Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. május 26.
Lapszemle
Hunyad Megyei Hírmondó 2012. május, 142. szám
Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű havilapja megpróbálja összefoglalni a térség legjelentősebb politikai, kulturális és közéleti eseményeit. A májusi szám részletesen foglalkozik az április végén, május elején megtartott Hunyad Megyei Magyar Napok eseményeivel. Ugyanakkor közelednek a helyhatósági választások, erre készülve az első oldalon fényképes beszámoló tudósít a Déván megtartott kampánynyitóról. Az első és második oldalon szerkesztőségi interjú olvasható Kelemen Hunorral, az RMDSZ szövetségi elnökével. A második oldalon Deák Levente jogász magyarázza, mennyire volt alkotmányellenes a 2006. évi egészségügyi törvény 259. szakasza, és ismerteti a nyugdíjasok egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos jogait. A harmadik oldalon Winkler Gyula, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke a helyi és parlamenti választások fontosságáról ír. Az oldal második felében Csatlós Erzsébet beszélget Kun Kriza Ilona óvónővel, aki több mint 38 év pedagógiai tevékenység után a tanév végén nyugdíjba vonul.
A negyedik és ötödik oldalon interjúkat, beszámolókat olvashatunk a III. Hunyad Megyei Magyar Napok eseményeiről. Így beszámolnak a vajdahunyadi hivatalos megnyitóról, ahol fellépett a népszerű Republic együttes. Majálisoztak május elsején Déván, erről számol be László Anna tanárnő. A vulkáni eseményekről Illyés Katalin, a lupényiról Antal Amália tudósít. Csernakeresztúron májusfát állítottak, olvashatjuk a negyedik oldalon. Három könyvbemutatóról is szó esik: Vajdahunyadon Könczey Elemér karikatúráiból összeállított könyvet ismertettek, Markó Béla új kötetét is bemutatták, és egy 19-20. századi Vajdahunyadról készült képeslapgyűjteményt is közkinccsé tettek. Dr. Hauer Erich a VII. Hauer Erich fizika-emlékversenyről ír, amelyet a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban tartottak. Az utolsó oldalon a családi vasárnappal zárult Magyar Napok rendezvénysorozat összefoglalója olvasható. Végül az utolsó oldalon találjuk Kun Árpád ismertetőjét a 14. században épült nagyrápolti református műemléktemplomról. Ebben a régi gyülekezetben, ahol a múlt század első felében még önálló lelkészi állás volt, ma a hívek számát két kezünkön is megszámlálhatjuk. A lapot Csatlós Erzsébet szerkesztette. Szabadság (Kolozsvár)
Hunyad Megyei Hírmondó 2012. május, 142. szám
Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű havilapja megpróbálja összefoglalni a térség legjelentősebb politikai, kulturális és közéleti eseményeit. A májusi szám részletesen foglalkozik az április végén, május elején megtartott Hunyad Megyei Magyar Napok eseményeivel. Ugyanakkor közelednek a helyhatósági választások, erre készülve az első oldalon fényképes beszámoló tudósít a Déván megtartott kampánynyitóról. Az első és második oldalon szerkesztőségi interjú olvasható Kelemen Hunorral, az RMDSZ szövetségi elnökével. A második oldalon Deák Levente jogász magyarázza, mennyire volt alkotmányellenes a 2006. évi egészségügyi törvény 259. szakasza, és ismerteti a nyugdíjasok egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos jogait. A harmadik oldalon Winkler Gyula, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke a helyi és parlamenti választások fontosságáról ír. Az oldal második felében Csatlós Erzsébet beszélget Kun Kriza Ilona óvónővel, aki több mint 38 év pedagógiai tevékenység után a tanév végén nyugdíjba vonul.
