Összefogás a háromkúti iskoláért
Árvíz rongálta meg az amúgy is kivénhedt iskolaépületet Háromkúton. Bár a 165 fős magyar lakosság a gyarapodás jeleit mutatja, és a templom is szűkösnek bizonyul, megtörténhet, hogy veszélybe kerül a magyar oktatás. Iskolaépítésre készülnek a háromkútiak, összefogásra kérik a magyarságot.
Háromkút felé zötyögünk a köves úton. Hamar kiderül, örülhetünk, hogy van egyáltalán úttest, mert fennebb nyoma vész, helyét a patak vize veszi át. A nyári árvizek eredménye ez, elmosta az utat, iszappal töltötte meg az udvarokat, két autót tett totálkárossá. Az iskola udvarát uszadékfával töltötte fel, a szín és kerti vécék helyén nem maradt más, mint egy három méter mély gödör. Az egykor szövetkezeti üzletként, majd 1996-tól iskolaként és kultúrházként használt ingatlan pincéjében korhadnak a gerendák, átnedvesedtek az öreg falak. Nem lehet halogatni a teljes felújítást. Hozzávetőleg 2 millió lejre lenne szükség a rendbetételhez. Imre Annácska, a tanítónő pedig szerényen elmondja, már megvan a kezdőtőke: 600 leje és 20 000 forintja van adományokból.
Sok a gazda, kevés a segítő
Háromkút három megye területén fekszik: a magyarlakta része közigazgatásilag Gyimesközéplokhoz, egyházilag és egészségügyileg Gyergyószentmiklóshoz tartozik. Sok a gazda, kevés a segítő – tudjuk meg a faluban, mint ahogy az is kiderül, mihelyt árvíz után járhatóvá tették az egyik utat, nem segítség érkezett rajta, hanem máris a fát kezdték szállítani – Neamţ irányába.
A magyar oktatás kérdésessé válásáról értesült Gyergyószentmiklós önkormányzata is, Mezei János polgármester a helyszínen járva érdeklődött, miben lehetne segítséget nyújtani.
„Bár csupán az egészségügy terén tartozik hozzánk Háromkút, fontos nekünk a Gyilkostó szomszédságában lakó magyarság oktatásának kérdése. Meg kell találnunk annak módját, hogy az iskolát ne kelljen megszüntetni, mert újraindítása igencsak kétséges lenne. Vállalkozókhoz, adakozókhoz intézünk felhívást, és összefogva próbálunk ez ügyben lépéseket tenni, természetesen Gyimesközéplok önkormányzatával egyeztetve” – mondta lapunknak a polgármester.
Összefogáson múlik a templom és az iskola sorsa
Portik-Hegyi Kelemen gyergyói főesperes éppen a háromkúti templom javításának munkálatait ellenőrizni érkezett a településre. A kiöregedett gerendákat cserélik a százéves istenházán, külsejét javítják, új csatornát helyeznek el, hogy az esővizet levezesse. A lakosság nyolcvan százaléka gyakorló katolikus, és kezdett szűk lenni a templom. Azt tervezik, minden család, aki erdős területtel rendelkezik, évente ad néhány köbméter faanyagot, mert így lesz esély, hogy – bár tíz év múlva – új templom épülhessen. Az iskola kérdése is aggasztja az egyházfőt, ő is az összefogásban látja a megoldást. Reméli, hogy egyházkerületi adománygyűjtésből e célra is jut egy kis segítség.
„Ősszel biztosan elkezdődik az oktatás, hét kisiskolás, 18 óvodás lesz. Ám keresnünk kell a lehetőségeket, mert az épület állapota egyre gyatrább. Nagy költség a felújítás, nem tudom, honnan lesz rá fedezet” – mondja Imre Anna tanítónő.
Gyimesközéplok alpolgármestere, Gergely Károly biztosított: fontos a községnek Háromkút, a lakosság is ragaszkodik hozzá, hogy Gyimesközéplokhoz tartozzon: „Folyamatban van az iskola területének tisztázása, telekkönyveztetése, aztán pedig fel kell újítani az épületet. Csak ez az anyagi helyzet. Nem is tudom megmondani, mennyit tud ehhez pótolni az önkormányzat” – fogalmazott az alpolgármester.
