Eltávolították a Mátyás-házról a piros-fehér-zöld koszorúkat
Az egyetem vezetősége a műemlékvédelmi törvényre hivatkozik
A szemétbe dobatta tegnap a Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem vezetősége Mátyás király szülőházának homlokzatáról a piros-fehér-zöld szalagos emlékkoszorúkat. Bár az évek során számtalanszor helyeztek már el koszorúkat az épületen, az egyetem vezetősége a műemlékvédelmi törvény megszegésével indokolta az intézkedést. Tegnap a magyar külképviselet és az RMDSZ képviselői a helyszínre siettek, majd a kukából „kimentett” koszorúkat, a Mátyás-szoborcsoport talapzata elé vitték, és ott helyezték el őket. Virgil Pop műemlékvédelmi főtanácsos szerint nem történt törvénysértés, Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nem kívánta kommentálni a történteket, míg Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kiemelte: a koszorúkat a megemlékezők egy állványra helyezték, de ha ezt követően fel is kerültek a homlokzaton lévő kampókra, az egyetemnek nem ilyen módon kellett volna eljárnia.
KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár),

Szeptemberben költözik a Sapientia EMTE kolozsvári kara
Tévéstúdió, 220 férőhelyes aula, valósághű tárgyalóterem várja a diákokat
Kisfilmek forgatására is alkalmas stúdió, televíziós vágótermek, klasszikus fotólaboratórium, könyvtár, 220 férőhelyes aula, valósághű bírósági tárgyalóterem, környezettanulmányi laboratórium, vendégszobák, menza is lesz többek között a Sapientia új kolozsvári ingatlanában. Őszre tervezi a költözést az egyetem – ekkorra készülne el a Tordai út elején az Erdélyi Magyar Tudományegyetem nem egészen két (!) év alatt felépített korszerű ingatlanegyüttese. A közel 6 millió euró összértékű befektetés folytatásához Budapest az idén 520 millió forintot utal ki. Az egyetem vezetőségét 2006-ban kezdte el foglalkoztatni az új ingatlan felépítésének gondolata. Az építőtelepen megfeszített munka folyik. Kedden Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának frissen újraválasztott dékánja kalauzolt végig a magyar adófizető polgárok által finanszírozott felsőfokú oktatási intézmény épülő új székhelyén.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár),

EKE-Napok az EKE-Várban: együtt Erdély természetjárói
A nagyszabású rendezvénysorozatra május 10. és 12. között kerül sor
Ünnepel az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE): a Kolozs megyei Várfalvához tartozó Aranyosrákoson május derekán hivatalosan is átadják régiónk természetjáróinak központját, a szimbolikusan EKE-Várnak nevezett turistaházat. Az elmúlt hónapokban a Szabadság nyomtatott változatában több cikk, hírportálunkon pedig videó- és fotóriportok segítségével követtük az ingatlan felújítását, a kert rendbetételét, a berendezések felszerelését, szűkebb hazánk valamennyi sarkából érkezett ekések önkéntes tevékenységét: most az erdélyi természetjárókat átölelő, nagy múlttal rendelkező civil szervezet háromnapos rendezvénysorozattal ünnepli a munkálatok végét. Az ünnepséget ismét bérmentes munkával egészítik ki: a kaláka során Várfalván és Aranyosrákoson faültetésre kerül sor, emellett az önkéntesek az Aranyosrákos-patak medrét is kitisztítják. Az EKE-Vár hivatalos átadásával újabb mérföldkőhöz érkezett az EKE: az ingatlannal a jövőbe fektetnek.
Közmunkával újították fel a turistaházat, amely számos rendezvény lebonyolítására lesz alkalmas.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Hatékonyabb őrzés szükséges a Mátyás-szoborcsoportnál
Kötelezően korlátról kell gondoskodniuk a rendezvényszervezőknek
Bár a Kolozsvári Városnapok kezdete előtt Emil Boc szóbeli utasítást adott az önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi rendőrségnek arra vonatkozóan, hogy a Mátyás-szoborcsoportra senkit ne engedjenek felmászni, a hétvégén a rendelkezést több ízben nem tartották be: a különböző koncertek résztvevői a talapzatról vagy éppen a szoborról követték figyelemmel az előadók produkcióit. A blogokon és közösségi portálokon azonnal megjelentek a felvételek, amelyek egyértelműen bizonyítják: több tucatnyian semmibe vették az alapvető civilizációs szabályokat, miközben a városháza illetékesei nem jártak el az ügyben. A civil társadalom világhálós jelzései alapján Horváth Anna alpolgármester erélyes telefonbeszélgetés során kérte számon a városvezetőtől az incidenseket, akinek a fényképeket is rendelkezésére bocsátotta. Tegnap Emil Boctól érdeklődtünk: mit tesznek a jövőben, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő?
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

VIDEÓRIPORT - Magyarországon segített az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet
Hétfőn, június 10-én hajnaltól kedden délig gátak megerősítésével és szigetelésével, homokzsákok elhelyezésével, szervezési háttérfeladatok ellátásával segédkezett a Budapesttől 45 kilométerre észak-nyugatra fekvő Pilismaróton az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet nyolc önkéntese.
A hatóságok az árvízi vészhelyzet miatt a múlt héten a elrendelték a mintegy 2100 lelket számláló anyaországi település akói egy részének, pontosabban 84 személy kilakoltatását, illetve a gát biztonságának a szavatolását. A szakhatóságok és a magyar honvédség közel 2 kilométeres gátat épített a település megvédésére. Adott pillanatban a helyzet olyan veszélyessé vált, hogy szombaton hajnalban csak a magyar honvédség búvárai mehettek az átázott gát közelébe. Vasárnap ezer személy bevetésével védekeztek az árvíz ellen.
Az erdélyi önkéntesek tevékenységüket az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság parancsnoksága alatt álló szolnoki Életjel Mentőcsoport szakmai irányításával fejtették ki.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Árvízzel szemben önkéntesként, Magyarországon
Pilismaróton segédkezett az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet
Hosszas szervezkedés előzte meg vasárnap esti indulásunkat a magyarországi árvízövezetbe:
pontosan tudni kellett, hol lenne a leginkább szükség önkéntes munkánkra, várni, hogy partnerszervezetünk, a szolnoki Életjel Mentőcsoport vezetői engedélyt kapjanak az anyaországi szakhatóságoktól ahhoz, hogy civilekként mi is társulhassunk hozzájuk. Későn derült ki, pontosan hányan kelünk útra, késleltetett az élelmiszer beszerzése, az esőköpenyek, gumicsizmák, katonai hálózsákok becsomagolása, az áramfejlesztő szállításának intézése. Két gépkocsival végül nyolcan indultunk neki, a tervezettnél 3 órával később Magyarország északi csücskébe, a Komárom-Esztergom megyei Pilismarótig vezető 500 kilométeres útnak: hárman Székelyföldről, négyen Kolozsvárról, egy önkéntes Tordáról. Nagykároly közelében éjféltájt keltünk át a határon, majd az autópályán hajnali 4-re érkeztünk a Budapesttől alig 45 kilométerre északnyugatra levő Pilismarót sportcsarnokához, a mentőalakulatok szálláshelyére. Tevékenységünket a magyar Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság parancsnoksága alatt álló szolnoki Életjel Mentőcsoport szakmai irányításával fejtettük ki. Induláskor tudtuk: a szakhatóságok bejelentése szerint egyes helyszíneken a hétfői és a keddi nap is kritikus lesz.
A sportcsarnokban már minden hely foglalt volt, s amúgy sem akartunk senkit felébreszteni a csörömpöléssel, hát az udvaron pihentünk le. Alig szűk órát aludtunk, indult a bevetés. A magyar katasztrófavédelem munkatársainak irányításával és felügyelete alatt, illetve Turi László, a szolnoki Életjel Mentőcsoport vezetőjének a tanácsai alapján hozzáláttunk a homokzsákoláshoz, az ezeket elhelyező búvár biztosításához, a gát megerősítéséhez és szigeteléséhez, illetve a szervezési háttérfeladatok ellátásához. Új helyzet adódott az erdélyi önkéntesek számára, hiszen a korábbi bevetésektől eltérően (Albánia északi részén 2010 decemberében, Buzău megyében 2012 telén), most több száz fős tömegben, idegenekkel kellett együtt, összehangoltan dolgozniuk. A pilismaróti gáton jelen levő több száz katona, helybéli, vámos, pénzügyőr, katasztrófavédelmi és községházi alkalmazott, az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, sok-sok más intézmény, önkéntesszervezet emberei mellett önkénteseinknek „munkát kellett keresniük” maguknak. Sikerült is, hiszen többen már két-három, vagy akár négy napja dolgoztak, s hétfőre már nagyon elfáradtak.
