Iliescu elnök febr. 14-én fogadta az előző napokban érkezett Borisz Taraszjuk külügyminiszter-helyettes vezette ukrán küldöttséget. A vendég átadta az államfőnek Leonyid Kucsma ukrán elnök levelét. A kétoldalú kapcsolatokról, a közeljövőben sorrakerülő román-ukrán konzultációkról volt szó. A Rompres ismertetésében nem esett szó az alapszerződés hiányáról, a határokról és a kisebbségek helyzetéről. Szíriai és libanoni látogatásáról tért haza febr. 14-én Teodor Melescanu külügyminiszter, aki romániai látogatásra hívta meg Szíria elnökét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Leonyid Kucsma ukrán elnök lemondta romániai látogatását, amelynek keretében a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet jún. 30-i csúcstalálkozóra lett volna hivatalos, jelentette a Reuter Gennagyij Udovenko ukrán külügyminiszter közlése alapján. A külügyminiszter hangsúlyozta: ennek nincs köze a két ország közötti vitákhoz, hanem Kucsmát nagyon lekötik otthoni teendői. Sokan arra számítottak, hogy Kucsma és Iliescu a találkozó keretében aláírja a két ország közötti barátsági szerződést és a jelenlegi határok elismerését. Mindkét szerződés aláírása régóta húzódik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

Moldova hajlandó autonóm köztársasági státuszt biztosítani a Dnyeszter menti Köztársaságnak, nyilatkozta szept. 12-én Mircea Snegur moldovai elnök. Szept. 11-én Moldovába érkezett Leonyid Kucsma ukrán államfő megbízottja, Volodimir Furlako, hogy közvetítsen a Chisinau és Tiraszpol közötti viszályban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

Horn Gyula miniszterelnök a magyar-román alapszerződés megkötéséről és annak indítékairól levélben tájékoztatta dr. Franz Wranitzky osztrák kancellárt, Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnököt, Franjo Tudjman horvát, Vladimír Meciar szlovák, dr. Janez Drnovsek szlovén miniszterelnököt és Radoje Kontics jugoszláv miniszterelnököt. A miniszterelnöki üzenet hangsúlyozza, hogy konkrét lépésekkel lehet a bizalmat erősíteni. Az alapszerződés megkötése a történelmi megbékélés fontos állomása. A jövő útja a kontinens teljes gazdasági egysége, amely lehetővé teszi a nemzeteknek és nemzetiségeknek, hogy megőrizzék hagyományaikat. /Népszava, szept. 18./

"Romániának semmilyen területi követelése sincs Ukrajnával szemben, a két ország közötti alapszerződést minél előbb meg kell kötni - jelentette ki Emil Constantinescu elnök az ukrán televíziónak adott nyilatkozatában. Abból az alkalomból nyilatkozott, hogy febr. 26-ná a két ország szakértői kilencedszer ültek tárgyalóasztalhoz az alapszerződés ügyében, ezúttal Kijevben. Kilenc nacionalista ukrán párt közös nyilatkozatban követelte Leónyid Kucsma elnöktől, hogy csak abban az esetben írja alá az alapszerződést, ha Románia lemond területi követeléseiről és biztosítja az ukrán kisebbség jogait. A nyilatkozat aláírói felhívták figyelmet arra, hogy Románia volt az egyetlen ország, amely 1991-ben Ukrajna területi egysége elleni hivatalos nyilatkozatot adott ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./"

