Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Jauvert, Vincent
1 tétel
2010. augusztus 9.
Begyűrűzött vagy kiprovokálták?
Az új magyar kormány érthetetlenül kesztyűs kézzel bánik a Jobbik és az Új Magyar Gárda gyújtogatóival.
A Székelyhon nevű internetes hírportál a múlt héten arról tudósította olvasóit, hogy az úgynevezett Székely Gárda három tagja egy nyíltan antiszemita plakátot helyezett el idén áprilisban Csíkszereda egyik utcáján.
A plakáton a következő szöveg volt olvasható: „Szégyelld magad, már megint a zsidónál vásároltál!” Ennek nyomán az ügyészség most eljárást kezdeményezett ellenük. Az elkövetők egyike a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint fogyasztóvédelmi megfontolásokra hivatkozva legitimnek minősítette „figyelemfelkeltő akciójukat”. Szerinte a hatóságok azért akarják őket felelősségre vonni, mert volt bátorságuk kiejteni az autonómia szót. Nos, a szóban forgó plakátot én már láttam néhány évvel ezelőtt. Ott, ahol annak a helye van. Budapesten, a Dohány utcai Zsinagóga melletti Holokauszt múzeumban. Igen, ott volt az egyéb fasiszta, rasszista uszító plakátok mellett. A lágerből testükre tetovált számmal hazatérő, csontig lefogyott zsidók fényképei mellett. A zsidótörvények és a deportáltak hátrahagyott levelei, fényképei mellett.
Ennek a plakátnak semmi köze a véleménynyilvánítás szabadságához, hiszen egy másik ember, sőt embercsoport szabadságát korlátozza. Ennek a plakátnak semmi köze a fogyasztóvédelemhez, ahogyan Szőcs Tibor cinikusan állítja. Ez nem a termékek minőségére vagy egészségügyi kockázatára, hanem a bolt tulajdonosának etnikai vagy vallási hovatartozására utal. Ám ennek a plakátnak szerves köze van a huszadik század legvéresebb ideológiájához.
Az eset kapcsán mindenképp fel kell tennünk néhány kérdést. Mire vártak a hatóságok április 6-ától (a plakát elhelyezésének napjától) augusztusig? Milyen egyéb bizonyítékra volt szükségük ahhoz, hogy kétségbevonhatatlannak tekintsék a bűncselekmény elkövetésének tényét?
Miért nem kapott az ügy korábban is nyilvánosságot? Nem tudom elhinni, hogy egy köztéri plakátot senki sem látott!
Valóban néhány elvetemült ember szélsőséges akciójáról van szó, vagy tudatos provokációról? Az a tény, hogy Szőcs Tibor azt nyilatkozta, hogy a hatóságok az autonómia ügye melletti elkötelezettségük miatt nyomoznak ellenük, ez utóbbira utal. A plakáton ugyanis szó sem volt autonómiáról csak antiszemitizmusról. Az autonómia lejáratásának egyik legjobb eszköze az, ha összemossák a szélsőséggel.
Egy pillanatig se feledjük, hogy a román politikum egy része (azok, akik már megelégelték, hogy folyton osztoznak az RMDSZ-szel a kormányzásban, no meg „viselkedniük” kell a magyarokkal szemben) és vélhetően a titkosszolgálatok: hosszú ideje lámpással keresik a szélsőséges magyar szervezeteket, illetve az ilyen megnyilvánulásokat, hogy aztán rájuk hivatkozva a teljes magyar érdekvédelmet megbélyegezzék, lejárassák, esetleg betiltsák. Nem lehet kizárni, hogy a székely gárdások ostoba és olcsó provokációjukkal – tudatosan vagy akaratlanul – ennek a tervnek a megvalósításához nyújtanak segítő kezet. Az is valószínűsíti ezt, hogy az RMDSZ rendkívül visszafogott volt, nemcsak a saját, de általában a magyar szélsőségesek bírálatával. A Szövetség szemérmessége mögött nem mindig a szélsőséges nézetek vállalása vagy bátorítása, hanem egy rosszul értelmezett egységféltés állt.
A „figyelemfelkeltés” manipulátorait azonban nemcsak belföldön kereshetjük. Az új magyar kormány érthetetlenül kesztyűs kézzel bánik a Jobbik és az Új Magyar Gárda gyújtogatóival, noha tudja, hogy mekkora veszélyt jelentenek az ország demokratikus berendezkedésére. A Washington Post és a Le Monde kemény bírálatai a kormányzatnak ezt a fogyatékosságát is joggal érintették.
Hallgatásával az Orbán-kormány akaratlanul is bátorítja a szélsőségesség Erdélybe irányuló exportját. Nem véletlenül jegyezte meg a minap Várkonyi Tibor a Népszavában a következőket: „Vincent Jauvert megírta, valahányszor Orbán csak találkozott Merkellel, Sarkozyvel vagy vezető munkatársaikkal, a magyar miniszterelnöknek le kellett tennie a ‘fő esküt’: az úgynevezett jobbközép utat követi, és nem kvaterkázik a szélsőjobbal. És ha ezt kell cselekednie, azt jelenti, hogy nem bíznak benne.”