Vegyes volt a hangulat a gáton. Sokan egyszerűen nem értették, miért éppen itt, s miért éppen ekkora hatalmas erőbevetéssel zajlik a gátépítés, és annak mindenáron történő megvédése. Helybéliek és sok szakmabeli közül erre a kérdésre senki sem tudott pontos és hiteles választ adni. Több helybéli szerint a korábbi években Pilismarót üdülőtelepi részét szinte mindig elárasztotta a víz, a házakat ezért sokkal magasabbra építették, mint máshol. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: a „csakazértis árvízvédelem” kissé demoralizált egyeseket, de mások erőt merítettek Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijelentéséből: „gátat nem adunk fel, megvédjük a legnehezebb szakaszokat is”. Egyesek szerint az anyaországban egy évvel ezelőtt létrehozott új katasztrófavédelmi struktúra hatékonyságát és életképességét akarták bizonyítani. Voltak, akik úgy vélekedtek, a szakemberek eleve is a könnyű szakaszokat választották ki, mert tudták, azokat meg lehet védeni. Ezt mások határozottan cáfolták, ugyanis több helyen az általuk legproblémásabbnak tartott övezeteket választották ki feltétlen védelemre. A harcba induló katonának vagy a csatatéren levőnek, ugye, nem kell gondolkoznia, hanem parancsokat kell végrehajtania, az elemzést megteszik mások. De a helyszínen úgy éreztem, a megválaszolatlan kérdések, amelyek engem is az érkezés pillanatától emésztettek, elvették egyesek figyelmét a feladattól, bár mindenki a maximumot adta.
Csapatunk tagjai alaposan kivették a részüket a munkából: leváltották a gáton dolgozókat, mindenben segédkeztek, amire csak szükség volt, ha kellett, szemetet gyűjtöttek zsákokba, és a megjelölt helyszínre vitték. Adott pillanatban úgy tűnt, komoly gondok vannak a gáttal: a víz lassan kimosta a néhány nappal korábban kialakított gátat, s egy része megindult. Hirtelen még nagyobb nyüzsgés lett: sokkal gyorsabban érkeztek a homokzsákokat a szakadásveszély helyszínére szállító csónakok, egyből négy búvár jelent meg a vízben. A gátszakadás miatt az ott-tartózkodókat maguk alá temethették volna a zsákok. Hirtelen minden nem hivatásos távozott a helyszínről, csak a szakemberek dolgoztak tovább a helyzet stabilizálódásáig.
Kedd hajnalra látványosan apadt a Duna, ezért itt már csak őrző szolgálatra – néhány katonára – volt szükség. A segítők más feladatot kerestek, ám Budapesten úgy döntöttek: a mintegy 200 kilométerre levő Mohácsra már csak a hivatásos személyek mennek. Helyszíni munkánk mennyiségileg nem volt sok, de azt nagy lelkesedéssel fejtettük ki, miközben számottevő tapasztalatra tettünk szert.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Új esélyt a magyar ügyeknek a kolozsvári közigazgatásban
Egy éve tölti be Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét Horváth Anna
„Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Ha a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakítsunk egy olyan légkört, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt” – fogalmazott lapunknak adott interjúban Horváth Anna. Az RMDSZ-es alpolgármester, aki idestova egy éve tölti be ezt a tisztséget, az elmúlt egy év sikereiről, kudarcairól, az elkövetkező időszak terveiről beszélt. A beszélgetés alkalmával kiderült egy személyes vonatkozású cél, elhatározás is: eltökélt szándéka, hogy többé nem dohányzik.
– Milyen érvek szóltak amellett, hogy Önt javasolja az RMDSZ az alpolgármesteri tisztségbe?
– Az alpolgármester-jelöltnek mindenekelőtt városi tanácsosnak kell lennie. Ezt a feltételt az én esetemben nem volt egyszerű teljesíteni, ugyanis a jelöltlistán a negyedik helyet foglaltam el, ami nemigen számított befutónak. Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor a negyedik vagy az ötödik helyért izgulnunk kellett...
Korábban az RMDSZ-es polgármesterjelölt tanácsosi listavezető volt, elvileg őt illette meg a polgármesterhelyettesi tisztség. A kampány alatt a polgármester-jelöltet jobban megismerik, nő a bizalmi indexe. Tavaly Eckstein-Kovács Péter nem kívánt jelen lenni a tanácsosi jegyzéken, így kizárásos alapon (úgy ítélték meg, Geréd Imre még túl fiatal és tapasztalatlan, Oláh Emese pedig nem vállalta) ketten maradtunk Csoma Botonddal. Egészséges, szoros versenyhelyzet jött létre. A kerületi elnökök testülete nem tudott dűlőre jutni, patthelyzet alakult ki, s végül – ezt sokan demokrácia-deficitként ítélték meg – a Megyei Állandó Tanács hozta meg a döntést, hogy én legyek az RMDSZ alpolgármester-jelöltje.
– Tavaly rendhagyó módon Ön pihenőszabadsággal kezdte tevékenységét. Miért?
– 2012. június végén kezdődött a mandátumom és a kemény munka a polgármesteri hivatalban, s csak július végén mentem pihenőszabadságra. Rendkívül nehéz, embert próbáló volt a kampány, sokszor hajnalig plakátot ragasztottunk. Számomra a nyári időszak az, amelyet a családommal, a gyerekeimmel együtt tudok tölteni.
– Milyen volt a kezdeti időszak?
– Stresszes hetek, hónapok voltak. Éreztem, hogy hatalmasok a kolozsvári magyarság velem szembeni elvárásai. Felelősséget és bizonyítási kényszert éreztem. A városházi kollégák jelezték, hogy nagyon sietek bizonyos kérdések megoldásával. Ügyeltem viszont, hogy a sietség ne menjen az elintézésre váró ügy kárára. Tévedtem: azt hittem, hogy a politikai alkudozások lesznek a legnehezebbek, s nem a döntések, teendők közigazgatási kivitelezése. Ez meglepett. Emil Boc polgármester nagyon együttműködő volt – ehhez természetesen hozzájárult a Demokrata-Liberális Párttal kötött helyi koalíciós megállapodás. Ránk van utalva, jelenleg egyetlen határozattervezetet sem tudnak nélkülünk elfogadni – korábban csak a kétharmados döntésekben volt szükségük ránk. A PDL-s tanácsosok részéről volt és van politikai számítás: amikor úgy érezték, hogy „túlfeszítettük a húrt” bizonyos kérdésben, s hogy többet veszítenek, mint amennyit nyernek, akkor rendszerint visszatáncoltak.
– Ez milyen esetekben fordult elő?
– A temetőszabályzat módosításánál például. Ezt követően nem próbálkoztunk más, számunkra hasonlóan fontos tervezeteknek a plénum elé terjesztésével. Ilyen volt a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblák ügye is. Elvi kifogásuk nincs ezzel kapcsolatban, de félnek, hogy nagy lesz a „politikai ára”. Volt olyan eset, amikor az ilyen javaslatokat megszavazta ugyan a tanács, de a kivitelezés mégis elakadt. Az ellenzék minden alkalmat megragad arra, hogy magyar ügyekben keresztbe tegyen. Az etnikai feszültségkeltés, és annak hozadéka még mindig túlságosan csábító ahhoz, hogy lemondjanak róla.
– Milyen célokat fogalmazott meg a mandátum elején?
– Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Hogy a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakuljon egy olyan légkör, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt. A legjobb módszer a saját példa, ezért sokat és komolyan dolgoztam. Látták, hogy ha valamit célul tűztem ki, azt nem hagyom, és kész. Azt tapasztalták, hogy velem nem működik a kifárasztásos technika. Az első év csatája ez volt a városházán belül. Ezt különben a román sajtó is tükrözte, az ambiciózus magyar asszonyról írtak a többségi újságírók, akik – észrevettem – kesztyűs kézzel bánnak velem, közben keményen bírálják a városvezetőt és alpolgármester kollégámat, illetve a városi tanácsosokat. Eddig csak rossz szokásaimra – például cigarettázás – mutattak rá, viccesen, ironikusan.
