„Magyar veszély” – joghalál
A védelemhez való jog a román alkotmány által is garantált alapvető emberi jog. A cselekmény súlyosságától vagy az elkövető világnézetétől függetlenül mindenkit megillet. Beke István Attila kézdivásárhelyi „terrorista” ügyében a védelemhez való jog érvényesítését jócskán megnehezítette a román igazságszolgáltatás. A család által megfogadott ügyvédet, noha meghatalmazását becsatolta, a legfelső bíróság nem is értesítette a fellebbezési tárgyalás kitűzéséről, ezt az ügyvéd csak a sajtóból tudta meg! A brassói kartárs az előzetes letartóztatást elrendelő határozat elleni fellebbezési tárgyalás után elmondta, hogy az iratokba való betekintést csak a másodfokú tárgyalás reggelén tették lehetővé számára.
A Beke István Attila 30 napos előzetes letartóztatásba helyezését elrendelő ítélet indokolását a román állami televízió december 7-én ismertette. Azt a tényt, hogy Beke december elsején szülővárosában állítólag bombát akart robbantani, három „bizonyítékkal” támasztották alá: a Bekétől lefoglalt harmadosztályú petárdákkal, egy mobiltelefonnal, amellyel állítólag távirányítással felrobbanthatta volna a bombát és egy szemüveggel, amellyel éjjel is lehet látni. Egyből adódik a kérdés: ha valaki nappal, a díszszemle alatt akart robbantani, akkor mire kell neki éjjellátó szemüveg? Ráadásul az ilyen szemüveg beszerzése nem esik tilalom alá. A bombarobbantás kísérletének vádja csak akkor állná meg a helyét, ha szakértői vélemény megállapította volna azt, hogy a lefoglalt petárdákból 24 óra alatt távirányítással felrobbantható bombát lehet összeállítani. Ilyen szakértői vélemény beszerzése nélkül nem is lehetett volna robbantási kísérlettel megvádolni Bekét.
Bombagyártásban én sem vagyok képzettebb, mint az eljáró ügyészek, de kötve hiszem, hogy 24 óra alatt petárdákból össze lehetne eszkábálni egy működőképes, távirányított bombát! Természetesen a mobiltelefon-távirányító robbantási képességét is csak szakértői vélemény beszerzésével lehet bizonyítani. Ezeket a szakértői véleményeket a vádhatóság meg sem próbálta beszerezni a házkutatás óta eltelt tíz nap alatt – valószínűleg azért, mert nincsenek arról meggyőződve, hogy a szakértői vélemények az általuk elvárt eredménnyel szolgálnának.
Dr. Kincses Előd
nol.hu

Meghosszabbították Beke István Attila vizsgálati fogságát
A bukaresti táblabíróság kedden tűzte napirendre a december 30-áig előzetes letartóztatásban lévő Beke István Attila vizsgálati fogsága meghosszabbításának tárgyalását, amit a Legfelsőbb Semmitő- és Ítélőszék Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatósága kért.
A tárgyaláson Beke István Attila brassói védőügyvédje volt jelen, feleségét, Beke Csillát nem engedték be a terembe. A testület jóváhagyta az előzetes letartóztatás meghosszabbítását 2016. január 29-éig. Az ítélet nem végleges, kihirdetésétől számított negyvennyolc órán belül a legfelsőbb bíróságon fellebbezni lehet ellene. A tárgyalásra a jövő hét elején kerülhet sor.
Beke István Attilát továbbra is a bukaresti rendőrség központi fogdájának egyik tízágyas szobájában tartják fogva, jelenleg heten vannak a helyiségben. Habár nem találkozhatott a feleségével, a karácsonyi csomagot átadták neki.
Kézdivásárhelyen kedden délután huszonegyedik alkalommal tüntettek, ezúttal mintegy negyvenöten követelték Beke István Attila szabadon bocsátását. A karácsonyra való tekintettel idén már csak egyszer, szombaton 16 órakor vonulnak utcára Kézdivásárhelyen.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Előzetesben marad Beke István
Kézdivásárhelyen huszonharmadik alkalommal, Marosvásárhelyen pedig első ízben vonultak utcára a helybeliek Beke István szabadlábra helyezését követelve. Eközben a bukaresti táblabíróság meghosszabbította Beke előzetes letartóztatását – adja hírül Szucher Ervin a kronika.ro-n.
Az ügyészség kérésére elrendelte a bukaresti táblabíróság a merényletkísérlettel gyanúsított kézdivásárhelyi Beke István Attila előzetes letartóztatásának meghosszabbítását 2016. január 29-éig. A Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökének védőügyvédje, Dragoş Cristian Lică jelen volt a keddi tárgyaláson, a gyanúsított feleségét, Beke Csillát azonban nem engedték be a terembe – számol be a Székely Hírmondó napilap. Az ítélet nem végleges, az óvás elbírálására a hét elején kerülhet sor.
A háromszéki napilap értesülései szerint Beke Istvánt továbbra is a bukaresti rendőrség központi fogdájának tízágyas szobájában tartják fogva, jelenleg heten vannak a helyiségben. Feleségével nem találkozhatott, viszont a karácsonyi csomagot átadták neki.
Utcára vonultak a marosvásárhelyiek
Vasárnap Kézdivásárhelyen huszonharmadik alkalommal, Marosvásárhelyen pedig első ízben vonultak utcára a helybeliek Beke István szabadlábra helyezését követelve. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) marosvásárhelyi szervezetének meghívására közel negyven fiatal gyűlt össze Petőfi Sándor marosvásárhelyi szobra előtt a barátságtalan, ködös időben. A székely és magyar zászlóval, valamint egy lepedőre festett „Igazságot Beke Istvánnak!” felirattal megjelent tüntetők a román hatóságok túlkapásaira kívánták felhívni a figyelmet, arra hogy kézdivásárhelyi társukat alaptalanul gyanúsították meg, és ártatlanul tartoztatták le. „Elegünk van a hátrányos megkülönböztetésből, a kettős mércéből. Elegünk van abból, hogy a hatalom és a titkos szolgálatok a magyar kártya kijátszásával újra és újra próbálják elterelni a figyelmet a valódi gondokról. A legújabb felvonás ebből a »színdarabból« – ami immár két és fél évtizede folyik – Beke István terrorizmussal való megvádolása és előzetes letartóztatása” – hangsúlyozta a mintegy félórát tartó békés tüntetésen Szabó Nándor.
A HMVI marosvásárhelyi vezetője szerint nem szabad elfogadni és beletörődni abba, amit a hatalom Bekéről kezdett terjeszteni. A vármegyés fiatalember lapunknak elmondta, kötelességének érezte, hogy kiálljon barátja mellet, akit szerinte a román hatóság nevetséges vádak alapján tartoztatott le és hurcolt meg. Szabó ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Beke-ügy nem egyedülálló és nem véletlenszerű: „ádáz magyarellenes küzdelmében a hatalom számos kisebbségellenes intézkedést hozott az utóbbi időben”.
Távol maradtak a helyi politikusok
A Facebook közösségi oldalon meghirdetett, ám keveseket megmozgató rendezvényen egyetlen helyi magyar politikus sem jelent meg. Ott volt viszont Gáspár Sándor, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) marosvásárhelyi elnöke. Mint mondta, jelenlétével tiltakozni kíván Beke István igazságtalan letartoztatása ellen.
Amint arról beszámoltunk, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni fellépéssel foglalkozó romániai ügyészség (DIICOT) szerint Beke István házi készítésű pokolgépet akart felrobbantani december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmából tartott kézdivásárhelyi rendezvényen. A DIICOT közölte: az illetőt az alkotmányos rend elleni cselekedetek szándékának és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával vették őrizetbe. Az ügyészek szerint a házkutatások során lefoglalt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy román állampolgárokat és javaikat veszélyeztessék. Az ügyészek petárdákat és egy airsoft nevű játékhoz szükséges kellékeket találtak a férfi lakásán – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kétszázan az év utolsó tüntetésén (Kézdivásárhely)
A Beke István Attila szabadon bocsátását követelő szombati kézdivásárhelyi tiltakozáson mintegy kétszázan vettek részt, a helybeliek mellett vidékiek, Magyarországról érkezettek is. Ez volt a céhes városban tartott tüntetéssorozat idei utolsó rendezvénye.
A hatóságok által is jóváhagyott tüntetésen Igazságos tárgyalást! és Terroristák nem vagyunk! feliratú molinókat lehetett látni. Mielőtt a Gábor Áron-szobor környékén összegyűlt tömeg elindult volna a tiltakozó menetelésre, Beke Ernő, István édesapja szólt a tömeghez. Elmondása szerint nagyon bízott abban, hogy az év utolsó tüntetésén, december 26-án nem ő, hanem fia brassói védőügyvédje fog beszélni, és beszámol az általa képviselt peres ügyről. Sajnos, nem így történt – hangsúlyozta –, a bukaresti táblabíróság ahelyett, hogy alapfokon kitűzte volna a tárgyalást, újabb harminc nappal meghosszabbította fia előzetes fogva tartását, és nemcsak a karácsonyt nem tölthette családjával, hanem a szilvesztert is a bukaresti fogdában tölti majd, holott szabadon bocsátását is el tudták volna rendelni, hiszen nem jelent társadalmi veszélyt. Beke Ernő azt is elmondta, hogy az RMDSZ nagyon gyorsan elhatárolódott minden feltételezhető szélsőségestől, csak a Magyar Polgári Párt tagjai vonultak fel, a Minta ifjúsági szervezet, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Jobbik ifjúsági tagozata pedig együttérzéséről biztosította a vármegyéseket. Kifejette: hisz fia ártatlanságában és abban, hogy előbb-utóbb az igazság győzni fog. Ezt követően az Igazságot Beke Istvánnak! feliratú molinóval az élen a kétszáz fős tömeg elindult az immár megszokott útvonalon – a rendőrség, bíróság és ügyészség épülete előtt megállva – Beke István Attila melletti jelszavakat skandálva, majd a főtérre visszatérve az esztendő utolsó tüntetése rendbontás nélkül, a magyar és székely himnusz közös eléneklésével fejeződött be. A következő tiltakozó felvonulást január 2-án, szombaton 16 órától tartják.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kézdivásárhelyi események margójára
Olvasói levél
Lehet, hogy a tömegbutító és manipuláló média különböző eszközeivel ideig-óráig félrevezeti az embereket, lehet, hogy a helyzetet nem ismerőkkel el lehet hitetni, hogy egy székely ember ártatlanok életére tör, de az, aki őszintén magába néz és lelkére hallgat, az tudja, hol az igazság.
A székelyben még ott szunnyad ősei embertisztelete, a rend és az ősi élettörvények tisztelete. A székely nem az a fajta, aki hátba támadja ellenségét, hanem az, aki elesett ellenségének kezébe visszaadja kiejtett kardját. Én is ezt hiszem. Aki nem ilyen, az nem székely. Beke István Attila székely. S mint ilyen, nem gyilkos, nem sunyin lapuló aljas gonosztevő… Ha ő tenni akart volna valamit a nagy román „ünnepen”, akkor biztosan nem robbantgatott volna, hanem kiáll szemtől szembe. Én ezt hiszem, és tudom.
Nézzünk magunkba, és válaszoljunk a saját lelkünknek feltett kérdésre: vétkes-e honfitársunk?!
Lehet, hogy a „fentről” megálmodott ébresztési akciók nem mindig jártak teljes sikerrel. Lehet, hogy zászlót lobogtatni és tüzeket gyújtani sokak számára nem volt annyira fontos. Az is lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy megmozduljunk végre a tévét bámuló magányunk agytompító kábulatából, hogy végre már befelé is nézzünk. Kik vagyunk? Miért vagyunk? S ha megtaláltuk a választ, akkor lépjünk ki az utcára, és nézzünk már egyszer végre, úgy istenigazából egymás szemébe. Ismerjük fel a másikban Hunort vagy Magort. S álljunk már ki magunkért, igazunkért, mi, Nimród unokái!
G. Erika
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Titkos nyomozati iratcsomó? (Beke-ügy)
Beke István Attila brassói védőügyvédje, Dragoş Cristian Lică a hétfői fellebbezési tárgyalás napján, az ülés előtt alig öt percig tanulmányozhatta a nyomozati iratcsomót. Az ígéretek szerint az eddig összeállított dosszié másolatát holnap kapja kézhez, hogy a következő tárgyalásra alaposabban fel tudjon készülni – tudtuk meg tegnap Beke Ernőtől, István Attila édesapjától.
