A meghívó egy mosoly volt
Nagyvárad- Szombaton a Nagyváradi Katolikus Egyetemista Lelkészség II. alkalommal szervezte meg a Bihar Megyei Gyermekotthonok Találkozóját a PKE dísztermében. Öt településről jöttek résztvevők.
Több mint 170 résztvevő, vagyis 120 gyerek, 30 önkéntes, 19 kísérő és 29 meghívott- számokban így lehetne tömören összegezni a Nagyváradi Katolikus Egyetemista Lelkészség által szervezett II. Bihar Megyei Gyermekotthonok Találkozóját, azonban, mint tudjuk, általában a statisztikai adatok mögött rejlik a lényeg. Ebben az esetben talán a Partiumi Keresztény Egyetem főbejáratára kiragasztott „A belépő egy mosoly” felirat tükrözte a legjobban az összejövetel igazi okát és célját, az állami vagy egyházi gondozásban élő fiatalok bátorítását, illetve az otthonok, a nevelők és a gondozásban levő gyermekek közötti kapcsolatteremtést, információs hálózatnak a kialakítását.
Restás István főszervező az Erdély Online-nak elmondta, hogy öt településről- Nagyváradról, Nagyszalontáról, Bélfenyérről, Szentjobbról és Gálospetriből- érkeztek résztvevők, az eseményt pedig támogatta a Szent László római katolikus egyházközség, a németországi Dolores Fischbacher nővér, a PKE és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Bihar megyei szervezete.
Változatos programok
A programok változatosak, szórakoztatóak és egyben tanulságosak is voltak. Arra törekedve, hogy a hosszú hivatalos beszédekkel ne untassák a gyermekeket, Pék Sándor esperes, várad-olaszi plébános, dr. Kőrösi Mária, a PKE oktatója és a Széchenyi Társulat vezetője, valamint a Bihar Megyei Társadalom- és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, illetve a Gyermekmentők részéről Szántó Ildikó köszöntötték a jelenlevőket. A közös ima, illetve Király Dalma, a PKE végzős hallgatójának népdaléneke után bemutatkoztak a gyermekotthonok úgy, hogy a gondozottak műsorokkal készültek, „Mennyország világából” címmel. A megható, néha mosoly fakasztó, de azért elgondolkoztató programok közt szerepelt hip-hop tánc, nőnapi egyveleg, versösszeállítás, ének és színpadi jelenet. Ahogy valaki fogalmazott, a fellépők ha kicsik is, és rászorulnak a támogatásra, azért nagy a szívük, amivel ők is tudnak segíteni másokon, ha kell…
Délben közös, szerény ebéd várta a résztvevőket az Arany János Kollégium étkezdéjében, s míg a PKE dísztermében kezdetét vette a hatoscsatorna nevű társaság szívből jövő és szívhez szóló meglepetésprodukciója, arra is jutott idő, hogy a gyermekek egy kicsit az udvaron játszanak. Nagy népszerűségnek örvendett a lufikat készítő Momo bohóc, de kollégájával, Vukyval is szívesen kötekedtek, bolondoztak a gyerekek. Az összejövetel délután 3 óra körül ért véget, búcsúzkodással és ajándékosztással.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

„Divatba kell hozni a magyar nyelvet”
Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából tartottak kedden emlékkonferenciát a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A megnyitó és az előadások után ismertették a PKE által meghirdetett esszépályázat eredményeit.
