„Bérfagy” a közszférában – lesznek kivételek is
Jövőre is befagyasztva marad a közszférában dolgozók fizetése, nem kaphatnak étkezési utalványt, üdülési csekket vagy prémiumot, mint ahogyan a túlóráikat sem fizetik ki, cserében mindössze szabadnapokkal jutalmazhatók – derül ki egy, a Mediafax hírügynökség birtokába jutott sürgősségi kormányhatározat-tervezetből.
A dokumentum kivételként a nemzetközi porondon különleges eredményeket elért sportolókat és stábjukat, a nemzetközi olimpiákon jól szereplő diákokat és az őket felkészítő tanárokat említi.
Az idei év végi szinten fagyasztják be az 1945. március 6. után politikai alapon meghurcoltak, külföldre deportáltak vagy fogva tartottak juttatását, nem kapnak pluszpénzt a háborús veteránok, rokkantak és hadiözvegyek se, mint ahogy az 1987-es brassói és 1989 decemberi események résztvevői sem.
Jövőre nem adhatók segélyek vagy juttatások a nyugdíjba vonuló személyeknek sem, és nem kapnak távozáskor pluszösszeget azok sem, akiknek megszűnik a munkaviszonyuk vagy tartalékba helyezik át.
Nem minden közalkalmazottra érvényes ugyanakkor a fizetések befagyasztása, a tervek szerint a tanárok bére két lépcsőben, márciustól, illetve szeptembertől 5 százalékig terjedő összeggel nő, továbbá bizonyos körülmények között az egészségügyben dolgozók is részesülhetnek fizetésemelésben.
Két lépcsőben nő a minimálbér
Eközben szerdai ülésén a kormány elfogadta a minimálbér megemeléséről szóló határozatot, így a jövő évben két lépcsőben, 1050 lejre nő a kötelező minimális juttatás. Először január 1-jétől nő 975 lejre a jelenlegi 900 lejről, majd július 1-jétől lesz 1050 lej.
Corneliu Calota kormányszóvivő szerint az intézkedés több mint 1 millió 471 ezer közalkalmazottat és csaknem 983 ezer, versenyszférában dolgozót érint. Mint ismeretes, a tavaly év végén még 800 lej volt a minimálbér, 2014 folyamán szintén két lépcsőben emelték 900 lejre. 
A döntés előtt vállalatvezetők és közgazdászok nyílt levélben kérték a kormányt, hogy ne hozza meg ezt az intézkedést. Szerintük káros hatása lesz a gazdaságra, mert rontja a gyengén képzettek és a fiatalok alkalmazási lehetőségeit. 
A vállalatvezetők szerint azáltal, hogy a kormány megszab egy minimális bért, arra kényszeríti a munkáltatókat, hogy feketén foglalkoztassanak vagy egyáltalán ne alkalmazzanak olyan gyengén képzetteket vagy tapasztalatlan fiatalokat, akiknek a termelékenysége nem arányos a kormány által megállapított minimálbérrel. Emlékeztetettek, hogy a fiatalok körében így is négyszer magasabb az állástalanok aránya az átlag munkanélküliséghez képest.
Ugyanakkor – amint azt a kormány az államfő-választási kampányban megígérte – jövőre a nyugdíjak is nőnek, a nyugdíjpont értéke 5 százalékkal 830,2 lejre bővül.
Kinek több, kinek kevesebb jut
Az idén rendelkezésre álló összegnél többől gazdálkodhat jövőre a munkaügyi, a fejlesztési, a pénzügyi, mezőgazdasági, környezetvédelmi, közlekedési, gazdasági minisztérium, valamint az európai uniós alapokat kezelő tárca, miközben csökken az egészségügyi, művelődési, valamint a közigazgatási és belügyminisztérium költségvetése.
A kormány szerdán éjfél után tette közzé honlapján a 2015-ös állami költségvetés tervezetét, amelyet az előzetes bejelentések értelmében a kabinet pénteki rendkívüli ülésén fogad el, hogy még aznap beterjeszthessék azt a parlament elé. A végszavazásra – mint ismeretes – várhatóan december 21-én kerül sor, akkor ugyanis a a döntéshozóknak mindenképp össze kell ülniük Klaus Johannis államfői eskütételére.
A büdzsé bevételei a becslések szerint 226,36 milliárd lejre, vagyis a bruttó hazai termék (GDP) 31,9 százalékára rúgnak majd, miközben a tervezett kiadások 239,36 milliárd lejt (a GDP 33,7 százaléka) tesznek ki, a megengedett hiány pedig a GDP 1,83 százaléka. A költségvetés kidolgozásakor 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel, illetve 2,2 százalékos inflációval számoltak 2015-re, a GDP pedig várhatóan 709,68 milliárd lej lesz.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) egyébként csütörtökön jelezte, hogy elégedetlen a számára kiutalt összeggel. Mint közleményükben emlékeztettek, több ízben is kérték az intézmény költségvetésének növelését, ehhez képest az ideinél 31,94 százalékkal kevesebbet utaltak ki számukra 2015-re.
Jövőre amúgy több pénzt utal ki a kormány a kisebbségi szervezeteknek – ebből az összegből kap az RMDSZ is –, a 2015-re előirányzott 91,443 millió lej 6,72 százalékkal nagyobb, mint az idén rendelkezésre bocsátott keret.
Negyvenégy milliárd lej beruházásokra
Összesen 44,76 milliárd lejt szán a kormány beruházásokra a 2015-ös évben – derül ki a csütörtökön nyilvánosságra került tervezetből. Ez az összeg 24 százalékkal nagyobb a 2014-es adatnál. A 115, prioritásként kijelölt beruházás zömét a kormányfőtitkárságon és a közlekedési minisztériumon keresztül bonyolítják.
A beruházásokra költhető összeg a bruttó hazai termék (GDP) 6,3 százalékát teszi ki, és a költségvetési kiadások 18,7 százalékát jelenti. Ez 3,2 százalékkal több annál, amennyit az idei év költségvetésében tett ki. A fontos beruházási tervek kiválasztásakor a közérdekű beruházások esetében alkalmazott szempontokat vették figyelembe, vagyis a fő hitelutalványozók által adott pontszámot, a gazdasági mutatókat és a külföldi partnerekkel szembeni vállalásokat.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Tőkés László: nem akartam szimbólum lenni
Nincs szüksége a forradalmi hősökre a temesvári önkormányzatnak, legalábbis a Ceauşescu-rezsimet 25 éve megdöntő események kirobbanásában kulcsszerepet vállaló Tőkés László református lelkészt, későbbi királyhágómelléki püspököt nem hívták meg az évfordulós megemlékezésekre. „Nem veszek részt az eseményeiken, mert nem kértek fel rá” – jelezte a Krónika érdeklődésére az európai parlamenti képviselő. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján emlékeztetett, hogy 25 éve a Béga-parti városban egymásra találtak a különböző nemzeti közösségek, a vallási felekezetek, Erdély legszebb időszakára emlékeztetett ez a toleranciára épülő összefogás.
„Akkor, ott megteremtődött a szolidaritás a nemzeti közösségek között, de sajnos ez a temesvári szellemiség megromlott azóta. Sajnálom, hogy azóta külön ünnepelnek a románok és a magyarok” – fogalmazott Tőkés László. Ezt jól példázza, hogy az EMNT által szervezett közel egyhetes megemlékezés egyik helyszínéül szánt Temesvári Román Operából „kiutasították” őket.
„Először még engedélyezték, hogy használjuk a termet, de pár nap elteltével találtak egy kifogást, amivel elutasítsák a kérésünket” – részletezte portálunknak az EMNT-elnök. Mint mondta, az operaház igazgatója rövid válaszában egyszerűen arra hivatkozott, hogy a kért időpontban foglalt az épület. Személyének mellőzése ugyanakkor egyáltalán nem lepte meg Tőkés Lászlót.
„A Románia Csillagának ügye jól jelképezi az én és a magyarság helyzetét” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ennek tükrében nem is számított másra a temesvári önkormányzat részéről. Mint mondta, a rendszerváltás óta folyamatosan az ő imázsának a lerombolásán dolgoznak, megpróbálják a háttérbe szorítani, az ő és a magyarság forradalmi szerepvállalását pedig bagatellizálni.
Pedig a 90-es évek elején még közösen ünnepeltek, de utána Tőkés szerint győzött a magyarellenesség, és minden igyekezettel azon vannak, hogy akár a történelem meghamisításával is, de elhallgassák a magyarok temesvári szerepvállalását.
„Azt hiszem, még nem nyitottunk új fejezetet a megemlékezések politikájában. Ezt fel kellene borítani, és rendbe tenni a történelem tényeit” – vélekedett a volt püspök hozzátéve, hogy mindezek tükrében egyáltalán nem lepte meg „a szomorú valóság”.
Hozzátette, meggyőződése, hogy az 1989-es forradalom 25. évfordulója egyszerre román, magyar és európai ügy, mint ahogyan a rendszerváltás is közös, nemzetközi ügy volt. Ezt jelképezik az EMNT által szervezett ünnepségek helyszínei is, hiszen Brüsszelben indult, hogy utána Temesváron, Nagyváradon, majd Menyőn folytatódjék.
Tőkés László szerint a megemlékezéssel nem csupán a hősök előtt tisztelegnek, hanem hangsúlyozzák, hogy a rendszerváltási folyamatot tovább kell vinni. Szép évfordulós ajándéknak tartja, hogy Klaus Johannis ilyen példátlan összefogással nyerte meg az államelnök-választást, ezt a követendő példát meg kell őrizni. Reméli, hogy az új államfő újabb „rezsimváltást” hoz magával, amely a kisebbségi problémákat is orvosolja.
Tőkés visszaemlékezett egy Budapestre elszármazott egykori nagyváradi újságíró szavaira, aki mint mesélte, egyszer azt mondta neki: maradt volna inkább szimbólum. „Én nem akartam szimbólum lenni. Továbbra is harcolok a demokráciáért, a szabadságért, a román jogállamért, a magyarok jogaiért és a vallási szabadságért” – szögezte le az EP-képviselő, aki a december 20-i nagyváradi megemlékezés alkalmával tűzi ki EP-irodája homlokzatára a forradalmi lyukas zászlót.
Johannis is Temesváron ünnepel
Temesváron emlékezik a romániai rendszerváltáshoz vezető események 25. évfordulóján, december 16-án Klaus Johannis megválasztott államfő. Kifejtette, azt szeretné, ha december 16-án mindenki ott lenne, és együtt emlékezne a temesvári hősökre. „Azt szeretném, hogy ez a pillanat egy egyezség legyen arra vonatkozóan, hogy azt, amit 1989 decemberében kiharcoltunk, soha nem fogjuk elveszíteni” – fogalmazott Facebook-üzenőfalán az államfő.
A temesvári önkormányzat nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezik a ’89-es eseményekre. Ez december 16-án börtönlátogatással kezdődik, majd a román operában nyílik tárlat a forradalomról. Délután tartják a városi tanács ünnepi ülését, ez alkalomból számos forradalmár kapja meg a díszpolgári címet. Este gyertyás, fáklyás menet járja végig a forradalom helyszíneit, és emlékezik az elesett hősökre. December 17-én gyásznapot tartanak, egyházi rendezvényeken emlékeznek az elesettekre. Másnap koncertekkel, konferenciával és filmvetítésekkel folytatódik a rendezvénysorozat, míg december 20-án zarándoklat indul Bukarestbe a forradalom emlékére.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro

A korrupció pókhálói
A Korrupcióellenes ügyészség és az ambiciózus Laura Codruţa Kövesi főügyész – kihasználva a választás és Klaus Johannis beiktatása közötti időt – kész tények elé akarja állítani a közvéleményt a Romániát behálózó korrupciót illetően.
Először beindult a vizsgálat a visszaszolgáltatások körüli botrányok kapcsán. A Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség vezetőjét és számos más személyt letartóztattak, hivatali visszaéléssel, befolyással való üzérkedéssel, csalással vádolják őket. Fény derült a telekspekulációs hálózat létére is. A gyanúsítottak köre egyre tágul, kiderült, „Stelica” és társai nevetséges áron felvásárolták a nagyrészt idős áldozatok területeit, akik örültek az aprópénznek is, hiszen már nem is reménykedtek abban, hogy valaha visszakapják jogos, a kommunista állam által eltulajdonított területeiket. De kiderült az is – ezért bővül az érintettek köre –, hogy miután Elena Udrea fejlesztési miniszterhez került az országos kataszter, az „okos fiúk” és szakértőik tanulmányozni kezdték, kiderítve, hogy számos nagy múltú bojári családnak már nem élnek az örökösei, ezért telekkönyveket, okiratokat, pecséteket, végrendeleteket hamisítva örökösöket „gyártottak”, akiknek az állam fizetett, nagyon sokszor a szakértők által felülértékelt áron.
Közben Kövesi szorgalmazta a mentelmi joguk mögé bújó képviselők és szenátorok kiadatását, s számos személy ellen indult meg befolyással való üzérkedés és adócsalás vádjával az eljárás. De a Korrupcióellenes Ügyészség nem állt meg itt, letartóztatták a szervezett maffiaként működő „aszfaltkirályokat”, akik magukhoz kaparintva az utak aszfaltozásáról szóló megbízatásokat busás vagyonra tettek szert. De folytatódik a vörös és narancssárga bárók elleni hadjárat is. Szerdán korrupció gyanúja miatt kihallgatásra citálták Titu Bojint, a Temes Megyei Tanács elnökét, ezzel párhuzamosan pedig vizsgálatok folytak a megyei tanács székhelyén, a Bánsági Vízügyi Igazgatóságnál és a megye tizenhét polgármesteri hivatalánál. Bojint, a traktoristából önképzéssel tanácselnöki pozícióba jutó vörös „bárót”, aki 2001 és 2011 között a vízügyi igazgatóságot vezette, most csúszópénz elfogadásával és befolyással való üzérkedéssel gyanúsítják. Akárcsak a Buzău megyei bárót, aki a Mikulást várta, de helyette az ügyészek érkeztek, akik egyébként a Hunyad Megyei Tanácsnál is vizsgálódnak, az illegális visszaszolgáltatások miatt pedig Brassó, Bákó és Kovászna megyében is.
Hogy az ügyek – például a visszaszolgáltatási botrány – hol állnak meg, meddig mennek el a kérlelhetetlen ügyészek, majd kiderül, de a szálak magasra, igen magasra vezetnek.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: közös ügy a diktatúra bukása (A temesvári forradalomra emlékeznek)
Az 1989-es és a 2014-es év között vont párhuzamot tegnap Tőkés László, a 25 évvel ezelőtti romániai forradalom kirobbantója az évfordulós rendezvényeket beharangozó nagyváradi sajtótájékoztatóján.
„1989-ben Nicolae Ceauşescu ellen, 2014-ben Victor Ponta ellen fogtunk össze. Mindkettőt sikerült megbuktatni” – vonta le a következtetést a kommunista diktatúrát megdöntő 1989-es forradalom és a Victor Ponta miniszterelnök vereségével végződött novemberi romániai elnökválasztás
sszevetéséből a lelkész-politikus. Megjegyezte, akkor is, most is a jó ügy egyesítette a románokat és a magyarokat, a különböző vallásfelekezeteket. „A rendszerváltozás útján kellene együtt továbbhaladnunk” – tette hozzá.
Az évforduló legnagyobb ajándékának minősítette Tőkés László az elnökválasztás eredményét, Klaus Johannis győzelmét. Ez szerinte a rendszerváltozás újabb szakaszát nyithatja meg Romániában. „Azt reméljük, hogy partnere lesz az egész országnak, és a magyar közösségnek is” – fogalmazott. A magyar közösség szerinte egy olyan rendszer kialakításában számít a megválasztott elnök támogatására, amelyben „nélkülünk nem döntenek rólunk”. Tőkés László elmondta, az általa szervezett évfordulós megemlékezések sora Brüsszelben indult, majd Budapesten, Temesváron, Nagyváradon és Szilágymenyőben folytatódik. A helyszínek kiválasztásával azt kívánták üzenni, hogy a diktatúra bukása egyszerre volt romániai, magyar és európai ügy. Hozzátette, a különböző helyszíneken olyan rendszerváltókkal fog együtt ünnepelni, mint Orbán Viktor, Áder János, Kövér László, Németh Zsolt, valamint Sali Berisha volt albán államfő. A temesvári rendezvényeken Áder János köztársasági elnök és Sali Berisha lesz jelen. Újságírói kérdésre Tőkés történelemhamisításnak minősítette, hogy a temesvári hivatalos ünnepségek idén is nélküle zajlanak. Hozzátette, személyének és a temesvári református közösségnek az évről évre történő mellőzése immár szomorú valóság számára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi magyarok a "legmagyarabbak"
Az össznemzeti magyarságtudat és a Magyarország iránti kötődés gyengült, viszont dübörög az erdélyi identitástudat Veres Valér szociológus szerint.
Inkább érzik magukhoz közelinek a többi, Magyarország határain túli magyar kisebbséget az erdélyi magyarok, mint a magyarországi magyarokat, derült ki Veres Valér szociológus Egységtudat és regionalitás az erdélyi magyarok tudatában a Kárpát-medencei kontextusban címmel megtartott előadásából.
A szociológus tanulmányában azt vizsgálta, hogy mennyire egységes a magyar nemzettudat, mennyire különbözőek a magyar nemzeti kisebbségek identitásai a Kárpát-medence különböző országaiban, hogyan viszonyul a kisebbségi közösség a többséghez, állampolgársági identitáshoz, hogyan pozicionálódik a többségi államhoz és annak nemzettudatához.
Veres Valér a spontán nemzeti identitást vizsgálta, amit a nemzeti ideológia társadalmi működésének eredményeként határozott meg. "A mindennapi ember úgy vélheti, hogy beleszületett a nemzeti identitásba, az ősei is magyarok voltak, és ő is az, és az is lesz. A valóságban nem így történik, hanem a családi és az iskolarendszerből származó nevelésen keresztül alakul ki a nemzeti identitástudat" - mondta.
Példaként a moldvai csángókat említette, akik identitástudata erőteljesen különbözik a többi magyarétól: teljesen mást gondolnak a közösségről, nemzetről, államról vagy lojalitásról, mint amit más magyar közösségek általában gondolni szoktak.
Veres Valér
A szociológus az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívottjaként beszélt a kárpát-medencei magyar nemzeti identitás sajátosságairól, ennek alakulásáról, az egység illetve regionális tudat kérdéskört járta körül. Az előadás arra a tanulmányra épült, amelynek alapjául a 2007-es és a 2010-ben megismételt Kárpát Panel vizsgálat eredményei, illetve Erdély több régiójában és a városi fiatalság körében készült fókuszcsoportos interjúk eredményei szolgáltak.
A magyarságtudat egysége és heterogenitás
Veres Valér elmondta, a kutatásból az derült ki, hogy a különböző országrészekbe szakadt magyar kisebbségeknek létezik egy egységes nemzettudata, ami abban nyilvánul meg, hogy kultúrnemzetként gondolnak magukra: mintegy 70%-uk az anyanyelvet és kultúrát jelölte meg nemzeti identitásának meghatározó elemekét, a magyarországi magyarok esetében ez a struktúra érzékelhetően más, a népességnek csak a fele helyezte előtérbe a kultúrnemzeti nézőpontot, közel egyharmaduk állampolgársági alapon határozza meg a nemzeti hovatartozást.
Veres Valér szerint ez azért nem meglepő, mert a többségi népességeknél nagyobb az állam-nemzettel való azonosulás.
A szimbolikus egység
A kutatás során az erdélyi magyaroktól azt is megkérdezték, hogy részei-e a magyar nemzetnek illetve a román nemzetnek. Az erdélyi magyarok 82%-ban mondták azt, hogy közösségük része a magyar nemzetnek. A kutató szerint erre a válaszra számítottak, viszont a többségi nemzethez való tartozást firtató kérdésre meglepő válasz érkezett. A négy kisebbségi közösség közül kettőben a többség azt mondta, hogy a többségi nemzethez tartozik. Erdélyben két különböző mérésben is az az eredmény jött ki, hogy az erdélyi magyarok 65%-a a többségi nemzethez tartozónak is tartja magát. Az értelmiségiek kisebb arányban válaszolták azt, hogy a román nemzetnek is tagjai, mert ők inkább értik, mi a kultúrnemzeti illetve mi az államnemzeti koncepció, tehát szerintük ha a magyar nemzet részének tartják magukat, akkor nem lehetnek részei a románnak is. Amikor az alacsonyabb iskolázottságú válaszadók a román nemzettagságról beszélnek, akkor az állampolgárságra gondolnak, ez nem jelenti azt, hogy etnokulturálisan azonosulnának a román nemzettel. Veres Valér elmondta, hogy a fókuszcsoportos beszélgetésekben az is elhangzott, hogy őket zavarja, hogy a román kereskedelmi médiában gyakran románokról, nem pedig romániaiakról beszélnek, és így a magyarokra is ráhúzzák a román jelzőt.
Nemzeti szimbólumok: tarol a zászló
A szimbolika tekintetében van egy jól meghatározható egység a magyar nemzettudatban, az összes magyar közösségre jellemző, hogy a piros-fehér-zöld zászlót említik meg válaszul a nemzeti szimbólumra vonatkozó kérdésre, majd a Szent Korona a leginkább említett nemzeti szimbólum. Azok körében, akik nem tudtak megnevezni egy nemzeti jelképet, az figyelhető meg, hogy általában alacsonyabban képzettek. "Van egy réteg, amelynek még 8 osztálya sincs, nem követik a híreket, nem vesznek részt a választásokon, közösségi mozgalomban, és nagyon nehéz hozzájuk bizonyos információkat eljuttatni. Romániában egy picit magasabb azoknak az aránya, akik nem tudnak megnevezni egy nemzeti szimbólumot, mert az ország a rendszerváltás előtt, egy jó pár évtizedig jobban el volt zárva Magyarországtól" - mondta Veres Valér.
Az erdélyiek a legbüszkébbek magyarságukra
A válaszadók jelentős többségét büszkeséggel tölti el a magyarsága, azonban az erdélyi magyarok a legbüszkébbek magyarságukra, a szerbiaiak, a vajdasági és a magyarországi magyarok a legkevésbé. Az erdélyiek 83%-a vallotta azt magáról, hogy büszke vagy többnyire büszke magyarságára, míg a magyarországi magyaroknak csak a 77%-a mondta azt, hogy büszke vagy többnyire büszke arra, hogy magyar. Veres Valér szerint ez a fajta büszkeség időben változó és összefüggésben áll a nemzetet szimbolizáló állam teljesítőképességével. Azok a népek, akiknek az állama a nemzetközi rangsorokban az élvonalban áll, nagyon büszkék: például a németek vagy az amerikaiak. Annyira nem érzik magukhoz közelinek a magyarországi magyarokat az erdélyiek
Továbbá a kutatásban azt is vizsgálták, hogy eltérő jellegzetességeik vannak-e a magyarországi magyaroknak és az erdélyi magyaroknak, az erdélyi magyaroknak és az erdélyi románoknak. A megkérdezett kisebbségi magyarok mind a két nagy többségi nemzeti csoporttól elhatárolják magukat, azaz szociálpszichológiai értelemben eltérő, saját csoportként határozzák meg magukat. A kisebbségi magyarok saját csoportjukat érzik magukhoz a legközelebbinek, majd a többi országban élő magyar kisebbséget, és csak ezután a magyarországiakat. Például egy Hargita megyei magyar előbb a székelyeket, majd az újvidéki, vagy a kárpátaljai magyarokat érzi magához legközelebb állónak, a magyarországi magyarok csak ezután következnek.
Sokan „csak” erdélyiek
A kisebbségi magyarok csoportján belül egyféle különbözőségre a nemzeti név utal: az emberek etnokulturális öndefiníciójára vonatkozó kérdésre a magyar, regionális (erdélyi, vajdasági stb.) magyar, a regionális azonosulás etnoním nélkül, vagy a többségi azonosulásnak valamilyen változata szokott felmerülni. A válaszok alapján az látható, hogy sehol nincsenek többségben azok, akik simán magyarnak vallották volna magukat, Magyarországon egy picit magasabb a magukat „csak” magyarnak valló megkérdezettek aránya. A regionális jelzős megnevezés jelentős mértékű mindenhol, gyakran elhangzik, hogy erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyar kifejezés, de jelentős azoknak az aránya is, akik csak regionális jelzővel határolják be magukat, tehát etnoním nélkül erdélyinek, kárpátaljainak, vajdaságinak vallják magukat.
Veres szerint általában a regionális jelzős megnevezés a leggyakoribb, látszólag Erdélyben nem az, de csak látszólag, mert a 22%-os „egyéb” kategóriába a székelyek kerültek be. Az ugyanazon a mintán végzett 2007-es és 2010-es kutatásból kiderült, hogy az idő folyamán lényegesen növekedett a regionális azonosulás. 2010-ben jelentős arányban, etnoním nélkül, „csak” erdélyiként határozták meg magukat a megkérdezettek. A másodlagos opció volt a román állampolgárként, vagy magyar anyanyelvű román állampolgárként való önmeghatározás a megkérdezettek legalább 10%-a esetében. Ez azt mutatja, hogy körvonalazódik a többségi nemzetbe való integráció, ami a romániai magyarok esetében előrehaladottabb, mint a többi országban, ahol magyar kisebbség él.
Hazafogalom Az erdélyi adatokból az derül ki, hogy a regionális tudat erősödik, a haza fogalom esetében növekedik azoknak az aránya, akik Erdélyt nevezik meg, és csökken azoké, akik Romániát. Az erdélyi magyarok elsősorban Erdélyt, vagy egy kisebb régiót, például a Székelyföldet vagy a Partiumot érzik hazájuknak, Romániát ennek kiterjesztésének érzik. „Ezt a jelenséget úgy lehet leírni, hogy az érme egyik oldalán azt írja, hogy Erdély, a másik oldalán pedig azt, hogy Románia, de az érmének az Erdély feliratú oldalát szeretik nézni. Tehát kognitív szinten Romániát a hazájuknak tartják, affektív szinten kevésbé” - fogalmazott a szociológus. Magyarország hazaként nem jelent meg, ezt a fókuszcsoportokon végzett felmérés is megerősítette. Sőt, a fókuszcsoportban kategorikusan jelentették ki, hogy „Magyarország nekem nem haza”. Veres Valér szerint ezekben a kijelentésekben a sérelem is tetten érhető.
Kiderült, hogy az idősebb és a fiatalabb korosztály nevezi meg leginkább hazájaként Erdélyt, a középkorúak pedig Romániát mondanak. Veres Valér szerint annak hatása jelenik meg érzékelhetően a felmérésben, hogy a rendszerváltás előtti iskolarendszerben azt sulykolták a diákok fejébe, hogy „Románia a mi hazánk”. Az idősebb és a fiatalabb korosztálynak még vagy már nem volt ebben része. Az alacsonyabban képzettek egy kisebb régiót jelölnek meg hazájuknak, volt olyan is, aki a települését említette. Az értelmiség inkább tudja, hogy mi az a területi egység, amit hazaként lehet értelmezni, ezért ők gyakrabban említik Erdélyt vagy Romániát.
Többséghez való viszonyulás
A kutatás során arra kérdeztek rá a válaszadóknál, hogy milyennek tekintik a többséggel való viszonyt a településükön illetve országszinten. Az eredményekből az tűnik ki, hogy település- és országszinten a magyar-román viszony között jelentős különbséget észlelnek az emberek. Amíg a településszintű etnikumközi viszonyokat viszonylag ideológiamentesen, azaz reálisan érzékelik, addig az országszintűt ideológiákon átszűrve értelmezik, tehát az alapján ítélik meg, amit olvasnak vagy hallanak ők arról, hogy milyen ez a viszony. Ezért a településszintű viszonyt sokkal pozitívabbnak látják, az országszintűt pedig negatívabbnak.
A településszintű etnikumközi viszonyt az összes kárpát-medencei magyar kisebbség közül az erdélyi magyarok érzékelik a legkooperatívabbnak: 70,1% mondta azt, hogy együttműködő a viszony a románokkal. Konfliktusosnak Romániában 8,7% mondja ezt a viszonyt.
Miért románozzák le a magyarországiak az erdélyi magyarokat?
A kutatás megerősítette, hogy előítéletesen viszonyulnak az erdélyiek a magyarországi magyarokhoz. Az erdélyi fókuszcsoportok kiértékelése alapján Veres Valér azt a magyarázatot adta, hogy a nemzetkoncepció Magyarországon sokkal inkább állam-nemzet alapú, ezért sokkal többen vannak azok, akik a határon túli magyarokat az állampolgárságuk alapján azonosítják be, ezért mondják azt, hogy „románok”. Ezt nem feltétlenül rosszindulatból mondják, nem akarják ezzel megsérteni az erdélyi magyarokat, de az ő agyukban ezek a kategóriák a relevánsak. Azonban az erdélyi magyarok nagyon rossz néven veszik ezeket a kategorizálásokat, mert ők nagy arányban kultúrnemzetben gondolkodnak.
Veres Valér bemutatta a nemzeti attitűdök kognitív térképét, amely azt mutatja, hogy egy társadalmi csoport hogyan viszonyul más társadalmi csoportokhoz, például a saját etnikai közösségéhez, a többi határon túli magyarhoz, a magyarországi magyarokhoz, a románokhoz, a németekhez, a romákhoz, a kínaiakhoz vagy az újgazdagokhoz.
Az erdélyi magyarok leginkább a többi határon túli magyart kedvelik az összes társadalmi csoport közül, a romákat és az újgazdagokat szeretik legkevésbé, majd a többségiek – románok és magyarországi magyarok – következnek. Az erdélyi magyarok a németeket jobban kedvelik, mint a magyarországiakat vagy a románokat. Veres Valér szerint bármit mondhatott volna az RMDSZ, Johannist úgyis megszavazták volna az erdélyi magyarok, mert az emberek úgy érezték, hogy „majdnem az övék”.
Az összes magyar közösség közül az erdélyieknek a legerősebb a magyarságtudata, pozitívan viszonyulnak magyarságukhoz, illetve ugyancsak körükben a legerőteljesebb az állampolgársági integráció. Az erdélyi magyarokban 2010-re erősödött a regionális identitástudat, ezzel párhuzamosan az össznemzeti magyarságtudat és a Magyarország iránti kötődés gyengült, viszont ez a folyamat a magyarságtudatra nem volt hatással.
Az európai identitás nem játszik fontos szerepet az identitásmeghatározásban, sem elsődleges, sem másodlagos identitásként nem volt gyakori ez a válasz. "Az is újdonságnak számít, ha valaki azt mondja, hogy magyar anyanyelvű román állampolgár, az európai identitás előtérbe kerülésére még várni kell" – vélekedett a szociológus.
Kertész Melinda
maszol.ro

Megszavazta az SZKT az RMDSZ kormányról való kilépését
A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
Megszavazta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányról való kilépést. A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező SZKT-nak a kormányról való távozás mellett a kulcsszava az újraterezés volt: az RMDSZ 25 év után újra ki kell találja a céljait, kommunikációját, közösséggel való kapcsolattartását.
Az ülés Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójával indult, ezt követte az államelnök-választási kampány kiértékelője, majd politikai vita, a szövetség jövő évi kongresszusával kapcsolatos döntések meghozatala, valamint a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatos nyilatkozat elfogadása. A szombati eseményen, az ülés első részében kiosztották az Ezüstfenyő-díjakat.
Kelemen Hunor 27 személynek köszönte meg a "szülőföld visszaszerzéséhez" való hozzájárulását, a romániai magyarságért, a közösségért végzett munkáját, majd átadta az Ezüstfenyő-díjat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök politikai beszámolójában értékelte az RMDSZ elmúlt 25 évét. Elmondta, negyedszázaddal a kommunizmus bukása után a világ megváltozott, az RMDSZ sem tehet úgy, mint aki a vonaton utazik, és azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte. A kommunizmus bukása után felnőtt egy új generáció, amelynek teljesen más a világképe, mint szüleinek. Az RMDSZ-nek ezeket a fiatalokat meg kell szólítania, hiszen ez a generáció nem elfordult a politikától, hanem eddig nem is érdeklődött iránta. Újratervezésre van szükség, hiszen a világ változik, és ez a változás az RMDSZ-t sem kíméli - mondta a szövetségi elnök. Kelemen olyan politikai eseményekről beszélt, amelyek premiernek számítanak. Elmondta, felbomlott az USL, ez nem volt újdonság, viszont az számított premiernek, hogy ezt követően az RMDSZ a szociáldemokratákkal vállalt kormányzati szerepet. Az is premier volt, hogy két magyar jelölt indult az államelnök-választáson, illetve az, hogy a kommunizmus bukása után első ízben választottak meg nem ortodox és nem román államfőt Romániában. A mai SZKT fő témájára áttérve Kelemen elmondta, az is premiernek számít, hogy az RMDSZ nem kormánybuktatás miatt, hanem egy belső elemzés eredményeként dönt úgy, hogy kivonul a kormányból. Elmondta, emellett nóvumnak számít az is, hogy 25 esztendő után először „visszaállamosítás” történt, a Székely Mikó kollégiumot igazságszolgáltatási eszközöket használva a demokratikus intézmények álruhájában „visszaállamosították”. Kelemen elmondta, amikor „választási esztendőben jóhiszeműen” vállalták a kormányzást, akkor még nagy többség támogatta a szövetség kormányzati részvételét. „Sok hibát követhet el egy politikai vezető. Elkövetheti azt a hibát, hogy soha nem figyel oda a választókra, de azt is, hogy nem képes döntéseket hozni, mert folyton azon gondolkodik, hogy erre a választók hogyan fognak reagálni. Éppen ezt szeretnénk elkerülni azáltal, hogy a SZÁT azt a javaslatot terjesztette elő, hogy lépjünk ki a kormányból” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy az RMDSZ közvélemény-kutatást rendelt a második forduló után, amelynek eredményei alapján a kormányból való kilépés mellett döntöttek. „Ez volt a választók üzenete, és bízom abban, hogy helyesen döntünk, hogy meghallgatjuk ezt. A közvélemény-kutatásból mindössze néhány konklúziót emelek ki: a második fordulóban több romániai magyar szavazott, mint az elsőben. És mindezt úgy, hogy egyetlen román jelölt sem szólította meg őket. Nem igaz, hogy a magyar-magyar verseny mozgósító hatása van, mint állították ezt régebben egyesek pártalapítási szándékkal. Hazudtak, térdre akarták kényszeríteni az RMDSZ-t, és átvenni a helyét” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy a magyar választók szavazatai protesztszavazatok voltak, és drámaian csökkent rövid idő alatt a kormányzást támogatók száma. „A magyar választók egy részét egyik magyar jelölt se tudta megszólítani. Nem bíztak bennünk, és ezzel szembe kell nézni, ki kell mondani, őszintén. Nekünk kell változnunk, változtatnunk” – mondta.
Elmondta, hogy a kormányzás nem kerül veszélybe a kilépéssel, és hogy az ellenzék nem akar kormányozni, sőt: arra próbálták rávenni az RMDSZ-t, hogy ne lépjenek ki a kormányból.
Kelemen szerint nem esélyes az alkotmánymódosítás, ha azt tekintjük, hogy az USL a kétharmadával sem tudta átvinni azt. A választási törvénykönyv megváltoztatása szerinte csak annak a belátása, amit az RMDSZ hét évvel ezelőtt mondott, hogy ez a választási rendszer nem jó.
Kelemen szerint az RMDSZ-nek hosszú távú célkitűzésekben kell gondolkodnia, amiket nem ír felül az alkotmánymódosítás, és amiket elvárnak az adófizetők, mint az oktatási, egészségügyi kérdések, vidékfejlesztés és infrastrukturális befektetések, a többség-kisebbség viszony hosszútávú rendezése. „Szükség lenne egy olyan megállapodásra, amellyel a többség garantálná, hogy nem fogja csorbítani a kisebbség jogait” – mondta. Felhozta a Mikó-ügyet példaként, és azt mondta, annak ellenére, hogy Romániában nem létezik a precedens fogalma jogi értelemben, ezt egy precedensként lehet értékelni a visszaállamosításra.
„Mit üzennek ezzel? Megbélyegeznek egy egyházat azzal, hogy azt mondják ki, nem a jogos tulajdonát kapta vissza. Elítélnek olyan embereket, akik jóhiszeműen alkalmazták a törvényt a parlament és a kormány megbízásából, tehát nem loptak vagy csaltak. Ezt burkolt formában visszaállamosításnak lehet értékelni, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Nem nyomást akarunk gyakorolni az igazságszolgáltatásra, de szolidaritást szeretnénk vállalni az elítéltekkel” – mondta.
A székely zászlókat és a magyar himnusz éneklését támadó prefektusoknak – Marius Popica Kovászna megyei prefektusnak – Kelemen azt üzente, hogy nem lehet háborút megnyerni himnusz, nyelvhasználat vagy szimbólumok ellen. Kelemen elmondta, hogy a prefektus négyszemközt beszélt arról, hogy utasításra cselekedett. „El kell mondanunk azt, hogy ezek a kérdések értelmezhetetlenek 25 évvel a rendszerváltás után” – mondta.
Kelemen azt is elmondta, hogy az Egyesült Államokkal, az EU-val való szoros partnerség mellett, egy német származású elnökkel nem lehetnek a romániai magyarok a „járulékos veszteség”.
„A közösség jövőjét garantálni kell, és ehhez szükségünk van némi újratervezésre. Nem elég, hogy hiszünk az érdekképviseletben. Az lenne a jó, ha minden romániai magyar hinne ebben. Az a dolgunk, hogy megerősítsük a hitet azokban, akik hisznek bennünk és visszaadjuk azoknak, akik elvesztették azt. Hitelesnek, rugalmasnak és odafigyelőnek kell lennünk. Változni kell, mert a világ is változik. Nem föladni kell, újra kell kötni a szövetséget. A választóinknak szövetségesre van szüksége, megbízható partnerre. Értékekre kell újjáépíteni a szövetséget” – mondta Kelemen.
A politikai beszámolót követően a szövetség fórumai képviselőinek hozzászólások következtek. Elsőként Victor Ponta miniszterelnök jelenlegi tanácsosa, Frunda György lépett mikrofonhoz.
Frunda szerint nem jó döntés az, hogy az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. Szerinte senkiföldjére jut az RMDSZ, ha kilép a kormányról, és elveszti egyik legfontosabb eszközét. Kritizálta az RMDSZ-t továbbá azért is, mert nem mondta meg az embereknek a második forduló előtt, hogy kire kell szavazni. Szerinte „több mint hiba volt” ez, úgy, ahogy az is hibának számít, hogy nem adta meg az RMDSZ az irányvonalat az embereknek a Basescu leváltására vonatkozó népszavazáskor sem, és akkor is tévedett, amikor a polgármestereire bízta azt, hogy részt vesznek-e vagy sem a Székelyek Nagy Menetelésén, és hagyta, hogy az SZNT legyen a szervezője az eseménynek, ahelyett, hogy a kezdeményezés élére állt volna.
Szerinte nem a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), azaz nem a mintegy 30 RMDSZ-vezető kellene döntsön a nagy horderejű kérdésekben, a nehéz döntéseket az SZKT-ra kell bízni. Szerinte nem jó az sem, hogy az SZKT csak félévente gyűl össze, ismét negyedévente kellene összehívni a testületet, vissza kell térni a közösséghez, hiszen ha ez nem történik meg, akkor az utóbbi választásokon begyűjtött, precedens nélküli alacsony számú szavazatnál is kevesebb voksot fog kapni az RMDSZ a 2016-os választások során. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” - sommázott Frunda György.
Szabó József, a MIÉRT elnöke szerint újra kell tervezni a jövőt, de úgy, hogy közben nem kellene kidobni az RMDSZ történetéből azt a fejezetet, amely az előző 25 évről szól. Kiemelte, az eredményeket együtt érte el a szövetség, együtt kell megtervezni a jövőt, anélkül, hogy ez régiós politikák vagy generációs kérdések mentén történne. „A különböző régiók, települések vitái nem kellene meghatározzák ezt az újratervezést” - fogalmazott Szabó.
Hozzátette, a következő periódusban a belső és külső kommunikációra kell koncentráljon az RMDSZ, az 1990 után született és mára már felnőtt generáció egy olyan világba született bele, amikor már létezett az RMDSZ, és elképzelhető, hogy nem értik, miről szól a szövetség.
Egyéni hozzászólásában Verestóy Attila elmondta, nincsenek kételyei, hogy az SZKT megszavazza a SZÁT javaslatát, azonban a nem politikai funkciókat meg kell tartani. A SZÁT döntését egy koraszülött, ám életképes gyerekhez hasonlította, akit segíteni kell. Elmondta, újratervezés szükséges, de együtt, egységben, szövetségben kell fellépni. "Mindenki fejezze be azt, hogy három politikai párt létezik Erdélyben. Mi nem párt vagyunk, hanem a romániai magyarság érdekképviselete" - hangsúlyozta.
Hegedüs Csilla kulturális miniszter megköszönte, hogy a szövetség bízott benne, amikor a kulturális minisztérium vezetésére javasolta. Bejelentette, a szövetségi elnök művelődési tárcavezetői munkája során elérte azt, hogy minden olyan köztéri műalkotáson, amelyet magyar ember alkot, magyar felirat is szerepeljen.
Borboly Csaba szerint az RMDSZ-nek alternatívákat kell felmutatnia, perspektívákat kell nyújtania, és azon kell dolgoznia, hogy az emberek problémáit megoldja.
Szabó Ödön szerint a kormányzást nem isteníteni vagy kárhoztatni kell, hanem használni, mint eszközt. A Markó Attila elleni második eljárásra is kitért, szerinte szemfényvesztés történik, az a látszat, hogy minden rendben van, de úgy indul eljárás állampolgárokkal szemben, hogy az okmányokon, ami alapján az eljárás indul, nem szerepel az aláírásuk.
Sógor Csaba elmondta, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is.
Eckstein-Kovács Péter szerint az RMDSZ két helyes döntést hozott. Azt, hogy a második fordulóban nem támogatják egyik jelöltet sem, és hogy kilépnek a kormányból.
Miért lépünk ki, ha továbbra is támogatjuk a Ponta-kormányt? – tette fel a kérdést, és azt mondta, hogy helyes döntéseket helyes tettek kell kövessék.
Elmondta, hogy feljelentette magát a DNA-nál, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét. Végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Elmondta, hogy ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében.
Bunta Levente szerint vissza kell térni az alapokhoz, és meg kellene erősíteni azokat. Szerinte a hatalommal mint eszközzel nem élni „nem a leghelyesebb”.
Brassai Zsombor azt méltatta, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a katolikus Státus aláírta a dokumentumot, amelynek a keretében huszonöt év után elindulhatott a harmadik marosvásárhelyi magyar nyelvű iskola, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium. Szerinte ehhez nem volt elég a kormányzás, helyi politizálás. Az RMDSZ mindenkori érdeke a magyar érdek; a cél az, hogy erős maradjon az erdélyi magyar érdek, és szükséges a Kelemen által emlegetett újratervezés - tette hozzá. Szerinte a kilépés nem a „semmibe lépést” jelenti, hanem ellenzékbe lépést jelent. Szerinte az ellenzékben sokkal nyíltabban, sokkal bátrabban lehet majd beszélgetni. Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna elmondta, zsigeri félelmet érzett akkor, amikor Markó Attila esetében a második ügyben is eljárás indult. Eszébe jutott a Markó családja, majd saját családja, hiszen minden tisztségviselő – dolgozzon önkormányzatnál vagy egyéb köztisztségben – naponta „vásárra viszi a bőrét”, nem érezheti magát biztonságban. Elmondta, ez ellen a helyzet ellen tenni kell, újra kell gondolni a közösség és a román állam közötti viszonyt.
Kelemen Hunor visszatért Frunda György kijelentésére: „Az volt az érzésem, nem ugyanabban az országban élek, mint Frunda György” - mondta, és hozzátette, nem igaz Frunda állítása, mely szerint az RMDSZ-nek kevesebb lenne a köztisztviselője, mint a korábbi ciklusban. „Elképedve hallgattam azt, hogy az RMDSZ-nek meg kell mutatnia az utat. Nem lehetünk annyira pökhendiek, hogy azt gondoljuk: a közösség üzenetével nem kell foglalkoznunk, mert tudjuk, hogy merre van az arra. Akkor is felelősséget vállalunk, amikor kormányozunk, és az is felelősségvállalás, hogy nem kormányozunk. Szerinte a kormányról való kilépés nem a szociáldemokratákról vagy az ideológiákról szól, az RMDSZ-nek nem szabad abba a tévedésbe esnie, hogy pártként gondol magára.
„Ha kiszálltunk a kormányról, akkor nem a senki földjére megyünk. Az RMDSZ párbeszédet akar és tud folytatni a román politika szereplőivel” - fogalmazott.
Az SZKT ezután nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó Kollégium „visszaállamosítása” ellen.
Az SZKT kongresszusi biztosnak választotta meg Kovács Pétert, akinek javaslatára elfogadták, hogy az RMDSZ kongresszusát 2015. április 17-18. között, Kolozsváron tartsák.
K. M., F. J.
maszol.ro

Ágoston Hugó: Egy előre bejelentett kilépés krónikája
Többen hivatkoztak az év nagy „premierjeire” a Szövetségi Küldöttek Tanácsa szombati ülésén, a két magyar államelnök-jelölt indulásától a szász Klaus Iohannis választási győzelméig és a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium újraállamosításáig. És immár az előzménytelen események között tarthatjuk számon az RMDSZ kiválását a kormányból: hogy önként távozzék – ilyen még nem fordult elő.
Noha egy bejelentett kijelentkezésről volt szó, érdekes hozzászólások előzték meg. A pró érvelők hangsúlyozták, hogy a szövetség nem a „semmibe lépett”, ugyanakkor nem pontosan világos (már azért sem, mert csak ezután láthatjuk meg), hogy akkor mibe is. Megfogalmazódott, ismét, a vélemény, hogy idén tavasszal be sem kellett volna lépni a kormányba. Tény, hogy – amint a szövetségi elnök politikai bevezető szövegében hangsúlyozta – a kormányzás: eszköz, nem pedig önmagában való cél, és számunkra nem ideológiai kérdés. Tény ugyanakkor, hogy az Európai Néppárt tagjaként az RMDSZ kakukktojásnak számított a kormányban, különösen a liberálisok meglepő kiválása után. Tény, hogy a választók akaratához a második forduló sokkja után közelebb áll a kilépés, mint a maradás. (Noha kilenc hónappal ezelőtt egyértelműen a kormányzati szerepvállalást támogatták.) Tény, hogy a kormányban elfogyott a levegő, különösen Kelemen Hunor lemondása után. Reméljük, hogy a mostani fordulattal csakugyan közelebb kerül a szövetség az emberekhez, a közösség gondjaihoz, új fejezet nyitható a jövőtervezésben.
Az ellenérvek sem elhanyagolhatók. Az általánosaktól (a politika célja a hatalom megszerzése/megtartása, a kormányrészvétel jelentős alkupotenciált és bizonyos fokú védettséget jelent, a gesztus akár cserbenhagyásként is értelmezhető, ami ránk nem volt jellemző stb.) a konkrét lehetőségekig (állami támogatások az önkormányzatoknak, a magyar irányítású tárcák hozzájárulása, például örökség- és környezetvédelemben stb.) A Szövetség Állandó Tanácsa ajánlásának nagy többséggel megszavazott döntése – csupán Frunda György miniszterelnöki tanácsos, valamint Bónis István és Kerekes Károly képviselők szavaztak a kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak – jelzi az RMDSZ-ban jelenleg uralkodó politikai fősodort, amelynek meghatározói elsősorban a székelyföldi vezetők. És meghatározója a véleményformálás, a választók befolyásolása, mondjuk ki: a fideszes propaganda révén az erdélyi magyar sajtó túlnyomó része. Lehet, hogy túlságosan élénk a memóriám, de nekem bizony bevillant egy lovaglónadrágos budapesti hölgy ostorcsattogtató beszéde a nagyváradi kongresszuson...
Ugyanakkor a miért léptünk?/mibe léptünk? kérdésre nem válasz az, ami ilyenkor válasz szokott lenni. A kiválással az RMDSZ voltaképpen nem vesz fel ellenzéki szerepet – annál fontosabb számára az ország politikai stabilitása, a közeljövőben nagyon nem jól jönnének számára az előrehozott parlamenti választások. A parlamentben nem fogja zavarni a kormányt, elfogadja a költségvetését, támogatja a támogatható törvénykezdeményezéseit, bizalmatlansági indítványt sem szavaz meg ellene. Már csak azért sem, mert – minden ellenkező állítással szemben – a kormány ért el visszhangos eredményeket, és ezekben benne van a magyar kormánytisztviselők munkája is. (Kelemen Hunor kiváló művelődési miniszter, Korodi Attila kiváló környezetvédelmi miniszter volt. Sokan sajnálják a több mint száz embert, köztük a sok értelmes fiatalt is, akik különböző tisztségekbe felköltöztek Bukarestbe, most pedig költözhetnek vissza Erdélybe, némelyikük a bizonytalanságba – ki tudja, legközelebb vállalkoznak-e ilyen kalandra?) Ugyanakkor, egyelőre legalábbis, a kormánykoalíciónak az RMDSZ nélkül is megvan a parlamenti többsége, a nagyobb változásokhoz – amilyen az alkotmánymódosítás vagy a regionalizálás – amúgy is szélesebb konszenzusra van szükség. Elhangzott az SZKT-n is, hogy ez a recept, vagyis a (Năstase-)kabinet kormányon kívülről történő támogatása a parlamentben, volt az eddigi leghatékonyabb az RMDSZ szempontjából: ekkor – 2000 és 2004 között – sikerült keresztülvinni az aradi Szabadság-szobor kiszabadítását, a nyelvhasználatot szabályozó/biztosító 215-ös törvényt és egyebeket.
A figyelmes szemlélő és hallgató számára nem maradhatott észrevétlen további néhány fontos mozzanat az SZKT-n: az egyértelmű szolidarizálás Markó Attilával („megkérdőjelezzük a jogállamiságot!”); erélyes tiltakozás a Kovászna megyei prefektus túlkapásai ellen; a búvópatakként ismét előbukkanó generációs problémák (miután a másik vissza-visszatérő téma, a „nőkérdés” megoldottnak tekinthető: a nőszervezet tevékeny, a pódiumon adott pillanatban négy hölgy volt és egy férfi); nem túl sok remény fogalmazódott meg az újonnan megválasztott államelnök segítőkészségét illetően, noha natürlich „partneri kapcsolatra” kell törekedni vele; többen hangsúlyozták a kommunikáció, az emberekkel való mindennapi szerves kapcsolat, az egyenes beszéd fontosságát; az RMDSZ büszke lehet az elmúlt huszonöt évre, ahogyan a politikai alelnök, Borbély László éllel megfogalmazta: mi vigyáztunk az RMDSZ-re!
Amúgy kíváncsi vagyok, hány újságíró figyelt fel Kelemen Hunor kemény megjegyzésére, amikor záróbeszédében egy esetleges bizalmatlansági indítványra utalva azt mondta: ha így folytatódik (mármint a nacionalista prefektus ámokfutása), akár „másképp is dönthetünk”! Sapienti sat.
Végül jegyezhettünk ezen a fontos SZKT-n még egy – személyesnek tűnő, mégis közösségi horderejű – premiert. Mindeddig nem volt olyan ülése az RMDSZ diétájának, amelyet Markó Béla ne ült volna végig, amelyen ne szólalt volna fel, olykor kétszer is. Most az Ezüstfenyő-díjak átadása után távozott. Nem vett részt a vitában. Mint megtudtam, a Szövetségi Állandó Tanács ülésén sem maga voksolt, a szavazatát Kelemen Hunorra bízta. Gesztusa jelentését és hátterét valószínűleg politikai esszésorozatának következő darabjaiból, majd az emlékirataiból tudjuk meg. 
maszol.ro

