A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Székelyudvarhelyen a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület szervezésében február 19-én Máréfalva Művelődési Házában bemutatják Kovács Piroska Orczád verítékével... Máréfalva a történelem sodrában /Székelyudvarhely, 2008/ című kötetének bemutatóját tartják. /Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./

Kovács Piroska néprajzkutató örökségalkotó műve, az „Orczád verítékével... ” – Máréfalva a történelem sodrában című könyve egyszerre monográfia és romániai magyar önismereti könyv. Helytörténet gyűjteménye 400 oldalnyi főszöveget, 100 oldalnyi mellékletet, korabeli fotót, dokumentumot tartalmazva – dr. Gagyi József szavaival – beágyazódik egy sorsba, értelmiségi magatartásba. /(molnár): Eltanulható? = Szekelyhon. ro, febr. 23.

Történelmi, néprajzi és irodalmi tárgyú könyveket népszerűsítettek nemrégiben Marosvásárhelyen, a Mentor Kiadónál megjelent új könyveket. Az Erdélyi ritkaságok című sorozat harmadik köteteként jelent meg Bölöni Farkas Sándor Utazás Nyugat-Európában című tanulmánya és naplótöredéke. A Mentor Lámpások voltunk című kötetében Ozsváth Imola tizenöt udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét feldolgozó doktori disszertációjából készült könyvből a néhai Bálint Dezső, Kovács Piroska és Balázsi Dénes pedagógusok életútját ismerheti meg az olvasó. Ozsváth Imola a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanára. Kovács Piroska nyugdíjas pedagógus harmincnyolc éven át Szentegyházán, Fenyéden, majd szülőfalujában, Máréfalván oktatott, tíz évvel ezelőtt látott napvilágot kötete a híres máréfalvi székely kapukról. A mostani könyvbemutatón egy olyan CD-t is ismertetett, amely 49 faluból 240 régi kaput mutat be. Balázsi Dénes nyugalmazott tanár kötelességének érezte, hogy a világ elé tárja tanulságos életét. A kommunista rezsim idején meghurcolták. Megírta Székelyszentlélek monográfiáját, jelenleg az önéletrajzán dolgozik. A Mentor Kiadó és a marosvásárhelyi Súrlott Grádics Irodalmi Kör közösen mutatta be a Festett az arcom nékem is... című kötetet, amely különböző művelődéstörténeti korszakok fényében beszél az iróniáról. /Mentor-újdonságok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./

Az Örökségünk, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont negyedévente megjelenő kiadványának új száma egy európai uniós projektről, az Inextexről számol be, mely többek közt a székelyföldi népi textíliák motívumkincsének feldolgozására irányul. A folyóiratban Zepeczaner Jenővel, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójával készült beszélgetés olvasható. A Román Országos Levéltár csíkszeredai igazgatóságának kezelésébe tartozó gyűjteményekben, fondokban (levéltári anyag tagolásának alapegysége, valamely intézmény vagy személy működése során keletkezett irat, dokumentum) talált érdekességekről, személyekről tudósít Bicsok Zoltán levéltáros. Az Örökségünk ismertette Kovács Piroska „Orczád verítékével... ”, Máréfalva a történelem sodrában című könyvét, továbbá beszámolt Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkész, könyvgyűjtő, író életművéről. /Kiadványok. Örökségünk. = Szekelyhon. ro, ápr. 28./

Székely kaput állítottak Orbán Balázs szülőháza elé
Új székely kapu várja Orbán Balázs szülőházának látogatóit, az általa 1888-ban állíttatott kapu pontos másaként. Az író, néprajzi gyűjtő, tudós történész, Magyar Tudományos Akadémia-tag és politikus halálának 120. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen, április 17-én avatták fel a Hargita Megye Tanácsa székelykapu-programjának támogatásával készült építményt – közölte Hargita Megye Tanácsa vasárnap.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök elmondta: „Igazi polihisztor volt Orbán Balázs, olyan személyiség, akire büszkék vagyunk, aki példakép mindannyiunk számára. Kívánom, hogy a megyei önkormányzat kapuállító programja hozzon további elégtételt, szerezzen örömet minél több ember számára” – idézi az elnök szavait a közlemény.
Borboly Csaba köszönetét fejezte ki Kovács Piroska többéves „tűzoltó” munkájáért, amellyel sok régi székely kaput sikerült megmenteni a végső pusztulástól, és lelkesedésével, a székely kapuk iránti odaadásával „megfertőzte” környezetét, ezért sikerült egyre jobban kiterjeszteni az önkormányzat székely kapuk megmentésére és újak állítására irányuló programját.
Sófalvi László, Hargita Megye Tanácsának alelnöke koszorú elhelyezésével tisztelgett Orbán Balázs emléke előtt, és azt mondta, múltunk ápolása szükséges szebb jövőnk megteremtéséhez, ezért jelentős az új kapu állítása a régi helyére.
MNO.hu

4. Csűrszeminárium
-vagy-
Hagyományok értékesítése a Nyárádmentén
Július 14. és 17. között a csíkfalvi Tündér Ilona vendégház csűrje ad otthont a negyedik alkalommal megszervezett Csűrszemináriumnak, ahol az idén az örökségápolásról, identitásmegőrzésről, hagyományok értékesítéséről beszélgettek a szakemberek, tanárok, egyetemi diákok és a helyhatóságok képviselői.
A Csűrszeminárium tulajdonképpen egy olyan műhelymunka, ahol a szakemberek, diákokkal közösen, a tanultak alapján olyan helyi megoldásokat keresnek és találnak, amellyel a Nyárádmentén úgy értékesítik a sajátosságokat, a természeti adottságokat – az épített örökséggel együtt –, hogy az a helyi közösség hasznára váljon. A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kara Humántudományok Tanszéke, a Fókusz Öko Központ, a PR Alpha Egyesület és a csíkfalvi Tündér Ilona Vendégház által szervezett rendezvény minden évben azzal próbálkozik, hogy hatóságokat, az egyetemet, a civil szervezeteket közös tervek készítésére, megvalósítására ösztönözze. Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetője a Népújságnak elmondta: a Nyárádmente nagyon sok lehetőséget rejt, amelyeket akár idegenforgalmi szempontok szerint is értékesíteni lehetne, de ehhez meg kell őrizni a sajátosságokat, tájvédelmi programokat kell kezdeményezni. A szervezők minden évben egy kicsit közelebb kerülnek ehhez a célkitűzéshez.
Az idén Örökség, emlékezet, identitás címmel hirdették meg a szemináriumot, amelyen szerdán Kovács Piroska és Vajda András néprajzkutatók a paraszti örökség jelentésváltozásairól tartottak előadást. Tegnap este dr. Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ ügyvezető elnöke a Só útjáról értekezett, míg Péter Pál, az Agora Fenntartható Fejlődés Munkacsoport elnöke az udvarhelyszéki hagyományos gyümölcstermesztésről tartott előadást.
Az idei szeminárium különlegessége, hogy a gödöllői Szent István Egyetem diákjai felmérik a Bekecs oldalán levő Óriások árka nevű helyet dr. Füleki György egyetemi tanár és dr. Székely Zsuzsánna egyetemi docens segítségével, akik a Kárpát- medencében levő ún. Csörsz árokrendszerről is tartanak előadást. Szombaton jelen lesz a szemináriumon dr. Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régésze, aki a Római Birodalom limesének erdélyi vonatkozásairól értekezik.
Hajdú Zoltán lapunknak kifejtette, hosszú távon azt tervezik, hogy a Só útja nemzetközi idegenforgalmi védjegy legyen, ezért minél több látványosságot, érdekességet szeretnének felfedezni az út mentén. Ide tartozik az Óriások árka is, amelyről többek között azt is feltételezik, hogy a hajdani római úton azért mélyítették a nyomvonalat, hogy az ellenség ne lássa azokat, akik ott elhaladnak, de lehetett egy védőfalrendszer része is. Természetesen ezek hipotézisek, de az árok önmagában különlegesség, természeti látványosság. Ami pedig az örökségvédelmet illeti – fejtette ki a környezetvédelmi szervezet elnöke –, az lenne a legjobb, ha a központi szervek, helyi hatóságok, a civil szervezetek és az oktatási intézmények összefogásával sikerülne egy sajátos arculatot kialakítani a Nyárádmentén, amelyet turisztikai brandként is értékesíthetnének. Ez lenne az egyik távlati célkitűzés, aminek az érdekében minden évben megszervezik a Csűrszemináriumot. Népújság (Marosvásárhely)

Átadták az Orbán Balázs-díjakat
A II. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa első ízben adományozza az önkéntesség jegyében az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek.
Az elismerést a kitüntetettek a június 8-án, szerdán 17 órakor kezdődő ünnepi eseményen vették át a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Az Orbán Balázs-díjat olyan személyiségeknek ítélték oda, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységesSzékelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Orbán Balázs-díjat kaptak
Így Hargita megye díjazottja Kovács Piroska nyugalmazott pedagógus, a székelykapuk felújításának kezdeményezője és lelkes szorgalmazója, Kovászna megye Váncsa György önkéntes tűzoltóparancsnokot, Maros megye pedig Simon Juditot, a HIFA Egyesület vezetőjének ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
erdon.ro

Europa Nostra-díjat kap Kovács Piroska máréfalvi néprajzkutató
Az örökségvédelem területén végzett elkötelezett szolgálatáért Europa Nostra-díjat ítéltek Paraschiva Kovacs, azaz Kovács Piroska máréfalvi nyugalmazott tanárnak, néprajzkutatónak. Az Európai Bizottság és az Europa Nostra közös elismerésének díjazottjait kedden hozták nyilvánosságra.
Az európai örökségvédelmi szervezeteket tömörítő Europa Nostra honlapján (www.europanostra.org) olvasható indoklás szerint Kovács Piroska feltérképezte az udvarhelyi régió székely kapuit. Kezdeményezésére program is indult a népművészet ezen remekeinek megőrzésére, így elindulhatott a – már főleg idős emberek házaihoz tartozó – székely kapuk felújítása.
Az Európai Unió Kulturális Öröksége / Europa Nostra-díjat idén 16 műemlék-helyreállítás, 3 kutatói munka, 5 oktatási-képzési projekt, valamint elkötelezett örökségvédelmi munkájáért négy szervezet és személy kapja meg. A díjátadót június 1-jén Lisszabonban tartják, ahol a most nyilvánosságra hozott 28 nyertes közül hatot Europa Nostra-nagydíjjal jutalmaznak.
MTI
Erdély.ma

