Gyergyószentmiklóson zajlott május 25-26-án A magyar államalapítástól a kisebbségi sorsig címmel rendezett történészkonferencia. A megnyitón dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő elmondotta, a történészkonferencia kettős ünnep jegyében zajlik: a millennium tiszteletére és a Gyergyói Népfőiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Rangos történészek tartottak előadást, mint dr. Toroczkay Gábor, dr. Bertényi Iván, dr. Csukovics Enikő, dr. Tringli István, dr. Kruppa Tamás és dr. Horn Ildikó a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, dr. Tüdős Kinga a bukaresti N. Iorga Történeti Intézettől, dr. Bona Gábor, a magyar Hadtörténeti Intézet igazgatója, dr. Egyed Ákos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, dr. Vincze Gábor a szegedi József Attila Tudományegyetemről, Boér Hunor a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumtól és dr. Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi főiskola tanára. Erdély történelmével is foglalkozott több előadás, így a székely kérdés megfogalmazásáról az utolsó rendi országgyűlésen dr. Egyed Ákos, a 48-49-es magyar szabadságharc katonai történetéről dr. Bona Gábor, a székely közbirtokosságról dr. Garda Dezső, dr. Vincze Gábor pedig Kis magyar-román kapcsolattörténetet adott elő az 1945-1965 közötti időszakból. - A Gyergyói Népfőiskola dr. Garda Dezsőnek köszönhetően évről évre megrendezi a rangos történészkonferenciát. /Gál Éva Emese: Történészkonferencia kettős ünnep jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./ Dr. Vincze Gábor elmondta, örült, hogy népes volt a hallgatóság, mert a rendezvénynek tankönyvpótló jellege volt. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig ismerik nemzetük múltját. Hozzátette? Erdélyben nagyon kevés a kutató-publikáló, aktív magyar történész. Nagy probléma, hogy megszakadt a folytonosság, kiesett egy egész generáció. Egyed István, Jakó Zsigmond, Imreh István nemzedéke mellé csak most kezd csatlakozni egy egészen fiatal váltás. Jelenkorkutatók pedig éppenséggel nem voltak, most van két fiatal, a Pécsen doktoráló Nagy Mihály Zoltán és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Lonhardt Tamás. Csucsuja István tanársegéde, mindketten az 1945 utáni évekkel foglalkoznak. - Dr. Vincze Gábor kifejtette, Romániában is fog kutatni, ha kap engedélyt, de a magyarországi anyag is nagyon gazdag. - Dr. Bertényi Iván megjegyezte: Budapesten rendeztek beszélgetést a Szent Koronáról, alig jöttek el ötvenen, kevés történészhallgató volt jelen, viszont itt, Gyergyószentmiklóson telt ház volt és a közönség végigülte a két nap előadásait. Bertényi óvott a dilettantizmustól, ilyennek tartja Holler Lászlónak a Századokban közölt tanulmányát a Szent Koronáról. Csomor Lajost nem fogadja el szakértőnek, de elismeréssel fogadta, hogy Csomor kamerával ellátott parányi szondát vezetett be a korona illesztései közé. A külső képek ráhajlanak az alsó koronára, Csoma felfedezte, hogy alattuk nincs ott az apostol, csak a fölirat, tehát ott valamikor el volt törve a koronaív. /Barabás István: A történelem házhoz jön. = A Hét (Bukarest), jún. 8./

Október 29-én a homoródszentpáli iskola felveszi László Gyula nevét. Imreh István a névadó ünnepség alkalmából írta, hogy László Gyulának lett a tanítványa, "szülőföldem szülöttjét választottam professzoromnak, életében, holtában mesteremként tisztelve a historikust, a régészt, a képzőművészt, az alkotó embert, a hű barátot." /Homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

A Magyar Professzorok Világtanácsa nov. 10-11. között rendezi meg Nyíregyházán, a millennium jegyében, a Kárpát-medencei Magyar Professzorok 4.Találkozóját. A találkozó három kiemelt témaköre: a környezetvédelem időszerű kérdéseinek megvitatására, a külhoni magyar felsőoktatás és a tudományos nyelvhasználat (anyanyelv-idegen nyelv). Ez alkalommal átadják a Fehér Dániel Emlékérmet is. Kecskés Mihály professzor, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke a találkozót megelőzően tartott sajtótájékoztatóján közölte, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának jelenleg 23 országból vannak tagjai, létszámuk 500 körüli. Elkészült az első szaknévsor, mely félezernél több magyar professzor adatait tartalmazza. Kiemelten fogják megvitatni a vendégprofesszorok biztosítását a romániai magyar magánegyetemek egyre növekvő karai számára. A vendégprofesszorok tömbösített formában, két hét alatt adnák le egy félév anyagát. Szívesen tanítanának Erdélyben nemcsak magyarországi, hanem nyugat-európai, szlovákiai vagy tengerentúli magyar egyetemi tanárok is. A Külföldi Magyar Tudományosság MTA Elnöki Bizottsága részéről Berényi Dénes professzor felvázolja a magyarok tudományos együttműködést a Kárpát-medencében. Szilágyi Pál professzor /Babes-Bolyai Tudományegyetem/ ismerteti a kolozsvári magyar nyelvű felsőoktatás helyzetét. Önálló magyar egyetem Romániában címmel tart előadást Kulcsár László professzor (Szent István Egyetem, Gödöllő). A magyar nyelvű agrár-felsőoktatás helyzetét ismerteti Heszky László professzor, ezt követően pedig a romániai magyar nyelvű agrár-felsőoktatás kérdéseit veti fel Füleky György professzor, mindketten a gödöllői Szent István Egyetemen tanítanak. A Ph. D.-képzés külföldi tapasztalatairól számol be Imreh István professzor (Karolinska Institut, Stockholm). Tőkés László püspök és Kovács Béla a Partiumi Keresztyén Egyetem aktuális helyzetéről tartanak beszámolót, Zsombori Vilmos (Hargita Megyei Tanács) a csíkszeredai felsőfokú oktatás kérdéseit ismerteti. A kárpátaljai magyarok továbbtanulási lehetőségeiről a Beregszászon működő Kárpátaljai Tanárképző Főiskola igazgatója, Orosz Ildikó számol be. /Guther M. Ilona: Kárpát-medencei magyar professzorok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

