Romániában elsőként agráripari parkot létesítenének Sepsiszentgyörgytől 3 kilométerre, Szépmező határában. Március 31-én tartották a Kistermelők Szövetkezetének alakuló ülését. Ennek célja, hogy a kistermelők megkezdjék a termelői hálózat szervezését, amely az agráripari park működésének alapját képezi. A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a Csongrád megyei Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezet szerződést kötött egy közös raktár-csomagoló centrum létrehozásáról. /Jakab Judit: Agráripari park Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

A reformáció napján, október 31-én megrendezett ünnepség keretében adták át Mérában a Mamácska nevű Diakónia házat. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla református lelkész hirdetett igét. A svájciak kétharmad részben támogatták az otthon felépítését. Az építkezés 2004-ben kezdődött el. Három területre szakosodott az intézmény: idős- és beteggondozás, közösségfejlesztés és szociális illetve gyerekprogramok. Ebben a házban működik majd a szociális tanácsadó iroda, és otthont ad különböző tevékenységeknek, megbeszélések, találkozók, tanfolyamok helyszíne lehet. /Jakab Judit: Méra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A nemzetközi jog és az EU a kisebbségekre nem fektet elég hangsúlyt, mondta Csoma Botond tanácsos, jogász, RMDSZ-es képviselőjelölt a grúziai helyzetről és annak kisebbségpolitikai vonatkozásairól tartott kerekasztal-beszélgetésen Kolozsváron. Sógor Csaba EP-képviselőt hívta meg beszélgetésre, hogy ismertesse a grúziai helyzetet. Sógor elmondta, az erdélyi magyarság helyzetét másként látja, mint a grúziai kisebbségekét. Az ottani konfliktus hátterében az olaj áll. A rendezvényen részt vett Eckstein-Kovács Péter is, aki a négy év fájó pontjának tartja a kisebbségek jogállásáról szóló törvény bukását. /Jakab Judit: Kisebbségi kérdés Grúzia példájával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Romániában közel 24 ezer gyermek nevelkedik árvaházakban, több mint húszezer állami fizetésben részesülő nevelőanyánál, több mint százezer gyermeknek egy vagy mindkét szülője külföldön dolgozik. Romániában 2005-től biztosítja törvény a gyermekek jogait. A Szociális és Gyermekjogvédelmi Hatóság feladata a törvény alkalmazásához keretet biztosítani, stratégiát kidolgozni. Tonk Gabriella, a hatóság államtitkár-helyettese a legalapvetőbb problémának tartja a bántalmazást: a törvény tiltása ellenére nagyon sok szülő és pedagógus él a testi fenyítés módszerével. Az állami hatóságok még gyermekcipőben járó gyermekvédelmi tevékenységét nagyban segítik a különféle civil szervezetek. Néhány hónapja a kormány elfogadta az országos gyermekjogvédelmi stratégiát, ami a hátrányos helyzetű gyermekekkel, infrastrukturális kérdésekkel és humánerőforrás-stratégia kérdésekkel foglalkozik. /Jakab Judit: Gyerekcipőben a hazai gyermekjogvédelem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

A népi kultúra átörökítése volt a célja a december 6-án megrendezett Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozónak. A Nagyvárad hivatásos táncegyüttes interaktív táncos mesejátékot mutatott be a gyermeknek. Az Ördögtérgye Egyesület és Néptáncegyüttes szervezésében megrendezett találkozón öt Kolozs megyei település adatközlő táncosai léptek. Az Ördögtérgye együttes 1999-ben alakult diákokból. Az idős táncosok a Mezőségről és Kalotaszegről jöttek. A szervező Ördögtérgye együttes mellett színpadra lépett a Szarkaláb, a Zurboló és a Kaláka együttes. /Jakab Judit: Ötéves a Kolozsvári Néptánctalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A Libri könyvesbolt együttműködve a World Vision Romaniával könyveket adományozott a mákófalvi általános iskolának. Az összevontan működő 1–4. osztályban tíz gyermek jár. A Libri könyvesbolt három magyarországi könyvkiadótól kapott segítséget a projekt megvalósításához. A gyerekeknek szóló új könyveket az Egmound Hungary, a Könyvmolyképző és az Ulpius Ház ajánlotta fel. A World Vision Románia a kiszállítást és a szervezést vállalta. A World Vision segélyző és fejlesztést elősegítő keresztény szervezet, amely a gyermekek és közösségeik megsegítésével foglalkozik világszerte. A könyvesbolt ugyanilyen bőröndnyi könyvcsomagot adományozott a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány szórványkollégiumának, ahol szociálisan hátrányos helyzetű óvodások és iskolások nevelkednek. /Jakab Judit: Könyvadomány a mákófalvi iskolának. