Tavaszcsinálók a márciusi télben
Embert próbáló hideg és új hívószavak jellemezték az idei március 15-i megemlékezéseket Erdélyben. A „forradalom” és „szabadságharc” mellett az „autonómia”, „önrendelkezés” és „Székelyföld” is sokszor elhangzott a szónokok beszédében. A közelmúlt történéseinek hozadékaként az emlékünnepségen legalább annyi székely zászló lengett, mint magyar.
Ráduly Róbert polgármester az 1848. október 16-i agyagfalvi felhívásból idézett: „Békét akarunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcsét veletek együtt élvezhessük. Mi tiszteljük nemzetiségtöket, nyelvtöket és vallástokat, s készek vagyunk azt fegyverünk élével oltalmazni”. Így gondolkodtak ’48-ban a székelyek, mondta Ráduly, és így gondolkodtak 2013. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten is. „De vajon így gondolkodnak-e mások is, vajon betartották-e, amit nekünk ígértek Gyulafehérváron 1918. december elsején?” – kérdezte, majd választ is adott: nem tartották be, ezért félnek, rettegnek. „Nekünk megnyugvásunk nem lesz, míg el nem érjük a végső célt, a közösségi autonómiát” – jelentette ki Ráduly. Sokan vannak, akik érzik az autonómia fontosságát, de olyanok állnak az élen, akik elfáradtak, ezért „egy lépést hátrább kellene lépniük, hogy a fiatalok előléphessenek.” Az aggodalmaskodóknak azt üzente: adják meg a területi autonómiát, „hadd mutassuk meg, mire vagyunk képesek”. Szónoklata zárásaként hangsúlyozta: egyetlen felelős magyar állampolgár sem nyugodhat, amíg ki nem vívjuk a székely szabadságot. „Március 15. az egész nemzet ünnepe, ezért érezzük úgy, hogy ki kell mozdulnunk otthonainkból, és kokárdával a szívünk fölött közösen kell emlékeznünk hőseinkre” – így kezdte beszédét Zsigmond Barna Pál. Magyarország csíkszeredai főkonzulja kiemelte, a nagy történelmi eseményekre való emlékezésekkor „szinte mindenkinek a híres, tragikus honfitársak jutnak eszükbe, de a csatákat nemcsak a rivaldafényben álló hősök vívják, mögöttük ott áll a láthatatlan tömeg”. Ma azokra emlékezik a magyarság, tette hozzá, akik megtanították, hogy mit jelent az összefogás és az összetartozás. „1848 az együttműködés szimbóluma, a kulcsszó pedig a közös ügy. A szabadságharcban nemcsak a magyarok, más nemzetek is együtt küzdöttek a szabadságért. Már akkor is egyértelmű volt, hogy a Kárpát-medence felemelkedése csak akkor lehet valóság, ha az itt élő népek kölcsönösen tisztelik és elismerik egymást” – emlékeztetett a főkonzul. „Azért ünnepelünk minden év március 15-én, hogy meg tudjuk különböztetni a szabadságot a szabadosságtól” – fogalmazott Darvas-Kozma József csíkszeredai katolikus esperes, aki azt üzente a románoknak, hogy „minden népnek joga van az önrendelkezésre.” Hozzáfűzte: Székelyföldet nem lehet feldarabolni, mert a Székelyföldön élők egy családot, egy közösséget alkotnak, amit a hatalomnak tudomásul kell vennie. „Az autonómia akkor lesz valóság, ha ezt mindenki akarja a kicsiktől a legidősebbekig” – fejtette ki Darvas-Kozma atya.
Háromszékről nem mennek sehová
A csípős időjárás ellenére is legalább kétezren tartották fontosnak Háromszéken, hogy jelen legyenek a március 15-i megemlékezéseken. Idén is Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely adott otthont a leglátványosabb megemlékezéseknek, de az erdővidéki Bodvajba, az egykori ágyúöntő vashámorhoz is legalább kétszázan vonultak ki csütörtök délután, dacolva a hideggel, hogy a leghíresebb székelyek egyike, Gábor Áron emléke, illetve a forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegjenek. Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen egyaránt az autonómia és a székely szimbólumok szabad használata köré épült az ünnepi események sorozata. A nemzeti összetartozás újabb jeleként a két település megemlékezői Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettesét üdvözölhették, aki lovon érkezett Kézdivásárhely központjába. A céhes város főtere két nagy méretű székely zászlóval is gazdagodott, amelyek Gábor Áron szobra mellett kaptak helyet. Amint Bokor Tibor polgármester is hangsúlyozta, ezek választ jelentenek „a jelképeink elleni hadjáratra, hiszen nap mint nap perelnünk kell a prefektusi hivatallal, mert közintézményeinken ott lobog a székely zászló. Azt szeretnénk, ha örökre ott is maradna.”
A háromszéki megyeszékhelyen az elmúlt évekhez hasonlóan idén sem hiányoztak a lovasok, sőt közel százan – a gidófalvi Szilaj, a sepsiszentgyörgyi Székely Virtus Egyesület, valamint a kőröspataki Kálnoky Hagyományőrző Csapat tagjai – döntöttek úgy, hogy nyeregbe pattannak, és csatlakoznak a vasútállomástól a Tamási Áron Színház elé vonulókhoz. Az idei megemlékezés egyedi momentuma a Székelyföldi Körkép felavatása volt, amelynek alkotóelemei a Virtuális Székelyföld portálon is megtekinthetők, az alkotást a régió rangos történelmi helyszíneit ábrázoló fotók képezik.
Az ünnepségek során sűrűn hangot kapott az autonómiaigény, illetve a jogainkért való határozott kiállás. A felszólalók, Semjén Zsolt, illetve Bokor Tibor és Antal Árpád polgármesterek az összefogás, a jogainkért való bátor kiállás, a szülőföld megvédésének és megőrzésének szükségessége köré építették mondandójukat. Sepsiszentgyörgy elöljárójának kifejezetten erős hangvételű üzenete Bukarestnek is szólt, többek között arra figyelmeztetve a román hatalmat, hogy „Nem megyünk sehová! Se Mongóliába, se Magyarországra! Ez a mi szülőföldünk, a mi országunk is. És jogunk van kitűzni a zászlónkat! Jogunk van használni az anyanyelvünket, jogunk van az autonómiához”. A tapssal és éljenzéssel fogadott Semjén Zsolt csatlakozott az elöljárókhoz, mindkét helyszínen hangsúlyozta: „Nem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem, nem vagyunk másodrendű állampolgárok. Ezt a románsággal is meg kell értetni, és azt is, hogy jogaink követelése nem szélsőségesség, hanem egy nemzet természetes igénye”. Magyarország kormányának képviselője újból biztosította a megjelenteket, hogy a magyar nemzet, a magyar állam szolidaritására minden körülmények között számíthatnak.
Kolozsvári hadüzenet a közönyösség telének
Talán a téliesre fordult időjárás tehet róla, de az elmúlt évekhez képest kevesebben ünnepeltek Kolozsváron a magyar forradalom és szabadságharc emléknapján. Magyar, román és székely zászlókat lengető, fúvószenekartól kísért menet indult délben a Protestáns Teológiától a Szent Mihály-templomig, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az ünneplőket a rendőrség képviselői is elkísérték, de rendbontás nem volt. Útközben csatlakoztak a menethez a belvárosi magyar tannyelvű iskolák diákjai is, akik kokárdákat kínáltak a bámészkodóknak. A templomban az ünneplő gyülekezetet Kovács Sándor római katolikus főesperes köszöntötte, aki 1848. március 15-ét a magyar nemzet sorsfordulójának nevezte, szerinte a piros-fehér-zöld kokárdák ma is a nemzet szebb jövőbe vetett hitét sugározzák. „Szabaduljunk meg a hamis ígéretek bilincseitől” – hangsúlyozta Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, aki a forradalom és szabadságharc jelenünkre is ható üzenetét emelte ki ünnepi beszédében. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök János evangéliumát idézte, és felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy csak akkor igazi a megemlékezés, ha megújul a nemzethez tartozásunk tudata. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a politikai egység fontosságát hangsúlyozta ünnepi beszédében.
A Szózat és a Himnusz eléneklése után a mintegy 800 fős tömeg az egykori Biasini-szálloda elé vonult, ahol politikusok és a városvezetés képviselőinek jelenlétében megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke beszédében a társadalmi ciklusokat az évszakok váltakozásához hasonlította. „Ha véget akarunk vetni a belénk költözött szimbolikus télnek, közönynek, elsősorban magunkban kell mérlegelnünk, hogy mi is tavaszcsináló emberekké válhassunk” – fogalmazott Gergely Balázs. Rendbontás idén sem történt Kolozsváron, egyetlen férfi állt ki tüntetőleg egy román zászlóval a Biasini-szálló elé, arra szólítva fel a járókelőket, hogy legyenek jó románok a magyarok ünnepén.
Magyar Érdemrend Egyed Ákosnak
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulóján a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett ünnepségen Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese (jobbra) a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetését adta át Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának.
Aradon zászlót égettek volna
Aradon a Magyar–Román Megbékélési Parkban a Noua Dreaptã elnevezésű szélsőséges román nacionalista szervezet magyarellenes tüntetést szervezett, amelyen megpróbáltak elégetni egy nagyobb méretű székely zászlót is. A vastag papír azonban a havazásban, hidegben átnedvesedett, hiába próbálkoztak többen is, nem sikerült lángra lobbantaniuk, így aztán dühükben összegyűrték és eldobták. A körülbelül negyven tüntető a Szabadság-szoborral szemben lévő román emlékmű előtt gyülekezett, hatalmas román zászlót és magyarellenes transzparenseket (A székelyek nem magyarok, Támogatjuk Hungária autonómiáját Mongóliában, Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam stb.) húztak ki.
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Erdélyi magyar papokat jelent fel egy „magyar” újságíró
A szélsőliberális megnyilvánulásairól ismert, a Jobbik ellen is többször tiltakozó Parászka Boróka, a Manna.ro erdélyi hírportál szerkesztője hétfőn panaszt nyújt be a román Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) egy pápai káplán és egy református lelkész „antiszemita” kijelentései miatt.
Ferenczy Miklós református lelkész, volt kolozsvári esperes a Facebookon, Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes pedig egy köztéri megemlékezésen olyan nyilatkozatot tett, amely „antiszemita, megbélyegző, gyűlöletkeltésre és uszításra alkalmas” – állítja egy marosvásárhelyi újságíró.
Ferenczy a Facebookon megosztott egy Izrael népe – felsőbbrendű zsidóság című kisfilmet, amelyhez a következő megjegyzést fűzte: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!” A Maszol.ro portálnak nyilatkozva Ferenczy „valóban nagyon szerencsétlennek” nevezte, hogy a filmet antiszemita körök terjesztik, és kommentárja a klip üzenetével történő azonosulásként értelmezhető. Parászka Facebook-oldalán tiltakozott a lelkész bejegyzése ellen, majd levelet írt az erdélyi református püspöknek. Két hetet várt Kató Béla állásfoglalására, mielőtt úgy döntött, panasszal fordul az diszkriminációellenes tanácshoz. „Ez olyasmi, amit nem lehet majd megkerülni" – mondta a Népszabadságnak az újságíró.
A másik feljelentett Darvas-Kozma József pápai káplán, aki Csíkszeredában, 2012. március 15-én rámutatott, az osztrákok a Rotschildok zsarolásának engedve verték le az 1848-as magyar forradalmat, Magyarországot pedig azért darabolták fel, mert Ferenc József apostoli király 1903-ban megvétózta a zsidó bankárdinasztia jelöltje, Rampolla bíboros pápává választását. [Forrás: nol.hu, manna.ro, alfahir.hu]
itthon.ma//erdelyorszag.

