Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról, egy román bíró ítéletére alapozva a döntést. A bíró szerint Kossuth Lajos negyvenezer erdélyi román megöléséért és háromszáz parasztház felgyújtásáért felelős. Közben Románia uniós tagállam lett. A Kossuthra rótt vád nem új keletű a román történetírásban. 1996. március 14. óta Kolozsvárott, a Biasini Szálló épületén – a Petőfi Sándor tiszteletére elhelyezett emléktábla alatt – román és angol nyelven írt bronzöntvény hirdeti: „A magyar nemesek 1848-1849-ben 40 ezer románt végeztek ki és 239 falut fölégettek. ” 1850-ben az osztrák, hivatalosnak tekinthető felmérés szerint a román áldozatok száma 4366 főben állapítható meg – a harc közben elesettek száma nélkül. Ugyanezen felmérés szerint az erdélyi magyar lakosság vesztesége – a polgári lakosságot nézve – 7500-8500 főre tehető. George Baritiu román történész 1890-ben hatezer román polgári lakos haláláról számolt be, s a mai napig ezt a számot tartja hitelesnek a mérsékelten liberális román történészgeneráció is. Ha tehát a számokkal „játszunk”, akkor a románok embervesztesége minimum 4366, maximum 6400 fő. Ez nem kevés, de messze van a negyvenezertől. Avram Iancu – a Habsburg-udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849 januárjában Nagyenyeden egy román felkelőcsapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel nyolcszáz embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román–magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre. Az enyhülés a kompromisszumra készen álló Nicolae Balcescu fellépésével kezdődött, ő békülő szándékkal fordult Kossuth Lajoshoz. A magyar kormánnyal aláírt „megbékélési tervezet” képezte részben az alapját a magyar nemzetgyűlés 1849. július 28-án elfogadott határozatának. Vérváddal, tömeggyilkossággal sújtani Kossuthot felelőtlenség. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

Szeptember 8-án Marosvásárhelyen a vár szomszédságában ünnepélyes keretek között felavatták Mihai Viteazul mellszobrát. /(m. b): Felavatták Mihai Viteazul mellszobrát. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./; Emlékeztető: Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), 2007. jan. 20./

„Jó érzés csapatban dolgozni”
Beszélgetés Kiss Gáborral, a tízéves Agnus Rádió főszerkesztőjével
Változatos programokkal ünnepli tizedik születésnapját szombaton az Agnus Rádió: az egész napos rendezvénysorozat keretében városi nyomkeresésre, társasjátékversenyre, bloggertalálkozóra, autóbuszos városnézésre, komolyzenei estre, tortalicitre és farsangi mulatságra várják az érdeklődőket, akik emellett betekintést nyerhetnek a műsorkészítés rejtelmeibe, valamint a Szabadsággal közösen indított Házaló fazék rovat kulisszái mögé is bepillanthatnak. Kiss Gáborral, a rádió jelenlegi főszerkesztőjével az elmúlt időszakban végbement változásokról beszélgettünk a kerek évforduló apropóján.
– Másfél évvel ezelőtt, 2011 szeptemberében neveztek ki az Agnus Rádió főszerkesztőjévé, Vitus-Bulbuk Istvánt váltottad a tisztségben. Mi minden történt ebben az időszakban az Agnus háza táján?
– Elsősorban a csapat összetétele módosult, többen vagyunk, többfelé járunk. Az igazán lényeges változás nem is annyira a szerkesztőségben, hanem inkább Kárpát-medencei szinten történt. A Kárpát-medencei Református Rádiótanács kezdeményezésére tavaly szeptember óta készítenek közös műsort a részegyházakban működő református rádiók és stúdiók, Határtalan címmel. Mivel nem mindenhol sikerül napi 45 percet biztosítani ennek sugárzására, szombaton heti összefoglalót adunk a műsorból. Természetesen azok az interjúk és riportok, amelyek a Kárpát-medencei műsorfolyamba bekerülnek, szabadon felhasználhatók bárki számára, így, ha a teljes műsort nem is tudjuk sugározni, hiszen napi 8 órában elég nehéz erre sort keríteni, mégis lehetőségünk nyílik hírt adni arról, ami a Kárpát-medence más régióiban történik.
