Incze Zsolt Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség lelkésze, Incze Sándor nyugalmazott esperes fia. Elmondta, hogy november elsején megnyitották a szemerjai új temetőben az ismert műépítész, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóházat. Az egyházközséghez tartozó városrészben 4870 református vallású személyt tartanak nyilván, mintegy háromezer családban. A kopjafás temetkezés ösztönzésére a tiszteletes Vargyason felkereste Máthé Ferenc Kárpát-medencei hírű fafaragót. Ő a ravatalozóház mellett kiállít négy kopjafatípust, ezek mintául szolgálnak majd. A terméskőből kialakított sírhelyeket kérők részére Keresztes Zoltán mikóújfalusi mérnök-vállalkozó ugyancsak kiállít egy kőből faragott síremléket. Az új ravatalozóház úgy készülhetett el, hogy az előző magyar kormány hárommillió forint támogatást adott, a mostani ezt kiegészítette kétmillióval. Veszprém városa is egymillió forintot adományozott, Veszprém megye félmilliót. A tiszteletes elmondta, hogy működik egy cserkészkör is. A fiatalok karácsonyra színdarabot is előadtak. /Sylvester Lajos: A legszebb építmény az egyházi közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

Százötven évvel ezelőtt pünkösdön szentelték fel az akkor még önálló településként jegyzett Szemerja református templomát. Május 20-án az alapításra emlékező gyülekezet Sepsiszentgyörgyön ünnepi istentiszteletet tartott. Pap Géza püspök hirdetett igét, a lelki megújulás szükségességét hangsúlyozva. T. Incze Zsolt, a négy és fél ezer lelkes szemerjai gyülekezet lelkésze ismertette a templom történetét. Szekeres Attila heraldikus, a Háromszék munkatársa bemutatta a szemerjai egyházközség általa készített címerét. /Fekete Réka: Épüljetek lelki házzá! (Ünnep Szemerján). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

Kétévi kiesés után a következő tanévtől ismét választható református osztály Sepsiszentgyörgyön a Váradi József-iskolában: az új igazgató, Fekécs Károly aláírta az együttműködési megállapodást az Incze Zsolt lelkész által vezetett szemerjai egyházközséggel. Nem felekezeti tagozatról van szó, hiszen ilyent a törvény értelmében csak középiskolákban lehet létrehozni, hanem a keresztény értékrend fokozottabb felvállalásáról, bármilyen vallású gyermeket befogadnak. A Mikóban működő Református Kollégium ötödiktől tizenkettedikig fogadja a diákokat. /Demeter J. Ildikó: Újraindul a református elemi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Több százan vettek részt az MPP és az SZNT által szervezett szimpátiatüntetéseken
Összesen több mint ezren vettek részt néhány erdélyi városban a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett szimpátiatüntetéseken szombaton, amelyeket a budapesti megmozdulással egy időben szerveztek. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovásznán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete.
Marosvásárhelyen mintegy 250-en válaszoltak az MPP és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és dacoltak félórán keresztül a nullafokos hideggel a Petőfi-szobor előtt. A szimpátiatüntetésként meghirdetett rendezvényre, mely inkább meghitt, békés megemlékezésre hasonlított, többnyire az erdélyi magyar jobboldal képviselői és hívei jöttek el. A tömegben mindössze egy-két RMDSZ-es körzeti elnököt lehetett látni.
Az emberek nem skandáltak, és nem rázták ökleiket, csendben végighallgatták a szónokokat, majd a székely himnusz eléneklése után hazatértek otthonaikba. Amint Andrássy Árpád, az MPP egyik helyi vezetője fogalmazott: a marosvásárhelyiek és környékbeliek lélekben csatlakoztak magyarországi testvéreikhez. „Üzenjük, hogy el a kezekkel Magyarországról, a Székelyföldről, a magyarokról. A haza nem eladó!” – jelentette ki beszédében az MPP megyei elnöke, László György. „56 évvel ’56 után azt tapasztaljuk, hogy Magyarország szuverenitása újra veszélyben van – hangsúlyozta diskurzusában Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke. – Brüsszel nem lehet Moszkva, gondoltuk, amikor a budapesti bársonyos és a hazai véres forradalmakat követően abban reménykedtünk, hogy a közös Európához csatlakozva, nemcsak a schumanni elvek mentén létrejött értékközösség tagjai lehetünk, hanem a határok légiesítésével gyakorlatilag a békés nemzetegyesítés haszonélvezői is”.
Beszédében rámutatott, hogy a demokratikus, a keresztény értékrendre és a felebaráti tiszteletre épülő társadalom helyett, ma egy, a moszkvai tankoknál alattomosabb diktatúra, az úgynevezett kalmárdiktatúra sötét fellegei gyülekeznek a magyarság feje fölött. „Ha pedig ez ellen egy ország vagy nemzet saját érdekei védelmében lépni mer, arra könyörtelen pergőtűzzel sújtanak le napjaink csodafegyverének, a médiának a bevetésével. A tömegkommunikáció mára sajnos legtöbb esetben már a tömegmanipuláció eszközévé vált, és az üdítő kivételektől eltekintve általánosan elterjedt harcászati eszközként kezelik azt” – figyelmeztetett Bíró. Az SZNT vezetője a bukaresti – román és magyar – hatalomnak is üzent, amikor rámutatott, hogy a szubszidiaritás elve már-már elcsépelt szóhasználattá vált Romániában. „Nem kampányszövegként megfogalmazott marosvásárhelyi kiáltványokra van szükség, hanem tudatos Székelyföld-politikára, tiszta és világos vonalvezetésre, melynek hiányát nem lehet unos-untalan a gazdasági válság okozta nehézségekkel magyarázni. Az alibipolitizálás helyett konkrét és előremutató lépésekre van szükség idehaza is” – szögezte le Bíró Zsolt.
Autonómiáról is szó volt Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön több mint háromszázan gyűltek össze az Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén gyertyával, magyar és székely zászlóval, Orbán Viktor-fotókkal és az EP-képviselőknek üzenő magyar és angol nyelvű feliratokkal, amelyek szerint ma Magyarország, ám holnap bármelyik más nemzet sorra kerülhet. „Világgá kiáltjuk, hogy Brüsszelben is hallják: El a kezekkel Magyarországról!” – fogalmazta meg a közel egyórás szimpátiatüntetés üzenetét Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke. Elmondta, az Európai Unió történetében példátlan a félrevezető rágalomhadjárat, amit a balliberális körök indítottak Orbán Viktor és a magyar kormány ellen.
A világuralomra törő pénzügyi körök attól félnek, hogy a magyar példa ragadós lesz, más nemzetek is felemelik a szavuk a bankokrácia, az eladósodás, a Világbank uralma ellen – fogalmazott Fazakas, aki szerint Magyarország ismét zászlóvivője a népek, nemzetek szabadságért vívott harcának. Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi elnöke hangsúlyozta, Magyarország is az önrendelkezésért, az autonómiáért vív harcot, miként a székelyek. „Ugyanaz a sorsunk, bízunk benne, hogy Magyarország is támogatni fog a Székelyföld autonómiájának elérésében” – mondta Gazda. A szimpátiatüntetésen az MPP több elöljárója is felszólalt, áldást mondtak Kovács István unitárius és Incze Zsolt református lelkipásztorok, felolvasták a közös nyilatkozatot, Veres László színművész Wass Albert egyik versét mondta el, majd a csendesen tüntetők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Különböző válságkezelési módok
Több százan vettek részt a Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson tartott szimpátiatüntetésen is, utóbbi városban és a hargitai megyeszékhelyen mintegy 150 személy, míg Udvarhelyen az MPP mintegy 200 tagja és szimpatizánsa gyűlt össze. A résztvevők magyar zászlókat és égő gyertyát tartottak a kezükben, illetve elénekelték a Himnuszt. Szász Jenő MPP-elnök, aki Udvarhelyen vett részt a szimpátiatüntetésen, arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Romániában és Magyarországon is nehéz a gazdasági helyzet, míg nálunk a megszorító intézkedések a lakosok ellen irányultak, a szomszédos országban a kormány támogatja a polgárokat.
A Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, amennyiben az Orbán-kormánynak sikerül véghez vinni a tervét, ez modell lehet más országok számára is, és ily módon tért veszíthetnek a globalizáció hívei. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere, a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a rendezvény célja az volt, hogy „lelkileg támogassák” Orbán Viktor magyar kormányfőt, míg Mezei János gyergyószentmiklósi elöljáró sok erőt kívánt a magyarországi politikusnak, hogy véghez tudják vinni azt, amit elkezdtek.
Pincében tüntettek Kolozsváron
Kolozsváron csupán néhány tucatnyi magyar vett részt a szombat délután a Heltai Alapítvány Mikó utcai udvarán tartott szimpátiatüntetésen. A részvevők előbb gyertyát gyújtottak, majd tekintettel a zord időjárásra levonultak a vendéglő pincéjébe, ahol László György megyei MPP-alelnök felvázolta az összejövetel célját. „Erkölcsi és szent kötelességünk kiállni a nemzeti kormány mellett” – mondta. A rendezvényen felolvasták a budapesti tüntetés nyilatkozatát, illetve Simon Csaba országos alelnök a polgári alakulat nyilatkozatát, amelyben támogatásukról biztosítják Magyarország kormányát, a dokumentumot a későbbiekben átadták a kolozsvári magyar főkonzulátusnak. A szervezők a beszédek végeztével teával és borral vendégelték meg a szimpatizánsokat.
Krónika (Kolozsvár)

Tisztújítás a református egyházban
Az Erdélyi Református Egyházkerület törvényei szerint hatévenként tartják az egyházmegyei tisztújító közgyűléseket. Az évek teltével új lelkészek nőnek fel az egyre nagyobb elvárások szintjére, s a tisztújítással együtt jár a nemzedékváltás is. Kovászna megyében három református egyházmegye működik: a sepsi, a kézdi-orbai és az erdővidéki.
– A fellebbezésekre előírt tizenöt nap letelt, az egyházkerületi igazgatótanács ülése is véget ért. Milyen hírrel szolgálhatunk olvasóinknak? – kérdeztük nt. Kató Béla egyházkerületi főjegyzőt. – A Sepsi Egyházmegyében lezajlott tisztújítás eredményeként Incze Zsolt György sepsiszentgyörgy-szemerjai lelkipásztort mint egyházmegyei esperest, Mátyás István angyalosi lelkipásztort mint főjegyzőt bízta meg a közgyűlés az egyházmegye vezetésével. Világi (presbiteri) főgondnoknak Dálnoki Lajost, gondnoknak pedig Fodor Imrét választották meg. A másik két egyházmegyében nem sikerült betölteni az üresen maradt esperesi tisztségeket, amit az elkövetkező időszakban pótolni fognak, de az egyházmegyék zökkenőmentesen működnek majd. Dálnoki Lajos, a Sepsi Egyházmegye új főgondnoka kérdésünkre elmondta: – Az egyházmegye gondnoka voltam, s a szeptemberben lezajlott közgyűlés fölös többséggel választott meg főgondnoknak. Véleményem szerint az egyházmegyei tanács régi vezetősége a legmesszebbmenően tiszteletben tartotta ez alkalommal is az igazságosság elvét, és mindenben az egyházi szabályok és előírások szerint zajlottak a közgyűlés munkálatai. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hat esztendőben a hívek legmagasabb elvárásainak szintjén végzi majd nemes munkáját az egyházmegye új tanácsa. Incze Zsolt lelkipásztor október elsejétől lelkipásztori feladatai mellett sepsi esperesként is teljes gőzzel és fiatalos erővel kezdte meg szolgálatát. – Véleményem szerint a tisztújítás eredményeként egy olyan közösség, olyan csapat került az egyházmegye élére, amely feladatainak maradéktalanul eleget tesz, s tagjai már a generációs váltás miatt is kissé másként gondolkodnak majd. Alapvető dolgunk lesz, hogy kiépítsünk egy jó lelkészi közösséget, jobban meg kell ismernünk egymás gondjait-bajait, egymás gyülekezeteit, fel kell építeni mindazt, ami az elmúlt időszakban nem működött az elvárások szintjén. Be fogjuk vezetni a havonkénti rendszeres találkozókat, hogy jobban megismerjük egymást, egyszóval ki kell építeni a mi kis belső lelki életünket. Főjegyző szolgatársam azt a gondolatát osztotta meg velem, hogy kéthavonta figyeljünk külön egy-egy gyülekezetre, életére, jövőképére, elképzeléseire, lelkiállapotára, mert ha megismerjük egymás örömét és bánatát is, könnyebben tudunk baráti kezet nyújtani. Valósuljon meg a tökéletes közösségépítés, legyen működő a kapcsolatteremtés, mert ha nem tudunk egymásról, nem vagyunk jó kollégák sem. Nem lehet most, a tisztújítás után világrengető dolgokra gondolni, hogy no most aztán megújul az egyház, zsúfolásig telnek majd templomaink, nem: magunkat kell először építeni az elvárások szintjén, közösségeinket és természetesen egyházmegyénket.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Magyar Összetartozás Napján
Idén is megszervezik június 4-én Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban a trianoni megemlékezést, a rendezvényt délután fél hatkor tartják a volt országzászló helyénél. A kezdeményező – akárcsak előző években – a Magyar Polgári Párt, de jelen lesznek és felszólalnak az RMDSZ és a Néppárt képviselői is – derült ki Gazda Zoltán széki SZNT-elnök tájékoztatójából.
