Parasztház, ami a múltba röpít vissza
Néhány napja nyílt meg a havadtői falumúzeum, amelyet nemcsak a helyiek, hanem a szakma is értékes és érdekes gyűjteménynek minősít. A megvalósítást mintegy húsz évnyi gyűjtőmunka és jó összefogás eredményének tartják.
A kultúrotthon udvarán vadonatúj, parasztházra emlékeztető, fehér falú, muskátlis ablakú, cseréppel fedett kis épület áll, ebben rendezték be a helyiek a falumúzeumot. Két szobában tematikus kiállítást találunk, míg az épület tetőterében mintegy hatszáz tárgy várja, hogy a napokban elkészüljön a polcrendszer, így itt – más múzeumokhoz hasonlóan – látványraktárat hoznak létre, azaz a helyi gyűjtemény éppen ki nem állított darabjait tárolják és bemutatják a látogatóknak – vezetett körbe az épületetben Dónáth István, aki húsz évvel ezelőtt kezdte a helyi tárgyak gyűjtését, s néhány éve a Pro Havadtő Egyesület tagjai is csatlakoztak hozzá.
A magángyűjteményt így felhívás útján a falubeliek is gyarapítani kezdték, szinte nincs is olyan ház, ahonnan ne került volna hozzájuk tárgy. Látva a gyarapodást és a törekvést, a gyulakutai önkormányzat és a helyi tanács egy épületet készített a gyűjtemény számára, azaz egy meglévőt felújítottak, megtoldották, Gál Gábor és Mihály Árpád helyi vállalkozók tudásuk legjavát adták bele, hogy megnyílhasson a kis múzeum. Az eseményen Orbán János marosvásárhelyi és Kinda István sepsiszentgyörgyi múzeológusok mellett Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár is jelen volt. A jelenlegi körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak, és egészen más hatást keltenek a látogatóban, mint a volt helyszín a „kicsi iskolában” – nyugtázta Dónáth István, hozzátéve, hogy gazdagsága és elrendezésének szakszerűsége miatt szakember szemével is múzeumnak tekinthető a havadtői gyűjtemény.
Az épületben tematikus, időszakonként más-más jellegű kiállításokat fognak szervezni. Jelenleg az egyik helyiségben az 1910-es évekbe vezetnek vissza, egy helyi paraszti család egyszerű életét mutatják be. A bábuk lehetnének éppen Izsák Gyula bácsi és Vilma néni: a férfi a kemence mellett kukoricát fejt a tavaszi vetéshez, amíg felesége a vacsorát tálalja. A szobában csak azok a tárgyak vannak, amelyek éppen szükségesek, egy két bútordarab, edények, eszközök, a fogason előkészítve a férfi ruhája, csizmája, átalvetője, hogy a vásárba indulhasson, a sarokban a falon ott vannak azok a kitüntetések, amelyet a nyárádszeredai (1941) és budapesti (1942) kiállításokon nyertek el tenyészállatai.
A másik helyiség az 1930-as évek polgári szobáját mutatja be, korabeli értékes bútordarabokkal. Mintha csak Nagy Sándor lelkész állt volna fel emlékiratai mellől, vagy az „amerikáns” Csató Ágoston hagyta volna abba adóskönyve böngészését. A szobában álló üveges tárlókban első és második világháborús személyi tárgyak, bankók, kitüntetések, egy másikban pedig Nagy Sándor lelkész 14 füzetet kitevő emlékiratai, szemüvege, botja, 1786. évi katolikus prédikációs könyv és régi bibliák. Ott láthatjuk a szobában a havadtői zenélő kapu egy darabját is, egy 1941-es gazdatanfolyam emlékképét és Csató amerikai befogadólevelét, de annak a hajónak a fényképét is megnézhetjük, amellyel a férfi a másik földrészre utazott.
A szoba falán a Bethlen Gábor Alap támogatásával készült panók is állnak, amelyek a falu ünnepeit mutatják be: a tavaszi ünnepkört (locsolás, tojásfestés, fenyőágazás, májusfaállítás), téli ünnepeket (disznóvágás, karácsonyi kántálás, angyaljárás, óévbúcsúztatás, farsangolás), az emberi élethez kapcsolódó eseményeket (keresztelő, konfirmálás, lakodalom, temetés), közösségi eseményeket (nők és anyák napja, szüreti bálok, mindenszentek napja). A bemutatókat Kinda István főmúzeológus állította össze.
Az új épület mellett az udvaron egy sütőkemencét és egy többfunkciós csűrt építene az egyesület a közeljövőben, amelyeket egyrészt múzeumpedagógiai, másrészt különböző szabadtéri rendezvények céljára használnának fel, de itt kaphatnának helyet olyan eszközök és bútordarabok is, amelyek méreteik miatt nem férnek be a múzeumépületbe. Az egyesületnek van egy ezerkétszáz kötetet számláló könyvtára is. Mindezek működtetésébe, a nyitva tartás és tárlatvezetés megoldásába szeretnék bekapcsolni a falu fiataljait is.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro