Labancz Cismasiu Ágnes 1980-ban végzett Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A kerámia, a textil és az üveg lehetőségeit is felhasználva közölte művészi elképzeléseit, háromdimenziós installációit, hogy azután legutóbbi, Drezda és Berlin után a kolozsvári Művészeti Múzeumban is bemutatott kiállításán a „tiszta” festészetnek hódoljon. Művészi hitvallása a transzcendencia iránti érdeklődés. Az isteni eredet – ez volt legutóbbi tárlatának is a címe. /Németh Júlia: A szent Grál nyomában. Labancz Cismasiu Ágnes kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Ferenczy Miklós református lelkész nyitotta meg december 20-án Kolozsváron a Fehér Galériában Cecilia Istocaci, Károly-Zöld Gyöngyvér és Labancz-Cismasiu Ágnes kiállítását. „Ez a rendezvény nem a véletlen műve. A művészek különböző stílusa egymást kiegészítve alkot egészet”, mondta a lelkész. /(N. -H. D.): Képzőművész-barátok adventi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Kolozsvári Intermezzó a Magyar Kultúra Napján
Amikor 1823. január 22-én szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét, mintha megsejtette volna annak örök érvényűségét. Azt a rendkívüli szerepet, amit az Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített sorok a magyar nép életében betöltöttek. A zivataros századok ugyanis folytatódtak, s rájuk gyógyírt éppen azok a csodálatos zenébe foglalt, a balsorsból erőt merítő közösség összefogására, a harmóniára buzdító sorok nyújtottak: a néphimnusz, amit még a legkeményebb diktatúra sem tudott eltörölni. Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet – vélte Kodály Zoltán és Illyés Gyula, amikor az ötvenes években Rákosi Mátyás új, a szocializmushoz illő himnuszt akart íratni velük, s ők mindketten, fejvesztés terhe mellett, ezt kategorikusan megtagadták.
Emblematikus jelentőségű tehát január 22-e, a Himnusz születésének napja, amelynek ma 190. évfordulóját ünnepeljük, a Magyar Kultúra Napját.
Ünnepeljük pedig ezzel a különböző korok és műfajok kölcsönhatásának eredményeként született kiállítással is. Ezzel a sajátos Intermezzóval, amely egybekapcsol zenét, képzőművészetet és irodalmat, s amely a 2012-es esztendőből – amikor Ferenczy Károly és Claude Debussy születésének 150., illetve Bálint Tibor születésének 80. évfordulójára emlékeztünk –, átnyúlik az új évbe. Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) valamint a Kolozsvár Társaság, Székely Géza illetve Kántor Lajos szervezésében létrejött rendezvényei most egy fedél alatti közjátékként hirdetik a különböző művészeti ágak közti kapcsolatot és átjárhatóságot, egymásra gyakorolt jótékonyan gyümölcsöző hatásukat, magát a tényt, hogy a művészetek szóljanak akár a szemnek, fülnek, vagy értelemnek, egy tőről fakadnak és érzelmi megalapozottságú mindahány. A művészpedagógusok tárlatai, évente két-három alkalommal, immár hagyományosan, egy-egy kerek évforduló és meghatározott tematika köré csoportosulnak. A véletlen úgy hozta, hogy jelen esetben két homlokegyenest más kultúrkörből és művészeti ágból, jelesül a 19. század második felének magyar festészetéből és francia zenéjéből származó remekművek szolgáltak ihletforrásként művészpedagógusainknak. De bármennyire távolinak is tűnik Ferenczy Károly festészete Claude Debussy zenéjétől, mindketten az impresszionizmus bűvkörében teremtettek egyedi kolorithatásokkal pompázó alkotásokat. A színek bűvöletében eredeti színhangzataikkal és hangszíneikkel kápráztatták el közönségüket, hogy aztán egy derűs, kiegyensúlyozott klasszicizmusban teljesedjenek ki.
A nagybányai művésztelep egyik alapítójaként, Ferenczy ecsetjét a táj varázslatos szín- és fényviszonyai irányítják: a plein air, a pillanat hangulatában fogant festői impressziók, a napimádat, a sajátosan vibráló fény-árnyék játékok jellemzik munkáit. A természet iránti mélységes hódolattal kutatta kora modern művészetének lehetőségeit. Akkora sikerrel, hogy egynémely munkája már-már napjaink új-figurativitását, hiperrealizmusát juttatja eszünkbe. Nem véletlen, hogy művészpedagógusainkra oly serkentően hatott mindkét, a maga területén korszakalkotónak számító művész életműve. A különféle műfajokban – festészet, grafika, szobrászat, kerámia, textil – és a legkülönfélébb, hagyományos és modern technikákkal készült munkák magukon hordozzák azt a mágikus hatást, amit a színek, fények, ritmusok e két zseniális mestere gyakorolt a ma művészeire.