Azt is közölte, hogy az ügyvéd többször is kérte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészeitől a nyomozati iratcsomót, de válaszra sem méltatták, nemhogy a rendelkezésére bocsátották volna. Beke Ernő tudomása szerint a tűzszerészeti szakértői vizsgálat eredményét az iratcsomó még nem tartalmazza.
Szőcs Zoltán fellebbezési tárgyalásának időpontját a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék január 8-án 9 órára tűzte ki. Szőcs Csongortól, Zoltán öccsétől arról értesültünk, hogy bátyjának valóban brassói védőügyvédje van, de nem Dragoş Cristian Lică, és kiléte egyelőre titok. Szombaton 16 órakor ismét utcára vonulnak a kézdivásárhelyiek. 
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüntettek az elnyomás ellen (Sepsiszentgyörgy)
A Securitate áldozata volt az 1990. márciusi marosvásárhelyi események nyomán meghurcolt Cseresznyés Pál, és ugyanúgy áldozat a kézdivásárhelyi Beke István Attila és Szőcs Zoltán – hívta fel a figyelmet Bedő Zoltán tegnap délután azon a sepsiszentgyörgyi tüntetésen, amelyen a két letartóztatott fiatal szabadon bocsátását követelték a résztvevők.
Az új főtéren mintegy 50–60-an gyűltek össze az újabb megmozdulásra, amely egyperces néma főhajtással kezdődött a két nappal korábban elhunyt Cseresznyés Pál emléke előtt. Ezt követően Bedő Zoltán, a megmozdulás kezdeményezője szólt az egybegyűltekhez. 
Bedő Zoltán hangsúlyozta: nemcsak a terrorizmus gyanújával bizonyítékok hiányában fogva tartott Beke István Attiláról és Szőcs Zoltánról van szó, hanem mindannyiunkról, az erdélyi magyarságról, sőt, Románia minden polgáráról, hiszen őket is ugyanúgy elnyomja a hatalom, mint bennünket. A cél az autonómiaküzdelem ellehetetlenítése, és az sem véletlen, hogy immár ketten ülnek a fogdában: azt a látszatot akarják kelteni, hogy komoly akcióról, szervezkedésről van szó. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy miként lépünk fel a hatalom ördögi terve ellen – figyelmeztetett Bedő, hangsúlyozva: nem románellenes a megmozdulás, hanem diktatúraellenes, hiszen csak diktatúrában történhet meg, hogy bizonyítékok hiányában tartóztatnak le embereket. A rövid beszéd után az egybegyűltek a már ismert – a Román Hírszerző Szolgálatot megközelítő, a prefektúrát, a törvényszéket és az ügyészséget érintő – útvonalon vonultak fel igazságos tárgyalást, a két letartóztatott fiatal szabadon engedését követelve, a titkosszolgálatok és a román média hazugságai elleni jelszavakat skandálva. 
A főtérre visszaérve Ütő Gusztáv képzőművész tartott rövid beszédet, felemelve szavát az elnyomó román hatalom ellen, szabadságot kérve a székelységnek, az erdélyi magyarságnak. A megmozdulás imával és himnuszénekléssel zárult.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Igazságos tárgyalást követelnek Kézdivásárhelyen
Az új esztendő harmadik kézdivásárhelyi szimpátiatüntetésén mintegy nyolcvanan vettek részt és fejezték ki szolidaritásukat a vizsgálati fogságban lévő Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal szombat délután. A felvonulás előtt Beke Ernő, István Attila édesapja elmondta: több mint negyvenöt nap telt el 2015. november 30. óta, amikor fiát elvitték Bukarestbe kihallgatásra, majd őrizetbe vették és letartóztatták. Akkor beszéltek vele utoljára, azóta a hatóságok nem engedték meg, hogy felesége találkozhasson vele. Beke Csilla január 11-én több mint öt órát várt látogatási jogának érvényesítésére, de mindhiába, ez idő alatt az ügyész nem volt elérhető.
- Miért nem akar találkozni Csillával szemtől szemben, és miért kerüli a védelem ügyvédjét is? Annyi hét után még nincs meg a bomba, nincs meg a sajtó által sokat emlegetett húsz bomba? Miért hallgatnak a tűzszerészeti szakvizsgálat eredményével? Az elektronikus sziréna, a pukkanós petárdák, tortacsillagszórók, a feltételezett nappali robbantáshoz használható éjjeli távollátó, a vármegyés jelképek, a különböző szövegekből összemosott lehallgatások egyenletéből miként következik az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérlet? – sorolta a kérdéseket Beke Ernő. 
– Az ügyész, akinek támogatnia kellene az emberi méltóságot, az emberi jogokat, sorozatosan elutasítja a törvény által szavatolt látogatási kérelmünket. Egy mesterségesen gyártott vád előkészítése zajlik – vélekedett. Kivonulunk, és kiállunk az igazság mellett békésen tiltakozva, követeljük az igazságos tárgyalást a kettős mérce alkalmazása nélkül és a nevetséges bizonyítékok ellenében a két székely fiatalember azonnali szabadlábra helyezését.”
Ezt követően a felvonulók a szokásos útvonalon – rendőrség, bíróság, ügyészség – meneteltek, és a két fogva tartott vármegyés szabadon bocsátását követelő, hatalomellenes jelszavakat skandáltak. A sorban 25. tüntetés himnuszaink eléneklésével, rendbontás nélkül ért véget.
A következő megmozdulásra január 23-án 16 órakor kerül sor.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gabriel Andreescu vezércikke a Beke-ügyről
A román állam számára nagy téttel bíró politikai témának, a demokrácia minőségi tesztjének számítottak – és úgy tűnik, annak számítanak ma is – a magyar–román viszonyok.
Bizonyítják ezt újabban a „leleplezett terrorista merényletnek" nevezett kézdivásárhelyi események is. Beke István Attilát, a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) romániai szervezetének tagját 2015. december elsején az alkotmányos rend elleni cselekedet elkövetésének kísérletével és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésével gyanúsították meg és vették őrizetbe. Beke állítólag azt tervezte, hogy házi készítésű robbanószerkezetet robbant fel a Románia nemzeti ünnepe alkalmából felvonuló tömegben.
Idézünk a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyosztályának (DIICOT) közleményéből: „Az ügyben fennáll a megalapozott gyanú, miszerint revizionista-szeparatista céljai megvalósítása érdekében a szélsőséges-nacionalista magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Erdélyben olyan tevékenységet folytat, amely kiterjedhet a román állampolgárok és javaik elleni erőszakos cselekedetekre is. Szándékuk, hogy megnehezítsék vagy megakadályozzák a román hatóságokat abban, hogy az államhatalmat gyakorolják az úgynevezett »Székelyföldön«, mindez pedig annak a folyamatnak a része, amely Nagy-Magyarország visszaállítását célozza. B. I. A. gyanúsított, a magyarországi HVIM romániai kirendeltségének markáns tagja felvállalta, ezt követően pedig beszerezte a házi készítésű robbanószerkezet összeállításához szükséges eszközöket azzal a szándékkal, hogy nyilvános helyen, Kézdivásárhely település területén felrobbantsa a december 1-jei ünnepség alkalmából tartott rendezvény idején."
Az ügy számtalan aspektusa a nyomozati anyagban szereplő részletektől függ, a dossziéhoz azonban a nyilvánosságnak nincs hozzáférése. De hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak revizionista-szeparatista céljai vannak, az megállapítható a szervezet nyilvános tevékenységének kutatása alapján. Az alapszabályában szereplő előírásoknak – mint például: „a kisebbségi létformában élő magyar közösségek jogainak védelme", az Erdélyben élő magyarság önrendelkezési jogainak érvényesítése", „az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében előállt igazságtalanságok bemutatása" – nincs szélsőséges jellegük.
Feltételezzük, hogy az „erdélyi magyarok önrendelkezése" „a magyarok belső önrendelkezését" célozza, ellenkező esetben valami értelmetlent eredményez. Viszont a mozgalom megnyilvánulásainak összessége alátámasztja a tagok törekvéseinek revizionista-szeparatista jellegét.
„A román hatóságoknak a többségében magyarok lakta vidékeken az államhatalom gyakorlásában való megakadályozása/hátráltatása" megfogalmazás a nacionalista jellegű posztkommunista manipuláció eszköze volt. Amikor 1991 őszén a román parlament napirendjén szerepelt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet, a 4. Erdélyi Hadtestet riadókészültségbe helyezték, miközben a sajtó, valamint a képviselők és szenátorok hosszasan tárgyalták a Hargita és Kovászna megyék helyzetét taglaló jelentést, amely felrótta a románoknak a két megyéből való – egyáltalán nem bizonyított – „elűzését". 2001 novemberében a parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottsága előterjesztette „az államhatalom Hargita és Kovászna megyei elvesztéséről" szóló jelentését. A helyszíni vizsgálatok során ennek a dokumentumnak az állításai is merő spekulációnak bizonyultak.
A DIICOT állításainak „politikai" elterelését támasztja alá az úgynevezett „Székelyföldre" történő utalás is. A Székelyföld egy földrajzi, történelmi és kulturális tájegység, amely ugyanolyan mértékben „létezik", mint Olténia, Moldova vagy Munténia. Való igaz, hogy a Székelyföld nem képez területi-közigazgatási egységet, azonban a többi sem. Vajon miként minősítenének egy „úgynevezett Olténiát", „úgynevezett Moldvát" emlegető szerzőt? Az „úgynevezett Székelyföldet" emlegető szintagma ellenséges viszonyulást fejez ki a különleges státusú autonómiát igénylő magyar közösség törekvéseivel szemben, amelynek kapcsán a DIICOT-nak nem áll jogában állást foglalni.
A DIICOT magyarellenes, a SRI és a belügyminisztérium hírszerző szolgálatának állásfoglalásaiban is támogatott megnyilvánulása összhangban áll a Csibi Barna, a Magyar Gárda egyik vezetője, és Petrás János László, a Kárpátia zenekar énekese elleni vádemeléssel. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két, folyóiratunk legfrissebb számában közzétett álláspontja a nyomozó hatóságok ama törekvése nyomán született, amelynek során érveket keresnek a militás magyarok megnyilvánulásainak törvényen kívül helyezésére. Az üzenetek revizionista jellegéhez ebben a két esetben sem fér kétség. Miközben természetesen fennáll a kérdés, hogy vajon Csibi Barna és Petrás János László tevékenységének betiltása szükségesnek bizonyul-e egy demokratikus társadalomban.
A Csibi Barna ügyére most nem térnénk ki, mivel az ügyészek által összeállított nyomozati anyag számos tisztázatlan elemet tartalmaz (mint például az a vitathatatlanul törvénytelen és uszító plakát, melyet egy csíkszeredai hipermarket mellé függesztettek ki „Szégyelld magad! Már megint zsidónál vásároltál!" felirattal – erről egyébként azt beszélik, hogy letakarták). Petrás János László esetében az eljárást azzal „indokolták", hogy a 2015. június 6-ai koncerten úgy szólította meg a közönséget: „Szép estét Csíkszereda, szép estét Székelyföld, szép estét Erdély, szép estét Nagy-Magyarország!", majd hasonló hangvételű és témájú dalokat adott elő.
A vádirat szerint „a kezdeményezést úgy szervezték meg, hogy az egyértelműen Nagy-Magyarország létezését közvetítse, a felszólaló pedig mindegyik »elszakított országrészről« említést tett [...] (hangsúlyozva, hogy a tényeket »a régi térképek figyelembe vételével« közli, illetve »reményeik szerint« ezek hamarosan ismét aktuálisak lesznek), a rendezvényen pedig a résztvevők többször is a »Vesszen Trianon!« és a »Székelyföld nem Románia!« jelmondatokat skandálták".
Ám a 2000/137-es kormányhatározat értelmében diszkriminációnak számít a Nagy-Magyarországra, illetve egyéb olyan formákra való felhívás, amely egyértelműen Erdély visszatérését támogatja 1918 Magyarországához? Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlata elég világos: efféle óhajok kifejezését a szólásszabadság szavatolja – lásd egyebek mellett az Egyesült Kommunista Párt és mások kontra Törökország ügyet (1998). Nem is lehet másképp, hiszen több tízmillió európai polgár – katalánok, skótok, írek, olaszok stb. – nemhogy hasonló szeparatista elveket vall, de még cselekszik is ezek érdekében.
