Újabb kézműves vásár zajlik Kolozsváron a Mátyás téren. A vásár július elejétől augusztus végéig tart majd, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh titkára elmondta, Európa-szerte elterjedtek a több hetet, hónapot felölelő kézműves vásárok a nyári turista szezon ideje alatt, ezt a hagyományt szeretnék Kolozsváron is megteremteni. A különféle kézműves mesterségek képviselői folyamatosan váltanák egymást. A vásárt ezúttal is az Erdélyi Kézmíves Céh rendezi, a rendezvény két partnere pedig az Erdélyi Néprajzi Múzeum és a Kolozs megyei Népművészeti Egyesület. /Kőrössy Andrea: Hagyományteremtő kézműves vásár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Nyáron a fiatalok egy része a kikapcsolódás színhelyéül a népszerű táborokat és fesztiválokat választja – a Félsziget Fesztivált, a szejkefürdői Rockmaratont vagy az éppen aktuális EU-tábort –, akiknek viszont a néptánc, népzene, kézműves elfoglaltságok jelentik az igazi szórakozást, azok is megtalálhatják a kedvükre való lehetőségeket. Július 12-19-e között lesz a XI. Marosszéki Népzene és Néptánctábor Jobbágytelkén. Július 19-26-a között két tábor is zajlik, a XII. Magyarlapádi Néptánctábor és a Kézműves Alkotótábor. Az előbbi helyszíne a Fehér megyei Magyarlapád, a másiknak a Kolozs megyei Válaszút. Szintén Válaszúton kerül sor a XVIII. Mezőségi Népzene és Néptánctáborra /augusztus 9-16./ között. A XIX. Nemzetközi Kalotaszegi Népzene és Néptánctábor augusztus 2. és 9. között zajlik Kalotaszentkirályon. Augusztus 9-17-e között lesz a VI. Nemzetközi Szászcsávási Népzene és Néptánctábor. A IV. Buzai Táncháztáborra augusztus 11-16-a között kerül sor a Kolozs megyei Buza településen. /Kőrössy Andrea: Nyári táborok a népzene és néptánc kedvelőinek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

„Az első szám borzasztó volt”
Horváth István Campus-alapítóval diáklapról, médiáról
Talán kevesen tudják, hogy a kolozsvári magyar egyetemisták egyik leghosszabb életű diáklapja idén már a huszadik születésnapját ünnepli. Igen, hát persze, hogy a Campusról van szó! Két évtizeddel ezelőtt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség úgy döntött, szükség van egy színvonalas, minden idejáró leányzót és fiatalembert megszólító és érintő fórumra, ha már annyi minden változott, működésbe lendült, beindult körülöttük. Hárman bábáskodtak az ötletből indult konkrét forma megszületésénél. Balló Áron és Magyari Tivadar mellett Horváth István a kis diáklap első szerkesztőinek egyike, jelenleg szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense. Göröngyös kezdetek, verejtékes munka helyett szerencsés egymásratevődésekről, erdélyi magyar médiáról, újságírói szakmáról mesélt az akkori szerkesztő a jelenleginek.
Campus: Honnan pattant ki a diáklap elindításának ötlete?
Horváth István: Az ötlet a Kolozsvári Magyar Diákszövetségtől, pontosabban Branea Róberttől, az akkori elnöktől jött. A KMDSZ úgy gondolta, ideje egy kifejezetten magyar nyelvű, a magyar diákságnak szánt lapot indítani, ’89 után ugyanis az egyetemisták kommunikációs igénye megnőtt, különböző témákat kellett felvetni, megvitatni. Kolozsváron korábban is léteztek diáklapok, ott volt például az Echinox, ez azonban elsősorban román lap volt, amelyben helyet kapott pár magyar oldal is. A problémát az jelentette, hogy az Echinox inkább irodalommal foglalkozott, így viszonylag kevés diákot érintett. Diáklapok léteztek a kommunizmus alatt is, az ötlet tehát nem volt teljesen újkeletű, inkább egy régi tradíció felélesztése, újragondolása volt a lényeg.
C: Hogyan kezdődött a munka, miként született meg a Campus?
H. I.: A Szabadság evidens választásnak tűnt, lévén az egyetlen helyi magyar lap. Balló Áron akkor egy ideje már a napilap munkatársa volt, őt bízták meg, hogy foglalkozzon a Campusszal, ő lett a „kapcsolatember”, tapasztalattal, írói múlttal rendelkezett. Vele és Magyari Tivadarral már az Echinoxot is együtt szerkesztettük, így logikus volt, hogy hárman folytatjuk. A Campus létrejöttét tulajdonképpen szerencsés egymásratevődések eredményeként határoznám meg, hiszen adott volt a kezdeményezés, az ismerős munkatársak, a megjelenési felület.
Az első szám borzasztó volt – tördelés szempontjából legalábbis. Kis- és nagybetűk egymás mellett, az egyik eltorzította a másikat, de onnantól csak javíthattunk a minőségen. A KMDSZ fenntartotta a jogot, hogy elnökválasztáskor, nagyobb események alkalmával beleszóljon a munka menetébe, de a cél mindig az volt, hogy a lapot, mint kommunikációs felületet tartsa fenn minden magyar diák számára. Emellett ’91-ben sor került egy táborra Homoródon, ahol a Campust a hét minden napján megjelentettük – ezt 3–4 évig folytattuk.
C: Diákként szerkesztve hosszútávon milyennek tűnt az újságírói szakma?
H. I.: ’89 előtt a bölcsészkarosok és filozófia szakosok számára ez óriási teljesítménynek számított, a karrier csúcsát jelentette. Számunkra az újságírói szakma később is megmaradt, mint alternatív karrier, hiszen a média kirobbanóban volt abban az időben. De miután kiszakadtam a diákéletből, más szakmai lehetőségek nyíltak előttem, az írást abbahagytam. A szerkesztést átadtuk másoknak, a munkát az akkor indult újságíró szak diákjai vették át. Magyari Tivadar viszont még sokáig írt, szerkesztett, dolgozott különféle lapoknál, tanította a leendő kollégákat.
C: Mi a véleményed az erdélyi magyar és az országos médiáról?
H. I.: Kudarcélményt jelent számomra. Pár kereskedelmi rádión és internetes portálon kívül nem nyújt különösebb értéket. Véleményem szerint hiányoznak innen a hangadó lapok, a nagyszámú, minőségi hírek. Az itteni média nem tud közvita-fórumként működni. Televíziózás terén egyértelműen nem tudja felvenni a versenyt a magyarországi stúdiókkal.
Az országos román médiából szintén hiányoznak a nagy mérvadó termékek, amelyek nyugaton például megvannak. Nem érzem magam egyik romániai termék fogyasztójának sem, leginkább a külföldi média román fordításait, kiadásait olvasom, hallgatom.
C: Miben látod ennek a jelenségnek az okait?
H. I.:Fogyasztói részről is akadnak hiányosságok, de leginkább a tulajdonosi szerkezetekben látom a problémát, ez utóbbi az, ami nálunk meghatározza a médiát. A lapok itt inkább politikai jellegű dologként működnek, ez nyugaton szintén másként van. Történtek jó irányba mutató kezdeményezések, hatékonynak tűnő médiaberuházások 10–15 évvel ezelőtt, de ezek valamiért mégsem hoztak áttörő változást. Másfajta tulajdonosi logika kellene, de nem látom a lehetőséget ennek megvalósulására.
C: Visszatérve a Campusra – hogyan látod most a diáklapot, miben más a kezdetekhez képest?
H. I.: Annak idején mi többet foglalkoztunk a diákélet gyakorlati vonzataival, például egykori kolozsvári diáklapokról, a város múltjáról és jelenéről írtunk. Ma már több „tollpróbálgatós” cikk születik, ezek inkább a diákok világnézetét, az ő szempontjukat mutatják be. Ez azonban egyáltalán nem negatív dolog, ugyanis az információszerzés módja is nagyban megváltozott. Most már más helyeken is van lehetőség az információszerzésre, -átadásra, és ami régen hírnek számított, nem biztos, hogy ma is az. A diákélet mindennapiságára vonatkozó dolgoknak, mint például bentlakás, iratkozás, bárki utánanézhet az interneten. Emellett az újságírói szakma kezd professzionalizálódni, így kellenek olyan fórumok, ahol az emberek kipróbálhatják magukat. A Campusnak ma már más a társadalmi vonzata, és ez így normális.
KŐRÖSSY ANDREA. Szabadság (Kolozsvár)

Egyetemi évnyitó akkreditációval, Campusszal
Nem várható újabb szakok alapítása a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a közeljövőben, mondta Magyari Tivadar rektorhelyettes az intézmény magyar tagozatainak tegnapi ünnepélyes megnyitóján. A rektorhelyettes hagyományosan az előző tanév értékelésével köszöntötte a visszatérő és új diákokat a Farkas utcai központi épület dísztermében. Értékelte a különféle szervezetekkel, intézményekkel kialakított jó együttműködési kapcsolatot, bírálva azon kollégáit, akik ellenezték ezek szorosabbra fűzését. Hangsúlyozta ugyanakkor a magyar tagozaton működő alap- és mesterszakok önálló akkreditációjának fontosságát. A Szabadság mellékleteként megjelenő diáklap, a Campus egyik alapító szerkesztőjeként Magyari Tivadar a diákok figyelmébe ajánlotta a huszadik születésnapját ünneplő kiadványt, amelynek jelenlegi szerkesztői a rendkívüli kiadásból minden jelenlevőnek ajándékoztak egy-egy példányt.
Magyari Tivadar rektorhelyettes három fontos gondolatot említett, miután köszöntötte a jelenlevőket és azokat is, akikhez csak „papíron” szólhat, ugyanis párhuzamosan több kar évnyitója is folyt. Megtudtuk, hogy mostanra ért véget az elmúlt évek szak-alapítási hulláma, így az előző tanévben az intézmény magyar része már majdnem teljes kapacitással működött. Magyari Tivadar azt is elmondta, hogy a romániai felsőoktatás jelenlegi körülményei között a közeljövőben nem várható újabb szakok alapítása a BBTE-n.
Egy másik fontos fejleménynek tartotta a különböző szervezetekkel, intézményekkel való jó együttműködést, példaként a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ), a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet (KMEI) és az egyetemi lelkészségeket emelte ki. Magyari szerint a BBTE és az említett intézmények „a lehető legszorosabb és jól összehangolt rendszerbe álltak össze”. Ezzel kapcsolatban bírálta azon kollégáit, akik a fenti háttérintézményekkel való együttműködést ellenezték.
A rektorhelyettes hangsúlyozta a magyar tagozatokon működő alap- és mesterszakok önálló akkreditálási folyamatát, és ezáltal törvény általi szentesítését. Mint kiemelte, lényeges, hogy „az akkreditált magyar tannyelvű szakok tanrendje eltérhet ugyanazon szak román változatától, és így a BBTE magyar tagozata sajátos oktatási célokat követhet”.
A magyar tagozatok vezetője az idei évnyitó két eseményére is felhívta a figyelmet. A Szabadság napilap mellékleteként megjelenő Campus diáklap, amelynek Magyari Tivadar az egyik alapítója, idén ünnepli huszadik születésnapját, a diáklap jelenlegi szerkesztői ez alkalomból ünnepi lapszámot ajándékoztak minden jelenlévőnek a rendezvény végén. Emellett a nagy múltra visszatekintő Visszhang-kórus előadásával köszöntötte az új egyetemi évet. A résztvevők megtekintették az intézmény két diákja, György Réka és Kárpát Réka rövidfilmjét. A riport bemutatott egy európai uniós programot, amely segítséget nyújthat a diákoknak szakmai gyakorlatuk elvégzéséhez. A Visszhang-kórus Molnár Botond fizika szakos hallgató vezénylésével John Newton Amazing Race című darabját adta elő, majd a hagyományos évnyitó előadásra került sor. Magyari Tivadar felkérte dr. Kassay Gábort, a matematika-informatika szak professzorát, hogy tartsa meg bemutatóját Játékelmélet a mindennapokban címmel.
Az ünnepi rendezvényt a Visszhang-kórus előadása zárta, a jelenlevők Bárdos Lajos Tábortűznél című művét hallgatták meg.
KŐRÖSSY ANDREA. Szabadság (Kolozsvár)

Felmérés készült az erdélyi magyarok azonosságtudatáról – meglepő eredmények
Meglepő eredményeket hozott az a kutatás, amely az erdélyi magyarok identitástudatát, a többséghez, valamint a magyarországi közösséghez való viszonyát vizsgálta: a kutatókat leginkább az lepte meg, hogy a megkérdezett erdélyi magyarok többsége nemcsak a román anyanyelvűektől, hanem a magyarországi közösségtől is elkülönítik magukat.
Otthonukként a legtöbben Erdélyt nevezték meg, Románia csupán ennek a technikai, legitimizált kiterjesztése. Ennek ellenére azonban úgy gondolják, hogy a kisebbség az ország lakosságának szerves részét képezi. A kérdőíves felmérés elméleti hátteréről és annak eredményéről Veres Valér egyetemi docens számolt be tegnap, a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott, Az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változása a Kárpát Panelkutatás tükrében, 2007–2010 című előadásában. Mint mondta, a felmérést végzők azt is megfigyelték, hogy egyre magasabb a fiatalabbak körében az iskolázottsági szint, ez pedig a nagyobb mértékű tudatosság előfeltétele. A kérdőívekből az is kiderült, hogy a magasabb iskolázottsági szintet elérők több diszkriminációt tapasztaltak, mint kevésbé képzett társaik.
Veres Valér szerint kettősség figyelhető meg az erdélyi magyarok identitástudatában: a kultúrnemzeti kötődés mellett az állampolgári hovatartozás is fontos szerepet kap. A többség számára nem jelent problémát a dualitás, és a megkérdezettek közül is kevesen tartják úgy, hogy hátrányokkal jár magyarként élni Romániában. A rendszerváltás utáni időszakhoz képest megfigyelhető a románság nagyobb mértékű elfogadása is. A kutatók emellett arra a következtetésre jutottak, hogy tudati szinten erősödik a regionalitás, valamint egy sajátos erdélyi magyar identitás van kialakulóban. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia tanszékének magyar tagozata és a Max Weber Alapítvány által közösen készített kérdőíves felmérést 2010-ben töltötték ki a megkérdezettek. A kérdésekre olyan erdélyi magyar lakosok feleltek, akik válaszát a 2007-es, azonos témájú kutatás során már rögzítették, így nagyobb biztonsággal lehetett vizsgálni az egyes eltéréseket.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Igen, tessék-kampány az anyanyelvhasználatért
Az anyanyelv széleskörű használatának népszerűsítését tűzte ki célul az Igen, tessék – Da, poftiţi! elnevezésű projekt beindításával a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) és a Claudiopolis Egyesület.
 A két szervezet képviselői tegnap sajtótájékoztató keretében közölték, a projektbe olyan kincses városi cégek kapcsolódtak be, amelyek alkalmazottai magyarul is beszélnek. A vállalkozókat arra kérték, hogy azokon a helyeken, ahol az elárusítók, kiszolgálók, munkatársak magyarul is beszélnek, viseljék a program kitűzőjét, illetve ragasszák ki a kezdeményezők által átnyújtott lehúzóst, jelezvén: itt magyarul is bátran meg lehet szólalni. Emellett a www.igentessek.ro honlapon megtalálható a programban részt vevő vállalatok listája is.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

A nemzetegyesítés jelenlegi stádiumáról értekeztek Kolozsváron
„A Kárpát-medencei összmagyarság egyesítése már nem csupán egy szlogen, hanem valós politikai modell” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke tegnap délután, a Kolozsvári Magyar Napok utolsó kerekasztal-beszélgetésén. A 10. EMNT-beszélgetés: Hidak és korlátok a nemzetegyesítési folyamatban című előadás meghívottai a magyar nemzet egységének politikai és jogi hátteréről, valamint tartalmi összetevőiről beszélgettek.