Az ünnepség díszmeghívottja Izsák Balázs, az SZNT elnöke, és a már jól ismert forgatókönyv szerint a magyar egyházak harangjainak zúgása toborozza a résztvevőket, mottóul Stanley Baldwin angol miniszterelnök szavait választották: „Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.” A tervek szerint beszédet mond az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevében Mihály István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében Balla Claudiu, az MPP szónoka Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárté Nemes Előd. Gazda Zoltán ismertetője szerint az RMDSZ is részt vesz a megemlékezésen, de szónokát később nevesítik. Énekel Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Líceum VII. osztályos diákja, imát mond nt. Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. A rendezvény a két himnusz eléneklésével végződik. A szervezők felkérik a résztvevőket, hogy tűzzenek fekete szalagot.
Ezt megelőzően a városi önkormányzat a Kónya Ádám Művelődési Házzal közösen szervez kulturális műsort a Székely Nemzeti Múzeum kertjében. A rendezvényen sepsiszentgyörgyi, pécsi, Veszprém megyei diákok zenés-verses összeállítással lépnek fel, mint Sztakics Éva alpolgármester megfogalmazta, testvériskolai, testvéregyházi kapcsolatokon keresztül szándékszanak összetartozásunkat megjeleníteni. A műsor délután négy órakor kezdődik, hogy a másik rendezvényen is részt vehessenek az érdeklődők. (fr–vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti összetartozás napja: megemlékezések Erdélyben
Több erdélyi településen tartottak megemlékező rendezvényeket a nemzeti összetartozás napján.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban szerveztek ünnepséget a nemzeti összetartozás napján, ahol helybeli és magyarországi diákok mutattak be irodalmi-zenés műsort. Ezt követően az Erzsébet parkban lévő volt országzászló helyén tartották meg a trianoni megemlékezést, amelyen hagyományosan valamennyi politikai szervezet képviselője beszédet mondott.
Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester a Székely Nemzeti Múzeumban megszervezett rendezvény megnyitóján rámutatott: június 4-e gyásznap az erdélyi magyaroknak, hiszen a trianoni döntés következményeként elveszítették a hazájukat. „Próbálnak elküldeni minket Mongóliába vagy Magyarországra, holott nem vagyunk bevándorlók, nem azért élünk Romániában, mert egy elmaradott országból menekülve idejöttünk. Mi a szülőföldünkön maradtunk, a határok jöttek-mentek a fejünk felett.”
Antal Árpád szerint könnyebb lenne a romániai magyarság helyzete, ha betartották volna az 1918. december elsejei gyulafehérvári ígéreteket. „Akkor lesz Székelyföld és Erdély a mienk, ha a következő években jól politizálunk, jó diplomatáink lesznek, és több gyerekünk lesz, mint más nemzeteknek” –mutatott rá Antal Árpád.
Az ünnepi műsort követően a történelmi magyar egyházak templomainak harangzúgásával kezdődött a trianoni megemlékezés az Erzsébet parkban, ahol Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke hangsúlyozta: Magyarország nem mondott le a székelységről, az országházán most is lobog a székely zászló, bizonyságul annak, hogy az anyaország felelősséget visel az elszakított nemzetrészekért.
A megemlékezésen felszólaltak az Erdélyi Magyar Ifjak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet, az MPP, az EMNP és az RMDSZ képviselői. Imát mondott Incze Zsolt a Sepsi-református Egyházmegye esperese. A rendezvény helyszínén a szervezők felhúztak egy 2 méteres székely zászlót, amely a következőkben ott is marad.
Tamási Áron szülőfalujában három éve emelték Erdély első Trianon emlékművét. Az emlékműnél tartott idei ünnepségen a Tamási Áron Művelődési Egyesület meghívására Dörner György a budapesti Újszínház igazgatója is részt vett, aki szavalatával tette ünnepélyessé a rendezvényt.
"Ha nem vagyunk őszinték magunkkal Trianon kapcsán, az egész életünk hazuggá válik. Trianon az igazodási pont, ehhez képest kell építeni a jelent, a jövőt" - nyilatkozott az MTI-nek az esemény kapcsán Dörner György. Azt is hozzátette, a nemzeti összetartozás napja csak ráirányítja a figyelmet az összetartozásra, ami az év valamennyi napján természetes kell hogy legyen.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetei Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem panteonjában elhelyezett Trianon-emléktáblánál tartott megemlékezést.
Maszol.ro/MTI

Nem engedjük Székelyföld beolvasztását – Trianoni megemlékezés Sepsiszentgyörgyön
Nem hagyjuk, hogy Székelyföldet betagolják, beolvasszák, az egyetlen elfogadható változat az autonóm Székelyföld közigazgatási régió – hangoztatta több szónok tegnap este Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban szervezett trianoni megemlékezésen a kormány területi-adminisztratív átszervezési tervére utalva. Az esemény három-négyszáz résztvevőjét a régi országzászló helyén óriási székely lobogó fogadta, mely a továbbiakban is ott marad.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi szervezet elnöke szólalt fel, a nemzeti összetartozást, Trianon sebeinek gyógyítását a könnyített honosítási eljárással is illusztrálva, hiszen – mint mondta – Háromszéken 25 ezren kérték már a magyar állampolgárságot. Emlékezni akarunk és emlékeztetni arra, amit ígértek nekünk: az önrendelkezésre. Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke arról is beszélt, hogy jelenleg a bennünket fenyegető legnagyobb veszély a közöny, a hitetlenség, a lemondás, márpedig ajándékba nem adnak sem jólétet, sem demokráciát, sem autonómiát, azért meg kell küzdeni. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Kós Károly Kiáltó szavát idézte, mely az autonómiát már akkor nemzeti célként nevesíti. Mint mondta, néhány ott megfogalmazott gondolatot a történelem felülírt, hisz ma már egyértelmű: Magyarország nem mondott le az elszakított országrészeken élő magyarokról.
Budapesten az Országházán a magyar mellett a székely zászló is lobog, mintegy bizonyságként arra, hogy Magyarország komolyan veszi alkotmányos kötelezettségvállalását, felelősséggel viseltetik irántunk. Ő is kitért a kormány régiósítási terveinek veszélyeire: Székelyföldet olyan közigazgatási egységbe akarják betagolni, ahol a magyarság aránya 30 százalék alá csökken. Ez nem fog megtörténni, ezt nem fogjuk megengedni – hangoztatta Izsák Balázzsal együtt a tömeg. Egyetlen közigazgatási átalakítást tudunk elképzelni, mely eredményeként Székelyföld autonóm, önálló közigazgatási régió lesz, akkor lehetünk lojális polgárai Romániának.
Az Erőss Réka és Szabó Réka Fruzsina énekei által ünnepélyesebbé tett rendezvény végén Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese mondott imát. A megemlékezés a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

Kövessétek álmaitokat! (Tanévnyitó a helyi egyetemen)
Tizenhatodik tanévnyitóját tartotta tegnap a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata, amelynek három karán idén százhúsz elsőéves hallgató és huszonkilenc mesteri fokozatra jelentkező fiatal kezdi tanulmányait. Közel ötszázötvenen tanulnak a helyi főiskolán.
Nagy Attila, a kihelyezett tagozat igazgatója akadémiai kötelezettségeire hivatkozva, amelyek Budapestre szólították, levélben köszöntötte az egybegyűlteket. Georgeta Georgiu alprefektus arra hívta fel a hallgatók figyelmét: a tanulás mellett használják ki az egyetem más jellegű szolgáltatásait, kutassanak, szórakozzanak, Antal Árpád polgármester pedig saját példáját említve vázolta, hogy akinek vannak álmai és kitartása azok megvalósításához, az sikerrel jár. Merjetek álmodni, és kövessétek álmaitokat – hangsúlyozta a városvezető. A közgazdaság és gazdálkodástudományi kar részéről Bogdan Laura oktató, a politika, közigazgatás és kommunikációtudományi kar képviseletében Székely Zsolt tanszékvezető köszöntötte az elsőéveseket, a környezettudományi kar vezetője, Bartalis Ildikó pedig elmondta, bár idén nem tartottak felvételit a környezetmérnöki szakon, megkezdik a környezettudományi szak engedélyeztetését. Éljetek egymással békességben, és keressétek itthon a boldogulást – szólt a hallgatókhoz Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Ioan Cucu ortodox lelkész pedig megáldotta a kezdődő tanévet. Közreműködött Sebestyén-Lázár Enikő két énekkel és Szilágyi Zsolt Herbert zongorán, az ünnepség Beethoven Örömódájával végződött.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó Attila: Ez már nem normális per egy normális országban
Markó Attila tegnapi facebook-bejegyzésében így kommentálta az előálló helyzetet: „Mindannyian ma jogerős döntést vártunk. Mindannyian azt mondtuk, én magam is azt kiáltottam: legyen vége!
Mindannyian meglepődtünk, hogy mégsem. A legfelsőbb bíróság saját illetékességét, illetve annak hiányát vizsgálja. Ez azt jelenti a mi esetünkben, hogy az ügy visszakerül a Ploieşti-i táblabíróságra, ahonnan átjött a megválasztásom után. Magyarán: folytatódik a kálvária. Azt tudom mondani minderre, hogy nekem, nekünk soha nem volt érdekünk semmilyen halasztás. Mi azt szeretnénk, ha ez mihamarabb véget érne, az igazságnak ki kell derülnie. Ezt egyelőre nem meri meglátni a rendszer. Sajnos. A másik véleményem pedig az, hogy ez már nem egy normális per egy normális országban. Ez már egy terrorharc az idegeinkkel. A figyelem ezzel szemben nem változik: se az egyház, se a közösségünk, se a nagyvilág nem fogja ezt engedni. Ezért köszönöm Kató Béla püspök úrnak, Incze Zsolt esperes úrnak az imára hívó felszólítást. Az imát nem vehetik el tőlünk. És köszönöm az amerikai és magyar diplomáciának, hogy ma is jelen voltak a tárgyaláson. Biztonságot ad a tudat, hogy ezután is ott lesznek”.
Szabadság (Kolozsvár)

Turulszobrot avattak a sepsiszentgyörgyi „Székely Szabadság Terén”
Turulszobor avatóval ünnepelték ma (hétfőn) Sepsiszentgyörgyön a Székely Szabadság Napját. Mintegy 500 résztvevő töltötte meg a háromszéki megyeszékhely legújabb közösségi terét a Templom és Kőrösi Csoma Sándor utcák kereszteződésében létrehozott új parkot, ahol felavatták a néhány éve tervezett turul szobrot. A szervezők székely kokárdákat is osztogattak, majd felkérték a jelenlévőket, hogy üljenek autóbuszra, autóba és utazzanak Marosvásárhelyre a Székely Szabadság Napi megemlékezésre.
A szoboravató ünnepségen Antal Árpád polgármester kifejtette, hogy az elmúlt években felállított köztéri alkotásokat mind szeretni, de az új szoborhoz különösen ragaszkodik, mivel a turul konokul, makacsul kapaszkodik erős karmaival az édes anyaföldbe. Az elöljáró rámutatott: ma, amikor a jólét reményében keletről nyugatra vándorolnak az emberek, nem is lehetne fontosabb üzenet mindannyiunk számára, hogy konokul ragaszkodjunk szülőföldünkhöz, ahol feladatunk van.
Antal Árpád szerint a szoboravató időpontja sem volt véletlen, és reméli, a Sepsiszentgyörgyön ünneplők mind találkoznak Marosvásárhelyen a Postaréti megemlékezésen, és minden évben március 10-én székely kokárdával és egy szál virággal visszatérnek a turul szoborhoz is. „Fontos hogy a mi életterünket a mi szimbólumaink töltsék meg, ez erősít meg abban, hogy itthon vagyunk, ez a mi hazánk, itt kell élni, dolgozni, alkotni, és családot alapítani”, fejtette ki Antal Árpád, aki szerint a turulmadár erőteljes szimbólum, egy mitikus állat, amit egyedül a magyarok ismernek, és azt szimbolizálja, hogy több mint ezer éve megtaláltuk, amit azóta is védünk.
Hozzátette: a halhatatlan turulmadár nekünk is azt jelzi, hogy ki kell tartanunk, meg kell védenünk a cselekvés szabadságát, így küzdenünk kell az önrendelkezésért, a székely zászlóért, és azért is, hogy szülőföldünkön hivatalosan használhassuk a magyar nyelvet, zárta beszédét Sepsiszentgyörgy polgármestere. A turul szobor állításának ötletgazdája Gazda Zoltán, a Sepsi Reform Egyesület elnöke emlékeztetett, hogy öt éve önkormányzati képviselőként kérték fel ismerősei, hogy tegyen meg mindent egy ilyen szobor állításáért. Ebben támogatta őt Antal Árpád polgármester és az önkormányzat. Ezután hosszú ötéves időszak következett, mivel az első szoborterv nem nyerte el tetszésüket, majd felkérték Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrászművészt a megalkotására.