Néhány rovatunk is változott közben: így például az irodalmi műsor, amelynek új szerkesztője van, Kovács Emőke személyében, és újraindítottuk a Házaló Fazekat, az Agnus Rádió és a Szabadság közös rovatát, amely immár kéthetente jelentkezik. Mihály Noémi kolléganőm vette át a szerkesztését, más perspektívából megközelítve a műsort, mint ahogyan Adorjáni Eszterrel annak idején elkezdtük. Ez pedig a Házaló fazéknak is jót tesz.
– Újabban a refradio.eu/radio/agnus oldalon érhető el a rádió honlapja.
– Ez is a Kárpát-medencei Református Rádiótanácsnak köszönhető, hiszen közös felületen működünk, a refradio.eu oldalon keresztül. A rádiós misszióba bekapcsolódó stúdióknak lehetőségük van ezen belül saját honlapot létrehozni, mégis van egy közös platform, amely egységes és ugyanakkor különböző, hiszen a felkerülő tartalomról mindenki maga dönthet. Szorosabb kapcsolatban vagyunk az egyházi műsort gyártó más erdélyi stúdiókkal is, rendszeresebben kapunk tudósításokat Sepsiszentgyörgyről és Kézdivásárhelyről is. Az egyházi szervezetek közül többször dolgoztunk már együtt a Bonus Pastor Alapítvánnyal – ezeket a műsorokat lényegében ők készítették el, mi csak a műsoridőt biztosítottuk. Ugyanez kezd körvonalazódni most már az Ifjúsági Keresztyén Egyesülettel és a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesülettel, ugyanakkor pedig a Protestáns Teológiai Intézet is be szeretne kapcsolódni a rádiós munkába.
– Többen írjátok az Agnus blogot is, ezáltal változatosabb témákat, nézőpontokat ismerhetnek meg az olvasók. Hogyan alakult ez?
– Büszke vagyok erre, hiszen 2008-ban, amikor hozzáfogtam, teljesen másnak indult az egész. Mindig az volt a problémám, hogy nyáron, amikor Kolozsváron nem történik semmi, jóformán alig van, mit feltölteni. A mindennapi.hu portál megszűnésekor gondoltam arra, hogy érdemes lenne a közéleti-egyházi vonalon elindulni, és ilyen témában blogokat működtetni. Egészen másként alakult aztán ez is, amolyan egyházi blogoszféra lett belőle: a bloggereink között vannak Magyarországon élő újságírók, valamint rádiónk korábbi és jelenlegi munkatársai, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel publikálnak. Mindenkinek külön felületet biztosítunk, hogy a bejegyzések könnyen visszakereshetők legyenek, másrészt így a látogatottságot is könnyebb monitorizálni. Amióta többen írják, érzékelhetően megnőtt a látogatók száma: napi 300 egyéni látogatónk volt áltagosan, amikor még csak a főoldal létezett, ma viszont már 1500 egyéni látogatót vonz a honlap. Az egyik legérdekesebb blogunk egyébként a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület számára létrehozott felület, amelynek jelen pillanatban három szerzője van, s ahány ember, annyi stílus. Persze a többi blog is eléggé változatos, csak más tekintetben: Békefy Lajos oldalán a nemzetközi egyházi hírekről lehet tudomást szerezni, Bagdán Zsuzsi pedig nagyon szépen és mélyen tud írni személyes hangvételben mindarról, ami őt foglalkoztatja. Fábián Tibor volt főszerkesztőnk blogja egyház és világ kapcsolatáról szól, az általam működtetett, fotóblogon pedig azokat a képeket jelentetem meg, amelyeket nap mint nap készítek.
– Az energikusságodon és szervezőkészségeden túlmenően, amiről már korábban, műsorvezetői és riporteri tevékenységeid során megbizonyosodhattunk, hogyan telt számodra ez a másfél év?