Amint az esemény moderátora, Székely István politológus elmondta, noha a témáról sok szó esett az elmúlt években, tágabb összefüggésben vizsgálva a problémát kiderül, hogy hiányzik a nemzeti egység koherens meghatározása. Az előadás célja ennek a hiánynak a pótlása, egy körüljárható megközelítés nyújtása volt.
Toró T. Tibor szerint a nemzeti egyesítési folyamat felgyorsult az utóbbi időben, már nemcsak retorikai síkon kerül szóba a probléma, hanem konkrét döntések is születnek. „Nem történt minden úgy, ahogy elképzeltük, hiszen az elvárások is nagyok” – jelentette ki az ügyvezető elnök, aki azonban mindenkit türelemre intett a közjogi nemzetegyesítési eljárással kapcsolatban. Elmondása szerint a következő időszakban gazdasági, kulturális, valamint oktatási szinten kell tevékenykedni, majd ezeket a különálló rendszereket kell működőképes egésszé tenni. „A politikai szféra feladata, hogy engedje ezen folyamatokat a maguk útján haladni” – tette hozzá Toró.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára kifejtette, Magyarország a magyar állampolgárság biztosításával, a közjogi kötelék létrehozásával 90 éves adósságát akarja törleszteni a határon túli magyarok felé. „Már a 2001-ben elfogadott státustörvény is új közjogi gondolkodást indított el egész Európában, hiszen kisebbségjogi szempontból olyan tényeket rögzített, amelyek korábban nem voltak kimondva” – részletezte a helyettes államtitkár. Hozzátette: eleinte aggodalomra adott okot a magyar közigazgatás számára, hogy olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, amelyekkel még nem szembesültek, emellett pedig olyan átfogó fejlesztéseket kellett eszközölniük, amelyek mindenki számára „jó érzést jelentő történetté teszik az eljárást.” Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: a magyar kormány nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határon túliak iránt, az állampolgárság pedig alapjaiban változtatja meg a magyar–magyar kapcsolatrendszert.
„Elsősorban a nemzet fogalmával kapcsolatban figyelhető meg fejlődés” – vélekedett Pákozdi Csaba, a Külügyminisztérium Kisebbségi Jogi Főosztályának vezetője, aki szerint az etnikai nemzet egyre inkább a politikai nemzet felé tolódik el, ezt pedig az egyszerűsített honosítási eljárás is jól példázza. „A fejlődés iránya megfelel a nemzetközi jogi elvárásoknak, amelyek a multikulturalitás támogatására ösztönzik az államokat.” A főosztályvezető szerint az etnikai és a politikai meghatározottság nem mond ellent egymásnak, mindkettőre szükség van az egységes nemzet létrehozásához.
Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára úgy gondolja, hogy a nemzeti egység csupán részben valósult meg. „Az írók számára mindig is világos volt, hogy ők a magyar irodalom részei. Számukra nem volt, mit egyesíteni” – részletezte a költői mivoltában is jelen lévő államtitkár, majd hozzátette: a magyar közösség ennek ellenére soha nem volt igazán egységes – sem politikailag, sem érzelmileg, sem céljait tekintve. „A kommunista időszak követeléseinek jelentős része a magyar állampolgárság megélésének lehetőségéről szólt. A rendszer összeomlása után a nemzeti egység mint kiharcolható feltétel teljesült – ám ez a történelemnek, és nem a politikának köszönhető” – vélte Szőcs, aki szerint az egységes nemzethez tartozás lényege a valamilyen értékkel történő azonosulás, a „magyar kormány feladata pedig az értékek felmutatása és elérhetővé tétele.”
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Megkésett főhajtás Cs. Gyimesi Éva előtt
A tragédia után kezdett a könyv önálló életet élni, átalakult emlékkötetté – jellemezte Balogh F. András a Cs. Gyimesi Éva alakja köré épülő Újrateremtett világok című kötetet a hétfő délutáni kolozsvári könyvbemutatón.
„A szövegeken ekkor már nem lehetett változtatni, egy nekrológgal és az előszó módosításával válaszoltunk a szomorú helyzetre” – tette hozzá. Balogh F. András, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, a kötet egyik szerkesztője elmondta: az Újrateremtett világok létrehozása akadémiai szokásrendből indult, a szerzők Gyimesi Éva egykori tanítványai, pályatársai.
„Azt szerettük volna elérni, hogy az írásoknak köszönhetően a tanárnő több erőt kapjon az élethez, jobban meg tudjon felelni az emberi, mindennapi kihívásoknak. Terveink sajnos dugába dőltek” – részletezte a szerkesztő. „Éva írásai is felfedezhetők a szövegek között, ezekben az írásokban sok irányba terjedő és visszhangzó rezonanciát lehet végigkövetni” – vélekedett Berszán István, a kötet másik szerkesztője. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője „tájékozódási gyakorlatként” ajánlja a kötetet. „Olyan tartomány ez, ahol a viszonyítási pont Cs. Gyimesi Éva alakja és gondolatai, körülötte pedig az újrateremtett világok találhatók” – magyarázta.
A szerkesztők az Újrateremtett világok kettősségére is kitértek, elmondásuk szerint a kötetben a magyar és erdélyi irodalomtudományba beépülő szakszövegek mellett emlékező, személyes hangvételű írások is helyet kaptak. „Tematikus blokkokba rendeztük a szövegeket, egyesek a kortárs irodalomtudományt fedik le, míg mások a nyolcvanas éveket idézik fel” – részletezte Balogh F. András. Hozzátette: a szerkesztők harmonikus struktúrára törekedtek, az olvasó a legkülönfélébb gondolkodásmódszereket találja egymás mellett. A címválasztással kapcsolatban Balogh F. András elmondta: Cs. Gyimesi Éva Teremtett világ című kötetére szerettek volna reflektálni, hiszen Cs. Gyimesi „ebben a művében volt a leginkább jelen, és ez hatott a legjobban a külvilágra is”.
A jelen lévő szerzők közül Keszeg Vilmos és Berszán István olvasott fel az Újrateremtett világok című kötetben található írásaikból.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Nem indul eljárás a marosvásárhelyi rádiós ellen
Biró Zsolt marosvásárhelyi rádiós szerkesztő tegnap sajtótájékoztatón jelentette be: nem találták összeférhetetlennek a Székely Nemzeti Tanácsban (SZNT) betöltött tisztségét a rádiós tevékenységével, így a fegyelmi eljárást is szükségtelennek ítélte a közszolgálati rádió illetékes bizottsága.
Hozzátette: jelenleg fizetés nélküli szabadságon van, de szeptember elsejétől újra a rádió szerkesztőjeként fog dolgozni. Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács elnöke még júliusban járult a közszolgálati rádió bizottsága elé.
Amint arról a Krónika korábban beszámolt, az ASTRA kulturális szervezet azt követően fordult beadvánnyal a Román Közszolgálati Rádió vezetőségéhez, hogy Biró Zsoltot májusban a székely tanács elnökévé választották. A szervezet a rádiós szerkesztő politikai tevékenységét kifogásolva az ügy kivizsgálását kérte. Biró akkor azt nyilatkozta: az SZNT nem párt, nem indul a választásokon, nincsenek fizetett tisztségviselői, egyetlen tevékenysége pedig az autonómia szorgalmazása, így értelmetlennek találja az ellene indult kivizsgálást.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Répás Zsuzsanna: év végéig kiutalják az oktatási támogatásokat
Remélhetőleg még ebben az évben sikerül kiutalni az oktatási-nevelési támogatásokat annak a 250 ezer határon túli, magyar oktatásban részesülő iskolásnak és óvodásnak, akik erre jogosultak – nyilatkozta Répás Zsuzsanna, a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
Répás Zsuzsanna reagálni kívánt arra a sajtóértesülésre, amely szerint az erdélyi pedagógusszövetség nem tud arról, hogy a Bethlen Gábor Alap (BGA) megkezdte volna a támogatások kézbesítését. A helyettes államtitkár rámutatott: félreértés történt, hiszen a kifizetések már szeptember 9-én megkezdődtek Szlovéniában és Horvátországban, ahonnan kevesebb kérelem érkezett. A legtöbb igénylést Erdélyben nyújtották be, az itteni kérelmek mintegy 85 százalékát dolgozták fel eddig. Az eljárás idén gyorsabban halad az elmúlt tanévhez képest, amikor februárig húzódott a folyamat – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Amint arról a Krónika korábban beszámolt, Lélfai Koppány, a BGA új vezetője kijelentette: az idén életbe lépő banki átutalásoknak köszönhetően jelentős megtakarításra számítanak, emellett pedig az érintettek is korábban juthatnak majd hozzá a támogatásokhoz. Elmondása szerint Erdélyből mintegy 110 ezer kérelem érkezett, ez 150 ezer pályázót jelent a családi átfedések miatt.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Közgazdász Vándorgyűlés: Erdély – 2020 fejlesztési terv megalkotása szükséges
Az iránykeresés jegyében zajlott a hétvégén a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) által megrendezett XX. Közgazdász Vándorgyűlés, amelynek idén Kolozsvár adott otthont. Mintegy 350 külföldi és romániai meghívott és előadó vett részt az Iránykeresés a megújuló gazdasági környezetben című rendezvényen. „Kolozsvár – Erdély szellemi és kulturális fővárosaként – gazdasági központnak is tekinthető, akár azt is kijelenthetjük, hogy a közgazdaságtudomány székhelyén vagyunk” – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul. Mint mondta: az RMKT az erdélyi magyar értelmiség egyik legnevesebb fóruma, ennek pozitív kihatásai pedig a mindennapokban is érezhetőek.
Dr. Chikán Attila egyetemi professzor, Magyarország korábbi gazdasági minisztere, a Budapesti Corvinus Egyetem egykori rektora előadásában Románia, Magyarország, Horvátország és Szlovákia gazdasági szempontból meghatározható közös vonásait ismertette. A Világgazdasági Fórum, valamint A világ versenyképességi évkönyvének adataira támaszkodva a professzor arra a következtetésre jutott, hogy a négy ország pozitívumaiként megemlíthető többek között az alapoktatás minősége, illetve a középfokú oktatásban résztvevők aránya, valamint az információhoz való viszony, a kommunikációs fejlődés iránti igény. A közép-kelet-európai térség negatívumaiként egyebek mellett a közbeszerzés minőségét, a monopol-ellenes politikát, a költséges agrárpolitikát, illetve a hiányos fogyasztói tájékoztatást emelte ki az előadó. Hozzátette: a romániai üzleti tevékenységet leginkább a finanszírozás és az infrastruktúra hiánya, a bürokrácia, az adószintek, valamint a politikai instabilitás akadályozza.
A rendezvényen Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő az Európa 2020 stratégia fontosabb elemeit és a kiemelt kezdeményezéseket mutatta be. Mint mondta, a stratégia az unió válasza a válsághelyzetre, amely ugyanakkor az EU gazdasági fejlődésének irányvonalait is meghatározza az előttünk álló évtizedre. „Lényeges az Erdély 2020 fejlesztési terv megalkotása, hiszen ha olyan projekteket valósítunk meg – települési vagy regionális szinten – amelyek ellentétesek az uniós tendenciákkal, akkor nem érjük el a kívánt hatást” – hangsúlyozta a képviselő. Hozzátette: társadalmi szintű paradigmaváltásra van szükség, amely nem az EU strukturális alapjainak megszerzését, hanem a fejlődési célokat helyezi előtérbe.
Az ország gazdasági növekedését leginkább az exportálás vonhatja maga után – vélekedett Mihail Ion, a Raifeissen Asset Management ügyvezető igazgatója. Az előadó szerint Románia ezen a téren csupán munkaerő szempontjából sikeres, ehelyett azonban inkább a hazai termékek népszerűsítésére kellene fektetni a hangsúlyt. Rachel Sargent, a nagy-britanniai Osprey Partners ügyvezető partnerének bemutatójából kiderült: a külföldi befektetők üzletkötési rangsorában – amely 183 országot foglal magába – Románia a 151. helyen áll, az alacsony helyezés pedig leginkább az érvényben lévő adórendszernek köszönhető. Az előadó ennek ellenére pozitívumként említette, hogy Románia idegennyelv-tudásban az elsők között szerepel az európai államok között. Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Egész Erdélyre kiterjesztenék az Igen, tessék! kampányt
Egész Erdélyre kiterjesztenék a Kolozsváron egy hónapja elindított Igen, tessék! magyar nyelvhasználatot népszerűsítő kampányt; elsőként Bihar megye csatlakozott a projekthez. A határon átnyúló projektben, amelyek során a közintézmények több nyelvet beszélő dolgozói nyelvtudásukat hirdető névtáblát viselnek majd, a Bihar Megyei Tanács is részt vesz.
Kiss Sándor tanácsi alelnök a testület tegnapi ülésén elmesélte: az ötlet egy magyarországi kórházban kezelt romántól származik. A kórház orvosai nem beszéltek románul, így a páciens nehezen értette meg velük, mi a panasza. Végül valamelyikükről kiderült, valójában bírja a román nyelvet. A beteg fejében ekkor született meg az ötlet, hogy a románul és magyarul, illetve egyéb nyelveken tudó, közfeladatot ellátó személyek viseljenek „Da, poftiţi! Igen, tessék!” táblácskát az ingükön mind Magyarországon, mind Romániában. A két ország között ugyanis egyre nagyobb az átjárás. Kiss Sándor azt mondja, a kétnyelvűségi projekt elsősorban nem az erdélyi magyaroknak válik majd hasznára, hanem a magyarországi magyaroknak, illetve a romániai románoknak, a kisebbségben élők ugyanis jórészt mindkét nyelvet ismerik. Bihar megye partnerei a projektben a két szomszédos, határ menti magyarországi megye, Hajdú-Bihar, illetve Békés. A projektben való részvételről tegnap döntött a tanács, a határozat szerint év végéig az általuk koordinált összes intézményben kihelyezik a logókat, amelyek jelzik, hogy az intézményben magyarul is lehet ügyeket intézni, a két nyelven beszélő dolgozókat pedig ellátják a „Da, poftiţi! Igen, tessék!” feliratú névtáblákkal. A projekthez bármilyen más intézmény is csatlakozhat.
Kolozsváron bíztatóak a visszajelzések az Igen, tessék! mozgalommal kapcsolatosan, az elindulás óta már 14 új cég csatlakozott a programhoz – tudtuk meg Vincze Róbert projektfelelőstől. Mint mondta, a szervezők további terjeszkedésre készülnek: miután a Szatmár és Bihar megyei illetékesekkel már felvették a kapcsolatot, a közeljövőben Közép-Erdély és a Partium szórványvidékein is népszerűvé kívánják tenni a mozgalmat, de meglepetésükre már bukaresti cégek is jelezték részvételi szándékukat.
A kezdeményezők ugyanakkor újabb kiadványt fognak megjelentetni, amelyben Kolozsvár térképén fogják feltüntetni a részt vevő cégeket. „A korábbi megegyezés alapján a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, valamint a megyei tanács alárendelt intézményei is használják az Igen, tessék! projekt logóit, a partnerségnek köszönhetően pedig a városi tanács turisztikai információs irodáiban – a Szabók bástyájánál és a Deák Ferenc téren – az érdeklődők ingyenesen hozzájuthatnak a térképekhez” – fejtette ki a projektfelelős. Hozzátette, az indulás óta olyan cégek is jelentkeztek, amelyek érdeklődésére egyáltalán nem számítottak. „Jogi tanácsadó, illetve közjegyzői irodák és bababoltok is használják már a kitűzőket és matricákat, emellett pedig a városnegyedekben található cégek közül is többen beszálltak a mozgalomba, így lehetőségünk adódott továbblépni a városközpontból” – mutatott rá Vincze Róbert.
Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

MOGYE: nem a miniszteri kérésre
Nem teljesíthetők a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának átírására vonatkozó kérések, mivel a tanügyminisztérium által javasolt elképzeléseket a szenátus nem hagyná jóvá – vélekedett Constantin Copotoiu, az egyetem rektora az Agerpres hírügynökségnek adott interjújában.
Hozzátette: a dokumentumot hatályos törvények alapján alkották meg, az elképzelések szerint pedig olyan előírásokkal kellene kibővíteni, amelyek sem a törvénnyel, sem az egyetemi autonómia elvével nem egyeznek. Az intézményvezető úgy véli, a politikai szférának nem kellene beleavatkoznia a MOGYE problémáiba, ezzel ugyanis sérül az új tanügyi törvényben előírt intézményi autonómia. A magyar tagozat külön megszervezett évnyitójával kapcsolatban kifejtette: az érintettek etikai hibát követtek el a döntés meghozatalával.
„A magyar vonal akár hetente szervezhetne ilyen jellegű rendezvényt, a hivatalos évnyitót azonban együtt kellett volna megünnepelnünk. Természetes, hogy mindannyian szembesülünk hiányosságokkal, a román tanárok és diákok csakúgy, mint magyar társaik, de vannak bizonyos általános érvényű elvárások, amelyek mindenkire vonatkoznak” – részletezte a rektor. Hozzátette: noha a február 9-én hatályba lépett tanügyi törvény előírja, hogy a megfelelő életkort betöltött oktatókat azonnal nyugdíjazni kell, az egyetemről mégsem távolítottak el egyetlen tanárt sem. „A nyugdíjazott pedagógusoknak megadtuk a lehetőséget, hogy továbbra is taníthassanak, órabér alapú bérezés ellenében, az intézmény vezetősége ugyanis nem találta elfogadhatónak az érintettek azonnali elbocsátását. A minisztériumtól egyértelmű utasítást kaptunk: ha nem küldjük őket nyugdíjba, a törvény előtt kell felelnünk. A román tagozat esetében is ugyanígy jártunk el” – mutatott rá a professzor.
„Sok az akadály”
Mint mondta, a tanerők hiánya is mindkét tagozaton problémát jelent, leginkább a fogorvosi és gyógyszerészeti szakon. „Az utóbbi 8 évben minden, a magyar tagozat által kérvényezett állást meghirdettünk, annak ellenére hogy a törvény szerint nem lehet etnikai különbséget tenni a felvételizők szempontjából. Idén hat hely maradt üresen a magyar vonalon, sokan részt sem vettek a versenyvizsgákon, a megjelentek pedig nem tettek eleget az elvárt feltételeknek” – magyarázta a rektor. Hangsúlyozta: több kollégájával együtt javasolta egy olyan magyar vonal létrehozását, ahol minden elméleti és gyakorlati óra a kisebbség nyelvén zajlik, ennek eldöntése azonban az egyetem vezetősége és a szenátus feladata, akik nem értettek egyet az elképzeléssel.
A rektor mindemellett úgy véli, a magyar vonal létrehozásának számos más akadálya is van. „Elképzelhetetlen, hogy minden magyar diák saját nyelvén tegye le a doktori vagy rezidensvizsgáját, egyszerűen nem rendelkezünk megfelelő számú szakemberrel, akik a kisebbségi hallgatókkal foglalkozni tudnának. Mindemellett egy külön tagozat infrastrukturális beruházást is feltételez, amelyre jelenleg szintén nincs fedezet. Ezenkívül egy romániai orvos kénytelen a többség nyelvén megtanulni a szakkifejezéseket, csakis így tudja később gyakorolni a szakmáját” – vélekedett Copotoiu. Hozzátette: az etnikai megosztással történő felvételizés sem megoldható, így ugyanis mind a magyar, mind a román diákok esetében fennállna a hátrányos megkülönböztetés lehetősége.
Az egyetem szenátusi bürójának tegnap délután megtartott heti ülésén, mint megtudtuk, nem került szóba a miniszteri utasítás és az esedékes chartamódosítás. Ez egyébként nem is a szűk vezetőség feladatköre. „A rektor kezében a döntés, neki kellene összehívni a szenátust. Lehet húzni az időt, egy-két hetet még halogatni az ügy intézését, de a végtelenségig ez nem mehet így. Gondolom, egy miniszter által aláírt utasítást csak nem lehet semmibe venni – még nálunk sem” – fejtette ki a Krónikának Nagy Örs, a MOGYE rektorhelyettese, hozzátéve, az, ami a marosvásárhelyi egyetemen történik , már egy dél-amerikai szappanoperánál is rosszabb.
Morariu az ittas PDL-seket okolja
Az ügy kapcsán a román ellenzéki pártok tegnap Marosvásárhely fekete márciusát megelőző és követő diskurzussal rukkoltak elő. Közös sajtóértekezletükön a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) orvos-politikusai a szeparatizmus bátorításával, az egyetem kettészakításával, a román és magyar diákok, betegek, illetve kórházak szétválasztásával vádolták meg a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ helyi és országos vezetőit. Silviu Morariu, a PC első alelnöke egyenesen hazugoknak, prostituáltaknak, képmutatóknak nevezte a nagyobbik kormánypárt politikusait, név szerint Traian Băsescu államfőt, Emil Boc miniszterelnököt, Daniel Funeriu oktatásügyi minisztert, Toader Strojan és Doru Oprişcan Maros megyei parlamenti képviselőket. Ugyanazokkal a jelzőkkel illette a PDL országos alelnökét, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármestert és Marius Paşcan Maros megyei prefektust is.
„Ők a felelősek a kialakult helyzetért. Most azzal védekeznek, hogy lényegében nem is támogatták az egyetem kettészakítását, vagy részegek voltak, amikor dönteni kellett” – jelentette ki Morariu, aki 1990-ben a MOGYE-n működő román diákliga vezetőjeként egyike volt azoknak, aki a kisebbségi jogok ellen szólaltak fel. Kérdésünkre, hogy a felsoroltak közül ki az, aki megvallotta, hogy ittas volt, amikor a magyar oktatás ügyét támogatta, a PC orvos-politikusa meghátrált, mondván, hogy ezt tőlük kell megkérdezni. A konzervatív vezető viszont kijelentette: a politikumnak nincs joga beleszólni az egyetem ügyeibe és ráerőszakolni álláspontját a szenátusra. „El a lábakkal a marosvásárhelyi egyetemről, nyomorultak!” – üzente a kormánypárt képviselőinek Silviu Morariu.
Butuc a tatároktól is tart
Szintén a 90-es évek elején, a hajdani Vatra Românească, valamint a szélsőséges szervezetet támogató hatalom részéről lehetett olyasmiket hallani, hogy a magyarok előbb külön egyetemet, majd külön kórházat, később talán külön járdákat akarnak maguknak. A retrográd szólamokat a tegnap Ovidiu Butuc, a PNL Maros megyei alelnöke és Florin Buicu, a PSD vezetőségi tagja ismételték meg. A két orvos szerint a MOGYE-n kialakult konfliktus akár odáig fajulhat, hogy amennyiben anyanyelvükön tanulnak, a leendő magyar orvosok csak magyar pácienseket óhajtanak vagy tudnak kezelni. Kérdésünkre, hogy miért nézik retardáltnak azt a kisebbségi egyetemistát, aki képes elvégezni egy nehéznek tartott, hatéves egyetemet, Buicu kifejtette, hogy szerinte nincs gond a magyar fiatalok értelmi képességeivel, csakhogy ha eddig románul tanultak, ezentúl is megtehetnék.
„Értsék meg: mi együtt akarunk dolgozni. Nem akarunk szeparatizmust. Mert lehet, hogy holnap jönnek majd a tatárok, és külön tatár fodrászüzletet kérnek” – jelentette ki Ovidiu Butuc. A PNL alelnöke hozzáfűzte: amennyiben a kormánynak sikerül rávennie a MOGYE szenátusát a charta módosítására, a liberális párt pert indít a Boc-kabinet ellen.
Kőrössy Andrea, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nehézkesen halad az egyház tisztulása
Zsarolhatóak vagyunk, amíg a múltat nem tárjuk fel – hangsúlyozta Gergely István volt csíksomlyói római katolikus lelkész, a Csibész Ifjúsági Egyesület elnöke kedden este, Szabó Gyula A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája című könyvének kolozsvári bemutatóján.
Ismertetőjéből kiderült: a mű a magyarországi kommunista hírszerzés egyházi tagjainak – akik közül sokan ma is magas pozíciót töltenek be – egykori tevékenységét tárja fel. „A kötet első felében az 1963–1989 közötti időszakot felölelő tanulmányok szerepelnek, míg a második részben az ezeket alátámasztó és bizonyító dokumentumok találhatók” – mutatott rá Gergely István.
A kötetet összeállító Szabó Gyula tudományos kutató, mezőörsi római katolikus plébános kifejtette: a Pápai Magyar Intézetben a katolikus egyház elitjét képezték, az innen kikerült, Rómában tanuló személyek pedig kivétel nélkül lojálisak voltak a Kádár-rendszerhez. „Fontos volt, hogy külföldi körökben a hazai egyházpolitikáról pozitívan nyilatkozzanak, holott Magyarországon egyértelműen nem létezett szabad egyház. Mindeközben a Vatikán 1964-ben kiegyezett a Kádár-rendszerrel, az eljárás miatt pedig az egyházi vezetők ma is szégyenkeznek. Azt hittem, az egyház képes a megtisztulásra, ez azonban nehezebben megy, mint gondoltam” – magyarázta Szabó. Hozzátette: Rómának ezért mindenképpen bűnbánatot kell tartania, felül kell vizsgálnia a történteket. A szerző szerint a múlt átvilágítása szükséges, ugyanis a változás óta eltelt időszakban felnőtt néhány olyan nemzedék, amelynek tagjai nem ismerik a ’90 előtti korszakot.
„A kommunista egyházi sajtó félretájékoztatta a közvéleményt, így az akkori hívő társadalom számára nem voltak adottak a hiteles kommunikációs csatornák” – mutatott rá. Hangsúlyozta: meg kell vizsgálni, hogy a közösség milyen válaszokat adott a rendszer kihívásaira, milyen hibákat követett el, a következő nemzedéket pedig ennek szellemében kell felnevelni. „Magyarországon az utóbbi 21 évben az egyház egyetlen fontos társadalmi problémával kapcsolatban sem hallatta a hangját, feltehetően valakik a múltjuk miatt zsarolhatók. Ilyen körülmények között nem működhet egy közösség” – összegzett Szabó.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

1956-os megemlékezések: fáklyás felvonulás Kolozsváron, politikamentes tisztelgés Nagyváradon
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeztek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. „Szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni” – fogalmazott Szilágyi Mátyás magyar főkonzul Kolozsváron.
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeznek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. A szabadságvágy megőrzésének fontossága volt a csíkszeredai ünnepi megemlékezés legfőbb üzenete. A rendezvényt – amely idén is a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusa előtti ’56-os emléktéren, a Gloria Victis-emlékműnél zajlott – Kelemen Csongor, a volt politikai foglyok Hargita megyei szövetségének titkára nyitotta meg, aki Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el. Zsigmond Barna Pál főkonzul beszédében arról a „hazug” világról beszélt, amelynek Magyarország is részévé vált a 2. világháború után. „Akkori hőseink élete mérce, cselekedeteik megmutatják: a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot” – fogalmazott a diplomata.
„Nagypéntek nélkül nincsen húsvét”
Ráduly Róbert Kálmán, a megyeközpont polgármestere visszautalva az elhangzott Márai-versre, rámutatott: „Sokszor fogjuk hallani ezeket a sorokat, de nem fog úgy a lelkünkhöz szólni, mint Kelemen Csongortól. Értük vagyunk itt, és azokért, akik már nem élnek. Ha ők nem lettek volna, mi ma nem lennénk itt: ők adták viszsza a magyarság méltóságát.” A megemlékezésen résztvevőket végül Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök és Tamás József római katolikus püspök áldotta meg, rámutatva, azért van szükség a megemlékezésre, hogy a világ megnyugodjon. „Nemes ügyek érdekében mindig érdemes vállalni az áldozatot, sőts esetenként az életáldozatot is, hiszen nagypéntek nélkül nincsenek igazi húsvét” – hangsúlyozta az unitárius püspök. A beszédeket követően sor került az 5 éve leleplezett, Ercsei Ferenc szobrászművész által készített Gloria Victis-emlékmű megkoszorúzására az 1956-os téren.
Október 23. – az összmagyar forradalom napja
Egy emlékmű az előre mutató, pozitív gondolkodás jelképe is, nem csak a múltra való emlékezésé – hangsúlyozta Kántor Lajos a kolozsvári Sétatéren felállított ’56-os emlékmű koszorúzásán, szombat délelőtt. A szobrot felállító Kolozsvár Társaság elnöke kifejtette: a börtönajtót és napos rozettát ábrázoló emlékmű az egyesítés és nem a megosztás jegyében valósult meg. „A kapu múltunkat, jelenünket szimbolizálja. Mindent meg kell tennünk azért, hogy életünkben a napos oldal uralkodjék” – vélekedett Kántor Lajos.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ünnepi köszöntőjében elmondta: szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni. „Világosan tudjuk, hogy 1956-ban nem csak budapesti, magyarországi forradalom zajlott. Összmagyar forradalomról beszélünk, a nemzet egységesen, osztatlan lelkülettel cselekedett. E jeles napon fejet hajtok és tisztelgek az erdélyi, partiumi mártírok előtt” – fogalmazott a főkonzul.
A megemlékezés Novák Csaba Zoltán történész előadásával folytatódott a Kolozsvár Társaság székhelyén. A Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa kifejtette: a 40-es és 50-es éveket felölelő román történetírás egyik jellemzője a mártirológia, a nemzet áldozatként való bemutatása, ez pedig magyar vonatkozásban az ’56-os eseményeket bemutató történetírás sajátja is. „Az utóbbi években ezzel szemben már több olyan tanulmány is napvilágot látott, amelyek szerzői tágabb értelemben elemzik a témát” – hangsúlyozta az előadó. Mint mondta, az 1956 előtti magyarságpolitika tekintetében a Román Munkáspárt – külső tényezők hatására – nem alkalmazott más kommunista országokra jellemző megtorlásokat. „Az 50-es években már a magyarság pozitív diszkriminációja is megfigyelhető: létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, ez pedig számos kulturális jogot von maga után. Az ’56-os eseményeket a vezetés ideológiai és politikai veszélyként érzékelte, a titkosszolgálat azonnal megkezdte a potenciális ellenfelek felkutatását, hosszú távon pedig megerősítették a nemzeti függetlenség és szuverenitás ideológiáját, etnikailag felhígították az autonóm tartomány vezetőségét” – magyarázta Novák Csaba. A kincses városi megemlékezéssorozat tegnap este fáklyás felvonulással ért véget: a résztvevők Mátyás király szülőháza elől a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjáig vonultak.