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Kós Károlyra, a hűség emberére emlékezett február 18-án a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület. Kovács Sándor kanonok, főesperes mondott köszöntő beszédet. A Kós-életmű legalaposabb ismerője és kutatója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadás keretében méltatta az erdélyi politika és művelődéstörténet meghatározó alakját. Kós Károly a budapesti Műegyetem építészhallgatójaként is az erdélyi architektúra szolgálatában állt. A nemzeti művészet alapjának a népművészetet tartotta. Választott szülőföldjén, a sztánai Varjúvárban írta meg a Régi Kalotaszeg című művét. Elindította a Kalotaszeg című lapot. A háború után a budapesti Műegyetemen ajánlott biztos tanári állás helyett a nehézségekkel együtt Kós Károly Erdélyt választotta. Megírta a Kiáltó szó című röpiratát és hozzáfogott annak gyakorlati megvalósításához. Megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet és szerkesztette az Erdélyi Helikon folyóiratot. A második világháború után ismét biztos tanári állást ajánlottak neki Keszthelyen, de ez alkalommal is Erdélyt választotta. Kós hagyatékát egyetlen élő fia, Kós András nemrég a szélesebb közönség rendelkezésére bocsátotta. /Jakab Judit: Millenniumi rendezvény Kós Károly emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Kolozsváron a tanács kétmillió lejt szavazott meg az U FC klubnak, kevesebbet, másfél milliót a kolozsvári egyházaknak – ebből egymillió az ortodoxnak –, továbbá 180 ezer lejt rászorulóknak húsvéti segélyre. Az egyházak a hívek számaránya alapján részesülnek az összegből. Eszerint az ortodox egyház egymillió, a görög-katolikus 100 ezer, a római katolikus 90 ezer, a református 183 ezer, az unitárius egyház 31,9 ezer, a lutheránus egyház 2250, a zsidó hitközség pedig 1050 lejt kap. A pénzt a templomok és egyházi épületek restaurálási munkálataira, új épületek felépítésére, illetve egyházi rendezvények költségeinek fedezésére kell fordítaniuk a kedvezményezetteknek. /Jakab Judit: Több pénzt kapott az U FC, mint a kolozsvári egyházak összesen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Újabb pénzösszegek odaítéléséről döntött Kolozsváron a városi tanács, Molnos Lajos, a kulturális bizottság elnöke a civil szervezeteknek odaítélendő egymillió lejről a szavazás elhalasztását kérte, mert nem értett egyet az utólagos változtatásokkal, például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség nem szerepelt a listán. A nyugdíjasok esetében 25 millió lej az idén a helyi költségvetésből az ingyenbérletekre kiutalt összeg. /Jakab Judit: Pénzosztás a városi tanácsban: ezúttal sem volt zökkenőmentes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Több mint egymillió lejjel támogatja a helyi tanács a kolozsvári kulturális intézmények és civil szervezetek tevékenységét, miután a tanácsosok megszavazták az erre vonatkozó tervezetet. A korábbi tanácsülésen Molnos Lajos kérésére halasztották el az összeg odaítélését, a kulturális bizottság elnöke ugyanis nem értett egyet egyes, a magyar szervezeteket érintő változásokkal. A megszavazott változatban már a korábbi tervezetből kimaradt magyar szervezetek is szerepelnek, így például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amelynek 1500 lejt szavaztak meg tudományos diákkonferencia szervezésére. A magyar szervezetek közül a Magyar Mozgássérültek Egyesületének 20 000 lejt, a Diakóniának 7 000 lejt, a Helikonnak és a Korunknak 13 000–13 000 lejt, a Barabás Miklós Céhnek pedig 3000 lejt szavaztak meg. A Heltai Gáspár Alapítvány a Szent István napok megszervezésére 10 000 lejes támogatásban részesült. Az idei költségvetésből a tanácsosok támogatják még a Kolozsvár Társaságot, a Tranzit Alapítványt, a Szarkaláb, az Ördögtérgye, a Zúrboló néptáncegyütteseket, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, a Sapientia Alapítványt. /Jakab Judit: /Több magyar szervezet kap támogatást a költségvetésből. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Az együtt- és különélés sajátosságairól, kölcsönhatásairól és érdekességeiről Ezer esztendő – együtt és külön címmel Vetési László szórványügyi szakelőadó tartott előadást múlt héten Kolozsváron. Leszögezte: Erdély egységes földrajzi terület, bárki bármit mond, együvé tartozik. Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, ebből 500 ezer szórványban él. Vetési hangsúlyozta: különbség van a magyar szórvány és a vallási szórvány között. Lestyán Ferenc Megszentelt kövek című könyve alapján képekben mutatta be az erdélyi templomokat, majd beszélt a Romániában létező egyházakról. A kölcsönös együttélés ugyanakkor hangsúlyozta a kölcsönös asszimilációt, elrománosodott magyar falvakkal és elmagyarosodott román falvakkal példálózva. Olyanra is volt példa, hogy két felekezetnek egy telken van a temploma. Ennek ellenpéldájaként hívek nélküli templomokat is bemutatott. Az előadás az orsovai templom bemutatásával végződött. A posztmodern katolikus templomban nyolc nyelven misézik a pap. /Jakab Judit: Együtt és külön képekben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Kolozsváron bemutatták Jakab Gábor: Húsz éve „szabadon” Csíksomlyón. Pünkösdi búcsúk 1990–2009 között című könyvét. A húsz év történetét képeskönyv formájában állította össze a szerző. A kiadványban szerepel Márton Áron püspök 1949-ben elhangzott történelmi jelentőségű csíksomlyói beszéde, továbbá a húsz éves időszakban elhangzott szentbeszédek, valamint a Keresztény Szóban és a Vasárnapban megjelent, Csíksomlyóval kapcsolatos írások. A bemutatón Kovács Sándor főesperes kifejtette, Csíksomlyó léte és története, lelki kisugárzása mindenkit megérint, százezrekre gyakorol benyomást ösztönös erejével. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a csíksomlyói búcsújárást a legnagyobb összmagyar mozgalomnak tartja. /Jakab Judit: Szem- és fültanúként a csíksomlyói búcsúról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Miért nem kerül magyar felirat is a műemléképületekre – kérdezte Kolozsváron a május 12-én tartott tanácsülésen Sorin Apostu polgármestertől Csoma Botond tanácsos napirenden kívül. Az RMDSZ-es képviselő a polgármesternek felolvasott egy részletet a multikulturalizmusról tett nyilatkozatából, amely összeegyeztethetetlen a magyar feliratokkal kapcsolatos álláspontjával. Apostu ugyanazt válaszolta Csoma Botondnak, amit korábban az erről szóló sajtóértekezleten is elmondott: a magyar nyelv nem nemzetközi nyelv. A polgármester kifejtette: magyar nyelvű felirattal nem találkozott máshol, csak Magyarországon, ahol ez az anyanyelve a lakosságnak. Apostu hozzátette: ha a szervezet vagy egyház, amelynek a tulajdonát képezi a magyar műemlék, kifizeti a magyar nyelvű tábla elhelyezési költségeit, akkor a helyi tanácsban megvitatják a kérdést. /Jakab Judit: Feliratok magyarul – csak pénzért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Horváth István író, költő születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretén belül emlékkonferenciát tartottak május 22-én Kolozsváron. – Száz év elegendő ahhoz, hogy kiderüljön: egy író kihull-e az idő rostájából? Horváth István esetében bebizonyosodott, hogy életműve értékes – mondta megnyitó beszédében Kötő József színháztörténész. Véleménye szerint Horváth István a kisebbségi irodalom időben és térben messze látszó irodalmi tornyát építette fel. Görömbei András akadémikus a Magyarózdi toronyalja jelentősége a magyar irodalomban címmel tartott előadást, Horváth István költészetét pedig Márkus Béla irodalomtörténész méltatta. Szilágyi István Kossuth-díjas író Horváth Istvánt, mint embert mutatta be. Cseke Péter irodalomtörténész Az otthontalanság költője címmel, Vallasek Júlia adjunktus Horváth István és a Termés címmel tartott előadást. /Jakab Judit: Horváth István emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Szászfenesen a gótikus stíluselemeiről híres, 14. századi középkori templom kerítésétől néhány méterre építkezés zajlik. A műemléknek nyilvánított szászfenesi katolikus templom tövében egy családi ház épül. A törvény szerint a műemlékvédelmi zónától számított száz méteren belül nem lehet kiadni építkezési engedélyt. Ennek ellenére a helyi hatóságok kibocsátották a szükséges iratokat. Az építkezést elkezdte egy kivitelező cég. Felháborodást váltott ki a helyi lakosság körében, amikor a templom szomszédságában lévő telek tulajdonosa a védőfaltól pár méterre építkezésbe fogott. Az egyház alternatív lehetőségként több telket felajánlott az illető hölgynek, de ő nem volt hajlandó a cserére. Szabó Bálint műemlékvédelmi szakember, a Kolozsvári Műszaki Egyetem tanára elmondta, hogy azoknak a műemlékeknek az esetében, ahol nincs kijelölve a műemlékvédelmi övezet, a törvény szerint 100 méteren belül tilos építkezési engedélyt kibocsátani. /Jakab Judit: /Szabálytalanul építkeznek a szászfenesi templom mellett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

