Egy vitában felmerült Esterházy Péter és a Nobel-díjas osztrák Elfriede Jelinek „összehasonlításának szüksége, az erotika-erotománia-trágárkodás-obszcénológia-társadalomleköpés-közösséggyalázás-önfeltárás-őszinteségpótló magamutogatás és a Közundor motívumainak, motivációinak és motiváltságának szempontjából. ”„Esterházy verbális szadizmusa viszont ideologikus, spekulatív, kimódolt, célja nem élmény-megragadás, hanem az olvasó lehengerlése, és jelzés, a szerző mintegy rituálisan közli világnézeti hovatartozását: azt nevezetesen, hogy megveti a hagyományos, érzelgős, kegyeskedő, melodramatizáló „alacsony tömeg” értékrendjét” – írta Szőcs István. Szőcs István: Jegyzet – Sikaml össze has irbir. = Helikon (Kolozsvár), 10. sz., máj. 25./