Madarasifeketei szórványban élő gyermekek anyanyelvi tábora
Istennek hála, az idei évben is anyanyelvi tábort szervezhettünk. Ha ránézünk Madarasifekete népességi adataira (116 lélek), rögtön végigfut egy picike cinikus gondolat, hogy ugyan kik és hányan lehettek ebben a táborban? 18 gyerek vett részt, úgy, hogy még hatan el sem jöttek. A gyülekezetre jellemző, hogy arányaihoz képest elég sok a gyermek. Először elveszítettük az iskolánkat, két éve az óvodánkat is Mezőbándra költöztették. Megszoktuk, hogy gyermekzsivajtól hangos a templom, a parókia udvara, összeszoktunk velük, nagyon hiányoztak. Eleinte vallásórákon találkoztunk, megbeszéltük, hogy nagyon sok időt felemészt a korai megérkezés az iskolába és a késői hazaindulás. Gondot jelentett az idegen környezet, a beilleszkedés. Az ingázás miatt nem maradt annyi idő a tanulásra, olvasásra, játékra pedig végképp nem. Magától értetődő lett, hogy többet kell együtt legyünk, ahol tanulhatunk, játszhatunk is. Az anyanyelvet játékosan tanulni, gyakorolni vakációban csak ajánlani tudom.
A csapatjátékokban, az egyéni munkákban akkora odaadást láttam, hogy lehetetlen, hogy ennek ne maradjon nyoma. Szerencsém is volt, mert olyan csapat állt mellettem, akik mindent megtettek, hogy ez az anyanyelvi tábor hasznos lehessen. Nagy Noémi óvónő nagyon jó ötletekkel kötötte la a résztvevők figyelmét. Az anyanyelvi játékok, szójátékok, mozgás- és csapatépítő játékok melegítették be, hogy a meseírás, mesefeldolgozás, helyesírás, közmondások és szólások tanulása, a helyes beszéd, a népmesék ismerete ne legyen annyira megerőltető, hogy a kézműves-foglalkozásoktól már elmenjen a kedvük. Persze, mindezekért jutalmat is kaptak. Az óvónőt a foglalkozás végén meglepték egy saját alkotással.
Szabó Izolda tiszteletes asszony a mezőmadarasi Szekeres- házban épp olyan jól fogadott, mint az eddigi anyanyelv- és tánctáborokban. Ő vezette a reggeli tornát, sőt Illemberke kalandjain át bevezette a gyermekeket a kulturált viselkedés szabályaiba, élénk beszélgetés alakult ki arról, hogyan kell beszélni, köszönni, hogyan kell tisztelni az idősebbeket, milyen fontos a fegyelem, a testápolás és a testedzés. A táborból az imádság sem hiányozhatott. Köszönöm a feleségemnek is a szervezést.
A jutalmazás is fontos volt ezen a héten, de a legfontosabb, hogy együtt lehettünk. Köszönjük a Maros Megyei Tanácsnak, hogy a táborunk költségeit fedezte. A kirándulások, táborozások ezzel nem értek véget. Szombaton a madarasifeketei felnőttekkel meglátogatjuk a parajdi sóbányát, a gyerekekkel pedig hétfőtől szerdáig a Maros-mezőségi Egyházmegye szórványokban élő gyermekeknek szervezett táborába utazunk Galambodra.
Károly Károly lelkipásztor, Madarasifekete
Népújság (Marosvásárhely)

Megújuló közösségi élet Madarasifeketén
A madarasifeketei református közösség egyre többet hallat magáról. Károly Károly tiszteletes úr jóvoltából érkeznek abeszámolók a gyülekezeti életről, nőszövetségi találkozókról, szórványtáborokról. Most úgy döntöttünk, mi látogatunk el a kis mezőségi szórványtelepülésre, ahol 116 református él, és ahol vasárnaponként 35-40- en járnak templomba, a 20vallásórás gyerek közül 12 járnak rendszeresen órákra.
116 lelkes, összetartó közösség
Károly Károly (fotó) 2007-ben került a feketei gyülekezetbe, e csodálatosan szép tanyavilágban élő református családokkal együtt közösen a hitben, nemzetben, szeretetben való megmaradást vállalták fel. – Nagyon barátságos, kedves emberek a gyülekezet tagjai, akik őszintén ragaszkodnak az egyházhoz, a közösségükhöz. Hűséges templomba járók, segítőkészek, kiveszik a részüket az önkéntes munkából. Nincs olyan alkalom, hogy valaki meg ne hívjon bennünket. A külföldön dolgozók is járnak haza, ünnepekkor találkozunk, szeretetvendégséget szervezünk. Hála Istennek léteznek a modern kommunikációs eszközök, Facebookon megszólítom őket, s így sokkal többen jönnek el a közösségi alkalmakra. Az asszonyok finom süteményeket készítenek, a férfiak az italról gondoskodnak, s közösen a jó hangulatról. A gondnok, Borbély Márton minden egyházi vonatkozású munkából, szervezésből kiveszi a részét – mondja a tiszteletes útban a település felé, ahová egy borús téli napon sáros úton érkezünk.
