Kétnyelvű szórólap jelent meg Csomakőrösről színes felvételekkel. Bemutatja a falut, a műemlék templomot, a Csoma-emlékkiállítást és a Csoma-szülőház hasonmását. A kiadványt a helybeli református egyházközség gondozta. Verseskönyvet és DVD-t tartalmaz A székely malom szimbolikus címet viselő multimédiás kiadvány, mely a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából látott napvilágot. Az ikermunka Kurta Béla verseit és Ivácsony A. Áronnak a témakörhöz szorosan kötődő grafikáit tartalmazza. /(Kgy. Z.): Szórólap és multimédiás kiadvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Kisebbségi identitás és zene
Pro Minoritate -című kisebbségpolitikai folyóirat, negyedévenként megjelenő kiadvány. Kolozsváron a lap legújabb számát a Bulgakov kávéházban mutatták be, szépszámú érdeklődő előtt.

Kisebbségi identitás és zene, Magyar könnyűzene a Ceauşescu – érában, Etnorock tematikákat próbálta elemezni.
A lapbemutató során egy eddig kevésbé tanulmányozott kérdéssel, a zene- identitás viszonyának több szempontból történő elemzését ismerhettük meg. Képet alkothattunk a zenei preferenciák jellegzetességeiről, azoknak alakulásáról 12 országban, az etnikai dimenzió függvényében. Az elemzések nemzetközi kutatásokra alapozódtak.
A házigazda szerepét Péter László szociológus töltötte be. Az eseményt felvezető beszédében kifejtette, a szociológiának, az antropológiának van néhány alapvető témája, mint az interetnikus kérdések, a mobilitás a szegénység, melyek nagy enciklopédikus kulturális modellben bontakoznak ki. Hiányoznak azok a témák, amelyek a mindennapi életben a kikapcsolódás részei. Nincsenek tanulmányok a populáris kultúrára vonatkozóan. A zene ilyen státusban van. A Pro Minoritate elemzi ezeket a kérdéseket, hiánypótló szerepet töltvén be.
A zene folyamatosan jelen van mindennapjainkban. Az vagy, amit hallgatsz. Az identitásunkat fejezi ki.
A Pro Minoritate kiadvány tematikája a zenét összekapcsolja kisebbségi léttel. Kósa András László főszerkesztő arról beszélt, miként született meg e tematikus szám ötlete. A negyedévenként megjelenő folyóirat komoly társadalmi kérdéseket boncolgat. Arra gondoltak, hogy ez a szám „könnyebben” körbejárható kérdéseket fog boncolgatni. Úgy gondolták, érdemes megkeresni azokat az embereket, akik már ’89 előtt rock, beat zenét műveltek. Hogyan látják az akkori zenei életet, 20 év után.
Mit zenélnek, és milyen koncertekre mehetünk ma? Milyen tömeghatása van ma?
Szociológiai felmérések azt mutatják: a kisebbség szívesen hallgatja saját zenéjét. Ennek függvényében a közönség, hogyan találja meg identitását egy adott nagyobb közösségben.
Majd beszélt a jövőbeli terveikről. Lesz egy identitás kérdésével foglalkozó lapszám, majd egy másik számban a 2011-es választásokon a Kárpát- medencei pártok szereplésének a kérdését elemzik. A fiatalok szavazati szándéka, hogyan módosul. A Facebook generációnál, hogyan jelenik meg az etnikai identitás kérdése.
Másik téma: A nyelvi jogok- konkrét esettanulmányokat tartalmaz. A téli szám: Sport és kisebbség.
Ivácson András Áron szociológus a legújabb számot mutatta be. Kelet- Európában fontos lett az etnikai identitás kérdése a kommunista rendszer felbomlása után, a hagyományok és történelem és a beszélt nyelv alapján.
Nurse, Lyudmila – Sik Endre Zene és identitás című tanulmányukban a zenei preferenciák és az etnikai kisebbségi csoportok viszonyát tanulmányozták. Felhasználva 12 kelet- európai kisebbségi kutatásból származó adatokat, melyek az ENRI-EAST kutatás eredményei. Következtetései: „Az EU új Keleti határán elterülő nemzetállamok 12 etnikai kisebbségének zenei preferenciái eltérőek.” A kisebbségi lengyelek, 3 országban, a globális zene iránt mutatnak érdeklődést. A kisebbségi oroszok, 2 országban, az etnikai kisebbségi zene iránt mutatnak preferenciát. Az orosz, belorusz, ukrán, magyar kisebbség ritkán preferálja a lakóhelyük országának zenéjét.