Politikamentes tisztelgés Nagyváradon
A Nagyvárad-Réti Református Egyházközség által szervezet megemlékezésén Bognár Zalán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem történésze istentisztelet keretében tartott emlékbeszédet. Felidézte, hogyan vált a szovjet megszállás totalitárius rendszerré Magyarországon: eleinte például szórólapokon hirdették, hogy csakis a náci Németországhoz szeretnének stratégiailag közelebb kerülni, Magyarország rendszerébe nem szándékoznak beleszólni. Ez persze szemenszedett hazugságnak bizonyult. A történész kitért arra is, milyen nyomásnak vetette alá ez a hatalom az egyházakat: a keresztyén ünnepeket gyakorlatilag megszüntették, munkanappá nyilvánították, még az ország címerét is szovjet típusúra cserélték. A kultúrát is meghatározott keretek közé szorították, csakis propagandacélokra használták fel. Bognár Zalán úgy véli, az 1956-os események nem forradalomnak, hanem inkább szabadságharcnak nevezhetők: az emberek az alapvető jogaikért, személyes szabadságukért, a véleményük és a sajtó szabadságáért vívtak harcot.
Pálfi József várad-réti lelkipásztor az igehirdetés után azt hangsúlyozta, hogy az október 23-i megemlékezés nem pártesemény, és nem is lehet semmilyen politikai párt sajátja, hanem csakis a nemzeté. Ehhez híven a réti templom udvarán felállított 56-os emlékkőnél nem is hangzott el politikusi beszéd, csak a Váradi Dalnokok adtak elő két dalt, majd a gyülekezet közösen énekelte el a Szózatot. Az egybegyűltek otthonról hozott virágaikat helyezték el az emlékműnél.
(Szobrot kapott Baross Gábor. A kézdivásárhelyi vasútállomás közelében rövid megemlékezés keretében leplezték le a Baross Gábor 19. századi politikus tiszteletére készült emlékhelyet. A vasminiszterként emlegetett Baross a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt, neki köszönhető, hogy megépült a Brassó és Kézdivásárhely közötti vasút. Vetró András szobrász alkotását Vargha Béla esperes áldotta meg.)
Forró Gyöngyvér, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

World Liszt Day: emléktáblát kapott a zeneszerző Kolozsváron
Igazi multikulturalizmus jöhet létre annak köszönhetően, hogy Kolozsváron hosszú idő után először helyezik ki egy világhírű magyar személyiség emléktábláját – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja a Liszt Ferenc-emléktábla avató ünnepségén szombaton. A Kolozsi Tibor szobrászművész által készített plakettet az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület falán helyezték el, az elismert zeneszerző ugyanis két alkalommal – 1846-ban és 1849-ben – koncertezett itt.
Szilágyi Mátyás kifejtette: a többnyelvű táblák kihelyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kincses város elnyerje és méltán betölthesse az Európa kulturális fővárosa címet 2020-ban. László Attila alpolgármester szintén a multikulturalizmus fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. „Szándékosan szólok előbb magyarul, hiszen egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartjuk a magyar feliratok jelenlétét. Kolozsi Tibor munkájára büszkék lehetünk, gyönyörű alkotásról van szó” – mutatott rá az elöljáró.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kifejtette, a napokban zajló Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztiválnak köszönhetően Kolozsvár is bekapcsolódhatott a világ számos városában a nagy zeneszerző tiszteletére szervezett megemlékezéssorozatba, részese lehetett a körforgásnak. „Arra törekszünk, hogy a megyei önkormányzathoz tartozó szépművészeti és néprajzi múzeum gazdag anyagtárát feltárjuk önök előtt, bemutassuk az intézményeknek otthont adó épületekben történt eseményeket” – hangsúlyozta Fekete Emőke, aki tolmácsolta Alin Tişe megyei tanácselnök üdvözletét is. „A sors kegyeltjeinek mondhatjuk magunkat, mivel lehetőségünk volt megszervezni a kincses városban a Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztivált” – hangsúlyozta köszöntőjében Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
Hozzátette: az október 27-éig tartó rendezvény nagyfokú művészi értéket hordoz magában, civilizáltan, a tervezett minőségi szinten valósult meg. Az igazgató már az emléktábla leleplezése előtt megelőlegezett tapsra szólította fel a közönséget, hiszen – mint mondta – „Kolozsi Tibor műve nagyon szép munka”. Kötő József RMDSZ-es képviselő, a kulturális minisztérium egykori államtitkára, akit Szép Gyula operaigazgató meglepetésszerűen kért felszólalásra, elmondta: fejet hajt a Kolozsváron tapasztalt „normalitás” és kulturális hagyomány előtt.
„Bárhová lépünk, érezni az erdélyi kultúra fuvallatát, amely úgy tudott mindig magyar lenni, hogy közben egyetemes is volt. A mai rendkívüli eseményen is ezt a kettősséget ünnepeljük” – vélekedett Kötő József, aki egyúttal arra biztatta a fiatal generációt, hogy legyen részese ennek a hagyománynak, a kincses városnak, ugyanis Erdély és az ország büszkeségévé kell válnia. Szombaton, október 22-én egyébként világszerte megemlékeztek Liszt Ferencről a zeneszerző születésének 200. évfordulóján. A nemzetközi World Liszt Day keretében a zeneszerző egyik legjelentősebb műve, a Krisztus oratórium a világ több helyszínen is felcsendült.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Bőven akad még fehér folt Szilágyi Domokos életművében
Két nap alatt három helyszínen – Szatmárnémetiben, Nagysomkúton, valamint Kolozsváron – emlékeztek meg Szilágyi Domokosról a hétvégén a költő halálának 35. évfordulóján. „Bőven van még mit felfedezni Szilágyi Domokossal kapcsolatban, az alaposabb kutatások fényében pedig jobban megismerhetővé válhat a költő, és jobban tudjuk majd értékelni életművét” – ez volt az egyik alapvető következtetés, amelyet levontak a hétvégén Szatmárnémetiben tartott irodalmi tanácskozás résztvevői.
Szilágyi Zsófia Júlia úgy vélte, Szilágyi Domokos írásainak körülbelül egyharmada máig ismeretlen. Az irodalomtörténész két évvel ezelőtt adott ki egy kötetet, amelyben az általa felfedezett számos olyan költemény is szerepelt, amelyre különböző lapokban, levelekben bukkant rá. Mint elmondta, azóta is talált a nagyközönség számára eddig ismeretlen Szilágyi Domokos-verset. Muzsnay Árpád, a rendezvénysorozat főszervezője hasonlóképpen vélekedik – mint a Krónika érdeklődésére kifejtette: igen hasznosnak tartaná, ha valaki felvállalná az erdélyi magyar írók, költők intézményes formában történő kutatását, ugyanis nagy szükség lenne a kritikai kiadásokra ahhoz, hogy alapos képet alkothassunk egy-egy irodalmár életművéről.
Muzsnay Árpád szerint a munkát mielőbb el kell kezdeni, hogy a kiadvány 2013-ra, a költő születésének 75. évfordulójára elkészülhessen.
Szilágyi Domokos családi levelezésével kapcsolatban például Csirák Csaba szerkesztésében korábban megjelent egy kötet, kellene azonban ennek a „párja” is, azaz jó lenne megismerni azokat a leveleket, amelyeket neki írtak, illetve a költő különböző szerkesztőségekhez írt leveleit is. Az irodalmi tanácskozás keretében Láng Gusztáv megpróbálta elhelyezni Szilágyi Domokost az erdélyi és az összmagyar lírában, kitérve a központ és a periféria viszonyára a második világháború utáni magyar irodalomban. A szatmárnémeti szobor koszorúzását megelőzően Nagy Gyula magyartanár a lázadó művészből a hatalommal megalkuvó értelmiségivé lett költő életútja kapcsán megfogalmazta a kérdést: érdemes-e vállalni a prófétasorsot, van-e célja az értelmes cselekedetnek egy irányvesztett társadalomban? Majd felelt is rá: „olvasatomban a válasz lehangoló”.
Nagy Zsuka költő, nyíregyházi folyóirat-szerkesztő saját, Szilágyi Domokos által ihletett versével idézte meg a költőelődöt, majd a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai, illetve Havas Judit, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mondott verset. Muzsnay Árpád az EMKE, Kereskényi Gábor pedig a szatmárnémeti önkormányzat nevében a magyar líra népszerűsítéséért kitüntetett két színművészt, Marcel Mireát és András Gyulát. A szombati, nagysomkúti megemlékezésen a nagybányai Németh László Gimnázium diákjai is szavaltak, valamint részt vett az ünnepségen Magyarlápos küldöttsége, ahol gyermekéveit töltötte a költő.
„Szilágyi Domokos a tragikus magyar költői sors megtestesítője, életművében sikerült egyesítenie a beláthatatlan magasságokat és mélységeket” – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja szombaton a költő sírjának megkoszorúzásán, a Házsongárdi temetőben. „Fontos tanulság számunkra Szilágyi Domokos élettapasztalata, amely a megbékélés jegyében fogalmazható meg. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk átérezni és megérteni a ránk hagyott életművet” – fogalmazott a főkonzul. Kántor Lajos ugyanakkor kifejtette: nem a Házsongárd lakójára kell emlékeznünk, hanem az élő költőre. A Kolozsvár Társaság elnöke szintén az életműben fellelhető mélységre és magasságra hívta fel a jelenlevők figyelmét, majd hozzátette: Szilágyi Domokos soha nem tartozott a divatos költők közé, rendhagyó módon kell rá tekintenünk.
A költő halálának 35. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat a Kolozsvár Társaság székhelyén folytatódott, ahol Szilágyi Domokos a mai emlékezetben címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést. „Hatalmas életműről beszélhetünk, amelynek megértése és megfejtése nem egyszerű. Az egyik legfontosabb kérdés talán az, hogy a költő ismert-e határokat, és ha igen, hogyan lépte túl ezeket” – indította a beszélgetést Kántor Lajos, az esemény moderátora. Mint mondta, már több éve próbálkozik egy kettős életműfeltárással, amelynek során Szilágyi Domokos mellett Szabédi László erdélyi költő műveit szándékszik megfejteni.
„Az életművek elemzésével szeretném felrajzolni az adott korszak képét is, Erdélynek ezt a furcsa, de termékeny időszakát. Az egymásra vetítésnek köszönhetően a művek különös megmutatkozásának lehetünk tanúi, emellett pedig minden bizonnyal Szilágyi Domokos nagysága is hangsúlyosan kirajzolódik majd” – részletezte Kántor Lajos. „Úgy gondolom, ha nem egy brutális korban születik, Szilágyi életműve sokkal játékosabb lett volna, hasonlóan Weöres Sándor verseihez” – vélekedett az eseményen Pécsi Györgyi magyarországi irodalomkritikus. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész ugyanakkor elmondta: a teljes életmű feltárása és feldolgozása nagyon sok időt és anyagi fedezetet feltételez, amelynek megvalósítására jelenleg nincs intézményesített eljárásmód. Hozzátette: a költő verseinek kutatása továbbra is az önkéntesek feladata.
Kőrössy Andrea, Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es színvallást vár Verespatak-ügyben az EMNT
Világos álláspontot kell kialakítaniuk egyes RMDSZ-es politikusoknak Verespatak problémájával kapcsolatban – jelentette ki Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közép-erdélyi régiójának elnöke az EMNT tegnapi sajtótájékoztatóján.
„Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint Borbély László politikai alelnöknek el kell végre döntenie, hogy a kormányt vagy a magyar közösséget képviseli. Mindez elengedhetetlen a velük szemben tanúsított bizalom visszaállításáért” – fogalmazott Gergely. A régióelnök annak kapcsán szólította fel a szövetség tagjait az állásfoglalásra, hogy Kelemen Hunor a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjához intézett levelében kijelentette: ha a verespataki bányaprojekt környezetvédelmi hatástanulmányának elemzésére kijelölt bizottság úgy véli, hogy a projekt teljesíti az EU-normákat, valamint a romániai környezetvédelmi tárca által kiszabott mutatókat, és a román kormány fontosnak tartja a beruházás megkezdését, az RMDSZ megfontolja, hogy milyen álláspontra helyezkedjen.
Gergely Balázs egyébként tegnap arról is beszélt, hogy az elmúlt hónapban szinte „konspirációs szintű egyeztetéseket” folytattak civil és politikai szinten a Verespatak-ügyben, többek között olyan RMDSZ-es politikusokkal, akik markánsan kiállnak álláspontjuk mellett. Gergely egyúttal Antal István RMDSZ-es parlamenti képviselő azon kijelentését is elítélte, amely szerint a magyaroknak nem kellene beleavatkozniuk a mócok döntésébe, hiszen a probléma kizárólag a helyiekre tartozik.„Nemzet- és állambiztonsági kérdésről van szó, amely Románia határain is túlmegy” – vélekedett a régióelnök.
Az RMDSZ levele kapcsán megszólalt tegnap Áder János fideszes európai parlamenti képviselő, lezsögezve, nemcsak Verespatakon, hanem egész Európában meg kell akadályozni a cianidos bányászati technológia alkalmazását. „A levélből kiderül, hogy az RMDSZ részéről van kormányzati szintű tárgyalási készség, innentől a labda a kormány két térfelén pattog” – fogalmazott Áder, utalva az RMDSZ-elnök javaslatára, miszerint a témáról egy magyar–román kormányülésen kellene a témáról beszélni.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Pert fontolgat a népszámlálás kapcsán az EMNT és az EMNP
Nyílt levelében jelezte a kormányfőnek és a belügyminiszternek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a népszámlálási megfigyelőik által tapasztalt szabálytalanságokat. A két szervezet azt szeretné, ha a népszámlálási megfigyelők a végeredmények közzétételéig követhetnék az adatfeldolgozást, ennek érdekében perelni is hajlandók. Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettesea Krónikának elmondta, bár az adatfeldolgozást felügyelő megfigyelőkre a jogszabályokban van utalás, erre nem dolgozták ki a módszertant, és a polgármesteri hivatalokat sem értesítették róla.
„Elengedhetetlen, hogy a népszámlálás leglényegesebb részénél, az adatfeldolgozásnál is jelen legyenek a megfigyelők. Egyelőre még nem világos, hogy ki hozta ezeket a döntéseket, ki a felelős az akkreditációk megvonásáért, ez azonban mindenképpen ellentmond a hatályos kormányrendeletnek. Nincs tudomásom arról, hogy mindez más szervezetek esetében is így történt-e, véleményem szerint azonban általános jelenségről van szó” – fejtette ki Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Hozzátette: az EMNT és az EMNP valamennyi megyében kért akkreditációt, eddig azonban kizárólag negatív választ kaptak a megyei, illetve helyi tanácsoktól, többek között Bihar és Máramaros megyében. „Már az adatgyűjtés alatt is szembesültünk azzal a problémával, hogy akadályozzák megfigyelőink tevékenységét, több esetben pedig – például Kolozsváron – az akkreditációkat csak a népszámlálás befejezése előtt pár nappal adták meg. Úgy gondolom, az illetékesek elbukták a cenzus megrendezésének tesztjét, többször is bizonyították szakértelmük, valamint a magyar közösséggel szembeni jóindulatuk hiányát. Az Európai Bizottságnál is panaszt fogunk tenni, ha bebizonyosodik, hogy meghamisították a népszámlálás eredményeit” – fogalmazott Toró.
Nyílt levél a rendellenességekről
A szervezet nemcsak jogi úton tiltakozik az akkreditációk megvonásáért. Toró T. Tibor azt a nyílt levelet is bemutatta, amelyben Tőkés László felszólítja Emil Boc miniszterelnököt, valamint Traian Igaş belügyminisztert a közbelépésre, illetve a rendellenességek megoldására. Az Európai Parlament alelnöke szerint a népszámlálás rendkívül fontos egy állam igazgatása szempontjából, de a nemzeti közösségek számára is, mivel jogaik egy része számarányukra alapozódik, az EMNT akkreditált népszámlálási megfigyelői pedig számos szabálytalanságot tapasztaltak a folyamat átláthatóságával kapcsolatban.