A negyedik és ötödik oldalon interjúkat, beszámolókat olvashatunk a III. Hunyad Megyei Magyar Napok eseményeiről. Így beszámolnak a vajdahunyadi hivatalos megnyitóról, ahol fellépett a népszerű Republic együttes. Majálisoztak május elsején Déván, erről számol be László Anna tanárnő. A vulkáni eseményekről Illyés Katalin, a lupényiról Antal Amália tudósít. Csernakeresztúron májusfát állítottak, olvashatjuk a negyedik oldalon. Három könyvbemutatóról is szó esik: Vajdahunyadon Könczey Elemér karikatúráiból összeállított könyvet ismertettek, Markó Béla új kötetét is bemutatták, és egy 19-20. századi Vajdahunyadról készült képeslapgyűjteményt is közkinccsé tettek. Dr. Hauer Erich a VII. Hauer Erich fizika-emlékversenyről ír, amelyet a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban tartottak. Az utolsó oldalon a családi vasárnappal zárult Magyar Napok rendezvénysorozat összefoglalója olvasható. Végül az utolsó oldalon találjuk Kun Árpád ismertetőjét a 14. században épült nagyrápolti református műemléktemplomról. Ebben a régi gyülekezetben, ahol a múlt század első felében még önálló lelkészi állás volt, ma a hívek számát két kezünkön is megszámlálhatjuk. A lapot Csatlós Erzsébet szerkesztette. Szabadság (Kolozsvár)
2015. február 28.
Egy diárium beszédes lapjai – Helytörténeti előadás Kitidről Déván
sütörtökön a Hunyad Megyei Könyvtár, a megyei múzeum, valamint a dévai művelődési központ közös szervezésében emlékeztek a „román nemzet nagy mártírjaira” Horia, Cloşca és Crişan parasztvezérekre, akiket kereken 230 évvel ezelőtt törtek kerékbe, illetve börtönöztek be Gyulafehérváron. Véletlenszerűen, a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör aznapi találkozóján is szóba került az 1784-es parasztfelkelés három vezére. Az itt felolvasásra került korabeli feljegyzések azonban korántsem ábrázolták ilyen dicsfényben azokat, akik hihetetlen kegyetlenséggel mészárolták végig a Maros völgyét, legyilkolva a nemesi és lelkészi családokat, felégetve a kúriákat és parókiákat, megsemmisítve az értékes könyvtárakat, anyakönyveket. Minderre Sólyom János hajdani kitidi lelkész feljegyzéseiből is fény derül, aki 1755 és 1792 között szolgált a Hunyad megyei gyülekezetben. – Jó húsz esztendeje találtam rá Sólyom János diáriumára (naplójára), amely az 1960-as években, a kitidi templom lebontása idején került a bácsi parókiára. Az akkori bácsi lelkész, Finta János ugyanis féltő gonddal menekítette át Kitidről az úrasztali edényeket, terítőket, a levéltár megmaradt részét, valamint ezt az időette irományt, amit aztán feleségemmel, Kun Kríza Ilonával több hónapon keresztül igyekeztünk kiböngészni és értelmezni – mutatott rá a helytörténeti körön tartott előadásának alapanyagára Kun Árpád, nyugalmazott református lelkész. Az előadás során kiderült: Kitid 13. századi feljegyzésekben szerepel először, majd kenézfaluként említik, ahol már a középkorban jelentős volt a román lakosság. Református templomát az 1700-as években emelték, és az ide kinevezést nyert Sólyom János lelkész építette fel a parókiát.
Az említett parasztfelkelést követően azonban a magyar lakosság aránya folyamatosan csökkent. – Ma egyetlen magyar református asszony él a faluban, Ravisaniné Farkas Piroska, aki még pontosan emlékszik arra, hogy hol állt a templom. Lebontását követően köveit téesz-istállóba építették be. A telek ma egy román család birtoka, nyoma sincsen a hajdani templomnak. A temetőben viszont még fellelhetők a magyar sírok – ismertette a falu mai helyzetét Kun Árpád lelkész.