A települést nemrég felkereső Bajtai Erzsébet nagykövetné asszony, amint a falubeliek elmondták, könnyes szemmel búcsúzott, ígérve, megnézi, mit tehetne a közösségért. Lapunk kérdésére azt mondta, „csodálatos a táj, a hagyományos házak és a nagyon jólelkű emberek – ezt viszem haza magammal Háromkútról. Mély benyomást tett rám az iskola megrongálódott épülete. Az iskola azért adatott a mi közönségünknek, hogy helyreállítsuk, mert egyre több a gyerek, igény van rá. Közös feladatunk az épület helyreállítása, összefogásra van szükség. Ne feledjük el, sok vállalkozó van, akinek megélhetést, sőt meggazdagodást jelentettek a környékbeli erdők, és most van itt az ideje, hogy a haszonból egy keveset visszaadjanak a háromkúti közösségnek”.
Balázs Katalin
[1www.honline.ro]2. Erdély.ma

Nemsokára új iskola épül Háromkúton
Háromkút a Fekete-Hagymás lábánál fekszik, 14 kilométerre a Gyilkos-tótól. Százhatvan lakosa két megye határvitájában őrlődik. A moldvai Neamţ megye magáénak tartja az erdőiket, kaszálóikat, még az utat is. Közigazgatásilag mégis Gyimesközéplokhoz, vagyis Hargita megyéhez tartozik.
A kis település most az iskoláért küzd, mert tavaly elmosta az árvíz. Közadakozásból szeretnék újraépíteni és mintegy három millió forint már össze is gyűlt. Háromkútról nagyon sokat hallottunk a tavalyi árvíz után, hiszen itt elmosta a települést, az iskolát is elöntötte.
Az iskola újjáépítése érdekében nagy összefogás alakult ki. Sok jóindulatú emberre talált az új iskola megálmodója, Imre Anna tanítónő, nemcsak az országhatárokon belül, hanem világszerte. A háromkútiak abban reménykednek, hogy gyerekeik az ősztől már új iskolában tanulhatnak. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Leégett a háromkúti magyar iskola
Porig égett pénteken hajnalban a Neamţ megyei Háromkút magyar iskolája. A helybeliek szerint a faépület percek alatt a tűz martalékává vált, idő sem volt arra, hogy a tűzoltókat kihívják. Imre Anna tanítónő elmondta, több mint ezer könyv, a nemrég adományként kapott felszerelés (számítógépek, nyomtató, fénymásoló) is odaveszett.
A 140 négyzetméternyi felületű, faszerkezetű ingatlant nem lehetett megmenteni. A pedagógus szerint ki van zárva, hogy valaki szándékosan gyújtotta volna fel az egykoron szövetkezeti vegyesboltként működő épületet, a kémény nélküli, 140 négyzetméternyi felületű ingatlan valószínűleg a villanyhálózatban keletkezett szikra miatt lobbanhatott lángra. „Tizenhárom éve úgy dolgozom, hogy mindig tudtam, ez a veszély fennáll, ezért mindig mindent ellenőriztem. Az óvónő úgyszintén. Nap végén a dugaszokból is kihúztunk mindent. Miután a gyermekek elmentek, mindig ellenőriztük, hogy minden rendben van-e. Most sem vettünk észre semmi gyanúsat. Sem füstöt, sem füstszagot” – mondta a tanítónő. Az iskolában nyolc gyermek, az óvodában 18 gyermek tanult.
A tanítónő elmondta, egy ideiglenes épületet keresnek, amelyben tovább folytatódhat a magyar oktatás. Amint arról már beszámoltunk, már korábban gyűjtést szerveztek egy új iskola felépítésére, mivel 2010 nyarán a települést ért árvíz után megfogalmazódott egy új iskolaépület építésének gondolata.