Az avatóünnepségen köszönetet mondtak még Sánta Csaba szovátai öntőmesternek, Jakab Gyula gyergyószentmiklósi kőfaragónak a szobor talapzatának elkészítéséhez, György Attila írónak, akinek sorai „Legendáinkból érkezett / Óvott küzdelmeinkben / S a jövendőbe vezet” olvashatóak az talapzaton. Damokos Csabának a háromszéki képzőművészek szövetsége elnökének és Vargha Mihály múzeumigazgatónak, akik szakmai segítséget nyújtottak a kivitelezéshez, Zsigmond Pál térrendezőnek és a városi kertészet munkatársainak, akik olyan új parkot alkottak, ahol „szabad lesz fűre lépni”.
A köszöntő beszédében Gazda Zoltán azt javasolta a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak, hogy az új tér neve legyen a „Székely Szabadság Tere”. A szoboravató ünnepségen István Ildikó népdalénekes adott elő egy szabadság témájú éneket, majd a sepsiszentgyörgyi egyesített férfidalárda és a jelenlévők közösen énekelték el a magyar és székely himnuszokat. Az ünnepség végén Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese mondott áldást és imát.
Az ünnepséget követően a résztvevő mintegy 500 háromszéki többsége autóbuszokkal, autókkal elindult Marosvásárhely fele a Postaréti, Székely Szabadság Napi megemlékezés helyszínére.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Tisztelgés a székely hősök előtt
A nyergestetői csata 165. évfordulójára emlékeztek
Az idei megemlékezés az 1849-es nyergestetői ütközet helyszínén rendhagyó volt, ugyanis a 165. évforduló alkalmával, Kelemen Hunor szövetségi elnök meghívására, részt vett Victor Ponta, Románia miniszterelnöke is. Román kormányfő első alkalommal vett részt a minden év augusztus elején megtartott nyergestetői rendezvényen.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a szabadságért folytatott küzdelem fontosságáról beszélt, amelyet annak idején fegyverrel, most viszont érveléssel és meggyőzéssel kell folytatni. Az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kijelentette, az erdélyi magyarságnak továbbra is küzdenie kell a szabadságért, követve az 1848–49-es szabadságharcosok szellemi örökségét. "Olyan erényeket kell továbbvinnünk, amelyek biztosítanak minket arról, hogy megmaradjunk, talpraálljunk akkor is, ha kudarcok érnek, és folytassuk a munkát." Kelemen Hunor köszönetet mondott Victor Ponta miniszterelnöknek, aki a meghívására részt vett a nyergestetői megemlékezésen, kiemelve, hogy ez az első alkalom, amikor Románia miniszterelnöke jelen van ezen a történelmi helyen. "Sokan lesznek, akik majd kritizálni fogják ezért a miniszterelnököt és a megemlékezés szervezőit is, de reményeim szerint többen lesznek azok, akik megértik, hogy fontosak ezek a látogatások, mert csak ez teremtheti meg az alapját a valódi párbeszédnek. Köszönöm, hogy Victor Ponta jelen van, hiszen csak úgy ismerhet meg minket, magyarokat igazán, ha szülőföldünkön találkozik velünk. Ha pedig jobban megismer, akkor jobban is érti mindazokat a célokat, amelyek számunkra fontosak, így a párbeszéd és a megértés jegyében jó válaszokat tudunk közösen adni a 21. század kihívásaira" – jelentette ki.
Victor Ponta miniszterelnök magyarul is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében tiszteletét fejezte ki a székelyek szabadságszeretete előtt, és szorgalmazta a két nép közeledését. "Minél gyakrabban hívnak meg ebbe a régióba, láthatják, számos zászló loboghat anélkül, hogy ebből újabb olyan háborúba kezdjünk, amelyre semmi szükségünk nincs" – jelentette ki a kormányfő. Megemlítette a Kézdivásárhelyről a Nyergestetőre vezető utat, megjegyezve, az javításra szorul, és hogy tudja, mi a dolga, hiszen magyarok és románok ugyanazokkal a napi problémákkal küszködnek.
Borboly Csaba beszédében kijelentette, a Kárpát-medencei magyarságot, a székelységet ma már nem az osztrák császár ágyúcsövei fenyegetik, hanem a népességfogyás, a kivándorlás. "Azt látjuk, hogy e téren nagyon komoly lépésekre került sor az anyaországban az utóbbi négy évben. Bízunk benne, hogy Tuzson Bence képviselő úr és kollégái hathatós közreműködésével az elkövetkező négy esztendőben fel tudjuk gyorsítani a sikeres minták, a jó példák átvételét és meghonosítását Székelyföldön, de akár Romániában is! A népességfogyás, a kivándorlás kéz a kézben jár egymással, és ellenük nincs más gyógymód, mint a munkahelyteremtés, hogy a székely fiatal szülőföldjén tudjon családot alapítani, minél több gyereket vállalni, boldogulni. E téren van amit megtettünk, hisz vannak sikerek és kudarcok, de azt látom, hogy az anyaország kormányának hathatós támogatásával, a Bukarestből elhozható fejlesztési forrásokra alapozva, a román kormány felelős és hangsúlyos szerepvállalásával, illetve folytatva önkormányzataink, egyházaink, a gazdák, közbirtokosságok, illetve vállalkozóink minél szélesebb körű összefogásának módozatait, néhány éven belül a negatív tendenciákat megtudjuk fordítani." A Hargita megyei elnök szerint ezért szükség van a párbeszédre a románsággal is, azt sem lehet megspórolni, hiszen gondjaink többsége azonos, elsősorban az elvándorlás és népességfogyás. "Eleink a székely önszervezésről, autonómiáról nemcsak beszéltek, nem elméleteket, kiáltványokat gyártottak, hanem a mindennapi életüket annak jegyében szervezték meg, mindig annyi autonómiájuk volt, amennyit ki tudtak harcolni maguknak, de a megszerzett jogaikkal mindennap éltek is. És így van ez napjainkban is, annyi az autonómiánk, amennyit kivívunk, megszerzünk, megőrzünk. Mindenki ott, ahol van, az adott élethelyzetben" – mondta Borboly Csaba hozzátéve: "Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a kevesebb cirkusz, több munka jegyében dolgozzunk többet, egymásért Székelyföldért! Mert többek között ez is Nyerges-tetői csata üzenete."
Tamás Sándor két irányban fogalmazott meg üzenetet: a székelyeknek és Bukarestnek: "A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1849 legnagyszerűbb leckéje. Az 165 évvel ezelőtti szabadságharcosok javarésze iparos emberekből, az eke szarvát fogó földművesekből és nem túl sok katonából állt. A szabadságharc szikrája, Gábor Áron is asztalos mester volt. Bár akkor sem látszott fényesnek a jövő mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a hitük. Nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Bukarestben sokáig nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Az volt az érzésünk, hogy össze vannak zavarva: hol kedveskedtek nekünk, hol szorítottak. Közben pedig sokat frocliztak minket. A miniszterelnök úr előtt is azt mondjuk, amit eddig: elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, de nem fogadunk el kettős mércét. Tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy bármelyik kormány tiszteletlenül viszonyuljon hozzánk. Tekintettel arra, hogy Victor Ponta miniszterelnök úr jelen van, az az jelenti, hogy a bukaresti politikában fordulat következhet be."
Darvas-Kozma József esperes javasolta egy új székely kongresszus megtartását, az 1902-es mintájára, amelynek a megvalósítása az első világháború után megakadt. "Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. A kongresszusba be kell vonni az összes politikai és érdekképviseleti, kulturális, gazdasági egyesületet, szervezetet, együtt a felekezetekkel, és helyzetfelmérés kell a hogyan tovább, a szubszidiaritás, az autonómia érdekében."
Incze Zsolt, a református Sepsi Egyházmegye esperese azt mondta, jó itthon élni, és vannak értékeink, ezeket kell megőrizni és továbbadni. "Mindenkit szívesen látunk, vendégként fogadjuk, a kölcsönös tisztelet jegyében" – hangsúlyozta.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja azt mondta, a székely hősök áldozata arra tanít, hogy a közösségért áldozatot kell vállalni, mert csak úgy van értelme az emberi életnek. "Csak akkor tudunk családot alapítani, nemzetet építeni, ha a közösségért felelősséget vállalunk" – jelentette ki a főkonzul.
Tuzson Bence, Tuzson János őrnagy leszármazottja, a Fidesz országgyűlési képviselője beszédében kiemelte, hogy végre olyan kormánya van Magyarországnak, amely nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is vállal a határokon túl élő magyarságért.
A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, köztük Victor Ponta miniszterelnök is. Jelen volt Békés megye küldöttsége is, Farkas Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke megkoszorúzta az általuk által állított kopjafát. A megemlékezést a kozmási Bojzás néptánccsoport előadása és a Tuzson János Fúvósegylet tette ünnepélyesebbé. Hagyományszerűen idén is felvonultak a csíkszéki és háromszéki huszárok.
Hargita megye sajtószolgálata, Népújság (Marosvásárhely)

A himnusz védelmében – Ezrek imádkoztak a Szabadság téren Sepsiszentgyörgyön
Ökumenikus szabadtéri istentisztelethez, nem zajos politikai rendezvényhez hasonlított a tegnapi megmozdulás, amelyen mintegy ötezer teli torokból szállt fel a nemzeti ima. Áhítattal, méltósággal, emelt fővel énekelt mindenki a Himnusz védelmében meghirdetett utcai tüntetés ötödik napján, békére buzdított minden felszólaló lelkész és politikus. Akkor sem volt kiabálás vagy fütyülés, amikor a kormányhoz címzett petíciót olvasták fel, három nyelven: hiszen nem valaki ellen, hanem saját szimbólumaink és jogaink érdekében vonultunk ki a Szabadság térre. A prefektúra sötét és néma maradt, ahogy eddig.
Szívszorító és felemelő is volt, ahogy a két hosszú zászló a fúvósok és huszárok mögött bekanyarodott a megyeháza elé. Az 250 méteres magyar zászlóval az állomási Szent Benedek-templomtól, az ugyanakkora székely zászlóval a szemerjai református templomtól indultak a hívek. Érkezésüket zászlólengetéssel és tapssal fogadták a már ott várakozók, és voltak könnyes szemek, amikor a tömeg rázendített a nemzeti imára. Ezek után a történelmi magyar egyházak egy-egy lelkésze állt – együtt – a kis emelvényre. Incze Zsolt református esperes arról beszélt, hogy szomorú és keserű érzései vannak, békétlen, mert ebben az államban a magyarokat nem szeretik, nem engedik énekelni és imádkozni, mert nincs igazságszolgáltatás, mert be akarják zárni a közösségért cselekvőket. Jó lenne harcra buzdítani, de a Biblia arra tanít, „egymással békében éljetek”, és mi azért vagyunk itt, hogy békességet kérjünk magunknak – mondotta, és áldott ünnepeket kívánt mindenkinek, aki ebben az országban él.
Dávid György római katolikus plébános könyörgést tartott, amelyben a nemzet és a valamiért szenvedő embertársak mellett a vezetőkért is elhangzott több kérés: legyenek bölcsek és előrelátók. A belső szabadságunktól nem tudnak megfosztani – hangsúlyozta, és végül a vallásgyakorlás szabadsága mellett foglalt állást. Bíró Attila unitárius lelkész arról beszélt, hogy egyesek szerint bűn áldást kérni és Istenhez anyanyelvünkön fordulni, de nincs olyan földi hatalom, amely megkövetelheti, hogy bánatunkban jókedvet, szűkölködésünkben bőséget hazudjunk. Segítséget kérünk Istentől, és ezt senki nem tilthatja meg nekünk – vette át a szót Zelenák József evangélikus-lutheránus esperes is, aki szerint a keresztény embernek joga és kötelessége imádkozni, lélek nélkül embertelenné válunk. Volt idő, amikor azt szerették volna, hogy ne imádkozzunk, lesték és számon kérték a templomba járókat, de ez is elmúlt, habár ma már látjuk, hogy mindig jönnek újak a régiek helyére. Csütörtökön leváltották a prefektust, de semmi nem szavatolja, hogy utódja más lesz – mégse féljünk, énekeljük bátran a mi himnuszunkat, ami nem mások ellen, hanem Istenhez szól.
Ekkor énekelték el másodszor a himnuszt a jelenlevők. Karácsonyi vers következett, Wass Albert ünnepre hangoló költeménye Kovács Emese XI. osztályos diák előadásában hangzott el. Ekkor már sötétedett, és gyertyákat, fáklyákat adogattak kézről kézre. A lángok fényében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Ha karácsony előtt pár nappal a székelyek nem otthon, a családban, a templomban készülnek az ünnepre, akkor baj van – jelentette ki, és a 123. zsoltárt idézve kifejtette: ez is jelzi, hogy torkig vagyunk már. Egyéni és közösségi gondjaink összefonódnak, fulladozunk, tényleg elegünk van, és nem tudjuk már visszanyelni, muszáj kimondani fájdalmunkat. Gúnyolnak, bántanak a másságunkért, elegünk van a szegénységből, munkából, hátrányos megkülönböztetésből, igazságtalanságból – sorolta, és egy másik zsoltárral szemléltette, hogy akik állandóan a mások lepipálására törtek, azok még szegényebbek és nyomorultabbak lettek. Torkig vagyunk már, ezért fordulunk Istenhez – hangoztatta. Mintha csak erre vártak volna, megszólaltak a templomi harangok. A Miatyánkot egymás kezét fogva mormolta el a tömeg.