Tőkés: nem volt törvényszerű a Ceausescu-diktatúra bukása
A román diktátor bukásához vezető temesvári népfelkelés elindítója az MTI-nek adott interjúban úgy vélekedett, a kedvező környezet csupán elősegítette, hogy „spontán és öntörvényű" harca – melyben temesvári gyülekezetét is maga mellett tudhatta – sikeres legyen.
Tőkés László szerint csak az utókor számára tűnhet úgy, hogy a temesvári népfelkelés által „egy kelet-közép-európai történelmi folyamat és szükségszerűség teljesedett ki Romániában is". Az események teljében az a lehetőség is reálisnak tűnt, hogy Románia és esetleg Albánia meg Bulgária „kivételként fogja erősíteni a szabályt" az átalakulásokban. Hozzátette, arról pedig nem is álmodott, hogy éppen az ő ellenállása vezet el a Ceausescu-diktatúra bukásához. „Még 1989. december 17-én, az elhurcolásom előtti utolsó órában sem gondoltam erre" – tette hozzá a jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő lelkész.
Tőkés László nem tartotta helyesnek, hogy a romániai forradalom szikrájaként szokták emlegetni. „Az a megközelítés, hogy kipattant a szikra és felrobbant a puskaporos hordó, nagyfokú esetlegességet feltételez" – mondta. Arra emlékeztetett, hogy hosszú érlelődési folyamat vezetett a népfelkelésbe torkolló temesvári ellenállásba. Mint ahogy felelevenítette, diákkora óta részese volt annak a szervezkedésnek, amely a kommunista hatalom egyházakra és a magyarságra nehezedő nyomásáról próbálta lerántani a leplet. „Tiltakozó dokumentumokat, helyzetfelméréseket készítettem, szamizdat folyóiratot adtunk ki" – sorjázta a szervezkedés részleteit a lelkész. Hozzátette, hogy a szervezkedésnek Ceausescu falurombolási terve adott erős lendületet.
Tőkés László temesvári ellenállásának újszerűségét abban látta, hogy az istentiszteletek végén tartott szószéki hirdetésekkel harca minden részletébe beavatta a gyülekezetet. „A Securitaténak nem is kellett nyomoznia a nézeteink, a szavaink, a cselekedeteink után, mert én magam tettem nyilvánossá mindent. Olyanfajta nyilvánosság jött létre Temesváron, amellyel szemben a titkosszolgálat tehetetlennek bizonyult" – magyarázta. Hozzátette, a temesvári nyilvánosság 1989 májusától a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorán, majd 1989 júliusától a Magyar Televízió Panoráma című műsorán keresztül öltött nemzetközi jelleget.
„A magyarországi sajtó akkor már egyre többet engedett meg magának. Győri Béla rádiós szerkesztő és Chrudinák Alajos televíziós szerkesztő személyében két fontos médiatámogatogatóm akadt. Ők hónapokon át partnerekként vállalták fel a temesvári ellenállás ügyét, és a legelképesztőbb bravúrok és cselek révén szereztek nyilvánosságot a temesvári ellenállásnak. Ez aztán továbbsugárzott Nyugat felé, eljutott az egyházi szervezetekig, a nemzetközi fórumokig" – idézte fel a lelkész.
Tőkés László nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az eseményeket a titkosszolgálatok is befolyásolták. Hozzátette, ő csak a román titkosszolgálat, a Securitate jelenlétét érzékelte, mely minden eszközt bevetett, csak hogy elhallgattassa. „A harcunk a miénk volt, és hogyha ebbe bele is szóltak titkosszolgálati tényezők, azok nem előidézői, hanem kedvező körülményt teremtő tényezői voltak a mi öntörvényű, spontán fellépésünknek" – fogalmazta meg. Hozzátette, a húszezer oldalnyi vele kapcsolatos román titkosszolgálati aktának az áttanulmányozása sem késztette olyasmire, hogy átértékelje a '89-es történetét. „Akiket harcostársnak hittem, de a dokumentumok szerint az ellenfél szolgálatában álltak, csak nehezítették a küzdelmünket, de nem akadályozhatták meg" – jelentette ki. Tőkés László a kommunista hatalmi struktúrák továbbélésével magyarázta, hogy a személye körül 1989-ben kialakult példátlan temesvári román-magyar összefogás után mára magyar nacionalistaként, a románok ellenségeként tekint rá a román társadalom nagyobbik része. A régi rendszer erőinek a ténykedését látja amögött is, hogy szociáldemokrata politikusok kezdeményezték az 1989-es szerepéért megítélt román állami kitüntetése megvonását. E kitüntetés megvonását javasolta az államfőnek a kitüntetettekből alakult becsületbíróság is. Hozzátette, minden bizonnyal Klaus Iohannis államelnöksége idején születik jogerős ítélet a becsületbírósági határozat ellen indított perében. „Klaus Iohannis államelnökségének a fokmérőjéül is szolgálhat, hogy mi történik ebben az ügyben. Ha Iohannis a becsületbíróság javaslata alapján megvonja a kitüntetést, egyértelmű, hogy tovább folytatódik az a felemás romániai átalakulás, amelynek az ország népe eddig inkább kárát, mint hasznát látta" – értékelte az MTI-nek adott interjúban Tőkés László. MTI
Erdély.ma

Útkeresés
Erős sokkra volt szüksége az RMDSZ-nek, hogy felismerje, tennie kell valamit, ha a 2016-os választások után is ott látná képviselőit a román parlamentben. Az elnökválasztás második fordulója után végre egyértelművé vált a szövetség vezetői számára az, amit évek óta mondanak sokan: fogytán választóik tábora, és ezt nem lehet csak a népességfogyással, elvándorlással, politikától való elfordulással magyarázni – ebben bizony ők maguk, az általuk képviselt politikai irányvonal is ludas.
A 2012-es parlamenti választáson éppen csak átlépte a küszöböt a szövetség, és a rájuk leadott voksok egyre jobban csappanó számának már ekkor – ha nem korábban – figyelmeztetőnek kellett volna lennie. Ám mostanáig sikerből sikerbe gyalogoltak, nem győzték ünnepelni egy-egy kudarc elkerülését, mi vagyunk a legjobbak, mi képviseljük az erdélyi magyarságot – hangoztatták. Most, az első forduló után az 50 ezer szavazat mínusz dacára folytatódott a korábbi retorika, ám a második kör megmutatta: nemcsak nem szívlelték meg az RMDSZ javaslatát az erdélyi magyarok, de olyan nagy számban voksoltak Johannisra, mint a szövetségre régóta nem. Itthon vannak, itt élnek, százezrekben mérhető azok száma, akik vagy elfordultak a szövetségtől, vagy meg sem találták az utat felé. Menteni próbálják hát, ami még menthető, első lépésként a kormányzásról való lemondásról döntöttek. Langyosra sikerült azonban ennek kommunikációja, egyfajta kint is vagyok, bent is vagyok állapotba próbáltak menekülni. S lám, kiderült, ez már rég nem elég. Lassan ébredeznek a november közepi sokkból Kelemen Hunorék, nehezen tudnak kilépni a mindenkinek megfelelni akaró, jó fiú pozícióból, ám lökött egyet rajtuk a román hatalom is, a Mikó-ügyben született ítélet, a Kovászna megyei prefektus egyre élesedő támadásai. Az újabb és újabb pofonok után mintha végre valami olyasmi történne, amire régóta szükség lenne: keményebb hangját kezdi hallatni az RMDSZ, elnöke már feltételekhez kötné a büdzsé, illetve az új kormány megszavazását. Újratervezésről beszélt Kelemen Hunor szombaton az SZKT-ülésen, fogódzót azonban keveset jelölt meg, talán csak annyit, a kezdeti, negyedszázada megfogalmazott alapokra építkeznének. Tudják, hogy változtatniuk kell, de mikéntjét még keresgélik. Pedig volt egy-két olyan pillanat az elmúlt években, melyek táppontként szolgálhatnak, a székelyek nagy menetelése például megmutatta, hogy fontos célokért közös erőfeszítéssel születhetnek csodák. Nem szlogeneket kell pufogtatni, általános, ködös terveket megfogalmazni, hanem kézzelfogható konkrétumokat kitűzni, és azokért következetesen cselekedni. Ha rátalálnak erre az útra, ha efelé visz az újratervezés, talán el- vagy visszanyerhetik a bizalmat, támogatást. S akkor a mérleg nyelve is végre a mi javunkra, az erdélyi magyarok javára billenhet.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilép a kormányból az RMDSZ (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Vitásra sikeredett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülése, élénk szócsata alakult ki a kormányból való távozásról, ám a végeredmény önmagáért beszél: 113 képviselő közül csupán hárman szavaztak a Szövetségi Állandó Tanács által javasolt megoldás ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor elnök újratervezésről beszélt, meg kell találniuk a módját, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát, mert ha nem teszik, két év múlva kockázatossá válik a parlamenti bejutás.
Kelemen Hunor leltárral kezdte beszámolóját, szükségesnek nevezte az elmúlt 25 év eredményeinek és kudarcainak számbavételét. „Vannak – és nem kevesen –, akik 25 év alatt eltávolodtak az RMDSZ-től, és felnőtt egy új generáció, amely soha nem is fordult még a politika irányába, mindkét kategóriát meg kell szólítanunk, ezért van szükség a negyedszázada meghatározott alapértékekre épülő újratervezésre. Nem tehetünk úgy, mint aki a vonatban ülve azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte” – fogalmazott. A szövetségi elnök 2014-et a politikai premierek évének nevezte: az RMDSZ először vállalt kormányzást a szociáldemokratákkal; először indult két magyar jelölt az elnökválasztáson; Klaus Johannis nagyarányú győzelme, illetve a SZÁT döntése a kormányból való kilépésről. Ötödik premierként említette a Mikó-kollégium újraállamosítását. Változtatni kell
A februári kormányra lépés kapcsán Kelemen Hunor elmondta: eszköznek tekintették, mert az év elején választóik többsége is támogatta a kormányzást. „Ma is azt állítom, hogy az akkori elemzésünk és döntésünk helyes volt.” Egy politikai vezető hibát követ el, ha nem figyel oda a polgárok üzenetére, de akkor is, ha csak arra koncentrál, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az elnökválasztás eredményeit elemezve, közvélemény-kutatást is segítségül hívva arra jutottak, „hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a második fordulóban több magyar ember vett részt, mint az elsőben. Mindez olyan körülmények között, hogy egyik román jelölt sem szólította meg a magyarokat. Bebizonyosodott: hazudtak azok, akik azzal magyarázták pártalapítási szándékukat, hogy a magyar–magyar verseny mozgósító hatással bír, és kudarcot vallott az a szándékuk is, hogy „az RMDSZ-t térdre kényszerítve átvegyék a politikai érdekképviseletet”. Elemzésük szerint a magyar választók nagy többsége a második fordulóban protesztszavazó volt, megmozdult egy olyan réteg, „amelyet, el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani.” „Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Fájdalmas tény, de őszintén ki kell mondanunk, ezt meg kell értenünk, és nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni.” A közvélemény-kutatás azt is megmutatta: nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik még hittek a kormányzásban. „Úgy kormányozni, hogy annak egyre kisebb a támogatottsága, úgy kormányozni, hogy a jó kormányzás lehetőségében mi magunk is kételkedünk, úgy kormányozni, hogy az a két év múlva esedékes választásokon a parlamenti jelenlétünket kockára tegye, nem szabad” – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt a hogyan továbbról is: hosszú távú célkitűzéseket kell megfogalmazni a társadalom néhány fontos területén, ezek között az oktatást, egészségügyet, a közúti és vasúti infrastruktúra-, vidékfejlesztést és többség–nemzeti kisebbségek viszonyának hosszú távú rendezését említette, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás nem csorbítja a megszerzett jogokat.
A Mikó-ügy kapcsán kiemelte: a bírósági döntés precedenst teremt, megkérdőjelezi minden visszaszolgáltatás törvényességét. Szólt arról is: értelmezhetetlen az a háború, melyet a Kovászna megyei prefektus indított himnusz, zászló, felirat, azaz szinte minden ellen, ami magyar. „Az erdélyi magyarság és közös ügyeink nem lehetnek járulékos áldozatai sem a jogállamiságnak, sem a korrupcióellenes harcnak” – mondta.
Kint vagy bent?
Az elnök politikai beszámolóját követő vita során a hozzászólók többsége támogatta a kormányból való távozást, ellene szólt azonban Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa. Úgy vélte, a szövetség nem ellenzékbe, hanem „a senki földjére” kerül, elveszíti egyik legfontosabb eszközét csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” – mondotta Frunda György. Burkoltabban fogalmazta meg nemtetszését Verestóy Attila és Borbély László, ők elsősorban a Bukarestben tisztséget betöltő magyar emberekért aggódtak, mindketten azt szorgalmazták, hogy tovább végezhessék a munkát a különböző kormányhivatalokban az RMDSZ bizalmából oda került szakemberek. Verestóy szerint a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség visszakerül a kormányba. Helyeselte viszont a kormányból való kilépést Hegedüs Csilla két hete kinevezett kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes is. A kormányzás utolsó eredményeként jelentette be annak a miniszteri rendeletnek az elfogadását, mely szerint valamennyi magyar vonatkozású műemlék épületen magyar nyelvű tájékoztató feliratot is el kell helyezni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt koraszülés, hanem a belépéskor kellett volna védekezni, a Szociáldemokrata Párttal való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz. Sógor Csaba kifejtette, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is. Eckstein-Kovács Péter pedig elmondta: feljelentette magát a Korrupcióellenes ügyészségen, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét, ám végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében – hangsúlyozta.
A vitát követően az SZKT nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. Döntöttek arról is, hogy az RMDSZ 2015. április 17–18-án Kolozsváron tartja tisztújító kongresszusát.
Támogatás feltételekkel
A szavazás utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. A költségvetés tervezetét még nem ismerik, nem tudják, hogy támogathatják-e a parlamentben. Az Etnikumközi Hivatal élén az Oktatási Minisztériumban akkor is tisztségben maradt egy-egy magyar államtitkár, amikor a szövetség ellenzékben volt. A miniszterelnök döntése, hogy megmaradhatnak-e ezeken a tisztségeken szakembereik. Kelemen Hunor szerint a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét. Ez olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. „Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dagad a himnuszbotrány
Megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások a Székelyföldön, ha Marius Popică Kovászna megyei prefektus folytatja magyarellenes megnyilvánulásait – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: Marius Popică Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Közben Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja pénteken személyesen közölte a himnuszéneklésért bírságoló kormánymegbízottal: lépése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel. Ezzel egy időben a Magyar Polgári Párt bejelentette: hétfőtől napi rendszerességgel himnuszéneklést szerveznek a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányból való kilépésről döntött szombaton Marosvásárhelyen. Az ülésen – bár a szövetség 113 jelen lévő képviselője közül végül csupán hárman szavaztak a kormányból való kilépés ellen, és heten tartózkodtak a szavazásnál – élenk vita alakult ki.
Antal Árpád újabb „fekete márciustól” tart
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés”, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz.
A székelyföldi politikus Frunda Györgynek – a kormányfő tanácsadójának, aki a kilépés ellen érvelt – azt mondta: „kérje meg a főnökét, a miniszterelnökét, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat”. Szerinte az erdélyi magyarok csak minimális tiszteletet kérnek. „Ha Victor Ponta kormányfő nem fogja viszsza a székelyföldi prefektusokat, a Székelyföldön megismétlődhet mindaz, ami Marosvásárhelyen történt 1990-ben” – fogalmazott.
Az SZKT-t követő sajtótájékoztatón egyébként Kelemen Hunor a téma kapcsán megjegyezte: a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
„Ez egy olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. 
Popicánál tiltakozott a csíkszeredai magyar főkonzul
Ezt megelőzően hivatalában kereste fel pénteken Marius Popică Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a bukaresti kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért megbírságolta a június 4-én Trianon-megemlékezést tartó Magyar Polgári Pártot (MPP).
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a konzulátusi közlemény.
Zsigmond Barna Pál hozzátette, ez az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Közölte, az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popică egyébként a Maszol portálnak adott interjúban kijelentette: azért bírságolt, mert a Magyar Polgári Párt (MPP) trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett. „Ezt elmagyaráztam Zsigmond Barna Pálnak is, illetve tárgyalni fogok erről az MPP vezetőivel is. Nekik is meg kell érteniük, hogy bármilyen – akár jogkövetelő –, nyilvános térben tartott rendezvény megszervezését a törvény szabályozza. Én teljes mértékben tisztelem a magyar himnuszt, a magyar állam nemzeti szimbólumait, azt is tudom, hogy egy ima is egyben, tehát templomokban is éneklik. Ezért is világossá szeretném tenni: nem a himnusz eléneklését büntettem, hanem a törvényszegést” – fogalmazott interjújában a kormánymegbízott.
Himnuszéneklésre invitál az MPP
Ezzel egy időben az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Bálint József bejelentette: december 15. és 21. között minden hétköznap délután, háromnegyed négy és háromnegyed öt között a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt magyarhimnusz-éneklést szerveznek.
Mint mondta, ezekre az eseményekre várnak mindenkit, aki úgy érzi, a prefektus megsértette az erdélyi magyarságot azzal, hogy himnuszéneklésért 5000 lejes bírságot rótt ki. A többnapos megmozdulásra az önkormányzattól kértek engedélyt, és azt sürgősséggel meg is kapták. A tiltakozást szeretnék egész Erdélyre kiterjeszteni: felkérték az MPP képviselőit, hogy más településeken is szervezzenek hasonló megmozdulásokat.
Bálint elmondta továbbá, az egyházi vezetőkkel is tárgyalnak, hogy a záróénekként általában elhangzó himnuszt ne a templomban, hanem a szertartás végén, a templom előtt énekeljék el. „Bátor kiállásra és aktív részvételre számítunk. Meg kell mutatnunk, hogy erősebb bennünk a jelképeinkhez, himnuszunkhoz való ragaszkodás, mint a félelem”– mondta a polgári párt sepsiszentgyörgyi politikusa.
Amint arról beszámoltunk, a prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyvben ez áll: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő.” Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)