Az az egyedi romániai eset, miszerint az alkotmány 30. cikkelye – amely garantálja a szólásszabadságot – jogkorlátozásként fogadja el „a felbujtást... a területi különválásra", nem változtat a helyzeten: az említett cikkelyt az emberi jogok európai egyezményének (lásd a 20 (1)-es cikkelyt) fényében kell értelmezni. És ha a nemzeti gyűlölet megnyilvánulásaként kezeljük a felhívást az etnikai egységért vívott harcra, akkor mindenkit a rács mögé kellene juttatni, aki elénekeli Románia hivatalos himnuszát.
Túl ezeken a „technikai" részleteken megjelenik egy második kérdés: hogyan boldogulnak az ügyészségek a román irredenta és sovén mozgalmak a szóban forgóval össze nem mérhető tömegével? Elegendő lenne számba venni a kézdivásárhelyi eseményekhez és a magyar szélsőséges aktivistákhoz kapcsolódó cikkeket és kommentárokat ahhoz, hogy „Ki a magyarokkal az országból!" és más hasonló felhívásokat találjunk; és a közterületeknek a „Besszarábia Románia!" revizionista kijelentéssel való szisztematikus lefedését.
A román magyarellenesség és irredentizmus széles körben elterjedt. Márpedig két különböző mércének a bevezetése – egynek a románok, egy másodiknak pedig a magyarok számára – azoknak az értékeknek az áthágását jelenti, amelyekre az érintett ügyészségek hivatkoznak annak érdekében, hogy cselekedhessenek. Az itt elemzett esetekben megfigyelhető, szembeötlő megkülönböztetéssel és az emberi jogok elleni provokációval a román ügyészségek valójában megnyitották Pandora – törvényes és politikai – szelencéjét.
Gabriel Andreescu
A szerző bukaresti emberjogi aktivista, az Emberi Jogok Új Folyóirata (NRDO) című kiadvány igazgatója. Az írás megjelent a folyóirat legfrissebb számában. Fordítás: Krónika. Krónika (Kolozsvár)

Beke István találkozhatott feleségével
Több mint negyvenöt napos előzetes fogva tartás után hétfőn a Beke István Attila iratcsomójával foglalkozó ügyész jóváhagyta, hogy a csomag átadásán kívül Csilla, a felesége találkozhasson vele. A találkozó alig félórás volt, de ez is előrelépést jelent, hiszen az első alkalom, hogy Beke István Attila őrizetbe vétele óta engedélyezték a találkozást. Szőcs Zoltánhoz csütörtökön mennek hozzátartozói, a rendőrségi fogda szabályzata szerint az S és Sz kezdőbetűs foglyok aznap kaphatnak csomagot, illetve találkozhatnak családtagjaikkal. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy Szőcs Zoltán esetében engedélyezik-e vagy sem a személyes találkozást. (iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lefejezés
Ugye milyen, enyhén szólva szokatlan ez cím? Milyen mindenki által elítélt, milyen barbár, európai néphez nem méltó cselekedetet értelmez ez a kifejezés? Senki nem fog hinni nekem az első pillanatban, ha azt állítom, hogy ez a hátborzongató gyilkosság itt folyik Közép-Európában még azelőtt megkezdődve, mielőtt elért volna minket is a migránsáradat. De ne vágjunk a dolgok elébe, hadd ismertessem előbb önökkel az alapokat, amire a borzalom épül!
Egy bizonyos Daniel Roxin nevezetű román publicista a következőket jelentette meg nemrégiben a saját blogján, melynek neve Dezvăluiri istorice şi ştiri. „Baszarábiai háború: vajon sikerül Oroszországnak megakadályoznia az egyesülést Romániával?” 
A publicista aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a valamikori, a cári majd a Szovjetunió, a mai federációs Oroszország, folyamatosan veszélyeztette, és veszélyezteti az ország (mármint Románia) szuverenitását, integritását és jövőjét. Felindultságában olyant tesz, amilyent ritkán tesznek meg román nacionalisták. Nevezetesen, elhiteti, hogy a keleti szomszéd sokkal több kárt okozott Romániának, mint az Osztrák-Magyar monarchia! Tehát az utóbbi bűneit enyhítve az előbbi rovására.
A mindent elsöprő nemzetféltés feledteti vele, hogy nem is olyan rég, 1877-1878-ban az oroszok vívták ki nekik a függetlenségi háború győzelmét a törökök ellen. És ha az rossz orosz szomszéd ne legyen, akkor talán ma nem létezne Románia, hanem legfentebb egy török-bolgár pasalikum! 
Ezt ismét én mondom, hogy az Osztrák-Magyar monarchia is kárt tett, de nem akkorát. Mert az osztrákok, nevezetesen a Habsburgok, csak szörnyszövetséget kötöttek velük az 1848-1849-es szabadságharc idején, hogy hátba támadják az erdélyi magyarságot, és tömegesen legyilkolják a falvak és városok védtelen lakósságát, cserében Erdély birtoklásáért! Amit természetesen nem adtak meg nekik.
A magyarok viszont azzal ártottak, hogy a román nemzeti öntudatot, nyelvet, kultúrát, irodalmat nekik kifejlesztették, és engedték kisugárzódni a román fejedelemségek felé. Valamint egy kincses Erdélyországot teremtettek, amit ők aljas módon elorozva kíméletlenül lezüllesztettek! 
Elérkeztem a tulajdonképpeni mondanivalómhoz, amely a nevezett publicista következő találgatásából fakad. „Az oroszok nem fognak ölbe tett kézzel ülni, és a mindenkori magyar szövetségesével etnikai konfliktusokat fognak kelteni az úgynevezett Székelyföld ürügyén.”  Majd örömteli bizalommal folytatja, és számunkra ez a legsokatmondóbb: „csakhogy már megkezdődött a magyar szélsőségesek lefejezése, és ez megnehezíti a terv végrehajtását! Vajon sikerül-e megakadályozni az oroszoknak az egyesülésünket? Remélem, hogy nem!” 
Csak úgy futtában jegyzem meg, mert most nem akarok az egyesülés ügyével foglalkozni, hogy vajon Románia egy zilált gazdasági helyzet hátrányával elbírna-e egy alulfejlett, társadalmi konfliktusokkal terhelt púpot venni a hátára, anélkül, hogy padlót fogjon? 
Tehát jelen pillanatban lefejezéseknek vagyunk a szenttanúi! Tudja ezt Daniel Roxin, most már az egész Románia, és túlzás nélkül az egész Európa, hogy itt nálunk éppen elkezdődött a jogaikat követelő magyarság vezetőinek fejét vétele! Tudják, és nem bánják. Hadd hulljanak a szélsőségesek, a szeparatisták, nemzetüket féltők! Ugyan ki bánná? Az Európai Unió, aki még saját magát sem képes megvédeni? Az USA, aki nem ismer nemzetet csak profitot bármi áron? 
Mindenki tudja, csak mi nem tudjuk, az áldozzatok, hogy homokba dugott fejű struccmadarak vagyunk! Mert ha emberek volnánk, érdemesek dicső múltunkhoz, és tudnánk, hogy le akarnak fejezni, nem így viselkednénk!
És most kezdjük a lefejezettek, vagy lefejezésre ítéltek bemutatását.  Antal Árpád, „terrorista gyanús!” Igaz, a valóságban csak annyira terrorista, hogy a saját városát, Sepsiszentgyörgyöt nem ő és a többségben lévő szintén magyar „terrorista” tanácsosok vezetik, hanem egy román, kisebbségben lévő nacionalista civilszervezet, a SRI és az ortodox egyház segítségével! Nem értem ezeket az embereket, csupán azért gátolják saját városuk fejlődését, hogy borsot törjenek a magyarok orra alá? Ez, az együttélés kockázata! 
Ráduly Róbert vétkét nem találják éppúgy, mint Szőke Domokosét, sem de a rendszer lefejezés céljából puhítja. 
Rángatják ugyancsak lefejezés céljából Mezei János gyergyói polgármestert is, mert a  román áldemokrácia lehetőséget nyújt erre.
Ugyancsak lefejezésre szánták zászlónkat, himnuszunkat, magyar feliratainkat, mik ellen folyamatos háborút folytat a román állam Dan Tănase nevében. A legfrissebb Beke István Attila és Szőcs István ügye, akiket, mint tudják, és a nóta is mondja: kilenc ügyész megvizsgálta vétkét egy sem találta! Hullnak tehát a fejek, és még sokat nem említettem. Az összes hulló fejű emberekért tüntettek Gyergyóban talán százan.
Székely atyafiak, mondjátok meg őszintén, és minden harag nélkül, nem kellene, szégyelljük magunkat? Hol van az a hatszázezer székely és majdnem egymillió magyar erről a földről? Árpád népe nem volt ennyiszámú honvisszavételkor és legyőzte az egész nyugatrómai birodalmat. Nem bújtak el hatszázezer szoknya mögé, mint mi mostanság, ahogy tesszük. És azzal védekezünk, hogy nem politizálunk. Akkor, sem ha már közvetlen hozzátartozóink feje is porba hullik? De akkor már végképp nem, ha a sajátunk is erre a sorsra jut! 
Igazat adok nektek, saját magunknak: nincs, aki az élre álljon! Ősi magyar szó az „elöljáró” szavunk, szemléletes. Aki elől jár a harcban, akiben megbízunk, mert példát mutatnak bátorságból, emberségből és áldozathozatalból. Nincs egy olyan előttünk, akire felnézhetünk.
Ne adja a Jóisten, de ha majd egykoron kiveszne, a magyar Erdély földjéről, nem az Istent kell okolni érte, nem az Európai Uniót, Amerikát, a románokat, vagy az oroszokat, hanem az erdélyi magyar politikai pártokat. És nem teszek különbséget közöttük, mert mindenikükben ott a hajlam, hogy az egyéni és a pártérdekeket a nemzeti érdekek fölé emeljék. Folyamatosan ígéretet tesznek nekünk, és folyamatosan megszegik, mi pedig folyamatosan újraválasszuk, mintha mókuskerékbe rohannánk szüntelen, hiú reményeket kergetve. 
Sebők Mihály. Erdély.ma

Az MVSZ elnöke is tiltakozott – Újabb tüntetés Kézdivásárhelyen
Szombat délután huszonhetedik alkalommal vonultak az utcára azok a kézdivásárhelyiek, akik a terrorvád miatt vizsgálati fogságban lévő Beke István Attila és Szőcs Zoltán szabadon bocsátását és a bizonyítékok bemutatását követelik. A szimpátiatüntetésen mintegy nyolcvanan vettek részt. A rendezvényen Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke, Fuksz Sándor és Borsos Géza alelnök, valamint vitéz Hompoth Zoltán elnökségi tag is jelen volt, a magukkal vitt transzparensen magyarul és rovásírással a Velünk az Isten! Önrendelkezést a székely népnek! szöveget lehetett olvasni.
Beke Ernő, István Attila édesapja szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: Létünk a tét! Évek óta egy visszarendeződési folyamat szenvedő alanyai vagyunk, azé, amely Victor Ponta és díszes társasága színre lépésével még jobban felerősödött, és sajnos bukásukkal sem ért véget, hanem azóta is napról napra fokozódik. Következményei súlyosak, és életünk minden területére negatív hatást gyakorolnak. Látván, hogy magyarellenes megnyilvánulásaik köreinkben nem váltanak ki általános felháborodást, hanem csak itt-ott tiltakoznak kisebb csoportok, vérszemet kaptak, és a kezdeti óvatosság helyett egyre durvább intézkedéseket foganatosítanak ellenünk.
Eltelt két hónap, és napról napra kérjük, követeljük, hogy mutassák fel a bombát vagy annak alkatrészeit mint bizonyítékot, tegyék a bíróság asztalára. Ez nem történt meg. Ha az egy napon át tartó házkutatás során sem találták meg, akkor milyen terroristavádról beszélhetünk? A tortacsillagszórókról vagy a 196 pukkantós petárdáról? Nevetséges vádak! Ezeknek a magyarellenes intézkedéseknek egyetlen jól meghatározott céljuk van: beolvasztásunk és/vagy elüldözésünk, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljanak tőlünk.
Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szóvivője lapunknak nyilatkozva arról számolt be: a vármegyések és a fogságban tartott fiatalok hozzátartozói azt sérelmezik, hogy amikor látogatásra vagy csomagátadásra került sor, mindkét esetben órákon keresztül várakoztatták őket, az iratcsomójukkal foglalkozó ügyész többszöri hívásra sem veszi fel a telefont, Szőcs Zoltánnal letartóztatása óta nem találkozhattak családtagjai. 
A védőügyvéd szerint az ő vádiratában nem indokolták meg, hogy miért tartják fogva. Ugyanakkor a küldött levelek el sem jutnak a fogvatartottakhoz, és ez fordítva is érvényes, az általuk írt levelek nem érkeznek meg a címzettekhez. Nemrég Szőcs Zoltán vissza akart küldeni a fogdából egy könyvet, amelybe be volt írva, hogy Boldog születésnapot, a könyvet a rendőrök lefoglalták és átadták az ügyészségnek, hátha kódolt írásról van szó. Egy keresztrejtvényfüzetet szintén elkoboztak ugyanazzal az indokkal, abban is kódolt szöveget véltek felfedezni. 
A szóvivő arról is tájékoztatott, hogy február 7-én Kézdivásárhelyen jótékonysági K1-es gálát szerveznek, amelynek bevételét a két fogva tartott vármegyés ügyvédi költségeinek a fedezésére fordítják. Ugyanakkor azt is elmondta: örömmel fogadták, hogy Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban a kézdivásárhelyi terrorügyet is érintette, és álláspontja szerint „a terrorizmus a legsúlyosabb vádak egyike, ezért különösen nagy a felelősségük a román hatóságoknak, hogy a gyanúsított jogait tiszteletben tartó, átlátható, az igazság kiderítésére irányuló eljárást folytassanak le”.
Patrubány Miklós elmondta: számára úgy tűnik, az egész ügy provokáció a román hatalom részéről, amelyet előre eltervelt szándékkal hajtottak végre. Értesülése szerint elkészült az ország régiósítási terve, amelynek során fel akarják szabdalni Székelyföldet. Erre próbálnak most jogalapot kreálni a párizsi terrormerényletek utáni hangulatban. Világszerte a legsúlyosabb a terror és a terrorizmus vádja, és ha a hatóságok ki tudják mutatni, hogy Székelyföld, ahol a székelyek és a magyarok tömbben élnek, terroristafészekké válik, azt fel kell darabolni, hogy a veszélyt eloszlassák, és ebben minden európai állam igent fog mondani, és támogatni fogja ebbéli szándékukat. 
Ezt a szándékot kell a világszövetség elnöke szerint leleplezni, ennek kell elejébe menni és a vármegyések számára igazságos ítélkezést követelni, egy percig sem feledve az ok-okozati összefüggést, és nagy hangsúllyal előtérbe helyezni a székely önrendelkezési követelést.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kitartanak a tüntetők
Kitartanak a terrorvád ügyében letartóztatott kézdivásárhelyi fiatalok, Szőcs Zoltán és Beke István Attila mellett tüntetők: szombat délután a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobornál sorban a huszonkilencedik szimpátiatüntetés zajlott, amelyen nagyjából ugyanazok gyűltek össze, mint hetek óta. Számuk alig haladta meg az ötvenet. A szervezők csalódásuknak adtak hangot, hiszen a távolmaradást nem lehetett a kedvezőtlen időjárásra fogni, és a városháza által beígért hangosítás is elmaradt.  Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szóvivője a központi román médiát és annak romboló eszközeit bírálta. Mint mondotta, Beke István esetében elefántot csináltak a bolhából, és a többség szentül elhitte, hogy amit mondanak vagy leírnak, mind igaz. Szőcs Zoltán esetében már nem voltak annyira „szorgalmasak”, de a hazugsággyár akkor sem maradt tétlen. „Mindazoknak, akikben tudatosult, hogy ők ártatlanok – hangsúlyozta –, ez az ügy a legjobb példa arra, hogy észrevegyék: minket megvezetnek, naponta hazudnak nekünk, és ezt addig teszik, míg megszokjuk, és az igazságot már nem fogadjuk el.” Szerinte a székely nép huszonhat évvel ezelőtt nem így viselkedett volna, ha két fiát ártatlanul meghurcolják. „Azokba kell bátorságot önteni, akik nincsenek jelen, és azoknak üzenem, ne féljenek és hallgassanak önmagukra, legyenek erősek és kitartóak, vegyenek példát, ha már így hozta a sors, Istvánról és Zoltánról, akik akkor is megmaradnak székelynek, ha szíjat hasítanak a hátukból.” Az erdélyi szóvivő azt is bejelentette, hogy vasárnap a vármegyések gyalogtúrát szerveznek a katrosai Cecevára aljától egészen a Perkőig, ezzel emlékezve azokra a hősi halottakra, akik a szovjet horda ellen Budapesten kitörtek. Február 19-én, pénteken a kézdisárfalvi római katolikus kápolnában a székelyföldi betyárok emlékére tartanak szentmisét. Ezt követően feliratos táblákkal a kezükben, rendőri és csendőri kísérettel megtették a szokásos útvonalat, majd onnan visszatérve elénekelték a magyar és a székely himnuszt. A tiltakozók nem mondanak le a további tüntetésről, szombaton ismét találkoznak.
 Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Különös ügyvédcserét javasoltak a fogvatartottaknak (Harmincadszor tüntettek Kézdivásárhelyen)
Szombat délután a Kézdivásárhelyen megtartott harmincadik szimpátiatüntetés alkalmával – melyen negyvenheten vettek részt – Beke Ernő, István édesapja magyarázatot adott, miért napolták el a bukaresti táblabíróságon múlt hét csütörtökre kitűzött tárgyalást.
Elmondta: megpróbáltak egészen aljas módon eljárni a vármegyés ifjakkal szemben. Aznap 14.30 órakor a táblabíróságról értesítették fia ügyvédjét, hogy 15 órára tűzték ki a tárgyalást. A brassói ügyvéd abban az órában Déván volt, fizikai lehetetlenség lett volna 15 órára megjelennie a tárgyaláson. Ezzel bizonyára a bíró is tisztában volt, de azért a két vizsgálati fogságban lévő kézdivásárhelyit mégis előállíttatta, arra gondolva, hogy hivatalból kinevez számukra egy ügyvédet, és lefolytathatja a színjátékot. Számítása azonban nem vált be, mert megkérdezvén Beke István Attilát, egyetért-e azzal, hogy egy másik ügyvéd képviselje, mivel a család által megfogadott ügyvéd nem tud megjelenni a tárgyaláson, azt a határozott választ kapta, hogy nem. Ugyanezt a kérdést tette fel Szőcs Zoltánnak is románul, aki értetlenkedve nézte, mivel nem értette a feltett kérdést, ugyanis nem tud jól románul. Tolmácsot nem rendeltek ki, ezért Beke István fordította le számára a bíró által feltett kérdést, amire ő is azt válaszolta, hogy nem. Ez a két tagadó szó hiúsította meg az igazságszolgáltatókat egy újabb igazságtalanság elkövetésében, ami komoly kihatással, következményekkel járhatott volna az ügy további lefolyására – hangsúlyozta Beke Ernő, aki feltette a kérdést: hogyan tovább, román demokrácia? Igazságos tárgyalás? Mindez csak papíron van meg, a nyers valóság egészen más, egyáltalán nem emberarcú – tette hozzá.
A bukaresti táblabíróságon ma délelőttre tűzték ismét napirendre a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei által kért vizsgálati fogság újabb harmincnapos meghosszabbítását.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilatkozatok az előzetes letartóztatásban maradó vármegyésekért
A vármegyések előzetes letartóztatásban maradnak – döntött a Legfelső Ítélő- és Semmítőszék, elutasítva Beke István Attila és Szőcs Zoltán fellebbezését. Közben Kézdivásárhelyen folytatódott a szolidaritási megmozdulások sora a hétvégén: ezúttal azonban a felvonulás elmaradt, a tüntetők a Gábor Áron téren gyűltek össze.
Február 26-án, péntek délelőtt zárt ülésen tárgyalták le a Legfelső Ítélő- és Semmítőszéken a Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnökének fellebbezési kérését, amelyet február 24-én iktattak, és az újabb harmincnapos előzetes letartóztatásuk ellen nyújtottak be a bukaresti táblabíróságon. A bírói testület továbbra is úgy értékelte, hogy Beke István Attila és Szőcs Zoltán szabadon bocsátása „közveszélyt jelentene”, ezért elutasította a fellebbezésüket. A két védőügyvéd ismét azt kérte, hogy a vizsgálati fogság helyett helyezzék őket házi őrizetbe vagy hatósági felügyelet alá. A szombaton kihirdetett ítélet végleges. Beke István Attila és Szőcs Zoltán újabb vizsgálati fogsága március 29-én jár le, addig mindenképpen a bukaresti rendőrség központi fogdájában maradnak.
Szombat délután Kézdivásárhelyen az ötvenfős tömeg már nem vonult végig a harminc alkalommal megtett útvonalon – a szervezők nem kértek engedélyt újabb utcai felvonulásra –, hanem a Gábor Áron-szobor mögött gyülekeztek a magukkal hozott jelmondatokkal. Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szóvivője elmondta: a legutóbbi bukaresti táblabírósági tárgyaláson jelen volt, és valamilyen csoda folytán az egész tárgyalás alatt bent maradhatott a teremben. 
Azt tapasztalta, hogy a tárgyaláson a fiatalokat védő ügyvédek olyan erős érveket hoztak elő, amelyek alapján szabadon kellett volna bocsátani ártatlanul fogva tartott bajtársaikat – ha ezek nem bizonyultak elegendőnek, azt kell mondania, hogy kommunista időket idéz az eljárás, a jogfolytonosság a múlt és a jelenlegi rendszer között nem szűnt meg. 
Azt is kijelentette: a két vármegyés szabadsága nem egy bíró vagy ügyész döntésén múlik, hanem mintha fentről, a kulisszák mögül üzennék: most ne, még ne, még hosszabbítsanak, még egy kicsit várjon a felesége, még ne adhassa át a csomagot, még ne vegye fel az ügyész a telefont. Mintha a háttérből valakik azt akarnák, hogy két ártatlan ember tovább sínylődjék előzetes vizsgálati fogságban. Mintha felmérést végeznének a székelység soraiban, hogy lássák, a székelyföldi emberek mennyire képesek küzdeni két meghurcolt társukért.
Hangsúlyozta: bár kezdetben ezres tömeg gyűlt össze, a tiltakozók száma hétről hétre csökkent, egy bizonyos mag viszont minden szombaton itt volt és itt van. A vármegyések szóvivője felhívta a figyelmet, hogy vonulás nem lesz, de akik hisznek Beke István Attila és Szőcs Zoltán ártatlanságában, kinyilváníthatják véleményüket a szobor közelében felállított asztalnál: pár sorban, kézírással román nyelven leírhatják, milyennek ismerik a két fogvatartottat. Ezen véleménynyilvánítással nagy segítséget nyújtanak mindkettejüknek a majdani tárgyalásokon. Azért szükséges románul megfogalmazni a véleményeket, hogy ne adjanak újabb időhúzási lehetőséget a bíráknak és ügyészeknek, ne hivatkozhassanak arra, hogy le kell fordítani a magyarul megírt nyilatkozatokat román nyelvre.
Minél több a vélemény, annál eredményesebb, meggyőzőbb lesz az akció – vélekedett. Szerinte azért is szükség van ezekre a véleményekre, mert a legutóbbi tárgyaláson is az fogalmazódott meg, hogy István és Zoltán a közösségre nézve veszélyes és ártalmas emberek. Ezt csak ők hiszik így, mi tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen minden tettükkel a közösségért és nem a közösség ellen próbáltak cselekedni – mondotta végezetül a szóvivő.
Az írásos vélemények gyűjtése ezen a héten is folytatódik, Beke Ernő, István édesapja hét közben délelőttönként is a szobor környékén lesz, és minden szombaton 16 órakor ismét találkoznak a tiltakozók, még ha felvonulás nem is lesz. Azt is megtudtuk, hogy március 15-én 11 órakor az egykori hadapródiskola előtti hősök emlékművéhez várják mindazokat, akik eddig is kiálltak a két vármegyés mellett. Iochom István
Háromszék. Székelyhon.ro

Odalettek a bizonyítékok – Fordulat Rádulyék és Bekéék ügyében? 