Borboly Csaba „legyurcsányozta” Parászka Borókát
Gyurcsány Ferenc szellemi követőjének nevezte Parászka Borókát vasárnap blogján Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke azért bírálja a marosvásárhelyi újságírót, mert a manna.ro-n közölt tiltakozásában antiszemita propaganda terjesztésével vádolta Ferenczy Miklós kolozsvári református esperest és Darvas-Kozma József csíkszeredai pápai káplánt.
Az RMDSZ-es politikus szerint a volt szocialista kormányfőhöz hasonlóan Parászka „olyasmi ellen tiltakozik, ami nincs, olyan kijelentések ellen hadakozik, amelyek nem hangzanak el, olyan tematikákat és vádakat akar importálni, amelyek abban a társadalmi közegben, amelyben élünk évszázadok óta, teljesen életidegenek”. Borboly értésre adja: szerinte az újságíró tiltakozásával csupán témákat kreál, hogy az egzisztenciáját biztosítsa.
A tanácselnök érintettként szólt hozzá Parászka tiltakozásához. Felidézi, hogy több székelyföldi önkormányzati vezetővel együtt alanya volt az újságíró „egyik akciójának, amikor is ránk akarta húzni a rasszizmus vádját a bukaresti sajtó által felfújt székelyföldi romaproblémák kapcsán”. Borboly szerint ez olyannyira nem sikerült neki, hogy a napilap (Új Magyar Szó), amelyben támadó cikkei megjelentek, csődbe ment. „Kíváncsi vagyok, ebben az aknamunkában még meddig talál partnert, munkaadót magának, mert azok a sajtóorgánumok, amelyeknél mostanáig tevékenykedett, kivétel nélkül vagy elbocsátották, vagy csődbe mentek” – tette hozzá.
Parászka Boróka a politikus Facebook-oldalán reagált Borboly bejegyzésére. Emlékeztette arra, hogy a marosvásárhelyi rádióban két interjút is készített a politikussal, amelyben ilyen kérdéseket feszegetett: miért alacsony a tőkebeáramlás Hargita megyébe? miért magas az Állami Számvevőszék által talált visszaélések száma?
Emlékeztette Borbolyt arra is, hogy amikor az ő családját érte fenyegetés, akkor -- dacára minden szakmai vitáiknak – maximális szolidaritásáról, segítségéről és emberi kiállásáról biztosította a politikust. „Most is, mint akkor, úgy gondolom: galád dolog minden nemtelen támadás. És igen Csaba, ha legközelebb fenyegetik a családodat, feleségedet, gyerekeidet, én leszek az első, aki ez ellen felszólal” – válaszolta Borbolynak az újságíró.
Kovács: normális világban élünk? Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szerint Parászka Boróka tiltakozásával arra hívta fel a figyelmet, hogy húsvét ünnepe vagy egy nyilvános esemény alkalmával egy református és egy katolikus lelkész „szégyenletesen, minősíthetetlenül gyűlölködik, uszít, antiszemita propagandát folytat”. A politikust a tiltakozást kommentelő „normálisnak tűnő emberek” facebookos hozzászólásai késztették arra, hogy blogján véleményt nyilvánítson. Mint írja, kétségbeejtőnek tartja, hogy a 21. században tömegesen vannak olyanok, akik a két lelkész múltjára, eddigi tevékenységére hivatkozva megértően, sőt támogatóan viszonyulnak a “zsidózásukhoz”. „Tragikomikus, hogy mások azért ítélik el Boróka írását, mert egy másik, >>nagymagyar<< témában nem csomagolta székely zászlóba szavait. Ijesztőnek tartom, hogy ezen bejegyzésem miatt engem is sokan akasztani fognak” – fogalmaz blogján a politikus.
Maszol.ro.

Hargitafürdőre jönnek a pálosok
Határozatban szentesítette a magyar alapítású pálos rend vezetőtestülete Lengyelországban, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak, melynek helyszíne Hargitafürdő lesz.
Több száz év után térhetnek vissza Székelyföldre a fehér barátok
A tervek szerint a szerzetesek október folyamán veszik birtokba rezidenciájukat, a kisszámú közösség egyik tagja vélhetőn Bátor Botond magyarországi tartományfőnök lesz.
A pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – definitórium –, élén P. Izydor Matuszewsky generálissal múlt csütörtökön döntött az erdélyi kolostoralapításról – tájékoztatott Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia esperese. Elmondta, a rezidencia Hargitafürdőn lesz, az épületeket a Szent Kereszt-plébánia bocsátja a letelepedők rendelkezésére.
Bátor Botond magyarországi tartományfőnök már felvette a kapcsolatot a gyulafehérvári érsekséggel, hiszen a pálosok a Jakubinyi György érsek vezette főegyházmegye területén szeretnének szolgálni, és ehhez érseki engedélyre van szükség. „A Hargitafürdőt is ellátó plébániánk szintén megad minden segítséget a pálosoknak" – nyomatékosította az esperes. Kiemelte, erről már több pontban egyeztettek a tartományfőnökkel.
„Megegyeztünk abban, hogy a hargitafürdői plébániát és a templomot átadjuk számukra, hogy nyugodt körülmények között tudják élni szerzetesi életüket. Erről szerződést is kötünk" – jegyezte meg az esperes. Hozzátette, a Szent István-közösségi házat a plébániával közösen használhatják majd a pálosok. Darvastól megtudtuk, az általa vezetett plébánia a kolostor fenntartási költségeit is felvállalja, ugyanakkor eljárnak az érsekségnél annak érdekében, hogy a letelepedő barátok alkalmazotti státusba kerüljenek.
„Az év első felében három hónapot töltött köztünk a pálos rend két tagja. Jelenleg is tartózkodnak szerzetesek Hargitafürdőn. Reméljük, hogy a legkevesebb három tagot számláló közösség novemberig el tudja foglalni helyét Hargitafürdőn" – mondta az esperes. A Szent István névre keresztelendő kolostor alapítói okiratainak ünnepélyes aláírására október folyamán kerülhet sor. „Jövőre lesz a 80. évfordulója annak, hogy a pálosok visszatérhettek Magyarországra. Ennek az ünnepnek az előjátéka, nyitánya lenne a hargitafürdői kolostoralapítás. Sok támogatásra és jóakarók segítségére lesz szükség ahhoz, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend ismét megtalálja helyét a székely kultúrában" –mutatott rá a Szent Kereszt-plébánia esperese.
Kik is a pálosok?
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje – olvasható a Darvas Kozma József által rendelkezésünkre bocsátott, általa szerkesztett és közölt írásból. A rendet Boldog Özséb (1200–1270 között élt) esztergomi kanonok alapította 1250-ben. Központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán (Pest megye) és Petőfiszálláson (Bács-Kiskun megye). Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer remete élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
A pálosok annyira szerények voltak, hogy Özséb rendfőnök óta soha sem kezdeményezték szent életű társaik vagy vértanúik boldoggá vagy szentté avatását. A szerzetesek arra törekedtek, hogy Isten akaratát tegyék, és a hiú dicsőség látszatát is kerülték. Kétkezi vagy szellemi-lelki munkát végeztek, olvastak, imádkoztak, másoltak, írtak és tanítottak. Ha elöljáróról vagy alattvalóról bebizonyosodott, hogy a saját előléptetése érdekében levelet írt a rendfőnöknek, szigorúan megbüntették, és három évig minden hivatalra megválaszthatatlannak minősítették. A pálosok szegénységük, belső fegyelmük, kisugárzásuk és életszentségük révén lettek népszerűek. A mindennapi munka végzése által közel kerültek a társadalomhoz, jótékony hatást gyakoroltak az emberek erkölcsi és szellemi életére.
Pálos-ferences baráti kapcsolat
A czestochowai és csíksomlyói Mária-kegyhelyek különleges kapcsolata tavaly kezdődött el. Akkor a pálosok a Jasna Góra-i kolostorban őrzött Fekete Madonna-kegykép másolatát hozták el a csíksomlyói Ferenc-rendi testvéreknek. Mieczislav Polak pálos rendi perjel adta át az ajándékot a pünkösdi búcsú alkalmából, a lengyel–magyar testvéri kapcsolat megerősítésének jeleként. Viszonzásul a ferencesek ez év júniusában a csíksomlyói Mária-kegyszobor mérethű hasonmását ajándékozták a Jasna Góra-i kolostornak. A másolat a Fekete Madonna zarándokvonattal érkezett meg rendeltetési helyére, az ajándékot Urbán Erik ferences testvér, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója adta át.
Rédai Botond
Krónika (Kolozsvár)

Csíkszereda: emlékhely elhunyt kisdedeknek
Az élet korai szakaszában elveszített kisdedeknek állítottak emléket Mindenszentek napján Csíkszeredában, a Millenium templom udvarán. A Bara Barnabás szobrász által készített terrakottát Darvas-Kozma József esperes-plébános áldotta meg.
„Itt azokra a kisbabákra emlékezünk, akiket szülés közben, pár napos korukban vagy koraszülés miatt veszítettek el szüleik. Ez a hely azt szolgálná, hogy minden édesanya és édesapa, aki hasonló lelki megrázkódtatást élt át, aki magában hordozza ezt a veszteséget, megnyugvást találjon” – hangsúlyozta a kezdeményező édesanya. Őt egy németországi temetőkertben készült fénykép ihlette meg, amelyen elhunyt csecsemők kis síremlékei sorakoztak. „Ez a hely fölhívja a templom előtt megforduló emberek figyelmét arra, hogy az élet milyen nagy érték, elvesztése pedig egy életre szóló sebet üt, amit csak az Úristen tud gyógyítani” – vallja Darva-Kozma.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Diákokat díjaztak az emlékkonferencián
A csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskola tanulói nyerték el a Venczel József Társadalomtudományi Vetélkedő első három díját.
Az első helyezettek a Venczel József Tudományos Konferencia zárórendezvényén, a Venczel család jelenlétében mutatták be munkájukat kedden, a megyeháza márványtermében.
„Pusztinai „szokás-morzsák” az emberi élet sorsfordulóihoz címmel írtunk dolgozatot. A születéshez, párválasztáshoz és a halálhoz kapcsolódó szokásokat próbáltuk összegezni” – mondta Timaru Carina, a Kájoni János Szakközépiskola diákja, aki csapattársaival, Kedves Orsolyával és Timár Kingával közösen nyert első helyezést. Előadásmódjuk nem volt hétköznapi, pusztinai altató- és siratódalokat hallhatott Carinától a hallgatóság. Második díjat Csíki Zsolt, Kopacz Szilvia, Szőcs Erika, míg harmadik helyezést Nagy Kinga, Datki Anita, valamint Domokos Lívia kapott, szintén a Kájoni János Szakközépiskolából. A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákjai a megyei önkormányzat különdíját vehették át Burus Siklódi Botond megyei önkormányzati képviselőtől. A vetélkedőre összesen kilenc csapat jelentkezett, minden résztvevő minőségi dolgozatot mutatott be, méltatta Telegdy Balázs, a Sapientia EMTE tanársegédje.
Előadások a második napon
A Venczel József-emlékkonferencia második napján, a tanulók díjazását megelőzően több előadás is elhangzott Venczel József falukutató munkássága kapcsán. Szász István Tas nyugalmazott orvos, író Venczel József, a Hitel alapítója és szellemiségének meghatározója akkor elhangzott – mának is szóló – hiteles üzeneteiből címmel tartott előadást, Darvas Kozma József római katolikus esperes Venczel József eltelt élete, ahogyan felesége látta címmel; Ambrus Tünde, a Kájoni János Szakközépiskola tanára Székely falutízesekről szóló gondolataim Venczel József tiszteletére címmel mutatta be dolgozatát, Telegdy Balázs, a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének tanársegédje pedig Venczel József és a bukaresti Szociológia Iskola viszonyáról beszélt a jelenlévőknek.
Köszönet a szervezőknek
A konferencia záróünnepségén a Venczel család képviseletében Venczel József, a társadalomkutató fia mondott köszönetet a szervezőknek és mindazoknak, akik megőrzik és továbbadják édesapja munkásságát és szellemiségét. A rendezvény zárásaként Kósa István, a Sapientia EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Karának dékánja szólalt fel és osztotta meg gondolatait az erdélyi szociológusról, Venczel Józsefről. Mint mondta: azon körülmények között, ahová került, utalva a tudós börtönéveire, mindig ember tudott maradni.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Pálos karácsony Székelyföldön
Hiába várjuk a szeretet ünnepét, ha legbelül képtelenek vagyunk igazán megélni azt – fogalmazott Balla Barnabás pálos atya a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatban. Rendhagyó és különleges ünnep ez a „fehér barátok” számára is, hiszen több száz év után első alkalom, hogy Székelyföldön, pontosabban Hargitafürdőn hirdethetik az Úr feltámadásának örömét.
„Kissé egyedi ez az időszak számunkra, mert Urunk születésének a megünneplése mellé még társul az is, hogy valamilyen szinten a rendünknek egy új fejezete kezdődik el” – említette a hargitafürdői, hivatalosan január végén felszentelendő pálos kolostorban szolgáló szerzetes. Bevallása szerint a kolostoralapítás öröme mellett talán egy kis félelem és izgatottság is lakozik bennük. „Arra törekszünk, hogy tökéletesen tudjuk végrehajtani mindazt, amit a Jóisten kér tőlünk. Másrészt hatalmas öröm van a szívünkben, mert jó látni, hogy van igény arra, hogy az emberek meghallgassák az Úr üzenetét” – magyarázta.
Az atya elmondta, tudomása szerint a hargitafürdői lakosok több évtizede imádkoznak azért, hogy legyen saját papjuk. „Néhány éven keresztül helyi plébánosként tevékenykedett László Rezső atya, az ő munkásságának a gyümölcse ami itt van. A csíkszeredai esperes plébános, Darvas Kozma József atya által felújíttatott templom és felépíttetett új plébánia megtelt élettel, ugyan nem mindig látható, de azért gyakran megtapasztalható, életre való közösséggel” – nyomatékosított Barnabás testvér, hozzátéve, természetesen az azelőtti szolgálatot ellátók is hozzájárultak mindennek a kialakulásához. Bevallása szerint néhány héttel ezelőtt megtörtént letelepedésük óta nagyon kedveseknek, segítőkészeknek bizonyultak a helybéliek. „És ami nagyon fontos, hiányzik belőlük a közöny. Képesek arra, hogy önszántukból részt vegyenek a közösségi életben. Nagy várakozás van bennünk az itteni létünkkel kapcsolatban” – hangzott el a barát részéről.
Jézus a gyógyír sebeinkre
„Advent a várakozás időszaka, ami arról szól, hogy tudjuk szívünkbe fogadni a Jóistent” – jelentette ki az atya. Kiemelte, ha ennek során a családok is befogadják Jézus megtestesülését, teret engednek Neki saját életükben, akkor a múltnak az összes sebét az idők Ura képes gyógyítani. Mert ha sebekkel élünk, akkor az a jelenünkre és a jövőnkre is kihat. Ha például egy családban egy alkoholista apa vagy anya mellett nőnek fel a gyerekek, akkor azok konkrét sebeket kapnak. Vagy a válások, az erkölcstelenség, ami benne van a családokban, a házasságtörés, ezek mind létező, valós lelki sebek. „Ha ezeket nem tudják kezelni, ha nem kérik az idők Urát, hogy ezeket meggyógyítsa, akkor nagyon nehéz normálisan megélni egy családi életet. Ha az adventi várakozása egy családnak nem arra megy ki, hogy hagyja Jézust, hogy megjelenjen az életében, akkor nagyon nehéz lesz igazán megélni ezt az ünnepet” – említette a pálos szerzetes.
Tennünk is kell a lélekfelemelő ünnepért
„A roráték, a Szent Család-járás, a gyerekekkel a betlehemes betanítása és készítése, a különböző adventi ájtatosságok arra próbálják az embert ösztönözni, hozzon valami áldozatot azért, hogy a saját környezetében, a családjában jelen legyen az Üdvözítő, hogy meg tudjon születni a világ Ura” – hangsúlyozta Barnabás atya. Elmondása szerint például a betlehemes játékok éppen annak a megtestesülései, hogy mennyire várakozott kétezer évvel ezelőtt a nép az Üdvözítő megszületésére. „És valahol tükröt tartanak az ember elé, hogy ő maga várja-e Jézus megszületését. Mert ha így tesz, és Ő beköltözik a lelkébe, akkor biztos, hogy az említett sebeket felszaggatja és kitakarítja. Ha ezt megengedjük Neki, akkor utána biztos, hogy a karácsonynak a megünneplése békét és boldogságot fog tudni számunkra adni” – nyomatékosított a pálos testvér.
Barnabás atya szerint azonban ha ez csak egy akármilyen ünnep számunkra, ami rengeteg felkészüléssel, kiadással, rohanással jár, és ezáltal karácsony napjára elfáradunk, akkor hiába vár ránk a legtöbb, leggazdagabb ajándék. „Ha legbelül nincsen béke, nem érzem a nyugalmat, akkor hiába van minden tökéletesen meg, nem fogom megtalálni azt, amire vágyok, egyfajta űr marad az emberben. Hiába várjuk a szeretet ünnepét, nem fogjuk azt megtapasztalni. Ezt az űrt igazából csak a Jóisten tudja kitölteni számunkra” – zárta beszélgetésünket a pálos szerzetes.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Doktori munka Csíkszereda plébániájáról
December 17-én védte meg doktori dolgozatát Darvas Kozma József csíkszeredai plébános. A csíkszeredai római katolikus plébánia történetét dolgozta fel levéltári forrásokra alapozva, az első dokumentumok keresésében budapesti és bécsi könyvtári és levéltári forrásokig is eljutott. Témavezetője, Marton József egyetemi tanár, valamint az opponensek egybehangzó értékelése szerint alapos kutatást végzett, és az összegyűlt anyagot szakszerűen, ugyanakkor olvasmányosan dolgozta fel. A doktori munka bemutatását nyilvános vita követte, amelynek során a felmerült kérdésekre a jelölt kielégítő, helyenként székely humorral fűszerezett feleletet adott. A védésre az egyházi és tudományos élet személyiségei mellett Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert is eljött, ezzel fejezve ki a világi hatóságok elismerését a katolikus egyház kulturális teljesítménye és jelentősége iránt.
Bodó Márta
Vasárnap (Kolozsvár),

