Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Ilyés Ildikó
5 tétel
2000. április 18.
Folynak az RMDSZ-előválasztások és jelöltállítások. Ápr. 17-én ülésezett az RMDSZ Fehér megyei Választmánya Nagyenyeden. A megyei tanácsoslista sorrendje a következőképpen alakult: Brendus Gyula, Köble Csaba, Cseterás János Bakó Botond. - A Csíki területi szervezetben a megyei tanácsosjelöltek kijelölésére lebonyolított előválasztások nyomán kialakult tanácsosi lista a következő: Zsombori Vilmos (10331 szavazat), Borbély Ernő (9732), Beder Tibor (9223), Papp Kincses Emese (8168), Gergely Matyás (7696), Mátéffy Győző (7414), Csillag Géza (5666), Borboly Csaba (5471), Deáky Tibor (5285), Rafain Zoltán (5008), Ábrahám István (5002), Hegyi István (4656), Kedves Imre (4540), Ördög Imre (4363), Eigel Tibor (4137), Gálfi Nándor (3986), Ilyés Ildikó (3939), Szász István (3792), Lukács Vilmos (3791), Fazakas Imre (3695), Vitos László (3331), Bencze Tibor (3300), Lukács Antal (3171), Albert Homonnai Márton (2892), Csutak István (2754), Biederman Attila (2561), Bálint Gábor (2439), Molnár József (2346), Farkas László Dezső (2218), Simon Repolski Péter (2079). - Ápr. 16-án előválasztást tartottak Sarmaságon és Kárászteleken. Sarmaságon az RMDSZ polgármester jelöltje Keresztes Zoltán lett (a szavazatok 63%-ával), Kárászteleken az RMDSZ polgármester-jelöltje Faluvégi Ferenc. /Folynak az előválasztások és jelöltállítások Erdélyben. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 18. - 1704. sz./
2009. február 11.
A 2008-ban megjelent szatmári könyvek és tudományos-kulturális kiadványok (összesen 280) közelmúltban megtartott seregszemléjén a Szamos kulturális hetilapot a legjobbnak járó díjjal tüntették ki. A szatmári magyarság alig egy éve indult művelődési folyóirata a Szatmári Magyar Hírlap mellékleteként jelent meg. Jól döntött a Scriptor Alapítvány kuratóriuma (elnöke Szilágyi Ferenc vállalkozó), amikor elhatározta, hogy alig egy esztendővel a Hírlap Könyvek sorozat beindítása után (főszerkesztője Veres István) egy külön művelődési lapot is megjelentet. Ilyés Ildikó, a Szamos főszerkesztője a lap alapítói közé tartozik. A rendszerváltás utáni próbálkozást, a Szamoshát című lapot /1990-1994/ már régen elfelejtették. A Szamosba olyan tekintélyes értelmiségiek írnak rendszeresen, mint Bura László nyelvész, közíró, egyház- és helytörténész, Muhi Sándor grafikus, művésztörténész, Mandula Tibor történész, Csirák Csaba kultúrtörténész, Fazekas Lóránt biológus-madárkutató és újabban Kiss Sándor matematikus és Danku Pál helytörténész. /Sike Lajos: Szamos-lap a kultúráról. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./
2009. június 11.
Június 10-én a Szatmári Magyar Hírlap és a köré szerveződött szellemi műhely munkatársai közönségtalálkozót és gálaestet szerveztek a nagykárolyi kastélyban. Végh Balázs Béla, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett karának adjunktusa tartott tájékoztatót a nagykárolyi középiskolák végzősei számára a felsőoktatási intézmény által nyújtott képzési lehetőségekről. Ezt követően a Szatmári Magyar Hírlapról beszélt az egybegyűlteknek Ilonczai Gyöngyi főszerkesztő, a Szamos társadalmi és kulturális hetilapot pedig Ilyés Ildikó főszerkesztő mutatta be. A Scriptor Alapítvány munkásságáról, terveiről Szilágyi Ferenc elnök, valamint Veres István menedzser tartott beszámolót, melynek során felajánlották a nagykárolyi és a Nagykároly környéki irodalmárok, történészek és kutatók számára a lehetőséget írásaik megjelentetésére a hetilap hasábjain, illetve önálló kötetek formájában. A közönségtalálkozón jelen voltak a Scriptor Alapítvány gondozásában eddig megjelent 15 „Hírlap könyv“ szerzői közül öten (Bura László, Mandula Tibor, Fodor István, Veres István, és Debreczeni Éva), akik részleteket olvastak fel az általuk írt kötetekből. /Közönségtalálkozó és gálaest. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 11./
2015. július 18.
