Elkészült a csíki múzeum néprajzi kiállítása
Elkészült a Csíki Székely Múzeum állandó néprajzi kiállítása, amely péntektől látogatható. Ahogy a tárlat rendezőitől, Salló Szilárd néprajzkutatótól és Kádár Kincső múzeumpedagógustól megtudtuk, a korábban kiállított néprajzi tárgyak kiegészültek az eddig be nem mutatott, hétköznapi életet reprezentáló raktári tárgyakkal.
„A tárlós bemutatást mellőzve a tárgyakat nem ragadtuk ki az eredeti környezetükből, hanem élettereket alakítottunk ki. Régi elbontott épületekből esztenát és kocsiszínt építettünk, illetve famegmunkáló műhelyeket és lakásbelsőt rekonstruáltunk, ahol a különböző használati eszközök eredeti rendeltetése is jobban megérthető” – hangsúlyozta honlapunknak Salló Szilárd.
Kádár Kincső a tárlatrendezési szempontokat vázolta fel, megjegyezte, „kintről befelé haladunk és fentről lefelé, vagyis a havasi esztenától indulunk, és a lakótérig jutunk el. A kiállítóterekben érintőképernyő, audiovizuális elemek és kiállítási bábuk segítségével mutatjuk be a csíki mindennapokat. A tárgyak mellé helyezett feliratokról azért mondtunk le, mert ez megzavarta volna a kialakított életképeket.”
A pásztorkodás mesterségéről
Az esztenában csak a bács lakott, ez volt a „tejfeldolgozó üzem”. A nyáj őrzői a verebesben hajtották le fejüket, ami gyakorlatilag egy deszkából épített, fedett fekhely volt, mivel éjjel is őrizni kellett a nyájat. A kalyibában egy pásztor (bábu) éppen vajat küpül. Kíváncsiak voltunk, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek helyébe modernebb eszközök léptek. Mint a tárlat rendezői kifejtették, a juhászat tárgykészletében is bekövetkeztek változások. A mai és az egykori állapotok közti különbségeket maguk a látogatók is észlelhetik, hiszen a pásztorkodás jelenlegi formáját egy rövidfilm is bemutatja.
„A tárlós bemutatást mellőzve a tárgyakat nem ragadtuk ki az eredeti környezetükből, hanem élettereket alakítottunk ki. Régi elbontott épületekből esztenát és kocsiszínt építettünk, illetve famegmunkáló műhelyeket és lakásbelsőt rekonstruáltunk, ahol a különböző használati eszközök eredeti rendeltetése is jobban megérthető” – hangsúlyozta honlapunknak Salló Szilárd.
Kádár Kincső a tárlatrendezési szempontokat vázolta fel, megjegyezte, „kintről befelé haladunk és fentről lefelé, vagyis a havasi esztenától indulunk, és a lakótérig jutunk el. A kiállítóterekben érintőképernyő, audiovizuális elemek és kiállítási bábuk segítségével mutatjuk be a csíki mindennapokat. A tárgyak mellé helyezett feliratokról azért mondtunk le, mert ez megzavarta volna a kialakított életképeket.”
A famegmunkálás módozatai
Az erdős természeti környezetnek köszönhetően terjedtek el Csíkban a fafeldolgozó és famegmunkáló férfimesterségek. Életszerűen, kisebb műhelyrészleteken belül tekinthető meg az ács, asztalos és kerekes mesterségek világa, egy helyen láthatók az eszközök és a mesterek által készített termékek.
A gazdálkodás eszközei
Az olyan tárgyakat, amelyeket nem a házban vagy a műhelyekben használtak, a kocsiszínben is tárolhatták – vezetett a tárlat harmadik helyiségébe Salló Szilárd, hozzáfűzve, ezt általában a csűrhöz építették hozzá, és itt tárolták a gazdálkodás eszközeit. Ebben a kiállító térben középre egy fakerekű szekeret helyeztek, amelyet egyre ritkábban lehet látni használatban, körülötte fagereblye, favilla, kasza, faeke és egyéb mezőgazdasági eszközök találhatók.
A nők „műhelye” a ház volt
A falon egy nagy fotó is érzékelteti, hogy a gazdasági épületből az udvaron keresztül a ház belsejébe érkezünk, ahol a női élettér tárul elénk.
Az együtt élő három generációt három bábu képviseli. Kádár Kincső részletezte, hogy az első nő az udvarlóját váró leány, körülötte a gyapjúfeldolgozás főbb eszközei: az orsó, a szövőszék és egyebek. Itt készültek a csíki festékesek, melyek – ahogy ebben a teremben látható – asztalterítőként, falvédőként és ágyterítőként is használatosak voltak egykor.