Krónika (Kolozsvár)

Falvaink – Háromkút – Neamt megye
A település a Békás-szorostól 15 km-re délre található. Háromkút nevét 1913-ban említették először. A falu a legeltetésre feljáró gyimesiek szálláshelyeiből kezdett kialakulni. Azelőtt Gyergyószentmiklós később a Neamţi megyei Almásmező része volt. 1956-ban az utóbbiból vált külön. Gyergyószentmiklósról a Gyilkos-tó irányából meglehetősen rossz úton lehet eljutni a festői szépségű Kisbékás-patak völgyébe. Aszfaltút nincs, csak köves úton lehet megközelíteni a települést. A Gyilkos-tótól mintegy 15 kilométerre levő Háromkút a Kisbékás-patak két oldalán elszórtan sorakozó házakból áll. A bal parton mintegy ötven család él, zömében magyarok, a patak másik partját alig fél tucat román család lakja. A falu lakói túlnyomórészt gyimesi csángók. Az első telepesek Háromkútra a 19. század közepén érkeztek. Harminc gyimesközéploki gazda vette meg a terület egy részét. Kezdetben csak nyári szállásként lakták a területet, majd lassan állandó lakhelyükké vált.
Háromkút három egymáshoz közel álló forrásról kapta a nevét. Legjelentősebb és legszebb a Meleg-forrásnak nevezett bővizű karsztforrás, amely a majd 1800 méter magas Fekete-Hagymás lábánál tör a felszínre. A forrásból kiömlő víz bővizű patak formájában ömlik a Kisbékás-patakba, amelynek kristálytiszta vizében még ma is mosnak az asszonyok.
A falu fölé emelkedő fenyvesek már a Nagy-Hagymás Természetvédelmi Terület részét képezik. Háromkút egy élő, élni akaró kis magyar település. A zord körülmények között élő emberek nem akarnak elköltözni, nem vágynak csillogásra, hatalmas vagyonra, vagy kényelemre. Munkahelyre, biztos jövedelemre lenne szükségük ahhoz, hogy az ötödik osztálytól idegenbe kerülő gyermekeik költségeit fizetni tudják.
A legnagyobb, ami hiányzik a munkahely, a pénznélküliség itt nagyon nagy. Volt, aki elment külföldre dolgozni, hogy tudja a gyermekét iskolába járatni. A mesebeli szépségű vidék turistaparadicsom is lehetne. Ehhez azonban járható utakra lenne szükség. És arra, hogy a megyék kiegyezzenek, hogy hol vannak a határaik, hová tartozik a település. Háromkút – ahogy az itt élők mondják – a küszöbön van. Vagyis három megye – Hargita, Bákó és Neamţ megyék – határán terül el. A faluban nincs orvos, pap és posta sem.
Az itt élő embereknek közel 43 kilométert kell utazniuk ha orvoshoz akarnak menni Gyergyószentmiklósra, de ugyanennyit kell menniük, ha hivatalos ügyeiket akarják elintézni a Gyimesközéploki Polgármesteri Hivatalban.
A december 2-i műsorban Imre Anna tanítónő, Prezsmer János (77) gazdálkodó, Prezsmer Imre gazdálkodó, Prezsmer György gazdálkodó, Prezsmer Ilonka háziasszony, Prezsmer István (43) fiatalember, Prezsmer Maricica (30) fiatal családanya, Nagy Erzsébet falugondnok vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi településről.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Segítség a háromkúti tanoda építéséhez
Akár már jövő hónapban befejeződhet a háromkúti iskola építése. Két teherautónyi anyag érkezett a munkálatok folytatásához Magyarországról. Az új tanodára több mint 30 háromkúti gyereknek van szüksége.
A 2010-es árvíz nagy károkat okozott a háromkúti iskolában, és alig lábaltak ki a javításból, 2012. március 12-én tűz ütött ki, amely a tanodát a földdel tette egyenlővé. A diákok egy helybéli család ingatlanjába költöztek át ideiglenesen, és elkezdték tervezni egy új iskola építését. Ennek kálváriájáról a tanítónő, Imre Anna, valamint Nagy Erzsébet falugondnok tudna órákon, napokon át beszélni.