Korszerűsítik a templomot, új köntöst kap a harangláb
A templom egy szépen bekerített, nagy telken található, vadgesztenyefák övezik. Az épületen még most is – talán a nosztalgia kedvéért – az általános iskola felirat olvasható.
Valamikor 900 lelkes gyülekezet élt itt, a hatvanas években annyi gyerek volt, hogy 1967–1977 között I–VIII. osztályos iskolát kellett működtetni. A csökkenő gyermeklétszám miatt 1980 után összevonták az osztályokat. 1990 után az egyház visszakapta az iskola épületét, ami hajdanán felekezeti iskolaként működött. Miután megszűnt az elemi iskola és az óvoda is, 1994-től templomként is ezt az ingatlant használják, hiszen a régi öregvölgyi templomot, akárcsak Kisfekete templomát, lebontották. Az előbbi tégláit a mezőmadarasi templomba építették be.
– Az épületet teljesen felújítjuk, leverjük a régi vakolatot, padlót, ajtót, ablakot, csatornát cserélünk, mind a fronton levő nagyobbik helyiségben, a templomban, mind a kisebbikben, az egyházi irodában. A hátsó részben levő lelkészi lakást is felújítjuk. Mindehhez pályázatok révén anyagi támogatást kaptunk, 1,5 millió forintot az Emberi Erőforrások Minisztériumától és 35 ezer lejt a Művelődési és Kultuszminisztériumtól. Az épület felújítási munkálatainak befejezését május 31-ére tervezik.
Az ingatlan mellett található 13 méter magas, 1901-ben épült harangláb teljes felújítás alatt áll. Tavaly augusztus 20-án belecsapott a villám, akkor derült ki, hogy a torony kupolájának szerkezete elkorhadt, ki kell cserélni. Ezért a kupolát le kellett szedni, a torony új, Székelyvarságon készített zsindelyborítást kapott, ami 15 ezer lejbe került. Tavasszal felszerelik a villámhárítót is. A harangláb felújításának összértéke 10 ezer euró körüli – számolt be Károly Károly tiszteletes úr.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Körösfő, a legalább 740 éves falu
Körösfő első írásos említése 1276. november 25-éhez kötődik, az erdélyi káptalan dokumentumaiban így tűnik fel: „terram nostram Crysfew vocatam, in comitatu Byhorensi existentem” (a latin oklevél teljes szövegét Györffy György közli Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában).
A falu története egybefonódik temploma történetével, amely az évszázadok során sok nehéz időszakon ment át. A tatárjárások idején többször lángba borult Körösfő, 1661 júniusában pedig Ali pasa török csapatai tették szinte egyenlővé a földdel, meggyilkolva a templomba menekülő helybélieket – holttesteik a templomdomb tömegsírjában pihennek. 1674-ben Apafi Mihály fejedelem segítségével az elpusztított 11 kalotaszegi falut (Körösfő, Almás, Középlak, Darolc, Nagykapus, Gyalu, Türe, Mákó, Vista, Lóna, Fejérd) újjáépítették. A törökkel folytatott utóvédharc során azonban 1690. december 21-én Lajos badeni őrgróf csapatai Gyalu mellett szétvertek egy tatár hordát, amely Várad felé menekülve Körösfőt újra elpusztította, házait, templomát, a parókiát felégette. 1692-ben a körösfőiek a Bánffyaktól kaptak telket és segítséget a parókia és a templom újjáépítésére. Sebestyén Kálmán a Körösfői Riszeg alatt 2007 című könyvében azt is leírja, hogy 1763. június 23-án Kalotaszeget és környékét nagy földrengés rázta meg, az ezt követő szélviharban pedig a meggyengült templom összeomlott. 1764-ben a régi templom alapjaira építettek új templomot, amely ma is áll, sőt Erdély legszebb református templomai közé tartozik, miután az utóbbi fél évszázadban minden lelkipásztor szívügyének tekintette a templom karbantartását, féltve őrizte, tatarozta, ha kellett felújította. Általános tatarozást az elmúlt négy évben végeztek Sebestyén Ákos lelkipásztor – aki ez év nyarától Kolozsváron végzi szolgálatát – vezetésével: a tetőtől a beltérig mindent restauráltak az épületen.