Az évszakok függvényében váltakozó természet a maga művészileg átlényegített konkrétumában, de töredékesen, motívumkincseiben, ritmusaiban, kifinomult harmóniáiban is, vagy éppenséggel áttételesen, az elvonatkoztatás, az általánosítás és összegzés különböző, olykor metafizikus irányultságú mélységeiben tárul fel előttünk olyan jellegzetes alkotásokban, mint többek között Antal Tövissi Anna, Ábrahám Jakab, Balogh Borbála, Bordy Margit, Essig Kacsó Klára, Forró Ágnes, Gally A. Katalin, Gedeon Zoltán, Koncz-Münich András és Judith, Kocsis Ildikó, Labancz Cismaşiu Ágnes, M. Lovász Noémi, Nagy Endre, Orbán István, Pócsai András, Sipos László, Starmüller Katalin és Géza, Székely Géza, Tompos Opra Ágota, Tudoran Klára, Valovits László, Vízi Katalin, Wanek Ferenc itt kiállított munkái. Ami pedig a Bálint Tibor írói munkássága, személyisége ihlette munkákat illeti, nos azok szintén a műfaji és stílusbeli változatosság jegyében születtek. Csupán egyvalami közös bennük: az az ihletforrásként szolgáló mindenkori útravaló, ami az írásokból sugárzik, legyenek azok tárcába foglalt pillanatképek vagy a mindennapi élet pillanatképeiből összeálló regényfolyam, színmű. S akkor itt el is indulhatunk, hogy a sánta angyalok utcaköveit róva eljussunk a Zokogó majombeli szíverősítős pihenőig, ahonnan az út már a Bábel toronyháza felé vezet. Ezt az utat pedig többek között Forró Ágnes, Horváth Gyöngyvér, Miklós János, B. Nagy Gabriella, Sipos László, Székely Géza élményszerű, lélekbevágóan látványos kalauzolásával tehetjük meg. Írott szó és képírott világ, a szavak és a képek művésze talált egymásra a konkrét illusztrációtól az elvont, színekbe fogalmazott hangulati reflexióig. S Bálint Tibor, a nagy mesélő, mindennapjaink, karaktereink egyszerűségükben nagyszerű rögzítője, immár képzőművészeink vizuális megfogalmazásában, képszerűen is ránk köszön. Ünnepeljük hát ezzel az összhangot sugalló, sajátos Intermezzóval a Magyar Kultúra, Nemzeti Himnuszunk születésének napját itt, Kolozsváron, Erdély fővárosában.
NÉMETH JÚLIA
Elhangzott 2013. január 22-én, Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, a Magyar Kultúra Napjának ünnepi rendezvényén.
Szabadság (Kolozsvár),

Tárlatnyitó Kovásznán
Torda szellemiségét képviselték 
Vasárnap délután szűkösnek bizonyult a kovásznai Kádár László Képtár a tordai művészek közös tárlatának megnyitója számára.
A négy képzőművész, ki-ki a maga területéről, változatos munkákkal érkezett Kovásznára. Suba László szobrokkal, kisplasztikákkal, Nagy Annamária fröccsentett üvegmunkákkal, Deleanu Márta grafikákkal, Labancz C. Ágnes festményeivel kápráztatta el a fürdővárosi közönséget. 
A képzőművészek közül páran már megjárták Kovásznát a Csoma-napok alkalmával megrendezett Csoma-tárlatokon, azonban ez volt az első alkalom, hogy közös kiállítással érkeztek. Munkásságukat Gazda József műkritikus méltatta, s beszédében kiemelte, hogy az alkotásaik magukban hordozzák Torda szellemi örökségét.
A rendezvény ünnepélyességét Thiesz Katalin tanítónő népdaléneke fokozta. A közel 45 munkát felvonultató tárlat április 2-áig látogatható, keddtől-péntekig 11–14, szombaton 9–14 óra között. Szervezett csoportok előzetesen a 0770.420.087-es telefonszámon jelentkezhetnek.