A sajtótájékoztatón az is kiderült: az EMNT által működtetett zöldvonalon közel ezer visszaélést jeleztek az adatgyűjtés során. Toró ezzel kapcsolatban elmondta: egyeztetnek az RMDSZ munkacsoportjával erről, a visszaélések kezeléséről pedig ezt követően, közösen döntenek majd. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke arra mutatott rá, hogy az adatgyűjtés második felében csökkent a negatív visszajelzések aránya, szerinte ez leginkább annak tudható be, hogy sikerült megfelelőképpen összehangolni a tanács és az RMDSZ tevékenységét. Gergely elmondta, jogászokkal konzultáltak az említett jogi eljárással kapcsolatban, akik azonban negatívan vélekedtek az ügy sikerességéről. „Számunkra elvi kérdésről van szó. Jogsértés történt, amelyért felelősségre kell vonni az illetékeseket” – fogalmazott a régióelnök.
Közös fellépés Biharban?
Az EMNP Bihar megyében akár az RMDSZ-szel közösen tenne jogi lépéseket amiatt, hogy az Országos Népszámlálási Bizottság nem volt hajlandó meghosszabbítani megfigyelőik akkreditációját – közölte a Krónikával Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi szervezési igazgatója. A két megyei szervezet múlt héten együttműködési megállapodást írt alá, amelyben megegyeztek, hogy a cenzus kapcsán felbukkanó problémákat és visszaéléseket közös erővel próbálják meg rendezni, ugyanakkor az adatok összesítésének procedúráját is együtt ellenőrzik.
A közös fellépés azonban egyelőre nem kezdődhetett meg, mivel a cenzus még nincs abban a fázisban, hogy az űrlapok megfigyelőink kezébe kerülhessenek – mondta el lapunknak Szabó József, a bihari RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke.
Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszámlálás kapcsán az igazi „harc” most, az eredmények összesítésekor kezdődik. Csomortányi István azt mondja, a legfőbb gond épp az, hogy a szervezetek akkreditált megfigyelői nem asszisztálhatnak az ellenőrzésnél, mivel engedélyük csak a cenzus időtartamára szólt. Ezért véli úgy, jogi úton kellene ezt a bajt orvosolni, és az ügyben az RMDSZ-t is megkeresik majd, hogy közösen léphessenek fel. Az EMNP egyébként tegnap közleményben azt jelezte, szerinte „a 2011-es népszámlálás megszervezését méltán nevezhetjük a román közigazgatás csődjének. Az elmúlt időszak kormányai odajuttatták az államot, hogy már a saját polgárait sem képes megszámolni.”
Hiányos metodika, nem létező megfigyelők 
A népszámlálás hiányos módszertana miatt az adatrögzítés folyamatába nem delegálhatnak megfigyelőket a civil szervezetek – mondta el lapunknak Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettese. A szakember szerint bár a jogszabályok kétfajta megfigyelői státust említenek, a metodológia csak az egyikre lett kidolgozva, aki az adatfelvétel során kísérte el a számlálóbiztost; az ő akkreditációjuk azonban csak az adatgyűjtés idejére, az október 20–31. közötti időszakra szólt. Bár a jogszabályokban az uniós illetékesek ajánlására egy másik megfigyelői státusra is van utalás, mely szerint a civil szervezetek a népszámlálási bizottságokba is delegálhatnak képviselőket, erre nem dolgozták ki a metodológiát, űrlap sincs rá, és a polgármesteri hivatalokat sem tájékoztatták.
Székely a Krónikának elmondta, megfigyelők hiányában az adatrögzítés folyamatát csupán a népszámlálási bizottságok önkormányzat vagy más intézmények által delegált magyar tagjai felügyelhetik; egy egyezség értelmében az RMDSZ-nek a legtöbb magyarlakta településen van képviselője ezekben, Kolozsváron például László Attila alpolgármester személyében. A szövetség az Országos Statisztikai Intézet (INS) által végzett adatbevitelt is felügyeli az általa delegált országos igazgatóhelyettes révén.
Szétváló adatrögzítési folyamat
A népszámlálás során összegyűjtött adatokat két külön folyamat során dolgozzák fel. Az adatgyűjtés befejeztével a számlálóbiztosok kódolják a válaszokat (ez ugyanis a helyszínen nem volt kötelező), majd a lakásban kitöltött űrlapok alapján elkészítik az összesítést, és az űrlapokkal együtt átadják a főszámlálóbiztosnak. „Ő leellenőrzi ezeket, és amennyiben eltérést tapasztal a kézzel beírt szöveg és a kód között, javítást kér” – magyarázta Székely István, hozzátéve, hogy ilyen esetben a betűvel beírt választ tekintik érvényesnek.
A főszámlálóbiztos a leellenőrzött űrlapokat benyújtja a helyi népszámlálási bizottságnak, ahol szétválik a folyamat. A számlálóbiztosok által készített összesítés az Országos Népszámlálási Bizottságnál marad, mely az előzetes becslések szerint 2012 márciusáig összesíti ezeket, és közli a népszámlálás ideiglenes adatait. A lakásokban kitöltött űrlapok viszont az Országos Statisztikai Intézethez kerülnek, ahol minden egyes adatot számítógépbe vezetnek. „Ez a folyamat becslések szerint 2013 november–decemberére fejeződhet be, ekkor derülnek ki az idei népszámlálás végleges eredményei” – magyarázta Székely István.
Nem vált be a módszertan
A szakember lapunk kérdésére elmondta, az INS által kedden ismertetett részeredmény, miszerint a népszámlálás során mintegy 19,6 millió romániai állampolgár adatait rögzítették, relevánsnak tekinthető. „Millió probléma van a népszámlálás kapcsán, de ezek az adatok még mindig pontosabbak, mint bármilyen más adat” – jelentette ki Székely István. Mint arról beszámoltunk, az INS keddi közleményében hangsúlyozta, hogy ez a szám nem azonos a romániai lakosság számával, hiszen a bukaresti önszámlálók, a polgármesteri hivatalban jelentkezők, a bel-, kül- és védelmi minisztérium bizonyos alkalmazottai (a diplomáciai testületek, a külföldi misszió tagjai, a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt fontosságú intézmények, például lőszerraktárak alkalmazottai) nem lettek még bevezetve.
Az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese szerint a részeredmény egy érdekes helyzetre világít rá, hiszen a népszámlálásra 20 millió 400 ezer P és PPI űrlapot nyomtattak ki, míg a keddi jelentés lényeges, 800 ezres különbséget mutat. Elmondta, ennek egyik oka az is lehet, hogy a számlálóbiztosok a napi jelentéseikbe nem vezették be a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó (PPI) személyeket. „Világosan látszik, hogy a statisztikai intézet által kidolgozott módszertan, például hogy a szomszédok vagy a házmester nyilatkozik, nem hozta meg a várt eredményt, a külföldön élők jelentős részét nem sikerült összeírni” – összegzett Székely István. Példaként Kolozsvárt említette, ahol mintegy tízezer lakásba nem tudtak bemenni a számlálóbiztosok, ezeket feltehetően albérlők lakják, és a bérlő külföldön él. Ha ezekben az esetekben 4–5-ös szorzót alkalmaznak – bérlő és 3-4 albérlő –, kiderülhet, hogy a kincses városban 40–50 ezer személyt nem számoltak meg.
Egyértelmű csökkenés
Az INS kedden ismertetett adatai szerint az erdélyi, magyarok által is lakott városokban számottevően csökkent a lakosság száma. Kolozsváron például idén 314 513 személyt írtak össze, míg a 2002-es népszámláláson 317 953 lakost számoltak. De Marosvásárhelyen még nagyobb az eltérés, míg 2002-ben 150 ezer lakos volt, a részeredmények szerint idén alig több, mint 130 ezer személyt számoltak, és hasonló a népességcsökkenés aránya a székelyföldi és partiumi városokban is. Székely István rámutatott, a lakosság számát jelentősen módosíthatta a fiatalok kirajzása a nagyvárosok vonzáskörzeteibe, Kolozsvár esetében Szászfenesre, Kisbácsba, Apahidára.
De természetes fogyás is van, amely a magas elhalálozási arány, illetve alacsony gyermekvállalási kedv eredménye, és amely a nagyvárosokban halmozottan jelenik meg. „Abszolút számokban az erdélyi magyarság száma biztos, hogy csökken, a kérdés az, hogy a többségi lakossághoz viszonyítva az erdélyi magyarság számarányának csökkenése megállt-e, vagy esetleg javult” – jelentette ki kérdésünkre Székely István. Mint mondta, utóbbi lehetőségre az adhat reményt, hogy az erdélyi magyar társadalmon belül jelentkező negatív folyamatok a román társadalomban halmozottan vannak jelen, például a románok körében jóval nagyobb a kivándorlók aránya, így elmondható, hogy az erdélyi magyar társadalom demográfiai mutatói jobbak. Csökkent a lakosság száma az erdélyi városokban
Város Idei részeredmények (megszámlált lakosok) 2002-es népszámlálásadatai
Kolozsvár 314 513 317 953
Marosvásárhely 131 753 150 041
Nagyvárad 184 861 206 614
Szatmárnémeti 97 753 115 630
Sepsiszentgyörgy 56 094 61 512
Csíkszereda 37 013 42 029
Székelyudvarhely 32 846 36 948
Kézdivásárhely 18 468 18 910
Gyergyószentmiklós 17 350 19 895
Nagyszalonta 16 889 18 074
Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Bizonytalan a levéltári restitúció
Beláthatatlan ideig kitolódhat az egyházaktól elkobzott levéltári anyagok teljes körű visszaszolgáltatását lehetővé tevő, a hét elején elfogadott törvény hatálybalépése, miután csütörtökön a Szociáldemokrata Párt (PSD) nevében Lia Olguţa Vasilescu szenátor, az alakulat szóvivője bejelentette: az alkotmánybíróságon kívánják megtámadni a jogszabályt.
Mint hangsúlyozta, az 1950/153-as rendelet értelmében az egyházak nyilvántartásait az anyakönyvi hivatalok vették át, nem pedig az Állami Levéltár, ez utóbbihoz később kerültek át megőrzésre történelmi dokumentumokként. Hozzátette: az 1971/472-es rendelettel az egyházaktól, különféle – akár szocialista – szervezetektől, de még magánszemélyektől is vettek át iratokat, „azonban ha minden ezen rendelet alapján történt átvételt önkényesnek minősítenek, az fölöslegessé teszi az Állami Levéltárat”.
Vasilescu szerint az is aggályos a visszaszolgáltatásban, hogy miközben most bárki által kikérhetőek és kutathatóak az egyházi dokumentumok, ha azok visszakerülnek az egyházakhoz, akkor az állampolgárok – szerinte – már nem fognak tudni ezekhez hozzáférni, s nem fogják tudni például örökségüket bizonyítani. „Mindez oda vezet, hogy eltűnik a nemzeti archívum. Elismerjük, hogy a tulajdonhoz való jog alapjog, és tiszteletben kell tartani, de fontos az információkhoz, illetve a személyek kilétéről szóló adatokhoz való hozzáférési jog is” – indokolta a korábban a Nagy-Románia Párt (PRM) sorait erősítő szenátor, hogy pártja szerint miért alaptörvény-ellenes a levéltári törvény.
Levéltári vétó
A jogszabálytervezetet egyébként korábban az Állami Levéltár is negatívan véleményezte, amikor a képviselőház kulturális bizottsága kért szakjelentést. A testület végül ettől függetlenül pozitívan véleményezte a jogszabálytervezetet.
Válaszában a levéltár leszögezte, három ponton is kifogásolja a jogszabályt, ezért nem javasolja azt elfogadásra. Elsőként – akárcsak csütörtökön Lia Olguţa Vasilescu – azzal érveltek, hogy csak utólag kapták meg az iratokat az anyakönyvi hivataloktól mint történelmi dokumentumokat. Ugyanakkor – hívták fel a figyelmet – Erdélyben 1895-ig, míg az Ókirályságban 1865–66-ig csak az egyházak vezettek anyakönyvet, így sehol máshol nincsenek regisztrálva a korábban született személyek. Ha az egyházaknak ezeket visszaszolgáltatnák, akkor kikerülnének a levéltár tulajdonából, s tulajdonképpen egy magánlevéltárba kerülnének át, amelyek helyzetét Romániában egyetlen törvény sem szabályozza.
Másodsorban azt hozták fel, hogy amennyiben önkényesnek neveznék az 1971/472-es rendelet alapján megszerzett dokumentumok átvételét, akkor vissza lehetne igényelni valamennyi, ez alapján átvett okmányt, ami pedig semmissé tenné az Állami Levéltár szerepét. Ennél a pontnál említették meg rendellenességként azt is, hogy a levéltári anyagok a visszaszolgáltatás nyomán a püspökségekhez jutnának vissza, nem pedig korábbi tulajdonosaikhoz. A harmadik pontban arról írnak, hogy a parlament jogharmonizációért felelős tanácsának 2009-es állásfoglalása szerint annak a megállapítása, hogy az esetleges átvételek önkényesnek minősíthetőek-e, és az egykori tulajdonosoknak joga van-e azok visszaszerzésére, kizárólag a bíróságok döntését képezhetik. Emellett szerintük nem megvalósítható az sem, hogy a jogszabály értelmében 30 napon belül vissza kellene szolgáltatni az igényelt dokumentumokat, mivel igen sok közülük nincs is leltárba véve, vagy éppen nincs még szakemberek által feldolgozva. A képviselőházhoz címzett válaszzáró gondolataként pedig azt is nehezményezik, hogy az új törvény nem jelöli meg konkrétan, hogy miként biztosítják majd az egyházak a szabad hozzáférést a visszakapott iratokhoz, s az sincs előírva, hogy ellenőrizni kell ezt, mivel semmiféle szankciót nem helyeznek kilátásba a jogszabálytervezet kidolgozói.
Paradox módon a Máté András és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő által kezdeményezett jogszabálytervezetet ellenző szakértői jelentést Dorin Dobrincu levéltár-igazgató helyett helyettese, az RMDSZ által az intézmény vezetőségébe delegált Nagy Mihály látta el kézjegyével. Nagy a Krónika kérdésére elmondta, felettese éppen szabadságon volt, a választ, amely már korábban megszületett azonban határidőre vissza kellett juttatni, így kénytelen volt azt ellátni kézjegyével.
További késlekedés kilátásban
Az igazgatóhelyettes ugyanakkor lapunknak elmondta, a levéltárosok egy része azzal érvel, hogy az Állami Levéltárban kell őrizni a hasonló iratokat, így történik ez tőlünk nyugatabbra, például Franciaországban és Németországban is. Nagy elmondta, a jogszabály szerint azonban a dokumentumok abban az esetben átadhatóak az egyházaknak, ha megfelelő tárolási körülményeket tudnak biztosítani, szakképezett levéltárost alkalmaznak, s hozzáférhetővé tesznek mindent a nagyközönség számára. Szerinte ennek a magyar történelmi egyházak próbálnak is maximálisan megfelelni, hiszen nekik is érdekük, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsák ezeknek a felbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak.
Nagytól azt is megtudtuk, hogy tulajdonképpen két típusú irat visszaszolgáltatását teszi majd lehetővé a jogszabály, amennyiben az alkotmánybíróság elutasítja a PSD kifogásait, illetve Traian Băsescu államfő is kihirdeti azt. Elsősorban rengeteg anyakönyvről van szó – hogy pontosan mennyiről, arról sem az egyházaknak, sem pedig a levéltárnak nincs pontos kimutatása. Az 1974-es levéltári törvénnyel elkobzott történelmi jellegű iratok, dokumentumok átvételekor viszont már készült jegyzőkönyv – de ezek összegzését még nem végezték el.