Az istenháza ismét ünneplőbe „öltözik” november 19-én, a település első írásos említésének 740. évfordulójára. A 11 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletet 12 órától könyvbemutató (Alsójárától Zsobokig – kalotaszegi krónikácskák) követi a Bartók Béla Művelődési Házban, majd a rendezvénysorozat a helyi iskolások ünnepi műsorával folytatódik. Délután 2 órakor a Kalotaszeg Néptáncegyüttes lép fel, este pedig élőzenével, tánccal, jókedvvel, közös vacsorával ünneplik meg az évfordulót (önrész 20 lej/fő, bejelentkezés szükséges).
Az évfordulóra új lelkipásztora is lett Körösfőnek: Károly Károly tiszteletes november 1-jén kezdte meg szolgálatát a faluban. A Parajd melletti Alsósófalván született, 2003-ban végezte el a teológiát Kolozsváron, majd Csíkszeredán és Marosvásárhelyen szolgált segédlelkészként. 2007–2016 között Marosfekete lelkipásztora volt, onnan érkezett Körösfőre, ahol eredményes szolgálatot, jó egészséget kívánunk neki és családjának.
PÉNTEK LÁSZLÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Körösfő első írásos említését ünnepelték
Az elmúlt hétvégén, pontosabban november 19-én a körösfői önkormányzat támogatásával emléknapot szervezett a körösfői Kós Károly Iskola és a helyi Református Egyházközség abból az alkalomból, hogy ezelőtt 740 évvel említik először írásban a település nevét.
A rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Károly Károly református lelkipásztor, aki alapigének Neemiás könyve második fejezetének 11–20 sorait választotta. „A falakat újra kell építeni, melynek alapjait Isten rakta le. A rések betömésénél van egy építő erő, amely mellett mindig megjelenik egy visszahúzó erő is. Ahogy Neemiás társakat talált az építkezéshez, nekünk is úgy kell összefognunk a közösség összefogása érdekében” – foglalta össze a településre nemrég érkezett lelkipásztor.
Az ünnepség a helyi Bartók Béla Művelődési Házban folytatódott, ahol először Bodis László polgármester köszöntötte a szép számban egybegyűlteket, majd ismertette a falu egyházi, kulturális, gazdasági és politikai életét, visszatekintve az elmúlt 740 évre. Ezt a Kovács Kuruc János által frissen megjelentetett könyv bemutatása követte, címe: Kalotaszegi Krónikácskák.Vincze Minya István a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese így méltatta a kötetet: „E különösen fontos üzenetet és tartalmat sugárzó könyv csak akkor töltheti be kultúrtörténeti szerepét a Kalotaszegről eddig megjelent írások között, ha az Úristen áldása lesz rajta.” A bemutatón jelen volt Péntek János professzor is. „Lehet, hogy ma sem vagyunk kellőképpen tudatában mi mindenre vagyunk, lehetünk képesek? Pedig Kalotaszegnek nagy szüksége van arra, hogy bízzon önmagában. A múlt semmire sem garancia, de ismerete erősítheti a helyi közösségek önbizalmát és büszkeségét. Ma is meríthetünk a »Krónikácskákból«: a példa erejét a közös cselekvéshez” – fejtette ki a nyelvész.
Kovács Kuruc János szerint „a lényeg az, hogy szeresd a szülőföldet, amit Erdélynek hívnak, és képes legyél érte akár áldozatot is hozni, küzdeni; hogy megelégedjél azzal a kevéssel, amit nyújthat, amely azonban nagyon édes és kedves lehet. Mert tudod, hogy a tied, és azt senki tőled el nem veheti.”
Az ünnepség színvonalas kultúrműsorral folytatódott, felléptek a helyi óvodások, iskolások, a Kalotaszeg Néptánccsoport valamint az Operettissimo Társulat.
Antal István iskolaigazgató, a rendezvény egyik szervezője köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával vagy anyagilag támogatta ezt a színvonalas ünnepséget, amely után szeretetvendégségben részesült minden jelenlévő.
PÉNTEK LÁSZLÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Népdalvetélkedő és díjazás Körösfőn
A hideg idő miatt nem sikerült megállapítanunk, hogy a Riszeg-tetőn kinyílt-e már a riszegvirág, hiszen még a helybeliek is azt nyilatkozták: a hideg, esős időben nem merészkednek fel a tetőre. Az 1989-es rendszerváltás után a helyiek huszonhetedik alkalommal szervezték meg a népdalvetélkedőt, amelyen újból több mint húsz gyermek vett részt.
A körösfői kultúrotthonban szombat délelőtt szemet gyönyörködtető látvány fogadta a zsűrit, Mann Gabriella és Bedő Ágnes zenetanárt: a gyerekek szebbnél-szebb népviseletet öltöttek magukra. Lelkesen fújták a kötelező és a választott népdalokat, és jó érzés volt látni azt, hogy a tavalyi, tavalyelőtti résztvevők újra eljöttek.