Lyudmila Nurse „A zene szerepe a magyarországi szlovákok etnikai identitásában” című írásában arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi szlovák kisebbség a magyar zenét preferálja.
A globális gazdasághoz hozzá tartozik a globális zene. Zenei preferencián belül kódolódik az identitás.
Demeter Csanád „A romániai magyar könnyűzene bölcsője” című cikkében a következőket írja: „Sajnos a Ceauşescui- diktatúra nem adott olyan lehetőségeket a könnyű-, beat- és rockzene térhódításának, mint Magyarországon, de kétségkívül a székelyudvarhelyi rendezvény volt az egyik legjelentősebb és legrangosabb esemény az országban.”
Cseke Gábor Az Ifjúmunkás Matinék. „Extázis” a romániai hatalom palástja alatt- című írásában rámutatott arra, hogy az Ifjúmunkásban számtalan írás foglalkozott a magyar könnyű és rockzenei élettel. Amint írja: „A Sikulus fesztivál , s különösen az ott kötött személyes ismeretségeim révén, egyre világosabbá vált, hogy egy olyan lapnak, mint az Ifjúmunkás, nem általában és nem ötletszerűen kell foglalkoznia a fiatalok beatzenei érdeklődésével, hanem konkréten és rendszeresen, méghozzá éppen azokkal az értékekkel és törekvésekkel, amik karnyújtásnyira vannak tőlünk.”
Cosmeanu, Marius: Egy magyar énekes „nemzetközi” karrierje a Ceauşescu –érában című írásában Nagy Máriával készült interjút mutatja be. Az énekesnővel való beszélgetésből kiderül, hogy az etnikai identitás milyen szerepet játszott a karrierje alakulásában.
Szerbhorváth György „A politizáló rockzene a nyolcvanas évek Jugoszláviájában” című írásában elmondja: Jugoszlávia sajátos esete volt a rock és beat zenének, a többi kommunista államhoz viszonyítva.
Tito nem bélyegezte meg a szociológiát. Az akkori Jugoszláviában szabadon működhettek a zenekarok, és külföldi zenekarok is koncertezhettek. Az elv az volt, hogy minden helyi közösségnek legyen egy zenekara. A hivatalosságok álláspontja az volt, hogy a fiatalok inkább zenéljenek, mint drogozzanak. Az elektronikus zene-albumok, az elektronikus gitár megjelent a zenepiacán. A piacgazdaság elve alapján működtek a zenekarok. Ez a „nagy szabadság” azonban számos korlátba ütközött. Például a hatóságok szerint zeneszövegek nem egy esetben problémát eredményeztek. Ennek következtében botrányok is keletkeztek.
1983-ban a zágrábi biennálén koncert közben két filmet egyszerre vetítettek. Egy pornófilmet és a „Forradalom még tart” című munkásmozgalmi filmet. A párhuzamos vetítésnek köszönhetően egy férfi nemi szerv és Tito arcképe egymásmellé került. A rendőrségi beavatkozás elkerülhetetlen volt. Egyébként a nemzetközi botrány is volt.
Stier Gábor „Ukránul zenélni küldetés. Alcíme: Erősödik a nemzeti öntudat, a show-biznisz nyelve azonban ma még az orosz” című tanulmányában az ukrán könnyű zene helyzetére vonatkozó képet mutatja be.
Ukrajnában, az utóbbi években egy markánsan érvényesülő nemzeti ébredés ellenére, az érvényesülés nyelve több területen az orosz. Kezd tudatosodni, a színvonalas előadó ukrán is lehet. A ’90-es években piaci megfontolásokból főleg oroszul énekeltek. Az ezredforduló első éveiben markánsabban jelent meg az ukrán zene.
Az identitás nemcsak etnikai alapon létezhet. A domináns kultúra mellett létezik a kisebbségi kultúra.
A zene ellenben egyetemes nyelvet is jelent, amely nem elhanyagolható.