A szászfenesi tanács törvénytelenül bocsátott ki építkezési engedélyt, amit beismert. A katolikus templom műemléknek számít, a környéken történő építkezésekhez pedig szükséges a műemlékvédelmi bizottság engedélye is. Ennek hiányában adott ki engedélyt a tanács, ami törvénytelenségnek számít. Most helyrehozzák a hibát. Első lépésként érvénytelenítik az engedélyt és leállítják az építkezést. /Jakab Judit: Beismerte tévedését a szászfenesi tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elkészítette a romániai kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisát. Az interneten elérhető adattár rálátást biztosít a kisebbségek szervezeti életére. Mindez kiegészíti a Transindex által készített, a romániai magyar kisebbségek kulturális intézményeit feltérképező adatbázist. A Romániában élő tizenkilenc kisebbség jogi keret nélkül működő intézményeit is felsorakoztatja – tájékoztatott Horváth István, az intézet elnöke. Az ősz folyamán több nemzetközi konferenciát is szerveznek, összefoglalják két évtized roma kutatásainak az eredményeit, illetve bemutatják a hazai román és magyar nemzetiségű fiatalok közti különbséget. A romániai kisebbségi intézmények adatbázisa folyamatosan bővül, jelenleg 692 név szerepel a nyilvántartásban (ez a szám nem vonatkozik a magyar intézményekre). A magyar után a legtöbb kisebbségi kulturális intézmény német (197), de sok szerb (115), zsidó (58) és roma (51) is van. Az adatbázis augusztustól lesz elérhető az intézet honlapján (www.ispmn.gov.ro). A sajtótájékoztatón bemutattak négy műhelytanulmányt is. Székely István Gergő a romániai kisebbségek politikai képviseletét és mozgását vizsgálta, kisebbségi szempontból elemezte az 1990 utáni és 2008 előtti parlamenti és helyi választásokat. A vizsgálat mind a tizenkilenc kisebbségre kiterjedt a parlamenti és a helyi vezetés szintjén. A magyarok esetében negatív, csökkenő trendet figyeltek meg. Kozák Gyula a romániai mozlimokról készült tanulmányát mutatta be, Gidó Attila tanulmányában az erdélyi zsidók helyzetét elemezte. Mohácsek Magdolna anyagi szempontból vizsgálta a kisebbségek helyzetét, az állami alapból a kisebbségeknek leosztott pénzek arányát vizsgálta. A legújabb trend a kis létszámú kisebbségek előnyhöz juttatása. A romániai kisebbség 90 százaléka magyar, ennek ellenére a nemzeti közösségeknek juttatott támogatások kis százalékát kapják csak meg: három lej jut egy magyarra, hat egy romára, 31 egy németre, 908 pedig egy albánra. /Jakab Judit: Elkészült a kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Marosvásárhelyen, a Félszigeten, a fiatalok, a MIÉRT rendezvényén megjelent július 25-én Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje, számos programba bekapcsolódott, így az RMDSZ–MIÉRT focimeccsbe is. Elmondta, hogy minden évben eljön a Félszigetre. Kiemelkedő célcsoportot képeznek számára a fiatalok, de a kampányában mindenkihez szólni kíván. /Jakab Judit: Kelemen Hunor számára a fiatalok kiemelt célcsoportot képviselnek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Új turisztikai információs táblákat helyezett el a városháza Kolozsváron. A harmincnyolc kétnyelvű (román és angol) tábla a városba látogatók tájékozódását segíti – mondta Sorin Apostu polgármester. Az önkormányzat a műemlékek feliratainak a kicserélését is tervezi, de ezeken sem szerepel majd magyar nyelvű felirat, annak ellenére, hogy évente mintegy háromszázezer magyar turista fordul meg a városban, ők teszik ki a turistaforgalom 70–80 százalékát. Kolozsváron és környékén Magyarország a második legnagyobb beruházó: egyedül Kolozs megyében mintegy 117 millió USD regisztrált tőkével 512 magyar vállalatot alapítottak a legkülönfélébb iparágakban. Kolozsvár az erdélyi magyarság legnagyobb kulturális, oktatási központja is. A városban mintegy 100 ezer diák, köztük sok külföldi is tanul. /Jakab Judit: Kétnyelvű tájékoztató táblákat helyeztek el. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

