Egyharmad jut katedrához
„Fogalmam sincs, mi lesz velem, számítottam rá, hogy jövőre már nem kapok állást, de egyelőre még csak nem is körvonalazódik, hol helyezkedhetem el. Tizenhat éve tanítottam helyettes tanárként” – nyilatkozta lapunknak egy marosvásárhelyi pedagógus, aki a tegnapi eredményhirdetéskor sokadmagával szembesült a ténnyel, hogy a tanári „pótversenyvizsgán” sem sikerült katedrafoglaláshoz elégséges eredményt elérnie.
„Fogalmam sincs, mi lesz velem, számítottam rá, hogy jövőre már nem kapok állást, de egyelőre még csak nem is körvonalazódik, hol helyezkedhetem el. Tizenhat éve tanítottam helyettes tanárként” – nyilatkozta lapunknak egy marosvásárhelyi pedagógus, aki a tegnapi eredményhirdetéskor sokadmagával szembesült a ténnyel, hogy a tanári „pótversenyvizsgán” sem sikerült katedrafoglaláshoz elégséges eredményt elérnie.
A 42 éves tanító idén szerzett egyetemi oklevelet is. Mint fogalmazott: a katedrán szerzett tapasztalata veszhet kárba. „Nehéz megérteni, hogy eddig kellettünk, nemzedékek nőttek fel a kezünk alatt, most meg teljesen máshoz kell fogjunk” – tette hozzá.
Nem ment a helyi mutyi
A júliusi megmérettetés után az augusztus 4-i tanári „pótversenyvizsga” is megdöbbentően rossz mérleggel zárult. A második fordulóra több, mint 19 ezer pedagógus iratkozott be, de a vizsgaközpontokban már csak tízezer jelölt jelent meg. Közülük is sokan visszaadták a tételeket, így a múlt heti megmérettetés után 8501 dolgozatot javítottak ki. Tízest csupán ketten kaptak, a vizsgázók több, mint egyharmada még az ötöst sem érte el.
Tavaly a pedagógusok 90 százaléka kapott ötösnél nagyobb jegyet. „Idén sokkal szigorúbban folyt a vizsgáztatás, a második fordulóban is egységes tételekkel szembesültek a jelöltek” – nyilatkozta Oana Badea, az államtitkára, aki szerint eddig a szóbeli ellenőrzés, illetve a helyileg összeállított kérdőívek miatt lehettek jobbak az eredmények.
Az idén a vizsgaközpontokat térfigyelő kamerákkal szerelték fel, 26 tanárt zártak ki csalásért, vagy csalási kísérlet miatt. Azok, akik nem elégednek meg a tegnap közzétett eredményekkel, ma 17 óráig élhetnek fellebbezési jogukkal, a végleges eredményeket 11-én teszik közzé. Az elmúlt évekhez képest idén kimagaslóan magas a sikertelenül vizsgázók aránya: 2008-ban a jelöltek 18 százaléka, 2009-ben 17, míg 2010-ben a vizsgázók 23 százaléka kapott 5-nél kisebb jegyet.
Szakmai tisztogatás
„Célunk, hogy a következő tanévtől csak azok foglalhassanak el katedrát, akik valóban megfelelő módon fel vannak készülve. Az idei tanári versenyvizsga eredményeit elnézve biztosan mondhatjuk, sikerült elérni azt, amit eredetileg az oktatási tárca célként megjelölt” – jelentette ki Oana Badea azzal kapcsolatban, hogy idén csupán a jelentkezők egyharmada, a legjobban felkészültek juthattak álláshoz. Szerinte várhatóan eltűnnek a tanügyi rendszerből azok, akik évtizedeken át szakképesítés nélkül láttak el tanári feladatokat.
Esély csak falvakban
Maros megyében 600 személy iratkozott be a vizsgára, de mindössze 360 maradt versenyben: ennyien pályázhatnak a még szabad állásokra – tudtuk meg a főtanfelügyelő helyettestől. Illés Ildikó emlékeztetett: sokan azok közül sem jutnak álláshoz, akik az előző, szakképzetteknek hirdetett vizsgán eredményesen szerepeltek. „Talán vannak még olyan eldugott kis falvak, ahol nem vállal tanítást a szakképzett pedagógus, ott lehet még esélye a szakképzetlen pályázóknak” – ismertette a Maros megyei helyzetet Illés.
Kovács Júlia óvodákért felelős tanfelügyelő elmondta, Maros megyében az óvónői helyekre is túljelentkezés van, sokan maradnak állás nélkül azok közül, akik vizsgáztak. „Még most is termelik az egyetemek az óvodapedagógusokat, pedig már most is nagyon sokan vannak, akiknek nincs ahol elhelyezkedniük” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács Júlia.
Kolozs megyében az országos átlagnak megfelelően gyengék voltak a vizsgaeredmények, feltűnően sok volt a kettes és a hármas minősítés. „A külső szemlélő számára megdöbbentő lehet, hogy ennyire alacsonyak a vizsgajegyek, de sokan nem is értjük, mit várnak el tőlünk. A tételeknek nem sok köze van ahhoz, amit az iskolában a tanterv szerint leadunk” – panaszolta egy Kolozs megyei pedagógus, aki – mint fogalmazott – számított az alacsony osztályzásra, és „már csak dacból” jelent meg az augusztus elei vizsgán.
Király András oktatási államtitkár lapunknak korábban úgy nyilatkozott, a minisztérium elvárja, hogy a pedagógusok felkészültsége megfeleljen az oktatási reform alapelveinek, és a versenyvizsgára való felkészülést több szakmai programon is lehetővé tették az érdeklődők számára. „Aki akart, az fel tudott készülni a módszertani előkészítőkön” – összegezte az államtitkár.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Felháborodás, kétkedés és bizakodás a bizonytalanságban – Tanügyi reform
Felháborodás, kétkedés és bizakodás a bizonytalanságban: ez az általános fogadtatása a 2011 januárjában életbe lépett oktatási törvénynek, aminek értelmében a 2011–2012-es tanévtől kezdődően az ötödik osztályba lépő diákok négy helyett öt évig tanulnak az általános iskolában, és csak hármat a középiskolában. Ez többtényezős és szereplős problémát vet fel.
Arról, hogy fel vannak-e készülve anyagilag és szakemberek szempontjából az általános iskolák, hogy van-e elégséges osztályterem, és hogy mik lehetnek ennek a tanügyi reformnak a következményei, Illés Ildikót, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettest, Andrássy Árpádot, a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola igazgatóját, és Kedei Pál Elődöt, a Búzásbesenyői Általános Iskola igazgatóját kérdeztük.
Felháborodás – Folytonos változások
Nem csoda, hogy mindannyiunknak, akik érintettek vagyunk e témában, elegünk van abból, hogy a romániai tanügy, a rendszerváltás óta folyamatos reformokon megy át. 
„Egy olyan rendszert próbálnak meggondolatlanul, előre meg nem fontolt, meg nem vizsgált, és ki nem elemezett módon bevezetni, ami ellentétben van a romániai, de főleg az erdélyi magyar iskolai hagyományokkal. Remélem, nem fog hosszú ideig tartani ez az áldatlan állapot” – fejezte ki nemtetszését Andrássy Árpád. 
Mivel plusz egy évfolyammal fog bővülni a diákok száma, ezért a tanterem problémája sem elhanyagolható, így megoldásként Illés Ildikó szerint erős iskolaközpontok létrehozása lenne a legcélravezetőbb, Andrássy pedig úgy gondolja, hogy csak az a kényszerű megoldás létezik, miszerint visszaállítják a „délutáni műszakot”, azt, aminek eltörléséért a szülők annyit harcoltak. Ez viszont magával vonná a 7-es Számú Általános Iskola diákjai számának csökkenését, hisz az igazgató szerint az iskola „a periférián, a külvárosban helyezkedik el, így egy geopolitikailag kedvezőtlen helyzetben van, és a szülők inkább a városközpontban levő iskolákban szeretik tudni a gyerekeiket.”
A líceumi tanárok leépítése is felháborodásra ad okot: ahány kilencedik osztály eltűnik a líceumokból, az annyiszor másfél tanári állás megszűnését eredményezi. Igaz, a főtanfelügyelő-helyettes asszony szerint ez megoldható az iskola-összevonásokkal és a tanárok „költöztetésével”, de ezt látva, joggal lehet az az érzésünk, hogy ez a reform több kárral jár, mint haszonnal.
Kétkedés – Szakemberek és anyagi támogatás hiánya
Illés Ildikó elsősorban a falusi iskolákban tapasztalható osztályterem-hiány miatt aggódik, mivel jelen pillanatban nekik sincs kidolgozott stratégiájuk erre a problémára, Andrássy szerint sokkal nagyobb kihívást jelent a szakemberek hiánya, és az iskola felszereltségéhez szükséges anyagiak beszerzése. Elmondta, a tanárok (Illés Ildikó véleményével ellentétben) nincsenek felkészülve és felkészítve arra, hogy még egy évet tanítsanak a gimnáziumokban. Tudniillik a középiskolában való tanítás sokkal nagyobb és alaposabb felkészülést igényel, mint az általános iskolában való oktatás. Hiába van a gimnáziumi tanároknak képesítése arra, hogy középiskolában is tanítsanak, nincs meg a megfelelő felkészültségük ahhoz, hogy ebben a plusz egy évben líceumi szinten tanítsanak. Andrássy Árpád még azt is nehezményezi, hogy ennek a reformnak a diákok lesznek a legnagyobb áldozatai, mert akarva-akaratlan az első néhány évjárat, kísérleti évjárat lesz, mert időre és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy a gimnáziumi kilencedik osztály elérje a líceumi kilencedik osztály tanítási, felkészítési szintjét. A másik probléma, amit ugyancsak a szakemberek hiánya generál, az leginkább a falusi iskolákat érinti. Ez pedig abból fakad, hogy ezzel a reformmal együtt bővül a gimnázium végi tudásfelmérés tananyaga, és természetesen megváltozik a felvételi rendszer is. Az általános iskola végén a diákok egy országos tudásfelmérő rendszer keretében vizsgáznak öt – a kisebbségi oktatásban résztvevők hat – kötelező tantárgyból: románból, matematikából és természettudományokból, idegen nyelvből illetve anyanyelvből, továbbá a tanév közben számítógépkezelői alapismeretekből és egy szóbeli keretében társadalomtudományokból is felmérik tudásukat. A bökkenő csak az, hogy a kisebb iskolákban nincs olyan tanár, aki a gyerekeket fel tudná készíteni számítógépes alapismeretekből: „Nekem például jelen pillanatban nincs magyar ajkú tanárom erre, és ha kötelezővé teszik ezeket a tanórákat, nem tudom, hogyan találok majd szakembert, aki heti 1–2 óráért Marosvásárhelyről eljön ide Búzásbesenyőbe” – fejezi ki aggodalmát Kedei Pál Előd, a falu általános iskolájának igazgatója.
Bízzunk. De miben?
„Az iskola egy hagyományőrző intézmény kellene legyen, és a több száz éves oktatási struktúra is igazolta, hogy a nyolc év kisgimnázium és a négy év líceum egy nagyon jó és bevált módszer volt” – fejtette ki Andrássy Árpád, aki azt is hozzátette, nem tartja tisztességesnek, hogy a tanügyben dolgozóknak nem kérték ki a véleményét a tanügyi reformról. De hát mit tehetnek egyebet? Kiszolgálják azt a rendszert, amelyben épp vannak (jelen esetben a helyi önkormányzatot és a tanfelügyelőséget), és bizakodnak, hogy valahogy áthidalják ezeket a nehézségeket, és összeszorult gyomorral várják a következő tanévet, amely szinte biztosan újabb változásokkal és reformokkal fog majd kezdődni, megnehezítve a tanárok munkáját és próbára téve a diákok alkalmazkodó kézségét.
Nem hiszem, hogy egyedüli vagyok, akik választ várnának arra a kérdésre, miért reformálják évente a tanügyi rendszert, továbbá vajon mi járhatott Funeriu miniszter úr fejében, amikor a hírhedten gyenge minőségű, és folytonos reformokon áteső francia tanügyi modellt tukmálja ránk? Reménykedjünk abban, hogy ez a reform nem fogja negatív irányba befolyásolni a gyerekek továbbtanulását, de főleg azt szeretnénk, ha végre ez az intézmény következetességével és kiszámíthatóságával megteremtené azt a biztos pontot, ami egyaránt hozzásegíti a gyereket és a szülőt ahhoz, hogy bizalommal forduljanak a tanügyi intézményekhez.
Pál Piroska
www.kozpont.ro
Erdély.ma

Elkészült a földrajz- és történelemtankönyvek magyar fordítása
Egyre biztosabb, hogy szeptembertől magyar nyelvű tankönyvekből tanulják a diákok Románia történelmét és földrajzát. A kiadványok egy részét már megkapták a tanfelügyelőségek, kiosztásuk a napokban kezdődik el. Király András oktatásügyi államtitkár szerint politikai akarat kérdése, hogy jövőre a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a magyar szakemberek készítette tankönyvek. A kiadványokban a földrajzi neveknél fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, míg a történelmi személyiségek esetében a román és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem románosították.
Elkészült a történelem- és földrajztankönyvek magyar fordítása, a kiadványokat már az új tanévben használhatják a diákok. Király András oktatási államtitkár a Krónikának elmondta, a magyar nyelvű könyvek kiadását az Országos Tankönyvkiadó vállalta, és a minisztérium tervei szerint tanévkezdésre mindenhol lehetőség lesz a lefordított, magyar nyelvű tankönyvekből oktatni Románia földrajzát és a románok történelmét. Király András emlékeztetett, hogy a középiskolában nem ingyenesek a tankönyvek, ám a Communitas Alapítvány és a kisebbségi alap hozzájárulásával a tizenkettedikes lefordított földrajz- és történelemtankönyvekből 3000-3000 példányt nyomtattak, ezeket elsősorban azok a diákok kapják meg ingyenesen, akik kötelező módon vagy választottként érettségiznek ezekből a tantárgyakból. A kötelező oktatásban, tehát a nyolcadik osztályban is ingyenesek a tankönyvek, így minden magyarul tanuló nyolcadikos természetesen díjmentesen jut hozzá a kiadványokhoz. Az oktatási államtitkár elmondta, a tankönyvek rendelésekor az idén hetedik osztályt kezdő diákok létszámát vették figyelembe, mert ebben az évfolyamban van a legtöbb gyerek, és így jövőben sem lesznek gondjaik a tankönyvekkel.
Politikafüggő magyar tankönyvek
Király András a Krónika kérdésére elmondta, a politikai akaraton is múlik, hogy a 2012/2013-as tanévtől kezdődően a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a kisebbségi oktatásban a magyar szakemberek készítette tankönyvek. Emlékeztetett: a törvény úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi nyelvű oktatásban lehet írni és fordítani tankönyveket, kis lélekszámú közösség esetén külföldről is lehet behozni. Az államtitkár úgy véli, Románia földrajza és a románok történelme esetében egy korrekt fordítás működhet, ám a tizenkettedikes tankönyv alapkérdéseket tárgyal, sok benne a világtörténelmi hivatkozás, ez esetben könnyebben megoldható az oktatás saját tankönyvekből. Király András ugyanakkor elmondta, a törvény előírja, hogy a földrajzi nevek román változatát is meg kell tanulniuk a diákoknak, ezt úgy oldották meg, hogy fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, magyarázta az államtitkár. A történelemkönyvekben pedig azt a megoldást választották, hogy a román neveket és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem fordították le románra.
Elégedettek a pedagógusok
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, megkapták a lefordított történelem- és földrajzkönyveket, és folyamatban van ezek szétosztása az iskolák között. Hargita megyébe eddig csak a tizenkettedikeseknek szánt példányok érkeztek meg, ám Ferencz S. Alpár hargitai főtanfelügyelő lapunknak elmondta, a tanévkezdésig a padokon lesznek a tankönyvek. Ferencz S. Alpár történelem szakos tanárként elmondta, Hargita megyei tanárok is részt vettek a fordításban, jó tankönyvek készültek. Úgy értékeli, ez az első lépés az anyanyelven történő tanuláshoz való jog kiszélesítésében. „A tanügyi törvény szellemében biztos vagyok benne, hogy a minisztérium következő lépése az lesz, hogy lehetővé teszi, hogy nemcsak a román nyelv és irodalmat, hanem a történelmet és a földrajzot is saját tankönyvekből és saját program szerint tanulhassák a kisebbségi oktatásban” – szögezte le a főtanfelügyelő. 
Késik a tájékoztatás
Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő érdeklődésünkre elmondta, a megye iskoláiban ingyenesen összesen 272 magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyvet osztanak ki az új tanév kezdetéig. A procedúráról egyelőre nem tájékoztatták a tanintézeteket, kiderült ugyanis, hogy a Maros megyei iskolákban semmi konkrétumot nem tudnak a beígért anyanyelvű tankönyvekről. Hajdú Zoltán, a vásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium történelem szakos tanára arról sincs meggyőződve, hogy egyáltalán sikerül a 2011/2012-es tanévtől magyarul oktatni a történelmet és a földrajzot. „Nemhogy véleményt nem tudok mondani a fordításokról, nem is tudok arról, hogy egyáltalán elkészültek-e, vagy sem. Mint ahogy azt sem, hogy szeptember 15-étől magyarul oktatunk-e a végzős osztályokban, vagy továbbra is románul kell leadnunk a leckét” – adott hangot kételyeinek a bolyais pedagógus. Hajdú hozzátette: ő eddig is mindkét nyelven leadta a tananyagot. Véleménye szerint a diákoknak nem is annyira a személyiség-, illetve településnevek fordítása, mint inkább a megfogalmazások jelentettek gondot. Nem rendelkezik több információval az RMPSZ Maros megyei vezetője, Horváth Gabriella sem. A tanárnő azonban reméli, hogy a könyvfordítóknak és a kiadóknak sikerül tartani az ütemtervet, hogy a magyar gyerekek az ősztől anyanyelvükön tanulhassák az említett két tantárgyat.
Összesen 260 magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyv áll térítésmentesen a Kolozs megyei végzős gimnazisták rendelkezésére a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelőtől. Péter Tünde a Krónikának elmondta, 547 magyar diák fejezi be a következő tanévben a gimnáziumi tanulmányait, így két diákra jut egy-egy, anyanyelvű tankönyv. A pedagógustól ugyanakkor megtudtuk: a 8. osztályos földrajz- és történelemkönyveket még nem kapta meg a tanfelügyelőség, de hamarosan azok is megérkeznek. Mint mondta, összesen 640 magyar nyolcadikos tanulhatja az idei tanévtől anyanyelvén Románia történelmét és földrajzát, ők valamennyien térítésmentesen jutnak a tankönyvek birtokába. Krónika (Kolozsvár)

Magyar elsősök nélkül marad az Unirea?
Könnyen megeshet, hogy Marosvásárhely elitiskolájának számító, vegyes tannyelvű Unirea Főgimnáziumban idén nem indul magyar tannyelvű első osztály. A beíratott gyerekek szülei az iskolában tartott gyűlés keretében fejtették ki: amennyiben a tanfelügyelőség és az iskola vezetősége Kolumbán Hajnal tanítónőt bízza meg az első osztály alakításával, ők azonnal más tanintézménybe helyezik át csemetéiket.
anító vagy osztály?