– Rengeteg örömöm volt ebben a másfél évben. Voltak persze nehezebb időszakok is, de szerencsére sikerült elhárítanunk az akadályokat. Hihetetlenül jó érzés csapatban dolgozni, koordinálni a csapatot, és igazából nem is fontos, hogy ki a főnök: hiszen a döntések nagy részét közösen hozzuk meg, nekem csak akkor kell tulajdonképpen közbelépnem, amikor nagyon hamar kell dönteni. Persze fárasztóbb, hiszen mégiscsak felelősség, de úgy érzem, rengeteget lehet fejlődni, főként a szervezési részét illetően. Fárasztó azért is, mert folyamatosan kell dolgozni, előkészíteni gyűléseket, leosztani a munkát, de ugyanakkor elégtétel a munka gyümölcse.A cím tényleg nem jelent sokat: viccelődve mondtam egyszer, amikor a szerkesztőségben valaki főnöknek szólított, hogy ha még egyszer ezt mondja, levonom a fizetését. Nem hiszem, hogy ténylegesen a főnökük lennék, inkább egyike vagyok azoknak, akik régóta vannak a rádiónál: tíz évből ötöt töltöttem itt, ismerem a rádió profilját, és ez talán feljogosít arra, hogy összehangoljam a munkát. De ugyanolyan joga lenne erre Farkas Adorjáni Eszter főszerkesztő-helyettesnek is, aki talán régebb óta is dolgozik a rádiónál, és aki nagyon nagy segítség nekem. Jól ki tudjuk egészíteni egymást, míg én inkább a közéletben mozgom otthonosan, addig őt a kultúra, a zene érdekli jobban, ami nem is csoda, hiszen végzettsége szerint zenész.
Szabadság (Kolozsvár),

A legkiválóbb ifjú tudósok
Számos székelyföldi diák előkelő helyen végzett a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája (TUDEK) hétvégén Csíkszeredában lezajlott versenyén.
A házigazda Márton Áron Gimnázium vezetőségének tájékoztatása szerint a középiskolások tudományos munkáit felvonultató versenyen a történelem, helytörténet szekcióban első helyet érdemeltek ki a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Éltető Kamilla és Szakács Kincső, második helyen végzett a tordai Josika Miklós Gimnázium diákja, Takács Emőke Tünde, harmadik helyen pedig a gyeryószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola diákja, Novák Dániel.
A kémia, fizika szekcióban az első díjat a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Tankó Balázs és Márton Csaba, a harmadik díjat pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Erősdi Zakariás és Csala Hunor kapták. Az informatika, matematika szekcióban a Bolyai diákja, Kántor Zsolt lett az első, a baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola diákja, Bocz Hunor Chris a második, és a Márton Áron Gimnázium diákjai, Sólyom Gellért és Balló Tímea kapták a harmadik helyezést. Az egyes számú biológiai szekcióban első helyet érdemeltek ki dolgozatukkal a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Kopacz Mária és Kovács Emőke és harmadik helyen végeztek a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákjai, Blénesi Tünde és Szőcs Kriszta. A kettes számú biológia szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Nagy Zsuzsanna és Szabó Johanna végeztek az első helyen, a sepsiszentgyörgyi református gimnázium diákja, Csákány Olivér pedig a harmadik helyezést érdemelte ki.
Az irodalom szekcióban a második, illetve a harmadik díjat kapta a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium két diákja, Lázár Annamária és Csíki Gergely. A társadalomtudományok szekcióban az első és a harmadik helyet vitték el székelyföldi diákok, az első helyen a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjai, Rettegi Csenge és Farkas Edina végeztek, harmadik pedig a marosvásárhelyi református gimnázium diákja lett, Vass Márton. A pszichológia szekcióban a Nagy Mózes Gimnázium négy diákja, Szalló Tünde és Pap Andrea, illetve Dán Kinga és Csiszár Borbála lettek az első, valamint második helyezettek, a harmadik helyet pedig a baróti szakközépiskola diákjai, Györfy Hajnalka és Nagy Ádám szerezték meg. A földrajz, környezetvédelem szekcióban a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Pitiu Szilvia és Onodi Henrietta a második helyen, a Márton Áron Gimnázium diákja, Gábor Ibolya a harmadik helyen végzett.
A néprajzi tematikájú kutatások között a zsűri a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjainak, Tamás Andreának és Rancz Adriennek ítélte az első helyet, második a tordai középiskola diákja, Egei Judit Helga lett, harmadik helyen pedig a Nagy Mózes Gimnázium két másik diákja, Balázs Eszter és Bándi Eszter végeztek. A művészet és művelődéstörténet szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Lazsádi Anna és Mánya Petra első helyen, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Gimnázium diákja, Rosu Krisztina második helyen végzett.