Szép számmal jelentkeztek olyanok, akik felkarolták az ügyet, létrejött a Hármaskútért Egyesület, a bankszámlára adományok érkeztek, Magyarország számos településén szerveztek jótékonysági esteket a háromkútiak megsegítéséért. A területvásárlásra sor került, ám nehézségek övezték a szükséges engedélyek beszerzését, majd az ingatlan megterveztetése és az építkezés elkezdése váratott magára. Bonyodalmak adódtak szinte folyamatosan, az építő által kivitelezésért kért összeg a lehetőségekhez képest irreálisan magasnak bizonyult, így új csapattal kellett szerződést kötni.
Bajtai Erzsébet lelkes támogatója volt az ügynek, az ő halála rendítette meg a tanítónőt reményében, hogy egyszer a munkálatok végére érnek. A gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia az építkezés adminisztrálásának átvállalásával, illetve az anyagok egy részének biztosításával lendítette előre a haladást, de amint Imre Anna mondja, az utóbbi időben újra kezdte reményét veszíteni, hogy kerül támogatás a befejezéshez.
Ez a múlt. Kedden ugyanis két teherautó érkezett Háromkútra, Magyarországról hozva a még szükséges anyagokat, a szállítmány vezetője pedig közölte, már gyártják a nyílászárókat is. Október 15-re befejezik az építést – hangzott el sok helybéli előtt, akik a kamionok leürítésénél kalákáztak kedden. Mint kiderült, a magyar államtól érkezett a 8,5 millió forintnyi, ám ennél sokkal többet érő támogatás.
Segítség kötelességtudatból
Mizsei Attila az Eger melletti Szarvaskőből érkezett, elsősorban neki köszönhető a magyarországi támogatás. Elmondta, ő látszerész, és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik. Egy alkalommal, úgy másfél esztendeje, amikor épp a kárpáti borzderes fajta után kutatott, hogy visszatelepítse az országban már kiveszett faját Magyarországra, Háromkúton is megfordult. Meglepte a vendégszeretet, megdöbbentette viszont a hír, hogy leégett az iskola. Követte az építkezés folyamatát, azt is látta, hogy a források elapadóban. Ekkortájt jutott el hozzá a hír, hogy a magyar kormány támogatásával Kassán felépült egy iskola.
További lépéseit a lehető legegyszerűbben tálalta: „Írtam egy levelet Répás Zsuzsának, hogy segítség kellene Háromkútra, és egyszer csak megérkezett a támogatás. Az egyesület számlájára jött a pénz, de úgy láttam jónak, ha az anyagokat Magyarországon vásároljuk meg. Sok ismerősöm van az építőiparban, gyártói, beszerzési áron tudtam a termékekhez hozzájutni. Ráadásul Romániában az anyagárak jó húsz százalékkal magasabbak, mint nálunk. Az anyagok több mint nyolcvan százalékát hoztuk most, otthon pedig gyártják a nyílászárókat, melyek árát úgy alkudtuk ki, el is hozzák, be is szerelik. Pár héten belül mindez megtörténik” – mondja, arra a kérdésre pedig, hogy miért vállalta fel ezt a feladatot, röviden válaszolt: semmi más nem volt részéről, mint a kötelességtudat. Az diktált.
„Ez nem egy kihalóban lévő falu”
„Hála a Jóistennek, a sors úgy hozta, hogy megismertük Attilát. Akkor jött, amikor a reményt már elvesztettem. Bizakodom, hogy most már befejezzük a munkát”– mondja Imre Anna tanítónő. A 150 lakosú Háromkút új tanépületben több mint 30 iskolásnak és óvodásnak lesz helye, a tetőteret is beépítik majd, ahol pedagógusok szolgálati lakása mellett vendégszobák lesznek. Az oktatók közül jelenleg ugyanis csak Annácska háromkúti, tanítótársának és az óvónőnek is csak tanévközben otthona Háromkút.
„Ez nem egy kihalóban lévő falu, sok a gyermekek, és mindegyikük megérdemli, hogy olyan oktatásban legyen része, mint bármelyik más vele egykorúnak az országban. Azt akarom, hogy a legjobbat hozzuk ki a gyermekekből, és szeressenek ide járni” – mondja a háromkúti születésű tanítónő.