"Megjelent az Erdélyi Múzeum 2000. évi 3-4. füzete. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szakosztályai közlönyének legújabb száma gazdag tartalommal, a szórványkérdésekre koncentrálva jelentkezett. Néhány cím: A szórványkérdés a két világháború közötti történetírásban (Egyed Ákos); Asszimiláció ás identitásváltás küszöbén: egy észak-erdélyi református magyar szórvány, Domokos esete (Biczó Gábor); Szórványsors a történetekben (Keszeg Vilmos); Falu és modernizáció (Albert Ferenc); Egy Szeben megyei magyar szórványközösség (Pozsony Ferenc); A moldvai csángó népdalok és népköltészet gyűjtésével kapcsolatos dilemmák (Demény István Pál); A magyar és a vegyes családok szociológiai-demográfiai helyzete Észak-Erdélyben 1942-1944 között (Imreh István); Látlelet a szórványhelyzet nyelvi következményeiről (Péntek János); Szórványok kutatása (Bodó Barna); Az EME 2000. június 3-i közgyűléséről. /Erdélyi Múzeum (2000. 3-4. füzet). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./"

"Mákófalva református egyházközsége Gyülekezeti Levél címmel negyedévenként megjelenő lapot, indított. ″Ez a lap jókedvet, lelki nyugalmat, hitben való megerősödést, műveltséget és változást akar szívünkbe, házunkba, falunkba hozni″- írta beköszöntőjében Imre István Zoltán református lelkész. /Kovács Pali Ferenc: Gyülekezeti levél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./"

"A magyar nemzeti ünnep alkalmából márc. 16-án Kolozsváron, a magyar főkonzulátuson Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Bálint-Pataki József, a HTMH osztályvezetője, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet, Alföldi László kolozsvári főkonzul, Cseh Áron konzul, valamint kolozsvári egyházi és közéleti személyiségek részvételével átadták Imreh István erdélyi történésznek a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, melyet Mádl Ferenc köztársasági elnök adományozott. Alföldi László főkonzul köszöntő beszéde után Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke méltatta az idős professzor pályafutását. A székelyek újkori történelmének szakavatott kutatóját életműve a legjelesebb magyar történészek soraiba emeli. A tanár Imreh Istvánnak élete és munkássága elválaszthatatlan a Bolyai Egyetem megalakulásától annak fénykoráig, majd megszüntetéséig, 1990 után pedig töretlen kivette részét az erdélyi magyar tudományos önszerveződésből. Benkő Samu kiemelte az anyaország gondoskodását, amelyre minden határon túli magyar féltőn tekint. /Makkay József: Magyar állami kitüntetést kapott Imreh István. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./"

