendős tevékenységét díjazták ezzel – mondja Kiss József. /Bölöni Domokos: Petőfi halála – halhatatlansága. Fehéregyházi pillanatkép. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben – ?” – kérdezhették Illyés Gyulával a 25. Petőfi-emlékhelytalálkozó résztvevői augusztus 1-jén Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. A magyarországi Petőfi Sándor Társaság másodszor választotta Erdélyt a negyed évszázados múltidézés színhelyéül. Tagjai először tíz évvel ezelőtt Segesváron rótták le kegyeletüket a fehéregyházi csatában elesett költőóriás előtt. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: – 160 év hangja hívott ma össze minket, erdélyi és magyarországi magyarokat Marosvásárhelyre és a Nyergestetőre, ahol 1949. augusztus elsején 200 székely próbálta meg a lehetetlent. 160 év múlva nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem elsősorban európai magyarokról kell beszélnünk, akiknek létfontosságú feladata biztosítani, hogy az egyesült Európában Petőfi szerelme és szabadságharca magyar nyelven adódjék tovább. Szabó Levente irodalomtörténész A megszelídített Petőfi címmel tartott előadást az 1870-es évek legnagyobb irodalmi vitájáról, amely az első Petőfi-díszkiadás körül keletkezett, majd Dávid Gyula Petőfi-kutató, irodalomtörténész a szabadságharcos lírikus erdélyi emlékhelyeit térképezte fel. Reményik Sándor 1922–ben írta: „Az ország elvétetett tőlünk, / Elvétetett a hatalom / és a dicsőség is elvétetett, / Felbontatott és eltöröltetett / Közöttünk minden földi kötelék. / Térdig porban és övig hamuban / Mi mégis a te nemzeted maradtunk/ Petőfi nemzete” 1956-ban magyar–román akadémiai együttműködéssel ásatások kezdődtek Fehéregyházán, azon a helyen, ahol utoljára látták Petőfit, két év múlva azonban börtönbe vetették a költőre emlékező fiatalokat. Egy politikai fordulat révén az ispánkút Hunyadi László féldomborművével ékesített emlékhellyé válhatott, 1973-ban Székelykeresztúron egész alakos Petőfi-szobrot állíttattak, majd egy újabb politikai fordulat következtében, a ‘80-as évek második felében ugyanaz a hatalom nem kívánatos személlyé nyilvánította Petőfit. 1989 után jött el az az idő, amikor végre szabadon kinyilváníthatták kötődésüket Petőfihez, újraindulhattak a költő nevét viselő egyesületek és a hagyományos emlékhelyek száma kevésbé ismertekkel bővült – emlékezett Dávid Gyula. /Nagy Székely Ildikó: „Mégis a te nemzeted…” Emlékdélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány ifjúsági csoportja által létrehozott Szederinda citeracsapat harmadik alkalommal vesz részt zenei táborozáson. Az eddigi szilágyperecseni és somosdi tábor után idén Tiszaföldváron nyílt lehetőség erre. A Szederinda tíz tagján kívül tizenegy perecseni kezdő citerás is velük tartott a táborozáson. A házigazdák, Szentgáli Angéla és dr. Szőllősi Gusztáv erdélyi gyermekek táboroztatási lehetőségeit teremtették meg. Alig öt percnyi járásra volt a termál strandfürdő. A református nőszövetség tagjai, valamint a Nagy Sándor református lelkész vezette alapítvány napi ellátásukhoz járult hozzá. A Városi Galéria szép előadást szervezett, amelynek során a helybéli citerások is felléptek, és a Szederinda is bemutatkozhatott. /Széman Rózsa, a Szederinda Hagyományőrző csoport vezetője: Szilágysági gyerekek Tiszaföldváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Több mint egy éve kezdődtek el a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület létrehozásának az első lépései Maroshévízen. Azóta már hivatalosan is bejegyeztették az egyesületet. Alapítói között az egész Gyergyói-medence képviselteti magát. A hivatalos bejegyzést követően, a múlt héten tartották az első közgyűlést, ahol vezetőséget is választottak. Elnök Czirják Károly, alelnökök Borsos Géza, Bodor Attila, Hámos Mihály, Blénessy Zoltán, tiszteletbeli elnök Szabó Kálmán. Az egyesület programjában többek között szerepelnek a kulturális- és sportrendezvények szervezése és támogatása, az autonómiatörekvések támogatása, Urmánczy Nándor eszméjének a folytatása, a hagyatékának a megőrzése és ápolása. Ugyanakkor fiókegyesületek létrehozása más településeken is szerepel a célkitűzéseik között. /Dr. Urmánczy Nándor Egyesület alakult. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), 2009. aug. 3./

Színvonalas műsorok kaptak helyet a Millenniumi év rendezvény-sorozatban, és a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye júliusban meglepetéssel is szolgált híveinek. Az érseki palotában megnyitották azt a kiállítást, amely válogatást mutat be az évszázadok értékes egyháztörténeti és egyházművészeti emlékeiből. A kiállítás tárgyai, dokumentumai a Főegyházmegye, a történelmi Erdély területéről származnak. Az érdeklődők láthattak értékes Madonna szobrokat, középkori Szent Mihály-szobrot, szebbnél szebb kelyheket, monstranciákat (úrmutatókat), oltárt, Szervátiusz-szobrot, misekönyvet, csodálatos miseruhákat, sárgult okleveleket, évszázados jegyzőkönyveket, prédikációs könyvet, késő középkori táblatérképet, értékes dokumentumokat. Dr. Jakubinyi György érsek a kiállítás megtekintése után a következőket nyilatkozta: „Ha nem beszélnénk ezeréves történelmünkről, akkor a kiállítás tárgyai szólalnának meg…” /B. B. : Gyulafehérvár. Millenniumi kiállítás az Érseki Palotában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Nyírő József (1889. július 18., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid) írónak, aki egy kis székely faluban született és egy spanyol kolostorban hunyt el, még a nevét is tilos volt sokáig kiejteni-leírni a Kárpát-medencében. Szókimondó, a korabeli politikának nem tetsző magatartása miatt menekülnie kellett Romániából. A kommunista rendszer idejének és tiltásának szerencsére ma már vége van. /120 éve született Nyírő József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 3./