„Ebben a kiállító térben a háziiparra jellemző eszközöket mutatjuk be három generáció együttélésén keresztül. Megismerkedhetünk a gyapjúfeldolgozás főbb fázisaival, a korabeli használati bútorokkal. Itt kapnak helyet a tisztálkodási eszközök, és ez a tér szolgált a társas élet helyszínéül is.”
Az eladósorban levő leány az éppen a kisgyermeket sétáltatni induló asszonnyal osztja meg a lakófelületet, végül a harmadik generáció képviselőjét, egy idős asszonyt láthatunk, amint éppen varr. Itt is összehasonlíthatjuk a múltat és a jelent, a terem üres falára ugyanis nemrégiben készült fotókat vetítenek. Aki még jobban el szeretne mélyülni, megteheti, mert ebben a teremben is, akárcsak az elsőben, egy érintőképernyős tudakozó található.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro,

Élménydús múzeumi szaktábor
Vidáman szaladtak be szerda délután a gyerekek a Mikó-vár udvarára, fáradtságnak nyoma sem látszott rajtuk, pedig a délelőttjük ismét eseménydúsan telt. A több mint harminc gyerek épp a Csíki Székely Múzeum szaktáborában vesz részt, ahol játszva tanulnak a héten különböző korokról, szokásokról, emberekről.
„Ötödik alkalommal szervezünk múzeumi szaktábort, ez is egy tábortípus kezdett lenni. A napjaink úgy épülnek fel, hogy délelőtt megnézünk egy kiállítást és délután azt oldjuk fel gyakorlatban” – magyarázta Kádár Kincső múzeumpedagógus, a tábor egyik vezetője. Első nap, hétfőn a táborozók megtekintették a múzeum Csíki idők járása – Népi életképek a mindennapokból című néprajzi kiállítást, délután a fafaragást tanulták. A tábor ideje alatt kiemelt szerepet kap a Rippl-Rónai József nagyszabású időszakos tárlat, így a második napon múzeumpedagógia foglalkozással egybekötve nézték meg a kiállítást a gyerekek. A Rippl-Rónai művészetével való ismerkedéshez tartozott, hogy a délután folyamán kipróbálták, milyen anyagokkal, technikákkal dolgozott a festő.
Nyomdatörténet és tanulmányi kirándulás
Szerdán nyomdatörténettel ismerkedtek, miután megtekintették a Csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely című nyomdatörténeti kiállítást, valamint a Megmentett szakrális kincseink című restaurálási kiállítást, azt is megtapasztalhatták a gyerekek, hogyan kell tisztítani a papírt, a régi iratokat. Ezt követően a Gutenberg nyomdába sétáltak le. „Itt megnéztük, hogy a modern nyomdatechnika hogyan működik, mennyit változott a nyomtatás négyszáz év alatt. Ha már Zsögödben jártunk, bementünk a Nagy Imre Galériába, összehasonlítottuk Nagy Imre festészetét Rippl-Rónaiéval. Bár tematikus napjaink vannak, egyik nap beleszövődik a másikba, kapcsolódnak egymáshoz, nem lehet élesen elválasztani, hogy ma csak ezzel vagy azzal foglalkozunk” – mutatott rá Kádár.
Szerdán délután a nyomdatörténethez kapcsolódóan a táborozók is könyvet kötöttek csirizes technikával. Csütörtökön a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba tesznek tanulmányi kirándulást a tábor résztvevői, ott a budapesti Természettudományi Múzeum Szóra bírt csontjaink című antropológiai vándorkiállítását nézik meg. Ott is épp gyerektábor zajlik, így a két csoport közösen vesz részt különböző vetélkedőkön, játékokban. „Harmadik éve, hogy a tábor programjába tanulmányi kirándulást is iktatunk, mert fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék, Székelyföldön hol vannak még múzeumok és ezeknek milyen gyűjteményeik vannak” – mondta el Demény Enikő múzeumpedagógus, a tábor másik vezetője.
