Felvidéktől Felcsíkig (XXVII. Népzene- és néptánctalálkozó)
A holnap kezdődő huszonhetedik találkozón a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház, mezőségi, felcsíki és őrkői hagyományőrzők, háromszéki gyermektáncegyüttesek a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes meghívottjai. Lesz könyvbemutató, és megemlékeznek az erdélyi népzene és néptánc két jeles képviselőjéről, a két esztendeje elhunyt györgyfalvi Jaskó István Pittiről, valamint a szeptemberben távozott magyarszováti Maneszes Mártonról.
Az Ifjú Szívek Táncszínház Felvidék egyetlen hivatásos magyar néptáncegyüttese. Pénteken önálló műsorral, a Hégli Dusán rendezte Hontalanítással lépnek színpadra a Háromszék Táncstúdióban, mely produkciót az 1947-ben Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjára (április 12.) utalva készítette a társulat. Az előadás a Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúráját dolgozza fel, alapmotívuma a lépéskényszer.
Szombaton népi gyermekjátékokat ismertető könyv bemutatása előzi meg az esti gálát. A gála első részében a pozsonyi együttes előadja a Felföldi levelek című táncszínházi produkciót, amely a jelenlegi Szlovákia területén élő nemzetiségek hagyományos tánckultúrájára alapoz, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Petőfi Sándor és Márai Sándor írásainak felhasználásával. Györgyfalva egyik utolsó adatközlő nagykövetére, a népi verselés kiemelkedő alakjára, néptáncosra, mókás kedvű éneklőre, a sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozók többszörös fellépőjére, Jaskó István Pittire saját koreográfiával emlékezik a Háromszék Táncegyüttes, Maneszes Márton magyarszováti prímás emlékét pedig Magyarszovátról érkező adatközlők idézik. A szováti zenéről Márton bácsi 2013 nyarán alulírottnak azt mondta: „Hasonlít egy keveset a székihez, a régi magyar négyesekre és még a mostani cigány csárdásokra is. De csak hasonlítanak. De hogy pontosan mi a sajátossága, ezt csak mi, akik beleszülettünk, tudjuk, azok a zenészek nem tudják, akik felső zeneiskolát végeztek, mert nincs meg hozzá a születési adottságuk.” Megállapítását megerősítik a fellépő magyarszováti adatközlők, akik Maneszes Mártonhoz hasonlóan beleszülettek a mezőségi táncba, muzsikába. A gálaműsor további meghívottjai: felcsíki, csabaújfalusi és nagysármási hagyományőrzők.
Vasárnap délelőtt a gyermekeknek tartanak kézműves-foglalkozásokat, a délutáni gálaműsorban pedig a helyiek mellett fellépnek erdőfülei, gelencei, kézdivásárhelyi, nagybaconi, kézdiszentkereszti gyermekegyüttesek, utána – miként első két este is – táncházban mulathatnak tovább a résztvevők.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kincsek, amelyek ékesítenek
Gyermekek, ifjak és idős adatközlők, műkedvelők és hivatásosak léptek színpadra az elmúlt három nap alatt a huszonhetedik alkalommal megszervezett sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozón, amelynek idén a kincskeresés volt a mottója – annak a kincsnek a feltárása, amely fényesít és ékesít. A találkozó ismét bizonyította, bőven van, amit felmutatni évről évre a magyar népzene és néptánc gazdag kincsestárából.