Tegnap közzétette az Alkotmánybíróság annak a február 16-ai döntésének az indoklását, miszerint sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, hogy a megfigyeléseket és a lehallgatásokat a titkosszolgálatok is végezhetik.
A döntésnek nincs visszamenőleges hatálya olyan szempontból, hogy a már végleges bírósági ítéletet elért ügyekben nem használható fel perújrafelvételre, kivéve, ha már a per során hivatkoztak a titkosszolgálatok implikálódására.
Perújrafelvételi kérelmek jöhetnek
A taláros testület ugyanakkor nem zárta ki, hogy döntése abban az esetben is hivatkozási alapul szolgálhasson perújrafelvételi kérelmeknek, ha már véglegesen lezárt ügyről van szó. A folyamatban lévő peres ügyek esetében viszont törölni kell minden olyan bizonyítékot, amit a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vagy más titkosszolgálat megfigyeléseivel vagy lehallgatásaival szereztek. Az alkotmányossági kifogást egy pénzmosásért és adócsalásért első fokon elítélt, 2006-ban letartóztatott török, iráni és kínai vádlottakból álló csoport ügyvédei emelték az ellenük folyó per fellebbviteli szakaszában. Az Alkotmánybíróság döntése a Hivatalos Közlönyben való, feltehetően mai vagy pénteki megjelenése után azonnal érvénybe lép.
Az első médiakommentárok szerint az alkotmánybírósági döntés a korrupcióellenes harcot is érzékenyen érinti. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közölte: 130 speciálisan kiképzett rendőrre és műszaki fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy ezentúl maga végezhesse a gyanúsítottak megfigyelését. A DNA számításai szerint ehhez több mint tízmillió eurós költségvetés-kiegészítésre lesz szüksége. Raluca Prună igazságügyi miniszter már az alkotmánybírósági indoklás közzététele előtt jelezte: sürgősségi rendeletet készít elő, amellyel felhatalmazzák a rendőröket és ügyészeket, hogy az SRI infrastruktúráját használva végezzék a lehallgatásokat és megfigyeléseket, amíg sikerül a joghézagot felszámolni.
A magyar ügyek
Ezek után feltehetően új helyzet áll elő több, a magyarság számára fontos büntetőeljárásban is. Mint ismeretes, Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt, a két kézdivásárhelyi „petárdaterroristát” a SRI információi alapján vették őrizetbe. A SRI utólag hivatalosan is megerősítette, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta őket – úgyhogy ezek a bizonyítékok most semmissé váltak (legalábbis így kellene lennie egy törvénytisztelő országban). Ugyanígy Ráduly Róbert volt csíkszeredai polgármester is bizonyítani tudja, hogy az ellene felhasznált adatokat a SRI gyűjtötte, ugyanis 2013. augusztus elején a saját kezével sapkázta meg azt a szekust, aki mind keccegtette a fényképezőgépét a magyarországi testvértelepülések képviselőivel való találkozóján. 
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Odalettek a bizonyítékok
Fordulat Rádulyék és Bekéék ügyében? 
Tegnap közzétette az Alkotmánybíróság annak a február 16-ai döntésének az indoklását, miszerint sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, hogy a megfigyeléseket és a lehallgatásokat a titkosszolgálatok is végezhetik.
A döntésnek nincs visszamenőleges hatálya olyan szempontból, hogy a már végleges bírósági ítéletet elért ügyekben nem használható fel perújrafelvételre, kivéve, ha már a per során hivatkoztak a titkosszolgálatok implikálódására.
Perújrafelvételi kérelmek jöhetnek
A taláros testület ugyanakkor nem zárta ki, hogy döntése abban az esetben is hivatkozási alapul szolgálhasson perújrafelvételi kérelmeknek, ha már véglegesen lezárt ügyről van szó. A folyamatban lévő peres ügyek esetében viszont törölni kell minden olyan bizonyítékot, amit a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vagy más titkosszolgálat megfigyeléseivel vagy lehallgatásaival szereztek. Az alkotmányossági kifogást egy pénzmosásért és adócsalásért első fokon elítélt, 2006-ban letartóztatott török, iráni és kínai vádlottakból álló csoport ügyvédei emelték az ellenük folyó per fellebbviteli szakaszában. Az Alkotmánybíróság döntése a Hivatalos Közlönyben való, feltehetően mai vagy pénteki megjelenése után azonnal érvénybe lép.
Az első médiakommentárok szerint az alkotmánybírósági döntés a korrupcióellenes harcot is érzékenyen érinti. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közölte: 130 speciálisan kiképzett rendőrre és műszaki fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy ezentúl maga végezhesse a gyanúsítottak megfigyelését. A DNA számításai szerint ehhez több mint tízmillió eurós költségvetés-kiegészítésre lesz szüksége. Raluca Prună igazságügyi miniszter már az alkotmánybírósági indoklás közzététele előtt jelezte: sürgősségi rendeletet készít elő, amellyel felhatalmazzák a rendőröket és ügyészeket, hogy az SRI infrastruktúráját használva végezzék a lehallgatásokat és megfigyeléseket, amíg sikerül a joghézagot felszámolni.
A magyar ügyek
Ezek után feltehetően új helyzet áll elő több, a magyarság számára fontos büntetőeljárásban is. Mint ismeretes, Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt, a két kézdivásárhelyi „petárdaterroristát” a SRI információi alapján vették őrizetbe. A SRI utólag hivatalosan is megerősítette, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta őket – úgyhogy ezek a bizonyítékok most semmissé váltak (legalábbis így kellene lennie egy törvénytisztelő országban). Ugyanígy Ráduly Róbert volt csíkszeredai polgármester is bizonyítani tudja, hogy az ellene felhasznált adatokat a SRI gyűjtötte, ugyanis 2013. augusztus elején a saját kezével sapkázta meg azt a szekust, aki mind keccegtette a fényképezőgépét a magyarországi testvértelepülések képviselőivel való találkozóján. 
 Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elutasították Szőcs Zoltán fellebbezését
Tegnap reggel 9 órakor a bukaresti táblabíróságon tárgyalták a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi Szőcs Zoltán, majd pár órára rá Beke István Attila fellebbezését, amit március 15-én ügyvédjeik iktattak védenceik előzetes fogvatartásának visszavonását kérve.
A beadványokban arra hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, a Román Hírszerző Szolgálat által végzett telefonlehallgatásokat nem lehet kizárólagos bizonyítékként felhasználni a jelenlegi peres ügyekben. A múlt hétre kitűzött tárgyalásokat azért napolták el, mert a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei nem jelentek meg a tárgyaláson, és nem tették le a bírók asztalára a 2015/P/D/729-es iktatószámú vizsgálati iratcsomót. A taláros testület továbbra is úgy értékelte, hogy Szőcs Zoltán szabadon bocsátása „közveszélyt jelentene”, ezért fellebbezését ismételten elutasította. A védőügyvéd tegnap is azt kérte, hogy a vizsgálati fogság helyett helyezzék házi őrizetbe. A döntés nem végleges, negyvennyolc órán belül megfellebbezhető a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken. Beke István Attila  esetében lapzártáig nem hirdettek ítéletet.  Beke 113., Szőcs Zoltán pedig 83. napja raboskodik a bukaresti rendőrség központi fogdájában. Mindkettejük legutóbbi vizsgálati fogsága március 29-én jár le, ezért  minden valószínűség szerint a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei ezen a héten a két vármegyés előzetes letartóztatásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását fogják kérni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kitűzték az első fellebbezési tárgyalást
Mint már hírül adtuk, a bukaresti táblabíróság hétfőn elutasította Beke István Attila és Szőcs Zoltán beadványát, amelyben ügyvédjeik védenceik előzetes fogva tartásának visszavonását kérték. Az ítélet nem volt jogerős, ezért a két vármegyés védőügyvédje szerdán, illetve tegnap fellebbezett az alapfokú döntés ellen a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszéken, ahol március 28-án 9 órára tűzték ki Beke István  Attila tárgyalását.
A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei már hétfőn iktatták beadványukat, amelyben Beke és Szőcs előzetes fogva tartásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását kérték. Aznap a táblabíróság időhiányra hivatkozva nem tárgyalta a kérést, másnapra tűzte ki, de akkor is elnapolták, mivel hiányzott Szőcs Zoltán védőügyvédje. Szerdán érdemben is tárgyalták a  Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság beadványát, helyt adva az ügyészek kérésének és újabb harminc nappal hosszabbítva meg mindkettejük vizsgálati fogságát, ami a március 30. és április 28. közötti időszakra érvényes. Az alapfokú ítélet még ma  megfellebbezhető. A tárgyalásra jövő héten kerül majd sor.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Titokban tartott ítélet
A Legfelső Semmítő- és Ítélőszéken hétfőn, illetve szerdán tárgyalták le a terrorváddal őrizetbe vett kézdivásárhelyi fiatalok, Beke István Attila és Szőcs Zoltán által benyújtott fellebbezést, amelyet a bukaresti táblabíróság alapfokú ítélete ellen nyújtottak be március 22-én és 23-án.
Ugyancsak szerda délelőttre tűzték ki a két vármegyés március 24-én iktatott fellebbezését, amelyet ügyvédjeik előzetes fogva tartásuk meghosszabbítása ellen nyújtottak be. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék bírói mindhárom fellebbezésüket letárgyalták, de tegnapig nem hirdettek ítéletet, és az intézmény honlapján sem tették közzé döntésüket. Egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy Beke István Attila és Szőcs Zoltán április 28-ig a bukaresti rendőrség központi fogdájában vizsgálati fogságban marad.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meghosszabbították a vizsgálati fogságot
Szerdán a bukaresti táblabíróságon tárgyalták a Szervezett Bűnözés és Terroristaellenes Igazgatóság ügyészeinek előző nap iktatott kérését, melyben Beke István Attila és Szőcs Zoltán előzetes letartóztatásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását kérték. Beke és Szőcs legutóbbi vizsgálati fogságának időszaka április 28-án jár le, azt hosszabbították meg május 28-ig.
A tárgyalásra a két brassói védőügyvéd jelenlétében került sor. A döntés nem végleges, mindketten negyvennyolc órán belül megfellebbezhetik a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken. Beke István Attila esetében, ha jogerősre emelkedik a döntés, a 180 nap lejártával börtönbe szállítják, Szőcs Zoltánnak még egy hosszabbítással jár le a vizsgálati fogsága, amit jelenleg a bukaresti rendőrség központi fogdájában tölt.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Életfogytiglant kaphatnak terrorizmusért a hatvannégy vármegyések
Életfogytig tartó börtönre ítélhetik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két erdélyi vezetőjét. Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen szerdán emelt vádat a román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT), a vádhatóság csütörtökön számolt be honlapján a lépésről.
A közlemény szerint Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt pedig az említett bűncselekmények elkövetésére irányuló felbujtással vádolják. Mindkét férfi előzetes letartóztatásban várja az első fokon illetékes bukaresti táblabíróság ítéletét.
Az ügyészségi közlemény szerint egy 2015. október 10-i beszélgetésen Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke azt a feladatot szabta Beke Istvánnak, hogy házilag készítsen egy robbanószerkezetet, és hozza azt működésbe december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén. Bekét egy nappal a tervezett merénylet előtt letartóztatták. A lakásán 400 petárdát foglaltak le, valamint olyan eszközöket, amelyek segítségével – az ügyészség szerint – összeállíthatott volna egy robbanószerkezetet. Szőcs Zoltánt december végén tartóztatták le, amikor hazatért külföldről, ahol vendégmunkásként dolgozott.
Az ügyészség korábbi közleményeiben is megemlítette, hogy a „Nagy-Magyarország visszaállításáért” küzdő székelyföldi fiatalok szándéka az volt, hogy megnehezítsék vagy „megakadályozzák a román hatóságokat abban, hogy az államhatalmat gyakorolják”, de most először közölte a bűncselekmények jogi besorolását. Eszerint, ha bűnösnek találják őket, a román büntető törvénykönyv 402. cikkelye értelmében Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt akár életfogytig tartó elzárásra ítélhetik, de legkevesebb 15 évi szabadságvesztésre számíthatnak. A román büntető törvénykönyv szerint a szóban forgó bűncselekmény esetében a kísérlet tettese ugyanolyan büntetést érdemel, mint ha befejezett bűncselekmény valósult volna meg.