A több mint két évszázados diárium soraiból fény derült a hajdani kitidi magyar családok életére, sőt a hunyadi egyházmegye múltjáról is érdekes információkat nyerhettünk. – Sólyom János leírja, hogy annak idején hol voltak református gyülekezetek, és név szerint említi a vele kortárs lelkészkollégákat. Eszerint a 18. században Hunyad megyében 29 lelkész szolgált. És ebben nem szerepeltek a Zsil-völgyi gyülekezetek, hiszen e vidék akkor még szinte lakatlan volt. Ma összesen tíz református lelkész van Hunyad megyében – vont párhuzamot múlt és jelen között az előadó.
A továbbiakban azonban rávilágított arra is, hogy az évszázadok óta vegyes lakosságú Hunyad megyében régen sem voltak nagyszámú gyülekezetek. Néhol mára teljesen kipusztultak, de a történelem több kis közösséget megedzett, és szórvány mivoltukban mai napig fennmaradtak gyülekezetek. Kitid sajnos nem tartozik ezek közé! És ebben fontos szerepük volt a ma nemzeti hősként tisztelt parasztvezéreknek, akiknek „dicső ténykedése” drasztikusan megváltoztatta a dél-erdélyi etnikumi arányokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
sütörtökön a Hunyad Megyei Könyvtár, a megyei múzeum, valamint a dévai művelődési központ közös szervezésében emlékeztek a „román nemzet nagy mártírjaira” Horia, Cloşca és Crişan parasztvezérekre, akiket kereken 230 évvel ezelőtt törtek kerékbe, illetve börtönöztek be Gyulafehérváron. Véletlenszerűen, a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör aznapi találkozóján is szóba került az 1784-es parasztfelkelés három vezére. Az itt felolvasásra került korabeli feljegyzések azonban korántsem ábrázolták ilyen dicsfényben azokat, akik hihetetlen kegyetlenséggel mészárolták végig a Maros völgyét, legyilkolva a nemesi és lelkészi családokat, felégetve a kúriákat és parókiákat, megsemmisítve az értékes könyvtárakat, anyakönyveket. Minderre Sólyom János hajdani kitidi lelkész feljegyzéseiből is fény derül, aki 1755 és 1792 között szolgált a Hunyad megyei gyülekezetben. – Jó húsz esztendeje találtam rá Sólyom János diáriumára (naplójára), amely az 1960-as években, a kitidi templom lebontása idején került a bácsi parókiára. Az akkori bácsi lelkész, Finta János ugyanis féltő gonddal menekítette át Kitidről az úrasztali edényeket, terítőket, a levéltár megmaradt részét, valamint ezt az időette irományt, amit aztán feleségemmel, Kun Kríza Ilonával több hónapon keresztül igyekeztünk kiböngészni és értelmezni – mutatott rá a helytörténeti körön tartott előadásának alapanyagára Kun Árpád, nyugalmazott református lelkész. Az előadás során kiderült: Kitid 13. századi feljegyzésekben szerepel először, majd kenézfaluként említik, ahol már a középkorban jelentős volt a román lakosság. Református templomát az 1700-as években emelték, és az ide kinevezést nyert Sólyom János lelkész építette fel a parókiát.
Az említett parasztfelkelést követően azonban a magyar lakosság aránya folyamatosan csökkent. – Ma egyetlen magyar református asszony él a faluban, Ravisaniné Farkas Piroska, aki még pontosan emlékszik arra, hogy hol állt a templom. Lebontását követően köveit téesz-istállóba építették be. A telek ma egy román család birtoka, nyoma sincsen a hajdani templomnak. A temetőben viszont még fellelhetők a magyar sírok – ismertette a falu mai helyzetét Kun Árpád lelkész.