"Ápr. 28-án Isztambulban tartották a Fekete-tengeri Országok Gazdasági Együttműködési Tanácsának ülését, a román küldöttséget Emil Constantinescu államelnök vezette. Az ülésen a tagországok szakminiszterei az energiaiparról, a távközlésről és a közlekedésről tanácskoznak. A Fekete-tengeri Országok Gazdasági Együttműködési Tanácsa Turgut Özal elnök javaslatára 1992. jún. 15-én alakult meg Isztambulban, célja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. A szervezetnek 11 ország - Albánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldávia, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország és Ukrajna - a tagja, megfigyelő minőségben további országok /köztük Izrael, Olaszország és Szlovákia/ képviseltetik magukat. A tagállamok külügyminiszterei félévente ülnek össze, emellett működik az állandó nemzetközi titkárság Isztambulban, továbbá 16 munkacsoport. A Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank székhelye Szalonikiben van. Az együttműködő országok sok tervet dolgoztak ki, de ezek megvalósítása még nem kezdődött el, hiszen a tagországok eltérő fejlettsége miatt erre csak hosszú távon lehet számítani. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./ Emil Constantinescu államelnök elutazása előtt adott nyilatkozatában fontosnak ítélte körútját - isztambuli, majd ankarai látogatását, amit a harmadik napon szófiai látogatása követ. Az elnök kijelentette, hogy az isztambuli csúcstalálkozón alkalma lesz találkozni a grúz és örmény vezetőkkel, akikkel elsősorban kőolajkereskedelemről tárgyal, továbbá találkozik Petru Lucinschi moldáviai elnökkel is. /MTI/ Emil Constantinescu elnök Isztambulban tárgyalni fog Leonyid Kucsma ukrán elnökkel. /Magyar Nemzet, ápr. 25./"

"A román-ukrán alapszerződésről 1993-ban kezdődtek el a tárgyalások, de többször elakadtak, mert Iliescu mereven ragaszkodott a román földnek tartott Besszarábia és Bukovina egy részét, a Herta tartományt és a Kígyó-szigetet a Szovjetuniónak juttatott Molotov-Ribbentrop paktum elítéléséhez. A másik gondot az Ukrajnában élő román kisebbség helyzete jelentette. Bukarest szerint elnyomják, megfosztják anyanyelvétől a román kisebbséget. Végül a Fekete-tengeri Országok Együttműködési Tanácsának isztambuli csúcsértekezletén Emil Constantinescu államelnök és Leonyid Kucsma ukrán elnök megállapodott abban, hogy két eurorégiót hoznak létre, amit az alapszerződés szentesít. - A román félnek nem sikerült elérni azt sem, hogy Kijev egységes nemzeti kisebbségnek tekintse az Ukrajnában élő román kisebbséget, az ukrán felfogás szerint román nyelvet beszélő, három különálló kisebbségről van szó. /Magyar Hírlap, máj. 5./"

"Emil Constantinescu államelnök és Leonyid Kucsma ukrán államfő jún. 2-án a fekete-tengeri Constancához tartozó Neptun fürdőhelyen aláírta a két ország közötti alapszerződést. Az eseményen részt vettek a kormánykoalíció pártjainak vezetői, az ellenzéki pártvezetők viszont távollétükkel tüntettek a szerződés ellen. Constantinescu elítélte a Molotov-Ribbentrop paktumot, amelyről az alapszerződés nem tesz említést. Markó Béla, az RMDSZ elnöke rámutatott, hogy a Magyarországgal való alapszerződés után az Ukrajnával kötött megállapodás újabb fontos lépés Románia euroatlanti betagolódása útján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./"

"Emil Constantinescu államelnök ukrajnai román gyermekeket fogadott a Cotroceni palotában, elnöki rezidenciáján. A találkozó kapcsán az elnök a rádióban kifejtette: javasolta az ország határain túl élő román kisebbség helyzetével foglalkozó államtitkárság megalakítását. Constantinescu Botez professzort látná legszívesebben a hivatal élén, miniszteri rangú kormánytagként. Az államelnök elmondta: Leonyid Kucsma elnöknek is fel fogja vetni az ukrajnai románok helyzetét, szept. 6-ára tervezett vilniuszi megbeszélésükön. /Kisebbségek helyzete, decentralizáció. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 28./"