Főhajtás egy kitüntetett előtt
Anyanyelvem legszebb szavait keresgélem a szívet melengető hír hallatán-olvastán. Tenyérizzasztó munka e jegyzet indítása, különösképpen, mert ezt a nem mindennapi közhírré tételt egykori tanítványa veszi és adná tovább egykori tanító nénijéről, aki tanítás és "menet közben" 34 esztendősen a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és irodalomból megszerzi a szakképesítést. S ha kezébe kerül e jegyzetem, nem szeretnék gyenge jegyet kapni tőle fogalmazásból...
1951-ben helyezték Szentegyházasfaluba a máréfalvi szép, szőke tanító nénit, Lukács Domokos ács és faragómester lányát. 1952–55 között lehettünk tanítványai az akkori I–VII. osztályos központi elemi iskolában. Fenyédi kitérővel (szülőfalujának községközpontja) Máréfalvára helyezik magyar szakos tanárként. Két év teltével igazgatónak is kinevezik, és dolgozik az iskola biztos kezű vezetőjeként tizenkét évig. 1987-ben nyugdíjba vonul, 36 évi pedagógusi hivatását mindenkoron hűségesen teljesítve. És Kovács Piroska néninek az ezt követő két és fél évtized hozza meg néprajzosi, kultúrmunka-szervező, -irányító "közmunkájának" eredményeit, sikereit. Iskola és falumonográfiát jelentet meg, hátára veszi szülőfaluja művelődési életének legnehezebb részét, leltározza, rothadástól, emberi közömbösségtől menti székely kapuit. Tanítványaival gazdag tárgyi, néprajzi anyagot gyűjt, s ha kell, szerepet vállal az általa betanított színdarabokban. Negyedszázada nem csak Székelyföldön, Kárpát-medencei szinten válik ismertté neve, közmegbecsülésnek hagyományvédő, -mentő, néprajzi tevékenysége.
Január 2-án kelt válaszlevelében írja többek közt "...személyemet illetően két díj átadásáról írsz; nem volnék őszinte, ha nem vallanám be, jólesik az embernek, ha látják, elismerik munkáját. Az én esetemben ez már az öregséget is jelenti. De hát ez van! Ebben az évben 80 éves leszek, ha a Fennvaló is így akarja. Ez utóbbi, az Orbán Balázs-díj azért jelentős számomra, mert általa az önkéntes munkát jutalmazták. 19 éve alapítottam a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A két évtized alatt sok-sok hagyományőrző kulturális tevékenységre került sor. Ez nevet, elismerést adott egyesületünknek. A töretlen munka általában meg szokta hozni a gyümölcsét... Helytörténeti kutatásaim eredményeként 2009 karácsonyán megjelent egy vaskos kiadványom Orczád verítékével címmel, Máréfalva a történelem sodrában alcímmel. Ezt hagyatéknak szánom szülőfalum számára. Bár ennyit, ha már családdal, utóddal nem gyarapíthattuk székely társadalmunkat..."
Szép, megrendítő vallomás egy székely magyar asszonytól, Kovács Piroskától. Akire igazi lámpásként néztünk fel mi, egykori tanítványai azokban a hazugságra épülő, ködösítő, nehéz évtizedekben. S akinek közéleti, nemzetféltő, -mentő munkássága meghozta gyümölcsét: az Europa Nostra Díjat a Kiemelkedő hozzájárulás kategóriában, amelyet június 1-jén adnak át a lisszaboni Jeronimos-kolostorban szervezett ünnepségen.
Freenczy L. Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisebbségi ügyekről Strasbourgban
Magyarország határian kívül élő magyar képviselők kisebbségi témákban emeltek szót az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a napirenden kívüli, úgynevezett egyperces felszólalások sorában. A szlovákiai magyar Mészáros Alajos (MKP) arról beszélt, hogy június 4-én volt az évfordulója a trianoni szerződés aláírásának, amely „példátlan módon megnövelte a máig is kisebbségi státusban élő EU-polgárok számát”. Kifogásolta, hogy az EU, amely rendkívül érzékeny az emberi jogok betartására a világ bármely pontján, mintegy 40 millió polgárának mégsem hajlandó egységes, magas színvonalú európai kisebbségi keretjogszabályt kialakítani. Jelezte, hogy számtalan példát lehet felhozni a kisebbségeket érő atrocitásokra: a múlt hónapban például magyar nemzetiségű fiatalokat bántalmaztak a szlovák fővárosban, mert anyanyelvükön beszéltek. Felkérte az Európai Bizottságot, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a történelmi kisebbségek egyenlő mértékben élvezzék kollektív jogaik védelmét az egyes tagállamokban. Az ugyancsak szlovákiai magyar Bauer Edit (MKP) Malina Hedvig ügyére hívta fel a képviselők figyelmét. Emlékeztetett: az áldozatot hat évvel ezelőtt azért verték meg, mert magyarul beszélt a szlovákiai Nyitrán. Az előző kormány idején az ügyet lezárták, az elkövetők büntetlenül megúszták a történteket. Miután pedig Szlovákiában nemrégiben ismét szocialista kormány került hatalomra, az ügyészség felújította az eljárást azzal a váddal, hogy Malina Hedvig hazudta a verést. „Miközben az unió az igazságosság és biztonságosság térségét építi, az új szlovák kormány a jogbizonytalanságot erősíti, a címzettek pedig a kisebbséghez tartozók” – fogalmazott Bauer Edit. Sógor Csaba (RMDSZ) felszólalásában azt méltatta, hogy az Europa Nostra-nagydíjak egyikével idén a 80 éves Kovács Piroskát tüntették ki, annak elismeréseként, hogy a székely kapuk és azok közösségi szimbólumának fontosságát sikeresen a köztudatba tudta építeni. Tevékenységének elismerése a nemzedékek közti összetartás, az összetartozás, a hagyományok megőrzésének példája – fejtette ki. Hangsúlyozta: kisebbségi szempontból fontos az értékek maradéktalan és osztatlan megőrzése, „hogy ne veszélyeztessük őket és jövőnket elbizonytalanodással és széthúzással”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldet ünnepelte Európa
Kovács Piroska elnyerte az Europa Nostra 2012-es kulturális örökségvédelmi nagydíját
A 2012-es Europa Nostra Díjak hat nagydíjának egyikével tüntette ki Kovács Piroskát, a máréfalvi KŐLIK Hagyományőrző Művelődési Egyesület alapítóját az Európai Bizottság és az Europa Nostra június 1-jén Lisszabonban, Hargita Megye Tanácsának felterjesztése nyomán.
Székelyföldet, Hargita megyét ünnepelte Európa június 1-jén este Lisszabonban. Hargita Megye Tanácsa felterjesztése nyomán a máréfalvi Kovács Piroska a 2012-es Europa Nostra Díjak Európa kulturális örökségvédelméhez való kiemelkedő hozzájárulás kategóriájának győztese. A díjat a lisszaboni Jerónimos kolostorban szervezett péntek esti ünnepségen adták át Kovács Piroskának, a "székely kapuk őrzőjének" a Székelyföld népművészeti örökségének kutatásában és megőrzésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. A márciusban kihirdetett 28 Europa Nostra Díj nyertese közül a június 1-jei díjkiosztó ünnepségen választották ki a hat fődíjast, amelynek egyike Kovács Piroska. Az Európa kulturális örökségvédelméhez való kiemelkedő hozzájárulás kategóriája győztesének, a máréfalvi 80 éves nyugalmazott pedagógusnak, népművelőnek, néprajzi gyűjtőnek a helyi történelem és örökségvédelem területén végzett tevékenységét az év legkiemelkedőbb örökségvédelmi megvalósításaként ismeri el az Európai Unió.
– Ez a díj nem egy embernek szól, ez Máréfalva, Hargita megye, Székelyföld sikere is – nyilatkozta Kovács Piroska, akit Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kísért el a lisszaboni díjátadásra.
A tanácselnök szerint Európa figyelmének a középpontjába került Székelyföld, Hargita megye.
– Sajátos kulturális értékekkel rendelkezünk, a székely kapu mint szimbólum Európa egyik féltett kincse, amelyet mint bebizonyosodott, összefogással, odafigyeléssel meg tudunk védeni. Kovács Piroskán keresztül egész Székelyföldet díjazza Európa. Az összefogással végzett munkának eredménye van, ezért büszke vagyok arra, hogy Hargita Megye Tanácsa felelős és jelentős szerepet vállalt a Piroska néni által elindított mozgalomban, a székely kapuk mentésében. Büszkék vagyunk Kovács Piroska munkájára, kitartására – nyilatkozta Borboly Csaba hangsúlyozva: – Ez a díj is bizonyítja, hogy Székelyföld létezését nem lehet letagadni. Székely kapuk léteznek, Székelyföld létezik, és a Székelyföldért tevékenykedők Európa büszkeségei, eredményeinket egész Európában elismerik.
Hargita Megye Tanácsa 2009 óta tagja a Kovács Piroska által alapított KŐLIK Hagyományőrző Művelődési Egyesületnek, amely tevékenységét megyei szintre kiterjesztve közösen dolgoznak a székely kapuk megmentésén. A közös tevékenység eredményeként számos régi székely kaput újítottak és újítanak fel, felleltározzák a megye székely kapuit, és a hagyományos falukép, utcakép megőrzésén dolgoznak. Hargita Megye Tanácsa Kovács Piroska tevékenységét tavaly Orbán Balázs- díjjal ismerte el.
Kovács Piroska, máréfalvi viseletben szerényen és boldogan vette át a 10 000 euró értékű juttatással járó Europa Nostra nagydíjat. A zsűri tagjai elismeréssel nyilatkoztak Piroska néni munkásságáról, a közönség hangos "Bravó!"-val ünnepelte az udvarhelyszéki Máréfalva szülöttét. Rengetegen gratuláltak a meghatódott Piroska néninek, aki így nyilatkozott a díjátadást követően:
– Rendkívüli érzés és nagyon nagy megtiszteltetés ez a díj. Boldog vagyok. A díjátadó ünnepség felemelő pillanataiban azt éreztem, hogy jó lenne, ha az otthon ma-radott székely kapuk tulajdonosai, kapufaragók, kapuállító falvaink közössége is velem együtt érezné, hogy ennek a sajátosan ránk jellemző népi értéknek igenis helye van Európában, Európa hagyományos kultúrájában. Ez alkalommal Európa ránk figyelt, a székely kapu megkapta méltó helyét Európa kulturális palettáján. Ez további munkára ösztönöz.
Hargita Megye Tanácsának felterjesztése P. Buzogány Árpád történész munkáján alapult, aki így ír Kovács Piroskáról:
"Kovács Piroska nyugalmazott tanár, népművelő, néprajzi gyűjtő, helyismerettel, történelemmel, néprajzzal kapcsolatos gyűjtőmunkát végzett, melynek eredményét több önálló kiadványban jelentette meg. A székely kapuk udvarhelyszéki kataszterét összeállította, a régi kapuk megmentését, helyreállítását szorgalmazta és ennek hatására megyei program indult be. Tájházat alapított szülőfalujában, annak folyamatos programjai elsősorban az értékmentést szolgálják, illetve a fiatalokat megismertetik a hagyományos mesterségekkel (pl. kapufaragás). Sokoldalú munkásságát több helyi, megyei és romániai díjjal ismerték el.
Pedagógusként szülőfaluja iskolatörténetét készítette el, településével kapcsolatos adatgyűjtéseit terjedelmes kiadványban tette közzé. Szülőfaluja, Máréfalva a faragott és festett székely kapuiról híres. Kovács Piroska már a hetvenes években, Ceausescu diktatúrájában elkezdte gyűjteni, lerajzolni a faragott nagy kapuk mintakincsét, majd pedig a települése más tárgyi emlékeit – ez szolgált alapul a később létrehozott tájháznak, ahol tematikus kiállításokat szervezett.
A Máréfalván alapított Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület vezetőjeként szakmai rendezvényt kezdeményezett (Székely kapuk napja), és településükön több kaput műemléknek nyilvánítottak. A régi kapuk karbantartása, feljavítása azt eredményezte, hogy Máréfalva továbbra is Erdély egyik olyan települése, ahol a nagyméretű, szépen faragott kapuk meghatározzák a településképet."
Az esemény védnöke Aníbal Cavaco Silva, Portugália elnöke volt, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, ugyanakkor José Manuel Barroso. A díjátadó gálán részt vett Androulla Vassiliou oktatási, kulturális, többnyelvűségi és ifjúsági európai biztos, valamint Plácido Domingo világhírű tenor, az Europa Nostra elnöke is. A 28 nyertest a 31 országból benyújtott 226 projekt alapján választották ki. A díjazás négy kategóriában történt – megőrzés, kutatás, kiemelkedő tevékenységek, oktatás, képzés és tudatosítás. Minden kategória esetében egy elismert, független szakértőkből álló bírálóbizottság ült össze egész Európából, és minden nyertes egy plakettet vagy egy trófeát kapott. Továbbá kiválasztották a díjazottak közül a "nagydíj" hat nyertesét, köztük Kovács Piroska nénit, akik ezenkívül 10 ezer euró értékű juttatásban részesültek. Népújság (Marosvásárhely)