"Az MTA közgyűlése 1990-ben hozta létre a Külső tag intézményét a külföldön élő magyar tudósok integrálására. A Magyar Tudományos Akadémiának jelenleg 119 külső és 22 magyar tiszteleti tagja van a világ számos országából. Romániából tizennégy külső tagja van: Kolozsvárról Benkő Samu, Csetri Elek, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Maros Dezső, Nagy Tóth Ferenc és Uray Zoltán, Marosvásárhelyről Brassai Zoltán és Péter Mihály, Temesvárról Toró Tibor és Bukarestből Demény Lajos; tiszteleti tag Kolozsvárról Faragó József és Jakó Zsigmond. - A környező országokban élő magyar kutatók névjegyzékét 2000-ben már külön kötetben jelentették meg, mely 552 nevet tartalmaz: Horvátország 17, Jugoszlávia 101, Románia 301, Szlovákia 80, Szlovénia 2, Ukrajna 51. - 1996-ban létrehozták az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, melynek fő feladata a magyar tudományosság integrálását célzó intézményes keretek folyamatos kiépítése. Az MTK-EB elnöke Berényi Dénes akadémikus. A bizottságnak az elnöke mellett 11 tagja van, közülük hét Magyarországról és négy külső tag. Ez utóbbiak név szerint: dr. Benkő Samu (Erdélyi Múzeum-Egyesület), dr Bauer Győző (Szlovák Tudományos Akadémia), dr. Ribár Béla (Vajdasági Magyar Tudományos Társaság) és dr. Spenik Ottó (Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia). A bizottságnak hat állandó meghívottja is van, közöttük a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság elnöke, dr. Szkála Károly. Az MTK-EB kiadásában ún. "színes füzeteket" jelentet meg az Akadémia. A szürke füzet - Magyar Tudományosság Külföldön címmel - az Akadémia célkitűzéseit és tevékenységét foglalja össze. A zöld füzet a külföldi magyar kutatóknak a jegyzékét tartalmazza. A sárga füzet a környező országok tudományos műhelyeit sorolja fel, a tevékenységükre vonatkozó legfontosabb adatokkal, Romániából több mint harmincat. A narancssárga füzet címe: Tudományos fokozatok a környező országokban. A kék füzet azoknak a magyarországi intézményeknek és szervezeteknek a legfontosabb adatait tartalmazza, amelyek a legkülönbözőbb területeken - ösztöndíj, rendezvénytámogatás, könyvkiadás, kutatástámogatás stb. - foglalkoznak a határon túli magyar tudományosság támogatásával. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság fő feladatait a Kapcsolatok és a Domus programokba csoportosították. A Kapcsolatok Program a kapcsolatépítést célozta meg. Az MTA közgyűléseit követően megrendezik a Külső Tagok Fórumát, akik folyóiratokat, tájékoztatásokat kapnak. Jelenleg a külső tagok minden évben két hetet tölthetnek Magyarországon, az Akadémia költségére. - 1993 óta kétévenként megrendezik Debrecenben a Környező Országok Magyar Tudományos Műhelyeinek Fórumát. Magyar tudományos műhelynek tekintik azt az egyetemet, főiskolát, intézetet, tanszéket, múzeumot, tudományos könyvtárat, levéltárat, folyóirat szerkesztőséget, tudományos egyesületet, néhány főből álló kutatócsoportot stb., amelyben bármely tudományágat magyar nyelven, ill. magyar nyelven is művelnek, vagy idegen nyelven ugyan, de a magyar történelemre, kultúrára, civilizációra, nyelvre vonatkozólag végeznek kutatásokat. Magyar tárgyú, hungarológiával foglalkozó tudományos műhelyek a világ számos országában vannak, melyeket a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság fog össze. - A Domus Program (teljes néven Domus Hungarica Scientiarum et Artium) keretében pályázati alapon külföldi magyar kutatók jöhetnek Magyarországra kutatásokat, ill. magyarországi kollégákkal közös kutatásokat folytatni bármely tudományágban. Az ösztöndíjak odaítélését kuratórium végzi, melynek négy tagját az oktatási miniszter, négy tagját és elnökét pedig az MTA elnöke nevezi ki, utóbbit az oktatási miniszter egyetértésével. A Domus kuratóriumának elnöke dr. Berényi Dénes akadémikus. Az elmúlt négy évben több mint 800 pályázatot bírált el pozitívan a kuratórium. A programra az MTA 1997 óta évente 40 milliót fordít. /Guther M. Ilona: Magyar tudományosság integrációja - 2. rész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./"

"Tízéves a szatmárnémeti Szent István Kör. A kör vezetője, Thoroczkay Sándor tanár közölte, hogy kétnapos rendezvénysorozattal emlékeznek a megalakulásra. Tíz év alatt közel 80-90 előadást tartottak, közben alkalmi, ünnepi összejöveteleket, március 15-én vagy augusztus 20-án. Sok jeles vendége volt a Szent István Körnek, közöttük Csetri Elek, Imreh István, Egyed Ákos Kolozsvárról, Barta János Debrecenből, Fodor István Budapestről, Bene János Nyíregyházáról, Thoroczkay Gábor Budapestről. A kör emléktáblát helyezett el és emlékszobát rendezett be a szamoskrassói Darvay-kúriában Bem Józsefnek, és emléktáblát avatott a vértanú pap, az 1849-es áldozat, Gonzeczky János emlékére Szatmárnémetiben. Ünnepi rendezvénysorozatuk máj. 26-án kezdődik tudományos tanácskozással. Részt vesz Csetri Elek egyetemi tanár, Fodor István régész, Barta János, Bertényi Iván egyetemi tanárok, Egyed Ákos tudományos kutató, Kelemen Hunor kultúrpolitikus, Thoroczkay Gábor tanársegéd, Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi elnöke, Mandula Tibor tanár, Németi János tudományos kutató, Szőcs Péter muzeológus. Dr. Bertényi Iván előadást tart a Szent Koronáról. Másnap a kör tagjai kirándulást tesznek a megyében, a végállomás Szilágypér lesz, ahol Budai Ézsaiás halálának 170. évfordulóján megkoszorúzzák a tiszteletére állított emléktáblát, miután Budai Ézsaiás tevékenységét Kereskényi Sándor szenátor, irodalomtörténész méltatja. /A Szent Koronáról szóló előadással ünnepel a Szent István Kör. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 23./ A román történetírás azt tanítja, hogy a mai ország területén élő keltákat beolvasztották az itt lakó többségi dákok, amit a régészeti leletek egyértelműen cáfolnak! - jelentette ki Németi János tudományos kutató azon a tudományos konferencián, amelyet a helyi Szent István Kör megalakulásának tízedik évfordulója alkalmából tartottak. Németi doktor - aki a jeles keltakutatónak számít egész Európában - egész sor kelta sírt tárt fel Nagykároly környékén, így Szaniszlón és Piskolton, leletekkel bizonyítja, hogy a dákok (azaz trákok) elől nyugatabbra húzódtak az itt élt kelták. Az itt talált sírleletek folytatását Dunántúlon és még nyugatabbra találták meg. /A dákok nem szívták fel a keltákat! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"A múlt héten immár második alkalommal szervezett református szórványtábort a mákófalvi református lelkész, Imre István Zoltán. Tavaly a Szeben megyei Mihályfalváról érkezett tizenhárom fiatal, az idén pedig tizennégy szentágotait és négy bürkösit látott vendégül ugyancsak Szeben megyéből. Az idei résztvevők tizenöt és huszonhat év közötti fiatalok, akik az elmúlt hét során ellátogattak Kőrösfőre, Csúcsára, Kolozsvárra is. A lelkész elmondta, hogy a táborozás során a szórványból érkezetteknek magyar élményben lesz részük. Szentágota tizenkét-tizenháromezer lakosú kisváros, ahol mindössze négyszáz magyar él. Bürkös hétszáz lelkes falu, amelyből körülbelül száz a magyar lakos. Ágotán negyven éve nincs magyar oktatás, mert gyerek hiányában megszűntek a magyar osztályok. Bürkösön szintén tizenöt évig nem volt magyar iskola, de biztató, hogy a tavaly hét gyerekkel újraindult az első és második osztály. Szentágotának mindössze 1998 óta van önálló lelkésze, Kozma Endre tiszteletes úr személyében. Az egyházi élet is azóta indult be, a mintegy kétszázötven református azóta minden vasárnap istentiszteleten vehet részt a szászok evangélikus templomában. Mindenütt románul kell beszélni: iskolában, utcán, a barátokkal, mondták a fiatalok. /Lőrincz Emese: Otthon románok vagyunk... Sátrat bontott a református szórványtábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./"

"A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány kuratóriuma okt. 3-i ülésén a neves történésznek, Erdély és Székelyföld múltja kiváló kutatójának, a kolozsvári Imreh István nyugalmazott egyetemi tanárnak ítélte oda az alapítvány 2001. évi díját, a Kriterion-koszorút. Imreh István könyveiben a székely faluközösségek önfenntartó és jól szervezett közösségi életét tárta elénk. A székely falutörvényekről, a rendtartó székely faluról, az erdélyi hétköznapokról írt könyvei és értekezései mutatták, hogy a helyi nemzeti közösségek sorsának vizsgálatában látta legfontosabb feladatát. 1945-től 1983-as nyugdíjba vonulásáig tanított a kolozsvári Bolyai, majd Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Munkásságát az évtizedek során számos díjjal és oklevéllel jutalmazták. /Kriterion-koszorú Imreh Istvánnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 10./"

"Az 1993-ban bejegyzett Kriterion Könyvbarát Társaság alapító tagjai /Cseke Péter, Egyed Péter, Gálfalvi Zsolt, Imreh István, Kántor Lajos, László Ferenc/ nyilatkozatban tiltakoztak amiatt, hogy a Kriterion Könyvkiadó két romániai magyar kiadó ellen pert indított. A pertől elhatárolták magunkat. /Szilágyi István: Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./"

"Csíkszeredán megtartották a kritikusok fórumát. Az erdélyi színházi kritikaírás feltámasztására hivatott rendezvény szervezői, a szatmárnémeti Harag György Társulat és a Csíki Játékszín négynapos gazdag programot állított össze. A nov. 18-án zárult rendezvénysorozat részeként adta elő a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a Szarvas-rege c. táncelőadását, végül a Csíki Játékszín a szakmai sikereket kiérdemelt Vérkötelék c. táncjátékát. Az előző napon kerekasztal-beszélgetést tartottak. Szabó István, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet aligazgatója az anyaországi színházfinanszírozási modelleket ismertette, s a beszélgetésen részt vevő színidirektorok, Lőrincz Ágnes, Parászka Miklós a romániai finanszírozási formákról szóltak. A szakmai fórum központi témája az erdélyi magyar színikritika volt. A kritikusok fóruma díjkiosztással ért véget: az I. díjat Imreh István érdemelte ki, II. díjas Bálint Ildikó lett, a megosztott III. díjat Boros Kinga és Petres László kapta. /Kritikusok fóruma. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./"

"A székelység története a 17-19. században /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című tanulmánykötetben szó esik a falutörvényekről, a széki közgyűlésekről, a birtokviszonyok alakulásáról és az oktatás fejlődéséről. Szerzői: Cserei Zoltán, Demény Lajos, Egyed Ákos, Garda Dezső, Hermann Gusztáv Mihály, Imreh István, Magyari András, Pál-Antal Sándor, Pál Judit, Tüdős Kinga, Zepeczaner Jenő. - A Műterem-sorozat most Hunyadi László alkotásaival jelentkezik. /A Pallas-Akadémia legújabb termései. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./"

