Szinte nincs az a nóta, amelyet a nagyváradi 24 esztendős Szőcs Lőrinc prímást akár zenésztársaival, akár egymagában hegedűn ne tudna eljátszani. Csíkszeredáról került Váradra, egy ideig „táncházas” zenét is játszott, azután rájött, hogy az ő igazi világát a magyar nóták jelentik. Bihar megyében és Nagyváradon nincs már igazi prímás, ezért a fiatalember például Járóka Sándor, Sánta Ferenc vagy Puka Károly prímás felvételeit hallgatja, hogy bővítse nótakincsét, ami így körülbelül 300–400 nótát ölel fel. /Fried Noémi Lujza: Hegedűszó mindenkinek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./