A 11 országot tömörítő Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Együttműködés /BSEC/ tagjainak külügyminiszterei okt. 22-én Kijevben elfogadták a szervezet alapszabályzatát. /A BSEC tagjai között van Románia./ Leonyid Kucsma ukrán elnök újabb kijevi csúcstalálkozóra hívta meg a tagországokat abból a célból, hogy a parlamenti ratifikáció után aláírják a dokumentumot. Az aláírás után az új nemzetközi szervezetet be lehet jegyeztetni az ENSZ-nél. A BSEC nem új szerveződés, 1923 júniusában Turgut Özal török elnök kezdeményezésére hozták létre, szervezeti felépítésében helyet kapott a parlamenti közgyűlés, a titkárság, a magánvállalkozói tanács és a gazdasági vállalkozói központ. A tagországok külügyminiszteri félévente tanácskoznak. Az utóbbi fél év legfontosabb eredménye az 1997 végén létrejövő Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Nov. 26-án román-ukrán-lengyel csúcsértekezlet volt. Emil Constantinescu, Leonyid Kucsma és Aleksander Kwasniewski a román államfő által az év elején kezdeményezett háromoldalú együttműködés kereteiről tárgyaltak egy nem hivatalos munkamegbeszélésen. Constantinescu hangsúlyozta, hogy Románia diplomáciájában nagy fontosságot tulajdonít a háromoldalú együttműködésnek, ilyen kezdeményezésekkel "kívánja növelni saját és a térség biztonságát". A találkozón felmerült a gazdasági együttműködés kérdése, valamint "a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem összehangolása". /Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./ A Ziua úgy értesült, a három elnök megegyezett a "Felső Prut" eurorégió létrehozásáról, mely magába foglalná egész Bukovinát és Lengyelországig terjedne. Az Adevarul úgy látja, a három ország képezi "a nyugati világ keleti határvonalát", míg a Curentul "merész fogadásnak" minősítette a kezdeményezést. A lap kiemeli, hogy a lengyel államfő azt javasolta, "Bukarest maradjon a következő háromoldalú találkozók állandó székhelye. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 27., 228. sz./

A Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés /BSEC/ tizenegy tagországának állam- és kormányfői jún. 5-én Jaltában aláírták a szervezet alapszabályát és közös nyilatkozatot fogadtak el a BSEC céljairól, melynek vezető szerve a külügyminiszteri tanács lesz. A szervezetet a soros elnök irányítja, akinek személye félévenként változik. Az elnöknek alárendelt állandó titkárság Isztambulban fog működni. A szervezet pénzügyi intézménye a hamarosan Tesszalonikiben létrehozandó Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank lesz. Leonyid Kucsma ukrán elnök történelmi jelentőségűnek nevezte a jaltai csúcsot, mert egy új nemzetközi szervezet született meg. - Az 1992-ben létrehozott BSEC már a negyedik államfői találkozóját tartja, azonban mindeddig nem volt alapszabályzata. Emil Constantinescu elnök a jaltai összejövetelen romániai látogatásra hívta meg Szergej Kirijenko orosz miniszterelnököt. /Új nemzetközi szervezet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./ A tizenegy tagország: Albánia. Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldávia, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország és Ukrajna.

A balti- és a fekete-tengeri térség országainak együttműködését elősegítendő, kétnapos konferenciára hívta az érintett államok vezetőit Leonyid Kucsma ukrán elnök. A tanácskozás címe: A 21. század elválasztó vonalak nélküli, integrált Európája felé. A szept. 10-11-i eszmecsere résztvevői hasznosnak s tovább fejlesztendőnek tartották az összefogást egymással és az európai integrációs szervezetekkel. Szó volt a nemzetközi szervezett bűnözés, a környezetszennyezés elleni közös küzdelemről, a távközlési, közlekedési és energetikai összekötő hálózatok kiépítéséről, a gazdasági kapcsolatokról. Az észak- és délkelet-európai államférfiak megerősítették, hogy nem lenne kívánatos új elválasztó vonalak kialakítása az euroatlanti szervezetek keleti terjeszkedése nyomán. Ezzel kapcsolatban a román és a magyar elnök négyszemközti megbeszélésén jó példaként említették, hogy a kétoldalú kapcsolat semmit sem változott Magyarország NATO-ba lépését követően, ami bizonyítja a viszony megalapozottságát és sokrétűségét. Emil Constantinescu megköszönte a nemzetközi fórumokon Budapest által országának nyújtott támogatást, Göncz Árpád pedig emlékeztette kollégáját a még megoldatlan ügyek, így a kisebbségi kérdés és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása rendezésének szükségességére. /Román-magyar csúcstalálkozó Jaltán. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