"Kolozsváron, az Erélyi Múzeum-Egyesület székházában december 14-én került sor Imreh István történész Kriterion-koszorújának átadására. A nyugalmazott egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia s még számos más tudományos társaság tagja. Imreh István laudációját dr. Benkő Samu művelődéstörténész tartotta, amelyben kitért a professzor klímateremtő igyekezeteire és a nevelői életfelfogás mibenlétét fejtegette. Jakab-Benke Nándor: Imreh István Kriterion-koszorúdíjas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./"

Második alkalommal szervezte meg Mákófalva református egyháza a Nádas menti Ifjúsági Találkozót máj. 25-26-án. Az Imre István Zoltán helybeli lelkipásztor által tavaly kezdeményezett találkozó a Nádas menti völgy településein élő fiatalok találkozóhelye kíván lenni. A mákófalvi templomban fellépett a mákófalvi leánykórus, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet angol fiúkórusa, végül sor került a vendég ifjúsági csoportok bemutatkozására. Az egeresi, kisbácsi, kolozsi, türei, valamint a szórványban élő bodonkúti és magyarmacskási fiatalok léptek fel. Délután kulturális műsorszámok következtek: az Amaryllis reneszánsz zene- és táncelőadása, a szucsági Randevú színjátszócsoport kabaréműsora, majd Sebesi Hripszimé Tündér és Sebesi Karen Attila tolmácsolásában a Kossuth izenete címet viselő összeállítás került színpadra, végül a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad kabaréelőadása. /Csáki Jutka: Mákófalván találkoztak a Nádas menti fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

"Harmadik alkalommal szervezett Anyanyelvápoló, Hagyományőrző, Közösségfejlesztő Szórványtábort Mákófalván Imre István Zoltán lelkipásztor. Az eddigi két alkalommal Szeben megyei fiatalok vettek részt a táborban, idén már Temes megyéből, Temesvárról és a környéken lévő néhány településről is érkezett tizenhat táborlakó. Csoportvezetőjük a szintén nagyon fiatal Forrai Beáta, a Temesvár belsővárosi segédlelkész. A tábor ideje alatt sokat énekeltek, egymástól tanultak új énekeket. Ellátogattak Csucsára, a Boncza-kastélyba is. A tábort anyagilag a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány támogatta, továbbá a helybeliek. /Kerekes Edit: Szórványtábor Mákófalván, a Sínai-hegy és a Kánaán földje között. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./"

"Tizenegyedik évébe lépett az 1991-ben alakult Szatmárnémeti Szent István Kör, emlékezett Thoroczkay Sándor elnök. Egyre többen jelezték, hogy szeretnék megismerni népük történelmét a honfoglalástól napjainkig. Ekkor vállalta fel egy csoport történelemtanár, hogy az RMDSZ-en belül kialakít egy csoportot, melynek tagjai megpróbálnak eleget tenni ennek az igénynek. A spontán szerveződés egy önálló civil szervezetté nőtte ki magát, így jött létre a Szent István Kör. Hagyományosan a névadó ünnepét, azaz aug. 20-át ünnepi előadással ünnepelik meg. Ilyenkor előadásokat a magyar történetírás neves alakjai, ilyen előadó volt Csetri Elek, Egyed Ákos, Imreh István, Fodor István, Bartha János és még sokan mások. A Szent István Kör egyéb rendezvényeket is szervez, havi gyakorisággal. /Elek György: Tizenegyedik évébe lépett a Szatmárnémeti Szent István Kör. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 15./"

"Elhunyt Imreh István professzor /Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12. - Kolozsvár, 2003. jan. 31./, kiváló történész és szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem előadó tanárává nevezték ki. Előbb a jog- és közgazdaságtudományi karon fejtette ki tevékenységét, majd 1950-től a történelem szakon tanított. A két kolozsvári egyetem 1959. évi egyesítése után a Babes-Bolyai Egyetemen az egyetemes legújabb kori történelem előadó tanára volt nyugalomba vonulásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltárának megbízott igazgatója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben vette fel külső tagjai sorába. Gazdag tudományos munkássága középpontjában Erdély, s azon belül a székelység, különösen a rendtartó és a törvényhozó székely falu története állott. Temetésére február 4-én lesz Kolozsváron, a Házsongárdon. (RMSZ) /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Imreh István a legmagasabb szinten művelte nemcsak a történelemtudományt, hanem szociográfusként és a történelmi statisztika terén is a legjobbak között emlegetik. Mindenekelőtt Székelyföld kutatója volt. Érdeklődésének középpontjában a székely faluközösség értékmegtartó és értékteremtő életének feltárása állt. Ennek eredményeként jelennek meg korszak-meghatározó művei: 1973-ban A rendtartó székely falu, a falujegyzőkönyvek világából rekonstruált székely történet. 1983-ban megszületett A törvényhozó székely falu című munkája. Kimondottan székely vonatkozású könyvei a felsoroltakon kívül: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején (1956), Székelyek a múló időben (1987), Kászonszéki krónika, 1650-1750 (1992), Látom az életem, nemigen gyönyörű - 1764 (1994). Ezenkívül még legalább tucatnyi könyvet írt, több mint háromszáz közleménye jelent meg. 1999-ben kiemelkedő történetírói és közéleti munkássága elismeréseként az Erdélyi Múzeum-Egyesület emlékkönyvet jelentetett meg tiszteletére. Imreh István egész életét a tudományos munka mellett az egyetemi oktatásnak szentelte. Kutatók generációit nevelte nagy szakmai igényességgel és hozzáértéssel. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett, színes, magával ragadó előadásait mindig telt házas hallgatóság előtt tartotta. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./"

"Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár jan. 31-én hunyt el, febr. 4-én helyezték örök nyugalomra Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben. A temetésen Szabó Árpád unitárius püspök hirdette a vigasztalás igéjét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Egyed Ákos elnök, a Babes-Bolyai Egyetem nevében Camil Muresan és Csucsuja István tanárok méltatták az elhunyt munkásságát. A lap közölte Benkő Samu búcsúbeszédét. Benkő Samu kerek hatvan esztendeje ismerte meg Imreh Istvánt és élete nagy ajándékának tartja a barátságot. 1990 után már betegen, de hatalmas buzgalommal dolgozott. A nagy elidegenedések idején igényelte a bensőséges emberi kapcsolatokat. /Benkő Samu: In memoriam Imreh István. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./"

"Átadták Kolozsváron a 2002-re szóló Entz Géza tudományos díjat. Ezúttal a bukaresti Demény Lajos történészt tüntették ki. A díjat öt évente adják ki, 1998-ban Imreh István kapta. Demény Lajos visszatekintett: 1971-ben azzal a sanda szándékkal hozták létre a bukaresti N. Iorga Történettudományi Intézet keretében a nemzetiségtörténeti osztályt, hogy a külföld felé a tartalom nélküli kirakat szerepét betöltse. Ő viszont a Székely Oklevéltár új sorozatának beindítását, a művelődés- és társadalomtörténeti tanulmánykötetek, összefoglalók kiadását kezdte el. Demény munkásságából maradandónak a Székely Oklevéltár eddigi hat kötetét látja. Miskolczy Ambrus laudációjában kiemelte Demény Lajos 1989 után vállalta az államtitkári tisztet és a szenátorságot, közben pedig járt tudományos konferenciákra, újabb anyagokat mutatva fel. /Csomafáy Ferenc: Bukaresti magyar történész kapta az Entz Géza-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./"

"Szabó Klára, a szentkeresztbányai városi könyvtár főkönyvtárosa negyvennégy éve gyakorolja hivatását. 1949-ben amikor Szentkeresztbányán megkezdte könyvtárosi munkáját, mindössze 1500 könyv volt, jelenleg 30 ezres az állomány. Az ötvenes években a beszolgáltatással megnyomorították a népet. Ezekben a nehéz években Szabó Klára maga vitte el a könyveket a háziasszonynak. Esténként a fonóban felolvasott könyvekből. A hatvanas években nőtt meg az olvasók száma. A kilencvenes évek elején Balatonboglárral teremtettek testvérkapcsolatot, a bogláriak egy mikrobusznyi könyvet ajándékoztak. Később a Máltai Szeretetszolgálat tizennyolcezer kötettel lepte meg a települést. Amiből több kötet volt, a könyvtáros odaajándékozta a kisebb falusi könyvtáraknak. Az utóbbi időben az egyetemisták bújják a könyvtárat. Filozófiai, pszichológiai, társadalomtudományi könyvek állnak rendelkezésükre. Lexikonokat lapozhatnak fel és a modern számítástechnikai szakirodalom sem hiányzik. A fenti könyveket többnyire magánszemélyektől kapták, magyar turistáktól, nyugati magyaroktól. Sok neves író járt náluk, Kányádi Sándor jött leggyakrabban, járt itt Beke György, Lőrincz György, Magyari Lajos. Horváth Arany, továbbá Demény Lajos és Imreh István professzor. Szentkeresztbánya hétezer lakosából háromezer olvasója, könyvkölcsönzője van a könyvtárnak. Többen elmentek Magyarországra dolgozni, eddig kevesen maradtak kint végleg. Ezen a vidéken ez ősidők óta így megy. Budapest és Bukarest, Brassó és Kolozsvár között szolgáltak, dolgoztak a fiatalok, azután hazajöttek. /Horváth Arany: Könyvtárosi vallomás Szentkeresztbányáról: "Egyik írótól a másikig kenyéren és vízen élünk". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./"