Az 1947-es felvidéki kitelepítés tragédiáját idéző műsorral indított pénteken a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház, amely a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld kulturális fővárosa eseménysorozat idei, Hagyományok éve program kiemelt meghívottja. Míg a Hégli Dusán rendezte-koreografálta produkcióban a történelmi visszapillantó némileg visszafogottan mutatta be a felvidéki hagyományok sokszínűségét, a szombati gálaműsor első felében, a Felföldi levelek című műsorból kiemelt részletekben magyar, szlovák, cigány, ruszin és zsidó táncokban mutatkozott meg Felvidék gazdag népzenei és néptánckincse. A közönség azt látta, amivel Kodály Zoltán és Bartók Béla találkozott a múlt század eleji gyűjtőutakon, az elhangzó levélrészletek és az adott kort idéző tánc és muzsika az élő néphagyomány virágzó korába röpítette vissza a nézőt. A gálaműsor második felében a Háromszék Táncegyüttes és a meghívott adatközlők léptek színpadra. A csíkszentdomokosiak elmondták, bár a faluban jelenleg kevés az idős adatközlő, akinek egészsége megengedi, hogy táncosként bemutatkozzon, de a régiektől eltanult örökséget oly mértékben szaporították, hogy manapság több korcsoportban kétszázötvenen táncolnak Domokoson. A Kolozs megyei Csabaújfalu adatközlői első alkalommal vettek részt a sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozón, mezőségi román táncokat mutattak be. A nagysármási (Maros megye) cigányzenekar szintén első alkalommal lépett színpadra Háromszéken, prímásuk, a balkezes Giani Moldovan még azt a bravúrt is bemutatta, hogy a jobbkezes hegedűt éppen olyan virtuózan kezeli, mint saját, bal kézre húrolt hegedűjét. A meghívottak házi vendégeinek is tekinthető őrkőiek, akiktől a Háromszék Táncegyüttes oly sok és értékes cigánytáncot gyűjtött, ezúttal is kitettek magukért, Mocsel Antal Rémusz és felesége, Piroska egypár kísérettel az Őrkő táncos világát idézte. A gálaműsoron két neves adatközlőre is emlékeztek: a házigazda társulat saját györgyfalvi koreográfiát mutatott be a két éve elhunyt Jaskó István Pitti népi versíró és versmondó, énekes, táncos emlékére, a magyarszováti hagyományőrzők pedig a két hónapja elhunyt Maneszes Mártonnak, a Mezőség neves prímásának állítottak emléket. A gálaműsoron muzsikált a Heveder zenekar (Bajna György, Fazakas Albert, Fazakas Levente és Szilágyi László), énekelt Erőss Judit. Gyermekek a színpadon
Tegnap délelőtt a Tamási Áron Színház előcsarnokában kézműves-foglalkozásokat tartottak gyermekeknek, volt papírhajtogatás, mézeskalács-díszítés, nemezelés, fonalsodrás, gyertyakészítés, gyöngyfűzés, de még különféle parasztfurulyákat is ki lehetett próbálni. Ha Háromszék térképén megjelölnénk, hogy mely falvakban működik gyermek- és ifjúsági néptánccsoport, minden bizonnyal híjával találnánk, de ha arra fektetjük a hangsúlyt, hogy 1990 után hány településen elevenítették fel a néptánchagyományokat, és a legtöbb helyen milyen színvonalas munkát végeztek az elmúlt években, akkor inkább billen a mérleg pozitív irányba. Ezt láttuk tegnap is a gyermekgálán, ahol a kezdő együttesek mellett (amelyeknek kell ugyan a biztatás, de talán nem itt volna a helyük) mívesen összeállított koreográfiákat mutattak be öt-tíz éve működő együttesek. A gálát két kiváló együttes tánca foglalta keretbe: a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák Gyermek-néptáncegyüttes nyitott népi gyermekjátékokkal és haranglábi táncokkal, s a Százlábú Ifjúsági Néptáncegyüttes zárt szászcsávási cigánytánccal. Mezőségi táncokkal lépett fel az erdőfülei Dobó Néptáncegyüttes, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza Batyus néptánccsoportja szatmári táncokat mutatott be, a kézdivásárhelyi Harmatfű néptánccsoport székit járt, a nagybaconi Pásztortűz vajdaszentiványi táncokkal lépett színpadra.
A gyermekgála külön színfoltja volt a gelencei Burusznyán és a kézdiszentkereszti Tisztás és Tisztácska táncegyüttes, mindkét településről két korosztálynyi csoport érkezett a találkozóra, a kisebbek játéka és a nagyobbak kiforrott tánca (korondi forgatós és mezőségi táncok) méltán nyerte el a közönség tetszését.
Ezúttal is muzsikált a Heveder zenekar, az oktatók, együttesvezetők pedig bizonyították: rendszeres munkával, jó pedagógiai érzékkel, szakmai hozzáértéssel a gyermekek lábára illeszthető a néptánckincs.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)