– Ehhez hozzájárul az is, hogy Kolozsvárnak eddig nem volt hölgy alpolgármestere?
– Igen, egyértelműen, bár Kolozsvár és Kolozs megye szintjén egyre több a nő politikus, akiket mellesleg elég keményen támadnak a román sajtóban „nemre való tekintet nélkül”. Rólam, úgy vettem észre, pozitív kép alakult ki a román médiában és közvéleményben, bár egyesek túlmennek ezen, s azt állítják, túl erős hatásom van Bocra, s tulajdonképpen én vezetem a városházát. Ez akadályozhatja is a munkámat, s kissé tartok ettől a megítéléstől. Sokszor úgymond betesznek nekem az ilyen cikkekkel. Ezzel tulajdonképpen Bocon akarják elverni a port, s csorbítani érdemeit, önbecsülését. Sokaknak nem érdeke, hogy a városvezető és helyettese jól együtt tudjon dolgozni. Mindezt úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy minimálisra csökkentettem a román sajtóban a jelenlétet. Azt gondolom, ez előny. Nem érdekem, s sok energiát és időt elvehet a munkámtól. Egy kis érdekesség: amikor a Paprika Rádióban elkezdtem a kéthetente sugárzott interaktív műsort, nem sokkal később a Napoca FM adón a polgármester is ugyanazt tette – heti rendszerességgel.
– A magyar közösség irányába milyen célokat fogalmazott meg?
– Négyéves célt tűztem ki, amelyet röviden így fogalmaznék meg: sokkal erősebb tanácsi jelenlét! Most már tudjuk, hogy csak 15 százaléknyian vagyunk Kolozsváron, de még így sem lehetetlen a nyolc vagy akár tíz önkormányzati képviselő. Csodákban nem hiszek, de odafigyeléssel, kitartó munkával meggyőzhetők a kolozsvári magyarok arról, hogy az emberek nem önmagukért töltenek be tisztséget, hanem a közösségért. Ilyen hittel fejtem ki tevékenységemet. Azon vagyok, hogy a jelenlegi rendkívül szerencsés konjunktúrát a közösség javára tudjuk fordítani.
– A politikai súly szempontjából előny vagy hátrány, hogy Ön nem az RMDSZ megyei elnöke?
– Soha nem éreztem ennek hátrányát. Amikor valamely politikai egyeztetésen erre szükség volt, Máté Andrással tudtunk együtt súlyt adni bizonyos kérdéseknek. Amikor kellett, Csoma Botond RMDSZ-es tanácsi frakcióvezető is csatlakozott hozzánk. Előny az, hogy nagyon oda tudok figyelni a közigazgatási teendőkre, ezekre összpontosítok. Ellenzem a tisztségek halmozását. A kapacitásom le van foglalva az alpolgármesteri teendőkkel. Hiszek a csapatmunkában: a közöttünk korábban fennálló igen éles versenyhelyzet ellenére nagyon jól tudok együtt dolgozni Csoma Botonddal is. A kollégákkal megosztjuk, hogy ki, mikor, hova megy el a szakértelem, rátermettség, kompetencia, rálátás alapján. Nem tisztségekben gondolkozunk, hanem kompetenciában.
– Központi szinten Emil Boc pártja ellenzékben van. Ez mennyiben jelent nehézséget?
– Ez nem nehezíti a helyzetet, sokkal inkább az olyan „örökölt” megoldatlan problémák, amelyek a két-három évvel ezelőtti időszakból származnak, amikor a polgármester pártja, a PDL kormányon volt. Gyakori esetnek számít, hogy az azonos politikai színezetű tisztségviselők egyáltalán nem egyeztek, mi több, konfliktusban voltak. Nem könnyebb, nem nehezebb ellenzéki polgármesterrel együtt dolgozni Kolozsváron. Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével sikerült egy olyan kommunikációs csatornát létrehoznunk különböző döntéshozók között, amelyet többen használnak...
– Vákár Istvánt említette, akinek sikerült kilobbiznia, hogy a megyei döntéshozó testület 60 ezer lejt utaljon át a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblákra és ugyanennyit a többnyelvű helységnévtáblákra. Hol tartanak ezek az ügyek?
– A műemlékek esetében a jó hír az, hogy a közbeszerzési eljárás elindult. Szeptemberben kihelyezzük az első harminc táblát, ötnyelvű szöveggel. Erre a Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kötött együttműködési megállapodás alapján kerül sor. Az első harmincat havonta további harminc követi, a végső szám 369. Megítélésem szerint a folyamat egy évet tart. A jegyzéket bővíteni lehet.
A magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezése nem megvalósítható. Iszonyú nagy a politikai ára, s teljesen fölösleges időpocsékolásnak tartom azt, hogy kigyomrozzunk egy tanácsi határozatot, amely ellen a prefektus óvást emel a közigazgatási bíróságon, ahol aztán elveszítjük a pert. Lásd az aranyosgyéresi példát. Ezért Vákár Istvánnal azt találtuk ki, más utat keresünk. Ez a következő: a Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesületnek 40 ezer lej céltámogatást utaltunk át új városkapuk ötletbörzéjére. Ez látványosabb, szembetűnőbb lesz, akárcsak Brassóban. Ezek elhelyezése nem igényel városi tanácsi határozatot. A kulturális főváros magába foglalja a többnyelvűséget mint megjelenítendő értéket. Ez jövő év végéig megvalósul. A Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetőségében benne vannak a helyi döntéshozó politikusok, az egyetemek vezetői, a politikai pártok képviselői, a prefektus, illetve elődje. Ha ők beleegyeznek, akkor a tanácsban sem akadályozhatják meg az ügyet...
– Folyamatosan visszatérő téma a Mátyás-szoborcsoport védelme és biztonsága. A kolozsvári magyarság úgy érzi, továbbra is védtelen ez a kincs. Továbbra sincs megnyugtató megoldás?
– Védtelen a műemlék, és hosszú ideig az is marad. Bonyolult, összetett kérdés ez. A törvény szerint nem kihágás vagy bűncselekmény felmászni egy műemlékre. A szobor megrongálása az utóbbi kategóriába tartozik...
– ... s amikor nemrég letört egy bronzdarab...?
– A műemlékvédelmi bizottság illetékesei és más szakemberek szerint ez nem a szoborra való felmászás miatt történt. Ezt le is írták. Az összeszerelési hiba volt. Egy évbe telt elhitetni a városházán belül, hogy a Mátyás-szoborcsoport védelme számomra fontos. Meg kellett értetni, hogy nem csak azért intézkedem ebben az ügyben, mert valaki szombaton este felhívott vagy SMS üzenetet küldött, hanem mert komolyan gondolom ezt a kérdést, s addig fogom mondani, amíg megoldást nem találunk. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy helyi rendőr folyamatosan őrizze Fadrusz alkotását. Mindenféle adminisztratív megoldást próbáltam foganatosítani, a legutolsó a vasráccsal történő körbekerítés. Ezeket is el kell távolítani, mert rontják az összképet, de a Kolozsvári Magyar Napokra visszakerül...
– ... nehogy a magyarok ismét felmásszanak rá, akárcsak a tavaly...
– ... igen, sajnos ez is előfordult. A felmászás a szoborcsoportra nem „magyarellenesség”. Sajnos magyarországi turista csoportok is felmásztak a piedesztálra. A kisgyerekek számára is nagyon csábító. Hogy ez miért baj, a kollégák is nehezen értették meg. A nyár második felében virággal vesszük körül, hátha az segít. Egyik megoldás sem teremt abszolút biztonságot.
Kiss Olivér
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)

„Verespatak Románia Bős-Nagymarosa”
Eckstein-Kovács: Băsescu azt kérdezte, mi ez a Verespatak-mánia?
Az elmúlt évek során határozott, egyértelmű és céltudatos fellépés volt tapasztalható a politikai és civil diskurzus terén, de kevés a lehetőség a probléma megoldására, a tervezett befektetés megakadályozására – a hallgatóságban ez fogalmazódott meg azon a Verespatakól zajló beszélgetésen, amelyen Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ volt szenátora, Illés Zoltán, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára, illetve Hupa Félix, az EMNP és Para Zoltán Róbert, az EMNT képviselője vett részt. A politikusok a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban Határon átnyúló környezetszennyezés (palagáz- és aranykitermelés) címmel tartottak előadást.
A moderátor-témafelvezető Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke diplomatikusan felrótta, hogy az elmúlt években „igen gyenge volt a magyar részvétel” a tervezett verespataki aranybánya-beruházással kapcsolatban.