Új fejezet kezdődik a pálos rend életében
Több száz év után ismét Székelyföldön alapít kolostort a pálos rend. A szerzetesház felszentelését jövő vasárnap, január 26-án tartják Hargitafürdőn, a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.
A remény lelkületében zajlanak az előkészületek, hiszen ha Isten kegyelméből sikerült újra letelepedjen a rend itt Székelyföldön, akkor bízunk benne, hogy az Ő kegyelméből hivatások is lesznek, és meg is tudunk maradni a térségben – fogalmazott a rendhagyó eseménnyel kapcsolatban Balla Barnabás atya. A hargitafürdői kolostorban szolgáló pálos szerzetes kiemelte, ez alkalomból egy új fejezet kezdődik a rend életében.
Bevallása szerint a kolostoralapítás öröme mellett talán egy kis félelem és izgatottság is lakozik bennük. „Arra törekszünk, hogy tökéletesen tudjuk végrehajtani mindazt, amit a Jóisten kér tőlünk. Másrészt hatalmas öröm van a szívünkben, mert jó látni, hogy van igény arra, hogy az emberek meghallgassák az Úr üzenetét” – magyarázta az atya, kiemelve, a helybéliek, illetve a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia is nagyon sokat segít a nem mindennapi esemény zökkenőmentes levezetésében.
Az atya újfent hangsúlyozta, tudomása szerint a hargitafürdői lakosok több évtizede imádkoznak azért, hogy legyen saját papjuk, a kolostoralapítás révén ez az igényük teljesül. „Néhány éven keresztül helyi plébánosként tevékenykedett László Rezső atya, az ő munkásságának a gyümölcse, ami itt van. A csíkszeredai esperes-plébános, Darvas Kozma József atya által felújíttatott templom és felépíttetett új plébánia megtelt élettel, ugyan nem mindig látható, de azért gyakran megtapasztalható, életre való közösséggel” – nyomatékosított Barnabás testvér, hozzátéve, természetesen az azelőtti szolgálatot ellátók is hozzájárultak mindennek a kialakulásához. Bevallása szerint néhány héttel ezelőtt megtörtént letelepedésük óta nagyon kedveseknek, segítőkészeknek bizonyultak a helybéliek. „Nagy várakozás van bennünk az itteni létünkkel kapcsolatban” – hangzott el a barát részéről.
Mint arról már beszámoltunk, a pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – definitórium –, élén P. Izydor Matuszewsky generálissal, Lengyelországban határozott úgy, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak. A hargitafürdői templomot és plébániát a Szent Kereszt plébánia bocsátja a szerzetesek rendelkezésére, a Szent István közösségi házat pedig a plébániával közösen használhatják majd a pálosok. A pálos rend egyébként az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer pálos élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
Rédai Botond
Székelyhon.ro,

Hazatértek a pálosok
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel január 26-án, vasárnap a Hargitafürdőn alapított pálos kolostort és celebrálta az ünnepi szentmisét. A kedvezőtlen időjárás ellenére is megtelt a Szent István-templom, illetve annak kertje és környéke az ünnepre érkezett hívekkel.
A szentelési ünnepség az új pálos kolostor teraszán kezdődött, ahol a kereszt és a pálos címer előtt összegyűlt az asszisztencia. Székelyföldön közel kétszázharminc év után újra letelepedő „fehér testvérek” szerzetesházára Jakubinyi György érsek a jó Isten áldását kérte, ezt követően pedig átvonultak a Szent István-templomba, ahol kezdetét vette az ünnepi szertartás. A templom kertje és annak környéke már a mise kezdete előtt benépesedett.
„A rendek között nem lehet széthúzás”
A gyulafehérvári érsek a szentmise elején kifejezte örömét, hogy az Úr hóeséssel – fehérbe öltöztetett tájjal – köszöntötte a fehér testvérek „hazatérését”. Szentbeszédében kiemelte: a „rendek között nem lehet széthúzás”. „Szent Pál azt mondja, Krisztus egyetlen, megoszthatatlan. Ez a mi egyházunk egysége a mai napig. Amikor szervezett rendek sokaságáról van szó, az nem Krisztus megoszlása – hiszen mindegyiknek más a hivatása (…), amelyre Krisztus szólítja őt.” Az érsek végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben bárki meghallja az Úr hívó szavát, az meg ne keményítse szívét.
Biztató szavak Lengyelországból
A szentmise végén elhangzott a lengyelországi Izidor Matuszewski generális levélben megfogalmazott üzenete, eszerint a pálos közösség hálás a gondviselésnek azért, hogy több száz év után visszatérhetnek Székelyföldre. „Bízom benne, hogy a rend visszatérése Erdélybe áldott időszak lesz. Kívánom a magyar provinciában élő rendtársaimnak, hogy az új pálos szolgálati hely jó gyümölcsöt teremjen (…). A pálosok által teljesített szolgálat segítse a hit megerősödését, a remény és a szeretet elmélyülését híveink között és saját megszentelődésünkben” – fogalmazott levelében a generális atya.
„Hálát adok a jó Istennek, hogy a történelem viszontagságai ellenére nemcsak él, hanem gyarapodik is az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendünk" – írta levelében Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
Tégla ajándékba
Darvas Kozma József esperes, plébános egy téglát ajándékozott a Hargitafürdőre költöző pálos szerzetesrendnek, amely Klastrompusztáról, az első pálos monostor padlójából származik. Mint elmondta, ezt annak érdekében tette, hogy a székelyföldi pálosokban legyen meg az a lendület, odaadás, amely Boldog Özsébben és társaiban, valamint a magyar pálos rendben megvolt évszázadokon keresztül.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro,

Isten segítségében bíznak
Vezetőjük bevallása szerint vakmerő vállalkozásba fogott a pálos rend a hargitafürdői szerzetesház-avatással, hiszen kevés pálos gyakorol hivatást. A „fehér barátok” azonban hiszik, hogy a testvérek és a befogadó közösség lelkesedése ezt a hiányosságot pótolni fogja.
Vasárnap szentelték fel Hargitafürdőn a pálos rend székelyföldi szerzetesházát, az ünnepi szertartást követően Bátor Botond rendi tartományfőnököt kérdeztük a szerzetesrend jövőbeli terveiről. A tartományfőnök beszámolt arról, hogy még 2003-ban Tövisen (valamikor pálos kolostor volt), egy jubileumi ünnepségen találkoztak Jakubinyi György érsekkel, aki egy hónapra rá levélben hívta meg őket Hargitafürdőre. Azt követően kezdtek el foglalkozni a kolostoralapítás gondolatával, de mivel őt közben tartományfőnökké léptették elő, elmaradt a terv további kivitelezése.
„Pár évvel ezelőtt Darvas Kozma József felkeresett, hogy szeretne foglalkozni a pálos rend történetével, de nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is. Ennek az ötletnek a gyümölcse tulajdonképpen, hogy itt vagyunk most Hargitafürdőn és szerzetesház avatását ünnepeljük” – részletezte Bátor.
Bevallotta, vakmerő vállalkozásba fogtak, hiszen kevesen vannak, de úgy gondolja, hogy a testvérek és az őket befogadó emberek lelkesedése ezt a fajta hiányosságot kárpótolni fogja. „És ha esetlegesen nem lesz hivatás Székelyföldön, és nem tudunk itt maradni, akkor sem volt kár eljönnünk. Ugyanakkor én bízom benne, hogy lesz” – osztotta meg gondolatait a tartományfőnök.
Jövőbeli terveikről konkrétumokat nem akart elmondani a pálos atya, mivel a továbbiak a Szentlélek Úristen segítségétől függenek. Ők szeretettel hívnak, várnak mindenkit Hargitafürdőre, nemcsak szervezett programjaikra. Látva, hogy Magyarországon is sok erőfeszítésbe kerül a fennmaradás, hangsúlyozta, ahogyan az eddigi előrelépéseket, úgy a továbbiakat is a jó Isten közreműködésével valósítják meg.
Hányattatott múlt
A magyar pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, melynek megszervezője Boldog Özséb esztergomi kanonok, aki 1246-ban lemondott rangjáról, és minden vagyonát szétosztotta a szegények között, majd remeteségbe vonult. A rendet 1786-ban II. József, a „kalapos király” több más szerzetesközösséggel együtt Magyarországon feloszlatta, de tovább működtek Lengyelországban, Krakkóban és Czestochowában. 1934 pünkösdjén a lengyelhonból visszatért pálos szerzetesek újra letelepedtek, de másfél évtized után a kommunista hatalom, 1950-ben betiltotta a rend működését. Magyarországon 1989-ben újra megkezdte működését a pálos közösség, hányattatott múltja után jelenleg 19 pálos szerzetes gyakorolja hivatását ott – szerte a világon pedig közel 550.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro,