Portik-Hegyi Kelemen főesperes is a helybélieket dicsérte a kalákázásért, és hogy minden család pótolt a tetőzetbe az egyháztanáccsal megegyezettek alapján, sőt a háromkúti búcsús mise perselypénze is az iskolaépítést szolgálta. Elégedett az építők munkájával: „olyan emberek, akik nem a pénzt nézik. Olyan, mint, amire gyerekkoromból emlékszem, hogy a kimondott szó többet ér száz papírnál” – fogalmazott. A főesperes örvendene az októberi munkálatbefejezésnek, de a realitás vele azt mondatja, hogy csak hónapokkal később lesz beköltözésre alkalmas az iskola.
Balázs Katalin, Székelyhon.ro

Felépült a háromkúti iskola
Az utolsó munkálatokat végzik, a felépült háromkúti iskolán, mely 2012-ben égett le. A beruházást, számos adományozó támogatta. A Bethlen Gábor Alap 8,5 millió forintot adott hozzá, Kövér László, az Országgyűlés elnöke pedig, saját forrásából 1,5 millió forinttal segítette az intézmény felépülését. Az iskola ünnepélyes átadása, szeptember 14-én lesz.
A gyimesi falu iskolája, azt még túlélte, hogy 2010-ben a falut kettészelő Kis-Békás patak kiöntött. A már akkor, rossz állapotban lévő épületben, kár nem keletkezett, viszont az intézmény udvarának jelentős része a víz martalékává vált. Még ebben az évben indult az adománygyűjtés egy új iskola építéséhez Imre Anna tanítónő irányításával, a helyi Hármaskútért Egyesület közreműködésével, melynek a tanítónő férje az elnöke. (Ebbe a gyűjtésbe az Erdély.ma is aktívan bekapcsolódott, eredménye itt látható: http://erdely.ma/adomany.php?ad_id=5 Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a portálunkon 2010. augusztus 23-án elindított nyilvános gyűjtés mellett közvetlenül is érkeztek adományok Háromkútra! Az iskolaépítéssel járó bonyodalmakról, a helyszín-változásokról, az iskola terveinek változatairól és az építkezés megkezdéséről több cikkünkben is beszámoltunk – szerk.) Az épület, ami egyben az óvodai és iskolai funkciót is betöltötte, 2012. márciusában égett le. Ekkorra már, számos jótékonysági koncertet és előadást szerveztek több magyarországi településen, így az iskola építéséhez, a pénz jelentős része, rendelkezésre állt. Mihók Péter, Gyimesközéplok polgármestere, a sajnálatos esemény kapcsán, a sajtót arról tájékoztatta, hogy maximális mértékben az ügy mellé állnak, mivel az új iskola építéséhez szükséges pénz jelentős része már akkor rendelkezésre állt. „Segítünk, az intézményt berendezni, az elégett eszközöket pedig, pótoljuk" – mondta.
Az új oktatási intézményben egy-egy óvodai és iskolai terem, egy fiú- és egy lánymosdó, valamint egy tanári szoba van.
Takács Judit
Erdély.ma

Sokba kerül a kétnyelvűség a Kovászna megyei oktatásban
Sokba kerül Kovászna megyében a kétnyelvű oktatás a megyei tanfelügyelőség szerint, amelynek adatai alapján a többnyelvűség 190 pluszállást jelent a háromszéki oktatási rendszerben. 
Kiss Imre főtanfelügyelő rámutatott: a megyében dolgozó 120 magyarnyelv- és irodalomtanár bére ugyan nem okoz többletköltséget, mivel esetükben a törvény egy pluszszorzót ír elő, így a minisztériumtól kapott fizetési keret már tartalmazza a teljes összeget, viszont a kétnyelvű iskolákban kis létszámú osztályokat kénytelenek működtetni, ez pedig körülbelül hetven olyan állást jelent, amire pénzt kell elkülöníteni. Kiss Imre a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskolát hozta fel példaként, ahol átlagosan tízes létszámú, román tannyelvű osztályok működnek.
„Ha a tanintézet egynyelvű volna, a gyermekeket szét lehetne osztani a meglévő másik négy osztály között, és kevesebb állásra lenne szükség” – magyarázta. Bölönben éppen fordított a helyzet, ott ugyanis kevés magyar anyanyelvű tanulónak biztosítanak külön osztályt. „A minisztériumban is meg kell érteniük, hogy a kétnyelvűség pluszkiadást jelent” – szögezte le a főtanfelügyelő.
