Bor-túra – Az erdélyi Hegyalja szőlői az 1848-as forradalom után
Csávossy György – a mezőgazdasági tudományok doktora, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke, érdemes fokozatú tanár, a híres csombordi szőlészeti líceum volt oktatója, majd a Kolozsvári Kertészeti Kar Borászati Tanszékének első vezetője, több szőlészeti és borászati szakkönyv szerzője, szőlőnemesítő, államilag minősített fajta és fajtajelölt előállítója, valamint hivatalosan bejegyzett bortípus és számos nemzetközi és hazai borversenyen díjazott bor készítője, a Román Nemzeti Szőlészeti és Borászati Hivatal, a Magyar Bor Akadémia, a Romániai Jogosított Borízlelők Egyesülete, a Román, illetve a Magyar Írószövetség tagja, aranytollas publicista, drámaíró, költő, a Szent István Egyetem erdélyi tagozatának konzulens tanára – harminc év kutatásának és terepjárásának eredeményeként 2002-ben jelent meg Budapesten Jó boroknak szép hazája, Erdély című kötete; a marosvásárhelyi Mentor Kiadó jóvoltából tíz évvel később látott napvilágot ennek második, javított, bővített kiadása, az erdélyi borvidékek eddigi legrészletesebb bemutatója.
Történelem, honismeret és szakirodalom együttvéve, mely egyformán és nagyszerűen tükrözi a szerző alapos szakismeretét és szépírói készségét. Ténygazdagsága révén bizonyára hosszú ideig a legfontosabb tudományos forrásmunkát jelenti majd mindazok számára, akik ezen a téren próbálkoznak maradandót alkotni, de a laikusok számára is érdekfeszító, tanulságos adathalmazzal szolgál.
A tekintélyes munka szerzője ez év nyarán tölti 90. életévét, mely pillanatban egy hosszú, tartalmas élet gazdag szellemi, alkotó termésének örvendezhet és büszkélkedhet szaktársai, jó barátai, jó ismerősei, valamint családja körében egyaránt. Ebből az alkalomból, mintegy születénapi előzetesként, – a szerző jó barátjaként –, alábbi írásomat azon tisztelettel és baráti szeretettel ajánlom Csávossy Györgynek, mellyel annak idején ő maga is dedikálta részemre említett kötete mindkét kiadásának egy-egy példányát. A Jóisten áldjon meg, és adjon további egészségben, békében gazdag életet családod, szeretteid körében, kedves Gyurka bátyám!    
Az erdélyi Hegyalja állapotát 1860 őszén a helyszínen tanulmányozta az Erdélyi Gazdasági Egyesület borászati küldöttsége, mely aztán tapasztalatairól terjedelmes ismertetőben számolt be a választmánynak. A beszámoló a Kolozsváron megjelenő Korunk című lap 1861. január 5-e és február 2-a közötti számaiban került a nyilvánosság elé. A Nagy Ferenc, Kócsi Károly, Nagy János választmányi küldöttek által elkészített, és utóbbi által közzétett leírást követve idézzük föl a megtapasztaltak legfontosabb vetületeit.
A terepszemle Miriszlón, a Bethlen-kollégium 20 holdnyi szőlőjében kezdődött. „Erdély halhatatlan emlékű nagy fejedelme, Bethlen Gábor” – hangzik a bevezetőben – „midőn az enyedi iskolát alapítá, mely az erdélyi értelmiség és közműveltség terjesztésének ma is egyik fő-főtényezője és kútfeje, az alaptőke nagy részét fekvő birtokban tette le, és így az iskola előljáróságának alkalma van anyagi téren is, a gazdasági ismeretek terjesztése, gyakorlati oktatás és példaadás által a hazának tetemes szolgálatot tehetni”. Ezt a hivatást méltányolva, a kollégiumi elöljáróság még 1846-ban a budai szőlőiskolából hozatott szőlőfajokat a miriszlói dombokra. A nemsokára bekövetkezett forradalom miatt a gyom és a bozót lepte el a telepítést. Az újjáépítést Fosztó Ferenc kollégiumi gazdatiszt kezdte el és valósította meg emberfeletti kitartással és következetességgel, az elért eredményekről így számolt be a küldöttség: „A miriszlói szőlő délnek dőlve, fekvését nagyon kedvezőnek mondhatjuk, egyenlőleg emelkedve, a hegy inkább meredek, mint alacsonyan lejtős. A 20 holdból kivéve a többféle jeles külföldi fajokból álló, úgynevezett francia táblát, az új ültetvény mintegy 5 holdra megy, s ez áll kisebb nagyobb terjedelemben rizling, traminer, eleavner, musquat croquant, alexandriai muskotály, királyleányka, izabella stb. fajokból, melyek mind rigolirozott földben vannak elültetve”. Ugyanakkor a szőlőiskolában mintegy negyvenezer gyökeres szőlőt termelt a kollégium, melynek nagyobb részét a beültetésre sorra kerülő területeken hasznosítja, másik részét pedig eladásra szánta.
Algyógyi kerektemplom – a közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben
GYŐRFI DÉNES
Szabadság (Kolozsvár)