Illés Zoltán elmondta: Románia számára Verespatak lesz az, amit Magyarországnak Bős-Nagymaros jelentett. (A Duna magyarországi és csehszlovákiai közös szakaszának hasznosítására tervezett építményről van szó, amely végül csak részben valósult meg, s maradandó környezeti károkat eredményezett – szerk. megj.) – A szennyezés nem válogat, mindenkire kihat – fogalmazott.
Hozzátette: mindenki emlékszik arra, kik támogatták a Csehszlovákiával kötött megállapodás kivitelezését. Kifejtette: a nemzetközi előírások alapján Románia meghallgatta a magyar felet, de ennek semmi követkeyménze nem volt. – Ugyanúgy cselekszik tovább, mert szuverén állam. Joga van döntést hozni, amilyent akar. Rövidtávú érdekeket érvényesítenek. A kanadaiak kibányásszák az aranyat, s elviszik a pénzt. A cianidos technológia akkor is elfogadhatatlan, ha annak használata, mondjuk, Nagy-Magyarország területén történne – fogalmazott. Emlékeztetett: Tőkés László EP-képviselő kezdeményezésére az Európai Parlament 2010 tavaszán, minősített szavazattöbbséggel elfogadta azt a határozatot, amely a ciánalapú bányászat általános tilalmának kimondását kezdeményezte az Európai Unió egész területén. – Az Európai Bizottság nem akarja ennek a végrehajtását, ugyanis többek között Spanyolországban és Svédországban is ciánt használnak az arany kitermelésére. Más technológiával 10–15 százalékkal drágább a kitermelés. Nem számít az élet, az ember, minden a pénz érdekében történik – fogalmazott Illés Zoltán.
Szokásához híven Eckstein-Kovács színes elemekkel tarkította beszédét. Elmesélte például, hogy „amikor bekopogtam Băsescuhoz, s elbeszélgettünk Verespatakról, illetve kifejtettem ellenző álláspontomat, akkor megkérdezte: mi ez a Verespatak-mánia?” – Négy hegyet bedarálnak, s mindenhol kőhegyek maradnak. Háromszáz hektáron terül majd el a zatytározó, amely legalább száz évig ott marad. A palagáz kitermelése kapcsán Franciaország azt mondta: jamais! (soha!) Romániában tengerparti üdülőtelepek közelében akarják azt kitermelni. Alkotmányellenes és veszélyes, hogy a parlament állami kisajátítási előjogokkal akarja felruházni a bányavállalatokat. Şova miniszter azt mondta: a román állam részesedése 70 százalék lesz. Ilyen Isten nincs! – fogalmazott Eckstein-Kovács. Azt is szóvá tette, hogy Victor Ponta a parlamentnek próbálja átpasszolni a felelősséget.
Verespatak kapcsán a moderátor által kért EMNP-álláspontra Hupa Félix csak annyit mondott: Tőkés László a politikai alakulat védnöke… Az utolsóként szóló Para Zoltán Róbert az oktatás szerepét emelte ki a környezetvédelmi kérdések tudatosításában.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

S a finnországi svédeknél?
Politikusokból, kutatókból és újságírókból álló jeles küldöttség érkezett hétfőn a Szabadság szerkesztőségének is otthont adó Minerva Művelődési Egyesület székhelyére. A vizit során a vendégek elsősorban a romániai magyar kisebbség helyzetéről érdeklődtek, több politikussal, civil aktivistával és újságíróval találkoztak.
A Minerva-házban tartott kötetlen beszélgetésen Tibori Szabó Zoltán, a művelődési civil szervezet vezetője a Szabadság napilap sajátosságairól, egyedülálló helyzetéről tájékoztatta a vendégeket. Szólt az erdélyi magyarságot foglalkoztató kérdésekről, politikai, társadalmi és szociális törekvéseiről, célkitűzéseiről. Természetesen szó esett a kommunista rendszer által elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának buktatóiról, az etnikumközi kapcsolatokról, az autonómiatörekvésekről, s a romániai magyar sajtó helyzetéről.
Az interetnikus kapcsolatok alakulásáról szólva a vendégek együttérzően csóválták a fejüket, amikor az 1990-es évek konfliktusairól, feszültségekről, a magyar–román viszonyt hosszú távon megmérgező szélsőségesen nacionalista kolozsvári expolgármester, Gheorghe Funar ténykedéseiről számoltunk be. Nem lepődtek meg nagyon, amikor arról tájékoztattuk őket, hogy nemrég fiatal lányt köptek le a trolibuszon, mert magyarul beszélt telefonon. Elmondták: Finnországban még ma is előfordul, hogy svéd fiatalok arról számolnak be, nemigen mernek megszólalni szombat késő este anyanyelvükön, mert nem lehet tudni, melyik finn társukat találják „virágos” hangulatban, és milyen következményekkel járhat, ha meghallják a svéd beszédet. Ez viszont minket lepett meg, mégpedig nagyon, hiszen a finnországi svéd közösség mint az egyik leginkább megbecsült kisebbség példaként állt mindig is előttünk.
A Finnországban élő svédek arányukat tekintve 5,46 százalékát teszik ki az összlakosságnak, ami alig kevesebb, mint a romániai magyar lakosság számaránya (6,5 százalék), és mégis mekkora különbségek mutatkoznak a két nemzeti közösség helyzetét tekintve.
„Finnország volt az európai államok körében az első, amelyik biztosította állampolgárai számára az általános és egyenlő választójogot. A finnek demokratikus értékek iránti elkötelezettsége más területeken is megmutatkozott, mindenekelőtt a kisebbségvédelem területén. Az első világháborút követő években a fiatal finn állam az egész kontinens számára példaadó módon rendezte a területén élő svéd kisebbség helyzetét, a szinte kizárólag svédek lakta Åland-szigetek számára biztosított széles körű területi autonómia pedig napjainkig a kisebbségvédelemmel foglalkozó kutatók kedvenc, legtöbbször idézett példája. A finnországi svédek kedvező – a többi finnországi kisebbséghez képest megkülönböztetett – helyzetét az 1919-ben elfogadott finn alkotmány garantálja, amely kimondja a finn és a svéd nyelv Finnországon belüli egyenjogúságát, társnemzeti státuszba emelve ezzel az államlakosságának akkor mintegy 12, ma 6%-át kitevő svédeket. A svéd kisebbség helyzetére adott finn megoldás európai szinten egyedülálló, az etnikailag homogénnek tekinthető nemzetállamok közül ugyanis Finnország az egyetlen, amelyben a legnagyobb kisebbség ténylegesen államalkotó, vagyis nyelve és kultúrája egyenrangú a többségével. – összegzi A finnországi svédek mint államalkotók című dolgozatában Bander Katalin.
Románia is Gyulafehérvári Nyilatkozatában széles körű jogok biztosítását ígérte az „együtt élő népeknek”, az 1923-as román alkotmány azonban egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát, és nem szerzett érvényt a kilátásba helyezett kisebbségi jogoknak.
Az idézett tanulmány szerint a svédek Finnországon belüli sajátos státusza a két nép közös történelmi múltjában, és a finn területeken élő svédek finn nemzeti ébredésben betöltött szerepében gyökerezik. A finnországi svédek jogi értelemben nem tekinthetők kisebbségnek, hanem a többségben lévő finnekkel egyenrangú államalkotók. Mindez széles körű politikai és kulturális jogok élvezetét jelenti. A tanulmány szerzője megállapítja: a finn jogi szabályozás és az ennek alapján meghonosodott gyakorlat, még ha a finn–svéd viszony speciális jellege miatt más országok, népcsoportok relációjában módosítások nélkül nem is alkalmazható, mindenképpen hasznos és megfontolandó például szolgálhat a jelen és a jövő európai kisebbségvédelmi gyakorlata számára. „A finn alkotmány a svéd nyelv egyenjogúsítása révén megteremtette a lehetőségét annak, hogy a finnországi svédek a közélet valamennyi területén szabadon gyakorolhassák nyelvi jogaikat”, állapítja meg Bander Katalin.
Ezzel szemben Romániában évtizedek óta harc folyik az államilag finanszírozott önálló magyar egyetem létrehozásáért, a kisebbségi, illetve a nyelvhasználattal kapcsolatos jogok tiszteletben tartásáért, a romániai magyar politikusok autonómia-kezdeményezései gyanút, ellenérzéseket ébresztenek a román többségben, szeparatizmussal, irredentizmussal vádolva a magyar közösséget.