"Leonyid Kucsma ukrán és Ion Iliescu román államfő nov. 6-án Varsóban megvitatta a kárpátaljai árvizek megelőzésében kifejtett ukrán-román együttműködés kérdéseit, valamint az Európai Unió részvételét az árvízvédelemben. Napirendre került a két országban élő román, illetve ukrán nemzetiségek helyzete, illetve a Románia és Ukrajna közötti fekete-tengeri határvita megoldásának lehetősége. /Árvízvédelemről, nemzetiségi és határkérdésekről tárgyalt Ion Iliescu Leonyid Kucsmával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"

"Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnök szept. 17-én megállapodtak abban, hogy Románia és Ukrajna 2003. június 1-ig tisztázza a folyami határszakasz, a kontinentális talapzat és a fekete-tengeri gazdasági övezetek kérdését. A román és az ukrán államfő közös nyilatkozatot írt alá, amely szorgalmazza, hogy a két ország 2003. június elsejéig írja alá a folyami és tengeri határszakaszról szóló kétoldalú politikai egyezmény kiegészítő dokumentumát. Leonyid Kucsma szerint a tárgyalásokról nem mondható el, hogy könnyedén zajlottak volna, azonban mindkét fél részéről létezik politikai szándék és nyitottság a problémák rendezésére. /Tisztázódnak a vitás kérdések. /Iliescu Leonyid Kucsmával tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./"

"Északi szomszédjával is átértékeli kapcsolatait Románia, miután Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnökök jún. 17-én Csernovicban aláírták a két ország között létező eddigi egyezségekben pozitív változást hozó határszerződést. /Ukrán-román határ menti egyezség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 18./"

"Több mint húsz országból érkezett mintegy 500 résztvevővel Kijevben megkezdte háromnapos munkáját a VIII. Ukrán Világkongresszus, amely a 20- 25 milliósra becsült határon túli ukrán kisebbség helyzetét tekinti át. Aszkold Lozinszkij, az Ukrán Világkongresszus elnöke közölte, a világtalálkozón az vitatják meg, milyen formában kellene elfogadnia az ukrán parlamentnek a határon túli ukránok jogállásáról szóló törvényt. A tervek szerint a világtalálkozó küldöttei felhívást fogadnak el, amelyben felhívják majd a nemzetközi közvéleményt, hogy az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerje el az 1932 - 1933-as évek több millió áldozatot követelt szovjet- ukrajnai tömeges éhínséget. A kongresszus szervezői meghívták a rendezvényre Leonyid Kucsma elnököt, Viktor Janukovics miniszterelnököt és Volodimir Litvint, a parlament elnökét, de sajtójelentések szerint egyelőre nem tudható, hogy az állami vezetők részt vesznek-e a világtalálkozó munkájában. A legnépesebb ukrán kisebbségek Kanadában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kazahsztánban, Moldovában, Brazíliában, Lengyelországban, Argentínában és Ausztráliában élnek. Az Ukránok Világkongresszusa először New Yorkban ült össze 1967-ben. Az ukrán diaszpóra legmagasabb fórumának számító világkongresszus a világ több mint húsz országának 100 társadalmi, vallási, tudományos és ifjúsági szervezetét fogja össze. /Ukrán világkongresszus. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"