A Fidesz nyeri meg a választásokat, de nem lesz Fidesz–Jobbik koalíció – jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke Gyergyószentmiklóson az EMI-táborban. Szó esett a Jobbik viszonyulásáról is a határon túli magyarokhoz: – Nehéz tisztán látni a határon túli politikát. Olyan politikai partnerekkel szeretnénk együttműködni, akikkel azonosak a céljaink, fejtette ki. /Jakab Judit: Vona: hitelességre épül a Jobbik. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Augusztus 29-30-án zajlottak a Kolozsvár melletti Szucságon a Györffy György Közösségi Napok. Az immár harmadik alkalommal megszervezett találkozót a falu híres szülöttjéről, Györffy György történészről nevezték el; a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1917-ben született Szucságon, és 2000-ben hunyt el. A Zúgóberek Kulturális Egyesület színvonalas programmal várta az érdeklődőket. Augusztus 29-én dr. Csetri Elek akadémikus Kelemen Benjaminról, a szucsági mintagazdáról tartott előadást. Az erdélyi mintagazda Wesselényi Miklós gazdatisztje és barátja volt. Megnyitották Kiss Ernő helyi képzőművész emlékkiállítását. Festményeit, szobrait és grafikáit Felházi Zsuzsanna képzőművész méltatta. A művész tanítói állást kapott Szucságon, majd iskolaigazgató lett. A kolozsvári Kalapos Jazz Band, a zenelíceumi diákokból álló együttes először lépett fel, megzenésített magyar verseket adtak elő. A Győri Rába Néptáncegyüttes szucsági, andrásházi, abaúji, rábaközi és küküllőmenti táncokat adott elő a Tarisznyás együttes közreműködésével. A közösségi napok augusztus 30-án istentisztelettel zárultak. /Jakab Judit: Közösségi napok Szucságon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

December elsejére biztosan elkészül 42 kilométer az észak-erdélyi autópályából, a Torda–Gyalu szakasz, jelentette be Emil Boc miniszterelnök, miután október 2-án megtekintette a munkálatokat. Ezután a Kolozsvárt elkerülő, szintén épülőben lévő körgyűrűhöz is ellátogatott, amelyet a tervek szerint ugyancsak az idén adnak át. /Jakab Judit: December elsejére ígérik az autópálya Torda–Gyalu szakaszának átadását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Kolozsváron november 10-én a tanácsülés elején Sorin Apostu polgármester bejátszott egy telefonbeszélgetést, amivel bizonyítani akarta, hogy meghívta a magyar tanácsosokat a Főtér átadási ünnepségére. Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos válaszában a magyar közösség sérelmének adott hangot, felszólalása vitát váltott ki az önkormányzati képviselők körében. A képviselő elmondta: a magyar szervezetek valóban kaptak meghívót a Főtér múlt szerdai átadására, ez viszont semmit sem változtat Apostu és emberei sértő hozzáállásán. Válaszában Sorin Apostu kifejtette: a magyar közösségnek jönnie kellett volna ötletekkel. Csoma Botond emlékeztetett: nemrég a polgármester elvetette a többnyelvű tájékoztató táblák elhelyezését a műemlékeken. /Jakab Judit: Vita a helyi tanácsban a kolozsvári Főtér átadásáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Hivatalosan is iktatták november 12-én azt a dokumentumot, amelyet László Attila alpolgármester, az RMDSZ-es helyi tanácsosok és Czika Tihamér, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsnak (SZKT) tagja nyújtott át Sorin Apostu polgármesternek. Az irat a kolozsvári magyarságnak azt a javaslatcsomagját tartalmazta, amelynek gyakorlatba ültetésével a kincses város multikulturalizmusa ténylegesen is láthatóvá válna. A javaslatok között szerepel többek között a háromnyelvű helységnévtábla és a műemlékeken elhelyezendő feliratok ügye, a városháza magyar nyelvű honlapjának az elkészítése, a Dsida utcanév kérdése, valamint a Főtéren szervezett eseményekről való előzetes konzultáció az RMDSZ-szel. Sorin Apostu polgármester megígérte: a következő tanácsülésen felolvassa a magyarság kéréseit, és vitára bocsátja azokat. A beadvány 11 pontjának rövidített változata 1. Helyezzenek ki háromnyelvű – román, magyar, német – helységnévtáblát a város határánál. 