Kicsinek bizonyult a PKE Bartók-terme a Széchenyi emlékkonferencia helyszíneként, mert örvendetes módon igen sok egyetemi hallgató jött el az eseményre, ami miatt a zsúfolásig megtelt teremben többen állni voltak kénytelenek. A rendezvény délelőtt tíz órakor Pálfi József rektor igei köszöntőjével kezdődött. Az áhítat alapvető erkölcsi üzenete az volt, hogy a jóval kell legyőzni a rosszat, mert a rossz rövid ideig nyer, de végül mindig a jó győzedelmeskedik. A köszöntések során Laky-Takács Péter Attila konzul a magyar kormány és Magyarország kolozsvári konzulátusának üdvözletét tolmácsolta. Többek között elmondta: Széchenyi olyan személyiség volt, aki számára a legfőbb motiváló erő az volt, hogy másokért tehessen. „Ezek a mások mi magyarok voltunk, a nemzete és hazája” – mondta a konzul, aki felidézte, hogy Széchenyi István a korabeli Magyarországon az egyik leggazdagabb arisztokrata családjába született. „Olyan környezetben nőtt fel, hogy gyermekkorában nem nagyon használta a magyar nyelvet, ennek ellenére az egyik legnagyobb harcosa lett a magyar ügynek. Többek között neki köszönhetjük azt, hogy 1844-től a német és latin mellett a magyar is hivatalos nyelv lett Magyarországon”. A konzul a továbbiakban kifejtette: „Hasonlóságot érzek a két évszázaddal ezelőtti helyzetünk és a mai valóság között, mert sajnos ma is ott tartunk, hogy divatba kell hozni a magyar nyelvet, és a magyar szülőnek el kell magyarázni, hogy miért jó, hogyha gyermekeit magyar iskolába íratja. Tulajdonképpen a legjobb, ami gyermekeikkel történhet az, ha a saját anyanyelvükön tanulnak, ugyanis minden ember az anyanyelvén tud kiteljesedni a legjobban. Nagyon fontos tehát a magyar nyelvű alap-, közép- és felsőfokú oktatás, és a magyar kormány minden eszközzel támogatja a külhoni magyarság magyar nyelvi oktatási rendszerét” – jelentette ki Laky-Takács Péter Attila.
Eszmesúrlódás
Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a megjelenteket, felhívva a figyelmet arra, hogy ebben az évben a Kárpát-medencében lassan a száz felé közeledik azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyeken gróf Széchenyi Istvánra emlékeznek valamilyen formában. Ezt követően egy Széchenyi által megalkotott kifejezésről, az eszmesúrlódásról beszélt, amelyet a mai magyar nyelvben a vitakultúra szóval lehet azonosítani, sőt annak legmagasabb formájának tekinthető, hiszen az eszmesúrlódás során érvek csapnak össze egymással, de nem mocskolódások, agresszív letámadás kíséretében, és ennek nem az egyik félnek a másik fél akaratával szembeni meghunyászkodás, hanem mindig konszenzus vagy kompromisszum az eredménye. Konszenzusra ritkán lehet jutni, de az érdekeknek értékeken alapuló összeegyeztetését szinte mindig el lehet érni, ha szem előtt tartjuk Széchenyi egyik híres jelszavát: hinni és hihetni egymásnak. „Ez az adott szó becsületét jelenti, és Széchenyi élete erre példamutató, mert mindig is képes volt érvekkel vitatkozni, mindig képes volt kompromisszumokat kötni, megvolt benne a megfelelő küldetéstudat, a megfelelő realitásérzésék, a szilárd istenhit és a haza iránti mély elkötelezettség” – zárta szavait a főtitkár.
Előadások
A megnyitón közreműködött Lászlóffy Zsolt, aki Liszt Ferenc Magyar történelmi arcképek sorozatának két arcképét, a Széchenyi Istvánét és az Eötvös Józsefét mutatta be, átvezetésként pedig egy saját parafrázist szólaltatott meg premierként. Szőke Tünde Ilona, a PKE hallgatója Arany János Széchenyi emlékezete című versének részleteit szavalta el. A megnyitó után következtek az előadások. Az ELTE-ről érkezett Pomozi Péter Széchenyinek a magyar nyelv és a nemzeti jövő közötti összefüggése kapcsán kialakított koncepciójáról értekezett, Balázs Géza a már idézett Arany János költeményt elemezte. Szünet után Kőrösi Mária, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja tartott előadást Hit és Kötelesség gróf Széchenyi István szellemiségében címmel, Jancsó Árpád mérnök, az MTA köztestületének a tagja Széchenyi Istvánnak a Bánságban történt közlekedésügyi megvalósításairól beszélt, míg Halász Csilla újságíró Széchenyi halála és temetése a korabeli sajtóban címmel tartott előadást. Az emlékkonferencia végén ismertették a PKE által meghirdetett esszépályázat eredményeit.
Pap István erdon.ro