Nyugat-Balkán stabilizálásának és demokratizálásának lehetőségeit vitatták meg a Mamaián kétnapos tanácskozásra összegyűlt közép-európai államfők. A tanácskozáson részt vevő Mádl Ferenc államfő a magyar újságírók érdeklődésére elmondta: a fekete-tengeri városban összegyűlt 17 elnök kötetetlen eszmecsere keretében tekintette át, milyen változásokat hoz a térség életében az Európai Unió (EU) tíz tagállammal való bővítése. A másik fő kérdéskör az EU további bővítése volt. A magyar államfő Leonyid Kucsma ukrán elnökkel is megbeszélést folytatott és kérte közbenjárását a beregszászi főiskola problémájának rendezésében, miután a városi tanács szeretné visszavenni a magyar nyelven is oktató intézmény magyar állami pénzen tatarozott épületszárnyát. /Tágabb Európa mellett a közép-európai államfők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Ukrajna az amerikai és román környezetvédelmi aggályok ellenére aug. 26-án felavatta a Duna-delta rezervátumán áthaladó Bisztroje-csatornát. Az avatóünnepségen személyesen részt vett Leonyid Kucsma ukrán elnök, aki szerint a csatorna elleni bírálatok "nem környezetvédelmi, hanem politikai és gazdasági jellegűek". Románia a csatorna miatt pert indít Ukrajna ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon. A perben Bukarest nem csupán a csatorna, hanem a Kígyók-szigete kontinentális talapzata kijelölésének kérdését is megpróbálja rendezni. /Ukrajna a tiltakozások ellenére felavatta a Bisztroje-csatornát. Bukarest berendelte az ukrán nagykövetet, és pert indít. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Ismét megnyílt a határ Máramarossziget és Aknaszlatina között. A hidat tavaly augusztusban kellett lezárni mindössze hat hónappal a hivatalos megnyitása után a faszerkezeten jelentkező korrózió miatt. A határnyitásról 2003 júniusában még Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán államfő állapodott meg. A 2007 februárjában tartott hídavatás után azonban olyan mértékben kezdett romlani az építmény faszerkezetének állaga, hogy félő volt: beszakadhat a híd. A máramarosszigeti polgármesteri hivatal elkészíttette a négysávos híd tervét, jelenleg a kivitelezés költségeinek előteremtéséhez keresi a megoldásokat. /Gazda Árpád: Hídavatás másodjára. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Alternatív történelem a könyvtárban (Raffay Ernő Sepsiszentgyörgyön)
Négy, de akár több olyan lehetőséget is elszalasztottak az 1947 utáni mindenkori magyar kormányok, amelyek esélyt adtak volna a trianoni döntés részleges orvoslására, területi restitúcióra – egyebek mellett erről beszélt Raffay Ernő történész, egykori hadügyi államtitkár, egyetemi tanár Sepsiszentgyörgyön mintegy másfél héttel ezelőtt. A töményen adatolt, kitekintésekkel jócskán tarkított előadás fő üzenete ugyanakkor egyértelmű volt: jelen pillanatban is árgus szemekkel kell figyelni, hogy vagy diplomáciai, vagy más úton érvényt lehessen szerezni ezeknek az érdekeknek.
Raffay Ernő egy demográfiai helyzetképpel indította mondandóját, rámutatva: amennyiben a trianoni „békeparancs” hozta területcsonkítást sikerült volna elkerülni, a magyar királyság lélekszáma mára elérhette volna a negyvenmilliót, amiből mintegy 36 magyar lett volna. Ezzel szemben most tíz országban van szétszórva  magyarság, kettő közülük a legnacionalistább Európában: Románia és Szlovákia. A kedvezőtlen helyzet ellenére a történész úgy vélte, az elmúlt 26 esztendőben a térség biztonságpolitikai eseményei kitermeltek olyan helyzeteket, amelyekből Magyarország nyertesen kerülhetett volna ki, sőt, jelenleg is adódnak ilyen lehetőségek. Meggyőződése szerint Magyarország szétdaraboltsága csak időleges, aki ennek az ellenkezőjét állítja „vagy bolsevik, vagy liberális történész, vagy ostoba ember”.