A tanulmányokból kiderül, hogy a könnyű zenék a globalizáció révén is változnak. Az emberek zenei preferenciáját több tényező határozza meg, nemcsak az etnikai identitás. Ahány ország, annyi féle viszonyulás létezett a könnyű zene területén.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

A tér síkba hajlítása Háromszéken
Tér és sík között még a művészetben is a matematika szolgáltatja a kulcsot. Még a PulzArton is.
A sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér nem először tesz kísérletet a művészet és a tudomány közötti híd kiépítésére. Az ötödik PulzArt fesztivál keretén belül a Spidron: Virtuális formák című, a szó legszorosabb értelmében multimédia kiállítás egy újabb kiváló állomás ezen az úton. A kiállítás egyszerre mutatott be egy tudományos elvet és egy arra épített művészeti alkotást. A kiállítás szokásos megnyitó helyett a Spidron feltalálójának Erdély Dánielnek az előadásával kezdődött, amely a Spidron: elv, folyamat vagy elemi rész? címet viselte. A spidron, mint kiderült, egy geometriai innováció, amely az utóbbi évtizedekben rengeteg felhasználási módot kapott. Erdély Dániel 1979-ben dolgozta ki egy Rubik Ernő számára beandadó házi feladatként a Magyar Iparművészeti Egyetem diákjaként. A név is tőle származik, mivel kidolgozóját emlékeztette egy pók hálójára (angolul a pók „spider”, amely összeolvasztott a spirál szintén angol nevével: „spiral”). Legalapvetőbb formájában egyenlő szárú és egyenlő oldalú háromszögek egymást váltó sorozataiból kialakított spirális poligon. Rendszerbe foglalva több spidronelemet úgy, hogy a háromszöget élei mentén meghajlítjuk őket, olyan testek és formák alakíthatóak ki belőlük, amelyek mozgatható jellegük révén változatos felhasználhatóságúak lesznek.
Erdély jónéhány felhasználási módot említett is előadásában. Az olyan első látásra teljesen elvont matematikai felhasználhatóságtól, mint a sík és a tér hézagmentes kitöltése egészen az olyan teljesen köznapi használati módokig, mint a csomagolástudomány, szállítás és raktározás, sok mindenre alkalmazhatóak. Ilyenek a területrendezés (burkolatok, csempék, térkövek, parketták, építőelemek, modulok, csomópontok), egyszerűen szabályozható és rendezhető mozgó felületek, hatékony energia elnyelés és kisugárzás, szűrés, pumpálás, tisztítás, digitális képalkotás (a spidron komplexitása meghaladja a pixelét) és színkeverés, alkalmazható az elektrotechnikában és a távközlésben, nanoszerkezetek modellezésére az anyagtudományokban és más területeken, az akusztika, stúdiótechnika és világítástechnika területén, autók karosszériáinak és ütközéscsillapítóinak az elveként, az adathordozás és –biztosításban, a modellezésben és végül lehet játék, taneszköz is.
1979-es megszületése ellenére egészen 2003-ig kellett várni a spidron első kimerítő matematikai leírásáig, amelyet Erdély Szilassi Lajos matematikus segítségével valósított meg. E során a spidronok egész érdekes tulajdonságaira derült fény. Az egyi legérdekesebb az, hogy segítségével leírható minden természetes szám, a tengelyen pedig felírhatóak a prímszámok helyei is. Ennek kapcsán mondja Beke László művészettörténész, hogy noha a spidron leírására mind a mai napig a matematika formális nyelve bizonyult a legpontosabbnak, ez nem kell meggátoljon senkit abban, hogy természetes nyelvben próbálja megközelíteni a spidront. Pontosan azért, mert noha a legpontosabb definíciót a matematika adja, maga a jelenség végtelenül gazdagabb, mint annak puszta definíciója. Képtelenség meghatározni, hogy pontosan melyik emberi tudomány vagy művészet részéhez tartozik és noha nincs teljesen tiszta gyakorlati haszna, számtalan haszonforma kibányászható belőle. Megjelenésében és létében üres, üzenettől mentes puszta forma, nem vezethető vissza semmilyen ősi múltba: nincs semmiféle homályos spiritualitás mögötte. Amennyiben mégis vissza akarjuk vezetni bárhová is, mint maga Erdély is érintette előadása során, legfeljebb két ókori görög tudományfilozófiai gyökérhez lehet kötni. Egyrészt Platón tökéletes geometriai formáihoz, másrészt Archimédész formáihoz, amelyek mind-mind „spidronizálhatóak”. A kötés annál is inkább adja magát, hogy a spidron szinte fraktálszerűen a végtelenségig fokozható mindannak ellenére is, hogy létezik a „spidronrobbanás” jelensége. Ez azt jelenti, hogy a spidron kritikus befele irányuló gyűrődése során a külső rétegek elkezdenek felbomlani, azonban befele a végtelenségig újak és újak jönnek létre.