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)
Az új magyar kormány érthetetlenül kesztyűs kézzel bánik a Jobbik és az Új Magyar Gárda gyújtogatóival.
A Székelyhon nevű internetes hírportál a múlt héten arról tudósította olvasóit, hogy az úgynevezett Székely Gárda három tagja egy nyíltan antiszemita plakátot helyezett el idén áprilisban Csíkszereda egyik utcáján.
A plakáton a következő szöveg volt olvasható: „Szégyelld magad, már megint a zsidónál vásároltál!” Ennek nyomán az ügyészség most eljárást kezdeményezett ellenük. Az elkövetők egyike a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint fogyasztóvédelmi megfontolásokra hivatkozva legitimnek minősítette „figyelemfelkeltő akciójukat”. Szerinte a hatóságok azért akarják őket felelősségre vonni, mert volt bátorságuk kiejteni az autonómia szót. Nos, a szóban forgó plakátot én már láttam néhány évvel ezelőtt. Ott, ahol annak a helye van. Budapesten, a Dohány utcai Zsinagóga melletti Holokauszt múzeumban. Igen, ott volt az egyéb fasiszta, rasszista uszító plakátok mellett. A lágerből testükre tetovált számmal hazatérő, csontig lefogyott zsidók fényképei mellett. A zsidótörvények és a deportáltak hátrahagyott levelei, fényképei mellett.
Ennek a plakátnak semmi köze a véleménynyilvánítás szabadságához, hiszen egy másik ember, sőt embercsoport szabadságát korlátozza. Ennek a plakátnak semmi köze a fogyasztóvédelemhez, ahogyan Szőcs Tibor cinikusan állítja. Ez nem a termékek minőségére vagy egészségügyi kockázatára, hanem a bolt tulajdonosának etnikai vagy vallási hovatartozására utal. Ám ennek a plakátnak szerves köze van a huszadik század legvéresebb ideológiájához.
Az eset kapcsán mindenképp fel kell tennünk néhány kérdést. Mire vártak a hatóságok április 6-ától (a plakát elhelyezésének napjától) augusztusig? Milyen egyéb bizonyítékra volt szükségük ahhoz, hogy kétségbevonhatatlannak tekintsék a bűncselekmény elkövetésének tényét?
Miért nem kapott az ügy korábban is nyilvánosságot? Nem tudom elhinni, hogy egy köztéri plakátot senki sem látott!
Valóban néhány elvetemült ember szélsőséges akciójáról van szó, vagy tudatos provokációról? Az a tény, hogy Szőcs Tibor azt nyilatkozta, hogy a hatóságok az autonómia ügye melletti elkötelezettségük miatt nyomoznak ellenük, ez utóbbira utal. A plakáton ugyanis szó sem volt autonómiáról csak antiszemitizmusról. Az autonómia lejáratásának egyik legjobb eszköze az, ha összemossák a szélsőséggel.
Egy pillanatig se feledjük, hogy a román politikum egy része (azok, akik már megelégelték, hogy folyton osztoznak az RMDSZ-szel a kormányzásban, no meg „viselkedniük” kell a magyarokkal szemben) és vélhetően a titkosszolgálatok: hosszú ideje lámpással keresik a szélsőséges magyar szervezeteket, illetve az ilyen megnyilvánulásokat, hogy aztán rájuk hivatkozva a teljes magyar érdekvédelmet megbélyegezzék, lejárassák, esetleg betiltsák. Nem lehet kizárni, hogy a székely gárdások ostoba és olcsó provokációjukkal – tudatosan vagy akaratlanul – ennek a tervnek a megvalósításához nyújtanak segítő kezet. Az is valószínűsíti ezt, hogy az RMDSZ rendkívül visszafogott volt, nemcsak a saját, de általában a magyar szélsőségesek bírálatával. A Szövetség szemérmessége mögött nem mindig a szélsőséges nézetek vállalása vagy bátorítása, hanem egy rosszul értelmezett egységféltés állt.
A „figyelemfelkeltés” manipulátorait azonban nemcsak belföldön kereshetjük. Az új magyar kormány érthetetlenül kesztyűs kézzel bánik a Jobbik és az Új Magyar Gárda gyújtogatóival, noha tudja, hogy mekkora veszélyt jelentenek az ország demokratikus berendezkedésére. A Washington Post és a Le Monde kemény bírálatai a kormányzatnak ezt a fogyatékosságát is joggal érintették.
Hallgatásával az Orbán-kormány akaratlanul is bátorítja a szélsőségesség Erdélybe irányuló exportját. Nem véletlenül jegyezte meg a minap Várkonyi Tibor a Népszavában a következőket: „Vincent Jauvert megírta, valahányszor Orbán csak találkozott Merkellel, Sarkozyvel vagy vezető munkatársaikkal, a magyar miniszterelnöknek le kellett tennie a ‘fő esküt’: az úgynevezett jobbközép utat követi, és nem kvaterkázik a szélsőjobbal. És ha ezt kell cselekednie, azt jelenti, hogy nem bíznak benne.”
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)