A Siculicidium tervezőjére emlékeztek
A madéfalvi Siculicidium emlékmű tervezőjéről emlékeztek meg az elmúlt napokban Esztergomban. A csíkszeredai születésű Tamás József építész esztergomi sírjánál található obeliszkre emléktáblát állítottak.
Siculicidium-év van, 250 éve történt a madéfalvi vérengzés. Az 1764. január 7-ei székelymészárlás után több mint száz évvel létesült a madéfalvi emlékmű, melynek terveit ingyen készítette el az akkor már Budapesten élt, csíki születésű Tamás József építész. Salamon János az 1989-es változások után Madéfalva polgármestere volt, ő kutatta fel Tamás József esztergomi síremlékét, ő figyelt fel arra, hogy a síremlék lebontásra van ítélve, az ő kezdeményezését vállalta fel a Csíki Hírlap és a Székelyhon.ro portál. Az akció sikerrel járt, így csíki és anyaországi összefogás eredményeként Esztergom önkormányzati képviselő-testülete felülvizsgálta a temetőkről szóló rendeletét, és Tamás József bekerült az Esztergom története szempontjából jelentős szerepet játszó személyek névsorába.
Márványtábla a Turul 1764 Egyesülettől
Tamás Józsefnek február 11-én születési évfordulója volt, és erre az alkalomra fekete márványból emléktáblát készített a csíkszeredai Turul 1764 Egyesület. Ezt áldotta meg a csíkszeredai Millenniumi Templomban Darvas Kozma József esperes, majd elszállította Esztergomba az egyesület két tagja, a madéfalvi Szabó Dónát és a csíkszeredai Salamon János. Az esztergomi Belvárosi temetőben található Tamás-síremlék védetté nyilvánításában meghatározó szerepe volt a Szent György Lovagrendnek.
„Jóska bácsi, Isten fizesse!”
Az emléktábla leleplezése előtt Salamon János és Bárdos István művészettörténész emlékezett a Madéfalvi veszedelem eseményeire és a sír védetté nyilvánításának folyamatára. Ezt követően Salamon átadta Bárdos Istvánnak a Csíkszeredából vitt, Ráduly Róbert Kálmán polgármester által adományozott elismerő oklevelét. Az emléktábla leleplezését követően a csíki küldöttség havasi gyopárral díszített, székely nemzeti színekben pompázó „Jóska bácsi, Isten fizesse!" feliratú koszorút, a Szent György Lovagrend magisztrátusa képviseletében pedig Cseke László rendi kancellár nemzeti színű szalagos koszorút helyezett el a síron. A megemlékezésen Tétényi Éva esztergomi polgármester üzenetét Váczi Hübschl István kabinetfőnök tolmácsolta, de jelen volt a lovagrend képviseletében Magyar György egyetemi tanár, Erdély jó ismerője, aki éveken át előadásokat tartott a Csíkszeredában megrendezett Bolyai Nyári Akadémián, illetve Csombor Erzsébet, a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom megyei intézetének igazgatója.
„...esztergomi hajadont vett feleségül”
Az emléktábla-avatásról Filemon Béla az Esztergom és vidéke című újságban megjelent tudósításában a következőket írta Tamás Józsefről: „(...) Életéről ugyan kevés dolog ismert, de azt tudjuk, hogy esztergomi hajadont vett feleségül. Az eseményről így írtak az Esztergom és Vidéke 1907. augusztus 15-én megjelent számában: »Vettük az alábbi eljegyzési hírt. Csíkszeredai Tamás József építész, a budapesti közúti vaspálya társaság főmérnöke eljegyezte Spanraft József és neje, Karrer Anna kedves leányát, Bertát.» A házaspár Esztergomban élt, az Arany János utca 1.-ben, két lányuk született, Magdolna és Emília. A férj továbbra is a fővárosban dolgozott 1931. július 19-én bekövetkezett haláláig. Holttestét Esztergomban a Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomba.”
Dobos László
Székelyhon.ro,

Költöznie kell az erdészetnek
Végrehajtó kereste fel hétfőn délelőtt a Hargita Megyei Erdészet csíkszeredai székhelyét. A látogatás célja nem volt egyéb, mint érvényt szerezni a legfelsőbb bíróság azon jogerős ítéletének, mely a római katolikus egyház tulajdonába utalja a Csipak-féle házat, amelyben az említett intézmény egy része működik. Az erdészetnek egy hónapon belül költöznie kell.
Marosvásárhelyi végrehajtóval és ügyvédi képviselettel érkezett hétfő délelőtt Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt római katolikus plébánia esperese a Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság székhelyére. A látogatás célja a Csipak-féle ingatlan egyház általi tulajdonba vétele volt, amelyben az említett intézmény egy része működik. A kezdetben feszült hangulatban zajlott tárgyalások után kiderült, az erdészet egy hónapos határidőt kapott, hogy kiürítse az épületet.
Egy ingatlan története
Mint azt a találkozó után az esperes az ingatlannal kapcsolatban elmondta, Majláth Gusztáv Károly püspök annak idején öt papot hívott Magyarországról Erdélybe. Köztük volt Csipak Lajos címzetes kanonok is, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára. Az egyházi személyiség 1932-ben vásárolta a szóban forgó 24 áras telket, amelyre házat épített. Ezt 1950-ben államosították, tulajdonosát Szebenbe száműzték.
Elveszett, majd előkerült végrendelet
Az esperestől azt is megtudtuk, Csipak 1953-ban Csíkszeredába látogatott, és ekkor írta meg végrendeletét. „Többen is tudtak erről, ám végül csak a könyvtárunk 2001-es átrendezésekor került elő a dokumentum. Ennek alapján lefolytattuk a hagyatékot, majd felszólítottuk az erdészeti hivatalt, amely itt folytatja működését, hogy ürítse ki az épületet, vagy kössünk bérleti szerződést” – nyomatékosított Darvas.
Nem akartak tárgyalni
„Az erdészeti hivatal nem volt hajlandó velünk tárgyalni, kénytelenek voltunk törvényre vinni az ügyet” – jegyezte meg az esperes. Hozzátette, a pereskedés öt éven át húzódott, a jogerős ítéletet tavaly január 17-én mondta ki a legfelsőbb bíróság. Ez alapján a Csipak Lajos által épített ingatlan a katolikus egyház, ezen belül a csíkszeredai egyes számú egyházközség jogos tulajdonát képezi.
„Azóta várakozó állásponton voltunk. Tavaly szeptemberben próbáltunk tárgyalni az erdészettel, ám nem úgy beszéltek velünk, ahogy egy tulajdonossal illett volna” – jelentette ki a csíkszeredai plébánia esperese. Végül ez év elején egy marosvásárhelyi végrehajtó irodát kértek fel arra, hogy szerezzen érvényt a jogerős ítéletnek.
Feszült beszélgetések utáni kiegyezés
Darvas Kozma József a Csipak-féle házban hétfőn lezajlott egyeztetést követően elmondta, a feleknek sikerült egyezségre jutniuk. Ennek értelmében az erdészetnek május 19-éig kell az épületet elhagynia. A helyzetet bonyolítja, hogy a kilencvenes évek derekán az igazgatóság az említett épület mögött egy újabb, kétszintes ingatlant is felépített. „A Csipak-házból való kiköltözést követően az erdészetnek ajánlatot kell tennie a területünkre felhúzott ingatlanra is. Erről az egyházközség tanácsa hoz majd döntést, amit a gyulafehérvári főegyházmegyei hatóság gazdasági tanácsának is láttamoznia kell” – írta le a következő időszak várható fejleményeit az esperes.
A Székelyföld Fociakadémiának ajánlanák
Darvas Kozma József kiemelte, az épületegyüttessel hosszú távú elképzelésük volna. A tervek szerint a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiával szakmai viszonyban levő Székelyföld Fociakadéma bentlakóinak ajánlanák fel. Amennyiben csak a régi ingatlan kerül tulajdonukba, akkor azt irodahelyiségként adnák bérbe. „Az egyház az ingatlanjairól nem mond le. Az erdészet azonban ragaszkodik a másik épülethez, így ha megfelelő ajánlattal jönnek, akkor elfogadhatjuk azt” – fejtette ki az esperes.
Cătălin Mutică: tiszteletben tartjuk a jogerős ítéletet
„Nem akarjuk bérbe venni ezt az épületet, a másikban bőven megférünk. Még talán örvendünk is az átadásnak, mert megszabadulunk egy sor fenntartási költségtől” – így fogalmazott a végrehajtói látogatás után megtartott rögtönzött sajtótájékoztatón Cătălin Mutică. A Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, az általa vezetett intézmény nem gördít akadályt az elé, hogy a katolikus egyház érvényt szerezzen a bírósági döntésnek. „Az egy hónapos határidőn belül kiköltözünk az épületből” – mondta az intézményvezető.
Nem mondanak le a nagyobb ingatlanról
„Most abban a helyzetben vagyunk, hogy van egy saját épületünk olyan területen, amelynek nem mi vagyunk a tulajdonosai. Nagyon sok megoldási lehetőség van erre az állapotra, ezekről a későbbiekben folytatunk tárgyalásokat az egyházzal” – pontosított Mutică. Elmondta, a Csipak-féle ház mögötti részen található kétszintes ingatlan 1997-re épült fel, erről viszont nem hajlandó lemondani az erdészet. „A törvény minket is védelmez, nem tudnak az utcára tenni az általunk épített ingatlanból” – tette hozzá az igazgató, aki szerint a szóban forgó épület a törvényes előírásoknak megfelelően volt felhúzva, minden ezzel kapcsolatos dokumentummal és engedéllyel rendelkeznek.
Ábrahám: van esély a kiegyezésre
„Az egyházközség tagjaként úgy látom, jogos tulajdonát kapja vissza az egyház. Azt viszont sajnálom, hogy az elmúlt időszakban elmaradt a párbeszéd a két fél között. A hétfői nap is kissé feszült hangulatban kezdődött, de végül meg tudtuk beszélni a dolgokat” – mondta el a tájékoztatón szintén jelen levő Ábrahám István. A megyei erdészet irodavezetője szerint az általuk épített kétszintes épülettel kapcsolatban van esély a kiegyezésre. „Meglátásom szerint megtaláljuk a megoldást a másik épületre is. A Merkúr nagyáruház környékén tudunk felajánlani olyan területet cserébe, amely hasonló értékkel bír. Konkrét javaslatot fogunk letenni ez irányban” – említette az illetékes.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

Végrehajtóhoz fordult a katolikus egyház Csíkszeredában
Hétéves pereskedést követő jogerős ítélet után kapta vissza egyik ingatlanját a Római Katolikus Egyház Csíkszeredában. Az egykor államosított épület ügyében egy marosvásárhelyi végrehajtói iroda kellett eljárjon.
Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa Darvas Kozma József esperes plébánossal az egykori római katolikus főgimnázium szomszédságában található igazgatói lakás történetéről beszélt.
Darvas Kozma József elmesélte az ingatlan történetét: a telket a Majláth püspök által Magyarországról hívott dr. Sipak Lajos hit- és magyar szakos tanár, és régens vásárolta 1932-ben, erre építette a házat, amit majd 1950-ben törvénytelenül államosítottak, mert ő tanár volt, de szebeni száműzetése miatt jogait nem tudta megvédeni. Dr. Sipak Lajos 1953-ben megírt végrendeletében az ingatlant a csíkszeredai római katolikus plébániának hagyta.
Az épületben erdészeti hivatal működik, amely nem volt hajlandó velük tárgyalni, ezért kényszerültek peres útra térni, amely öt éven át húzódott. Végül tavaly januárban, Bukarestben jogerős ítélet nyomán a terület és az épület a csíkszeredai plébánia tulajdonába került – magyarázta Darvas. Majd azt is elmondta, hogy az erdészettel ezután sem tudtak dűlőre jutni, ezért fordultak egy marosvásárhelyi végrehajtó irodához. Így most az erdészet május 19-ig az épületet fel kell szabadítsa, az általuk épített épületekre pedig ajánlatot tesznek.
Ábrahám István, az erdészeti hivatal irodavezetője, az egyházközség híveként, helyesli a jóvátételt, de azt mondja, mint az állami intézmény képviselője, elkerülhetetlennek tartotta a peres eljárást. Hozzátette: megkapják a megoldást a másik területre is, van hasonló értékű területük, szerinte eltudják azt cserélni. Nem volt ebben semmi személyeskedés, az állam vagyonát kellett védenünk, mint alkalmazottak – érvelt Ábrahám.
Catalin Mutica, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal igazgatója a végrehajtó látogatása után azt ígérte, hogy határidőre kiürítik az épületet. Tulajdonképpen tevékenységük elvégzéshez ma már nincs is szükség a hatalmas épületre, jól elférnek az általuk 1997-ben emelt épületben.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a mai hivatalnak semmi köze az egykori Sipak-ingatlan épületeinek lebontásához, amelyek helyére az új irodaépületet emelték, a hosszú pereskedés pedig természetes, mert ők kötelesek védelmezni az állam vagyonát.
Darvas Kozma József szerint az épület jövőbeni rendeltetéséről különböző elképzelések vannak, szóba került, hogy kiadják a Puskás Ferenc Akadémia bentlakóinak, vagy kiadnák intézménynek, mint irodahelyiséget.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Csíkszeredában közösségi ünnep az eledelszentelés
A húsvéthoz tartozik az ételszentelés hagyománya. Ennek a székelyföldi katolikusok között is nagy jelentősége van. Csíkszeredában a főtéren tegnap több ezren vettek részt az ünnepi eseményen.
Itt, a papi áldást várva, a Kárpát-medence legnagyobb eledelszentelésén készült Oláh Gál Elvira tudósítása.
A mikrofon előtt előbb az ünneplőbe öltözött Erőssék családfője szólalt meg: ezt a hagyományt az őseinktől hozzuk, és tartozunk annyival az utógenerációnknak, hogy továbbadjuk. Hozzátette: ebben nőttünk fel, ez életünknek része.
Erőssné pedig elmondta, hogy a kosarukba idén is az került, ami hajdanán a nagyszüleikébe is, vagyis sonka, bárány, az általuk készített írott tojás. Az én kosárkámban is tojás és kenyér van – jelentette ki büszkén Erőssék gyermeke.
A sorban állok fegyelmezetten vesznek részt a szertartáson.
Népünk az évszázadok során hozzászokott a fegyelemhez, katonanemzet vagyunk – mondta Darvas Kozma József címzetes esperes, a Szent Kereszt templom plébánosa, az eseményről, amely ma már nem egyszerű szertartás, hanem valódi közösségi ünnep.
Kossuth Rádió. Székelyhon.ro