Felvezetőjét követően Raffay Ernő az általa elszalasztottnak tekintett lehetőségeket vette sorra, nem feltétlenül időrendben. Indításként azért megemlítette, hogy 1938. és 1941. között (a négy restitúció időszakában) még léteztek magyar kormányok, amelyek árgus szemekkel figyelték, hogy a nagyhatalmi játszmák közepette mikor adódik alkalom akár a diplomácia, akár fegyverek útján érvényesíteni az érdekeinket, amit meg is tettek előbb Felvidéken, majd Kárpátalján, Észak-Erdélyben, végül a Vajdaságban és Bácskában. A második világháborút lezáró békeszerződés után beköszöntő kommunista érában (Romániában főképp az 1965-ös évet követően) a magyar érdekérvényesítés esélyei Raffay Ernő szerint „egy lakatlan szigeten kitörő tömegverekedésével” voltak egyenlőek, olyan körülmények között, hogy a kelet-közép-európai baráti szocialista országok meghirdették a magyar nacionalizmus elleni küzdelmet is (ehhez a kádári vezetés is csatlakozik a polgári nacionalizmus visszaszorítására elindított harcával 1956 őszét követően). Egészen 1989-ig, a kommunizmus bukásáig ez a helyzet nem változik, majd beköszönt a rendszerváltozás, a legtöbb volt szocialista országban békés átmenettel (Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság és maga a Szovjetunió is), kivétel Románia.  A kommunizmus bukása ugyanakkor egy másik történelmi eseményt is magában hordozott, Raffay Ernő szerint ugyanis elindított egy revíziós folyamatot is a trianoni államkonstrukciók életében. Románia volt az egyetlen, mely 1990 után is megőrizte határait, Csehszlovákia 1991 végén összeomlott, illetve Jugoszlávia egy véres, hatéves polgárháborúban – több ezer halálos áldozattal és máig kiható erős szerb-horvát gyűlöletet maga után hagyva – széthull. Raffay Ernő – aki akkor a hadügyi államtitkári tisztséget töltötte be az Antall József vezette kormányban – meglátásában Magyarország számára mindkét esemény lehetőséget teremtett, amelyet viszont nem sikerült kihasználni. A történész úgy véli: Szlovákia államiságának elismerését feltételekhez kellett volna kötni (a déli magyarlakta területek átadásához), és ennek akár katonailag is érvényt lehetett volna szerezni, hiszen ekkor a csehszlovák hadsereg, amelynek szétosztásáról döntött Prága és Pozsony, gyakorlatilag nem volt ütőképes, míg a magyar abszolút erőfölényben volt. Szintén 1991-ben indul el Jugoszlávia szétesésének folyamata a szlovén, majd a horvát függetlenség kinyilatkoztatásával. A délszláv háborúként ismert konfliktus, amely ezután kirobbant, a délvidéki és a horvátországi magyarokat egyaránt súlyosan érintette (egyebek mellett belesodródtak a konfliktusba, illetve a Horvátország területéről elűzött szerbeket Bácskában és Újvidéken telepítette le erőszakkal a belgrádi kormány). Raffay Ernő szerint ez a helyzet feljogosította volna a magyar kormányt, hogy az alkotmányba foglaltak értelmében közbelépjen, de ezt nem tette meg (kivételt képezett a horvátoknak biztosított, később nagy botrányt kiváltó fegyverszállítmány, amely a Kalasnyikov-ügy néven híresült el), noha a délvidéki magyarok helyzetéről (kényszerbesorolások például) a katonai hírszerzés napi rendszerességgel tájékoztatott. A történész itt egy merész megállapítást is tett: horvát–magyar szövetségben Délvidék visszacsatolására is lehetőség nyílt volna. 