Az első, második és harmadik helyezettek, illetve egyes szekciókban az első két helyezett továbbjutott a magyarországi Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának döntőjére. A szombaton lezajlott TUDEK-en nyolc erdélyi megyéből, 23 középiskolából 186 diák vett részt, akik 11 szekcióban mutatták be tudományos munkájuk eredményét.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Nem feledjük el a majd 800 ezer elhurcolt magyart
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve, amely egészen 2017 februárjáig tart, a gazdag programkínálat mellett nagyon fontos kezdeményezéseknek is keretet ad – tudtuk meg a Gulág Emlékbizottság Programiroda, a Veritas Történetkutató Intézet és a Baranyai Német Kör keddi közös sajtótájékoztatóján. Lágervonattól, nemzetközi mozgó kiállításon át a mobilapplikációkig minden módon megpróbálják közelebb vinni az emberekhez a sokáig tabutémaként kezelt szovjetunióbeli kényszermunka történetét. 
Kovács Emőke, a Gulág Emlékiroda szakmai vezetője röviden ismertette a programokat: mivel február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, ezért egy nappal az erről szóló központi megemlékezés előttre időzítették egész napos programsorozatukat.
Hatványozott szenvedés
11 órakor a budapesti Honvéd téri Gulág-emlékműnél kezdődik a megemlékezés, amelyet Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára nyit meg, majd Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója mond beszédet; fél egykor szintén az államtitkár nyitja meg a Lágerjárat, az utazó vagonkiállítást. Majd délután 3 órától a Barakkba Zárva – Életre Ítélve című kiállítás lesz látható a budapesti Fővám téren; ez egy megépített barakk lesz, amely egykori gulág-rabok fotóival állít emléket a csaknem 800 ezer elhurcolt magyar állampolgárnak; ezt Rétvári Bence Emmi-államtitkár nyitja meg – sorolta.
– Nem számított, hogy gyerek vagy nő, mindenkit vittek a Szovjetunióba – Szinte megtizedelte az országot az NKVD, mégsem beszélünk róla
Február 25–26-án a Veritas Kárpát-medencei tragédiánk címmel rendez kétnapos konferenciát, ahol határon túli történészek is előadnak majd – mondta; Szakály Sándor főigazgató ennek fontosságát külön is hangsúlyozta, hiszen, mint mondta, a németek mellett a magyarság a határon túl hatványozott mértékben elszenvedője volt az elhurcolásoknak.
Kovács Emőke a pályázatokról is beszélt, mondván még március 22-ig magánszemélyek és közösségek is pályázhatnak különféle kiállításoktól kezdve tanulmányköteteken át oktatási anyagokig mintegy 370 millió forint értékben. Mint kérdésünkre elmondta, összesen több mint kétszáz pályamű érkezett csak eddig, tehát népszerűek a Gulággal kapcsolatos pályázatok; a legtöbb jelentkező egyébként a memoárírás és egyéb irodalmi műfajok terén alkotna szívesen, de kisfilm és absztrakt festménysorozat is érkezett.
Dévédén a múlt
Emellett márciusban elkezdődnek a Veritas Filmestek a Tabán moziban, ahol minden csütörtökön egy történész helyezi keretbe az ott látható filmeket bevezetővel vagy a vetítést követő beszélgetéssel – mondta. Szakály ezt azzal egészítette ki: ezek egyébként már 20-25 éve megjelent filmek, azonban a digitalizáltságuk hiánya miatt sokak számára hozzáférhetetlenek. Ezért a vetítések mellett 3000 DVD-n magyarországi, 2000 lemezen pedig határon túli magyar iskolák számára tervezik eljuttatni őket.
Lesz emellett roll-up vándorkiállítás is a különféle fotó- és képanyagokból, ezeket a magyar mellett angol és német nyelven is tervezik megjelentetni, hogy a hazai és határon túli magyarok mellett egész Európa megismerhesse az elhurcoltak sorsát. Kérdésünkre elmondta, legkevesebb tíz ilyen roll-up kiállítást terveznek, igény esetén akár a környező országok nyelvére is lefordítva azok szövegét. Szakály megemlítette: 24-én délután 3 órakor egy emléktábla-avatás is lesz a kivégzett Donáth György emlékére.