Megmentőre vár a Makovecz tervezte csíki Millenium-templom
Jelentősen megrongálódott a több mint egy évtizede Makovecz Imre tervei alapján épült csíkszeredai Millenium-templom nyugati tornya.
Az épületrész kiterjedt szakaszán lehullott a vakolat, az illetékesek szerint a tornyot ékesítő keresztek is javításra szorulnak. „Több helyen is kénytelenek voltunk leverni a vakolatot, mert a beszivárgott víz miatt az felpuffadt és veszélyessé vált” – fejtette ki Darvas Kozma József a hónapokkal ezelőtt elvégzett beavatkozásról.
A Szent Kereszt plébánia címzetes esperese arról is beszámolt, hogy a keresztek kibontásakor azt tapasztalták, hogy az építkezés alatt használt deszka zsaluk bennük maradtak, ezek pedig az évek során nedvességgel megszívták magukat és korhadni kezdtek.
Emellett a téli fagy miatt a réseken beszivárgott víz belülről feszítette a szóba forgó épületelemeket, emiatt elkezdett lepattogni ezekről is a vakolat. „Még tavaly kibontottuk a keresztek belsejét, és kitakarítottuk, ennél többet egyelőre nem tehetünk" - magyarázta az esperes.
Jóváhagyás nélkül nem dolgozhatnak
A templom keleti tornyán is jelentkeztek már a hibák, ezeket viszont sikerült kijavítani. Hasonlóképpen jártak volna el a nyugati toronnyal is, ám tavaly azt az értesítést kapták, hogy saját kezdeményezésre nem végezhetnek semmilyen jellegű beavatkozást az épületen, a javításnak kizárólag a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány hozzájárulásával foghatnak neki.
„Tavaly októberben kaptuk a hírt, miszerint a Magyar kormány felkarolja az alapítvány működését, amely a neves építész hagyatékáért felel" – hangsúlyozta az esperes. Hozzátette, ígéretet kaptak az alapítvány részéről, hogy támogatni fogják a felújítási munkálatokat, illetve hogy ennek a feltételeit is közlik a plébániával. „Mi jeleztük igényünket és a kialakult helyzetet. Egyelőre nem tehetünk mást, mint várunk" – mondja az egyházi méltóság.
Három éve jött létre a Makovecz alapítvány
2011 októberében a „nemzet építésze" halálát követő napokban az örökösök alapítvány létrehozását kezdeményezték – derül ki az alapítási dokumentumokból. Mivel az örökösök, a család tagjai között nincsenek építészek, így az alapítvány tagjai közé a család képviselőin kívül olyan személyiségeket kértek fel közreműködésre, akiknek a személye garancia a szakmai és szellemi tartalom vitathatatlan képviseletére.
Az Alapítvány célja részben Makovecz Imre építészi-tervezői szellemi hagyatékának, az annak részét képező szerzői jogi művek és egyéb alkotások – tervek, írásművek, hanganyagok – felkutatása, összegyűjtése, tudományos-szakmai feldolgozása és gondozása, Makovecz Imre alkotói életművének megőrzése.
Ugyanakkor az alapítvány céljai közé tartozik az elismert építész által tervezett épületek, mint a magyar kulturális örökség részeinek nyilvántartásba vétele, helyi, illetve műemléki védelem alá helyeztetésének kezdeményezése és katalogizálása Magyarország határain belül és azon kívül is, és ezen épületek fennmaradásához, eredeti állapotukban való megmaradásához támogatás nyújtás.
A Millenium-templom tervezését Makovecz Imre egyébként díjmentesen vállalta el. Az építőművész tanítványát, Bogos Ernő csíkszeredai építészt kérte meg a részletes terv kidolgozására – tudhatjuk meg a Szent Kereszt plébánia internetes honlapján olvasható adatokból. Az építésnek 2001 szeptemberében kezdtek neki, és két év alatt be is fejezték. A templomot 2003. október 18-án Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök szentelte fel Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Rédai Botond. Krónika (Kolozsvár)

Darvas: nem egyezkedünk!
Hétfőn kell átadja a visszaigényelt csíkszeredai Csipak-féle házat a római katolikus egyháznak az állami erdészet. Az intézménynek az április közepén lezajlott végrehajtói látogatás nyomán kellett elhagynia az ingatlant. Az egyház azonban továbbra is igényt tart a 24 áras telek egészére, területcserébe nem egyeznek bele, így további jogi vita van kilátásban a két intézmény között.
„Az egyik részt átvesszük, területcserébe azonban nem megyünk bele” – fejtette ki határozottan Darvas Kozma József. A csíkszeredai Szent Keresz Plébánia esperese kiemelte, az erdészet úgy építkezett a kilencvenes évek derekán a szóban forgó területre, hogy az illetékesek tudatában voltak annak, a telek nem az ő tulajdonuk, így az előbb-utóbb vissza lesz igényelve. Darvas szerint szintén az intézmény hozzáállását tanúsítja, hogy tavaly úgy ruháztak be az általuk épített ingatlanba, hogy az év január 17-én megszületett a telek visszaszolgáltatását kimondó jogerős ítélet.
„Úgy gondolom, ezek az események nem az intézmény vezetőinek jóhiszeműségét bizonyítják. Bontsák le az épületüket, vagy megfelelő vételárat kínáljanak fel érte” – hangsúlyozta az esperes. Ugyanakkor érthetetlennek nevezte, hogy míg az általa képviselt egyház kizárólag a törvény betartását kéri, addig éppen egy állami intézmény az, amely nem tartja tiszteletben azt. „Ez az utolsó szavunk, nem egyezkedünk” – mondta határozottan Darvas, aki akár további jogi lépések megtételét is kilátásba helyezte annak érdekében, hogy teljes mértékben érvényt szerezzenek a törvényszéki döntésnek.
Másfél évtizede kezdődött a történet
Mint arról már beszámoltunk, a Csipak Lajos címzetes kanonok, az egykori csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára által 1932 körül épített ingatlannal kapcsolatos végrendelet – melyben a kanonok az egyházra hagyta az ingatlan – 2001-ben került elő a megyeszékhelyi Szent Kereszt plébánián. Ennek alapján lefolytatták a hagyatéki tárgyalást, majd felszólították az erdészeti hivatalt, hogy ürítse ki az épületet, vagy kössenek bérleti szerződést.
Az erdészeti hivatal nem volt hajlandó tárgyalni, a peres ügy pedig öt éven át húzódott, a jogerős ítéletet tavaly január 17-én mondta ki a legfelsőbb bíróság. Darvas Kozma József esperes korábbi nyilatkozata szerint azóta várakozó állásponton volt az egyház. Így egy tavaly szeptemberi sikertelen egyeztetést követően idén április 14-én végrehajtó és ügyvéd jelenlétében folytattak újabb tárgyalásokat. A két félnek végül sikerült megegyeznie, így az erdészet vállalta, hogy május 19-éig felszabadítja az ingatlant.
Ragaszkodik épületéhez az erdészet
A kilencvenes évek derekán a 24 áras telken az igazgatóság a Csipak-féle ház mögött egy újabb, kétszintes ingatlant is felépített. Az egyház erre az épületre is igényt tartana, az erdészet viszont nem hajlandó feladni az általa felhúzott irodaházat. Mint azt Cătălin Mutică, a Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője korábban már kifejtette, a törvény őket is védi, így senki nem tudja kirakni az intézményt az általuk épített ingatlanból. Éppen ezért területcserét ajánlottak fel az egyháznak, a Merkúr nagyáruház környékén található területet kínálva fel. Az igazgató azt is elmondta, a végrehajtó által megszabott határidőt betartják, így hétfőig elhagyják a Csipak-féle ingatlant.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

Perekkel válaszolt a kilakoltatásra az erdészet
Birtokba vehette hétfőn a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia az állami erdészet által eddig használt Csipak-házat. Az ingatlant a hozzá tartozó 24 áras területtel tavaly januárban szolgáltatta vissza a legfelsőbb bíróság. Mint kiderült, az erdészet ebben az ügyben időközben három bírósági pert is indított a katolikus egyház ellen.
Végrehajtó és ügyvéd jelenlétében zajlott le hétfőn a Csipak Lajos címzetes kanonok, az egykori csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára 1932 körül épített házának birtokba vétele a római katolikus egyház által. A folyamat nem volt zökkenőmentes, az átvétel során több dolgot is nehezményeztek a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia képviselői. A szóban forgó ingatlanon kívüli részekről, azaz a telek további részeiről, illetve az időközben az erdészet által felhúzott épületekkel kapcsolatosan nem jutottak közös nevezőre a felek.
„A beszélgetések során arra jutottunk, hogy az egyház képviselői egy ajánlatot fognak küldeni az általunk épített ingatlanok felvásárlására. Mivel állami hivatal vagyunk, feletteseink hozzák meg a döntést ebben a kérdésben” – fogalmazott portálunknak az átadást követően Cătălin Mutică. A Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője kiemelte, valószínű, hogy a helyzet végleges tisztázásáig az általuk használt területért bért kell fizetniük az egyháznak.
Mutică: nem vagyunk rosszhiszeműek
Az erdészet megyei vezetője kifejtette, a többi hasonló esetből kiindulva el lehet mondani, ebben a helyzetben is a bíróság fogja kimondani a végső szót. „Van egy törvényesen felépített ingatlanunk és melléképületek egy olyan területen, amely az építkezéskor még állami tulajdonban volt. Tehát szó sincs illegális építkezésről. Meg szeretnénk venni azt a területet, amin az épületeink vannak, hogy továbbra is itt tudjunk működni” – nyomatékosított az igazgató.
Mutică ugyanakkor határozottan visszautasította azokat a vádakat, miszerint rosszhiszeműen viszonyultak volna az egész helyzethez. Elmondása szerint az erdészetnek van egy múltja ebben a városban, több ingatlant is épített a hivatal, ezek egy részét most mások használják. „Mi nem vagyunk rosszhiszeműek, az akkori rendelkezések értelmében költöztünk egyik épületből a másikba. Valahogy meg kell oldani ezt a helyzetet, hogy mi is folytatni tudjuk tevékenységünket” – jegyezte meg az illetékes.
Még a kézmosót is elvitték – méltatlankodott Darvas Kozma József. A csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese szerint minősíthetetlen, amilyen állapotban hagyta az erdészet az általa használt Csipak-házat. „Átvettük a területet, a Csipak-házat. Egy megfelelő árat is felkínálunk a másik épületegyüttesért. Ha elfogadják ajánlatunkat, jó, ha nem, bontsák le és vigyék el. Ettől a naptól kezdve a végleges megoldásig bérleti díjat kérünk az erdészettől” – fogalmazott az esperes.
Három bírósági per az egyház ellen
Az esperestől megtudtuk, az állami erdészet három bírósági pert indított az egyház ellen. Darvas szerint az egyikkel a törvényszéki végrehajtás felfüggesztését szeretnék elérni, a másik kettő tárgyáról azonban egyelőre nincs tudomásuk, várják a bíróság értesítését. „Nem ijedünk meg, az erdészet tartsa tiszteletben a törvényt” – hangsúlyozta Darvas. Elmondta, a bemutatott iratokból kiderül, az erdészetnek épületbővítésre van engedélye, hiszen az egyik Csipak által felhúzott melléképületet bővítették háromszor is, elsőként 1981-ben, majd 1989-ben, illetve 1997-ben. Ám az ezzel kapcsolatos dokumentációkban több hiányosság is fellelhető, az épületegyüttes telekkönyveztetve sincs.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