A kormányhoz címzett petíciót magyarul Gazda Zoltán, románul Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök, angolul Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat képviselője olvasta fel. Tamás Sándor maga mellé szólította Biró Zsolt MPP-elnököt és Váncsa Albert sepsiszentgyörgyi EMNP-elnököt is, és kijelentette: a sérelmeket nem lehet a prefektus leváltásával orvosolni. A kisebbség jogaiért, közérzetéért mindig a többség, a hatalom a felelős, és egyesek nem akarják, hogy otthon érezzük magunkat. Mi azonban felkérjük a hatalmat, hasson oda, hogy 25 évvel a diktatúra megdöntése után egyenlő polgárként élhessünk a szülőföldünkön.
Megemlítette, hogy Antal Árpád ellen a terroristaellenes ügyészség indított vizsgálatot, és biztosította, hogy nincs egyedül, mellette állnak – a tömeg tapssal fejezte ki szolidaritását. Biró Zsolt megköszönte a jelenlétet, az összefogást és a kitartást, és úgy vélekedett: együtt meg tudjuk védeni szülőföldünket, és jövőt tudunk biztosítani gyermekeinknek. Utolsóként a sorozatos, közös himnuszéneklés ötletgazdája, Bálint József lépett mikrofonhoz: elmondta, ezen a héten megtudtuk, milyen érzés együtt lenni, napról napra nagyobb létszámban, azokkal is, akikkel máskor talán haragosok és ellenfelek is vagyunk. Az első napokban megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, ma megmutattuk, hogy sokan vagyunk és erősek vagyunk, a továbbiakban azt kell megmutatni, hogy kitartóak vagyunk – jelentette ki. És újból felcsendült a magyar, majd a székely himnusz is.
A Himnusz védelmében elindított közös éneklés szombaton déli 12 órakor az Erzsébet parkban felállított székely zászlónál folytatódik.
A székelyföldi követelések
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Románia kormánya hatalmát a kisebbségek elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére használja. A kisebbségi nyelv üldözése, a kisebbségi vezetők börtönnel való fenyegetése, a visszaállamosítás, az erdélyi magyarság elleni rendszeres uszítás a XXI. században, az Európai Unióban nem méltó egy olyan országhoz, amely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadságát választotta – ezzel kezdődik az a petíció, amelyet tegnap, a himnusz védelmében szervezett ötödik közös éneklésen olvastak fel Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt; a román szöveget benyújtják a kormánynak.
A magyar közösség követeléseit tíz pontban fogalmazták meg: a magyar közösség elemi jogainak elvitatásával ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között, fogadjanak el a kisebbségi szimbólumok használatát, identitásának megőrzését lehetővé tevő törvényeket, hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével, tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak, és mindent, amit államosítottak, tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról, adjanak kulturális autonómiát az erdélyi magyaroknak, önállósítsák a magyar orvosképzést Marosvásárhelyen, Székelyföldön legyen a magyar is regionális hivatalos nyelv, legyen vége a székelyföldi gazdasági bojkottnak, és tegyenek róla, hogy a székelység ne megtűrt idegen, hanem teljes jogú polgár legyen Romániában, amelynek ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet.
Háromszék
Erdély.ma

Kezdjetek el élni... (Ökumenikus istentisztelet a végzősökért)
Ugyanarra a csúcsra több úton lehet eljutni, de erőfeszítés nélkül soha – hangsúlyozta tegnap délben ötszáz sepsiszentgyörgyi végzős magyar diák ökumenikus búcsúztatóján Hajdu János helyi plébános, sepsi–barcasági főesperes a Krisztus Király-templomban. A hagyományos közös istentiszteletet a történelmi magyar egyházak és a város elöljáróinak részvételével szervezte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei szervezete, meghívottként jelen volt a szövetség tiszteletbeli és jelenlegi országos elnöke is.
Az iskolazászlókat a Plugor Sándor Művészeti Líceum fúvószenekarának kíséretében vonultatták fel, elhangzott a Gaudeamus, majd Hajdu János mondott előfohászt. A főesperes az indulás és érkezés, a távozás és célba érés közös ünnepének nevezte a búcsúztatót, majd arra intette a végzős diákokat, ne kövessék a tartás nélkülieket, legyen erősségük a hit, gerincesség és emberség.
Péter Sándor, az RMPSZ megyei elnöke azt kívánta a ballagóknak, aszerint éljenek, hogy mindennap gazdagodjanak, Incze Zsolt szemerjai református lelkész, Sepsi egyházmegyei esperes imát mondott a diákokért, Kovács István unitárius lelkész pedig Máthé evangéliumából a sziklára épített ház példáját emelte ki, amely kiállta a vihar csapásait. Az evangélium szavai után, a diákok mai nyelvezetére átváltva, Kovács István az okostelefonjáról kihangosítva hallgattatta végig a jelenlévőkkel Pásztor Anna Márti dala című énekét, amely az életre ébredésről, a szeretetről szól. „Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni....” – idézte többször a lelkész a dal szövegét, mert szerinte, aki rátalál a szeretetben megélt, kötődésekkel együtt szabad életre, az olyan biztos talajon áll, mint a sziklára épített ház.
Antal Árpád polgármester felolvasta Magyari Lajos a Háromszék napilapban ezelőtt huszonkét esztendővel megjelent Gaudeamus című írását, mert szerinte az ma is érvényes azáltal, hogy inti az iskolától búcsúzókat, nem lesz könnyű az út, de fontos, hogy jó válaszokat adjanak az élet kérdéseire, és higgyenek abban, ők is csodái a létezésnek, és maguk is csodákra képesek. A tisztánlátáshoz a nehezebb út vezet – hangsúlyozta Kiss Imre főtanfelügyelő, Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke pedig azzal folytatta: a pedagógusok felelőssége is, hogy sikerült-e valóban felkészíteniük tanítványaikat az életre, hogy tudnak-e majd szellemileg és fizikailag tevékenyek lenni.
Használjátok az erőtöket megismerésre, védekezésre, de soha ne támadásra – figyelmeztetett Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki szervezetének elnöke, aki beszédében kitért a rohanó családokra, a kommunikáció elsatnyulására, a pénz és a hatalom utáni hajsza eluralkodására.
Az evangélium, az ima, az elhangzott tanácsok, köszöntők sorát időnként közös ének szakította meg, valamint az egyéni és csoportos előadók műsora. Énekelt Ráduly-Baka Rebeka (Református Kollégium) és Bartos Barna (Plugor Sándor Művészeti Líceum), verset mondott Tankó Tímea (Székely Mikó Kollégium), három kórusművet mutatott be a Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szőts Dániel vezette országos első díjas kórusa.
A pedagógusszövetség iskoláknak szánt könyvajándékát az iskolaigazgatók vették át, majd közös ima és áldás, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklése után az iskolazászlók kivonulásával ért véget az ökumenikus ballagás Sepsiszentgyörgyön.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Istentiszteletet tartottak, himnuszt énekeltek Sepsiszentgyörgyön
Több százan gyűltek össze a délutáni harangszóra, amellyel kezdetét vette a himnuszügyben hozott kedvező döntés alkalmából szervezett ökumenikus istentisztelet Sepsiszentgyörgy felújítás alatt levő főterén. A vasárnapi eseményen a történelmi egyházak képviselői szólaltak fel.
Ámbár az ökumenikus istentiszteleten való részvételre az RMDSZ és MPP háromszéki vezetői buzdították a sepsiszentgyörgyieket, a történelmi egyházak képviselőinek bevonásával zajlott a hálaadás. Szabó Lajos, plébános hármas hálaadásnak tekintette a vasárnapi istentiszteletet. Mint fogalmazott, egyrészt a gondok levétele miatt, másrészt azért, mert az eseményen oly sokan összegyűltek, harmadrészt azért, mert „akkor és úgy lépett közbe a Gondviselő a székelyek történetébe, amikor azt gondoltuk, hogy nincs már tovább, mindent elvesztettünk”.
„Hordozzuk keresztünket!” – szólított fel Szabó Lajos, aki kifejtette: nem csak a betegség és megöregedés keresztjét kell elviselnie az embernek, hanem azokat is, amelyet az ember saját magának tesz vállára. „Nagyon sokszor mástól kapott keresztet cipeltünk és cipelünk most is (…) mint amikor legszentebb imánkat, ég felé nyúló kezeinket is korlátozni akarják, nehogy énekeljük az Isten áldd meg a magyart!” – mondta Szabó Lajos. A székely szimbólumokat nem büszkeséggel, hanem a történelem hűségével kell lobogtatnunk, de vannak, akik azt akarják, hogy a kereszt nyomjon bele a rögös földbe – foglalta össze gondolatait a plébános aki kitartásra szólította fel a jelenlevőket: „ne legyünk megalkuvó, csüggedő, kételkedő, kereszténységet sutba vető nyöszörgő emberek, merjünk tenni és küzdeni”.
„Szükségét érezzük, hogy az Istenhez imádkozzunk, s imádságainkat ne csak csendes magányunkba fogalmazzuk meg, a lélek mélyeit ne csak őszinte érzésekkel fejezzük ki, hanem szükséges, hogy együtt hangos szóval elmondjuk himnuszénekeink zsoltáros nyelvezetben” – hangoztatta Biró Attila, árkosi unitárius lelkész. „Segíts kiszakadni a köznapi élet azon küszködésekből, azokból a fölösleges csatározásokból, amikor egymással versengünk, és mások tettei, szavai miatt van harag” – imádkozott az unitárius lelkész. Incze Zsolt református esperes úgy fogalmazott a jelenlevők felé fordulva: „szinte hálás vagyok Sebastian Cucu prefektusnak, hogy ezt az egész dolgot így összehozta, mert másképp nem találkoztunk volna ezen a vasárnap délutánon”. Azért énekeljük az Isten áldd meg a magyar! szavakat, mert fellegek vannak felettünk: a rosszindulatnak, a durva nacionalizmusnak, a kizsákmányolni akaró embernek fellege, aki még abban is meg akar gátolni, hogy imát énekeljünk – zárta gondolatait Incze Zsolt. Az eseményen imát mondott még Nagy Adél evangélikus lelkész.
Az ökumenikus istentisztelet végén az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Isten áldja meg a magyart!
A himnuszperben született ítéletért hálát adni Istennek több százan gyűltek össze tegnap délután Sepsiszentgyörgy leendő főterén, megmutatva, nem csak a tiltakozás tud tömegeket megmozgatni, de azokban a ritka esetekben is összefog a magyarság, amikor meg kell köszönni azt, hogy az igazságszolgáltatás valóban igazat szolgáltat.
Hála tölti el szívemet, hogy Isten adta nekem, nekünk ezt a napot, hála tölti el szívemet, hogy ma itt lehetünk, de legfőképpen azért tölti el hála a szívemet, hogy Isten a mi életünkben nem hagyott magunkra, akkor és úgy lépett bele e kis székely nép történelmébe, amikor úgy gondoltuk, már nincs tovább, már minden elveszett – ekképpen kezdte hálaadó imáját Szabó Lajos kanonok.
Márton Áron püspök szerint kereszthordozó nép vagyunk; van olyan kereszt, amit csak úgy megkapunk, mint az öregség, a betegség keresztje, van olyan kereszt, amit mi magunk rakunk saját vállunkra, és amikor ott találjuk, összefogott kézzel vagy rimánkodva kérdezzük, hol rontottuk el, mit kellett volna mondanunk vagy éppen mit nem, de van olyan kereszt, amit mások raknak a vállunkra, és ezek a legfájdalmasabbak – fejtette ki Szabó Lajos.
A meg nem értés, az igazságtalanság keresztjéből jut számunkra a legtöbb, s ezek oly súllyal nehezednek ránk, hogy sokszor az egyént, a társadalmat akár a földre nyomják, tehetetlenségbe taszítják. Népünk nagyon sok ilyen mástól kapott keresztet cipelt és cipel, ilyen kereszt volt az is, amikor legszentebb imádságunkat akarták korlátozni, elvenni tőlünk, de ilyen a szimbólumaink tiltása is: hogy a kereszt nyomjon oda egészen a föld rögébe, s ott haldokolva lépegessünk tovább.
De a történelem ura nem az ember, és a gondviselő jó Isten megmutatta, nem hagy árván, alkalmas időben meghallgat bennünket – ezért kell hát hálát adnunk, megköszönnünk, hogy kereszthordozásunkban mindig velünk volt és velünk van, hiszen népünk ezeréves történelmében annyi keresztet aggattak már ránk, és mégis él a magyar – mondta Szabó Lajos. Hozzátette, nem csak a múltért kell hálásnak lennünk, hanem a jövő felé tekintve tovább kell hordoznunk mindenféle keresztet, és a továbbmeneteléshez is kell legyen hitünk, kitartásunk: ne legyünk soha megalkuvók, merjünk mindig küzdeni igazunkért – zárta beszédét a kanonok.
Biró Attila árkosi unitárius lelkész imájában a megbocsátás fontosságát hangsúlyozta, arra kérve Istent, segítsen kiszakadni a köznapi élet fölösleges csatározásaiból, amikor mások tetteiért harag él bennünk. És azért is, mert kimondatott, Romániában nem törvénytelen más nemzet himnuszát énekelni, és azért is, mert himnuszunk imánk is, mely összetart és erőt ad, a több száz fős közönség immár nem tiltakozásként, de felszabadult méltósággal énekelte el az Isten, áldd meg a magyart.