Ha elindul a vonat
A Lágerjárat vagonkiállítás ötletét egyébként a holokauszt vagonjárat működéséből merítették, mint Matkovits-Kretz Eleonóra elmondta. A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének elnöke kiemelten fontosnak tartja, hogy az országot járva elsősorban a fiatalokat szembesítsék a sokáig tabuként kezelt múlttal, amely olyan mély nyomokat hagyott az azt átélt egykori kényszermunkásokban, hogy sokan egészen a legutóbbi időkig nem mertek beszélni a történtekről. A Századvég oktatási programja örvendetes, de annak elkészültéig is emlékeztetni kell – mondta –, hiszen csak Baranyában legalább 200 települést érintett a málenkij robot, sokan már útközben elhullottak, például a „komfortos” marhavagonokban, amelyekbe a gyűjtőpontokon negyvenesével zsúfolták őket. Összességében az elhurcoltak egyharmada sosem tért haza, erről pedig beszélni kell, és most, hogy az utolsó túlélők is 80-90 évesek, elérkezett az utolsó pillanat. Köztudatba kell hozni a politikai elítélteknek „otthont adó” Gulág mellett az azzal sokszor összekevert, a hadifoglyok, vagy málenkij robotra, „kis munkára” elhurcolt civilek számára 1939-ben létrehozott Gupvi-táborhálózat nevét is – mondta.
„Kis munka”
A nem hagyományos kiállítási tárgyakkal, hanem különféle képi és hangeffektusokkal emlékeztető lágervonat egyébként Matkovits-Kretz Eleonóra szerint kifejezetten sikeres kezdeményezés, az együttműködő iskolák és önkormányzatok részéről is rengeteg önkéntes jelentkezett alkalmi tárlatvezetőnek, segítőnek.
Emellett határon túli partnereikkel együtt terveznek két történelmi zarándok-vonatutat is az egykori rabok által bejárt útvonalon azokig a pontokig (mint például a romániai Foksány és Jászvásár között, vagy a felvidéki Szepsi után), ahol a nyugati, keskeny nyomtávú szabványt az orosz széles nyomtávúra állították át, ezzel egyértelművé téve a vagonok utasainak, hogy valójában hová is tartanak. Fontos, hogy ez a tudás eljusson a fiatalokig – hangsúlyozta Kovács Emőke is, aki ennek példájaként említette a Nemzeti Emlékezet Bizottságának ceglédi hadifogolytábor és gyűjtőtábor három dimenziós applikációját, illetve, mint mondta, képregény és verssorozat készül a rabok mindennapjainak bemutatására, emellett középiskolai tanulmányi verseny és vetélkedő is lesz a témában. Emellett komoly szakmai munka is folyik a különböző irat- és levéltárak anyagainak összesítésére, amelynek végcélja egy olyan közös adatbázis, ahol az egykori áldozatok leszármazottai megtalálhatják és nyomon követhetik volt gulág-rab családtagjuk útját. Emellett pedig – hangsúlyozta – kormányzati szándék van arra, hogy az emlékévek 2017. február 25-i befejeztével egy olyan emlékművet állítsanak fel, amely közös mementója lesz minden, Szovjetunióba elhurcolt egykori áldozatnak.
Elvész a múltunk
Matkovits-Kretz Eleonóra kifejtette: az orosz és posztszovjet levéltárakban rengeteg magyar anyag van, amelyeket muszáj lenne időben kikutatni, különben elvesznek. Ezért is lenne fontos egy önálló intézet a Szovjetunióba elhurcolt civilek sorsának felkutatására, hogy legyen gazdája a témának, és céltudatosan indulhassanak meg a munkák.
Veczán Zoltán. mno.hu

Református kórusok kilencedik adventi koncertje
Kilencedik alkalommal tartott adventi koncertet a Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztor Kórusa és a Szatmárnémeti Református Gimnázium Gyermekkórusa a Szatmárnémeti Római Katolikus Székesegyházban. A város egyik legnépszerűbb adventi koncertjének mottója: Glória, Dicsőség, Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek.