A dolgozat kitér a finnországi svédek politikai szerveződésére is. Eszerint „a finnországi svédek legfontosabb politikai érdekképviseleti intézménye, a Svéd Néppárt (Svenska Folkpartiet, SFP), amely a többi, döntően osztályérdekeket megjelenítő politikai alakulatokkal ellentétben elsősorban nyelvi és etnikai alapon szerveződik, s társadalmi helyzetre való tekintet nélkül a svéd nyelvű lakosság érdekeinek képviseletét célozza.”
A tömegtájékoztatási eszközök vonatkozásában is összehasonlíthatatlanul jobban állnak a finnországi svédek. Skandináviai utam alkalmával jó néhány svéddel és finnel is beszélgettem: egyáltalán nem zavarja őket egymás jelenléte, természetesként élik meg a nyelvi és kulturális sokszínűséget, a példaértékű kisebbségi jogrendszert, míg nálunk... Talán a finnországi svédeknek kellene közvetlen módon meggyőzniük a román politikusokat széles jogkörű státusuk működőképességéről, európaiságáról, s arról, hogy ez nálunk is működne, mi több, a román állam javára válna azáltal, hogy kisebbségi polgárai otthon érzik magukat e földön.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvár: „magyarul beszélő” jegyautomaták és biciklikölcsönzők
Korszerű kempingje lesz az ifjúsági fővárosnak
Horváth Anna, Erdély fővárosának alpolgármestere a Szabadságnak tegnap adott videóinterjúban arról számolt be, hogy közbenjárására a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezetősége jóváhagyta, hogy magyar menüsorral is rendelkezzenek majd az idén működésbe helyezendő jegyautomaták.
Mint megtudtuk, az automata biciklikölcsönző rendszer tesztelésekor is elvégezték már a magyarra fordítást, így azok igénybevételekor is anyanyelvüket használhatják majd közösségünk tagjai vagy az anyaországból érkezők. Az RMDSZ politikusa további újdonsággal is szolgált lapunknak: az elkövetkező hónapokban korszerű, a nyugati országokban már évtizedek óta működő kempingekhez hasonlót hoznak létre Kolozsváron, pontosabban a tavalyi Félsziget Fesztiválnak otthont adó Gorbó-völgyében, hogy további szálláslehetőséget kínáljanak a Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa rendezvénysorozatra érkező fiataloknak.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Fiatal építészek: rengeteg a gond a kolozsvári közterületekkel
Guttmann Szabolcs: a szellemi lakatokat kell előbb levernünk
Bár a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyetlen illetékese sem jelent meg azon a rendezvényen, amelyen a Romániai Építészek Rendje erdélyi tagozata által szervezett Erdélyi Nyári Egyetem munkáit mutatták be, Guttmann Szabolcs, a szakmai szervezet vezetője, illetve a diákok remélik: egyes épületek, udvarok, közterek restaurálására, átalakítására vonatkozó javaslataik mégis visszhangra találnak a helyhatóságnál.
A fiatalok a tizenöt napig tartó, immár negyedik alkalommal megrendezett nyári tábor során a belvárosnak a műemlékek szempontjából védett övezetére fókuszáltak, különböző rehabilitációs elképzeléseket készítettek és mutattak be. Ezen kívül a kolozsvári gyalogos, kerékpáros és közúti forgalmat vették górcső alá, és a közszállítás javításával kapcsolatos koncepciókat is kidolgoztak. A kontinuitás és biodiverzitás mottó alatt elkészült munkák megtekinthetők a volt ferences rendi kolostorban.
KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – „Olyasmire bukkanunk, amire senki sem számít”
Három templomnál végzett régészeti ásatások eredményeiről számolt be szombaton a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) keretében Csók Zsolt.
Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum régésze a kolozsvári Szent Mihály, a széki és a magyarvistai templomnál végzett munkálatokról szólva elmondta: szinte valamennyi alkalommal a régészek mumusnak számítanak, ugyanis a kutatások idejére többnyire teljesen leállnak a tatarozási, felújítási munkálatok, ami plusz pénzt és időt jelent a kivitelezőnek. Ám az ilyen beavatkozást a törvény értelmében feltétlenül el kell végezni. Szerencsére több olyan eset van, amikor a munkálatok megkezdése előtt kérik fel a régészeket a szakmunka elvégzésére, de rendszerint az építők csak akkor szólnak, ha találnak valamit – mondta.
KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár)

Kettő helyett három osztály a kolozsvári magyar szakiskolában (fotóriporttal, videóval)
Az eredetileg tervezett kettő helyett nem kis küzdelem árán három osztállyal nyílik meg október elején ünnepélyesen is a kolozsvári magyar tannyelvű szakiskola. A szakácsokat, villanyszerelőket, szépségipari szakembereket, víz-gázszerelőket korszerű konyha, fodrászszalon várja a Református Kollégium keretében beindult, a Horea úti volt faipari líceumban berendezett iskolában.
A túljelentkezés igazolta az erdélyi civil, politikai és szakmai szféra, a történelmi magyar egyházak, az érdekképviselet és az önkormányzat magyar képviselőinek egyhangú, magyar szakiskola beindítására vonatkozó évtizedes kérésének jogosságát. A közös óhaj visszhangra talált Budapesten is: a magyar kormány mintegy 650 ezer euróval támogatta a református egyháznak visszaszolgáltatott Horea úti volt faipari líceum helyén immár működésre készen álló intézmény létrejöttét.
Pontosan milyen szakok indulnak az új tanintézményben, kik tanítanak, hogyan zajlik az oktatás gyakorlati része, és miért volt szükséges, majd hogyan sikerült létrehozni ezt az iskolát, az mind kiderül a Szabadság szombati számából, ahol megszólal még Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Magdó János volt kolozsvári magyar főkonzul, Máté András RMDSZ-es parlamenti képviselő és Székely Árpád, a szakiskolát befogadó Református Kollégium igazgatója is. Ebből kínál ízelítőt a videointerjú, fotóriportunk és cikkünk alábbi részletei.
Sziszifuszi küzdelem az indításig
Az önálló intézményként működő magyar nyelvű, hároméves, úgynevezett duális szakképzés beindítására már évtizedekkel ezelőtt voltak próbálkozások. Célja az anyanyelvű szakemberképzés különböző hiányszakokon, illetve az elmúlt 25 évben a régióban kiépített elméleti líceumi képzés valamilyen szintű kiegyensúlyozása a gyakorlati vonal fellendítésével.
Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere szerint az intézmény létrehozásának igen összetett és sokrétű folyamatából a magyar civil, politikai és egyházi életben tevékenykedő személyek és intézményvezetők valamilyen szinten mind kivették a részüket.
– Hosszú éveken át megoldásra várt a helyszín, a tanerő és nem utolsósorban a finanszírozás biztosítása. Már a kezdetek kezdetén körvonalazódott, hogy a magyar szakiskola valamely visszaszolgáltatott egyházi ingatlanban indul majd be. Igen ám, de valamennyi ilyen esetben az épületet fel kell szabadítani az éppen aktuális bérlőtől, rendszerint ennek a hatóságok új működési teret kell hogy biztosítsanak. Az is világos volt, hogy nagyobb finanszírozásra is szükség lesz az épület felújítására, illetve a gyakorlati oktatáshoz feltétlenül szükséges felszerelés beszerzésére. Mindenki tudta ugyanakkor, hogy a szakmai és politikai szféra is kiveszi majd részét a folyamatból, ugyanis román kormányzati, illetve a megyei tanfelügyelőség szintjén is hathatós támogatásra volt szükség. Mint ismeretes, az utóbbi években az ágazatban folyamatos leépítések tapasztalhatók, így több irányból megalapozott kérésre és lobbira volt szükség ahhoz, hogy az illetékesek az új tanintézmény kapcsán alkalmazási igényekkel hozakodjanak elő – mondta az alpolgármester. – Menet közben körvonalazódott az is, hogy önálló iskolát nehezebb létrehozni, mint befogadó intézményt találni, amelynek keretében a szakképzés zajlik. Az induló osztályoknak még így is át kellett esniük a jóváhagyásokon és az akkreditáció első szakaszán. Még ezelőtt találni kellett olyan elkötelezett, tanügyben dolgozó és a célt felvállaló személyeket, akik vállalják a kihívást, s az ezzel járó következményeket, illetve részt vesznek az osztályok beindítását megelőző akkreditációs folyamatban.
