A patkó-fülkéből
Aki Á-t mond, mondjon B-t is, tartják. Manapság sokan és sokfelé jelentik ki, hogy a határon túliak állampolgársága járjon együtt a szavazati joggal. Sőt ennek be kell kerülnie a magyar alkotmányba is. Nem alkotmányozási folyamatról beszélek, ugyanis a gyakorlat azt mutatja, amint valamit Kétharmadi Viktor kiejt, az már régen le van vajazva, készen van, arra a kétharmad fülke rábólint függönnyel és forradalommal együtt.
Tehát lesz nekünk szavazati jogunk, ugyanaznap fogunk voksolni, ugyanolyan időhatárok között, mint anyai rokonaink, lesznek fülkék, ahol mi is részesülünk a forradalmi lendületből, addig is próbálhatunk a nagyáruházak és mallok próbafülkéiben, kezünkbe vehetjük a jelöltlistát, amelyen már előre megjelölik a magyar politikában analfabétább szavazók számára, kikre kell pecsétet ütni, kikre keresztet vetni. És este már láthatjuk az exit-polgári eredményeket, majd másnap már a végleges képviselői célfotót, a patkó szép egyszínű hajlását.
De akkor lesznek majd az erdélyi (vagy ki tudja, a fel-délvidéki sőt nyugati) magyarok között olyanok, akik hangoztatni fogják – mert sajnos akadnak még közöttünk is gondolkodók – , hogyha van szavazati jogunk, ha választunk, akkor választhatók is volnánk.
Tehát tessék belőlünk, közülünk, a sorainkból is jelölni, sőt mi fogunk jelölni, hiszen ki lesz majd alakítva egy választói minimum, azaz például minden 15 ezer szavazópolgár választhat már egy saját képviselőt. Ez pedig ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni a Duna-parti Országházban, mint Rogán vagy Gyurcsány, Pokorni vagy Ildikó néni. Beleszólhat az ország ügyeibe, vitatkozhat, interpellálhat, föltehet napirend előtti kínos kérdéseket, törvényt terjeszthet elő, bizottságosdit játszhat, képviselhet regionális érdekeket (hiszen választói akaratát ő ismeri a legjobban).
Hacsak az nem történik, mint 1940-ben: behívott képviselőink lesznek, alakíthatnak egy saját, a kormányt támogató pártot.
Tovább megyek: lehet hogy egyszerre két parlament tagja lesz, sőt háromé, az európai unióé, a régi-új országáé és a poszt-Trianonié. Esetleg halmazatilag még polgármester is a magyar parlamenti szabályok szerint. Akkor majd optálnia kell valamelyik javára.
Előfordulhat, hogy a külhoni magyarok értékpreferencia-skálája szélesül, irányzatok magzanak föl, miként az már minden magyar szervezkedésen belül elkerülhetetlen, és nem kizárt, hogy az ipse nem a bebetonozó fülkék Che Guevarája lesz, hanem az ellenzéké. Akkor ő már nem is igazi magyar, hisz folyton emlékeztetni fogják a patkóból, hogy melyik párt is adott neki honjogokat?!...
Sebestyén Mihály. Új Magyar Szó (Bukarest)