A hálaadó istentisztelet lezárásaként Incze Zsolt esperes szólalt fel, megköszönve a prefektusnak, hogy kitalálta a himnuszpert, hiszen anélkül nem kerülhetett volna sor a tegnap délutáni összejövetelre, amikor együtt imádkozott és énekelte himnuszunkat hét, nyolcszáz ember – minden magyarért. Isten áldja meg a magyart – fogalmazta meg záró kérését-kívánságát az esperes.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ne legyünk a magunk ellenségei (A reformáció napja Sepsiszentgyörgyön)
Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? – a rómaiakhoz írt levélből vett igerészletre építette Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese szombaton, a reformáció napján tartott igehirdetését a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, ahová a mintegy öt-hatszáz főnyi ünneplő közösség fáklyás felvonulással érkezett Kálvin János szobrától. A résztvevők megálltak gróf Mikó Imre szobránál, ahol a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni felszólalásában Bucsi Zsolt református lelkész azokért imádkozott, akiket korábban a visszaszolgáltatás miatt meghurcoltak.
A négy sepsiszentgyörgyi református gyülekezet és a helyi evangélikus közösség együtt tartotta a reformáció nagyhetét, ennek záróeseményeként vettek részt a reformáció napján, október 31-én a fáklyás felvonuláson és úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelen. Kálvin János szobránál Pap Attila, a belvárosi református gyülekezet lelkésze mondott imát, hálát adva Istennek, hogy az ige világosságot hozott a sötétség ellen, amikor az emberek lelki rabságban éltek, és felkérte a jelenlevőket, gyújtsák meg az emlékezés fáklyáit, „hogy azok fénye által másokat is emlékeztessünk az egyetemes nagy igazságra és azon túl a mi igazságunkra is”.
A fáklyás felvonulás első állomásán, gróf Mikó Imre szobránál Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai református gyülekezet lelkipásztora felolvasta Markó Attila, a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása okán meghurcolt volt parlamenti képviselő levelét, aki a reformáció lényegét három gondolat köré csoportosította: megújulás, kitörés és szabadság. Ezeket kifejtve hangsúlyozta: képesek vagyunk mindig új energiát, új erőt és új eszközöket felmutatni céljaink érdekében, és minden eltipró, elnyomó kísérlet ellenére fel tudtunk állni, emelt fővel tovább tudtunk lépni, ugyanakkor szabadságot akarunk embernek, közösségnek, vallásnak, gondolatnak, lelkiismeretnek, hitnek, dalnak, lobogónak, az életnek.
A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen felszólaló Bucsi Zsolt lelkipásztor imájába foglalta: „Ha igaz az, hogy sötét erők által megszállott emberek, emberi hatalmasságok komoly energiát, pénzt fektetnek abba, hogy elvegyék épületeinket itt, Sepsiszentgyörgyön vagy éppenséggel Marosvásárhelyen, ahol szintén elkezdődött e folyamat, akkor, igazságos Istenünk, akinek a szavára még az ördögök is engedelmeskednek, kérünk, törd össze, semmisítsd meg az ördög minden munkáját, deríts fényt minden aljas és szánalmas mesterkedésére, mely az igazság ellen történik. Tudjuk, hogy akik épületeink visszaszolgáltatásáért harcoltak, most milyen helyzetben vannak. Eléd hozzuk az ő ügyeiket, helyzetüket, különösen Markó Attila hittestvérünkért könyörgünk, aki nem lehet itt közöttünk, mert bujkálnia kell azért, mert ebben az országban elveszett az igazság. Urunk, Istenünk, te légy az oltalmazója, az oltalmazónk.”
A Református Kollégium Szilágyi Andrea vezényelte kórusa fellépése után a fáklyás menet elindult a belvárosi református templom felé, ahol az udvaron meleg teával fogadták az érkezőket. Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róma 8,31) – indította igehirdetését Incze Zsolt esperes. Kifejtette: ellenségünknek érezzük az egész világot, a társadalmat, a környezetünket, a szomszédot, a családot, mindenkit, és olykor jogosan, mert lám, „imádkozni kell azért, hogy visszaadják azt, ami a miénk volt, hogy visszaadják, amit őseink nekünk hagytak, a gyermekeinknek, unokáinknak építettek. Végtelen az ellenségképünk tára, de olyan kevéssé szoktuk számbavenni, hogy önmagunk ellenségei vagyunk. Amikor szembe kell néznem magammal a tükörben, és el kell mondanom, hogy nem vagyok jó református, nem vagyok jó lelkipásztor, nem vagyok jó ember. Nem merek szembenézni a tükörrel, mert annyira igaz, amit ott látok. És nem akarok szembenézni a lelkemmel, a nemzeti öntudatommal, annak hiányával. Ne legyünk a magunk ellenségei! Merjük vallani életünkkel, szavunkkal, cselekedetünkkel, hogy velünk van az Isten. Bárki is ellenünk van, olyan sokan, olyan sokféleképpen, de mindenekfölött veled van az Isten, és éppen a reformáció nagy vívmánya, hogy tudtak hinni. Nem intézményben, nem bűnbocsátó cédulákban, hanem a kegyelmes Istenben.” Úrvacsorai ágendát tartott Simon István lelkipásztor, a gyülekezetek közös úrvacsoravétele után áldással és a himnusz eléneklésével ért véget a reformáció napi ünnepi istentisztelet.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hazahozni és itthon tartani a szakembereket (Orvosi lakásokat avattak)
Olyan perspektívát kell nyújtanunk a fiatal orvosjelöltek számára, amely rövid távon lelassíthatja, hosszú távon megállíthatja a képzett erdélyi magyar fiatalok elvándorlását – hangsúlyozta Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a marosvásárhelyi Studium Alapítvány által épített sepsiszentgyörgyi orvosi lakások átadásán. Az avatón jelen voltak az első lakók is, akik szerint ez a lehetőség óriási segítség számukra.
A háromezer négyzetméteres belterületen, a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház udvarán felépített ötszáznegyven négyzetméter összfelületű, kétszintes épület alapkövét két esztendővel ezelőtt tették le. A magyar kormány a Studium Alapítványon keresztül százöt millió forinttal járult hozzá a három kétszobás és három egyszobás lakás építéséhez, berendezéséhez, a megyei önkormányzat a telket adta, az utat, a közüzemi bekötéseket, valamint a kerítésen belüli további munkálatokat a helyi önkormányzattal közösen finanszírozták. Potápi Árpád méltatta az összefogást, ami lehetővé tette, hogy felépüljenek a lakások, és hangsúlyozta, a tegnap átadott létesítmény a székelyföldi magyar közösségnek épült. Az államtitkár kiemelte, a külhoni magyarságnak ma az asszimiláció és az elvándorlás veszélyével kell számolnia, ezért fontos biztosítani, hogy a Magyarország határain kívül élő diákok a jövőben is anyanyelvükön tanulhassanak. Jövőképet kell nyújtani azoknak a fiataloknak, akik szülőföldjükön tanulnak tovább és itt is akarnak maradni – mondotta. Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, kiemelt céljuk, hogy olyan intézményeket hozzanak létre, amelyek révén bátorítják a fiatalok itthonmaradását, lehetőséget biztosítanak a pályakezdő orvosoknak, tanároknak, művészeknek a karrierépítéshez. Szerinte a szolgálati lakások és a szórványkollégiumok olyan intézmények, amelyek a megmaradás alappilléreit jelenthetik, és elmondta, ezek megvalósítását a magyar állam támogatja, ezáltal a nemzetépítés igazi tervezője és kivitelezője Erdélyben is. Méltatta a magyar kormány, a Studium Alapítvány, a helyi és megyei önkormányzat összefogását az orvoslakások építésében, amelyet a régi kalákákhoz hasonlított, amikor mindenki azt hozta, amije volt. Szerinte lépésről lépésre, építményről építményre kell és lehet tenni az itthonmaradásért.
A betegnek joga van anyanyelvén beszélni
Hazahozni és itthon tartani akarjuk a szakembereket – mondta Tamás Sándor megyeitanács-elnök, aki emlékeztetett arra, hogy a kórházak 2010-es decentralizációja óta új menedzsmenttel és szemlélettel folytatják a megyei kórház rehabilitációját, támogatják a kézdivásárhelyi és a baróti kórházat, a helyi önkormányzatokkal közösen felújítanak vidéki családorvosi rendelőket. A fiatalok itthontartásáért Sepsiszentgyörgy is folyamatosan cselekszik – mondta Antal Árpád, a város polgármestere, aki megemlítette, hogy hét és fél évvel ezelőtt hirdették meg a Gyere haza programot, és néhány éve átadtak harminc lakást tanároknak, művelődési intézményekben dolgozó alkalmazottaknak. „A magyar kormánnyal összefogva olyan hatásköröket vállaltunk át Románia kormányától, amelyek az állam hatáskörébe tartoznak, de nekünk az az érdekünk, célunk, hogy a fiatalok itthon maradjanak, hogy jó minőségű szolgáltatásokat tudjunk nyújtani az oktatás, az egészségügy, a kultúra területén” – mondta a városvezető, majd azt üzente a kórház minden alkalmazottjának, hogy „a betegnek mindig, minden körülmények között joga van anyanyelven kommunikálni, és nem lehet elfogadni a huszonegyedik század Európájában, hogy egy beteg anyanyelven nem tud kommunikálni az orvossal”. (Az üzenet utalás volt arra a nemrég történt esetre, amit lapunkban olvasói panaszként közöltünk, amikor egy betegnek azt mondta a megyei kórház egyik sürgősségi orvosa, ha nem tud románul, menjen haza.)
Infrastruktúrát, tudást és közösséget építünk – ismertette a Studium Alapítvány jelmondatát dr. Vass Levente, az alapítvány ügyvezető elnöke, és megköszönte az együttműködést minden partnernek, támogatónak. A Böjthe-Beyer Kinga tervezte és a helyi Eurohaus cég által kivitelezett épületet megáldotta Incze Zsolt református és Kovács István unitárius lelkész, valamint Hajdu János plébános, a Sepsi-Barcasági kerület főesperese, majd a meghívottak meglátogatták a lakásokat. Az avatón részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, valamint Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója is. Akik beköltözhetnek
A két évre szóló (egyszeri, kétéves meghosszabbítási lehetőséggel) lakhatási pályázatokat egy nyolctagú kuratórium bírálja el. Jelenleg négy igénylőnek utaltak ki lakást, a fennmaradt kettőből az egyik vendéglakásként szolgál a nem sepsiszentgyörgyi, de itt ügyeletező orvosok számára. A kézdivásárhelyi dr. György-Szakács Csaba sebészorvos versenyvizsgával nyerte el állását szeptember 1-jétől a megyei kórházban, szintén orvos feleségével és két kisgyermekével telepedett haza Marosvásárhelyről. Lapunknak azt mondta, tizenkét év után tért vissza Háromszékre, és minden, ami megkönnyíti az elindulást, nagy segítség számukra, így ez a kétszobás lakás is. Bízik abban, hogy ők is segítségére lesznek a helyi közösségnek.
Dr. Gyulai Gabriella neonatológus a megyei kórház újszülött osztályának orvosa, gyergyói származású, jelenleg néhány hónapos kisbabáját neveli. Azt mondja, nagy segítség a szolgálati lakás, de úgy véli, aki el akar menni, az elmegy, szerinte egy lakással senkit nem lehet itt tartani. „Ahhoz, hogy itt maradj, több kell. Számtalan lehetőségem volt elmenni, tanultam külföldön is, de mindig hazajöttem. És úgy tűnik, itt, Sepsiszentgyörgyön és a megyei kórházban jó helyen vagyok.” Nemcsak anyagi szempontból, hanem a karrierje tekintetében is szerencsésnek tartja az alsócsernátoni dr. Ráduly Orsolya labororvos, hogy szolgálati lakást kapott, és januártól a megyei kórházban dolgozhat. A negyedik lakó, a brassói dr. Costache Cătălin intenzív terápiás orvos tegnap nem volt jelen az avatón, így őt nem kérdezhettük, a szervezőktől megtudtuk, jelenleg ingázik, emiatt kért lakást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Református hírnök: Az aktív hallgatás (Lelkigondozói képzés Sepsiszentgyörgyön)
Amikor figyelemmel hallgatunk meg másokat, a gyógyulási folyamat lehetőségét indítjuk el, viszont sérülést okozhatunk, amikor nem ezt tesszük. Többek között ezt is megtanulhattuk a vallástanárok számára november 19–20-án szervezett lelkigondozói képzésen.
Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Roth Levente katekétikai előadó és Incze Hajnalka református vallástanár, akárcsak az elmúlt évben, idén is megszervezte a vallástanárok kétnapos továbbképzését Lelkigondozói szolgálat címmel. A képzés szervezői az elmúlt év tapasztalatait és eredményeit figyelembe véve folytatták a megkezdett utat, vagyis lehetőséget biztosítottak a közös gondolkodásra, imádkozásra és tanulásra.