Kiss Imre annak kapcsán számolt be erről, hogy a háromszéki tanügyi rendszer költségvetése idén is hiányos, a gyermeklétszám utáni fejkvóta alapján biztosított összeg ugyanis a kiadásoknak csak 86 százalékára elég. Sikerült ugyan valamennyit lefaragni a költségekből, a tavalyi 17 százalékról ugyanis ebben az évben 14 százalékosra csökkentették a deficitet, év végén ugyanakkor a kormány is megemelte a fejkvóta egyik szorzójának értékét 20 százalékkal, de mindez nem fedezi a 15 százalékos fizetés-kiegészítést, hiszen a járulékos bérköltségek is emelkedtek.
A főtanfelügyelő rámutatott: próbálják hatékonyabbá tenni a rendszert, tavaly például mintegy száz állást szüntettek meg – ennek kapcsán arra törekedtek, hogy emiatt ne kelljen elbocsátani senkit, így nyugdíjazásokkal, illetve nem teljes állások kiiktatásával oldották meg a problémát. „Április elsejéig ugyanakkor további 31 munkahelyet kell még lefaragni, különben veszélybe kerülnek a fizetések. A minisztérium ugyanis megyeszinten egységesen hagyja jóvá a bérköltségeket, és hiába van rendben a tanintézetek többsége, ha néhány iskolában, óvodában túllépik a keretet, senki nem kapja meg a juttatást” – magyarázta Kiss Imre.
Az oktatási szakértő arra is rámutatott: bizonyos helyzetekben nem működik a fejkvóta alapú finanszírozás, hiszen például a kis falvakban az óvodába és az elemi iskolába csak tucatnyi gyermek jár, de óvónőt és tanítónőt kell alkalmazni összesen két és fél teljes munkaidőnek megfelelő normával, holott ezeket az állásokat 56 gyermek után fizetett összeggel tudnák fenntartani.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

A Reformáció 500 éve
Nemzetközi konferenciát szerveztek Aradon
Az Aradi Aurel Vlaicu Egyetemnek a Kultúrák és Felekezetek Közötti Kapcsolatokat Tanulmányozó Központja, a Reformáció 500 éve címmel nemzetközi konferenciát szervez április 26–28. között.
A program szerdán 17–20 óra között, a vendégek fogadásával, elszállásolásával indult.
Tegnap, csütörtökön az Egyetem Aulájában a 9 órakor kezdődött hivatalos megnyitón az Egyetem vezetőségének a társaságában prof. dr. Ramona Lile rektor köszöntötte a hazai előadók mellett az Egyesült Államokból, Dél-Koreából, Lengyelországból, Magyarországról, Ukrajnából, Hollandiából, Németországból, Nagy Britanniából, illetve Dél-Koreából érkezett előadókat.
Ezt követően, prof. dr. Corneliu Constantineanu moderátor felkérésére a lengyelországi prof. dr. Wojciech Szczerba, az Evangélikus Protestantizmus és a civil társadalom címmel megtartott előadásával indult a román, illetve angol nyelvű konferencia. Azon az Aradi Református Egyházmegyét nt. Czégé Imre arad-gáji, illetve nt. Józsa Ferencz nyugalmazott lelkipásztor képviselte.
Amint érdeklődésünkre nt. Czégé Imre elmondta, az Egyetemtől a közelmúltban kapták a meghívást a tartalmas konferenciára. A szinkronfordítással zajló konferencián neves külföldi és hazai egyetemi tanárok tettek eleget a meghívásnak, összesen 40 értekezést tartva, több helyszínen. Az előadások rengeteg új információval szolgálnak, mert nemcsak a reformátusok és az evangélikusok vannak itt, hanem a pünkösdista, baptista és ortodoxok egyházaknak a képviselői is jelen vannak.
Ami a magyar nyelvterületet illeti, előadást tartott prof. dr. Kovács Ábrahám A magyar és a koreai reformátusság válasza a totalitárius rendszer irányába címmel. Ugyanakkor a romániai magyar előadókat dr. R. Szabó István képviselte, akik a beszélgetésünk után románul a Miről beszélünk? című előadását készült megtartani.