Magyar tájház-szemle: határon innen és túl
Újfajta együttműködés körvonalai rajzolódnak a magyarországi és hazai néprajzos-muzeológusok kisszámú szakmai közösségei között. Az éppen tízéves jubileumát ünneplő Magyarországi Tájházak Szövetsége (MTSZ) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) közös szervezésében kétnapos tájház-konferenciát tartottak a Kriza társaság Mikes-utcai székházában, március 8–9. között. Az előadásokat egy huszonkét tablóból álló fotókiállítás is kiegészítette, amely a szentendrei skanzenben újonnan felépülő erdélyi tájegység előzetese is egyben. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SZNM) új vállalkozása egy erdélyi kollégákkal megvalósított, ötéves kutatási projekten alapszik, melynek pillanatképeit ezúttal a kolozsvári közönség is megtekinthette.
A kiállítás megnyitóján T. Bereczki Ibolya, az SZNM főigazgató-helyettese hangsúlyozta: csak olyan épületek kerülnek elköltöztetésre, amelyek eredeti helyükön már nem maradnának meg, és olyan tárgyakat vásárolnak meg, amelyek helyi múzeumban is megtalálhatók.
Az előadásoknak és vitáknak helyet adó szakmai találkozó egy tető alá hozta olyan nagy múltú intézmények képviselőit is, mint a bázisként működő szentendrei skanzen, a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vagy a kolozsvári néprajzi múzeum; de számtalan kevésbé ismert múzeum/tájház vagy fiatal kezdeményezés is bemutatkozhatott, úgy mint a Kallós Zoltán-féle válaszúti múzeum, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, vagy olyan, döntően önfinanszírozású kisintézmények, mint a kalotaszegi Méra, a peremvidéken található Tordaszentlászló, a bihar megyei Várasfenes, az érmelléki Gálospetri és Szalacs, vagy a Hargita megyei Máréfalva tájházai, Nyisztor Tinka pusztinai kísérletei, vagy éppen a dél-alföldi Endrődi Tájház.
A konferencián díjátadásra is sor került: a tavalyi Europa Nostra Nagydíjas Kovács Piroska, máréfalvai nyugdíjazott pedagógus és néprajzi gyűjtőnek a KJNT díszoklevelét ítélték oda, amely „Daczó pátert” követően az intézmény történetében második alkalommal került kiosztásra.
Néhány bevezető/áttekintő vagy elméletibb igényű előadás mellett a prezentációk többsége a tájházak és gyűjteményeik bemutatására és szakmai tapasztalataik megosztására fektette a hangsúlyt.
Még ha Magdó János kolozsvári magyar főkonzul abbéli reménye kissé elrugaszkodott volt is, miszerint a tájházaknak az elvándorlást fékező, magyarságmegtartó szerepe lenne, de az intézmények helyi közösséggel fenntartott szoros kapcsolatát és az identitás erősítésében betöltött funkcióját több előadó is nyomatékosította, és megfogalmazott céljaik részeként emlegették. Szonda István, az Endrődi Tájház vezetője a megismertetés mellett egyfajta népnevelői szándékkal a fiatal generációval fenntartott kapcsolat elsődlegességét is kiemelte.
A lokális közösség, de egyáltalán a látogatóknak e tájházak életébe való bevonása magában hordozza azt a kényes kérdést is, ami a szakmai szempontok és látogatói igények gyakran össze nem egyeztethetőségére figyelmeztetnek. Az előadásokból világosan kitűnt: az egyre kiterjedtebb intézményi hálóval bíró tájházak turizmussal való összefonódottsága komoly kihívások elé állíthatja a szakmát.
Furu Árpád népi építészettel is foglalkozó műemlékvédelmi szakmérnök összegző gondolatát idézve, miszerint a nagy energia-befektetés mellett profitot sohasem fogunk termelni, hanem sikeres pályázatok útján esetleg az önfenntartás lehetséges, könnyen beláthatók a szakma függetlenségével kapcsolatos aggályok. Eugen Vaida, a Nagyszebenből érkezett szakember megfogalmazása szerint a „szép bolondjai” ők.
De akár az esetleges megalkuvás, akár a szakmai irányítás hiánya felől közelítjük a kérdést, mind a Maros megyei tájházak helyzetét összegző néprajzkutató, Vajda András által használt „post-múzeum” fogalma, mind a Pozsony Ferenc akadémikus által levont következtetések, jelezvén az erdélyi tájházak statikusságát, túlzsúfoltságát és tárgykatalógusok hiányát: meglehetősen elmarasztalóak voltak.
További feladat elé állítva a muzeológia és népi építészet szakértőit, Furu Árpád a hitelességnek az örökségvédelemben betöltött fontos szerepét hangsúlyozta. A restaurálás akkor igazán sikeres, ha az eredeti funkciót fenn tudjuk tartani, márpedig a népi kultúra gyökeresen átalakult, az egykori lakóházakhoz kapcsolódó életmód többnyire már nem lelhető fel − jegyezte meg az építész.
Több előadótól elhangzott azon észrevétel, miszerint gyakran ellentmondásba kerül e letűnt korok paraszti értékeinek megőrzésére tett kísérlet és a helyi közösség szégyene, saját hagyományos értékeiket az elmaradottsággal kapcsolván össze. Ennek egyik legszélsőségesebb esetéről talán Nyisztor Tinka néprajzkutató számolt be, aki a moldvai csángók azon erős beidegződéseit említette példaként, mely szerint magyarországi utazásaikkor egymás között is csak fokozatosan váltanak a magyar nyelvre. Szülőfalujában, a pusztinai magyarok között végzett identitásőrző törekvéseit sem az iskola, sem az egyház nem támogatja − számolt be nehézségeiről a néprajzkutató.
Zárszóként a konferencia végén felszólaló Bihari-Horváth László, a hosszúpályi Bődi István Falumúzeum muzeológusát említem, aki a „csoporttöbblet” szociálantropológiai fogalmára támaszkodva, az Európai Területi Társulás (http://egtc.kormany.hu) határokon átnyúló, uniós támogatású együttműködési pályázatát elevenítette fel. A történelmi Bihar vagy Szatmár megyékre kiterjesztve, e projekten keresztül sikeres szakmai együttműködésre nyílna lehetőség magyar és román kollégák bevonásával egyaránt. Pozsony Ferenc akadémikus, a KJNT tiszteletbeli elnöke bár emlékeztetett az évek óta tartó leépítések miatti szakemberhiányra, de készséggel fogadta a kooperációs szándékot és az ötlettel való egyetértésének adott hangot.
Noha számos eredményről és ígéretes kezdeményezésről is beszámoltak az előadók, a kidomborított problémák a kritikai szellem elevenségét is tanusítják, melyek mintegy kiindulópontként szolgálhatnak majd egy szakmaibb út kitaposásához. A közös szervezésű konferencia azt is megmutatta, hogy ebben az útkeresésben partnerségre is számíthatunk.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),

Magyar tájházak Erdélyben
Számbavétel, megőrzés, hasznosítás, együttműködés
Erdély virágai – egy kutatás vándorképei című kiállítás képei között a tartalomhoz illő hangulatban tartották március 8–9-én a Magyar Tájházak Szövetsége (MTSZ) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) közös tanácskozását a társaság kolozsvári székhelyén. A Határok nélkül – Magyar tájházak Erdélyben címmel rendezett konferenciát Jakab Albert Zsolt, a Kriza Társaság elnöke nyitotta meg. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja az együttműködés fontosságát emelte ki, akárcsak Hegedüsné Majnár Márta, az MTSZ ügyvezető elnöke, aki hangsúlyozta, hogy a szervezet a Kárpát-medence valamennyi tájházának érdekeit képviseli. A rendezvényt, amely a Válaszúti Kallós Múzeumba és a mezőségi Feketelak falumúzeumába szervezett szakmai kirándulással zárult, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta. A szervezésben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum működött közre, amely egy erdélyi épületegyüttes létrehozásán dolgozik. Az erre vonatkozó és erdélyi kutatókkal közösen folyó munkát tükrözte a hangulatos keretet biztosító kiállítás, amelyet T. Bereczki Ibolya főigazgató-helyettes, a Tájház- szövetség elnöke ajánlott a jelenlevők figyelmébe. A konferencián bemutatták és díjazták Kovács Piroska, máréfalvi pedagógust, akit néprajzi gyűjtőmunkájáért 2012-ben Europa Nostra nagydíjjal tüntettek ki.
A rendezvényen előadást tartottak a magyarországi és az erdélyi közismert múzeumok, valamint a kisebb tájházak, gyűjtemények képviselői, amit hozzászólások, kerekasztal-megbeszélések követtek.
– Mi ragadta meg a szakember figyelmét, mit látott követendő példának a magyarországi és erdélyi tájházakról, gyűjteményekről elhangzott bemutató során? – kérdeztem a nyitóelőadását tartó Pozsony Ferenc egyetemi tanártól, akadémikustól, a Kriza János Társaság tiszteletbeli elnökétől?
– Voltaképpen a konferencia az erdélyi és a magyarországi tájházakkal foglalkozó szakemberek, házigazdák találkozója, képzési formája volt, amelynek során feltérképeztük, hogy milyen eredményeket értek el a Kárpát- medencében levő tájházak megalapításával és működtetésével kapcsolatosan és milyen gondokkal kellett és kell megküzdeni. Az előadók feltárták, hogy a XIX. század végétől fokozatosan alakult ki a tájház, amely azt jelenti, hogy egy faluban a saját helyén megőriznek egy régi épületet, és azt lehetőleg az ott élő család társadalmi státusának, etnikumának, életstratégiájának megfelelően rendezik be. Az előadások egy része az erdélyi tájházak mai állapotát rajzolta meg. Tötszegi Tekla kolléganőm egy kalotaszegi, mérai tájház építésének szépségeit és buktatóit vázolta fel, Bereczki Ibolya azt mutatta be, hogy Magyarországon hogyan szervezték rendszerbe a tájházakat, amelyek különböző tulajdonban vannak, magánszemélyek, helyi tanácsok, egyházi intézmények, egyesületek birtokolják, majd működtetésüknek a legjobb változatára kereste a választ.
Furu Árpád mérnök a tájházak építészeti vetületeit elemezte, az épületek megőrzésének szakszerű módját, s azt, hogy miképpen lehet beműködtetni, korszerűsíteni úgy, hogy a posztmodern látogatóknak nemcsak látványt, hanem keretet is jelentsenek. Vajda András a Maros megyei tájházak állapotát vázolta fel. Páll István, a Nyíregyháza melletti Sóstón létesített szabadtéri néprajzi múzeum igazgatója Szatmár megyének a Magyarországhoz tartozó településein létrehozott szabadtéri múzeumokat, tájházakat elemezte, működtetésüknek, az oktatás és a turizmus szolgálatába állításuknak a pozitív példájára helyezve a hangsúlyt. Kinda István a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a Zabolán létesített tájháznak és a néprajzi múzeumnak a székelyföldi és a moldovai iskolások identitásának az építésében játszott szerepét mutatta be. Szőcs Levente, a Tarisznyás Márton múzeum néprajzosa azt vázolta fel, hogy Gyergyószentmiklós környékén milyen eredményeket értek el a népi építészet, a lakáskultúra, a kézművesség dokumentálásában, múzeumi és tájházas reprezentációjában. Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, néprajzkutatója az Udvarhelyszéken, Sóvidéken, a Küküllők és a Homoród mentén, a Havasalján elért eredményekről tartott nagyon szemléletes előadást a követendő példákra összpontosítva. Csíkból egy kászoni tájháznak az építését, működtetését mutatták be, ami korábbi tárgygyűjtések alapján magánkezdeményezésre alapult.
A második nap magyarországi, erdélyi magyar és román eredményeket osztottak meg a hallgatósággal. Szonda István tájházvezető azt vázolta fel, hogy a Dél-Alföldön hogyan teszik élővé az oktatás, a művelődés és a turizmus keretében, a naptári ünnepek, a népszokások, a népi gasztronómia otthonává a tájházat, hogyan lehelnek életet a már nem lakott házak világába. Kéri Gáspár és felesége azt mondta el, hogy családi kezdeményezésre hogyan alapítottak Biharban az Érmelléken három tájházat Gálaspetriben és Szalacson, s ezekben hogyan mutatják be a középgazda, a jobbágy vagy az uradalmi családok életét, és hogyan próbálják ezt élettel feltölteni, s a gyűjteményeket az erdélyi, partiumi, az európai turisztikai vérkeringésbe bekapcsolni. Rövid előadásban mutatta be Boldizsár-Zeyk Zsuzsa a pedagógusok által Tordaszentlászlón alapított múzeumot, tájházat, Vura Ferenc a Fekete-Körös völgyében, Várasfenesen, alapított gyűjteményt. A Bákó megyei Pusztináról érkezett Nyisztor Tinka elmondta, hogy a sajátos, történelmi, gazdasági szerkezetnek köszönhetően sok olyan ház maradt fenn, amelyet csak meg kell őrizni, szakszerűen fel kell leltározni, mivel szinte szabadtéri tájházként festenek, s elmondta: hogyan próbálják a magyar nyelvű helyi vallásosság, hitélet, ünnepek közegévé átalakítani ezeket a házakat. Balázs-Bécsi Gyöngyi a Kallós Zoltán által alapított válaszúti regionális múzeum létrehozását mutatta be, azt hangsúlyozva, hogy a múzeum köré milyen foglalkozásokat, képzéseket szerveztek: kézművesség, szövés, fonás, éneklés, zenélés, táncolás tanítása, s a néphagyományoknak az iskolai, szabadidős átadását hogyan szervezik meg. A tanácskozás külön színfoltja volt a Szebenből érkezett román kolléga, Eugen Vaida, aki megszervezte az erdélyi magángyűjtemények hálózatát (RECOMESPAR) és fölvázolta, hogy milyen programokat szerveznek a tárgyak restaurálására, a marketingre, a turizmus szolgálatába való állítására.
Azt gondolom, hogy hasznos volt ez a magyarországi erdélyi koprodukció, hisz mind a két nagy régióban a számtalan probléma mellett számtalan pozitív példa van, amiből minden résztvevő tanult – foglalta össze a tanácsokozás főbb eseményeit Pozsony Ferenc.
A záró kerekasztal-megbeszélésen a KJNT tiszteletbeli elnöke öt alapvető pontban foglalta össze a gondokat. Az első a tulajdonjog tisztázása, mert általában az intézményes háttérrel rendelkező tájházak működtetésére lehet támogatást nyerni. Építészeti szempontból a tulajdonosnak kötelessége szakemberek bevonásával helyrehozni az épületet, a szakszerű berendezésben pedig néprajzosok, muzeológusok adhatnak tanácsot, s nem szégyen segítséget kérni tőlük. Körvonalazódott az is, hogy nem csupán a tárgyakat kell őrizni, hanem a tárgyak mögötti tudást is, s ezt kell a működtetés során elővarázsolni és átadni a látogatóknak. A tájház így tehet eleget kettős feladatának az identitás megőrzésében játszott szerepének és a turisztikai hasznosítás lehetőségének.
Bár Erdélyben problémát jelent a szakemberhiány, hisz jó néhány nagyváros múzeumának nincs magyar néprajzos szakembere, a konferencián levő nagyszámú fiatal érdeklődő talán ezen az úton fog elindulni.
Megyénkben a megfelelő intézményi háttér és szakemberek hiányában a helyi kezdeményezések mindenféle szakmai támogatás, ellenőrzés nélkül valósultak meg – hangzott el a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központját vezető Vajda András bemutatójában. A gyűjtemények minőség szempontjából nagyon változatosak, s pontos leltáruk elkészítését Vajda András a közeljövő legfontosabb feladatának tekinti.
A tanácskozás szakmai kirándulással zárult, Kallós Zoltán Alapítványi Múzeumát Válaszúton maga az alapító, valamint Balázs Bécsi Gyöngyi és Balla Ferenc mutatta be. A látogatók nemcsak a különböző tájegységek népművészetét igazoló gyönyörű darabokat láthatták, a vezetők a folyton gyarapodó raktárakat, s a műtárgyak védelmére használt eljárásokat is ismertették. A feketelaki faluházhoz az elmaradott felső tóvidéki régi házak, gazdasági épületek között vezetett a kátyúkkal tele út, azt az érzést keltve a látgatóban, mintha egy szabadtéri falumúzeum részletei között járna.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