Szőcs Levente, Bukarest
nol.hu

Gázvezetéket is célba vettek? ( Székelyföldi terrorvád)
Egy földgázvezeték felrobbantását is tervezték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vád alá helyezett erdélyi vezetői – adta hírül tegnap az MTI a Maszol.ro portálra hivatkozva, amely maga is a Beke István Attila és Szőcs Zoltán elleni vádiratot áttanulmányozó News.ro hírügynökséget jelölte meg forrásként.
Mint arról beszámoltunk, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség csütörtökön közölte, hogy szerdán vádat emelt a HVIM kézdivásárhelyi és erdélyi szervezetének vezetője ellen. Beke István Attilát közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. A vádirat olyan lehallgatott beszélgetések leiratát is közli, amelyekben a HVIM vezetői egy gázvezeték felrobbantásáról, illetve arról beszélnek, hogy orosz szervezetektől szeretnének támogatást szerezni a műveletekhez. A beszélgetések leiratából pontosan nem derül ki, hogy kik beszélgetnek, csupán Szőcs Zoltán kijelentései szerepelnek névvel. Ő azt javasolja, hogy karácsonykor robbantsák fel azt a gázvezetéket, amely Székelyföldön is áthalad. A beszélgető felek megtárgyalták, hogy a vezeték föld alatt halad, de az Ojtoz-szorosban a hidak mellett a levegőbe emelkedik, és ott lehet robbanószerkezetet szerelni rá. Az ügyészek azt állítják, hogy a mozgalom más országok szélsőséges csoportosulásaival állt kapcsolatban, és orosz szervezetektől akartak támogatást szerezni a tervezett robbantásokhoz. Egy lehallgatott beszélgetésben Szőcs Zoltán biztosra veszi, hogy orosz támogatást lehetne szerezni a robbantásokhoz, egy meg nem nevezett személy pedig arról beszél, hogy nem is kell sok pénz a robbanóanyagok elkészítéséhez, és az interneten rengeteg erre vonatkozó útmutatás elérhető. „Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd” – jelentette ki az idézett személy, aki azt is hozzátette, hogy már minden hasznos információt letöltött. Mint ismeretes, Beke István Attilát 2015. december 1-jén, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. Egy október 15-i lehallgatott beszélgetés alapján azt közölték, hogy Szőcs Zoltán utasítására Beke István a román nemzeti ünnepen, december elsején házi készítésű robbanószerkezetet akart felrobbantani Kézdivásárhelyen. A házkutatások során kiderült: Beke István korábban petárdákat vásárolt.
A HVIM erdélyi szervezete a közösségi oldalán korábban közleményben tiltakozott tagjai meghurcolása ellen, és követelte, hogy az ügyészség hozza nyilvánosságra azt a hangfelvételt, amelyen tagjai az állítólagos merényletet eltervezték. A vádemelés kapcsán pedig szintén a közösségi oldalon ferdítéssel vádolták a sajtót is, mivel szerintük még nem történt meg a vádemelés, csak a törvényszékhez került a vádirat. (A vádirat felterjesztése egyenlő a vádemeléssel – szerk. megj.) A székelyföldi terrorvád miatt decemberben estéről estére, majd januárban heti egy alkalommal tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen, az őrizetbe vettekkel szolidaritásukat, a román hatóságok eljárásával szemben pedig bizalmatlanságukat fejezvén ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vizsgálati fogságban marad Beke és Szőcs ( Székelyföldi terrorvád)
Továbbra is vizsgálati fogságban maradnak a terrorváddal őrizetbe vett kézdivásárhelyi fiatalok. Május 20-án a bukaresti táblabíróságon tárgyalták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus-ellenes Igazgatóság ügyészeinek május 18-án iktatott kérését, amelyben a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attila és Szőcs Zoltán előzetes letartóztatásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását kérték. Beke és Szőcs legutóbbi vizsgálati fogsága május 28-án jár le, azt hosszabbították meg június 27-ig.
A bírói testület teljes mértékben megalapozottnak ítélte előzetes fogva tartásuk meghosszabbítását, és elutasította a két vármegyés azon kérését, hogy a vizsgálati fogságot alakítsák át házi őrizetre. Az alapfokú döntés ellen tegnap mindketten fellebbeztek a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken. Ha jogerősre emelkedik, 180 nap lejártával – május 27-e után – Beke István Attilát börtönbe szállítják. Szőcs Zoltánnak ez lesz az utolsó harmincnapos vizsgálati fogsági időszaka a bukaresti rendőrség központi fogdájában, az ő esetében sem lesz több hosszabbítási lehetőség, június 28-a után őt is börtönbe vihetik. Lapzártáig a bukaresti táblabíróságon még nem tűzték ki a büntetőper első, alapfokú tárgyalásának időpontját.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beke Ernő: Képtelenség az újabb vád ( Székelyföldi terrorvád)
Beke Ernőt, Beke István Attila édesapját tegnap arra kértük, nyilatkozzék lapunknak a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatóság ügyészei által összeállított vádiratról. Ebben többek között azt állítják, hogy a vármegyések gázvezetéket is akartak robbantani, továbbá hogy orosz szervezettől vártak segítséget.
„Csupán az utóbbi két nap eseményeit venném górcső alá. Újdonság és döbbenet nemcsak számomra, hanem mindenki számára, aki ismeri a fiamat és Szőcs Zoltánt, az az állítás, hogy kaptak tíz kilogramm puskaport és hat gránátot, amivel fel akarták robbantani december elsején a fél várost, valamint hogy az elkobzott petárdák tíz százalékával elvégzett kísérlet szerint a feltételezett robbantás nagy kárt okozott volna. Kérdem én, hol kapták a puskaport és mikor? A november 30-ai házkutatáskor találták a fiamnál, vagy netalán volt egy második házkutatás is, amiről nem tudunk? Ilyen nem volt! Határozottan cáfolom ezeket a képtelen vádakat. Ha a fiamnál puskaport és gránátokat találnak, a tárgyalásra már rég sort kerítettek volna” – adott hangot felháborodásának Beke Ernő. Állítása szerint a négyszáz petárdát a fia 2014-ben rendelte meg, de nem szállították le, csak 2015 novemberében, miután rájuk szólt, hogy kifizette már. Ebből 250 darab a fia cégének egyik alkalmazottjáé volt, 150 maradt Istvánnak, 46 pedig még az előző évekből maradt meg, becsomagolva egy dobozba. A pukkantós petárdákkal nem lehet robbantani – szögezte le. Amúgy fia Esztelneken egy volt istállóban berendezett egy airsoft-termet: ez olyan sportjáték, amelyben egymás ellen harcolnak a csapatok. Országszerte háromszáz hasonló klub létezik, a pukkantós „bombát” is oda tervezték. Akik lehallgatták az erről szóló beszélgetéseket, azt feltételezték, hogy igazi bombát akarnak készíteni – mondta.
Beke Ernő összefüggést lát a december elsején bedobott, a Kézdivásárhelyen tervezett robbantásról szóló hír, a gázvezeték-robbantás szándékának megszellőztetése és a kilátásba helyezett szakszervezeti megmozdulások között. December elsején a szakszervezetek fel akartak vonulni Bukarestben – akkor megjelentek a vármegyések a bombákkal, és mindenki a tévé készüléke előtt maradt. Most ugyanúgy tiltakozásokat terveztek a tanügyi szakszervezetek, erre bedobták a gázvezetékek felrobbantásának tervét – ecsetelte. Az ügyészek azon vádjára is kitért, amely szerint a vármegyések orosz szervezettől vártak volna segítséget, mondván, sem a fia, sem Zoltán nem tud oroszul. „Ilyen hülyeségeket állítani, hogy a robbantással vissza akarták állítani a hajdani hatvannégy vármegyét, már több, mint képtelenség” – szögezte le. Felidézte továbbá: miután a fiát letartóztatták, pár hétre rá országos szinten 1,7 tonna petárdát koboztak el, de azok tulajdonosaival nem történt semmi. Aztán ott a craiovai eset: a célkeresztbe került kiskorú beismerte, hogy szimpatizál az Iszlám Állam terrorszervezettel, de elengedték.
Meglátása szerint, miután az ügyészek lezárták az iratcsomót és átadták a táblabíróságnak, időhúzás várható. „Meggyőződésem, hogy kihúzzák a maximális időt, nem lesz rövid a per, mert a Román Hírszerző Szolgálat és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatósága áll a háttérben, amelyek a kitalált terrorista-váddal igazolnák megemelt költségvetésüket. Kreálni akartak egy székely terroristát, majd pár napra rá terrorizmussal vádolták meg a székely népet, harmadik lépés pedig az lett volna, hogy Székelyföldet fel lehet darabolni, mert ebben az esetben, ha itt egy terroristafészek létezik, a külföld sem szólna bele” – vélekedett.
Beke Ernőtől azt is megtudtuk, hogy a kézdivásárhelyi református templomnál felállított standnál minden héten hétfőtől szerdáig 10 és 16 óra között aláírásgyűjtés zajlik a vármegyések támogatása érdekében. A támogatói ívet a Gyűjtemények Házában is alá lehet írni.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüntetés az igazságért
A Magyar Polgári Párt és ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület, illetve a Magyar Megmaradásért Mozgalom csatlakozik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Minta által vasárnap 14 órára Kézdivásárhelyre meghirdetett tüntetéshez, amelyen kiállnak a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attiláért és Szőcs Zoltánért.
Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke keményen fogalmazott a vádirat kivonata kapcsán: rossz vicc a romániai igazságszolgáltatás, kettős mércét alkalmaznak – a Colectiv-tragédiában hatvannál többen vesztették életüket, de senkit sem zártak be, Kézdivásárhelyen semmi sem történt, két embert azóta is fogva tartanak, mutatott rá –, a román állam mindent megtesz, hogy eltiporja, meggyilkolja a magyar közösséget, fejtette ki, hozzáfűzve: a nemzetközi jog szerint a lelki sérelem, a lelki terror is a népirtás egy formája.
Kutya kötelességünk kiállni a fiatalok mellett, és elmondani az igazságot, ezért az MPP háromszéki szervezete ott lesz a vasárnapi tüntetésen, mozgósítja tagjait, és mindenkit arra buzdít, hogy vegyen részt az eseményen – jelentette ki Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke. A politikai pártokat arra kérte, tegyék félre nézeteltéréseiket, fogjanak össze, és vegyenek részt az eseményen. Bedő Zoltán a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom állásfoglalását ismertette. 1920 óta igenis népirtás folyik, hiszen nemcsak golyószórókkal, hanem lelki terror által is ki lehet irtani egy népet. Az a hadviselés, ami az erdélyi magyarság ellen folyik, a fasiszta és a kommunista diktatúrák legsötétebb éveit idézi, koncepciós per készül, amely mindannyiunkat érint – mondta, felidézve: már a decemberben szervezett utcai megmozdulásokon is felhívták erre a figyelmet. Szerinte a cél az erdélyi, székelyföldi magyarság megfélemlítése, a terrorizmus összemosása az autonómiaküzdelemmel, ez utóbbi hiteltelenítése, a székelység törekvéseinek külföld előtti befeketítése. További cél a titkosszolgálatok éberségének bizonyítása – mondta, felidézve a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint az autonómiaküzdelmet minden eszközzel meg kell akadályozni. Bedő szerint a különböző ifjúsági szervezetek összefogása példaértékű kell hogy legyen a magyar politikai pártok számára is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A „terroristaügy” igazi tétje
Jó román szokás szerint „kiszivárgott” a sajtóba a Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a kézdivásárhelyi, terrorista akciók megtervezésével vádolt HVIM-tagok elleni vádirat egy kivonata. Bárki számára elérhető, tanulmányozható az interneten. Én megtettem, s jelentem: a helyzet súlyos, rendkívül súlyos.
Előrebocsátom: nem abból a szempontból vizsgáltam a kivonatot, hogy a vádlottak esetleges ártatlanságára keressek bizonyítékokat, ez az ügyvédeik dolga lesz. Nem is azt próbáltam elemezni, hogy a nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek tartalma mennyire értelmezhető poénkodásnak, komolytalanságnak. A hideg sokkal inkább a vádak kontextusba helyezésénél, a háttér DIICOT-os, azaz ügyészi megvilágításánál rázott ki.
Tudniillik: ez a vádirat, legalábbis ennek a most kiszivárogtatott formája ugyan nem bélyegzi meg „terroristaként” az egész magyar közösséget, de a székelyföldi, általunk teljesen legitimnek tekintett autonómiamozgalmat szélsőséges, irredenta és revizionista címkékkel látja el, s összemossa a terrorizmussal. S mindezt hamis, félrevezető, manipulatív érvekkel megalapozva.