Tele templomban, vasárnap este 19 órától Higyed Gyöngyi karnagy vezényletével ennek a dicsőségnek a fénye egy-egy kis gyertyalángfoszlányban és népi ének foglalatában csillant fel a kórusok és zenészek szívéből. Közreműködött a Quasi Cosi Kamaraegyüttes, melynek tagjai a Szatmári „Dinu Lipatti Filharmónia" vonósai: Kovács Emőke és Mija-Mihalca Alina hegedű, Budean David brácsa, Cătună Dan gordonka. Műsoron voltak J.S. Bach, Fr. Schubert, G. Fauré,  F. Mendelssohn A. Dvorak, S. Berkesi, L. Bárdos, T.Rakoványi,  L.v. Beethoven, Charpentier, B.Marcello művei. A koncert egy sorozat csúcseseménye az Énekelj az Úrnak - Pünkösdtől Karácsonyig - című projekt kivitelezésében a Reformáció Emlékbizottság támogatásával.
Zendülj lelkem énekszóval, Adj békességet, Istenünk, Égi szent béke jöjj, Én nem tudom miért szeretett úgy minket... - hangzott kétszeres imádság a kórustagok bizonyságtételében, amit Higyed János konferálásával hallhatott a nagyérdemű.
Az igazi meglepetés azonban a végén következett, amit Mészáros Amanda kórustag a következőképpen tolmácsolt: „Már csak néhány hónap választ el attól, hogy a Gyermekkórus és a Lelkipásztorkórus fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepelje. Arra gondoltunk, hogy illene meglepni azt, aki közel 10 éve töretlenül dolgozik értünk és velünk. Valami maradandót szerettünk volna ajándékozni. Ezért pályázatot nyújtottunk be a két kórus ajánlásával, amelyre a válasz december hatodikán érkezett meg. Íme a szöveg: A budapesti székhelyű Falvak Kultúrájáért Alapítvány a 2016. évre meghirdetett pályázatán különböző civil szervezetek, önkormányzatok, összesen 195 személyiség elismerésére tettek javaslatot. A Kultúra Lovagrendjének 12 országból fölkért tagjai értékelték a benyújtott pályázatokat és meghozták döntésüket. A kuratórium döntése alapján megküldjük értesítő-visszaigazoló okmányunkat, amellyel hivatalosan igazoljuk, hogy jelöltjük, HIGYED GYÖNGYI zenetanár-karnagynak a XXI-ik Magyar Kultúra Napja Gálán - a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozzuk. Az avató ünnepségre 2017. január 22-én kerül sor Budapesten a Stefánia Palotában." A meglepődés örömkönnyekben nyilvánult meg, a megérdemelt díj hírének hallatán.
Hársfalvi Ottó általános helynök, szatmári főesperes az öröm vasárnapján a keresztyén ember boldogsága okainak gyarapodásaként értékelte a koncertet, a közönség pedig vastapssal, állva köszönte meg a maradandó élményt és az ünnepre való hangolást. szatmar.ro

Digitalizálták a szovjet táborokba hurcoltakról szóló legnagyobb iratanyagot
Digitalizálta a Szovjetunióba hurcolt magyarok legnagyobb egységes iratanyagát, a külügyminisztérium egykori hadifogoly osztályának dokumentumait a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), amely a Gulág Emlékbizottság támogatásával multimédiás online oktatóanyagot is készített a témában.
A mintegy 700 ezer oldalnyi iratanyag digitalizálása hatalmas lehetőség, hiszen bár sokan gondolhatják, hogy az 1945 utáni történelmünk már teljesen ismert, de ez nem így van – mondta el Mikó Zsuzsanna, az MNL főigazgatója csütörtökön Budapesten. Hozzáfűzte: az MNL Oktatólapok internetes oldalán elérhető interaktív Gulág-alkalmazás mindenki számára közérthető formában ismerteti meg a korszak történelmét, a kutatási eredményeket és forrásokat.
Az 1945 utáni időszak egyik legtragikusabb eseménye, amikor a magyar kormány közreműködésével a szovjet megszálló csapatok magyar állampolgárokat hurcoltak el a Szovjetunió lágereibe mindenféle ítélet nélkül – hangsúlyozta Mikó Zsuzsanna. A sajtótájékoztatón Krucsainé Herter Anikó kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár úgy fogalmazott: a lágerekbe és málenkij robotra elhurcoltak története évtizedekig a 20. századi történelem elhallgatásra ítélt fejezete volt. Ma nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek nagy része sem tudja pontosan mi az a Gulág, a hadifogság vagy a lágerélet. Az adatok gyűjtése és közreadása ezért a Gulág-emlékév egyik legfontosabb eredménye.