Kapumentők ünnepeltek Ülkében
Százkilenc éves, nemrégiben felújított székely kaput avattak fel Ülkében. Az ünnepség az e hétvégi V. Ülkei Falunapok rendezvénysorozat legrangosabb programja volt, az átadáson a felújítási munkálatokat végző Kőlik Alapítvány képviselői is jelen voltak.
A falu legrégebbi háza előtt álló, százkilenc éves kapu felújítása érdekében összefogtak a települések: a mostani tulajdonos, az Ülkéért Alapítvány a máréfalvi Kőlik Alapítvány és az Europa Nostra-díjas Kovács Piroska segítségével valósította meg a néhai gazda, Szász Antal vágyát, a megrongálódott kapu régi pompájának visszaállítását. A közös munka azonban várhatóan folytatódik, ugyanis a felújítók az eddigi megvalósítások számbavétele után a közösség figyelmét a további tennivalók felé irányították.
Az avatóünnepségen a szervezők több ízben is megköszönték a Kőlik Alapítvány, valamint az oroszhegyi és a Hargita megyei önkormányzat segítségét. Bálint Elemér Imre, Oroszhegy község polgármestere beszédében kiemelte, a több mint százéves székely kapu a székelység múltjának jelképe. A kapu elválasztja a magánélet terét a köztértől, kinyílva azonban össze is köti az egyén életét a közösségével. A köztér szimbolizálhatja a nemzetet, a porta a kis, zártabb közösségeket, ilyenformán pedig a kapu a falusi közösségnek a nemzethez, a nagy egészhez való tartozását jelképezheti – emelte ki a polgármester, hangsúlyozva egyúttal a kis települések összefogásának nélkülözhetetlenségét.
Birtalan József, a kapumentő programot támogató megyei önkormányzat alelnöke megköszönte Kovács Piroskának és a Kőlik Alapítványnak az értékek, az örökség megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit, s felkérte a helyi közösség tagjait, hogy alakítsanak ki partnerkapcsolatokat annak érdekében, hogy a székelyek kapui mindig nyitva állhassanak a jó szándékú emberek előtt. A kapumentő munkájáért Europa Nostra-díjjal kitüntetett Kovács Piroska rámutatott: a díszes kapu nem csupán egy építmény, hiszen a székelység szimbólumává nőtte ki magát. „Mostanra sikerült a világ elé tárnunk, hogy a székely kapu számunkra több mint tárgy. Az ülkeiek ezzel a kezdeményezéssel bebizonyították, hogy ragaszkodnak hagyományaikhoz, székelységükhöz” – jelentette ki, hozzátéve, reméli, hogy a következő falunapra a régi ház is az alapítvány tulajdonába kerül, s tájházat avathatnak az ünnepen. Ezt követően felolvasott egy kötelezvényt, amelyet aláírva az Ülkéért Alapítvány, valamint a helyi és megyei önkormányzat képviselői a megmentett érték megbecsülésére, megőrzésére, felelősségteljes karbantartására kötelezték magukat.
Az ünnepi hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor Oláh József helyi plébános felajánlotta a közösségnek a felújított, évszázados kapu Székelyszenttamáson található „nagy testvérét”, a kántorlak előtt álló, 1896-ban készült építményt. Mint elmondta, a 117 éves székely kaput az ülkei András Domokos állíttatta, ennek szerinte a frissen rendbe tett, a helyi Márton Áron által készíttetett kapu közelében lenne a helye, hogy „a két testvér találkozzon”. Kovács Piroska azonnal igent mondott az öreg építmény felújítására, erre az összegyűlt hallgatóság üdvrivalgásban tört ki. A plébános áldását követően a felújítási program támogatóit megajándékozták – a kapuállítás hagyományaihoz híven pálinkával –, majd a vidám koccintás után szinte kizárólag a jövőre vonatkozó tervekről, a további szükséges tennivalókról beszélgettek a részvevők.
Mint Kovács Piroska elmondta, a megrongálódott, évszázados kapu statikai helyreállítását tavaly sikerült befejezniük, továbbá kicserélték a tetőzetet, ez év tavaszára maradt a festés. „Vannak azonban még tennivalók. Amikor megvalósul a faluközösség azon álma, hogy a ház is köztulajdonba kerül, további munkálatokat végzünk” – adta tudtunkra.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Hargitai projektek támogatását kérik a magyar államtól
A Hargita megyében tapasztalt orvoshiány volt a fő témája a Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár csíkszeredai látogatása alkalmával tartott megbeszélésnek.
Ezen Zsigmond Barna Pál főkonzul mellett többek között Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke, Szabó Barna megyemenedzser, Becze István és Rafain Zoltán megyei tanácsos vett részt.
Elhangzott: a szakszerű egészségügyi ellátást helyben hozzáférhetővé kell tenni azok számára, akik pénz- vagy időhiány miatt nem tudják távoli egyetemi központokban kezeltetni magukat. Erre az orvosok számára bérelhető lakások biztosítása jelenthet megoldást.
Az utóbbi években már történtek lépések ez ügyben, de mivel a következendő időszakban, egy újragondolt szakemberpolitika révén számos fiatal szakorvos érkezik a kórházba, további lakásokra lenne szükség, mondták az elöljárók, akik a magyar kormány segítségét kérték ehhez.
A Hargita megyei önkormányzat képviselői a szakoktatás fontosságáról is tájékoztatták a helyettes államtitkárt. Rámutattak, ma a fiatalok már nem Magyarországon keresnek munkát, hanem nyugatabbra utaznak, ami nemzetstratégiai szempontból kedvezőtlen helyzetet eredményez. Ezt a tendenciát hivatott visszafordítani a megyei tanács javaslatára indított, a szakoktatás fejlesztését célzó civil együttműködés.
A Hargita Megyei Művészeti Népiskola például hiánypótló ácsképzési programot dolgozott ki, közép- és hosszútávú céljuk, hogy minél több fiatalt ösztönözzenek a hagyományos ácsszakma magas szintű elsajátítására. Ez nemcsak az ő megélhetésüket biztosíthatja, akár saját vállalkozást is létrehozhatnak, ahol újabb szakembereket alkalmazhatnának.
Ez a folyamat szerves része annak a regionális törekvésnek, amely a helyi gazdaság önellátó képességének erősítését szolgálja, mutattak rá a székelyföldi elöljárók, arra kérve a magyar kormányt, hogy támogassa a népi mesterségek, hagyományok megőrzését célzó törekvéseiket. Répás Zsuzsanna projektelképzelések bemutatására és kidolgozására kérte fel őket.
A megbeszélés másik kiemelt témája az épített örökség védelme, ezen belül a székely kapuk megőrzése volt. Megemlítették többek között a máréfalvi Kovács Piroska Európa Nostra-díjas néprajzkutató munkásságát is, aki sokat tett és tesz a székely kapuk megmentéséért.
Mivel a megyei tanács egy éve nem tudja a Kölik Hagyományőrző Művelődési Egyesület tagdíját fizetni – a román kormány ugyanis nem hagyta még jóvá a közhasznú társaságok támogatását –, Borboly Csaba arra kérte Répás Zsuzsannát, hogy a magyar kormány biztosítsa ezt az összeget. A helyettes államtitkár ígéretet tett arra, hogy mielőbb megoldást keresnek a problémára.
A Hargita megyei vendéglátás és turizmus szintén témája volt a megbeszélésnek. Tudatosítani kell az emberekben, hogy nemcsak székely termék, hanem székely szolgáltatás is létezik, mutattak rá a megyei elöljárók, akik a kettőt együtt szeretnék elérhetővé tenni minél több magyarországi számára.
Olyan élményekkel és célpontokkal akarják Székelyföldre csalogatni a turistákat, amelyekkel nemcsak a nehézkesebb idejutást tudnák kárpótolni, de életre szóló élményekkel is gazdagítanák a látogatót, hangzott el.
Borboly Csaba a román–magyar együttélési programokat és a Kelemen–Görgény Fejlesztési Társulást is bemutatta, arról tájékoztatva Répás Zsuzsannát, hogy normalizálni szeretnék a két nép közötti viszonyt. Hargita megyében – ahol a románság aránya 20 százalék alatti – ez részben már megvalósult, és a megyei elöljáró szerint hasonló kísérletet lehetne tenni Erdély más megyéiben is, főleg ott, ahol a népességi arányok hasonlók, csak a románság javára.
Borboly Csaba azt reméli, hogy a fejlesztési társulás megalakításának jó példája átvihető más erdélyi megyékbe vagy a Kárpát-medence más szegleteibe is.
Krónika (Kolozsvár),