„Részei vagyunk a magyar nemzetnek”
A trianoni békediktátumra emlékeztek Csíkszeredában június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszéki szervezete és a Minta szervezésében. A rendezvényt az esős időjárás miatt az 1956-os tér helyett a református templomban tartották meg. Tőke Ervin, a Minta országos elnöke elmondta, június negyedike kettős jelentéssel bír a magyar emberek számára, egyrészt fájó emlék a trianoni békediktátum minden magyar ember számára, hiszen a nemzet egyharmada idegen fennhatóság alá került, másrészt 2010-ben a magyar országgyűlés törvénybe foglalta, hogy ez a nap legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. „Mi, székelyek is részei vagyunk, egyénenként és közösségként egyaránt a magyar nemzetnek. Ugyanakkor határvédői vagyunk az ősi magyar földnek, a Kárpát-medencének, amely a mi otthonunk” – fogalmazott Tőke.
A megemlékezésen beszédet mondott Gyenge Mónika, a csíkszéki EMI elnöke, illetve felszólaltak a történelmi egyházak képviselői, Darvas Kozma József katolikus esperes, valamint Szatmári Szilárd református lelkész is. A magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult az esemény.
A magyarok sorsát megpecsételő békediktátum aláírásának időpontjában, 17:32 perckor több csíki templomban megszólaltak a harangok.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Victor Ponta a székely hősiességet méltatta
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta vasárnap, a Nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából a csata helyszínén tartott megemlékezésen Victor Ponta román miniszterelnök, aki Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének a meghívására vett részt a rendezvényen.
Victor Ponta románul és magyarul is köszöntötte a rendezvény mintegy 200 résztvevőjét – mint mondta, vállalva, hogy ezért, illetve jelenlétéért bőven kijut majd neki a kritikákból a román sajtó részéről –, majd hozzátette, „egyfajta székely Thermopülaként” hallott a helyről. Román kormányfő első alkalommal vett részt a minden év augusztus elején megtartott rendezvényen – a miniszterelnök egyébként vasárnap délelőtt a Kézdivásárhelyen rendezett országos gyorsulási gokart bajnokságot tekintette meg, mivel kisfia versenyzőként állt rajthoz a megmérettetésen.
„Minden elismerést megérdemel az a tény, hogy ezek az emberek az életüket adták olyan ideálokért, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára: a szabadságért, az önrendelkezés jogáért, a harcért, amelyet vagy a bécsi, vagy a cári, vagy a török birodalom ellen vívtak” – jelentette ki a miniszterelnök, hozzátéve, „minél gyakrabban hívnak meg ebbe a régióba, láthatják, számos zászló loboghat anélkül, hogy ebből újabb olyan háborúba kezdjünk, amelyre semmi szükségünk nincs”.
Kelemen: megértésre van szükség
Kelemen Hunor a szabadságért folytatott küzdelem fontosságáról beszélt, amelyet annak idején fegyverrel, most viszont érveléssel és meggyőzéssel kell folytatni. Az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kijelentette, az erdélyi magyarságnak továbbra is küzdenie kell a szabadságért, követve az 1848–49-es szabadságharcosok szellemi örökségét.
Köszönetet mondott Victor Ponta miniszterelnöknek, jelezvén, hogy ő az első román miniszterelnök, aki ellátogat a székelyek és magyarok tudatában szimbolikus tartalommal bíró helyre. Hozzátette, ha gyakrabban jár a kormányfő Székelyföldre, olyanoknak ismerheti meg a térség lakóit, amilyenek, és jobban megértheti őket. Kelemen Hunor szerint e megértés vezethet el oda, hogy a magyar közösség vágyai és Románia vágyai is megvalósuljanak.
A népességfogyás fenyeget
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke elmondta, a Kárpát-medencei magyarságot, a székelységet ma már nem az osztrák császár ágyúcsövei fenyegetik, hanem a népességfogyás, a kivándorlás. Szerinte ezért szükség van a párbeszédre a románsággal is, hiszen gondjaink többsége azonos, elsősorban az elvándorlás és népességfogyás.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke két irányban fogalmazott meg üzenetet: a székelyeknek és Bukarestnek. „A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1849 legnagyszerűbb leckéje. Az 165 évvel ezelőtti szabadságharcosok javarésze iparos emberekből, az eke szarvát fogó földművesekből és nem túl sok katonából állt. Hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. A miniszterelnök úr előtt is azt mondjuk, amit eddig: elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, de nem fogadunk el kettős mércét. Tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy bármelyik kormány tiszteletlenül viszonyuljon hozzánk. Tekintettel arra, hogy Victor Ponta miniszterelnök úr jelen van, az az jelenti, hogy a bukaresti politikában fordulat következhet be” – fejezte ki reményét.
Darvas-Kozma József csíkszeredai főesperes javasolta egy új székely kongresszus megtartását, az 1902-es mintájára, amelynek a megvalósítása az első világháború után megakadt. „Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni az összes politikai és érdekképviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérés kell a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében” – fejtette ki.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja azt mondta, a székely hősök áldozata arra tanít, hogy a közösségért áldozatot kell vállalni, mert csak úgy van értelme az emberi életnek. „Csak akkor tudunk családot alapítani, nemzetet építeni, ha a közösségért felelősséget vállalunk” – jelentette ki a főkonzul.
A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, a megemlékezést a csíkkozmási Bojzás néptánccsoport előadása és a Tuzson János Fúvósegylet tette ünnepélyesebbé. Hagyományszerűen idén is felvonultak a csíkszéki és háromszéki huszárok.
A Csíkszék és Háromszék közötti Nyergestetőn zajlott 1849. augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását.
Székelyhon.ro

Tisztelgés a székely hősök előtt
A nyergestetői csata 165. évfordulójára emlékeztek
Az idei megemlékezés az 1849-es nyergestetői ütközet helyszínén rendhagyó volt, ugyanis a 165. évforduló alkalmával, Kelemen Hunor szövetségi elnök meghívására, részt vett Victor Ponta, Románia miniszterelnöke is. Román kormányfő első alkalommal vett részt a minden év augusztus elején megtartott nyergestetői rendezvényen.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a szabadságért folytatott küzdelem fontosságáról beszélt, amelyet annak idején fegyverrel, most viszont érveléssel és meggyőzéssel kell folytatni. Az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kijelentette, az erdélyi magyarságnak továbbra is küzdenie kell a szabadságért, követve az 1848–49-es szabadságharcosok szellemi örökségét. "Olyan erényeket kell továbbvinnünk, amelyek biztosítanak minket arról, hogy megmaradjunk, talpraálljunk akkor is, ha kudarcok érnek, és folytassuk a munkát." Kelemen Hunor köszönetet mondott Victor Ponta miniszterelnöknek, aki a meghívására részt vett a nyergestetői megemlékezésen, kiemelve, hogy ez az első alkalom, amikor Románia miniszterelnöke jelen van ezen a történelmi helyen. "Sokan lesznek, akik majd kritizálni fogják ezért a miniszterelnököt és a megemlékezés szervezőit is, de reményeim szerint többen lesznek azok, akik megértik, hogy fontosak ezek a látogatások, mert csak ez teremtheti meg az alapját a valódi párbeszédnek. Köszönöm, hogy Victor Ponta jelen van, hiszen csak úgy ismerhet meg minket, magyarokat igazán, ha szülőföldünkön találkozik velünk. Ha pedig jobban megismer, akkor jobban is érti mindazokat a célokat, amelyek számunkra fontosak, így a párbeszéd és a megértés jegyében jó válaszokat tudunk közösen adni a 21. század kihívásaira" – jelentette ki.
Victor Ponta miniszterelnök magyarul is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében tiszteletét fejezte ki a székelyek szabadságszeretete előtt, és szorgalmazta a két nép közeledését. "Minél gyakrabban hívnak meg ebbe a régióba, láthatják, számos zászló loboghat anélkül, hogy ebből újabb olyan háborúba kezdjünk, amelyre semmi szükségünk nincs" – jelentette ki a kormányfő. Megemlítette a Kézdivásárhelyről a Nyergestetőre vezető utat, megjegyezve, az javításra szorul, és hogy tudja, mi a dolga, hiszen magyarok és románok ugyanazokkal a napi problémákkal küszködnek.
Borboly Csaba beszédében kijelentette, a Kárpát-medencei magyarságot, a székelységet ma már nem az osztrák császár ágyúcsövei fenyegetik, hanem a népességfogyás, a kivándorlás. "Azt látjuk, hogy e téren nagyon komoly lépésekre került sor az anyaországban az utóbbi négy évben. Bízunk benne, hogy Tuzson Bence képviselő úr és kollégái hathatós közreműködésével az elkövetkező négy esztendőben fel tudjuk gyorsítani a sikeres minták, a jó példák átvételét és meghonosítását Székelyföldön, de akár Romániában is! A népességfogyás, a kivándorlás kéz a kézben jár egymással, és ellenük nincs más gyógymód, mint a munkahelyteremtés, hogy a székely fiatal szülőföldjén tudjon családot alapítani, minél több gyereket vállalni, boldogulni. E téren van amit megtettünk, hisz vannak sikerek és kudarcok, de azt látom, hogy az anyaország kormányának hathatós támogatásával, a Bukarestből elhozható fejlesztési forrásokra alapozva, a román kormány felelős és hangsúlyos szerepvállalásával, illetve folytatva önkormányzataink, egyházaink, a gazdák, közbirtokosságok, illetve vállalkozóink minél szélesebb körű összefogásának módozatait, néhány éven belül a negatív tendenciákat megtudjuk fordítani." A Hargita megyei elnök szerint ezért szükség van a párbeszédre a románsággal is, azt sem lehet megspórolni, hiszen gondjaink többsége azonos, elsősorban az elvándorlás és népességfogyás. "Eleink a székely önszervezésről, autonómiáról nemcsak beszéltek, nem elméleteket, kiáltványokat gyártottak, hanem a mindennapi életüket annak jegyében szervezték meg, mindig annyi autonómiájuk volt, amennyit ki tudtak harcolni maguknak, de a megszerzett jogaikkal mindennap éltek is. És így van ez napjainkban is, annyi az autonómiánk, amennyit kivívunk, megszerzünk, megőrzünk. Mindenki ott, ahol van, az adott élethelyzetben" – mondta Borboly Csaba hozzátéve: "Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a kevesebb cirkusz, több munka jegyében dolgozzunk többet, egymásért Székelyföldért! Mert többek között ez is Nyerges-tetői csata üzenete."
Tamás Sándor két irányban fogalmazott meg üzenetet: a székelyeknek és Bukarestnek: "A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1849 legnagyszerűbb leckéje. Az 165 évvel ezelőtti szabadságharcosok javarésze iparos emberekből, az eke szarvát fogó földművesekből és nem túl sok katonából állt. A szabadságharc szikrája, Gábor Áron is asztalos mester volt. Bár akkor sem látszott fényesnek a jövő mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a hitük. Nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Bukarestben sokáig nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Az volt az érzésünk, hogy össze vannak zavarva: hol kedveskedtek nekünk, hol szorítottak. Közben pedig sokat frocliztak minket. A miniszterelnök úr előtt is azt mondjuk, amit eddig: elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, de nem fogadunk el kettős mércét. Tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy bármelyik kormány tiszteletlenül viszonyuljon hozzánk. Tekintettel arra, hogy Victor Ponta miniszterelnök úr jelen van, az az jelenti, hogy a bukaresti politikában fordulat következhet be."
Darvas-Kozma József esperes javasolta egy új székely kongresszus megtartását, az 1902-es mintájára, amelynek a megvalósítása az első világháború után megakadt. "Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni az összes politikai és érdekképviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérés kell a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében."
Incze Zsolt, a református Sepsi Egyházmegye esperese azt mondta, jó itthon élni, és vannak értékeink, ezeket kell megőrizni és továbbadni. "Mindenkit szívesen látunk, vendégként fogadjuk, a kölcsönös tisztelet jegyében" – hangsúlyozta.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja azt mondta, a székely hősök áldozata arra tanít, hogy a közösségért áldozatot kell vállalni, mert csak úgy van értelme az emberi életnek. "Csak akkor tudunk családot alapítani, nemzetet építeni, ha a közösségért felelősséget vállalunk" – jelentette ki a főkonzul.
Tuzson Bence, Tuzson János őrnagy leszármazottja, a Fidesz országgyűlési képviselője beszédében kiemelte, hogy végre olyan kormánya van Magyarországnak, amely nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is vállal a határokon túl élő magyarságért.
A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, köztük Victor Ponta miniszterelnök is. Jelen volt Békés megye küldöttsége is, Farkas Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke megkoszorúzta az általuk által állított kopjafát. A megemlékezést a kozmási Bojzás néptánccsoport előadása és a Tuzson János Fúvósegylet tette ünnepélyesebbé. Hagyományszerűen idén is felvonultak a csíkszéki és háromszéki huszárok.
Hargita megye sajtószolgálata, Népújság (Marosvásárhely)

Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József
Az 1902-es tusnádfürdői gyűlés mintájára egy új székely kongresszus összehívását javasolta Darvas-Kozma József csíkszeredai főesperes vasárnap a nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából elhangzott beszédében. Az elgondolás részleteiről az ötletgazdától érdeklődtünk.
– Ön vasárnap a Nyergestetőn a következőket mondta: „Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni valamennyi politikai és érdek-képviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérést kell készíteni a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében”. Honnan jött az ötlet egy új kongresszus megtartására?
– Az utóbbi időszakban azt tapasztaltam, hogy a székely népen is egyfajta politikai kiábrándultság és tétlenség, egymásra mutogatás, letargia vett erőt. Amikor meghívtak a Nyergestetőre, imádkoztam magamban, hogy mit is mondhatnék ott. Valami olyat kellene mondani, ami eltér az eddigiektől, a múltbeli események felidézésétől. Valami olyanra lenne szükség, ami a jelenről is szól, és a jövőbe is tekint. Ekkor eszembe jutott – ez volt az isteni sugallat – az 1902. augusztus 28–30. közötti tusnádfürdői székely kongresszus. Az ott elhangzottak egyébként mindenki számára elérhetők, mert a Székelyföld kulturális folyóirat is közzétette.
– Egyfajta párhuzamot vont az akkori és a mostani időszak között, mondván, hogy most is a kivándorlás és a munkanélküliség jelenti a legégetőbb problémát, mint akkor.
– Pontosan. Már a 19. század második felétől kezdve elkezdődött a székelyek kivándorlása, sokan többek között a Regátba költöztek. Akkor ezt még tetézte az 1871-es úgynevezett arányosítási és tagosítási törvény, aminek következtében a székely népet majdnem földönfutóvá tették. 1895-ben létrehozták a kivándorlást szabályozó bizottságot.
1901-ben már a magyar kormány kezdett foglalkozni a kivándorlás ügyével, majd az év nyarán eldöntötték, hogy Tusnádfürdőn szervezzenek székely kongresszust. A gyűlés után tulajdonképpen elindult egy székely akció: gazdakörök alakultak, hogy felvilágosítsák a gazdákat az állattenyésztéssel és földműveléssel, erdőgazdálkodással kapcsolatos fejlesztésekről. Elindult tehát egyfajta kibontakozás, amit az első világháború megtört, majd a román hatalom teljesen leállított.
– Egy ahhoz hasonló kibontakozásra lenne most szükség?
– Igen. Illyés Gyulát idézve az a magyar, aki a magyarság múltjáért, jelenéért és jövőjéért felelősséget vállalt. Ennek mentén most ne azt nézzük, hogy ki melyik pártban van, hanem közösen kell cselekednünk a székelységért, a székely autonómiáért, önrendelkezésért, a fiataljainkért.
– Kik lehetnének a kongresszus résztvevői?
– A politikai alakulatok – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt –, a Székely Nemzeti Tanács, a közbirtokosságok, a különböző gazdasági és kulturális szervezetek, egyesületek, valamint a történelmi egyházak vezetői. Fontos és alapos előkészítésre van szükség. Meg kell hallgatni, hogy mit kíván a nép. Ezt tudjuk tenni a székely népért, ezek a lehetőségeink. Kezünkbe kell vennünk a jövőnket.
– A pártok részéről van-e készség egy ilyen kongresszus megszervezésére?
– Még vasárnap, talán a nyergestetői ünnepség hatása alatt, Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke azt mondta nekem, hogy nagyon jó gondolatnak tartja az ötletem. A jelen lévő polgármesterek is gratuláltak azért, hogy megmutattam egy irányt. Kezdésként azokra az önkormányzatokra gondoltam, amelyek már helyi határozatot hoztak egy önálló székely régióba való tartozásról, de a többi is felzárkózhat. Fontos, hogy amit meg tudunk tenni, azt ne Bukarest határozza meg, szubszidiaritásra van szükség. Ez tulajdonképpen autonómiát jelent, erre a szóra viszont a románok begerjednek, ezért vigyáznunk kell a használt kifejezésekre.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)