Gazdasági érdeket közérdekért áldozott a református egyház
A Horea úti volt faipari líceum visszaszolgáltatására vonatkozó hatósági döntés körülbelül 5 éve született meg, a végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés alapján pedig az ingatlan fizikai visszaszolgáltatása mintegy másfél évvel ezelőtt történt. Ezt követően egy kedvező konjunktúra következtében az ott működő környezetvédelmi szakiskola elköltözött, így a megürült épületben berendezkedhetett az új magyar tanintézmény. Horváth Anna szerint nagy vállalás volt a református egyház részéről, hogy hozzájárult a tanintézmény működéséhez.
– Központi fekvésű, rendkívül értékes ingatlanról lévén szó, megtehették volna az is, hogy jövedelmező gazdasági tevékenységet folytatnak itt. Mi több, az épület mintegy másfél évig üresen állt várva a projekt sikeres végkifejletét. Rendkívül sokat jelentett az is, hogy a Református Kollégium vezetősége hajlandó volt az intézmény keretében beindítani a hároméves duális szakképesítést biztosító oktatást, tudva, hogy ez a magyar közösséget szolgálja – mondta Horváth Anna.
Megítélése szerint az elmúlt 25 évben a magyar nyelvű képzés „elcsúszott” az elméleti oktatás irányába, egyre kevesebb iskola vállalta be a magyar szakképzést. Ennek következtében évente mintegy 90, azaz három osztálynyi, nyolcadikat végzett magyar gyerek „tűnt el” az anyanyelvű oktatásból, s ment át román líceumi-szakiskolai osztályokba. Ezt a folyamatot az idén sikerült csak megállítani, amikor tízzel több, tehát minden valószínűség szerint más megyéből is érkezett nyolcadikos iratkozott be a magyar líceumokba, szakiskolába.
KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár)

Játékkonzolok, internet, alkotóműhely csalogat könyvtárba
Sokak számára a harmadik otthont jelenti a bibliotéka
Bár az elmúlt 25 évben Kolozs megyében 10 százalékkal csökkent a közkönyvtárak száma, az intézményeknek sikerült „újra felfedezniük magukat”: több olyan szolgáltatást vezettek be, amelyek segítségével elsősorban a fiatalokat vonzzák.
Ilyen például az ingyenes wi-fi és vezetékes internet, az on-line beiratkozás, a PlayStation és az XBox, Nintendo Wii játékkonzol, plazmatévék, táblagépek, a referenciák elektronikus postán történő továbbítása, on-line könyvtáros igénybevétele, számítógép-kezelési tanfolyamok fiataloknak és időseknek, film-, zene- és számítástechnikai, valamint alkotóműhely, nyugdíjasklub. Tudják: be kell vonzani a fiatalokat, aztán ott ismerik a módját, hogyan fedeztessék fel velük az olvasás varázsát. Innovatív ötletekben nem szűkölködnek: Moldova Köztársaságban például úgynevezett trolleybook-ot (könyveket kínáló régi trolibuszt) hoztak létre az olvasás népszerűsítése érdekében.
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváron még mindig politikai félelmeket kelt a kétnyelvűség
Emil Boc aláírta a fellebbezést a helységnévtáblák ügyében
Emil Boc kolozsvári polgármester még időben, a tegnap lejárt törvényes határidő előtt ellátta kézjegyével azt a dokumentumot, amellyel a városháza megfellebbezte a kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó elsőfokú bírói határozatot – tájékoztatott a közintézmény sajtószóvivője.
Oana Buzatu közölte: a törvény szerint a helyhatóságok csak az ott élő valamely kisebbség 20 százalék fölötti számaránya esetében kötelesek kihelyezni több nyelvű feliratokat. – A fellebbezés következtében végleges és visszavonhatatlan ítélet születik majd, amely végérvényesen letisztázza ezt a helyzetet. A jogi osztály szerint valamennyi per esetében a végsőkig kell elmenni – összegzett a szóvivő, aki nem volt hajlandó megmutatni az említett osztály által összeállított, a fellebbezés szükségességét és indokoltságát alátámasztó dokumentumot. Bár hivatalos iratról van szó, arra hivatkozott: az a per miatt nem nyilvános.
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)

Ne halat: hálót adjunk a magyar fiataloknak
Jövőre a magyar kormány a Kárpát-medencei szakképzés kialakítására és fejlesztésére összpontosít – jelentette be csütörtökön Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karán tartott egynapos konferencián, amelynek központi témáját az erdélyi szórványrégiókban megvalósítandó szakképzés lehetőségei képezték. A koncepció szerint a magyarlakta régiókban a duális képzésre helyezik a hangsúlyt, s ilyen céllal új kormányzati programok születnek a közeljövőben, ugyanakkor átszervezik az oktatási-nevelési támogatást annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló pénz hatékonyabban szolgálja a kitűzött célokat.
A konferencia résztvevőihez intézett köszöntőbeszédében Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora elmondta: 15 évvel ezelőtt sokan, sokat és sok helyen vitáztak arról, hogy milyen feladatot kellene ellátnia egy erdélyi magyar felsőoktatási intézménynek. – A vélemények többsége a tehetséggondozás és a kiválóság képzésének irányába mutatott. Most úgy érezzük, egyetemünknek meg kell felelnie az új kihívásoknak, és biztosítanunk kell a romániai magyar szakképzéshez szükséges tanári kart. Ennek érdekében a műszaki képzésben részt vevő diákjaink pedagógiai modult is választhatnak, ezáltal megteremthetik maguknak a lehetőséget arra, hogy a duális szakképzési hálózat oktatóivá váljanak. Két év alatt szakpedagógusokat tudunk biztosítani az erdélyi szakoktatás számára – jelentette be a felsőfokú intézményvezető.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Vasárnap ismét „forradalom” volt Kolozsvár főterén
Performansszal elevenítették fel a népfelkelés eseményeit a művészek
„Lövések” dördültek el tegnap a Főtéren. A Látható város projekt keretében az AltArt Egyesület által szervezett utcai performansz az 1989. december 21-én Kolozsvár főterén történteket rekonstruálta húsz színművészetis diák közreműködésével.
KISS OLIVÉR 
Szabadság (Kolozsvár)

Nagyon jól tudunk románul, mégis kell az anyanyelvhasználat
A kolozsvári magyarok háromnegyedét kérdezte az Igen, tessék!
Bár a kolozsvári magyarok 85 százaléka nagyon jól vagy anyanyelvi szinten beszél románul, mégis igénylik a magyar nyelv használatának lehetőségét a mindennapokban, az orvossal, ügyvéddel való bizalmasabb kommunikáció során, a megkérdezettek több mint 90 százaléka a hivatalokban is, és ragaszkodnak az olyan jelképes gesztusokhoz, mint a többnyelvű feliratok.
Az anyanyelvű kereskedelmi kiszolgálást, az Igen, tessék! projekt közmegítélését, a nyelvi tudatosság és a fogyasztás, a nyelvtudás és nyelvi attitűd közötti összefüggéseket, az anyanyelvhasználat igényét, valamint az anyanyelvi kiszolgálás befolyásoló erejét mérte ez a tavalyi kutatás. A Nyelvhasználat és nyelvi tudatosság Kolozsváron című felmérést Kiss Tamás szociológus szakmai irányítása alatt Bethlendi András és Talpas Botond végezte; az előzetes eredményeket a napokban a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai konferenciáján mutatták be Budapesten.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Pénz a magyar felekezeteknek: restaurálás, építkezés, múzeum
Több határozattervezetet töröltek a napirendről, mint amennyit elfogadtak az önkormányzati képviselők a Kolozsvári Városi Tanács pénteki ülésén.
A két és fél órás tanácskozás egyik sarkalatos pontját az a tervezet képezte, amelynek során a Kolozsvár belterületén levő 1,5 hektáros telekkel a helyhatóság növelné részesedését a Tetarom Ipari Park részvénytársaságban. A földre elsősorban az ipari park keretében működő, amerikai érdekeltségű Emerson vállalatnak lenne szüksége a több száz alkalmazott számára létrehozandó parkoló felépítésére. Több tanácsos garanciát kért arra vonatkozóan, hogy a Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozó cég nem ad majd túl a rendkívül értékes telken. A tegnapi ülésen a városi tanácsosok arról is döntöttek, hogy összesen 2,5 millió lejhez juttatják az egyházakat. Az összegből 460 ezer jutott a történelmi magyar egyházaknak. Cikkünkből kiderül az is, mire használják fel a nagyobb összegeket.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla: stabilitásért beáldozott demokrácia
Majdhogynem vészharangokat kongatott meg tegnap a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke, a Kós Károly Alapítvány vezetője.