IV. Brassói Magyar Napok
Vásár és programok
A IV. Brassói Magyar Napok alkalmából, az Erdélyi Kézmíves Céh társszervezésével kirakodóvásár is zajlik a főtéren.
A TRANSSYLVANICUM névre hallgató vásár, mint neve is mutatja, az erdélyi tárgyi értékeink seregszemléje. A szakmai szempontok szerint beválasztott több mint száz kiállító számtalan igényes termékkel áll a látogatók rendelkezésére Szeptember 21-25 között:
Nagy műgonddal elkészített egyedi kézműves remekek: magyaros ruhák és viseletek, egyedi táskák és tarsolyok, nemezből, csontból készült tárgyak, népi hangszerek
Házi lekvárok, szörpök, mézek, mézeskalácsok, szappanok
Külön gyereksarok körhintával, legendáriummal, játékokkal, műhelyekkel, édességgel
Alkotó műhelyek ahol gyerekek és felnőttek egyaránt betekintést nyerhetnek a fafaragás, szövés, fonás üvegfújás, bőrdíszművesség rejtelmeibe
Minőségi, igényesen megválogatott könyvek az Erdélyi Könyvtér jóvoltából
A kereskedők sátrainál régiségeket ugyanúgy talál majd, mint dr. Lenkei vitaminjait vagy a brassói Paprika cégtől megszokott minőségi árufelhozatalt.
És, hogy ne csak a kéznek, hanem a szemnek és az szellemnek is adózzunk, íme néhány esemény:
Vasárnap 15.00 órától Divatbemutató gyerekekkel (A sepsiszentgyörgyi Ady Endre általános iskola diákjaival. Koreográfus, ruhatervező: Kádár Zsófia
Vasárnap 16.00 és 17.00 óra között a Paprika sátor melletti protokoll-sátornál megnyitásra kerül két szabadtéri fotókiállítás, valamint sor kerül a Nőileg című magazin közönségtalálkozójára is:
Elfeledett Műemlékek címmel az erdélyi műemlékekről, kastélyokról, kúriákról a Monumente Uitate Egyesület segítségével, valamint
Székely kapuk önzetlen szolgálatában címmel a máréfalvi Kovács Piroska néni munkásságáról, a székelység tárgyi örökéről, a faragott és festett kapukról az Artera Alapítványnak és a Hargita megyei tanácsnak köszönhetően.
Vetró B. Sebestyén András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Folytatódik a székely kapuk felújítása Hargita megyében
A csíkmenasági Adorján-kúria székely kapujának, valamint a csíkszentgyörgyi Gál Sándor és Márton Ferenc kapujának a felújításáról tartottak megbeszélést az érintettek a csíkszeredai megyeházán kedden.
Ezen kapuk esetében nem tisztázott a jogi helyzet, ezért nem kezdődhetett el a felújításuk, amelyet most már egyre inkább sürget a hideg évszak közeledte. A találkozón jelen volt Hargita megye tanácsa részéről Borboly Csaba elnök, Incze Csongor alelnök, Szabó Barna megyemenedzser, Fülöp Otília megyei főépítész és Zonda Erika, a megyei tanács Programok és alárendelt intézmények vezérigazgatóságának vezetője. Továbbá részt vett Kovács Piroska máréfalvi néprajzkutató, aki az örökségvédelem területén végzett munkájáért Europa Nostra-nagydíjban részesült, Szallós Kis Judit, a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke, Bakos László, a Hargita Megyei Művelődési és Egyházügyi Igazgatóság műemlékvédelemért felelős vezetője, György József, Csíkszentgyörgy polgármestere, Kézdi József, a csíkszentgyörgyi közbirtokosság elnöke, Károly Veronika, a Repülj Madár Egyesület elnöke, Albert Homonnai Márton és Tövissi Zsolt építészek, valamint a Gál Sándor-kapu egyik tulajdonosa.
A találkozó témáját Borboly Csaba megyeelnök ismertette, miszerint idén is folytatódik a régi székely kapuk felújítása Hargita megyében a Kőlik egyesület és Hargita Megye Tanácsa együttműködése révén, amihez hárommillió forinttal járult hozzá a magyarországi Bethlen Gábor Alap a Kőlik pályázata nyomán. Az elnyert összegből öt műemlék székely kaput újítanak fel, viszont három esetében a jogi kérdések tisztázása miatt nem kezdődtek el a munkálatok, amelyek az időjárás függvényében egyre sürgetőbbé váltak. A találkozót azért hívták össze, hogy a szükséges lépésekről egyeztessenek a munkálatok elkezdése érdekében – közölte a megyei tanács elnöke.
A csíkmenasági Adorján-kúriáét, a csíkszentgyörgyi Gál Sándor, valamint Márton Ferenc kapuját, Csíkszentkirályon a Nagy Benedek portáján lévő Bethlenfalvi-kaput, továbbá az oklándi unitárius parókia kapuját újítják fel a hárommillió forintból, ismertette Kovács Piroska. A restaurálást még a nyár folyamán szerették volna kivitelezni, mivel, főként a csíki térségben, novemberben már nem lehet kinti munkálatokat végezni, tette hozzá.
Oklándon október közepéig befejezik a kaput, és Csíkszentkirályon is folyik a munka, számolt be Szallós Kis Judit, fennakadással a másik három kapu esetében szembesültek. A Márton Ferenc kapuja munkálataihoz szakértői véleményezés kell egy felméréssel és egy leírással a szükséges beavatkozásról, amely megindokolja a sürgősséget. Ennek alapján tud a művelődési igazgatóság engedélyt adni a munkálatokra. Erre a szakvéleményezésre Mihály Ferenc farestaurátort vagy egy általa megnevezett szakembert kérnek fel, a dokumentáció elindítását követően pedig kezdődhetnek a munkálatok. Az Adorján-kúria kapuja esetében a dokumentáció véleményezésre vár, amelynek sürgetését Tövissi Zsolt fogja segíteni azzal a javaslatával, hogy a munkálatok kezdésére szóló engedély kibocsátásáról döntsön helyi szinten a művelődési igazgatóság, főként a közelgő hideg időjárás miatt. A Gál Sándor kapuja esetében több variáns is felmerült, végül az a döntés született, hogy a tulajdonosok a helyi önkormányzatnak adományozzák, és mostani helyéről a Gál Sándor-házhoz szállítják. Elsőként valószínűleg az Adorján-kúria kapujának munkálatai kezdődnek el.
A tanácskozás végén Borboly Csaba megyeelnök azt mondta, bízik benne, hogy napok kérdése a papírok rendezése. A Kovács Piroska által elnyert Europa Nostra-nagydíj is bizonyítja, hogy az örökségvédelem közhasznú tevékenység, tette hozzá, és a megyei tanács további együttműködéséről biztosította a Kőlik Egyesületet.
maszol/közlemény

Orbán Balázs-díj a család és a munka jegyében
Ráduly-Baka Zsuzsanna erősdi református lelkész, Laczkó-Albert Elemér gyergyóremetei polgármester és Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője az idei Orbán Balázs-díj kitüntetettje.
A Székelyföld Napok keretében immár negyedik éve adták át a legnagyobb székelyről, a „szegény báróról” elnevezett Orbán Balázs-díjat, a rendezvénynek idén a marosvásárhelyi Kultúrpalota adott otthont hétfőn este. A kitüntetést azoknak adományozza a három székelyföldi megye, akik a térség érdekében folytatnak kimagasló tevékenységet.
Amint Orbán Balázs leszögezte: minden tagoltsága ellenére Székelyföld egységes egészet alkot, ennek jegyében 2011-ben Kovács Piroska, Váncsa György és Simon Judit, 2012-ben Beder Tibor, Haszmann Pál és Domokos Ilona, tavaly pedig a Kós Károly évben három egyesület munkatársai vehették át az elismerést – ismertette B. Szabó Zsolt műsorvezető. „A család az a biztos pont, ahol önzetlen szeretetet lehet kapni, a munka pedig a megélhetéshez szükséges” – e kettőnek, amely nem egymást kizáró, hanem kiegészítő, az összehangolásáért járt idén a 70 milliméter átmérőjű, 4 milliméter vastag, kör alakú díj.
A Maros megyei RMDSZ politikai alelnöke, Péter Ferenc szovátai polgármester a díj névadójáról elmondta, a néppel a népért cselekedett, nem siránkozó, hanem cselekvő ember volt, harmincéves közéleti munkásságát A Székelyföld leírása című hatkötetes enciklopédiában tette közzé, miután bejárta Székelyföld minden zegét-zugát. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a térség jövőjét illetően a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, hiszen „mindenki a mindennapokban hozzáad az értékekhez”.
„Ismerjük Székelyföld múltját, vállaljuk örökségét, ezen a szülőföldön kell magyarnak megmaradni. Erős Székelyföld erősebbé teszi Romániát is. Székelyföld jelentős változások előtt áll, reméljük, hamarosan eljön az az idő, amikor Maros megye román nemzetiségű tanácselnökével közösen adhatjuk át az Orbán Balázs-díjakat, mert ő is Székelyföld része” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Lukács Bence Ákos konzul elmondta,  a díj szimbolikus jelentőségén túl becsüljük meg a jövőnket, és Orbán Balázshoz hasonló kitartással, lelkesedéssel maradjunk szülőföldünk szerelmesei.
„Székelyföld és a székelyek léteznek, egyiket sem kell kitalálni. Marosvásárhelyen és Marosszéken erősíteni kell a székely öntudatot, mert az erdélyi magyarság számára Székelyföld amolyan belső anyaországként kell működjön. Területi autonómiára van szükség, amely nemcsak erős, hanem valós önkormányzatiságot eredményez, hogy Székelyföldön Székelyföld lakói döntsenek saját sorsukról. Meg kell állítani az elmúlt 25 év tendenciáját, miszerint naponta átlagosan 65 magyarral vagyunk kevesebben. A mostani díjátadó kis lépés, de a nagy menetelés során elmaradhatatlan” – mondta az MPP elnöke, Biró Zsolt.
Az Orbán Balázs-díjra mindhárom megye egy-egy személyt jelöl évente. Kovászna megye nevében a kitüntetést Tamás Sándor tanácselnök Ráduly-Baka Zsuzsanna erősdi református lelkésznek adta át, aki hatodik gyerekét várva a háromszéki szórványmagyarság mozgatórugója, 145 fős gyülekezetében élteti a magyarságtudatot.
Hargita megye nevében az elismerést Borboly Csaba tanácselnök Laczkó-Albert Elemérnek, Gyergyóremete negyedik mandátumát töltő polgármesterének, négygyerekes családapának adta át, aki a következőt vallja: „Életünket szervezzük az értékek mentén. Igyekezzünk az értékek mentén élni”.
„Székelyföld a székelyek mellett a románoké és a romáké is, és nemcsak gazdag és szép, hanem szociális gondjai is vannak, szegény is. Az egymásra figyelés az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meg kell küzdenünk” – fogalmazott az RMDSZ Maros megyei elnöke, Brassai Zsombor, aki a nagykárolyi születésű Ludescher Lászlónak adta át a díjat. A gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője hat megyében folytatott tevékenységet koordinál, és úgy érzi, ez az elismerés nemcsak neki, hanem a mellette álló csapat 11 éves munkásságának szól.
A rendezvényen fellépett a Tiberius Quartet, Kilyén Ilka színművésznő, Buta Árpád bariton és a Dzseztán együttes.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Székelyföldi értékmentés magyarországi támogatással
Három székely kaput sikerült felújítani az utóbbi időben a Hargita megyei önkormányzat székelykapu-programja keretében, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület közreműködésével: a csíkmenasági Adorján-kúriáét, illetve a csíkszentgyörgyi Gál Sándor, valamint Márton Ferenc kapuját.
A felújítási munkálatok tavaly kezdődtek el, mindhárom kapu a megsemmisülés szélén állt, sürgős beavatkozást és teljes felújítást igényelt. A restaurálás – amelyet András Sándor menasági mester végzett – befejeződött, a Gál Sándor-kaput (1824) már felállították a csíkszentgyörgyi polgármesteri hivatal mögött, az ott található Gál Sándor-ház szomszédságában, a csíkmenasági Adorján-kúria galambbúgos kapuját (1828), valamint a Márton Ferenc szülőházához tartozó kaput (1868) az időjárás függvényében a napokban helyezik vissza.
Dokumentált épített örökség
Mindhárom kapu felújításához – a megyei önkormányzaton és a Kőlik egyesületen kívül – a közösség is hozzájárult, a helyi önkormányzat, a közbirtokosság, a tulajdonosok is segítették a munkát. A Gál Sándor-kapu restaurálása például nem valósulhatott volna meg teljes mértékben, ha Czikó Gergely volt csíkszentgyörgyi iskolaigazgató nem bocsátja a restaurátorok rendelkezésére az általa készített fotókat.
Czikó ugyanis a hetvenes években lefotózta a faluban található székely kapukat, nem is gondolván akkor arra, hogy az épített örökség dokumentálásával egy majdani felújítást segít. Így történt a Gál Sándor-kapu esetében is, a régi fotó alapján sikerült rekonstruálni a kaputükröt, valamint a hónaljkötések és a kötőgerenda közötti mintát.
Folytatódik az értékmentés
A megyei önkormányzat az elmúlt hetekben több alkalommal is tárgyalt a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkársággal, és újabb anyagi forrásokra kaptak ígéretet az értékmentő munka folytatásához, mondta Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke.
„Emellett továbbra is összeegyeztetjük a jogi alapot és a megyei közérdeket, hogy ne tudja senki törvénytelennek minősíteni a kifizetést. Ugyanakkor egy népszerűsítő programot is kidolgozunk egy nyertes uniós pályázat keretében. Kovács Piroska nyugalmazott tanárnő Europa Nostra Nagydíja ezen értékeinket már európai hírűvé emelte. Jövőbeni terveinkhez tartozik a felleltározás folytatása, de folytatni kell a kapumentést is, folyamatosan érkeznek hozzánk segítségkérő levelek kaputulajdonosoktól” – vázolta a terveket az elöljáró.
A székelykapu-program 2009 tavaszán kezdődött, amikor a Hargita megyei önkormányzat betársult a Kőlik egyesület munkájába, hogy megyei szintre terjeszthesse Kovács Piroska több évtizedes „tűzoltó” munkáját, megmentve az értékes székely kapukat.
A közös munka eredményeként elkezdődött a megye székely kapuinak felleltározása. A munkát a megyében működő múzeumok néprajzosai, illetve hagyományőrző egyesületek bevonásával indították el. 2009 óta a megyei önkormányzat restaurálási tervek elkészítését is finanszírozta műemlékvédelmi közszolgálata révén, ugyanakkor számos kaput sikerült megmenteni a pusztulástól.
Legutóbb a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságához fordultak segítségért, így 2014-ben a Bethlen Gábor Alap jóvoltából 3 millió forintot sikerült székely kapuk megmentésére fordítani. Az öszszegből öt kapu felújítását végezték el, az említettek mellett Csíkszentkirályon a Nagy Benedek portáján lévő Bethlenfalvi-kaput és az oklándi unitárius parókia kapuját. A program keretében 2009 óta 56 kapu állagmegőrzését, felújítását végezték el 144 671 lej értékben.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Újabb magyarországi támogatás székely kapuk felújítására
Magyar állami támogatásból, a nemzetpolitikai államtitkárság hathatós segítségével idén hatmillió forint áll Hargita megye rendelkezésére a megyében lévő székely kapuk felújítására. Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyéért Egyesülettel közösen, sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-nél, aminek nyomán a máréfalvi Kőlik Kulturális Egyesület szakemberei, illetve a megyei tanács munkatársai újabb javításra szoruló kapuk állapotfelmérését kezdték el május 22-én, pénteken, körbejárva Felcsíkot.
2014-ben sikeresen felújítottak öt neves székely kaput, ugyancsak a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. támogatásával (amely akkor 3 millió forint volt), idén pedig újabb kilenc nemzeti értéknek számító kapu állapotfelmérésére, illetve felújítására van lehetőség. A megyei tanács jogi lehetőségei ezen a téren szűkre szabottak, így szükséges a pályázati úton történő magyar állami támogatás a magántulajdonban lévő székely kapuk felújításához.
– A mai terepszemle a program működésének a kiindulópontja, szakemberek segítségével elkezdtük felmérni a kapuk állapotát. Felcsíkon néhány héten belül már elkezdődnek a felújítási munkálatok – nyilatkozta Túros Eszter, Hargita Megye Tanácsa műemlékvédelmi részlegének munkatársa.
Mint arról már korábban beszámoltunk, 2009 tavaszán Hargita Megye Tanácsa belépett a Kőlik hagyományőrző egyesületbe, hogy megyei szintre terjeszthesse ki Kovács Piroska több évtizedes „tűzoltó” munkáját, megmentsék az értékes székely kapukat. 2009 óta a tanács restaurálási tervek elkészítését is finanszírozta műemlékvédelmi közszolgáltatásán keresztül, ugyanakkor számos kaput sikerült megmentenie a pusztulástól.
A megyei tanács székelykapu-programjáról bővebb információt a szekelykapu.hargitamegye.ro címen találnak.
Közlemény
Erdély.ma