"Tonk Sándor két évvel ezelőtti vallomása életútjáról. Azt szeretném, ha a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének - jelentette ki az egyetem indulásakor adott interjúban Tonk Sándor. Az akkor rögzített beszélgetés mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. Kolozsváron élte le életem talán legfogékonyabb időszakát, mely életét is meghatározta. Jakó Zsigmond professzorral való találkozása élete meghatározó találkozása volt. A hatvanas években a Babes-Bolyai Tudományegyetemen még kiváló tanárok tanítottak. Jakó Zsigmond, Pataki József, Csetri Elek, Imreh István vagy a román professzorok közül Francisc Pal, aki a legkiválóbb bizantológus középkorkutató volt. Amikor végzett, 1969-ben üresedett meg Marosvásárhelyen a Teleki Téka könyvtárosi állása, meghalt Fick László. Három esztendőt dolgozott ott, aztán pedig húsz esztendőt a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Intézetében. A Marosvásárhelyen töltött közel harminc esztendő volt élete legnyugodtabb korszaka. A Román Tudományos Akadémia intézetében maga tűztem ki saját maga számára a célokat, ő alakította ki a tudományos tervet. Jakó Zsigmond befolyása döntő volt abban, hogy az oklevéltan, a középkori írásosság történetével kezdett foglalkozni. Már a szakvizsgadolgozata, az első igazi kutatása az erdélyi középkori közjegyzőség történetéről szólt. Jakó Zsigmond fogalmazta meg egy tanulmányában: el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Tonk erre vállalkozott. Tíz évig tartott a kutatás első szakasza, 1979-ben jelent meg az Erdélyi diákok középkori egyetemeken című kötete. A munkát Szabó Miklóssal folytatta, és közösen adták ki az 1520-1700 közötti időszak feldolgozását. Ennek az anyagából készült a doktori disszertációja is, amelyet 1992-ben védett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A 90-es változás után elindult Kolozsváron a magyar nyelvű egyetemi oktatás. Súlyos volt a tanárhiány. 1989-ben mintegy 80 magyar egyetemi oktató dolgozott Kolozsváron. Ma (2001-ben) körülbelül 350 él és dolgozik.Tonk Sándornak is tanítania kellett. Keserves évek voltak ezek, jegyezte meg, egyik napról a másikra három tantárgyat kellett tanítania. Három olyan tantárgyat, amit annak idején három nagyformátumú egyéniség: Jakó Zsigmond, Francisc Pal és Pataki József tanított. Egy időben kellett az egyetemes középkor történetének a kurzusát, Bizánc történetének a kurzusát, és a történelmi segédtudományokat leadnia. Hajnalban 3-kor, 4-kor kelt, készült az előadásaira, ráadásul ingázott Kolozsvár és Marosvásárhely között. Bekapcsolódott az egyetemszervezés munkájába. Amikor látták, hogy ellenállásba ütköznek az önálló állami egyetem visszaállítását célzó tervek, egyéb megoldási lehetőségeken is kezdtek gondolkozni. Valamikor 96- 97-ben néhányan papírra is vetették az elképzeléseiket. Tonk álmaimban mindig a budapesti Eötvös Kollégium lebegett. Jogos a kérdés, szükséges-e anyanyelven tanulni a globalizálódó világban? Jó szakembert bármilyen nyelven lehet képezni. "Csakhogy az egyetem mindenkor többet vállalt, mint a szakemberképzés. Az erdélyi magyarság számára az egyetem léte nemcsak azt jelenti, hogy anyanyelven lehet szakmát tanulni, hanem azt is, hogy van egy meghatározó szellemi centruma a közösségnek. Azt szeretném, ha a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének. Ehhez pedig nem elég a szakma ismerete. Az egyetem szellemisége kell hozzá."/Gazda Árpád: Az egyetemnek lelki, erkölcsi tartást is kell nyújtania. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./"

"Dec. 12-13-án mintegy hatvanan jelentek meg a Sepsiszentgyörgyön megrendezett Háromszéki Közművelődési Fórumon. A Megyei Művelődési Intézet kezdetnek szánta a mostani találkozót. Az intézet munkatársai elkezdték Háromszék művelődési kataszterének elkészítését. Részben már megszületett egy adatbázis, amelyben a megyében tevékenykedő egyének, csoportok elérhetőségét, szakterületét összegzik, a tervekben pedig szerepel egy közös, lehetőleg interaktív eseménynaptár összeállítása. - Nincsen általános képünk az egészről - összegzett Imreh István, a Művelődési Intézet vezetője. Papp Kincses Emese feladataként az értékmegőrzést, az értékteremtést, az értékközvetítést és az értékcserét határozta meg. A megbeszélésen kiderült: szakképzésekre, illetve pályázatírással kapcsolatos információkra lenne szükség. A színjátszó csoportok munkáját segítené, ha összesítenék, és mindenki számára hozzáférhetővé tennék a különböző csoportok tulajdonában levő darabokat. /Farkas Réka: Készül a háromszéki kataszter. Közművelődési fórumot tartottak Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), dec. 15./"