Véleménye szerint a nagyhatalmak, de elsősorban az Amerikai Egyesült Államok elfogadják, legalábbis többnyire tétlenül szemlélik, amint nem feltétlenül demokratikus folyamatok zajlanak bizonyos országokban, így Romániában is, mert elsősorban a (katonai) biztonság szavatolásában érdekeltek. Egy nappal korábban Kelemen Hunor, az érdekvédelmi szövetség jelenlegi vezetője is ugyanerről beszélt a nyári táborban levő fiataloknak. Markó még tovább ment: szerinte hazánkban bomlik le a demokrácia, teljesen kompromittálódtak egyes intézmények. Ugyanakkor három alternatívát vázolt fel a Közép-Kelet Európában élő kisebbségek számára.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

A Főtér arcai
A Kolozsvári TV magyar adásának huszonötödik évfordulója alkalmával mutatták be Bardocz Sándor A Főtér arcai című dokumentumfilmjét kedd este a Tranzit Házban. A Kolozsvári Magyar Napok keretében sorra kerülő vetítést beszélgetés követte.
A Román Televízió Kolozsvári Stúdiójának munkatársa összeállításában a kolozsvári Főtér „arcait” szándékozott bemutatni az elmúlt 25 év társadalmi, politikai, kulturális folyamatainak tükrében. A negyedszázadnyi történelmet felidéző képeken pillanatokra megelevenedik a város szimbólumává vált terének hányatott története, különös figyelmet szentelve a rosszemlékű „kolozsvári bíró”, a várost tizenkét évig vezető szélsőséges nacionalista Gheorghe Funar polgármester magyarellenes hadjáratára, annak következményeire. A dokumentumfilm szerzője kiemelte azt a kolozsváriak számára mind a mai napig megrázó élményként ható pillanatot, amikor 1992-ben a Mátyás-szoborcsoportra felkerült a továbbra is eltávolíthatatlannak bizonyuló Iorga-tábla, illetve a kolozsvári polgároknak az 1994-ben elrendelt régészeti ásatások megakadályozására tett kísérleteit.
Az ezt követő időszak a Mátyás-szobor restaurálásáról, a régészeti leletek befedéséről, a Fadrusz János alkotása előtti „üvegkoporsó” létrejöttéről szól. Az öt évvel ezelőtti átalakítását követően a Főtér az egymást érő tömegrendezvények helyszíne. Ezek változatossága, hangulata már egy új, békésebbnek remélt korszaknak a szerves része, mindemellett szó esett ezeknek a fesztiváloknak a hátulütőiről, a közeli műemléképületekre gyakorolt negatív hatásairól is.
A vetítés után Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester és szociológus férje, Horváth István, Marius Tabacu, a Transilvania Filharmónia igazgatója, és Guttmann Szabolcs műépítész beszélgetett a témáról Bardocz Sándorral. A tévés azonnal rákérdezett Horváth Annára: 1992-ben, a Iorga-táblának a Mátyás-szobor talapzatára történő visszahelyezésekor hogyan érezte volna magát alpolgármesterként. Kitérő választ kapott – Azokban az években nem éltem Kolozsváron – mondta az alpolgármester.
Bőbeszédűbbnek bizonyult Marius Tabacu, aki bevallotta: az 1989-es forradalom után 1992-ben érezte azt, hogy fél. – Tudtam, hogy ebből nagy baj lehet – utalt a helyi lakosok ellenállására, a Mátyás-szoborcsoport körüli élő láncra, amelyet Kolozsvár magyarsága szervezett a műemlék megvédésére. (Erre akkor került sor, amikor a polgármester utasítására 1992. december 1-jén, a román nemzeti ünnep napján (ismét) elhelyezték az emlékmű talapzatán azt az 1932-ben már egyszer sértő szándékkal kifüggesztett, majd 1940-ben eltávolított táblát, amely Nicolae Iorgának a „saját nemzetére támadó, de legyőzött királyról” szóló szövegét tartalmazta – szerk. megj.) – Eszembe jutott az, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt. Féltem, mert tudtam, hogy kezelhetetlenné válható indulatok szabadulhatnak el – magyarázta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás... egy éve
Az ügyészség nem tudja, mikor születik döntés az ügyben
Megszokhattuk, hogy az államot valamilyen szinten megkárosító különböző korrupciós ügyekben adott esetben villámgyorsan zajlanak az eljárások, lehallgatásokat eszközölnek, a feljelentések esetében pedig, főleg, ha az ügyben a politikai vagy gazdasági élet prominens személyiségei érintettek, gyorsan eljárnak és intézkednek az igazságszolgáltatás különböző szervei.
Az elmúlt 25 év tapasztalata ugyanakkor azt mutatja, hogy amikor bizonyos közérdekű – tehetnénk hozzá: magyar vonatkozású – ügyekről van szó, a büntető feljelentések és az ügyészségi eljárások csigalassúsággal zajlanak. Nincs ez másként két, a magyarságot is érintő ügyben sem: a Házsongárdi temetőben illegálisan felépített és a feljelentés óta módosított kripta, és a Sorin Apostu polgármestersége idején a Mátyás-szobor elé elhelyezett Iorga-tábla ügyében. Előbb a kripta, később pedig a tábla-ügy fejleményeit ismertetjük olvasóinkkal.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Gyökeresen változik a civil szervezetek finanszírozása
Horváth Anna: könnyítettünk az eljáráson, kevesebb a bürokrácia
Az elmúlt évek tapasztalatai, továbbá a különböző tevékenységi területen – legtöbb esetben közhasznú szolgáltatásokat nyújtó – civil szervezetek visszajelzései alapján év végéig a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal jelentős változásokat eszközöl az egyesületek, alapítványok számára elérhető pályázati rendszeren – jelentette be lapunknak Horváth Anna.
Erdély fővárosának alpolgármestere a Szabadsággal közölte: alapjaiban megváltozik mind a társfinanszírozásra, mind a részelszámolásra és az elszámolható költségekre vonatkozó előírás, sőt, a pályázati űrlaphoz csatolandó, a szervezet pénzügyi hátterét igazoló dokumentum vonatkozásában is könnyítenek. Elszámolható lenne a székházbérlés, ugyanakkor olyan civil szervezetek is pályázhatnak, amelyek nem kolozsváriak. Megtudtuk: az RMDSZ-es tisztségviselő vezette bizottság jelenlegi javaslatai itt-ott még változhatnak – a szabályzatnak végleges formát a decemberi tanácsülés határozata ad majd.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása
Ügyészségi szóvivő: nem tudni, mikor lesz vége
A kolozsvári törvényszék mellett működő ügyészség szóvivőjétől a Szabadság által kapott hivatalos válasz szerint nem lehet tudni, mennyi ideig tart még az eljárás a Mátyás-szoborcsoportra 2011 nyarán illegálisan elhelyezett, Nicolae Iorga román történész idézetét tartalmazó tábla ügyében.
Amint arról lapunk hasábjain több ízben beszámoltunk, a Sorin Apostu polgármestersége idején kihelyezett felirat kapcsán ismeretlen elkövető ellen tett feljelentést Kelemen Hunor volt művelődési miniszter, illetve Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület akkori alelnöke. Ugyanehhez az eszközhöz folyamodott Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista expolgármester is, igaz, más megközelítést választva... Az ügyészségtől azt kérdeztük, mit tettek az ügy kivizsgálása érdekében, kit hallgattak ki, sikerült-e azonosítani a tetteseket, illetve mennyi ideig tarthat még az eljárás.
Akárcsak a Horváth Anna alpolgármester, illetve Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által a Házsongárdi temetőben – állítják ők – illegálisan felépített kripta ügyében (erről lapunk október 19-i számában számoltunk be) tett feljelentés esetében, a 2011. május 23-án a Mátyás-szoborcsoport előtti zöldövezetben elhelyezett, Nicolae Iorga román történésztől származó idézetet tartalmazó tábla ügyében is lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai.