Visszatérő táborozók
A táborozók nagy része már a korábbi múzeumos táborokban is részt vett, sőt, olyanok is vannak, akik kinőttek a „táborból”, de önkéntesként visszatérnek segíteni. „Öt év alatt sikerült kinevelni olyan fiatalokat, akik fontosnak tartják, hogy ez tovább működjön évről évre” – hangsúlyozta Kádár Kincső. Pénteken várostörténettel foglalkoznak, amikor is megnézik, hogy a múzeum készülődő várostörténeti kiállításához hogyan zajlik a tárgygyűjtés, és mi történik ezekkel a tárgyakkal a múzeumba kerülésük után. A nap másik kiemelkedő programpontja az interaktív séta lesz a Petőfi utcában. Zárómozzanatként a tábor ideje alatt készült alkotásokból a szülőknek tartanak kiállítást.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Múzeumi estek Csíkszeredában
Egy, márciustól induló előadássorozat keretében a Csíki Székely Múzeum munkatársainak munkájával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
„Népszerűsítő jelleggel indítjuk a múzeumi esték előadássorozatot, amelynek célja, hogy átláthatóvá tegyük a múzeum tevékenységét. A kultúrafogyasztók, múzeumlátogatók mindig a végterméket látják, mi úgy gondoltuk, érdekfeszítő lehet, ha betekinthetnek az alkotás folyamatában, ha megismerhetik, milyen intellektuális vagy művészi erőfeszítéseket tesznek a kollégák annak érdekében, hogy megvalósuljon egy kulturális produktum. Ki hogyan végzi a munkáját, a különböző szakemberek miben lelik örömüket, milyen nehézségekkel szembesülnek, apró kis titkok, amelyeket szívesen megosztanánk a nagyközönséggel” – mondta el portálunknak Gyarmati Zsolt. A Csíki Székely Múzeum igazgatója elismerte, nem rejtett szándékuk, hogy a rendezvénysorozattal bővítsék, „frissítsék” a múzeum baráti körét. „Évek óta van egy többé-kevésbé jól behatárolt csoport, ők szeretnek bennünket, mi is szeretjük őket, de szeretnénk megszólítani azokat, akik valamilyen okból eddig nem tartoztak a múzeumlátogatók körébe.”
Ladó Ágotától, a múzeum művészettörténészétől megtudtuk, a rendezvénysorozatot előkészítő beszélgetések során felmerült, hogy ennek segítségével a készülő várostörténeti kiállítást is népszerűsíteni lehetne. „Nagyon távolinak tűnik ugyan, de gyakorlatilag folyamatosan dolgozunk ezen, aktuális problémák merülnek fel, arra gondoltunk, hogy az érdeklődők betekintést nyerhetnének a kiállítás előkészítésébe. Erről is szeretnénk hírt adni, ugyanakkor megcélozni azt a csoportot, amely ritkábban jár múzeumba, erre kevesebb időt szakít.” A múzeumi estekre egyperces reklámfilmeket is forgatnak majd, amelyben bemutatkoznak a múzeum munkatársai, elmondják, mit szeretnek a munkájukban, vagy éppen mi a kedvenc múzeumi tárgyuk, ezzel is személyesebbé téve a látogatókkal való találkozást.
Az előadássorozat márciustól minden hónap első hétfőjén este fél héttől zajlik. Március másodikán az intézmény két múzeumpedagógusa, Demény Enikő és Kádár Kincső lesz az est házigazdája. „Interaktív előadást tartunk a múzeumpedagógiáról. Úgy tervezzük, hogy az elején lenne egy elméleti felvezetés magáról a múzeumpedagógiáról, annak gyökereiről, de arról is beszélnénk, hogy a vártörténeti és a néprajzi kiállítás hogyan épült fel egy múzeumpedagógus szemével, hiszen eleve úgy terveztük ezeket a kiállításokat, hogy múzeumpedagógiai eszközök is helyet kaptak benne. Az est során körbe is vezetjük a látogatókat ezeken a kiállításokon, illetve bevonjuk őket is egy múzeumpedagógiai foglalkozásba. De ez legyen meglepetés” – mondta Demény Enikő.
A múzeumpedagógus reméli, sikerül minél több pedagógust megszólítani, hogy jobban megismerjék munkájukat. A tervek szerint a múzeumpedagógusok bemutatkozása után, áprilisban Szabó András beszélne a Nagy Imréhez és a Nagy Imre képtárhoz kötődő munkájáról, májusban Ladó Ágota művészettörténészt, júniusban Benedek Éva papírrestaurátort és munkájukat ismerhetnék meg az érdeklődők.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Megtalálta a helyét múzeumpedagógusként
Az elkövetkező húsz év minden napjára tudna új kihívást nyújtani számára szakmája. Kádár Kincső múzeumpedagógusként teszi vonzóvá a Csíki Székely Múzeum kiállításait, számos programot szervezve próbálja meg eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a múzeum egy poros intézmény, hiszen szerinte ez az információ- és a tudásszerzés zseniális, ingergazdag helye.
Mindenképpen tanítani szeretett volna, ezért választotta a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőt középiskolaként, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia-magyar szakát, a néprajzra úgy gondolva, hogy azt majd tanárként hobbiként műveli egy településen. Kádár Kincső az iskola mellett is rengeteg tevékenységbe bekapcsolódott, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnél tevékenykedett minden nyáron, táborokat, gyerekprogramokat szervezett, diákkörökre járt, újságot szerkesztett, kórusban énekelt.