A helyzet nem precedens nélküli: tavaly azonos volt a forgatókönyv, csakhogy a tanfelügyelőség megtalálta azt a jogi kiskaput, amellyel ki lehetett „menteni” az osztályt a szóban forgó pedagógus kezéből. Akkor az összes unireás gyereket a Bolyaiba helyezték át, az osztály nélkül maradt tanítónőt pedig kihelyezték az egyik peremközségbe. A pedagógus ezúttal viszont leszögezte: nem vállal újabb száműzetést.
A gyerek nem kísérleti nyúl
A Krónikának is panaszkodó szülők elmondták, az előző nemzedékektől és Kolumbán Hajnal pedagóguskollégáitól kértek referenciát a tanítónőről. „Mindenki csak rosszat mond róla, azt állítván, hogy csúnyán bánik a gyengébb vagy közepes képességű gyerekekkel. Én a gyűlésen is kifejtettem, nincs semmi kifogásom ellene, csak hát a gyerekemet más iskolába viszem” – mondta el lapunknak egy nevét nem vállaló szülő. Egy másik apuka, Móra Ákos abból indul ki, hogy ha az iskola a szolgáltatóegység, akkor a gyermek meg a szülők az ügyfél. „A kliensnek joga van kifejteni az álláspontját, és esetleg meg is válogatni a szolgáltatót. Lehet, hogy Kolumbán Hajnal a világ legjobb tanítónője, de ahogy egy olyan orvoshoz sem megyek, akiről eddig csupa rosszat hallottam, úgy a gyermekemet sem bízom egy olyan pedagógus kezére, akit úton-útfélén bírálnak” – adott hangot véleményének a háromgyerekes apa. Egyébként a híresztelések ellenére valamennyi szülő elismeri, hogy a középkorú tanítónő akár kiváló pedagógus is lehet, csak arra kérik, ezt bizonyítsa máshol. „A mi gyerekeink nem kísérleti nyulak” – hajtogatják az érintettek.
Patthelyzet alakult ki
A tanfelügyelőség is elismeri, hogy Kolumbán Hajnal az Unirea legvaskosabb dossziéjával és legmagasabb pontszámával rendelkező magyar tanítónő. Fejes Réka szaktanfelügyelő azt is tudja, hogy soha senki nem nyújtott be ellene írásos panaszt. „Nagyon sokan panaszkodnak rá, régi diákok, szülők, csak hát éppen senki nem mert vele szembeszállni. Nem azt kifogásolják, hogy nem tanít, hanem azt, hogy képtelen a közösséggel kommunikálni. Nyers, merev, durva – állítják róla. A tanítónő legyen szigorú, de azért viselkedjen szépen a gyerekekkel” – szögezte le Fejes. A tanfelügyelő emlékeztetett a néhány évvel ezelőtti esetre, amikor a szülők tanév közben vették ki gyermekeiket Kolumbán osztályából, s akkor csak a Pál atya által működtetett árvaház lakóival sikerült feltölteni az osztályt, és megmenteni az Unirea magyar tagozatát. Hogy a felek milyen megoldást találnak a közelgő tanévkezdetig, nem tudni. „A tanfelügyelőségnek meg vannak kötve a kezei. Próbáltam szép szóval elmagyarázni, hogy a magyar tagozat léte forog kockán, a kolléganő akkor sem hajlandó tágítani. Ő az Unireában dolgozik, innen nem hajlandó távozni” – vonta meg a vállát Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő, aki már a minisztériumi illetékeseknek is jelezte a kellemetlen helyzetet.
Kolumbán: a tanfelügyelőség manipulál
Kolumbán Hajnal abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a tanfelügyelőség manipulálja a szülőket. „Ezek az emberek nem is ismernek engem, nincs, miért támadjanak. De a tanfelügyelőség ki akar csinálni. Ezért vitte el a tavaly az osztályt a Bolyaiba, engem meg kiküldött Marosszentkirályra a cigányok közé. Az sem igaz, hogy túl szigorú lennék, csak következetes vagyok. Akinek nálam elemiben csak elégségese volt, az most 5–8.-ban bukdácsol” – védekezett a három évtizede oktató pedagógus. Kolumbán azt sem rejtette véka alá, hogy amennyiben a tanfelügyelőség újabb jogi kitérőt próbál keresni, bírósághoz fordul. Kérdésünkre, hogy amennyiben jogilag igaza van, de gyakorlatilag a szülők döntése következtében osztály nélkül marad, mit tesz, kijelentette, ő semmiként nem fogja hibásnak érezni magát azért, hogy az Unireában megszűnik a magyar tagozat.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Magyar elsősök nélkül maradt az Unirea Főgimnázium
Mégsem indult magyar tannyelvű első osztály a Marosvásárhely elitiskolájának számító, vegyes tannyelvű Unirea Főgimnáziumban, miután a beíratott gyerekek szülei úgy döntöttek, más tanintézetekbe helyezik át csemetéiket, mivel a tanfelügyelőség és az iskola vezetősége Kolumbán Hajnal tanítónőt bízta meg az első osztály alakításával. Megtudtuk: a korábban beíratott 27 gyermek hétfőn más-más iskolában kezdte a tanévet, a nekik szánt földszinti osztályterem üres maradt. A frissen meszelt falakra egyetlen kép, egyetlen szemléltetőeszköz sem került
történtekért a szülők Kolumbán Hajnal tanítónőt okolják, aki az ő kérésük ellenére is görcsösen ragaszkodott állásához. Az 51 éves pedagógus elleni vád a goromba viselkedésmód és a hiányos kommunikációs érzék volt.
Az utolsó hat gyereket is elvitték
„A 27 beíratott gyermekből péntekre már csak hat maradt, aztán azokat is elvitték. Megpróbáltunk más iskolákból, majd árvaházakból toborozni gyerekeket, sikertelenül. Szombaton értesítettük a tanítónőt, hogy hétfőn ne jöjjön be, hisz osztály nélkül maradt” – vázolta a helyzetet Cristina Branea, a marosvásárhelyi iskola igazgatónője. Kolumbán Hajnal az elmúlt években is sok fejtörést okozott az iskola, illetve a tanfelügyelőség vezetőségének. Két esztendővel ezelőtt Pál atya árváival töltötték fel a rendkívül megfogyatkozott negyedik elemit, a tavaly viszont ideiglenesen a Bolyai Farkas Gimnáziumba költöztették az induló első osztályt, csakhogy meg tudják menteni Kolumbán Hajnaltól. Az akkor hoppon maradt pedagógus kénytelen volt egy peremközségben, munkát vállalni. A Marosszentkirályra száműzött pedagógus az már nem vállalta a folytatást.
A tanítónő ellen a mai napig egyetlen írásos panaszt sem iktattak. Ilyen helyzetben az iskolavezetők és a tanfelügyelők semmilyen intézkedést nem hozhattak. „Számtalanszor hallottam, hogy egyesek ezt vagy azt beszélnek róla, de soha senki írásos panaszt nem tett le az asztalomra. Még így is vizsgálatot rendeltem el, inspekciókat tartottunk, de az elmondottakból semmit nem lehetett bebizonyítani” – mondta el lapunknak Branea, aki szerint úgy látszik, az érintett rendkívül jól palástolja hiányosságait. A vegyes tannyelvű iskola igazgatónője belátta: a törvény szerint tehetetlenek a tanítónővel szemben. „Én már pereskedtem egy kollégánkkal, de azt a négy évet senkinek nem kívánom” – tette hozzá Cristina Branea.
Elbeszéltek egymás mellett
Az osztály nélkül maradt pedagógus a tanfelügyelőségen kezdte az új tanévet, ahol kérvényezte az áthelyezését. „Sajnos ezúttal is elbeszéltünk egymás mellett. Hiába kértem arra, hogy egy kicsit gondolja át a viselkedési stílusát, kiderült, hogy mindenben kizárólag neki van igaza, mindenki hibás, csak ő nem” – mondta Fejes Réka szaktanfelügyelő, aki a korábbi fenyegetések ellenére is az utolsó pillanatig remélte, hogy sikerül megmenteni a magyar osztályt. A visszás helyzet nemcsak őt, hanem Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelőt is felbosszantotta. „Kolumbán Hajnal be akarta bizonyítani, hogy őt nem lehet kirúgni. Valóban: az érvényben lévő román törvények értelmében nem lehet. Csakhogy kirúgta önmagát és egy teljes magyar osztályt – háborgott Illés. – Pedig minden egyebet felajánlottunk neki, még egy tanácsosi állást is a minisztériumban, ha már ilyen szuper tanítónő, de neki az Unirea kellett.
Ez lett az eredménye.” A tanfelügyelők tanácstalanok, amikor a jövő ősszel kezdődő tanévről kérdezzük őket. Tudják, hogy Kolumbán 2012-ben is megismételheti az idén történteket. Cristina Branea sem túlságosan derűlátó. Mint mondja, az új tanügyi törvény ugyan lehetővé teszi az új tanerők megválogatását, a régiek elbocsátását viszont nem. Ezzel tisztában van Csegzi Sándor, a város oktatási kérdéseiért felelős alpolgármestere is. Mint fejtegette, törvény szerint az önkormányzat hatáskörébe csak az iskolai infrastruktúra tartozik, ám mivel Marosvásárhely egyik elitiskolájában a magyar tagozat léte került kockára, ez már nem adminisztratív, hanem politikai kérdésnek számít. „Minisztériumi kivizsgálást fogok kérni, miként fordulhat elő, hogy egy pedagógus miatt önmagát számolhatja fel egy ilyen patinás iskola magyar tagozata” – szögezte le lapunknak Csegzi.
Kolumbán semmit nem bán
Móra Ákos egyike volt azon szülőknek, akik a tanítónő szemébe mondták, hogy nem akarják hozzá íratni a gyermeküket. „Az utolsó pillanatig reméltük, hogy megérti: senki nem akarja rábízni a gyerekét. Még ha ő a város legjobb tanítónője is. Nem értette meg, ezért a gyermekünket elvittük a volt 4-es iskolába” – nyilatkozta az apuka a Krónikának. Véleményét osztja Cristina Branea igazgatónő is, aki megvallotta: ő sem tette volna ki gyermekét egy hasonló kísérletnek.
A tegnapi lapzártáig nem sikerült elérnünk az érintett tanítónőt. Korábban azonban lapunknak kijelentette: a munkajogi törvény által védett pedagógusként semmiképpen nem érzi hibásnak magát abban az esetben, ha az Unireában megszűnik a magyar tagozat.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Szamárfülbe rejtett tudás
Krónikus tankönyvhiány
Rongyos, hiányos vagy telefirkált tankönyvekből próbálnak tudást meríteni, sok esetben pedig – elégséges példány hiányában – padtársukkal, a közel lakó osztálytárssal osztoznak a könyveken a Maros megyei diákok – jelezték többen olvasóink közül. Az – elsősorban magyar osztályokat érintő – tankönyvhiány az országos szintű, évek óta megoldatlan problémák közé tartozik. A jelenség okairól, következményeiről kérdeztük az illetékeseket.
– Idén kevesebb pénzt kaptunk a tanügyminisztériumtól a tankönyvek beszerzésére, mint a múlt évben. Egyrészt ez nehezítette meg a dolgunkat, másrészt pedig az, hogy a magyar tagozatnak alacsonyabb, 300-400-as példányszámú tankönyveket kellene nyomtatni, az ilyen megrendelések viszont nem kifizetődők, így gyakran előfordul, hogy a kiadók nem vállalják ezeknek a tankönyveknek az előállítását. A gimnazisták például nem tanulhatják magyar tankönyvből a zenét, mert ilyen kiadvány jelenleg nem létezik – tájékoztatott Illés Ildikó, a tankönyvek megyei szintű elosztásával megbízott főtanfelügyelő- helyettes. Azok az iskolák, amelyekben a tavalyi osztályokból a szükségesnél több tankönyv maradt, a pluszkönyveket a megyei tankönyvlerakathoz küldték, múlt hónap végén pedig elkezdődött ezeknek a könyveknek az újraosztása olyan iskolák számára, ahol hiány van belőlük – tudtuk meg a főtanfelügyelő- helyettestől.
"Hadirokkant" román tankönyv
Harmadikos és negyedikes diákoknak szóló román tankönyv, ötödikes történelem, biológia, hatodikos földrajz szerepel többek között a hiánylistán, a legnagyobb gondot viszont a kisebbségi oktatásban részesülő harmadikos diákok számára írt román tankönyv jelenti. Somlai Melinda, a Bolyai líceum pedagógusa elmondta, 30-as létszámú osztályából – mivel a tavalyi harmadikosok kevesebben voltak – évkezdéskor négy diáknak nem jutott tankönyv román nyelv és irodalomból, a továbbiakban azonban pedagóguskollégák segítségével megoldódott a helyzet. A kölcsönkapott, illetve a korábbi harmadikosoktól "örökölt" könyveket viszont nyolc évvel ezelőtt adták ki, szakadtak, hiányosak, egyszóval használhatatlanok.
– A tankönyvlerakattól sem kaptunk segítséget. Szerencsére nagyon jó munkafüzeteink vannak, elsősorban ezekből dolgozunk, ugyanakkor otthonról is rendszeresen hozunk olvasmányokat, feldolgozásra alkalmas szövegeket – mondta a pedagógus.
– A harmadikos román tankönyvek hiánya a megye valamennyi kisebbségi oktatást biztosító tanintézetét érinti. A tankönyv előállítási jogát évekkel ezelőtt a kolozsvári Dacia Kiadó nyerte, amely azonban jó pár éve nem nyomtat tankönyveket. Mivel más kiadóknak nincs joguk ezt a könyvet előállítani, patthelyzet alakult ki – világosított fel az előzményekről Lazar Marius, a tankönyv-lerakat felelőse, aki azt is elmondta, bár vadonatúj tankönyv kötelezően csak az elsősöknek jár, felsőbb osztályokban, illetve más tantárgyakból nincsenek ilyen méretű gondok.
Dáné Károlytól, az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától megtudtuk, a kiadó évekkel ezelőtt, még 2008-ban átvette volna a Dacia Kiadótól a harmadikos román tankönyv előállításának jogát, erre azonban nem kapott lehetőséget.
– Annak idején, amikor a versenytárgyalást meghirdették, hárman indultunk, és a Dacia Kiadó alacsony árajánlatával megnyerte a licitet. A későbbiekben azonban a dömpingár megbosszulta magát. Ami minket illet, korábban felajánlottuk a jogok átvételét, és technikailag most is ki tudnánk adni a tankönyvet, de erre nincs jogi keretünk – tette hozzá a kiadó igazgatója.
– A rendeléseinket nagymértékben teljesítettük, ugyanakkor a kiadó honlapján – ahogy más kiadókén is – további rendeléseket lehet leadni.Természetesen minden igényt egyetlen kiadó sem tud lefedni – tette hozzá Dáné Károly.
Történelem, földrajz: rendben
A nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákok történelem és földrajz tankönyvei még a tanévkezdés előtt megérkeztek, és – bár ingyenes tankönyv csak tizedik osztályig jár – országos szinten 2500 földrajz- és ugyanennyi történelemkönyvért nem kellett fizetniük a diákoknak. A tizenkettedikes ingyen tankönyvek több mint tíz százaléka, 300-nál több történelem, illetve földrajzkönyv Maros megyei diákokhoz jutott – tudtuk meg az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától.
– Ezeket a tankönyveket arányosan osztottuk el az egyes iskolákban – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
Tankönyvből zsebpénz
A Traian Vuia Iskolaközpontban eggyel több kilencedik osztály indult az új tanévben, mint tavaly, így több diáknak nem jutott a tavalyi könyvekből.
– Úgy oldottuk meg a hiányt, hogy két, egymáshoz közel lakó diáknak egy könyvet adtunk. Ami a tizedikesek tankönyvellátását illeti, csak a szaktantárgyak esetében vannak gondok. A tizenegyedikesek és tizenkettedikesek a tavalyi végzősöktől vásárolják meg a könyveket. A frissen végzett diákjaink tanévkezdéskor eljönnek az iskolába, és értékesítik tankönyveiket, igazi piac alakult ki. Igyekszünk rávenni a diákokat, hogy legalább azokból a tantárgyakból szerezzék be a tankönyveket, amelyekből érettségizniük kell. Szűkös költségvetésből gazdálkodunk, sok a vidéki diákunk, sok pénz elmegy az ingázásra, önerőből ezen a téren sem tudunk sokat tenni – mondta Mezei Sándor, a tanintézet aligazgatója.
Kérdőjelek
A helyzet ismeretében érdemes elmerengeni azon, hogyan lehetséges, hogy a szaktárca diáktudást méricskélő, a célba érést szigorúan nyomon követő tekintete a – talán jelentéktelennek vélt, de az oktatás menetét, minőségét meghatározó – részletek fölött elsiklik. Hogyan lehet elvárni egy iskolástól, hogy jó szívvel, tisztelettel vegye magához a felkínált tudást, ha azt pacákba, krikszkrakszokba, szamárfülekbe – vagy még abba sem – csomagolták?
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Nyílt levél a Bernády György névadásért
A Bernády György iskolanévért harcoló szülői akciócsoport nyílt levelének címzettjei városunk alpolgármestere Csegzi Sándor Úr, valamint Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony, akiket az RMDSZ helyezett jelenlegi pozíciójukba. A levelünkben megszólított személyek felelősséggel tartoznak azért a közösségért, amelynek köszönhetik állásukat, megélhetésüket, ezért kötelezettségük minden tőlük telhetőt megtenni a magyar közösség gondjainak megoldásáért.
Jelen nyílt levél kezdeményezői egy fontos – az oktatásügyhöz és a magyar közösséghez szorosan kapcsolódó ügyet indítottak el ez év szeptemberében, amelynek célja a marosvásárhelyi általános iskolák elnevezése terén található óriási hiányosságok orvoslása. Mint köztudott, városunkban a rendszerváltás után bekövetkezett iskolanévadások nem történtek politikai befolyástól mentesen, talán ez is az oka annak, hogy a régebben számokkal ellátott, mostanra neveket viselő általános iskolák között egyetlen egy magyar elnevezésű intézmény sem található.
Csegzi Sándor alpolgármester, aki gyakran beszél arról, hogy ő maga pedagógus és szívügye az oktatás, valószínűleg csak szavakkal és kevésbé tettekkel akar tenni a marosvásárhelyi magyar vonatkozású tanügyért, pontosabban a magyar nemzetiségű tanulókért és pedagógusokért. Hiszen ha az RMDSZ-es alpolgármestert valóban érdekelte volna a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás és annak problémáinak megoldása, akkor talán jóval kevesebb gond lenne az iskolákban, lennének magyar elnevezésű intézmények, és minden két-tannyelvű általános- és középiskolán kétnyelvű homlokzati táblát találnánk. Csegzi Sándor úr évek óta ígérget, sokat beszél a számára fontos ügyekről, de ezeknek a megvalósítását nem vállalja fel. Számára a segítségnyújtás az irodájában történő beszélgetések szintjére, vagy médiamegjelenésekre korlátozódik, ezen felül nem szeret lépni.