Mindezeket az elveket láttatandó Bordos László Zsolt egy 3D mapping alkotást készített, amelyet egy a falra helyezett térspidronra vetítettek rá. A térspidront Erdély Dániel tervezte, a vetítést Bordos László Zsolt és az egészet kísérő kísérleti hanganyagot pedig Darko Kolar aka Dekode, amely nagyban hozzájárult a vetített anyag és a mögötte húzódó tudományos-matematikai elv életre keltéséhez. Mint Erdély Dániel kihangsúlyozta, a spidron mint elv célja a tér síkbahajthatósága, vagyis a végtelen soktól a végtelen nagy fele való haladási irány. A vetített anyag, amelyet 3D szemüveg segítségével kellett megnézni a teljes hatás érdekében, tökéletesen kifejezte ezt a tér és a sík között lévő folyamatos ingadozása által. A vetítés folyamatos átmenetet produkált különböző sík és térgeometriai formák, térleképezések és matematikai terek megjelenítése között, amelyek a zenével karöltve szinte egy saját kis belső világot írtak le. A mellettem álló körülbelül nyolc éves kissrác a vetítés után azt kérdezte az édesanyjától: „anyu, ez egy fekete lyuk?” Kiválóan ráérzett a spidron végtelen, befele irányuló gyűrűzésének az analógiájára.
Bennem is számos gondolatot ébresztett, először is Hegel térleírása jutott eszembe. Hegel a tér leírásában a következő fokozatos kiteljesedést alkalmazza: a pont negációja az egyenes – az egyenes negációja a sík – a sík negációja a tér. A pont önmagán való túlhaladása az egyenes: végtelen sok pont és maga az irány, mint olyan. Az egyenes önmagán való túlhaladása a sík: végtelen sok egyenes és az irány negációjaként a koordináta, mint olyan. A sík önmagán való túlhaladása a tér: végtelen sok sík minden elképzelhető euklidészi és nem euklidészi irányba és a koordináta negációjaként a kategória, mint olyan. A spidron folyamatos befele gyűrűzése ennek a folyamatnak egy analogikus ellentéte lehetne, hiszen épp a tért akarja a síkba (vissza)hajtogatni.
Számomra már rég nem újdonság, hogy a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér olyan kiállításokkal és alkotókkal hozakodik elő egy ezekhez nem igazán szokott környezetben, amelyek és akik számos gondolatot indítanak meg a közönségükben. Ez sem volt kivétel. A vetítés három napon keresztül ötpercenként ismétlődik, érdemes megnézni, mert igazán különleges élmény, főleg ha az ember tudja a hátterét is, amit a vetítés melletti szobában lehet elolvasni a falakon, illetve a látogatók rendelkezésére bocsátott írott anyagokban.
Az ilyen jellegű – és nem csak! – tudomány és művészet határán elhelyezkedő, gondolatébresztő projektek és kiállítások okán mondom bátran és probléma nélkül, hogy a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér megszületése óta a környék legprogresszívebb és legjobb művészeti közege. Ez pedig, úgy gondolom, nagyon hosszú ideig így marad még.
Ivácson András Áron / Transindex.ro

Szuperhősök nélkül
Rendhagyó módon lapbemutatóval nyílott meg tegnap este a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben a Maybe 4 – Újragondolás című csoportos tárlat: a Fantomatika nevű képregény első számát mutatták be alkotóik, Szabó Kriszta és Sárosi Mátyás.