A további két, szintén elszalasztott lehetőség Raffay Ernő meglátásában egyrészt Ukrajna létrejötte időszakára tehető, amikor Leonyid Kucsma ukrán államfő informális csatornákon azt közölte az Antall-kormánnyal, hogy akár hajlandóak lennének lemondani is Kárpátaljáról. Ez később hivatalos megerősítést már nem kapott. A második lehetőség a koszovói válság idején adódott volna, amikor a NATO Szerbia elleni büntetőhadjárat mellett döntött, amelynek szárazföldi beavatkozási része is lett volna (Szeged irányából indultak volna a csapatok). Raffay Ernő szerint a magyar hadsereg kezdetben békefenntartóként, az ottani magyarságot védendő bevonulhatott volna a NATO-ernyő alatt, az egyesült államok hadseregét követve, majd helyben maradhattak volna. A lehetőséget nem használták ki, mivel a hivatalos álláspont szerint magyar katonák is életüket vesztették volna a konfliktusban. Ami a jelen helyzetet illeti, a történész többször hangsúlyozta az ütőképes hadsereg meglétének fontosságát, hozzátéve: most elindult egy folyamat Magyarországon, amely ezt a célt szolgálja. Raffay Ernő továbbá megemlítette: Donald Trump győzelme új helyzetet teremthet Románia számára is, pontosabban, amennyiben az AEÁ–Oroszország viszony megváltozik, az ország komoly biztonságpolitikai kihívás elé néz, ami a magyar érdekek szempontjából újabb lehetőséget teremthet, amennyiben esetleg a befolyási övezetek újraosztása is szóba kerül ezeken a tárgyalásokon. Zárásként, kérdésre válaszolva Raffay Ernő elmondta: a marosvásárhelyi véres március kapcsán a Németh Miklós vezette magyar kormány a teljes passzivitás mellett döntött, noha tudomása szerint az ellenzék (a Magyar Demokrata Fórum) soraiból többen az azonnali katonai beavatkozást is felvetették.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Trianon 97
Az elmúlt 97 esztendőben Trianonról a maradék csonka országban könyvtárnyi könyvet írtak, dörgedelmes, hazafias és cizellált beszédek hangzottak el, búcsújárások, zarándokútak ezrei történtek, történnek és fognak történni. 
Hangzik töretlenül, bár egyre erőtlenebbül, a hármas szent fogadalom: Nem, Nem Soha! Ám egyre erősödik nemcsak a gyászmagyarok száján, de pártok programjában is az új jelszó: „Felejtsük el Trianont” és „Merjünk kicsinek lenni!”
A két világháború között Trianonra a magyarság válasza a kategórikus irredentizmus volt, mivel békekötés helyett diktátumot kaptunk. Nem volt béketárgyalás; a magyar küldöttséget nem engedték az asztalhoz, hanem egy szállodában, karanténen tartották. Nem békét kötöttek, hanem az országot darabolták fel s adák a szomszédoknak három millió magyarral együtt. 
Wilson elnök 14 békepontja kimondta, hogy „Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.” Ehelyett diszkriminációt, üldözést és elyomást kaptak minden rezsim alatt. Magyar kormányok hiába kilincseltek a nyugati békekötő hatalmaknál revizióért, határmódosításért – mindig elutasítást kaptak azzal, hogy az elcsatolt magyar kisebbség ügyei az illetékes kormányok hatáskörébe tartoznak.
Két nagyhatalom: Németország és Olaszország kezdeményezésére 1938-1940 között részleges határkiigazítások történtek. Visszakerült Dél-Szlovákia, Észak-Erdély, Kárpátalja és Vajdaság egy része. Miután a II. Világháborút elvesztettük az 1947-es Párizsi Békeszerződés súlyosbítással visszaállította Magyarország 1937-es trianoni határait. Ezzel furcsa módon a német szöveséges Szlovákiát és Romániát megjutalmazták Magyarország újra szétdarabolt részeivel! A nemzetközi jog nem ismer el olyan békeszerződést, amelyben a vesztes fél országa idegen katonai megszállás alatt van – Magyarországot a szovjet hadsereg tartotta megszállás alatt 1947-ben! Miután Magyarország 1945 és 1991 között szovjet katonai megszállás alatt volt, Trianon kérdése szóba sem kerülhetett, még csak említése is szankciókkal járt. 
Mégis 1964-ben Nyikita Hruscsov felajánlotta Kádár Jánosnak Kárpátalját – népszavzás révén – mintegy rekompenációt az 1956-os Magyar Forradalom leverésére, de Kádár nem fogadta el, helyette cinikusan Baskiriát kérte!