Nézzünk néhány konkrét példát. Mindjárt az elején a vádirat a székely hadosztály megalakulására reflektál, ugyanis a vármegyések ennek ürügyén szerveztek december 1-jei „megemlékezéseket”. A vádirat itt arról tesz egy említést, hogy 1919-ben a székely hadosztály tagjai milyen bűnöket, atrocitásokat követtek el a román civil lakosság ellen – én elég sok időt rászántam, hogy valamilyen megbízható román forrást találjak ezekre az atrocitásokra, de nem jártam sikerrel. Bár nem mondja szó szerint ki, a magyarok radikalizmusra való hajlamát lehet hivatott alátámasztani a vádiratban Magyarosi Árpád halálának megemlítése: mint tudjuk, a marosvásárhelyi születésű fiatalembert Bolíviában ölték meg a hatóságok egy 2009-es rajtaütésen, miközben Eduardo Rózsa-Floresszel együtt a bolíviai elnök megölését tervezték – a bolíviai hatóságok szerint, de ezt a román vádirat már nem részletezi. Magyarosi Árpád kapcsolata Bekéékhez a vádirat szerint abban keresendő, hogy Magyarosi az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tagja volt, s ez a szervezet a DIICOT szerint „a HVIM-ből vált ki”.
Többször tesz említést ugyanakkor a vádirat olyan rendezvényekről, amelyeknek a célja „az erdélyi magyar közösségben erős ultranacionalista és románellenes érzelmek ápolása” annak érdekében, hogy feszültté tegyék a két nemzeti közösség közötti viszonyt. Ezen rendezvények említésekor a vádirat kitér arra is, hogy a szervezők – amelyként egy alkalommal konkrétan megemlíti a HVIM-et – „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból – Katalóniából, Baszkföldről és Észak-Írországból – hívnak résztvevőket és felszólalókat „szélsőjobboldali” pártok képviseletében. De hogy ne legyen kétségünk, hogy a Székely Szabadság Napjáról van szó, amit ugye, mint tudjuk, soha nem szervezett a HVIM, egy külön bekezdésben foglalkozik a szöveg az évente március 10-én megszervezett eseményekkel is. A DIICOT ügyészei szerint ezt a rendezvényt arra használják fel „minden évben a magyar nacionalista-szélsőséges erők, hogy propagandát folyamatosítsanak a xenofób-irredenta mozgalomnak” az erdélyi magyar közösség körében, aminek célja a közvélemény irányítása Székelyföld területi autonómiájának kivívásának elfogadására „minden áron, tehát erőszakkal is”. S hogy még nyilvánvalóbb legyen a „kapcsolat” az autonómiatüntetések és a „merényletkísérlet” között, a vádiratkivonatban háromszor tesznek említést Izsák Balázsnak (akit név szerint nem említenek) egy 2012. január 6-án Marosvásárhelyen mondott beszédéről (valójában felhívásáról), amikor az elnök így fogalmazott: „A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti.” Az idézetet bűnjelként Beke István házában foglalták le.
S még sorolhatók a példák, kezdve a székely zászló szintén bűnjelként való képi azonosításától a Kovászna megye határán található, Székelyföldet turisztikai szempontból népszerűsítő óriásplakátnak a HVIM hungarista szimbólumai közé való becsempészéséig vagy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás megemlítéséig, amely a vádirat szerint annak is a bizonyítéka, hogy Magyarország menedéket nyújt a magyar nemzetiségű „köztörvényes bűnözőknek”, mint például a fekete március nyomán elítélt Barabás Ernőnek is, akit nem adott ki Romániának Magyarország.
A kézdivásárhelyi „terroristaügy” pere úgy tűnik, túlmutat majd Bekééken és szervezetükön: az igazi tét a székelyföldi autonómiamozgalom inkriminálása lehet.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

SZÉKELY ÁLOM?
A BEKE-ÜGY, “BUKARESTI HIPSZTER”-SZEMSZÖGBŐL
A Visul secuiesc ( Székely álom) dokumentumfilm készítői kísérletet sem tesznek egy sztereotip székelység-kép dekonstruálására. Miért baj ez nekünk?
Három fiatal bukaresti filmes a Beke-ügy kapcsán forgatott rövid dokumentumfilmet Kézdivásárhelyen. A Visul secuiesc (Székely álom) című filmet nemrég mutatták be a fővárosban, tegnap óta pedig ingyenesen megnézhető a Youtube-on. A filmet Alex Iacob és Robert Casmirovicirendezte, a riporter Adrian Drăghia. Megszólal benne Beke Ernő, a közel fél éve őrizetbe vett kézdivásárhelyi HVIM-elnök, Beke István Attila édesapja,Szőcs Csongor, a december végén őrizetbe vett erdélyi HVIM-elnök Szőcs Zoltán testvére, a szervezet jelenlegi vezetője, illetve a kézdivásárhelyi román közösség néhány prominens képviselője is.
A kézdivásárhelyi “terroristaügy” megosztotta az ország közvéleményét. Bár most már nem terrorizmus, hanem “közösség elleni merényletkísérlet” és arra való felbujtás a hivatalos vád, de attól még “terroristaügyként” kering a köztudatban. Haraggal és félelemmel vegyes felháborodással vagy poénkodó vicceskedéssel szokás szóba hozni. Bár a Visul secuiesc készítői deklaráltan inkább egy szubtilisen humoros, könnyed filmet akartak készíteni, amibe belefér egy Jackass-stílusú vécécsésze-robbantás vagy az állítólagos “pizza-kódnévvel” való humoros eljátszadozás is, az eredmény infotainmentnek talán elég, de “objektív relativizmusuk” valójában egy eléggé felszínes megközelítést eredményezett. Jelen pillanatban a közvélemény leghangosabb része két pártra szakadt. Egyrészt a magyarellenes indulatokat felkorbácsolni alkalmas tudósítások, beszélgetések, kommentárok és hivatalos nyilatkozatok hatására sokan meg vannak győződve arról, hogy “a magyarok” (azaz a Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom vezetői, de végül is kit érdekel az efféle részletkérdés, nemde? Ismerős valakinek a “minden arab potenciális terrorista” szintagma? Helyettesítsük be az arabot magyarra, és feltárul a félelemből, aránytévesztésből, általánosításból és gyűlöletből születő sovinizmus szerkezete) valóban terrortámadást terveztek a december elsejét ünneplő románok ellen. Gázvezeték felrobbantásáról, bombakészítésről, orosz titkosszolgálati támogatásról beszélgettek a vádirat szerint – az egyszeri román ajkú médiafogyasztó szemszögéből ez biztos igaz, mert “a tévében is bemondták”. (De miért is lennének immunisabbak a romániai médiafogyasztók a csúsztatásokra, összemosásokra, a hatalom ellenségkonstruáló diskurzusaira, mint a határokon túli, többi közép- és kelet-európai sorstárs? Tudatos médiafogyasztást elvárni másoktól, de kevéssé gyakorolni a bort iszik, vizet prédikál minősített esete. Persze ez nem változtat az általánosan eléggé tragikusnak mondható helyzeten.) Másfelől az őrizetben lévők szabadon engedéséért tüntető (vagy nem tüntető, de velük szimpatizáló) emberek pedig bizonyosak abban, hogy a DIICOT és a SRI mesterkedései állnak a háttérben, és a vád nevetséges és hamis.
Nyilvánvaló, hogy a két kiélezetten megfogalmazott álláspont között még nagyon sok árnyalat létezik, és a készítők valójában arra lehettek kíváncsiak, a felszínen manifesztálódó, “bűnös-ártatlan”, kétosztatú, egymást kizáró igazságverziók hátterében milyen tapasztalatok, narratívák bújhatnak meg. Ugyanakkor a jogállamiság hiányának egyik tünetét – miszerint az emberek általában nem bíznak az igazságszolgáltatás intézményeinek működésében, folyamatban lévő ügyek gyanúsítottjait és vádlottjait szokás vádemelés vagy a bírósági tárgyalások megkezdése előtt kikiáltani bűnösnek vagy ártatlannak, bevett módszer tüntetésekkel, aláírásgyűjtéssel, felvonulásokkal próbálni nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatás intézményeire stb. - meg sem próbálják elhelyezni ebben a puzzle-ben. Pedig a romániai jogállami deficit, az intézmények és szervek önkényes, átláthatatlan, megfélemlítő jellegű eljárásai, hivatali packázások, illegális lehallgatási-megfigyelési gyakorlatok, a belső ellenségképzés mint állandó hatalomtechnikai módszer alkalmazása, az erről megalkotott, kollektív tudássá váló állampolgári tapasztalat egyenes következménye, hogy ellenmagatartás-formákat szül, és ha a “lázadók” közül valakit “kiemelnek”, valójában kész a recept egy közösségi önvédelmi mechanizmus beindítására (amit aztán újabb ürügyként lehet használni a további retorziókhoz). Ebben a kontextusban a “bűnös”-”ártatlan” ellentétpárnak már valójában nem lesz értelme, átveszi a helyét a “bűnbak”-”mártír”, és hogy valójában mi történt, mi az “igazság”, nem bizonyítékok és korrekt igazságszolgáltatási eljárás révén tárul fel, hanem hitkérdéssé válik, totalizálja és dogmatizálja a szembenállók narratíváit. Az igazság elrejtőzik, de már senki nem is keresi, mert a “harc” válik fontosabbá.
A filmben pontosan az lehetett volna izgalmas, ha valamennyire sikerült volna egy friss, elfogulatlan, kíváncsi, de nem ítélkező “külső tekinteten” keresztül felvillantani néhány aspektusát a kézdivásárhelyi ügynek. Még úgy is, hogy a “bukaresti hipszterek” eleve szintén jónéhány előítélettel érkeztek “a legkeletibb magyar városba”. “A fiatal alkotók – saját bevallásuk szerint – nem tudják hova tenni az ügyet, de azt érzik, hogy valami nincs rendben a történtekkel” - idézi a fiatal filmeseket a Román Televízió magyar adása. A történet először “elijesztette”, majd “elgondolkodtatta” őket, és a filmmel nem az ügy hátterét akarták felderíteni, hanem azt, hogy látják a kézdivásárhelyiek ezt a kérdést.
Alex Iacob a Hotnews előzetese szerint úgy véli, “a téma továbbra is eléggé érzékeny, ezért egy kicsit szórakoztató formában akartuk árnyalni – anélkül, hogy a megszólaltatottak véleményét kigúnyolnánk – magát a szituációt, az incidenst. Ez volt a film előzetes célja, mivel alapjában véve a nemzetiségi és etnikai hovatartozáson túlmenően mindannyian emberek vagyunk, és a szélsőségesség nem egy ország vagy nép sajátossága, hanem inkább szerintem egy elhibázott fejlődési szakasz, amelyet egyesek szükségesnek ítélhetnek.”
Kicsit konfúz marad azonban, voltaképpen kiket kategorizálnak szélsőségesnek a filmesek, illetve hogy mennyire tisztázódott számukra,hol is vannak éppen, mi ez a Székelyföld, kik azok “a székelyek”, mit akarnak, és a HVIM a maga frissen gyarapított, az “incidensnek” köszönhető publicitásával kb. hol helyezkedik el a székelyföldi politikai és civil szervezetek táplálkozási láncában. A filmbe betett vágóképeken meg a tüntetésekről készült felvételeken is háttérdíszletként ott lobognak a székely zászlók. Számunkra, akik ott élünk, természetessé vált a jelenlétük, szinte már észre sem vesszük, de egy Kézdin (és valószínűleg Székelyföldön) életében először megforduló embernek bizonyára föltűnik. Ráadásul feltehetően olyan kontextusban hallott először a székely zászlóról és az “úgynevezett Székelyföldről” (“asa-zisul Tinutul Secuiesc”), amely eleve a székelyföldi szeparatizmus tüneteként értelmezte a zászló használatához való ragaszkodást, nyílt lázadásként a közigazgatási-jogi szabályozásokra hivatkozó, a romániai bíróságokon a szimbólumhasználat jogáért harcoló székelyföldi polgármesterek reakcióit, illetve olyan, országosan is mediatizált tömegrendezvényekhez kapcsolta a “székely” nevet és brandet zászlóstól-mindenestől, mint a marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja vagy a Székelyek Nagy Menetelése az autonómiáért. A készítők kísérletet sem tesznek egy sztereotip székelység-kép dekonstruálására, mondhatnánk, de ahhoz már eleve feltételeznünk kellene, hogy rendelkeznek valamiféle percepcióval erről a térségről és lakóiról.