A marosvásárhelyi Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója kérésünkre el is mondta megtartandó előadásának a lényegét. Már a címe is jelzi, hogy hitvitát érint, amiben a felperes a per során nem juthat egy rosszabb határozathoz, mint ami a per előtt volt érvényben. – Vagyis, miről beszélünk? Rosszabb helyzetet teremt a reformáció, vagy teljesen megújított valamit? Alapjában én a reformációnak Erdélyben kifejtett hatására kívánok kitérni, különösen Erdély aranykorára szeretnék összpontosítani, Bethlen Gábor uralkodására, az ő politikájára. A hitéből fakadó társadalmi, politikai, szociális és mindennemű átalakításaira. Amikor a reformációra emlékezünk, annak a jegyében érdemes azt tenni, hogy az 500 évvel ezelőtt nem egyszeri esemény volt, hanem azóta is folyamatosan létező valóság. Annak mindig az a kihívása, hogy aktualizálni kell az evangéliumi alapértékeket, tanításokat, elveket, hogyan hozom be a mai politikai, társadalmi, egyházi vonatkozásokba?
A Bethlen Gábor kora kedvenc témám, amiben kérdéseket kívánok nyitva hagyni. Közöttük azt is, miért nevezzük aranykornak Bethlen Gábor korának az időszakát. Az akkori korban létezett ugyanis az Unio Trium Nationum, amiből a románokat kiszorították. Hogy helyes volt-e vagy nem, csak akkor dönthetjük el, ha belehelyezzük magunkat az akkori időszaknak a valóságába. Itt látom a nagy kihívást a történészek számára is, amikor mai fejjel, akkori helyzeteket próbálunk értékelni. Azt nem lehet csak csúsztatásokkal tenni. Nagy gondom és bele is kívánom szőni az előadásába, hogy Erdélyben és Partiumban is kialakítottunk párhuzamos társadalmakat, mert a magyar egyházak és közösségek párhuzamban élnek a románokkal, és igazából csak akkor próbáljuk a kapcsolatokat keresni, ha van közös ellenségünk. Román nyelven olyan előadás is elhangozott: a reformáció hogyan hatott a XVI–XVII. századi erdélyi román társadalomra. Az előadóval elbeszélgettem és megegyeztem, hogy nincsenek román–magyar kapcsolódási pontok teológusok, más vezető emberek között, hanem azok megmaradnak a protokolláris szinteken. Mert Bethlen Gábort annyira az erős hite irányította, hogy befogadta a kiüldözött jezsuitákat, akik kimondottan reformáció ellenesek voltak. Ő nem félt tőlük, manapság viszont a párhuzamos társadalmainkat, bizonyos mértékben a félelem motiválja, ami nem jó tanácsadó – előlegezte meg számunkra előadásának a lényegét dr. R. Szabó István, a marosvásárhelyi Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Nt. Czégé Imre annak a reményének adott hangot, hogy a Reformáció 500. évfordulója alkalmából még számos, színvonalas előadást szerveznek idén.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Hogyan került Sepsiszentgyörgyre Benczédi Sándor Kós Károly-szobra?
Kós Károly fiának, a neves szobrászművész Kós Andrásnak nemrég nyílt sepsiszentgyörgyi kiállítása alkalmat kínál egy máig is válasz nélkül maradt kérdés felelevenítésére: kinek a közbenjárására került 1979-ben, a Székely Nemzeti Múzeum fennállásának centenáriumi évében annak udvarára Benczédi Sándor ismert kolozsvári szobrász Kós Károlyról készített, ma is ott látható mellszobra.