“Az utolsó órában vagyunk, hiszen a mai is élő túlélők már mind 80 éven felüliek” – hangsúlyozta Kovács Emőke, a Gulág Emlékbizottság szakmai vezetője, aki szerint az emlékévben a közös társadalmi trauma feldolgozására számos interjú készült túlélőkkel, konferenciákat rendeztek, adatbázisok és feltáró munkák indultak el. A történész úgy vélte: a szakma bevonása mellett nagyon fontosak a civil pályázatok, a február 25-én záródó emlékévben számos magyarországi és határon túli magyar település kapott támogatást kordokumentumok megjelentetésére, kiállítások rendezésére, emléktáblák állítására.
Szabó Csaba, az MNL általános főigazgató-helyettese kiemelte: a Külügyminisztérium Hadifogoly Osztály irategyüttese 347 doboz terjedelmű, rendkívül rossz állapotban lévő anyagot ölelt fel, amelyet most állományvédelmi szempontból kezeltek, rendeztek, település szerint kereshetővé tettek és digitalizáltak. A dokumentumok fényében hihetetlen szervezettséggel működött az elhurcolás folyamata a Vörös Hadsereg részéről, a front elvonulása után 2-3 nappal már megjelentek azok a speciális alakulatok, amelyek összefogdosták a katonákat és civileket – mutatott rá a szakember.
A Magyarok a Gupvi- és gulág-táborokban című interaktív, multimédiás és folyamatosan bővülő oktatóanyag az MNL korábbi két alkalmazásával (Rendszerváltozás Magyarországon 1987-1990 és Koncepciós perek Magyarországon 1945 után) együtt vált szabadon hozzáférhetővé a levéltár Oktatólapok internetes oldalán. A közép- és felsőoktatásban is jól használható felületen több órányi hang- és videóanyag, mintegy 15 ezer oldal eredeti levéltári irat, számos fotó, tudományos értekezések és névlexikon böngészhető – mondta el Szabó Csaba. Kitért arra is: az összesen 37 millió forintos projekt részeként megújult az MNL 16 éves múltra visszatekintő Archivnet című akadémiai besorolású, forrásközlő tudományos online szaklapja is. A folyóirat 2017. évi első Hadifogság, gulág, málenkij robot (1944-1956) című tematikus számában hét tanulmány jelent meg.
Tóth Tünde
Forrás: mult-kor.hu
karpatalja.ma

Bartók Bélára emlékeztek Szatmárnémetiben
Szavalattal, népdallal, hegedűjátékkal és egy izgalmas előadással emlékezett a szatmári Bartók Béla Egyesület a névadó zenei zseni születésnapjára.
Bartók Béla 1881-ben Nagyszentmiklóson született március 25-én. 2017-ben március 25-én Szatmárnémetiben, a Szatmári Művészeti Iskola dísztermében emlékeztek a magyar zeneszerzőre, zongoraművészre, népzenekutatóra, a közép-európai népzene nagy gyűjtőjére, a róla elnevezett kulturális egyesület tagjai.
Mint Bertók Béla egyesületi elnök köszöntőjéből kiderült, 2011. óta minden évben megemlékeznek az évfordulóról egy-egy vendégelőadó segítségével. Idén a Szatmárnémetiből elszármazott, jelenleg a Bukaresti Zeneművészeti Egyetemen oktató Dr. Csendes László tartott előadást Bartókról. Beszélt arról, hogy napjainkban, az azonnali elévülés időszakában hogyan viszonyulhatunk Bartók Béla munkájához és szerzeményeihez, szó volt a zenei nyelvezetekről, amelyet a zseni saját meglátása szerint alakított és szóba került az az elmélet is, mely szerint az ünnepelt Asperger-szindrómás volt.
Az esemény keretében Csendes László többször is megszólaltatta hegedűjét, hol egyedül, hol Kovács Emőkével párban. Schuller Elza tanítványai – Farkas Arabella, Örmény Márk és Gáti Gábor – a Cantata profana mű alapját képező alapszöveget szavalták, úgy, ahogyan azt Bartók Béla is tette egykoron egy rádiós műsorban. Ifjú, tehetséges zenészek is felléptek, Mészáros Amanda Bartók által gyűjtött népdalokat énekelt és természetesen fellépett a Bartók Béla Egyesület kórusa is.
szatmar.ro
Erdély.ma