Balázs Sándor A politika peremén /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2004/ című kötetét Balázs Imre József mutatta be máj. 26-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. A könyv Balázs Sándor filozófia professzornak 1995–96-ban 12 vezető erdélyi magyar értelmiségivel készített és megjelent interjúját tartalmazza, Arról a kérdésről volt szó, hogy ők miért nem vállalnak politikai szerepet. A könyvbeli beszélgetőpartnerek: Egyed Ákos, László Ferenc, Fodor Sándor, Imreh István, Lászlóffy Aladár, Péntek János, Gáll Ernő, Faragó József, Kántor Lajos, Pálfalvi Attila, Dávid Gyula és Csetri Elek. A könyvbemutatón megjelent Dávid Gyula szerint az értelmiségi párbeszéde a politikussal öncélú monológgá válik, nincs hatással partnerére. Egyed Ákos szerint a hazai történészek dolga írásaikkal védeni a saját történelmet a magyarság megalázásával szemben. /Ö. I. B.: "Gondolkodó ember" kontra politikus. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Eredet és nyelvemlékek címmel tartotta előadását dr. Sándor László Dezső júl. 8-án Kolozsváron, a Heltai Alapítvány pinceklubjában. A régi magyar nyelvemlékekről, a magyar nyelv alakulásáról elhangzott előadás egy 28 részből álló sorozat egyik fejezete. A tudomány-népszerűsítő előadásokat neves szakemberek állították össze (a már elhunyt Imre István, Imre Géza, Vízhányó Endre, illetve Sándor László Dezső, Habina Mária, Palkó Attila). Többedmagával Sándor László Dezső 14 kötetben foglalta össze a magyarság történelmét, a füzetek a Heltai Alapítvány jóvoltából nyomtatásban ölthettek testet, és a Heltai könyvtárában várják a kölcsönzőket. A magyar népről készült 28 előadás anyaga ma is kéziratokban hever. Mindmáig nem akadt intézmény, amely felkarolta volna a kötet megjelentetését. /K. E.: A Halotti beszédtől a Mikó utcáig. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek ítélte oda a 2004-évi Kriterion-koszorút azért a több évtizedes kitartó munkásságáért, amelyet az irodalomtörténeti kutatások elmélyítése, az erdélyi magyar szellemi értékek feltárása és közkinccsé tétele terén kifejtett. Nevéhez fűződik, többek között, a két világháború közötti erdélyi művelődési-irodalmi élet legfontosabb alkotói munkásságának részletes feltárása. Marosi Ildikó kutatásai és könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar szellemi élet. A Kriterion-koszorút az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepelnek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor, rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár és Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető. /Kriterion-koszorú Marosi Ildikónak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Székelytamásfalván március 15-én Ádám Attila, Zabola község polgármestere és Benedek Csaba helyi tanácstag leleplezte az Imreh István, Szakács Ferenc és Thúry Jankó tamásfalvi szabadságharcosok tiszteletére állított turulmadaras emlékművet, amelyet Both László gelencei fafaragó készített. Az ünnepi rendezvényen fellépett a székelytamásfalvi református egyház férfidalárdája, a helyi általános iskola tanulói pedig rövid műsort mutattak be. /(-osi): Emlékművet avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Megvoltak az Őszi Közművelődési Napok. Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője mérleget készített. Megkésett rendezvények is voltak, egészen addig, hogy a soros helyszínre érkező előadók a kultúrotthon zárt ajtaját találták. Azonban itt-ott foghíjas széksorok fogadták a fellépőket, nem csak vidéken. Mindezektől eltekintve a rendezvény fogadtatása mégis jónak bizonyult. Az abszolút sikert idén az Egerből érkezett Babszem Jankó Gyermekszínház aratta. /Váry O. Péter: A vidék esélye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

A jövőben megkezdené működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kolozsvári területi bizottsága. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor, az EME elnöke, az MTA külső tagja elmondta, hogy Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke felkérte az EME-t, hogy 2007. január 1-től lássa el az Akadémia első határon túli területi bizottsági funkcióját. A tudományterjesztő, valamint tudománypártoló értelmiség igen jelentős része tagja az 1990-ben újraalakult EME-nek, a tagok között 16 akadémiai külső tag, 317 köztestületi tag. Jelenleg mintegy nyolcvanezerre tehető az EME könyvtárában a tudományos kötetek száma. Az EME létrehozta a műszaki, informatikai és az agrártudományi szakosztályt is. Kutatóintézetének nyolc főállású munkatársa több külső munkatársa van. Sürgős feladat a tudományos utánpótlás megoldása. Az EME újra birtokba akarja venni volt gyűjteményeit és tulajdonát. Annak idején Wass Otília grófnő által az EME-nek adományozott, Kolozsvár főterén álló bérházat a román kormány 1999-ben sürgősségi kormányrendelettel visszaítélte az egyesületnek, de gyakorlatilag semmi sem történt a birtokba helyezés érdekében. Az EME szeretné elérni, hogy akkreditációt kapjon kiadványaira és magára az intézményre is. Valamikor egyedül volt az EME, mint tudományos szervezet, de kilencven óta sok olyan egyesület, társaság jött létre, amelyek célja a tudomány művelése, terjesztése. Ez azonban szétszórtságot eredményez, sok a párhuzamosság. Az MTA romániai külső tagjai és szakterületük: Benkő Samu, művelődéstörténész, Brassai Zoltán, orvostudomány, Csetri Elek, történettudomány, Demény Lajos, történettudomány, Egyed Ákos, történettudomány, Gábos Zoltán, elméleti fizika, Gyenge Csaba, műszaki tudományok, Kiss Elemér, matematika, Kolumbán József, matematika, Maros Dezső, műszaki tudományok, Nagy-Tóth Ferenc, biológia, Péntek János, nyelvészet, Péter Mihály Heinrich, mikrobiológia, Toró Tibor, elméleti fizika, Uray Zoltán, sugárbiológia. Tiszteletbeli tag: Jakó Zsigmond, középkori történelem. A MTA 1990–2006 között elhunyt külső és tiszteleti tagjai: Faragó József, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Pataki József. /Papp Annamária: Területi bizottságot hoz létre Kolozsváron az MTA. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület látná el az új feladatot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./