A több mint két évszázados diárium soraiból fény derült a hajdani kitidi magyar családok életére, sőt a hunyadi egyházmegye múltjáról is érdekes információkat nyerhettünk. – Sólyom János leírja, hogy annak idején hol voltak református gyülekezetek, és név szerint említi a vele kortárs lelkészkollégákat. Eszerint a 18. században Hunyad megyében 29 lelkész szolgált. És ebben nem szerepeltek a Zsil-völgyi gyülekezetek, hiszen e vidék akkor még szinte lakatlan volt. Ma összesen tíz református lelkész van Hunyad megyében – vont párhuzamot múlt és jelen között az előadó.
A továbbiakban azonban rávilágított arra is, hogy az évszázadok óta vegyes lakosságú Hunyad megyében régen sem voltak nagyszámú gyülekezetek. Néhol mára teljesen kipusztultak, de a történelem több kis közösséget megedzett, és szórvány mivoltukban mai napig fennmaradtak gyülekezetek. Kitid sajnos nem tartozik ezek közé! És ebben fontos szerepük volt a ma nemzeti hősként tisztelt parasztvezéreknek, akiknek „dicső ténykedése” drasztikusan megváltoztatta a dél-erdélyi etnikumi arányokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2016. május 6.
Népi kultúra a javából, testvértelepülésekkel fűszerezve
Magyarországi vendégek Vajdahunyadon
Javában zajlanak a hetedik kiadásához érkezett Hunyad Megyei Magyar Napok változatos programpontjai. Hétfőn például a népi kultúra került előtérbe, de volt gulyásfőzés, anyák napi verselés, kedden pedig Téglaporos nap is. Szerdán a testvérkapcsolatok kerültek főszerepbe, magyarországi és székelyföldi vendégekkel.
A vajdahunyadi Corvin Savaria Kulturális Központ nagytermében hétfőn Fazakas Tibor helyi képzőművész jubileumi kiállítása mellett torockói, kalocsai és székely varrottasoké volt a főszerep. – Az Összhang Nőegylet tagjainak kézimunkáit tekinthettük meg: fonott keresztszemest, rámán varrottast és kalocsai hímzést, illetve írásos terítőt és kötött, horgolt kézimunkákat. Manapság már kevesen varrnak, de én nagyon szívesen kézimunkázok, varrok gobleint, kalocsait, írásost; kötök, horgolok. A nőegyleti találkozókon kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Ma délután Kofity Magdolna és Kun Kriza Ilona torockói kézimunkáit, Fazakas Ágnes írásosait és Demeter Annamária kötött, horgolt munkáit is megtekinthettük – mutatta be a kiállított darabokat Takács Ibolya nőegyleti elnök.
Szabadság (Kolozsvár)
Magyarországi vendégek Vajdahunyadon
Javában zajlanak a hetedik kiadásához érkezett Hunyad Megyei Magyar Napok változatos programpontjai. Hétfőn például a népi kultúra került előtérbe, de volt gulyásfőzés, anyák napi verselés, kedden pedig Téglaporos nap is. Szerdán a testvérkapcsolatok kerültek főszerepbe, magyarországi és székelyföldi vendégekkel.
A vajdahunyadi Corvin Savaria Kulturális Központ nagytermében hétfőn Fazakas Tibor helyi képzőművész jubileumi kiállítása mellett torockói, kalocsai és székely varrottasoké volt a főszerep. – Az Összhang Nőegylet tagjainak kézimunkáit tekinthettük meg: fonott keresztszemest, rámán varrottast és kalocsai hímzést, illetve írásos terítőt és kötött, horgolt kézimunkákat. Manapság már kevesen varrnak, de én nagyon szívesen kézimunkázok, varrok gobleint, kalocsait, írásost; kötök, horgolok. A nőegyleti találkozókon kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Ma délután Kofity Magdolna és Kun Kriza Ilona torockói kézimunkáit, Fazakas Ágnes írásosait és Demeter Annamária kötött, horgolt munkáit is megtekinthettük – mutatta be a kiállított darabokat Takács Ibolya nőegyleti elnök.
Szabadság (Kolozsvár)