N. Sz. A. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Négy tordai művész Kovásznán
Deleanu Márta festő és grafikus, Labanc C. Ágnes, a képi látomások festője, Nagy Annamária üvegművész és Suba László szobrász… Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk. Nekünk külön öröm, hogy „visszatérnek” Kovásznára, hiszen több ízben is részt vettek már Csoma-kiállításainkon. Mindenik külön világ, külön művészi arc, külön lelkület.
Deleanu Márta művészete a figuratívból ível át az absztraktba. Álmodozás, meditációs hajlam jellemzi. Mintha a lét, a szép értelmén merengene. Formái lágyak még akkor is, amikor szinte szeleteli azokat. Akkor is mögöttük a merengés, a finom ábrándozás, a színek, emlékek keresése. Szeletei világszeletek, szeletek a természetből, inspiratívan illeszkednek kompozícióiba. Labanc C. Ágnesről tudjuk, hogy Rudolf Steinernek, az antropozófia élet- és művészetfilozófiája megalkotójának kései tanítványa, híve, követője. Mesterével együtt ő is hisz a művészet erejében, küldetésében. Képei látomásosak, hit sugárzik-hullámzik belőlük, amikor templombelsőt sejtet, s akkor is, amikor megjeleníti a fentről tündöklő fényt, az isteni erőt, a kereszt hitét és az ember küldetéses voltát egyaránt. Színei is kifejezik a misztikumot, látja a művészet arcát, feladatát, s szinte kapaszkodik annak reményt adó erejébe.
Nagy Annamária a tájainkon ritkábban jelentkező, kiállításokon is csak elvétve szereplő üvegművészet képviselője. Műfaja diktálja a rejtelmességet, lévén anyaga áttetsző. Formáira bizonyos szabadság, vagy nevezzük így: oldottság jellemző. Nem bezár, nem körbehatárol, nem tömbbe formál, inkább kinyitja, megnyitja, kifelé is megrezegteti, kitekintővé teszi a formát, s a rendezettség belső, áttetsző anyagát a rejtelmes-sejtelmes színek hullámoztatják, rezdítik. Néha absztrahált elemeket lebegtet, arcokat, egész figurát chagalli szürrealizmussal… Van, amikor a sejtelmes anyagszerkezet kevés színnel beszél, máskor lírai melegség szólal meg. Suba László szobrait formában a sokszínű változatosság jellemzi a hagyományos alakos köztéri szobroktól (Dózsa, Wesselényi) el a nonfiguratívig vagy a csak alig kibontott, szinte tömbösített jelzésig (Férfi körtánc), a térszobortól a domborműig, a komor markánstól az intim hatású lírai vallomásosságig. Néha megjelenít, máskor csak sejtet. Tudja, a művészet a lélekhez szól vagy kell szólnia, nem elégszik meg a megjelenítéssel, meg is rezdíti a megjelenítettet. Változatos az anyaga: fa, kő, agyag, fém. Van, amikor epikus, de dominánsabb a líraiság, ezen belül elégikus és sajátosan szép a lovas kő-álma. Munkái változatosan balladaiak, máskor mese- vagy líraian álomszerűek. Az ő alkotásain érzik legjobban a népi kötődés, annak felvállalása, hogy egy néphez tartozik, s ragaszkodik is hozzá. Szellemiségében, s abban is, hogy szokásait, temperamentumát is igyekszik belevinni munkáiba.
*
A tordai alkotók kiállítása – mondjuk rá – egységes. Korunk vas-világrendjét oldja művészetük, sugallja, hogy a szeretet, a hit vagy – válasszuk külön a nagy egésztől – a gyöngédség értelmet ad az életnek. A művész simogathat is, lelkünket simogathatja műveivel, életünk értelmét sugallhatja, hirdetheti.
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

AJÁNLÓ
KIÁLLÍTÁS
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban ma 18 órától megnyitják a tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítását. Kiállítók: Deleanu Márta festőművész és grafikus, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Labancz Cismasiu Ágnes textilművész, Suba László szobrászművész. A kiállítást megnyitja Vetró András szobrászművész. Közreműködik Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója. Házigazda Dimény Attila múzeumvezető.
ELŐADÁS
A Háromszék Táncegyüttes új produkciója, A Csillagösvény népe a Háromszék Táncstúdióban látható ma és holnap 19 órától. Jegyek a sepsiszentgyörgyi kulturális szervezőirodában kaphatók.