Csegzi Sándor úr a 2-es iskola ügyét is hasonló szakértelemmel és odaadással vállalta fel, hangzatos ígéreteit nem tartotta be, ezzel ellentétben inkább kárt okozott az ügynek valódi eredmények helyett. Az alpolgármester úr kérdőre vonta a kezdeményező szülőket amiatt, hogy nem tettek lépéseket az iskolai vezetőségi tanács tagságáért, amelyet időközben a szülői akciócsoport sikerrel megoldott, sőt mi több, számos akciót szervezett ügyük célkitűzésének elérése érdekében. Csegzi úr egy rádiós beszélgetés során megígérte az ügy kezdeményezőinek, hogy mindent megtesznek a városi tanács RMDSZ-es frakciójában annak érdekében, hogy a városi tanács által kijelölt iskolai vezetőségi tanácstag magyar nemzetiségű legyen. A rádióban elhangzott ígéret ellenére, a beszélgetés után két héttel a városi tanács megszavazta, hogy egy román nemzetiségű tagja legyen a 2-es iskolának, ugyanaz a személy, aki az eddigiekben is ezt a funckiót töltötte be. A szülői akciócsoport által kezdeményezett kerekasztalbeszélgetés során ez kiderült, ekkor Csegzi Sándor úr bocsánatkérés helyett újfennt megígérte, hogy a városi tanács elé terjesztik javaslatukat, amelyben a 2-es iskola vezetőségi tanácsába egy új, magyar nemzetiségű személy kinevezését kérik. Ez a tanácsi határozattervezet a mai napig nem született meg és félő, hogy Csegzi Sándor úr, az előző évek során tapasztalt szorgalma és tenni akarása megnyilvánulásaként eredmények nélkül, vagyis beszéd szintjén látja el a magyar közösség irányába felvállalt kötelezettségeit. Szeretnénk itt megemlíteni azt is, hogy időközben lecserélték a polgármesteri hivatal által, az iskola vezetőségi tanácsába delegált magyar személyt egy román személyre. Az alpolgármester úrnak ezennel sem sikerült közbenjárnia, mivel meglehet -érdeklődés hiányában- nem is tudott erről a folyamatról.
Jelen nyílt levél kezdeményezői úgy vélik, hogy a város alpolgármestere nem tett semmit az iskolanévadás ügyében. Ennek ellenére könnyen megtörténhet, hogy sikeres névadás esetén, Csegzi úr a saját vívmányának fogja tekinteni az elért eredményeket. Végezetül mi, a szülői akcócsoport tagjai választópolgári minőségünkben, felszólítjuk városunk magyar alpolgármesterét, hogy mindezeket a mulasztásokat pótolja mindaddig, amíg még a funkciójából adódóan érdemben alkalma van tenni a város magyar közösségéért.
Ezzel párhuzamosan Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony munkaköri kötelezettségével ellentétben némasági fogadalmat tett, ezt hatékonyan alkalmazta a 2-es iskola ügyének esetében is, jobbnak látta hallgatni és nem tenni semmit. A szülői akciócsoport az általuk kezdeményezett petíció aláírásait személyesen átadta a megyei Főtanfelügyelőnek, Matei Dumitru úrnak. Ezt az akciót a szülők egy pénteki napra tervezték lévén, hogy Illés Ildikónak ezen a napon vannak a fogadóórái. Az átadás napján Illés Ildikó nem tartózkodott irodájában, a szülők szerették volna neki is átadni petíciójukat és kérelmüket a közel 8 ezer aláírás kíséretében. Hiányzásának okát nem tudjuk, tevékenységét és cselekedeit a 2-es iskola ügyében nem ismerjük. Egyedüli esemény, amelyen Illés Ildikó meghívottként részt vett egy találkozó volt, amelyet egy városi tanácsos kezdeményezett a 2-es iskola tanáraival. A találkozó oka az iskola igazgatónője által kezdeményezett felettébb gyanús adminisztratív, pontosabban névadást érintő intézkedések voltak. Ezen a találkozón, a tanárok mellett a szülői akciócsoport tagjai is részt vettek, akik döbbenettel vették tudomásul, hogy a Főtanfelügyelő-helyettes Asszony konkrétumok, jogi háttér és más adminisztratív jellegű tájékoztatás és szakmai támogatás teljes mellőzése mellett, arra kérte fel a tanárokat, hogy az előttük álló nehéz helyzetben, nem kell mást tenniük, csak mosolyogniuk, és meglátják minden rendben lesz.
Befejezésképp felszólítjuk Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszonyt, hogy járjon közben a Főtanfelügyelőnél és segítse ügyünket, érje el azt, hogy a Főtanfelügyelő, a szülőknek tett ígéretéhez híven, vigye véghez az iskola-elnevezést. Lévén, hogy jelenleg nincs egyetlen egy magyar elnevezésű általános iskola sem a városban, és Illés Ildikó ezt hivatalosan soha sem tette szóvá, sőt semmit sem tett azért, hogy a magyar gyerekek számára az iskolákban esélyegyenlőség uralkodjon. úgy véljük, hogy Illés Ildikó Úrhölgynek kevés köze volt és lesz a Bernády György iskolanévadásának ügyéhez. Természetesen az ő esetében sem zárjuk ki a babérok learatását, abban az esetben, ha az iskola végül megkapja a Bernády György elnevezést.
Jelenleg a 2-es iskola udvarán asztfaltozás zajlik, és a szülői akciócsoport tagjai utánanéztek a munkálatok finanszírozásának. A mostani munkálatokat az Oktatási Minisztérium és Kutatási Minisztérium támogatja és ez a tevékenység – amelynek időzítése nem a leghatékonyabb – nem kapcsolódik Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony nevéhez.
Végezetül mindkét, általunk nevesített köztisztviselőt azért szólítjuk meg, mert pozíciójukból fakadóan erkölcsi és szakmai kötelezettségekkel tartoznak a magyar közösségnek, mulasztásaik szembetűnőek, és hátrányokat okoznak a marosvásárhelyi magyarságnak. Állami tisztségviselők lévén, tevékenységeikkel el kell számolniuk a választópolgárok, adófizetők fele.
Tisztelettel, Marosvásárhelyi 2-es iskola szülői akciócsoport a Bernády György névadásért
Civil Elkötelezettség Mozgalom
Erdély.ma

Patthelyzetben a sáromberki Teleki-kastély
Bizonytalannak látszik a Maros megyei Sáromberkén található Teleki-kastély sorsa. Miután jogos tulajdonosának, gróf Teleki Samunak sikerült visszaszereznie ősi jussát, több elképzelés is született annak hasznosítására. Ennek ellenére úgy tűnik, pénzhiány miatt egyelőre sem a múzeum-, sem a konferenciaközpont-létesítés nem jön össze. Kérdéses a kastélyban működő mezőgazdasági gimnázium sorsa is, mivel a nagyernyei önkormányzat nem tartja ésszerűnek az alacsony színvonalú tanintézet fenntartását.
A jelenleginél ésszerűbb, gazdaságosabb és a család meg az épület rangjához sokkal méltóbb rendeltetésre vár a Teleki családnak a Maros megyei Sáromberkén található kastélya. Az épület régi-új tulajdonosa, a Kanadában élő Teleki Samu egészen mást képzel a 19. század elején befejezett kastélyba, mint Maros megye egyik leggyengébb szakgimnáziumát.
A Telekiek 1769-ben tették le a kastély alapkövét, de az építkezés befejezéséig több mint fél évszázad telt el. Így a barokkos épület részben a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója, Teleki Sámuel kancellár, részben pedig dédunokája, Teleki Samu híres Afrika-kutató nevéhez fűződik. Utóbbi könyv- és trófeagyűjteményéből vajmi kevés maradt meg. A kastély berendezését a második világháború után szétlopkodták. A kitömött állatok egy részét sikerült megmenteni, és a görgényszentimrei Bornemissza-kastélyban kialakított erdészeti szakiskolába szállítani. A műkincsek zömének – beleértve Barabás Miklós neves portréfestő képeit – nyoma veszett.
Grófi gyermekkor – cigányok közt
Akárcsak az azonos nevű Afrika-kutató nagybátyja, a kastélyt hosszas huzavona után visszaszerző Teleki Samu is vonzódik a természethez. Ő ellenben nem vadászik; mint tréfásan megjegyzi, fegyvere a fényképezőgép. „Azt viszont nem állíthatom, hogy semmi közöm a vadászathoz, hisz pont egy vadászaton születtem a Dunántúlon, Szigetváron, amelyre a kilenc hónapos terhes anyám is elkísérte az apámat” – mondja a mikrobiológus szakember.
A jelenleg Torontóban élő gróf a háború vége felé, 1944-ben, tizenhárom évesen hagyta el Sáromberkét és a Telekiek ősi kastélyát. „Az épület északi, Gernyeszeg felőli szárnyában laktunk, ott, ahol Afrika-kutató nagybátyám trófeakollekciója állt. Csodálatos évek voltak” – próbálja felidézni gyermekkorát a ma már nyolcvanesztendős férfi, aki testi és szellemi frissessége alapján akár húsz évet is letagadhatna korából. Mint meséli, a legjobban a nyarak, az aratási ünnepek és a játszótársak maradtak meg emlékezetében. Érdekes módon utóbbiak többsége cigány gyerek volt.
„Nagyon jóban voltam velük, a nyelvüket is valamilyen szinten megtanultam” – mondja, s közben egy cigány nótára zendít. Látván, hogy valami különösen megcsapja a fülem, elmosolyodik, s megvallja, hogy a kacsáról szóló énekben valóban van valami kis disznóság is. „Ilyenek a cigány nóták – magyarázza. – De visszatérve azokra, akiktől tanultam, el sem tudom mondani, a nyári hosszú délutánokon, estéken mennyire vártam, hogy érjen véget a vacsora, állhassak fel az asztaltól, és mehessek ki velük a mellékudvarba egy jót focizni. De nemcsak focizni, fürödni is együtt jártunk, magyar és cigánygyerekek a Marosra.”
Másodjára is elkergetve
A ’44-es menekülés után Teleki Samunak huszonhét év után, 1971-ben adatott meg, hogy ismét felkeresse a családi fészket. Egy Budapesten szervezett nemzetközi mikrobiológiai kongresszusra érkezett, s a magyar fővárosból ruccant haza Marosvásárhelyen élő édesanyjához. „Ő elvált apámtól, és itt maradt, Erdélyben.
Emlékszem, ahhoz hogy az édesanyámnál lakjak, be kellett jelentkeznem a rendőrségen, ahol az illemhelyen nem vécépapírt, hanem a darabokra tépett National Geographic folyóiratot használtak” – emlékszik vissza az amatőr természetfotós. Ekkor tért vissza először gyermekkora helyszínére, a sáromberki kastélyba. „Akkor már iskola működött az épületben. Egy román asszony volt az igazgató, aki a diákokkal kergettetett ki a kastélyból, majd annak udvaráról. Mondanom sem kell, milyen keserű szájízzel távoztam. Még jó, hogy engem inkább a régi barátok, ismerősök érdekeltek, kevésbé a családi fészek. Ilyen volt az apám is, ő arrafelé sem jött” – meséli Teleki Samu.
A múlt rendszer hű szolgái nem csak a Telekieket száműzték a kastélyból. Számos sáromberki szemtanúja lehetett annak a könyvégetésnek, amelyet az épületben működő mezőgazdasági iskola egykori igazgatónője, Ileana Herişan rendelt el. A folytonos magyarellenes kirohanásairól elhíresült pedagógus 1990 után a kastély udvarán tüzelte el a könyvtár szinte valamennyi nem román nyelven íródott könyvét.
A történtek után a kastély utolsó lakója sokáig nem is vágyott vissza Sáromberkére. Az utóbbi években megnyert perek után viszont már más szemmel tekint a visszaszerzett kastélyra. A lassacskán a falu jelképévé váló gólyákat figyelő webkamerák segítségével olykor-olykor az udvarra is betekintést nyer. „A feleségemmel webkamerán Kanadából is szoktuk követni a gólyákat. Így látjuk időnként a kastélyt, az udvaron lévő diófákat, azt, hogy szöknek be oda a cigány gyermekek és lopják a termést” – mondja, s közben mosoly jelenik meg az arcán.
Nyűg az iskola?
A gróf kiszolgáltatottnak és becsapottnak érzi magát. Mint meséli, valamikor kétszáz hektár földjük volt Sáromberkén, de abból vajmi keveset kaptak vissza. Az önkormányzat eközben csak tavaly óta fizet bért a kastélyért – annyit, amennyit a polgármester és tanácsosai megállapítottak. A gróf mindezért a Nagyernye központú község elöljáróját, Jánosi Ferencet hibáztatja, mondván, hogy „egyet ígért, de mást tett”. Teleki Samu saját ügyvédjét sem kíméli, azt állítván, hogy az évek során sok mindent elmulasztott idejében visszaigényelni.
Mint mondja, a község vezetőinek több sem kellett, amit csak lehetett, igyekeztek szétosztani, vagy gyorsan eladni. Közben felesége próbálja visszafogni, és rávezetni, hogy mégiscsak jó, hogy eddig eljutottak. „Fogjuk rá, hogy annyi évtized után ez is valami, bár nem sok. Meg örüljünk, hogy iskola működik a kastélyunkban, és a cigányok nem hordják szét” – próbálja észrevenni a pohár tele részét a gróf. Ennek ellenére Teleki úgy véli, a családnak minél előbb át kell venni a kastélyt.
„Hiába vádaskodik a gróf úr, hisz ő mindent visszakapott, amit csak visszakaphatott. Én nem tehetek arról, hogy az előző ügyvédje elmulasztott bizonyos dolgokat a törvény szabta határidőben kérni. Teleki úr arról már nem beszél, hogy öt évig nem kellett ingatlanadót fizetnie. És arról sem, hogy mostantól kötelező módon neki is fizetnie kell, ezért az önkormányzat megemelte az általunk fizetett bért” – próbálja bemutatni az érem másik oldalát Jánosi Ferenc polgármester, aki szerint az iskola valóságos nyűg a községháza hátán.
A polgármester szerint a sáromberki mezőgazdasági gimnáziumot már rég fel kellett volna számolni. „Szép dolog traktoristákat nevelni, de nem akkor, amikor senki nem akar az lenni. Ha figyelembe vesszük, hogy a hiányzások aránya meghaladja az ötven százalékot, a tavaly nyáron pedig senkinek nem sikerült az érettségije, akkor kérdem én: miért kell egy ilyen tanintézetet fenntartani?” – teszi fel a kérdést Jánosi. Az ernyei elöljáró szerint nem a helyi önkormányzat feladata lenne egy ilyen gimnáziumot fenntartani, annál is inkább, mivel a tanulók alig tíz százaléka származik a község falvaiból.
A tanfelügyelőség másként látja a helyzetet. „Én megértem a polgármester urat, de neki is be kellene látni, hogy nem minden Maros megyei gyermekből lesz bolyais diák. Sáromberkére valóban gyengébb képességű, de javarészt szegény gyerekek járnak, akiknek nem lenne pénzük a marosvásárhelyi mezőgazdasági iskolába ingázni” – véli Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő. Megítélése szerint kár lenne felszámolni a tanintézetet, miután ádáz harcok után sikerült eltávolítani az előző igazgatónőt és létrehozni a magyar tagozatot.
A mentőöv a szomszéd községből érkezhet. Kolcsár Gyula, Gernyeszeg polgármestere szívesen látná a gimnáziumot. „Ott van a falu szélén az egészségügyi minisztérium egykori gyógyszerlerakata, ami jóformán üresen áll. Ha a szaktárca átadná az önkormányzatnak, akár egy campust is létrehozhatnánk” – vélekedik az elöljáró.
Elképzelés lenne, kivitelező kerestetik
Ha az iskola valamilyen formában kikerül a kastélyból, a Telekiek következő lépése az ingatlan rendeltetésének megszabása lenne. Bár a lehetőségek közé tartozik, a kastély eladása nemigen jöhet szóba. Konferenciaközpontot lehetne kialakítani vagy kastélymúzeumot, az épület egyik szárnyában pedig szálláshelyeket. Az elmúlt időszakban a tulajdonos tárgyalásokat folytatott a megyei önkormányzattal és testület égisze alatt működő múzeummal. Egyelőre azonban úgy tűnik, a pénzhiány miatt jegelni kell a költségesnek ígérkező elképzeléseket.
„Tájházat, gólyafalut, Teleki Samu-emlékmúzeumot, konferencia-központot szerettünk volna kialakítani, de úgy tűnik, egyelőre le kell mondanunk terveinkről” – sommázza a megyei múzeum jelenlegi helyzetét az intézmény élén álló Soós Zoltán. Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök ennél is határozottabb és borúlátóbb. Szerinte az önkormányzatnak 2012-ben sem lesz pénze a sáromberki kastély felújítására.
„Egyelőre valóban nem látni a dolgok végét, de tény, hogy a fiam, Sándor nem hagyná veszni az ősi örökséget. Egyelőre csak annyit tud magyarul, hogy Nem beszélek magyarul!, de azt remek kiejtéssel mondja. Most viszont arra készül, hogy szerezzen román állampolgárságot” – büszkélkedik a 27 éves utódjával az idős gróf. Teleki Samu benne látja azt, aki szinte nulláról kezdve, ismét azzá varázsolhatja a család ősi fészkét, ami az államosítás előtt volt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az oktatásügy aktuális kérdései
E témával tartott közgyűlést csütörtökön a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei szervezete, amelyre meghívták a tanfelügyelőség képviselőit is. A rendezvényen a húsz éve működő RMPSZ nevében emléklappal és emlékéremmel tüntettek ki 15 Maros megyei pedagógust. A közgyűlés megerősítette tisztségében a volt elnökséget, amely a marosludasi és nyárádszeredai körzetek képviselőivel egészül ki.
Díjak és pereskedés
Kovács Júlia nyugalmazott tanfelügyelőnek a megyei óvodai oktatásért végzett munkáját virággal és külön köszönettel ismerték el.
Az elmúlt közgyűlés óta végzett tevékenységről Horváth Gabriella, a megyei szervezet elnöke számolt be. Az utóbbi időben kevésbé voltak népszerűek a Bolyai Nyári Akadémia tanfolyamai, mivel azokért nem járt kreditpont, de valószínű, hogy elismerik, s a múlt évi résztvevők mégis pontot kapnak. Megyénkből nagyon sokan tettek javaslatot az oktatási törvénytervezettel kapcsolatosan, az már más kérdés, hogy az országos elnökség által továbbított ötleteket milyen mértékben vették számba a jogszabály végleges szövegének a megfogalmazásakor. A megyei elnök beszámolt a szövetség által díjazott pedagógusukról (Ezüstgyopár, Apáczai-díj) és diákokról (Mákvirág-díj). Ez utóbbiak jelölése esetében több javaslatot várnak a megye valamennyi középiskolájából. Aláírásgyűjtés, pereskedés a diákok számának megfelelő magyar osztályokért, kirándulások, sportrendezvények, sorolhatnánk tovább a szövetség által szervezett rendezvényeket, amelyeket a Szászrégen illetve a Szováta környékéért felelős elnökségi tagok beszámolója egészített ki.
Veszélyes és erkölcstelen
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a diáklétszám csökkenését említette (a múlt évi 1995-höz képest 1731-en végzik a VIII. osztályt), továbbá ismertette, hogy milyen szempont alapján állították össze a beiskolázási tervezetet, amelyben 58 kilencedik osztály szerepel. Csíki Zsolt, a Szász Adalbert Sportiskola igazgatója nehezményezte, hogy csak egy-egy kilencedik osztályt indíthatnak, holott kettőre lenne igény, s ha így marad, bizonyos sportágakból katedrákat kell megszüntetni. Az Egyesülés középiskola magyar tagozatának elsorvasztása miatt emeltek szót az ott dolgozó pedagógusok is. Elhangzott, hogy milyen rossz hangulat uralkodik a szakközépiskolákban, amikor egy-egy magyar osztály megmaradásáról van szó. Az érvek hallatán, miszerint egyes iskoláknak le kellett volna mondani egy-egy kilencedik osztályról a másik javára, Murvai Éva, a Bolyai líceum magyar szakos tanára veszélyesnek és erkölcstelennek nevezte az iskolák egymás ellen uszítását. Különböző véleményen voltak a résztvevők azzal kapcsolatosan is, hogy a lakónegyedi vagy a központi iskolákat kell-e támogatni. Végül elhangzott, hogy minden lakónegyedben kellene legyen egy román és egy magyar tannyelvű iskola is.
