Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Iuga, Ion
1 tétel
2017. június 2.
Nagy halom mosatlan
Nem akartam semmiképp rontani a románok egyik ünnepét. De ha háromnapos volt, akkor is lejárt május 28-a óta a Külhoni Románok Ünnepe. Csak őszintén szabad beszélnem, másként sose. Magamban szomorú voltam és nem is csak futó percig, amikor megtudtam, hogy a 23 milliós romániai lakosságból több mint három millió odalett, elment, elmaradt odakint valamelyik idegen országban.
Ez még akkor is fájdalmas, ha küldözgetik, hozogatják haza a pénzt. Szomorú, mert azok mennek el nagyobbrészt, akik akarnak és tudnak dolgozni másutt – és nem itthon. A tömegben benne van természetesen a soha nem dolgozó cigányság egy része is. Ezen az ünnepükön az is megfordult a fejemben, hogy számos lapban olvastam, a romákat, a cigányokat is románoknak nevezik, hiszen az uniós tagság tíz éve alatt mindenki szabadon szárnyalhatott Nyugatra. Az sem közömbös, mennyi itteni magyar van abban a 3 millióban. Megalázottak és megszomorítottak…
Immár elsatnyult román honfitársaim számára is ez az ünnep. Az sem közömbös számunkra, magyarok számára, hogy eme román ünnep fejében lerontották, tépték, lopták itt is, amott is a székely zászlókat. Kérem szépen, a román konzulátusok, a román kormány mindent megpróbál a külhoni románok anyanyelvi iskoláztatásának odakinti megoldására. Bennem akkor se csitul a nemzetem iránti aggodalmam, ha az elnyomóim a maguk fajtáját védik Londonországban. A román nyelv oktatása Magyarországon, Gyulán kötelező, ingyenes. A magyar szó Romániában tilos a hivatalokban, másutt. És ez nem fájt Ion Iugának, Adrian Păunescunak a külhoni románok ünnepi asztala mellett, a kürtőskalácsot tördelve, s mormolva, hogy mi nem jöttünk, mi itt születtünk. Mármint a románok Erdélyben.
Magyarországon óriási erőfeszítéseket, tízmilliárdokat mozgatnak azért, hogy otthon is megélhessen a magyar. Építeni kell. Romániában üldözik, kikergetik a magyarságot, nem marasztalják. Nos, miután elmosogatták a külhoni románok mosatlanját, szólalni akartam minderről. És hadd említsem még azt is, hogy számtalan helyen taglalják: a trianoni békediktátum Európa legaljasabb parancsolata volt, s ma is érvénytelen. Nagy halom mosatlanja van Magyarország 1920-as földarabolásának és szétosztogatásának is. És ezt a mai államvezérek is tudják szanaszét.
Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Nem akartam semmiképp rontani a románok egyik ünnepét. De ha háromnapos volt, akkor is lejárt május 28-a óta a Külhoni Románok Ünnepe. Csak őszintén szabad beszélnem, másként sose. Magamban szomorú voltam és nem is csak futó percig, amikor megtudtam, hogy a 23 milliós romániai lakosságból több mint három millió odalett, elment, elmaradt odakint valamelyik idegen országban.
Ez még akkor is fájdalmas, ha küldözgetik, hozogatják haza a pénzt. Szomorú, mert azok mennek el nagyobbrészt, akik akarnak és tudnak dolgozni másutt – és nem itthon. A tömegben benne van természetesen a soha nem dolgozó cigányság egy része is. Ezen az ünnepükön az is megfordult a fejemben, hogy számos lapban olvastam, a romákat, a cigányokat is románoknak nevezik, hiszen az uniós tagság tíz éve alatt mindenki szabadon szárnyalhatott Nyugatra. Az sem közömbös, mennyi itteni magyar van abban a 3 millióban. Megalázottak és megszomorítottak…
Immár elsatnyult román honfitársaim számára is ez az ünnep. Az sem közömbös számunkra, magyarok számára, hogy eme román ünnep fejében lerontották, tépték, lopták itt is, amott is a székely zászlókat. Kérem szépen, a román konzulátusok, a román kormány mindent megpróbál a külhoni románok anyanyelvi iskoláztatásának odakinti megoldására. Bennem akkor se csitul a nemzetem iránti aggodalmam, ha az elnyomóim a maguk fajtáját védik Londonországban. A román nyelv oktatása Magyarországon, Gyulán kötelező, ingyenes. A magyar szó Romániában tilos a hivatalokban, másutt. És ez nem fájt Ion Iugának, Adrian Păunescunak a külhoni románok ünnepi asztala mellett, a kürtőskalácsot tördelve, s mormolva, hogy mi nem jöttünk, mi itt születtünk. Mármint a románok Erdélyben.
Magyarországon óriási erőfeszítéseket, tízmilliárdokat mozgatnak azért, hogy otthon is megélhessen a magyar. Építeni kell. Romániában üldözik, kikergetik a magyarságot, nem marasztalják. Nos, miután elmosogatták a külhoni románok mosatlanját, szólalni akartam minderről. És hadd említsem még azt is, hogy számtalan helyen taglalják: a trianoni békediktátum Európa legaljasabb parancsolata volt, s ma is érvénytelen. Nagy halom mosatlanja van Magyarország 1920-as földarabolásának és szétosztogatásának is. És ezt a mai államvezérek is tudják szanaszét.
Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)