1909-es kapuval kezdtek
Székelykapu-felújítási program
Szeptember elején egy 1909-ben épült csíkdelnei székelykapu felújításával kezdődött el az a program, amelynek végén a szervező Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyéért Egyesület azt reméli, hogy meg tudja menteni a szomszédos megye legveszélyeztetettebb székelykapuit.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt., illetve a magyar nemzetpolitikai államtitkárság támogatásával hatmillió forint áll a megye rendelkezésére helyi székelykapuk felújítására. 2014-ben öt neves székelykaput újítottak fel, ennek folytatásaként újabb kilencet van lehetőség megmenteni a jövő generáció számára – olvasható Hargita Megye Tanácsa közleményében.
A csíkdelnei kapu galambdúcának (székelyül galambbúgjának) felújítása már elkészült, most következik a teljes kapuszerkezet restaurálása. Emellett Csík térségében Csíkszentkirályon egy kapu, Csíkmenaságon kettő, Csíkszentgyörgyön egy és Csíkmadarason szintén egy kapu újul meg. Udvarhely térségében, Zetelakán, Székelylengyelfalván és Székelyszentléleken egy-egy kaput restaurálnak a pályázati pénzből, amelyek felbecsülhetetlen nemzeti kincsnek számítanak.
Hargita Megye Tanácsa 2009 tavaszán lépett be a Kőlik Hagyományőrző Egyesületbe, hogy megyei szintre terjeszthesse ki Kovács Piroska több évtizedes „tűzoltó” munkáját, és megmentsék az értékes székelykapukat. 2009 óta a tanács restaurálási tervek elkészítését is finanszírozta műemlékvédelmi közszolgáltatásán keresztül, ugyanakkor számos kaput sikerült megmentenie a pusztulástól.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dokumentumfilmek néprajzi értékeinkről
Elkészültek azok a dokumentumfilmek, amelyek a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Hargita Megye Tanácsa pályázatán kaptak anyagi támogatást. A Forrásközpont kezdeményezte program célja Hargita megye néprajzi értékeinek bemutatása filmes eszközökkel. Az idei hét alkotás között portréfilmek, a székely konyhát, babonákat, víz hajtotta szerkezeteket megjelenítő alkotásokat találunk.
Bálint Arthur Babonák című alkotásában a mindennapi élet eseményeihez, történéseihez kapcsolódó hiedelmek, babonás cselekvések bemutatását tűzte ki célul. Mint kiderül, életmódtól, világszemlélettől függetlenül hatnak ezek a babonák a különböző korosztályok képviselőire ma is.
Fábián Kornélia filmje a siménfalvi kosárfonással kapcsolatos: Teremtő kéz– portréfilm a siménfalvi, a Népművészet Mestere címet viselő Ráduly Jánosról. Az Erdély-szerte ismert kézműves a Népművészet Kiváló Mestere címet is megszerezte, munkájához az oktatás is hozzátartozik. Szakmájáról, életéről vall ez alkalommal.
Bocskor-Salló Lilla filmje (Orczád verítékével – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője) a székely kapuk tanulmányozóját, az Europa Nostra-díjas pedagógust mutatja be, akinek életművéhez tartozik a máréfalvi tájház létrehozása, illetve helyismereti kutatások.
Fábián Kornélia öt tájházat mutat be (Tájak, beszélő házak – Hargita megye tájházai) az intézmények felelőseit megszólaltatva. Máréfalva, Székelyszentlélek, Tordátfalva, Korond és Lövéte tárgyi hagyatéka az egész székelység becses kincsei közé tartozik.
Fecső Zoltán a vízzel hajtott szerkezetek egykor elterjedt, népszerű fajtáját Fűrészmalmok címmel mutatja be. Az évtizedekkel korábban a hatalom által leromboltatott, lebontatott deszkametszők most, jelképesen is, az újonnan épített ivói létesítmény által támadnak fel.
Szabó Károly az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálta (Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha). A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalács sütés folyamatát örökítette meg.
Hadnagy Árpád Levente Könyvbe szőtt gondolatok címmel készített portréfilmet a farkaslaki Jakab Rozáliáról. A nyugdíjas pedagógus gazdag életművét a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség életműdíjjal ismerte el (szőtteseiért), később az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat közművelődési, néprajzgyűjtői munkásságáért kapta. Több mint tíz helyismereti és néprajzi témájú könyv szerzője, a farkaslaki Tamási-kultusz ápolója.
Székelyhon.ro

Hét dokumentumfilm készült néprajzi értékeinkről
Elkészültek azok a dokumentumfilmek, amelyek a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Hargita Megye Tanácsa pályázatán kaptak anyagi támogatást. A Forrásközpont kezdeményezte program célja Hargita megye néprajzi értékeinek bemutatása filmes eszközökkel. Az idei hét alkotás között portréfilmek, a székely konyhát, babonákat, víz hajtotta szerkezeteket megjelenítő alkotásokat találunk.
Bálint Arthur Babonák című alkotásában a mindennapi élet eseményeihez, történéseihez kapcsolódó hiedelmek, babonás cselekvések bemutatását tűzte ki célul. Mint kiderül, életmódtól, világszemlélettől függetlenül hatnak ezek a babonák a különböző korosztályok képviselőire ma is.
Fábián Kornélia filmje a siménfalvi kosárfonással kapcsolatos: Teremtő kéz – portréfilm a siménfalvi, a Népművészet Mestere címet viselő Ráduly Jánosról. Az Erdély-szerte ismert kézműves a Népművészet Kiváló Mestere címet is megszerezte, munkájához az oktatás is hozzátartozik. Szakmájáról, életéről vall ez alkalommal.
Bocskor-Salló Lilla filmje (Orczád verítékével – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője) a székely kapuk tanulmányozóját, az Europa Nostra-díjas pedagógust mutatja be, akinek életművéhez tartozik a máréfalvi tájház létrehozása, illetve helyismereti kutatások.
Fábián Kornélia öt tájházat mutat be (Tájak, beszélő házak – Hargita megye tájházai) az intézmények felelőseit megszólaltatva. Máréfalva, Székelyszentlélek, Tordátfalva, Korond és Lövéte tárgyi hagyatéka az egész székelység becses kincsei közé tartozik.
Fecső Zoltán a vízzel hajtott szerkezetek egykor elterjedt, népszerű fajtáját Fűrészmalmok címmel mutatja be. Az évtizedekkel korábban a hatalom által leromboltatott, lebontatott deszkametszők most, jelképesen is, az újonnan épített ivói létesítmény által támadnak fel.
Szabó Károly az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálta (Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha). A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalács sütés folyamatát örökítette meg.
Hadnagy Árpád Levente Könyvbe szőtt gondolatok címmel készített portréfilmet a farkaslaki Jakab Rozáliáról. A nyugdíjas pedagógus gazdag életművét a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség életműdíjjal ismerte el (szőtteseiért), később az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat közművelődési, néprajzgyűjtői munkásságáért kapta. Több mint tíz helyismereti és néprajzi témájú könyv szerzője, a farkaslaki Tamási-kultusz ápolója.
A szervezők már tervezik a filmek Hargita megyei bemutatóját.
L. I.
maszol.ro

A magyar kultúra napját ünneplik
Formabontó képzőművészeti kiállítást nyitottak meg kedd délután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A magyar kultúra napja alkalmából számos eseményt szerveznek Hargita megyében.
Számos érdeklődő tekintette meg kedden a székelyudvarhelyi fiatal alkotók grUnd nevű tárlatát. Berze Imre, a tárlat kurátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a kiállításba választott darabok többsége ősszel a budapesti Vármegye Galériában volt kiállítva. A most megnyitott tárlaton hasonló gondolkozású, udvarhelyi képző- és iparművészek spontán csoportosulása fedezhető fel, akiket a város köt össze. A kiállítás címe, valamint a nagy U is Udvarhelyre utal. A kurátor szerint a hasonló gondolkodás és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett tapasztalat visszacseng az alkotásokban, de ugyanakkor a különböző egyetemek jellegzetességei is érezhetőek.
Nyitottak a székelyudvarhelyiek a kortárs művészetre – véli a kiállítás kurátora, szerinte jobban kellene vezetni őket erre a rendezvényekkel. A kiállításmegnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, a képzőművészet terén is a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A grUnd kiállítást a következő négy hét alatt tekinthetik meg az érdeklődők.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak az emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez alkalomból szemléztünk a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar kultúra napi programkínálatból.
Székelyudvarhely
Ambrus Lajos A sünkirályfi című mesés könyvét mutatja be szerdán este héttől P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A mesékből részleteket olvas fel Sarkadi Zoltán színművész, az est házigazdája Gálovits Rózsa könyvtáros. A Forró Ágnes rajzaival illusztrált vaskos könyvben a mesék mellett sok vidéki történet is helyet kapott. Utóbbiak közül több a szerző szülőhelyén, Korondon és környékén esett meg.
Múzeum plusz címmel tartanak előadást szerdán a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A 17 órakor kezdődő eseményen  Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. 19 órától a Hargita Megyei Tanács által támogatott dokumentumfilmeket vetítik le a Városi Könyvtárban. Bemutatják Bocskor-Salló Lilla szerkesztő „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című filmjét. Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a szerkesztő-rendező és operatőr Szabó Károly filmje az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálja. A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Este kilenctől pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban.
A vasárnapig tartó rendezvénysorozat ideje alatt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyének előtérben a Népi hagyományok Hargita megyében című fotókiállítást lehet megtekinteni. Az intézmény fotográfusa, Balázs Ödön által készített néprajzi tárgyú felvételeket láthatnak az érdeklődők, az alkotó válogatásában.
Csíkszereda
A Csíki Székely Múzeum északnyugati bástyatermében szerdán délután 18 órától mutatják be A székelység története című kiadvány második, javított kiadását. A Kájoni János Megyei Könyvtárban csütörtökön 17 órától kerül sor Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetének bemutatására, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat ismerteti. Szintén 17 órától (csütörtökön) tartják a Székelyföld kulturális folyóirat januári lapszámának bemutatóját a Székelyföld Galériában. Az eseményen Péntek János nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, etnográfus tart előadást az oktatás mai helyzetéről.
Csütörtökön a nagyszebeni Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 18 órától a Lázár-ház dísztermében (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa). A tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. Pénteken délelőtt 11 órától a Hargita Megyei Kulturális Központban tartanak nyílt napot, hogy a központ ez évi tevékenységét, programjait ismertessék az érdeklődőkkel. A részvételi szándékot a 0266-372044-es telefonszámon vagy a kultura@ccenter.ro e-mail címen lehet jelezni.
Egy éve indult az Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtárban, az idei év első találkozóján nem csak az egyéves születésnapot ünneplik a kör tagjai, hanem a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek. A pénteken 16 óra 30 perctől kezdődő találkozó programjában szerepel a múlt év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is.
A csíkszeredai F'10 fotóklub által 2015-ben meghirdetett IV. „Best 100” –  A legjobb száz fotó nemzetközi fotóművészeti pályázat kiállítását csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum aulájában (Szabadság tér 18 sz.) Bács Béla János nyitja meg, közreműködik a Sunshine mandolin együttes.
Gyergyószentmiklós
A Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban január 22-én, pénteken 17 órától könyvbemutatóra várják az érdeklődőket. A gyergyóditrói Gergely Géza nyugdíjas magyartanár Nevetni jó! című könyvét Zöld János mutatja be. A kötetet Biró Zsuzsa képzőművész illusztrálta, a grafikákból kisebb tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők.
A Tarisznyás Márton Múzeumban január 22-én 18 órától nyitják meg a Márton Árpád festőművész jubileumi kiállítását. A tárlatot megnyitja Bajna György újságíró és Ferencz-Mátéfi Kriszta  művészettörténész-muzeológus, ezt követően Márton Árpád festőművész rendkívüli tárlatvezetést tart. A rendezvény házigazdája Csergő Tibor András múzeumigazgató. A megnyitón lehetőség lesz az igényes kiállítási katalógus megvásárlására is.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a magyar kultúra napján Cseh Tamásra emlékezik, a zeneszerző 73. születésnapján. Az emlékestre 19 órától a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor. Az eseményen  György László gitározik és Korpos Szabolcs zongorázik.
Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