Előkészítő osztályok a szórványban
A sporttagozatos és a művészeti iskolák nem szervezhetnek előkészítő osztályokat. Az előkészítő csoportos diákok együtt lesznek az osztatlan I–II.-os vagy az I–IV.-es kisiskolásokkal azokon a vidéki településeken, ahol a gyereklétszám nem teszi lehetővé, hogy önálló osztályokat alakítsanak. A legkisebbek számára a főtanfelügyelő-helyettes szerint külön bútorzatot és a koruknak megfelelő foglalkozást biztosítanak. Az aggodalmat, hogy az előkészítő osztályok a kis létszámú óvodák megszűnéséhez vezetnek, Illés Ildikó cáfolta. A jelen levő óvónők szavaiból kiderült, hogy az a pedagógus, aki az óvodásokkal való foglalkozáshoz szokott, nem szívesen vállalkozik arra, hogy tanítóként folytassa a pályáját.
Leépítés, áthelyezés, vezető tisztségek
Hogyan zajlanak a leépítések és hogyan történik a tanerők elhelyezése, hogyan szervezik meg a rendes (titular) tanári állások elnyerésére szóló versenyvizsgát, miért fontos, hogy mindazok a pedagógusok, akik vezetői állásra pályáznak, jelentkezzenek és bekerüljenek az oktatásban dolgozó menedzserek országos testületébe, milyen feltételek szükségesek a jelentkezéshez, továbbá, hogy menedzseri továbbképző tanfolyam indul a pedagógusok számára – ezekről a kérdésekről Fejes Réka és Ferenczi Margit tanfelügyelők számoltak be.
Elfogadhatatlan, hogy olyan tanárok oktassanak a magyar tagozaton, akik nem vagy nagyon rosszul beszélik a nyelvet – hangzott el a 2-es számú iskolában zajló botrány kapcsán. A szülőknek időben, még a tanév elején kellene jelezniük a tanfelügyelőségnek, ha változtatni szeretnének a helyzeten.
Vezető tanárok
Minden magyar gyermek számít – az RMDSZ által e címmel szervezett kampányról Kiss Tünde tanfelügyelő tájékoztatta a résztvevőket. A kisebbségi oktatás témakörében tartott kolozsvári tanácskozásról Murvai Éva közölt részleteket.
Elhangzott, hogy mennyire fontos az új iskolai vezetőtanácsok összetétele, amelyben a helyi tanács és a polgármesteri hivatal képviselője is részt vesz – ezzel kapcsolatosan Bálint István ismertette, hogy kollégái a városi tanácsból melyik tanintézményben képviselik a helyhatóságot.
A közgyűlésen minden lényeges kérdés felmerült, ami ebben az időszakban a pedagógusokat foglalkoztatja, bár nem mindenikre hangzott el megnyugtató válasz. Ahhoz, hogy kellő súllyal hallassák a szavuk, az RMPSZ által szervezett rendezvényeken is nagyobb érdeklődésre és népesebb részvételre lenne szükség.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Rendőrségi meghurcoltatás magyar feliratok miatt Marosvásárhelyen
A napokban megújultak a kétnyelvű feliratok a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában. Szülői adománynak köszönhetően 40 új kétnyelvű, valamint 30 osztálynév-táblácska került ki az iskola belső terébe. Az elmúlt héten a szülők az aligazgató támogatásával hosszú órákon át szerelték, illesztették a körülbelül 1000 lej értékű feliratokat.
Kedden az egyik szülő, a magyarul megfogalmazott kétnyelvű táblákhoz kapcsolódó adománylevelet szerette volna iktatni az iskola titkárságán. Fontos megjegyezni, hogy a magyar nyelven megírt adománylevél a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében törvényes, mindazáltal lehet, hogy a román anyanyelvű igazgatónő kevés ilyet szeretne látni iskolájában, még kevesebbet iktatni.
Talán ez lehetett az oka annak, hogy az intézmény vezetője, Codruţa Băciuţ, a szponzori szerződés átadásakor hálaadás és köszönet helyett, azt állította, hogy Romániában a hivatalos nyelv román, visszautasította a szponzori szerződés iktatását és mivel a szülő nem volt hajlandó román nyelven megfogalmazni a beadványt, a helyi rendőrséghez fordult, amely úgy gondolta, hogy nagy a baj, összesen 6 darab rendőrt küldött az iskolába, megvédeni az igazgatónőt a romániai kisebbségi jogok paradicsomában, ahol egy magyar beadványra nem kevesebb mint féltucat rendőr jut. Az adománylevelet benyújtó szülő kérte az igazgatónőt, hogy hívja fel Illés Ildikót – a minden magyar gyermek számít kampány marosvásárhelyi arcát – Maros megyei főtanfelügyelő-helyettest és kérdezzen rá, hogy jogos-e a magyar beadvány vagy sem. Jelenleg nem tudni, hogy Illés Ildikó mit válaszolt telefonon az iskolaigazgatónak, viszont az biztos, hogy az intézményvezető hajthatatlan maradt, a rendőrökkel elkísértette a szülőt.
Lévén, hogy a rendőrség időközben rájöhetett, hogy ez azért mégiscsak Románia és a marosvásárhelyi magyarok békében és harmóniában élnek az itteni román anyanyelvűekkel, megérthették, hogy az nem jár, hogy magyar nyelven megfogalmazott beadványért meghurcolni valakit, viszont az igazgatónő segítségükre sietett és megsúgta, hogy mégiscsak nagy szabálytalanság történt, hiszen az adománylevelet iktató személy nem jelentkezett be az iskolaszolgálatos diáknál, úgy ahogy az iskolai szabályzata előírja.
Az intézmény igazgatója viszont elfelejtette megemlíteni a rendőrségnek, hogy amikor a kétnyelvű táblákat szerelték a szülők, akkor sem jelentkeztek be, és nem is kellett, hiszen mégiscsak az iskolának nyújtottak egy nagy értékű adományt, nem törvénytelenségre készültek. Vagy talán az igazgató azt gondolta, hogy a kétnyelvű feliratok nem tetszenek neki és keresett egy mondvacsinált okot, hogy a táblákat szorgalmazó szülőt kicsit megbüntesse, megmutatva neki, hogy ki is az úr a háznál... A magyar beadványt benyújtó szülőt a rendőrség 500 RON büntetés kifizetésére kötelezte, amely megfellebbezhető. A kétnyelvű feliratok témája már 2010-ben napirendre került, amikor 50 szülő beadványban kérte a külső és belső feliratok kétnyelvűsítését, ugyanis abban az időben az egyedüli magyar felirat azon a márványtáblán volt látható, amely az iskola építtetőjéről, Dr. Bernády Györgyről emlékezik meg. 2011 május 4 -i 172-es számú Határozatában a Civil Elkötelezettség Mozgalom feljelentése alapján az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztalta a 2-es Általános Iskolát, valamint az Európa, Dacia és Liviu Rebreanu marosvásárhelyi kéttanyelvű általános iskolákat a kétnyelvű feliratok hiánya miatt. Az iskola új aligazgatója, Márton Imre, a beadványok és az iskola által küldött válaszok áttanulmányozása után saját költségén kétnyelvűsítette a tájékoztató feliratok többségét, amelyeket azonban valakik azóta rendszeresen megrongálnak, eltüntetnek. A mostani adomány az eltüntetett kétnyelvű feliratokat hivatottak pótolni.
Jelen pillanatban, amikor a „Minden magyar gyermek számít kampány” zajlik, Marosvásárhelyen a 2-es Számú Általános Iskola egyike azon kevés (számszerint három) kéttannyelvű marosvásárhelyi iskola közé tartozik, ahol részlegesen kétnyelvű feliratok hirdetik a magyar diákoknak az esélyegyenlőséget. Mindez a szülőknek és „merészebb” aligazgatónak köszönhetően valósult meg, mindennemű párttámogatás és segítségnyújtás nélkül.
A Bernády akciócsoport a rendőrségre hurcolt és ott megbüntetett szülő mellé állt és a tagok úgy döntöttek, hogy feljelentik Codruţa Băciuţ igazgatót hatáskör túllépés miatt, valamint kérni fogják az igazgató és Illés Ildikó főtanfelügyelő helyettes lemondatását.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

Feljelentik az iskolaigazgatónőt
A marosvásárhelyi RMDSZ a város egyik iskolaigazgatójának leváltását kérte a megyei tanfelügyelőségtől, amiért az kihívta a rendőrséget, amikor az egyik szülő egy magyarul írt adománylevelet mutatott be az iskola nevét tartalmazó kétnyelvű táblával kapcsolatosan.
Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke szerdán egy sajtótájékoztatón mondta el, hogy a 2-es számú általános iskola igazgatója, Codruţa Băciuţ kihívta a helyi rendőrséget, amikor az egyik szülő egy magyarul írt adománylevelet mutatott be az iskola nevét tartalmazó kétnyelvű táblával kapcsolatosan. Benedek elmondta, az incidens kedden történt és a szervezet kérte a Maros megyei tanfelügyelőségtől az igazgató leváltását, elégedetlenek azzal, ahogyan a helyzetet kezelte. Elmondta, az igazgatónak semmi kifogása nem volt akkor, amikor a gyermekek szülei pénzt gyűjtöttek a kétnyelvű táblákra, ám amikor megkapta a magyar nyelvű adománylevelet, hívta a helyi rendőrséget és azt mondta a szülőnek, hogy „Romániában élünk”. A Bernády akciócsoport – amely Bernády Györgyről, Marosvásárhely egykori híres polgármesteréről neveztetné el az intézményt – közölte, feljelentik az igazgatónőt hatásköre túllépése miatt, és Codruţa Băciuţ mellett Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes lemondását is kérik.
(paprikaradio.ro)
erdon.ro

Dicséret a diszkriminációért
Megdicsérte tegnap Valentin Bretfelean, Marosvásárhely helyi rendőrségének főnöke azokat a beosztottjait, akik előző nap bekísérték és 500 lejes büntetést róttak ki a 2. számú általános iskola titkárságán magyar nyelvű beadványt iktatni óhajtó szülőre.
Horváth-Kovács Ádám, a vegyes tannyelvű iskola szülői bizottságának tagja anyanyelvén írt adománylevelet akart leadni Codruţa Băciuţ igazgatónőnek, aki előbb megpróbálta meggyőzni, hogy fordítsa le románra, aztán a rendfenntartók segítségét kérte, és elvezettette a „behatolót”.
Valentin Bretfelean rendőrfőnök az MTI kérdésére elmondta, a 112-es sürgősségi hívószámra érkezett riasztás arról, hogy egy férfi illetéktelenül behatolt az iskolába. A riasztást a rendőrség valamennyi egysége megkapta, ezért történt az, hogy hat rendőr is egyszerre érkezett a helyszínre. Kijelentette, a legkisebb kiszabható bírságot rótták ki Horváth-Kovácsra, aki maga is elismerte vétkességét. A rendőrfőnök szerint csak a törvényt alkalmazták. Visszautasította, hogy egyesek etnikai színezetet próbálnak adni a történetnek.
Horváth-Kovács Ádám adománylevéllel akarta hivatalosítani a magyar szülők anyagi hozzájárulásával elkészített és saját kezűleg felszerelt magyar nyelvű táblácskákat, amelyekről az iskolaigazgató úgy vélekedett, hogy törvénytelenek. Codruţa Băciuţ a sajtó érdeklődésére kifejtette, nincs kifogása a kétnyelvű feliratok ellen, csak a törvényesség betartásához ragaszkodik. Elmondása szerint a magyar nyelvű táblákat nem az ő távollétében kellett volna felszerelni. Az igazgatónő azt is kifogásolta, hogy adománylevél nélkül szerelték fel a feliratokat, valamint hogy a szülő, bár jól beszél románul, nem volt hajlandó néhány mondatban lefordítani az adománylevelet, hogy ő is megérthesse azt, hiszen nem ismeri a magyar nyelvet. A magyar aligazgató viszont úgy vélekedett, az ő feladata átvenni az igazgató hatáskörét, amennyiben az nem tartózkodik az intézményben. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének vezetősége tegnap az üggyel kapcsolatos sajtótájékoztatón kijelentette, kérni fogják az igazgatónő eltávolítását a tanintézmény éléről. Csegzi Sándor alpolgármester felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy a városházán naponta több magyar nyelvű iratot iktatnak, mivel a törvény szerint erre lehetőség van, és ez soha nem okoz nézeteltérést, ahogy a kétnyelvű feliratok elhelyezése sem képezte vita témáját. A 2-es számú általános iskola Bernády Györgyről való elnevezése kapcsán is teljes volt az egyetértés a tanácsban, ezért is érthetetlen az igazgatónő viselkedése, aki nemhogy nem kezeli kellően a konfliktusokat, de magatartásával tovább gerjeszti azokat. „Nem tolerálhatjuk, hogy valaki így viselkedjen a magyarokkal. Úgy érzem, Codruţa Băciuţ elég rosszat tett az etnikumközi kapcsolatoknak, hogy a főtanfelügyelő leváltsa tisztségéből” – jelentette ki Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes szerint a szülő helyesen járt el, amikor magyarul akarta az adománylevelet iktatni, hiszen erre törvényes lehetősége volt.
A Bernády György-névadással kapcsolatosan Kolozsváry Zoltán, az önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetője úgy véli, a tanév végéig megtörténik az, most csupán a törvény alkalmazásáról folyik a vita, vagyis arról, hogy az oktatásügyi minisztériumnak kell jóváhagynia a névváltoztatást, vagy elég az önkormányzat határozata is.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Hároméves szünet után újraindul a szakiskolai képzés
Hároméves szünet után, az ősszel kezdődő tanévtől indítja újra a szakiskolai képzést Romániában a tanügyminisztérium. Bár a szakoktatás felélesztését a legtöbb tanfelügyelőség üdvözölte, az iratkozások első szakaszának mutatói alapján az erdélyi és partiumi megyékben egyelőre vegyes érdeklődés övezi a képzések újraindítását. A tanügyi szakemberek derűlátóak: szerintük az összkép az őszi beiratkozási időszak után pozítivan alakulhat. Noha általános iskolai tanulmányokat követő szakoktatást az elmúlt évek során is szerveztek, a szaktárca 2009 óta nem hagyta jóvá a beiskolázási számot a szakmunkásképzésre.
Kipattanó ötlet. Decemberben döntöttek a szakosztályok újraindításáról
A szakoktatás időtartama egyébként hat hónaptól két évig terjedő időszakig tart a választott szakmától függően. Szakosztályokat csak olyan iskolák indíthatnak, amelyek biztosítani tudják, hogy az oktatás jelentős részét gyakorlati órák tegyék ki, ezt pedig különböző cégekkel, vállalatokkal kötött szerződések segítik elő.
Hargita és Kovászna megyében igény szerint döntik el, hogy magyar vagy román tannyelvű szakiskolai osztályokat indítanak. A magyar tannyelvű szakiskolákban is új szakosztályok alakulnak az általános iskolát elvégző diákok számára. Azok a diákok, akik magyar tannyelvű osztályban végezték a kilencedik osztályt, ugyancsak magyarul folytathatják a szakiskolát. A tanfelügyelőségtől megtudtuk, minden diáknak próbálják szavatolni, hogy anyanyelvén folytassa tanulmányait: kétnyelvű osztályokat is indítanak, amennyiben legalább öt-hat gyerek kéri, hogy a többségében magyar osztályban románul tanulhasson, vagy fordítva.
Toborzás ösztöndíjjal
Míg Háromszéken szinte minden szakiskolai hely betelt, Hargita megyében a meghirdetett helyek felére jelentkeztek a diákok. Kovászna megyében 12 szakiskolai osztály megalakítását hagyta jóvá az oktatási minisztérium, a 336 helyre már 285 diák iratkozott be. A második forduló június 25-én lezárult, de még ősszel is lehet iratkozni. Megtudtuk: túljelentkezés esetén az iskolák a partnercégekkel közösen dolgozzák ki a felvételi kritériumokat. Kovászna megyében hét szakközépiskola kötött szerződést magáncégekkel, hogy a gyakorlati oktatást megszervezzék. A hét iskolában kőműveseket, asztalosokat, hegesztőket, szakácsokat, pincéreket, autóbádogosokat, mezőgazdasági gépészeket, textilipari szakmunkásokat képeznek.
Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, Háromszéken az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A szakiskolába járó diákok az anyagi helyzetüktől és a tanulmányi eredményeiktől függetlenül havonta legkevesebb 180-200 lej ösztöndíjat kapnak, ez valószínűleg valóban ösztönzően hatott – szögezte le a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy az esélyegyenlőség továbbra is biztosított, hiszen a kétéves szakiskola elvégzése után a fiatalok különbözeti vizsgával beiratkozhatnak elméleti vagy szakgimnáziumba, és leérettségizhetnek. A kétéves szakiskola második évében az órák 75 százalékában gyakorlati oktatás zajlik a partnercégeknél, Keresztély Irma reméli, hogy nemcsak műhelyseprést és szemétkihordást bíznak a diákokra, bár az is a munkához tartozik.
Hargita megyében 23 szakiskolai osztályt hagyott jóvá a minisztérium 640 hellyel. Görbe Péter tanfelügyelő lapunknak elmondta, az első fordulóban, tehát májusban 293 fiatal iratkozott be, ennek alapján 11 osztály megalakulása biztos, azonban bíznak benne, hogy őszig még sokan jelentkeznek.
„Szerintem a fiatalok rájönnek, hogy 5-6-os jegyekkel nem túl biztató nekivágni az érettségi vizsgának, jobb, ha szakmát tanulnak, majd utána még mindig próbálkozhatnak az érettségivel” – fejtette ki Görbe Péter. Hargita megyében kőműveseket, ácsokat, víz- és gázszerelőket, vendéglátós szakembereket, asztalosokat, bányászokat, autóbádogosokat, fodrászokat és háztartásigép-javítókat képeznek az ősztől induló szakiskolai osztályokban.
Hiánypótló osztályok indulnak
Maros megyében egyelőre két tanintézetben – a marosvásárhelyi Avram Iancu Iskolaközpontban és a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpontban – indulhat újra a magyar nyelvű szakoktatás. Míg a megyeszékhelyen mechanika és textil szakon indítanának képzést az ősztől, a fürdővárosban fafeldolgozónak és szakácsnak lehetne tanulni.
„Nagyon nagy szükség van ezekre a szakiskolákra, ugyanis egyrészt nem mindenki képes az érettségire, másrészt hiányoznak a szakmunkások a piacról” – nyilatkozta Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő. Az egyelőre csak kísérleti jelleggel induló osztályokba azok a kilencediket végzett diákok is iratkozhatnak, akiknek szüleik is beleegyeznek az oktatási forma megváltoztatásába. Ugyanakkor olyan helyi vállalkozók bevonására is szükség van, akik lehetőséget nyújtanak a műhelymunkák végzésére. Míg Marosvásárhelyen a nagy múltú szakiskolában nem tartanak attól, hogy a helyek betöltetlenek maradnak, Szovátán már azzal is számolnak, hogy jobb megoldás híján egy úgynevezett biprofilos képzést indítsanak, azaz szakács–fafeldolgozó szakot.