Amint arról már írtunk, a köztudatban Iorga-táblaként meghonosult felirat kapcsán Kelemen Hunor volt művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület alelnöke négy évvel ezelőtt tett büntető feljelentést a kolozsvári törvényszék mellett működő ügyészségen. 2012 szeptemberében kihallgatták Gergely Balázst, de Kelemen Hunort – amint azt Debreceni Hajnaltól, az RMDSZ szóvivőjétől megtudtuk – azóta sem hívták be kihallgatásra, azaz az ügyészség nem volt kíváncsi arra, miért nyújtott be büntető feljelentést
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Több esély az egyházak műemlék épületeinek tatarozására
Lassan, de biztosan halad a Kétágú templom felújítása
A magyar történelmi egyházakkal folytatott egyeztetések nyomán nemrég egyházi tulajdonban levő műemlék épületeket is felvettek a Kolozsvár Városfejlesztési Stratégiája portfoliójába, így azok tulajdonosai megnövekedett eséllyel pályázhatnak meg európai pénzeket felújítási célokra – tájékoztatta lapunkat Horváth Anna alpolgármester.
Hogy EU-s pénzek nélkül milyen nehéz egy felújítás, azt jól mutatja az alsóvárosi református – közismert nevén a Kétágú – templom rehabilitációja, amely már több mint másfél évtizede zajlik kisebb-nagyobb lépésekben, a lehetőségekhez, a rendelkezésre álló támogatásokhoz mérten; a homlokzaton jelenleg is dolgoznak. Lapunk érdeklődésére Adorjáni László, a templom lelkipásztora részletesen beszámolt a véget nem érő, sziszifuszi munkának tűnő felújításról, amelyek befejezését illetően bizakodásra adhat okot, hogy az ingatlan is bekerült a fentebbi jegyzékbe.
KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Új érdekképviselet
A négyszáz felperes egyike lévén, sajnálatosnak tartom, hogy nem csak a kolozsvári, hanem az egész erdélyi magyar közösség számára kedvezőtlen ítélet született a kétnyelvű helységnévtáblák ügyében Kolozsváron, a hazai igazságszolgáltatás újra rövidlátásról tett tanúbizonyságot.
Korábban a Landman Gábor vezette hollandiai bejegyzésű Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa (European Committee Human Right Hungarians Central Europe Foundation) indított pert a kétnyelvű településjelzők kihelyezésének érdekében. Tavaly alapfokon pozitív ítélet született ebben az ügyben. A városháza azonban fellebbezett, azt a kifogást fogalmazta meg, hogy a németalföldi civil szervezet nem illetékes az ügyben. Újabb per indult, ezúttal a Szőcs Sándor ügyvéd által bejegyzett kolozsvári egyesület kérte ugyanazt, mint a hollandiai alapítvány, most viszont elutasító ítélet született alapfokon.
Hogy lehet ez?  Bárhogy is történhetett, Emil Boc-nak – egyelőre legalábbis – nem kell vállalnia a kétnyelvű tábla kihelyezésének ódiumát. Polgármesterünk a közelgő kampányban igencsak kényelmetlen helyzetbe került volna emiatt – legalábbis azok előtt, akik elvitatják a kétnyelvű kolozsvári helységnévtábla legitimitását. Mindezért hálával a román igazságszolgáltatás rövidlátásának, és még rövidebb emlékezetének tartozik, amely két, gyakorlatilag ugyanazt a követelést megfogalmazó ügyben egymással ellentétes ítéletet hozott.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Betiltott Trianon-gyász?
Ţara arde şi baba se piaptănă – (jobb fordítás híján: A hajó süllyed, a zenekar hangol) – ez a frappáns román közmondás ugrott be annak a törvénytervezetnek a láttán, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Konzervatív Párt (PC), illetve a volt (és vélhetően jelenlegi?) állambiztonsági szervek képviselői gyűjtőpártjának számító Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) szenátorai terjesztettek elő a minap.
A kezdeményezés értelmében börtönbüntetéssel sújthatók mindazok, akik az országot vagy a román nemzetet becsmérlik. Az előterjesztők újra bevezetnék a büntető törvénykönyvbe az „ország vagy a nemzet gyalázása” kifejezést, és 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztést javasolnak az ebbe a kategóriába sorolható cselekményekért. Az indoklásban a javaslattevők a 2015. december elsejei kézdivásárhelyi „incidensekre” hivatkoznak elfogadhatatlannak minősítve, hogy „több, más nemzetiségű állampolgár gyásznapként éli meg Románia nemzeti ünnepét”. Véleményük szerint bűnténynek számítanak az olyan megnyilvánulások, mint például a román nemzet történelmi hőseinek gyalázása. (Itt a 2011-es csíkszeredai esetre utalnak, amikor Csibi Barna a város főterén felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló bábut.) A kezdeményezők úgy vélik: ezeknek a szeparatista, irredenta megnyilvánulásoknak, a nemzetgyalázásra való felbujtásoknak semmi közük a szólásszabadsághoz, hanem olyan cselekedetek, amelyek veszélybe sodorják a nemzetbiztonságot. Kifejtik: a román Btk. olyan tettek esetében állapít meg büntetést, amelyek nem jelentenek különösebb veszélyt a társadalomra, mint például a bizalommal való visszaélés, miközben a nemzetgyalázás bűntényét csak banális pénzbírsággal sújtják.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Klausenburgon keresztül vezet az út Kolozsvárhoz?
Bochoz egyelőre nem jutott el a Musai-Muszáj kérése
Szemmel láthatóan irritálja Emil Boc polgármestert, amikor felmerül a Kolozsvári Városi Tanács által évekkel ezelőtt elfogadott határozat életbe léptetése, azaz a háromnyelvű (román, magyar és német) helységnévtáblák kihelyezésének a kérdésköre.
Nem volt ez másként a napokban sem, amikor a Német Kulturális Központ új igazgatójának hivatalos, ünnepélyes beiktatását követő kötetlen beszélgetésen a Szabadság riportere – a kontextusra való tekintettel is – felvetette számára az ügyet. Érdekes módon Rudolf Gräf, a Román–Német Kulturális Egyesület elnöke ugyancsak efelől érdeklődött, utóbbinak a városvezető félrevezető, csúsztató választ adott az egyetemi professzor számára. Lapunk a Német Kulturális Központ frissen kinevezett igazgatójától is megkérdezte, hogyan érezné magát, ha a város bejáratainál a település német nyelvét is látná? Bocnál ugyanakkor afelől érdeklődtünk, mikor találkozik a Musai-Muszáj képviselőivel.
Tizennégy éve levegőben a háromnyelvű helységnévtábla kérdése.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Palacsinta és gulyás – köszönöm, szívesen, egészségedre...
Amerikai magyar fiatalok, látogatóban őseik földjén
Magyarországról vagy Erdélyből Észak-Amerikába emigrált személyek második-harmadik generációs utódai érkeztek Kolozsvárra hétfőn este, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation – HHRF) szervezésében, egy olyan program keretében, amelynek célja, hogy a magyar származású fiatalok a felmenőik földjére látogassanak, és ezáltal megerősödjenek magyarságtudatukban.
A csoport a tegnap délelőtti városnézés után „agytágítón” vett részt, amelyen a város politikai, kulturális, szociális és természetesen kisebbségi vonatkozásairól tudott meg többet – többek között Horváth Anna alpolgármestertől. Moldován Árpád Zsolt, a HHRF kolozsvári munkatársa a Szabadságnak elmondta: az amerikai egyesült államokbeli és kanadai fiatalok egy hétig tartózkodnak Erdélyben. A program résztvevőitől pedig azt kérdeztük, angolul: milyen szavakat ismernek magyarul…
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

„Európa recseg-ropog, s nem jó irányba halad”
„Úgy gondolom, a fiatalok számára is dilemma, előre vagy hátra megy Románia. Nekem azt kell mondanom, hogy néhány éve hátrafelé indult el” – jelentette ki a Magyar Ifjúsági Értekezlet ( MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által július 27–31. időszakban a Hargita megyei Zeteváralján levő Natur Air (Nap) Parkban szervezett EU-táborban Markó Béla.
Románia: előre vagy hátra? Út a demokráciától a populizmusig címmel tartott előadásában a Kós Károly Akadémia elnöke úgy ítélte meg, hogy országunknak a NATO-hoz történt, illetve EU-csatlakozása jó pályára helyezte Romániát, de néhány éve „hátrafelé indultunk el”. „Korábban a parlamenti demokráciát építettük, amelynek keretében az autonómia törekvéseinket is megfogalmaztuk annak érdekében, hogy ne mások döntsenek a sorsunkról” – mondta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)