Román és magyar kisiskolások barátkoztak Székelyszentkirályon
A korábbi év sikerén felbuzdulva idén is megtartották az interetnikus tábort a székelyszentkirályi Szent István Általános Iskolában, ahol a helybéliek ismét a Giurgiu megyei Oinacu település román ajkú diákjait látták vendégül. A rendezvény célja egymás kultúrájának megismerése volt.
A Szentkirályon második alkalommal megrendezett táborban hatvannégy 9–15 éves gyerek vett részt, akiknek többsége a Szent István Általános Iskola tanulója – tudtuk meg Ilyés Ildikó tanárnőtől, a tábor koordinátorától, aki hozzátette, a román és magyar anyanyelvű diákok egyhetes találkozóját a Székelyszentkirályért Szövetség szervezte, kihasználva a kormány interetnikus kapcsolatok terén meghirdetett pályázati lehetőségeit. Mint mondta, a Hargita Megye Tanácsa által is támogatott, kirándulásokat és más programokat is magában foglaló tábort könnyebb volt megszervezni a korábbihoz képest, hiszen már megvoltak a szükséges kapcsolatok, illetve a részt vevő gyerekek is ismerték egymást.
Ilyés Ildikó elmondta, az előző évhez viszonyítva láthatóan többet kommunikálnak egymással a diákok: már nemcsak kézzel-lábbal mutogatnak, hanem román nyelven is megszólalnak a helybéli gyerekek, illetve a vendégek is eltanultak egy-két magyar mondatot, szófordulatot. Hozzátette: a részvevők mindkét kultúra énekeiből megtanultak néhányat. Egy másik pozitív hozadéka a tábornak, hogy idénre már a diákok és szüleik is felvették a kapcsolatot egymással a közösségi médián keresztül – tette hozzá. A két nemzetiség közti kapcsolat megerősödését az is mutatta, hogy az oinacui tanintézmény olyan pólókat ajándékozott a szentkirályiaknak, amelyen a román zászló mellett a magyart is feltüntették.
Ha kicsi korban beleneveljük a gyerekekbe, hogy el kell fogadnunk egymást, akkor talán megszűnnek a két nép közti feszültségek. Ez azonban csak egymás megismerése által lehetséges” – jelentette ki Ilyés Ildikó. „Mindkét fél számára előnyös egy ilyen interetnikus tábor megszervezése: a helyieknek románnyelv-tudásuk fejlődik, az oinacui diákok pedig megismerhetnek egy másik kultúrát, szélesítve ezzel látókörüket.
Összességében a barátságok kialakulása és az ismeretek cserélődése a legfontosabb” – magyarázta Mădălini Oprişan, a Giurgiu megyei iskola igazgatónője. Mint mondta, előítéletek nélkül, nyitott lélekkel érkeztek Székelyföldre, talán ezért is mondható ennyire sikeresnek a tábor. Kollégájához hasonlóan meghatározó tényezőnek tartotta jobb ideológiák mentén nevelni a felnövekvő generációt, hiszen ezáltal mérséklődhet a két nemzet közti idegenkedés.
Székelyhon.ro
A korábbi év sikerén felbuzdulva idén is megtartották az interetnikus tábort a székelyszentkirályi Szent István Általános Iskolában, ahol a helybéliek ismét a Giurgiu megyei Oinacu település román ajkú diákjait látták vendégül. A rendezvény célja egymás kultúrájának megismerése volt.
A Szentkirályon második alkalommal megrendezett táborban hatvannégy 9–15 éves gyerek vett részt, akiknek többsége a Szent István Általános Iskola tanulója – tudtuk meg Ilyés Ildikó tanárnőtől, a tábor koordinátorától, aki hozzátette, a román és magyar anyanyelvű diákok egyhetes találkozóját a Székelyszentkirályért Szövetség szervezte, kihasználva a kormány interetnikus kapcsolatok terén meghirdetett pályázati lehetőségeit. Mint mondta, a Hargita Megye Tanácsa által is támogatott, kirándulásokat és más programokat is magában foglaló tábort könnyebb volt megszervezni a korábbihoz képest, hiszen már megvoltak a szükséges kapcsolatok, illetve a részt vevő gyerekek is ismerték egymást.