MESEFESZTIVÁL
Szeptember 25–30. között a sepsiszentgyörgyi Tipe Tupa Egyesület szervezésében zajlik a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, amely a népmesék világára, a bennük rejlő bölcsesség feltárására, hagyományaink, nyelvi és lelki örökségünk felfedezésére hivatott rávilágítani. A fesztiválon minden korosztály megtalálhatja a neki legjobban tetsző programpontot: lesznek közösségi, de terápiás célzatú mesélések is. Több programra előzetes bejelentkezés szükséges, illetve jegyköteles a belépés. Jegyek elővételben 20 lejért a városi szervezőirodában, a Székely Hírmondó sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi székhelyén, illetve a helyszínen. Gyerekeknek a belépés ingyenes. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat”
Színek és formák a múzeumban
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban szerdán nyílt meg Deleanu Márta, Nagy Anna Mária, Labancz Ágnes és Suba László tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítása.
A jelenlévőket házigazdaként Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, megjegyezve, a jelenlegi kiállítás egyedi a maga nemében, ugyanis tordai művész még nem állított ki a kézdivásárhelyi múzeumban. Hozzátette, a számos egyéni és csoportos tárlatot maguk mögött tudó művészek nem véletlenül kerültek Kézdivásárhelyre, hiszen tavaly ősszel, amikor Kovásznán bocsátották közszemlére műveiket, Vetró András szobrászművész, Deleanu Márta egykori évfolyamtársa kíséretében a céhes városbeli intézménybe is ellátogattak.
A kiállítást méltató Vetró András szobrászművész hangsúlyozta, nem lévén művészettörténész, beszédét idézetekkel tűzdelte tele, majd miután abbéli örömének adott hangot, hogy a tordai művészek önzetlenül elhozták alkotásuk legjavát, a művészi tettről idézett néhány gondolatot édesapjától, Vetró Artúrtól. „A művészi szándék a boldogság érzésnek az a formája, amikor a külvilág egyes dolgait kiragadjuk esetlenségükből, amikor lehántunk róla minden felesleget, és abszolút alakjukat próbáljuk megadni, természetesen nem úgy, hogy naturális valósághűségre törekszünk, hanem olyanformán, hogy a műalkotást is telítjük organikus életszerűséggel. (…) Az alkotó elemésztődik az alkotás vágyában, ami egyenlő az élet vágyával”.
Vetró – Gazda Józsefet idézve – a kiállító művészeket is bemutatta. „Deleanu Márta festő és grafikus, Labancz Ágnes a képi látomások festője, Nagy Anna Mária üvegművész és Suba László szobrász, aki megverselte szobrait is. Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk.”
A kiállítók nevében Suba László szólt a jelenlévőkhöz. „Az Aranyos partjáról jöttem, Aranyosszékről, kíváncsiak voltunk Háromszékre, hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat, és most teljesült ez a vágyunk”. Hozzátette, egyrészt a változatosság miatt állítanak ki közösen, másrészt együtt könnyebben le tudják küzdeni az egyes kiállítások kapcsán felmerülő nehézségeket. „Ezért tartós a csoportunk”, summázott. Az eseményt Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója szavalatai és a tordai Nagy Csongor, Nagy Anna Mária férje által előadott virágénekek foglalták keretbe.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tordai négyes
A címet Kedei Zoltán festőművész tárlatnyitó beszédéből kölcsönöztem. A marosvásárhelyi Bernády Ház kiállító vendégei Tordáról érkezett képzőművészek, tárlatuk november 8-án nyílt meg. Deleanu Márta festőművész, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Cismaşiu Labancz Ágnes festőművész és Suba László szobrászművész alkotásaival találkozhatott a helyi közönség.