Kormányalakító nagyüzem Bukarestben
Meghallgatták a parlamenti bizottságok hétfőn Victor Ponta negyedik, az RMDSZ kilépése nyomán megalakuló kormányának tagjait. A várhatóan este véget érő együttes ülésen a parlament két háza minden bizonnyal szavaz is az új kabinetről.
Az eredményt előrevetítette, hogy a miniszterjelöltek a szakbizottsági meghallgatásokat követően Adrian Anghel határon túli románokért felelős tárcavezető-jelölt kivételével kedvező elbírálást kaptak.
A kormányból kilépett RMDSZ is úgy döntött, támogatja a kormányt. A szövetség elnöke, Kelemen Hunor korábban még azt mondta: a Kovászna megyei konfliktusok miatt a szövetség a délután folyamán készült eldönteni, hogy megszavazza-e a kabinetet. Kelemen közölte: tájékoztatta a kormányfőt arról, hogy egyetlen ember – a Kovászna megyei prefektus miatt – vált feszültté a helyzet a megyében, és a kormányfő feladata a helyzet megoldása.
Meg nem erősített sajtóértesülések szerint a kabinet támogatásának egyik feltétele az volt, hogy ne kerüljön be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértése, amit Marius Popică Kovászna megyei prefektus javasolt.
Az RMDSZ frakcióival folytatott egyeztetést követően Kelemen közölte: mivel ugyanarról a kormányról van szó, amelynek ők is tagjai voltak, és önszántukból távoztak, a kormányfővel folytatott egyeztetés nyomán úgy döntöttek: „biankó csekket” adnak Pontának, mivel a kormánynak elő kell még állnia a költségvetés tervezetével.
A kilenc új minisztert soraiban tudó kabinet annak nyomán állhatott bizalmi szavazásra a parlament elé, hogy Ponta Ponta vasárnap este megegyezett a kormányát támogató kisebb koalíciós pártokkal a kabinet struktúrájának és személyi összetételének átalakításáról.
Ponta bejelentette: mind az általa vezetett Szociáldemokrata Párt (PSD), mind a kisebb koalíciós pártok – Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR), Konzervatív Párt (PC), valamint a kormányba most belépő Liberális Reform Párt (PLR) – választmánya megszavazta az eddiginél karcsúbb új kabinet névsorát.
Az RMDSZ a Szövetségi Állandó Tanács korábbi javaslatát szombaton jóváhagyó Szövetségi Képviselők Tanácsa döntése értelmében nem vesz részt az új kormányban.
A kormánynak az eddigi négy helyett egy miniszterelnök-helyettese marad Gabriel Oprea belügyminiszter, az UNPR elnöke személyében, ami azt jelenti, hogy Liviu Dragnea eddigi közigazgatásért felelős kormányfő-helyettes is elveszíti posztját, csupán régiófejlesztési és közigazgatási miniszter marad. A külügyi és a védelmi tárca élén nem lesz változás, vagyis Bogdan Aurescu, illetve Mircea Duşa marad a helyén.
A kormánytagok száma a tervek szerint 25-ről 21-re csökken. Több olyan területet, amelyet tárca nélküli miniszter felügyelt, politikusok által vezetett, nagyobb minisztériumoknak rendelnek alá. Megszűnik többek között két párton kívüli technokrata – az ország energetikai stratégiáját kidolgozó Răzvan Nicolescu energiaügyi, illetve Florin-Nicolae Jianu kis- és középvállalkozásokért felelős tárca nélküli miniszter – posztja, hogy egy új tárcát hozzanak létre Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnök vezette PLR számára, amelyet Andrei Gerea korábbi gazdasági miniszter tölt majd be.
Szintén a PLR-hez kerül a környezetvédelmi tárca, amelyet eddig Korodi Attila, az RMDSZ politikusa vezetett. A vízügyekkel kiegészülő minisztérium élére Grațiela Gavrilescu képviselőt jelölik. A PC elnöke, Daniel Constantin megmarad a mezőgazdasági tárca élén, de nem lesz már kormányfő-helyettes.
Pártja politikai súlyát azzal növeli a kormányban, hogy a PC jelöli az új oktatási minisztert, Sorin Câmpeanu, a Bukaresti Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem rektora személyében. A kulturális tárca irányítását Ionuț Vulpescu, a PSD politikusa veszi át az RMDSZ-es Hegedüs Csillától.
Ioana Petrescu helyét a pénzügyi tárca élén Darius Vâlcov eddigi költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter veszi át. A határon túli románokért felelős minisztériumot Adrian Anghel, a társadalmi párbeszédért felelős minisztériumot pedig Liviu Pop vezeti majd.
Mint ismeretes, 2016 végén jár le a 2012 decemberében kezdődött parlamenti ciklus. Victor Ponta novemberben megpályázta az államfői tisztséget, és alulmaradt a küzdelemben a jobbközép jelöltjével, Klaus Johannisszal szemben. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy a választók megvonták a bizalmat Pontától, de a szociáldemokrata politikus bejelentette: folytatni akarja a 2012-ben elfogadott kormányprogram gyakorlatba ültetését.
A politikai elemzők szerint Ponta legitimitását szeretné demonstrálni: ezért eszközölt annyi változást a kormányban, amelyhez már a törvényhozás jóváhagyására is szükség van. A negyedik Ponta-kormány hétfőn járul bizalmi szavazásra a parlament elé.
Ponta még vasárnap este úgy nyilatkozott: az új kabinet előnyös helyzetben van, mivel a 2015-ös nem választási év, ezért folytathatók a megkésett reformok, és könnyebben meghozhatók a radikálisabb, kevésbé népszerű intézkedések.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Terrorizmus? – Kelemen Hunor nem érti a vádakat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén elhangzott politikai nyilatkozatok nem jelentenek veszélyt Romániára – jelentette ki szerdán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus az MTI-nek elmondta: értetlenül áll a román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség vizsgálata előtt, amelynek részleteit ő maga sem ismeri. Mint mondta, ha az ügyészség az SZKT-n elhangzott beszédekre gondol, akkor nem érti az egészet, hiszen ott politikai nyilatkozatok hangzottak el.
A román vádhatóság szerdán közölte, hogy hivatalból bűnvádi eljárást indított ismeretlen tettes ellen az RMDSZ tanácskozásán a pulpitusról elhangzott nyilatkozatok ügyében. A büntetőjogi eljárás során azt vizsgálják, hogy az elhangzottak kimerítik-e a büntető törvénykönyv 206. cikkelye által szabályozott fenyegetés bűncselekményét, amelyet az ügyészég ebben az esetben a terrorizmus visszaszorítása és megelőzése elleni 2004/535-ös számú törvény alapján vizsgál. Az ügyészség nem közölte, hogy konkrétan melyik nyilatkozat alapján vizsgálódik.
Etnikai konfliktust vizionáltak
A Mediafax hírügynökség szerint a vizsgálat összefüggésben állhat azzal, hogy az SZKT-ülésen Antal Árpád polgármester azt kérte Victor Pontától, utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hagyja békén a magyarokat, különben megismétlődhet Székelyföldön az 1990-es marosvásárhelyi román–magyar véres etnikai konfliktus.
Akkor románok és magyarok harcoltak az erdélyi város utcáin, miután szervezett módon román parasztokat szállítottak be a Maros megyei Görgény-völgyéből a városba. A román parasztokat azzal a riogatással uszították a magyarokra, hogy a városban a magyarok ölik a románokat, és „el akarják venni” Erdélyt.
Az RMDSZ kisparlamentje szombati ülésén döntött arról, hogy kilép a kormányból, miután a román elnökválasztás második fordulójában a magyar választók 80 százaléka a Victor Ponta miniszterelnök ellenfeleként induló, és a megmérettetésen diadalmaskodó Klaus Johannisra szavazott. Kovászna megyében az elnökválasztás második fordulója után újult ki a prefektus, illetve a helyi magyar többségű önkormányzatok és magyar pártok közötti vita a magyar és a székely nemzeti jelképek használatával kapcsolatban.
MTI
Erdély.ma

Isten hozta a börtönben
A temesvári börtönben találkoztak tegnap délelőtt az 1989-es temesvári népfelkelés egykori letartóztatottjai. A zárt intézet a 25. évfordulóra nyitotta meg először kapuit azok előtt, akiket a kommunista diktatúra utolsó napjaiban tartóztattak le és börtönöztek be. A találkozó alkalmával fotókiállítást nyitottak meg a börtön egyik termében, és ott mutatták be Adrian Kali történész, egykori letartóztatott legújabb, Revoluţionar, caut revoluţie (Forradalmár, forradalmat keresek) című könyvét.
Az egykori letartóztatottak általános derültséggel fogadták Ioan Bala börtönigazgató Isten hozta önöket! köszöntését. Az igazgató megjegyezte, más esetben, lehet, rossz érzéseket váltana ki ez a köszöntés a börtönben.
A rendezvényen Viorel Sasca egykori letartóztatott beszélt arról, hogy milyen fontos volt a több mint 800 fogvatartott számára, hogy a belváros közelében fekvő börtönbe behallatszottak a forradalom „csatazajai”. A letartóztatottak így tájékozódtak arról, hogy a kommunistáknak nem sikerült elfojtaniuk a népfelkelést.
Adrian Kali felszólalásában arról beszélt, hogy a forradalmárokat ma már nem övezi a társadalom tisztelete. A számukra megszabott kárpótlás és az ezzel kapcsolatos visszaélések tükrében a társadalom hajlamos haszonlesőknek tekinteni a forradalom részvevőit. „A tényleges haszonélvezők most kezdenek a rácsok mögé kerülni” – jelentette ki a történész utalván a korrupcióellenes intézkedésekre. A temesvári évfordulós rendezvényekbe a délutáni órákban Klaus Johannis megválasztott államfő is bekapcsolódott, aki előbb a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen szólt a diákokhoz és oktatókhoz, majd az operaházban tartott gálaelőadás előtt mondta el a temesváriakhoz és az országhoz intézett üzenetét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Markó Attila: nem menekülök
Beadvánnyal fordult a Korrupcióellenes ügyészséghez Markó Attila, melyben arra hivatkozva, hogy bizonyítottan nem volt jelen a visszaszolgáltatási bizottságnak azon az ülésén, amely miatt az újabb kivizsgálást indították ellene, kéri az ellene szóló vádak azonnali ejtését – közli Facebook-oldalán a Magyarországon tartózkodó képviselő.
Markó szerint erről az ügyészség is tudott, amely most vagy beismeri tévedését és ejti a vádakat, vagy „csak azért is vádat emel ellenem is”. „Ha hinni és bízni akarok a romániai jogállamban, akkor nincs is második variáns” – tette hozzá. Markó választ adott arra is, miért nem tér vissza az országba: abból kiindulva, hogy a romániai igazságszolgáltatás „csúfosan megbukott” a Székely Mikó kollégium ügyében, „nem fogom kiszolgáltatott módon hagyni, hogy bilincsben kelljen kiáltanom a jogállami elvek érvényesüléséért” – írja. Markó úgy véli, a jelen helyzetben leginkább azáltal teljesíti képviselői mandátumát, hogy a Székely Mikó Kollégium védelmében minden követ megmozgat magyarországi, amerikai és más közéleti személyek, lobbicsoportok és szakmai körök megkeresésével, mintsem a költségvetés parlamenti vitáján vegyen részt. „Számomra a sepsiszentgyörgyi emberek jelentik a prioritást. (...) Sem előlük, sem pedig mások elől nem menekülök, nem bújok el. Az igazságért mindvégig harcolni fogok!” – fogalmaz a politikus.
Folytatódhat a Johannis-per
Alkotmányosnak nyilvánította tegnap az alkotmánybíróság azokat a törvénycikkelyeket, amelyek alapján az Országos Feddhetelenségi Ügynökség összeférhetetlen tisztségek halmozása miatt beperelt több polgármestert, köztük Klaus Johannist is. A taláros testület az egyik polgármester alkotmányossági kifogását tárgyalta, akit – akárcsak a megválasztott államfőt – azért perelt be az ügynökség, mert választott tisztsége betöltése mellett tagja volt több önkormányzati cég igazgatótanácsának. Az alkotmánybíróság tegnapi döntése azt jelenti, hogy a legfelsőbb bíróság január 14-én megkezdi Klaus Johannis összeférhetetlenségi perének tárgyalását, de valószínűleg fel is függesztik 2019. december 21-éig, az államfő mandátumának lejártáig, ez idő alatt ugyanis az államfőnek teljes körű mentelmi joga van.
Még egy ünnepnap
Traian Băsescu államelnök aláírta azt a dekrétumot, amellyel január 24-ét, a román fejedelemségek egyesülésének napját nemzeti ünnepnappá nyilvánítják. A törvényt különböző frakciókhoz tartozó szenátorok és képviselők kezdeményezték, összesen több mint százan. A tervezetet december 3-án fogadta el a képviselőház 276 igen, négy nem szavazattal, tizenegy tartózkodás mellett. „Január 24-ét, a román fejedelemségek egyesítésének napját nemzeti ünnepnappá nyilvánítjuk. Az önkormányzatok ezen a napon kulturális rendezvényeket szervezhetnek vagy támogathatnak” – áll a törvényben.
Nincs túlélő
A hétfő délután a Konstanca megyei Siutghiol tóba zuhant rohammentő-helikopter fedélzetén tartózkodó négy személy mindenike elhunyt: a 39 éves Laura Vizireanu orvost sikerült csupán újraéleszteni, később a kórházban ő is meghalt. A búvárok a keresések elkezdése után több mint három órával találtak rá a helikopter másodpilótájára, a 42 éves Ginel Claudiu Crăcănel újraélesztése nem sikerült. A 47 éves Petre Corneliu Cătuneanut, a helikopter pilótáját éjfélkor szállították ki a partra. Az ő esetében is megpróbálkoztak az újraélesztéssel, de szintén eredménytelenül. Megközelítőleg 12 órával a helikopter lezuhanása után találták meg a búvárok a negyedik személyt, a 38 éves Gabriela Harton ápolónőt, akinek a halálát a helyszínen kimondták. A búvárok megtalálták a helikopter nagy részét is, darabonként vitték ki a partra, egyes darabok nem voltak nagyobbak néhány tíz centiméternél. Az ügy vizsgálatát a katonai ügyészség vette át. Gabriel Oprea belügyminiszter elbocsátotta tisztségéből Viorel Jianut, a Konstanca Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség vezetőjét, és azt javasolja Ponta kormányfőnek, hogy váltsa le Radu Volcinschi prefektust a helikopter lezuhanását követő mentési akcióban felmerült problémák miatt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés Lászlót idén is mellőzték a hivatalos megemlékezéseken
Klaus Johannis jelenlétében zajlottak a temesvári ünnepségek
Idén is Tőkés László nélkül zajlottak a temesvári hivatalos állami megemlékezések, jóllehet a forradalom szikrája 1989. december 16-án annak nyomán pattant ki, hogy több száz ember élőláncot formálva próbálta megakadályozni a romániai magyarság sérelmei, a falurombolás miatt szavát felemelő református lelkész elhurcolását.
Személyének az évről évre történő mellőzéséről Tőkés László egy interjúban úgy vélekedett: ez immár szomorú valóságot jelent számára, történelemhamisításnak minősítve ezt a fajta magatartást. Az 1989-es események kirobbanásának 25. évfordulója alkalmával tegnap, Temesváron szervezett rendezvénysorozat Románia frissen megválasztott elnökének, Klaus Johannisnak a jelenlétében zajlott, aki többek között koszorút helyezett el a Hősök emlékművénél. A 25 évvel ezelőtti történéseket idézik fel azok a levelek is, amelyek a Romániába küldött külföldi segélyszállítmányokkal „érkeztek”.
Szabadság (Kolozsvár)