Valószínűleg túl bonyolult lett volna kihordani ilyen rövid idő alatt egyfajta értelmezési keretet, ezért inkább nem mennek bele a székely identitás témájába. Ezzel az a baj, hogy mind a zászlók jelenléte, mind pedig a megszólalók székelységre, székelyekre vonatkozó elejtett szavai teljesen reflektálatlanul maradnak. Így pedig könnyebben működik az asszociációs lánc a szimbólumhasználatért, nyelvi jogokért, kulturális értékek megőrzéséért, autonómiáért folyó (legitim és erőszakmentes) küzdelemtől a szeparatizmus, revizionizmus, irredentizmus veszélyes címkéiig. A film alapján úgy tűnhet, a székelyek azok, akik paramilitáris pszeudo-sportklubokban edzett, marcona arcú férfiakként időnként – viccből, lehet, de minden viccnek fele igaz! - arról diskurálgatnak egymás közt, hogy robbantani kéne, valamit, valamikor, egyszercsak, mert másképp nem lesz se autonómia, se “székely kultúra”, harcolni kell, vesszentrianon, szüljétekteleakárpátmedencétmerthanemmásokszüliktele stb. (Igen, vannak ilyen székelyek is, sőt egyesek közülük hajlamosak árulónak tekinteni a többieket, akik nem ezt a diskurzust tolják. De más székelyek másról álmodnak.)
Kézdivásárhelyen a románok aránya 7%, közösségi életüket egyetlen kulturális egyesület és az ortodox egyház szervezi. Szórvány ez a javából, a román gyerekek a magyar tannyelvű iskolák román tagozatain tanulnak, és a blokkudvarokon magyar a közös nyelv a többi gyerekkel. Sokan anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, ízes felső-háromszéki akcentussal persze, és a városban maradt fiatalok körében nagyon gyakori a vegyes házasság. A nagyvárosok és külföld elszívó hatása persze valószínűleg ugyanúgy érvényesül, mint a magyar anyanyelvűek esetében. (A “valószínűleg” szócska saját információ- és kontaktushiányból fakadó bizonytalanságom indexe: kevés kézdivásárhelyi, román kötődésű fiatalt ismerek, ami a maga során alátámasztja a párhuzamos kulturális életvilágok diagnózisát.) A bukaresti készítők részben a nyelvi akadályok miatt mozdultak rá arra, hogy érdekes lenne e speciális helyzetben lévő kisebbségi közösségben keringő véleményeket is meghallgatni a Beke-ügyről. A visszafogott, a robbantás tervének vádjával kapcsolatban kételyeket is megfogalmazó interjúalanyok – a nyugalmazott pedagógus és a vállalkozó, aki klubtulajdonosként és a helyi román kulturális és nemzeti ünnepi események szervezőjeként ismert személyiség a városban – feltehetően azok, akiknek napi kapcsolata van magyarokkal is, munkájuk, családjuk révén.
Ezzel szemben a pópa sérelmi diskurzusa egy nyelvi-etnikai gettóba zárt személy attitűdjéről árulkodik: egy elkülönült, védekezésre, önvédelemre és akár “mártíromságra” kész közösség önképét vázolja, akik “árvák”, mostohagyermekek, nem törődik velük a kormány, pedig a feltételezett terrorcselekmény-szándékból akár “polgárháború” is lehetett volna. (Ezek a kijelentések számomra eléggé riasztóak, a Har-Cov jelentések szellemét idézik – erről és általánosságban a párhuzamos román és magyar Székelyföld-reprezentációkról lásd Zahorán Csaba: Románia magyar szíve – A Székelyföld képei a román és a magyar közbeszédben 1989 után.)
Az ambivalens és állandóan mozgásban lévő, megforduló és visszaforduló kisebbség-többségi helyzetet nem tudom, mennyire érzékelték a készítők, de eléggé aggasztó, hogy “magyar részről” nem szólal meg a filmben a családi kapcsolataik és a HVIM-hez való kötődésük révén egyaránt mélyen érintett Szőcs Csongoron és Beke Ernőn kívül senki. Akaratlanul is az a benyomása támadhat mondjuk egy bukaresti román nézőnek, hogy hát akkor ezek a székelyek. Ilyenek. Ezt gondolják. Ja, van még pár vágókép, amint az egyik szimpátiatüntetésen a román riporternővel szóváltásba kerülő embereket mutatja. Nagyon árnyalja a big picture-t. Az “Azért kerültek célkeresztbe, mert székelyek” érv részigazsága mintha kollektív narratívaképző igazsággá transzformálódna.
Az elején még ártatlan bakinak tűnt, kezdő filmes malőrnek, hogy számunkra - “mélyebben érintett befogadók” magunk is – nem igazán megfejthető, hogy miért döntöttek a “székely álom” cím mellett a készítők. Mit értenek “székely álmon” – egy kollektív, utópikus-heroikus missziót, a vádlottak kiszabadításáért folyó küzdelem folytatását, vagy valami általánosabb, közösségi jövőképre vonatkozó elképzelést? Mi a székelyek álma? Pontosabban, mi a székelyek álma a bukaresti független filmesek interpretációja alapján?
Megkérdeztem tőlük. A készítők eléggé egyértelműnek látják a választ: a székely álom “Nagy-Magyarország visszaállítása”, amelyért a HVIM vezetői képesek voltak “elég sokat” kockáztatni (lásd a szövegdobozt).
Az olyan domináns hatalmi diskurzusok, mint amilyeneket az eddig napvilágot látott ügyészségi dokumentumok görgetnek tovább, beleértve a vádiratot is, rányomta tehát a maga interpretációs billogját a Visul secuiescre is.
A fiatal filmesek nem szándékoznak foglalkozni tovább a témával, gondolatban valószínűleg kipipálták a román-magyar viszonyt, a székelyeket revizionizmusostól, Kézdivásárhelyt udvarterestől. Legalább elindult egy másfajta tematizációja az ügynek, a magyarokat, székelyeket és székelyföldi románokat is megszólaltatják, legalább nyitva hagytak értelmezési irányokat a rivális “igazságok” egymás mellé helyezésével – hozhatnánk föl. De mibe került volna azt a címet adni, hogy “Un vis secuiesc”, elkerülve a székelyekhez és a Székelyföldhöz kapcsolódó negatív reprezentációk fenntartásának bár a látszatát?
Bakk-Dávid Tímea
Transindex.ro

Hazudnak – de miért?
Hetven oldalnál is vaskosabb az a vádiratkivonat, amelyet a Terrorizmus és Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság ügyésze terjesztett a bíróság elé Beke István Attila és Szőcs Zoltán ügyében az ítélethozatalhoz. A csúsztatásoktól, közönséges hazugságoktól és részigazságoktól hemzsegő förmedvényt – amelyet a Maszol.ro kért ki – nem nevezném a jogászszakma csúcsteljesítményének. Amint a közlő portál is megjegyzi, tulajdonképpen nem más, mint „fotókkal illusztrált történelemlecke (...), amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni”.
Bevallom, ennél szakszerűbb vádiratokat gyártott a kommunista katonai ügyészség a mi pereinkben. Egyben azonban úgy hasonlítanak egymásra, mint az egypetéjű ikrek: a romániai (erdélyi) magyarság megbélyegzésében. Foglalkozzon – és ajánlom is, amíg nem „évül el” – a hetven oldallal a magyar jogász társadalom. Én csupán a szoborrobbantással kapcsolatosan eme két ikerrendszer – kommunista diktatúra és sajátos román demokrácia – szégyentelen farizeusságát vázolom. Ugyanis ezt én alaposan ismerem. A kilencvenes évek végén egy feketébe öltözött sovány asszony jelent meg a volt politikai foglyok akkori irodájában, és elmondta, hogy ő az édesanyja a szoborrobbantáskor elhunyt Vaszi Jánoskának. Segítségünket kérte, mivel nem tud románul, és tájékozatlan a világ dolgaiban. Emlékeztem a történtekre – hiszen engem is ismételten faggattak a szekusok erről –, és vállaltam néhai Simó Erzsébettel, a Háromszék szerkesztőjével együtt a felderítést. Több országos fórumhoz fordultunk, számos újságcikket jelentettünk meg, többször utaztunk be Brassóba a táblabírósághoz, míg végül a vaskos, több dossziéból álló ügycsomó ott volt N. Vasilescu főügyész íróasztalán. Nem lapozhattunk bele a dossziékba, s a főügyész sem mondott semmi érdemlegest azontúl, hogy nyomoznak az ügyben. Végül 1999. augusztus 16-án a brassói tábla főügyésze a mellékelt levelet küldte el a vigasztalhatatlan szülőknek. Csak a második bekezdést fordítom le: „Nem tudtuk azonosítani azt vagy azokat a személyeket – valamennyi nyomozati eszközünk és igyekezetünk bevetésével sem –, akik elhelyezték a robbanóeszközt a Sepsiszentgyörgy municípium központjában levő Mihai Viteazul-szoborcsoportnál.” Majd közli az utolsó bekezdésben, hogy mivel a törvény szerinti tizenöt év eltelt, a bűnügyi felelősséget megszüntetik.
Ezzel szemben a két a mostani ügyészi előterjesztésben az áll, hogy az elkövető egy magyar nemzetiségű román állampolgár volt, aki utólag Magyarországra menekült, majd megjegyzi: „...a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”.
Hogy ki hazudik? Nem kérdés: mindkét dokumentum hazudik. Bár bizonyítani nem tudjuk – esetleg nem akarjuk a következmények miatt... –, valljuk, hogy a román politikai rendőrség, a Securitate által kidolgozott provokáció volt a szoborrobbantás, egyetlen szándékkal: a székelyföldi magyarságot bajkeverő, románellenes, úgymond fasiszta, xenofób hajlamú lakosságnak bélyegezni meg. Nem mellékesen: az ellenszenvet és a gyűlöletet felkelteni és táplálni a románságban, nehogy a közös ellenségünk – a hatalom gyakorlói – ellen összefogjunk.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi terrorvád – Ellehetetlenítik a Beke család megélhetését
Beke Csilla, a több mint fél éve vizsgálati fogságban sínylődő Beke István Attila felesége múlt hét végén Facebook-oldalán magyar és román nyelven számolt be arról, hogy a román hatóságok hónapok óta nyomást gyakorolnak rá, kényszeríteni próbálják, hogy adja el a Beke család közel tizennyolc éve működő, BIA Electronic nevű vállalkozását.
Meglátása szerint a román hatalom egy tollvonással tönkre akarja tenni cégüket, családjukat és az életüket. Azt a céget fenyegeti a megszűnés veszélye, amely 1999 óta foglalkozik biztonságtechnikával, melyet nagyon sok munkával építettek fel munkatársaik és nem utolsósorban megrendelőik, beszállítóik segítségével. Beke Csilla vallomásából az derül ki, hogy a cég fennállása alatt soha nem kaptak semmiféle büntetést biztonságtechnikai szakterületen, folyamatosan képezték magukat és a személyzetet, és mégis a titkosszolgálat célpontjává váltak.
A Román Hírszerző Szolgálat mindenféle indoklás nélkül visszavonta előzetes beleegyezését a cég működését illetően, ami egyenértékű működési engedélyük megszűnésével biztonságtechnikai szakterületen. „Mi ez, ha nem merénylet a család megélhetése ellen?” – tette fel a kérdést Beke Csilla, aki szerint ezzel az intézkedéssel kiveszik a gyerekek, a család, az alkalmazottak szájából a kenyeret.
„Nemet mondtam a cég eladására, amivel az eltelt hónapokban »bombáztak«, nemet mondok ma is, és holnap is azt fogok! Nekünk a cégünk életformává vált. Szeretjük, amit csinálunk. Ebből élünk! Ehhez értünk! Feladni nem fogom és nem fogjuk! Küzdeni fogunk a végsőkig és azután is! Közvetett módon Isti biztonságos hátterének tönkretétele a cél, nem számít, hogy a »járulékos veszteség«, ártatlan gyerekek, ártatlan emberek személyében merül ki” – olvasható Beke Csilla nyílt levelében.
Iochom István
Háromszék
Erdély.ma