Kolozs megyében ősztől bővül a magyar nyelvű szakoktatás eddigi kínálata: Bánffyhunyadon közélelmezési szakon tanulhatnak anyanyelvükön a környékbeli magyar középiskolások – közölte kérdésünkre Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettes. Hozzáfűzte: a kolozsvári Edmond Nicolae Szakközépiskolában idén másodszor indul a magyar nyelvű kép- és szövegszerkesztési szak, illetve megmaradtak a már hagyományosnak számító szakképzések is. A kerekdombi Technofrig szakközépiskola pincér-cukrász szakon indít magyar nyelvű osztályt. Ezenkívül a kolozsvári Közlekedés Technikai Szakközépiskola szintén régóta működő autószerelő osztályába is beiratkoznak a magyar nyelvű szakoktatást igénylő Kolozs megyei középiskolások.
Szatmár megyében a következő tanévben két egész és négy, félig magyar nyelvű szakiskolai osztály indul. Fél osztályt, azaz 14 helyet hirdettek meg hús- és halfeldolgozó szakon, pék és cukrász szakon, esztergályos szakon és kőműves-vakoló szakon. Egész osztály indul 28 hellyel autószerelő szakon, valamint kárpit-, paplan- és matrackészítő szakon.
Vizsgáznak a nyolcadikosok
Tegnap kezdődött, és szerdán fejeződik be a 8. osztályt elvégző diákok számára az országos értékelő vizsga – az itt elért eredmények alapján iratkozhatnak be a diákok a gimnáziumok 9. osztályába. Első próbatételként tegnap román nyelv és irodalomból bizonyítottak a vizsgázók. Liviu Pop ügyvivő oktatási miniszter elmondta, az érettségi vizsgákhoz hasonlóan az országos értékelő vizsga során is kamerákkal szerelték fel a tantermeket, a próbákra egyébként több mint 190 ezer diák iratkozott be országos szinten.
Az ügyvivő tárcavezető elmondása szerint tegnap reggel négy vizsgaközpontban kisebb problémák voltak az internetkapcsolattal, ezt azonban sikerült idejében megoldani, így a diákok zavartalanul kezdhették meg az első próbát az ország több mint 4500 vizsgaközpontjában. Az Országos Értékelő- és Vizsgahivatal (CNEE) tíz különböző tételsort dolgozott ki a nyolcadikosok számára, a választott tételsort két órán belül kell megoldaniuk, illetve kidolgozniuk a tanulóknak.
A kiértékelő vizsga ma a kisebbségek anyanyelvi és irodalmi próbájával folytatódik, holnap pedig matematikából kell vizsgázniuk a diákoknak. Az eredményeket pénteken függesztik ki, az óvásokat ezt követően délután 6 óráig lehet benyújtani, a végső pontszámokat pedig július 2-án, hétfőn hozzák nyilvánosságra. A gimnáziumi felvételi jegyet fele-fele arányban az értékelő vizsga eredményének átlaga, illetve a középiskolai négy év átlaga alapján számolják.
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Mikorra várható a valós névadás?
A Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tagjai tegnap délelőtt a marosvásárhelyi G-pont kávéházban tartott sajtótájékoztatón számoltak be az eddig megtett útról, s adták át próbálkozásaik és kudarcaik írott dokumentumgyűjteményét a jelen levő újságíróknak. Ezekben arra keresik a választ, hogy kit terhel a felelősség azért a kudarcért, hogy 2-es számú általános iskolát nem sikerült dr. Bernády Györgyről elnevezni, akinek emléktáblája ott található az iskola bejáratánál. Továbbá azt szeretnék tudni, hogy mikorra várható a valós névadás megvalósulása.
Ha azok, akiken múlik, nem tartják lehetségesnek, őszintén meg kellene mondani, ha viszont megvalósíthatónak érzik, akkor felületes látszatintézkedések helyett cselekedni kellene – vélekednek a szülők. Eddig ugyanis bárhova fordultak, mindenki azt próbálta nekik elmagyarázni, hogy a marosvásárhelyi tanács 2011 decemberében sürgősségileg beterjesztett határozatát, amelyet egyhangúlag szavaztak meg a képviselők, miért nem lehet életbe léptetni.
Maria Cioban, a polgármesteri hivatal jogász végzettségű jegyzője, aki az ügy közigazgatáson belüli törvényes képviselője kellett volna legyen, a szülőknek kijelentette, a névadásról szóló határozat annyira gyenge, hogy azt meg sem lehet támadni a közigazgatási bíróságon. A jegyző véleménye szerint a névadás nem a városi tanács dolga, másrészt a határozat nem tartalmaz időpontokat, s a névadás elindítására vonatkozó megfogalmazás lefékezi az ügymenetet. Egyes tanácsosok szerint a jegyző maga alakította ilyen "gyengévé" az iskolanévadást tartalmazó határozatot, aki a polgármester utasítására a magyar közösséget érintő ügyekre vonatkozó határozatokban a határidőket és a megvalósítást garantáló jogi részeket mellőzi. Ezért jutottak hasonló sorsra a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák s a kétnyelvű utcanévtáblák is. Ha ez köztudott, miért nézte el az alpolgármester és a tanácsosok? – tették fel a kérdést a szülők. Az akciócsoport tagjai azt nehezményezik, hogy az RMDSZ részéről nem jelöltek ki egy felelős személyt, aki pontosan követte volna az ügy menetét, annak ellenére, hogy erre vonatkozó kérésüket Csegzi Sándor volt alpolgármesternek is átadták.
A megvalósítást megnehezítette, hogy a határozatban az is szerepelt, hogy egy másik marosvásárhelyi iskolát Emil Dandea polgármesterről nevezzenek el, miközben már létezik egy ilyen nevű iskola Vásárhelyen. Ezt azonban nem a határozat meghozatalakor tették szóvá a tanácsosok. A városrendészeti osztály pedig erre hivatkozva utasította el a szükséges lépések megtételét, Horvat Camelia jogász, akit az akciócsoport tagjai többször felkerestek, csupán arról volt hajlandó tájékoztatni a szülőket, hogy miért nem lehet a névadást megvalósítani. Az Emil Dandeáról szóló anyag hiányára hivatkozott a megyei névadó bizottság is, amikor döntéshozatal nélkül küldték vissza az iratcsomót a polgármesteri hivatalnak.
Azzal, hogy sürgősségi eljárásként vitték az ügyet a tanács elé, jogi alapot biztosítottak a jövőbeli feljelentéseknek. Amivel élt is Cornel Briscaru volt polgármesterjelölt, aki a közigazgatási bíróságon támadta meg a határozatot.
Ezt városi tanácsosként Dumitru Matei főtanfelügyelő is megszavazta, s később újságírók jelenlétében ígérte meg a szülőknek, hogy őszire az iskola homlokzatán lesz a Bernády név. Az akciócsoport által beadott petícióra azonban, amely a névadást támogató több ezer aláírást tartalmazta, 30 nap helyett az intézmény jogászainak aláírásával négy hónap múlva adott értelmezhetetlenül zavaros választ, amelyben ráadásul Marosvásárhelyt összekeverték Dicsőszentmártonnal. A megígért helyesbítésben viszont, amelyet Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes nem írt alá, az áll, hogy a városi tanács 2012. januári ülésén az iskolahálózatot úgy szavazták meg, hogy abban a szóban forgó tanintézmény 2-es Számú Általános Iskolaként szerepelt, ezért a névadásra már csak a 2012-13-as tanévben kerülhet sor.
Dorin Florea polgármester pedig, aki állítólag támogatta az elnevezést, válaszra sem méltatta a szülőket.
A Hivatalos Közlöny 2012. februári számában az új közoktatási törvény alapján megjelent 6.564-es miniszteri rendelet szerint azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbségek élnek, ezek számarányának megfelelően az oktatási intézményeket a kisebbségek jeles személyiségeiről kell elnevezni, a kisebbségeket képviselő szervezet kérésére. A névadás a helyhatóság feladata, aminek meg kell előznie a tanfelügyelőségnek az iskolahálózat megszervezésére vonatkozó kérését.
Törvényes alap tehát van, ezért az új alpolgármesternek és azoknak, akik a város lakóinak a képviseletét felvállalták, sokkal határozottabban és az esetleges félrevezetésekre jobban odafigyelve kellene szerepet vállalniuk abban, hogy meg is valósuljon. Ez derült ki a Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport és a CEMO által összeállított anyagból, amely a "mikorra várható a valós névadás?" kérdésre keresi a választ.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Új kezdés, új garnitúrával
Az ajándékba kapott egy hét haladék után szeptember 17-én kezdődik az oktatás. Mivel a tanfelügyelőségnek 93-mal kellett csökkentenie a pedagógusok számát, ez már kezdéskor több konfliktushoz vezetett, óvodai csoportokat, osztályokat kellett összevonni, ami kiváltotta a szülők ellenérzését. Eközben vannak olyan vidéki katedrák, amelyeket talán holnap sikerül betölteni. A hírek szerint az iskolabuszokból is hiány mutatkozik. A legnagyobb vihart mégis az kavarta, hogy szeptember elsejétől sok tanfelügyelőt és iskolaigazgatót menesztettek és újakat neveztek ki helyettük. A megyei oktatásügy helyzetéről Somesan Stefan főtanfelügyelőt kérdeztük az elmúlt héten.
– Lecserélték a tanfelügyelők jelentős részét, új főtanfelügyelő-helyettese is van az intézménynek. Milyen szempontok alapján döntöttek a kinevezésekről?
– Ahogy ezelőtt négy évvel a hozzáértés alapján nevezték ki a tanfelügyelőket, úgy jártunk el most is. Véleményem szerint a megyében dolgozó pedagógusok között minden szakterületen van 10-15 olyan személy, akik betölthetik ezeket a tisztségeket. Hozzá kell tennem, hogy a megyei tanfelügyelőségen jelenleg hat szakfelügyelő van, akik versenyvizsga alapján kerültek a testületbe, ők maradtak, és csak az ideiglenesen kinevezett felügyelők helyett hoztunk be újakat. Mivel szeptember 3- án a tanszemélyzet számára megkezdődik az iskolai év, s az ideiglenes kinevezéssel dolgozóknak augusztus 31-én lejár a mandátumuk, fontosnak tartottuk, hogy felmentsük őket, hogy visszatérhessenek a katedrájukra, ezért választottuk ezt az időszakot.
– Ellenzéki vezető politikusok azt állítják, hogy pártszempontok alapján döntöttek az új szakfelügyelőkről, illetve a baráti körből kerültek ki egyesek.
– Én nem rendelkezem a politikai hovatartozást tartalmazó önéletrajzokkal sem a tanfelügyelőnek kinevezettek, sem az igazgatók, sem a tanárok esetében. Azt mindenki tudja, hogy a tanfelügyelőség vezető tisztségei politikai tisztségek, a többi nem az.
Személy szerint a szociál-demokrata párt alapító tagjai közé tartozom, s természetes, hogy engem pártszempontok alapján neveztek ki. Rata Nadia főtanfelügyelő-helyettest a liberális párt javasolta, Illés Ildikó, a másik helyettesem, az RMDSZ-t képviseli. Mivel Szatmáron születtem, nekem nincsenek rokonaim a megyében, s a gyermekeim sem dolgoznak a tanügyben, ezért nem tartom magam érintettnek.
– Egyes vélemények szerint olyan iskolaigazgatókat is menesztettek, akik nagyon komolyan, mindenki megelégedésére végezték a dolgukat, ezért csodálkoznak, hogy leváltották őket. Szükség volt-e arra, hogy megszakítsanak olyan folyamatokat, amelyek jól működtek?
– Minden iskolaigazgató nagyon jó minősítést kapott az elmúlt tanév végén, de ez nem jelenti azt, hogy egy életre igazgatók kell legyenek, akkor is, ha lejárt az ideiglenes kinevezésük. Négy évvel ezelőtt, amikor a most távozó igazgatókat megbízták, sem volt mindenki elégedett, de idővel megszokták. Az Egyesülés középiskola igazgatónőjét például még én neveztem ki, két mandátum során vezette az iskolát, most eljött a változás ideje. Egy vezető állásban levő személyt két mandátumra kellene megválasztani, mert elfárad és rutinszerűen végzi a munkáját.
– A résztvevők szerint az idei évkezdő igazgatói ülés nem volt jó hangulatú összejövetel, sokan erődemonstrációnak érezték.
– Én nem tartom annak. Három napirendi pontja volt. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a tanintézményekben végzett helyszíni ellenőrzésekről számolt be. Biztosan voltak olyan megállapítások, amelyek nem tetszettek a kollégáknak, de ezek a helyszínen tapasztalt valós tényeken alapultak, nem én találtam ki, sőt előzetesen nem is olvastam a jelentést, mert megbízom a kolléganőmben.
Beszédemben a problémákat vettem számba. Megkértem a kollégákat, hogy az iskolai évnyitóra, amit reggel 9 órától kell tartani, kötelező módon hívják meg az iskola vezetőtanácsának külső tagjait, a polgármestereket és alpolgármestereket, Marosvásárhelyen én fogom elküldeni a meghívókat a hivatalosságoknak. Azt javasoltam a kollégáknak, hogy kössenek partnerségi szerződést a szülőkkel, ami nagyon hasznos az igazgatóknak. Ebben a szerződésben le lehet szögezni egy sor dolgot: mit nyújt az iskola és azt is, hogy a szülők hangsúlyosabban vegyenek részt az iskolai fegyelem megőrzésében, a jelenlét és a tanulók megfelelő öltözékének a biztosításában. Hangsúlyoztam, hogy a virtuális katalógust minden középiskolában vezetni kell. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumból a leváltott igazgató idején, érettségi előtt egy héttel elloptak egy XII.-es osztálynaplót. Rendkívül nehéz volt az adatokat, a tanulók jegyeit rekonstruálni. Ha akkor főtanfelügyelő lettem volna, 24 órán belül leváltom az iskola vezetőjét, ehelyett az ellene indított kivizsgálást eltussolták.
Arra kértem a kollégákat, hogy tartsanak érdekes, tanulságos osztályfőnöki órákat a jelenlegi semmitmondó üresjáratok helyett, amelyeken esetleg egyes tanárok csak az igazolatlan hiányzásokat veszik számba, s a saját dolgukkal vannak elfoglalva.
Felhívtam a figyelmet, hogy a tanügyi intézmények homlokzati táblája hogyan kell kinézzen – mondja a főtanfelügyelő, s mutatja a mintát is, ami csak román nyelvű.
– Magyar változat nincs? – érdeklődöm.
– Elkészül az is – válaszolja Somesan Stefan.
– A 2-es iskola mikor veszi fel dr. Bernády György nevét? – kérdezem, ha már a homlokzati táblákról van szó. Főtanfelügyelőként beleegyezik-e az elnevezésbe?
– Nem tehetem, hogy ne egyezzek bele, a törvény ugyanis arra kötelez, hogy a helyi tanács határozatát végrehajtsam.
Felhívtam a figyelmet, hogy a zászló, az ország címere minden osztályban ki kell legyen téve, ami megrongálódott, azt fel kell frissíteni.
Arra biztattam az iskolaigazgatókat, hogy jó kapcsolatot építsenek ki a sajtóval, szeretném, ha az eredményeinkről többet olvashatnék, amire nyitottnak érzem a sajtót. Miért mindig a rossz dolgokkal hívják fel magukra a figyelmet egy-egy iskolában, amikor annyi megvalósításról lehetne beszámolni?
A jövőben jó együttműködést kell fenntartani a helyi közigazgatással, különösen vidéken. Nem tudom elfogadni, hogy a polgármester és az iskolaigazgató rossz viszonyban legyen, veszekedjenek egymással. Tudomásul kell vennünk, hogy a polgármestert a közösség választja, az igazgatót kinevezzük. Hozzászólásában az ülésen jelen levő prefektus is ezt hangsúlyozta.
Tájékoztattam a résztvevőket, hogy Marosvásárhely polgármestere minden évben azzal fenyeget, többet nem finanszírozza a bentlakásokban lévő vidéki gyermekeket. Fratean Alexandru prefektus leszögezte: a helyi költségvetés nemcsak a helyi adókból és illetékekből épül fel, hanem a központi költségvetésből is.
Felhívtam a figyelmet az igazgatók és a tanfelügyelőség közötti hatékonyabb kapcsolattartásra. Mivel a minisztérium a közegészségügyi engedélyeket kérte, amit feltettünk a tanfelügyelőség honlapjára, elmondtam, hogy amelyik igazgató nem tartja be a határidőt, ne várja, hogy az év végén jó minősítést kapjon, s nem tapsoljuk meg az igazgatói versenyvizsgán sem. Ez volt az egyetlen helyzet, amikor fenyegetőbb hangnemet ütöttem meg. Arra kértem őket, hogy bármely kellemetlen eseményt, természeti csapást személyesen közöljenek velem, ne a sajtóból tudjam meg. Azt is közöltem, hogy az iskolai ellenőrzések más típusúak lesznek. Nem kommandós, terrorista stílusban fogunk az iskolákba menni, sokkal inkább a tanácsadáson, a segítségnyújtáson lesz a hangsúly. Ha pedig valaki a tanfelügyelőség vezetőségéhez, esetleg a kormányhivatalhoz fordul, mert helyben nem tudják megoldani a problémáját, ez rossz pontot jelent az iskolaigazgatóknak, akiknek kötelessége korrekt módon helyben megoldást találni a felmerülő gondokra.
– Feltételezem, hogy van már összképük az iskolák felkészültségéről az idei tanévre.
– 870-ből 70 tanintézmény esetében van még folyamatban a közegészségügyi működési engedély kibocsátása. A hiányosságok olyan természetűek, amelyek nem zavarják az oktatási folyamatot, de az európai előírásoknak valóban nem tesznek eleget. Nincs vezetékes víz, kanalizálás, kerítés, nincsenek járdák, de ezek nem olyan súlyos hiányosságok, amelyek miatt be kellene zárni egy iskolát.
– Vannak a megyében félig felépített iskolák, mint a bogácsi például, vagy ahol a felújítás elakadt. Nyílik-e az idén lehetőség arra, hogy folytatni tudják az építkezést?
– Bogácson, Bátoson, Görgényszentimrén, ahol a volt tulajdonosnak visszaszolgáltatott épületben működnek az iskolák, valóban rossz a helyzet, de a költségvetés-kiegészítéskor reményeink szerint jut majd pénz, hogy folytatni tudjuk, ami félbemaradt.
– Úgy hallottuk, hogy iskolabuszokra is szükség lenne.
– Figyelmeztettem az igazgatókat, nem szeretnék többé a sajtóban arról olvasni, hogy az iskolabusszal a mezőről kukoricát hordanak, vagy a választási kampányra használják fel, s a polgármester képmásával járja a falut, amiről bizonyítékaink vannak.
Azt is elmondtam, hogy három iskola van a megyében, Csatófalva, Backamadaras és Nyárádgálfalva, ahol nem telepítették fel a programot ahhoz, hogy a videokonferenciákon részt vehessenek. Ezt látják a minisztériumból, és minden alkalommal megbírálnak. Ezért mondtam, hogy ne pályázzanak a tisztségre, ha nem oldják meg ezt a helyzetet.
– Elő vannak-e kellőképpen készülve az iskolák a nulladik osztályok fogadására?
– A szociál-liberális szövetség véleménye szerint ezeknek az osztályoknak az óvodákban lenne a helyük, de mivel a törvény ezt írja elő, tiszteletben kell tartanunk. Hetente szerveznek videokonferenciát erről a témáról, s a megyében 260 osztály indul, és 277 pedagógust készítünk fel európai támogatással folyó projekt keretében. A bútorzat 75 százalékban megérkezett, a cégek két napon belül megkapják a pénzt.
