Történeti játék Szent Lászlóról
A Szent László zarándoklat előtt egy nappal, lelki ráhangolódásként történeti játékot adott elő szombat délután a piliscsabai Boldog Özséb színtársulat a Nagyváradi Vár templomában.
Lakatos-Balla Attila történésznek a Nagyváradi Székesegyházról, Szent Lászlóról szóló előadásával kezdődött a Festum Varadinum keretében zajló program. Mint elhangzott, Székesfehérvár után a Nagyváradi Székesegyház a legjelentősebb királyi temetkezési helyként van számon tartva, akkor is, ha Szent László sírját nem tudják felmutatni.
Böcskei László római katolikus püspök vendéglátóként és zarándokként köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, az aznapi esti program ráhangolódás a vasárnapi zarándoklatra, hogy azok, akik zarándokként érkeztek Váradra, ne csak tisztelegjenek a régiek előtt, de meg is erősödjenek a forrásokból. A váradi zarándoklat összefogás eredménye, hiszen a váradi egyházmegye mellett győri és piliscsabai testvérek is évek óta bekapcsolódnak a programba.
Meghiúsul a cselszövés
A bemutatandó színjátékról a darab összeállítója, Medgyesy S. Norbert, a színjátszókör vezetője szólt. Mint elmondta, az egyik legjelentősebb jezsuita drámaíró, Illei László Salamon király, Lászlónak foglya című műve a XVIII. sz. iskolai színjátszás legjobb Szent László darabja, mely arról szól, hogy Árpád-házi Salamon volt király cselt forral Szent László ellen, de cselszövése meghiúsul.
A későbbiekben a diák színjátszók egy érdekes történetet adtak elő arról, hogyan próbált cselt szőni a volt király a nép által választott Szent László ellen, de a küldönc, akit a szerző Szabolcsnak nevez, elárulja a tervet, miután Szent László bekötözi a sebét. A Lovagkirály töpreng, hogy mit tegyen, hiszen szereti unokabátyját, Salamont, és el szeretné kerülni a további viszálykodást. Még a trónt is átengedné Salamonnak, egészen addig, míg fény nem derül a cselre. Végül Szent László a visegrádi várba záratja Salamont, s a zárójelenetben Magyarországot Szűz Máriának ajánlja. A darab során megjelentek a barokk színjátszás nélkülözhetetlen allegorikus figurái, melyek az egyes szereplők tulajdonságait jelenítik meg a színpadon, vagy befolyásolni igyekeznek a szereplőket: Bosszúállás, Csalárdság, Harag, Kevély Irigység, Ravaszság.
Az előadás során régi népdalok, népénekek is elhangzottak, s a záróénekeket – a Szent László Király, Istennek szolgája, valamint a Boldogasszony anyánk című ősi himnuszt – a közönséggel együtt énekelték el a szereplők. Az allegorikus figurák énekeinek dallamát szerezte és citerán kísérte Dömény Krisztián és Debreczeni-Kis Helga, a darab rendezője Horváth-Simon Eszter és Godena Albert.
Az előadás végén Böcskei László különleges kitűzőt adott át a színtársulat tagjainak, melyen a városalapító tervet tartó Szent László látható.
Neumann Andrea / erdon.ro