Megoldáskeresés az itthonmaradásra
Múlt csütörtökön, szeptember 18-án, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom bővített országos vezetőségi ülést tartott a Kovászna megyei Maksán. Jelen voltak a mozgalom parlamenti képviselői közül Erdei Dolóczki István, Seres Dénes, Moldován József, Fehér László. Részt vett Darvas Kozma József egyházügyekkel és társadalmi kérdésekkel foglalkozó alelnök, Zsombori Vilmos politikai alelnök, Kelemen Kálmán elnök és Kiss Tibor gazdasági alelnök.
A tanácskozás részleteiről Kelemen Kálmán elnököt kérdeztük, aki elmondta, hogy ismertették és szétosztották Hans Gert Pötteringnek, a Konrad Adenauer Alapítvány elnökének Európa egyesítése a kétezres évek fordulóján című munkáját, amely az elnök szerint ma is időszerű, különösen ebben a térségben. Kitűnő elemzés arról, hogy mi várható Oroszország részéről a 2010-es – 2020-as évek távlatából.
– A fő napirendi pontok arról szóltak, hogy a négy parlamenti képviselőnk, akik egyben az illető régió felelősei is, milyen eredményeket értek el a Kelemen Hunor államelnök jelöltségét támogató aláírások összegyűjtésében. Az adatokból kiderült, hogy – beleértve a Hargita megyei körzetet is – a szükséges kétszázezer aláírásnak több mint a felét a mi kereszténydemokratáink körzetében gyűjtöttek össze – jelentette ki Kelemen Kálmán.
A tanácskozásról két kérdéskört emelt ki. Az egyik abból indult ki, hogy a Nyergestetőn az egyházügyi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó alelnök, Darvas Kozma József csíkszeredai főesperes Ponta kormányfő jelenlétében elhangzott javaslata szerint újból össze kellene hívni a székely kongresszust, amelyet 1902-ben hívtak utoljára össze, és az lenne illetékes széles társadalmi párbeszédet folytatni szakértők bevonásával két dologban is: az egyik, hogy a magyar-magyar szembenállást olyan szintre szállítsa le, amely nem jár időnként azzal a hatással, hogy egy bizonyos cél elérésére annyiféle vélemény van, hogy lehetetlenné válik az együttműködés.
A másik a kivándorlás, a fogyás, a fiatalok bizonytalan helyzetével kapcsolatos kérdéseknek a megvitatása, mivel ijesztő méreteket öltött már Székelyföldön is. Az RMKDM elnöke ebben a témakörben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök előadását emelte ki, aki konkrét javaslatokat is megfogalmazva arról beszélt, hogyan lehetne itthon tartani Erdélyben a magyar embereket. Darvas Kozma József szintén konkrétumokat fogalmazott meg, bemutatta azokat a szervezési, illetve ismeretterjesztési feladatokat, amelyekkel biztosíthatják az esetleges székely kongresszus sikerét.
Megvitatták a további lépéseket az államelnök-választás ügyében, hogy mit kell tenni, hogy Kelemen Hunor minél több szavazatot kapjon, mivel az aláírásgyűjtés során is érdektelenséget tapasztaltak. Nemtetszésüket fejezték ki, hogy a második magyar elnökjelölt indítása megosztotta a magyarságot, nem igaz, hogy ez ahhoz járulna hozzá, hogy minél többen menjenek el szavazni, inkább kiábrándulást észleltek az emberek részéről, hogy megint nem tudtak megegyezni.
Az elnök gratulált a parlamenti képviselőknek, hogy a migrációs törvény szavazásakor nem járultak hozzá a politikai kalandorság törvénybe iktatásához. Arról is beszélt, hogy jelen voltak az ifjúsági szervezet képviselői is, akik elmondták, miért nem akarnak kivándorolni, itthon keresik a boldogulásukat.
Összegezve a tanácskozást, Kelemen Kálmán kijelentette: – Nagyon hasznosnak tartom az előadásokat. Jövőre 25 esztendős a romániai kereszténydemokrácia. Ugyancsak jövőre esedékes a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kongresszusa is, tisztújítással, program- és alapszabályzat- módosítással. Nagyon tartalmas és értékes tanácskozás volt, nyitottunk kapukat is, nem csak sápítoztunk, hogy az ifjúságnak nincs jövőképe, hanem megoldásokat és konkrét intézkedéseket is bemutattunk, amelyek az itthonmaradást segítik elő.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Keresztény, demokrata és magyar
Hivatalos voltam a Romániai Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom (RMKDM) ez évi konferenciájára. Eresztevényben, néhány méterre Gábor Áron emlékművétől jutottak szóhoz a képviselők. Jó volt hallani, hogy az átkos fogalom, a szórvány kissé erőtlenedik az egymás után és indulatosan, dokumentáltan kibontakozó fölszólalásokban. Az egység, az együttműködés szellemében. Szatmárról Erdei Dolocki István, Zilahról Seress Dénes jött el, Kézdivásárhelyről, immár többségből Fejér László Ödön, Borszékről Moldován László parlamenti képviselő, Dr. Darvas Kozma József egyházi országos alelnöke az RMKDM-nek, Sepsiszentgyörgyöt többek között Kiss Tibor gazdasági országos alelnök képviselte, aki szigorú volt, mint mindig, elvi és gyakorlati elvárásaiban.
Kelemen Kálmán országos elnök ugyancsak a tettek mezején nyugtázta az eredményeket. Ezen a konferencián nem hangzott el a szélsőjobb kifejezés, mert a konferencia tanúsága szerint sincs, amit mérsékelnünk kellene elvárásainkban a mai román kormánnyal szemben. Mert a magyarok hazai elvárása nem a román állam ellenében irányul, hanem a jog és az igazság, az egyenlő elbírálás érdekében.
Hol van a független, az egykori magyar nyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem? És hol az önálló magyar nyelvű tudományegyetem, amely létezett 1959-ig? Kérdéseket tettek föl és nem önmaguk vigasztalására a küldöttek, a KDM vezetői, hanem célirányosan: hol állunk ma jogilag?
Rég nem vettem részt ilyen szigorúan és gyakorlatilag célra törő konferencián. El lehetett másutt, néhol mismásolni, maszatolni sorskérdéseinket – itt nem. Kelemen Kálmán országos elnök szedte-rakta rendbe mindezt. És késve, de többszöri „megidézésre” megérkezett a Hargita megyei fáradhatatlan elnök, Borboly Csaba, és mint ellenségeink álmait, ítélte el a székelyek 15 és 49 év közti elvándorlását. És azonnal azt sorolta, amit tenni lehet. Idén 25 szakiskolai osztály indult, ahová felvételivel (!) lehetett bejutni. Értelme van és célja a szakoktatásnak, és ezt egyre többen veszik észre Hargita megyében. Diákonként havi 200 lej ösztöndíj jár. Nemcsak ez a vonzó, hanem a szakma, tudás, képzettség révén a munkalehetőség, tehát a lét itthon, a jobb lét.
Idegenek számára hátborzongató a megfogalmazása Borboly elnöknek: állampolgár-ellenesen működik itt az állam.
Az egyházak szerepe került előtérbe abban a közös küzdelemben, amely szociális, jólétpárti és nemzeti. Mindebben semmi kivetnivalót nem találni, csak ha ismét és ismét fölülmarad, fölülkerekedik a nemzeti többség üres melldöngetése.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Főhajtás a forradalmárok emléke előtt
Nagy számban jelentek meg a csíkszeredaiak csütörtök délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál, hogy megemlékezzenek a szabadságharc áldozatairól és hőseiről.
A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az '56-os Vitézi Rend, és az '56-os Bajtársi Társaság  nevében Kelemen Csongor köszöntötte. A szónok a forradalom kapcsán rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa azt a forradalmat, ami a lelkéhez, eszmeiségéhez méltó lett volna, megállították a segítséget, és végignézték, ahogy ez a kis nemzet elvérzett, és a megtorlást is, ami azt követte. Hozzátette, az emlékezés jó alkalom arra, hogy az unokák, dédunokák generációja is tudomást szerezzen egy olyan forradalomról, amely a magyarság értékét, szabadságszomját tudja bemutatni.
Nagy Benedek volt politikai elítélt azt mondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az kétszázezer ember, aki örökre elhagyta az országot, és az, ahogy az itthon maradó nagy többséget  kényszerítették arra, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat, és annak résztvevőit. Szilágyi Árpádnak, az '56-os Vitézi Rend hadnagyának szavalata után Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész ezúttal a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban. Mint hangsúlyozta, a nők nemcsak a hátországot biztosították, élemet biztosítva a harcolóknak, ápolva a sebesülteket, töltve a fegyvereket és a benzines palackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is, börtönéveket, vagy a halált is vállalva, ugyanakkor nekik kellett eltemetniük fiaikat, férjeiket.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak az elszenvedett veszteségek után. Hozzátette, Magyarország felvállalta apáink hitét, a Szent István-i eszmét, ezért támadják most is. A megemlékezés végén Szatmári Szilárd református lelkész mondott imát, majd a kopjafánál elhelyezték a kegyelet koszorúit.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Ünnepeltek a Gloria Victisnél
Együtt imádkoztak október 23-án Csíkszeredában a Gloria Victis-emlékműnél szervezett megemlékezésen a csíkiak az 1956-os forradalom és szabadságharc elesettjeiért.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Kelemen Csongor, az '56-os Vitézi Rend törzskapitánya Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét szavalta el esőben, az 1956-os téren összegyűlt közönség előtt. Ezt követően a történelmi egyházak képviselőetében Darvas Kozma József római katolikus esperes, valamint Szatmári Szilárd református lelkipásztor szólt a megemlékezőkhöz.
„Támogassuk a magyar kormányt!”
„1956 üzenete az, hogy a becsületünk, a kitartó munkánk, valamint a mindennapi imádságunk által segítsük a magyarság felemelkedését szolgáló magyar kormányt!” – emelte ki Darvas Kozma József ünnepi beszédében. Kifejtette, jelenleg is politikai szabadságharcot vívunk, hiszen egy láthatatlan politikai és gazdasági hatalom, a pénzoligarchia „fojtogató karjai” vesznek körül. „Eljött az ideje annak, hogy ne a piac alakulására, hanem a személyekre és a közösségre figyeljünk elsősorban” – mondta az esperes.
Közösségromboló a gonosz
 „A gonosz váltogatja az arcát, de felismerjük arról, hogy függőségben akarja tartani az embert, felismerjük közösségromboló erejéről, amely nemzeteket és nemzetrészeket szór szét” – hangsúlyozta Szatmári Szilárd felszólalásában, majd így folytatta: erre a gonoszra válaszoltak nemmel 1956-ban. Nekünk pedig igent kell mondanunk „a békére, az összetartozásra, a nemzetre és a hazára, csak így lesz erőnk” – fogalmazott a lelkipásztor.
Az egyházi áldást követően civil és politikai szervezetek, városi és megyei intézmények képviselői és magánemberek helyezték el a tisztelet virágait, majd a megemlékező ünnepség a Szakszervezetek Művelődési Házában folytatódott.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro,