A művész mindent „kibeszél” magáról. A figyelmes műélvező „olvasni” tud a művekből. És ez is a cél. „Ismernünk kell az alkotók társadalmi helyzetéből való életvitelét, megpakolva az életörömökkel, akár a hétköznapok drámai nehézségeivel. Ezeket ismerve könnyebben eljutunk az alkotások mondandóihoz és üzeneteihez” – hangzott a tárlatmegnyitó beszédben. A tordai négyes gyakran hallat magáról: Kolozsvár, Kovászna, Kézdivásárhely, Szováta, Nagybánya, Székelyudvarhely, Budapest, Sopron a kiállítások színhelye, és a sort folytathatnám. Saját elmondásuk szerint is egymást segítő, egymást kiegészítő művészcsapatot alkotnak, melyet a szakmai összeforrottságon túlmenően őszinte emberi barátság jellemez. A csoportos tárlatok alkalmával hatványozottan szerencsés helyzetben vagyunk mi, műélvezők, mivel az azonos szemlélet- és lelkivilág kapcsán próbálunk analógiákat keresni a kiállított alkotásokban. Az összetett síkú művészi mozgásterek jobb és pontosabb megismerésre kínálnak lehetőséget. „Napjaink képzőművésze nem másol, feladata az alkotás létrehozása – mondotta Kedei Zoltán –, olyan alkotásokról beszélek, amelyek nem hasonlítanak senkiéhez. Egyediek a maguk nemében. Új megfogalmazásában próbálják létrehozni a láthatatlant, amely az ismeretlen dimenziókban létezik… A műalkotónak az a hivatása, hogy felülemelkedjen a valóságon, keresni, fürkészni azokat a titokerőket, amelyek mozgatják és éltetik az embert, az élőlényeket, a természetet… Az alkotó megtehet annyit, hogy a munkának ad egy címet, ami első lépést jelent a mű megértése felé… Örömmel állapítottam meg, mennyire közös szellem hatja át mind a négyük munkáit. Kerülik a természet másolását, transzcendentális megközelítésben keresik azt az utat, mely elvezet a láthatatlan világ egy olyan pályaudvarára, ahol megtalálhatjuk boldogulásunkat.”* Magam is ennek fényében próbálok elmélyülni egy-egy alkotásban. A kiállítás címe: Színek és formák. Festmények és szobrok harmóniában vannak, mintegy kiegészítik egymást. Suba László Csoda című szobrában Nagy Anna Mária üveglapjait használja fel a mű tökéletesítésére. Ez a technika nem idegen a szobrászművész munkamódszerétől, hiszen anyaghasználatában előszeretettel ötvözi a különböző fajsúlyú anyagokat: pl. fát, rezet, alabástromot, márványt, követ. Itt a fa és üveg talál egymásra. A fa mint a föld, a megfogható jelképe, a légies üveglapok a lét örökkévalóságát sugallják, a felhasznált anyag változatossága a többdimenziós lét folytonosságának gondolatát indítja el bennünk. Vagy ott van a Madárének című szobra. Kisplasztika, hanyatt fekvő emberi alak „belsejében” egy madárcsaládot látunk. Az elmúlás gondolatához hozzárendeli az újjászületés dicséretét? Középkori síremlékek vízszintes, emberalakos díszítése villan fel gondolataimban. A halállal visszafordíthatatlanul elpusztul az ember? Élettel telve, csicsergő madarakkal a bensőjében nem ezt látszik alátámasztani.
Ha már a szobrokkal indítottam, maradjunk még egy kicsit a háromdimenziós alkotás világában. Nagy Anna Mária életet lehel az üvegbe. Persze segítséget kér, a folyamat sikerének érdekében, a fémektől. Formabontó üvegalkotásaiban fellelhetőek a fémszegek, fémzsanérok, fémdarabok. Jelen című alkotása szerintem az itt kiállított munkáinak egyik legreprezentatívabb darabja. Első ránézésre a felismerés elemi erejével kijelenthetjük: ez egy piramis. Igen ám, de ahogy körbejárjuk, láthatjuk, hogy hiányzik egyik oldala.
Út a megismerés felé?
Nagy Anna Mária betekintési lehetőséget kínál belső énjének megismerésére. Paradox, hiszen a piramisok titkainak feltárása napjainkig sem egyértelmű. És itt van előttünk egy nyitott piramis. Egyik oldalát üvegdomborítás kéz uralja, míg a másikat három kívülről applikált, tapadó, zöld üvegkéz. Érzem az elemi erőt, a mondanivalót: „bejutni, megismerni, megismerni”. Az örökös megismerési vágytól fűtve alkot Nagy Anna Mária, ezzel is önreflexióra sarkallva a figyelmes szemlélőt. És csak a misztériumok fokozásáért is, rozsdás fémzsánerekkel illeszti egymáshoz a piramisdarabokat. Quo vadis? Honnan jövünk, merre tartunk, mennyit sikerül az univerzumból megismernünk? Az Ősrobbanás, Nyom, Szimbiózis, Fészek is elmélkedésre serkentő alkotások. Két utóbbi fémszegekkel ötvözött, melyeken rajta van az idő rozsdalehelete, fokozva a drámai összhatást.