Felvezetőjében Kispál Attila ismertette a 2002-ben a pályakezdő fiatal művészek által útjára indított Maybe-sorozat történetét, majd Fám Erika és Ivácson András Áron kérdéseire válaszolva az első erdélyi magyar képregény születéséről beszéltek alkotóik. „Kriszta történeteket írt, én halmoztam a rajzokat, előbb próbáltunk animációt készíteni, de ez nem kétemberes munka, úgyhogy félretettük az ötletet, a képregény viszont megvalósítható eszköznek tűnt”, mondta Sárosi Mátyás, „és annyira természetes volt, hogy ezt mi kell csináljuk”, fűzte hozzá Szabó Kriszta. A Fantomatika története, figurái tipikusan erdélyiek, de, mint az alkotók ismertették, ez csak az első szám jellegzetessége, „hogy egy kicsit mi is legyünk benne”, a további számokban egy klasszikus sci-fi-történet bontakozik ki, egy fiú felnőtté válását bemutatva, mondta Szabó Kriszta, hozzátéve, főszereplőjük egy „közönséges” figura, nem szuperhős, mert „már nagyon le van fárasztva ez a téma”. A képregény készítése amúgy elég fárasztó, „ha van ihlet, ha nincs, napi egy oldalt meg kell rajzolni”, mondta Sárosi Mátyás, és még így is három hónapba telik egy lapszám elkészítése. „Nem fogjuk bírni ezt az iramot, a lap felét, kétharmadát szívesen átengedjük más alkotóknak”, dobta fel a labdát Szabó Kriszta, egyúttal azt is elmondva, hogy „ha a harmadik szám után nem indul el a lap üzleti része, a történet végét megírjuk nektek e-mailben”.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katherine Verdery: nem volt könnyű a nacionalizmust kutatni a szocializmusban
Hogyan kerül egy amerikai antropológus Ceaușescu Romániájába kutatni a nemzeti ideológia torzulásait? A Doctor Honoris Causa díjat kapott Katherine Verdery életútjáról beszélt a Szociológia és Szociális Munka tanszéken.
Doctor Honoris Causa díjjal tüntették ki Katherine Verdery amerikai antropológust, aki azonban már 1973 óta Románia területén végez kutatásokat a társadalmi egyenlőtlenség politikai gazdaságtanáról, az etnikai viszonyokról, valamint a nacionalizmusok különböző formáiról. Ennek alkalmából tartott egy rövid előadást a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka karának Kulcsár Tibor amfiteátrumában. A rendszerváltás után a szocialistának mondott rendszerekről a maiakra való áttérés folyamatait kezdte kutatni, különösen a mezőgazdasági tulajdonviszonyok változásait. Előadása egészen gyerekkorától indult, ugyanis az antropológia iránti érdeklődése elmondása szerint nyolc éves koráig nyúlik vissza. Édesanya általános antropológiát hallgatott, amikor Verdery kisgyerek volt és mivel nagyon szerette, amit tanul, egyfolytában boldognak tűnt. Verdery felidézi, hogy az édesanyja folyamatosan az olvasmányairól beszélt, amiket a nyolc éves lánya nyilvánvalóan nem ismert és még kevésbé értett, de összekapcsolta az anyja boldogságát az antropológiával. Verdery erre ugyan külön nem tért ki, de ebből is látszik, hogy mennyire lényeges és nagy hatást képes kifejteni egy olvasmányélmény a való világban is, minden tudásellenes cinizmus ellenére is.
Miért éppen Románia?
Verdery elmondása szerint erre mindössze szakmai érdeklődése vezette, semmiféle különleges kötődése nincs sem az országhoz, sem az itt élőkhöz. Legelőször is azért, mert mindenképp Kelet-Európában szeretett volna kutatást végezni. Erre az volt az indítéka, hogy szakmai szempontból mindig is érdekelték a bármiféle perifériák és az ezek közötti liminalitási zónák, szakaszok. Ezen túlmenően pedig érdekelte a kommunizmus, mert semmit nem tudott róla, azonban az amerikai médiában még a csapból is az ezzel való riogatás folyt.
Mint mondta: a korabeli amerikai források túlnyomó része megbízhatatlan volt bármi tekintetében is, ami a kommunizmust illeti a korabeli hidegháborús ideológia, mccarthyizmus, jingoizmus és amerikai exceptionalism okán (tekintetbe véve a Kommunizmus Fekete Könyve típusú anyagokat, amelytől több szerzője is elhatárolódott, sok minden nem változott e téren). Mindennek ellenére mégis igencsak inkonzisztensen használta a kommunizmus fogalmát.