Temesvár 25 – Elnöki üdvözlet a mártírvárosnak
Elkezdődött a hivatalos ünnepségsorozat Temesváron: kedden délelőtt a börtönben találkoztak az 1989-es népfelkelés egykori letartóztatottjai.
A zárt intézet a 25. évfordulóra nyitotta meg először kapuit azok előtt, akiket a kommunista diktatúra utolsó napjaiban tartóztattak le és börtönöztek be. A találkozó keretében fotókiállítást nyitottak meg a börtön egyik termében, és ott mutatták be Adrian Kali történész, egykori letartóztatott legújabb, a Revoluţionar, caut revoluţie (Forradalmár, forradalmat keresek) című könyvét.
Az egykori letartóztatottak általános derültséggel fogadták Ioan Bala börtönigazgató „Isten hozta önöket!” köszöntését. Az igazgató megjegyezte, más esetben, lehet, rossz érzéseket váltana ki ez a köszöntés a börtönben.
A rendezvényen Viorel Sasca egykori letartóztatott beszélt arról, hogy milyen fontos volt a több mint 800 letartóztatott számára, hogy a belváros közelében fekvő börtönbe behallatszottak a forradalom csatazajai. A letartóztatottak így tisztában lehettek azzal, hogy a kommunista hatóságoknak nem sikerült elfojtaniuk a népfelkelést.
Viorel Sasca elmondta, a letartóztatottak nagy száma afféle motorja volt a temesvári népfelkelésnek, hiszen a hozzátartozóik, munkatársaik tudni akarták, hogy élnek-e még azok, akik a hatósági megtorlások, sortüzek után nem tértek haza. E kérdésre pedig a letartóztatottak szabadon bocsátásával kaphattak egyértelmű választ. Viorel Sasca ezzel magyarázta, hogy a tömeg nyomására már december 20-án, két nappal Nicolae Ceauşescu elmenekülése előtt szabadon bocsátották a temesvári letartóztatottakat.
Adrian Kali felszólalásában arról beszélt, hogy a forradalmárokat ma már nem övezi a társadalom tisztelete. A számukra megszabott kárpótlás és az ezzel kapcsolatos visszaélések tükrében a társadalom hajlamos haszonlesőknek tekinteni a forradalom résztvevőit. A tényleges haszonélvezők most kezdenek a rácsok mögé kerülni, jelentette ki a történész a korrupcióellenes intézkedésekre utalva.
A temesvári évfordulós rendezvényekbe a délutáni órákban Klaus Johannis megválasztott államfő is bekapcsolódott, aki előbb a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen szólt a diákokhoz és oktatókhoz, majd az operaházban tartott gálaelőadás előtt mondta el a temesváriakhoz és az országhoz intézett üzenetét.
Johannis délután érkezett a 25 évvel előtti eseményekre emlékező városba, ahol Nicolae Robu polgármester fogadta. Megkoszorúzta a hősök emlékművét, majd a katedrális lépcsőjénél helyezett el egy égő gyertyát a negyedszázaddal ezelőtt itt elesett ifjak emlékére.
Krónika (Kolozsvár)

Jobban bíznak a magyarok Johannisban, mint Kelemenben

Fegyvernemváltás
Az RMDSZ még időben felismerte az újratervezés szükségességét, kérdés azonban, mekkora az átütőerő a maradék fegyverarzenáljában, miután lemondott a kormányzással járó érdek-képviseleti és -érvényesítési eszközeiről.
A szövetség tavaly februárban jelentette be, hogy létrehozta a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot, eligazítást és védelmet biztosítva azoknak, akiket hátrányos megkülönböztetés ér nemzetiségi alapon.
A nagy késéssel megvalósuló, de mindenképpen dicséretes kezdeményezésnek köszönhetően jelentős eredmények is születtek: Markó Attila ötletgazda szerint a jogvédelmi szolgálat munkájának tudható be, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013-as emberi jogi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó részében kitértek a romániai magyar közösség elleni diszkriminációra, a székely zászló és a magyar nyelvhasználat elleni hadjáratra.
Kormányon kívülről ez az egyik legfőbb feladat: egy olyan profi panaszcsatorna létrehozása, amely folyamatosan országos, Kárpát-medencei, nemzetközi visszhangokat generálhat. Ehhez természetesen átfogó kapcsolatháló kiépítése, sok munka és pénz kell.
Nem szégyen ugyanakkor kikérni a „nagyok”, az antiszemitizmust monitorizáló szervezetek, a különböző emberi jogi vagy éppen állatvédő harcosok tanácsait sem – ők vajon mit tennének, ha egyesületük ötletgazdája bujkálásra kényszerülne a kétes igazságszolgáltatás miatt?!
Szintén fontos érdekérvényesítési front az Európai Parlament, csakhogy ezen a színtéren lejáratta magát az RMDSZ: nehéz lesz szövetségest találnia azok után, hogy nem hallgatott a „családfőre”, az Európai Néppártra, és nem támogatta Klaus Johannist az államfőválasztás második körében. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában ugyanakkor erős pozíciókkal rendelkezik a szövetség – a FUEN hangjának felerősítését szintén a teendők között kell említeni.
A kormánnyal való szakítás után ugyanis itt a nagy lehetőség, hogy hatásosan megcáfoljuk azt a téveszmét, miszerint Romániában példásan rendezett a kisebbségek ügye. Jóval nehezebb lesz, mint kormánytagként akarva-akaratlanul fenntartani ezt a hamis látszatot, de ez az az irány, amerre vezetnie kell egy valós újratervezésnek.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

A kommunizmus múzeumának létrehozását javasolja Johannis
A kommunizmus múzeumának létrehozását kezdeményezte Klaus Iohannis, Románia megválasztott elnöke Temesváron, a Ceauşescu-diktatúrát megdöntő forradalom kirobbanásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében.
"Szükség van az emlékezésre és az emlékeztetésre, csak így tudjuk megvédeni magunkat a kommunizmustól" - jelentette ki a Temesvári Operában tartott gálaműsor előtt a választott elnök. Hozzátette, a kommunizmus múzeuma átfogó oktatási programokat bonyolíthatna le, és tematizálhatná a közbeszédet. A lehetséges témák között a különbözőséget, a toleranciát, a társadalmi felelősséget említette.
 "Románia elnökeként egy ilyen múzeum létrehozását fogom kezdeményezni, mert az elnöknek feladata, hogy szolgálja a nemzet emlékezését" - jelentette ki a hallgatóság tapsát kiváltva Johannis. Az elnök úgy értékelte, mindig időszerű a szabadságról beszélni, mert a szabadság ma is veszélyeknek van kitéve. Azt az intézmények nem megfelelő működése is korlátozza.
Úgy vélte, a forradalom óta eltelt negyedszázad alkalmat teremt a mérlegkészítésre. Megemlítette, Románia a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozásával ma biztonságosabb, több lehetőséggel rendelkező ország, mint a 25 évvel ezelőtti volt. De szerinte azt is meg kell vizsgálni, hogy az ország mennyire tudott élni a lehetőségeivel.
A politikusok felelősségéről beszélt
Az elnök kijelentette, a román politikai elitnek felelőssége van abban, hogy nem sikerült a lakosság várakozásainak megfelelni. "A kiábrándulás nem az eredmények hiányából, hanem a sikertelenség beismerésének a hiányából fakad" - állapította meg Johannis, aki szerint a politikusok az ígéreteket újabb ígéretekkel "tetézték" anélkül, hogy elszámoltak volna azok teljesítésével.
"Az újraépítés a hiányosságok elismerésével, a felelősség vállalásával kezdődik. (...) Nem lehetünk a mindig elkezdett és mindig befejezetlenül hagyott tervek országa" - jelentette ki utalván az alkotmánymódosítás elakad folyamatára és a félbemaradt autópálya-építésekre. "A forradalom emléke a jól végzett munka országának a megteremtésére kötelez" - idézte a választási győzelmét elősegítő jelmondatát Klaus Iohannis.
A megválasztott köztársasági elnököt ezrek ünnepelték a Temesvár főterén álló ortodox katedrális előtt, ahová fáklyákkal érkezett a református templom elől elindult menet.
maszol/MTI

A rendszerváltás esélye
Miért kell támogatnia az RMDSZ-nek a kormányt? Mit üzentek a választók? Mit is mondott Horn Gábor?
Az utóbbi hetek katasztrofális kommunikációja, a zavart és irányt vesztett téblábolás arra enged következtetni, hogy az RMDSZ-en belül valamilyen zavar történt az Erőben. Valakik a szövetségben annyira nem akarnak tudomást venni a valóságról, hogy az már-már az abszurditás határát súrolja.
A néhány hónapja nagy lendülettel elővett autonómiázás mögött hideg politikai számítás és kampánymanipuláció volt, mert valakik az RMDSZ-ben azt hitték, hogy sokadszorra is le lehet nyomni a választók torkán ugyanazt, mint korábban, hogy aztán a kampány után megfeledkezzenek mindenről. Azóta politológusok és politikai elemzők részletesen kifejtették, hogy a magyarok nem a valakik logikája szerint szavaztak az RMDSZ-re az elnökválasztás első fordulójában.
A második forduló utáni pofára esés, a több napos néma csend szintén azt jelzi, hogy a valakik az RMDSZ-ben köszönőviszonyban nincsenek a valósággal. Aztán nagy nehezen megfogalmazódott az, amit azok a bizonyos valakik úgy fordítottak le a maguk nyelvére, hogy a választók azt üzenték: ki kell lépni a kormányból. Csakhogy ezt a lépést sikerült lenullázni néhány nappal korábban, mikor az RMDSZ látatlanban is támogatásáról biztosította a kormányt, majd bizalmat szavazott neki a parlamentben. Minden bizonnyal ugyanazok a valakik döntöttek ismét, akik a nyáron Kelemen Hunort kivonták a kormányból, de az RMDSZ-t nem.
Más következtetést nem nagyon látok, csak azt, hogy azoknak a valakiknek valamilyen okból létfontosságú, hogy a kormány közelében lehessenek.
Mindenáron, akárkikből áll a kabinet, akárki a miniszterelnök, és akármit tesz a bukaresti vezetés.
Akkor is, ha Markó Attila gyakorlatilag az élete épen maradt darabjaiért küzd. Akkor is, ha a református egyháztól elvették tulajdonát. Akkor is, ha a Kovászna megyei prefektus elképesztően durva és primitív támadásokat intéz a közösség ellen. Akkor is, ha Maros megyében a kollektív megbélyegzés jegyében a magyar grófok leszármazottainak nevezik és gyakorlatilag bűnözőknek tekintik a közösséget.
Akkor is, ha a terrorellenes hatóságok nyomozást indítanak az SZKT-n elhangzottak miatt.
Mindezekre eddig pusztán annyi volt a válasz, hogy azok a valakik kiállították Kovács Péter főtitkárt a mikrofon elé, ő pedig elmondta a „megengedhetetlen” és „felháborító” szavakat.
Ceauşescu szűk 24 évig volt Románia kondukátora.
Az RMDSZ-beli valakik lassan 26 éve próbálják érdekeiket érvényesíteni. Bőven megérett az idő a lelépésükre.
A jelek szerint erre rájött az ébredező közösség is. Mert az a bizonyos üzenet, amit az RMDSZ választói a Johannisra szavazással fogalmaztak meg, nem az volt, hogy a szövetség lépjen ki a kormányból. A lassan érő, de egyre határozottabb üzenet annál több. Ahhoz hasonló, amit Horn Gábor fogalmazott meg a 2008 tavaszán tartott magyarországi vizitdíj-népszavazás után Gyurcsány Ferenc magyarázkodása kapcsán: „Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a picsába! Valljuk be!”
Hát valljuk be.
És akkor végre a magyar közösség is megkapná a rendszerváltás esélyét.
Fall Sándor
foter.ro/cikk

Antal Árpád, aki üggyé akar válni
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass.
Várom, hogy megszólaljon egy higgadt hang is a háromszéki himnuszügyben. Vajon van olyan romániai magyar politikus, aki a magyarokat jobban félti a románok dühétől, mint saját népszerűségi indexét? Ha Antal Árpád attól tart, hogy a fekete március ismétlődhet meg Szentgyörgyön, akkor mindössze azzal nem számol, hogy populista politikai önépítési projektjében pont ő lesz az, aki beteljesíti saját jóslatát.
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass öklöt, főleg, ha nyilvánvalóan te vagy a gyengébb. Mert te vagy a gyengébb. Vagy, ha politikusként provokálod a románokat, ne bújj a tömegek mögé azzal, hogy magad köré szervezed őket. Ne tetszelegj hősi pózban amiatt, mert pár borult román fenyegetőzik a Facebookodon. Ez kommunikációs opportunizmusra vall. Ha megszédít a veszély mámora, legalább ne tetszelegj hősi-áldozati pózban. Vagy ha mégis, legalább ne moralizálj, hogy Európa, hogy a XXI. század, stb., mert sem Európa, sem a XXI. század nem jelent apriori biztonságot a kisebbségek számára.
Ha tényleg fontos számodra a himnusz, tiszteld annyira, hogy nem élsz vissza varázserejével. Feltéve, ha felelős politikus vagy. Persze, ha népi hősnek képzeled magad, és folyamatosan azt teszteled, hogy lehetsz népszerű, és egyre népszerűbb, akkor bízd nyugodtan a politikai döntéseket azokra, aki választottak, és persze a facebookos hangulatra.
Persze, nem lehet könnyű most Antal Árpádnak. Ki tudja, lehet, valamelyik állami inkvizíciós szervezet kideríti róla, hogy terrorista. Lehet, hogy az egyik áldozata lesz annak a DIICOT ötletnek, hogy az RMDSZ-t összefüggésbe hozzák a terrorizmussal, ami nem rossz ötlet, ha nemzetközileg diszkreditálni akarják.
Ami a himnuszéneklés miatti bírságot illeti, egészen meglepő, hogy nem szakadt a prefektusra az ég. Ebben a kérdésben a teljes magyar társadalomnak meg kell nyilvánulnia, ki kell tenni az eszközöket az asztalra, és olyan fokú szolidaritást kell mutatni, amilyet eddig soha. És a felelősség legnagyobb része azoké a romániai magyar értelmiségieké, akik tudnak úgy beszélni, hogy a románok is meghallgassák őket. Ha a romániai magyar értelmiségiek nem veszik észre, hogy a himnuszéneklési ügy több a románok műbalhéjánál, megérdemlik zaklatott sorsukat.
Ez egy remek alkalom arra is, hogy a magyarok leteszteljék Johannist is, akiben annyira bíznak. Mert most van ügy elég. De egyik ügy sem Antal Árpád, még akkor sem, ha Antal Árpád, talán saját védelmében, talán túlfűtöttségében, az üggyé akar válni.
Kelemen Attila Ármin
Transindex.ro

„Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”
Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavai miatt indíthatott büntetőeljárást a román szervezettbűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor Magyarország élőben című műsorunkban azt mondta: az ügyben már megkereste a román miniszterelnököt, és várja az új román államfő lépését is.
„Klaus Johannist várjuk, hogy megszólaljon az ügyben. Vasárnap fogják beiktatni, vasárnap teszi le a hivatali esküt, és én is kíváncsian várom, hogy ilyen ügyekben, ilyen kérdésekben mit fog mondani” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Sepsiszentgyörgy első embere, Antal Árpád szombaton fogalmazott úgy a parlamentben: „amennyiben a Kovászna megyei prefektus nem hagyja békén a magyarokat, a Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”.
mno.hu / Hír Tv
Erdély.ma

Zűr a parlamentben
Ünnepi ülésen emlékezett meg tegnap a parlament az 1989-es romániai forradalomról és annak áldozatairól. A huszonötödik évforduló alkalmából megtartott ülésen nem volt jelen sem Traian Băsescu jelenlegi elnök, sem Klaus Johannis megválasztott államfő, Victor Ponta miniszterelnök is csak rövid időre jelent meg az ülés elején. A meghívott forradalmárok megszakították a parlament ülését, azzal fenyegetőztek, hogy levetik magukat az erkélyről.
Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke beszédében kijelentette, hogy minden évben megemlékeznek a forradalom áldozatairól, de hajlandók utána megfeledkezni róluk. „Ha öt hős nevét kellene felidéznünk, dadogni kezdenénk, így a hősök magánya a gyengeségünk jelévé vált” – mondta a szociáldemokrata házelnök.
Az ülésen az RMDSZ részéről Kelemen Hunor elnök mondott beszédet. Kifejtette: azon a napon, amelyen a nemzeti kommunista rezsim bukására emlékezünk, egy másfajta „diktatúra” szükséges, az egymás iránti tisztelet „diktatúrája”, illetve szükség van az állami intézmények és a polgárok közötti kölcsönös tisztelet teljhatalmára. Hozzátette: az RMDSZ azt szeretné, hogy a történelem kereke ne forogjon visszafelé, s a huszonöt évvel ezelőtt született fiataloknak ne kelljen megtapasztalniuk mindazt, amit szüleik és nagyszüleik átéltek 1989 előtt.
Az ülésre a liberálisok és a szociáldemokraták is meghívtak egy-egy forradalmárcsoportot, de míg utóbbiakat beengedték a fő ülésterembe, előbbieket a második emeleti erkélyre küldték, ahonnan szerintük nem lehetett semmit hallani abból, ami az ülésen zajlik, és nem engedték őket beszélni sem. A Dumitru Dincă vezette forradalmárok emiatt elégedetlenek voltak, és azzal fenyegetőztek, hogy levetik magukat az erkélyről, Petre Roman beszéde után pedig azt kiabálták: Csúfot űznek!, Szégyelljék magukat!, Meggazdagodtak! és Meglopták az országot! Petre Roman elnézést kért a parlamenti képviselőktől „bajtársai” kirohanásai miatt és a forradalmároktól azért, mert nem beszélhettek a tribünről. Végül a forradalmárokat kivitték az erkélyről a képviselőház páholyaihoz vezető előtérbe.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Áder János és Tőkés László is a nemzeti összefogást sürgette (Temesvár után huszonöt évvel)
Áder János magyar köztársasági elnök és Tőkés László, a temesvári népfelkelés kirobbantásában meghatározó szerepet játszó lelkész a román–magyar összefogás és a nemzeti szolidaritás fontosságát hangsúlyozta Temesváron az 1989-es népfelkelésre emlékező jubileumi gálaesten tartott ünnepi beszédében.
Áder János elmondta: 1989 a csodák éve volt, de a magyarok azt is megtanulhatták, hogy „a csodák nem maguktól jönnek el”, tenni kell „a megszabadító csodákért”. A köztársasági elnök szerint az egykori temesvári református lelkész szókimondása megmutatta, hogy „a legerősebbnek gondolt birodalom is gyenge, ha hazugságra épül”. Felidézte, a szabadságukért küzdő magyarok és románok közös harca hatalmas reményeket és várakozást keltett, „azt a hitet ébresztette fel mindenkiben, hogy történelmi esély nyílt a korszakokon át kibeszéletlen és megoldatlan nemzeti feszültségek feloldására, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok közösségében a népek sorsközössége is új értelmet nyer”. Megállapította: ezt a reményt fejezte ki az a tömeges segíteni akarás, amely minden idők legnagyobb magyar segítségnyújtási akciójában öltött testet. Ezrek és ezrek álltak sorban, hogy küldeményeiket teherautókra rakják és eljuttassák Romániába, nemcsak Erdélybe, nemcsak a magyaroknak, hanem minden nélkülözőnek. „Hősünk egy város, ahol csodálatos összefogásban talált egymásra sokféle akarat, amelynek egyetlen célja volt: szabaddá lenni. Ez a szabadság az, amely testvérré tett nemzeteket. Ez a szabadság az, amely idehívta a magyarországi magyarok segítségét, ez az, amely felvillantotta az igazi nemzeti megbékélés reményét. Ez a szabadság az, amelyre reményeinket ma is építhetjük” – jelentette ki Áder János. Beszédét a temesváriakhoz intézett köszönetnyilvánítással zárta.
Tőkés László arról beszélt, hogy huszonöt évvel a forradalom után is az 1989-es nemzeti szolidaritás, vallási ökuménia szellemének megmentésére, továbbvitelére kell törekedni. Megemlítette, hazugságpropaganda folyik a temesvári népfelkelés kapcsán, amely egyenes folytatása a Securitate német- és magyarellenes ideológiájának. „Sajnos, a jelenkori román titkosszolgálat és posztkommunista kormányzat is nemegyszer állambiztonsági kockázatnak tekinti a hiteles ellenzékieket, nem kevésbé a közösségi jogaikért, autonómiájukért küzdő magyarokat” – jelentette ki. Hangsúlyozta, nem szabad új falakat építeni a régiek helyére, fel kell számolni a nemzeteket megosztó falakat, az előítéletek, a gyűlölet szerteágazó falrendszerét. Emlékeztetett arra, hogy az elnökválasztáson megvalósult román–magyar egység a huszonöt évvel ezelőtti Temesvár szellemét idézi. Úgy vélte, az elnökké választott Klaus Johannis újabb esélyt nyújt a romániai rendszerváltozás folytatására, ami az erdélyi magyarság életében is gyökeres változást indíthat. Az esten felszólalt Sali Berisha volt albán államfő és miniszterelnök, aki arra emlékeztetett, az albánoknak is az adott erőt a rendszerváltáshoz, hogy „a temesvári parókia legyőzte a bukaresti elnöki palotát”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kormány, régi mentalitás
Mozgalmas volt a tegnapi nap. Az ellopott forradalom kitörésére emlékezők üzenetét elnyomta a napi politika. Az államelnök- választáson megbukott ifjú szociáldemokrata vezér, Victor Ponta elfogadtatta a parlamenttel átszabott kormányát. Csak az elnöki palotából kiköltöző Basescu csipkelődött a miniszterelnök plagizálási botránya kapcsán két új tárcavezetővel, akiknek szerepük volt az ügy holtvágányra terelésében. Hát ezért mondott le a minap doktori címéről Ponta! Tehát meglepően nagy, a kétharmadot jóval meghaladó bizalmat szavaztak a negyedik Ponta-kabinetnek. Szinte mindegyik politikai párt belátta, hogy az országnak stabilitásra van szüksége. Ráadásul még senki nem akarja vállalni a kormányzással járó hitelvesztést. Esetleg majd csak egy év múlva, amikor hatalmi pozícióból választást lehet nyerni. Addig hadd kopjon a szocdem tábor, vélekednek a Johannis győzelméből táplálkozó erők. A kormányprogram a két évvel ezelőtti, egy kis vas- és közútfejlesztési ígérettel nyakon öntve. A nagyarányú parlamenti támogatás – ha nem oszlik köddé – lehetővé teszi a beígért választási reformot, netán még az alkotmánymódosítás előkészítését is. De hogy ebből a magyar közösségnek származik-e előnye, az már kétséges. Az ellenségképet dédelgető román honatyák egyike uszítás vádjával feljelentett több RMDSZ-es vezetőt a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén tett kijelentéseikért. Mintha az átkos Ceausescu-korszakban lennénk. A helyi nyomtatott sajtó némelyike és a Felix szekus fedőnevű, kétes ügyleteiért elítélt Voiculescu-féle médiabirodalom hírtelevíziója a magyar közösség érzelmeit sértő módon az alapvető emberi jogainktól való megfosztást sugalmazza. A vélemény- és szólásszabadságtól, a közösség jelképeinek használatától akar megfosztani. Ezért érezzük úgy, hogy a huszonöt évvel ezelőtti temesvári felkeléssel elindult folyamat nem váltotta be minden reményünket. Az akkori mozgósító erő a román–magyar összefogás volt. Már az első napokban barátságplatformok jöttek létre. Marosvásárhelyen írók, művészek tettek közzé közös kiáltványt. A sors fintora, hogy alig néhány hét alatt már nem akarták érteni az anyanyelvi oktatásért és kultúráért vívott harcunkat. Már ellenségként tekintettek, tekintenek a mai napig ránk azok, akik az így keltett zavarosban hatalmat és vagyont harácsoltak össze. De nemcsak bennünk van csalódottság az elvándorolt jövőnk miatt, hanem az illúzióvésztett románokban is. A néhány hete végzett felmérés szerint a megkérdezettek több mint 40 százaléka úgy véli, jobb volt az élet a forradalom előtt. És nemcsak a nosztalgiázó korosztály állítja ezt, hanem a húsz- harmincévesek közel egyharmada is. Úgy tűnik, valamit nagyon elszabtunk, és megint a nemzetiségi kérdéssel akarják egyesek leplezni a gondokat. Hát erre varrjon gombot Johannis és Ponta!
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Traian Basescu politikai pályafutása
A vasárnap leköszönő államfő az 1989-es fordulat előtt hajóskapitány volt, 1987-ig a román kereskedelmi flottánál szolgált, majd 1987-től 1989-ig Antwerpenben dolgozott a NAVROM kereskedelmi társaságnál.
A rendszerváltás óta a román politikai és közélet közismert alakja: 1991-ben nevezték ki a Közlekedési Minisztérium államtitkárává, majd Theodor Stolojan kormányzása alatt szállításügyi miniszter lett.
Később a Demokrata Párt (PD), majd a Demokrata Liberális Párt (PDL) képviselője, azután pártelnökké választották. 2000-ben megválasztották Bukarest főpolgármesterének, négy év után, 2004-ben újraválasztották, ugyanabban az évben legyőzte a Szociáldemokrata Párt jelöltjét, Adrian Nastasét, és államelnökké választották.
2007 áprilisában a parlament felfüggesztette, a határozatot az Alkotmánybíróság is megerősítette, Traian Basescu azonban nem mondott le. Ugyanabban az évben május 20-án népszavazás döntött arról, hogy hivatalban maradhat-e vagy sem. A népszavazáson a szavazóknak csupán 44%-a jelent meg, nagy többségük (74,33%) azonban az államfői tisztségbe való visszahelyezés mellett döntött. 2009 novemberében újabb ötéves államelnöki mandátumot nyert.
2012 júliusában a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) alkotmánysértéssel és a kormány jogköreinek bitorlásával vádolta meg, és a parlament két házának rendkívüli ülésén másodszor is felfüggesztették hivatalából. Az Alkotmánybíróság ezt a felfüggesztést is alkotmányosnak minősítette, és a hónap végi népszavazásig a szenátus akkori elnökét, Crin Antonescut nevezte ki ideiglenes államfőként. 2012. július 29-én a lakosság kb. 53 százaléka szavazott igennel a visszatéréséről, a felfüggesztést az Alkotmánybíróság érvénytelenítette, és az elnök ismét visszatérhetett hivatalába.
Traian Basescu második államfői mandátuma vasárnap, december 21-én jár le, ekkor teszi le a hivatali esküt Klaus Johannis, aki az államelnök-választás november 16-i második fordulójában legyőzte a szociáldemokrata Victor Pontát.
Népújság (Marosvásárhely)

Temesvár 25: Áder és Tőkés a nemzeti összefogást sürgette
Áder János magyar köztársasági elnök és Tőkés László, a temesvári népfelkelés kirobbantásában meghatározó szerepet játszó lelkész a román–magyar összefogásnak és a nemzeti szolidaritásnak a fontosságát hangsúlyozta Temesváron az 1989-es népfelkelésre emlékező jubileumi gálaesten tartott ünnepi beszédében.
Áder János – aki a megemlékezések második napján mondott beszédet – elmondta: 1989 a csodák éve volt, de a magyarok azt is megtanulhatták, hogy „a csodák nem maguktól jönnek el”, tenni kell „a megszabadító csodákért”.
Áder János szerint az egykori temesvári református lelkész szókimondása megmutatta, hogy „a legerősebbnek gondolt birodalom is gyenge, ha hazugságra épül”. A köztársasági elnök úgy vélte, „soha nem beszéltünk eleget” arról a felbuzdulásról, amelyet Magyarországon váltottak ki a temesvári események. Emlékeztetett: a forradalom jelképévé vált, kivágott közepű zászlók az akkoriban még túlnyomó többségben fekete-fehér televíziókon pontosan úgy néztek ki, mint 1956 forradalmának magyar zászlói.
„1989 karácsonya a magyaroknak a maguk forradalmát idézte fel” – jelentette ki Áder János, aki szerint a romániai forradalom, a szabadságukért küzdő magyarok és románok közös harca hatalmas reményeket és várakozást keltett.
„Azt a hitet ébresztette fel mindenkiben, hogy történelmi esély nyílt a korszakokon át kibeszéletlen és megoldatlan nemzeti feszültségek feloldására, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok közösségében a népek sorsközössége is új értelmet nyer” – idézte fel az akkori közhangulatot a köztársasági elnök.
Megállapította: ezt a reményt fejezte ki az a tömeges segíteni akarás, amely minden idők legnagyobb magyar segítségnyújtási akciójában öltött testet. Ezrek és ezrek álltak sorba, hogy küldeményeiket teherautókra rakják és eljuttassák Romániába, nemcsak Erdélybe, nemcsak a magyaroknak, hanem minden nélkülözőnek.
„Hősünk egy város, ahol csodálatos összefogásban talált egymásra sokféle akarat, amelynek egyetlen célja volt: szabaddá lenni. Ez a szabadság az, amely testvérré tett nemzeteket. Ez a szabadság az, amely idehívta a magyarországi magyarok segítségét, ez az, amely felvillantotta az igazi nemzeti megbékélés reményét. Ez a szabadság az, amelyre reményeinket ma is építhetjük” – jelentette ki Áder János. Beszédét a temesváriakhoz intézett köszönetnyilvánítással zárta.
Tőkés László arról beszélt, hogy 25 évvel a romániai forradalom után is az 1989-es nemzeti szolidaritás, vallási ökuménia szellemének a megmentésére, továbbvitelére kell törekedni. Megemlítette, hazugságpropaganda folyik a temesvári népfelkelés kapcsán, amely egyenes folytatása a Securitate német- és magyarellenes ideológiájának. Emlékeztetett arra, hogy a Securitate külön részleget működtetett a vélt „német fasiszták” és a vélt „magyar irredenták” leleplezése céljából.
Áder János – aki a megemlékezések második napján mondott beszédet – elmondta: 1989 a csodák éve volt, de a magyarok azt is megtanulhatták, hogy „a csodák nem maguktól jönnek el”, tenni kell „a megszabadító csodákért”.
Áder János szerint az egykori temesvári református lelkész szókimondása megmutatta, hogy „a legerősebbnek gondolt birodalom is gyenge, ha hazugságra épül”. A köztársasági elnök úgy vélte, „soha nem beszéltünk eleget” arról a felbuzdulásról, amelyet Magyarországon váltottak ki a temesvári események. Emlékeztetett: a forradalom jelképévé vált, kivágott közepű zászlók az akkoriban még túlnyomó többségben fekete-fehér televíziókon pontosan úgy néztek ki, mint 1956 forradalmának magyar zászlói.
„1989 karácsonya a magyaroknak a maguk forradalmát idézte fel” – jelentette ki Áder János, aki szerint a romániai forradalom, a szabadságukért küzdő magyarok és románok közös harca hatalmas reményeket és várakozást keltett.
„Azt a hitet ébresztette fel mindenkiben, hogy történelmi esély nyílt a korszakokon át kibeszéletlen és megoldatlan nemzeti feszültségek feloldására, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok közösségében a népek sorsközössége is új értelmet nyer” – idézte fel az akkori közhangulatot a köztársasági elnök.
Megállapította: ezt a reményt fejezte ki az a tömeges segíteni akarás, amely minden idők legnagyobb magyar segítségnyújtási akciójában öltött testet. Ezrek és ezrek álltak sorba, hogy küldeményeiket teherautókra rakják és eljuttassák Romániába, nemcsak Erdélybe, nemcsak a magyaroknak, hanem minden nélkülözőnek.
„Hősünk egy város, ahol csodálatos összefogásban talált egymásra sokféle akarat, amelynek egyetlen célja volt: szabaddá lenni. Ez a szabadság az, amely testvérré tett nemzeteket. Ez a szabadság az, amely idehívta a magyarországi magyarok segítségét, ez az, amely felvillantotta az igazi nemzeti megbékélés reményét. Ez a szabadság az, amelyre reményeinket ma is építhetjük” – jelentette ki Áder János. Beszédét a temesváriakhoz intézett köszönetnyilvánítással zárta.
Tőkés László arról beszélt, hogy 25 évvel a romániai forradalom után is az 1989-es nemzeti szolidaritás, vallási ökuménia szellemének a megmentésére, továbbvitelére kell törekedni. Megemlítette, hazugságpropaganda folyik a temesvári népfelkelés kapcsán, amely egyenes folytatása a Securitate német- és magyarellenes ideológiájának. Emlékeztetett arra, hogy a Securitate külön részleget működtetett a vélt „német fasiszták” és a vélt „magyar irredenták” leleplezése céljából.
„Sajnos a jelenkori román titkosszolgálat és posztkommunista kormányzat is nemegyszer állambiztonsági kockázatnak tekinti a hiteles ellenzékieket, nem kevésbé a közösségi jogaikért, autonómiájukért küzdő magyarokat” – jelentette ki az európai parlamenti képviselő.
Hangsúlyozta, nem szabad új falakat építeni a régiek helyére, fel kell számolni a nemzeteket megosztó falakat, az előítéletek, a gyűlölet szerteágazó falrendszerét. Emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi elnökválasztáson megvalósult román–magyar egység a 25 évvel ezelőtti Temesvár szellemét idézi.
Úgy vélte, az elnökké választott Klaus Johannis újabb esélyt nyújt a romániai rendszerváltozás folytatására, ami az erdélyi magyarság életében is gyökeres változást indíthat.
„Fogadjuk meg, hogy amit 1989 decemberében megszereztünk, sohasem hagyjuk veszendőbe menni” – idézte Románia megválasztott elnökét Tőkés László.
Az est távolról érkezett szónoka Sali Berisha volt albán államfő és miniszterelnök volt, aki arra emlékeztetett, hogy az 1989 nyarán és őszén lezajlott közép-európai változásokban élen jártak a magyarok. E változások csak Romániában és Albániában késtek. Hozzátette, decemberben aztán az albánoknak is az adott erőt a rendszerváltáshoz, hogy „a temesvári parókia legyőzte a bukaresti elnöki palotát”.
„Önök ösztönözték az albánokat és engem is, hogy együtt harcoljunk a szabadságért” – jelentette ki a volt albán elnök kiváltva a hallgatóság elismerését. A temesvári jubileumi gálaműsoron az ünnepi beszédeket a Magyar Állami Népi Együttes ünnepi műsora, a Magyar Rapszódia követte.
A rendezvénysorozat délelőtti programpontjaként az EMNT és a Magyar Ifjúsági Tanács közös alkotópályázatának az eredményhirdetésére is sor került. A forradalom óta eltelt huszonöt év alatt ugyanis felnőtt egy nemzedék, melynek nincsenek közvetlen emlékei a diktatúráról.
Az EMNT és a MIT arra kérte a fiatalokat, hogy két, előre meghatározott téma kapcsán szélesítsék ismereteiket a közelmúltról, valamint fogalmazzák meg saját jövőképüket a kelet-közép-európai térségben. A Családom a kommunizmusban és A jövő elkezdődött – Erdély 25 év múlva témakörökben több tucat pályamű érkezett be, melyek közül a legjobbakat egy háromfős zsűri – Borbély Zsolt Attila politológus, újságíró, Hunyadi Attila Gábor történész, egyetemi tanár és Matka Imre fiatal régész-történész – választotta ki.
Az eredményhirdetésre a Bartók Béla Gimnáziumban került sor, ahol a fiatalok találkozhattak a forradalmi eseményekben vezető szerepet vállalt Tőkés Lászlóval is. A sikeres pályázók pénzjutalomban részesültek, valamint minden kategória első és második helyezettje – az EP-képviselő meghívására – brüsszeli tanulmányúton vehet részt. A forradalom évfordulójára a Bartók Béla Gimnázium saját alkotópályázatot is hirdetett Forradalmi történetek – 1989 a család emlékezetében címmel. A pályázatra 5–8. és 9–12. osztályosoktól vártak írásokat.
1989 decemberében Tőkés László akkori temesvári lelkész, és a mellette kiálló református gyülekezet ellenállása vezetett el a temesvári népfelkeléshez. A lelkész arra kérte híveit, hogy legyenek tanúi a december 15-re tervezett kilakoltatásának.
A hívek, és a hozzájuk csatlakozó – többségükben román – temesváriak szolidaritástüntetése alakult át december 16-án diktatúraellenes népfelkeléssé, mely öt nappal később Erdély nagyvárosaira és Bukarestre is átterjedt, és december 22-én Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor meneküléséhez vezetett.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ-t várja az élet
Kilépett az RMDSZ a kormányból. A döntést élénk és színes vitát követően, mégis közel egyhangú szavazással hozta meg december 13-i marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa. Kelemen Hunor elnök szerint újratervezés következik.
Kívülálló számára elsőre nem tűnt többnek szokványos, „púderfeladatokat” abszolválni készülő ülésnek. A Maros néptáncegyüttes otthonának számító hajdani moziépület előcsarnokában derűs arcú és hasonló alaphangú beszélgetések zajlottak, legfeljebb néhány elejtett félmondat jelezte, hogy azért tétre menő szombaton sereglettek össze a romániai magyarság tulipános küldöttei.
A bemelegítő kávézásnak és szendvicsezésnek részben az előcsarnokba kihallatszó szólítás vetett véget, de még inkább a felcsendülő Himnusz. Amelynek újra plusz jelentőséget és tétet kölcsönzött a háromszéki prefektus által a Magyar Polgári Pártra nemrég kirótt imaéneklési bírság. Ezúttal azonban vélhetően megússzuk az újabb büntetést, mivel a teremben ült Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Feltéve, ha komolyan veszi saját jogi érvelését az éber kormánybiztos.
Újratervezés
Maradni kormányon vagy – az RMDSZ fennállása során először – kilépni? Igazából ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta az asszisztenciát, még akkor is, ha sokak szerint a Szövetségi Állandó Tanács előterjesztett döntésének SZKT általi szentesítése nem tekinthető többnek puszta formaságnál. Így aztán hiába volt csak a negyedik napirendi pont az előterjesztés megszavazása, az előzők szinte jelentőségüket veszítették.
A szövetségi elnök politikai beszámolója természetesen kevésbé, de az is jelentős mértékben körözgetett a kormányzati szerepvállalás témája körül. Kelemen Hunor szerint a szövetségnek hűnek kell maradnia a 25 éve képviselt alapértékekhez, de kétségtelenül újra kell terveznie a politikáját. Az RMDSZ elnöke a kormányból való kilépés mellett érvelt, álláspontját azzal is megtámogatva, hogy egy, az államelnök-választás után készített közvélemény-kutatás azt jelezte: drámaian csökkent azon erdélyi magyarok száma, akik értelmét látják a kormányzás folytatásának. A szövetség feladata most az, mondta Kelemen Hunor, hogy erősítse a szövetség mellett kitartók hitét, és visszaadja azokét, akik időközben elpártoltak. „Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek mások a viszonyítási alapjai, tagjai a gazdasági válság idején váltak felnőtté. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani” – fogalmazott Kelemen. Jelzésértékűnek tartotta, hogy a romániai elnökválasztáson több erdélyi magyar szavazott a második fordulóban, pedig a két „döntős” jelölt közül egyiknek sem volt a magyaroknak szánt ajánlata. Szerinte a szövetségnek a hosszú távú célok felé kell fordítania a politikáját, az alapértékekre építő újratervezést tart szükségesnek. „Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk” – zárta mondandóját Kelemen Hunor.
Hangok a múltból és a múltnak
Másfél órán át tartó hozzászólássorozat következett, a beszélők többsége a kormányból való kilépést támogatta. Mindössze hárman – Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, Verestóy Attila szenátor és Borbély László, a szövetség politikai alelnöke – érveltek több-kevesebb egyértelműséggel a kormányon maradás mellett. Frunda szabályos kortesbeszédet tartott a miniszterelnök mellett, szerinte kilépésével az RMDSZ nem ellenzékbe, hanem a „senki földjére” készül lépni. Verestóy az újratervezés metaforájánál maradva figyelmeztetett: ilyenre akkor szokott szükség lenni, amikor a GPS-készülék azt észleli, hogy a gépkocsi letért a helyes útról. Az udvarhelyi politikus azt szorgalmazta, hogy folytathassák a munkát az RMDSZ által a különböző kormányhivatalokba juttatott szakemberek, mert a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség újra kormányra kerül. Borbély számára is ez volt az elsődleges, miután szerinte 110 Bukarestben dolgozó magyar szakembernek kell újraterveznie az életét, ha az RMDSZ kilép a kormányból. Ezzel nagyjából ki is merült a maradás melletti érvelések sora, mindenesetre tapintható volt a közhangulat, illetve a Kelemen Hunor által mondottak és a régi „motorosok” álláspontja közötti különbség.
Utána viszont gyakorlatilag egyszólamúság következett esetenként igen hullámzó színvonalon előadva, ami többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes SZKT-küldöttektől hatóságilag érdemes lenne megvonni a mikrofonengedélyt. Az ellenkező póluson lévők közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ütötte meg a legjózanabbul kritikus konstruktív hangot. Úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés” – utalás Verestóynak a túl korai kilépésre vonatkozó hasonlatára –, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A PSD-vel való kormányzás ugyanis a háromszéki politikus szerint beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. Antal azt is javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis államelnökhöz. Végezetül felszólította Frundát, hogy figyelmeztesse „főnökét”, Victor Pontát: ha Székelyföldön folytatódik a jelképek és a Himnusz elleni prefektusi hadjárat, az újabb fekete március veszélyével fenyeget.
Kívülálló mondatok
Kelemen Hunor rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. Abban nem tudott állást foglalni, hogy támogathatják-e a parlamentben a költségvetés tervezetét, mivel még nem ismerik annak tartalmát. Egyértelműsítette: a miniszterelnök döntése, hogy a kilépés után ki marad tisztségben a magyar szakemberek közül. Azt is elmondta, a Kovászna megyei prefektus Himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását, már jelezte is a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
Egyetlen lépés
A felszólalásokra Kelemen Hunor válaszolt, aki – miközben megerősítette a kormányból való kilépés szándékát – több selyemzsinór típusú választ is megfogalmazott. Így üzent Frundának, tételesen cáfolva a Ponta-tanácsadó azon megállapítását, miszerint ciklusról ciklusra csökkent az RMDSZ képviselőinek és elöljáróinak száma. A korábbi szenátort – aki szerint a választónak állandó irányításra van szüksége – arra is figyelmeztette, hogy a pökhendiség és a magabiztosság között egyetlen lépés a távolság, az okos politikusnak pedig meg kell hallania választóinak üzenetét. Hasonló „csomagot” kapott Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki felszólalásában az RMDSZ-ben uralkodó zűrzavarra figyelmeztetett. „Abból a távolságból, ahonnan ön szemléli az eseményeket, biztosan zűrzavarnak tűnik. Dolgozni kell, polgármester úr” – hangzott Kelemen nyílt színi minősítése. Bunta az elsők között hagyta el az ülés színhelyét.
A szövetségi vita végén a 113 jelen lévő képviselőből csak a három ellenző szavazott a kormányból való kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak a szavazásnál. Az SZKT arról is határozott, hogy az RMDSZ középtávú jövőjét meghatározó további döntéseket a 2015. április 17-18-án, Kolozsváron tartandó tisztújító kongresszusán hozza meg.
Csinta Samu |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Belföldi hírek
Az RMDSZ módosító javaslatai
A jövő évi állami költségvetés-tervezethez az RMDSZ képviselői és szenátorai számos szakterületen fogalmaztak meg módosító indítványokat, javaslataik nagy többsége a magyarok lakta megyékben zajló infrastrukturális befektetések folytatásáról, valamint újabb munkálatok elkezdéséről szólnak, így a szövetség javaslatainak elfogadásával folytatódhatna a magyar települések modernizációja – nyilatkozta Erdei-Dolóczki István, a költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tagja, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője.
A jövő évi költségvetés-tervezethez az RMDSZ 33 módosító indítványt nyújtott be, amelyeknek nagy része a helyi infrastruktúra fejlesztésére vonatkozik, de a Brassó–Kolozsvár–Bors autópálya megépítésére tervezett finanszírozás megemelését is kérik, valamint terelőutak megépítésére Bánffyhunyad, Nagyszalonta, Érmihályfalva, Margitta, Élesd, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szatmár és Marosvásárhely városoknak. A 2015-ös évre a szövetség képviselői és szenátorai 71 500 000 lejjel emelnék meg a műemlékek restaurálására elkülönített összeget, valamint pénzalapot biztosítanának az államkasszából annak érdekében, hogy kisebbségi szakmai továbbképző központot hozzanak létre a pedagógusok számára.
Johannis ismét győzött
Alina Gorghiu jogász lett a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, aki a tisztségben az államfővé választott Klaus Johannis elnököt váltja. Az NLP tegnap tartotta vezetőségi ülését, amelyen a résztvevőknek a Johannis által támogatott Gorghiu, valamint a Crin ANtonescu volt liberális pártelnök által pártfogolt Ludovic Orban közül kellett elnököt választaniuk. A szavazás során Gorghiu 47 voksot kapott, Orbanra csak 27-en szavaztak. Elemzők szerint a választás eredménye azt jelenti, hogy Crin Antonescu befolyása az NLP-ben erőteljesen csökkent, még inkább háttérbe szorul pártjában, és kisebb az esélye visszatérni a politika élvonalába.
Összevonnak két ügynökséget
A kormány úgy döntött, hogy megszünteti a Munkaügyi Felügyelőséget és a Kifizetési Ügynökséget, és helyettük összevonással egy új ügynökséget hoz létre Munkaügyi Felügyelőség és Társadalmi Biztonság Ügynöksége néven, amely a munkaügyi minisztérium felügyelete alatt fog állni. Az új ügynökség a két összevont intézmény személyzetét veszi át, az alkalmazottak nem veszítik el állásukat, jelentette ki Liviu Pop szociális párbeszédért felelős miniszter, aki az átszervezést azzal indokolta, hogy az új ügynökség létrehozásával megerősödik a fekete munka feletti ellenőrzés. A kormány ugyanakkor egy másik ügynökség létrehozásáról is döntött, a Fogyatékkal Élők Országos Hatósága átveszi a tevékenységet a munkaügyi minisztériumtól, finanszírozását azonban az állami költségvetésből biztosítják a munkaügyi tárca büdzséjén keresztül.
Kevesebb a hagyományos élelmiszer
A hagyományos élelmiszerek száma idén 298-ra csökkent a tavalyi 4500-ról, miután a tanúsító szabályok szigorúbbá váltak – jelentette ki Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető kifejtette, az egyik legfontosabb módosítás, ami miatt annyira lecsökkent a hagyományos élelmiszerek száma, az, hogy ezeket a termékeket tilos ipari módon előállítani. Hozzátette, a törvény módosítása arra kötelezi a termelőket, hogy ne csapják be többé a fogyasztókat. Constantin szerint a hagyományos termékeknek főként belföldön van piaca, a mézet kivéve, amelyet exportra is visznek.
Fogy Románia lakossága
Közel 19,95 millió állandó lakosa van Romániának 2014-ben, 174 330-cal kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszám­láláskor – áll az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásában. 1992-ben Románia állandó lakossága 22 810 035 személyt számlált, huszonkét év alatt a csökkenés több mint 12,6 százalékos. A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma is csökkent, az 1992-ben regisztrált 23 143 860-ról 22 299 730-ra 2014-ben, azaz 844 130 személlyel. Az adatok  rávilágítanak arra is, tavaly az országban a természetes szaporulat negatív volt, 64 654 személlyel több halt meg, mint ahány született. Tavaly ugyanakkor több kivándorló (161 755) volt, mint bevándorló (153 646).
 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)