Vincze-Minya István református esperes kiáltó szónak nevezte a népdalvetélkedőt, amely a közösség megmaradását bizonyítja. Károly Károly református lelkipásztor arra buzdított: leljük örömünket abban, amit őseinktől kaptunk, így a népdalokban és az éneklésben is.
Második alkalommal osztották ki a Fekete Károly-emlékérmet. Fekete Károly tanító volt az, aki 1956-tól kezdődően népdalvetélkedőt szervezett a Riszeg-tetőn. Lányai, Búzás Fekete Mária és Székely Hajnal egy emlékéremmel őrzik pár évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk emlékét. Tavaly az emlékérmet Buzás Pál zongoraművésznek ítélték oda, most pedig Balogh Annuska nyugalmazott zenetanárnak, aki idős kora ellenére dalra fakasztotta a jelenlevőket, és a népdalt fiatalos lendülettel vezényelte le. Ezt követően arra buzdított, hogy lelkesen énekeljék és tanítsák a népdalokat a gyerekeknek, általában a fiataloknak.
A zsűri két-két egyéni és csoportos kategóriában osztott ki díjat. Volt pár különdíj is, de azok a versenyzők sem szomorkodtak, akik nem kaptak díjat: ők egy szépen kidolgozott emléklappal távoztak.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Vasvári Pálra és szabadságharcosaira emlékeztek Kőrösfőn
Az elmúlt hétvégén 22. alkalommal szervezték meg Kőrösfőn a Vasvári Pál Emléknapot, amelyen a többéves hagyomány szerint jelen voltak a Vasvári-kultuszt őrző magyarországi testvértelepülések, illetve szervezetek, így Budapest XVIII. kerülete (Vasvári Pál Polgári Egyesület), tiszavasvári (Vasvári Pál Társaság) és nyírvasvári (Vasváriak Vasváriért Közérdekű Egyesület) képviselői.
A rendezvénysorozat a Gyarmathy Zsigánéról elnevezett malomházban kezdődött, ahol a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke, Péntek László tartott előadást Vasvári Pál életéről és halálának körülményeiről, majd ismertette a kultúregylet tevékenységét. Tóth Kálmán a Vasvári Pál Polgári Egyesület munkájáról beszélt, majd felszólalt Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a rendezvény és egyben a határokon átnyúló kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva, végül Ágoston Sándor történész szólt Vasvárival kapcsolatos kutatásainak eredményéről, miszerint Gyomáról, Endrődről, Dévaványáról is több vasváris katona vesztette életét a kalotaszegi magyar falvak védelmében.
A résztvevők ezt követően a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követésével az egykori, a ma már a Bélesi gyűjtőtó alatt „pihenő” csatatérre indultak, ahol Vasvári és bajtársai 1849. július 6-án a lázadó román erőkkel vívott küzdelemben életüket vesztették. A helyszínen Vincze Minya István református lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese mondott áhítatot, majd a jelenlévők vízre bocsátották a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség, amelyen részt vett a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra 74 indulója és szervezői, a szomszédos partról „Hai România” és „Deşteaptă-te române” bekiabálások közepette, a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
A délutáni, kőrösfői ünnepi istentisztelet után – igét hirdetett Károly Károly lelkipásztor – a rendezvény az 1995-ben a templomdomb alatt állított emlékoszlopnál folytatódott. Miután a résztvevők nagy tapssal fogadták a kerékpáros emléktúra megérkező, minden eddiginél népesebb táborát, az egybegyűlteket Bódis László polgármester, majd Szarvas Attila, Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere köszöntötte, de felszólalt Tóth Kálmán is, akik Vasvári érdemei mellett az ilyen események, ünnepségek, baráti találkozók fontosságát emelték ki. Vincze Minya István esperes a Vasvári kopjafa állításának viszontagságaira, az akkori hatósági gáncsoskodásokra emlékeztetett, egyben megköszönve kitartását Péntek Lászlónak, a kopjafa-állítást kezdeményező Rákóczi Kultúregylet elnökének, rámutatva: ahol van összefogás, erő és akarat, ott nem maradhat el a siker.
A folytatásban Péntek László átadta a kultúregylet által ilyenkor hagyományosan kiosztott Vasvári díjakat. Kőrösfő községet támogatásáért és Vasvári Pál emlékének ápolásáért idén Jambrik Rudolf, budapesti katasztrófavédelmi és tűzoltó ezredes, Banyár László, a Városgazda Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Vincze Minya István esperese részesült a miniatűr kopjafával és oklevéllel járó elismerésben.
A koszorúzással véget érő ünnepséget ezúttal is a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület és a nagyszalontai Rákóczi Szabadcsapat tagjai „biztosították”, akik szemrebbenés nélkül állták egyenruháikban a tűző napot.
Balázs Bence / Szabadság (Kolozsvár)