Ilyés Ildikó elmondta, az előző évhez viszonyítva láthatóan többet kommunikálnak egymással a diákok: már nemcsak kézzel-lábbal mutogatnak, hanem román nyelven is megszólalnak a helybéli gyerekek, illetve a vendégek is eltanultak egy-két magyar mondatot, szófordulatot. Hozzátette: a részvevők mindkét kultúra énekeiből megtanultak néhányat. Egy másik pozitív hozadéka a tábornak, hogy idénre már a diákok és szüleik is felvették a kapcsolatot egymással a közösségi médián keresztül – tette hozzá. A két nemzetiség közti kapcsolat megerősödését az is mutatta, hogy az oinacui tanintézmény olyan pólókat ajándékozott a szentkirályiaknak, amelyen a román zászló mellett a magyart is feltüntették.
Ha kicsi korban beleneveljük a gyerekekbe, hogy el kell fogadnunk egymást, akkor talán megszűnnek a két nép közti feszültségek. Ez azonban csak egymás megismerése által lehetséges” – jelentette ki Ilyés Ildikó. „Mindkét fél számára előnyös egy ilyen interetnikus tábor megszervezése: a helyieknek románnyelv-tudásuk fejlődik, az oinacui diákok pedig megismerhetnek egy másik kultúrát, szélesítve ezzel látókörüket.
Összességében a barátságok kialakulása és az ismeretek cserélődése a legfontosabb” – magyarázta Mădălini Oprişan, a Giurgiu megyei iskola igazgatónője. Mint mondta, előítéletek nélkül, nyitott lélekkel érkeztek Székelyföldre, talán ezért is mondható ennyire sikeresnek a tábor. Kollégájához hasonlóan meghatározó tényezőnek tartotta jobb ideológiák mentén nevelni a felnövekvő generációt, hiszen ezáltal mérséklődhet a két nemzet közti idegenkedés.
Székelyhon.ro
2017. február 10.
Fogyatékkal élő gyerekeknek adományoztak csíki diákok
Újból önkénteskedtek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákjai, akik az általuk készített süteményeket eladták, az összeget pedig a fogyatékkal élő gyerekek intézetének, a Manó Tanodának adományozták.
A diákok decemberben is önkénteskedtek, a csíki megyei sürgősségi kórház szemészeti és bőrgyógyászati osztályát látogatták meg, ahová saját készítésű díszeket vittek. „A tanév elején osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy vannak rosszabb helyzetben élők is. Akkor jött az ötlet, hogy mi is tudnánk segíteni, és hogy milyen jó önkénteskedni. A diákok döntöttek úgy, hogy időszakonként szervezzünk segítő jellegű akciót” – magyarázta Bors Kinga, az ötödikesek osztályfőnöke.
A kórházban tett látogatás után a diákok elhatározták, legközelebb gyerekeknek próbálnak segíteni, így esett a választás a fogyatékkal élő gyerekeket foglalkoztató Manó Tanodára. A diákok bevonták a szüleiket is, és együtt készítették el a süteményeket, amelyeket az iskolában árusítottak. A nagy lelkesedésnek köszönhetően 1030 lej gyűlt össze, amelyet el is vittek a Manó Tanodába. „A nevelők nagyon örültek a látogatásnak, mert bár az ünnepek alkalmával többen látogatnak el hozzájuk, máskor kevesebben. A mi diákjaink megdöbbentek, mert a legtöbben még nem jártak ilyen közegben, nem is tudták elképzelni, hogy vannak sérült gyerekek. Az intézményben élők is boldogok voltak, bár kicsit meglepődtek a nagy tömegtől, hisz ötvenen mentünk látogatóba” – részletezte Bors Kinga.