– Mikor szerveznek versenyvizsgát a tanfelügyelők, a tanfelügyelőségek vezetői és az iskolaigazgatók számára?
– Még nem ismerjük az időpontot, nem hivatalos információk szerint a tanfelügyelői állásokra még ebben az évben, az iskolaigazgatói tisztségekre 2013 kezdetén lehet versenyvizsgát tartani, mivel a szaktárca korábbi vezetősége nem dolgozta ki az új törvény erre vonatkozó alkalmazási útmutatóját, ami hosszas folyamatot jelent. Feltétel, hogy a vezető tisztségre pályázó személyeknek menedzsment- szakértői képesítésük kell legyen. Most fejeződött be a harmadik képzési szakasz és valószínűleg fogunk még szervezni, mert szükségünk van szakértőkre és a számuk sokkal nagyobb kellene legyen, mit ahányan a vezető állásokra pályáznak.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Fórum az oktatási rendszerről Marosvásárhelyen
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, Maros megyei képviselőjelölt pénteken találkozott Illés Ildikó főtanfelügyelő helyettessel és a Magyar Pedagógusszövetség tagjaival. A Marosvásárhelyen megszervezett fórumon, részt vett Frunda György szenátorjelölt is.
„Az elmúlt 23 évben számos reformon ment keresztül a romániai oktatási rendszer. Minden újonnan kinevezett tanügyminiszter megpróbálta saját elképzeléseit megvalósítani és ez sokszor azzal járt, hogy teljesen felforgatták azt, ami addig volt. Több alkalommal megpróbálták leváltani a magyar szakembereinket a tanfelügyelőségnél, de megakadályoztuk és bár ellenzékben vagyunk, magyar államtitkár védi a magyar érdekeket a Tanügyminisztériumban.
23 év kellett elteljen ahhoz, hogy magyar gyerekek anyanyelvükön tanulhassák Románia földrajzát és történelmét, hogy minden szinten megvalósuljon a magyar anyanyelvű oktatás. Előrelépések történtek, de nagyapaként látom, hogy első osztályos unokáim 4-5 órát töltenek az iskolában, bár 3 óra után már lankad a figyelmük. Szükség van arra, hogy tovább folytassuk az elkezdett munkát és ez csak úgy lehetséges, ha elég erőt tudtunk felmutatni ahhoz, hogy beleszólhassunk a minket érintő kérdésekbe” – mondta Borbély László képviselőjelölt, majd hozzátette: számos esetben bebizonyosodott, hogy nem elég a törvény ahhoz, hogy a magyarság jogait érvényre juttassák.
„A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékeinek újraalakítása mutatja, hogy sokszor hatalmas politikai erőfelmutatásra van szükség ahhoz hogy eredményeket tudjunk kieszközölni a magyar közösség javára. A miniszterelnököt kellett meggyőznünk az igazunkról ahhoz, hogy megszülessen az a hét pont, amely a magyar főtanszékek létrehozását biztosítja. Ugyanakkor bár a törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol több mint 20%-ban élnek magyarok, ott jogunkban áll magyar nevet adni iskoláknak, a marosvásárhelyi Bernády György iskola névváltoztatásával kapcsolatban majdnem 2 éve folyik a vita” – mondta a politikai alelnök. {loadposition szeben}
A találkozó során Borbély László képviselőjelölt a tanárok és iskolaigazgatók figyelmébe ajánlotta azt a segédanyagnak szánt tankönyvet, amely a székelység történetét mutatja be: „Rendkívül fontos a romániai magyar közösség számára az, hogy a fiatalok magyarul tanulhassanak, hogy megőrizzék nemzeti öntudatunkat és értékeinket. Meg kell ismerniük a múltat ahhoz, hogy építeni tudják a jövőt, mert nekik kell majd folytatniuk a munkát amit elődeink elkezdtek és amin mi dolgozunk” – fogalmazott a politikus.
Hozzátette: a munka folytatásához arra van szükség, hogy a magyarság összefogjon, és minél nagyobb számban elmenjen szavazni: „ A romániai magyar közösségnek egy esélye van december 9-én arra, hogy a következő 4 évben egy erős csoport képviselje a magyar érdekeket a román parlamentben. Erősnek kell lennünk, hogy meghallgassanak, hogy beleszólhassunk a minket érintő döntésekbe. Össze kell fognunk, hogy tovább tudjunk harcolni a magyar érdekekért. Együtt gyermekeink, unokáink jövőjéért.”
maszol.ro

Egy népszerű osztályt szüntetnek meg az Elektromaros szakközépiskolában
A tantestület tiltakozik
A Megyei Tanfelügyelőségen elkészítették a 2013-14-es év beiskolázási tervezetét, és továbbították a tanügyminisztériumba. Az ősztől 57 magyar kilencedik osztályt terveztek, akárcsak az elmúlt évben. Az idén a fő törekvés az volt, hogy a szakközépiskolákban szakosztályok, az elméleti líceumokban elméleti osztályok működjenek – válaszolta kérdésünkre Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezzel magyarázza, hogy a Sincai szakközépiskolából a humán osztályt áttették a Mihai Eminescu tanítóképzőbe, ahol tanító és óvodapedagógus, programszervező, valamint a szóban forgó humán osztályt indítják. A Szász Adalbert Sportlíceumban a szülők múlt évi kérésének eleget téve az idén két magyar osztály lesz.
A további szempontok Illés Ildikó szerint azok voltak, hogy lehetőleg minden vegyes tannyelvű iskolában egyforma számú román és magyar osztályt indítsanak, és a magyar osztályok száma lehetőleg kettő legyen, kilencedik után ugyanis eldől, hogy ki azok, akik megbírják a szakközépiskolát, a többieket pedig szakiskolába irányítják. Továbbra is szem előtt tartották, hogy a szakok többségén anyanyelvükön tanulhassanak a végzősök. Szeretnék, ha a szülők és a pedagógusok az érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelő szakra irányítanák a középiskolába lépőket, akik anyanyelvükön folytatnák a kilencedik osztályt is.
A beiskolázási terv "szépséghibája", ami már az első nap felháborodást váltott ki, hogy az Elektromaros szakközépiskolában megszüntették az 1995 óta jó működő intenzív matematika- informatika osztályt, amely a Bolyai után a legnépszerűbb volt a reál tantárgyakat kedvelő diákok körében. A végzősökről elégedetten nyilatkoztak a Sapientia egyetem tanárai is, hisz a többségük ott folytatta a tanulmányait.
Ezért dr. Dávid László rektor és Horváth Gabriella, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke megbeszélést folytatott Somesan Stefan főtanfelügyelővel és helyettesével, Illés Ildikóval, akiktől azt kérték, hogy az osztály maradjon meg az eredeti helyén, ahol immár 17 éve felkészült tanárok oktatnak, és a megfelelő géppark is adott ahhoz, hogy diákokat jól felkészítsék a választott tantárgyakból. A tárgyalás majdnem eredménytelen volt, hisz amint dr. Dávid László professzor elmondta, mindössze azt az ígéretet kapták, hogy talán az Egyesülés (Unirea) középiskolába helyezik át az osztályt, amelynek a helyében turisztika szakot indíthat az Elektromaros iskola. Az áthelyezést pedig úgy képzelik el, hogy a természettudomány vagy a társadalomtudomány szakos osztályok közül az egyik helyében lenne a matematika- informatika szak. Kétséges, hogy az iskola hajlandó lesz-e profilt változtatni, másrészt pedig egy reál vagy egy humán osztály elvesztését jelentené mindenképpen.
Az Elektromaros szakközépiskola pedagógusközössége ötven tanár aláírásával petíciót nyújtott be a tanfelügyelőségre, amelyben az intenzív matematika-informatika osztály megszüntetése vagy elköltöztetése ellen érvelnek. Elsősorban azzal, hogy végzőseik sikeresen és érettségiztek és nyertek felvételt a műszaki egyetemekre, jó eredményeket értek el a nemzetközi vetélkedőkön és a tantárgyversenyeken, amelyeknek az országos szakaszára is eljutottak. Az informatikát tanuló diákok jól együttműködtek az automatizálás, számítástechnika, elektromechanika szakos társaikkal, akiknek programokat írtak. Az iskola három szaklaboratóriumában 75 számítógéppel rendelkezik.
A tantestülettel egyetértve úgy gondoljuk, hogy az informatikaosztály megszüntetése a magyar diákok lehetőségeinek a megnyirbálását, a magyar tagozat gyengítését jelenti. A szaktárca államtitkárától, Király Andrástól kapott tájékoztatás szerint valóban volt egy ajánlás az elméleti és a szakközépiskolai osztályok szétválasztására, de nem kötelező jelleggel. Az államtitkár azt is elmondta, hogy a szülőkkel való tanácskozás is meg kellett volna előzze a beiskolázási terv elkészítését, mielőtt még az egyik legnépszerűbb magyar osztály felszámolásáról döntöttek volna. Hadd tegyük hozzá, hogy több olyan iskola maradt a megyében, ahol továbbra is mind a két típusú osztály megtalálható.
Felvetésünkre Somesan Stefan főtanfelügyelő azt válaszolta, hogy a megyei gazdasági érdekeknek megfelelően jártak el, azon utasítás alapján, hogy "ne zagyválják össze" az iskolákat (sâ nu facem ghicevi din scoli).
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Az új beiskolázási terv szerint
Ugyanannyi magyar osztály lesz, mint román
A megye beiskolázási tervéről beszélt az RMDSZ székházában, a dr. Kelemen Atillával és Peti Andrással közösen tartott szerdai sajtótájékoztatón Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, kijelentve, hogy minden diák anyanyelvű oktatásban részesül a 2013/2014-es tanévben Maros megyében, ugyanis az új beiskolázási terv szerint minden iskolában az igényeknek megfelelő számú osztályt indítanak.
A tanfelügyelő szerint 1990-hez viszonyítva a gyerekek száma 36%-kal csökkent, a magyar tagozaton ez az arány 50%. Annak ellenére, hogy kevesebb a gyerek, az osztályok számát nem csökkentették. – Nagyon oda kell figyeljünk, hogy a Maros megyei iskolákat benépesítsük, és továbbra is fenn tudjuk tartani a magyar tagozatot, jelentette ki. Mint mondta, jelenleg Maros megyében és Marosvásárhelyen minden magyar ajkú gyermeknek biztosítanak oktatást anyanyelvén.
A líceumok és középiskolák esetében nagyon lecsökkent a gyermekek száma. Marosvásárhelyen, bár sok líceum van, a szülők sem tudják nagyon fizetni az ingázás vagy a bentlakás költségeit. Elmondta, hogy a szakminisztérium javaslatára a tanfelügyelőség próbálta rendezni az iskolák helyzetét, úgy, hogy az ipari líceumokat különítsék el az elméleti líceumoktól: az elméleti líceumokban csak elméleti osztályok működjenek, az ipari líceumokban kizárólag szakoktatást tartsanak. A magyar oktatás szempontjából előnyösnek nevezte ezt a megoldást, mert ezáltal a vegyes iskolákban kiegyensúlyozott osztályszámot tudtak létrehozni. (pl. a pedagógiai líceumban három román és három magyar osztály működik, a Gheorghe Sincaiban is három magyar, három román osztály van, ugyanígy a Traian Vuiában vagy az Elektromarosban).
A magyar osztályok száma Marosvásárhelyen nem csökkent, sőt egy osztállyal több van a tavalyhoz viszonyítva. A sportiskolában indul egy új magyar osztály.
Hisztériakeltés
Hisztériakeltésnek nevezte azt a hírt, hogy csökkentették volna az informatikaosztályokat. – Nem csökkentettük, az informatikaosztályok száma megmaradt, csak átrendeztük, mivel az informatika elméleti tantárgy, próbáltuk más, akkreditált iskolába helyezni, ahol van magyar ajkú tanárunk. Az Elektromarosban, ahol eddig működött ez az osztály, egy új szakot, turisztikát indítunk, amelyet nagyon sokan igényeltek, szülők és gyerekek egyaránt. Úgy, hogy a magyar osztályok száma nem csökkent, ugyanannyi magyar osztály fog működni, mint a román tagozaton, nyilatkozta Illés Ildikó.
A tanfelügyelő szerint az idei tanévben 5096 diák (1568 magyar, 3444 román, 84 német anyanyelvű) végzi a nyolcadik osztályt Maros megyében. Az egészségügyi líceumban csak elméleti osztályok vannak, ezért nem látták indokoltnak, hogy ott magyar osztályt indítsanak, válaszolta újságírói kérdésre. – Az volt az elképzelésünk, hogy próbáljuk a magyar osztályokat csoportosítani, hogy sehol ne legyünk kisebbségben, és egyenlő esélyt biztosítsunk a magyar gyerekek számára. Ezért minden kétnyelvű iskolában ugyanannyi magyar osztály működik majd, ahány román.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Marosvásárhely: a főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskola előtt tüntető szülők mérgezik a hangulatot
Elutasította a marosvásárhelyi magyar-román tannyelvű általános iskolákban a kétnyelvűséget hiányoló szülők vádjait a Maros Megyei Főtanfelügyelőség magyar főtanfelügyelő-helyettese, akit az a vád ért, hogy nem tesz semmit a valós kétnyelvűség léte érdekében. Illés Ildikó továbbá úgy vélekedett, a szülők mérgezik a hangulatot.
Marosvásárhelyen csütörtök reggel flashmobot szervezett a szülők egy csoportja: a Liviu Rebreanu általános iskola bejárata előtt kétnyelvű feliratokkal a kezükben próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az intézmény keretében nincs valós kétnyelvűség. A figyelemfelkeltő akciót követően a szülők egy petíciót is átadtak a főtanfelügyelő-helyettesnek, amelyben azzal vádolják, hogy nem intézkedett a magyar diákok nyelvi jogainak érvényesítése érdekében.
Horváth-Kovács Ádám, a szülők szóvivője megkeresésünkre úgy nyilatkozott, egyelőre nem kaptak választ a petícióra, a főtanfelügyelő-helyettes várhatóan írásban közli álláspontját.
"Nem veszem magamra, hogy nem támogattam a kétnyelvűség megvalósulását, hiszen minden két-tannyelvű iskola esetében elértem azt, hogy magyar aligazgató is legyen a vezetőségben" - felelte kérdésünkre Illés Ildikó. Elmondta, több alakalommal is tájékozódott az iskolában a magyar feliratozás ügyében, és azt tapasztalta, hogy a román igazgató nem zárkózik el a kérdés elől, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a feliratok egységesek legyenek. Néhány ilyen felirat ki is kerül a tanintézményben, azonban a szülők szerint nem elégségesek.
"Ne azon bukjunk el, hogy a tűzcsap csak hidrant-ként, románul van feltüntetve" - mondta.
Felvetésünkre, mely szerint a szülők többek között azt kifogásolják, hogy a hirdetőtáblákon csak román nyelvű közérdekű információ szerepel, a főtanfelügyelő-helyettes elismerte, hogy például a vizsga módszertana kizárólag román nyelven lett közzétéve, abban a formában, ahogy a minisztériumtól megérkezett.
Illés szerint ezeket az információkat csak hivatalos fordítással magyaríthatók, ennek hiányában az osztályfőnökök és a pedagógusok kötelessége tájékoztatni magyar nyelven a diákokat.
Szerinte a két-tannyelvű iskolákban jó az együttműködés a román és a magyar tagozatok között, amit kár volna a szülői akciócsoport megnyilvánulásai miatt elrontani. Elmondta, a megoldást abban látja, ha a magyar és a román tagozat tanárai, az iskolavezetők és a szülők képviselői összeülnének, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. "Egy ilyen gyűlés során mindenki elmondhatja, hogy mi a gondja és ezekre a problémákra együtt kereshetnének megoldást" - mondta. Kérdésünkre, mely szerint az iskola homlokzati táblák mikor kerülhetnek fel, a főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a következő iskolai év kezdetekor már fent lesznek a táblák, amelyeket egyébként az összes iskola esetében ki kell cserélni, hiszen megváltozott a minisztérium neve. (hírszerk.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felébredt az RMDSZ, és intézkedik?
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskolában hiányzó kétnyelvű táblák miatt tiltakozó szülői megmozdulásra reagálva csütörtökön Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a Marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke és helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes ellátogattak a kövesdombi általános iskolába – írja az RMDSZ Maros megyei szervezetének pénteki sajtóközleménye. Úgy tűnik, öt tiltakozási akció szükséges a figyelem felkeltéséhez.
Brassai Zsombor szerint a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek. Kezdeményezésére tanácskozást szerveznek az iskolák vezetőségével ez ügyben.
Haller Béla jogosnak tartotta a szülők kérését. Megnyugtatta azonban őket, hogy a következő tanévtől minden táblát kicserélnek és egységesítenek.
Illés Ildikó szerint nincs akkora probléma, mint ahogy azt néhányan gondolják. „Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu általános iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet koránt sem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van, amit javítani az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet” – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, aki csütörtökön még azt mondta, hogy neki nem tiszte beavatkozni az iskola ügyébe, és ha törvénytelenség történt, akkor azt az illetékes intézmények kell kivizsgálják.
Megkérdeztük Horváth-Kovács Ádámot, a csütörtöki tiltakozás szervezőjét, mit gondol az RMDSZ képviselőinek nyilatkozatáról. Elmondta, ha most minden rendben lenne, mint ahogy Illés Ildikó mondta, akkor a következő tanévtől nem kellene semmit sem kicserélni. A csütörtöki tüntetésen kizárólag olyan táblákat mutattak be, amelyek nem szerepelnek mindkét nyelven az épületben. Hozzátette, az elmúlt év novemberében Borbély László 2013 januárjára már ígért egy tanácskozást, de még nem volt megtartva.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Villámlátogatás a Liviu Rebreanu iskolában
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke, helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a szülői elégedetlenségre felfigyelve tegnap ellátogattak a Liviu Rebreanu Általános Iskolába.
"Marosvásárhelyen európai szellemű kultúrát kell kialakítani, ahol a különböző nemzetiségek egymást iránti tisztelettel élnek. Meggyőződésem, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése közelebb vinne ehhez a célhoz. Úgy gondolom, hogy a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek ahhoz, hogy a marosvásárhelyiek otthonosan mozogjanak városukban" – nyilatkozta Brassai Zsombor a Liviu Rebreanu Általános Iskolában tett látogatást követően.
Haller Béla helyi tanácsos szerint "fontos a magyar diákok élete a kétnyelvű tanintézményekben, így teljesen jogos a szülők kérése. Ezúttal is meg szeretném nyugtatni az aggódó szülőket, hiszen a helyi tanács egyik határozata értelmében a következő tanévtől minden tanintézet névtábláit lecserélik és egységesítik. A folyamat már elkezdődött " – mondta a városi szervezet alelnöke.
"Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet korántsem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van min javítani, az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem, mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót, ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet" – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
A tanintézetekben érvényesülő kétnyelvűség kérdésének feltérképezése és orvoslása érdekében Brassai Zsombor megyei elnök kezdeményezésére az RMDSZ megyei és városi szervezetének vezetősége tanácskozást szervez a marosvásárhelyi oktatási intézmények magyar igazgatóival és aligazgatóival.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Marosvásárhely, 2013. május 10.
A Szülői Kezdeményező Bizottság nyílt levelet intézett Illés Ildikóhoz, a Maros Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő- helyetteséhez, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatásügyi alelnökéhez. Ebből közlünk részletet.
Tisztelt Főtanfelügyelő-helyettes Asszony!