Főhajtás az ’56-os hősök előtt
Erdély-szerte megemlékeztek csütörtökön az 1956-os magyar forradalom évfordulójáról, a legtöbb városban előadásokkal, koszorúzásokkal és fáklyás felvonulásokkal hajtottak fejet a hősök előtt.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a szövetség államfőjelöltje Csíkszeredában, a Gloria Victis-emlékműnél mondott beszédet, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje Snagovban megkoszorúzta Nagy Imre emlékoszlopát.
Szilágyi az 1956-os magyar és az 1989-es romániai forradalom között vont párhuzamot. Nagy Imre emlékműve előtt arra emlékezünk, hogy létezett olyan magyar hazafi, aki a kommunizmussal szakítva egy jobb, szabadabb jövőt kívánt a magyaroknak és a térség népeinek. A szabadság egyetemes gondolata mindmáig összeköti a románokat és a magyarokat: történelmünkben sokkal több a közös vonás, mint a különbség, és ezt meg kell becsülnünk” – hangsúlyozta az EMNP politikusa.
Kifejtette: az erdélyi magyarok 90 éve vannak a szabadságharc állapotában. „Meg kell küzdenünk a teljes értékű emberi létért, magyarként, erdélyiként, katolikusként vagy reformátusként. Nagyjaink emléke arra kötelez bennünket, hogy ezt a harcot folytassuk, és akkor, amikor Erdély felemeléséről, Erdély európai csatlakozásáról beszélünk, akkor Nagy Imre emlékműve mellett joggal mondhatjuk, hogy magyarok, románok, szászok, Erdély népei közösen kell dolgozzanak, össze kell fogjanak Erdély európai jövőjéért” – mondta az EMNP jelöltje.
Mint ismeretes, az ’56-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Kényszerű száműzetésük helyszínén 1997-ben állították fel az emlékoszlopot.
„Nem a börtönévek fájnak”
Csütörtökön Erdély-szerte megemlékeztek a magyar pártok, közösségek és önkormányzatok az 1956-os magyar forradalom kitöréséről, a rendezvények többségét délutánra vagy estére időzítették.
Csíkszeredában délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren, az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál emlékeztek meg a szabadságharc áldozatairól és hőseiről. A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az ’56-os Vitézi Rend, és az ’56-os Bajtársi Társaság nevében Kelemen Csongor köszöntötte. Rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa a forradalmat, végignézték, ahogy a kis nemzet elvérzett, valamint az azt követő megtorlást.
Nagy Benedek volt politikai elítélt elmondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az a 200 ezer ember, aki örökre elhagyta az országot. És az, ahogy az itthon maradó nagy többséget arra kényszerítették, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat és résztvevőit. Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban.
Hangsúlyozta, ők nemcsak a hátországot biztosították, élemet hozva, a sebesülteket ápolva, töltve a fegyvereket és a benzinespalackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak.
Corvin közi harcosok Kolozsváron
Kolozsváron kora délután rendeztek megemlékezést a sétatéri ’56-os emlékműnél, ahol Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere mondott beszédet. A kincses város és a megye gimnáziumai egy nappal korábban történelmi vetélkedővel emlékeztek, az ismeretterjesztő előadásnak is beillő rendezvénynek a János Zsigmond Unitárius Kollégium díszterme adott otthont. A versenyen hét gimnázium diákjai vettek részt, beszédes csapatneveket választva.
A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium diákjai a „Ruszkik, haza!” csapatnévvel nyerték meg a vetélkedőt. Rajtuk kívül a Református Kollégium, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Báthory István és a Brassai Sámuel Gimnázium diákjai vettek részt a megmérettetésen, míg a megye iskoláit a tordai Jósika Miklós Gimnázium tanulói és a dési gimnazisták képviselőték, utóbbiak a Corvin közi harcosok csapatnévvel. A részvetők könyvjutalomban részesültek.
Jakab Antal, a versenyt megnyerő Apáczai Csere János Gimnázium tanára elmondta: az 1956-os eseményeket épp csak említik a tananyagban, ahogy az összes többi kommunistaellenes megmozdulást. A gyerekek legfeljebb 10. osztályban hallanak egy összefoglaló leckében a magyar szabadságharcról. Ezenkívül 6–7. osztályban egy leckényi anyagot szentelnek ’56-nak. Hangsúlyozta, október 23-án valamennyi óráján 10-15 percet szán az események ismertetésére. „’56 azért jelen van az erdélyi magyar társadalomban. Nemcsak az iskola felelős azért, hogy erről beszéljen, hanem a család is” – mondta.
Mint ismeretes, bár Romániára nem terjedt át a forradalom, 1956 után itt is kegyetlen leszámolás következett. Tófalvi Zoltán publicista, történész kutatásai szerint Romániában húsz embert végeztek ki az 56-os forradalom eszméivel való azonosulásukért a kommunista hatóságok, a Magyarországon kivégzettek közül pedig nyolcan voltak erdélyi születésűek.
A forradalmat a kommunista hatóságok ürügyként használták az erdélyi magyar értelmiség megfélemlítésére: 826 embert, köztük 620 magyart ítéltek el 14 ezer évnyi börtönre, több mint ezer magyar hallgatót zártak ki az egyetemekről.
Székelyföldieket tüntettek ki
Székelyföldi elöljárókat tüntetett ki a magyar nemzeti ünnep, október 23. alkalmából – a Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kör felterjesztésére – Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere. Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor Kovászna megye tanácselnök mellett Szőcs Gyula sepsiszentgyörgyi vállalkozó részesült a kitüntetésben. Mindhárman személyesen, a Budapesten vették át a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát tanúsító oklevelet és kitüntetést.
„A kitüntetés nem nekem szól, hanem a Hargita megyei közösségnek, amely nagy erőfeszítéseket tesz az emlékhelyek ápolásáért, a múlt tiszteletéért, történelmünk megismeréséért” – fogalmazott Borboly Csaba. Tamás Sándor úgy vélte, a díjjal valójában Székelyföldet tüntették ki. „Akik javasoltak és döntöttek, azért tették, mert a székelyföldi emberek, családok történelmi múlt iránti tiszteletét és a napi kitartó munkáját akarják elismerni” – mondta.
Kiss Előd-Gergely, Kovács Attila, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Örömmel végzi hivatását
Kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Tamás József csíkszeredai római katolikus püspök. Az egyházi méltóság immár negyvenhat éve gyakorolja papi hivatását, melyről korábban úgy nyilatkozott: a Jóisten csodálatosan vezette őt útján.
A jeles alkalomról Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese emlékezett meg egy általa közölt laudáció formájában. Ebből megtudhatjuk, Tamás József éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. „Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani, te egyenesen beleszülettél a plébániába” – olvasható az esperes írásában. Az egyházi méltóság 1958-68 között a gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évig a teológián. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évig Medgyesen volt káplán, majd négy évig Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus lett, 1994-ben pedig általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-én Csíksomlyón.
Soha nem bánta meg
„Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. Elmondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – jelentette ki életpályájával kapcsolatban egy, a Csíki Hírlapnak adott korábbi interjúban Tamás József püspök.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Tudományban gazdagabban
Nem szakadhat meg a hagyomány, a Magyar Tudomány Ünnepének megszervezésére idén is méltó módon került sor Gyergyószentmiklóson.
Dr. Garda Dezső tudományos konferenciára hívott neves előadókat a Karancsi-terembe. Aki ott volt, megállapíthatta: nem feltétlenül van szükség arra, hogy más vidékekről, egyetemi központokból vagy akár a határon túlról jöjjenek ide tudósok, különböző tudományos területek tudorai, hogy kutatásaik eredményeit megismertessék. Megvannak a magunk elismert szakemberei, akiknek munkájuk éppolyan értékes, mint másoké.
A konferencia megnyitóján Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai vezető konzulja is beszédet mondott, melyben elhangzott: „A mai tudományos kutatások sikerétől függ, tudunk-e válaszolni a jövő környezeti kihívásaira, megértjük-e a társadalmi változásokat. Kijelenthetjük: abban, hogy a mai világ olyan vívmányokat tudhat magáénak, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé tették az emberek életét, és hatékonyabbá a társadalom működését, nem csekély szerepet játszottak a magyar tudósok”. Nagy Zoltán alpolgármester a gyergyószentmiklósi tudományos konferenciák fontosságát emelte ki.
Gyergyói ismeretek Gyergyóról
Ez a konferencia igazi gyergyói tudományos ismeretterjesztő esemény volt. Darvas Kozma József pápai prelátus, egyháztörténész Csíkszeredából érkezett, de előadásának tárgya nagyban kötődött Gyergyószentmiklóshoz, Gyergyószékhez. A pálos szerzetesekről kevesen tudják, hogy ezen a vidéken is tevékenykedtek, kolostorokat alapítottak. Például a mai szárhegyi ferences kolostor elődjét pálosok hozták létre, Gyergyóremete névadó remetéje is a fehér barátok közül való volt – derült ki az előadásból.
András Szabolcs gyergyószentmiklósi tanár a Fogarassi leánynevelő intézet jelentőségéről beszélt. A felemlített adatokból megállapítható volt: a múlt század több időszakában is kiemelkedően fontos volt a magyarságtudat megőrzésében az intézmény, oktatói, vezetői főként a két világháború között sokszor kockázatokat vállalva küzdöttek azért, hogy az iskola, az oktatás, az intézmény szelleme bármilyen nehézségek között magyar maradjon.
Civil szervezetekről, az Ethnográphia Gyergyóiensis Alapítvány és a Gránátalma Egyesület értékmegtartó munkájáról Kisné Portik Irén néprajzkutató beszélt, ismertetve a két szervezet  elfeledettnek hitt vagy feledésre ítéltetett, ősi hagyományok felkutatására és ezek megőrzésére fordított munkáját. Széles a paletta a tojásfestés-minták népszerűsítésétől, a farsangolás szokásának feltámasztásán át az úri hímzés újramegtalálásáig és továbbörökítéséig.
Az előadások sorát Garda Dezső egyetemi előadótanár, történész zárta Székelyföld önrendelkezésének évszázadai című bemutatójával. Elhangzott: Háromszéknek vagy Udvarhelynek a székelység történetében játszott fontos szerepéről sokan beszéltek, több adat ismert azokról a vidékekről. De tény: Gyergyószék jelentősége elvitathatatlan. Elődeink a székely történelem alakításából ugyanúgy kivették a részüket, mint mások, vagy esetenként magasabb szinten is. Például az első falutörvények közül kettő éppen Gyergyószentmiklóson és Újfaluban született.
Az esemény zárásaként a Garda Dezső szerkesztésében napvilágot látott A gyergyószentmiklósi örmények és az erdélyi magyar-örmény identitástudat című konferenciakötetet mutatta be Bákai Magdolna.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Lojalitást és szolidaritást kértek
Több százan gyűltek össze a csíkszeredai Szabadság téren vasárnap délután, hogy a forradalom hőseire emlékezzenek. A rendezvényen ugyanakkor tízpontos petíciót olvastak fel a kormányhoz címezve, amelyben a székelyföldi és az erdélyi magyarok megmaradásához szükséges alapvető jogokat követeltek.
„Huszonöt évvel ezelőtt öröm járta át mindannyiunk lelkét, jobb jövőről, emberi jogokról, európaiságról álmodtunk, ezért utcára vonult, aki tehette. A decemberi események után, és az után, hogy Müller László alhadnagy 18 évesen életét áldozta a szabadságért, 2014-ben mi a szimbólumainkért és a himnuszokért kell küzdjünk. Mi most nemcsak megemlékezünk, hanem a jogainkat akarjuk. Szelíden, de érthetően. Ne akarják a szimbólumunkat, a himnuszunkat megsemmisíteni” – kérte felszólalásában Darvas Kozma József római katolikus esperes. A téren összegyűltek ezt követően meghallgatták a román himnuszt. „Meghallgatjuk a román himnuszt, mert mi lojálisak vagyunk az országhoz. Azt várjuk el a vasárnap esküt tett Klaus Johannis államelnöktől, hogy ő is legyen lojális a kisebbségekhez” – hangsúlyozta a címzetes esperes.
„1989 kemény időszak volt. Az országot teljhatalmába beleőrült diktátor vezette, beleőrült a magyarok gyűlöletébe” – kezdte beszédét Borboly Csaba, a Csíki Területi RMDSZ elnöke, majd felsorolta mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar közösség beolvasztása, felszámolása érdekében tett. „1989 decemberében a lakosság szolidaritást vállalt és nemzetiségtől függetlenül utcára vonult. Szolidaritás nélkül nincsen jól működő társadalom, ezért a ’89-es forradalom szellemét tovább kell éltetni. Felkérjük a román civil társadalom egészét, hogy jogaink érvényesítésében legyenek velünk szolidárisak” – mondta Borboly.
A kormányhoz címzett, tíz pontba foglalt petíciót Füleki Zoltán, a csíkszeredai városi RMDSZ elnöke olvasta fel.
„Székelyföld lakóinak nevében a következőket kérjük Románia kormányától: 1. Ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között azzal, hogy elemi jogokat vitatnak el a magyar közösség tagjaitól!; 2. Olyan törvényeket fogadjanak el, melyek lehetővé teszik a székelyföldi magyar közösség szimbólumainak használatát, identitásának, nyelvének és kultúrájának a megőrzését!; 3. Hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével!; 4. Tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak és adják vissza mindazt, amit államosítottak!; 5. Tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról annak érdekében, hogy megnyugtatóan lehessen rendezni a székelyföldi magyarság sorsát!; 6. Adjanak kulturális autonómiát az Erdélyben élő magyaroknak!; 7. Hozzák létre a magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen!; 8. Tegyék lehetővé, hogy a román nyelv mellett a magyar nyelv is legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön!; 9. Vessenek véget a székelyföldi gazdasági bojkottnak!; 10. Romániának a kisebbségek, így a székelység is ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet. Mi is itt akarunk élni, mi is otthonunknak akarjuk érezni Romániát. Tegyenek róla, hogy ne megtűrt idegenekként gondoljanak ránk, hanem teljes jogú polgárokként lehessünk ennek az országnak az állampolgárai" – áll a petícióban.
A megemlékezésen jelen volt Müller Lászlónak, a forradalomban elhunyt alhadnagynak az édesanyja is. A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a csíkszéki települések kórusai vezetésével és a csíkszentsimoni ifjúsági fúvószenekar kíséretével.
Barabás Hajnal |
Székelyhon.ro