Konferencia
November 28-án, szombaton egy könyvbemutatókkal fűszerezett konferenciát rendezett az aradi A Román Nép Kultúrájáért Egyesület.
A Ferdinánd terem zsúfolásig megtelt, igaz, a résztvevők nagy része előadóként is szerepelt, hisz a 6 könyvbemutató után 3 teremre oszlottak szét a jelenlévők, ahol összesen 55 előadás hangzott el.
A bemutatott könyvekből kettőre térek ki kicsit részletesebben, mert úgy gondolom, érdemes legalább tudni róluk.
Az első ,,Arad, gazdaság és társadalom 1945–1989” , egy történelmi sorozat első kötete, amely fordított sorban tárgyalja a város és a megye történetét, a közelmúlttól haladva régebbi korok felé. A most bemutatott több mint 700 oldalas kötet a második világháború utáni évekkel foglalkozik, egész 1989-ig. A szerkesztő A. Nițu szerint azért ilyen a sorrend, mert most még élnek olyan emberek, akik abban a korban is éltek, de már 25 év távlatából elég objektíven tudnak visszanézni azokra az évekre, és nemcsak dokumentumokat használhatnak fel, hanem saját megélt tapasztalataikat is. A gazdagon illusztrált, táblázatokkal, fényképekkel teli könyv így, pár percnyi átfutás után is alapos, tudományosan megírt munka benyomását kelti.
A könyv egyik szerkesztője azt is megemlítette, hogy a következő kötetbe várják az aradi magyar szerzők írásait is, hisz ők könnyebben hozzáférnek a régebbi idők magyarul megírt forrásaihoz, s a második kötetbe már 3 magyar szerző is szerepel. Véget kellene már vetni a párhuzamos történetírásnak, hisz mára már eljutottunk oda, hogy mindenki nyugodtan megírhatja saját véleményét, sőt egy-egy kényesebb témát meg lehetne beszélni egy kerekasztal körül, a kölcsönös tisztelet alapján. ,, A történelmi igazság nagy áldozatot követel”, idézte az egyik recenzens.
A másik kötet, amiről szólok, az Aradi évkönyv első évfolyamának első kötete, amelyben 6 különböző témában jelentek meg írások: történelem, iskola-templom, társadalom-kultúra, megemlékezések, értékelések-könyvbemutatók és mellékletek fejezetekben. Ugyancsak több mint 700 oldalon 60 szerző tanulmánya jelent meg. Ide is beférne több magyar vonatkozású írás; a szerkesztő kért is ilyeneket.
A Ferdinánd terem nemcsak emberekkel volt tele, hanem egy kiállítást is összehoztak a terem két oldalán. Az egyiken aradi városrészleteket ábrázoló festmények voltak, a másikon pedig különböző okok miatt veszélyeztetett épületek, emlékművek fényképei. A festmények fele Jurik Pál és Takács Mihály munkája volt, de hiába néztem a fényképeket, aradi képeket nem találtam, csak Arad megyei kastélyok, emlékművek fényképeit. Azt is hozzátenném, hogy a rendezők minket is megkértek, járuljuk hozzá ehhez a kiállításhoz, legalább ötletekkel, de sajnos, nem lett belőle semmi (igaz nagyon későn szóltak).
Az a javaslat is elhangzott, hogy kigondolhatnánk egy közös köztéri szobor tervét, pl. egy kispadon két aradi, egy magyar és egy román személyiség ülne.
Azt gondolom, meg lehetne próbálni egy-egy közös eseményt megszervezni, konkrétan tesztelni a hozzáállást. Már csak azért is, mert jobban megismernénk egymást, s mert úgy látom, sokkal jobban tudnak pályázni, mint mi, s néhány közös munka után tanulhatnánk is tőlük.
Jankó András,
az aradi Kölcsey Egyesület elnöke
Nyugati Jelen (Arad)