Erdély tájain – Dél-erdélyi körúton Kazinczy nyomában
Jövőre lesz kétszáz éve annak, hogy Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja erdélyi körútra indult.
Úti élményeit az Erdélyi levelek című művében tette közkinccsé. Mint arról már hírt adtunk az Erdélyben, az évforduló alkalmából a kolozsvári EKE szeretné végigjárni Kazinczy útját, felkeresni a településeket, ahol ő is járt. Idei kirándulásainkon igyekszünk Kazinczy-emlékhelyeket felkeresni, kapcsolatokat teremteni, gördülékenyebbé tenni a jövő évre tervezett emlékutat. Ezt tettük április végi négynapos dél-erdélyi körútunk során is, amikor nemcsak olyan településeket kerestünk fel, ahol történelmünk nevezetes eseményei történtek, vagy ahol építészeti örökségünk gyöngyszemeit láthattuk, de útba ejtettünk olyanokat is amelyeket Kazinczy Ferenc 1816-os erdélyi útja alkalmával meglátogatott.
Egyik szemünk sír, a másik nevet
Alvincen meglátogattuk a 14. században épült református templomot, amelyet 2011–2013 között a Kárpát-medencei Örökségvédelmi Program keretében, a Teleki László Alapítvány segítségével felújítottak. Eddigi kirándulásaink során is többször meglátogattuk az egyre jobban pusztuló, a kommunista rendszer idején raktárnak, juhakolnak használt, majd az 1970-es árvíz után véglegesen elhagyott istenházát, ezért töltött el most örömmel az újra használhatóvá vált több száz éves templom látványa. A közelében álló romos Bethlen várkastély viszont már nincs olyan állapotban, hogy felújítására sor kerülhetne, azt évtizedekkel ezelőtt kellett volna megtenni, de inkább hagyták elpusztulni. Pedig Bethlen Gábor fejedelem reneszánsz várkastélya méltó dísze volt a korabeli Erdély építészetének. Az utóbbi évek régészeti kutatásai derítették ki, hogy az egykori várkastély udvarának földjében rejtőznek a korábbi domonkos kolostor és a belőle Martinuzzi Fráter György által kialakított kastély falai. Ezen falak között gyilkolták meg Ferdinánd császár olasz zsoldosai 1551. december 17-én Fráter Györgyöt, a 16. századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakját, akiről még ma sem tudják pontosan, hogy magyar, osztrák vagy török érdeket szolgált, vagy csak a saját érdekeit tartotta szem előtt.
A marosnémeti kastélyt 2007-ben kapta vissza örököse, gróf Horváth Tholdy Péter.
KOVÁCS D. ZSUZSA
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – Rendhagyó Magyar Szolidaritás tüze
Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén, a Kolozsvári Magyar Napok egyik rendezvényeként, az idén is fellobbant a Magyar Szolidaritás tüze. Igaz, egy kicsit rendhagyó módon. A Bácsi-torokban szoktuk meggyújtani a helyben összegyűjtött hulladék fából a tábortüzet, ami most szinte lehetetlennek tűnt a napok óta tartó esőzések, sáros utak, tűzgyújtásra alkalmatlan, elázott fa miatt. De szerencsére a gondviselés közbeszólt.
Kovács D. Zsuzsa
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – Az én borszéki vándortáborom
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 25. vándortáborát a gyergyói osztály szervezte a jubileumhoz méltó módon a természeti szépségekben bővelkedő, gyógyító ásványvizekben gazdag Borszéken.
És hogy miért éppen Borszéken? Ez az a hely, amelyről Orbán Balázs azt írja: „Szebb és minden tekintetben érdekesebb vidéket alig lehet képzelni Borszék környékénél, mintha a mindenható természet egy varázskertbe akarta volna foglalni az isteni jótékonyság e helyét, hogy azt ne csak hasznossá, hanem gyönyörködtetővé is tegye.” Ezenkívül ez az egyetlen hely a Kárpát hazában, ahonnan öt hegységbe túrázhatunk: innen elérhetők a Gyergyói-havasok, a Kelemen-havasok, a Besztercei-havasok, a Csalhó-hegység és a Hagymás-hegység. No meg az sem utolsó szempont, hogy a kommunizmus évei alatt lezüllesztett egykori hírneves üdülőhely ébredezik Csipkerózsika-álmából, jót tesz neki a hírverés
Jó volt ennyi embert látni Borszéken – mondta a helyi polgármester a táborzáró ünnepségen. Nekünk pedig jó volt ott lenni! A vándortábor résztvevőinek száma először haladta meg az ezerötszázat, pontosabban 1501-en voltunk, 809-en Erdélyből, több mint hatszázan Magyarországról, de volt angol, holland és ausztráliai résztvevő is. A legfiatalabb táborlakó három és fél hónapos volt, a legidősebb 82 éves. Kolozsvárról 46 EKE-tag vett részt a táborban. És ott volt a harang is, kondulása jelezte a tábor nyitását, illetve zárását. A három túranapon több mint háromezer ember kirándult, ki-ki erőnléte szerint. A húszféle meghirdetett túra között volt könnyű, nehéz, még nehezebb gyalogtúra, honismereti kirándulás, gyerektúra, kerékpárostúra, mindenki igényei szerint választhatott, persze, ha idejében érkezett. Ugyanis ebben a táborban fordult elő először, hogy a hivatalos tábornyitó előtt némelyik túrára már beteltek a helyek. Így megtörtént, hogy egyesek nem ott vagy nem akkor túráztak, ahogy előre eltervezték, de a sok lehetőség közül végül sikerült mindenkinek tetszése szerint választani. Akik fürödni akartak, azt is megtehették a nemrég felújított Ósáros fürdő borvizes medencéiben, vagy a Tündérkert lábáztatóiban. Jómagam sem juthattam el minden eseményre, a párhuzamosan futó programokat tekintve ez nem is lett volna megvalósítható, mégis sikerült mAradandó élményekben részesülnöm.
KOVÁCS D. ZSUZSA
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – Turistavár, turistabál, turistaelődök
Koszorú Reményik Sándor és Csepcsányi Tibor sírjánál
ól sikerült néprajzi bált szervezett az EKE október 15-én, a harmadikat a 125 éves fennállása óta, erről viszont már részletesen beszámolt a Szabadság rögtön a bál után.
Az EKE-sek azonban nemcsak kirándulnak és báloznak, hanem tisztelik a múltat és jövőt építenek. Így történt ez az október közepi hétvégén is. Szombaton és vasárnap közmunkára került sor Várfalván, az EKE-Vár udvarán, ahol a pályázati támogatással két négyszemélyes kisházat fognak felállítani a már meglévő épületek mellé. Az alap kiásására már előbb sor került, most magát az alapot készítették el, amire majd a kisházakat helyezik. A közmunkában brassói, háromszéki, kolozsvári, székelyudvarhelyi, tordai EKE-tagok vettek részt.
Halottaira emlékezett az EKE 
KOVÁCS D. ZSUZSA
Dr. Csepcsányi Tibor /1886. július 15., Hőlak – 1916. október 1., Sellenberknél a nagyszebeni ütközetben/ kiváló turistarajzoló és fényképész Szabadság (Kolozsvár)