A képzést Becsky Borbála marosvásárhelyi pszichológus, keresztyén lelkigondozó, a Keresztény Lelkigondozói Szolgálat erdélyi koordinátora, valamint munkatársa, Fülöp Csilla tartotta. Ezt a fajta oktatást eredetileg Orbán Noémi lelkipásztor hozta át az Egyesült Királyságból és indította el Erdélyben is azzal a szándékkal, hogy értékes tanulási tapasztalatot nyújtson a hallgatóknak, melyet aztán szolgálatuk során a gyakorlatban is hasznosíthatnak. Ugyanis saját megfogalmazásuk szerint missziójuknak tekintik, hogy erőforrásként szolgáljanak a gyülekezetek és különböző szervezetek számára, fő céljuk pedig a lelkigondozás fejlesztése és támogatása. A sepsiszentgyörgyi református esperesi hivatal tanácstermében tartott továbbképzőn a sepsi és kézdi-orbai egyházmegyék református vallástanárai vettek részt. Rendkívüli alkalom volt arra, hogy mindannyian megérezzük: Isten szeretetét a keresztyén lelkigondozáson keresztül is kifejezhetjük. Tanárokként valamennyien azon fáradozunk nap mint nap, hogy tanítványaink tudását gyarapítsuk és segítsük lelki-szellemi kibontakozásukat, viszont a képzés ideje alatt azt is megfogalmaztuk, hogy fontos szem előtt tartanunk a lelkigondozásukat.
Bensőséges hangulatban töltekeztünk fel lelkileg és szellemileg. Köszönet illesse az anyagi és erkölcsi támogatásért a Sepsi Református Egyházmegye Tanácsát és a szervezőket, a képzőknek pedig szintén hálás szívvel köszönjük meg ezt a két igencsak tartalmas napot.
Bocz Ildikó Rita
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alaphármast építenek
Közösségfejlesztés magyar kormányzati segítséggel
Játékokat és gyerekkönyveket tartalmazó Csodasarkot adott át tegnap a Váradi József-iskolának és a Székely Mikó Kollégiumnak Potápi Árpád. A magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ezt követően részt vett a Studium Orvosi Szolgálati Lakások átadó ünnepségén, miután ezek felépítését a magyar kormány 340 ezer euróval támogatta.
A Váradi József Általános Iskola dísztermében Fekécs Károly igazgató és mintegy ötven fehéringes-nyakkendős kisiskolás fogadta a magyar küldöttséget. A történelem szakos tanári alapvégzettségű államtitkár, aki „kedves kollégáknak” tekintette a megjelent pedagógusokat, közvetlen hangú beszédben gratulált A mi városunk pályázat győzteseinek (összesen több mint 3000 intézmény versengett), és „az első hóval elébe menve a Mikulásnak”, átadta az innovatív játékokból és könyvekből álló, százezer forint értékű csomagokat.
A Csodasarkot Zsigmond Katalin nyerte (I. osztály, tanítónő Domokos Zsuzsanna), díjat kapott Berde Blanka (IV., Tankó Blanka), Gáspár Dániel (I., Bardócz Ildikó), Szonda Regő (II., Saica Enikő), Gáspár Hanna Petra (Gulliver óvoda, Bódi-Bartos Laura). A versenyben egyénileg vettek részt a gyerekek, de az elismerés az osztályaiknak dukál. Az ajándékcsomagokat helyben, fülig érő szájjal és remegő kézzel fel is a nyitották!
Ezt követően átadták a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház udvarán mintegy 450 ezer euróból épített hat orvosi lakást.
– Ez egy olyan eszköz, amivel itt tudjuk tartani az orvosainkat, és biztonságos egészségügyi ellátást tudunk biztosítani a lakosságnak. Előremutató kezdeményezés, amelynek nemsokára Szatmárnémetiben lesz folytatása – nyilatkozta Potápi Árpád.
A lakások alapkövét két éve rakták le a marosvásárhelyi Studium Prospero Alapítvány kezdeményezésére.
– Az a tapasztalatunk, hogy nagy igény van ilyen jellegű segítségre, és mi ezzel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy magyar emberhez magyarul szóljon az orvos – mondta dr. Vass Levente, az alapítvány elnöke.
Antal Álmos, a kórház orvos-igazgatója szerint „a kezdő orvos tíz gondjából kettőt megoldottak”: munkahelyet és lakást ajánlottak.
Dr. Ráduly Orsolya rezidens labororvos jó szívvel el is fogadta ezeket, annál is inkább, mert „nem a pénzt tekinti elsődlegesnek, hanem azt, hogy segítsen saját közösségének”.
Antal Árpád szerint „kár, hogy a román kormány kimaradt ebből a projektből”, amelynek nagy részét a magyar kormány állta. A megyei és a városi önkormányzat olyan munkát végzett el, „ami nem lenne feltétlenül a feladata” – jelentette ki a megyeszékhelyi polgármester.
Tamás Sándor megyetanácselnök az „alaphármasnak” számító híd-út-kórház-fejlesztés részeként tekint erre a beruházásra, amelyhez még a 18 millió eurós kórházfelújítás is tartozik, benne 4 millió eurónyi új berendezéssel. Incze Zsolt református esperes nem hazudtolta meg önmagát, áldása előtt azt kívánta: „Itt üldögéljenek naphosszat, és unatkozzanak az orvosok, semmi dolguk ne legyen.”
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Otthon a fiatal orvosoknak
Orvosi szolgálati lakásokat avattak november 25-én Sepsiszentgyörgyön. A 13 éves tapasztalattal rendelkező Studium-Prospero Alapítvány célját, hogy az itthon maradást vagy a hazatelepülést választó fiatal értelmiségieknek, orvosoknak otthont biztosítson, a magyar kormány és a helyhatóságok karolták fel, s a közös összefogás eredményeként a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház kertjében felépült a hat lakásból álló új épülettömb, amelyet már birtokukba is vettek az első lakók.
Beszédében Potápi Árpád, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára a sepsiszentgyörgyi kórház nevét adó dr. Fogolyán Kristóf példáját említette, aki külföldi tanulmányai végeztével hazatért szülőföldjére, ahol élete végéig gyógyított. A magyar kormány az állami egyetemeken tanuló fiatalok támogatását felvállaló Studium-Prospero Alapítvány kezdeményezését támogatva 105 millió forinttal járult hozzá az építkezéshez a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. és a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium révén. Céljuk az, hogy megerősítsék szándékukban azokat a fiatal orvosokat, akik a szülőföldjükön szeretnének jövőt építeni. Olyan perspektívát kívánnak biztosítani számukra, ami rövid távon lelassíthatja, hosszú távon pedig leállíthatja az elvándorlást. Az államtitkár üdvözölte az alapítvány szándékát, hogy a Székelyföld határain túl Szatmárnémetiben is otthont épít a fiatal szakembereknek, akik a helyi értelmiségi elit számát növelve az erdélyi magyar közösséget erősítik.
Az értelmiségi fiatalok helyben tartását elősegítő konkrét célok életbe ültetésének fontosságát hangsúlyozta Kelemen Hunorszövetségi elnök, aki értékelte a Studium Alapítvány kezdeményezésére létrejövő partnerséget az alapítvány, a megye és a város, valamint a magyar kormány között. A régi kalákákhoz hasonlította az építkezést, amely során mindenik fél azzal járult hozzá a munkálatokhoz (terület, építőanyag, pénz, munka stb.), amire lehetősége volt. Majd kifejezte reményét, hogy fontos kulturális létesítményként a Sepsiszentgyörgyre tervezett Erdélyi Művészeti Központ székháza is hasonló összefogás eredményeképpen épülhet meg.
Székelyföldön, Háromszéken elsősorban azt várják el az önkormányzati vezetőktől, hogy utat, hidat építsenek és az egészségügyi ellátás színvonalát biztosítsák. Ennek feltételeit teremtette meg Cseke Attila volt egészségügyi miniszter azzal, hogy az önkormányzatok kezelésébe adta a kórházakat, ami lehetővé teszi fizikai és tartalmi rehabilitációjukat – hangzott el Tamás Sándor, a megyei tanács elnökének beszédében. A megye legnagyobb egészségügyi intézménye, ahol 900 alkalmazott 10.000 rászorulónak nyújt minőségi szolgáltatást, 18 millió eurós támogatásból karácsonyra újul meg kívül-belül. Öt új műtő készül el, s 30 millió lej értékben vásárolnak orvosi berendezést. A fiatal orvosok itthon maradását pedig a 30 rezidens orvosnak biztosított havi 600 lejes ösztöndíjjal és az orvosi szolgálati lakások belső munkálatainak a támogatásával is ösztönzik – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke.
Romániában mostohán bánnak a fiatal értelmiségiekkel, tanárokkal, orvosokkal, ezért több mint 10.000, köztük ezer magyar orvos hagyta el az országot. A Gyere haza program keretében Sepsiszentgyörgy ezt a folyamatot szeretné megállítani a fiatal tanároknak, értelmiségieknek biztosított 30 lakással és a Studium-Prospero Alapítvány tervének támogatásával, mondta Antal Árpádpolgármester, aki biztosította a résztvevőket arról, hogy Sepsiszentgyörgyön anyanyelvükön szólnak a betegekhez.
Nagy öröm tudást, közösséget építeni – hangsúlyozta Vass Levente, a Studium- Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke, aki köszönetet mondott a magyar államtitkárságnak és a két RMDSZ-es önkormányzati vezetőnek az építkezéshez való hozzájárulásért, Böjthe Beyer Kinga műépítésznek a terv elkészítéséért, a Biohouse cégnek a kivitelezésért, munkatársainak a segítségért.
Majd bemutatta a kórház kertjében levő lejtős terepen a környezetbe illeszkedő épületet, amely három kétszobás és három egyszobás lakásból áll. Ezeket az elbíráló bizottság döntése alapján kétszer két évre vehetik bérbe a közszférában dolgozó orvosok. A lakások tágasak, világosak, bebútorozott konyhával és minden szükséges háztartási géppel fel vannak szerelve. A három tömbből álló épület tetőzetén napkollektorok biztosítják a meleg vizet, két tömböt pedig zöld tetőként kertészkedésre használhatnak a lakók. Kialakítottak közösségi tereket is, ahol beszélgetni, közösen ünnepelni lehet. Amint a tervező elmondta, a gyermekek szórakozására játszósarok is készül a fák közötti kellemes környezetben levő épület közelében.
Az ünnepségen a három egyház képviselői, Incze Zsolt református esperes, Kovács István, az unitárius egyház főjegyzője és Hajdú János katolikus esperes mondott áldást az épületre.
Dr. Gyulai Gabriella újszülött- és gyermekgyógyász szakorvos három és fél hónapos kislányával vette számba az új lakást, és elismerően szólt arról, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége minden ígéretét betartotta. A fiatal orvosnő véleménye szerint itthon van a legnagyobb szükség az orvosokra, s bár a kongresszusokon való részvétel árát nehéz kiteremteni, meg lehet élni, és a szakmai fejlődésre is van lehetőség. Dr. György Szakács Lenke gasztroenterológus rezidens orvosnő, aki gyermeknevelési szabadságon van, férjével, dr. György Szakács Csaba sebészorvossal és két kisgyermekükkel költözik a másik kétszobás lakásba. A két garzont egy labororvosnő, valamint egy korábban Brassóból ingázó altatóorvos foglalja el.
Az avatóünnepségen jelen volt Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese, dr. Szilágyi Péter kabinetfőnök, dr. Grezsa István miniszteri biztos, Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Ha bízunk benne, Isten megtart bennünket
Virágvasrnapi, konfirmációs és húsvételőzetes üzenetként is felfogható Incze Zsolt sepsiszentgyörgy-szemerjai lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye esperese címben foglalt gondolata, amellyel útjára indította tegnap a megkonfirmált fiatalokat. Sepsiszentgyörgy négy református temploma közül háromban több mint százan vallották meg hitüket, és fogadalommal erősítették meg Krisztushoz és a református egyházhoz, gyülekezethez való tartozásukat.
 A szemerjai mellett a vártemplomi és a belvárosi gyülekezetben tartották meg a konfirmációt a húsvéti nagyhét kezdetét jelentő virágvasárnapon (a Gyöngyvirág utcában május második vasárnapján konfirmálnak), ahol a kétéves felkészítő után vizsgáztak a fiatalok (Szemerján hagyományosan egy nappal korábban), majd ígérték, fogadták, hogy Krisztus igaz követői, a keresztyén anyaszentegyháznak egész életükben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló tagjai lesznek. Először jelentek meg a gyülekezet előtt és vettek úrvacsorát a felnőtté válás küszöbén. „Ilyenkor azt is tudatosítjuk a fiatalokban, hogy kik vagyunk, hol élünk, mi a feladatunk, és együtt bizakodunk abban, hogy Isten meg fog tartani bennünket” – mondta lapunknak Incze Zsolt.
Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halhatatlan – székely – élet
Nagy sikert aratott Kulcsár-Székely Attila székelyudvarhelyi színművész a Lorántffy Központban bemutatott Nyírő-adaptációval.
A Költészet Napja alkalmából a múzeumtermet megtöltő közönségnek nem mindennapi élményben volt része. Mivel a háziolvasmányok közül is kikerült a székely író, Nyírő József és a valamikor oly népeszerű regényeinek és elbeszéléseinek sokasága, ezért is hatott az újdonság erejével gyönyörű nyelvezete, alegóriákkal és képiséggel tele költőisége. 1940-ben született az élet halhatatlanságára utaló faluregénye, a Hallhatatlan élet, mely a családiasság, az összetartás eposza.
A székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mókás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi kenyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyírő József az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. Nem az egész regény, hanem csak első részének dramatizált változatát hallhatta a közönség Kulcsár- Székely Attilától. Egy pad és egy kulacs „társaságában” játszotta el egyedül Dani asszonykeresésének és házasodásának történetét. Körülötte a színpadon kevés kellék volt, de előadói tehetsége és jellemformáló készsége, hangjában, gesztusaiban és mimikájában látott eszköztára igen gazdagnak bizonyult. Elhittük neki apja szigorát, keresztanyja zsarnokságát, apósa székely igazságérzetéből fakadó szűkszavúságát, és az ő esetlenségét az udvarlás tanulásában. Bár apja egy gazdag menynek jobban örült volna, de a „szegénységét tisztasággal takaró” Péter Adrás lányát elfogadta attól való félelmében, nehogy vénlegény maradjon a fia.
A színművész játékában így keltett rokonszenvet a belső gazdagsággal bíró Anna iránt. Az esemény emelkedettségében ezért is éreztük fölöslegesnek és olcsó poénnak a hangtechnikushoz intézett kiszólását, – mely egyébként sem volt része a szövegkönyvnek. A templomi esküvő szorongással teli jelenetével, illetve a lakodalmi mulatság hangulatának bemutatásával zárult az előadás, – de nem a regény. Aki kedvet kapott e kivonat meghallgatásával a regény további részének elolvasásához, az készüljön fel arra a küzdelemre, melyet Dani és Anikó további életében jelenít meg az író, éspedig ama mondandójának kifejtésére, hogyha hagyják a székelységet megbirkózni a természet mostoha körülményeivel, e dologra és örömre termett nép paradicsommá varázsolná Erdélyt, ám az idegen hatalom elnyomása pusztulásba, tragédiákba viszi életét. A regény vissza-visszatérő motívuma, hogy a fiatal házasokat minden ismerős, rokon, barát a nagybetűs Élet örömeivel kecsegteti. Dani és Anikó azonban hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol ugyan föl-föltűnik némi futó öröm, de maradandó emléke a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek marad.
Nyírő József több emlékezetes epizódban jeleníti meg az élet iszonytató drámáit, a szegénység, a kilátástalanság, a gyermekhalál rémisztő és fölfoghatatlan sorsverését, és a román hatalom fölösleges sanyargatásait, – írja a regény egyik méltatója. Előbb ízes-góbés humorú epizódok garmadáját adja elő, s az olvasó elámul az író nyelvi leleményeinek kifogyhatatlan sokaságán, ahogyan fölidézi csavaros eszű hőseinek évődését, párbeszédeit, kalandjait és kivált furfangos észjárásukat, ám a kacagtató fordulatok szinte észrevétlenül átváltanak a végzet, a drámai sors megjelenítésébe. A tragikus vég ellenére Nyírő mégis azt mondja – és hiteti el olvasójával, hitette el közönségével is Kulcsár-Székely Attila -, hogy az egyes ember elpusztulhat, de a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan.
Incze Zsolt
erdon.ro

Közösségi együttlét
Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, a szemerjai gyülekezet lelkipásztora arra szokta kérni a szülőket, hogy ne küldjék gyermekeiket a templomba, hanem hozzák. Ezzel egyetért Incze Hajnalka is, a gyülekezet gyermekprogramjainak szervezője, irányítója, a szombat délelőtti vallásórák oktatója, aki gyakran gitárral a kezében vezeti be a gyermekeket a korosztálynak megfelelő történetekbe, s aki szerint manapság a gyermekeken keresztül lehet megszólítani azokat a felnőtteket, akik gyermekkorukban nem jártak templomba.
A legkisebbekkel a baba-mama mondókázásokon foglalkoznak, a következő korosztály számára mesetalálkozókat terveznek, a nagyobbacskák vallásórára járnak, vasárnapi iskola is van, hetedikben kezdik a konfirmációs felkészítőt, aki ezen túl van, várják az IKE-csoportba. Incze Hajnalka fontosnak tartja, hogy a kisgyermek érezze magát biztonságban, amikor eljön az ő programjaikra, szokja meg a helyet, gyűjtsön jó élményeket, és így nem idegen számára a templom, az egyház, amikor a konfirmációs felkészítőre érkezik. „Itt nincs teljesítményorientált nevelés, tanítás, mint az iskolában vagy bárhol, ahol a gyermek szellemi tudását, fizikai teljesítőképességét kérik számon. Más közösségekben nem foglalkoznak a gyermek lelki nevelésével, ezért sem mindegy, hogy mikor találkozik ezzel. Ez egy folyamat, amelynek végig kell kísérnie egészen a felnőtté válásig. Ebben tud az egyház segítséget nyújtani, lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek ide jöjjön, közösségben legyen, értékeket szívjon magába. Az ilyen gyermek értékeli a családot, erősödik magyarságtudata, felnőttként minta saját gyermekei számára.” Mindezekért Incze Hajnalka állítja: az egyik legfontosabb munka az egyházban a gyermekekkel való foglalkozás, amiért a szemerjai gyülekezetben sokan tesznek. A májusi családi napon pedagógusok és a nőszövetség vett részt a sikeres rendezvény lebonyolításában, jövőre a szülőket is be szeretnék vonni a szervezésbe, hogy még inkább magukénak érezzék azt a napot, amely a családokért van.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület a kvótareferendummal kapcsolatban
Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Széke (Esperesek Kollégiuma) a magyarországi referendum tárgyában, és részvételre, de közvetve nemmel szavazásra buzdítanak. A Transindexnek is eljuttatott körlevélben azt írják, az október 2-i kvótareferendum "az első olyan magyarországi népszavazás, amelyen a külhoni magyarság a választópolgárok akaratának kinyilvánításának közvetlen eszközével élhet".
A körlevélben azt írják, a népszavazás alapját képező migrációs helyzet kezelésével és megoldásával kapcsolatos általános bizonytalanság van, "Európai és nemzetközi megoldások nélkül a nemzeti érdekek, Magyarország és a teljes Kárpát-medencei magyarság érdekeinek eredményes képviselete, nemzeti értékeink védelme különösen fontos".
"A meggyőződés felelősséggel jár, ahogy a véleményünk kinyilvánítása is, bármilyen fórumon, bármilyen módon. Nincs család, nincs közösség, nincs gyülekezet és nincs nemzet sem egységes, felelősséggel és szabadon kinyilvánított vélemények és azok összessége nélkül. Ezért fontos, hogy minél többen döntsenek úgy, hogy felelősséget vállalva alkotnak véleményt a nemzet egységének és biztonságának védelméről, a magyar kultúra és magyar hagyományok megóvásának fontosságáról és részt vesznek az október 2-ai szavazáson!" - írják.
A körlevél szerint az aláírók számára az esedékes referendum nemzeti ügy, amelynek célja "Magyarország integritásának, a magyar kultúrának, a családoknak és hagyományainknak védelme, illetve a magyar érdekek hatékony képviseletének elengedhetetlen eszköze". A megfogalmazott célokat a magyarság össznemzeti érdekének tekintik.
"A fentiek tükrében kérünk mindenkit, hogy álljon ki Magyarország biztonsága és a magyar érdekek védelme mellett az október 2-ai népszavazáson, amely a szabad véleménynyilvánítás mellett a nemzetegyesítés egyik szimbólumává is válhat!" - zárul a körlevél.
A körlevelet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, a Székelyudvarhelyi református egyházmegye esperese, Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese, az Esperesek Kollégiumának elnöke, Dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese, Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese, Bányai Csaba, a dési református egyházmegye esperese, Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese, Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese, Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, Dr.Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese és Zsargó János, a Hunyadi Református Egyházmegye esperese jegyzik. (hírszerk.)

Transindex.ro

Továbbvinni a lángot (Sepsiszentgyörgy)
1956 nemcsak történelmi emlékünnep, hanem szimbólum is számunkra, a szabadság, a hazaszeretet, a bátorság jelképe – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a sepsiszentgyörgyi megemlékezést a házigazda-műsorvezető szerepét betöltő Fekete Kata. A sepsiszentgyörgyi ’56-os emlékparkban nem gyűlt össze hatalmas tömeg, de a késői óra és a borús idő dacára is sokan fontosnak érezték a közös gondolkodást a szabadságról, az érte való cselekvésről, a tisztelgést a hatvan esztendővel ezelőtti magyarországi, erdélyi és háromszéki hősök előtt, akik közül többen jelen voltak, és akiket külön köszöntött a felszólalók mindenike. 
Antal Árpád polgármester ünnepi beszédében a fiatalok forradalmi szerepére hívta fel a figyelmet. „Az ő lelkükben van meg az a szikra, amely el tudja söpörni a legádázabb tirannust is, és a szabadság mindig a lángoló lelkek bátorságából fakad” – mondotta. Sok ifjú életét roppantotta ketté, törte meg a zsarnok hatalom, de hatvan év után elmondható, hogy az akkori forradalmárok nyertek, „soha nem az elnyomónak, mindig az elnyomottnak lesz igaza” – hangsúlyozta. „Az idő mindig a gonosszal szemben fellépőket igazolja, az áldozat óriási, de megéri, mert ez ad a következő nemzedékeknek tartást” – fogalmazott, hozzáfűzve, ebben hisznek ők is, ezért vállalják a meghurcoltatást, azt tanulták az ’56-os hősöktől, hogy csak előre szabad menni, nem szabad félni, nem szabad meghasonlani. „Hihetetlenül fontos, hogy a nehéz pillanatokban legyenek kapaszkodók számunkra” – emelte ki. Bár hatvan évvel a forradalom után sokkal jobb az erdélyi magyarság helyzete, mégis sokszor elhatalmasodik az elkeseredés, sokan vannak, akik a kivándorlást választják, ma ez a legnagyobb ellenségünk – vélekedett Sepsiszentgyörgy polgármestere. „Ha le tudjuk győzni kishitűségünket, félelmeinket, a széthúzást, ha újra felfedezzük értékeinket, ha rendezzük végre közös dolgainkat, akkor meggyőződésem, hogy eljön végre a mi időnk. A szabadság lángját életben kell tartani. Nekünk mindannyiunknak, de elsősorban az ifjaknak az a dolguk, hogy az ünnepek közötti szürke hétköznapokban is éltessék a szabadság szikráját” – zárta beszédét Antal Árpád.  Hasonló szellemű üzenetet közvetített Miklós Zoltán, az RMDSZ szenátorjelöltje: 1956 hősei jogosan várják, hogy hűek legyünk az akkor megfogalmazott elvekhez, az akkor képviselt értékekhez, hogy továbbvigyük azt a hitet és egységet, amellyel kockáztatták az életüket, „jogosan várják, hogy vigyük tovább a lángot”. Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese Magyarország, a magyarság üdvözletét tolmácsolta, felidézte a budapesti történéseket, de tisztelgett az erdélyi hősök előtt is, és megfogalmazta, a szabadság nem magától értetődő, ha egyszer elnyertük, nem jelenti, hogy mindig a miénk is marad. A magyarság évszázadokon át harcolt szabadságáért, és ezt teszi a 21. században is. „Mi, akik ma szabadnak nevezett világban élünk, ugyanazt akarjuk, mint ’56 hősei, hogy szuverén módon magunk dönthessünk a minket érintő kérdésekben, hogy alapvető jogainkat – amelyekbe beletartozik anyanyelvünk és szimbólumaink szabad használata – ne érje csorba, hogy felemelt fővel élhessünk magyarként Sepsiszentgyörgyön vagy Erdély bármely szegletében. Erre tanít bennünket ’56 szelleme, és erre kötelez a forradalom mártírjainak áldozata” – hangsúlyozta Brendus Réka. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének nevében Török József fogalmazta meg a kérést: akik jelen vannak, akiket megérintett ’56 lángja, szelleme, vigyék és adják tovább azoknak is, akik nem lehettek jelen a megemlékezésen, „hogy együtt újra tudjuk megfogni egymás kezét, hisz csak így állhatunk talpra. Ez ’56 üzenete: összefogás nélkül nem lehet feltámadás” – hangsúlyozta.  A sepsiszentgyörgyi megemlékezést a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjainak verses-zenés betétei színesítették, rangját, színvonalát pedig a Vox Humana kamarakórus fellépése emelte. Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperesének áldása, himnuszaink eléneklése és az 1956-os emlékmű megkoszorúzása után a jelenlevők fáklyás, gyertyás menetben vonultak, hogy az Erzsébet parki kopjafánál is leróják tiszteletüket.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs helyünk a temetőkben
Megteltek a sepsiszentgyörgyi temetők, alig lehet végső nyughelyet találni az elhunytaknak. Ez a gond nem új keletű, de megoldást még nem találtak rá, legalábbis egyelőre. Pedig sürgős lenne, mert már tudni lehet, hogy hol és mikor fogy el az utolsó sírhely. Még akkor is, ha egyre többen vannak, akik falun, a nagyszülők, elporladt elődök közelében keresnek örök pihenőt.
A városháza kezelésében levő közös temető bővítésére évekkel ezelőtt megszületett az elképzelés: a lakott terület közelsége miatt amúgy is használatból kivont katonai lőteret szerette volna e célra megkapni az önkormányzat, de a kormány – pontosabban a honvédelmi minisztérium – különböző kifogásokkal rendre elutasította ezt a kérést. 
