Kilencven felé még mindig aktív a nyugalmazott főorvos
További öt, kisebb kiadványt jelentetne meg dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos. Monumentális munkája kapható a könyvesboltokban.
A 86 éves dr. Mátyus András nyugalmazott fül-orr-gégész főorvos, volt kórházigazgató néhány héttel ezelőtt gyémántdiplomát kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A főorvos és évfolyamtársai 1957-ben végezték el az orvosi egyetemet, a hajdani 140-ből (104-en az általános orvosi, 36-an a gyermekorvosi karon végeztek) kilencen jelentek meg. Mátyus doktoron kívül még dr. Balla Árpád ismert udvarhelyi gyerekorvos is az ünnepeltek között volt, akik mindannyian jóval túl vannak a 80. életévükön. Többen még mindig nem hagyták abba a hivatásukat, ma is aktívak.
Így van ezzel Mátyus András is, akinek néhány hónappal ezelőtt jelent meg monumentális munkája, Az Udvarhelyszék gyógyászati története című kétkötetes mű. Portálunknak elmondta, hogy több visszajelzést is kapott a könyvvel kapcsolatosan, főleg Magyarországról, illetve Ausztriából és Németországból. Nemcsak egykori orvoskollégák fogadták nagyon pozitívan, hanem olyan kutatók, egyetemi tanárok is, akik részben foglalkoztak már hasonló témák megírásával.
A nyugalmazott főorvos azt is elmondta, hogy összesen öt, kisebb volumenű munkáját szeretné még megjelentetni. Ezek közül az egyik szülőfaluja, Kibéd műemlékeinek története. A második Udvarhelyszék gyógyszerészetének története lenne, ami a kétkötetes nagy munkájában ugyan benne van, de hiányosan és ezt szeretné megjelentetni egy kisebb, de szakmai szempontból teljeseb kötetben. Ugyanez a helyzet Székelykeresztúr, Szentegyháza és Barót kórházainak, gyógyászatának történetével, amelyek szándékai szerint szintén napvilágot látnának egy-egy kisebb könyvben. Mind az öt felsorolt téma készen van, meg van írva, csupán a kiadást kellene megoldani.
Az Udvarhelyszék gyógyászati története címet viselő két kötetet Székelyudvarhelyen az Árnika és a Bagolyvár könyvesboltokban lehet megvásárolni.
A néhány hónappal ezelőtt Pro Urbe-díjjal jutalmazott Mátyus Andrással készített életpálya-interjúnkat itt lehet elolvasni, könyvének megjelenéséről pedig itt számoltunk be. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

A gondolat úgyis szabad lehetett
Az udvarhelyi Népszínház egykori alapítójának háromhavonta vették ki a poloskát a telefonjából. Ezt is megírta könyveiben Kovács Levente.
Szabadidőmben egyre többet írok – mondta a Felsőgében összegyűlt érdeklődők előtt a marosvásárhelyi Kovács Levente egykori színházi rendező, egyetemi tanár és újságíró.
Kovács Leventének pontosan negyven évvel ezelőtt nagy szerepe volt a Székelyudvarhelyi Népszínház beindításában és későbbi működtetésében is, nem véletlenül voltak a közönség soraiban sokan az egykori színjátszók közül, például a Sinka- és a Kolozsi-házaspár vagy Balázs Árpád, illetve a könyvbemutatót vezető Szász-Mihálykó Mária.
Négy utcanév, ugyanaz a ház
A Vitéz lelkek színjátszócsoport vezetője bevezetőként elmondta, hogy az 1973-as első rendezése óta összesen 108 hónapot, azaz kilenc évig rendezett Kovács Levente, ha minden bemutatót beleszámolunk.
Kovács nyugdíjas éveiben két regényt jelentetett meg, az udvarhelyi találkozón tulajdonképpen ezt a két kötetet mutatták be. Az És jött az aranykor című tavaly, A megoldás pedig idén jelent meg.
Előbbi az ötvenes és hatvanas évekről szól. Az idős rendező tulajdonképpen a saját élményeit írta meg a könyvben, s ezekből fel is elevenített néhányat a beszélgetésben – ez az az időszak, amikor Marosvásárhelyen létrejön a színház, az orvosi egyetem, tulajdonképpen a Ceaușescu színre lépése (1965) előtti életről szól. „Gyerekkoromban mind a hat román gyereket ismertem Vásárhelyen” – jegyezte meg a megváltozott világról a nyugalmazott rendező.
„Van olyan ismerősöm, aki a negyedik utcanevet fogyasztja Vásárhelyen, pedig a háza ugyanott áll” –Kovácsnak ez a kijelentése mond el talán legtöbbet a huszadik század második felének Marosvásárhelyéről és Erdélyéről. Neki háromhavonta szerelte ki a poloskát (így hívták a lehallgató készüléket) a telefonjából egy jó ismerőse, később olyan világ lett. Ám – ahogy Kovács többször hangsúlyozta – akármilyen világ is volt, a gondolat úgyis szabad lehetett, az embernek a tartását úgyis meg kellett őriznie.
Mi is a megoldás?
Kovácsnak A megoldás című regénye már fikció, de cselekményszála, történetei szintén valós ihletésűek és napjainkban játszódnak – egy prostituált és egy kamionsofőr történetéről van szó, tele mostani, ismert élethelyzetekkel.
A világ rossz irányba halad a regény szereplői szerint is, de valamilyen megoldást csak kell találni a fennálló helyzetekre, mert kiszolgáltatottak vagyunk és félünk a félelemre építő biztonsági rendszerben. Igazából egy kalandregényről van szó, ami napjaink Romániájában és külföldön játszódik.
Kovács hobbiból ír, valamikor gyermekkorában már „nekifogott”, 12 éves korában már regényt írt, de most, nyugdíjas éveiben ismét lett ideje történeteket, könyveket írni. Ígéretet tett arra is, hogy a Ceaușescu-diktatúra éveiről is ír majd egy regényt.
A könyvbemutató egykori népszínházas előadások néhány betétdalának eléneklésével ért véget, a könyvből Szász-Mihálykó Mária olvasott fel részleteket. A kötetek a szerző magánkiadásában jelentek meg, kaphatók a könyvesboltokban. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)