Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Kránics Ervin
1 tétel
2012. március 26.
Egy politikus-író dilemmái és huszonkét év tanulságai
„Itt az ideje, hogy megfogalmazzuk az elmúlt húsz év történetét, hiszen ez hosszabb idő, mint gondolnánk: időközben felnőtt több generáció, amelynek ez az időszak már maga a történelem, ezért kötelességünk megfogalmazni a konklúziókat: ezt a szándékot tükrözi a Kié itt a tér című kötet is” – mondta Markó Béla pénteken Medgyesen tartott könyvbemutatóján. A Szeben Megyei EMKE, a medgyesi RMDSZ és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó által közösen szervezett eseményen közel száz résztvevő jelenlétében mutatták be a szerző Kié itt a tér (Közéleti esszék), Az erdélyi macska (Szépliteratúrai utazások) és Visszabontás (Szonettek) című köteteit.
A költő-politikus irodalmi munkásságát Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese méltatta, házigazda Kránics Ervin medgyesi EMKE-elnök volt. Markó Béla elmondta, kötelességének érzi, hogy az elmúlt húsz év dilemmáit emlékiratban megírja, hiszen, mint mondta, 1990 óta részt vesz a politikai életben, és személyesen is ismeri a kor meghatározó romániai és magyarországi politikusait is. Álláspontja szerint 1989 a romániai magyar közösség számára egyedülálló esélyt jelentett: most a gazdasági válság okozta nehézségek sem fedhetik el azt, hogy a közösség nagymértékben ki is tudta használni ezt az esélyt. A Kié itt a tér című könyv sajátossága, hogy rávilágít arra, az elmúlt két évtizedben az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar politika egy alapvető kérdést próbált megválaszolni: azt, hogy kié valójában a tér, a szülőföld, Erdély. A kérdés ma is változatlan, ám az erre adott válaszok módosultak az idők folyamán. „Azt gondolom – mondta a politikus –, hogy ma már csak akkor tudunk helyes választ adni, ha elfelejtjük a tulajdonvitát, és elfogadjuk, akárcsak a többségi nemzet is, hogy ez a föld közös tulajdon, egy olyan tér, amelyben ki-ki a saját nyelve, kultúrája, hagyományai szerint élhet.” Erre van esély, de meglátásában ez nem azt jelenti, hogy alapvetően változott volna a mentalitás, a magyar–román együttélést övező szemlélet. Nem a mentalitás, hanem a helyzet változott. „Én nem hiszek abban, hogy a mentalitások villámgyorsan meg tudnak változni, az eddig elért eredményeink sem a megváltozott szemléletnek köszönhetőek, hanem annak, hogy sikerült más szabályokat felállítanunk, más, méltányosabb szabályok szerint élnünk.
A MOGYE körüli helyzet is bizonyítja, hogy az emberek ma is belehajthatók konfliktusos helyzetekbe, a különbség azonban az, hogy 1990 óta változtak a tények, és előbb-utóbb ez esetben a többségi nemzethez tartozók is elfogadják, hogy az életük nem lesz rosszabb, ha nekünk jobban megy” – hangsúlyozta Markó Béla.
Új Magyar Szó (Bukarest)
„Itt az ideje, hogy megfogalmazzuk az elmúlt húsz év történetét, hiszen ez hosszabb idő, mint gondolnánk: időközben felnőtt több generáció, amelynek ez az időszak már maga a történelem, ezért kötelességünk megfogalmazni a konklúziókat: ezt a szándékot tükrözi a Kié itt a tér című kötet is” – mondta Markó Béla pénteken Medgyesen tartott könyvbemutatóján. A Szeben Megyei EMKE, a medgyesi RMDSZ és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó által közösen szervezett eseményen közel száz résztvevő jelenlétében mutatták be a szerző Kié itt a tér (Közéleti esszék), Az erdélyi macska (Szépliteratúrai utazások) és Visszabontás (Szonettek) című köteteit.
A költő-politikus irodalmi munkásságát Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese méltatta, házigazda Kránics Ervin medgyesi EMKE-elnök volt. Markó Béla elmondta, kötelességének érzi, hogy az elmúlt húsz év dilemmáit emlékiratban megírja, hiszen, mint mondta, 1990 óta részt vesz a politikai életben, és személyesen is ismeri a kor meghatározó romániai és magyarországi politikusait is. Álláspontja szerint 1989 a romániai magyar közösség számára egyedülálló esélyt jelentett: most a gazdasági válság okozta nehézségek sem fedhetik el azt, hogy a közösség nagymértékben ki is tudta használni ezt az esélyt. A Kié itt a tér című könyv sajátossága, hogy rávilágít arra, az elmúlt két évtizedben az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar politika egy alapvető kérdést próbált megválaszolni: azt, hogy kié valójában a tér, a szülőföld, Erdély. A kérdés ma is változatlan, ám az erre adott válaszok módosultak az idők folyamán. „Azt gondolom – mondta a politikus –, hogy ma már csak akkor tudunk helyes választ adni, ha elfelejtjük a tulajdonvitát, és elfogadjuk, akárcsak a többségi nemzet is, hogy ez a föld közös tulajdon, egy olyan tér, amelyben ki-ki a saját nyelve, kultúrája, hagyományai szerint élhet.” Erre van esély, de meglátásában ez nem azt jelenti, hogy alapvetően változott volna a mentalitás, a magyar–román együttélést övező szemlélet. Nem a mentalitás, hanem a helyzet változott. „Én nem hiszek abban, hogy a mentalitások villámgyorsan meg tudnak változni, az eddig elért eredményeink sem a megváltozott szemléletnek köszönhetőek, hanem annak, hogy sikerült más szabályokat felállítanunk, más, méltányosabb szabályok szerint élnünk.
A MOGYE körüli helyzet is bizonyítja, hogy az emberek ma is belehajthatók konfliktusos helyzetekbe, a különbség azonban az, hogy 1990 óta változtak a tények, és előbb-utóbb ez esetben a többségi nemzethez tartozók is elfogadják, hogy az életük nem lesz rosszabb, ha nekünk jobban megy” – hangsúlyozta Markó Béla.
Új Magyar Szó (Bukarest)