Hozzátette, fontosnak tartják ezeket az alkalmakat, tudatosítani szeretnék a tanítványaikban, hogy nem az a legnagyobb probléma, ha nem kapják meg a legújabb mobiltelefont, az is örömet okozhat, ha ők maguk ajándékoznak akár apró dolgokat. A tervek szerint ezek a diákok tavasszal ismét meglátogatják a kórházat és a tanodát. A 2002-ben létrejött zsögödi tanodában 24 gyereket oktatnak: óvodás csoport, előkészítő csoport, 1–4. osztály és 5–8. osztály működik az intézményben.
Ilyés Ildikó, a tanoda gyógypedagógusa elmondta, mindennapi tevékenységükhöz leginkább fogyóeszközökre van szükségük, színes papírra, ragasztóra, kartonra, festékre a nyomtatóba, így ezeket vásárolják meg a gyerekektől kapott adományból. „Egy ilyen kapcsolatból mindenki nyer, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az egészséges gyerekek találkozzanak fogyatékkal élő társaikkal, ugyanakkor ők is nagyon örvendenek az ilyen látogatásoknak. Szoktuk kérni, hogy készüljenek egy-egy verssel, énekkel, mert a látogatók örülnek ennek. A fogyatékkal élő gyerekek nem értik az adomány fontosságát, számukra az élmény fontos” – hangsúlyozta a szakember.
Péter Beáta |
Krónika (Kolozsvár)
Újból önkénteskedtek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákjai, akik az általuk készített süteményeket eladták, az összeget pedig a fogyatékkal élő gyerekek intézetének, a Manó Tanodának adományozták.
A diákok decemberben is önkénteskedtek, a csíki megyei sürgősségi kórház szemészeti és bőrgyógyászati osztályát látogatták meg, ahová saját készítésű díszeket vittek. „A tanév elején osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy vannak rosszabb helyzetben élők is. Akkor jött az ötlet, hogy mi is tudnánk segíteni, és hogy milyen jó önkénteskedni. A diákok döntöttek úgy, hogy időszakonként szervezzünk segítő jellegű akciót” – magyarázta Bors Kinga, az ötödikesek osztályfőnöke.
A kórházban tett látogatás után a diákok elhatározták, legközelebb gyerekeknek próbálnak segíteni, így esett a választás a fogyatékkal élő gyerekeket foglalkoztató Manó Tanodára. A diákok bevonták a szüleiket is, és együtt készítették el a süteményeket, amelyeket az iskolában árusítottak. A nagy lelkesedésnek köszönhetően 1030 lej gyűlt össze, amelyet el is vittek a Manó Tanodába. „A nevelők nagyon örültek a látogatásnak, mert bár az ünnepek alkalmával többen látogatnak el hozzájuk, máskor kevesebben. A mi diákjaink megdöbbentek, mert a legtöbben még nem jártak ilyen közegben, nem is tudták elképzelni, hogy vannak sérült gyerekek. Az intézményben élők is boldogok voltak, bár kicsit meglepődtek a nagy tömegtől, hisz ötvenen mentünk látogatóba” – részletezte Bors Kinga.
Hozzátette, fontosnak tartják ezeket az alkalmakat, tudatosítani szeretnék a tanítványaikban, hogy nem az a legnagyobb probléma, ha nem kapják meg a legújabb mobiltelefont, az is örömet okozhat, ha ők maguk ajándékoznak akár apró dolgokat. A tervek szerint ezek a diákok tavasszal ismét meglátogatják a kórházat és a tanodát. A 2002-ben létrejött zsögödi tanodában 24 gyereket oktatnak: óvodás csoport, előkészítő csoport, 1–4. osztály és 5–8. osztály működik az intézményben.
Ilyés Ildikó, a tanoda gyógypedagógusa elmondta, mindennapi tevékenységükhöz leginkább fogyóeszközökre van szükségük, színes papírra, ragasztóra, kartonra, festékre a nyomtatóba, így ezeket vásárolják meg a gyerekektől kapott adományból. „Egy ilyen kapcsolatból mindenki nyer, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az egészséges gyerekek találkozzanak fogyatékkal élő társaikkal, ugyanakkor ők is nagyon örvendenek az ilyen látogatásoknak. Szoktuk kérni, hogy készüljenek egy-egy verssel, énekkel, mert a látogatók örülnek ennek. A fogyatékkal élő gyerekek nem értik az adomány fontosságát, számukra az élmény fontos” – hangsúlyozta a szakember.
Péter Beáta |
Krónika (Kolozsvár)