„Úgy érzem, szakmailag megfogtam az Isten lábát, és sok barátommal, ismerősömmel ellentétben tényleg azt csinálom, amit tanultam. Mindig úgy gondoltam, hogy tanítani szeretnék, de nem feltétlenül iskolában, formális keretek közt. Itt mindazt tudom hasznosítani, amivel foglalkoztam” – meséli lelkesen Kádár Kincső, akinek a munkába állása nem nevezhető zökkenőmentesnek. Így emlékezik erre: „Az egyetemnek csúnya vége lett számomra, ugyanis belekerültem az első bolognai rendszerbe, és utolsó év végén közölték velünk, hogy csak az egyik szakra fogunk oklevelet kapni, a másik elveszik. Így elveszítettem a magyar szakomat, maradt a néprajz, azzal próbáltam elhelyezkedni. Sajnos a munkapiacon senkinek nem volt rám szüksége abban az évben. Boldog vagy boldogtalan munkanélkülivé váltam, és valahányszor jártam pecsételtetni, mindig bejöttem a várba, és közöltem, hogy én itt akarok dolgozni. Pár alkalommal a kapunál be is fejeződött a beszélgetés azzal, hogy nincsenek betölthető állások, ez 2008-ban történt, a válság idején.
Aztán addig jöttem, míg sikerült az igazgatóhoz eljuttatnom az önéletrajzomat, és azt mondták, hogy majd értesítenek. A CV-ből kiderült, hogy foglalkoztam vasárnapi iskolával, táborokkal, gyerekprogramokkal. Akkor indult az Egyiptom művészete a fáraók korában kiállítás, és behívtak, hogy hétvégeken tartsunk múzeumpedagógiai foglalkozást négyen. Aztán a kiállítás végére már egyedül maradtam ezen a területen, és az intézmény jóvoltából elkerülhettem a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum képzéseire, előbb elvégeztem a múzeumpedagógiait, majd a kiállításrendezőit. Most már ezeket próbálom minél jobban egybegyúrni.”
Bevallása szerint az első három-négy év nagyon nehéz volt, míg kialakult a menetrend, beletanult a pályázatírásba. „Lassan kezdett kialakulni az évi menetrend, és már nemcsak az alap- vagy időszaki kiállítások mellé szerveztem programokat, hanem gondolkodtam családi napokban, később a kollégák segítségével nyári táborban. Most már három táborunk van. Sorra a kiállításokat is felszereltük múzeumpedagógiai eszközökkel, kezdtük a vártörténetivel, utána a készülő néprajzit már úgy terveztük, hogy helyük legyen az ilyen eszközöknek. Most a várostörténetinél figyelünk arra, hogy már ne csak a gyerekeknek szóljanak, hanem az erre kíváncsi felnőtteknek is az öt érzékszervére hassunk, minél interaktívabb, élményszerűbb legyen a kiállítás” – magyarázza.
Kollégáival terveik között szerepel a székelyföldi múzeumok „összekapcsolása”, hálózatban gondolkodnak, hogy minél több érdekes programmal vonzzák oda az embereket. Nagy lemaradást kell behozni múzeumpedagógiai téren Székelyföldön, hisz például a bostoni múzeumban már a múlt század húszas éveiben megjelentek a múzeumi gyerekprogramok – említette meg. „Megéri a gyerekekbe, az ifjúságba fektetni, most sikerült kialakítani ezt a múzeumpedagógiai foglalkoztató termet a Mikó-várban, és ezzel is fel szeretnénk hívni a székelyföldi múzeumok figyelmét, hogy egy inspiráló kulturális térben gondolkodjanak.”
Ami nagyon sokat jelent Kádár Kincső számára, hogy amit tanult, azt használhatja, „nem egy tőlem idegen dologgal foglalkozom, illetve sokat jelent a gyerekek hozzáállása is, főleg azoké, akik már kinőttek a táborainkból, és visszajárnak önkénteskedni. Annak ajánlom, aki folyamatosan nyitott az új információkra, aki már több mindent kipróbált: cserkészkedett, fesztivált szervezett, gyerekprogramokban részt vett, vasárnapi iskolákban tevékenykedett, táborozott. Az ilyen embereknek a későbbiekben is inspiráló.”
Bár nagyon elfoglalt, hobbiként decembertől rajzolgat, készített is unokaöccsének egy leporellót saját rajzaival illusztrálva. emellett kézműveskedik, és boldog, amiért megtalálta helyét szakmai téren, úgy érzi, ez egy nagy talentum.
Izsák-Székely Judith. Székelyhon.ro