„Áldás a béjövőre, béke a kimenőre”
Hol járt a nyáron? Mit látott, mit hallott, milyen élményekben volt része, mit hozott emlékként magával, amit szívesen megosztana velünk? Kinek ami a szívén, az a száján.
Aki e felkérést megfogalmazta, haza beszélt, vagyis a magyar nyugdíjasklub programjára gondolt, ahol sohasem lehet üresjárat. Az elnöki tisztség ugyanis arra sarkallja Béres Margitot, hogy gondoskodjon megfelelő heti témáról, legyen annak sava-borsa. Ezen aztán szépen megosztoznak a jelenlévők, mert az érdeklődés, a kíváncsiság nem kopik meg az évek múlásával. És mert a klubtagok között vannak olyanok, akik itt születtek, ezt a vidéket vallják otthonuknak, de vannak olyanok is, akik a Kárpátok öleléséből költöztek a síkságra, érthető hát, hogy sok újat tudnak nyújtani egymásnak.
Olasz Ilona ezen a nyáron a Hargita aljából hozott ajándékot magával: Kovács Piroska író két könyvét. Egyik az Orczád verítékével címet viseli, a másik székelykapuk Máréfalván címmel jelent meg, gazdag képanyag illusztrálja, közkincsnek minősíthető, hisz a magyarok millióihoz szól. S mert a mi vidékünkön nem forog közkézen e kötet, Olasz Ilona jóvoltából belelapozhatunk a nyugdíjas közösség épülésére.
„Máréfalva esetében már a település nevével is gondban vagyunk. Nem szokványos név. Találgatásokra ad lehetőséget. A népi rege meséje szerint „Már e falu!” elismerő felkiáltásból alakult. Más vélemény úgy tartja, hogy egy Máré nevű vitézről kapta a nevét, csakúgy, mint a falu határában lévő Márévára.” Földrajzi fekvéséről pedig ezt tudhatja meg a magunkfajta érdeklődő: „Máréfalva ma Hargita megye Fenyéd községéhez tartozó falu. A Keleti-Kárpátoktól nyugatra, a Hargita-hegység és az Erdélyi-medence találkozásánál, a vulkáni plátó szélén helyezkedik el, a Székelyudvarhely–Csíkszereda közti útszakaszon.
A fenti sorok azonban csupán eligazításul kívánnak szolgálni. Amiről szólni, amit közelebb hozni akartak Temesvárra települt székely nyugdíjas társaink, azok a székelykapuk, amelyek párjukat ritkítják.
„A faragott kapuk a közösség élni akarásáról beszélnek, nemzeti önazonosságunk üzenethordozói” – írja a könyv szerzője. És folytatja: „Az 1567-ben készült Portajegyzékben tizenkilenc kapuval szerepel a település.”
Az idő azonban nem állt meg. A kötetből megtudjuk, hogy Máréfalva római katolikus plébániája régi, 1645-ben már Szentegyháza volt. Egy püspöki irat szerint „Rákóczi György alatt alapították amint azt a régi szentegyház tornyának kövére vésett neve bizonyítja.” A mai temploma 1772-ben épült, védőszentje Szent Imre herceg. A falu néprajzi nevezetessége a galambdúcos székelykapu. Az eredeti helyén élő közel 100 sima kötött kapu és a 97 faragott kapu népi építészeti örökséget képvisel. A galambdúcos székelykapu a fafaragó népművészet igazi remeke, a székely ember fába vésett oklevele.
A Székelykapuk Napján tartott tanácskozáson Hargita megyei néprajzosok, muzeológusok, kapufaragók részvételével úgynevezett Kapufórum jött létre, amely szeretne segíteni abban, hogy a kapufaragó művészet megőrizze lényeges jegyeit, ne váljék cifrálkodóvá – adják hírül a könyv sorai.
Nem titok, hogy a székelykapu nem kis anyagi áldozatot követel. Komoly munka, hozzáértés, szív kell az elkészítéséhez, és sokféle szerszám: harcsafűrész, rámás fűrész, simító fejsze, kézi bárd, kézi gyalu, fakalapács, mintázó vésőkészlet, mérőeszközök, fúrók, kapcsok, és ezzel még nem soroltuk fel valamennyit. Bár manapság már sokat segítenek a gépek, a villanymotor, de így sem olcsó mulatság a székelykapu felállítása. (Egy faragott nagykapu ára a 90-es években a 4 millió lejt is meghaladta, idejében pedig 40-45 napot vett igénybe.)
A fa kiválasztásáról a kapufaragó mester döntött. „Előbb megnézem az anyagot. Ha olyan, akkor nem vállalom. Erőst bogos fából és különösen cserefából nagy dolog azt kidolgozni. Háromszor annyit dolgozik az ember, mégis kivitele nem az a finom tölgyfáé. Igaz, nem tart annyi ideig, mint a cserefa, de az is kitart kétszáz évet, ha gondozzák” – mondja Dávid Mózes, az adatközlő. A díszítésről pedig így nyilatkozik: „Ügyelek, hogy ne térjek el a hagyományostól. Bennem az a tudat van, hogy amit én megfaragok, azt nem szégyellem, az az én saját munkám. A nevemet is ki merem írni a kapura. ... Nem szép az, ha túlságosan elaprózzák a színözést, összevissza tarkabarkázzák.” Más szóval, a hagyományőrzésnek megvan a maga tízparancsolata, és ebből nem engednek. A faragott kapuk fajtájukat tekintve különbözők és Európa tájain is fellelhetők.
De térjünk vissza Máréfalvára, ahol minden székelykapuról ez olvasható: „Isten segedelmével építtette…” Az emberbaráti szeretetnek és tiszteletnek pedig ekként adnak hangot a kapufeliratok: „Isten hozott – ha mész – Isten veled”, „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal várja”, „Térj be hozzánk, vándor, ha erre visz utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad”, „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha”, „Ha e zajló nagy világban baj és bánat kerget, jószándékú szívvel mihozzánk betérhetsz”, „Házad lehet bárhol, de hazád csak itt”.
Lehetetlen megilletődés nélkül hallgatni a sok vihart megélt székely ember kőbe vésett, fába faragott üzenetét, és közben elismeréssel nyugtázhatják a mi vidékünkön élők, hogy bánsági falvainkban és tágas régiónkban is fellelhetők már a faragott székelykapuk. Mert nem csak az emlékét hozták magukkal az ide települtek, hanem a hagyománytiszteletet és a hozzáértést is. Gyökeret eresztettek a székelykapuk errefelé is, köréje gyülekeznek ünnepekkor és falunapokon mindazok, akik a megmAradást s a folytonosságot látják benne.
Kapuállító című versében Magyari Lajos így vall erről:
„…mert én marasztom az elmenőt,
vigyázom nagyon a megjövőt.
Nyárra ősz, tél hull az őszre…
„Áldás a béjövőre, béke a kimenőre.”
Sipos Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)

. Elhunyt Kovács Piroska
Beszéd közben lett rosszul, majd hunyt el a nyolcvannégy esztendős Kovács Piroska máréfalvi néprajzi gyűjtő október 13-án, csütörtökön Székelyszentléleken, a tájház udvarán elhelyezett székely kapu avatásán. Kovács Piroska 1932. június 28-án született Máréfalván.
Összeesett csütörtök délután egy szentléleki székelykapu-avató ünnepségen Kovács Piroska.
Az esemény megnyitója után Geréb Péter farkaslaki alpolgármester köszöntötte a vendégeket, a kapu történetéről is beszámolt, majd átadta a szót Balázsi Dénes pedagógusnak, később pedig Kovács Piroskának is – mesélt a történtekről az alpolgármester. „A kapuk világáról, az értékmegőrzésről, a hagyományok átadásának kötelességéről beszélt”– folytatta Geréb, hozzátéve, hogy Piroska néni aztán hátralépett a mikrofontól és összeesett.
„Máréfalva királynője”
Kovács Piroska Székelyudvarhelyen végezte a tanítóképzőt, 1966-tól szülőfalujában dolgozott magyartanárként 1987-ig, amikor nyugdíjba vonult. Máréfalva közművelődésében vett részt a helyi általános iskola igazgatójaként, emellett színjátszó csoportot is irányított. A hetvenes évektől gyűjtötte szülőfaluja és a környék hagyományainak adatait, illetve akkor kezdte el a máréfalvi székely kapuk mintáit is lerajzolni. 1999-től indította el az udvarhelyszéki kapukatasztert. Több kiadványban is kidolgozta a székely kapuk történetét, mintavilágát.
2004-ben tájházat avattak, ahol néprajzi gyűjteményét helyezték el. Kovács Piroska a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület alapító elnöke volt. A szervezet kezdeményezte a Székely kapu programot, amelyet eleinte a máréfalvi önkormányzat, később pedig a Hargita megyei tanács is felvállalt, és egész Székelyföldre próbálták kiterjeszteni. A program a megrongálódott, elöregedett székely kapuk renoválását támogatja.
Kovács Piroskát az örökségvédelem területén végzett elkötelezett munkájáért Europa Nostra-díjjal tüntette ki az Európai Bizottság 2012-ben.
Temetés Kovács Piroskát október 15-én, szombaton délután három órakor helyezik örök nyugalomra a máréfalvi katolikus temetőben. Részvétnyilvánítás a temetés előtt egy órával a katolikus templom ravatalozójában.
Dávid Anna Júlia Székelyhon.ro