A rendelkezésemre álló, hiányosnak mondható adatok alapján a következő kép áll össze: a Kovászna Megyei Művelődési és Szocialista Nevelési Bizottság a Képzőművészek Országos Szövetségével karöltve 1979-ben keltezés nélküli, de pecséttel és aláírásokkal ellátott román nyelvű levelet fogalmazott Kós András szobrászművésznek, amelyben felkérik, adományozna a Kovászna Megyei Múzeumnak egy általa apjáról, Kós Károlyról készített mellszobrot. Hogy e levelet feltehetően nem postázták Kósnak, arra az alábbiak világítanak rá: 1979. október 22-én Szabó Zoltán, a megyei művelődési bizottság munkatársa, dr. Székely Zoltán múzeumigazgató, Plugor Sándor, a képzőművészek szövetségének helyi elnöke, valamint Baász Imre festő- és Petrovits István szobrászművész az árkosi agronómusházban elbírálták, hogy Kós Károly Benczédi Sándor szobrászművész által Árkoson az év október közepén kőbe vésett mellszobra mennyiben felel meg a múzeum kertjében való elhelyezési követelményeknek. A bírálat jegyzőkönyvéből egyértelműen kiderül, hogy az alkotás egyrészt nem felel meg a megyei pártbizottság titkársága által megfogalmazott előírásoknak, másrészt művészi kivitelezése is több kívánnivalót hagy maga után. Plugor Sándor úgy vélekedett, hogy Kós Károly európai rangú egyénisége egy figyelemre méltóbb alkotást érdemelne meg, amelyre elsősorban szobrászművész fiát kellene felkérni. Petrovits István szerint egy monumentális szobor helyett nem lehet elhelyezni egy Benczédi közismert és nagyra értékelt groteszk kisplasztikáira emlékeztető alkotást. Baász Imre annak a véleményének adott hangot, hogy Kós Károly sokoldalú személyiségének megörökítésére sem tartalmilag, sem művészileg nem felel meg ez a munka.
Közben Plugor Sándor, aki különben is ötletgazdája és első szorgalmazója volt a kezdeményezésnek, hogy Sepsiszentgyörgyön egy Kós Károly-szoborral tisztelegjenek az építész emléke előtt, levélben és telefonbeszélgetésben is felkéri Kós Andrást annak elkészítésére. Erre november 7-i keltezésű levelében Kós András válaszol is. Felemlíti, hogy „Benczédi Sándor szobrász kollégám még a nyár folyamán keresett engem telefonon, és távollétemben feleségemmel a következőket közölte: Őt (Benczédit) Sepsiszentgyörgyön megbízták Kós Károly szobrának elkészítésével. Állítólag azt mondta, hogy ez a munka elsősorban engem illetne, de ha én nem vállalom, úgy ő elkészíti. A feleségem arra kérte Benczédit, hogy ezt a kérdést velem beszélje meg, mert csak én vagyok ebben illetékes. (…) Benczédi velem erről a kérdésről a mai napig nem tárgyalt, holott többször is találkoztam vele azóta.” Elküldi Plugornak az Igazság című Kolozs megyei napilap október 31-i számában napvilágot látott közleményt, amely szerint a szentgyörgyi múzeumban tisztelgésként a polihisztor szelleme előtt „leleplezésre kerül Kós Károly mellszobra is, amelynek elkészítését a neves kolozsvári szobrászra, Benczédi Sándorra bízták”. Kós András megjegyzi, hogy a hozzá eljuttatott felkérés így kellemetlen helyzetet teremt számára Benczédivel szemben, és „senki nem mosná le rólam, hogy elütöttem egyik kollégámat egy lehetőségtől”. Véleménye szerint az Igazság közleménye „nem véletlenül jelent meg”, a helyzet tisztázása pedig „a sepsiszentgyörgyi illetékesekre tartozik”.
Nos, amint a Székely Nemzeti Múzeum kertjében ma is látható, Benczédi Sándor készítette Kós Károly-mellszobor igazolja, a megyei pártbizottság 1979-ben uralkodó korifeusai végül nem bonyolódtak újabb felkérésekbe, elfogadták a már elkészült alkotást, évi tevékenységi tervükben kipipálva a rendszer számára amúgy is ellenszenves múzeum centenáriumi ünnepsége e mozzanatának megvalósulását. A rejtély viszont marad: kik voltak a „sepsiszentgyörgyi illetékesek”, akik annak ellenére adtak megbízást Benczédinek, hogy jegyzőkönyvileg is megállapították: az általa elkészített munka „nem felel meg” a megyei pártbizottság által megszabott követelményeknek.
József Álmos / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)