Az 1989-90-es politikai fordulat után újra teritéke került Trianon. 1991. december 1-jén a függetlenülő Ukrajnában népszavazás tartottak annak függetlenségéről és Beregszász körüli magyar autonóm terület létrehozásáról. Leonyid Kucsma elnök felajánlotta ezt az Antall-kormánynak – de az nem fogadta el! Öt napra rá viszont megkötötték az Ukrán-Magyar Alapszerződést, amelyben Magyarország lemondott minden területi revízióról. Ennek mintájára aztán főleg az amerikai nagykövet (Mark Palmer, 1941-2013) nyomására meg kellett kötni minden előnytelen kétoldalú szerződést a szomszédokkal, főleg amiatt, hogy a határváltozásokkal eléggé meggyengült Trianon-Párizsi Békediktátumok hiátuszait pótolják.
Az Európai Unióhoz Magyarország 2004-ben csatlakozott, többek között azért is mivel a magyar patrióták remélték, hogy az idegen uralmak alá vetett magyar őshonos kisebbségek helyzete kedvezően fog változni. 
Egy kezdeti lendület után ez a folyamat megállt és mára visszájára fordult. Miután kiderült, hogy az EU csak papírra veti, de nem valósítja meg az őshonos kisebbségenek járó szabályokat, ajánlásokat vagy redeleteket, hanem szó nélkül eltűri azok beolvasztását, eltűnését és kizsákmányolását. Igazába véve kis autonóm közösségekkel nem akarta tovább tarkítani Európa térképét, hanem elnézi, ha ugyan nem segíti azok lassú eltűnését. Az EU célja a globalizáció, azaz a nemzeti határok vagyis maguknak a nemzeteknek eltüntetése, feloldása egy identitás, kultúra és vallás nélküli katyvaszban – egy modern Bábelben, melyben a népek nyelve összezavarodott, identitásuk eltünt, az emberi társadalom egyedeire bomlott, akik a dzsungel kegyetlen tövényeivel kűzdnek a túlélésért – mindenki mindenki ellen! 
Innen érthető, hogy az EU egész kisebbségi politikálja mára gyakorlailag viszaesett az EU megalakulása előtt helyzetre – a staus quo ante szintjére, súlyosbítva más kultúrájú, nyelvű vagy analfabéta többmilliós migráció áradatával. 
De lesz-e Trianon és Párizs diktátumainak valaha is lényeges és igazságos revíziója? 
Lehetséges, de csak akkor, ha az ehhez szükséges kedvező körülmények előállnak. Azt viszont ki kell várni, mint azt, hogy a kaktuszunk kivirágozzék. Tövisen virág? Ugyan, mondja pesszimista, a kishitű, a mindenkinél mindent jobban tudó. 
Ám egyszer csak megtörténik a csoda – tényleg kivirágzott! A történelemből tudjuk, hogy a 150 éves török hódoltság alatt (1526-1686) majdnem végünk lett; hogy Trianonban és Párizsban (1920, 1947) szenvtelenűl a golgotai keresztre feszítették Magyarországot – de nem haltunk bele, hanem feltámadtunk! Ki hitte volna, hogy 45 éves szovjet zsarnokságnak valaha is vége lesz. És vége lett – egy puskalövés nélkül! 
A békediktátumok békés megváltoztatására azonban magyarság nem várhat tétlenűl – mintegy csodára. Fontos meglátni, hogy egy nemzetközi jogi elv is segíthet bennünket. Ez a Rebus sic tantibus elve, amely szerint egy szerződés megváltoztatható, ha a körülmények változtak. Ezért számításba kell venni azokat a döntő változásokat, amelyek 1947 óta Európában végbementek. Azokat is számbavenni és dokumentálni szkséges, ami 1920 óta a 3 millió idegen uralom alá hajtott magyarság ellen végbement és végbemegy az elcsatolt részeken, s ezeket publikálni kell idegen nyelven is.
Az összmagyarság rohamos fogyását meg kell szüntetni. Néhány évtized alatt annyival csökkent számunk, mint az első Világháborúban – 1 millióval! 
Az 1920 óta eltelt majd’ száz esztendő alatt a magyarság hiába kilincselt békés revízióért a nyugati, szerződést aláíró országoknál – mindig elutasítást kapott. Ezeket a hatalmakat mára a növekvő migráció és a terrorizmus problémája kötik le. Egyébként is ezek ideológiai okokból nem érdekeltek a magyar panaszokkal való foglalkozással, sőt a sajátos magyar migrációs politika miatt ellenségesen viselkednek.
Mindezekből kifolyólag a magyar kormány kelet felé nyitott gazdasági, kulturális és bizonyos politikai vonalakon. 
Reméljük, hogy mi, akik az írdatlan Keletről jövünk, problémáinkra hatalmas rokonainknál nagyobb megértést fogunk találni!
2017. június 4.
Dr. Pungur József
Erdély.ma