Két éve, 2014 októberében még úgy volt, hogy kormányhatározattal rendezik az ügyet, az akkori tárcavezető, Mircea Duşa azonban a székelyföldi románok aggodalmaira, illetve egy folyamatban levő perre hivatkozva leállította az eljárást. S bár a per tárgyát képező hét hektárt kivették az igényelt hetven hektárból, azóta semmilyen előrelépés nem történt. Az önkormányzat más terület után nézett, de eddig vevőként sem járt sikerrel. 
A szomszédos telkek tulajdonosai nemet mondtak – közölte Tóth-Birtan Csaba alpolgármester, aki épp a napokban foglalkozott ezzel. Elmondta: 8000 négyzetmétert szerettek volna megvenni a köztemető bővítésére, de az önkormányzat csak úgy vásárolhat, ha hivatalosan felértékelteti a szóban forgó ingatlant. A szakértők négyzetméterenként közel két euróban állapították meg a terület értékét, a tulajdonosok azonban hetet kérnek, ezért elmarad az adásvétel. A város még telekcserével is próbálkozik, és ha ebbe sem mennek bele az érintettek, mennek tovább, a következő terület gazdájához, Árkos felé. De ha ez sem jön össze, teljesen új területet kell azonosítani – magyarázta. A jelenlegi már nagyon rövid időre elég: az elmúlt időben több sétányt is felszámoltak, hogy sírhelyeket tudjanak biztosítani a helybelieknek, az idén a parkoló felé is terjeszkednek, de az így nyerhető 30–40 hely nagyon kevés, hiszen évente nagyjából 400 elhalálozott személyt hantolnak el a közös temetőben. Egy sírhelyet 25 évre lehet megváltani, ára jelenleg 350 lej, ehhez évente tízlejes fenntartási költséget is hozzá kell számolni.
A temetőbővítést a városban működő egyházak is kérik: a katolikus, a református és a görögkeleti felekezetek három-három, az unitárius két-, az evangélikus egyhektáros területet igényelt erre a célra a lőtérből, és nyilván egy tágas parkolóra is szükség lenne ezek mellett.  Az unitárius és evangélikus híveknek nincs külön temetőjük Sepsiszentgyörgyön, ők a városi temetőben vagy más felekezetű családtagjaik mellett, leginkább a református egyháztól váltanak sírhelyet. Kovács István unitárius lelkész úgy látja, az önkormányzat szeretné megoldani ezt a kérdést, nem rajtuk múlik, hogy nem sikerül. Zelenák József evangélikus püspökhelyettes szerint már évtizedénél hosszabb ideje kérik a saját temetőt, de hiába. Az evangélikusoknak van saját területük a városszéli gyümölcsösben, de abból nem lehet temetőt kialakítani, ezért türelmetlenül várják a bukaresti hatóságok jóváhagyását. 
Római katolikus temető egy van a megyeszékhelyen, az Erzsébet park fölött, de ott már húsz éve nem adtak el új sírhelyet; néhány régi sírban még akad egy-két hely, de az a családtagoknak sem mindig elég – közölte Szabó Lajos kanonok, aki szintén nagyon égetőnek érzi a helyzetet.  A református temetőkben még vannak helyek, de az utóbbi időben egyre gyorsabban fogynak. A Vártemplom mögött mintegy 100 sírhelyet lehet még kialakítani, ez a jelenlegi elhalálozási ütemben négy évre elegendő; ide temetkeznek a belvárosi és a Gyöngyvirág utcai reformátusok és házastársaik is – tudtuk meg Hajdú Loránd kántortól. A legalább 25 éve elhagyott sírokat is meg lehet váltani, ez esetben a meglévő földi maradványokat mélyebbre süllyesztik, és felettük új temetkezési helyet alakítanak ki. A református családok 200 lejt fizetnek egy kétszemélyes sírhelyért, a vegyes házasságban élők 300 lejt, és évente 20 lejes bérleti díjat. 
A legjobb helyzetben a szemerjai reformátusok vannak: bár a régi temető ott is megtelt – csak négy-öt régi, elhagyott sírhelyet lehet újra kiadni –, az újban még elég sok hely van: Incze Zsolt lelkész szerint a megnyitásától eltelt egy évtized alatt egyharmada fogyott el a területnek; szép számban vannak olyanok is, akik előre foglaltak. Mára azonban felgyorsult a folyamat, a városszintű hiány miatt egyre többen kérnek végső nyughelyet a Makovecz-ravatalozó körül, ezért szigorításokat vezettek be: most csak a gyülekezethez tartozó hívek bérelhetnek előre sírhelyet – 25 évre 600 lejért –, mások csak már elhunyt, protestáns hozzátartozójuk számára. 
Megkérdeztük az ortodox egyházat is: az Attila-hegyi templom papja, Groza Cristian ugyancsak helyszűkére panaszkodott. Sepsiszentgyörgy görögkeleti temetője mintegy 80 százalékban megtelt, néhány év múlva azt is bezárhatják, ezért ők is sürgetik egy új temető megnyitását. Elmondta: ők is támogatják a városvezetést abban, hogy megoldást találjon. Kevésen múlott, és nem a sepsiszentgyörgyieken – hangsúlyozta – , hogy az egykori lőtér átvétele kútba esett, pedig nagyon megfelelő hely lett volna, de az biztos, hogy már nem sokáig lehet halogatni egy új temető létrehozását. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A reformáció ünnepe Sepsiszentgyörgyön
A reformáció ünnepe alkalmából a sepsiszentgyörgyi evangélikus és református gyülekezetek közösen ünnepelnek öt napon át egymás templomaiban, más-más lelkipásztor igehirdetésével.  Az Isten összegyűjt címmel szervezett rendezvénysorozat a reformáció 500. évfordulóján tartandó emlékév előzöngéje kíván lenni, mondta lapunknak Incze Zsolt György, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. A november 1-jén induló emlékévben számos rendezvénnyel kívánják majd felhívni a figyelmet a reformáció fél évezredére.
Az istentisztelet minden alkalommal 18 órakor kezdődik. A rendezvénysorozat csütörtökön indul a Gyöngyvirág utcai református templomban, igét hirdet Bucsi Zsolt vártemplomi református lelkész, előadást tart Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztor. Pénteken a vártemplomban Incze Zsolt szemerjai lelkész szolgál, közreműködik a városi egyesített IKE. Szombaton a szemerjai templomban Pap Attila belvárosi reformárus lelkész hirdet igét, fellép a Canticorum női kar. Vasárnap az evangélikus templomban Bancea Gábor Gyöngyvirág utcai lelkipásztor szolgál, hangversenyt tart Csendes László hegedű- és Dolores Chelariu orgonaművész. 
Hétfőn, október 31-én, a reformáció emléknapján a belvárosi református templomban tartják az úrvacsoraosztással egybekötött közös ünnepet. Igét hirdet Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkész, a Brassói Evangélikus Egyházmegye esperese, ágendát mond Tusa Róbert beosztott református lelkész. Ezt megelőzően 17 órakor imát mondanak a Kálvin-szobornál, onnan fáklyás felvonulás indul a Mikó-szoborhoz.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A meghurcoltakra emlékeztek
A földvári és hasonló lágerekben elpusztultakra, szenvedettekre emlékeztek tegnap Uzonban a Magyarországon meghirdetett Gulag-emlékév jegyében. Az egész napos rendezvénysorozat részeként leplezték le a templom oldalára erősített, a földvári és más fogolytáborokban meghalt vagy szenvedett uzoniak örök emlékére készített márványtáblát.
Az eseményeken Magyarország bukaresti nagykövetségét Kóka Zoltán alezredes, katonai és légügyi attasé képviselte. Az uzoniak mellett más háromszéki településekről érkezettek, a Vitézi Rend képviselői, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének tagjai is jelen voltak. A református egyház részéről a házigazda, az esemény mozgatórugója, Ungvári Barna András helyi lelkipásztor mellett jelen volt Incze Zsolt és Szegedi László, a Sepsi, illetve Brassói Református Egyházmegye esperesei és Albert Imre uzoni plébános is.
A háromszéki, illetve brassói megyeházát senki nem képviselte – jegyezte meg Ungvári Barna –, de ott volt számos személyiség – Benkő Levente történész, újságíró, Bedő Zoltán újságíró, Markó Gábor is –, aki támogatta a földvári fogolytábor helyén felállított emlékmű ügyét. Az ünnepi istentiszteleten Szegedi László hirdetett igét. A Ki az ellenség? Ki volt, ki ma, ki lesz? kérdésre a hit elemzésével kereste a választ. Van kísértő, van gonosz, de van szabadító is – vonta le a következtetést. Ungvári Barna köszöntőbeszédében elmondta, a világ csak külsőségekben változik, a gonoszság itt van közöttünk, de biztatást ad az ige. A fogolytáborokban is az Istenbe vetett hit mentett meg életeket. A földvári gyűjtőtábor a szenvedések egyik stációja volt, emlékezni kell a lágerben szenvedettekre – hangoztatta. A földvári tábor – és más hasonló helyszínek – ismert túlélői mára mind meghaltak, a hozzátartozók vagy hallottak, vagy nem sokat tudnak az akkori történésekről. A meghurcoltak többnyire nem mertek mesélni szenvedéseikről, ezért kutatni, keresni kell a történéseket – mondta a lelkész. A földvári foglyok szenvedéseinek megismerésében segített az uzoni református dalárda és a helyi fiatalok előadása, amelyben név szerint említve elevenítettek fel fogolysorsokat. Markó Gábor, Brassó Megye Tanácsának korábbi alelnöke a földvári emlékmű állítása körüli bonyodalmakra emlékezett. A község polgármesterének utasítására 2000 nyarán lerombolták az alig felállított emlékművet. Egyfajta kényszerrel, a költségvetés-kiegészítés megvonásának emlegetésével sikerült elérni, hogy maga a polgármester állíttatta fel újra az emlékművet Ungvári Barna elképzelése szerint. Benkő Levente vetített képes előadásban mutatta be a ’44-es román átállás utáni történéseket, kiemelve a felerősödött magyar- és németellenességet. Előadását a 90-es évek emlékműállítási és megemlékezési történéseinek képes felelevenítésével zárta. 
Részletet mutattak be a Somogyi Csaba és Bartók Emese által készített dokumentumfilmből, amelyben Kató Béla püspök emlékezett meg a földvári táborban meghurcolt és ott meghalt nagybátyjáról.  Ungvári Barna rövid előadásában a földvári emlékműállítás előzményeiről, az első megemlékezésekről beszélt. Azt is elmondta, az uzoniak példamutató módon álltak a felszámolt földvári táborból szabadultak mellé, ellátásukra gyűjtést szerveztek.  A templombeli események a magyar himnusz eléneklésével értek véget, majd az egybegyűltek az iskolába vonultak, ahol szeretetvendégség várta őket. Ezt követően leplezték le a földvári táborban szenvedett és elhunyt uzoniak emléktábláját, majd a református imateremben megnyitották a fogolytáborról szóló kiállítást.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszékről kétezren vesztek oda
Uzonban emlékeztek a barcaföldvári áldozatokra 
Élve az alkalommal, hogy a Magyar Országgyűlés és Magyarország Kormánya 2016-ot a Gulág évének nyilvánította, szombaton az uzoni református templomban ünnepi istentisztelettel, kulturális műsorral, előadásokkal és táblaavatással emlékeztek azokra a magyar és német férfiakra, akiket 1944 őszén a barcaföldvári elosztótáborba hurcoltak a román hatóságok.
Ez alkalomból a Sepsi Református Egyházmegye részéről Incze Zsolt György esperes köszöntötte a templomba Háromszékről és az anyaországból egybegyűlteket. Igét Szegedi László Tamás, a Brassói Református Egyházmegye esperese hirdetett, majd az istentisztelet végeztével a barcaföldvári tömegsírokat megjelölő emlékmű elkészítésének értelmi szerzője és kivitelezője, illetve az emlékünnepség megszervezője, Ungvári Barna András, jelenleg Uzonban szolgáló református lelkipásztor elevenítette fel az emlékhely kialakításának nehézségeit. Az elkövetkezőkben az uzoni református dalárda idézte fel szívbemarkoló énekszó és az egykori deportáltak naplójegyzeteinek felolvasásával a barcaföldvári gyűjtőtábor kényszerlakóinak tragédiáját, majd Kóka Zoltán alezredes a bukaresti magyar nagykövetség katonai és légügyi attaséjának, valamint Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége elnökének áldozatokra emlékező szavai hangzottak el. 
A haláltábornak nevezett egykori gyűjtőhely létrehozásának előzményeit és az ott történteket a téma kutatója, Benkő Levente, jelenleg Kolozsváron élő újságíró, történész idézte fel. Ennek során többek között megtudhattuk, hogy a mai napig sincsenek pontos adatok az 1944 őszén elhurcoltak számára vonatkozóan, szerinte azonban Kolozsvárról például 5000, Csíkszékről 3000, Háromszékről pedig 2000 személy eshetett ennek áldozatul. A barcaföldvári gyűjtőtábor állandó létszáma valahol 2500–6000 között mozgott, és állandóan változott, ugyanis a munkaképeseket folyamatosan elszállították, a helyüket újakkal töltötték fel.
A döbbenetes történéseket felidéző, de mindvégig méltóságteljes ünnepség a templom oldalán az áldozatok emlékére elhelyezett márványtábla leleplezésével, valamint a foglyok és hozzátartozóik leveleiből, visszaemlékezéseiből létrehozott vándorkiállítás megtekintésével ért véget. 
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)