Fontos azonban, hogy legyenek bizonyítékok a visszaigényléskor, mivel a jogszabály szerint az egyháznak, azaz a püspökségnek a megyei levéltárnál kell kérvényeznie a visszaszolgáltatást, a szakhatóságnak 30 napon belül kell a kérvényt elbírálnia, s pozitív döntés esetén legtöbb egy éven belül vissza kell szolgáltatnia a kért iratokat. Nagy szerint viszont ez ennél tovább is elhúzódhat, mivel az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett jogszabálytervezetbe a bizottsági vita során, a nagyobbik kormánypárt, a demokrata-liberálisok kezdeményezésére még beiktattak egy módosítást, ami szerint a levéltáraknak a visszaszolgáltatást megelőzően valamennyi dokumentumról mikrofilmet kell készíteniük. Ez Bukaresten kívül korábban is a 42 megyei levéltárból ötben volt lehetséges, ma azonban már a folyamat túl költséges volta miatt csupán a fővárosban foglalkoznak ezzel. Információi szerint a 2012-es évi büdzséből fogják majd előirányozni a szükséges forrásokat, de az már a parlamenten múlik, hogy jóváhagyja-e majd ezeket.
Máté András képviselő kérdésünkre elmondta, nem hiszi, hogy akkora összegről lenne szó, hogy ne lehetne előirányozni, azt azonban nem tudja megbecsülni, hogy pontosan mennyire lenne szükség.
Az egyházak már rég erre várnak
Az erdélyi magyar történelmi egyházak már több mint két évtizede várnak erre a jogszabályra, elfogadását így lapunk megkeresésére valamennyi püspökség képviselője üdvözölte. Igaz, többen közülük szkeptikusak még a tekintetben, hogy mikor indulhat be a tényleges visszaszolgáltatás. Ők azonban már készülnek az iratok fogadására, legtöbb helyen már meg is van a tárolásukra alkalmas tér, s szakembereket is alkalmaztak.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség korszerű levéltári raktárai, az érseki levéltár és még nyolc gyűjtőközpont biztosítani tudja a megfelelő tárolási körülményeket, az optimális mikroklímát, a dexion fémállványzatot, savmentes levéltári dobozokat, tűz- és víz elleni védelmet, a szakembereik által pedig az iratanyag feldolgozottságát és a kutatóknak a hozzáférhetőséget is – mondta el a Krónikának Bernád Rita, a gyulafehérvári főegyházmegye főlevéltárosa. Az érsekség államosított plébániai anyakönyveit, amelyek megközelítőleg 120-150 iratfolyóméter mennyiségű kötetgyűjteményt jelentenek és mintegy ezer darab anyakönyvi kötetet az Állami Levéltár jelenleg tíz megyei – Fehér, Szeben, Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Máramaros, Hunyad, Kolozs és Beszterce-Naszód – igazgatósága őrzi. Ezt a mintegy ezer darab anyakönyvi kötetet veheti vissza az egyház.
„Amennyiben a felekezeti iskolák levéltárait is visszakapnánk, úgy az még 150-200 folyóméternyi mennyiségű iratanyag gondozását jelentené. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség esetében kisebb mennyiségű egyéb plébániai irattípust államosítottak az anyakönyvek mellett. Ezek, mivel külön fondokba lettek sorolva, nehezen lesznek majd azonosíthatók” – véli a főlevéltáros. Bernád Rita elmondta, számukra egyaránt fontos a tulajdonjog, és a levéltári anyag őrzési állapota, a biztonsági másolat készítése az eredeti levéltári anyag védelmét kell, hogy szolgálja. „Bízunk benne, hogy a tervezett mikrofilmezések a megígért időn belül elkészülnek, és mihamarabb beindíthatjuk központilag anyakönyveink és egyéb államosított egyházi levéltári anyagaik visszaigénylését” – szögezte le Bernád Rita.
Az EREK kevés anyagot vár
Az Erdélyi Református Egyházkerület nem kap vissza túl nagy anyagot a levéltári törvény módosításával – jelentette ki kérdésünkre Ősz Sándor Előd. Az egyházkerület levéltárosa kifejtette, az anyagaik jelentős részét, a kollégiumi levéltári dokumentumokat 1948-ban az iskolákkal együtt államosították, és ezek nem kerültek a törvénymódosítás hatálya alá, így nem jutnak vissza az egyház tulajdonában. Ősz ugyanakkor hangsúlyozta, jóvátétel a levéltári anyagok restitúciója, hiszen ilyen jellegű visszaszolgáltatásra még nem volt példa.
Üdvözli a levéltári törvény módosítását Pap Géza erdélyi református püspök is, aki a Krónikának elmondta, bízik benne, hogy a levéltári anyagok visszaszolgáltatása nem lesz olyan hosszas, mint az egyházi ingatlanok restitúciója. Ugyanakkor abban is bíznak, hogy egészében és épségben kapják meg az anyagot, nagyon komoly és értékes dokumentumokról van szó, a református egyház felelőssége teljes tudatában fogja ezeket gondozni és megőrizni, szögezte le a püspök. Régóta tervezik, hogy új levéltárba költöznek, a jelenlegi ugyanis szinte telített. Már ki is nézték a megfelelő ingatlant, még apróbb javításokat végeznek, s alkalmas is lesz a levéltári anyagok fogadására.
A KREK évente kérte az iratokat
Régóta várja a törvény ilyen irányú módosítását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – mondta el lapunknak Csűry István püspök. Mint elmesélte, mostanáig is évente legalább egyszer próbálkoztak az egyházi archívum viszszaigénylésével, bár törvényi keret híján mindhiába. „Nagyon lényeges, történelmi és vagyoni jelentőségű dokumentumokról van szó” – fogalmazott. Elmondta azt is, számít rá, hogy a dokumentumok tárolására nagyon szigorú szabályozás születik majd. A püspök azt mondja, bármilyen erőfeszítést megér, hogy az anyagok visszakerüljenek a jogos tulajdonosokhoz, hiszen felbecsülhetetlen értékről van szó. Csűry István azonban azt sem tartja kizártnak, hogy a visszaigényelt anyagokat nem szolgáltatja majd vissza hiánytalanul az állam. Mint mondja, a királyhágómelléki kerülethez tartozó egyházközségeknél nagyjából az összes fontos adat megtalálható, így ellenőrizhetik majd, hogy valóban minden megvan-e.
Pesszimista váradi katolikusok
Sokkal pesszimistább ennél a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosa, Emődi András. A szakember szerint ugyanis a román sajtóban, illetve az ellenzék berkeiben tapasztalható hisztéria nyomán egyhamar nem válik jogerőssé a szabályozás. Nagyvárad esetében is óriási anyagról van szó egyébként – nemcsak magának a püspökségnek van archívuma, hanem például a székeskáptalannak is, de vannak személyes iratok is. „Vitális kérdés, hogy az esetleg visszakapott anyagokat hol tároljuk majd. Nagyváradon ebből a szempontból jó a helyzet, hiszen a püspöki palota várhatóan hamarosan teljes egészében visszakerül a püspökség birtokába, és az én személyemben levéltáros is van” – mondta Emődi.
Unitárius egyház: kevés a bizonyíték
A törvény elfogadása mindenképpen üdvözlendő, hiszen nagy lépést jelent a történelmi igazságszolgáltatás terén – nyilatkozta a Krónikának Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökhelyettes-főjegyzője. Mint mondta, felértékelhetetlen eszmei értékkel bíró anyagról van szó: elsősorban egyházközségi anyakönyvekről, emellett kolozsvári, tordai és székelykeresztúri unitárius kollégiumok levéltári dokumentumai, illetve egyéni hagyatékok is a jogtalanul elszállított iratok részét képezik. A főjegyzőtől azt is megtudtuk: az anyagmennyiségről nem áll rendelkezésükre pontos adat, ezeknek ugyanis csak egy részéről készült jegyzőkönyv elvitelük során.
„Nem lepett meg, hogy több mint két évtizednek kellett eltelnie a rendszerváltás után a levéltári anyagok visszaszolgáltatásáig. Az általános törvényhozási és politikai viszonyokra jellemző a késlekedés” – fogalmazott a püspökhelyettes, aki úgy véli, a visszaszolgáltatás üteme az Állami Levéltár helyi kirendeltségeinek élén álló személyek jóindulatán múlik.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Magyar Tudomány Napja Erdélyben: az elmúlt húsz év tudományos áttekintése
Az erdélyi magyar tudomány a rendszerváltás után tematikával zajlott a hétvégén Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület által rendezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciasorozat 10. fóruma, az esemény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Sipos Gábor EME-elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a 10 éves jubileum alkalmat ad az elmúlt húsz év tudományos áttekintésére, ez azonban – a múltba révedés helyett – egyúttal jövőbe tekintést is jelent.
„Megelégedéssel jelenthetjük ki, hogy a múzeum-egyesület nincs monopolhelyzetben, hiszen Erdélyben számos szakegyesület járul hozzá a tudományos élet fellendítéséhez, megemlíthetjük például a Kriza János Néprajzi Társaságot vagy a Romániai Magyar Közgazdász Társaságot. A különböző szakterületeket lefedő szervezetek közötti együttműködés pedig elengedhetetlen” – fogalmazott Sipos Gábor.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta: a magyar közösség megőrzéséhez az erdélyi tudományosság is szervesen hozzájárul. A főkonzul ugyanakkor gratulált az EME gazdag tudományos programjához, illetve könyvkiadói tevékenységéhez. A megnyitót a különböző tudományos területeken az elmúlt húsz évben végzett kutatások eredményeit bemutató előadások követték. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a Kárpát-medencében az elmúlt húsz évben végbement etnikai változásokat, ezen belül a magyar lakosság számának alakulását mutatta be. Egyed Emese irodalomtörténész, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi szakosztályának elnöke a két évtized magyar irodalomtudományi kutatásainak eredményeit vázolta, míg Bartók Katalin, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának előadótanára a romániai természetvédelem rendszerváltás óta történt fejleményeit ismertette.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Csíkmadaras: a magyar lobogó eltávolítását kéri a prefektus
A magyar zászló eltávolítására szólította fel Csíkmadaras polgármesterét Ladányi László Hargita megyei prefektus, miután egy helyi lakos feljelentést tett a település önkormányzata ellen. Bíró László csíkmadarasi polgármester a Krónikának kifejtette: hasonló feljelentésekről szinte naponta szerez tudomást, a jelenlegi eset vélhetően az elmúlt napokban kirobbant jégkorongbotrány miatt kapott nagyobb hangsúlyt.
„A piros-fehér-zöld lobogót még 2006-ban helyeztem ki a hivatal homlokzatára, ezt azóta több átutazó vendég is kifogásolta. Ladányi László prefektus levélben hívta fel figyelmünket a törvénytelenségre, és arra kért, hogy tartsuk be a hatályos előírásokat.
A település önkormányzatának december 28-áig jeleznie kell a megyei intézménynek ezzel kapcsolatos álláspontját, azonban mindenképpen úgy gondolom, nem követtünk el törvénytelenséget, a magyar zászlót ugyanis őseinktől örököltük, magunkénak tekintjük, ez nem egy idegen ország szimbóluma” – fogalmazott a polgármester, aki úgy gondolja: az ügy túlságosan nagy visszhangot kapott, a továbbiakban pedig semmiképpen nem fogják eltávolítani a magyar zászlót.
Ladányi László lapunknak elmondta: a prefektúrának kötelessége kivizsgálni mindegyik beadványt, amelyet a hivatalhoz benyújtanak. „Az 1994/75-ös törvény alapján más ország nemzeti lobogói csak különleges alkalmakkor, ünnepnapokon helyezhetők ki közhivatalok épületeinek homlokzatára. Ha az elöljáró úgy véli, nem történt szabályszegés, és ezt be tudja bizonyítani, közösen fogunk megoldást keresni a problémára” – mondta a prefektus. Hozzátette: az évek során más településeken is jelentettek hasonló rendellenességeket, melyekre az minden alkalommal sikerült megoldást találni a hatályos jogszabályok alapján.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Az EMNT szerint László Attila cinikus
László Attila kolozsvári alpolgármester magatartását kifogásolja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete – derült ki a csütörtökön szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből. A szervezet az RMDSZ-es városvezető azon nyilatkozatát sérelmezi, amelyben László Attila kijelenti: sem őt, sem hivatalát nem érdekli az EMNT véleménye, a tanács Kolozsvár főteréért és a Sétatérért aggódó levele.
Amint arról beszámoltunk, az EMNT hétfői nyílt levelében tiltakozott a főtéri korcsolyapálya, valamint a kihelyezett fabódék, illetve a sétatéri fák barbár megnyirbálása ellen, az alpolgármester pedig a Krónika kérdésére határozottan elutasította a nemzeti tanács helytelenítését, a Szabadság napilapnak ugyanakkor elmondta: választ csak hivatalos beadványra ad a hivatal, nyílt levélre nem.
„Közömbös és a magyar szavazóktól kapott bizalomhoz méltatlan módon reagált László Attila. Az EMNT Kolozs megyei szervezete megdöbbenve veszi tudomásul az alpolgármester cinikus kijelentését” – olvasható a közleményben. Az EMNT egyúttal hangsúlyozza: az elmúlt év folyamán három hivatalos beadványt is benyújtottak az önkormányzathoz, azonban ezekre sem érkezett válasz a városvezetés részéről.
A kolozsvári akadémia neves személyiségei egyébként csütörtökön elküldött nyílt levelükben kérték az önkormányzattól a sétatéri fák kivágásának és megcsonkításának azonnali felfüggesztését. A kincses város tudományos életének képviselői egy szakértőkből és tudományos szakemberekből álló bizottság összehívását kérvényezték a további munkálatok eldöntésére.
Amint a közlemény rámutat: a Sétatér fáinak megnyirbálása ellentmond a szakemberek javaslatainak is, és nehezen elképzelhető, hogy hasonló akciókra sor kerülhet az ország bármelyik parkjában. „A fennálló helyzet a kivitelezők szakmai tudásának hiányát bizonyítja, ugyanakkor azt is példátlannak tartjuk, hogy egy ilyen mélyre ható projekt a helyi közösség és a kolozsvári szakértők bevonása nélkül valósulhatott meg” – olvasható a nyílt levélben.
A szakemberek hangsúlyozták: a park faállománya a következő években aligha nyeri vissza eredeti szépségét. Amint arról a Krónika is többször beszámolt, a sétatéri fák megcsonkítása ellen az utóbbi időben több magánszemély, szakember és számos szociális szervezet is tiltakozó akciót kezdeményezett.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Továbbra is nagy az érdeklődés a könnyített honosítás iránt
Egy év elteltével sem csökkent a magyar állampolgárságot kérelmezők száma a magyar konzulátusokon – tudta meg a Krónika. A hosszú sorok és várakozás elkerülése végett továbbra is csak előzetes telefonos vagy személyes bejelentkezéssel és időpont-egyeztetéssel fogadják az ügyfeleket a magyar külképviseleteken. Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztos a Krónika kérdésére kifejtette: az elmúlt egy év során több mint 200 ezer kérelmet nyújtottak be a magyar állampolgárság megszerzésére, az iratok többsége, azaz mintegy 70 százaléka Erdély területéről érkezett.
Wetzel Tamás elmondta, arra vonatkozóan nincsenek adataik, hogy a csíkszeredai és a kolozsvári konzulátusokon, illetve a bukaresti nagykövetségen hány kérelmet adtak le a lakosok, tavaly január óta azonban közel 100 ezren tették le az állampolgársági esküt a romániai képviseleteken.