Jelen nyílt levelünkkel azért fordulunk Önhöz, mert a jelenleg betöltött intézményi és politikai funkciói alapján Ön az a személy, aki a magyar anyanyelvű gyerekek, szülők valamint pedagógusok érdekeit hivatott képviselni Maros megye – különös tekintettel a megyeszékhely, Marosvásárhely – iskoláiban.
A hatályban levő 2011/1-es tanügyi törvény (VII. fejezet, 94-es cikkely, 4-es pont) értelmében a főtanfelügyelő-helyettes a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség ajánlása alapján kerül kinevezésre, ennek alapján az Ön által betöltött munkakör, az adminisztratív és oktatásszervezői feladatok mellett, kisebbségvédelmi feladatokra is kötelezi, és ezek közé tartozik a magyar gyerekek nyelvi jogainak érvényesítése, a teljes kétnyelvű nyelvi tájkép biztosítása Maros megye, Marosvásárhely két tannyelvű iskoláiban.
A jelenlegi megyei és marosvásárhelyi iskolarendszerben a magyar gyerekek nyelvi jogai folyamatosan sérülnek, a magyar tannyelvű osztályok olyan intézményekben működnek, amelyeken nem találunk kétnyelvű homlokzati táblát, amelyek belső tereiben a faliújságok és közérdekű hirdetések kizárólag román nyelven szólítják meg a magyar tanulókat, azok szüleit. Miközben az RMDSZ – amely szervezet Önt tartotta a legalkalmasabbnak a megyei főtanfelügyelő-helyettesi állás betöltésére – fennen hirdeti a város kétnyelvűségét, a megyeszékhely iskoláiban a diszkrimináció megszokottá vált, minden hirdetés, közérdekű tájékoztatás egy nyelven zajlik, román nyelven zajlanak az évzárók és évnyitók, a magyar gyerekek oklevelein és osztálytermeinek feliratain a legtöbb esetben nem találni magyar szót.
Sajnálatos, hogy az elmúlt években Ön, aki a megyei Tanfelügyelőségen belül a magyar gyerekek jogait védeni hivatott személy, egyetlenegyszer sem foglalt állást nyelvi jogi kérdéskörben – akkor is hallgatott, és a mai napig nem nyilatkozik – amikor civil kezdeményezések feltárták az iskolai egynyelvűséget, az Országos Diszkriminációellenes Tanács pedig nyelvi jogi diszkriminációt állapított meg a város több oktatási intézményében.
Számunkra érthetetlen, hogy miért engedi, hogy gyerekeink osztálytermeinek feliratozása, az iskolák könyvtárosai és adminisztratív személyzete napi rendszerességgel felszólítson minket vagy gyerekeinket, hogy beszéljünk románul az iskolai ügyintézéseink során. Ebben az országban számos törvény létezik, amelyek a magyar gyerekek, pedagógusok nyelvi jogait biztosítják. Ezek alkalmazása miért nem fontos az Ön számára, továbbá az is érthetetlen számunkra, hogy az RMDSZ miért nem szólítja fel Önt arra, hogy az iskolai kétnyelvűséget tekintse munkaköri kötelességének.
Szülői csoportunk több éve küzd azért, hogy gyerekeink iskolája – a Liviu Rebreanu Általános Iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez, és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványainkra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kérésünkre feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgatóhelyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
Az iskolai kétnyelvűségért elindított szülői akciónk az idén tölti be a harmadik születésnapját. Az elmúlt évek számos sikertelensége ellenére 2012 októberében több mint 350 magyar szülő nevében újból benyújtottunk egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kértük, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatal iskolákért felelős osztályán is.
A Tanfelügyelőség semmitmondó választ küldött, és sajnos konkrét lépések helyett – iskola határozott felszólítása a diszkrimináció megszüntetésére – hagyta, hogy az iskola igazgatója megalázó módon visszautasítsa a szülők által ingyen, adományként felajánlott kétnyelvű feliratok kihelyezését.
Kérésünkre a Civil Elkötelezettség Mozgalom újabb (második) panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérte a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását.
Mindezek alapján arra szeretnénk Önt felkérni, hogy az Ön munkaköréből fakadó kötelezettségek, valamint a magyar közösség érdekeit hivatott megyei RMDSZ-ben kijelölt felelősségek értelmében tegyen konkrét, adminisztratív lépéseket, szólítsa fel az összes megyei, városi két tannyelvű tanintézményt – köztük gyerekeink iskoláját, a Liviu Rebreanu Általános Iskolát – arra, hogy tegyen eleget a nyelvi jogokat biztosító törvényi előírásoknak és alkalmazza azokat.
Szeretnénk figyelmeztetni, hogy nem sajtónyilatkozatokban megfogalmazott látszatmegoldásokat szeretnénk látni, hanem valós kétnyelvű iskolákat akarunk.
Tevékenységét figyelemmel fogjuk követni, az eredmények hiányát számon fogjuk kérni.
Végezetül szeretnénk Önt tájékoztatni, hogy küzdelmünket nem fogjuk abbahagyni, addig harcolunk, ameddig gyerekeink iskolája tiszteletben tartja közösségünk nyelvi jogait.
Szülői Kezdeményező Bizottság
2013. május 9.
Népújság (Marosvásárhely),

Brassai Zsombor: a gettósítás nem a helyes magyar stratégia
„Nem hiszem, hogy a gettósítás − az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat − lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely, ez a szemlélet szavatol jövőt”− mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a marosvásárhelyi intézményvezető pedagógusok keddi tanácskozásán.
A megyeszékhelyi oktatási intézmények vezetőit − óvodától középiskolás szintig − Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke és Haller Béla tanár, a városi RMDSZ tanügyi alelnöke hívta össze a Szövetség megyei székházában. A főtanfelügyelő-helyettest az összes magyar tanfelügyelő is elkísérte a tanácskozásra.
Brassai Zsombor bejelentette, rendszeresíteni szeretné a találkozókat, mert eltelt 23 év, és nem sikerült egy életképes marosvásárhelyi magyar oktatási stratégiát megalkotni, másrészt azért, mert az utóbbi időben napirenden van a kétnyelvűség kérdése, amit maradéktalanul érvényesíteni kell a megyeszékhely oktatási intézményeiben is.
A magyar igazgatók és aligazgatók beszámolóiból az derült ki, hogy a román kollégáikkal szinte mindenhol sikerül egészséges partneri viszonyt kialakítani. Több tanintézményben előreléptek a nyelvi jogok érvényesítése tekintetében, az iskolán belüli térben is használjak a kétnyelvű feliratozást, illetve ünnepélyes alkalmakkor magyar nyelven is elhangzanak az alkalmi beszédek, az eredményes diákokat magyar vagy kétnyelvű oklevelekkel díjazzák. Van néhány olyan iskola, ahol még nem kezdeményezték a kétnyelvűség ilyen szintű érvényesítését.
”Megnyugtató megoldást a valós kétnyelvűség érvényesítése eredményezhet, azaz a belső tér feliratozása egyértelműen tükrözze, hogy az illető intézményben két egyenjogú etnikumhoz tartozó diákok tanulnak. Ezt az RMDSZ által kiharcolt törvények is lehetővé teszik, alkalmazása a jóindulaton és egy európai szellemiségű hozzáálláson múlik”– hangsúlyozta Brassai.
Az intézményvezető pedagógusok egyetértenek abban, hogy az egyenjogú együttélésnek egy olyan nyelvi közeg megléte a feltétele, ahol a gyerekek otthonosan mozognak és egyenjogúnak érezhetik magukat a román gyerekekkel. Éppen ezért az oktatási intézményvezetők kérvényezni fogják a kétnyelvű feliratok kihelyezését az óvodákba, iskolákba és középiskolákba.
Haller Béla, aki egyben az RMDSZ frakció tagja a helyi tanácsban, ismertette az intézményvezetőkkel, hogy az önkormányzat idei döntése szerint az új tanévtől az összes marosvásárhelyi tanintézmény homlokzatára egységesített névtáblát függesztenek ki, amely egyrészt az illető intézmény nevének magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Továbbá a tanácsos javasolni fogja a helyi önkormányzatban a belső tér kétnyelvű feliratozásában használt névtáblák szabványosítását is.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy hasonló megbeszélésekre legalább kéthavi rendszerességgel sort kell keríteni, a helyi magyar oktatáspolitikai kérdésekben föltétlenül egyeztetni kell, illetve megfelelő időben tájékoztatni az érintetteteket. Brassai Zsombor megyei elnök javaslatára az RMDSZ megyei szervezetének keretében oktatáspolitikai konzultatív testületet alapítanak. A vidékfejlesztési tanácsadói testület mellett ez lesz a második konzultációs rendeltetésű szakbizottság.
Maszol.ro

Kétnyelvűség az oktatási intézményekben
"Nem hiszem, hogy a gettósítás – az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat – lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem, egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely, ez a szemlélet szavatol jövőt" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a május 14-én megrendezésre került marosvásárhelyi intézményvezető pedagógusok tanácskozásán.
A megyeszékhelyi oktatási intézmények vezetőit – óvodától középiskolás szintig – Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke és Haller Béla tanár, a városi RMDSZ tanügyi alelnöke hívta össze a szövetség megyei székházában. A főtanfelügyelő-helyettest az összes magyar tanfelügyelő elkísérte a tanácskozásra.
Brassai Zsombor megyei elnök bejelentette, hogy rendszeresíteni szeretné a találkozókat, lévén, hogy eltelt 23 év és sajnos még nem sikerült egy életképes marosvásárhelyi magyar oktatási stratégiát megalkotni, másrészt azért, mert az utóbbi időben napirenden van a kétnyelvűség kérdése, amit maradéktalanul érvényesíteni kell a megyeszékhely oktatási intézményeiben is.
A magyar igazgatók és aligazgatók beszámolóiból az derült ki, hogy a román kollégáikkal szinte mindenhol sikerül egészséges partneri viszonyt kialakítani. Több tanintézményben előreléptek a nyelvi jogok érvényesítése tekintetében, az iskolán belüli térben is használják a kétnyelvű feliratozást, illetve ünnepélyes alkalmakkor magyar nyelven is elhangzanak az alkalmi beszédek, az eredményes diákokat magyar vagy kétnyelvű oklevelekkel díjazzák. Van néhány olyan iskola, ahol még nem kezdeményezték a kétnyelvűség ilyen szintű érvényesítését.
– Megnyugtató megoldást a valós kétnyelvűség érvényesítése eredményezhet, azaz a belső tér feliratozása egyértelműen tükrözze, hogy az illető intézményben két egyenjogú etnikumhoz tartozó diákok tanulnak. Ezt az RMDSZ által kiharcolt törvények is lehetővé teszik, alkalmazása a jóindulaton és egy európai szellemiségű hozzáálláson múlik – hangsúlyozta Brassai.
Az intézményvezető pedagógusok egyetértenek abban, hogy az egyenjogú együttélésnek egy olyan nyelvi közeg megléte a feltétele, ahol a gyerekek otthonosan mozognak és egyenjogúnak érezhetik magukat a román gyerekekkel. Éppen ezért az oktatási intézményvezetők kérvényezni fogják a kétnyelvű feliratok kihelyezését az óvodákba, iskolákba és középiskolákba.
Haller Béla, aki egyben az RMDSZ-frakció tagja a helyi tanácsban, ismertette az intézményvezetőkkel, hogy a helyi tanács ez évi egyik döntése szerint az új tanév kezdetétől minden marosvásárhelyi tanintézmény homlokzatára egységesített névtáblát függesztenek ki, mely egyrészt az illető intézmény oktatási státusának új megnevezését, másrészt magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Továbbá a tanácsos javasolni fogja a helyi önkormányzatban a belső tér kétnyelvű feliratozásában használt névtáblák szabványosítását is.
A tanácskozás résztvevői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy hasonló megbeszélésekre legalább kéthavi rendszerességgel sort kell keríteni, a helyi magyar oktatáspolitikai kérdésekben föltétlenül egyeztetni kell, illetve megfelelő időben tájékoztatni az érintetteket. Brassai Zsombor megyei elnök javaslatára az RMDSZ megyei szervezetének keretében oktatáspolitikai konzultatív testületet alapítanak. A vidékfejlesztési tanácsadói testület mellett ez lesz a második konzultációs rendeltetésű szakbizottság.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

A folytonosság jegyében
Másfél tucat szülő heteken keresztül próbálta felhívni a figyelmet egy marosvásárhelyi általános iskola kétnyelvűségi hiányosságaira. Heteken keresztül egy bizonyos napon pár percig villámcsődületet rendeztek az iskola előtt, felmutatva az általuk elkészített és ingyen felajánlott egységes kétnyelvű táblákat. A kétnyelvű táblák azonban ingyen sem kellettek az iskola vezetőségének. Az ötödik villámcsődület és a ki tudja hányadik híradás után egy, az Illés Ildikóhoz, a Maros megyei főtanfelügyelő-helyetteshez címzett nyílt levél elérte a megyei főtanfelügyelő-helyettes ingerhatárát és "meglátogatta" az iskolát, hogy "tájékozódjon" az iskolán belüli állapotokról. Vele tartott érdekvédelmi szervezetünk megyei elnöke és városi alelnöke is.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk, hogy szívügye a magyar diákok sorsa, és hogy az érintett szülők mérgezik a hangulatot az efféle tiltakozásokkal.
Brassai Zsombor pedig azt nyilatkozta, hogy "Marosvásárhelyen európai szellemű kultúrát kell kialakítani, ahol a különböző nemzetiségek egymást iránti tisztelettel élnek. Meggyőződésem, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése közelebb vinne ehhez a célhoz stb. stb. Meg azt is megtudtuk egy későbbi nyilatkozatából, hogy a magyar iskolák létrejötte gettósításhoz vezet.
Egy kicsit elbizonytalanodtam. Hogy is van ez? A főtanfelgyelő- helyettes szerint "korántsem olyan súlyos a helyzet". Tehát a szülők által igényelt valós kétnyelvűség hangulatmérgezés (megjegyzem, a villámcsődület eszközéhez többévi meddő hadakozás után nyúltak). E két, közösségünk szempontjából kulcsfontosságú személy nyilatkozatainak számomra a következő üzenete van: egyrészt nincs gond, kisebb félreértésről van szó, melyet néhány forrófejű szülő túldimenzionált, ezáltal fölöslegesen mérgezve a közhangulatot. A román és magyar tanerők közötti viszony harmonikus. Meg vigyázni kell, mert a különálló magyar iskolák gettósodáshoz vezetnek.
Személyes tapasztalataimat szeretném megosztani az oktatási intézmények kétnyelvűsége és a nemzetiségek közötti egyenlőség kapcsán:
A Dacia Általános Iskolában is több éven keresztül próbáltuk elérni a CEMO segítségével, hogy az iskola homlokzatán ne csak a "scoala", hanem az "iskola" szó is szerepeljen, illetve hogy az iskolán belül jelenjenek meg a kétnyelvű feliratok. Hasztalan volt a számtalan levél, feljelentés, és a Diszkriminációellenes Tanács iskolát elmarasztaló döntése, pozitív elmozdulás nem történt, csak a "hangulatot mérgeztük", és a magyar nemzetiségű aligazgató részéről is értetlenségbe ütköztünk. A külső táblákat a polgármesteri hivatal "magára vállalta", de így sem történt semmi. Pedig az akkori alpolgármester úr, Csegzi Sándor többször is megígérte, megnyugtatott, hogy várjuk ki. Azóta eltelt két és fél év.
– Két évvel ezelőtt a Művészeti Líceum magyar tagozatát az összevonás fenyegette. Nem a magyar, hanem a román diákok alacsony létszáma miatt. Mert azt mégse lehet, hogy több magyar osztály legyen. Illés Ildikó főtanfelőgyelő-helyettes személyes beszélgetésünk alkalmával próbált lebeszélni, hogy fölösleges kapálózni, mert a dolog el van döntve. Miután sikerült eléggé "megmérgezni a hangulatot", és a szülőket mobilizálni, online aláírásokat gyűjteni, akkor az összevonást "jegelték". Az idén az intézmény régi-új igazgatója újramelegítette az ügyet, ezúttal a szakmaiság felől támadva meg az intézményt. A tanfelügyelőség inspektorai megszállták az iskolát, kutatván a szakmaiatlanság lekisebb árnyéka után. Íme két példa a román iskolavezetés és a magyar tagozat közötti harmonikus együttélésre, és a demokratikus normák betartására. De sorolhanánk a példákat az Elektromaros Líceumból vagy máshonnan. Legkisebb lányom egy olyan óvodás csoportba jár, ahol harmincöt gyerek van bezsúfolva egy óvodai terembe. Nem indíthattak több magyar csoportot, mivel "nem volt keret". Se szeri se száma az ilyen jellegű visszaéléseknek. Álljon itt néhány tény, mert ugye "a tények makacs dolgok":
A város 13 általános iskolájából egyetlenegyet sem sikerült magyar személyiségről elnevezni.
A város 13 általános iskolájából jelen pillanatban kettőben van magyar többségű iskolaszék (2-es Számú Általános Iskola, 7-es Számú Általános Iskola), az összes többiben rólunk döntenek nélkülünk, általában a magyar nemzetiségű aligazgatók sűrű bólogatása közepette. Valami furcsa véletlen folytán e döntéseknél mindig mi húzzuk a rövidebbet. Még egy adat: a Tanfelügyelőség alkalmazottainak 17% -a magyar nemzetiségű, azaz 46 személyből 8 fő.
Véletlen egybeesések?
Ki kell mondani: a marosvásárhelyi magyar oktatás helyzete érdekvédelmi szervezetünk súlyos mulasztása. Magatartásuk a Titanic zenekarához volt hasonlatos: probléma nincs, csak ha beszélünk róla. Mindeközben egyre zsugorodott és zsugorodik, és leépül a magyar oktatás élettere. Olvasom, hogy Brassai Zsombor úr szerint elnökletével "a történet folytatódik". Pedig reménykedtem, hogy (legalább) az oktatás területén lesz némi pozitív elmozdulás, határozottabb, következetesebb kiállás. Jelen nyilatkozataiból nem ezt olvasom ki. Harmónia van, megértés van, testvéri összeborulás, kétnyelvűség nincs, és szándék sincs rá. (Ezek a nyilatkozatok számomra a nyolcvanas évek végét idézik.) Na és vannak hangulatmérgező szülők. Akiknek még nem mindegy, hogy gyerekük milyen nyelvi környezetben nő fel. (Mert nem tanulhat mindenki gyereke a Bolyaiban ugye? Apropó, Brassai úr logikájával élve, a Bolyai a legnagyobb gettó.)
A szülők azok, akik hajlandók saját idejükből szakítani, hogy kiálljanak és kérjék azt, ami állítólag jár. Kellemetlenkednek. Mert emlékeztetik az érintetteket vállalt kötelezettségeikre, és mert emlékeztetik érdekvédelmi szervezetünket önmeghatározásukból adódó morális kötelességükre.
Egy rövid illusztráció Illés Ildikó viszonyáról a kétnyelvűséghez: A Tanfelügyelőség homlokzatán immáron magyarul is írja az intézmény megnevezését. Illés Ildikó ajtaján hosszú ideig mindössze románul szerepelt minden információ. Jelen pillanatban, a merjünk kicsik lenni mottóval összhangban, megjelent a főtanfelügyelő-helyettes magyar megnevezés is.