Elhunyt Kovács Piroska, a székely kapuk megmentője
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kovács Piroska Europa Nostra-díjas székelyföldi néprajzkutató, örökségvédő, a faragott székely kapuk megmentője – közölte a Mihir.ro székelyudvarhelyi portál.
Kovács Piroska tegnap délután Székelyszentléleken vett részt egy felújított székely kapu avatásán. Ünnepi beszéde megtartása közben lett rosszul, a helyszínre hívott mentősök nem tudták megmenteni az életét.
Kovács Piroska az udvarhelyszéki Máréfalván született 1932-ben. A tanítói és magyar–román szakos tanári diploma megszerezése után Szentegyházán, Fenyéden, majd a szülőfalujában tanított, ahol évtizedeken át volt az iskola igazgatója. 1987-es nyugdíjba vonulása után a székely kapuk mentése vált a fő foglalkozásává. Megalapította a Kőlik hagyományőrző művelődési egyesületet, amely az értékmentést állította tevékenysége középpontjába. Előbb a máréfalvi székely kapuk leírását készítette el, majd munkáját Udvarhelyszékre és egész Hargita megyére kiterjesztette. „Próbáltam meggyőzni a kapuk tulajdonosait: ne bontsák le, ne dobják ki értékeiket, mint holmi kacatot” – nyilatkozta 2012-ben. Munkásságát a Hargita megyei önkormányzat felterjesztése nyomán 2012-ben Europa Nostra-díjjal jutalmazták. A 31 országból felterjesztett 226 örökségvédelmi projekt közül Kovács Piroskáé kapta a fődíjat. Annak örvend – mondta akkor –, hogy a díj által a székely kapu és Székelyföld híre is bejárja a világot. Hozzátette: a székely kapu egykor státusszimbólum volt. A székely falvak módos gazdái állítottak székely kaput maguknak. Kovács Piroska úgy vélte, ma több mint státusszimbólum, „nemzeti önazonosságunk szimbóluma” a székely kapu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átadták az Orbán Balázs díjakat
Kovászna megyéből Nt. Márkus András szentszéki tanácsos, címzetes esperes, őrkői plébános, Hargita megyéből Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató, a Márton Áron életéről szóló filmes monográfia alkotója, Maros megyéből Ft. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános vehette át hétfőn este Sepsiszentgyörgyön az idei Orbán Balázs-díjat – írja a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok AGERPRES hírügynökséghez kedden délelőtt eljuttatott közös közleménye.
Az ünnepélyes díjátadót Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király templomban tartották hétfőn este, az esemény rangját az is emelte, hogy a Hargita, Maros és Kovászna megyei önkormányzatok elnökei mellett jelen voltak Bihar és Szatmár megye magyar tanácselnökei is: Pásztor Sándor és Pataki Csaba, valamint Ráduly Róbert csíkszeredai és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester mellett részt vett Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere is.
Elsőként Tamás Sándor szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy Székelyföld szerencsés helyzetben van, hiszen mindig voltak olyan emberek, akiket előszeretettel hívunk lámpás embereknek, akik példamutatásukkal és munkájukkal világítótoronyként mutatták az utat. Közöttük előkelő helyet foglal el Orbán Balázs, akit méltán neveztek a legnagyobb székelynek.
“Róla neveztük el azt a díjat, amit már hatodik alkalommal adunk át Székelyföld elismert személyiségeinek. A tömör ezüst, gyönyörű kivitelezésű érmét – a Márton Áron Emlékév jegyében – idén olyan személyiségek kapják, akik nem csak hitbéli, hanem kiemelkedő lelki és közösségi pásztorai híveiknek, egyházközségüknek. Munkájuk mellett önként vállalnak fel olyan hiánypótló szociális, társadalmi és ifjúsági tevékenységet, amely küldetésükké vált és elismerést érdemel” – mondta el a háromszéki tanácselnök.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében rámutatott: az Orbán Balázs-díjjal olyan embereket tüntetnek ki, akik nem utasítják el a munkát, nem futamodnak meg a nehézségek elől, olyan személyiségeket, akik kultúránkat éltetik.
‘Márton Áron, a nagy püspök arra figyelmeztet, hogy a közös származás és a közös nyelv szükséges, de nem elegendő összekovácsoló erő, társulnia kell hozzá a kultúrának is ahhoz, hogy megtartó erő legyen. Idén majd’ mindent a Márton Áron Emlékév fényében, annak részeként végzünk, hogy ébren tartsuk évfordulói ürügyén legendás püspökünk emlékezetét, hogy kövessük tanítását. Mai ünnepünk is kimagasló esemény kíván lenni, ugyanis a három közigazgatási egységbe tagolt székely-magyarság közösen, együtt, közösségként kívánja figyelmével kitüntetni jeles személyiségeit’ – fogalmazott a Hargita megyei elöljáró, majd megemlékezett a múlt héten elhunyt Kovács Piroskáról, a székely kapuk Europa Nostra nagydíjas megmentőjéről, aki elsőként kapta meg a Hargita megyeiek közül az Orbán Balázs-díjat, 2011-ben.
“Sokszoros ünnep ez nekünk, hisz két olyan személyiség előtt is tisztelgünk egyben, akik mindketten hittek abban, hogy az igazság és az emberi méltóság mindenek felett való, és akik mindketten áldozatos munkával erősítették Erdélyt, erősítették Székelyföldet. Márton Áron püspök jelmondatául a ‘nem futamodom meg a munkától’ mondatot választotta, és ehhez méltóan vezette egyházát. Tudjuk jól, hogy napjainkban hasonló kiállásra és hasonló eltökéltségre van szükségük a vezetőknek, hasonló szilárdsággal kell megvetni a lábunkat és képviselni érdekeinket, erősíteni Székelyföldet. Mert Székelyföld számunkra az otthon, minket ide kötnek hagyományaink, történelmünk, itt tudunk őszinte szívvel emlékezni nagyjainkra és itt kell nekünk, székelyföldi vezetőknek az ő munkásságukhoz méltó döntéseket hozzunk” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja köszöntőjében az összefogás erejéről, az “egymásba kapaszkodás” szükségességéről beszélt, példatörténetei is az együttműködés eredményességére mutatták rá, kiemelve, hogy most, amikor mindenhol üldözik a székely szimbólumokat, itt, Sepsiszentgyörgyön a templomok udvarán húzzák fel a székely zászlót, tehát fontos nemzeti kérdésekben a politikum és egyház egymást támogatja.
Elsőként Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes vehette át a díjat, laudációját Bálint Géza, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia ügyintézője olvasta fel.
“2014-ben abban a kegyelemben részesült, hogy őt kérték fel a Csíksomlyói búcsú szónokának. Ebben a beszédében mondta a következőket: ťNekünk keresztényként lehet és kell magyarnak maradni, és magyarként kell a keresztény hitet megélni, mert egyébként elárultuk azt a közösséget, amely bennünket emberré formált, amely hazát, hitet, és nem is akármilyen kultúrát és civilizációt adott.ť Munkáját, igyekezetét, ez a vallomás fémjelzi. Papi jelmondatát Izajás prófétától kölcsönözte és így hangzik: Itt vagyok, Uram, engem küldj! 2015 őszén, 67 évi szünet után, újraindult Marosvásárhelyen a katolikus oktatás. Dr. Tamási Zsolt igazgató következetes és tántoríthatatlan küzdelmének, és Oláh Dénes imahátteret biztosító igyekezetének beért a gyümölcse. (…) Ezt tartja élete legszebb jutalmának. Az iskoláért vívott küzdelemben folyamatosan Márton Áron püspök közbenjárását kérte. Megvalósulását, túl az emberi igyekezeten, neki tulajdonítja. Vallja, hogy az elhívás sohasem az alkalmasságot, hanem a küldő Isten kegyelmét jelenti”.
Hargita megyéből Nagy Zoltán hitoktató kapta az Orbán Balázs díjat.
Sarány István a laudációban úgy fogalmaz: ‘munkássága széles körben ismert és szakmai körökben elismert, személye azonban mindvégig a háttérben maradt. Fáradhatatlan tevékenysége, időt és energiát felemésztő ténykedése, áldozatos munkája középpontjában Márton Áron püspök áll, két évtizednél hosszabb ideig végzett kitartó munkálkodásának eredménye pedig egy rendhagyó vizuális produkció: A Hegy című öt és fél órás kép- és hanganyag, amelyet DVD-n láthat a nagyközönség, és amelyet 22-23 esztendős önzetlen előkészítő munka előzött meg. A nagy püspök egyik legelismertebb életrajzírója, Virt László szociológus Nagy Zoltán művét Márton Áron filmes monográfiájának tartja. (…) az alkotó ťhittanár, tehát világi lelkipásztor. Akiket megszólaltatott, azok jórészt maguk is lelkipásztorok. Nagy Zoltán művében a közösségét egybetartó lelkipásztor Márton Áron jelenik meg, a lelkipásztor, aki évtizedek óta – máig! – gondolkodást és életet formál Erdélyben, és már egyre inkább Erdélyen kívül isŤ.’
Kovászna megyéből Nt. Márkus András címzetes esperes, őrkői plébános kapta az Orbán Balázs-díjat, laudációját Ft. Hajdú János főesperes-plébános olvasta fel, a következő mottóval: “Nem az a nagy aki magát ajánlja, hanem akit az Isten ajánl!’.
“Jelenleg kb. 5000 cigány hívének lelkipásztora, akiket a Szeretet Misszionáriusai nővéreivel, mint munkatársakkal vezet az Istenes úton, az üdvösség felé. Az országban és a gyulafehérvári főegyházmegyében is egyedüli lelkipásztor, aki az egyetlen cigány plébániát vezeti már 20 éve. Az anyaországtól munkája elismeréseként kapta az Apor Vilmos emlékérmet. Dr. Jakubinyi György érsek címzetes esperesi címmel ismerte el áldozatos és kitartó munkáját. Jelen kitüntetés is jelezze az elismerést a nem könnyű és sokszor hálátlan lelkipásztori munka miatt. Köszönjük, hogy felfigyeltek Rá, értékelik nem látványos, de mégis nagyon fontos, hasznos és kitartó munkáját. További életéhez és munkájához Isten áldását kérjük. Adja az Úr, hogy az elhintett evangéliumi mag a cigány lelkekben is megfoganjon s bő termést hozzon” – emelték ki a Márkus atyáról szóló laudációban.
A díjátadó ünnepséget a Tiberius kvartett koncertje színesítette.
Az AGERPRES hírügynökségnek elküldött közlemény felidézi, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata közösen hozta létre az Orbán Balázs-díjat, hogy azoknak a személyiségeknek adományozza, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek. A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja az évente kiosztott kitüntetést. A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megye elöljárói egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
www.agerpres.ro erdon.ro

A boríték nyitva marad (Kovács Piroska emlékére)
A borítékot nem ragasztom le. Azt a borítékot, amelyben a vele kapcsolatos, őt dicsérő, munkásságát méltató újságcikkeket és leveleit őriztem. Megtartom halálomig gyöngybetűs kézírását.
Tanítványa voltam a szentegyházasfalvi, akkor még hétosztályos elemi iskolában. A Hargita megyei Máréfalván született, de Fenyéden és szülőfalujában is okító, vérbeli, kedvesen szigorú pedagógusnőt munkája és hivatása közben érte a halál Székelyszentléleken. Új székely kapu avatására kérték fel mint az Udvarhely vármegyei ősi kapufaragók legnagyobb szaktekintélyét. És Ő, 84. életévét betöltve, vállalta ezt a korához képest már nehéz, de szép néprajzkutatói munkát; talán az Europa Nostra-díj elkötelezettjeként is? Alig szólt az ünnepély résztvevőihez Balázs Dénes tanár megnyitóbeszéde után, hátralépve a mikrofontól összeesett...
Magához szólít a Fennvaló, ha ő akarja – jegyezte meg mellékesen 2012. január 2-án kelt levelében. Piroska nénit, minden tanítóm, tanárom közül a legszeretettebbet, lélekben hozzám a legközelebb állót! Amikor férjéről, az iskolaigazgatóról, gimnáziumalapítóról, szaktanfelügyelőről, színdarabíróról és rendezőről, a falu közművelődésének aktív irányítójáról érdeklődtem, tájékoztatott: „...Miska bácsi 87 éves. Szellemileg tökéletesen a régi, de fizikailag leépült. Nem tud járni, lábon állni, ágyba kényszerült 2011 tavaszától. Főállásban beteggondozó vagyok, jó, hogy tudom csinálni. Az időmet jobban be kell osszam, hogy közhasznú munkára is jusson. Helytörténeti kutatásaim eredményeként 2009 karácsonyán megjelent egy vaskos kiadványom Orczád verítékivel. Máréfalva a történelem sodrában alcímmel. Ezt hagyatéknak szántam szülőfalum számára. Bár ennyit, ha már családdal, utóddal nem gyarapíthattuk székely társadalmunkat.” 2013. február 2-án kelt levelében tájékoztat: „Misi bácsi elment! Nagy űr maradt utána. Tanulom, hogyan lehet egyedül élni ebben a korban, 60 évi házasság után, 80 évesen. Vigasztalást nyújtanak az emlékek, a rá emlékezés – a te leveled is gyógyír a fájó elmúlásra.”
A boríték nyitva marad. A sok ezer tanítvány közül kerülnek még, akik biztosan emlékezni fognak a máréfalvi Kovács házaspárra!
Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)