„Nem csökkent a kérelmezések intenzitása a könnyített honosítási eljárás iránt Magyarország kolozsvári főkonzulátusán, egyértelmű, hogy egyre több lakos szerez tudomást a folyamatról” – hangsúlyozta lapunk megkeresésére Szilágyi Mátyás főkonzul. Elmondása szerint az illetékesek megpróbálják betartani az előírt négyhónapos határidőt, azonban több esetben is szükség van adatpótlásra, elsősorban az anyaországi hivatalokban. „Igyekszünk minél nagyobb hangsúlyt fektetni a tájékoztatásra, a kihelyezett konzuli napokkal például leginkább idősebbeknek szeretnénk segíteni, akiknek nincs lehetőségük a kincses városba utazni az eljárás lebonyolítására. Ilyenkor az adott településen átvesszük a kérelmeket, illetve átadjuk a lakcímkártyákat az érintetteknek” – magyarázta Szilágyi Mátyás. Hozzátette: megható élmény a honosítási eljárás lebonyolítása, az eskütételek pedig a száraz hivatalnoki tevékenységgel ellentétben a konzuli szolgálat felemelő pillanatát jelentik.
Változik az igénylők köre
Drávucz Herbert, Magyarország bukaresti konzuljának beszámolója szerint a román fővárosban az elmúlt évhez képest szintén nem csökkent a magyar állampolgárságot igénylők száma. „Jelenleg is több hónapos előjegyzéseink vannak, azok számára, akik most jelentkeznek, márciusra tudunk időpontot ajánlani” – közölte a konzul. Hozzátette: az igénylők köre változott az elmúlt év során, jelenleg azok nyújtják be kérelmüket, akik nehezebben tudták beszerezni a szükséges hivatalos iratokat. Drávucz ugyanakkor két kiemelkedő pillanatot is felidézett a könnyített eljárással kapcsolatban. „Egy 18 éves fiatalember éppen a születésnapján tette le az állampolgársági esküt, az eseményt kisebb ünnepséggel is gazdagítottuk, hiszen felnőttéletét már magyar állampolgárként kezdhette. Ugyanakkor egy hajógépészre is emlékszem, Magyarországon ugyanis nem létezik ez a mesterség tengeri kijárat hiányában” – idézte fel a konzul.
Intenzív év a csíki konzulátuson
Intenzív évet zárt Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa is – tudta meg a Krónika Zsigmond Barna Pál főkonzultól, a legforgalmasabb külképviselet vezetőjétől. „Az elmúlt év végén és január folyamán is azt láttuk, hogy az érdeklődés töretlen, nagyon nagy számban jelentkeznek hozzánk időpontfoglalás érdekében. Ki lehet jelenteni, hogy összevetve nálunk sem csökkent az érdeklődés” – szögezte le a diplomata. A könnyített honosítási eljárás iránt érdeklődők közül többen nem nyújtották be kérelmüket a törvény életbelépésekor, 2011 elején, azért, hogy ne kelljen fél évet várniuk a dokumentumok megérkezésére, illetve az eskütételre. Sokan azonban most is azt tapasztalják, hogy átlagosan 5-6 hónapnak kell eltelnie addig, amíg kezükbe kaphatják a honosítási okiratot. Zsigmond Barna Pál főkonzul erre válaszolva kifejtette, azért telik továbbra is ennyi időbe az ügyintézés, mert nagyon sok közigazgatási szerv működik együtt a kérelmek feldolgozásában, illetve a döntés meghozatalában. „Csíkszeredából fel kell küldeni ezeket az iratcsomókat Budapestre, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba, ezt követően átkerülnek az illetékes minisztériumba, majd a köztársasági elnökhöz, aki aláírja a kérelmeket, és ezután a dokumentumoknak vissza kell érkezniük Csíkszeredába” – magyarázta a főkonzul, hozzátéve, ez az ügymenet hozzávetőlegesen hat hónapot vesz igénybe, bár nagyon sokan már 3-4 hónap után értesítést kapnak az eskütétel időpontjára vonatkozóan. „Azt gondolom, hogy a magyar közigazgatásnak példátlan sikere a honosítás, hiszen ha összevetjük a számokat – a 2010-es évben összesen 5000 kérelem volt, a 2011-es esztendőben 200 ezer kérelmet iktattak –, kijelenthetjük, hogy sikerrel oldotta meg a feladatot a magyar közigazgatás. Kétségtelen, hogy van egy várakozási idő, azonban ezeket a kérelmeket alaposan meg kell nézni, majd el kell juttatni a kérelmezők részére” – mutatott rá a csíkszeredai főkonzul.
Könnyített magyar útlevélszerzés
Több ügyfélpulttal állnak az útlevélkérelmezők rendelkezésére a csíkszeredai főkonzulátuson, ahol jelentősen növekedett az úti okmányt igénylők száma. Továbbra is előzetes, telefonon (0366-087-001) egyeztetett időpont alapján várják az ügyfeleket a konzulátus főépületében, a Petőfi Sándor utca 45. szám alatt. Zsigmond Barna Pál főkonzul hangsúlyozta, egyes híresztelésekkel ellentétben, az útlevélkérelem benyújtásához érvényes személyi igazolványra (magyar vagy román), illetve a honosítási okiratra van szükség, a kérelem elfogadásának nem feltétele a lakcímkártya, valamint a magyar anyakönyvi kivonat birtoklása. A főkonzul elmondta, akik már kaptak lakcímkártyát és anyakönyvi kivonatot, természetesen magukkal vihetik, azonban az útlevél igénylésének nem feltétele ezek megléte. Az útlevél kérelmezéséhez szükséges a megszabott ellenérték befizetése is, ami a 10 éves útlevélre 66, míg az 5 évesre 45 euróba kerül. Az útlevél díját a csíkszeredai főkonzulátus OTP-nél vezetett eurós bankszámlájára fizethetik be, vagy utalhatják át a kérelmezők munkanapokon 9 és 17 óra között, lehetőség szerint ugyanabban a hónapban, amikor időpontot kaptak a főkonzulátuson a dokumentumok benyújtására.
Kőrössy Andrea, Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Nem kifogásolja a CNA a „Románia a románoké” reklámklipeket
Nem foganatosít intézkedést az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a Realitatea Tv „Románia a románoké” szlogenű kampánya ellen Boros Zoltán beadványával kapcsolatban – közölte a Krónika megkeresésére Răsvan Popescu, a CNA elnöke. Az ügyet csütörtöki ülésén vizsgálta meg a bukaresti médiahatóság, amely úgy döntött: a kampány szövegében a románokat állampolgársági, nem pedig nemzetiségi alapon különítik el más csoportoktól, így a bejátszások nem minősülnek diszkriminatívnak a kisebbségekre nézve.
Răsvan Popescu ugyanakkor hozzátette: a Realitatea Tv már korábban beszüntette a reklámfilmek sugárzását, a probléma így tulajdonképpen már nem áll fenn.
Amint arról beszámoltunk, Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács művelődési alelnöke beadványban kérte a CNA-tól a csatorna kampányának kivizsgálását, mivel szerinte a naponta többször is elhangzó jelszó diszkriminatív, „és kizárja az ország becsületes lakói közül mindazokat, akik román állampolgárok, azonban nem tagjai a román nemzetnek”.
Szász Attila, a CNA időközben lemondott vezetőtanácsi tagja korábban úgy nyilatkozott: az audiovizuális tanács minden bizonnyal konzultálni fog az Országos Diszkriminációellenes Tanáccsal (CNCD).
Răsvan Popescu ezzel szemben csütörtökön úgy nyilatkozott: nem tekintették szükségesnek a konzultációt, mivel a kampányban nem volt szó nemzetiségi alapon történő megkülönböztetésről. A CNA elnöke hozzátette: ha a jövőben a csatorna ismételten elindítja a bejátszások sugárzását, vagy új kampányt indít, előfordulhat, hogy újratárgyalják az esetet, egyelőre azonban nincs szükség további lépésekre.
Ezzel egy időben az EMNT csütörtöki közleményében az áll, hogy „az audiovizuális tanács elfogadta az EMNT beadványában tartalmazottakat, és felszólította a televízió vezetőségét, hogy vegyék ki a műsorból a sérelmezett anyagokat”.
Boros Zoltán a Krónika megkeresésére elmondta: a csütörtöki ülésen a CNA tagjai egyetértettek a bejátszások diszkriminatív jellegével, vélhetően utólag, zárt ajtók mögött módosítottak álláspontjukon.
A művelődési alelnök egyébként a megbeszélésen azzal érvelt, hogy a kampány negatív emlékeket elevenít fel, mivel Milosevics „Szerbia a szerbeké” jelszavát idézi.
„A legfontosabb tulajdonképpen az, hogy a Realitatea Tv már nem játssza az illető videókat, ez volt az elsődleges célunk” – összegzett Boros Zoltán.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Egyesül a CSIT és az Erdélyi Madrid, ezer résztvevőt várnak augusztusban
Idén első alkalommal közös ifjúsági nagytábort szerveznek a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a múlt heti találkozón ugyanis sikerült megegyezniük a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót (CSIT) és az Erdélyi Madridot rendező szervezeteknek a munka együttes folytatásával kapcsolatban – közölte a Keresztalja hetilappal Tamás Barna ifjúsági főlelkész.
Közös asztalnál. Az Erdélyi Madrid rendezvényt tavaly szervezték meg először a madridi világtalálkozó mintájára
A közös munka ötletét már tavaly is többen támogatták, végül azonban mégis két külön rendezvény zajlott augusztus folyamán – a több évtizedes múlttal rendelkező CSIT, illetve a madridi Ifjúsági Világtalálkozó mintájára létrejött Erdélyi Madrid. A megállapodást sikerként értékelő Tamás Barna a Keresztaljának elmondta: az idei CSIT programját a csíksomlyói plébánia felkérésére az ifjúsági főlelkészség állítja össze, a munka során ugyanakkor a korábbi partnerek – a Keresztirány Ifjúsági Szolgálat, valamint a Katolikus Fiatalok Találkozója – is segítségükre lesznek. A szervezők mintegy ezer résztvevőt várnak az augusztus 13-án kezdődő rendezvényre, amely az elképzelések szerint az eddigi három nap helyett egy hétig tart majd.
A zarándokcsoportokra osztott résztvevők a Mária-úton szervezendő kétnapos gyalogzarándoklattal kezdik majd a tábort, a fiatalok kedden, augusztus 14-én este, az ünnepi szentmisére érnek a helyszínre, ahol egy részük sátorban, többségük pedig a dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói épületében szállnak meg. A Nagyboldogasszony ünnepén, szerdán esedékes szentmisét Székely János esztergom-budapesti segédpüspök celebrálja, aki a szervezők reményei szerint szintén részt vesz majd a zarándoklaton. Amint Tamás Barna rámutatott, a találkozó komoly lelki programokkal folytatódik augusztus 18-áig. „A tábor témája kapcsolódni fog a főegyházmegye pasztorális tervéhez, az előadásokat a misszió jegyében tartják, a programok jelentős része pedig természetesen a fiataloknak fog szólni. Nagy hangsúlyt fektetünk majd a résztvevők megfelelő kiválogatására és képzésére” – nyilatkozta az ifjúsági főlelkész.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Kormányhatározat születhet a kétnyelvű formanyomtatványokról
A lakossági nyilvántartás körében használt kétnyelvű formanyomtatványok ügyében fordult Mihai-Răzvan Ungureanu miniszterelnökhöz és az RMDSZ-es honatyákhoz Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A tanácselnök csütörtökön kormányhatározat-tervezetet küldött a kormányfőnek arra vonatkozóan, hogy a nyomtatványok magyar nyelven is elérhetőek legyenek az érintett településeken. A hatályos jogszabályok ugyanis előírják, hogy azon településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvükön érintkezhetnek a hatóságokkal írásban és szóban, ennek ellenére a lakossági nyilvántartás és az anyakönyvezés terén a hivatalokban használt nyomtatványok kizárólag román nyelvűek.
Amint az önkormányzat közleményéből kiderül, a javasolt módosítás olyan jelentős joghézagot lenne hivatott megszüntetni, amely eddig megakadályozta, hogy a magyar, illetve bármely más kisebbségi nyelvet az állampolgárok hivatali ügyintézés során írásban is használhassanak. A Hargita Megyei Tanács álláspontja szerint erre nemcsak azért van szükség, hogy az ország teljesíteni tudja a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, hanem hogy a magyar lakosság körében lehetőség nyíljon az anyanyelv fejlődésére, valamint megszokottá váljék a megfelelő terminológia használata.
Borboly Csaba a Krónika megkeresésére elmondta: noha a nemzetközi egyezmények garantálják az anyanyelv szóban és írásban való használatát bizonyos esetekben, a lakossági nyilvántartásra és anyakönyvezésre vonatkozó jogszabályokat még nem módosították ennek megfelelően a romániai illetékesek.
„Az általunk küldött levélben az erre vonatkozó jogszabályok módosítására, illetve bővítésére szólítottuk fel a miniszterelnököt. Az elképzelések szerint a román kifejezések és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által készített magyar nyelvű fordítások egyazon űrlapon szerepelnének, így az eljárás különösebb többletmunkát sem igényelne, ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy a kétnyelvűségnek egyszerűen nincs számolható költsége, a problémát semmiképpen nem szabad ilyen szempontból megközelíteni” – fejtette ki a tanácselnök. Hozzátette: már az elmúlt évben a kétnyelvű formanyomtatványok használatára utasította a megyei lakosság-nyilvántartó hivatal illetékeseit, ezek nem tettek eleget a felszólításnak.
Nem egyértelműek a jogszabályok
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a Krónika kérdésére kifejtette: kétféle formanyomtatványról kell beszélnünk ebben az esetben – az önkormányzatok hatáskörébe tartozó, valamint a felelős minisztériumok által kiküldött űrlapokról. „A hatályos jogszabályok értelmében azon településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, a hivataloknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát írásban és szóban, ennek be nem tartása pedig valóban törvénytelen. Sajnos azonban a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályok nem eléggé egyértelműek, így a hivataloknak nem kötelességük elfogadni és iktatni például a kisebbségkutató intézet honlapján található típusnyomtatványokat” – magyarázta Horváth István.
Mint mondta, ebben az esetben elsősorban politikai nyomásra lenne szükség a helyzet orvoslására, emellett pedig akár a lakosok is beperelhetnék a hivatalt. „Sajnos nem várható el ilyen mértékű fellépés az állampolgárok részéről, akik szeretnék minél előbb rendezni a hivatalos eljárásokat, elkerülve a fölösleges ügyintézést. A megoldás emellett egyesületek, alapítványok részéről érkezhetne, a civil társadalom alulfinanszírozottsága miatt azonban erre sincs lehetőség” – vélekedett a szakértő. Hozzátette: az RMDSZ-es politikusok folyamatosan napirenden tartják a problémát, ennek technikai kivitelezéséhez azonban mindez nem elégséges, például nehézkes a politikai érdekérvényesítés azon minisztériumok esetében, ahol a szövetség nem rendelkezik képviselővel. „Önmagában természetesen fontos a kitartás, de egyszerűen nem látom át az ügy gyakorlati kivitelezését” – fogalmazott az intézet elnöke.
Szabó: sajátos a helyzet
Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es önkormányzati képviselő úgy vélekedett: a kétnyelvű űrlapok kötelezővé tételével valóban orvosolni lehetne egy joghézagot, ám a lakossági nyilvántartók esete némileg sajátos. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette: ezen hivatalok helyi fennhatóság alatt működnek, ennek ellenére még mindig a belügyminisztérium felügyeli őket, ezért az itt kiállított dokumentumok központilag ellenőrzöttek, ellentétben az önkormányzatok által kiadott egyéb iratokkal, például építkezési engedélyekkel.
„Minden bizonnyal az itt használt űrlapok megváltoztatása, esetleg kétnyelvűvé tétele nem lehet túl egyszerű, ugyanakkor nem is lehetetlen” – vélekedett Szabó Ödön. Hozzátette: a kétnyelvű űrlapok kötelezővé tétele elsősorban az olyan megyék számára lenne nagy segítség, ahol a magyarság kisebbségben van, például Bihar megyében. „Bár a magyar nyelvű papírok kiadása opcionális, a Bihar megyei önkormányzathoz eddig is bárki fordulhatott magyarul, a választ pedig kérésre két nyelven bocsátották ki” – mutatott rá a megyei tanácsos.