Míg Suba László és Nagy Anna Mária alkotásai betöltik a teret, Cismaşiu Labancz Ágnes és Deleanu Márta festményei a három kiállítóterem falain kezdenek új életet. Cismaşiu Labancz Ágnes színpalettája magával ragad. Kompozíciók ezek, a szó legmélyebb értelmében. Varázslatos világba érkezünk, egy időkapun keresztül, belül fényesség van, így hát nem is tétovázunk, bizalommal követjük a művésznőt. (Lásd a Kapu c. munkáját.) És lám, A kék angyal fogad bennünket beléptünkkor. Az Ég és Föld eljegyzése szemünk előtt történik, a varázslat folytatódik. Meleg, földi színek, ragyogás, aranycsillám, halványsárga és vérnarancs színskála kék és lila átfedésekkel. Kromatikája megnyugtat, ünnepi hangulatot kelt bennünk. Érezzük, jeles alkalomra érkeztünk, a természet ül diadalt, Ég és Föld, örökös körtánc. A misztikum, életigenlés, a transzcendens megismerés utáni vágy művészi megjelenítését érjük tetten a vásznakon. Ilyen úton jutunk el Az élet és tudás fájához, mely alkotás mintegy lezárja a sorozatot. Két stilizált famotívum, egyfelől a tudás fája a vörös pasztell árnyalataiban pompázik, egyetlen csábító almával az ágai között, másrészt az élet fája, a reménykeltő zöldek és nyugtató kékek lágyan simuló árnyalataival.
A boldogság érzésével érkezünk el Delea-nu Márta alkotásaihoz. Absztrakt képeit megfelelőképpen tudjuk befogadni, hiszen az előzőleg látottak felkészítettek rá. A művek lineáris összhatása, egymásra hatása a lehető legjobb elrendezésben érvényesül. A festmények cím nélküliek, a művész meghagyta a műélvező képzeletszárnyalásának lehetőségét. Könnyen siklunk a vásznak között, ilyen szavakat jegyeztem le szemlélésük közben: tavaszi zsongás, ragtapaszos nyári hangulat, őszi sanzon, téli varázs, cölöpök, tartóoszlopok, farsang, az otthon biztonsága. Kiváltságos helyzetben vagyunk, magunkban írjuk tovább a festményt, azt tesszük, amihez kedvünk van. Lineáris olvasatban a középső teremből a harmadik terem felé haladva a négy évszak elevenedik meg a festményeken. Határozott ecsetkezelés, sőt a festőkés sem tétlenkedik, néhol rácsos szerkezetek, harsány, de korántsem zavaró színek.
*Részlet Kedei Zoltán festőművész kiállításnyitó beszédéből. Elhangzott 2017. november 8-án a marosvásárhelyi Bernády Ház kiállítótermében. Doszlop Lídia / Népújság (Marosvásárhely)

Kiállítások
Tordai művészek Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Bernády Házban jövő héten is megtekinthető a Színek és formák címmel nyílt képzőművészeti kiállítás. Négy alkotó, Deleanu Márta és Labancz Cişmagiu Ágnes festményekkel, Suba László szobrokkal, Nagy Anna Mária üvegművészeti munkákkal állt közönség elé. A közös tárlat a művészek városának kulturális életébe is betekintést nyújt.
Szent László, a lovagkirály
A marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében Szent László, a lovagkirály címmel nyílt kiállítás.
8. Nemzetközi Fotóművészeti Szalon
A marosvásárhelyi Marx József Fotóklub, a FIAP, PSA, RPS, GPU, AAFR és EFA védnöksége alatt szervezett 8. Nemzetközi Fotóművészeti Szalon és a XXVI. Országos Biennálé a marosvásárhelyi vár B korpusza kiállítermében tekinthető meg december 10-éig naponta 9–18 óra között.
Természetfotó-kiállítás
A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelimi Egyesület szervezésében a marosvásárhelyi várban lévő Régészeti és Történelmi Múzeum emeleti kiállítótermében megnyílt a IX. Milvus nemzetközi természetfotó-kiállítás.
Még nyílnak a völgyben…
Ezzel a címmel nyílt kiállítás Marton Erzsébet préselt virágokból készült alkotásaiból a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. Népújság (Marosvásárhely)