Tényregény a hetvenes évekről (Beszélgetés Csinta Samuval, A Plakátballada szerzőjével) (Szent György Napok)
Sepsiszentgyörgy a hetvenes évek közepén – villan fel Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című, a Szent György Napok rendezvénysorozatán április 22-én, pénteken bemutatandó, emberi sorstragédiákat is felvonultató tényregényében.
– Honnan az ötlet, hogy egy elfelejtett, sőt, elhallgatott, sok sepsiszentgyörgyit érintő történetet megírjál? Csinta Samu: – Mint ahogy a legtöbb jó ötlet, ez is egy megterített asztal mellett pattant ki. A 2015-ös Tusványoson Kovásznai Ádám egykori mikós diákkal sörözgetve merült fel és izmosodott meg gyorsan a gondolat: körül kellene járni az 1975-ös mikós plakátragasztás történetét, hiszen egyre kevesebben vannak, akik még képesek felidézni az ötvenhatos koszorúzást követő, legnagyobb létszámú „rendszerellenes” megnyilvánulást.
Annál is inkább, mivel az agyonhallgatott hónapok, majd a következményekkel teli évek több emberi sorsot is hatalmas kanyarokra kényszerítettek, illetve végzetesen kisiklattak. Az anyaggyűjtés nagyjából 2015 végéig tartott, a kéziratot pedig hatalmas vajúdások után március végén adtam ki a kezemből. – A történelem egy szeletét általában dokumentumokkal, levéltári anyaggal alátámasztva szokták megírni. Te egy egészen más utat választottál. Miért?
– Elsősorban azért, mert nem vagyok történész, sem levéltárbúvár. Természetesen nem spóroltam meg, hogy átlapozzam a Megyei Tükör 1975–76-os lapszámait. De azt is azután, hogy kikristályosodott bennem: ha nem próbálom meg felvázolni a kor városát, iskoláját, hangulatát, nehezen lesz értelmezhető az amúgy is érthetetlen, már-már vakmerőséggel határos bátorság, amellyel a mikós fiatalok megpróbáltak segítségért kiáltani Erdélyért. A legtöbb muníciót nyilván a legfontosabb „akcióhősökkel”, Jakab Lehellel, Hervai Katalinnal és Serestély Évával folytatott többórányi beszélgetés szolgáltatta, de roppant érdekes emlékidézésekkel találkoztam azok részéről is, akik Sepsiszentgyörgy hetvenes éveinek és hangulatának felidézésében segítettek. Mondhatni, nem találkoztam két egyformán emlékező emberrel, holott történelmi léptékkel mérve csak a tegnapról esett szó. A beszélgetések során kénytelen voltam bizonyos elemeket demitizálni, mások meg felértékelődtek. Így kerekedett ki végül a történet, amely azzal a furcsa kettősséggel is szolgált, hogy a fiatalok úgy szenvedték meg kalandvágyuk következményeit, hogy közben igazából megúszták a végletesen súlyos büntetéseket.
– Mitől tényregény a Plakátballada, és miért érdemes mondjuk egy nem sepsiszentgyörgyinek kézbe venni a könyvet?
– A műfaji címke első felét az magyarázza, hogy a történet vezérfonalát képező cselekmény valós, megtörtént tényeken alapszik. Olyannyira, hogy a nevek is valósak, egyetlen élő szereplő identitását sem változtattam meg. A hatalmas arculati és identitásbeli változások előtt álló Sepsiszentgyörgy néhány fontos hangulati elemének megjelenítéséhez azonban fiktív szereplőket is segítségül hívtam, általuk regényes mozzanatok is helyet kaptak a történetben. Reményeim szerint az olvasó olyan lektűrt vehet a kezébe, amelyben szinte személyes érintettként barangolhat, idézhet fel helyzeteket és emlékeket. És annak ellenére, hogy a történetre a régi szentgyörgyiek közül is meglepően kevesen emlékeznek, a mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő „felelőtlen” diákok nemzetféltésből, áldozatvállalásból adott leckéje mindenki számára elgondolkodtató.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)