Ha lenne egy panaszfal, ahol büntetlenül felírhatnák a magyar nemzetiségű pedagógusok az őket ért sérelmeket, megkülönböztetéseket, ez hamar megtelne. De nagy úr a félelem: a közösség jogai mellett való kiállás hamar egy igazgatói "magánbeszélgetéssel" érhet véget, ami akár az egzisztenciáját fenyegetheti a "hangulatmérgező" pedagógusnak. A közös iskolák békés és demokratikus működéséhez két partner kell. Egy olyan viszonyt, melyben az egyik fél folyamatosan kiszorítja, minimalizálja, lealázza a másikat, semmiképp sem lehet demokratikusnak nevezni. És a marosvásárhelyi (és részben a megyei) oktatást egyértelműen ez jellemzi. Kivéve ugye a "nagy gettót", a Bolyait. Egy ilyen alaphelyzet egyértelműen olyan megoldást sugall, mely által külön iskolákat, iskolarendszert kell kialakítani. És ez nem ördögtől való. Minden megalázás, visszautasítás egy lépéssel közelebb visz az autonóm oktatási rendszer megteremtéséhez.
Kiss Lóránd
Népújság (Marosvásárhely)

Egységes oklevelek a marosvásárhelyi magyar diákoknak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete az oktatási intézmények vezetőivel való találkozót követően egységesített okleveleket adományoz a marosvásárhelyi általános iskoláknak és középiskoláknak. A szövetség megyei szervezete összesen 1350 oklevelet adományozott a Marosvásárhelyen működő magyar tagozatoknak.
– Az igazgatókkal, aligazgatókkal való találkozáskor felmerült az egységesített oklevelek igénye. Az elhangzott javaslatok alapján az oklevelek kétnyelvűek. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója a kérdéssel kapcsolatos tapasztalatai alapján jelezte, hogy a diákok érvényesülése szempontjából, ahhoz, hogy a későbbiekben használni tudják az érdemeiket igazoló elismeréseket, fontos, hogy ezek eleve kétnyelvűek legyenek – nyilatkozta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke
– Gesztusértékűnek minősítem az RMDSZ segítségét, ami egyben jelzésértékű: a marosvásárhelyi magyar oktatást egységes egészként kell kezelni – mondta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

"Marosvásárhelyen az összes vegyes tannyelvű tanintézet diszkriminál!"
Nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában, hanem a megyeszékhelyen az összes vegyes tannyelvű oktatási intézményben diszkriminálják a magyar anyanyelvű diákokat – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ügyvezető igazgatója, azt követően, hogy a Liviu Rebreanu iskolát a napokban 600 lejjel bírságolta meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, 600 lejes pénzbírsággal sújtotta az Országos Diszkriminációellenes Tanács a marosvásárhelyi kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolát, amiért a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. Horváth Kovács Ádám, a szülői akciócsoport tagja elmondta, a Diszkriminációellenes Tanács tavaly már figyelmeztetésben részesítette a tanintézetet a kétnyelvű feliratok hiánya miatt, ami valójában felszólítás volt, hogy megegyezéssel rendezzék a konfliktust, viszont ez a mai napig nem történt meg. – Az igazgatócsere után négy magyar feliratot ugyan kihelyeztek, viszont az intézményben lévő közel száz felirathoz képest ez szinte egyenlő a nullával – jegyezte meg Horváth Kovács Ádám.
– A tanács döntése egy apró előrelépés ebben a folyamatban, valójában a megerősítése annak, hogy a követelésünk jogos. A CEMO által végzett felmérések eredményei arra utalnak, hogy a megyeszékhelyen nem egy, hanem az összes vegyes tannyelvű iskolában – az óvodáktól a középiskolákig – diszkrimináció éri a magyar anyanyelvű tanulókat. Feltérképeztük, hogy a középiskolák 90 százalékában román anyanyelvű tanárok oktatják a szaktantárgyakat, román tankönyvekből. Sokan arra hivatkoznak, hogy ezáltal a tanulók jobban elsajátítják a szakmát, a szakmában használt sajátos kifejezéseket, viszont ez nem így van. A vidékről érkezett diákok nem értik a román nyelven elhangzottakat, az eredmény pedig az lesz, hogy hiányos felkészültséggel távoznak majd az iskolából – tette szóvá a tapasztaltakat Szigeti Enikő, aki elmondta, idén várhatóan újabb jelentés készül arra vonatkozóan, hogy az ország miként alkalmazza a nyelvi jogok chartájában foglaltakat, ezért a CEMO eljuttatja a hiányosságokkal kapcsolatos észrevételeit az illetékes szervekhez.
Válaszra sem méltatják a szülőket
A sajtótájékoztatón a Liviu Rebreanu iskolába járó magyar gyerekek szüleinek a képviseletében Győrfi Attila és Farkas Mihály voltak jelen. Győrfi Attila elmondta, közel négy hónapja kéthetente szerveznek villámcsődületeket az iskola előtt, viszont eredménytelenül. – A 600 lejes pénzbírság nem boldogít, mert sajnos nem látjuk, hogy ennek hatására megoldódna a probléma. Levélben fordultunk Illés Ildikó főtanfelügyelő- helyetteshez, de több mint harminc nap elteltével sem kaptunk választ. Két alkalommal is találkoztunk vele, kértük, hogy kezdeményezzen találkozót az iskola igazgatónőjével, és közvetítsen a két fél között, mert az igazgatónő nem hajlandó szóba állni velünk, de semmi sem történt. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink érezzék, hogy semmivel sem kevesebbek, mint a tanintézetbe járó román anyanyelvű társaik – magyarázta az évek óta tartó küzdelem hátterében álló indíttatást a szülő, aki azt is szóvá tette, hogy a Liviu Rebreanu iskola vezetőtanácsának az összetételében is figyelmen kívül hagyták a törvényes előírásokat. – Az iskola vezetőtanácsa törvénytelenül működik, egyáltalán nincsen benne magyar szülő, sem magyar pedagógus, aki a gyerekeink érdekeit képviselje, csupán a magyar anyanyelvű aligazgató tagja a vezetőtanácsnak – nehezményezte Győrfi Attila. Farkas Mihály azt rótta fel a tanfelügyelőségnek és a tanintézet vezetőségének, hogy a szülők beadványait még válaszra sem méltatják, az iskola előtt szervezett villámcsődületekkor a vezetőség részéről senki sem kérdezte meg őket, mit is szeretnének. Horváth Kovács Ádám szerint a gond az, hogy senki nem vállal semmiért felelősséget, sem a magyarokat képviselő főtanfelügyelő- helyettes, sem a magyar aligazgatók nem vállalják fel a kétnyelvűség megvalósításához szükséges lépéseket. – Illés Ildikó azt állítja, nem tehet semmit, nem kérheti a tanintézet vezetőségétől, hogy kihelyezze a kétnyelvű táblákat –tette hozzá. Szigeti Enikő azt is elmondta, hogy a CEMO feljelentette a megyei tanfelügyelőséget az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amiért nem lépnek annak érdekében, hogy megszüntessék a tanács által diszkriminatívnak ítélt állapotokat, azaz nem szólítják fel az iskola vezetőségét, hogy kihelyezzék a kétnyelvű feliratokat.
Szó sincs törvénytelenségről
A sajtótájékoztatón szóba került a kétnyelvű érdemoklevelek körül kialakult vita is, hiszen mint ismeretes, Marius Pascan demokrata-liberális szenátor a főtanfelügyelő lemondását követeli amiatt, hogy egyes tanintézetekben kétnyelvű okleveleket akartak kiosztani a végzős diákoknak. Pascan szerint a tanfelügyelőség ezáltal megszegi az országos tanügyi törvényt, mely előírja, hogy hivatalos okiratokat kizárólag román nyelven lehet kibocsátani. Lapunk érdeklődésére Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója kijelentette, a 2011. évi 5565-ös számú tanügyminiszteri rendelet tartalmazza azon, az oktatásban használt hivatalos dokumentumok listáját, amelyeket egy nyelven, kizárólag az állam nyelvén lehet kibocsátani, viszont az érdemoklevél nem szerepel ezek között, tehát szó sincs törvénytelenségről.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Mindenki átment az anyanyelvi vizsgán
Maros megyében összesen 1167 érettségiző diák iratkozott fel az anyanyelvből megszervezett szóbelire, 1126-an magyar nyelvből, 41-en németből készültek vizsgázni, a tudáspróbán heten nem jelentek meg. A vizsgázók közül mindenki átment. A magyar nyelvi ismereteiket bizonyítók közül hatan közepesen, 139-en haladó szinten, a többiek kiválóan szerepeltek, a németből vizsgázók közül heten közepes, 13-an haladó minősítést kaptak, 21 diák pedig a legmagasabb minősítést szerezte meg – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezen a héten számítógép-felhasználói ismeretekből, jövő héten idegen nyelvből szóbeliznek az érettségizők. Az írásbelik sorozata július elsején a román nyelv és irodalom vizsgával kezdődik, 2-án anyanyelvből, 3-án a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból, 5-én a választott tantárgyból írnak a diákok. Az ideiglenes eredményeket július 8-án, a fellebbezések utáni végső eredményeket 12-én hozzák nyilvánosságra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

Éljenek a marosvásárhelyi, kölcsönös tiszteletet nem ismerő, két tannyelvű iskolák!
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a két tanyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Livu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb "sikertörténetet" könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújsá-gok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív, és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak, azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana, és ahol a főtanfelügyelő- helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A csütörtöki történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT-döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva: az iskolai egynyelvűség, a magyar közösséggel szembeni toleranciahiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő "korrektségét" azzal is alátámasztotta, hogy az évzáró alkalmával kellemesen lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott, és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a két tanyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest, ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be, valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavarta, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a két tanyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek".
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
A csatolt fényképeken látni egyrészt a molinót teljes épségében, valamint széttépve. Az ép molinó mellett láthatni a trikolór kokárdákat és nyakkendőket is.
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

Iskolaalapítás román ellenszélben
Dúl a román–magyar vita Marosvásárhelyen az Unirea Főgimnázium kettéosztásáról.
A marosvásárhelyi tanács következő ülésének napirendjére tűzné a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását célzó javaslatot az RMDSZ. A szövetség reméli, hogy az iskolaalapítás körüli magyarellenes hisztéria dacára a koalíciós partnerek is támogatni fogják a tervet. Brassai Zsombor megyei elnök szerint egy új magyar középiskola az egészséges versenyszellemet szolgálná, és az egyházi épületben működő Unirea Főgimnáziumnak is jót tenne. A római katolikusok hajlanak a kompromisszumra: amennyiben újra létrehozhatják a kommunista rendszer által felszámolt iskolájukat, az Unirea is az épületben maradhatna.
Az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épületet, amelyben az államosítást megelőzően is tanintézet működött, a rendszerváltást követően visszakapta annak jogos tulajdonosa, az erdélyi római katolikus egyház. Annak ellenére, hogy az egyházi vagyont kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus jelképes összeget – négyzetméterenként 1,50 lejt – kért bérleti díjként, és a befolyt pénzt az iskolaépület javítására fordította, a polgármesteri hivatal soha nem törlesztette időben a számláit. Az önkormányzatnak a mai napig is tartozásai vannak az egyház fele.
Közben a főgimnázium kisebbik épületrészének a meghosszabbított bérleti szerződése is lejárt. Ebben a Klastrom (Mihai Viteazul) utcai ingatlanban szeretne az egyház egy új, önálló, magyar nyelvű katolikus iskolát indítani, úgy, hogy a román többségű iskola maradhatna az épület nagyobbik részében. Bizonyos termeket és laboratóriumokat a két tanintézet közösen használna. A tizenkét osztályos iskola a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanuló katolikus osztályok átköltöztetésével és az Unireában működő, magyar tannyelvű osztályok átíratásával jönne létre. A román politikum és a hatóságok azonban vehemensen ellenzik a magyar tagozat önállósulását.
Rombolás vagy iskolaalapítás
Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa elfogadhatatlannak és nacionalistának nevezte az egyház kezdeményezését. Mint kijelentette, sosem fog egyetérteni egy olyan „romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel vagy szakadást idéz elő". A kormánymegbízottat a város polgármestere, Dorin Florea követte, aki a középkorba való visszatérésnek nevezte az egyház szándékát. Az elöljáró ugyanakkor felkérte az egyházi vagyont kezelő státust, hogy hagyjon fel követeléseivel, és hagyja békében tanulni az egyébként elitiskolának számító Unirea Főgimnáziumban a román és magyar gyerekeket. Az iskolának jelenleg mintegy ezer diákja van, ennek 70 százaléka román tannyelvű osztályban tanul. Az egyházi ingatlant albérlőként foglaló iskola vezetősége is felháborítónak tartja a katolikusok szándékát, és a tolerancia hiányaként értékeli azt.
Peti András, Marosvásárhely egy héttel ezelőtt választott alpolgármestere nem érti azt a pszichózist, ami ez ügy miatt a városban keletkezett, mert szerinte az egyháznak joga van arra, hogy önálló oktatási intézményt hozzon létre részben katolikus, részben világi osztályokkal – főleg a saját épületében, ahol az 1948-as államosításig is katolikus iskolát működtetett.
Az egyház rendkívül fontosnak tartja, hogy Erdélyben végre Marosvásárhelyen is beindítsa a saját iskoláját. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynöke Jézusnak a feltámadás utáni, az apostolokhoz intézett szavait idézte: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek – mondta az Úr. A római katolikus egyház tudatában van annak, hogy az evangélium hirdetésének az egyik eszköze az iskola. Nekünk pedig rendkívül fontos a keresztény életre való nevelés." Lapunknak nyilatkozva Potyó elutasította és rosszindulatúaknak nevezte az afféle cinikus megjegyzéseket, hogy nem létezik külön katolikus matematika vagy katolikus irodalom. „Hajdanán a római katolikus kántoriskolában Simon István tanárunk megismertette velünk az összes olyan katolikus írót, aki nem szerepelt a hivatalos tananyagban" – hozta fel a kisszeminárium pozitív példáját a pápai káplán.
Nem adják fel a küzdelmet
A nacionalista hisztériakeltés után a hetekkel ezelőtt még rendkívül derűlátónak bizonyuló Holló László optimizmusa is alábbhagyott. Az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsának az elnöke ma már nem tudja megítélni, mennyi esély van az iskola újjáalakítására. „Tény, hogy mi nem mondunk le a szándékunkról, és folytatjuk a küzdelmet" – jelentette ki lapunknak. Kérdésünkre, hogy amennyiben a nacionalista erők megakadályoznák az iskola beindítását, az egyház lemond a tervéről vagy jövőre újra próbálkozik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő teológia kar tanszékvezetője kifejtette, hogy eszük ágában sincs meghátrálni és lemondani jogos követelményükről. Holló szerint az Unirea Főgimnáziumnak is érdeke lenne kompromisszumot kötni az egyházzal, ha továbbra is a nagyobbik épületben szeretne maradni. „Mi a továbbiakban is teljesen jóhiszeműen, a közös megoldásban gondolkodunk, ami nekünk is, a bérlőnek is előnyére válhat" – szögezte le a docens.
Szintén a békés egyezségben látja a megoldást Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő is. Mint mondotta, bár Romániában a kisebbségi jogok alkalmazásában bármit meg lehet akadályozni, ebbe a kérdésbe a tanfelügyelőségnek szinte semmi beleszólása nem lehet. „Az új iskola létesítését az épület tulajdonosának és a benne működő iskolának kell kérnie. Azt tudjuk, hogy az Unirea iskola vezetősége nem fogja kérni. A döntést mint a tanintézetek fenntartója, az önkormányzat hozza meg" – magyarázta a Krónikának Illés. Kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha az ingatlanban működő állami főgimnázium nem hajlandó átadni a magyar osztályokat, a tanfelügyelőnő nem tudott választ adni. Mint mondta, az oktatási törvény nem fogalmaz egyértelműen.
Peti András is bízik a párbeszédben, szerinte a felek érdeke megköveteli, hogy megegyezésre jussanak, ő alpolgármesterként pedig felvállalja a közvetítői szerepet. Kérdésünkre, hogy milyen mértékben lehet számítani a kisebbségi kérdésekben eddig felemás álláspontot képviselő koalíciós partnerre, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy eddig normális hangnemben tudtak tárgyalni a Szociálliberális Unióval (USL). „Úgy tűnik, megértették a kérdés lényegét, ám érezhető, hogy szegregációtól tartanak. Tudtukra adtuk, hogy az épület- és az iskolaügy megoldása közös érdek" – számolt be az eddigi egyeztetésekről Brassai. A szövetség megyei vezetője azonban érzékeli, hogy a román vezetők közül senki nem vállalja fel nyíltan az ügyet. A döntéshozói pozícióban lévők afféle pingpongmeccset játszanak az egyházzal. „Senki nem utasított el, de azon vitáznak, hogy kinek van jogi kompetenciája az iskolaalapítás kezdeményezésében" – mondta el Brassai Zsombor.
Időszerű intézményalapítás
„Ezt az iskolát nem most, hanem évekkel ezelőtt újra be kellett volna indítani" – mondta a Sanctus Emericus Egyesület alelnöke, Bányász Sándor. Az elmúlt években az öregdiákokból álló civil szervezet volt az, amely a leginkább szorgalmazta az iskola újjáindítását. A Gyulafehérvárra küldött beadványokra az érsekség minden évben vagy elutasító, vagy az ügyet halogató választ adott. Egy adott pillanatban az egyház még az épület eladására is hajlott, amit Bányász szerint ma is tisztségben lévő vásárhelyi magyar politikus is támogatott. Egyik, 2009. december 4-én keltezett levelében Jakubinyi György érsek arról tájékoztatta az öregdiákokat, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Ezért jobb lett volna eladni és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel ezt nem tettük meg" – ismerte be levelében az érsek.
„Szerencsére időközben az érsekségnek változott az álláspontja, amit Jakubinyi György az egyesületünkhöz címzett levele is alátámaszt. Az érsek úr ebben elismeri, hogy egy adott ponton valóban az épület értékesítésén gondolkodtak, ám látván, hogy Marosvásárhelyen még mindig sokan szívügyüknek tekintik a római katolikus iskola felélesztését, lemondtak az anyagilag jóval kecsegtetőbb tervükről" – fogalmazott Bányász, aki szerint teljesen megalapozott az iskolaalapítási szándék, hisz a helyi magyarságnak a múltban is két, nagy hagyományú középiskolája volt, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és a Református Kollégium. Beszüntetésükig a két tanintézet között egészséges versenyszellem uralkodott. Másrészt mindkét egyházi iskola minden nemzet fia előtt nyitva tartotta kapuit.
A római katolikus gimnáziumban érettségizett például a '48-as forradalom egyik román kulcsfigurája, Alexandru Papiu Ilarian is. Az egyház ugyanakkor arra törekedett, hogy a hátrányosabb helyzetű gyermekeken is segítsen. „Ezek után tényleg nem értem azokat a román nacionalisták, akik fűt-fát a magyarokra meg a római katolikus egyházra hordva, azon fáradoznak, hogy az épület tulajdonosát megakadályozzák, hogy az eredeti célra használja az ingatlanját" – mondta el Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár emlékeztetett: az egykori Klastrom utcában, a vár és a Bástyasétány felső része között, a vásárhelyi magyarság négy tanintézményt épített. Ezek közül ma kettőt a Petru Maior Egyetem, egyet az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium használ, ahol magyar tagozat egyáltalán nem működik. „Olyan nagy kérés, ha a negyedik ingatlanban, annak is a kisebbik részében egy magyar iskolát hoznánk létre?" – fogalmazta meg a költői kérdést a pedagógus.
Szucher Ervin

Krónika (Kolozsvár)