Érkezése után az első kutatása azzal foglalkozott, hogy miként lehetséges, hogy egy olyan kis területű országon belül is kialakulnak még kisebb mikroetnikai zónák? Ezt a témát Hunyad megyében és azon belül Bencenc (ma Aurel Vlaicu) faluban kezdte, amely Geoagiu város része. Különböző objektív nehézségek – adminisztratív problémák, együttműködés megtagadása stb. – kénytelen volt többször is kutatást változtatni. Először Bencenc társadalomtörténetét akarta feltárni, amely feladatra a helyi vezetéstől kapott három diáksegédet is. Később a falusiak ajánlották, hogy dolgozza fel a földhöz való viszonyukat antropológiai szempontból, ám ez sem bizonyult véglegesnek. Ekkor kezdett az értelmiség és a nacionalizmus kapcsolatának kutatásába, amely máig a leghosszabb kutatása.
Ennek egyik legfontosabb eredménye, mint mondta az, hogy téves csak úgy általában nacionalizmusról beszélni: sokkal inkább nemzeti ideológiáról van szó, amit az is mutat, hogy noha a Ceaușescu rendszerben nemcsak azt állították, hogy a nacionalizmus „épp eltűnőben van”, hanem gőzerővel gyakorolták is minden kisebbség ellen a román nacionalizmus minden eljárását (és már csak ezért sem nevezhető kommunistának az a rendszer). Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy az ilyen állami alkalmazás mellett a nemzeti ideológiát lehetséges teljesen személyi szinten is gyakorolni és komoly hatalomgyakorlási ászt adhat még ilyen helyzetben is a használó kezébe.
Verdery Max Weber axiómáját említette, amely szerint a nacionalizmus egyszerre nő a gazdasági problémák súlyosbodásával. Mint mondta: a mai Romániában ez abban látszik, hogy minél válságosabb itt a kapitalizmus, annál nacionalistább lesz az ország specifikusan vezetői és általánosan népi szinten is. Ez könnyen ahhoz vezet, hogy egy, a régi helyzethez hasonló álljon elő: amikor a hetvenes években megkezdte Romániában a kutatásait, aktív öncenzúrát kellett gyakorolnia egyrészt az alanyai személyi és sokszor egészen konkrét védelme érdekében, másrészt pedig azért, mert abban a korban épp a fenti bő használat, de ideológiai elkendőzés okán nem volt könnyű a nemzeti ideológia kutatása.
Azonban legalább ilyen nehézségeket okozott az, hogy nőként fogott hozzá ezekhez a kutatásokhoz, ráadásul férjetlen nőként. Mint mondta, némely otthoni és itteni tanára is tett megjegyzést arra, hogy „nem ártana” ha férjes asszony volna. Ebből kifolyólag egy idő után azt kezdte mondani magáról, hogy férjes, épp csak kutatni jött egyedül. Azt figyelte meg, hogy különösen a hivatalokban dolgozó férfiak sokkal komolyabban kezdték venni akkor, amikor azt hitték, hogy férjnél van, mint korábban. Rávilágított, hogy e téren Románia is sokat fejlődött, mert a mai helyzethez képest az akkori férfi-nő viszonyok egészen pontosan a „predatory” szóval írhatóak le, ami angolban azt jelzi, hogy a férfiak nemes egyszerűséggel a prédáiknak tekintettek minden nőt.
Előadása a közönség kérdései nélkül körülbelül harmincöt percet tartott, azonban így is volt néhány érdekes meglátása, amelyekre érdemes figyelni, még akkor is, ha helyenként enyhe reflektálatlanság volt érzékelhető. A közönség nagyrészt a nemzeti ideológiát – amelyet ellenkezése ellenére is folyamatosan nacionalizmusnak mondtak –, érintő kutatásai, a neméből származó kutatási hátrányai, valamint az országban eltöltött évtizedek benyomásai érdekelték. Mindezekre készséggel válaszolt, azonban elmondta, hogy sok minden már neki is összefolyik, különösen a múlt rendszeri eseményekből.
Az összességében egyórás előadás és beszélgetés érdekes és meghallgatásra érdemes volt. Annál is inkább, hogy mindvégig románul beszélt, mindössze néhány szót kellett megkérdezzen, hogy mi a román megfelelőjük. Ivácson András Áron / Transindex.ro

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány
Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.
Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.
Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.
Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett. Ivácson András Áron / Transindex.ro