2. A város műemléképületeit jelző táblákon legyen magyar nyelvű felirat is. 3. Nyomtassanak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat, szórólapokat és térképeket magyarul is. 4. A polgármesteri hivatal által rendezett események plakátjaiból magyar nyelvűt is nyomtassanak. 5. A polgármesteri hivatal honlapjának legyen magyar változata is 6. A város új utcáinak elnevezésekor legyen tiszteletben tartva a város etnikai megoszlása, adják vissza a Dsida Jenő utcanevet. 7. A városháza által szervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, előadókat is. 8. A téli ünnepek alkalmával a városközpontban sugározzanak magyar nyelvű karácsonyi zenét is. 9. Karácsonykor és húsvétkor a tömegközlekedési eszközökön magyar feliratú köszöntő is legyen. 10. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat cseréljék le. 11. A főtéri események előkészítésekor a városháza konzultáljon a tanács magyar képviselőivel. /Jakab Judit: Tizenegy pont a magyarságért és a multikulturalizmusért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Több mint harmincan vettek részt november 21-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete által szervezett gácséri erdőtakarítási akcióban. Gergely Balázs, az EMNT elnöke sikeresnek tartotta az első hulladékgyűjtést. /Jakab Judit: Erdőtakarítást szervezett az EMNT. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) az ülésén értékelték a november 22-i elnökválasztás eredményeit. László Attila, RMDSZ Kolozs megyei elnöke gratulált Kelemen Hunornak, hogy a magas részvétel mellett ilyen eredményt ért el. Ezzel szemben Horváth Márton, Mocs polgármestere elégedetlen azzal az eredménnyel, amelyet az RMDSZ elnökjelöltjének sikerült Kolozs megyében teljesítenie. /Jakab Judit: MKT: Mircea Geoanára kell szavazni. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Megdöbbenést keltett magyar berkekben az, hogy a december 15-i tanácsülésen Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos Sorin Apostu kolozsvári polgármesterhez intézett felszólalását László Attila RMDSZ-es alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke válaszolta meg. Csoma Botond a főtéri rendezvényeket kifogásolta, több katolikus hívő panaszkodott arra, hogy a Szent Mihály-templomban az esti istentiszteleten a kinti rendezvények zaja miatt alig tudták figyelemmel követni a misét. Mielőtt Apostu válaszolhatott volna, László Attila ragadta meg a szót, kifejtve: a városházának volt engedélye a katolikus egyháztól a rendezvények lebonyolítására. Kovács Sándor, római katolikus főesperes a tanácsülés után azt nyilatkozta: a városháza nem kért az egyháztól engedélyt a templom közelében zajló rendezvények lebonyolítására, de néhány napja lehalkítják a zenét a szentmise ideje alatt. Korábban az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, László Attila megyei elnök aláírásával átiratot juttatott el a polgármesteri hivatalhoz, amelyben felszólította a polgármestert, hogy vessen véget a főtéri koncerteknek. Erre az átiratra szeretett volna választ kapni Csoma Botond. A Szabadságnak adott nyilatkozatában Csoma Botond elmondta: László Attila sokszor elfelejti azt, hogy az alpolgármesteri tisztségén kívül egyben a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is. Hozzátette: úgy gondolja, hogy a PD-L és a polgármester irányába folytatott politikai szervilizmus nem vezet eredményre. /Jakab Judit: Önmagával levelezik László Attila? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ Sorin Apostu polgármesternek – korábbi ígérete szerint – a mostani tanácsülésen kellett volna felolvasnia és vitára bocsátania a kolozsvári magyarság nevében a helyi RMDSZ által benyújtott, 11 pontba foglalt javaslatot, amelyek a város multikulturalitását ténylegesen láthatóvá tevő intézkedéseket és lehetséges magyar rendezvényeket tartalmazzák. A 11 pontról azonban szó sem esett, állítólag azért nem, mert annak román nyelvű szövege még nem jutott el minden tanácsoshoz. /Nem beszéltek a magyarok 11 pontjáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

A csíkszeredai romaoktatás nehézségeiről
Csíkszeredai roma gyermekeket oktató pedagógusokkal készített interjúk anyagait dolgozta fel Jakab Judit, a Debreceni Egyetem hallgatója, aki tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy a népszaporulatot tekintve, tömegesen fognak megjelenni a cigány gyermekek az iskolákban, amire a tanintézetek nincsenek felkészülve.
A csíkszeredai Pro Scientia Ruralis tudományos folyóiratban jelent meg nemrég Jakab Judit műhelytanulmánya, amely a romaoktatás problémakörét feszegeti, és amely része lesz a témában készülő átfogóbb kutatásának. A tanulmány kapcsán a kutatóval beszélgettünk, aki elmondta, több mint tízéves tapasztalata van a roma gyermekek oktatásának szervezésében. Tekintettel arra, hogy összetett problémáról van szó, elképzelhetetlennek tartotta a kérdőíves megközelítést, ezért döntött amellett, hogy mélyinterjúkat készít olyan csíkszeredai pedagógussal, akik hosszú ideje dolgoznak cigány gyermekek tanításával.
A kutató többek között arra volt kíváncsi, hogyan szembesültek a pedagógusok azzal, hogy teljesen vagy többségében roma gyerekekből álló osztályban kell tanítaniuk, és milyen problémákkal küzdenek. „Volt, aki sokkhatásként élte meg, mindenképpen teljesen új helyzetben találták magukat. Azok a módszerek, amelyeket eddig alkalmaztak, legtöbbször nem működtek. Meg kellett küzdeniük egy másik kultúrának a megnyilvánulásaival, hiszen ezek a gyermekek egy más közegben szocializálódnak. Például az időfogalom számukra gyakran ismeretlen, vagy ha van is, nem úgy működik, mint az iskola világában, ahol bejáratott szabályok vannak” – magyarázta a kérdezőalanyok nehézségeit a tanulmány írója. Hozzátette, az is problémát okoz mind a gyermekeknek, mind a pedagógusoknak, hogy a cigány gyermekek többsége nem járt óvodába, szervezeti szabállyal pedig először az iskolában találkoznak.
A gyermekeknek meg kell érteniük, hogy reggel bemennek az iskolába, délig bent kell maradniuk, meg kell érteniük az iskolának a szabályait. „Ezek a szabályok teljesen idegenek tőlük, mert ők addig szabadon, kötöttség nélkül, nagy térben, többnyire kint az udvaron nőnek fel, semmilyen időhöz és kötelezettséghez nem kötve” – mondta. Ráadásul nehéz kommunikálni velük, megértetni dolgokat, hiszen nagyon szegényes a szókincsük. A pedagógusok számára az is nagy gond, hogy egy kötött tantervhez, tananyaghoz kell igazodniuk, központosított, egységes elvárásokhoz, amely nem teljesen egyeztethető össze a valósággal. „Az adott »gyermekanyag« képességei és az elvárások között óriási a szakadék” – fogalmazott.
A diákok hét százaléka roma
A romák beiskolázása a 2000-es évek elején került középpontba Romániában. Hargita megyében 2006-ban 1167 roma gyermeket írtak be iskolába, ehhez képest a 2014–2015-ös tanévre megkétszereződött a számuk. Összesen 78 iskolában 3809 roma iskolást jegyeztek, amely az összlétszám hét százalékát teszi ki. Közülük 792 óvodás, 1765 alsó tagozatos, 1000 felső tagozatos  és 181 középiskolás.
Ugyanakkor a romaoktatás kapcsán felmerült, hogy ez mennyi plusz feladatot ró a pedagógusra, hiszen gyakran neki kell gondoskodnia az étkeztetésről, a gyermekek füzetéről, ceruzájáról, ruhájáról. „Egy tanárnak nincs a munkakörében benne, hogy kenegeti a kenyeret, fogmosásra oktat, vagy arra, hogy hogyan kell orrot törölni, hogyan kell enni” – nyújtott betekintést a roma gyerekeket oktató pedagógusok mindennapi munkájába Jakab Judit. A tanítók szerint fontos lenne, hogy óvodába is kezdjenek járni a roma gyermekek, hogy már kis korban barátkozzanak az időfogalommal, megtanulják, hogy az iskolába tiszta ruhába kell jönni, és hogy be kell tartani az alapvető higiéniai szabályokat.
Ugyanakkor hozzátette, a pedagógusok munkája az egységes teljesítményközpontú értékelési rendszerben szinte láthatatlan marad. „Ezekben az iskolákban a teljesítményt nem lehet úgy mérni, mint egy átlagiskolában, mégis úgy mérjük, mert vannak országos felmérések, és azon mindenkinek részt kell vennie. Mivel az eredmények alapján gyengének minősül az iskola, a nem roma szülők gyakran elviszik más iskolába a gyermekeiket. Így valósul meg a spontán szegregáció” – vázolta a következményeket a kutató. Hozzátette, egy ilyen iskolában a sikernek, az eredményességnek más mutatói vannak, „nem versenyre készítik a gyermekeket, hanem azt is sikernek könyvelik el, ha meg tudta fogni a ceruzát”.
Tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy a népszaporulatot tekintve tömegesen fognak megjelenni a roma gyermekek az iskolákban, amelyekre a tanintézetek nincsenek felkészülve. A kérdésnek nincsenek fórumai, minden iskola maga kínlódik a problémával. Az a néhány tanintézet, amelyik ezzel szembesült, és a tanulságait levonta, az meg kellene osztania tapasztalatait a többi iskolával. Legalább helyi szinten egy közös tervet kellene kidolgozni – vélte. Szerinte probléma, hogy az oktatóknak egyénileg kell megküzdeniük a feladattal, mert erre nincs kidolgozott tevékenységi terv, pedagógiai program, nincsenek erőforrásaik az iskoláknak, holott szükség volna több segítő szakemberre, logopédusra, pszichológusra, emellett segédanyagokra, feladatlapokra, tankkönyvekre, amelyek differenciáltak. „A pedagógusok tulajdonképpen semmilyen segítséget nem kapnak. Tőlünk nyugatabbra a tanárképzés tartalmaz romológiai képzést is, ahol ismerkednek a roma kultúrával, történelemmel, a néppel, az eltérő szocializáció következményeivel. Hogy milyen módszerek javasoltak, milyen eszközök segíthetnek, és nem nekik kell kikísérletezgetniük és felfedezniük mindent” – mondta. Egy másik hiányosság, hogy nincsen délutáni tanulási lehetősége a gyermekeknek, sokuknak otthon sem asztaluk, sem villanyuk nincs, ezért jó volna ezt iskolai program keretében megoldani.
„Társadalmi integrációra szükség van, hiszen ők is ugyanabban a térben kell éljenek, amelyben mi. Nem mindegy, hogy a tömeg, amely évről évre gyarapodik, iskolázatlan, munkanélküli, frusztrált tömegként kerül ki, vagy iskolázott, tudunk velük értekezni, vannak céljaik, igényeik” – emelte ki az iskolázottság fontosságát a kutató. Ezzel párhuzamosan úgy véli, adott esetben, ha nagyon mélyszegény, gettósodott telepekről érkeznek a gyermekek, és óvodába sem jártak, akkor célravezetőbb, ha legalább az 1–4. osztályban együtt vannak, mintegy védettebb közösségben, amíg megtanuljanak alapvető dolgokat és ledolgozzák hátrányaikat. Ekkor ötödik osztálytól már járható út, hogy vegyes osztályokba járjanak, találkozzanak másokkal, tapasztaljanak meg mást is, mint az a világ, amelyben eddig éltek.
„A kimaradás, lemorzsolódás inkább a felső tagozatban történik, fegyelmi problémák is ott jelennek meg. Az ő kultúrájukban egy 13–14 éves fiú már felnőtt férfinak számít, az iskolában azonban még gyermekként kezelik, vagy a lányok 12–13 évesen már gyakran férjhez mennek. Ráadásul azt is kevesen értik meg közülük, hogy miért jó az iskola, nem látják ennek a hasznát” – fejtette ki Jakab Judit. Ennek ellenére pozitív példák is vannak, akadtak roma diákok, akik szakiskolába iratkoztak, és egy-két tanulónak munkába is sikerült állnia.
Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő is úgy gondolja, akadnak roma gyermekek, akik jól megállták az iskolában a helyüket, van olyan is, aki a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumba is bekerült. Bár ellenkező példa több van. „Nincsenek meggyőződve, hogy a tanulásnak megvan a haszna hosszútávon” – véli a főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség egyik munkatársa kifejezetten a romák beiskolázásával foglalkozik. „Nemcsak azzal, hogy jelen legyenek, hanem hogy tartalmilag is legyenek felkészítve. Szorosan követi a gyerekek sorsát” – fogalmazott a főtanfelügyelő.
Pro Scientia Ruralis
A Pro Scientia Ruralis a csíkszeredai székhellyel működő Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány által létrehozott folyóirat, amely online és nyomtatott formában jelenik meg évente 3–4 alkalommal. A kiadvány célja, hogy publikációs felületet biztosítson a Kárpát-medencei fiatal kutatóknak, hallgatóknak, és tudományos tevékenységeiket ösztönözzék.
Barabás Hajnal 
Emlékeztető: Pro Scientia Ruralis névvel indított folyóirat 2016-ban indult
/tudomanyhaza.wordpress.com, 2016. márc. 1. - Pro Scientia Ruralis néven indult új folyóirat/ Székelyhon.ro