Nem pénz kérdése a kétnyelvűség
„A kétnyelvűség pénzbe kerül, de erdélyi magyarokként nem takarékoskodhatunk ezzel kapcsolatban” – vélekedett a Krónika megkeresésére Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A helyi RMDSZ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: a jelenleg érvényben lévő jogszabályt is lehet úgy értelmezni, hogy több formanyomtatványt magyar nyelven is a lakosság rendelkezésére kell bocsátani. „A helyi önkormányzat alkalmazottai utasítást kaptak arra, hogy minél hamarabb vezessék be a magyar nyelvű típusnyomtatványokat, hiszen minden erdélyi magyar lakos joga, hogy szóban és írásban kommunikálhasson a közintézményekkel. Ez nemcsak az önkormányzatokra, hanem az állami intézményekre is érvényes” – mutatott rá az elöljáró. Antal Árpád egyébként támogatja Borboly Csaba kezdeményezését, mint mondta, pénteken kerül sor Tusnádfürdőn a Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülésére, ahol ezt az ügyet is napirendre tűzik, egyeztetve a technikai kérdéseket.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Honosítási jubileum: egy évvel az első eskütétel után sem csökkent a demokrácia-központok forgalma
Nem lankad az érdeklődés a könnyített honosítás iránt Erdélyben és a Partiumban. A Krónika annak apropóján kérdezte az állampolgárság-kérelmek felvételében illetékeseket, hogy éppen egy éve, tavaly március 14-én tették le az esküt az első erdélyiek. A demokrácia-központokban kiderült, naponta több tucat iratcsomót állítanak össze, s a főkonzulátusokon is folyamatos az eskütétel. Az elmúlt hónapokban egyébként új elemnek számít, hogy azok közül, akik már letették az állampolgársági esküt, sokan érdeklődnek a magyar útlevél megszerzése iránt. Új anyakönyvi eseményeket, házasságkötést, gyerekszületést is jelentettek már.
„Isten hozta!”Egy év alatt közel 150 ezer határon túli magyar tett állampolgársági esküt
Túl a tízezren Csíkszeredában
Nemhogy nem lankadt az érdeklődés, az elmúlt év végéhez képest meg is nőtt azoknak a száma, akik a csíkszeredai demokrácia-központhoz fordulnak – tudtuk meg Tiboldi László irodavezetőtől. Mint felidézte, tavaly a nyári időszakban, a szabadságolások alatt visszaesett a könnyített honosítást igénylők száma, azonban az őszre már kiegyenlítődött. Tiboldi ugyanakkor elmondta, a csíkszeredai iroda az egyik legnagyobb forgalmú, naponta mintegy 25 iratcsomót véglegesítenek, ami legalább negyven személyt jelent, és ennél sokkal többen térnek be érdeklődni. Február elején zárták le a tízezredik dossziét, a demokráciaközpont-hálózatban a csíkszeredai volt az első iroda, amely elérte ezt a számot. Idén már eddig 3000 személy fordult meg a központban, 1200 iratcsomót zártak le. Munkatársaik a falvakba is kijárnak, hogy az idős, elesett embereknek is segítsenek a magyar állampolgárság megszerzésében.
Növekvő forgalom Kolozsváron
Nem csökkent a kolozsvári demokrácia-központ forgalma sem a tavalyi évhez képest – jelentette ki lapunk érdeklődésére Szász Péter, a kolozsvári iroda vezetője. „Azt is kijelenthetjük, hogy a mostani időszakban többen keresnek fel bennünket, mint az elmúlt év bizonyos hónapjaiban. Naponta mintegy 30-35 személy iratcsomóját állítjuk össze, ugyanakkor körülbelül 50 lakos igényel információkat a helyi demokrácia-központban” – ecsetelte az irodavezető.
Folyamatos érdeklődés Váradon is
Bár már nincs akkora tömeg nap mint nap a nagyváradi demokrácia-központban, mint az állampolgársági törvény életbelépése után közvetlenül, most is folyamatos az érdeklődés az egyszerűsített honosítás iránt – mondta el a Krónikának Nagy József Barna, a váradi központ vezetője. „A tavalyi év első három hónapjában volt egy hatalmas felbuzdulás. Akkor az emberek jó része érzelmi okokból igényelte a honosítást – közülük legtöbben korábban már voltak magyar állampolgárok” – részletezte. Mint kiderült, míg korábban inkább az idősebbek és a középkorúak érdeklődtek, mára sok fiatal jutott arra a következtetésre, hogy fel kellene vennie a magyar állampolgárságot.
Nagy József Barna azt mondja, ezekre a fiatalokra nem jellemző, hogy kivándorlási céllal kérnék honosításukat, inkább csak abból a megfontolásból, hogy a későbbiekben hasznát vehetik. Érdekesség, hogy az utóbbi időben egyre több, nagyjából havonta tíz román nemzetiségű és anyanyelvű váradi is jelezte honosítási igényét a demokrácia-központban. Az irodavezető hangsúlyozta: a demokrácia-központok alkalmazottai nem kompetensek a kérések elbírálásában, tehát annyi a dolguk, hogy felhívják ezeknek az igénylőknek a figyelmét arra, hogy az állampolgárság ilyen módú felvételéhez legalább minimális magyar nyelvtudásra van szükség.
Mint mondja, senki nem köteles bejelenteni náluk, ha igényét esetleg visszautasította a magyar állam, így arról nem is tud, hogy bármelyik román embertől megtagadták volna a honosítást, amennyiben erdélyi, tehát felmenői között biztosan volt magyar állampolgár, ám nem hivatalos forrásból értesült arról, hogy közülük többeknek elfogadták a kérelmét. Szintén érdekesség egy árvaházban nevelkedett fiatalnak az esete, akinek a szüleiről semmit nem tudni, ő maga viszont tökéletesen beszél magyarul, így vélelmezhető, hogy felmenői is magyarok voltak.
Nem lesz rutin az eskütétel
Hasonló trendekről számolt be egyébként Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is. Mint a Krónikának elmondta, az érdeklődés folyamatos a magyar állampolgárság iránt, az elmúlt időszakban semmit nem csökkent. A főkonzul ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a csíkszeredai a legforgalmasabb magyar külképviselet, a kedvezményes honosításra vonatkozó kérések több mint felét Csíkszeredában nyújtják be. „Minden honosítási történet megható és különleges, az eskütétel nem tud közigazgatási rutinná válni, még olyan körülmények között sem, hogy a csíkszeredai konzulátuson naponta több alkalommal kerül erre sor” – árulta el lapunknak a főkonzul.
Állampolgári ügyintézés
Az elmúlt hónapokban egyébként új elemnek számít, hogy azok közül, akik már letették az állampolgársági esküt, sokan érdeklődnek a magyar útlevél megszerzése iránt. Új anyakönyvi eseményeket, házasságkötést, gyerekszületést is jelentettek már. Ezekért egyébként fizetni kell, hiszen miközben a magyar állampolgárok számára Magyarországon ingyenes az anyakönyvi kivonatok kiállítása, külföldön konzuli díjat számolnak fel. A magyarországi külképviseletek honlapján az áll, hogy például az anyakönyvezés 7 euró, míg a névviselési forma változtatása házasság révén 18 euróba kerül. Az erdélyi és partiumi városok zömében megalakított demokrácia-központok segítenek az ezekhez szükséges iratcsomók összeállításában.
Orbán Viktor üzenete a határon túliakhoz
A nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni a bátrak erénye: így volt ez 1848–49-ben is, és nincs ez másképp ma sem – írta a határon túli magyaroknak címzett ünnepi üzenetében Orbán Viktor miniszterelnök, hangoztatva: „nehéz időben is jó magyarnak lenni”. Mint a kormányfő hangsúlyozta, több mint másfél évszázada március 15-én újjászületett az egységes magyar nemzet.
„Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét” – folytatta, hozzátéve, hogy az ünnep minden alkalommal kérdésre is sarkall: „hűek vagyunk-e a 48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?” Orbán Viktor felidézte, tavaly ilyenkor tettek elsőként állampolgársági esküt a Magyarország határain kívül élő magyarok. Az eltelt egy év alatt „a magyar állampolgárok közössége 150 ezer honfitársunkkal gazdagodott”, s hamarosan még százezren vehetik kézbe magyar okmányaikat.
„Aligha kerülhetett volna ennél méltóbb ajándék a nemzet asztalára” az ünnep alkalmából – fogalmazott. A miniszterelnök szerint a nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni mindig is a bátrak erénye volt: így volt ez 1848–49-ben is, amikor a hős vezérek oldalán bátor emberek elszánt tömege fordította meg a történelmet, és ma sincs ez másképp.
„Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét” – írta a kormányfő, aki azzal zárta üzenetét, hogy akkor hű egy ünnep, ha nemcsak az eseményeket, de az egykori érzéseket is képes feleleveníteni. „Kívánom ezért, hogy ma mindannyian együtt idézzük fel a 48-asok tüzét, és mondjuk ki együtt: nehéz időben is jó magyarnak lenni!” – szögezte le Orbán Viktor.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Kevés pénz jön vissza a behajtott adókból a Székelyföldre
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. Vaslui megyében a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Jelentős mértékben meghaladta az államkasszából a megyéknek kiutalt pénzösszeget az államnak befizetett adók és illetékek összege 2011-ben – derült ki a pénzügyminisztérium által a Gândul.info hírportálnak eljuttatott adatokból. A kormány az elmúlt évben összesen több mint 25,5 milliárd eurót kapott a megyéktől, illetve a fővárostól, míg a jövedelemadóból, valamint az általános forgalmi adóból a megyéknek visszaszolgáltatott alap mindössze 6,5 milliárd euró volt.
Az összesített adatok szerint így országos szinten minden, az állam által beszedett 100 euró után a kormány 25 eurót fizetett vissza 15 megyében – többek között Máramaros, Krassó-Szörény, Teleorman, Călăraşi, Vrancea és Suceava megyében – ezzel szemben a helyi költségvetésbe utalt összeg meghaladta az államnak fizetett adók és illetékek értékét. A legnagyobb különbséget egyébként Vaslui megyében jegyezték, ahol a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Vasile Mihalachi Vaslui megyei tanácselnök a hírportálnak elmondta, az állam által kiutalt összeg sem bizonyult elégségesnek a költségek fedezésére, a hatóságok így kénytelenek voltak 35 millió eurós kölcsönt igényelni az elmúlt években lehívott európai uniós alapok által finanszírozott projektek kvótájának kiegyenlítésére. A különböző megyék által befizetett alap egyébként egyenesen arányos a lakosok, illetve az alkalmazottak számával és az illető megye üzleti környezetének nagyságával.
Kolozs megye a befizetett összegnek kevesebb mint felét kapta vissza az államkasszából 2011-ben, így minden 100 euróra 44 eurót utalt ki az állam. Alin Tişe megyei tanácselnök ezzel kapcsolatban a hírportálnak úgy nyilatkozott, természetesnek tartja a jelenséget, egy egységes államban ugyanis így működik a pénzügyi közigazgatás. „A megyei tanácsoknak elsősorban a pénzöszszegek bevonzására kellene összpontosítaniuk alternatív finanszírozási megoldások keresésével, ahelyett, hogy kitárt karokkal várják az állami támogatást” – vélekedett Tişe.
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. A Szatmár és Bihar megyei tanácsok a befizetett alapnak valamivel több mint 60 százalékát kapták meg, míg Maros megyében az állam az adók és illetékek 70 százalékát utalta ki az elmúlt évben. A legkisebb értéket egyébként a fővárosban jegyezték, a hivatalos adatok szerint Bukarest a befizetett összegnek mindössze 11 százalékát kapta vissza a kormánytól.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

A gyergyószárhegyi alkotótábor 40 évének legjava Kolozsváron
A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótáborban az elmúlt 40 évben született alkotásokat bemutató kiállítás nyílt kedden Magyarország kolozsvári főkonzulátusán, az eseményen a szintén Gyergyószárhegyen zajló írótalálkozó törzstagjai is felolvastak műveikből.
Szilágyi Mátyás főkonzul a Gyergyószárhegyi kisugárzás című rendezvényen elmondta, a képzőművészeti és irodalmi alkotótáborok az évek során nemzeti kinccsé váltak, amelyek összefűzik a magyar alkotóenergiát. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója hangsúlyozta, az intézmény, illetve a táborok elsődleges célja a lokális művészet helyének megkeresése globális szinten, ennek egyik fontos lépése a kincses városban szervezett kiállítás.
„Úgy gondolom, hogy a székelyföldi település az a hely, ahol egy megfelelően hosszú rúddal akár a világot is ki lehet mozdítani helyéről. Az intézmény és annak feladatköre fokozatosan bővült, jelenleg évente több képzőművészeti, népművészeti alkotótábort, írótalálkozót, kiállításokat és más kulturális rendezvényeket szervezünk Szárhegyen” – magyarázta Kassay Péter.
A képzőművészeti alkotótábor történetét Márton Árpád festőművész ismertette, aki elmondta: a rendezvény Nagy Imre ötletének köszönhetően született meg, az első táborok pedig Csíkzsögödön zajlottak.
„A második világháború miatt sajnos abbamaradt a szervezés, 1974-ben azonban Zöld Lajos újságíró, Gaál András festőművész és jómagam kezdeményezésére újraindult az egy hónapon át zajló tábor. Szerettük volna a nagybányai művésztelep szellemiségét, hagyományait folytatni, ehhez elsősorban a szárhegyi kastély és a kolostor rendbehozására volt szükség, amelyet szintén mi végeztünk” – fejtette ki a csíkszeredai művész. Mint mondta, a tábor időközben nemzetközivé nőtte ki magát, ahová a világ minden tájáról érkeznek alkotók, a kincses városban nyílt kiállítás pedig elsősorban kolozsvári művészek munkáit mutatja be.
Az irodalmi alkotótáborokat Egyed Péter író, egyetemi oktató, a szárhegyi írótalálkozók szakmai vezetője mutatta be. Mint hangsúlyozta, a település különös vonzással, varázzsal rendelkezik, elsősorban történelmének köszönhetően.
„A rendezvény 1980-ban Domokos Géza író-politikus, a Kriterion kiadó igazgatójának kezdeményezésére indult, a résztvevők eredetileg a román–magyar fordításokat középpontba állító szakmai műhelyt terveztek. Az első tábor politikai katasztrófa volt, így a második kísérletig tíz évet kellett várni, 1990-ben Gyergyószentmiklóson került sor a találkozóra. A harmadik tábort már a 2000-es évek elején szerveztük meg, ezt követően alakult meg egyébként az Erdélyi Magyar Írók Ligája, az E-MIL” – idézte fel Egyed Péter. Mint mondta, a további táborokra 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben került sor, ezek elsődleges érdeme pedig, hogy a résztvevőknek könyvkiadási, illetve – értékelési problémákkal kapcsolatban is szerveztek beszélgetéseket.
„Az intézményesülés irányába hat, hogy időközben sikerült egy díjat is létrehoznunk, amelyet Csiki Lászlóról neveztünk el – ezt először 2010-ben Karácsonyi Zsolt érdemelte ki –, ebben a Hargita megyei tanácsnak is nagy szerepe volt” – tette hozzá Egyed.
A rendezvényen egyébként Szilágyi István író, Karácsonyi Zsolt költő és Király Zoltán költő, a gyergyószárhegyi írótalálkozó törzstagjai olvastak fel műveikből. A kiállítás május 2-áig munkanapokon, előzetes egyeztetés alapján látogatható.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)